13-Block-B: Kell fagyöngy!

P.O a kergetés közben, ahogy leért a földszintre, meglátta az üvegajtón keresztül a rajongók hadát. S mint akinek feltűnési viszketegsége van, lehengerlőn kezdte igazgatni magát:
- Ohhh Sziasztok! - mosolygott kedvesen, miközben közelebb sétált.
- P.O OPPA! P.O OPPA!
- Ma is olyan energikusok vagytok, mint mindig. Szeretlek titeket~ - vigyorgott nekik, mire páran elájultak fagyöngyékkel a kezükben, amiket Pyo észre is vett. - Fagyöngy?... Fagyöngy! - csapott tenyereibe, mire Zico és Kyung is megjelent mögötte:
- Ohh mennyi aranyos kis BBC! - kuncogott a leader. - Engedjük már be őket~
Ahogy Taeil a lakosztályuk ablakából kinézett csak azt látta, hogy a rajongók kezdenek beszivárogni!
- Mi a jó élet!? - vette elô telefonját. - Pyo! Mi történik ott lent???
- Tessék? Nem hallak.
- Pyo? Pyo!?
- BBCkkel vagyok... Mindjárt felmegyünk.
- V-Várj! És és JaeHyoék????... Hát semmit nem lehet rátok bízni?...

Aki miatt az egész fogócskázás kialakult, az a lépcsőházban futkározik fel s alá, miközben JaeHyo a lépései nyomában van:
- Állj meg! Állj meg, MinHyuk!
A felszólításra inkább még jobban kezdte szedni a lábait a menekülő táncos.
- MinHyuk, miért csinálod ezt!!?? - lihegett JaeHyo. - Én... Én... - állt meg a másodikon. - Lifttel megyek... - suttogta magában és kiment megkeresni a felvonó szerkezetet, azt remélve, hogy a szökésben lévő táncos az ô emeletükre is felfut.
A csapóajtónál támaszkodva várta a lépcsőházban.
- A franc, a franc, a franc - hallatszott MinHyuk hangja, ahogy haladt felfelé hihetetlen sebességgel. JaeHyo, mint egy vadász, neszzenés nélkül állt be a fordulóba:
- ÁLLJ! - karolta át.
- M-M-MIII???? - fejelte le majdnem JaeHyot a lefogott fiú. - H-Hogyan!?... En-Engedj el! - kapálódzott, mire ki is csúszott a két kar szorításából, de helyette kézzel ragadták meg.  - Eng-
- NEM! ÁLLJ. MÁR. LE! - szólt rá hangosan JaeHyo. MinHyuk elfordította tekintetét tôle, amennyire csak lehetett. - Higgadj le. Ne csináld ezt. Így rossz, nem?
- Akárhogy, úgy is rossz... - sziszegte fogai közt.
- Nézz rám. Mi a rosseb van most?
- Aiiishhh - rángatta karját és a falnak csapta magát. Egyre lejjebb rogyott, míg le nem ült a lépcsőház szőnyegére. JaeHyo még mindig szorította a karját és MinHyuk elé guggolt:
- A-Alig maradt energiám a hajszába - nevetett lehajtott fejjel. Fáradtnak érezte magát. Hitelen el is felejtette, hogy mit is kell kérdeznie MinHyuktól, aki az arcát takargatta. - Mond; történt valami?... - egyből kiszúrta, hogy a táncos máshogy viselkedik, mint szokott. Mindenesetre a kérdésre nem érkezett válasz. - Süket lettél?... - engedte el a szorításából és mindkét kezét az orrát lógató fiú orcáira emelte.
- Miért érsz hozzám!!?? - lökte el JaeHyot, hogy ujjai ne simuljanak a félelemtől remegő arcához.
- Normális vagy?... Hé! Miért nem emeled fel a fejed? Mi ez a barátságtalanság?? - ragadta meg a másik vállait.
MinHyuk a behajtott lábait kinyújtotta, azt gondolva, hogy innen már nem fog tudni elfutni.
- Gyűlöllek - mormogta. - Miért pont én?...
- Engem mindenki gyűlöl, tudom, nem kell mondanod... Hiába reménykedtem volna, hogy lesz olyan ember, aki nem... Aki szeret, mint én ôt... Jól látom a helyzetet?... - sóhajtott gondolkodva. - Te azért gyűlölsz, mert... - csúsztatta le kezeit MinHyuk nyakára, majd a póló takarta részt lassacskán felfedte saját szemei előtt.
- Ah! Mit csinálsz!??
- Inkább; mit csináltam!? - javította ki JaeHyo. - Ezeket... Én?... - pillantotta a kiszívott részekre, amiket MinHyuk azon nyomban el is rejtett. - Áruld el. Kérlek, áruld el.
- A francba veled! Te...
- M-Megbántad!?...
- Ahogy Taeil mondta, csak most fogom...
- Tessék? - lepődött meg JaeHyo. - Hogy jön ide Taeil?
- Ha ô nem, akkor én, mi!?... - rázta a fejét rosszallóan.
- Nem, nem, nem, én téged... SZERETLEK!
- Hja... hja biztos... Kétségtelen, mi? Hagyjál már!! Miért pont én!?
- N-Nem tudok válaszolni...
- Tudod mit, engedj el és állj fejen! - nézett fel MinHyuk dühösen.
- Ne, ne légy ilyen velem!... - esett kétségbe a másik tekintetétől. - Nem engedlek el!...
- Másodszor eszem ágában sincs hagyni magam! - hadonászott, mire JaeHyo átölelte őt:
- Akkor... - simult egyre hozzá. - Először az eszed ágában volt, hogy hagyod magad?... 

- Nem-nem! Ne gondold, hogy van esélyed! Nem hiszek a hazug "szeretlek"-nek! - pirult MinHyuk, miközben a nyakához simult egyre jobban simult a nem kívánt személy.
- Nem hazug. Ez nem - mondta és csókot szeretett volna lehelni a másik ajkaira:
- Neeem, neeem. Azonnal felejtsd el! - húzta el a fejét.
- S-Soha! - kezdte JaeHyo leteperni a másikat a falhoz szorítva.
- JÉZUSKA! - jelent meg P.O a lépcsőn pár ezer fagyönggyel a kezébe.
- JiHoon! JiHoon! Szedd le rólam! - kérlelte MinHyuk, de a maknae csak, mintha nem látott volna semmit ment ki a lépcsőházból, kis, halvány mosollyal az arcán.
JaeHyo felköhécselt, ami a "Hol is tartottunk?"-kal lehetett egyenlő.
- A francbaaaa - nyafogott MinHyuk.
- Kérlek szépen, te már nekem adtad magad~
- H-Hiba volt... Részeg voltál...
- Azt gondoltad, hogy nem derítem ki? Az egész szobám a te illatodban ázik. Visszavár~ - csókolt nyakába.
- Híííí!!! Hülye voltam! Hagyj!!!
- Úgy utasítasz, mintha érne valamit.
-  OHHHHH AMM - ért fel Kyung is. - FAGYÖNGYÖT?
- Dugd fel magadnak! - kiabált JaeHyo. - Fagyöngy nélkül is megcsókolom!
- Á-Álmodban!!! - ellenkezett erôbôl.
- Ott már sikerült. S ha jól sejtem, éjjel is~ - mosolygott JaeHyo, mire Kyung látva a reménytelen helyzetet, ismét megkérdezte barátságosan:
- Akkor még is kell fagyöngy?...
- Tűnj már el!
- Ne! Maradj itt! - szólt a táncos.
- Kussolj! Kyung, te meg tűnj el! - hessegette kezével, idegesen a rappert.
- E-Eltűnök! - futott ki Kyung.
- M-Mi az, hogy "kussolj"!? Hogy beszélsz velem!?
- Bocs már, de... Mérges vagyok... Tényleg sikerült téged megcsókolnom, de nem emlékszem. Nem emlékszek, hogy milyen volt!!! Te meg...
- Én meg?... - ásított unalmasan MinHyuk, fel sem fogva JaeHyo sajnálatra méltó szavait.
- Te meg nem szeretnéd odaadni magad... - távolodott el, és fejét teljesen lehajtotta. - Másodszor.... - mutatta fel a számot. - Elméletileg...
- Hát ez igaz. Nem szeretném, nem vagyok hajlandó hagyni magam, hogy megerőszakolj!
-  M-Megerőszakoltalak? - bólintott feljebb kicsit.
- Ammm hát... - nézett a szemeibe MinHyuk. Mint mindig, most se értette, hogy JaeHyo mire gondol épp, mi járhat a fejébe, mikor ilyen ártatlanság szerűen nézz?... - Mondhatni nem...
- Nem? Ha nem, akkor mit csináltam??
- Nem tudom, hogy nevezzem... - nyelt nagyot MinHyuk, hisz nem mondhatja: "Nem ellenkeztem, lefeküdtem veled és teljes szívemből reméltem, hogy nem fogsz rájönni."
- M-Miért nem lehet akkor másodszor is???
- Mert neem!!! - vörösödött.
- Tuti élveztük... Ohh miért nem emlékszek!!??
- Én nem!!
- De MinHyuk... - húzódott közelebb. - Ne félj tőlem!
- Nem félek!
- Ne gyűlölj! - suttogta és átölelte a táncost.
- Ez kérés?...
- Ne nézz levegőnek!
- Hmmm
- Figyelj rám!
- Hmmm
- Törődj velem!
- Hmmmm
- Szeress engem!
- ITT ÁLLJ LE!!! - tolta el nyakától JaeHyot.
- Pedig a következő az lett volna, hogy; Csókolj meg!...
- Igényes köcsög vagy... Engedj! Visszamegyek aludni!
- Elengedlek, ha velem alszol.
- Ez zsarolás!?? - kapta fel a vizet.
- Áhhhh dehogy. Ez utasítás; Aludj velem!
- De... én... nem...
- Még is csak félsz tőlem... - szomorodott el.
- De hát olyan emlékeket hagytál...



Taeil türelmetlenül haladt már az ajtóhoz:
- Hogy a jó éledbe fajultak el ideáig a dolgok!?? - mérgelődött, majd a kilincs mozdulása után egy nagy koppanással a földön találta magát.
- Ohhh Taeil hyung!!! Bocsáss meg! Bocsáss meg! - guggolt le hozzá P.O azonnal ott helyben.
- Ahh a fejem! A rohadt ajtó befelé nyílik?... Mióta?
- S-Segítség! Segítség! - kezdet el üvölteni a maknae. - Hyung amnéziás lett!
- Egy frászt lettem az! Csönd! - tápászkodott feljebb és befogta a másik száját.
- Hmhmobmánhm
- Tessék?
- Hméhmlehm nhme léhm lhmám méhghehm
- Mi? - engedte el P.O száját.
- Nem mi, hanem.... Ne légy rám mérges... Nem akartam neked semmi rosszat, hyung... - ölelte át lassacskán.
- Hjaaaa... De te fogsz takarítani, látom! - vette észre a felhozott fagyöngyök foszlányait.
- Taeil! Lent adtak nekünk.... ohhhh - tört be az ajtón Kyung és a hyungját kereste, majd meg is találta P.O alatt. - OHHHHH AMM.... FAGYÖNGYÖT?
- Hülye!!! - szítta Taeil, mire P.O pirultan kapta fel a fejét, amiben örült ötlet robbant ki: "Fagyöngy Taeil és én felettem?? Kell! Kell! Kell fagyöngy!"
Így született meg P.O első nagy lépése, szerelme felé!
"Az egész szobát tele teszem fagyöngyökkel!" - gondolta és már ment is "díszíteni". Cérnákra akasztgatta, majd azokat össze-vissza a szobába.
- Wáá mindjárt fangörcsöt kapok!! Vajon sikerülhet?~ - munkálkodott, majd meghallotta MinHyuk hangját:
- Hát dögölj meg, nem!
Úgy látszik, idővel ők is befáradtak a lépcsőházból. Pyo kíváncsian lépkedett MinHyuk szobája felé, ahonnan a hang származott.
- Ott hagyod!!! Nem! Nem viszed át!
- De miii???? Velem alszol!!
- De nálad soha nem fogok! - tiltakozott MinHyuk, és kirúgta JaeHyo kezei közül a párnáit.
- M-Mi ez a erőszakosság? - tette fel a kezeit mosolyogva. - Te nem is vagy fáradt~
- De! Rohadtul az vagyok, de felidegesítesz!!
- Ne kiabáljatok egymással... - suttogta oda nekik P.O az ajtóból.
- JiHoon?...
- Tessék, JaeHyo - gyújtott egy fagyöngyöt. - Használd ezt...
A visual pislogva elvette és nézegetni kezdte, majd hirtelen MinHyukhoz fordult:
- Ezt... Felakasztom... Oda! - mutatott az ágy fölé. - És úgy teperlek le.
- Te nem vagy komplett!!
P.O, mint aki jól végezte dolgát itt, visszament szobájába. Azon gondolkodva közben, hogy "MinHyuknak semmi baja nem lesz, ha JaeHyo rámászik. Jól kijönnek ezek egymással. Viccesek együtt."
Ahogy kinyitotta az ajtót, bent már Taeil várta, aki bőszen szedegette le a díszeket.

- Ne! Ne! Hyung, mit csinálsz?? - csordult ki láthatatlanul egy könnycsepp a maknae szeme sarkából. Lábát szedte Taeilhez, ugyan úgy, mint a mai fogócskánál. - Hyung!... - fogta meg finoman a rangidős karját.
- JiHoon! Mi a rosseb ez!?? Ezek itt!!? A te műved!?- hadarta, míg P.O nem értette társa dühének okát. - Te csináltad ezt!??? - ismételte meg a kérdését.
- I-Igen, de... Miért vagy ilyen mérges?... - húzta be fülét-farkát szomorkásan.
- Mindennek meg van az oka!! - felelt sajátos módján és ismét leszakított egy díszt.
- Kérlek, hyung, ne... - kapta el P.O a fagyöngyöt, mielőtt a földre hullott volna. - Ezeket nem leszakítani kell... Nem azért tettem fel...
- Egyáltalán tudod honnan származik!? - vonta kérdőre a maknaet. - Skandináviaiaktól! Loki, az egyik isten fagyönggyel ölt meg egy másik olyan istenséget, akinek az anyja a szerelem istennője volt. Egy nagy baromság a fagyöngy eredete!!
- De attól még... - esett kétségbe P.O. Megragadta Taeil két kezét a piros-zöld fagyönggyel együtt. Összefűzte finoman az ujjaikat és a felbőszült rangidős a jóindulatú érintéstől kezdett lehiggadni.
- Igazad van - kapott észbe Taeil és pihentetve elméjét, lehunyta szemeit. Így végképp nem vehette észre, hogy P.O az ajkait nézi. - Hülyeségért húztam fel magam... Eléggé gyer-
Megszűnt az a aprócska tér is közöttük, az őket körül ölelő időről nem is beszélve, mialatt a maknae egy kifejezetten apró csókot, vagy inkább puszit adott szerelmének, aki nem tudja, hogy szerelembôl kapta az ajándékot.
- Ne szórakozz!! - vágta pofon, mire P.O hátrálni kezdett:
- B-Bocsánat. Ne haragudj!
- De, haragszom! - jelentette ki dühösen, kezeit ökölbe szorítva. - Nem olyannak ismertelek meg, aki nevetségessé tenne engem. Csalódtam!
- És ha ez nem nevetségessé tevés akart lenni? - suttogta pirulva elfordulva, arcát fájlalva.
- Mit motyogsz?
- Semmit-semmit! Bocsánat! Nem tudom, mi ütött belém - hazudott ezzel Taeil felé fordulva. - Hidd el, hyung, nem akartalak nevetségessé tenni.
- Ez most nem kicsit felháborító - húzta ujját végig ajkain, aminek látványától Pyo arca még jobban piros lett. Megragadta fejét két oldalról: "Ahh nem hittem, hogy haragudni fog rám. Most mit tegyek???"
- Csalódtam-csalódtam... - rázta fejét Taeil. - Nem alszok veled.
- Tessék!??
- Visszamegyek a szobámba.
- De-de-de - ment közelebb kétségbeesve P.O.
- Állj! Mostantól legyen meg a köztünk lévő távolság. Se ölelés, se simi, még pacsit se érdemelsz.
A maknaenak sírni támadt kedve. Földre rogyott volna, de inkább Taeil után sietett, aki kiment a szobájából.
- Hyung, de kérlek ne haragudj. B-Bármit csinálhatsz velem...
- Épp most mondtam, hogy mit fogok veled csinálni. Kerülni foglak.
- Ne. Ne. Azt nem akarom. V-V-Valami más???
- Ez nem kívánság műsor. Látod YuKwont? - ment el a sebesül táncos mellett, aki hagyat volt a konyha küszöbön. - Ô sem önszántából fekszik itt már órákon át.
- Már kétszer belém is rúgtak - szólt a földről. - JaeHyo és Zico, bár egyikük csak véletlenül tette...
- Taeil hyung! Kérlek figyelj rám - siránkozott P.O, akinek a tekintetétől állandóan elfordult a rangidős.
- Nem érdemled meg.
- Mi az?... Összevesztetek?...
- Nem. Vagyis... - válaszolt P.O. - Taeil hyung megharagudott rám... - szipogott YuKwon felé fordulva.
- Gyere, feküdj le te is ide - paskolta a konyha küszöböt maga mellett és P.O már le is guggolt. - Kényelmes, nem?...

12-Block-B: Nyomozás

JaeHyo nyomozásba kezdett. Megállapította, illetve átlátott a hazugság szitáján, amit Taeil és P.O tálalt ki elé.
- Csak összezavarnak!! Nem mondják az igazságot!! AIISHH - dühöngött, miközben a szobájában rendezte széttúrt ágyát, miután felhívta abban a discoban dolgozó csajt információkért, de mondta, hogy nem is látták egymást. - A lepedõõmm - szomorodott el, ahogy meglátta az óriási szakadást rajta. Fáradtan felmászott az ágyra és hasra dobta magát. - Emlékeeeeeezz!!! - túrta fejét a párnái közé. - MinHyukkal voltam. A kerek pultnál voltam MinHyukkal... Ahhh MinHyuk, miért kell most aludnod!?? Nincs szívem felébreszteni, megharagudna rám - ölelte a vánkosokat arcához nyűgösen. - Szükségem van rád, MinHyuk.... HM!? Ez az ILLAT?... - szagolt bele az egyik párnába. - Ez a italnak a szaga, amit mindig inni szoktam, de a másik... - hajolt a huzatára. - Képzelődöm vagy tényleg az övé? MinHyuk?... Ez nem az én illatom... Biztos vagyok benne! - ült fel és orrához szorította a feltűnően igazsághoz vezető tárgyat. - Ha nem tévedek, és ez tényleg MinHyuk illata, akkor azt jelenti, hogy itt volt a szobámba. Hozzáért a párnámhoz, és mivel rajta maradt a szaga, sokáig kellett fognia a kezeiben. De miért tartotta volna addig?... MinHyuk MEG AKART ÖLNI? A fejemhez szorította, miközben feküdtem?.... Felhengerelhettem volna? - állt fel az ágyról és állához tett kézzel sétálgatott. - Mivel dühíthettem magamhoz? Hmmm Lehet, hogy... Tényleg lefeküdtem egy csajjal, ezért õ féltékeny lett és el akarta venni az életem. Ohhh egy szerelmes gyilkos~ Így már szinte aranyos! Főleg, hogy miután meghaltam, öngyilkos lenne és a túlvilágon egymásé lennénk! Ahhhh~ Tiszta dráma~... Tiszta dráma és hülyeség... Ez már túl képzeletbeli. Nem! Nem lenne öngyilkos. S ha meg akarna ölni, nem olyankor tenné, mikor még a nevemet se tudom. Ô tisztességes. Más lesz az igazság. Ott van még nyomnak, hogy Taeil és JiHoon tudd valamit!! Tényleg, TAEIL! Ô úgy se bír engem. Taeil MEG AKART ÖLETNI. JiHoonra bízta volna a gyilkosságot, de mivel még kiskorú, ezért hanyagolta, hogy a piszkos munka ráháruljon, így maradt MinHyuk, aki amúgy is velem volt. MinHyuk csak parancsra akart kivégezni, biztos megfenyegette Taeil valamivel! Taeil áll a háttérbe! Várjunk csak, én élek. Itt vagyok. Nem haltam meg. Lehet, hogy MinHyuk képtelen volt megölni engem, mert szeret!?~  Vagy én ellenkeztem? Igen, lehet, hogy én ellenkeztem, hiszen az magyarázatot adna a szakadt lepedőre... de az akkor is elszakadhatott, mikor ráfeküdtem vagy valami, bár reálisan kicsi a valószínűsége. Miért szakadhatott el?... Ha megtalálnám a választ rá, közelebb lennék a többi nyomhoz is; Taeil és JiHoon hazugságaihoz és a MinHyuk illatú párnához. Tényleg! Mi van, ha nem csak a párnához ért? Vagy más valaki is volt itt bent? - felhuppant az ágyra és  kopókutya módjára kezdte szimatolni az ágyneműket, nyomokat keresve. Egyre lassabban haladt végül végig húzta orrát a lepedőn. - Hihetetlen... - térdelt fel és kezeit ámulva az ágyon hagyta. - Még mindig részeg vagyok, vagy tényleg MinHyuk illatát érzem mindenhol?... Ez, hogy lehet? Itt... volt... feküdt?... Te jó isten, MI TÖRTÉNHETETT?? Mit tettem? Mit tettünk? Bárcsak emlékeznék!! - túrt idegesen a hajába és levetette a magát nyöszörögve. Már alig tudta rendesen összeszedni a gondolatait. - Istenem... L-LETEPERTEM? Megerőszakoltam??? A pia miatt, lehet, hogy már képtelen voltam nem hozzá érni? Ahogy haza értünk, azon nyomban magamévá tettem? Mit csináltam? Miért vagyok ilyen tapló?... MinHyuk meg csak kínlódott... Szegényke szenvedve szakította el a lepedőt, ahogy markolt bele... Mit műveltem vele? - nem sír, de szemeit megdörzsölgette szipogva. - Nem szeretnék arra gondolni, hogy MEGERŐSZAKOLTAM, de, ha a negyedik nyom az, hogy fáradt és alszik, akkor... L-Látnom kell õt!! Meg kell őt néznem! Hisz ha megerőszakoltam, akkor annak nyoma is van...


- JaeHyo hyung megörült?
- Attól függ, hogy magában beszél-e már órákat, vagy telefonon...
P.O és Taeil a visual szobája előtt gubbasztottak, hallgatózva.
- Kit hívott volna telefonon?
- Hát azt a csajt, aki ott dolgozik, azt előttünk hívta fel, így nem gondolom, hogy újra tárcsázta... Lehet, a pultossal! Szemtanukat keres!
- Meg kell állítanunk!
- Meg kell!
Koccintották össze ökleiket, majd P.O eb szerű nézéssel emelte fel fejét:
- Miért is kell pontosan, hyung? MinHyuk miatt, azt tudom, de... Miért nem lehet JaeHyo hyungot hagyni, hogy próbálkozzon nála?
- Mondtam már. JaeHyo csak kihasználná MinHyukot, és õ lehet, hogy nem bírná a traumát, ahogy én; a bandának nem állna jól a szénája.
- Nem tudom, de... Tényleg nem tudom, de...
- De?...
- Hát... MinHyuk hyung hagyta magát, nem?... JaeHyo meg valami oknál fogva beleszeretett. Most lefeküdtek és... és... Nem értem. Miért nem tudhat a dologról JaeHyo?
- Mert akkor MinHyuk nyakába mászna, azaz elkezdődne a viszonyuk. S hiába állítja JaeHyo, hogy megváltozott, nem szabad neki hinni. Körülbelül... Érted?
- JaeHyo is lehet szerelmes...
- Gondolod!? - horkantott fel Taeil.
- Megértem, hogy nehezen viseled JaeHyo hyungot, de nem kéne oly annyira akadályoznunk az érzelmeibe. Ha kiakarsz szúrni vele, lökd hóba és tapos rá! Hahaha Ott kint, a fehér hóba~
- Nem tudsz te még olyan sokat...
- MEGÖRÜLÖK!!! - csapta ki az ajtaját JaeHyo, mire Pyo ijedten ugrott Taeilhez. - Ez a sok megfejthetetlen nyom, kikészít. Nem bírom idegileg! Hol van MinHyuk?? Látnom kell.
- Hyung, hyung, hyung! - állt elé P.O.
- Hmmm?
- Nagyon felzaklatnak látszol, mi történt?... - próbálta feltartani a maknae.
- Hogy mi volt? Épp ez az, nem tudom! Látnom kell MinHyuk testét, vagy legalább a nyakát....
- De-de-de minek?? - nevetett zavartan P.O. - A-Az én nyakam nem jó?
- Elegem van kettõtökbõl! Teljesen hülyének néztek!
- Mi? - szólalt meg Taeil. - Pfhhh dehogy is.... Miért néznénk? Rád se bírok nézni...
- Akkor mondjátok el az igazságot arról, hogy miért van MinHyuk illata az egész ágynak?
- Biztos vagy benne, hogy MinHyuk illata? Mi van ha... macskák szagát érzed?
- Macskák?... - nézte hülyének JaeHyo a maknaet. - Hja, pont azoknak az illatát fogom összekeverni olyanéval, aki után nap, mint nap vágyakozok. Jó, hogy nem azt mondod, hogy tyúkok! Tyúkok voltak az ágyamba, mi?? És még tojásokat is tojtak!!! Frisse tudja most zabálni YuKwon! - mutatott a táncosra, aki egy tányér omlettel haladt el mögöttük, rájuk sem ügyelve.
- MinHyuk, macskák, tyúkok, tojások, nem mindegy? - szólt Taeil.
- Nagyon nem!!! - ragadta meg  rangidős pólóját ingerelten, de P.O is lépet, hisz nem maradhatott mozdulatlan az adott szituációban:
- JaeHyo hyung! - kiáltott rá, ahogy a falhoz lökte. - Higgadj le! Ne légy ilyen... Fáj a fejed?
- Az is. Az is... MinHyukot akarom látni...
- Alszik, hagyjad - pusmogta Taeil, miközben az elõbb megtépázott felsőét igazgatta.

Fél igazság az a állítás, hogy B-Bomb javában alszik. Félig igaz, mert félálomba van:
- Miért jöttél? Be kellett volna zárnom az ajtót?
- Nem ettél semmit, MinHyuk. Hoztam omlettet~ - ment az ágyhoz YuKwon és leült az ébredezõhõz.
- Hogy mit? Bocsi, de tényleg nagyon-nagyon fáradt vagyok...
- Akkor; Pszt! Ne beszélj - tette ujját MinHyuk szájára és közelebb hajolt hozzá.
- YuKwon?... - nézet furán B-Bomb, ahogy látta: a fiatalabbik a nyakát bámulja.
- Mik ezek?... - nyúlt lefelé, de a test tulajdonosa megragadta a csuklóját.
- Kérlek ne érj hozzá. Hogy is mondjam... Fáj.
- Azok sebek, jól látom?... De pont oda, hogy kerültek? - tette fel a kérdéseket és nézegette a nyakon lévõ pirosas foltokat, amíg B-Bomb rá nem húzta teljesen a takaróját.
- Ne nézd - kérlelte a fiatalabbikat, mire az felfigyelt.
- O-Oké. Nem akartam, bocsi. Megetetlek, jó?
- Omlett?
- Aham~
- Ez olyan kínos - nevetett, ahogy YuKwon már a villát tartotta felé. - Nem adnád inkább ide?
- Chô! Jó van, tessék - vágott sértödôt arcot és rátette a tányért MinHyuk mellkasára.
- M-M... N-Nem akartalak megbántani... YuKwon?... YuKwon mit csinálsz?? - húzódott beljebb az ágyba, amiért a másik táncos fekve fészkelődni kezdett mellette.
- Nem bántottál meg - kuncogott fel. - Egyél csak... Ahogy akarsz... - ásított és B-Bombhoz bújt.

- Hogy miért nem szereltem még mindenhova hangfelvevőt!!?? - tépte a haját JaeHyo, miközben még mindig Taeilékkel társalgott. - Megyek, és vásárolok!
- Most???
- Most azonnal!! - ment trappolva a kabátját felvenni, így eltünt P.O és Taeil szeme elôl.
- JaeHyot azt hiszem, ha jobban hülyítjük... sárga házba fog kikötni - kuncogott a rangidôs.
- Hyung... Az baj, hogy én egy picurit sajnálom ôt?
- Áh Nem kell sajnálni.
- MEGGONDOLTAM MAGAM - jött vissza JaeHyo. - Még is csak azt kell kiderítenem, ami a fontosabb!! MINHYUUUK!!??? - sietett a keresettje szobája felé.
- Hé! Hé! Nem nyithatsz csak úgy rá! - ment elé Taeil, de JaeHyo könnyedén kikerülte ôt. Következő lépésénél már az ajtó kilincsét sikerült lenyomnia.
- OoOOo - sietett P.O is oda, ahogy meglátta a visualt jéggé fagyva a kitárt ajtónál. - M-Mi az? B-Bomb hyungnál nincs fűtés??... Taeil hyung... Te is jéggé váltál?...
- Én csak azért, hogy ne röhögjem el magam, JaeHyo pofája miatt - suttogta széles vigyorral. - N-Nézd pffhaha - kezdett kuncogni.
- Y-Y-YuKwoon...
P.O az először megszólalt visual háta mögé ment. Ô is látta, ahogy U-Kwon behunyt szemekkel dörgölődik B-Bomb oldalához, aki éjjeli polcára emelte a tányérát.
- H-H-Hívom Jiho hyungot!... - futott el P.O, miközben Taeil a visszafojtott nevetéstől remegő térdein támaszkodott, YuKwon semmire sem ügyelve kényelmeskedett, MinHyuk a visualt meglátva maga elé emelte takaróját és JaeHyo leírhatatlan arckifejezéssel nézte a táncosokat, illetve a fiatalabbik tag szúrta az ô szemét:
- Azonnal - szorította össze az öklét. - AZONNAL SZÁLLJ KI ONNAN, YUKWON! - kiáltott, mire a felszólított ülés helyzetbe ugrott.
- Whát-whát-whátsz heppening hiiirrr?? - jött a leader nagy léptekkel, utána meg Kyung és P.O.
- K-K-Kamerát - nevetett Taeil, szinte már sírva. - N-Nekem nincs erőm elővenni. Filmezzétek! - mutogatott JaeHyora, aki beljebb lépet a táncos szobájába.
- Mi történik?? - lépett Kyung Zicohoz.
- Hmmm Lehet, hogy MinHyuknak van téli görög lepedője...
- Mije?
- Reggel még a lepedôkrôl beszélgettek. Csak találgatok, hogy mi történik - tette fel a kezét ártatlanul.
- YuKwon én... KINYÍRLAK - szólt JaeHyo hidegen.
- Miért, ha szabad tudnom?
- Mit keresel MinHyukomon?
- Ohh, hogy az zavar... Engem meg az a "om" ragocska; "MinHyukom". Idegesít. Miért lenne a tied? Lepecsételted?
- Ez egy remek kérdés~ - húzta ki magát JaeHyo és YuKwon elé állt. - Én is szeretném tudni a választ~ - nézett MinHyukra, aki a takaró alatt pislogott ki, mint hal a vízből.
- Mi a pokolról beszélsz?...
- Pyo! Pyo! Ez nem lesz jó - szólt a vígjátékból felébredt Taeil.
- M-Mit csináljak?
- É-És én? - mutatott magára Zico. - Mit csináljak?
- Nem tudom. Ezt a hármat sürgősen el kell távolítani egymástól!
- O-Oké!!! - pattant Kyung és befutott a szobába.
- MinHyukom... - hajolt át a visual YuKwonon. - Mi történt este?... - kérdezte suttogva és lassan feltúrt a hajába; az általa hagyott "pecséteket", az értékes nyomokat kereste, a még értékesebb személyen, ki megrémült, ahogy hozzáértek.
- U-Kwon!! Gyereeee! - ragadta meg kezét Kyung és lerántotta az ágyról.
- Aaaauuu mi a szart csinálsz???
- Nem lehettek hárman egy szobába! - mondta és már húzta is a földön, a koszt feltörülve.
- Gazdaságos megoldás - bólintott Zico, miközben a konyha padlóig takarítottak U-Kwonnal.
- HÉ! - háborodott fel Taeil. - Miért a legártatlanabbal kezditek az irtást???
- Mással kellett volna?... - engedte el Kyung a túszát, mire az sikeresen beverte a fejét.
- Áhhhh a fejem! A fejem! - kuporodott össze U-Kwon a konyha küszöbön.
JaeHyo már az ágyon guggolt és a takarót lehúzta MinHyuk fejérôl. Ahogy a nyakáról is lecsúszott, a táncos takargatni próbálta a pólójával a "pecséteket".
- MinHyuk... - fogta meg a kezét JaeHyo.
- Ne! Ne érj hozzám! - esett majdnem hátra, de helyette felkelt és körbe sem nézve, azt se tudta, hogy most fusson vagy kússzon, kisietett esedezetten a szobából, felsőét szorítva.
- Hé! B-Bomb szedi a lábát! - nézett Kyung a táncos után, aki még a lakást is elhagyta. - Ohhh Mi van? FOGÓCSKA??? - tárta nagyra szemeit, ahogy JaeHyo is elfutott előtte.
- Pyo! Pyo! Utánuk! - hallatszott az utasítás Taeiltôl.
- Azt se tudom, hova mennek!
- ŐK SE TUDJÁK! Gyerünk! Kövesd őket!
- Kjháááá - szaladt ki parancsra a maknae.
- Gyere, Kyung! Mi is fussunk! - szólt Zico.
- Kocogva nem lehet fogócskázni?....
- FUSSUNK!!
- Ahhh de még cipô sincs rajtam!
- Miért???
- Talán mert te vetted le?...
- Vegyed fel! Elveszítjük őket! Mi vagyunk a fôfogok!
- Jó, felveszem! - vette a kezébe és rángatta fel a lábára.
- Siess, kis cicám!
- H-H-HOGY NEVEZTÉL!!??? - kapta fel a fejét pirulva és a félig rajta lévő cipőt lerúgta lábáról. - JUUJ! VIGYÁZZ YUKWON!
- AUUU A FEJEM!!
- S-Sajnálom...
- Hagyd most, irány MinHyuk után!
- M-Merre?...
- Ki az épületből nem mehettek. Fanok vesznek körül minket... Fagyöngyökkel!