2014. augusztus 26., kedd

1 FREEDOM Ship: YongHwa célja

YongHwa POV

Tisztelt Naplóm!
Igen, még mindig tisztellek, hiába telsz meg a rosszabbnál rosszabb helyzeteimmel.
Még mindig büszkén viselem a Kávékalóz becenevem, ki minden kávé kereskedőt kirabol legénységével.
Három napja vétettem. Egy közepes nagyságú, fluyt fajtájú hajójára teljes véletlenséggel rátámadtam, és ô vissza rám. Nem is láttuk egymást, de mivel visszatüzelt, ezért mi direkt kezdtük használni az ágyúijainkat. Mikor közel értünk és megcsáklyáztak minket, a fiúkat felszólítottam a támadásra, aztán kiderült, hogy csak én mentem vakmerően, meggondolatlanul. Mire észbe kaptam és hátra néztem, a hajóm távolodni kezdett. Hiába kiabáltam utánuk, szél sebesen eltűntek. Kétségbeesetten néztem a kék tengeren elhajózó CN Blue nevezetű hajómra, majd hirtelen megtámadott egy alak. Azaz átölelt és a fülembe kuncogott, hogy "Üdv, a FREEDOM Ship fedélzetén!"
Abban a pillanatban azonnal megismertem a hangját. Az állandóan útban lévô hajósét, Lee HongKiét. Már évek óta ismerjük egymást, és mindig, ismétlem mindig összefutunk a tengeren.
Már harmadik napja szenvedek. Már harmadik napja, nem hív Kapitánynak senki, csak az a szemét, vigyorgós Lee HongKi, ô szokott velem viccelődni, szívtelenül. 
FREEDOM Ship! Így nevezi a hajóját, ami - mint említem már - egy közepes méretű fluyt. A fluytok kereskedőhajók, de hogy HongKi mire használja, azt sosem tudtam.
Jonghyun, Minhyuk és Jungshin, nem tudom, hogy miért léptetek meg nélkülem, de remélem hamarosan visszatértek értem.
Itt rajtam és Hongkin kívül heten vagyunk. JongHoon: HongKi jobb keze és a hajó kormányzója, JaeJin: minden kötéltípust ismer, akár az én Jungshinem, Minhwan: aki a legbátrabban futkorászik az árbocokon, SeungHyun: ô az őrszem, ha lekerül az árbockosárból akkor is távcsővel rohangál a kezébe, CAP: egyszer se találkoztam vele, de azt mondják, hogy ô is itt van, Chunji: aki mindent ellenőriz, és JungKook: ô ugyan azon a napon került a fedélzetre, mint én, csak reggel, sokszor látom Minhwan után futkározni, gondolom a segítője.

Én az elmúlt napokban csak ugyan azon a széken ülök, a hajó orránál, és várok... Néha-néha az ölembe huppan HongKi, de ingerülten levakarom magamról. Nem tudom, mit akar. Gőzöm sincs. Hagyjon békén. Mondtam neki, hogy vagy ide adja az egyik mentőcsónakját vagy azonnal kitesz egy szárazföldön, de csónakot nem pazarol rám és mintha direkt kerülgetné a szárazföldeket. Rémes ez az alak.
- Hallod, te miért vagy ezekkel a parasztokkal? Ugyan azon a napon kerültünk ide. Talán te is úgy, ahogy én?
- N-Nem. Én itt... - dadogott JungKook. - Én itt menedéket keresek...
- Menedéket?
- Ááá ez hosszú - nevetett zavarában. - M-Majd elmesélem, ígérem... Most mennem kell Minhwanhoz - lépett le tôlem.
- Miért zaklatod azt a fiút? - tapasztotta arcomra két tenyerét a hátam mögül.
- Már megint itt vagy? Nem az előbb kergetlek el?
- Miért akarsz innen elmenni? Nem érzed jól magad? Miért nem hagyod, hogy szórakoztassalak? - ölelte át HongKi a karomat és galléromhoz nyúlt. - Ha vennék neked új ruhákat, elégedett lennél?
- Minek kénének nekem új ruhák?
- Mert ez borzasztóan néz ki?
- Te kis... - vicsorítottam felé fordulva, mire ô hirtelen hátralökött az árboc fájához.
- YongHwa! - hajolt közel hozzám. - Pár nap múlva kifogunk kötni egy városba...
- Végre - néztem fel az égre. - Hát van Isten!
- De! Kérlek, ne hagyj itt!
- Mi van??
- HongKi kapitány, jöjjön és nézze át ezeket - szólt azt hiszem Chunji, mire felszívódott az idegesítő személy a szemeim elől.
Nem akarok Lee HongKival törődni, ha van lehetőségem lelépni a közeléből. Csak azt a napot várom, hogy kikössünk egy gyönyörű kikötőben és fussak, amerre az orrom vezet.
El is jött a nap, de nem egy gyönyörű kikötőbe érkeztünk. Én a díszekben úszó szakaszokhoz vagyok hozzászokva, nem egy szegény, félig lerombolt városhoz.
Ámultan néztem a hajó orránál állva az omladozó házfalakat, az öreg halászhajókat és azoknak a szakadt hálóit... Látom, itt éhezés van.
- Nem ismered ezt a helyet? - jött mellém HongKi. - Ez egy nyomornegyed...
- Miért jöttünk ide?
- Tönkre mentek az iránytűim, mindegyik - nevetett magán. -, ezért szeretnék venni újakat. Plusz az egyiket meg is akarom javíttatni, ahhoz meg ügyes kéz kell, és az pont ebben a porfészekben lakik.
Honnét talált egyáltalán egy ilyen lepusztult városra? Ez az alak...
- Minek neked iránytű?... Téged csak a víz sodor, még célod sincs...
- Miről beszélsz? - nézett rám nagy mosollyal. - A célom itt van mellettem... - fogta meg lassan a kezem, mire én azonnal ellöktem magamtól.
- Bolondozz mással! - förmedtem rá. - Veled ellentétben nekem van célom! Szépen megtalálom a CN Bluet és leszidom a legénységemet, utána folytatom a kávékalózkodásomat. Ennyi! - böktem mellkasán. - Te meg most további szavalás és kertelés nélkül végignézed, ahogy elhagyom ennek a hajónak a fedélzetét!
- Rosszul teszed - mosolygott tovább. - Ez a FREEDOM Ship.
- Freedom ide vagy, oda, nem maradok itt veled! - léptem el mellette, majdnem fellökve ôt. - Én egy kalóz kapitány vagyok! - mondtam utoljára.
A felhúzott lejáró előtt ülve vártam, hogy kikössünk. Egyre közelebb került a romos város látványa. Olyan szürke, színtelen, még reményt sem érzek felette. Teljesen lepusztult.
- M-Mindegy - sóhajtottam nagyot. - Én egy kalóz kapitány vagyok. Semmi keresni valóm ezen a fluyton. Ez a hajó... Csak sodródik az áramlattal. A legénységével együtt megadja magát a szélnek és a hullámoknak, hogy szabadon kószáljon a kék tengeren... FREEDOM Ship, mi?... Inkább Céltalan Ship. Ahhh mindegy-mindegy - poroltam le a ruháimat. - Elválok itt ettől a fluyttól, aztán keresek egy lovaskocsit, jobbik esetbe egy erős hajót. Ha kell ellopom. Nekem mindegy - fújtam ki magam, és hallottam, ahogy a vasmacskát készülnek kidobni.
- Chunji, mit csinálsz? Ne erőltesd meg magad!
- Sajnálom, JongHoon, nem hittem, hogy ez ilyen nehéz.
- Bízd ezt csak rám. Neked itt van ez.
- Heee? Ez...
Chunji meglepett hangjára hátrafordultam, és észre vettem, hogy ez a sovány srác felém közeledik.
- Mit akarsz?...
- Sajnálom, YongHwa, de e-ezt rá kell tennem a kezedre - mutatta a bilincset nekem. Meg akar bilincselni?
- M-Mi? Mit akartok velem csinálni? Csak mert kalóz vagyok, feladtok a helyi kopóknak?
- Nem - felelte a fejem fölött egy hang, majd egy kötélen leereszkedve, elém ugrott Minhwan. - Csak nem engedünk el a FREEDOM Ship fedélzetéről - mosolygott, ugyan úgy, ahogy a kapitánya szokott, majd megragadta csuklóimat és értetlen képpel néztem le a már rajtam díszelgő bilincsre. Mi ez a sebesség, Minhwan!? Te  nem zsarunak készültél véletlenül?
- A fedélzeten akartok hagyni?
- Megint csak nem a válasz - lépett elô HongKi. - Magammal viszlek a városba, azt visszajövünk ide.
- Csak megsétáltattok!? - kérdeztem dühösen.
- Kapsz jobb ruhákat.
- Miért mosolyogsz így!?
Az agyamra megy ez az egész már. Ahhh nem baj! Nem baj! Nincs semmi baj! Bilinccsel a kezemen is magára tudom hagyni Lee HongKit, aztán majd levakarom magamról ezeket a rendőr eszközöket is, és vissza térhetek az eredeti tervemhez. Örülök, hogy ennyi nap után sem veszett el a kapitányos, stratégiai logikám. Büszke vagyok magamra.
- Tessék, ezt terítsd a bilincsre, így nem veszik majd észre az emberek - adtak nekem egy rongyos kabátot a karjaimra.
HongKival és Minhwaval indultam útra. Az idegesítő kapitányféle szorosan mellettem halad, míg a másik tengerész a hátam mögött, és egy batyu volt nála, amiben az iránytűk voltak.
- Tetszeni fog a hely, ahova megyünk.
- Már repesve várom - mondtam unottan, miközben egyre beljebb mentünk a városba. A kikötőben csak egy-két öregember volt, de ahogy szaporítottuk a lépteinket, több ember lett, gyerekek, fiatalok, asszonyok és igazi tengerészeket is megpillantottam, amiért a jellegzetes kard az oldalukon virított.
- Az a fiú...
- Gonosz...
- Aljas rabló...
- Jött, hogy kifosszon!...
Bárhova néztem, sugdolózó kereskedőket láttam. A szempárjaik... minket figyelnek...
- Ô az a kalóz?
- Álcázott kalózhajó van, ha jól ismerem a pletykát.
- Keletet már bejárta a hír, ô Lee HongKi, semmi kétség. A fivérem hozott róla személyleírást.
- Ezek meg kiről beszélnek? - nevettem halkan, HongKi fülébe súgva a kérdésemet. - Ne mond, hogy te egy félelmetes kalóz vagy itt.
- Ne is figyelj rájuk...
No lám, most nem mosolyog.
Mindenesetre nem tudtam figyelmen kívül hagyni a sugdolózásokat. Egyre zajosabbak lettek az emberek, ahogy átsiettünk egy kis piacon, aminek a végében egy fekete kis házikó volt. Ahogy bementünk, tudtam, hogy ez a célállomásunk. Távcsövek, kötelek és minden kisebb dolog, ami egy hajóra elengedhetetlenül kell, köztük az iránytűk is.
- Leo! - szólalt meg HongKi, mire egy komor arcú alak jött be hozzánk egy szoba ajtón keresztül. - Kérhetek megint javítást? - kuncogott és kivette Minhwa batyujából az egyik iránytűt.
- Nem úgy volt, hogy kerülni fogod a szárazföldeket? - kérdezte kifejezéstelen tekintettel és már ült is le az eszközzel bajlódni.
- Most mi mást tehetnék? Kell legalább egy iránytû. Most is csak miattad jöttem ide. Ugye adsz is el iránytűket?
- Igen - válaszolta. - Hakyeon, hozd ki a kicsi dobozt! - kiáltotta, mire egy mosolygós fiú jött be, de ahogy végig nézett, már el is tűnt a jókedve.
Van egy érzésem, hogy a szeme HongKin akadt meg...
- M-Mit keres itt Lee HongKi? - hátrált és félelmet kezdett tükrözni az arca.
Talált, süllyedt.
- Mi ez a reakció, Hakyeon? - kérdezte a Leonak nevezett kereskedő.
- Miért? Miért van itt ez a kalóz?... Ki akar rabolni!?
- Mi történt, Nshii? - lépett közénk egy harmadik idegen is. Láttam, ahogy az erős karja felemelkedik és HongKira mutatott. - Ez Ô! A FREEDOM Ship pénzes kalóza!
- Ravi, Hakyeon, nyugodjatok le, ô nem kalóz! - fegyelmezett Leo.
- Nem kalóz, azt mondod? Akkor honnan van annyi pénze? Még azt is hallottam, hogy a legénysége az általa elrabolt emberekből áll.
- Igaz... - suttogta HongKi, a fejét a földre leszegezve.
- Kapitány, miről beszélsz? - mondta a másik oldalamon Minhwan, majd HongKi lecsúsztatta a csuklómon lévő bilincsekről a rongyos kabátot.
- Ô is el lett rabolva...
Nem tudtam szóhoz jutni. Ahogy HongKira néztem, teljesen lefagytam. Még nem láttam ilyen arc kifejezést, egyszerre mérges és szomorú, szinte már sírt. Ajkaiba óvatosan beleharapott. Nem nézett sehova, csakis a fa padlót bámulta. Gondolkodik valamin? Mi van vele? És velem?... Miért érzem félelmetesnek a légkört? Még megszólalni se tudok. Még a nevét sem tudom kimondani.
- Ha kalóz vagyok, akkor az is leszek! - kiáltotta el magát és lángoló szemekkel nézett fel.
- Innen aztán nem viszel el semmit! - szólt a harmadikként megjelent, Ravi nevezetű fiú és egy kardot rántott elô. Nem is vettem észre, hogy ô egy tengerész lenne, bár a teste erősnek látszik, biztosan a kikötőben dolgozik.
- Semmit nem fogok elvinni, csak valakit - szólt HongKi, veszekedésbe bonyolódva azzal a fiúval. - Vagy valakiket. Tudod, a kalózok kedvük szerint cselekszenek - legyintett a levegőbe.
- Utálom a kalózokat.
- Utálhatsz, kit érdekel.
Nem is fogtam fel igazán, hogy mi történik előttem. Ravi kardját láttam magam előtt elsuhanni, majd Minhwa sikítását hallottam, aztán a Hakyeon gyerekét, miközben a szemem előtt folytak az események. HongKi fürge volt, és kibújt minden elhamarkodott kard csapás elől. Mégis... Aggódom. Ez nem fair. Az egyik fél fegyvertelen.
- Bár halna ki az összes kalóz!
Ravi rideg kívánsága az én szívemet is megütötte. Ennyire ég benne a gyűlölet? De várjunk csak. Miért HongKi a kalóz? Tudtom szerint nem az. Szimpla pletykák miatt támad rá?
- Lee HongKi kapitány! - rúgta be a bejárati ajtót.
- JongHoon! - néztünk mind hátra a FREEDOM Ship kormányosára, aki úgy látszik utánunk jött.
- Elég legyen! - nézett mérgesen Ravira és pár mozdulattal össze is fogta a dühtől elvakult fiú karjait a háta mögött. A kard leesett, mire HongKi felvette azt;
- Leo! Mivel én egy kalóz vagyok a barátaid szerint, ezért elviszem őket - halkult el. -, hogy a saját szemeikkel lássák, ki is vagyok én.

Ravit JongHoon vezette a hajóhoz, míg Hakyeon össze lett velem bilincselve.
- Ez szoros...
- Csak vastag a csuklód - nevettem.
De ahogy észbe kaptam, hogy most komolyan hozzám bilincseltek valakit, azonnal a gondterhelt arckifejezésemet vettem elő, mert ez... gond. Most ezt a gyereket is rángassam magammal, vagy mi? Nem szabad vissza mennem a FREEDOM Shipre. V-Valamit ki kell találnom.
- YongHwa, sajnálom...
- Hee? Én szökni? Nem, dehogy!
- YongHwa? - nézett rám HongKi, nem értve engem. Hja, hogy itt én vagyok a hülye...
- Cs-Csak magamba beszéltem hehe... - kerestem alibit.
- YongHwa... Sajnálom, hogy így végződött a sétáltatásod...
- A sétáltatásom?... Nagyon vicces...
- Majd... Máskor... Veszek neked új ruhákat... - mosolygott rám, de láttam rajta, hogy le van törve. Mélabúsan halad előre lábain, néha még ügyetlenül is veszi a lépéseket.
Nem vagyok olyan sok napja vele, de az idő alatt már megszoktam, hogy ô jókedvű, és nem ilyen búskomor a kisugárzása.

Végül visszatértem a FREEDOM Shipre... A két "foglyot" le vitték az alaksorba, érdeklődtek is, hogy én miért nem mentem velük. Nem tudom, kaptak-e választ. Én itt... Én itt... Én mi vagyok itt?
Legszívesebben beleugrottam volna a tengerbe és gyorsan úszni kezdenék valahova, ahol nincsenek olyan kalóz gyűlök meg olyan hihetetlenül fura alakok, mint Lee HongKi.
Egyébként a bilincs egyik felét rajtam felejtették... Ezzel aztán nem akarok aludni, se semmit se csinálni. Túl kényelmetlen és még súlya is van.
Már nem is lehetett látni az égen a Napot. Fél sötét volt és én HongKi kabinja felé igyekeztem elkérni a bilincs kulcsát. Láttam, hogy világosság van nála. Óvatosan kinyitottam az ajtót, de azon nyomba résnyire is hagytam, mert JongHoont hallottam meg bentről.
- Nagyon rosszul érzem magam - HongKi szomorú hangja... - Nem kellett volna ezt a két fiút magammal rángatnom.
Mi folyik itt bent? Lelkizés?...
Elővigyázatosan bekukucskáltam és a fekhelyen HongKit láttam elnyúlva. Ahogy beljebb dugtam fejem, JongHoont is észre vettem. Az ô ölében pihentette a kapitánya a fejét.
- Miért pletykáznak az emberek?... Miért érdeklik őket, hogy gazdag vagyok?
- Irigyek.
- De miért kell kalóznak beállítani? Én csak egy hajós vagyok, aki szereti a nyílt tengert.
Láttam, ahogy HongKi a szemeihez nyúl. Sír?... De érzékeny...
JongHoon megfogta azokat a kezeket, amik a könnyeket törölték. Egyre lejjebb hajolt HongKihoz, és szándékosan összeérintette a szájúkat.
- Sajnálom, JongHoon, de nem szeretném - mondta egy rövidke csend után.
Jó, hogy ezek ketten egymással törődnek, de a bilincsemmel és velem ki fog?
Most hagyom, és tovább állok. Különben se lepett meg, hogy Lee HongKi ferde hajlamú, és fogadja egy másik srác szájra pusziját. Nem zavar, ha ilyen a nemi identitása. Így se, úgy se fog megakadályozni a célomba, hogy szépen elhagyjam a FREEDOM Shipet.

2014. augusztus 23., szombat

47 BTS: ShalaLalaLom

Jimin POV

Egyik délután, egy aktív és fárasztó fellépés után elhatároztam magam, amit már napokkal ezelőtt meg kellett volna tennem.
Jin hotelszobájának az emeletén álltam és szüntelenül vártam, egy tapodtat sem mozdulva. Nem érdekel, ha éjjelig itt kell lennem, majd levezetem rajta vagy valami, csak jelenjen már meg.
Az ég megértette kérésem, és a lépcsőn lépéseket kezdtem hallani, amire már futottam is oda.
- Jimin?... - nézett fel rám Jin. Arcán ámultság tükröződött. Az a nagy csodálkozás, hogy tényleg engem lát-e maga előtt.
Én meg sem szólaltam csak kinyújtottam a mutató ujjamat és hívogatni kezdtem ôt, hogy jöjjön ide hozzám gyorsan. A lábait fürgén szedte, majd felérve mutattam neki, hogy álljon a falhoz, mire ô készségesen húzta ki magát a szemeimbe nézve.
- Hogyhogy...
- ...itt vagyok? - fejeztem be a kérdésért, mire megtámasztottam a falat mindkét karommal, Jin oldalain. - Sosincs időd, hogy felhívj... Ez aljas hazugság - térdeltem be lábai közé, mire ô az elvárásom szerint csúszott lejjebb, hogy ne vegyem figyelembe a köztünk lévő magassági különbséget. Ajkaimat az orcáihoz érintettem, majd lejjebb haladtam szellőt érő puszikkal, de nem adtam neki csókot. - Miért hazudsz? Olyan nehéz felhívni engem és valamit belemakognod pár másodperc erejéig?
- Sajnálom - konyult le a szája, majd megismételte magát. - Sajnálom - hunyta le a szemeit, mire észre lehetett venni, hogy az arca megtelik a szomorúság kínzó érzésével. Rossz volt így látni rajta, hogy a bánata kicsiszolódott és teljesen felszínre tört.
- Jin... - távolodtam el egy kicsit és az orcájára simítottam tenyerem, mire ô azonnal rátette a kezét.
- Bocsáss meg! Magamnak akartam csak jót... - szipogott a sírás szélén.
- Ennyire bántana, ha HyoSang rájönne, hogy szeretsz engem? - kérdeztem, őszinte választ várva.
Jin nem tudja megszabadítani magát HyoSang szerelmétől, és ez egyáltalán nem hangzik jól.
- Nem... - kezdte dörzsölni a szemeit. - Nem azért... - válaszolta és szemeimbe nézett, amiből könnyedén kitudta olvasni a hirtelen feljött kérdésemet, hogy akkor miért. - Mindig fel akartalak hívni... T-Te jártál a fejembe. Még hibákat is követtem el a felvétel közben - biztosan kínosan érezhette magát akkor. De miért nem hívott fel, ha tényleg akarta? Nem engedték neki? Ki volt az a paraszt? Agyon csapom, csak kerüljön a kezem közé, vagy ha menedzserféle, akkor csak egy kicsit ütöm meg. - Jimin... Szégyellem magam... - suttogta és lenézett.
- Akkor csak hadard el az okot - suttogtam lejjebb hajolva és ajkaimat egy apró érintés erejéig finoman az ôvéhez nyomtam. Ezzel próbálva ôt bátorítani. Csak nem leszek rá mérges, ha őszintén elmondja...
- Nem szerettem volna a hangodat hallani. Hiába tudtam, hogy te mindenáron beszélni szeretnél velem... Úgy csak... Még elviselhetetlenebb lett volna... Féltem, hogy nekem is annyira hiányozni fogsz, mint neked én... Nem akartam...
Micsoda ártatlan szöveg, istenem!... Olyan szeretni való! Ez a lenyelhetetlen édes énje eltemettet...
A számra tapasztottam a kezem és szaporán kezdtem venni a levegőt, miközben úgy éreztem, hogy a testem belül lángra gyúl, amiért Jin bűbájos énje elbűvöl.
A hotel folyosóján kezdtem még jobban beindulni szerelmem miatt. Úgy látszik, eddig bírtam magammal.
- Bocsáss meg!... - szipogta Jin, de nem sírt. Egyszerűen csak mélységesen szégyellte magát a gyermeteg viselkedése miatt, ami nekem viszont nagyon tetszett. Imádom, hogy ilyen érzékeny.
- A-a - ráztam a fejem nagyot sóhajtva. - Ez megbocsáthatatlan - mondtam mosolyogva. - Muszáj megbüntetnem téged. Sajnálom... - bólintottam, mire ô a szemeimbe nézett;
- Ahogy azt te sajnálod! - látott át rajtam, mire én még jobban elmosolyodva csókoltam meg ôt rendesen, amit érzékien viszonzott is. - H-Hé! Ne távolodj el! - ragadtam vissza magamhoz csókolózásba kezdve, mielőtt arrébb akart lépni tőlem.
- Jimin... - suttogta a nevem, mikor lecsúsztam róla egy légvétel erejéig. - Fáradt vagyok...
- Akkor sem szalaszthatom el a "büntetésedet"... - túrtam a hajába és szorosan rákaptam a bársony ajkaira. Tenyereit a mellkasomra nyomta, de nem tudott eltolni magától. Alsó felemet durva tempóval mozgatni kezdtem, akaratos dörzsölődve a Hercegnőhöz.
Pont ettől az erőszakos énemtől kéne megszabadulnom, de hát pont Jin hozza ki belőlem. Ilyenkor nem tudok figyelni másra, csak, hogy szeretkezzek vele. Én vagyok az igazi bűnős, amiért meg se hallom mikor rám szól, hogy ne csináljam vagy nyugodjak le, mert fáradt és nem akarja. Én vagyok, akit büntetni kéne... De nem eleget kaptam? A reptéren már komolyan azt hittem, hogy örökre lemondhatok Jin jól megszokott csókjairól. A tetejében HyoSang az oka mindennek, aki a kezdetektől fogva sakkban tart engem a Hercegnő közelében, és most újra harcolni akar velem, még ha nem is tudja, hogy azt csinálja. Én... Annyira elmondanám neki... Tényleg elkiabálnám magam, hogy Jin az enyém és ShalaLalaLom nincs esélye, "sajnálom".
- M-Még, Jin - nyögtem helyette a csókunkba és már teljes mértékben lehetett felhevülni a meleg leheletein miatt. - Kicsit érezd át, hogy én miken mentem keresztül - fejét a vállamhoz nyomtam, míg szabad kezemet lecsúsztattam SeokJin hátsója felé, majd hátul az ujjaimmal kezdtem munkálkodni azon a bizonyos bejáraton, ami csak nekem szabadna nyitva lennie. Pizsama anyagú nadrágja könnyen szövetkezett velem és engedte, hogy Jint az akaratos dörzsölésemmel ingereljem. Azt hiszem így még nem kezdtem előjátékot, de ha nem dugom be az ujjaimat, akkor Jint se zavarhatja ez az újféleség.
De hiába mozgattam fürgén a kezem, nem éreztem magam közelebb a kielégültség útján, nem enyhül a farkasétvágyam. Teljesen be vagyok zsongva, de ez még sem segít rajtam. Pedig azt hittem ez jó és laktató lesz... Mi lehet a hiba?...
- SeokJin... - fogtam magam vissza és tekintetét magamhoz emeltem. Hercegnő nem akart a szemeimbe nézni és ajkai össze voltak szorítva. - Elfojtod a nyögéseidet - jelentettem ki, ezzel meg is találva, hogy miért nem kezdett el bennem olyan szokásosan égni a vágy, ami az eszemre is kihat.
- Jimin... - sóhajtott és hátradőlt a falnak. Kezét szája szélére emelte és letörölt valamit, majd utána azonnal észbe kaptam, hogy a kifolyt nyálát tüntette el, ami a nevem kimondása közben tört elő. Ezek szerint élvezte, amit csináltam az előbb. - Egy hotelben vagyunk... Sokan vannak itt. A ToppDogg is... - suttogta, mire én a szépséges arcát kétoldalt fogtam mosolyogva;
- És... Akkor?... - értem el, hogy egymás szemébe nézzünk. - Egy hotel. De mit zavar? - csókoltam ajkaira, hogy a rossz vágy ôt is teljesen megszállja. - Megtanítsalak gondtalanul élvezni?
- A csapat nagyon örülne, ha én is olyan züllötté válnék, mint te - mosolyodott el a vicces gondolaton, amit tényként lehet feltüntetni.
- Ha olyan vad lennél, akkor én lennék a legboldogabb - férkőztem a középpontja felé . - De így is lehengerlő vagy. Tedd terpeszbe a lábaid! - utasítottam, mire kicsit elpirult és körbenézet.
- Jimin...
- Mi az?...
- A folyóson vagyunk...
- Igaz-igaz - tettem államhoz a kezem jobbra, majd balra nézve. - Add a szobakulcsod! - nyújtottam ki a tenyerem, mire ô már nyúlt is a zsebébe, majd mintha feleszmélt volna, élesen rám szegezte a szemeit, és már láttam is, hogy elő fogja venni a hyungos énjét.
- Nem tehetjük.
- Ne mond azt, hogy nem akarod - mosolyogtam rá, hogy feltördeljem a jeget és végkép a rosszba csábítsam. - Kihagynád ezt? - csókoltam szája szélére, majd tisztességesen az ajkaira is. - Komolyan gondolod, SeokJin? - vezettem be lépésenként a nyelvem a szája melegébe, ahol azonnal éreztem azt a szokásosan őrületes nedvességet. Imádom. Szerelmem ízlelőszervét is mozgásra bírtam, ami miatt a légvételnél fényes kis nyálfonalat hagytunk magunk között. - Jin, döntsd el, hogy mit akarsz! - kérleltem választásra, hiszen.... - A tested már eldöntötte.
Szeretni való kipirult orcákkal bámult rám, miközben vöröslő ajkai tárva nyitva álltak. A csókjaimat várják, tudom. Elértem, amit akartam. Ahogy Jin lehunyta a szemeit, nekem esett, mintha azt mondta volna, "Basszus, meggyőztél", de Hercegnő gyönyörűen kerüli a szavakat és a csókjaival cselekszik.
Kezembe nyomta a kulcsot és két karjával szorosan magához ölelt a tarkómnál. Mégis ügyesen le tudtam olvasni, hogy hányas számú szobába kell elvezetnem az én Hercegnőmet, akit annyira durván forrósítottam fel, hogy nem akar elengedni.
- Imádlak! - kaptam el a fejem és én csókoltam vissza, de nem tudtam csillapítani ôt. - Mindent megadok neked, csak feküdjünk le - hadartam el, de így is meg tudta érteni és lassan lecsúszott az ajkaimról, mintha szenvedve össze akarna esni. Nem engedtem ezt neki és azon nyomban, sietős léptekkel mentem a szobájához, kinyitni az ajtót.

- U-Ugye nem lesz baj?... - kérdezte megszeppenten, mikor belépett előttem és belül a falnak dőlt. Szépen, türelmesen megvárta, hogy kulccsal bezárjam az ajtót, majd kitárta felém a karjait. - Ha ügyesek vagyunk, nem lesz baj, ugye? - kérlelt engem válaszra nagyon szívet dobogtató, bársonyos hanggal. - Ha HyoSang is feljön...
- Nem kell törődni Vele. Nem lesz baj, Hercegnőm - válaszoltam, biztosra tudva, hogy az ajtó zárva van és még a kulcsot is benne hagytam, netán ha van másik kulcs.
Jin karjai közé léptem és hamarabb öleltem át a soványka testét, mint ô engemet. Éreztem, ahogy nyugodtan bújik a nyakamba. Simogatni kezdtem ôt a hátánál, mire ô rácsókolt az állkapcsom és a fülem töve közé.
- Hé... Mit csinálsz? - mosolyodtam el, ahogy folytatta az érdekes játszadozását az államhoz közeledve.
- Te is szoktad... - vadított be az érintéseivel. - I-Itt nagyon... Tetszik... T-Tényleg... - éreztem leheleteit, amitől olyan megdermesztően kéjsóvárnak mutatkozott meg előttem, ami miatt kívánságaim lettek, vagyis inkább igényeim.
- Mondd csak ki azt a szót, Hercegnő!
- Szeretlek...
- És miért? - hajoltam el tőle egy csöppnyit, hogy félbehagyja a kényeztetésem.
Jin pár mély lélegzetet vett, majd abszolút élvezettel telien felsóhajtott;
- Kívánatos vagy, Jimin... - olyan halkan suttogta, mégis hallottam, ahogy kimondta, hogy szívdöglesztőnek talál.
- Bűbájos vagy, Jin hercegnő. Szeretni való! Szeretlek! - áradtak belőlem megint csak a szavak, majd megcsókoltam ôt, hogy ne csak mondjam, hogy szeretem.
Ahogy észbe kaptam, hogy már négy fal közt vagyunk, azonnal vetkőztetni kezdtem ôt. Nem akarom már tovább ruhában látni. Sőt, az ágyban akarom ôt, párnák és gyűrött lepedő közt.
Ahogy a takarót lerántottam, Jin fölé kerekedtem ugyan úgy, meztelenül, mint ô. Feljebb húzta egyik lábát, míg én szépen lassan végig mértem rajta fentről lefelé. Ilyenkor tudom legeltetni a szemeimet. Még ha az arcában mindig is tudok gyönyörködni, akkor is más hatású, ha ilyen kéjjel fűtötten pirosas orcákkal néz vissza rám. Sovány és vézna körvonalait látva állandóan belegondolok, hogyan képes tűrni az általam diktált szokásos tempót. Lejjebb bólintva jobban ráhajoltam Jinre és meg akartam kérdezni, hogy most így hirtelen, vagy esetleg már a kinti akcióm közben vált ilyen méretessé és keménnyé ott alul, de végül nem álltak számhoz a szavak. Helyette eszetlenül csókolgattuk egymást, miközben belé mélyesztettem magam. Belül hihetetlenül nedves volt. A többször bejárt utam megdöbbentően sikamlós lett. Gyönyörrel körül ölelt a teste forrósága, ami mindig olyan odaadóan nyújt nekem élvezetet, hogy soha sem fogok tudni elég hálát adni neki.
Kérdezni akartam, hogy jól érzi-e magát, meg mehet-e tempósabban. Dicsérni szerettem volna, a szavaimmal is szeretgetni, de semmi. Tényleg semmi. A lökéseim ritmusával erőltettem a lélegzést és lihegtem, miközben SeokJin aranyat érő nyögdécselései kiverték nálam a biztosítékot, lezárták az áramköröket és feldúlta az angyali lelkivilágomat. Nem voltam vadbarom, meg túlzottan erőszakos, figyeltem szerelmemre, amennyire csak tudtam.
Ahányszor csak megcsókoltam, Jin utánam kapott, hogy ne merjem elengedni az ajkait, mert szomjazik rám.

Magunkon kívül jártunk az élvezet által teremtett, istenekhez méltó járdán, aminek a közepén mi ketten tényleg átléptünk valami halandóknak tiltott határt... És ezt a tényt akkor tudtam magamban megalapozni, mikor egy hang visszahúzott minket a valóságba.
Kopogtak az ajtón.
Jin erősen rákapott a karomra és aggódóan nézett rám. Azonnal abbahagytam a lökéseket, de a Hercegnő továbbra is nyögdécselt. Érezte, ahogy a méretem dobog benne, ami ingerelte ôt az egész testével együtt.
- Nyugi, Szerelmem, nyugi - csókoltam meg bizsergő ajkait.
Százszázalékosan elértem, hogy csillapíthatatlanná váljon a szeretkezésben. Tovább kínlódott és akarta, hogy megszakítás nélkül mozogjak benne.
Ám az ajtón még hangosabban kopogtak.
- A francba... - ráztam a fejem, hogy ez így nem mehet.
- SeokJin!? - kiabált be HyoSang, mire én sunyin mosolyogva az ajtóra néztem.
- Nocsak...
- Jimin... - kezdett el lihegni Jin a nyögéseit visszafogva, mire hozzá fordultam és mélyen a szemebe nézett, a fejét rázva.
- De-de! Nyögj csak tovább! - nyújtottam ki a nyelvem.
Tudta, hogy most le akarom buktatni magunkat HyoSang előtt, ezért rázta a fejét, mert ô nem egyezik bele a tervbe, de a füléhez hajoltam és belesuttogtam, hogy semmi baj nincsen...
- ... Az őszinteség jó dolog.
Jin lehunyta szemeit és remegve megcsókolt, majd tovább hangoztatta az eget rengető nyögéseit. Azt hiszem elfogatta a helyzet állását.
- Csak kérdezek tőle - mosolyogtam és megszólítottam az ajtó előtt várakozót. - HyoSangshii! Fel ismered a hangom?
- J-Jimin?
- Talált - feleltem jókedvűen és jobban nyögésre bírtam SeokJint magam alatt. - S van sejtésed, - emeltem feljebb a hangsúlyom játékosan -, hogy mit művelek az én Hercegnőmmel? - tettem fel második és egyben utolsónak szánt kérdésem. Már majdnem elnevettem magam, amiért elképzeltem HyoSang arcát. Most teljes mértékben lesokkoltam ôt. Szembesült az igazsággal. Ez egy győzelem. Biztos vagyok benne.
- Nem tudom elhinni... - nyomta le a kilincset, de az ajtó zárva~ - Csak szórakoztok! Viccelődtök!--
- Ő tényleg az enyém! - hallgattattam el az Extagot - Szeretem Kim SeokJint!
Tudattam vele, szóval hallgasson és fogadja el. Enyém a hercegi rang. Az én Hercegnőm "Csók Hercege" leszek.


Rajtatok áll, hogy a Bangtan tagok tovább boldogítják-e egymást a Pszt!Yaoi-n.


2014. augusztus 18., hétfő

46 BTS: Túl sok a meglepetés

Jimin POV

Az éjszakai bulin egész végig a teraszon voltam. Pár emberke jött oda hozzám, fiúk, lányok egyaránt, majd azt vettem észre, hogy a beszélgetés közbe én lettem a középpont. Nem unatkoztam, de jó lett volna tudni, hogy hol vannak a csapattársaim. Olyan ötször gondoltam ezt, de mire hatodszorra is átfutott bennem a kérdés, JungKookot láttam meg. A falat támasztotta és szemeit dörzsölgette, úgy nézet ki, mintha sírna. Ott hagytam a megteremtett társaságomat, vagyis csak akartam.
- Jiminnie, nem válaszoltál, hogy tetszem-e neked!
- És én? - állt elém egy lány, míg mögöttem vagy még négy kérdezte ugyanezt. Ezt hívják háremnek, ha jól tudom. De mi van akkor, ha a központi fiú egy másik fiúba szerelmes?
- Van már szerelmem.
- És nem kell jobb?
Nem tudom, melyik bátor picsa merte ezt mondani, de jól felbosszantott, persze ezt nem mutattam ki. Nem szabad ezzel foglalkoznom. Egy lánnyal leállni veszekedni nem helyes. Helyette egyből elszabadultam tőlük, hogy JungKookhoz csatlakozzak.
Már kérdezni akartam, hogy mi újság vele, de ô csak lassan leemelte a kezeit szeme közeléből és előre bámult.
- Elfogyott a gyerek pezsgő, vagy mi a baj?
- Jimin... Te mérgedből csókolóznál?... Például azzal, akire pont mérges vagy.
- Meg is dugnám - motyogtam a nyakláncos időre gondolva, mikor Jin haragudott rám, majd én is ô rá, de csak egy kicsit, amiért annyira anyáskodni akart.
- Ezzel a válasszal nem tudtál segíteni... - hajtotta le a fejét.
- Miért, mi van?
- Suga hyung... Suga hyung...
- Haragszik NamJoon hyungra?
- Nem... Rám...
- Rád?... - kérdeztem vissza, mire hirtelen összeállt a kép. - Suga hyung megcsókolt?
- Smároltunk! - javított ki és kezeit arcához csapta.
Jó, oké, ez váratlanul ért. Nem gondoltam volna, hogy ezért van letörve. Lehet, hogy ez volt az első csókja.
Most mit tegyek? Mégis csak a dongsaengem. Ha Jin itt lenne, ô elintézné, mert ô ért ehhez... Suga hyung meg csak szívatja a kisebbeket.
Mikor haza fele mentünk, a kocsiban tényleg fura légkör volt, főleg Hoseok alkoholos száj szaga miatt. JungKook mellettem volt, Suga hyung meg előttem, de oldalra fordulva. Ezek ketten egész végig egymást nézték. Mintha nem is fognák fel, hogy most szemeznek. Tényleg, igazán fura volt.

- Hoseok, kérem a laptopod! - nyújtottam kezeimet, mikor már az ágyán ült a szobában.
- Hajna' lesz Jiminnie. Hukk! - feküdt el és hidegen hagyta a kérésemet. - Hercegnő má' alszik HyoSang hyunggal, vagy talán mást csinálnak?
- Jin sosem feküdt le HyoSanggal! - szóltam le és fejére csaptam, mire lehunyta szemeit és egy csuklás után elaludt.
- Köszönjük, Jimin! - köszönték meg nekem a többiek, Hoseok elhallgatását. - Már idegesített a viselkedése...
- Köszi, Jimin - ismételte magát TaeHyung és ahogy felmászott Hoseok mellé, megláttam pár piros foltot a nyakánál. 
Nekik miért van mindig mázlijuk!? A francba is, irigy vagyok! Én is ki akarnám próbálni, hogy milyen egy buli közben részegen lenyomni egy vad szeretkezést. Én is...
- Aiish... - szomorodtam el, majd befeküdtem JungKook helyére, RapMon hyung mellé.
- Jimin... Te nem itt alszol.
- Pszt és add ide a telód. Ha a te számodon hívom Jint, akkor először rád lesz mérges, hogy felébresztetted. Utána nekem csak örülni fog.
- Én örülnék, ha ezt a tervet nem vinnéd véghez.
- Jimin... Rossz helyen fekszel... - jött be JungKook pizsamában és nyakában törölközővel. Megszeppenve nézett rám és várta, hogy átadjam a helyet.
- Hagyjá'! - húztam magamra a takaróját. - Te is csókolózhattál ma. Irigy vagyok!
- M-Mi?...
- Tessék, ott van Suga hyung mellett a szabad hely, menj oda - ültem fel és mutattam az eredeti fekhelyemre. - Menj oda hozzá... - ismételtem halkabban, mikor JungKook arcára néztem. Hirtelen el is felejtettem, hogy ma mi történt vele. Így már értem, hogy miért látok rajta félelmet.
- Jimin, JungKook és--
- Nem érdekel. Beszéljék meg és kérjenek egymástól bocsánatot - mondtam RapMon szavába ágva, mintha én lennék maga a tisztaság a bandában, Jint helyettesítve, bár ô másképp mondta volna.
De úgy látom JungKook így is megértette a jóindulatomat. Suga hyung felé ment. Lassú léptekkel ugyan, de bátorságot véve emelte lábait egyiket a másik után.
- Ez most komoly? - hallatszott tisztán Suga hyung suttogó hangja, mivel az ágyaink szorosan egymást mellett voltak. Közöttünk Hoseok és TaeHyung aludt.
- Jimin paraszt vagy - nézett rám NamJoon hyung, mire neki is rá csaptam a feje tetejére, szintén elhallgattatva.
A teremtett csöndben kényelmesen magamhoz öleltem a takarót és a hideg falnak döntöttem a hátam, így láttam be az egész szobát, azt is, hogy JungKook Suga hyung mellé befekszik. Lekapcsoltam a villanyokat és úgy figyeltem azt a kettőt, pusztán unalomból, amiért nem voltam álmos.
Még mozgolódást sem hallottam, majd kemény fél óra múlva Suga hyung megszólalt.
- Miért bámulsz?
- Te is bámulsz...
- Én csak visszabámulok, de ez már kínos.
- N-Neked kínos!? - halottam a maknaenk megszeppent hangját.
- Mégis mit vársz tőlem?
A lepedő gyűrődését hallottam, mire hunyorogni kezdtem, hogy lássam mit csinálnak. Suga hyung közelebb húzódott. Eléggé közel, ami kíváncsivá tett engem, hogy JungKook erre mit fog lépni. A mozdulatlan idő miatt már azt hittem, nem lesz semmi és hidegen hagyják egymást, de JungKook lassan feltámaszkodott.
- Huh? - adtam hangot a meglepettségemnek, amiért a Hyung szája szélén egy rendes puszi talált célba.
- Nem csak magadra kéne gondolnod - okoskodott JungKook, majd mire belegondoltam, nem is mondott hülyeséget Suga hyungnak.



A további napokban szorgalmasan dolgoztunk Kínában, Jin nélkül is.
Annyi napból csak egyszer sikerült szerelmemet elérni. Vagyis akkor csörgött ki Hoseok laptopján a videos hívásom.
- Hátha... - reménykedtem összetett kezekkel. Délután van, messze még az este, gyerünk Jin, vedd fel és beszélj velem, mert hiányzol.... Nagyon!
- Felvette?
- JungKook, mit keresel itt!? Menjél te is ki a többiekhez! Vigyázz Suga hyungra!
- Semmi sincs köztünk...
- Á nem. Csak ki akarod vele próbálni, hogy milyen egy fiúval szeretkezni.
- Pszt! Pszt! Ezt csak véletlenül mondtam.
- Te mindent véletlenül mondasz?
- Huh?
- Mindegy-mindegy! Menj ki, mert elszívód a netem. Beszélni akarok Jinnel! - rúgtam finoman csípőn az ajtó felé. Szúrósán néztem rá, mire további szó nélkül sikerült megértenie, hogy nem szeretném a jelenlétét.
- Yo... Melyikőtök hív?...
- Jin! - fordultam a képernyőhöz kisállat szerű mosollyal, mintha a régen látott gazdám szólna hozzám.
- Valami baj van, Jimin?...
- Szerinted!? - ugráltam az ágyon, amiért végre ôt hallhatom. Igaz, nem a "Jimin" megszólításra hanem valami szokásos "Édesem"re vagy ilyesmire számítottam. Lehet, hogy nincs egyedül... - Hol vagy?
- A hotelszobámba... Nem rég főztem... Csak te vagy vonalban?
- Hjam, szóval igazán bekapcsolhatnád a kamerát, hogy lássalak.
- Jó, de hogy kell?
- Kiszúrja a szemedet, középen a gomb.
- Jé! Megvan! - kapcsolta be, és tudtomra adta ezzel, hogy ô is egyedül van egy nagy ágyon hason elterülve. - Látsz?
- Ühüm-ühüm...  - néztem Hercegnőmön végig. - De miért olyan a szemed, mintha sírtál volna?
- Hagyma...
- Hjaa - nevettem el magam, mire Jin kuncogása is csatlakozott az enyémhez. Jó érzéssel töltött el, hogy sikerült annyi nap után elérnem, de csak telefonon, ami meg még mindig rossz. Azt hiszem, megfogok örülni, ha nem érhetek hozzá. - Jin... Szép vagy... - suttogtam, miközben az állától vezettem fel a figyelmemet, az ajkait végig mérve, majd formás arcvonalai mellett gyönyörködtem azokban az imádott szempárjaiban.
- Jimin, ugye jól viselkedsz?
- Kérlek Jin, ne hyungoskodj, én a pasid vagyok.
- Pszt! Pszt! - tette ajkaihoz az ujját és ahogy háta mögé fordult a szoba ajtaja nyílt, mire HyoSang toppant be, és mintha teleportált volna, úgy ugrott Jinre az ágyon.
- Kivel beszélsz, Hercegnőm? - szólította meg az ÉN Hercegnőmet és az arcához is dörzsölte a sajátját. Megremegtem a látványtól és eltátottam a szám.
- A csapattársaimmal... Hé! Í-Így kényelmetlen... Szállj le rólam egy kicsit...
- Hogyan egy kicsit? - hajolt Jin arcába pislogó és sugárzó szemekkel, amik felettébb felkavaró érzéssel töltöttek meg engem.
- J-Jimin... Majd, vagyis... - emelte feljebb a telefonját, mire a kamerában már nem is láttam őket. - Ne hívogassatok, mert dolgozok. Ha van időm, majd én felhívlak titeket. Sziasztok! - azzal ki is kapcsolta.
Én nehezen elértem ôt, erre pár perc után el is köszön. Miért történik ez?... A végén nem is nekem beszélt, hanem az egész Bangtan Boysnak. HyoSangnak legalább elmondhatta volna, hogy csak velem beszél, és akkor nem kellett volna ez a hazudós játék. Nem az egész bandával társalgott, hanem csak velem. Én hívtam ôt, mert hiányzott; Végül is én tényleg a pasija vagyok.
Annyira bíztam benne, hogy Jin nem fogja egy méternél sem közelebb engedni magához az extagot... Erre csalódnom kellett. A tévhitemtől a mélységbe zuhanva pofára estem. Ez most nagyon fájt. Rendesen becsaptam magam és azt gondoltam, hogyha sikerül felhívnom Jint, akkor megállás nélkül beszélgetni és szavakkal szeretgetni fogjuk egymást, egészen a másik napig, vagy ameddig valamelyikünk akkuja le nem merül, vagy ameddig a töltő nem veszik el, vagy ameddig... nem találkozunk újra.
Teljesen más történt...
- Ehhh miért?... - feküdtem el az ágyon és fejemet a párnába dörzsöltem. - Jin, te szeretsz engem, akkor miért?... - kínlódtam, mintha valaki kiütött volna. Hja megvan... Tényleg kiütöttek... HyoSang szerencsés öklei könnyedén kiütöttek...
Hogy lehet most mindenki mázlistább nálam? Még JungKooknak is sikerült egy románc összehozása, még akkor is, ha most csak lelki támaszként kísérgeti Suga hyungot mindenhova és mindig mellette áll. Gondolom, ez nem fog sokáig tartani, csak ameddig a rapperünk vissza nem esik az eredeti énjébe és lenyugszik, de addig lehet, hogy JungKook ténylegesen szerelembe esik, már csak a kíváncsisága miatt is... Aiishh most neki akkor is jobb, mint nekem...

VI. Munka közben {Eladó-Kiadó}

Taeil POV

- Tetszem neked?
Mi ez a hirtelen jött ostoba kérdés!? Ezzel a kölyökkel agyilag tényleg valami rendellenesség van.
- Azt várod, hogy válaszoljak?
- Ühüm-ühüm - bólogatott a közénk nehezedett csöndet áttörve. Pár lépésnyire álltam előtte, a holmijaival a kezemben.
Most mégis mit csináljak ezzel az alakkal? Honnan sejti egyáltalán, hogy férfiakkal szoktam az ágyat nyomni? Kyung mondhatott neki valamit vagy talán JaeHyo. Valahonnan elég információt kapott rólam, hogy így megmeri kérdezni.
Sóhajtottam egy nagyot és lábam mellé leeresztettem a szatyrot, majd kezénél fogva berántottam a lakásba, az ajtót azonnal kulcsra zárva.
- Most már mindegy... - fordultam felé lépve, mire ô a hátával neki ütközött a falnak.
- Taeil?... - ahogy szemeimbe nézett lejjebb húztam ôt a pólójánál ragadva és ajkaimat az ôvéhez nyomtam. - Huh? - engedtem el egy kicsit lehunyt szemekkel, majd újra neki estem, de most rendes csókkal. Mintha megremegett volna egy kicsit. Elengedtem a pólóját és a tarkójánál tartottam magamnál. Mikor újból elengedtem nem szólt semmit, szintén becsukta a szemeit és önszántából csúszott lejjebb a falnak dőlve. Egyáltalán nem tudok megállni... Állánál fogtam és elértem, hogy rendesebben kinyissa azokat az ízletes ajkait a csókjaim közben.
Még nem csináltam itt a halban. Fura volt az akusztika. Eléggé visszhangozta azokat az apró lélegzetek, miközben Zico ellenkezés nélkül fogadta az érintéseimet. Nem csókolt vissza, de ügyesen tűrte, ahogy kényeztetem az ajkait. Tovább kéne mennem, ha tényleg nem áll ellent.
Ujjaimat a füle mögötti hajtincseibe túrtam.0, majd megint csak félbeszakítottam a csókom és gondolkodni kezdtem, hogy mi lesz a következménye, ha most megszabadítanám magunkat az útban lévő ruháinktól.
- Most - suttogta Zico a fejét lehajtva - Ez a válaszod volt? - érdeklődött, kicsit mintha megszeppenve.
- Szerinted? - kérdeztem vissza, mire elnevette magát.
- Úgy megjegyzésként, elég jól csókolsz.
- Ezzel a megjegyzéssel elérted, hogy itt maradj. Megengedem - emeltem fel ismét az állánál és megcsókoltam.
- A... Nyelved... - nyögte fel.
- Jó helyen van az - dugtam át rendesebben és egyre beljebb haladva mértem fel a szája belsejét. Igazán meleg volt és kellemesen nedves.
Orcájánál kezdtem cirógatni, mire kezét az enyémre emelte. Össze szerette volna fűzni az ujjainkat, amit végül hagytam is neki, ha így jobban érzi magát. Úgy látszik romantikus típus... Könnyű esett... De nekem mindegy is, hogy milyen... Zico jó nekem. De én neki?...
- Ha tovább folytatod - zihálta. -, beléd fogok szeretni...
Jó, akkor jó vagyok neki.


Zico POV

S Lee Taeil azért is folytatta az elkövetkezett napokban. Még reggel is csókkal keltett, a jól megszokott hajráncigálás helyett.
Sosem gondoltam volna, hogy szerelembe esek egy nálam kisebb, de idősebb FIÚval. Ez kifejezetten durva. Számomra ez nagyon fura, érdekes és teljesen új. Összegezve... Egy szóval... Tetszik!

Igazából még nem is annyira fogtam fel, hogy én most egy csaj szerepét töltöm be Taeil mellett...
Ha majd a szeretkezésre sor kerül... Akkor majd... A fájdalommal együtt felfogom és megértem, milyen homoszexuálisnak lenni.
Határozottan a szexről gondolkoztam a munkában és az után, a közértben, majd hazafelé menet is, mire a telefonom megszólalt. A nehéz szatyrokat egy kezemre tettem, így fel tudtam venni a mobilt.
- Ohhh Taeil! Miért hívsz?
- Korán végeztél. Látlak téged.
- Hol vagy? - mosolyodtam el és az végig néztem az autókon, amik mellettem nagy dugóban álltak. - Ahhh megtaláltalak!
- Ne tétovázz akkor, szállj be!
Amilyen ügyesen csak tudtam, hozzá szaladtam, majd beültem mellé, és a lendülettől egy csókot szerettem volna kérni, de ô visszalökött az ülésre.
- Mit csinálsz? Kösd be magad!
- R-Rossz kedved van?
- Tudod jól, hogy a bérlők kikészítenek... - sóhajtotta és figyelte, hogy rendesen bekapcsolom az ôvet. Mindig mondja, de nem azért, mert félt engem, hanem csak nem akar büntetés fizetni, illetve kórházi ellátást, esetleg a temetkezési vállalkozót... - Voltál vásárolni?
- Hja, igen! Remélem nem tört össze az öt tojás miközben futottam - néztem be a szatyorba.
- Öt? Ötös kiszerelésbe nem is árulnak tojást.
- R-Rosszul mondtam! Ez olyan piros... Piros tojás!
- Húsvéti!?
- Nem! Ez ilyen! - vettem ki és megmutattam neki.
- Zico... Ez paradicsom!
- De olyan, mint a tojás! Ha történik vele valami a szatyorba, akkor folyik!
- Az eszed folyik, kölyök...
- Az nem úszik inkább? - gondolkodtam el, mire fejen csapott, de egyáltalán nem erősen. Sokszor csinálja Nem mondom, hogy zavar, de olyan fura érzést kelt bennem, mikor csak úgy "barátian" megüt. Mintha a haverja lennék.... Őszintén szólva nem érzem, hogy egy pár lennénk. - Taeil... Te szeretsz engem?
- Szeretlek... - vonta fel a vállait. Látszott rajta, hogy most a vezetésre figyel.
- Mikor megyünk randizni?
- Soha.
- Az úgy nem jó...
- Zico elárulok neked valamit, ha még nem vetted észre. Én nem figyelek a romantikára.
- De tudsz romantikus lenni...
- Akkor se érdekel. Figyelj, nekem egy kapcsolatom se volt még, csak összeszedtem olyanokat, akik érdemesek a velem való szexre. Ennyi.
- Akkor én új kihívás vagyok? - mosolyogtam rá.
- Mondhatni.
- Akkor majd belátod, hogy randizni és együtt lenni nagyon jó. Meg fogsz tanulni rendesen szeretni. Nem csak a szexre kell gondolni, hiába vagy férfi, Taeil. Fagyizni kell, moziba járni, strandra menn-- - Taeil hirtelen elém hajolt és elfoglalta a szám az ajkai segítségével, majd tovább figyelt az autóútra. - Befogtam... - értettem meg a célzást és lejjebb süllyedtem az ülésen. Egy kicsit kibírhatatlanul viselkedtem, ez igaz. Nem szabad ilyenekkel bosszantanom. Nem egyszer mondta már, hogy a munka az első. Szóval én csak az után jövök a listán valahol... Igazából... Szeretnék neki a number one-ja lenni. Az jó lenne. De így vagy úgy, akkor is nagyon boldog vagyok. Nem vagyok magányos. Egyáltalán nem. Ha Taeil nincs is velem, akkor is tudok rá gondolni. Pár héttel vagy már egy hónappal ezelőtt még senkim se volt a rokonaim kívül.
- Ha nagyon szeretnél egy olyan randit vagy mit - szólt hozzám elgondolkodva. -, akkor ma talán szórakozhatunk valahol...
- Hol-hol? - fordultam felé izgatottan. Taeil rólam gondolkodott most. Lehet, hogy kitalált egy jó randi helyet. Mégis csak romantikus.
- Nem tudom még... - pusmogta.
- Menjünk étterembe vacsorázni?
- Akár azt is lehet... - forgatta a kormányt, miközben láttam a szemében, hogy a kérdésemen gondolkodik.
- Voltál már Lovehotelben?
- Ohhh!
- Ohhh? - néztem előre az ablakon, mire megláttam egy gyalogost leszaladni a járdáról. - Egy öngyilkos jelölt!?
- Segítek neki! - taposott rá a gázra Taeil.
- Hé, ez Kyung! - ismertem fel ôt, mikor a karjaival kedvesen integetni kezdett nekünk, de valami nem stimmelt... - Felénk szalad!
- Bameg! Miért ugrándozik az úttesten, ez a kerge ürge!?... Szállj ki és dobd már át egy kerítésen, nehogy elüssem!
- M-Mit csináljak!? - értetlenkedtem, majd Kyung megállt előttünk és hangosan kiabálta, hogy fékezzünk le. - Milyen boldognak látszik...
- Inkább az ellenkezője.
- Igazad lehet. Úgy látszik elvesztette a telefonját, azért próbál ilyen módon kommunikálni...
- Állj! Hé! - tette ki Kyung a kezeit, hogy stop, mire kénytelenek voltunk megállni.- Taeil, nagy baj van! - dugta be a fejét lihegve a futástól a mellettem lévő ablakon. - JaeHyo a lakásodat bütyköli.
- Mit csinál?
- Asszem' kicseréli a zárat.
- Unatkozik, bameg!? - kapta fel a mérget Taeil és egy hatalmas kanyart vettünk.
Ahogy ott hagytuk Kyungot az út kellős közepén és a lakásunk felé száguldottunk, akkor már tudtam, hogy ma semmiféle randim nem lesz. Asszem' mérges vagyok JaeHyora...

Ahogy haza érkeztünk Taeil előre futott, de hamar utolértem. Az ajtónkkal két idegen ember munkálkodott. Szerelők voltak és már a zárat piszkálták, ameddig Taeil nem szólt rájuk, hogy hagyják abba, amit csinálnak. Azalatt én észrevettem a YuKwon nevű csontos fiút, aki a falnak dőlve igazgatta a haját, majd ahogy a szemembe nézett elmosolyodott.
- Ebből se lesz semmi - kezdett nevetni és oldalra fordította a fejét.
Nem foglalkoztam vele, helyette Taeilt kezdtem követni, ahogy bemegy a lakásba.
- Hol az a mocsadék? Érzem a jelenlétét! Már viszketek - kerestük JaeHyot, mire az hálószoba felől susogást és mély lélegzeteket hallottunk. - Ohohuuuuu - rázta a fejét Taeil ahogy az ágyhoz értünk, mire én a számhoz tettem a kezem kicsit elfordulva;
- Még is mit csináltok?... - suttogtam.
- Szexelünk - válaszolta JaeHyo olyan hangsúllyal, mintha hülyének nézne engem a feltett kérdésemért. Ahogy ránk fordította a figyelmét felemelkedett nyál fonalat hagyva nyelve és az alatta fekvő fiú mellkasának érzékeny része közt.
Taeil nem tudta hirtelen, hogy hova küldje a két betolakodót.
Akaratom nélkül végigmértem az ágyat, ahol a MinHyuk nevű fiú a lepedőt markolva feküdt JaeHyo alatt, aki csak egy sötét színű boxerben térdelt a másik lábai közt. Az alacsonyabbiknak már a pólója teljesen fel volt gyűrve és mellbimbója erősen vöröslőt kevéske nyállal belepve. Mióta beléptünk azóta csak oldalra néz, de észre lehetett venni, hogy könnyes a szeme, ajkai közt pedig JaeHyo ujja súrlódott egyre beljebb, miközben csak némán néztük ôket.
- Ha itt vagytok, nem tudom folytatni...
- Te... - folytatta magába a düht Taeil és visszafogott hangon kérdezte. - Tudod, hogy hol vagy?
- Persze! A te ágyadban - válaszolta és ráült MinHyuk egyik lábára. - Gondoltam, ha már itt vagyok nálad, kipróbálom MinHyukkal itt, de csalódnom kellett, mert a mi ágyunk sokkal kényelmesebb ennél.
- Miért vagy itt? - kérdezte tovább ugyanolyan halkan, közben ökölbe szorított kezei miatt a karmai már saját magába mélyedtek.
- Ammm Emlékszel - kezdett bele JaeHyo és jobban felénk fordult, mire ujja kicsúszódott MinHyuk szájából, aki erre a tenyereit szájához nyomta, majd lehunyta a szemeit kellemetlennek érezve a helyzetet. Továbbra sem engedte el ôt a főnöke, aki mesébe kezdett Taeilnek. - Még te vágtad tönkre a hatodik kerületi lakásom zárjait. Arra ma vettem a fáradtságot, hogy megcsináltassam, s ha már ott voltak a szerelők, ide is elhoztam ôket, kicsit bütykölni... Harag?
- Van.
- Az jó - mosolyodott el. - Asszem' valamit MinHyuk itt az asztalon el is tört, ahogy lehuppantunk ide... - nézett le az ágy oldalán, mire Taeil higgadtan oda sétált, hogy megnézze.
- Csak egy pohár.
- Azt hittem, hogy a szokásos drága virágváza törés lesz. Szerencséd van MinHyuk - csúsztatta a kezét az alatta fekvő srác középpontjára, szemmel láthatóan elég nagy nyomást gyakorolva rá.
- Hagyjál! - sziszegte és oldalára akart fordulni, de JaeHyo nem engedte. - Elég! Nem bírom! - szorította össze a fogait, majd váratlanul lerúgta magáról JaeHyot. Ahogy felkelt az ágyból, a pólója rendesen visszacsúszott, amit állva még meg is igazított, majd Taeilt arrébb lökve távozott ingerülten a hálószobából.
Hallottam YuKwon hangját, majd azt, hogy MinHyukon nevet;
- Te mondtad, hogy megpróbálod hagyni magad...
- De azt csak mondtam! A segítségedre vártam... - hallottuk a kettejük beszélgetését, majd JaeHyo nagy sóhajtását miközben már a nadrágját gombolta be.
Taeilen még mindig az látszott, hogy nem tudja felfogni JaeHyo parasztságát.
- Miért nem hagyjátok békén egymást? - kérdeztem suttogva, mire Taeil felelt először;
- Béke?... Majd, ha a halál fia lesz...
- De kérlek... Az egy elég érdekes elágazás lenne a családfámon...
JaeHyo az összegyűrt pólóját próbálta vasalt kinézetre erőszakolni, miközben én a meztelen felsőteste miatt zavartattam magam. Egyáltalán nem tetszett, hogy Taeil lakásán képes volt levetkőzni, plusz még szexelni is akart a mi ágyunkba. Nem... Ezzel az alakkal valami nincs rendben.
- Hé... Modelkém! - szólt hozzám. - Ha tovább bámulsz, felizgulsz.
- Hiszed, nagyképű! - néztem szemeibe szúrósan. - Bárcsak elvinne most egy tornádó... vagy valami más... egy szívroham... Csak ne undorodjak tovább a szaros mosolyodtól.
- Hallod, én már a szomszéd gyereknek keserítettem meg az életét, mikor apád anyádat dugta, de nem tudta, hogy egy olyan szarházi fiúk lesz, aki modellkedésbôl és mások nyakán élnek - mutatott rám és beszélt rólam úgy, mintha ismerne. - Ne nézz rám így! Tudod, hogy igazam van. Magányos kis pöcs vagy, aki jött élősködni Taeil mellé JiHoon helyett.
- N-Nem - ráztam meg a fejem. - Taeil engedte meg, hogy itt maradjak.
- Akkor Taeil a ribanc, hogy JiHoont cserélte le.
- Megint téves - szólt Taeil. - Zico és én más kapcsolatba állunk, mint JiHoonnal voltam. Leszállhatsz rólunk JaeHyo. Ennyi vagy - szorította össze a mutató- és a hüvelyujját.
- Annyi vagy, mint árvaházba a szülői értekezlet.
- Mi ez a hülye hasonlat, Zico?... Csak hord le a földig, hogy egy szennyest hordó büdös paraszt - javított ki Taeil JaeHyo rongyos pólójáról vett ihletével, mire én jóváhagyva bólogattam is.
- Mekkora faszok vagytok - nézett ránk, mintha fel akarna robbanni, miközben egy erőltetett mosolyt erőszakolt az arcára, majd további szó nélkül megtalálta a kijáratot és távozott. Mikor lépései távolabbról hallatszottak, én is sarkon fordultam, hogy a lakás ajtaját menjek bezárni;
- Soha viszont nem látásra... - morogtam orom alatt.

Mire visszamentem, Taeil már söprögette össze a törött pohár darabjait. Szomorúnak látszott...
- Mit segítsek? - guggoltam le mellé, mire ô a kezembe nyomta a seprűt.
- Folytasd! - utasította, majd kiment a konyhába és egy égő öngyújtóval jött vissza.
- A-Azzal mit akarsz csinálni!? - pattantam fel ijedten, mire ô az ágyra mutatott. - Nem gyújthatod fel!
- Én ugyan be nem fekszek JaeHyo után.
- Akkor sem teheted - röhögtem a gondolaton. - Véletlenül az egész házat ellepné a tűz.
- Aish már - szüntette meg a nyílt lángot és mint egy rongybaba ült le a padlóra a szilánkok mellé. Lábait kinyújtotta és nagyot sóhajtott, majd mellé mentem folytatva a sepregetést. - Zico... Ne kerülj JaeHyohoz közel. Ne tudja meg az igazi nevedet se.
- Tényleg aggódsz értem? - kúsztam közelebb hozzá.
- Megpróbálok vigyázni rád, baj? - nézett a szemeimbe, mire én elmosolyodtam. - Mi ez az öröm?
- H-Hagyjá'! - kuncogtam a szituáción és fejemet élesen elfordítottam, majd ajkamra haraptam. - Tudod, hogy szerelmes vagyok... - suttogtam, majd tarkómnál Taeil ujjait éreztem meg. Lehunytam szemeim és szellőként engedtem magam, hogy maga felé fordítson. A csókját megérezve minden lángba gyúlt körülöttem. - Taeil... - szólítottam pusmogva, hogy kerüljön közelebb hozzám, nehogy belé kapjon a tűz. Azt akartam, hogy még inkább éreztesse velem, milyen a vágy fénynyalábi közt szenvedni, csak azért, mert kielégült akarok lenni.
Szerettem volna, hogy leteperjen és, ha már az ágyba nem képes befeküdni, akkor a kanapén csináljunk valami olyat, amit másnap reggelig nem hagynánk abba, de... Láttam, hogy Taeilnek nem volt ehhez kedve...

Zico POV's END


JaeHyo különös módon nem arra ébredt, hogy MinHyuk kimászik az ágyból, hátra hagyva ôt, hanem hangos telefoncsörgésre kellett felkelnie. Hasára feküdt és úgy kezdett el beszélni a hajnalt elhagyó órákban.
- ...Százalék, mi? - társalgott már egy jó ideje. - Ha én veszem meg, akkor ötven százaléknál többet szeretnék, ne röhögtess!... Ha viccelődni hívtál fel, eskü kicsinállak... Még mindig nem tudom, hogy honnét van meg neked a telefonszámom... - nevette el magát mérsékelt hangerővel, majd észre vette, hogy az ágy szélén MinHyuk mocorogni kezd. A fiú be volt tekerve a takarójába és oldalt feküdt, JaeHyonak háttal, megszokás szerint.
Látta, hogy a másik ébredezni kezd, így telefonnal a kezébe mászott oda hozzá, majd finoman megcirógatta a félálomban lévő fiú orcáit.
- Azért hálás vagyok, hogy ilyenkor hívtál, most végre láthatom MinHyukkiet felébredni... - bújt még közelebb az említetthez. - Persze, hogy együtt alszok vele... Nem, még nem szenvedtem törött testrészekkel - mosolyodott el és takarón keresztül az ébredező fenekéhez simult, míg fejét annak vállára tette. - Hülyeség. Ha nem bírna, akkor lelépne.
- Mit dumálsz má'?... - nyitotta ki lassan a szemeit MinHyuk, majd JaeHyo felé fordulva megborzongott. - Túl közel vagy! - tolta el gyorsan az arcánál a nem kívánt fiút.
- Hé! Telefonálok! - fogta le MinHyuk karját.
- B-Bocs - suttogta visszahúzva magához végtagjait és elnémulva tűrte a főnöke közelségét. Az évek során megtanulta, hogy JaeHyo a telefonján üzletel és intézkedik, ilyenkor jobb nem szólni hozzá, hiszen dolgozik. Egy ingatlan cég vezető munkája bármikor idegességet szülhet a számára, ezért figyelnie kell, hogyan bánik a szavakkal, illetve mit mond.
- Ha megbeszélted a modellel, akkor mi is beszélhetünk a pénz eloszlásáról... Fura azért, hogy ilyen biztosan állsz ehhez a dologhoz... - kuncogott, majd szemkontaktust teremtett a mellette fekvővel. - Ühüm gondolom... - támaszkodott feljebb, MinHyuk arcához hajolva, aki rázni kezdte a fejét és el szerette volna tolni magától a rámenős fiút. - Nah... Nem csinálok semmit - sziszegte a telefont távolabb tartva és elmosolyodva nyalta meg kiszemeltje füle tővé, majd az útban lévő takarót lefelé kezdte húzni. - Vedd le a trikód!
- Egy frászt! - jelentette ki halkan, mire JaeHyo teljesen fölé támaszkodva ért majdnem a megremegő ajkakhoz.
- Ha nem, akkor megcsókollak.
Az ajánlatra MinHyuk elpirulva fordított fejet, majd mindkét kezével segített főnöke szíve vágyának teljesülését.
- Csak tedd le a telefont, és véged - sziszegte a bekapcsolt mobilra nézve.
- Nyugi, MinHyukkie. Az enyém vagy - csókolt a meztelen kulcscsontra és a fiú lába közé férkőzött, majd füléhez visszaemelte a telefont. - Értetted akkor? Tárgyalhatunk, ha már minden biztos. Sok szerencsét! - köszönt el érdekes módon, amivel MinHyukot kicsit kíváncsivá tette:
- Kivel beszéltél?...
- Ismered Park Kyungot, nem?
- Ô az árveréseket vezető kisfiú.
- Aham. Ô hívott - mondta, miközben maguk körül az ágyon mindent arrébb tolt. - Egy üzleti ötletet hozott fel, hogy... Várjunk csak! - akadt keze ügyébe az előbb levetetett ruhadarab. - Hogy-hogy trikóban aludtál? Este emlékszem, hogy levettem rólad...
- Fáztam...
- Akkor miért nem bújtál hozzám?
- Bújjon hozzád a f-- Már majdnem azt mondtam, hogy a farkam - nevetett magán, mire JaeHyo is kuncogni kezdett.
- Nem szeretnél még jobban boldogítani ma?
- He?... - tátotta el a száját és felnézett a plafonra. - Olyan elhalt agysejtekkel, ami neked van, nem lenne jobb beíratnod magad egy öregek otthonába? Halálodig maradhatnál is ott, de ne felejtsd el, hogy a pénzed az enyém.
- Ez nem volt vicces, MinHyukkie... - emelt fel a tekintetét, állát az alatta fekvô mellkasára téve.
- Bocs, de komolyan mondtam.
- MinHyuk... - karolta át szorosabban. Alsó felét a fiú lába közé nyomta, súlyát nem tartva tovább. Szemeit lehunyta és pajzán mosolyra húzódott a szája. - Tényleg igaz, hogy merevedéssel ébredsz - suttogta és megmozdult a nemi szervet érintve. - N-Nem teheted! - támaszkodott feljebb, mire JaeHyo megnyalta a mellbimbójánál. - P-Pervez... - sziszegte és próbálta szabadítani magát a főnöke alól, de a mocorgása miatt csak még inkább érezte a nyomást, ami szenvedésre kényszerítette ôt. - Ez... - harapott ajkaiba, majd egyik kezét szájához tette és arca felvette a piros árnyalatait.
- MinHyukkie, olyan kemény vagy, hogy muszáj elélvezned. Hagy segítsek - nyalt egyre feljebb, miközben a lábait ritmusosan hullámoztatta és izomból nyomta a másikat, aki erre csak apró nyögésekkel tudott válaszolni, majd erőt véve magán dadogva felelt;
- Tudom, hogy muszáj. Szinte m-minden nap muszáj - zárta össze a szemeit, míg ajkait nem tudta a nyögésre kényszerített hangja miatt. - Nem akarom, hogy te csináld...
- MinHyuk... - hajolt arca fölé, alsó felével folyamatosan lökve a másikat. - MinHyuk... - ismételte, mire a szólított kinyitotta a szemeit. - Mire szoktad kiverni?
- Hogy mire?... - nyelt nagyot, élénkebb vörösbe öltöztetve az egész arcát. Feleletre nyitotta a száját, majd elhallgatott, majd újra mondani próbált valamit, aztán csakugyan magába fojtotta a szót, egyre-egyre rózsásabb orcákkal. Kezeit rázni kezdte, gesztikulálással igyekezet kommunikálni, de teste nem engedte és mintha megfagyna, ujjai görcsbe álltak.
- Csak nem...
- N-N-Nem! Nem! Nem, dehogy! Nem! - rázta fejét ijedt arc kifejezéssel.
- Ezt nem tudom elhinni - mosolyodott el boldogan és szemeit lehunyva fektette vissza a fejét MinHyuk mellkasára. - Nem gondoltam volna, hogy már idáig eljutottam.
- De nem... Én nem! - nyomta tenyereit eltakarva az egész képét.
- Büszke vagyok magamra. Várom, hogy hozzám fordulj segítségért, MinHyukkie.
- Basszus - vett mély lélegzettet felszipogva. Nehezen érezhette volna ennél kínosabban magát. Képtelen volt egy hazugsággal előtálalni, hogy ô nem JaeHyo érintéseinek a gondolatára élvezik el minden reggel.


2014. augusztus 16., szombat

45 BTS: ...És csak búgott

Egy szobában voltak hatan, Jin nélkül, így kettesével tudtak három ágyon elférni. De a szobában csak Jimin időzött, várta, hogy párja felkapcsolódjon az internetre és beszéljen vele, de ez nem történt meg. SeokJin mindig elfoglalt volt munka ügyben.
- Hagyjuk itt a francba!... Mindig csak rugdos alvás közben - morgott Suga, miközben az alacsony tagjukra vártak az ajtóban.
- Menjünk nélküle bulizni? - igazította meg a sapkáját NamJoon és a telefonjára nézett, aminek órája már este kilenchez sietett.
- Jimin, gyere velünk! - kérlelte JungKook és felmászott mellé az ágyra, de a társa nem reagált rá, tovább kuporodott, lábait magához ölelve.
- Jimin, tudod... - csatlakozott a lepedő gyűréshez V és egy törölközött terített a mozdulatlan fiúra. - Én is csúszdaparkba szeretnék menni, de sajnos...
- Én nem csúszdaparkba szeretnék menni! - szólalt meg.
- Nekem nem kell hazudnod, nyugodtan mond meg, hiszen együtt érzek veled.
- Én tényleg nem csúszdaparkba szeretnék menni!
- Velem őszinte lehetsz.
- TaeHyung... Teljesen őszintén mondom, hogy én nem csúszdaparkba szeretnék menni!
- J-Jimin... Milyen ember vagy te!? - tört ki magából a helyzet fényében. - Mégis milyen fiú az, aki nem szeret csúszdázni!? - szorította ökölbe a kezét és lábaira állt az ágyon. - Ahogy felmászol a több emeletes lépcsőn, majd előtted áll a használatra kész csúszda lyuka, ami arra vár, hogy használd ôt és belé mássz, majd nagyokat sikítasz élvezetedbe. Majd többször csúszkálsz ugyanazon, amin tetszett, és még nap végére se tudod megunni, hiába megy el a hangod közben. Csúszdázni kell! - nézett le a többiekre, mire JungKook vörös orcákkal bámult vissza, miközben Jimin az oldalára dőlt ugyan abban a pózban, mint akit a hülyeség szele döntött volna el;
- Hoseok... TaeHyunggal valami nagyon nincs rendben!...
- Hagyjad! - suttogta a szólított, aki csak mosolyogni tudott a párján. - Nem is tudja, miket beszél.

Végül sikerült Jimint meggyőzni egy esti szórakozásra. Nem várhatja még éjfélkor is, hogy Jin alvás helyet felhívja és beszéljen vele.
- Miért bulizunk egyáltalán? - könyökölt az autó ablakában Jimin és nézte, ahogy JungKook ôt választotta ki, mint kényelmes vánkos.
- Nem tudtad, Jimin? - nézett Suga a kisebbikre. - Ünnepelünk, mert Jin hyungot kirúgták.
- Mi!? Mi!?? Ez nem igaz!
- Persze, hogy nem - nevette el magát a játszadozó rapper. - Igazából tőled fogunk megszabadulni.
- Én is kedvellek, Hyung - vicsorított, mire a vállán fekvő JungKook pusmogni kezdett;
- Az unokaöcsémhez megyünk, itt van most Kínában a szülinapján és szívesen látna minket a buliján.
- Nem vagyunk egy kicsit sokan?...
- Tágas a ház, majd meglátod, gazdagok.
- Asszem' akkor itt vagyunk - nézett ki az ablakon NamJoon füttyentve egyet a feldíszített kertre, majd ahogy kiszálltak a hangosan kihalasztódó zenére már késztetést érzet, hogy mozgassa a karjait és a csípőét.
- Nah, mit szólsz, Jimin a tőled való megszabadulásunk ünnepére? - karolta át Suga a játékának alanyát, mire az durcásan morgott rá és az érintésére.

Bent lehetséges, hogy az italokat illegálisan osztogatták a bárpultnál álló kiszolgálók, hiszen aki kért, korától függetlenül kapott.
- Tessék! - adtak Suga kezébe egy egész üveggel.
- Kösz. De mi ez? - nézett nagy szemekkel az idegenre, aki már nem is figyelt rá és tovább állt.
- Alkohol. Mi lenne... - ment el mellette Jimin, fel is szívódva utána a csapat többi részét Sugával hagyva.
- Húzd meg!
- Húzd meg te! - nyitotta ki az üveget könnyedén és már tette is az előbb ötletet adó maknaenak szájához, mire ô le is húzta az ital helyet a fejét. - Nahhh hány éves vagy?... - emelte fel az állánál. - ÁÁ; Nyisd a szád! - utasította JungKook ajkait figyelve, hogy mikor tárja ki.
- Ez nem vicces! - állította le a leader a jelenetet, mire Suga vállat vonva saját maga kóstolt bele a kapott innivalóba. - Ez mi?...
- Én! Én! - lépett előrébb Hoseok és megkaparintotta az üveget egy húzás erejéig. - Kjháá ez rémes! - törölte meg a száját, majd elgondolkodottan ránézett, mire újból meghúzta. - Pocsék! - rázta a fejét és megint csak bele kortyolt. Tovább folytatta a játszadozást, mire a többiek ott is hagyták ôt, de hiba volt, hiszen egy maga kezdett barangolni a házban, a hatalmas tömegben. Egész úton az ajándék italt kortyolgatta. Idővel már azt se tudta hol van, illetve merre akar menni. Nem is vette észre, hogy egy ideje már követi ôt valaki, aki aggódott érte. Végül benyitott egy eldugott szobába, ahol le is kuporodott középen, beszélgetésbe kezdve.
- De fehér bőröd va'... Hukk! - helyezkedett törökülésbe egy bekapcsolt mosógép előtt és csuklásokat elhagyva beszélgetett a búgó elektronikus eszközzel. - Tudod, mindig is kerti törpét szerettem volna.
- Kerti törpét? - kérdezett vissza TaeHyung, aki követte ôt, és most a mosókonyha ajtajának támaszkodott, hogy azonnal tudja észlelni, ha valaki bejönne. Közben ô szinkronizálta a háztartási gép hangját, hogy Hoseoknak igazi beszélgető partnere legyen.
- Szeretem az aranyos dolgokat. Egy kerti törpének tudod, olyan... Nah... olyan - tette fejére a kezét és erősen gondolkodott a mondani valóján. - E-Először is... Először a kerti törpének nem ke' inni meg enni.
- Enni?
- Szal' nem fogyaszt. Meg... Van olyan... Olyan cuki sapkája.
- Sapkája?
- Hegyes m-meg felálló. Az arca meg mindig piroskás és mosolygó. É'ted? M-Mosoly! - döntötte a fejét a fehér négyzet alakú szerkezetre - Egy kerti törpe mosolyog! Így! - húzta szélesre a száját és ölelgetni kezdte a mosógépet, ahogy tudta.
- Hoseok, sokat ittál.
- De a kerti törpe!
- Figyelj!... Nézz oldalra!
- Hukk? - csuklott és szemeit TaeHyungra vetette. - Mióta va' itt? - kezdett négykézláb hozzá közeledni. - Jötté' beszélgetni? De az a nagyon fehér fiú csak szavakat mond. Ismétel! Lehet, hogy... - nézett hátra a hangosan búgó gépre. - ... nem koreai.
- De, koreai. Samsung.
- TaeHyung! - emelkedett térdeire a fiú elôtt. - Hukk! - csuklott, majd az előtte lévő sliccet kezdte lefelé húzni.
- Itt ne... - tolta el Hoseok kezeit, mire a másik sunyin elmosolyodott;
- Megcsikizlek! - esett a fiúnak a derekát célozva és ujjait fürgén kezdte mozgatni a csiklandós ponton.
- N-Ne-ne! - nevetett TaeHyung és tehetetlenül lerogyott a lábain. - Ha én visszacsikizek, abba nem lesz köszönet, Hoseok!
- Itt nem lesz visszavágó. Hukk! - folytatta, mire TaeHyung a szerelme vállaiba kapaszkodott.
- H-Hagyd abba! - röhögött, majd négykézlábra ereszkedett, mint a párja. - Kjháá! - iramodott a szoba szembelévő fala felé. Menekült a másik elől négykézláb. A végére már úgy néztek ki, mint két játszadozó kölyök kutya, bezárva a mosókonyhába. - Hoseok! Má' nem kapok levegőt! - fogta a hasát és a hátára dobta magát a rapper kezeit folyamatosan eltologatva a csiklandós pontjaitól.
- Könnyes a szemed.
- Me' nem kapok levegőt - fetrengett, majd hirtelen abba maradt a kínzás.
- TaeHyung?... - tette ki támaszba két kezét a fiú főlőt.
- Mi ez a nézés? - pislogott párat, hogy a nevetéstől kicsordult könnyei ne zavarják ôt, majd átkarolta szerelme nyakát, mint a villám, mire Hoseok egyből meg is csókolta az alatta mosolygó ajkakat. - M-Mit ittál!? Tök fura az íze - nyaldosta lassacskán a száját, miközben a másik lejjebb csúszott és a nyakánál kezdte puszilgatni. - Nem zavar, hogy idegen helyen vagyunk?...
- TaeHyung... Olyan... Puha vagy - suttogta a kérdést figyelmen kívül hagyva és kezeit szerelme combján vezette fel, forróságot öntve ezzel a másikba. - Hogy áll itt a helyzet? - egy aranyos mosollyal bólintott lejjebb és mintha belé lenne kódolva a mozdulat, húzta is le TaeHyung nadrágját. Majd ahogy az alsótól is megszabadított, a fiú megemelte egy kicsit a csontos lábát;
- Szeretnéd?... - kérdezte suttogva, miután feltámaszkodott az ülő helyzet közelébe.
- Mindig - válaszolta és lejjebb hajolva megnyitotta ajkait a méretre. Fokozatosan egyre beljebb csúsztatta a szájában, majd megállva a nyelvét kezdte használni a kényeztetésre.
- Ehhh túl jó... - sziszegte TaeHyung és a plafonra fölfelé emelte a fejét. Orcái pirosodni kezdtek, ahogy fülébe egyre jobban belemászottak a kéjes nyaldosások hangja. - Hoseok... - túrt szerelme hajába és apró nyögésekkel csatlakozott a mosókonyhai hangzavarba, ahol a gép zakatolása sem maradt még abba. A rapper határozottan mozgatni kezdte a fejét fel, majd kínzó lassúsággal le, aminek következményére idővel a nyelve alatt lévő szerv keményebbé vált. Türtőztetett sebességgel folytatta, a befejezésre nem is gondolva. - El... El fogok menni... - vette fürgén a levegőt. - Egyre jobban csinálod...
- Komoly!? - mosolyodott el, miután felhúzta a szorosan tapasztott ajkait. Kezével kezdett tovább munkálkodni, de sokkal szolidabban. - TaeTae... - támaszkodott szerelme arca fölé igazán boldog vigyorral díszítve részeges kinézetét.
- Én... Csak úgy mondtam, hogy jó... Hiszen j-jó... - pirult el szerelme szemeibe nézve.
- Olyan édes - hajolt le és homlokon csókolta a kisebbiket, majd pár puszit hagyott TaeHyung ajkaihoz vezető út közben. - Eszméletlenü' finom vagy - csókolta meg, miközben lábát behajlította szerelme meztelen középpontjához dörzsölődve. - Igazán ínycsiklandó egy falat.
- Hé... Farmer van rajtad... - szólt TaeHyung, amiért kényelmetlen volt a kényeztetőnek szánt érintés.
- Levegyem? Csináljuk? - emelkedett fel kábult tekintettel, az alkohol hatása miatt.
- Szerinted?...
- Mennyi esélye lehet, hogy ránk nyissanak?... - csatolta ki az övét, mire a mosókonyha ajtaját berúgta enyhén szigorú nézéssel RapMonster.
- Azért mindennek van határa!
- Megjelent a határellenőr. Hukk! - nézett fel, miközben TaeHyung a pólóját lehúzta, merevedését eltakarva, majd felnézett a földön fekve;
- Szia, Hyung. Épp megesznek engem.
- Akkor abba lehet hagyni a táplálkozást - lépett be, és követte ôt Suga, így négy ember zárkózott be a mosókonyhába a búgó mosógépet hallgatni. - Hoseok többször nem ihatsz. Hukk! - csuklott RapMon is, elárulva magát és rossz példát mutatva, még ha ô is a fiatalabb Hoseoknál.
- Nevetségesek vagytok - kuncogott Suga, mire TaeHyungon ülő rapper rámutatott.
- Az a nevetségesebb, ha leitatsz másokat, hogy utána kipróbáld milyen egy férfival - mutatta ki a foga fehérjét, miszerint Hoseokot is zavarta Suga aljas tette a leaderrel szembe.
- M-Miről beszélsz!? - értetlenkedett színészkedve és vagy tízszer leintette a részeg pletykást.
- Suga hyung... - nézett fel V, majd feltápászkodott nadrágját magára véve. - NamJoon hyung még mindig nem sejti? Tényleg gőze sincs? - állt a leader elé a szemébe nézve.

NamJoon egy szót se szólt, helyette mögötte egy hangos ajtó csapás hallatszott, majd egy kicsit züllött kedvű maknae:
- Sorra jöttök be ide... Gyűléseztek nélkülem, vagy mi? Suga hyung megint lekapta NamJoon hyungot?
- Szép hangja va' a Samsungnak... - ült a földön Hoseok válaszolva a 'vagy mi?' kérdésre és felnézett JungKookra, miközben a mosógépre mutatott. Levegőben tartott kezét V ragadta meg és segítette ôt ezzel összeszedni a padlóról. Kifelé kezdett sétálni vele, Suga, NamJoon, majd JungKook mellett elsietve. - Hova? Hova? F-Folytatjuk?...
- Csak rossz előérzetem van - pillantott vissza és látta ahogy Suga gyilkosan néz a maknaera. Hoseok kezét jobban megszorította és vitte magával elhagyva a mosókonyhát, nehogy a részeg párjára is mérges legyen az idősebbik rapper.
- Bajban vagyok, igaz?... - kérdezte félősen, összeszorított fogakkal JungKook, miután TaeHyungék ténylegesen felszívódtak a szobából a 'vihar' előtt. Nem mert megmozdulni az idősebbik előtt, követve az erdei törvényeket, hogy megvadult ragadozó előtt csak óvatosan. - Hyung... H-Halottnak kéne tettetnem magam? - nyelt egyet, szívének félelmét azzal a nyáltömeggel próbálva eloltani.
- T-Te... Olyan... - akadozott a beszédében Suga, majd egy nagyon nagyot sóhajtott és fejét NamJoom felé fordítva, aki szintén vissza rá;
- Most mi van? - húzta fel a vállait a és szokásos mosolyával nézett Hyungja szemeibe. Mivel úgy érezte, hogy most kellőképpen figyel rá, ezért elárulta;  - Én tudok mindent - jelentette ki, mire Suga értetlenül kezdte rázni a fejét. - Jó... Lehet, hogy nem tudom, mi Belgium fővárosa, de rólunk tudok - mutatott magára, majd a társára, aki még mindig némán nézett előre, értetlenkedően. - Látom, nem hiszel nekem...
- Hát... - szólalt meg.
- Tudom, hogy te csókoltál meg, mikor én azt hittem, hogy az HyoSang hyung volt.
Suga bólintott.
- Tudom, az után, a kedvedtől függően csináltad velem ugyanazt, miközben aludtam.
Suga bólintott.
- Tudom, hogy... Hogy azt csináltuk... De nem igazán emlékszem... - dörzsölte meg a nyakát kicsit elpirulva. - Akkor még nem tudtam, hogy miért rendeltél annyi italt. Gonosz volt. Így nem tudom, hogyan bántam veled... De tudom, hogy megtettük...
Suga bólintott.
- Azt is tudom, hogy a többieket megkérted, hogy legyen titok minden. És mivel egy csapat vagyunk, a mindenkibe én is beleszámítok. Szóval olyan, mintha engemet is megkértél volna, ezért szintén titokban tartottam, hogy tudom...
Suga bólintott.
- Yoongi... Hyung, te hülyének néztél engem...
- Melyik paraszt avatott be ilyen sok mindenbe? Ez a gyerek? - mutatott oldalra a csöndesen ácsorgó fiúra.
- Sok minden miatt nem tudtál előttem titkot tartani. Persze JungKookshii meg a többiek miatt se ment. Érted... Ha több ember tudja, mint kettő az már nem titok vagy hogyan van ez a mondat... - felelt összetetten, de Suga egyáltalán nem tudott figyelni rá. Rosszul érezte magát a nem várt szituáció miatt és negyvenötször megbánta, hogy a többieket valaha valamibe is beavatta. Mérges volt magára, de jobban a csapattársaira, főleg JungKookra.
- Csak, hogy tudd... - suttogta lehajtott fejjel. - Nem vagyok beléd szerelmes meg semmi ilyesmi... - mondta határozott hangsúllyal. - A szex jó volt, de nem leszek ilyen abszolút homokos, mint Hoseok vagy mások... Felejtsd el amiket megtudtál "rólunk", mert ilyen nincs is, hogy "rólunk", oké?...
- Felejteni, mi?... Kicsit túl sokat vársz tőlem, Hyung. Legalább azt mond meg, hogy miért engem választottál, mert--
- Csak... - vágott szavába.
- Csak?...
- Csak játszottam - vonta fel a vállait és tekintetét is felemelte, amiben semmi megbánást vagy gyalázat a másik felé nem volt és nem is lehetett leolvasni. Nem szégyellte a tetteit. - Bármikor játszhatok bárkivel... - fordult oldalra és JungKook pólóját megragadta, hogy a maknae ajkainak a szüzességét elvegye. Egy érintés után még többször rákapott és nem engedte. Gondolatában csak az volt, hogy a maknae megérdemli ezt a büntetést most.

JungKook POV

Csendben álltam, néztem és hallgattam végig a dolgokat előttem. Egyáltalán nem sajnáltam Suga hyungot. Nem tudtam sajnálni. Figyelmemen kívül hagytam, nem is gondoltam bele, hogy most mit érezhet. Azt hiszem, minden az ô sara. Nekem csak véleményeim (esetleg rossz időben tett rossz megjegyzéseim) vannak. Csak azok, mégis mérges volt rám... Van olyan, hogy mérgéből megcsókol? (Valaki valakit, Suga hyung engem?...)
A kezeim lefelé lógtak, míg ô a vállaimba markolt. Lehet, hogy jobb lenne olyan széles vállakkal élni, mint amilyen Jin hyungnak van, mert akkor nem tudnák könnyen összeroppantani. Hyung szorosan fogta és nyomott magához, szinte már fájt, majd egy perc múlva nem is törődtem vele. Nem tudom... Lehet, hogy kíváncsiságból, mert ez volt az első csókom vagy ilyesmi, de visszacsókoltam. Az ajkaimat ugyanúgy próbáltam mozgatni, ahogy Suga hyung tette. Idővel megremegett a testem és egyszerre éreztem hideget és meleget. Azt hiszem, akkor érhetett el a tudatomba, hogy most egy férfival smárolok egy harmadik férfi előtt.
A fejembe vér szállt és remegő ajkakat engedett el végül Suga hyung, majd rám se nézett, csak elhúzta a csíkot. Mintha elégedetlen lett volna velem...
- Bocs, hogy kezdő vagyok... - pusmogtam az általa becsapott ajtó felé, miközben ujjamat finoman végighúztam a forróvá vált ajkaimon.
Tudom... Megértettem, hogy ezt most azért csinálta, hogy bebizonyítsa NamJoon hyungnak az állítását, miszerint ô csak játszik, de... Én nem szeretem volna most játszó társ lenni... Vagy játék számára... Itt, most, NamJoon hyung előtt, egy buli mosókonyhájába, miközben a gép be volt kapcsolva és csak búgott, mint a fejem is a lopott csók után.

2014. augusztus 12., kedd

44 BTS: Nevetséges reptéri szakítás

Jimin POV

Elaludtam. Hajnalig ébren akartam maradni Jin szuszogását hallgatva és a nyáladzását figyelve, de nem sikerült. Mellkasomról eltűnt a fejének nyomás, de hiába, én nem keltem fel rá. Éreztem, hogy Jint már nem tartom magamnál, a karjaim haszontalanok így alvás közben. Hideggé váltam, a szobámban egyedül voltam, de mikor ébredezni kezdtem mégis zörgést hallottam a hátam mögül.
- Jin... - nyitottam fel a szemeimet. - Hány óra?...
Hajnal van? Még csak most megy? Akkor mégse vagyok egyedül a szobámba?
- Meddig akarsz még aludni? Kelj már fel! - rúgott fenekemen, mire én gyorsan felültem;
- Hoseok! Mit keresel itt?
- Hát mit? Nem látod? - kezdte el mondani a magáét, de nem figyeltem rá. Most nagyot csalódtam. Főleg mikor megtudtam az óra állásából, Jin már rég nincs a dormban. Nélküle vagyok, és ebbe belegondolni valami irgalmatlanul pocsék érzés. Mégis... Mi lesz így velem?... El fogom veszíteni a pasimat?
Lemásztam az ágyról és ültem némán, Hoseokot figyelmen kívül hagyva.
Bárcsak kikísértem volna Jint a reptérre, legalább egy bocsú csókkal, vagy valami olyasmivel. Még ha egy ölelést csórtam el volna magamnak, már akkor jobb lenne minden, de nem... Az utolsó szava az volt hozzám, hogy fáradt és hagyjam békén... Ez így... Ez így túl rossz... Ha tényleg szakítanánk és ez maradna meg bennem, akkor annyit vennék ki az egész kapcsolatunkból, hogy én állandóan csak fárasztottam ôt vagy mi... Ez tényleg nem oké így... Tehetek még ez ellen valamit?
Nem tudom, hogy Jinnek pontosan mikor megy a repülőgépe. Lehet, még mindig Koreában van...
- Irány a reptér!
- Kookie!? - néztem az ajtó felé, ahonnan a maknae kiabált be már megint egy okosat.
Menjek ki a reptérre? Megnézzem, hogy SeokJin ott van-e?
Őrültség.... Őrültség, de irány a reptér!
- Hoseok, gyere velem! - mert ô mondta, hogy mindig segít nekem.
- H-Hova? - kérdezett vissza, mire én nem is gondolkodtam a magyarázáson, csak benyögtem, hogy Jin a reptéren van HyoSanggal, legalábbis még ott lehet.
- Az előbb hívott Jin hyung - kukucskált be V. - Nem ment el a hajnali géppel.
- Menjünk-menjünk! - tapsoltam és sietve készülődtem. Hoseok a menedzsert hívta, értesítve, hogy kijön velem a reptérre, plusz V is velünk tart.
A taxiba nem bírtam magammal, a telefonomat szorongattam a kezembe. Hogy megtaláljam Jint, felhívom, de... Mit fog szólni?...
Most ott van mellette HyoSang. Biztosan boldogan beszélget vele és nem is hiányolja az én társaságomat. Lehet, hogy nosztalgiáznak, miközben elhangzik pár hízelgő bók.
Tényleg oda kéne mennem?...
- Jimin rosszul nézz ki...
- Meg se fésülködött...
- Olyan, mint valami drogos, nem?
- Nem, azok boldogak a szer után, ô meg depis.
- Legtöbbször pedig mosolyog...
- Kamera előtt persze, meg ha nincsenek problémái - hallottam Hoseokot és Vt hátul, ahogy rólam beszélnek. Nem zavart. Csak fél füllel hallottam. Jobban zavartak a gondolataim, hogy most felhívjam Jint, vagy sem? Már elértük a reptért...
Mit akarok egyáltalán mondani neki? Hogy csak látni akartam? Vagy mi?
- Lehet, mégse kéne...
- Jimin! Azt akarod, hogy HyoSang hyung visszavegye Jint hyungot? - hajolt az arcomba Hoseok.
- Persze, hogy nem...
- Akkor mond meg ezt Jin hyungnak, ha még nem tetted - szólt halkan V.
- Igen! Mond meg Jin hyungnak, hogy te vagy az, aki jobban szereti ôt, nem HyoSang hyung!
Mintha bátorítanának, vagy valami.

Kiráncigáltak a taxiból, majd ôk hívták fel SeokJint és ahogy megszólalt a telefonban, a kezembe nyomták a készüléket, mondván, hogy ők a háttérből fognak figyelni.
- H-Hol vagy SeokJin?... - adtam életjelet a már rég felvett telefonba.
- Ohh te hívtál, Jimin? Azt hittem TaeHyungnak benyomódott a telefonja vagy valami.
- Én igazából...
- Amúgy most már mindjárt beállunk a sorba. Nem rég végeztünk a megbeszéléssel. Pár ToppDogg taggal vagyok itt.
- Én...
- Nem kell féltened, meg semmi, ha ezt akartad mondani. Tudok kínaiul, plusz HyoSang itt van mellettem.
- Azt gondoltam - pusmogtam bele a telefonba és a Kínai járat felé kezdtem sétálni, miután megtaláltam a kiírást. - Jin... Szeretnék valamit mondani, meg tudnál hallgatni?...
- Persze, mondjad!
- Tedd le a telefont, itt vagyok pár méterre tőled - mondtam, mire körülnézett és csomó fényképezős ARMY és más ember közt észre vett engem. Kikapcsolta a telefont, majd oda jött hozzám, mosollyal az arcán. Én nem tudtam úgy nézni, mint ô, igazból nem is próbálkoztam vele.
- A többiek is itt vannak? - kérdezte előttem megállva.
Valami furcsát éreztem, hogy nem is lepődik meg, amiért kijöttem ide, hozzá...
- Hoseok és V jött még velem... - a kérdése miatt most elvesztettem a lendületemet... A francba is! Ez nevetséges! - T-Tudod Jin... Hoseok azt tanácsolta, hogy mondjam neked, hogy ne akarj összejönni ismét HyoSanggal, mert én itt vagyok neked, de ami engem illet... Én azt mondom, hogy csinálj, amit akarsz.
- Huh?
- Nem akarom, hogy velem kelljen lenned, miközben te más fiúra gondolsz - céloztam itt HyoSangra. - Az úgy rossz neked is és nekem is... É-Érted, nem?... - csak érti, amit mondok. Nem szeretném, hogy az utazása alatt aggódnia kelljen miattam, ha ô most úgy dönt HyoSanggé lesz. - Ha tényleg ez van köztünk, akkor szakítanunk kell...
- K-Kettőnknek?
- Szerinted még is mennyire illek hozzád?... - kérdeztem őszintén. - HyoSang a te herceged, már a kezdetek óta. Nem kell tovább játszanod velem. Nem szükséges, hogy erőltesd magad. Tegnap este is már egy cseppecskét eleged volt, nem? Mikor dühösen rám szóltál... - igen... Teljesen kifáraszthattam. - Gondolom azért történt, mert a napodat HyoSanggal töltötted. Tetszett neked, hogy vele lehettél. Én csak erőszakos vagyok, n-nem igaz? Kényelmetlen velem lenned... Neked nem kell két fiú, az csak összezavarna.
- Jimin... - lépett közelebb hozzám.
- Nagyon vonzó vagy, és nehéz neked ellenállni. Én... Együtt akarok lenni veled - suttogtam. - Szeretem a főztöd, szeretem a mosolyod. Nagyon boldog vagyok, amiért gyakran tudsz a gondolataimba olvasni. A kedvességedet meg... Nem érdemlem meg... Mutathatom magam cuki, jó kisfiúnak, de... Még ha megérni is, nem megy!
- Halkabban! - pisszegte.
- Még mindig ott tartok, mint az elején, hogy nem tudom megmondani, mennyire szeretlek, pedig én tényleg igyekszek és most is sokat gondolkozok rajta... Egy év után nem sikerült rendesen szavakba önteni az éréseimet. Te meg már képes vagy kiszeretni belőlem, nem igaz?...
- De, ha kiszeretek belőled, akkor ki fog engem irányítani?
- Huh?
- Ne huh-oz, Jimin! Azt inkább nekem kéne. Már azt hittem, hogy szakítani akarsz - tette a szívére kezét egy megkönnyebbült sóhajjal, majd mélyen a szemembe nézett - Én tényleg azt hittem - remegett meg az ajkai.
- Most nem én, hanem a sors legyen az irány adód... - pislogtam rá, mire hirtelen átölelt a tarkómnál, hozzám bújva.
- Megcsókolnálak, de a reptéren nem tehetem!
- Jin...
- Mond ki Jimin és ne játszadozz tovább - szólt rám, és pusztán a hangjából ítéltem meg, hogy mosolyog.
- Én szeretlek... - suttogtam és én is magamhoz húztam ôt a vállainál. - Elmondanám mindenkinek...
- Nem teheted. Idol vagy - nehezedett rám a hajamba túrva az arcát. - Jimin... Tisztázva téged; Nem csak erőszakos vagy... Gyerekes is és ostoba - kuncogta. - Olyan reménytelen néha, hogy hozzád szeretném láncolni magam - csúszott lejjebb a fejével a nyakamba. - Nevetséges vagy, hogy a szakításon gondolkodsz.
- Sajnálom...
- Nem. Én sajnálom. Nem kellett volna tegnap dühösnek lennem rád.
- Összejönnél újra HyoSanggal?...
- Valahogy csak veled szeretnék most lenni...

Jimin POV's END


V és Hoseok a sorba beállva nézték Jiminéket, ahogy egymás nyakában voltak, amit pár bátrabb ARMY fotózott is. Lassan elmentek mellettük a Bangtan Boys többi tagja és csatlakozott a Kínába menő utasok sorába. NamJoon csak a fejét fogta, hogy azok ketten már megint mit művelnek.
- Nem kéne szólnunk Jiminnek, hogy mi is megyünk külföldre? - kérdezte Hoseok TaeHyungot. - Észre fogja venni?
- Hagyjad... A csomagja úgyis nálad van.
- Hja, összepakoltam neki, mielôtt felébredt - fújta ki magát a rapper. - Jimin örülni fog, hogy Jinékkel megyünk. Bár külön hotelbe hmmm... - húzta a száját, mert sejtette, hogy a barátja visszaesik a debüt időszakba.
- Ne aggódj, Hoseok. Jimint majd visszük pancsolni. Csúszdaparkba szeretnék menni - fogta meg Hoseok kezét, aki azonnal visszamosolygott rá egy határozottat bólintva.


2014. augusztus 6., szerda

43 BTS: Nyugalom

Jimin POV

SeokJin elmondta, hogy kölcsönöznie kell a hangját egy könyv alapján készülő sorozathoz egy vagy két dal erejéig. A ToppDogg tagja közt lévő énekeseket kérték fel, és HyoSang ajánlotta be még Jint is, mint a szép és romantikus hangnem képviselője.
Igazából még nagyon sok mindent mondott nekem, de képtelen voltam azokra figyelni...
Miért kell még mindig vonzaniuk egymást?... Jin már egy éve az enyém!... Nem szabad féltékenynek lennem, de... Úgy érzem, hiába mondogatom magamban, hogy nyugalom, nyugalom, HyoSang nem fogja visszavenni ami már az enyém, nem képes rá... Ugye? Ugye nem tudja? Más bandában van, más cégnél... Csak nincs akkora kitartása... Csak hívogassa tovább mobilon, azt elnézem neki, de egy randit...
- Mennem kell - állt elém Jin. - Légy jó! - adott egy puszit a homlokomra. Ettől a teljesen sablonos és édes pillanattól majd elolvadtam a szobám ajtajában. Hogy lehet egy fiú ennyire vonzó számomra? Ahhh nem akarom, hogy itt hagyjon!
Még ha pimaszság, udvariatlanság meg minden egyéb, akkor is vele akarok menni most!
- Jin, kérlek, engedd--
- Hé! Jin hyung! - zavart meg minket RapMon hyung. - Az a két idióta elhasználja a tejszínhabunkat! - mutatott mérgesen a háta mögé, ahol J-Hope nevetve nyomta teli V száját az édes habbal. - Szólj rájuk, könyörgöm!
- Hé! Először én könyörgök neki! - mutattam magamra.
- Fiúk nekem men--
- Hé! Jin hyung! - szólt a másik irányból Suga hyung egy másik tejszínes flakont rázva. - Milyen érzés lehet ezzel tele nyomni valakinek a száját? Kipróbáljunk, Jin hyung?
- N-Nem szeretném... Nekem mennem kell! Sziasztok! - távozott sietve a kijáraton, vissza sem nézve ránk vagy rám.
Végül nem tudtam még megkérdezni se, hogy vele mehetek-e.
- Amúgy... - sóhajtottam, majd lassan oldalra néztem, Suga hyung felé. - Az előbbi egy szexuális zaklatás akart lenni!? - kérdeztem fagyosan, de jól tudtam, hogy azzal próbálkozott. Suga hyung elszállt magától, mióta látta az én Hercegnőmet meztelenül...
- Huga hyung huta! - öklendezett V a tejszínhabtól, mire én egyetértettem vele. Suga hyung buta. Mellettem semmi esélye. Főleg nem egy év után.
- Csak játszani próbáltam - vonta fel a vállait, majd hátat fordított nekünk és elsétált, mire JungKookba ütközött, át is adva neki a tejszínhabot.
- Huh? E-Ezzel mit csináljak?
- Csak semmi perverzséget! - szólt RapMon hyung, majd hátulról véletlenül neki ment J-Hope, mire egy kevéske tejszín fröcskölődött a leaderünk homlokára, egyre lejjebb folyva. - Semmi! Semmi megjegyzést! - nézett végig rajtunk, majd idegesen elküldte melegebb éghajlatra J-Hopet Vvel együtt. Annak a kettőnek nem kellett kétszer mondania, már fel is szívódtak.

- Mit szólsz Jimin? Jin újra HyoSang hyunggal.
- Honnét tudsz te erről? - néztem érdeklődve JungKookra.
- Tegnap egész végig vele beszélgetett. Tudom is, hogy hol találkoznak: a körút végén az a tök jó sport áruház és könyves bolt előtt. Tudod, ahol olyan sok cukrászda van. Biztosan fagyizni mennek.
- Miért kell hasogatni a szívem sebét!? - tettem egyik kezem a mellkasomra, míg a másikkal megütögettem Kookkie arcát.
- Miért nem mész utána? Legalább figyelhetnéd őket.
Ez a kölyök néha meglep az okosságával, de csak azért mert hülyékkel vagyok körülvéve és váratlanul érnek az értelmes mondatok.
Ott hagytam ôt gyorsan és már húztam is fel a cipőmet, mire J-Hope a hátamra csapott.
- Csak nem jönni akarsz velünk? - kérdezte mosolyogva, miközben V kezét fogta. - Jössz fagyizni?
Bólintottam, mire nem volt ellenük, hogy hárman menjünk, pedig lehet, hogy egy szerelmes randira készültek, én meg bepofátlankodtam...
- S-Sajnálom... Igazából én csak a körút végére szeretnék menni, nem titeket zavarni... - pusmogtam mélyen a kapucnimban, a járdán sétálva velük, akik szintén takarást használtak az ARMYk ellen.
- Melyik végére szeretnél menni? - kérdezte Hoseok.
- A cukrászdásra...
- De hát mi is oda megyünk!
- De nem akarok zavarni. Nem érted? Hülye vagy? Az vagy, de egy kicsit figyelj már a helyzetre is. Légy őszinte! Ha randizni mentek, akkor nem kéne a szárnyatok alá venni.
- Nyugi, Jiminnie - tette kezét a vállamra nagy, barátságos mosollyal. - Menjünk nyugodtan hárman. Veled akarunk lenni, hogy ne depizz. Menjünk és lessük meg Jin hyungot!
- Hoseok... - néztem rá meglepve.
- Én mikor nem segítenék neked, töpszli? Nem akarom, hogy a debüt kori énedbe visszaess! Gyere! Keressünk meg a Hercegnőt és kövessük! - kezdett rángatni maga után. - Tudod, ott óriási növények meg cserepek vannak. Szépen azok mögé osonunk és kémkedünk.
- É-És V?
- Én csak fagyizni megyek.

Ahogy oda értünk, megértettem, hogy Hoseok mégis milyen búvó helyekről beszélt.
- Ahhh ott van Jin hyung! - mutatta nekünk V, ahogy a Hercegnőm a könyvét lapozgatta HyoSang kezében.
Hoseok és én már rejtőztünk is el az ültetett fák mögé.
- Hé! V!... TaeTae! TaeHyung! - szólítgattam csöndesen, de csak azért sem figyelt rám. Ô nem bújt el kettőnkkel. Most mi lesz? S ha Jin észre veszi ôt? Basszus! Elkezdett HyoSanghoz közeledni az a ostoba!
- Nyugalom! - szólt Hoseok rám. - Minden oké!
- Semmi sem oké! Most fogunk lebukni! TaeHyung--
- TaeHyung csak fagyizni jött.
- De hát akkor muszáj oda mennie Jinhez!? Mi az ördög! Nem értem!
- Pssszt!... Figyeld!
A leveles növények mögött a szemeink V minden lépését követték. Jin és HyoSang a könyves bolt bejárata mellett beszélgettek aktívan, majd észre is vették a majmunkat.
- Ez így nem jó. Nem tudom, hogy miről beszélnek - hunyorogtam és megpróbálkoztam a szájról olvasással, de egyáltalán nem sikerült.
- TaeHyung csak azt mondta nekik, hogy fagyizni jött.
- Ezt honnét veszed?
- Nézd! Most!... Most megint! Figyeld! A nyelvét kidugja és megnyalja egy kicsit az alsó ajkát. Biztosra veszem, hogy a fagyira gondol.
- Hát hallod... Én is szoktam Jin előtt állva az ajkaimat nyaldosni, de akkor egyáltalán nem a fagyira gondolok.
- Huh? - nézett hirtelen rám, míg én csakis Jinéket figyeltem nagy éberséggel;
- Mi a fene!? - ugrottam fel egy kicsit, amiért HyoSang hozzáért a szerelmem derekához oldalról, hogy lendületesen a karjaiba zárhassa, majd Vnek bólintott egyet határozottan. Mit csinálnak ezek?
- Nyugalom! - simogatta meg a fejem tetejét Hoseok.
Mikor V elköszönt Jinéktôl, még akkor sem tudtam, hogy mi értelme volt ennek. Nagyon nem értem. Változni se változott semmi. HyoSang továbbra is idegesítően közel állt Jinhez. Azt a könyvet tartotta a kezébe kinyitva valahol. Jó, rendben, hogy egy drámában fognak dalokat énekelni. Gondolom átbeszélik a tudott információkat. Hol, mikor, hogyan vigye fel a hangsúlyt; Ennyit értettem meg és fogtam fel a gesztikulációból.
- Hoseok... - sóhajtottam könyökölve a cserépen. - HyoSang túlságosan is nézi Jint, méghozzá az ajkait...
- Addig jó, amíg csak nézi.
- T-Te velem ne hülyéskedj! - estem majdnem neki, de Jinék mozgásba lendültek és egy cukrászda felé vették az irányt.
- Fagyiznak.
- Látom, nem kell mondani - förmedtem a rapperre. Nem kellenek a kommentárjai, mikor épp a látvány miatt szenvedek. HyoSang olyan barátságos hangulatot teremt maguknak, hogy az szinte már romantikus.
- Hoseok - szólt V a kém társam mellé bújva és némán átnyújtott neki egy fagyi tölcsért pár gombóccal benne.
- Köszönöm, hogy gondoltál rám.
- Mindig gondolok rád.
- Akkor mindig köszönöm, TaeTae!
- Fagyizzatok csak! Szerelmeskedjetek csak! Ne is törődjetek velem! - kuporodtam össze, majd felmerült bennem egy elfelejtett kérdés, ami kíváncsiságként utat tört az előbbi kiakadásomon. - V! HyoSang miért ölelte át olyan hirtelen Jint? Még bólintott is neked...
- Lehet, hogy nem akarod megtudni.
- Ne játssz vele, mondd el neki! - szólt rá finom hangsúllyal Hoseok, mielôtt én tettem volna.
- Megkérdeztem HyoSang hyungtól, hogy szereti-e még Jin hyungot... Erre lett az a válasz.
- Valahogy... Sejtettem... - fordítottam vissza a tekintetemet Jinre. - Annyi gondolat közt sejtettem... - bámultam, ahogy nyalják a fagylaltot. - Ezek ketten... Most úgy érzem magam, mint mindennek a legelején... Idegesítő!... Ahhh miért történik ez? Mindjárt elásom ide magam!
- De miért? HyoSang hyung most nem is csinál semmit Jin hyunggal.
- Ti nem látjátok? Ahhh lehet, hogy nem...
- Mit kéne látni?
- A hangulatot körülöttük. Igazán kellemes, semmi feszültséggel, pedig exek. Mindennek ellenére romantikusak. Ti ketten azért nem veszítek észre olyan ezt könnyen, mert szintén olyanok vagytok, ultra romantikusak, amiért rohadtul féltékeny is vagyok...
- Én? Én TaeHyunggal?
- Hát nézd az én helyzetemet! Jin egy hercegnő! Én meg csak egy bégető marha! Szerinted összeillünk!? Egy hercegnőnek le kell süllyednie hozzám a legelőre a kastélyából... Én ezt már bírom! - túrtam a hajamba. Úgy érzetem, mintha meggyulladt volna bennem valami.
- Jimin...
- HyoSang a herceg, nem én... De magamnak hiába mondtam akkor, hiába mondom most, nem fogom fel ezt a tényt. Ritka ostoba marha vagyok.
- Egy év után ilyeneken töröd magad!? Nem te szoktad mondani, hogy Jin a tied?
- A francba már! - tettem szemeim elé a kezem és az ujjaim között néztem tovább, ahogy SeokJin és HyoSang egymás fagylaltjából nyalnak, miközben egy ritmusra veszik a lépteket.
- Jimin nyűgös... - hallottam V hangját, majd azt is, hogy Hoseok lepisszegi ôt. Legalább az egyikük tudja, hogy most nem szabad engem szekálni.
Jin és HyoSang egy mellék utcába sétáltak, de akkor is tudtuk követni őket. Átláttam az extagon, megakarta fogni a Hercegnő kezét. Látszott rajta a vágy, miközben Jint bámulta.
Már nem is foglalkoztak a könyvel. Másról beszélgettek, egyre jobban távolodva a főutcától.
- Lehet, hogy ezt már nem akarom nézni... - nyeltem nagyot, ahogy HyoSang megállt és Jin derekánál átfűzte lassan a kezét.
- Jimin fordulj el! - suttogta V és ô is így tett. Bölcs voltam, hogy hallgattam rá. Nem szabad látnom, hogy Jint valaki más csókolja meg.
- Srácok... - szólaltam meg keserűen suttogva még mindig háttal Jinéknek. - Menjünk haza... Ki akarok feküdni... - kúsztunk vissza a főutcára a vezetésemmel, majd Hoseok megkócolta a fejem. Mosolygott. Azt akarta, hogy az ô jókedve átragadjon rám. Sajnálatos módon ez nem sikerült.

Jimin POV's END


A dormban a fiúk néhánya a bejáratnál közel lévő kanapén üldögélt. Ahogy Jin benyitott, közölve, hogy itthon van, Hoseok már sietett is elé.
- Hyung... - nézett rá kicsit szomorkásan. Kicsit gondolkodott, hogy elmondja-e a mai nap eseményeit vagy hagyja azt a Jiminre, aki ha szeretné megosztja majd a kémkedés dolgot a Hercegnővel. Mire választásra jutott a két lehetőség közül a másodikra, csak annyit mondott, hogy; - Mosd le az ajkaidat, utána a nevedet is.
- Nevemet? - nevetett. - Nem inkább a testemre gondoltál?
- Nem, mert úgy értettem--
- Majd elmondod, jó? Most nagyon fáradt vagyok - ment el a rapper mellett és egy gyorsan vett fürdő után félálomban császkált be Jimin szobájába, hogy aludhasson végre. Szemein is lehetett látni a bágyadtságot.
- Jiminnie, milyen volt a napod? - mászott fel az ágyra, szorosan a kisebbik mellé. Ledobta magát a derekára csavart törölközővel és azonnal lehunyta a szemeit háton fekve. Csak azért kérdezte párjától a 'hogy vagy?' szinonima csokor egyikét, hogy ne érezze a kisebbik egyedül magát, ez egy abszolút hyungos gondolat volt tőle.
- Jin... - szólt hidegen Jimin és feltámaszkodva egyéb gondolkodás nélkül ujjait végig simította a szeme előtt kívánatosan nedves, meztelen mellkason. - SeokJin! - került villámként szerelme fölé négykézláb.
A megszólításra kinyitotta a szemeit, de azonnal vissza is zárta, amiért Jimin nagyon erősen kaparintotta meg az ajkait. Vadul halmozta el sok, apró csókokkal, ami nem volt számára kényelmes.
- H-Hé! - nyomta kezeit az erőszakoskodó mellkasára megannyi kapkodottan vett levegő közben. - Megbolondultál? - nyögte fel és teste megremegett. - Ez rossz, Jimin! Hagyd abba! - emelte fel a hangsúlyát.
- S-Sajnálom... - ült le gyorsan a Hercegnő mellé bánatosan maga elé nézve. - Tudom, hogy fürödtél, de én is meg akarlak tisztítani Tőle... - motyogta, majd kínosnak érezve a helyzetet, felemelte a tenyereit és azokba rejtette el az arcát.
- Jimin...  - suttogta a nevét az idősebbik, majd megpaskolta maga mellett a helyet. - Aludjunk - javasolta, mire Jimin lehiggadt. Úgy gondolta, tényleg nem árt, ha most szorosan átkarolja a Hercegnőt és reggelig nem engedi el. -  Holnap hajnalban megyek a reptérre, majd utána Kínába visznek.
- Kína?... - tört össze Jimin belülről.
- Ühüm... Én meg fáradt vagyok... - ásított és hasra feküdt. - Aludjunk, Jimin!
- Ha most elalszok, úgy fogok reggel ébredni, hogy már nem leszel itt velem?
- Igen...
- Akkor... Nem akarok elaludni!...

Jimin POV

Jin mellé feküdtem és gyengéden húztam ôt magamhoz a fenekénél, mire ô dühösen rám szólt;
- Fáradt vagyok, mondtam!
Ijedve szedtem le róla a kezeimet. Csak hozzá akartam bújni, semmi rossz elképzelésem nem volt a háttérben. Jin mégis azt gondolta, hogy akkor is képes vagyok megrakni őt, mikor ilyen fáradt. Pedig általában tudja mi jár a fejemben... Lehet, hogy lehangolódott rólam, hogy HyoSang mellett a régebbi énjét tudja adni!? Tényleg képes volt ilyen gyorsan visszatáncolni az exéhez!? Így mi van velem?...
- Jin... - sziszegtem, mintha fájna belül valami.
Holnap Kínába megy HyoSanggal, de mégis meddig? Ha sokáig nem leszek mellette, és még nem is lesz rá ideje, hogy mobilon beszéljünk, akkor... Ezt simán elkönyvelhetem egy vesztésnek, utána meg egy szakításnak... - Ez nem történhet meg ilyen gyorsan!... - suttogtam lekonyult szájjal, miközben Jin már egyenletesen szuszogott. - Ugye nem?... - néztem rá hevesen dobogó szívvel. Én most félek? Félek, hogy elveszítem őt?... Teljes egészében éreztem ezt a nem mindennapi fájdalmat. Ennek az éles kínzásnak azonnal véget akartam vetni, így Jin álomtól elnehezedett fejét ügyeskedve a mellkasomra emeltem, várva, hogy szívem lehiggadjon. Nyugalmat akartam érezni, de az a érzés mintha direkt kerülgetne engem most. - Nyugalom! - suttogtam azt keresve. Jint erősen átöleltem, és bajlódtam tovább a negatív gondolataimmal, amik nem hagyták a nyugalmat rám találni. Valahogy már tisztában voltam a továbbiakkal... Ha most elalszok, elveszíthetem őt.