2014. május 25., vasárnap

Köszönet NEKED! (Nézettség ünneplés)

Sok blog ünnepli a nézettségét. De itt még az blog egy éves szülinapjára sem volt semmi XD Akk' hát legyen valami ><

Mindenki tegye össze két maci mancsát. Össze tetted? Jó. S akkor most fogad KÖSZÖNETEMET. Elért hozzád? :)
Jól csukd be kezeid és rejtsd el magadban, valahol mélyen ezt a szót, ami NEKED szólt!~

Örülj neki, hogy most nem azt a játékot játszódtam el veled, hogy tegyél úgy, mintha sótartóból sót szórnál a szádba. Szórod? Érzed a sós ízt? Khööm inkább nézz magadra és ne csináld. >< BOCSI! Remélem nem látott meg senki xD
A nagy viccelődésben elfelejtettük, hogy mégis melyik számot ünnepeljük. xD Máris mondom: 69.000. megtekintés. Mert perverzek vagyunk hyeeee!!!


Fogadja el mélységes bocsánatomat is az, aki NEM AKART yaoista lenni, de az lett a ficik hatására :'D

Még mindig:

DON'T HATE ME
:'33

27 BTS Cirkusz

MET-RÓ. Egy tömegközlekedési jármű. De a tömegben láttál már miniszterelnököt rajta? Nem, nem is könnyen ismernéd fel, ha igen, mert biztosra vehetjük az 'ál' öltözék viseletét. Kik lehetnek még átlagnál felülibb emberek, mint egy elnök? Például a híres koreai idolok.
Szintén álöltözékbe utazik a két Bangtan Boys tag; Jung Hoseok és Kim TaeHyung. Igyekeztek feltűnés mentesen és suttogva beszélgetni egymással:
- Ha nem lennénk közismertek, akkor nem kéne eltakarnunk az arcunkat - mondta Hoseok és közelebb hajolt Vhez, de nem tudott vele szemkontaktust teremteni, mert a másik elmerengve bámult maga elé...
- Ha nem lennénk közismertek, akkor... - érintgette egymáshoz ujjait az énekes, ahogy lassan lehajtotta a fejét.
- Akkor?
- Semmi! - húzta ki magát, teljesen elpirulva. - Csak megint hülyeségeken gondolkodok... - pusmogta és visszahajtotta lefelé a fejét.
- Mondjad!... - kérlelte Hoseok, de TaeHyung megrázta a fejét. A rapper mély lélegzettet vett és kinyújtotta lábait, hogy zsebéből kényelmesen kivegye telefonját. Az órát nézte. Hatvan másodpercen szuggerálta, majd még harmincat hozzá számolt magában. Így telt el csak másfél perc és J-Hope V füléhez hajolt:
- Ha nem lennénk közismertek, akkor...
- ... mindenhova együtt mennék veled. Ha meghívnánk egymást, akkor biztos az otthonod elé mennék, hogy együtt mehessünk. Szívesen várnék rád. Ketten kísérhetnénk egymást a buszon vagy a metrón és... AISHHH! - eszmélt fel V, hogy hangosan gondolkozik.
J-Hope tudta, hogy párja mit fog cselekedni. S így gyengéden kiszúrt vele. Bár Vnek ez nem egy enyhe kiszúrás volt; Szégyenkezve csúszott lejjebb a székén és még jobban kezdte eltakargatni az arcát:
- Neeem hallottál semmit...
- Akkor is édes vagy.
Az énekes kicsit haragudott a másikra, hogy ilyen fegyvert használt ellene, de a mérge nem is, hogy elillant, hanem szimplán elfelejtette ezt a történést, ahogy leszálltak az egyik állomásnál.
- Még mindig kíváncsi vagy, hova megyünk? - vigyorgott J-Hope.
- Már tudom.
- Tessék?? - lepődött meg a rapper, hísz úgy rángatta magával szerelmét, hogy nem említette neki, merre mennek. - Honnét tudod?
- Eszembe jutott mikor SeokJin hyung szedte össze a szennyesünket és láttam, hogy talál a nadrágod zsebébe két jegyet és neked adja.
- Neee... - keseredett el J-Hope, hogy nem tudta meglepni párját. - Már megint a szerencsétlenségem miatt van ez...
V váratlanul közelebb lépett hozzá és kicsit felágaskodva átölelte a nyakánál pár másodperc erejéig.
- TaeHyung?...
- Sok éve nem voltam cirkuszba! - mosolygott boldogan és hangja elvékonyodott, mintha sírásra készülne. J-Hope megragadta a kezét és indultak a pár saroknyira lévő, színesen kivilágított parádé helyszínére.
Egy fagyis kocsi előtt megálltak, de amíg J-Hope azt nézte, hogy milyen fajták vannak, addig V elbámult a távolba. Valamit rendkívül figyelt. Már ők jöttek volna a rendelôk sorában, mikor V megragadta párja ruhaujját és cibálta őt maga után, hogy ô bizony nem mást akar, mint lufikat.
- Szívesen veszek neked - paskolta meg V fejét a rapper. - De ne add a kezembe! Nem akarom, hogy történjen valami.
- Hoseok... - rázta a fejét V. - Ameddig mellettem vagy, ne gondolj szerencsétlenségekre.
- J-Jó... Mondtad már...
- Úgy látszik sokadjára kell elmondanom - mosolygott kifújva magát. - Na de vegyél! Vegyél lufit! - lökdöste gyengéden.
Egy adag ballonnal tért vissza és nyújtotta kis idegességgel párjának, hogy vegye el tôle, mielôtt történik valami.
- Ne legyél ilyen görcsös - nevetett szerényen V, hogy a társára átragadjon a jókedv.
J-Hopenál maradtak hát a lufik.
Mikor kinyitották a cirkusz kapuját, az emberek elkezdtek bevonulni rajta. Ahogy csatlakoztak ôk is a tömeghez az egyik kötélen lévő légballon nagy durranással kipukkadt. A hangra J-Hope nagyon megrémült, majd szomorúan kezdte nézni a karjára és a földre lehullott lufidarabkát. Oldalra nézett, társára, hogy mélységes bocsánatot kérjen, de helyette meglepődött a másikon. Hiszen V könnyesen nevetett mellette:
- Hogy megijedtél! - fulladozott röhögés közben. - Látnod kellett volna magad - fogdta be a saját száját, hogy lenyugodjon. Nem akartak feltűnést okozni.
J-Hope már el is felejtette, hogy bocsánatot kérjen. Inkább nevetni kezdett ô is, majd ketten egyûtt leeresztették a maradék lufikat, nehogy bent durranjanak ki.
A lenti sorokban, közel a színpadhoz foglaltak helyet, egymás mellett. Már ilyenkor is sötétség volt, azaz félhomály. A pakolászó zenekar kapott csak rendes világítást. A közönség megérkezett, s a porond mester megszólalt mikrofonjába, amire V szemei nagyra tárultak.
Hoseok szinte egész végig a mellette ülőt figyelte. Érdekesebb volt számára, ahogy TaeHyung ide-oda rántja fejét a színpadi eseményeket követve.
- Így én is feltudnálak emelni - suttogta Hoseok, ahogy az akrobata férfi lábaival tartva a nőt és felemelkedtek a kötélen a levegőbe. TaeHyung mindent pontosan kémlelt, olyan gyorsan, ahogy csak tudta. Volt, hogy ámulatba esett pár művész hajlékonyságán és volt, hogy megijedt a szeme elé táruló látványtól. A szokásos bűvész mutatvány: Nőt a dobozva, azt uccu felvagdosni a késekkel. V remegve belekarolt párjába, aki erre egy apró puszit nyomott a reszkető fiú szájának szélére.
- Ilyeneket csinálsz, miközben felnyársalnak valakit!? - értetlenkedett V.
- Nyugi. Inkább figyelj! Olyan következik mindjárt, amit imádsz!
V kiegyenesedett a széken, ahogy a bűvész egy trükkje segítségével eltűnt és helyette egy férfi tűnt fel, állat idomár öltözékben. Papagájokat reptetett, mik elvonták a közönség figyelmét, míg felhúzták a színpad köré a rácsokat.
- Oroszlánok! - kiáltott, felállva V, ahogy több másik kisgyerek is, mikor a felséges állatok megjelentek a porondon.
- Ne kelts feltűnést, édes! - rántotta vissza a székre J-Hope az örömébe ugrándozó fiút.
Ezek után bármi is történt, TaeHyung extázisban volt és csak a dús bozontú oroszlánokra tudott gondolni.
- Hoseok, láttad!?? - állt fel a székből V, az előadás végén.
- Oroszlánokat, édesem? - mosolygott a rapper és õ is felállt, megfogva párja kezét.
- Oroszlánokat! - csillogtak szemei, mikben az állatok királyai tükröződöttek, hiába is nézett J-Hope felé.
A haza felé úton Taehyung elmélyülten mosolygott. J-Hope gondolta, hogy még mindig az oroszlánok miatt, de eredetileg nem így volt. Ahogy egyre közeledtek haza felé, Taehyung annál inkább máson kezdett el gondolkodni.
- Hoseok.... Én... - kereste a szavait, mikor beléptek az otthonuk ajtaján. J-Hope miközben levette melegítőét, Taehyungra figyelt, aki előtte ácsorgott. A kis énekes a földet nézte és ujjait piszkálta. - Tudom, hogy sokszor mondom, de...
- Mit? - mosolygott kedvesen felé.
- Hogy szeretlek és köszönöm - pusmogta orra alatt. J-Hope felhúzta szemöldökét és behajtotta térdeit, hogy lássa szerelme arcát:
- Nem mondod, hogy elpirultál?... - kuncogott a rapper. - De édes!... - ölelte át, majd ahogy meghallottak egy hangot elengedték egymást.
- Végre visszajöttetek - mondta Suga. - Hoseok, te hülye, miért tartod kikapcsolva a telefonod? TaeHyung, neked meg rossz a mobilod? Hívtalak téged is párszor, de mindig foglaltat jelzett.
V elővette a telefonját és látta, hogy több, mint harminc hívást nem fogadott. Harmincszor csörgött volna neki Suga?
- Majd csinálj vele valamit.
- Asszem' még pénz sincs rajta...
- Akkor főleg csinálj vele valamit. Holnap fellépés! Jobb lenne, ha pihentek, nem úgy Jiminék.


Másnap a színpad körül káosz kezdet eluralkodni. Minden alkalmazott fejetlenül szaladgált. Kerestek valakit.
- Hol van Jin hyung!?? - kérdezte dühösen RapMon Jimin vállait ráncigálva, aki csak vissza ordította, hogy nem tudja.
Már csak pár perc volt a fellépés előtt, mikor egy cameraman megtalálta az énekest. SeokJin befeküdt az egyik szekrénybe, hogy pihenni tudjon. Fáradsága vette rá erre, de nem hitte, hogy elalszik. Felébresztették hát végül, s majdnem elkésve csatlakozott társaihoz, akik nem értették ezt a szokatlan felállást, hogy pont Jin, a legrendezettebb tag késik el.
Otthon RapMon beszélgetett el vele, de ahogy mások is csatlakoztak hozzájuk, kiabálás lett az egészből.
- Mit képzeltél, Jimin? Ha elveszed mindennap az alvási idejét, mivel pótolja az energiáját?
- Én nem... Nem csináljuk reggelig. Hamarabb szoktuk befejezni. Csak most tudtam meg, hogy Jin nem szokott aludni utána, mert fáj neki...
- NamJoon... Kérlek ne kiabálj Jiminnel... - kérlelte a Hercegnô.
- Akkor hogy értessem meg vele, hogy vigyázzon az egészségedre?
- Jin hyung, miért nem szóltál Jiminre, ha tényleg erőszakoskodik veled? - kérdezte Taehyung.
- Jimin tudja, hogy mikor csinálja vadul. S pont az a baj, hogy nem fogja vissza magát - mondta folyamatosan RapMon.
- Jimin férfi. - szólt Suga. - Jin hyung dönthette el, hogy együtt alszanak, vagy sem. S ha sűrűn akarnak vele b*sszni, vállalnia kell a következményeket.
- Mellette állsz? Gondolkozzál, hyung! Ez nem mehet így!
- Most miért kiabálsz velem? - suttogta Suga hátrébb lépve, és felnézett RapMonra, aki csak elszégyellve magát halkult le, majd újra Jiminhez fordult.
A nagy hangoskodás közben Jin a kanapénak támaszkodva figyelte az eseményeket, mire megjelent mellette JungKook:
- Jin hyung, fáradt vagy?
- Mi a baj? - nézet rá. Látta, hogy a maknae kicsinyként szomorkás kedvű.
- Beszélhetnénk?
Jin határozottan bólintott és együtt vették az irányt a maknae szobája felé.
- Hé, miért rabolod el a Hercegnőmet? - vette észre őket Jimin a leaderrel való veszekedése közben. Viszont a kérdésre már nem érkezett válasz, mert a másik két tag bezárkózott a szobába.


2014. május 24., szombat

26 BTS: Gondoskodás

Jimin POV

Hogyan is kerültem ide? Hja, megvan; Követtem SeokJint, aki meg Hoseokot. Így ülünk most hárman az előbb említett személy ágyán. De nem egy kellemes hangulat itt lenni. Kitudja mik történtek itt TaeHyunggal. Köhm igen, magamból indultam ki, hogy én miket (és kivel) szoktam csinálni az ágyamon. De mindenkinek más a szokásai. Valamint ezt a témát félretéve: Miért nem megyünk már ki innen, Jin?... Már egy jó ideje itt kuporodok, és unalmamból már a nadrágomat szaggatom szét... Hogy tudtok mellettem ilyen bonyolultról tárgyalni?... Ahhh Jin... Miért vagy ilyen kedves? Miért ilyen édes? És ilyen szép?... M-Meg kívánatos... Meg...
- Jin Hercegnô, leteperhetlek?
Csak úgy suttogva kicsúszott a kérdés a számom, mire mindketten felém fordultak. Meglepődve húztam ki magam, ahogy Jin mérgesen kérdőre vont, hogy mégis mit mertem mondani az előbb.
- Épp egy fontos beszélgetés közepén vagyunk, Jimin.
- M-Most miért vagy rám dühös? Azért, mert nem értem, hogy miért kényezteted a kedvességeddel Hoseok hyungot? Miért törődsz vele? Csak a bajt hozz a fejedre! Nem megjártuk már mindketten?
- J-Jin hyung... - remegtek meg Hoseok ajkai, amiért a sírás szélén volt. Megríkatták volna a szavaim? Menedékért kezdett el síró és búgó hangot kiadni, majd átölelte a Hercegnőt. 
Jin erre még rosszallóbban kezdet rám nézni:
- Az imént említettem, hogy Hoseokot túl sok negatív dolog éri. S te, Jimin csak még jobban ráteszel egy adaggal. Tényleg nagyon megnehezíted a lelkét. Hogy lehetsz ilyen? Nem akarod, hogy visszakapjuk a mi udvari bolondunkat, aki csupa pozitív kisugárzással rohangászik körülöttünk??
- H-Hamarabb ölöm meg, ha nem tartja a távolságot tőled! - Emeltem fel az öklöm, mire Jin magához húzta háta közepénél Hoseokot. - WTF? - esett le az állam.
- Ha nem akarsz itt lenni velünk, elmehetsz - jelentette ki Hercegnô.
- Nem - feleltem határozottan. - Nem hagylak itt. Veled maradok - ültem le fenekemre, durcásan karba tett kézzel. - Csak ne öleld úgy őt, mint engem...
- Ostoba. Téged mindig a tarkódnál ölelek át... N-Nem is vetted észre? - pirult el csalódottan. 
M-Mindig a tarkómnál?... Mindig?... 
Ahogy elkezdtem ezen agyalni, addig ők ketten folytatták a beszélgetésüket.
- Mindent dolgot leejteni azért már hihetetlen... Fájnak a kezeid? Begörcsölnek? Esetleg zsibbadnak?
- Nem tudom, hyung. Egyszerűen lehet, hogy nem tudok koncentrálni semmire...
- Jaj kincsem, ne legyél szomorú - simogatta meg Jin Hoseok fejét. 
Amíg kutya-gazdit játszik vele, nem zavar...
Miközben folyamatosan a napok balszerencséit beszélték át, én kezdtem bealudni. 
Nincs semmi hozzá fűzni valóm a dolgokhoz. Úgy érzem, nem érint. Csak ne sózza már ránk a szerencsétlenségét.
Nagyokat ásítottam, majd ledőltem a párnák közé. Kényelmesen elhelyezkedtem, s fáradt szemeimet lehunytam. Csak Jin édes hangját hallgattam. Majd rám köszöntöttek az álom képeim.

Jimin POV END


TaeHyung pizsamában a reggeli szellőktől hűvös teraszon, felhúzott lábakkal ült a párnázott padon. Az alacsony hőmérséklet kezdte kicsípni orcáját, de nem úgy néz ki, hogy érdekelte volna. Csak a felkelő Napot kísérő rózsaszín felhőket nézte. Szemeivel követte őket, ahogy a szél fújta. Majd az előtte lévő árnyékot figyelte, ami egy kisebb szállingózó felhője volt. Elmerengve bámulta, ahogy az szépen, lassan állandóan odébb áll.
- Mit tehetnék?...

- Most komolyan!? - szólt Jimin, ahogy felébredt a Napfelkeltével időzítve. Egyáltalán nem tud ilyen korán felkelni. S most még is. Az idegen ágy lehetett az oka, vagy talán puszta rossz megérzésből nyitotta ki a szemeit, hogy lássa, még is mi történik mellette. Felült és mérgesen nézett Hoseokra, aki az ébren lévô Jin ölébe fekve aludt. - Hogy engedheted meg neki??
- Neked is jó reggelt, Jimin... - sóhajtott mosolyogva a Hercegnő és közelebb hajolt szerelméhez, hogy csókot nyomjon ajkaira. Jimin erre lehiggadt és törökülésbe szedte lábait, úgy durcáskodott tovább:
- Z-Zavar, hogy ennyit kényeztetted...
- Ez csak hyungos gondoskodás. Ne képzelj bele többet, édes - mondta Jin és tovább simogatta Hoseok fejét, aki összekuporodva szuszogott.
- Ugye te is aludtál, SeokJin!?
- Persze! Közétek feküdtem valamikor... Amúgy nem rég keltem én is.
- Akkor jó.... És... Mi lesz most vele?
- Hmmmm - gondolkodott el Jin. Körbenézett a szobán, miközben egyik ujja ajkához vándorolt és ritmusosan dobolta rajta a "Mi legyen?" kérdőmondat egyenletes ütemét.
Ezzel a test tartással el is vette Jimin figyelmét, aki erős késztetést érzett az azonnali közeledésre;
- Jin... Nagyon... Szeretlek.
- Ez az! TaeHyung!
- Nem, Jin. Én téged szeretlek!...
- Megkeresem TaeHyungot!
- Nem is figyelsz rám, mi!??
A Hercegnő viharként sietett ki Hoseok szobájából.
JungKook épp egy fagylaltos kehellyel settenkedett a nappaliban mikor Jin megragadta a vállait;
- JungKook!
- Milyen fagyi? Hol? Van fagyink? - dugta háta mögé a kelyhet.
- Merre van TaeHyung?
- Jelentem: a teraszon!
- Rendben! A fagylalt ügyet meg majd Jimin lerendezi veled.
- Ne! Kérlek, ne szólj neki!
JungKook kérését az elrohanó SeokJin már meg se hallotta. Szaladt egészen a terasz ajtóig, ahol hatalmasat fékezett.
- Ez a dongsaengem meg miért ilyen bánatos? - nézett az összekuporodott TaeHyungra és ismét gondolkodóba esett. Másodperceken belül felcsettintett és futott is már vissza Hoseok szobájába.
- Miért rohangál kora reggel? Meghülyült? - csoszogott ki a hálójából Suga, s ahogy dörzsölgette szemeit neki is ment RapMonnak.
- Lehet, hogy ez egy újfajta fogyási terv... - válaszolt a kérdésre.
- Ez esetben szólnunk kell Jiminnek... Hogy leállítsa az "újfajta" örültet...
Jin pont akkor nyitott be, amikor Jimin a várakozást megunva felkelt az ágyból. A kapkodó hyung kikerülve őt szólt az alvóhoz:
- Ébresztő Hoseok! - kezdte rángatni a fiatalabbik vállait. - Siess! TaeHyung már vár téged.
- TaeHyung?... - ébredezett.
- Igen! Gyerünk!!! - rántotta ki az ágyból és az ajtó felé küldte. - Irány takaróval együtt, ki a teraszra!! - adta ki az utasítást, amit Hoseok meg is értett.
Jin sietve ment utána, de Jimin megállította őt, karjait megragadva.
- Higgadj le!...
- Huh?...
- Mi a fenéért kapkodsz ennyire?
- Én csak... - piskologott Jin, majd lehajtotta a fejét, mire Jimin megsimogatta őt. - Örülök, hogy most azt csinálhatom, mint egy rendes hyung... Meghallgatom dongsaengeimet, segítek nekik, meg gondoskodok róluk...
- Értem - mosolygott Jimin és felemelte Hercegnője arcát. - De ha ennyire felforgatod a dormot, a többiek azt fogják hinni, hogy megkergültél. Ne veszítsd el a fejedet nekem!
- Jimin?...
- M-Mi az? - pirult el. - Miért nézel így rám? Még ha a maknae-line-ba is tartozom, mondhatok értelmes dolgokat...

Közben Hoseok a takaróját végighúzva a földön, ért el a terasz ajtóig. Megpillantotta a fejét lógató TaeHyungot és csöndesen kilépet hozzá.
Levette magáról a pokrócot és a kisebbikre terítette.
- Miért?... - szólalt meg halkan V, mire Hoseok meglepődött, hisz azt hitte, hogy a másik épp alszik. - Miért csak most jössz?... - fordította el a fejét társától. - Mikor felébredek, ott szoktál lenni már előttem, vagy hátulról ölelsz át... Most miért nem?
- TaeHyung... Sajnálom. Én...
- Elfelejtetted?... - húzta összébb magát és tovább suttogott. - Elfelejtetted, hogy van egy szerelmed? - emelte lassan fel a fejét Hoseokra.- Elfelejtetted, hogy itt vagyok neked? Hogy velem beszélgethetsz?
- Én nem--
- Akkor - vágott párja mondatában, de egyből visszahalkult; - Akkor miért a szobádba menekültél, ha hozzám is jöhettél volna?... Szomorúvá tettél... - suttogta alig érthetően. - Nem vagyok jó lelki társ neked? Ha nem vagyok az, akkor... Akkor haszontalan vagyok!? Egy tök haszontalan személy, aki még utánad se tudott menni, mert nem tudta, hogy mit kéne tennie...
- Nem. Nem vagy haszontalan! - rázta a fejét Hoseok és szorosan V mellé ült a háttámlás padra. - Igen is jó lelki társam vagy! Én vagyok a hülye, hogy nem gondoltam rád.
- Hülye! - vágott Hoseok mellkasára.
- A-Auu... I-Igen...
- Hülye! - ütötte meg még párszor.
- Igen, igen, lehet hangsúlyozni - kuncogott Hoseok, majd ahogy V teljesen szembefordult vele, mélyen egymás szemébe néztek. Közelebb hajolva, lépésenként nyitották csókra az ajkaikat. Lassan átölelték egymást, egyre jobban, míg már egy hajszál sem vállazhatta el őket. Taehyung az émelyítő s lágy csókok közben kényelmesen felguggolt a padra, ahogy a Napsugarak már kezdtek lábára sütni.
- De szééép - csillogott Jin szeme, miközben JungKook és Jimin között guggolva figyelte a kint zajló eseményeket az üvegen keresztül.
- Nem értem. Ez csak két hülye. Ugyan úgy illenek egymáshoz, mint mi ketten, Hercegnő... Biztos mi is "szééép"ek vagyunk...
Jin a mellette kuporodóra vetett egy gyors pillantást, majd újra vissza a VHope párosra. Igaza lehet Jiminnek, de ô a két dongsaengét nem csak a csókjukért tartotta szépnek. Egyszerűen boldog volt, hogy az ô hatására történt meg ez a jelenet. Tett valamit értük. Most igazán hyungnak nevezhette magát, ami jó érzéssel töltötte el SeokJint.
- Amúgy Jimin...
- Hm?
- JungKook dézsmálja a fagylalt készletet.
Az eddig csöndben leskelődik maknae szívrohamot kapva pattant fel és futni kezdett Jimin elől.
- Á-Állj csak meg!!
A konyha felé eredtek, ahol NamJoon és Suga társalogtak, miközben a megmaradt vanília fagyit kanalazták.
- De én csokit is akarok - feküdt el az asztalon NamJoon, durcásan nézve a félig üres két ízt tartalmazott dobozra.
- Érjük be ezzel... - sóhajtott Suga és mosolyogva nyújtotta a kiskanalat vanillinfagyival a leader szájához.
Épp ekkor futott be JungKook, és pont Suga kezére esett figyelme, majd Jimin esett ô rá, ami miatt leterült a padlóra.
- Már megint miattad nincs csoki fagyink!!?? - kérdezte mérgesen Jimin, miközben a fogja derekán ült.
- Gondoltam én, hogy JungKook a tettes! - állt fel RapMon a székéről.
Közben Suga zavartan nyalta le a fagylaltot a kanálról. Látta, hogy JungKook hogyan nézett rá...
- Figyelj! - szólt a leader és leguggolt a tettes elé. - Nem az a baj, hogy dézsmálod engedély nélkül. Hanem, hogy csak a csokit eszed. Már pedig a két íz együtt jó! Kettő együtt a legjobb. Hát nem, Jimin?
- De, én is úgy szeretem. Kettő együtt.
- Kettő együtt?...

2014. május 15., csütörtök

Yaoi Anthem

I am always loyal to you, Yaoi
You're the only thing that keeps me going

When I first got into watching anime
I was like, hell no, dude this is so gay
But as time went on that feeling was gone
Damn, how I used to be wrong

Doesn't matter if they are all hetero
Throw them together and let them have a go
Mixing and matching the semes and ukes,
You know I could do this the entire day

As the days passed by it took over my life
It's the only thing I need to stay alive
Sexy men doing sexy things together
I could live forever...

I am always loyal to you, Yaoi
You're the only thing that keeps me going

Though I do pretend around certain friends that you don't exist

I still love you Yaoi...
Loyalty... to Yaoi english (eng) sub <3

2014. május 14., szerda

25 BTS: Szerencsétlen

J-Hope POV  

Most egy ideig biztosan kerülni szeretném Jimint. Igaz, nem tudom, mire képes, ha a szeme elé kerülök, de nem is szeretném megtudni.
Ennek fényében settenkedtem a dormban, a konyha felé, majd közeledő hangokra lettem figyelmes.
- Haragszol rám, Jin?...
- Vagy tizedszerre kérdezed, de még mindig nem. Nem baj, hogy nem érezted át a tűzijátékcsókot.
- ... Megint úgy akarlak megcsókolni, Hercegnô!
- H-Hé... Most ne... Engedj el, Jimin... Sz-szédülők... Inkább megyek megmosni az arcom...
Wáá ezek Jiminék! Lefelé jönnek.
- Mit akarsz enni, Hercegnô?
- Ha annyira akarsz csinálni valamit, akkor az omlett is megteszi.
- Mi az, hogy megteszi?
- Úgy is csak azt tudsz.
- Ez fájt, Hercegnô...

Már nem is figyeltem beszélgetésükre, hisz az elbújásomon kell munkálkodnom. Gyorsan kinyitottam a lenti sarok szekrényt ahol pár serpenyő volt és bemásztam... Összekuporodtam, miközben hallottam, hogy Jimin már itt pakolászik. Egy kisebb sokkot kaptam, mikor kinyitottat rejtek helyem. Hjaaj hát persze! Az omletthez serpenyő kell...
Jimin nem guggolt le, csak lehajolt, hogy tapintásra keresgéljen. Gyorsan a kezébe nyomtam egyet, hogy vissza csukja rám a szekrény ajtókat, de mihelyst oda adtam, hirtelen behajolt elém, amitől majdnem szívrohamot kaptam;
- Jimin!!!?
- Mi van? Te vagy az új konyha malac, Hoseok?...
- Ne bánts! - emeltem fel a kezeimet, és a nagy lendülettől hátra estem. Erre ô megragadva a lábamat húzott ki felé. Ahogy fejem nagyot koppant a konyha padlón, Jimin felnevetett.
- Üdv, Hoseok. Rég láttalak.
- Szia - hebegtem, felnézve rá. Jimin leguggolt lábaim közé, mik az ijedtségtől remegtek, majd ahogy rám mászott, hirtelen a derekamra ült és direkt nyomta le a súlyát.
- Tudod, SeokJin véd téged. Hát nem csodálatos? - mosolygott, majd hirtelen megragadta vállaim és szorítani kezdte. - Ő a meleg szívével megbocsát, de én nem - közölte velem a tényt. - Mond csak, hol üthetlek meg? - hajolt arcomba.
- S-S-Segítség!!! - támaszkodtam kezeimmel a földre, hogy kikerüljek alóla, de ô megragadta a végtagjaimat és letepert.
- JIMIN!
A hangot megelőzve a semmiből egy serpenyő vágta fejbe a bántalmazóm.
- Másokon mered kipróbálni a csókomat?? - nézett gonoszan Jin a derekamon ülőre.
- Dehogyis!! - vinnyogott Jimin fejét fogva.
- Akkor Hoseokon készíted az omlettet?? Szállj már le róla!
- Mit csináltok?... - ez a hang... Kicsit megijedt és meglepődött hangnem. Ez TaeHyung! Ahogy oldalra hajoltam a földön fekve, észre is vettem ôt, Jin háta mögött. Szemeit rám meresztette. Láttam rajta, hogy gondolatai összezavarodtak. Nem tudja mit csinál velem Jimin.
- Hogy mit csinálok? - fordult TaeHyung felé a hercegnô lovagja, aki már elkobozta magának a serpenyőt. - FEKETE PIACOT! - nézett rám ismét. - Eladom Hoseok szerveit.
- KJHÁÁÁ - ijedtem meg vérfagyasztó szempárjától.
- Hagyd már szegényt, te hülye! - szólt Jin és lovagját pólójánál fogva rángatta le rólam. - Nyugodj le! - ölelte át.
V mellém sietett, én pedig felálltam felém nyújtott kezét megfogva. Jimin meg lassan megunta az erőfeszítést. Kijelentette, hogy amíg Jinnel fogja gyakorolni a szájon át lélegeztetést, addig én készítsek nekik omlettet. Erre a serpenyőt már dobta is a kezembe, de én ügyetlenül ráejtettem azt a lábamra...

J-Hope POV END

Onnantól kezdve, ahogy a serpenyő nagy hanggal csattant a konyha csempéére... Attól a pillanattól fogva Jung Hoseok a szerencsétlennél is szerencsétlenebbé vált. Baleseteinek sorozatai megállás nélkül követték ôt.
Akkor, amikor...
Jiminre és Jinre kiszabták az autó mosási feladatot, mivel a faültetésen nem vettek részt. Hoseok puszta lelkiismeretből csatlakozott a munkához, de ennek a kisebbik tag egyáltalán nem örült.
- Jimin, hagyd abba a morgást!
- De hát SeokJin, nem kell Ő ide! Csak rontja a levegőt. Csináljuk csak kettesbe!
- Elég legyen Jimin!
- Ha.... Tényleg ennyire zavarok... - állt le az ablak törülgetéssel Hoseok bánatosan lehajtva fejét.
- Akkor el is tűnhetnél, igen - fejezte be a mondatot Jimin bólogatva, mire Jin nyakon csapta ôt.
- Inkább hozzatok tiszta vizet!
- "Hozzatok"? Ahhoz minek két ember? Hozzon Hoseok egyedül!... - fogta meg a vödröt és J-Hope felé nyújtotta. Az idősebbik közelebb lépet, hogy elvegye, de sorscsapása miatt nem volt képes rendesen, a két keze között megtartani; A koszos és szappantól habos víz kiömlött. Hoseok hátraesett, de nagyobb fájdalmat okozott neki Jimin, aki előre bukva fejelte le neki a vékony lábszárát.
- Ahh Istenem... - csóválta a fejét Jin és feléjük sétált, de figyelmén kívül hagyta a csúszós padlót: - Jól va--?
- Hercegnô!!!
S tovább folytatódott is, amikor...
TaeHyunggal teázott és közben kiömlött a padlóra a cukor, mire Suga keményen leszidta Hoseokot ezért. De miközben az idősebb a szavait dobálta a másik felé, lendületesen lefejelte a nyitva hagyott mikróajtót. A nagy koppanásra V a szája elé rántotta kezeit, míg RapMon villám szerűen jelent meg a helyszínen, de már nem is szólt semmit, mikor meglátta a balszerencsés Hoseokot. Fejét rázva kikerülte a talpalatnyi cukor nagy részét, majd Sugahoz ment és megsimogatta társa sajgó fejét. Közben Hoseok mélységesen szégyellte magát már a körülötte lévő dolgok történésétől.
TaeHyung szobájába fészkelte be magát a párnák közé mélységes bánatával együtt. Majd a háló tulajdonosa is csatlakozott.
- Mit gondolsz? Miért történik ez velem? - kérdezte keserűen nevetve.
V nem tudod válaszolni. Csak ült az ágya szélén és némán bámulta szomorú párját.
- Még véletlenül téged is elgáncsoltalak a próbán. N-Nem bírom, hogy ennyi a véletlen. Nem bírom, hogy mindenkire csak balszerencsét hozok nap mint nap!
- Hoseok... - szólalt meg V, de nem többet párja nevénél. Helyette átölelte őt, hogy kicsit lenyugtassa, mivel nem tudta, mit kéne mondania...
- TaeHyung! - szorította magához szerelmét kétségbeesetten. - Félek! A fekete felhők állandóan követnek... Kérlek... Űzd el őket! A rossz kedvem csak akkor tűnik el, ha veled vagyok.
A kisebbik fokozatos lassúsággal hajolt rá szerelme beszédtől mozgó ajkaira.
Csókokkal kezdték a fagyós levegőt felforrósítani, vagy legalább is annyira, hogy szívüket ne a hideg érzelmek marcangolják, hanem a szerelem melege.
- E-Erről beszéltem... Melletted vagyok csak boldog. Főleg akkor, mikor így érsz hozzám...
Legszívesebben ki nem mozdult volna szerelme hálójából, de nem aludtak együtt. Egy; mert lehet abból nem lenne alvás. Kettô; szeretnének még abban a tévhitben élni, hogy a banda tagjai nem sejti kettejükről, hogy járnak. Ezért hát saját szobájukban fekszenek és kelnek. Persze minden egyes reggel, mikor Hoseok felébred, rohan párjához, hogy ébressze ôt egy frissítő csókkal, majd hosszú ölelésébe addig tartja a fiút, amíg az utolsó álom porszemecskét ki nem törli szemeiből. Ez történik az összes Nap felkeltével. Pont, mint Hoseok szerencsétlensége. A balszerencse gonosz módon, bármi figyelmeztetés nélkül csiszolja le Hoseok életörömét. S ahogy fokozódik, úgy válik a rapper rossz állapota még rosszabbá.

Még akkor is fokozódott Jung Hoseok balszerencséje, amikor teljesen más dolgok történtek a dormba...
Pontosabban a hosszú és kényelmes kanapén, amin a leader sokszor elszunyókál. De a heverőnek most, vacsora előtt teljesen új dologban sikerült részt vennie.
- Ne ilyen vadul, Jimin!
- Nem bírom ki, akkor se...
- Nem is szabadna itt ilyeneket csinálnunk...
- Pszt! - ragadta meg SeokJin hadonászó kezeinek mindkét csuklóját, hogy nyugodtan visszahajoljon a meztelen felsőteste. - Különben is... A te hibád. Miért nem tudtál várni vacsora után? Ilyenkor lezuhanyozni... Tudod, hogy nem tudok ellenállni - Jin nyakába bújt és egyik kezével tartotta csak tovább a másik csuklóit. - Ilyen óvatlanul járkálsz előttem egy száll semmibe, persze, hogy leteperlek. Imádom az illatod!!
- J-Jimin! Kérlek, ne! - suttogta Jin piros és remegő ajkakkal, de a másik nem foglalkozott vele. Jobban érdekelte, hogy ránehezedjen párjára és térdével a Hercegnô lába közé férkőzőn egyre jobban. - Mit csinálsz!? - kapkodta a fejét SeokJin. - Nem tudom terpeszbe tenni a lábam! L-Lecsúszik a törölköző!
De Jimin meg se hallva kedvese problémáit, folytatta vágyainak kibontakozását, élvezte az alatta feszülő testet, ami még nedves és meleg volt a zuhanytól.
- JungKook, te meg mit leskelődsz itt? - vakargatta a fejét RapMon, amikor megpillantotta maga ellőt a maknaet, aki az ajtófélfa mögött térdelve kukucskált be a nappaliba. - Hé, JungKook! - szólította meg másodszorra, de akkor sem reagált. - Mitől fagytál le ennyire? Mi van a nap--? - ahogy észrevette Jiminéket a kanapén, feldühödve és nagy levegőt véve ordított rájuk:
- Még is hol csináljátok!?? JungKook szeme előtt rendezitek a meleg pornót??
- JungKook előtt!!?? - kapta fel a fejét SeokJin, de hirtelen mozdulata miatt a törölköző kezdett lecsúszni róla. - Jimin!! - szólt a fiúnak, hogy csináljon már valamit, míg ô csak összeszorítani tudta lábait. Nem akart teljesen meztelen látványt nyújtani a maknaenak és a leadernek.
- NamJoon hyung, fordulj el! Nem szeretném, hogy féltékeny legyél Jin méretére.
- Ne viccelődj Jimin!
- Jin hyung, neked főleg lehetett volna több eszed!
- Sajnálom, én... Aishh Jimin, engedd már el a csuklómat!!
- De folytatni akarom!!
- Neked itt nincs jogod akarni semmit!
- Nézz már körül, és engedj el!
- Úgy emlékszem nem egyszer lettek megbeszélve az ilyen dolgok.
- NE beszéljetek egyszerre! - rázta fejét Jimin idegesen. - NamJoon hyung, kérlek szépen, később szabd ki a büntetésem!
- Ha tudod, hogy ezért büntetést kapsz, akkor miért csinálod?
Ekkor hirtelen egy hatalmas zajra lettek figyelmesek;
- Hoseok már megint mit tört össze????


Jimin POV

Sokszor gondolkozom el, hogy normálisak-e a csapattársaim. Mostanság egyre többször. NamJoon hyung engem szekál folyamatosan, mióta rajta kapott Jinnel. Most komolyan... Nincs jobb dolga? Mondjuk a másik hülyével, Hoseokkal foglalkozni? Mert azzal aztán valami nagyon nincs rendben! Félek már tõle. Jint se engedem közel hozzá. Hja, amit Jin illeti, ô se normális, de jó értelembe; Olyan természet feletti kisugárzása van, hogy kétszer is elválok a szilárd halmazállapotomtól. Először; mikor elolvadok, másodszor; ha nem tudom azonnal megkapni ôt és felrobbanok. A közelében már annyira nem bírok magammal, hogy muszáj minden éjjel azt csinálnunk. De van amikor nem akarja... Olyankor ráerőszakolom magam és megkapom végül azt, amit szeretnék...
Most így belegondolva... Én sem vagyok teljesen normális...
- Jimin, mióta eszed villával a levest?... Jimin!... Jimin!?
- Huh? He?... E-Elgondolkoztam, bocsánat - nevettem Jinre, miközben mind vacsoráztunk a nagy asztalnál.
- Min gondolkodtál el? - kérdezte JungKook. Biztos beszélhetnéke van. Igaz is, JungKook, ô is, mintha visszahúzódottabb lenne mostanság... Történt volna vele valami? Azon kívül, hogy látott minket Jinnel ölelkezni...
- Tuti azon agyalt, hogyan ehetné a levest a villával - rázta a fejét Suga, miközben rágcsálta az evőeszközét. Ő sem maradt a megszokott. Egyre kevesebbet van a szobájába zárkózva. Többet van velünk és NamJoon hyunggal.
- Most megfoglak lepni titeket, de azon gondolkoztam, hogy kéz nélkül hogyan lehet enni - vicsorogtam rájuk. Igaz, nem ezen gondolkoztam, de most felvillant fejembe egy érdekes gondolat.
- Ugye nem lábbal?
- Nem, dehogy! Egyszerűbb; Jin, etess lécci~~ - fordultam felé és nagy "Á"-val nyitottam a számat.
- Hoseok, vigyá-
V figyelmeztető hangját hallottam hirtelen, majd egy nagy törést a padlón.
Ahogy vissza fordultam, láttam, hogy Hoseok félig felállva ledermedten nézett le a tányérjára a földre.
- Ne mozdulj! A végén széthordod. Összeszedem neked - szólt SeokJin és már sietett is a lapátért.
- Ennyit az etetésemről, kösz Hoseok.
- Ahhhh Neeem. Nem értem. ÁÁh Már nem is mondok semmit. Semmit! Nem én voltam, ennyi! Ő fizeti! - drámázott NamJoon hyung fejét fogva. Még ha ôt is bízták meg a dormban a felügyeletért, azért túlzásba viszi. Nem is néha.
Miközben Jin a szilánkokat seperte össze, mi néztük ôt. Mi mást csinálhatnánk? Ô van leginkább otthon a takarításban. Néha csak Jin tudja, hogy hol vannak a takarító eszközök.
- Hoseok?... - szólalt meg V, aki mostanság a háttérből figyeli a dolgokat, de azért mindig a szerencsétlen J-Hope háta mögül. Most is azt csinálja, amit szokott ilyen balszerencsés eseteken.
- Miért történnek ilyesmik? Szellem járás van? Hoseok, szellem idéző vagy? - beszélt megállás nélkül NamJoon hyung. Elég ingerült...
Hoseok se Vre, se NamJoon hyungra nem reagált. Fejére emelte a kezét és szemeit próbálta eltakarni, amik a szorgoskodó Jint követték.
- M-Mire gondolsz, Hoseok? - kérdeztem fagyosan. - Ne bámuld, ô az enyém - köszörültem meg a torkom, mivel zavart, hogy stíröli az én egyetlenemet.
- Huh? - fogta meg a lapátot Jin és a károkozóhoz fordult. Láttam, ahogy Hercegnô elszomorodik, pont úgy, mint aki a szeme előtt van. - Hoseok?...
S ahogy megszólították, váratlanul elszaladt neki menve Jinnek. Majdnem, hogy fellökte, de nem, mert Hercegnő csak a kezében tartott lapátot ejtette el;
- Hoseok! - kiáltott utána, majd követni kezdte. - Valaki szedje össze! - hagyta hátra az utasítást.
- Hogy mi? - nevetett Suga. - Ez nem az én munkaköröm.
- Kő-papír-ollózunk! - tette ki a kezét JungKook, mire NamJoon hyung leintette:
- Csinálja Jimin! - mondta. - Mivel a kanapémon--
- Milyen kanapédon!? Mióta a tiéd!? Különben is, én húzok SeokJin után - siettem el tőlük.

2014. május 5., hétfő

Akadály a fici írásban

Annyit totojáztam a BTS 25. részével O.O"
Ha nem tettem volna, akkor az áprilisi hónap nézettsége elérte volna a márciusit (ami azért lett ultra magas hirtelen, mert újra elkezdtem a BTS ficit a Block-Bvel párhuzamban) >< (Számokat direkt nem mondok, mert illik ^^") De az a lényeg, hogy ez szomorú, mert nem tudtam elérni, amit akartam. S mind ezt azért, mert akadályba ütköztem.
Biztos történt már ilyesmi korábban is (igen, talán a Rockingnál) és akkor könnyebben ki tudtam kerülni, de most nem igen tudtam ><
Az akadály pedig:
A történések fokozása. Súlyosbítani kell, azért, hogy az következmény csattanó legyen. S ne csak pikk-pakk; hogy volt az, azt lett ez. ><
Ennek fényében emelt akadályt elém a folytatás...
S még most is úgy érzem, hogy nem tudtam megmászni. Csak egy gyenge megoldást találtam rá;
Hasonlítsuk az oldatokhoz >< Mikor telített oldatot akarunk kapni, akkor plusz oldandó anyagot teszûnk hozzá. [Két másik lehetôség: ugyan azokból az anyagokból készítûnk egy töményebb oldatot s azt adjuk hozzá, vagy a másik: párologtatjuk az oldószert (hagyjuk a felszínen lévô részecskéket annyi energiához jutni, hogy összenergiájuk pozitívvá váljon és kiszabaduljon a folyadékból, ez egy endoterm folyamat mellékesen)]
De maradjunk a plusz anyag hozzáadásnál.
Plusz anyag = példák. Ühüm... Én a ficiben a történést példákkal akartam telítetté változtatni.
De a sok-sok példát, ahogy leírtam, s utána visszaolvastam olyan unalmassá vált ToT Teljesen kétségbeestem. Nem tudtam mi tévô legyek. A Teen Top ficiben (a fent említett részben) csak úgy kikerültem, elhanyagolva a példákat. Animékben pedig olyan más. Ott olyan jól megtudják oldani az egymás utáni példákat! Remekül ábrázolja azt, amire gondolok, az egyik kedvenc animém, a Sayonara Zetsubou Sensei <3
Ugrálnak benne a fokozóbbnál fokozóbb példák. Awww elsôrangú. Ezt az írásban (ÉN) nem tudtam megvalósítani.
S azért is gyenge a megoldásom az akadályhoz, hogy a példák nem függnek össze egy kicsit sem, s ez zavaró. De telenyomtam hülyeségel (szokás szerint) és végül sikerült úgy összehozni, hogy az utolsó példák rendesen kapcsolódnak majd a következő részekhez >< Plusz a végén Jimin összefoglalja a részt, ami szerintem úgy-ahogy jól jött ki. Én hülye mennyit totojáztam ><

Végezetül; Túl sok mindent ígérek itt nektek, azt semmit nem kaptok. Semmi oneshot XD Úgy-hogy most nem ígérek semmit... SORRY >< Legyen csak minden meglepi, ami lesz, oszt kész ><