18-Block-B: A terv

JaeHyo POV

Ha megfenyegetnének, sem tudnám most kitalálni, hogy mi ütött MinHyukba. Hogy miért hagyott nekem szabad utat? Miért tálalta fel magát nekem?
De lehet, bármennyire is szeretném megkapni a választ, nem lesz lehetőségem rá... Így hát élvezem, ami megadódhat most.
Meztelen felső testé végre-valahára ellenkezése nélkül magamhoz tudom ölelni, miközben száz meg száz csókot hagyok ajkain. Túl perzselő a vágy. Többet és egyre csak többet akarok.
Eszemet vesztve ledöntöttem MinHyukot és dörzsölődni kezdtem hozzá.
- Elkap a hőguta - köszörültem meg a torkom kuncogva és nehezemre esett a leállás, de muszáj volt, hogy megszabaduljak a ruháimtól. - Meddig mehetünk el, MinHyuk? - nyaltam meg szájam szélét, mikor már az övemet csatoltam ki.
- Ameddig csak akarsz. Már csináltuk egyszer. Így már nem lesz annyira idegen.
Cseng a fülem, vagy most tényleg azt mondta, hogy azt csinálok, amit csak akarok??
- MinHyuk... Ha ilyen könnyen adod át magad, miért nem csinálod gyakrabban?
- Hülye! - förmedt rám. - Hasznot nyernék abból?
- Hát i-
- Inkább ne mondj semmit!... Rossz embert kérdeztem - nézett el sóhajtva, míg én csak kuncogtam rajta.
Levettem magamról a farmert, az alsómat meg még hagytam. Ha jól mennek a dolgok, majd attól is megszabadulok. De először teljesen meg kell szelídítenem ôt. Meg kell olvasztanom a ridegségét.
- Ahhh reggel hat múlt - nézte telefonját az éjjeliszekrényen. - Hat óra múlt, és te ilyenkor..... M-Mindegy... Ha gyorsan túl esünk rajta mind- M-M-Mit csinálsz???
Csak végig nyaltam a nyakán, mégis felháborodottan kérdőre vont. Miközben arca ízig-vérig vörös lett.
- Most mi bajod?
- Ne csinálj ilyen váratlan dolgokat!...
- Miért lett volna váratlan? Azt csinálhatok, amit akarok, te mondtad. Itt vagy alattam. Nem tehetek róla, hogy te a telefonodat figyelted és nem engem... Vagy elvárod, hogy szóljak minden lépésem előtt?
MinHyuk oldalra nézett behunyt szemekkel és nem válaszolt.
- De tudod - folytattam. - Nem mindig tudnék szólni, hogy mit fogok csinálni. Ész nélküli cselekedetekről biztos hallottál már. Olyanokra vagyok én is képes. S azok akkor nem csak téged fognak váratlanul érni, hanem még engem is.
- Mondanám, ez mind szép és jó, folytassuk. De nem mondom, mert nem szép és egyáltalán nem jó. Szóval csak folytassuk.
- E-Ez fura így hallani tőled - pislogtam rá.
- M-Most mi van!? - pirult. - Csak... Maradjunk kussban...
- A csöndesség rajtad áll - nevettem.
- Ha direkt úgy csinálod, hogy nyögjek, akkor direkt fogom kitépni a hajad!...
Erre már jobb döntés volt, nem megszólalnom. Helyette lehajoltam hozzá és csókra nyitott számat MinHyuk kis angyalként hagyta ajkaira tapadni. Leírhatatlanul örültem, hogy szemernyi erőszakot sem kell alkalmaznom. Rabul ejtő bájossággal fogadja csókjaim. MinHyuk olyan szelíd, olyan nyugodt! Miért nem ilyen mindig??

Le akarom ôt vetkőztetni. Közelebb akarom ôt érezni. Egy ruhadarab se álljon közém és szerelmem közé.
Nadrágövét kioldozva csúsztattam be a kezem, mire MinHyuk felhúzta az egyik lábát.
- MinHyuk? - emelkedtem fel. Hiszen, az, hogy felhúzta a lábát, azt jelenti, ne vegyem le róla a nadrágot. - Mi az?
- T-Tudom, hogy akarod... M-Meg is kapod, de... - nézett mélyen a szemembe, majd fokozatosan lehajtotta fejét. - Várjunk vele... - pusmogta orra alatt.
- MinHyuk, te félsz - nevettem ki.
- Amikor először csináltad... - suttogta.
- Jó, jó. Nem kell mesélned. Értem. Csak az előbb, mintha te mondtad volna, hogy gyorsan essünk túl rajta - idegesítettem ôt direkt. - De jól van. Nyugi. Naplementéig is tudnálak kényeztetni~
- Az ijesztő lenne, főleg, hogy most jött fel a Nap.
- Úgy gondolod? - mosolyogtam.
Nem is tudom... Nem is tudom, mi van... De a körülöttünk lévô hangulat felettébb kellemes. Teljesen megnyugtat engem és boldogít. A halk szavak, a gyengéd érintések, a méregtelenített arckifejezéseink... Minden olyan mese szerû.
- MinHyuk?... - hajoltam le hozzá és apró puszikat kezdtem lehelni itt-ott a nyakán. - Mondtam már, hogy beléd szerettem? Hagy legyek a tied és te légy az enyém.
- Pszt... - pisszegett le és finoman átkarolt a tarkómnál.
- Mondj valamit... - kérleltem.
- Valamit?... Hmmm Mikor elment az áram... A szomszédban is elment az áram...
- ...Ehhh és... Van olyan híred is, ami nekem szól?
- Neked?... Hát... Ha... Ha ilyen finoman és kedvesen bánsz velem, akkor... Akkor... Egy rossz szavam se lesz...
- MinHyuk... Légy velem kedves~
- Már az vagyok... - suttogta és megcsókolt.
Magától mozog. Egy ujjal sem nyomom magamhoz, ô simul hozzám, magától. Nekem most csak annyi a dolgom, hogy kényelmesen legyek és hagyjam ôt érvényesülni. A végén még ki is sül valami. Igen... Biztos vagyok benne, csak idô kell.
Még dörzsölődni is kezdett hozzám... Ez tényleg nem álom? Mi van a háttérben?...
MinHyuknak... Az első éjszakánkon az járt a fejébe, hogy én úgy is el fogok felejteni mindent. Az volt a terve, hogy titokba tartja a köztünk történteket.
Most is gondolkozhat valamin? Tervvel valamit?
- MinHyuk, ugye tudod, hogy most itt mindenre emlékezni fogok?...
- Persze, hogy tudom! Hülyének nézel!?...
Asszem' ez egy költői kérdés volt, de... Ha megválaszolnám, akkor nemmel felelnék, mégpedig; nem nézlek hülyének, csak furcsának... Valamit forralsz ellenem, édes? Ártalmasat vagy valami mást?...
Miért váltam most nyugtalanná!?...
- JaeHyo? - szólított meg. - Gond van? A lepedőt is úgy szorítod... - nézett maga mellé.
Tényleg a lepedőbe martam a kis nyugtalanságom miatt. Hogy észre vette... Jobb, hogy ha inkább nem hozom felszínre a jelentéktelen érzelmeimet. Elég, ha a szerelmet mutatom meg neki. Még ha azt nem is akarja észre venni...
- Nincs gond - fújtam ki a levegőt. - Megvagyok... Csak most-- Te levetted a nadrágod???
- T-Te csak most veszed észre!?? Miközben dörzsölődtem, akkor vettem le... N-Neked fel sem tûnt? H-Hol jár az eszed? Nem rám figyelsz??
- Bevallóm most egy elkalandoztam gondolataimmal magamban...
- A gondolataiddal máskor is tudsz foglalkozni... Most abba is hagyhatnánk, ha nem érdekellek - térdelt fel előttem, enyhén durcás arckifejezéssel.
- MinHyuk... - mosolyodtam el. - Ne haragudj rám.
- Miket mondasz?... Honnét veszed, hogy haragszom!?
Talán mert azt mondtad az előbb, hogy nem érdekelsz engem. De persze ezt nem kötöm az orrodra... Letagadnád, hogy mit is mondtál... Helyette hát szemet hunytam felette:
- Mindegy, MinHyukom. Csak élvezzük tovább - vettem elô csábos mosolyom, még ha tudom is, hogy rá nincs egy cseppnyi hatással sem.
Nem tudom hát, hogy mi a terve, és, hogy egyáltalán van-e neki. De viszont, nekem kialakult! A terv lényege pedig, nem más, minthogy MinHyuk elélvezzen. El kell érnem, hogy a csúcson érezze magát.
A terv elsô lépésének megkezdése;
Közelebb húzódtam hozzá, míg ô térdelve maradt. Kezeimet hátára emeltem, erre ô vállaimba kapaszkodott meg. Ebben az édes pózban halmoztuk el egymást csókokkal. Most én is nagyon koncentráltam a játékunkba, nem úgy, mint az előbb. De mintha ez se tetszett volna MinHyuknak.
- Nem! - kapta el a fejét hirtelen.
- Mi az?
- Nem dughatod át a nyelved!
- He? Miért?
- Mert.
- Szóval mert nem hagyod - kuncogtam. Eeeeez ám a logika. Milyen okos emberbe sikerült beleszeretnem. - S ezt ugye hagyod? - csúsztattam szájába gyűrűs- majd a középső ujjamat is.
- E-Est minek? - remegett meg.
- Eláruljam?~
- Ha nen akajod, hogy já hajapjak!
- Tudod, nem használók síkosított.
- Ááááá - bólintott, majd behunyta a szemét.
Hagyta! Meglepett! Hagyta, hogy ujjamat a nyálával nedvesítsem be.
MinHyuk látványától kezdtem már nem bírni magammal. Muszáj magamévá tennem. De gyorsan!... Így hát másik kezemmel lehúztam MinHyuk alsóját és nedves ujjaimat szabadon belé dugtam. Mivel inkább a merev nemi szervemet akarnám ott érezni, ezért rákapcsoltam a tágítás tempójára.
MinHyuknak nem fájt. Fejét ráhajtotta vállamra és tűrte.
- Mi legyen? - lihegtem, annyira akartam már. - Lefekszel?... Vagy...
- Nem maradhatnék így? - suttogta, majd elcsuklott a hangja.
- Kipróbálhatjuk. Gyere közelebb és egy picit emeld meg a csipôd...
Engedelmeskedett szavaimra. Közben levettem magamról a fehérnemût, és szintén elhelyezkedtem.
Nem tudom elhinni, hogy most komolyan belé tehetem. Tényleg engedi?
A kérdést nem kellett megismételnem magamban. É-Érzem ôt! Engedte!
- MinHyuk!! - öleltem magamhoz.
H-Hogy remeg! De édes! Egy hangot sem add ki, csak finom bőrű karjai vállaim fogásából a hátamra csúsztak. - Süllyedj még... lejjebb! - hatoltam egyre be felé. Tényleg akarom ôt. Mihamarább belé élvezek s utána vissza térek a tervemhez, hogy ôt kényeztessem. Ahogy majd az ajkaim közé fogom fogni a méretét, meglátjuk, mit szól. Csak először túl kell esnem az én vágyaimon. Gyorsítani kezdtem, mire az ágy nyikorgással felelt.
MinHyuk váratlanul oldalt belebújt a nyakamba, majd miközben csipôjét úgy-ahogy én mozgattam, fejét mellhasamra döntötte.
- Gyors - nyögte és engem elfogott a gyönyör a kis meleg leheletétől.
Akaratom nélkül gyorsítottam még jobban a tempót.
- Sze-Szeretlek!! - kiáltottam el magam és arcomat az ô friss hajába dörzsöltem.
- JaeHyo... - suttogta a nevem ugyan olyan bódítóan forró leheleteket hagyva a mellhasamon. S ezért is csak folytattam és akartam ôt. Az enyém lesz! Csak élvezzek már belé!
- Legyél az enyém! - hajoltam nyakához, ezzel lelassítva a tempóm.
Kicsit játszani akartam a nyakánál, de reflexbôl felkaptam a fejem. Megijedtem, ahogy MinHyuk felnyögött. - Mi t-!??? - kerekedtek ki a szemeim, mikor lent megéreztem, hogy MinHyuk... elélvezett.
- N-Ne nézz le!!! - tolta fel a fejem.
É-Édes... Sz-szégyenli? Szégyenli, hogy úgy élvezett el, hogy csak egy kis lovaglásba volt része?
- Miért kellett lelassítanod?? - kérdezte mérgesen. - Miért!??... Basszus Miért!?? Miért történik mindig más-
- Mint ahogy eltervezed?...
- Te maradj kussba!! Utállak!! Miért nem tudtál TE elélvezni?? Miért ÉN tettem!?? Mi van most velem???? - kezdett el könnyezni. Eltoltam magamtól a karját, hogy rendesen rá tudjak nézni. - Gyűlöllek - mondta és szemeit kezdte törülgetni. - Azért feküdtem le veled, hogy TE elélvez. Akkor én most miért?--
- MinHyuk, nyugodj le - simogattam meg a fejét.
- Kibaszottul nyugodt vagyok! - nézett rám.
- Emeld meg a csipôdet, kérlek - suttogtam. S ahogy szavamnak tett, kihúztam belőle még mindig merev férfiasságomat, amire MinHyuk enyhén felnyögött.
- Mit csinálsz??
Gondolom meglepődött és furcsállta, hogy elkezdtem felöltözni.
- Mit?...... Elment az a cseppnyi eszed!? Hova mész??? - ragadta meg vállaim, ahogy felálltam az ágyról övemet becsatolva.
- Engedj MinHyuk!
- D-Dehát... N-Nem is kaptad meg azt amit akarsz!! - állt fel megbotolva és követni kezdett az ajtóhoz. - Mit forgatsz a fejebe?? Vagy csak nem voltam elég?? Rosszul teljesítettem? Nem voltam jó neked??
- MinHyuk, még nincs nyár. Ne járkálj meztelenül, a szobádban se.
- T-Tereled a szót?? JaeHyo!!! - ragadta meg a kezem, ahogy zárban lévő kulcs felé nyúltam. - Nem engedem meg, hogy elmenj - jelentette ki, majd egy kis csönd után teljesen enyhített a kezem szorításán. - B-Bocsánat, hogy olyanokat, mondtam... Nem kellett volna hozzád vágnom, hogy utállak meg gyűlöllek... Megszegtem az elején lévő kérésed, hogy legyek veled kedves... T-Tényleg finoman bántál velem... Nem kellett volna ilyeneket mondanom...
- MinHyuk... Engedj el! - vettem le kezét a csuklómról, majd amiért olyan közel állt hozzám, mint még önszántából soha, megcsókoltam. De semmi többet! Elég volt...  - Menj aludni! - utasítottam és ajtót nyitva távoztam, ott hagyva őt.