24 BTS Tűzijátékcsók

Jimin a betegágyon ült kicsit megsebesített szerelme mellett, ki belülről is megsebzett...
- Jimin... Gonosznak tartasz?
- A randidról beszélsz HyoSanggal, igaz?...
- Nem csak arról. Teljes mértékben aljas vagyok.
- HyoSang hyung megcsókolt, igaz?
- Jimin?... Honnét tudod?...
- Csak sejtettem. Mivel sokat gondolkodtam rajta. Már azóta mikor ott az ebédlőben olyan szende puszit nyomtál a számra. Már ott látszott rajtad, hogy baj van. Azonnal segíteni akartam rajtad, de ott maradtam megkötve... Így volt időm lehetőségeket gyűjteni tömegestől, hogy mi nyomhatja kis lelked. Az egyik, ami a legvalószínűbb volt, az az, hogy HyoSangnak nem tudtál ellenállni és hagytad, hogy lesmároljon. Volt időm még elképzelni is. De nem zavart, mert te tényleg nem vagy aljas teremtés, Hercegnő!
- Épp az ellenkezője, Jimin... Rossz lelkű vagyok. Elmondom hát, ha te nem jöttél rá; HyoSang helyét veled helyettesítem.
- SeokJin... - mosolyodott el Jimin. - Te nem vagy képben.
- Nem hiszed el, amit mondok? Már pedig igaz! HyoSang helyettesítője vagy!
- De ki akarta, hogy a helyettesítője legyek?
- "Ki akarta"?
- Igen, ezt kérdeztem. Hisz emlékezz csak vissza egy kicsit; Ki vallott szerelmet? Mikor vallott szerelmet?
- Te, Jimin... A debütáláskor...
- A debütáláskor, amikor már nem volt velünk HyoSang. Így a melletted lévő üres helyet, ki töltötte be? Ki helyzetesítette HyoSangot?
- Te...
- És hidd el... Én akartam így - vitte le a hangsúlyt, ahogy látta Jin felvilágosodott arcát. - Tudod, mindig irigyeltem HyoSangot. Én akartam veled lenni. Mindenáron helyettesíteni akartam ôt. S el is következett a pillanat, mikor vágyaim valóra váltak - mosolygott és feljebb mászva az ágyon elhelyezkedett Jin felett négykézláb. - Mindent a sors és kis részben én irányítottam. Jóóóó az igaz, hogy a fürdőbe J-Hope lökött be, de azt is a sorsnak vehetjük. Szóval Jin te csak sodródtál a sorssal.
- Csak?...
- Hallod, jól összezavartad magad - kuncogott Jimin. - Addig szidtad le magad hazugságokkal, míg a hazugságokat beleépítetted az emlékezetbe, így azok mintha megtörténtek volna.
- Jimin... - mosolyodott el Hercegnô, majd nevetni kezdett. - NamJoon mondta, hogy ha veled beszélem meg minden rendben lesz. És... Tényleg. Még a nyaklánctól is megtudtunk szabadulni... Már csak az a kérdés, hogy NamJoon ezt így mind kitervelte, vagy mi? Mert a fejbetörésemet kihagyhatta volna...
- Amm most nem tudom miről beszélsz pontosan.
- Hja, csak arról, hogy direkt hagytunk otthon szívatásból.
- Hja! Hát köszönöm! Jól esett a gyaloglás...
- De most más esne jól neked... - mosolygott Jin mindentudóan. Belelátott Jimin fejébe.
- A-Az a mosoly, Jin... - harapott ajkaiba, azt hitte nem fogják észre venni a pózát.
- "Rossz dolgok"ra gondolsz Jimin~
- De nem az én hibám!..
- Ohh, hogy nem is tagadod, hogy be vagy indulva!?
- Miért tagadnám?... Veled bárhol, bármikor - szólt egyhangúan, amivel Jint szótlanná tette. A hercegnő elgondolkodott. Szemei is leragadtak egy helyen, méghozzá Jimin ajkait bámulta, mik olyan közel voltak hozzá. Észre se vette, de fokozatosan felvette a pír színét arca.  - De eper vagy - kuncogott fel Jimin.
- Emlékszel a tűzijátékcsókodra? - kérdezte Jin elgondolkodva.
- Hogy mire?
- Mikor hoztam neked ebédet haza, emlékszel?
- Ammmmm Igen. Mikor letepertelek?
- Közvetlen mielőtt bejött volna NamJoon, megcsókoltál.
- Igen. És?
- Az nem csók volt.
- Hee? Akkor mi??
- Több volt nála. Teljesen letiporta bennem az Észt.
- K-Komoly?? - pislogott Jimin, hihetetlennek hitte, hogy Jin valaha is ész nélkülivé váljon. - Azt szeretnéd, hogy ugyan úgy megcsókoljalak? - kérdezte motyogva, mire Jin vér vörös lett:
- N-Nem szeretnék én eszetlen lenni hahaha... Különben se tudod megismételni.
- De ha tényleg élvezted, akkor újra meg szeretném próbálni, érted.
- T-Te csak le akarsz itt feküdni velem!!
- Mondjam azt?...
- Jimin?...
A rapper arrébb gyűrte a takarót, hogy lehúzza hercegnő pulóverének cipzárját és levegye. A megmaradt pólót felül nyújtani kezdte, a vállán lecsúsztatta, hogy első csókjait oda pecsételhesse. Míg lent, az egyik lábával betérdelt Jin kis terpeszébe. Izgatni vágyta szerelmét,aki továbbra sem tanúsított az ég világon semmilyen ellenállást.
Jimin meg csak azt szeretné, hogy SeokJin a továbbiakban teljesen átadja magát. Miközben behunyt szemekkel párja nyakát csókolgatta, a paplant lejjebb húzta és a nadrág övhöz nyúlt, amit ügyesen kikapcsolt, majd a slic részt is. A következő kérdéshez ért el, hogy a nadrágtól vagy a pólótól fossza meg hamarabb szerelmét? Végül a könnyebb anyagú ruhadarabot kezdte felgyűrni, de Jin hirtelen átkarolta tarkójánál és nem tudta folytatni.
- Ne vedd le... - pusmogta hercegnő és belebújt Jimin érzékeny nyakába. - Gondolj bele, ha ránk nyitnának. Legalább az a szerencsénk, hogy nincs itt kamera.
- De takaróval fedett rész alatt bármit csinálhatok - feküdt rá, és nemes szervük ruhán keresztül dörzsölődni kezdet.
- Csináld kedved szerint, de ésszel.
S Jimin a mondat végén már le is húzta Hercegnő nadrágját. A medence részénél kezdte csók áradatait.
Jin kezdte kényelmetlenül érezni magát a helyzetében. Egy; mert lekerült róla a nadrág és fázott, aminek tetejébe Jimin ajkainak nedves nyomaival még inkább átérezte a szobában lévő alacsony hőmérsékletet. Kettô; végig csókolják a testét, de a szájára nem kap.
- J-Jimin... Valami gond van?... - nyöszörögte ki. Tényleg aggódott, hogy miért nem hajolnak feljebb hozzá.
- Miért lenne?
- Nem csókolsz meg? - mutatott saját ajkaira, amik még egy kényeztetett kis masszást se kaptak még.
- Miért ne csókolnálak? - kuncogott Jimin.
- Nekem úgy tűnt, el vagy a testemmel is... - mondta ridegen.
- Ugyan-ugyan! - intett. - Mindenedet szeretem - hajtotta le fülét Jin szívdobogásához. - Ezt is. Főleg, mikor hevesen zakatol.
- Akkor érd el, hogy úgy dobogjon - mosolygott Jin és átkarolta párját.
- Akkor add át magad! - nyúlt be párja alsójába és tétovázás nélkül kezébe vette a nemességét. - Mondj egy számot, Jin.
- Számot? - nyögte halkan. - Legyen három...
- Annál azért többet~
- Tizenhárom.
- Tizenháromszor csókollak meg, addig készülj fel a folytatásra - kuncogott.
- K-Kitűnően készítesz fel te engem, hiszen a kezed akjh-
- Ne má', hogy ennyire tetszik - nevetett.
- Tizenhárom! - nyögött fel erősebben és szerelmét tarkójánál átkarolva lehúzta magához, hogy ígért csókjait sorjába megkaphassa. Közben minden porcikájában érezte Jimin keze folyamatos tempójú munkáját. Ahogy ajkai egyre csak a parázsló hőfokot érték el, tudta, hogy a számára káprázatos kényeztetés lassan a végéhez közeledik.
- Még!!! - Jin nem tudott ellenállni. Magához ölelte a fiút, aki az előbbi pillanatban eltávolodott tőle. Nyakába bújt és erősen szorította. - Ha tudtam volna, hogy minek a számát mondom, százat vagy száztizenhármat, sőt százhuszonnégyét mondtam volna.
- Jin... Kérlek most engedj... Nekem muszáj...
- Ö-önző.
- De tényleg... Már nem bírok magammal... Félek, hogy nem fogom tudni gyengéden csinálni - mondta, miközben ujjaival már befelé hatolt.
- N-Ne! Ne tágíts! Nem szeretem...
- Hidd el - köszörülte meg a torkát. -, muszáj. Különben fájni fog.
- De nem akarom - kezdett hercegnőnek illően nyafogni. - Ki fogom bírni, bármennyire is rossz! Csak ne tágíts!... Egyikünk se élvezi! Akkor meg minek??
- Psszt! - csitította hercegnőét. - Értettem. Nem kell feszegetni... - mondta, és nadrágjával együtt az alsót is levette magáról. Közben Jin szintén megszabadult az alsóneműétől és hátra feküdt, Jimint várva. - Nem tudnál közben belém kapaszkodni?...
- Mert?...
- Mert tudom, hogy fájni fog... Nem fogsz tudni ott feküdni. Jobb, ha hozzám bújsz... Ne hasizomból kelljen felkapnod magad a fájdalomtól...
- Annyiszor mondod ezt a fájós dolgod, hogy a végén még elhiszem... - suttogta és feltápászkodott.
- Előre bocsánat... - mondta Jimin és puszit adott szerelme arcára, kinek a selymes combjait kezdte simogatni. Jin szófogadóan is tette terpeszbe lábait, és közelebb húzódott párjához.
- Tedd be - jelentette ki magabiztosan. S Jimin a szerelme szavára így is tett.
A hercegnő úgy vélte, most egy nagyot fog nyögni, de nem. Helyette az ellentéte történt. Jin hangja elakadt. Szája tátva maradt és mindkét kezét görcsösen nyomta Jimin hátára.
- Fáj! - szólalt meg ki lélegzetével. - Fáj! Fáj, Jimin!
- Kérlek!... Suttogj!... - mondta szinte szenvedve. Még ha jó érzés is öntötte el a testét, tudta, hogy Jinnek nem kényelmes a helyzet.
- AuauAU!!Auauu - a hercegnő karmolt és tépett Jimin hajába.
- Jó-jó, értem! Azonnal kiveszem! Engedd el a hajam!!
- Ne vedd ki! - vágta rá Jin. - Inkább mozgasd... Mozogj, kérlek.
- Úgy, hogy lenne jobb???
- Jobb. Kérlek, csináld. Addig csináld, amíg el nem élvezel... - lazított magán Jin és készen kezdte várni a következményeket.
Jimin a 'kérlek' szó miatt is folytatta hát és élvezte, hogy merev nagyságát a forróság veszi körül. Szíve szabálytalanul dobogott. Eszét viszont őrizte, már csak azért is, hogy ne gyorsítson fel a tempón meggondolatlanul, mert akkor Jinnek ennél is több fájdalmat okozna. Fokozatosan csinálta, viszont érezte, hogy teste nem akar lenyugodni. Tövig be kéne csúsztatnia, ha el akar élvezni, vagy mit kéne tennie?...
Közben Jin ölelt és csókolt. Jimin nyakára tapasztott ajkai lágyan kényeztették kedvesét. "S-Segíteni akarok neki..." - gondolta, miközben Jimin aggódó arcára nézett. - "Hogy tudott ennyire felizgulni? Miért ilyen nagy most?" - kezdett izzadni és fejét Jimin vállára hajtotta.
- Miért nem?... - harapott ajkaiba a gondjával küszködő fiú.
SeokJin erre fogta magát és meglepetést okozva párjának mozogni kezdett. Becsukta a szemeit és, ahogy egyre beljebb lüktettet benne Jimin férfiassága, annyival érzékibb nyögéseket hangoztatott.
- Hagyd... Ha nem bírod, ne csináld!
- Hülye leszek... - nevetett Jin. - Mindjárt elélvezek. Melyikünk fog hamarabb?~
- Leállítanálak - mondta, majd elmosolyodott ô is. -, de látom élvezed...
Mikor már hercegnő vékony kezei remegve tudtak csak kapaszkodni, Jimin érezni kezdte a tetőpontját. Hirtelen belemarkolt Jin fenekébe és hátát megfeszítve kapta fel a fejét.
A görcsösen kapaszkodó kéz ekkor lehiggadt és maradék erejét elvesztve csúszott le a megfeszült háton. Hiszen Jin megérezte, mi több átérezte azt a szokásos hideg, még is szívében meleg érzést.
- Gy-győztél - suttogta, majd bíbor vörös ajkai a levegőért kezdtek kapkodni. - É-Én is... Én is elakarok élvezni!... - emelte fel a fejét, hogy meg tudja csókolni a fiút. És, ahogy Jimin újra magához nyomta, Jin is elérte a kívánatos tetőpontot.
Egy nagy levegővel a fiatalabbik, majd a másik is elkezdett szédülni. Jin lassan hátra dőlt, mire Jimin kicsúsztatta neki.
- Köszi, Jin... - kuncogott.
- ...Miért fáradtam el ennyire? - nevetett ô is jókedvvel.
Jimin sarkaira ült és hajába túrva mosolygott le szerelmére, aki lassan elfordította tekintetét és behunyta szemeit.
- Szerinted gáz lenne, ha most így elaludnék.
- Hát... Furán magyaráznád meg - bólogatott Jimin.
- De mindjárt elalszom...
- V-Várj! - jutott eszébe valami Jiminnek.
- Mi az?...
- Áruld el!...
- Mit?...
- Áruld el... Áruld el, hogy csókoljalak meg úgy, hogy eszedet veszd?
- ...A tűzijátékcsókra gondolsz?
- Ha az a neve...
- Hm... - ült fel elegánsan elmosolyodva. - Az a lényeg, hogy ez és ez összeforrjon~ - mutatott Jimin és az ô ajkaira.
- Ühüm És hol öleljelek magamhoz?
- Szoríts - javította Jin. - És a derekamnál - mosolygott.
- A-Akkor... - kezdtek csillogni Jimin szemei. Ki akarta próbálni. S hozzá is fogott. Az elbeszéltek alapján cselekedet, de nem tette megfelelően, ezért Jin leállította a forró csókolózásból.
- Jimin!... A tűzijátékcsók, csak egy csók - mutatta ujjával. - Ne mozogjanak az ajkaid!
- Csak tapasszam rá? - kérdezte, mire Jin feleletként bólintott.
Másodszorra is megpróbálta hát Jimin.
- Ne mozduljunk - mondta hozzá Jin. - Csak... A lényeg, hogy... Akarj.
- Akarlak! - szólt és ismét megragadta Jin derekát. Hercegnő meglepődött egy csöppnyit. Majd, ahogy ajkai a másikéhoz préselődtek, elkezdte érezni azt a hatást. Szemeit lehunyta. S szívdobbanásai felerősödtek, mellkasában olyan hangosak lettek, mint a tűzijáték. Kezdett a világ táncot járni vele, forgott körülötte. Közben a valóságban semmi se mozdult. SeokJin ajkai puhábbakká váltak. Ez is annak a jele volt, hogy a Hercegnő elméletben már nem is itt van. Hanem valahol szerelem földjén elveszve, észét elhagyva.
Jimin viszont... Nem érzett semmi különöset. Annyira nem, hogy egy óvatlan pillanatban fogta magát és leteperte kedvesét. De ez rosszul sült el!
Jin lecsúszott az ágyról a takarót magával rántva és a fejét ismét beverte.
- SeokJin!!??

A hercegnő nem szólalt meg, egy hangot sem adott ki. Csak ujjait lassan az ajkaira nyomta.
- Minden rendben!?? - vette fel a nadrágját Jimin és gyorsan lehajolt Jinhez.
- Miért rontottad el?... Olyan szép volt...
- S-Sajnálom... De őszintén, nem éreztem semmit...
- Én helyetted is éreztem...