Megrémülve ébredt fel, érezve, hogy nem normális módon aludt az elôbb, hanem valami fura ragadta el őt a külvilágból. JungKook az ágyon felülve nézett körül a számára ismeretlen helyen, majd egy régies órát talált az éjjeli-szekrényen. Kora reggelt, hajnalt mutatott, de amiért munkaszünetekben nincs az az Isten, hogy ilyenkor felkeljen, ezért nem zavartatta ôt az idegen környezet, már feküdt is volna vissza aludni, hacsak ebben megakadályozta a házigazda beviharzása:
- JungKook! - sietett hozzá, mintha kosárlabda után futna, majd villámként térdelt fel az ágyra a Maknae elé. - Végre rámnézel! Kinyitottad a szemed, Atyaúristen! J-Jól vagy!? Kell orvos?
- M-Miért? Beteg vagyok?
- Hát... - halkult el Suga a meglepett JungKook elôtt, aki nehezen hitte el, hogy társa képes ennyire feldúlt s ijedt lenni. Viszont az okát egyenlôre nem értette. Rákérdezett. - Mi az, hogy nem tudod, mi történt tegnap!?... Nem felejthetted el! Gondolkozz! - fogta meg vállait, s enyhén megrángatta. - N-Ne vágj ilyen fejet! Én nem fogom elmondani, hogy tegnap délután mi egy öltözőkabinban du--- Szóval... nem lovat keféltünk...
- Ez igaz, nem azt csináltuk... Egy öltözőkabinban nem is férne be egy ló, így nem keféltünk-- - szava elakadtával maga elé bámult, mire figyelemfelkeltő módon ütött ki arcán a pír. Emlékezni kezdett. - Mi... Mi... - kapott bele takarójába fejét rángatva. - Mi... OhMyGod!
- Nyugi, hallod!?... Ha megint belázasodsz, eskü, megölök valakit!
- Mi keféltünk! Semmi ló nem volt! Beleakadtam a bokorba, bementünk a kabinba, és te... Te meg én--
- Pszt! Nyughass!- ragadta meg az önkívületébe zuhant JungKook tarkóját s homlokát a homlokhoz érintette. Nagyot sóhajtott. Majd lélegzetei mellett nem olyan hang jött, ami illett volna hozzá. Fura volt. - Annyira... Aggódtam érted - suttogta behunyt szemekkel. - Én tényleg nem tudtam, hogy hirtelen mihez kezdjek. Elájultál! Megijesztettél! Nagyon - folytatta, a némává vált JungKook pedig nem hitt a füleinek. - Jól tudtam, megmondtam; nagy a felelôség egy kapcso--
A Maknae gondolkodás nélkül kulcsolta karjait szerelme nyakába. Nagyot vetôdve húzta magához, mire az eddig aggodalmaskodó Rapper megkönnyebbülve ölelte át a szemében tüneményes és önzetlen csapattársát. Csak így érezhette, hogy a fiatal fiú nincs veszélyben, nála van, magánál tartja, a karjaiban. Nem kell aggódnia.
- Bocsánat, Hyung. Bocsánat, hogy miattam érezted magad ennyire rosszul. Kérlek, bocsáss meg.
- Csak ne lázasodj be nekem, ennyit kérek! - felelt, mire JungKook szelíden bólintott, s Suga apránként eltávolodott tôle, hátra támaszkodva; - Igaz is, mielôtt megkérdeznéd, most a nagyapám egyik barátjánál vagyunk. Én azaz mi hoztunk ide.
- Mi? Ki?... Én... rajtam nem volt ruha!
- Te hülye!... Ne hidd, hogy hagynám nagyapám haverjának vagy akárkinek is olyan kifáradtnak és meztelennek látni téged! B-Bolond!... Felrángattam rád a ruhát. Ha nem tettem volna, még inkább megijesztettem volna nagyapám haverját, holott neki az is elég volt, hogy tök random felhívtam... Te mit szólnál egy olyan kérésre, hogy segítsél elszállítani egy eszméletlen fiút!?... El sem tudom képzelni, mit gondolhat most rólam...
- Bocsánat...
- Nem, nem a te hibád, hogy elájultál - pátyolgatta szavaival. - Ha neked úgy jobb érzés, bejöhetsz velem annak az öregnek a munkahelyére, és te is megköszönheted neki a segítséget. Úgy jó? Miután megfürödtél mehetünk is.
- Fürdés?
- Igen.
- Most azonnal kéne?...
- Miért kérdezed? Rosszul érzed magad?
- Nem vészes, de szédülök... A fejem fáj egy ki-- - akadt el a szava, ahogy Suga feljebb emelkedett elôtte s azokat az ajkakat miket maga elôtt bámult, most a homlokán érezte. A jóindulat hullámából kisodródott gyógyhatású homlokpuszit kapott. Ahogy a Rapper visszaült, JungKook csak zavarba esve az arcáig rántotta fel a lábain heverô, összegyûrt paplant.
- Fáj még valahol? Még ha nem is vészes tudnom kell - mondta egyhangúan, átlagos hangsúllyal, mire JungKook pirultan válaszolt a dadogást lehetô legjobban elkerülve;
- A csuklóim - mondta kis csuklás szerûen. - Tegnap... Támaszkodtam... Túl sokáig voltak kényelmetlen helyzetben. De... De egyáltalán nem szeretnék panaszkodni! Nekem re--
Suga szelíd kedvességgel érintette meg a Maknae kezét, majd jámboran markolt soványka csuklójára. Csókot lehelt arra is;
- Hogy lehettem ennyire felelôtlen?... Jobban kellett volna figyelnem... Hülyeség volt hagynom magam, hogy olyan hirtelen belerángass a hálódba. Ha legalább hagytál volna nekem egy kis idôt felkészülésre... De nem... Helyette szépen felizgattál azt' az egész sebtében teremtett szituációban némán vártad el tôlem a kényeztetést. Megkaptad... Elvesztettem a fejem, holott finomabban kelle--
JungKook a váratlanságával, ugyanakkor a jelentôs mennyiségû bátorságával az ajkait kérte fel szeretett csapattársa elhallgattatására. A saját maknae-báránylelkét felülmúlva elfelejtette a gyávaság érzését hyungja elôtt, akaratai eldobták a gyenge jelzôt. Vágyai erôsek és határozottak lettek. Szívbôl akart. Szívbôl csókolt, és ette az általa kívánt ajkakat. Suga engedett. A hosszúnak érzett másodpercekben nyelvük elkanászodást tanúsított, de nem bontakozhattak ki, mivel egyik fél sem szándékozta elvetni a sulykot. A hevesedô csókhalmazokat egy apró maknae sóhaj csillapította. Szerelme nevét suttogta, és szerelme az ôvét;
- JungKookkie... - nézett rá enyhe sajnálattal. - Még gyerek vagy.
- Bármit is mondasz, bármit is gondolsz... Én tegnap még a lélegzeteidért is eladtam volna a lelkem - mosolygott visszafogottan, miközben saját magáért állt ki. - Nincs itt hiba, és ezt nem csak a testi örömök miatt mondom. Én...
- Szeretsz, tudom.
- Hogy-hogy tudod?... - nézett meglepetten. - Tudod?... Tisztában vagy vele, hogy én szerelmes vagyok beléd? - ámult Suga "igen" választ sugalló tekintetére. - Én... azt hittem, hogy hiába minden, te nem fogsz észrevenni, pláne, hogy komolyan venni... - hadarta, mire érkezett a felvilágosítást;
- Tegnap, mikor azt a halmaznyi bocsánatot ellihegted... Mikor csak úgy oda adtad az ajkaidat... - JungKook elpirult. - Az nagyban segített, hogy megértselek.
- A-Akkor most egy pár vagyunk? - merészelte megkérdezni rögtönzötten.
Suga erre nagyot fújt, és felpattanva ott hagyta ôt.
- Na! Hé! Suga hyung! - kiabált neki hangosan, és nem is a válasz hiánya miatt, hanem mert azt akarta, hogy maradjon vele. Még tovább. Jöjjön vissza.
- Jegyezd meg! Ne akarj ilyenekrôl beszélni velem - hangzott a távolból.
- De...
- Nincs "de"! Túl nagy a felelôség!...
- S-Suga hyung! - kezdett kikelni az ágyból JungKook enyhén megremegô végtagokkal, miközben a Rapper tovább fűzte gondolatai egységeit;
- Gondolj csak bele! Lehet, hogy legközelebb nem egy szünetben, hanem egy nagy koncert elôtt fogsz elájulni miattam!
- Nem. Én nem fogok! - kiáltotta makacsul, és sietett szerelme hangja után. - Suga hyung! Ne mondj ilyen dolgokat!... - kérlelte, miközben falakba ütközés helyett a folyosó éles sarkjai előtt fordulgatott. Még jobban szédült, de megállás nélkül ment, leküzdve az útját álló, kerülgetni való mintás tapétákba burkolt falakat. - Nagyon kérlek... Ne... Ha-- - fékezett le hirtelen a vele szembe jött hyungja elôtt.
- Nocsak, fájós fejjel is képes vagy futni utánam?
- Suga hyung...
- Ahh - sóhajtott. - Ne légy ilyen gyerekes, JungKook - érintette meg az arcát finoman. - Be kell vallanom, hogy olykor-olykor tényleg kívánni való vagy - jelentette ki, mire az ajkait érezhető lendülettel a Maknae ajkaira puhán illesztette egy hosszú szempillantás erejéig. - De azzal is őszinte akarok lenni, hogy ez most túl sok nekem. Tudod, érezni, hogy mit is érzel... Ez így nagyon más. Nem te vagy a nyomasztó, se nem az érzéseid, egyszerűen csak az, hogy nem vagyok hozzászokva a nyali-falizáshoz. Kérlek, értsd meg... Nem árt az, ha adsz egy kis idôt, igaz? - vitte le a hangsúlyt kérdése ellenére, amiért nem akarta tovább feszegetni ezt a témát, ami legbelül eléggé gyötrően ücsörgélt benne, hisz olyan új az érzés. Pont ahogy mondta; Közvetlenül érezni valakinek a szerelmét... Kincs és egyszerre komoly felelősség is.
Kerülve az aggasztó beszélgetést, egy törölközőt akasztott a fiú nyakába, elküldve ôt a zuhanyzóba.
"Csak még egy kérdést! Csak még egyetlen egyet...Tudni akarom, mit takar az, hogy 'kis idô'! Mégis mennyi az? Addig mit csináljak!?... Egyáltalán szeretsz? Ugye igen? " - akarta sûrgôsen kérdezni a Maknae, de végül nem tette. Fürdeni küldték, így hát be is zárkózott a fürdôbe.
A zuhany csempés falának dôlve hagyta, hogy a gőzölgő víz zuhogva párásítsa el az átlátszó üveg kabin ajtókat és testének sima felületeit. Mozdulatlanul állt, ameddig fel nem rántotta fejét, felfelé bámulva. Behajtotta térdeit, majd lassan a fájó hátsófelére esett.
- Olyan szeretetteli volt, mielott meg nem kérdeztem a járás dolgot... De ennek ellenére ugye szeret?... Adok én idôt neki, de kiábrándulni belôle aztán nem fogok... Hiszen olyan jó volt... - sóhajtott kényesen és mutatóujjával direkt hozzáért a párás üveghez, szépen ott is hagyva Suga hyungja nevét. Azt nézve ábrándozott tovább, felidézve a tegnap történteket maga elôtt. - Mikor lesz legközelebb lehetôségem azokhoz a mély érintésekhez?... Mikor lesz az a legközelebb?... Még egyszer, vagy soha?... Tudnom kell... Mikor érezhetem Suga hyung szerelmét? Nem tudom sürgetni... - kuporodott a vízcseppes csempénél, majd melegséget érezve tenyerét fejéhez emelte. - Suga közelségének a gondolatától... forró lett a homlokom...
Csekélynyi rész, tudom, de van mire fognom: Hideg lett, nagyon.
A HejBabaRiba cím (a nyári élményeimen kívûl) a "HejBabaRiba, nincs itt hiba" 60as évekbeli magyar szállóige a SUKISTÁK felhívását szolgálja.
S a folytatás megint csak rajtatok múlik. Kommentek nélkül nem fogom tudni, hogy a SUKISTÁTákat mennyire is érdekel a Bangtan Boys. A megjegyzéseitekkel hozzá járultok, hogy együttes erôvel hozzuk a továbbiakat Nôknapjára.
(S ha sukin aktívak vagytok, kaptok elegendô BTS OneShotot télire, hogy ne fázatok.)
- JungKook! - sietett hozzá, mintha kosárlabda után futna, majd villámként térdelt fel az ágyra a Maknae elé. - Végre rámnézel! Kinyitottad a szemed, Atyaúristen! J-Jól vagy!? Kell orvos?
- M-Miért? Beteg vagyok?
- Hát... - halkult el Suga a meglepett JungKook elôtt, aki nehezen hitte el, hogy társa képes ennyire feldúlt s ijedt lenni. Viszont az okát egyenlôre nem értette. Rákérdezett. - Mi az, hogy nem tudod, mi történt tegnap!?... Nem felejthetted el! Gondolkozz! - fogta meg vállait, s enyhén megrángatta. - N-Ne vágj ilyen fejet! Én nem fogom elmondani, hogy tegnap délután mi egy öltözőkabinban du--- Szóval... nem lovat keféltünk...
- Ez igaz, nem azt csináltuk... Egy öltözőkabinban nem is férne be egy ló, így nem keféltünk-- - szava elakadtával maga elé bámult, mire figyelemfelkeltő módon ütött ki arcán a pír. Emlékezni kezdett. - Mi... Mi... - kapott bele takarójába fejét rángatva. - Mi... OhMyGod!
- Nyugi, hallod!?... Ha megint belázasodsz, eskü, megölök valakit!
- Mi keféltünk! Semmi ló nem volt! Beleakadtam a bokorba, bementünk a kabinba, és te... Te meg én--
- Pszt! Nyughass!- ragadta meg az önkívületébe zuhant JungKook tarkóját s homlokát a homlokhoz érintette. Nagyot sóhajtott. Majd lélegzetei mellett nem olyan hang jött, ami illett volna hozzá. Fura volt. - Annyira... Aggódtam érted - suttogta behunyt szemekkel. - Én tényleg nem tudtam, hogy hirtelen mihez kezdjek. Elájultál! Megijesztettél! Nagyon - folytatta, a némává vált JungKook pedig nem hitt a füleinek. - Jól tudtam, megmondtam; nagy a felelôség egy kapcso--
A Maknae gondolkodás nélkül kulcsolta karjait szerelme nyakába. Nagyot vetôdve húzta magához, mire az eddig aggodalmaskodó Rapper megkönnyebbülve ölelte át a szemében tüneményes és önzetlen csapattársát. Csak így érezhette, hogy a fiatal fiú nincs veszélyben, nála van, magánál tartja, a karjaiban. Nem kell aggódnia.
- Bocsánat, Hyung. Bocsánat, hogy miattam érezted magad ennyire rosszul. Kérlek, bocsáss meg.
- Csak ne lázasodj be nekem, ennyit kérek! - felelt, mire JungKook szelíden bólintott, s Suga apránként eltávolodott tôle, hátra támaszkodva; - Igaz is, mielôtt megkérdeznéd, most a nagyapám egyik barátjánál vagyunk. Én azaz mi hoztunk ide.
- Mi? Ki?... Én... rajtam nem volt ruha!
- Te hülye!... Ne hidd, hogy hagynám nagyapám haverjának vagy akárkinek is olyan kifáradtnak és meztelennek látni téged! B-Bolond!... Felrángattam rád a ruhát. Ha nem tettem volna, még inkább megijesztettem volna nagyapám haverját, holott neki az is elég volt, hogy tök random felhívtam... Te mit szólnál egy olyan kérésre, hogy segítsél elszállítani egy eszméletlen fiút!?... El sem tudom képzelni, mit gondolhat most rólam...
- Bocsánat...
- Nem, nem a te hibád, hogy elájultál - pátyolgatta szavaival. - Ha neked úgy jobb érzés, bejöhetsz velem annak az öregnek a munkahelyére, és te is megköszönheted neki a segítséget. Úgy jó? Miután megfürödtél mehetünk is.
- Fürdés?
- Igen.
- Most azonnal kéne?...
- Miért kérdezed? Rosszul érzed magad?
- Nem vészes, de szédülök... A fejem fáj egy ki-- - akadt el a szava, ahogy Suga feljebb emelkedett elôtte s azokat az ajkakat miket maga elôtt bámult, most a homlokán érezte. A jóindulat hullámából kisodródott gyógyhatású homlokpuszit kapott. Ahogy a Rapper visszaült, JungKook csak zavarba esve az arcáig rántotta fel a lábain heverô, összegyûrt paplant.
- Fáj még valahol? Még ha nem is vészes tudnom kell - mondta egyhangúan, átlagos hangsúllyal, mire JungKook pirultan válaszolt a dadogást lehetô legjobban elkerülve;
- A csuklóim - mondta kis csuklás szerûen. - Tegnap... Támaszkodtam... Túl sokáig voltak kényelmetlen helyzetben. De... De egyáltalán nem szeretnék panaszkodni! Nekem re--
Suga szelíd kedvességgel érintette meg a Maknae kezét, majd jámboran markolt soványka csuklójára. Csókot lehelt arra is;
- Hogy lehettem ennyire felelôtlen?... Jobban kellett volna figyelnem... Hülyeség volt hagynom magam, hogy olyan hirtelen belerángass a hálódba. Ha legalább hagytál volna nekem egy kis idôt felkészülésre... De nem... Helyette szépen felizgattál azt' az egész sebtében teremtett szituációban némán vártad el tôlem a kényeztetést. Megkaptad... Elvesztettem a fejem, holott finomabban kelle--
JungKook a váratlanságával, ugyanakkor a jelentôs mennyiségû bátorságával az ajkait kérte fel szeretett csapattársa elhallgattatására. A saját maknae-báránylelkét felülmúlva elfelejtette a gyávaság érzését hyungja elôtt, akaratai eldobták a gyenge jelzôt. Vágyai erôsek és határozottak lettek. Szívbôl akart. Szívbôl csókolt, és ette az általa kívánt ajkakat. Suga engedett. A hosszúnak érzett másodpercekben nyelvük elkanászodást tanúsított, de nem bontakozhattak ki, mivel egyik fél sem szándékozta elvetni a sulykot. A hevesedô csókhalmazokat egy apró maknae sóhaj csillapította. Szerelme nevét suttogta, és szerelme az ôvét;
- JungKookkie... - nézett rá enyhe sajnálattal. - Még gyerek vagy.
- Bármit is mondasz, bármit is gondolsz... Én tegnap még a lélegzeteidért is eladtam volna a lelkem - mosolygott visszafogottan, miközben saját magáért állt ki. - Nincs itt hiba, és ezt nem csak a testi örömök miatt mondom. Én...
- Szeretsz, tudom.
- Hogy-hogy tudod?... - nézett meglepetten. - Tudod?... Tisztában vagy vele, hogy én szerelmes vagyok beléd? - ámult Suga "igen" választ sugalló tekintetére. - Én... azt hittem, hogy hiába minden, te nem fogsz észrevenni, pláne, hogy komolyan venni... - hadarta, mire érkezett a felvilágosítást;
- Tegnap, mikor azt a halmaznyi bocsánatot ellihegted... Mikor csak úgy oda adtad az ajkaidat... - JungKook elpirult. - Az nagyban segített, hogy megértselek.
- A-Akkor most egy pár vagyunk? - merészelte megkérdezni rögtönzötten.
Suga erre nagyot fújt, és felpattanva ott hagyta ôt.
- Na! Hé! Suga hyung! - kiabált neki hangosan, és nem is a válasz hiánya miatt, hanem mert azt akarta, hogy maradjon vele. Még tovább. Jöjjön vissza.
- Jegyezd meg! Ne akarj ilyenekrôl beszélni velem - hangzott a távolból.
- De...
- Nincs "de"! Túl nagy a felelôség!...
- S-Suga hyung! - kezdett kikelni az ágyból JungKook enyhén megremegô végtagokkal, miközben a Rapper tovább fűzte gondolatai egységeit;
- Gondolj csak bele! Lehet, hogy legközelebb nem egy szünetben, hanem egy nagy koncert elôtt fogsz elájulni miattam!
- Nem. Én nem fogok! - kiáltotta makacsul, és sietett szerelme hangja után. - Suga hyung! Ne mondj ilyen dolgokat!... - kérlelte, miközben falakba ütközés helyett a folyosó éles sarkjai előtt fordulgatott. Még jobban szédült, de megállás nélkül ment, leküzdve az útját álló, kerülgetni való mintás tapétákba burkolt falakat. - Nagyon kérlek... Ne... Ha-- - fékezett le hirtelen a vele szembe jött hyungja elôtt.
- Nocsak, fájós fejjel is képes vagy futni utánam?
- Suga hyung...
- Ahh - sóhajtott. - Ne légy ilyen gyerekes, JungKook - érintette meg az arcát finoman. - Be kell vallanom, hogy olykor-olykor tényleg kívánni való vagy - jelentette ki, mire az ajkait érezhető lendülettel a Maknae ajkaira puhán illesztette egy hosszú szempillantás erejéig. - De azzal is őszinte akarok lenni, hogy ez most túl sok nekem. Tudod, érezni, hogy mit is érzel... Ez így nagyon más. Nem te vagy a nyomasztó, se nem az érzéseid, egyszerűen csak az, hogy nem vagyok hozzászokva a nyali-falizáshoz. Kérlek, értsd meg... Nem árt az, ha adsz egy kis idôt, igaz? - vitte le a hangsúlyt kérdése ellenére, amiért nem akarta tovább feszegetni ezt a témát, ami legbelül eléggé gyötrően ücsörgélt benne, hisz olyan új az érzés. Pont ahogy mondta; Közvetlenül érezni valakinek a szerelmét... Kincs és egyszerre komoly felelősség is.
Kerülve az aggasztó beszélgetést, egy törölközőt akasztott a fiú nyakába, elküldve ôt a zuhanyzóba.
"Csak még egy kérdést! Csak még egyetlen egyet...Tudni akarom, mit takar az, hogy 'kis idô'! Mégis mennyi az? Addig mit csináljak!?... Egyáltalán szeretsz? Ugye igen? " - akarta sûrgôsen kérdezni a Maknae, de végül nem tette. Fürdeni küldték, így hát be is zárkózott a fürdôbe.
A zuhany csempés falának dôlve hagyta, hogy a gőzölgő víz zuhogva párásítsa el az átlátszó üveg kabin ajtókat és testének sima felületeit. Mozdulatlanul állt, ameddig fel nem rántotta fejét, felfelé bámulva. Behajtotta térdeit, majd lassan a fájó hátsófelére esett.
- Olyan szeretetteli volt, mielott meg nem kérdeztem a járás dolgot... De ennek ellenére ugye szeret?... Adok én idôt neki, de kiábrándulni belôle aztán nem fogok... Hiszen olyan jó volt... - sóhajtott kényesen és mutatóujjával direkt hozzáért a párás üveghez, szépen ott is hagyva Suga hyungja nevét. Azt nézve ábrándozott tovább, felidézve a tegnap történteket maga elôtt. - Mikor lesz legközelebb lehetôségem azokhoz a mély érintésekhez?... Mikor lesz az a legközelebb?... Még egyszer, vagy soha?... Tudnom kell... Mikor érezhetem Suga hyung szerelmét? Nem tudom sürgetni... - kuporodott a vízcseppes csempénél, majd melegséget érezve tenyerét fejéhez emelte. - Suga közelségének a gondolatától... forró lett a homlokom...
Csekélynyi rész, tudom, de van mire fognom: Hideg lett, nagyon.
A HejBabaRiba cím (a nyári élményeimen kívûl) a "HejBabaRiba, nincs itt hiba" 60as évekbeli magyar szállóige a SUKISTÁK felhívását szolgálja.
Mint minden évben, most is itt a Pszt!BTS-téli-szünet
(S ha sukin aktívak vagytok, kaptok elegendô BTS OneShotot télire, hogy ne fázatok.)
