20 *Don't I* {Teen Top}

- Forró...
- Épp ezért...
- Nem!
- Kérlek...
- Nem kell elválasztani engem tõled.
- De... Ez most veszélyesebb, mint múltkor - L.Joe megszorította tenyerébe simult kezet. Boldog volt, hogy Chunji vele szeretett volna maradni, de most a negyven foknál is magasabb láz, nem hőemelkedés, mint múltkor. A kis rapper természetes, hogy nem szeretné Chunjit megfertőzni. Lehet, hogy ez most nem egy egyszerû megfázás.

Muszáj kérnie szerelmét, hogy hagyja el szobáját. Hamarosan, azaz kevesebb, mint egy hét múlva a fellépések és minden egyéb betáblázza az idejûket. Ezért a főnökség is tudomást szerzett L.Joe betegségéről, ezért egy emelettel feljebb helyezték át õt, a többiektől elkülönítve. Minél gyorsabban meg kell gyógyulni. Viszont L.Joe sokkos állapotba került, Chunjival együtt, hogy egy egész lépcsőház választotta el õket.
- Hülyeség - nyöszörögte Chunji búsan. Szerelmeskedni akartak végig a munka elkezdéséig... Lee Joe beletörődött, amilyen gyorsan csak tudott sorsába.


Ahogy CAP kilépet a lépcsőházba, Niel megragadta derekát:
- Neee menj!
- Gyere te is! - ragadta meg az énekes karjait a leader, akinek kötelessége volt megnézni L.Joe állapotát.
- Neeem akarok! S te se menj! Ô nem érdemel meg téged!
- Ezt úgy mondod, mintha szakítani készülnénk....
Végül Niel is követte, de az ajtóba megállt, míg CAP bement. Frusztráltan várakozott kint. Mire Chunji jelent meg hirtelen a háta mögött, s be akart menni. Niel ijedten utána kapott:
- V-V-Várj - suttogta neki, de Chunji nem értett semmit. Miért várjon? L.Joe fürdik, alszik? - Csöndbe... Hallani akarom, hogy mit beszél CAPpel!
Niel nagyon beakart nyitni, hogy jobban hallgatózón, de nem mert, legalább is egyedül nem. Így kapóra jött neki Chunji, aki belement a fiatalabb "játékába".  Bedugták fejüket halkan az ajtón.
- Hányszor akarsz még ebben az évben belázasodni?
- Ahhh igaz, a forgatáson is rosszul lettem a stressztôl. Azóta nem is voltunk kettesben.  Nem tudtam elmondani. Akkor Chunji ránk nyitott.
- Hja arra gondolsz! Én szemet tudok hunyni felette - intett a leader.
- Az a lényeg, hogy Chunji ne tudja meg.... Mindketten féltékeny típusúak vagyunk.
- Értettem. De mellékesen, Niel nem bocsátott meg neked. Elég vakmerőséget csináltál. Ne legyen következõ, mert nem akarom, hogy a Teen Top hangulata maga legyen a pokol. Te is gyógyulj meg hamar! Őszintén... Aggódok érted...
- Ahhh Te igazán leader vagy. Szeretlek CAP! - mosolygott L.Joe.
- Te csak ne szeresd CAPet - szorította össze öklét Niel a fogai közt suttogva magában.
- Mit ne tudjak meg? - kérdezte Chunji kijjebb lépve.
- Ammm... Azt hiszem arról van szó, hogy ne tudd meg, hogy L.Joe megcsókolt... - emelkedett fel Niel, majd szájára csapott - Vagyis!!!
- Megcsókolt? - döntötte el fejét Chunji hitetlenkedve. Legalábbis reménykedett benne, hogy Niel csak félre mondott valamit.
- N-Nem direkt csinálta! Nem tudom, mi ütött belé! Én sosem tennék ilyet. Tudjátok, mennyire szeretem CAPet!


Chunji POV

Niel annyira szereti CAPet, hogy véletlenül se csókolna meg mást. Lehetséges, hogy nálunk nincs így?? Rossz jel. Rossz jel. Szeretem ByungHunt és ennek viszonzását is látom. Vagy rosszul látom? L.Joe kiszeretett belõlem? Megzavarodok! L.Joe érzései (már) nem valósak? Mind színészkedni? Miért? Miért van ez?
Ma nem mentem fel hozzá. Beszélni akarok vele, feltétlenül, de nincs még összeszedve a gondolataim. Addig az ágyat nyomom. Nem keltem fel kora reggel sem, viszont délben ébresztgetni kezdtek. Éreztem, hogy valaki felmászik mellém az ágyra és a vállaimat rázogatja igazán gyengén, erõ nélkül:
- Chunji, Chunji? Beteg lettél?
Ahogy kinyitottam szemeim, L.Joet láttam magam elõtt lázról árulkodó arccal kétségbeesve.
- ByungHun? - ébredeztem. - Lee ByungHun!! - ültem fel hirtelen, hogy majdnem leeset melõlem az ágyról a rapper.
- I-Igen? Lejöttem, mert tegnap és ma reggel sem láttalak. Ha aggódok, nem tudok meggyógyulni... - nézet rám csillogó szemekkel, de én dühösen vissza, amitõl megijedt. Elfordítottam róla a tekintetem. Minek is nézzek rá? Csak a színészkedését látom, azt, hogy mit csinál a hátam mögött nem. Hol, mikor, miért és kivel csókolódzik...
- Tudod, hogy kit szeretek? - kérdeztem tõle.
- T-Tudom... Engem?
- S te kit? S mennyire? - néztem rá szomorúan. Szemeim benedvesedtek és szám alaposan legörbült, a sírás határán voltam, de nem akartam könnyeket hullatni egy ilyen dologért.
- Chunji?... - bámult rám és nem értett.
- Miért csókolsz meg másokat "véletlenül"? - tettem fel a szomorúságom forrásának kérdését. L.Joe értelmes pillantást vetett rám. Érti. De akkor is csak bámult. Váratlanul a kezem felé nyúlt, de én elrántottam. - Nem tudsz válaszolni, mi? - másztam ki az ágyból lehangoltan és mérgesen. - Gondolkozz el a kapcsolatunkon. Több ember kell neked egyszerre? Mi vagy te? - ráztam meg a fejem és kimentem a szobából. Niel állt elõttem, a falnak nyomva füleit. Ahogy ránéztem, gyorsan leguggolt. Mintha nem is lett volna az elõbb szemkontaktusunk.
- Hülye - mentem el mellette.

Chunji POV's END

- CAP! Bocsáss meg! - Niel ráugrott az ágyra, ahol már a leader feküdt. Fél órája, hogy hazaértek a tánc gyakorlásukról. ChangJo is olyan rosszul van, mint L.Joe csak õ nem lázas, hanem az ínszalaga szakadt el. Ha ez így megy, a fellépések értéktelenek lesznek... S most Chunji sincs már eredeti formájába lelkileg. - CAP!
- Mi van!?? - ült fel rémülten.
- Uhhhhh - vetődött le az takaróra és forgolódni kezdet síránkozva. A leader csak nézte a mûveletet, de no comment tükröződött homlokán. Belûl már röhögött Nielen, aki dobálta magát, mint egy elmebeteg
Igazából bûntudata volt! Az énekes magát okolja, amiért L.Joék veszekedtek. Hiszen õ mondta el Chunjinak a nyár eleji csókot. Persze ezt nem akarja elmondani MinSoonak, mert akkor rákérdezne, hogy történt és lebukna, amiért hallgatózott. Nem is lenne ez normális esetben baj, csak hogy Niel nem normális! Szégyellné magát párja előtt. Így csak fetreng:
- Bocsáásss meeeg!
- De MIÉRT???


L.Joe POV

MinSoo hyungnak igaza volt. Jobb lett volna, ha én mondom el Chunjinak és nem magától deríti ki, vagy halja meg valahonnan. El kell ezt rendeznem, ha egyszerûen nem tud megbocsátani nekem. Meddig kéne "gondolkoznom a kapcsolatunkon"? Mit szeretne Chunji?
kilencvenhat óra telt el vagy már egy kicsit több, lehet, hohy száz. Úgy-ahogy felépültem a betegségből és mennem kell a show műsorra. Nem a többiekkel mentem. Én utánuk. Ez is elég rosszul eset. Ott a helyszínen találkozni Chunjival... Jobb lett volna, ha a kocsinkba megszokom a belõle áradó feszültséget. De most problémásabb lesz a helyzet számomra.
Nem volt kedvem és erõm kiszállni az autóból, mikor oda értünk. Harmadjára szólt hozzám a volános, majd az itteni alkalmazottak nyitották ki nekem az ajtót.
- ByungHun de pocsékul nézel ki - jött ki Ricky hozzám.
- Köszönöm a bókot - mosolyogtam. Remélem a sminkesek kezdenek majd valamit a megjelenésemmel.  Bent CAP és ChangJo fogadott. Nem is mertem körül nézni, Chunji után... A két testes alakot figyeltem előttem, majd hátulról a nyakamba ugrottak:
- ByungHun, hol van Chunji? - Hátra fordultam Rickyhez. Ijedten néztem rá, nem értettem, miért tõlem kérdezi. - Azt hittük veled van.
- Sajnáloooom.... - nyüszített fel Niel. Ahogy a leader mögé néztem, észre vettem a langalétát. Szorosan a sarokban guggolt, térdére lehajtott fejjel. Szótlanul dülöngélt a fellépő ruhájába. Mintha össze lenne törve a lelke.
- CAP hyuung... Niel hyung nagyon ijesztõ. Még jó, hogy nem látszik már annyira az égési sebe. Mi van vele?? - kérdezte Ricky a leaderünktõl. Igaza van, Niel tényleg félelmetesen nézz ki, meg szomorúnak és gondterheltnek! Nem is tudom amúgy. Egyszerûen furcsa...
- Én nem tettem vele semmit, de valami nagyon bánthatja... - válaszolt CAP és hátra fordult a sarokba nézve.
- Nem te bántottad véletlenül?
- Már több, mint négy napja ilyen - vonta meg vállait.
- Négy napja?..... - néztem Nielre. Lehetséges..... Ô volt az, aki elmondta Chujinak???
- M-MinSoo!!! - pattant fel helyérõl az énekes, ahogy mérgesen rámutattam remegõ karommal. Niel a hibás! Aiiish Mint mindig!!! - Igazán sajnálom - ölelte át a leadert hátulról.
Most már értettem Niel viselkedését. De hiába haragszok rá, tudom, hogy változást nem érek el azzal. Rejtőzködjön felőlem CAP mögött, attól nekem jobb kedvem nem lesz.
Pár percen belül elkezdődik a felvétel, de ChanHee nincs sehol. Pánikól mindenki. Mi lehet vele? Én is aggódok!...
- Ilyet nem csinálhat! - hallgatóztam a főnökség szobája előtt. Chunji nagy bajban lesz... Nélküle kezdtük el a forgatást. Valamirõl alaposan lemaradtam, mert hogy ez élőadás... Nem tudtam róla, hogy Angelek is lesznek közönségként...
Üdvözöltek minket, majd noona beszélgetni kezdet velünk.
- Úgy látom, hiányzik Chunji? - kérdezte mosolyogva.
- Hiá-
- Hiányzik!!! - emeltem fel a hangom, Rickyék szavába vágva. Mi lelhetett? Ilyen érzéki hangnembe nem kellett volna válaszolnom... - Azaz hiányzik... - javítottam ki modorom és lehajtottam a fejem, miközben elpirultam. Láttam, hogy nem csak az Angelek, de csapattársaim is összenéztek. Hála a mûsorvezetõ túl lépet rajtam és nem taposott el. Tovább ment a beszélgetés, de Chunjihoz tértünk ki ismét:
- S Miért is nem tudott eljönni? - kérdezték tőlünk. Láttam, hogy a függöny mögött az ügynökünk és pár másik alkalmazott homlokon csapta magát. CAP hümmögni kezdett, neki kellett volna válaszolni, mint leader. Nem áll jól a szénánk. Nem tudunk semmit sem kitalálni... Magam elé bámultam és az előző napokon kezdtem el gondolkodtam, majd számhoz emeltem a mikrofont:
- Sajnálom, de... - ez elég valóságos válasz azt hiszem... még az főnök se tudna nagyon belekötni - Az utóbbi napokban nagyon beteg voltam és Chunji ápolt, hol ott nem szabadott volna a közelembe jönnie. Így elkapta tõlem...
- S te már jobban vagy L.Joe?
- Én igen, köszönöm, de nagyon furdal a lelkiismeret! Ugye, Niel!? - vágtam fejbe a mellettem ülőt.
- Ah! Aha..... - fordult el tõlem. Úgy veszem, szavaim mögé látott.
- Chunjinak nagyon nagy bajt okoztam! - néztem bele a kamerába, remélve, hogy õ is nézi a mostani élőadást. - Hibáztam, beismerem. De... Nem tudom, hogy tehetem jóvá! A szobáját zárva tartja és nem tudok beszélni vele. Bánt engem, hogy miattam került ilyen állapotba. Jobban bánt, mint bármi más!! Nagyon fontos nekem Chunji. Szeretném én is a gondját viselni, mint õ nekem - Igen. Szeretném, Chunji törött szívét összeforrasztani. Vele szeretnék lenni! Nem akarom, hogy szomorú legyen! Fõleg nem miattam! Chunji, értsd meg, rajtad kivûl nem kell más!

19 *Rocking* {Teen Top}

ChangJo, amint hazaért, bekötötte Niel kezét, alkarját végig és a nyakánál lévõ kisebb felületi égést. Rickyvel együtt mentek be a kórházba, majd a többiek is csatlakoztak hozzájuk.
- Már nem fáj!!! Nem kell beadni a dokihoz!!! - remegett a sérûlt a várakozóban.  Nem érezte jól magát a körülötte lévõ hangulattól.
- Akkor mész agy műtétre, dönts - pöckölte meg CAP a fiú homlokát. Idegesnek tûnt, de nem annyira, mint Ricky, aki szorosan Niel lábánál ült lent a földön:
- Annyira felsikított hyung, hogy azt hittem, ott kapok szívbajt a rémûlettõl - bámult maga elé.
Az orvos ellátta a sebet kenõcsõkkel és biztosabb kötéssel. De ChangJo is dicséretet kapott, amiért ügyeskedett az elsõ segély nyújtással.
Hazaérve L.Joe lépet be elöszõr, szokása szerint az ajtón, ahogy trappolt, a fiúk azt hitték, hogy újra vulkán kitörésre számíthatnak felőle, de nem. A kis rapper tollat és pár felragasztható cetlit kotort elõ. Rá írt valamit, majd a konyha ajtaja és Niel szobája mellé tapasztotta fel.
- Hülye vagy, ne fõzz!!! - kiáltotta L.Joe, Nielre mutatva idegesen. Ez állt a papíron is, vastagra húzott felkiáltó jelekkel és a hülye szó párszor alá vésve.
- ByungHun? - ment oda Chunji hozzá, aki látta párján, hogy forr benne minden. Le szerette volna nyugtatni. Megfogta a kezét és ujjait összekulcsolta. L.Joeban lejjebb ment a pumpa, elrántotta Nielrõl a tekintetét és besietett szobájába szerelmét maga után húzva.
- Tizenegy óra, én is mentem - mondta Ricky. Majd ChangJo szótlanul eltűnt a nappaliból.
- "Hülye vagy, ne főzz" Niel - tépte le a konyhánál lévõ felíratott CAP és Niel homlokára ragasztotta.
- Elég!!! Próbál az ember nektek kedveskedni, erre ilyeneket vágtok hozzám. Te is....... - szedte le homlokáról és a leader karjára csapta tenyerestül - Te ezt fernek tartod? - görbítette le száját és szemeit kicsit megdörzsölte bal, sértetlen kezével - Talán nem történt volna ilyen, ha nem is tudom.... biztatok volna bennem!
- Pssz ne kiabálj.
- MinSoo!!! Korán reggel felkeltem. Elõszõr másztam ki az ágyból, miközben aludtál. Neked is akartam főzni, de kicsit sem értékelted! Senki sem mondta nekem, hogy fighting, vagy akár mi jó és kedves szót!!! Olyan szar érzés!!
- Alapból nem akartam, hogy főzz!!!
- És te miért nem főzöl, vagy legalább segítettél volna nekem!...
- Hagyjuk!!.... Menj te is aludni. Csak a csöndért!
- Nem fogok lehiggadni. Nem fogom hagyni! A szobánkban együtt fõleg, hogy jártatni fogom a szám már csak azért is.
- Akkor... - fogta meg Niel vállát és megfordította. Rámutatott az énekes szobájára, ahova manapság csak párszor lép be a gazdája. - Ott alszol, amíg nem érzed, hogy lenyugodtál.
- Mi? De..... - értetlenkedett és mire a leader felé visszafordult, az intett neki és bement hálójába. Niel egyedül maradt a szoba közepén. - Komolyan mondtad, MinSoo?.... - simított lágyan végig szét égetett karján. Azzal felkapta a fejét és sértõdötten dobbantott egyet, majd szobájába száguldott. - Én se szívesen aludnék, egy ilyen alakkal! - dobot a szekrénybõl a lepedõ nélküli ágyra egy párnát, majd egy paplant is és úgy feküdt el kedvtelenül - Senki sem szeret, chõ! - vette fel tabletét.

Milyen egyedül aludni, ilyen hosszú idõ után? Kérdés, amit a többiek feltettek MinSoonak és Nielnek, mikor látták, hogy már harmadik napja vannak külön.
- Azt akarom, hogy kérjen bocsánatot!
- De miért, Niel?
- Ne hülyéskedj Ricky! Ô is csak ellenezte a főzésemet, ez nagyon rosszul esett!!
- Ha ez neked jó így..... - nézett maga elé a maknae.
- Különben is..... Mi van vele??? Délben kell, evés nélkül megy el és hajnalig nem is szokott haza érni....
- MinSoo hyungról beszélsz?
- Ha róla, én tudom - ment oda hozzájuk, a fotelhez L.Joe és utána Chunji. - MinSoo hyung Kyunggal találkozgat.
- Hogy mi? M-Minden nap!?? - ugrott fel Niel.
- Nem tudjuk biztosan, de lehetséges - válaszolt Chunji.
- Nem mondjátok komolyan.... Még is honnét veszítek? Pont te, Lee Joe?
- Árad belőled a rossz indulat, ahogy megemlítesz engem, Niel - fordult el a kis rapper - Chõ. Nem csoda, ha CAP hyung megunt téged.
- Ilyeneket mondasz, és még én vagyok a rossz indulatú!?? - emelte fel a hangját.
- ByungHun ne mondj ilyeneket. MinSoo hyung szereti Niel hyungot - motyogta Ricky a fotelbõl figyelve a történéseket. Chunji csak ugyan megint a két fiú közé állt és Niel felé fordult:
- Hogy-hogy nem tudtad, te magad, hogy CAP Kyunggal van? Bár igaz, azt se, hogy a tepsire a húst akkor kell ráhelyezni, ha már bekented az egész felületét vajjal, de akár a víz is megtette volna. Plusz páctalan húst, ilyen szárazon betenni... vékonyra is vágtátok nagyon.... A sütőt se állítottátok be! Ahhhh volt mit takarítanom!
Nielben már kezdett felmenni a pumpa.Ha ennyire ért Chunji hozzá, miért nem segített?
Most vissza tudta tartani magát, mert sokkal jobban emésztette CAP titka, amit nem mondott el neki.
Oda menne hozzá, rákérdezni a dolgokra, de nem mer, nincs bõr a képén a elé állni. CAP küldte el a saját szobájába, így lehet, nem akarja õt látni. Ha így van, akkor hát... megfelel ennek az elvárásnak, szokása szerint.
Tovább számolta az éjszakákat, de most már azért is rágta magát, hogy tudta, CAP Kyunggal van.
- Ez már tényleg nem fer!... - támaszkodott ki a zuhanyzóban Niel, ahogy gondolatain, messze járt a feje. Hideg vízzel zuhanyzott, hajnal tájban, mert igazán rosszul és álmatlannak érezte magát. Elzárva a vizet, magára csavart egy törölközőt és a pizsamáját készûlte felvenni, mikor az ajtó kilincsét kivûlrõl lenyomták. A következõ pillanatba Niel a betolakodót a hálónadrágjával csapta fejbe:
- Elég volt a rossz poénokból, L.Joe....... Huh?
- Nem tudtam, hogy itt vagy - dörzsölte meg feje búbját CAP - Ilyenkor fürdesz? Miért nem alszol?
Niel ijedtében és zavarában elpirult. Érezte, hogy mindjárt leesik róla a derekán lévõ törölköző. Gyorsan a többi ruhája után nyúlt és meztelen teste elé kapta. Szótlanul, csak nyöszörögve szaladt ki, CAP mellett el az ajtóban és ágyáig meg sem állt. A leader, aligha fogta fel ezt épp ésszel. Ahogy hallotta, hogy az énekes szoba ajtaja becsapódott, halkan megszólalt:
- Hülye.


- Szóval ilyenkor szokott haza érni. Jó késõ. Mit csinálhat eddig??? - dõlt rá az ágyra Niel nadrágjába. Hemperegni kezdett nyugtalanságába. Egy héttel ezelõtt még vele töltötte idejét ilyenkor CAP, nem mással és fõleg nem máshol. Lustának ismerte meg, nem olyannak, aki csak úgy császkál ismeretlen helyeken.
A mostani CAP, nem CAP. Nem lesz ez így jó. A leader nélkül Nielt újra elfogja az egyedül lét és az a fura érzés, mikor az ember meg add mindent egy kis szeretetért. Szeretet hiány a neve, de az énekes mindig elfelejti. S egyetlen egy személy emlékeztetheti rá...
Éjjel az ágyon hasra, oldalra, majd hanyatt feküdt, míg nem felült, idegesen haját borzolva. Leeresztette maga mellé a kezeit és felszipogott:
- Rosszul érzem magam... - hangja szakadozott és szomorú volt. Olyan hang, mire a szív erõsen megdobban és összeszorul a ridegségtõl. Niel maga mögé nyúlt és párnáját szorosan átölelte mellkasához. - Nagyon rosszul vagyoook!... - dörzsölte bele az arcát a fehér vánkosba. Lábai rezegni kezdtek, majd az ágy szélét kereste vele. Kiszállt lassan és remegve. Egyik kezével a párnát szorította, másikkal a takarót húzta le a fekhelyrõl. Balra, majd jobbra és ismét balra dőlt. Lépéseket tett, mik érdekesen kinézõ mozdulatok voltak. Amiket csak egy ittas tesz. Elhagyva a szobáját, a nappali padlóján húzta végig a paplant. Feltörölte vele, ha már mindegyikük lusta takarítani. Igaz, ezt se direkt tette. Niel mintha nem lenne magánál. Lábujjhegy ment egyenesen, míg el nem érte a szembe lévõ szobát. Arca bármennyire is kómás volt, jól tudta, hogy a leaderhez nyitott be most:
- Rosszul érzem magam! - szipogott fel hangosan a küszöbön állva. Az ajtó teljesen kinyitódott. S a végén lévõ nyikorgó hang, elment volna egy remek horror film jelenetnek. A látvánnyal együtt! Hísz Niel arcát félig a párna takarta el, félig a haja, ami annál kócosabb nehezen lehetne. Ijesztõ. Egy gyermek, nem kicsi valószínűséggel halálra ijedt volna. De CAP távol van már attól a korától. Plusz egy épp szundikáló embert nehezebb megrémíteni, mert pulzusa amúgy is alacsony. De felkelt. Könnyen felébredt az ajtóra és Nielre. Felemelte kezeit és megdörzsölte szemeit. Elég sötét volt. Csak Niel körvonalait tudta bemérni.
- Deja Vu - motyogta CAP vissza gondolva.
- Rosszul érzem magam. Megint az a fura mardosó érzés - markolt pólójába és esés szerûen lépet egyet elõre.
- Megint?... Rossz jel - szomorodott el CAP is. Niel lábujjhegyen settenkedett az ágyhoz, a leader elé. Nem értette az énekes, hogy miért jött ide reflexbõl, de ebbe az aurába már sokkal jobban érzi magát. - Ahh Istenem. Késõ van.... - nyújtózkodott ki a rapper, hogy teljesen felébredjen és oda tudjon figyelni a másikra.
- MinSoo....
- Gyere-gyere. Feküdj le. Mindjárt felébredek - tápászkodott feljebb CAP, míg Niel rátérdelt az ágyra. Elengedte takaróját és párnájára dobta fejét, szédelegve ledőlt.
- Sokkal jobb itt - suttogta és felnézett a leaderre magaelõtt. - Csinálnád, amit szoktál?
- Mit szoktam?...
- Amit szoktál... - motyogta és a sötétben elpirult - S-simogatni... - CAP ráemelte Niel fejére kezét, mire az énekes megrezzent. Elszokott volna? Vagy csak a szeretet hiánya miatt reagált így?
A rapper a másikat a hátánál kezdte el simogatni:
- Nem aludtál?
- Miattad három órát se bírok aludni!
- Kifejtenéd?...
- A Block B hyunggal találkozgatsz tudtom nélkül. Nagyon aggasztó számomra. Főleg ez a változás. Alvás helyett, nem vagy itthon.
- Ezzel nem kell foglalkozód - suttogta, hangján érzõdõtt, hogy elmosolyodott - Csak összebarátkoztam pár rapperrel. Egy évben lehet egyszer ilyet. Főleg ilyenkor kell kapcsolódni, mikor jövő héten kezdődik a 4. kis albumunknak a fellépései, meg minden.
- Te kikapcsolódsz, én meg itthon emésztem magam! - emelte fel a hangját, mire CAP abbahagyta a simogatást. - Ekkora tapló legyél!? Egyedül hagysz.
- Niel....
- Azt akartad, hogy ilyen állapotba kössek ki??? - nézett fel.

- Dehogy! - rázta meg fejét. - Hülye vagy. Egyszerûen csak....
- Csak??
- Nem tudtam, mit tegyek. Dühös voltál mindenkire, én meg azt akartam, hogy lehiggadj. Úgy láttam, most nem tudok semmit megértetni veled. Féltem is, hogy nehogy félreértsd a szándékomat, és megutálj.
- Mégsem kellett volna Kyunggal randizgatnod! S hiába mondod, felejtsem el, nem fogom, nem tudom!
- Nem akartam, hogy szeretet hiányba szenvedj megint. Elég nagy baj. Ez azt jelenti, nem érzed, hogy szeretlek... - mindketten lehalkultak. Niel oda kezdet nézni, kerülte a szemkontaktust - Mindig te voltál az, aki kezdeményez mindent. Én nem igazán vagyok rá képes. Már évekkel ezelőtt megkedveltelek. De semmit sem tettem, csak figyeltelek. Téged figyeltelek a legjobban az elejétõl kezdve. S te elnéztél mellettem...
- Mi? - nézet Niel a leaderre nagy szemekkel.
- Elnéztél mellettem.
- Nem az, hanem... évek? Azt akarod mondani, hogy... a csók elõtt is? - pirult el, ahogy kimondta. CAP bólintott válasz kép. - A-Azt a..... - tátotta el száját. - Miért csak most mondod ezt? - erre meg a vállát húzta fel a leader. Nem tarthatta fontosnak. Egy plátói szerelembõl viszonzott lett... - Ha már ezt elmondtad, áruld már el, hogy miért nem főzöl???
- Az egyszerû. Te is tudod. Sorold fel, hogy szoktál "csúfolni".
- Ammmm csúnyaság, szörnyeteg, hétalvó, ingyenélő, elkényeztetett
- Az! Ott a pont.
- Elkészetetett?
- Engem kiskoromba nagyon elkényeztettek. A konyhába alig voltam egyszer is. Be se engedtek! - mondta őszintén, mire Nielbõl nevetés tört ki:
- Gondoltam én! - kacagott egyre hangosabban. Könnyesre röhögte magát, ahogy belegondolt sokadszorra is. CAPen tényleg furán állna egy konyha ruha, de még a szivacs is a kezébe.
A leader közelebb ment a fiúhoz és átkarolta:
- Én meg gondoltam, hogy nem csuktad be az ajtót! - nézet a teljesen nyitva hagyott bejáratra és csitítgatni kezdte Nielt. Lassan közelebb bújt hozzá és az énekes is.
Nem szóltak egymáshoz, de elaludni nem tudtak. CAP szemei is csak félig lehunyva pihentek, míg Nielnek kicsit sem, teljesen nyitva bámulta a leader felsõét és takaróját. A nagy csendet az õ hangos szava szakította meg:
- Akkor most kibékültünk? - kérdezte kíváncsiskodva.
- Hülye! Sosem haragudtam rád... Nem tudok, mert imádlak - harapta el a mondata végét, de Niel rendesen hallotta és elégedetten mosolyogva megveregette CAP hátát:
- Helyes!
- Hülyeee! - fejelte le lágyan a vigyorgó énekest. Közelebb bújt hozzá - Ricky mondta, hogy rosszul eset neked, hogy nem maradtam veled a balesetnél... Sajnálom.
Niel szíve erőteljesebben megdobbant. Nagy ajkaiba harapott, úgy nyelt egy nagyot. Elég volt már minden eddigi, amit neki mondtak, így ezen a "sajnálom"-on csak csodálkozott. MinSooból egyre jobban sugárzik a szeretet. Niel agya a végén annyira tele le rózsaszín köddel, érzelmekkel, hogy a dormon kivûl is képes lenne valami óvatlansággal az idősebbel. Sokszor nem képes magával mit kezdeni, szüksége van egy leaderre. Eltolta magát egy kicsit CAPtõl, hogy egymás szemébe nézzenek. Niel elnézegette az ajkat, amibõl a váratlan "sajnálom" szó hangzott el. Most se tudta, mit kezdjen magával. Lassan lehunyta szemeit és megcsókolta MinSoot, aki azonnal viszonozta.
- H-Hányadika van? - kérdezte Niel, ahogy ölelkezni kezdtek.
- Augusztus vége.... talán...
- Akkor... Végig kibírtuk az augusztust. Azt a... Még a szülinapomon se feküdtél le velem!!
- Egész augusztus?
- Vezess naplót, ha rossz a memóriád!
- Szülinapodkor részeg voltál.
- Dinnyét etettél velem, hogy kijózanodjak. Ricky mérges is volt, hogy az egészet elfogyasztottuk reggelre! - mondta Niel, mire MinSooval újra megcsókolták egymást.
- Imádlak - szólta el magát CAP, ahogy még jobban ráfordult a fiúra.

18 *Fantasztikus leszek* {Teen Top}

- Segítsen valaki!!! - nyomta le a kilincset az állával Niel. Két karján tíz-tizenkettõ telt szatyor csüngött. Letette õket a konyha ajtajába - A lépcsõn van még pár dolog, valaki...... Nem hallotok!!!??? - fordult meg, de hirtelen CAPnek ütközött.
- Óvatosan - emelte fel a kezeit, amikben Niel által lépcsõn hagyott zacskók voltak.
- Felhoztad?... De kedves vagy - mosolyodott el.
- Először azt hittem ruhák, de aztán megláttam a tojást és a többit.... Most komolyan; Mire készûlsz?
- Ohhh ez káposzta!! - ment oda Ricky és kivette a zacskóból az elõször keze ügyébe kerülő ételt.
- Niel, mit jelentsen ez?
- Höhöhöhö főzni fogok - tette csipõre kezeit. Ricky hunyorogni kezdett, majd hogy elejtette a fejes káposztát. CAP is bámult az énekesre, aztán megragadta a fiú gallérját:
- Még mit nem!!! - és arrébb vonszolta a konyhától pár lépésre. - Felgyújtod a konyhát!
- Nem fogom!! A főzés nem olyan nehéz!! Nem is értem, hogy te vagy Chunji miért nem csináljátok!
- Annak meg van az oka... - nézett el CAP.
- Oka?...
- Mi ez a hangzavar? - jött ki L.Joe a szobájából, Chunjival:
- Mi van velem?
- Niel fõzni akar! - mutatott Ricky a szatyrokra.
- Jó vicc - mosolyodott el Lee Joe.
- Nem viccelek! Ti tényleg nem unjátok az éttermeket? - emelte magasra a hangját Niel.
- Akkor sem engedûnk a tûzhely közelébe! - lépet elõrébb Chunji.
- Miért? Az egy szent hely, számodra és ByungHunnak? Ricky is látott titeket rádőlve ölelkezni!...
- Nem is egyszer - pusmogta a maknae fejét elfordítva.
- Már megint nagynak hiszed magad - nézet szembe L.Joe az énekessel, majd meglökte - Aiiish, hagyjuk. Jobb, ha lelépünk Chunji. A végén tûzvész lesz.
- Ezt a pesszimizmust! Hát jól van, menjetek, lépjetek le. Kit érdekel, hogy mit csináltok? Akkor is fantasztikus leszek és az eredmény is! - L.Joe oldalról neki ment, majd Chunjival elhagyta a dormot. Niel felbôszülten fogta meg a szatyrokat, hogy a konyha pultra feltegye.
- Ezt a hülyeséget - állt mögé CAP. Niel kibiggyesztette ajkait, érezte, hogy senki sem járul hozzá cselekedetéhez. Pedig remélte, örülni fog a társaság, ha otthon készûlt ételt ehetnek. Szomorúan lerogyott a pultnál és hátra sem nézve szólt a leaderhez:
- Ha itthon maradsz, - halkult egyre lejjebb - akkor segíthetsz nekem...
- Kösz, nem - hangzott a felelet és az énekes felrántotta a fejét. - Nem járulok én se hozzá, meg amúgy is elmegyek itthonról estig.
- Huh? Hova?
- Az nem érdekes - dörzsölte meg hátul a nyakát, majd kiment a konyhából, egyedül hagyva Nielt. Az énekes elkezdett letörten kipakolni a zacskókból. Nem szeretett volna magányosan itthon maradni.
- Hé! Ezek útba vannak! Ahn Daniel! - kiabálta Ricky, majd a maradék cuccot, amit a másik az ajtóba hagyott, behozta a konyhába.
- Áhhhhh ChangHyun!!! - mosolyodott el Niel és megragadta társa vállát - Te itt maradsz és segítesz nekem!!!
- Hõ? M-Miért?
- Mert.... - fordította el a fejét szinte már könnyezve - Még MinSoo sem marad itt velem... - Ricky elnézett rajta, látta, mindjárt szipogni kezd a másik. Gondolt egyet, s beleegyezett, hogy akkor marad. De csak óvatosan mindennel, nem szeretné feldobni a talpát, se a kórházban kikötni.
Együtt pakoltak be a hűtőbe és fiókokba, míg elõl hagyták azt, ami a kezdet kezdetén kell. Niel a tablettén kereste a főzéshez szükséges tudni valókat, és követte a leírt utasításokat.
- Felvágtuk, megfûszereztûk.... de mi az a pácolás?
- Az.... olyan, mint a fürdés - állította Ricky elmerengve.
- Mint a fürdés?
- Mintha téged a teli kádba megfürdetnénk, majd kivennénk és bevágnánk a sütôbe.
- Engem azért ne.... Inkább a marha húst.
- De CAP hyung megenne!
- Kössssssz - pirult el Niel, majd újra az előtte lévõ tálra nézett - Ha tényleg olyan, mint a fürdés, akkor mennyi ideig tart?
- Hát... te meddig szoktál fürdeni?
- Szerintem nem kéne ezt egy emberhez hasonlítani.... - vette kezeibe a tabletet - Azt írja akár 2-3 napig s lehet pácolni.
- De mennyi a minimum?
- Ahhhhh azt hittem könnyebb lesz! - csapott a konyha pultra csalódottan. Ricky megfogta a  marha húst és behelyezte a pácba, majd megforgatta, aztán ezt még kétszer megismételte:
- Tessék, megfürdött. Tegyûk be a tepsibe! - Niel pislogott nagy szemekkel a fiatalabbra, majd észhez kapott és kinyitotta a sütõ ajtaját, hogy ki vegye a fekete tálca szerûséget. Ricky mellé letette, aki meg ráterítette a húst.
- S így tegyük be? - kérdezte Niel, ahogy végig nézet az elterült, felvágott marhán a mosatlan tálcán.
- Háát az összes húst ráterítjük!
- Nem arra gondoltam. Hanem a tepsi csak úgy..... így?
- Tessék?
- Nem, semmi. Csináljuk! - rázta meg a fejét. S azzal ráfektették az összeset. Utolsó pillantásukkal is megtisztelték a nyers ételt, végül betették a sütõbe és bekapcsolták a tûzet.
- Akkor folytassuk a salátával! - csapta össze a kezét Niel.
- Hja, hogy erre kellett! - kapta ki a hûtôbõl Ricky a fejes káposztát mosolyogva.
- MinSoo és én szeretjük a húst....
- Ezt most úgy mondtad, mintha csak ti ketten szeretnétek és mi csak zöldet ennénk.... - tépet le egy levelet a növénybõl és előszeretettel rágcsálni kezdte.

Niel a zöldségek darabolása közben, belûl emésztette magát. Mindenkinek megakarta mutatni, hogy õ milyen szorgalmas, főz nekik, a csapattagoknak. Erre csak hülyézik õt, meg elõre jósolnak pesszimistán, hogy nem fog sikerülni. Jól megcsinálta eddig, Ricky segítségével a vágást, fűszerezést... Innentõl csak nem rontja el!!! Még CAP se bízik benne, senki sem hísz benne. Talán Ricky.... Igazán kaphatna több szeretetet - gondolta - Nem helyes, hogy úgy bánnak vele, mint egy kutyával. Fõleg L.Joe. Így muszáj kitennie magáért.
- Min töröd a fejed?
- A-Asztalon szoktam.... - nézet fel kedvtelenül Niel.
- Ugyan-ugyan. Ha ez sikerül, gondolj bele mennyi dicséretet kapsz.
- Épp ezen gondolkodtam! De...... Ha ezek nem is akarják, hogy főzzek, akkor hogyan csinálnám ezt jó kedvel?..... - sóhajtót és a paradicsomot kezdte épp elfelezni, mikor váratlanul kicsúszott a kés a kezébõl. A másikkal kapott utána. El akarta fogni a levegõben zuhanó fekete nyelet, így tenyerét kinyújtotta alá. Mire a következõ pillanatra Ricky azonnal meglökte, direkt hyungját:
- Hé! Megvághattad volna magad! - kiáltott Ricky, miután a kés a földre eset Niel lábához. - Beleállt volna a tenyeredbe!..... Huh!? - nézett Ricky a másik háta mögé - A sütõnek ennyire kell világítani? - mutatta, mire Niel is megfordult és oda ment:
- Valami itt nem stimmel.... - hajolt lejjebb, hogy benézzen a belsejébe. Kezébe vett egy konyha ruhát és azzal megfogta a nyitót. Nem szokásos erõs narancssárga árnyalatú fények táncoltak a sütő kis ablakából. Niel arcával is odahajolt, hogy betudjon kukucskálni, ahogy kinyitotta. A konyhát éget szag árasztotta el szélsebesen. A lenbôl egy nagyobb tûz nyaláb csapódott Niel felé.

17 *Merengés* {Teen Top}

Köz tud, hogy a tagok közül senki se tudd fõzzni. Ezért járnak étkezdékbe vagy rendelnek. Ezen  nyáron sokadjára mennek ugyan oda. Egy nagy út a lejtõn. Az egyik oldala erdõ a másik pedig kis családi házak tömegének a helye. Viszonylag csöndes. Ez a külváros. Igazán kül. A gyárak éppen a másik irányba találhatóak. Itt egy helyen járnak az autók és a gyalogosok is. Tehát nincs járda.
A fák mellett egymás után haladtak el a srácok. Az éhes menetet Ricky vezette, majd közvetlen utána nagy lépésekkel Chunji, akinek Lee Joe szerette volna megérinteni kezét, ezért próbálta felvenni a másik tempóját. ChangJo se akart lemaradni CAP mögött, nem úgy, mint Niel. A hátul ballagó énekes elmerengve nézegette a körülötte lévõ dolgokat. Nem volt kedve megszólalni, beszélgetni a többi hangoskodóval. Csendben tette egymás után a lábát. Csoda, hogy nem botlott el, pedig nagyon nem volt jelen. A saját világában járt gondolatairól gondolataira. Igazán szokatlan tõle, fõleg akkor, mikor mind a hatan együtt vannak. CAPnek se kellett kétszer hátra fordulnia, hogy észrevegye a fiú furcsa viselkedését:
- Mi bánt? - motyogta suttogva a leader, ahogy Nielhez ért. Nem érkezett válasz. A fiú nagyon el van merengve. - Héé... - mosolyogva húzta magához a vállánál megragadva.
- MinSoo? - nézet fel valahára Niel. A leader nem ismételte meg elsõ kérdését. Csak tovább kísérte a másikat. Egészen el az étteremig.
- Marha húst kérek marhával - hangzott a szokásos rendelés.
Nagy asztal a nagy társaságnak, nagy hangulattal.
L.Joe még a tormás szószt is maga elé húzta, mikor letették a felszolgálok az asztalra. Kanalazni kezdte, igazán jól esett éhes gyomrának.
- ByungHun hyung az arcodon.... - pirult el Ricky mutatva magán, hogy hol van hyungának fehér foltja a szájánál. Ki nem gondol ilyenkor rosszra? ChangJo zavarba jött és elmosolyodott, CAP meg könnyesen nevetve elfordult:
- Chunji rosszul végzed a dolgod?
- Heee? - mutatott magára, majd a vicc tárgyára, L.Joera nézett, maga mellett.- Oh! Értem! - mosolyodott el, ahogy észrevette, világosság termett fejébe. Felvett egy szalvétát és szépen, egy húzással leszedte a párja szája szélérõl.
- Büszke lehet magára a torma, hogy ilyen jó komikus! - nézet L.Joe szúrósan a többiekre, akik jóizûen nevettek. - Gyerekek! A banán evés is perverzség?
- Az finomság!!! - szólt Ricky. Lee Joe ránézet, majd az elmerengett Nielre. Nem tudta, hogy mi van vele most. Nem beszél, se nem nevet a többiekkel. Múltkor, csillag lesésnél pedig nem volt ilyen. Mi történhetett? Valami van, amirõl nem tudd?


Niel POV

Ennél a zöldes szinû asztalnál ülünk mindig. Viccelõdûnk, eszûnk. Ki is találta ezt az éttermet? Nem is emlékszem. Chunji? Mindegy igazából.... Eléggé kivûl állónak érzem magam. Én vagyok az egyetlen a Teen Topból, aki nem szeret mindig étkezdébe hagyni a pénzét? Kéne tennem valamit. CAP is egyre többet eszik. Csak nézzek rajta. S még jobban ámulok, mikor alvás közben kezd korogni a hasa. Nem is tudja, de én rossz alvó vagyok. Korán kellek, csak úgy alapból. CAP magához ölel, így nem szívesen mozdulok meg. Ôt figyelem, ahogy olyan szorosan van mellettem. Olykor-olykor korog a hasa. Mikor betévedek hozzá a fürdőbe, hogy százszor rászóljak, hogy ne folyassa a csapvizet, ha fogat moss. Akkor is.... Néha-néha korog a hasa. Ha tehetné minden percben enne. De a hűtő üres. Nem egy nagy élelem raktár.
Ha akarnánk, tudnák ezen változtatni. Hogy ne kelljen több kilométereket jönni evéshez. Rendelésnél meg várni. Ott az is baj, mikor olyan lassan hozzák ki, hogy kihûl. Úgy meg nem szeretem. Nem is szívesen akarom, hogy minden futár tudja,  hol lakik a Teen Top.
Van otthon egy fekete színû gáztűzhelyünk. Fantasztikusan működik ugyan úgy, hísz alig van használva. Chunji, ChangJo meg aki még szokott kakaót, forrócsokit inni, az szokta használni a tej forrasztásának. Vagy épp Chunji dől rá, miközben suttyomban kedve támad ölelkezni egyet L.Joeval... Tiszta poén, de eltekintem. Nem akarok ezzel törődni, hol, mikor falják fel egymást. Nem akarok figyelni hyungra, fõleg miután úgy hûlyeségébõl lesmárolt. Óvakodni kell egy ilyen  kétszinû alaktól. Tudnám, mit lát Chunji benne? Tudnám....
ChanHee hyung miért nem tudd fõzzni? Tényleg! Miért nem? Ha megtanulna, sokkal jobb lenne!!!

Niel's POV End

Másnap reggel CAP szabad karokkal nyújtózkodott ki. Végig húzta kezét a gyűrött lepedõn. Arrébb tolta a másik párnát, mi arcához tapadt. Szemeivel álmosan hunyorogni kezdett, majd pislogni. Saját hajába túrt és mormogás szerû hanggal ejtette ki szerelme nevét, akivel este lefeküdt. Hanyatt fordult, majd begörnyedt háttal felült. Körül nézet, miközben dörzsölte arcát. Általában mindig mellette marad Niel az ágyban, ameddig fel nem ébred. De most még a szobában sincs. Meglepte, de egy kicsit kezdett aggódni. Dehogy. Biztos a saját szobájában van az énekes vagy valahol a házban. Felállt a párnák közül és felvette a leghamarabb kezébe kerülő felsõ és alsó ruha darabot, hogy kimenjen legalább azt megnézni, mi van a többiekkel. Mellékesen az órát se nézte még meg.
- Jó reggelt, hyung. Bár már dél van - ment át a nappalin Ricky.
- Dél? A többiek?
- ChangJo nincs itthon meg Chunjit láttam még L.Joe szobájába bemenni... Mást nem. Niel? - guggolt fel a kanapéra a tizenéves.
- Furcsállnád, ha azt mondanám, hogy nem láttam?
- He?? - nézet fel zavarodva - Hogy-hogy?? Furcsállom! Szobájába sincs? - állt fel Ricky és elsétált az említett ajtójához. Kopogott kettõt-hármat, majd bekiabált, de nem érkezett válasz. CAP ment oda és kilincset lenyomva benyitott:
- Nincsen itthon?...
- Nem értem. ChangJoval nem mehetett, õ egyedûl ment el. Lehet, megint történt valami?
- Szó nélkül elment. Már megint..... - vette elõ CAP a telefonját és megkereste Niel számát , hogy felhívja. - Hihetetlen, hogy mikre képes - tette a füléhez a kicsörgő mobil készûléket és várta, hogy felvegye a kiszámíthatatlanság kiszámíthatatlansága.
- MinSoo? - állt le a telefon bugás és Niel hangja hallatszott meg benne.
- Csak egy apró kérdés; Milyen érzés felszívódni??
- Most nem érek rá. Leteszem - mondta válasz helyett Niel és kinyomta. CAP felhúzta a szemöldökét és megrázta a fejét, nem érti a másikat.
- Hova szambázott el??? - kérdezte Ricky.
- Azt nem mondta - tette zsebére a telefont maga elé bámulva - Csak azt, hogy nem ér rá..... Nem ér rám!??
- Az nem jó jel - szisszent fel a visual maknae és megfogta a leader vállát megveregetve.
- Nem leszek hülye, nem hívogatom... Lee Joe nem tudd valamit róla?? - ment a kis rapper szobájához, hogy megkérdezze. Remélte a leader, most nem volt veszekedés, mint a múltkor.
- Byung hyung, itt vagy? - kiabált be az ajtón keresztûl Ricky, aki a vezetõt követte.
- Mi kéne? - hangzott vissza, azzal a komor, "hagyjatok békén" hanggal.
- Nielt nem láttad? - kérdezte CAP.
- Niel? Itt van! Ugye Chunji?
- Most jön be a kapun - szólt a másik hang - Látjuk az ablakból!

16 *Hányat láttál?* {Teen Top}

Lee ByungHun a fürdőszoba ajtajának támaszkodva várta, hogy Chunji kijöjjön.
- Légyszíves siess - dörzsölte meg a csuklóját. L.Joe már pizsama ként tekintet nadrágba volt és egy színben hozzá illõ trikóban. Sokadszorra kérte meg párját, hogy igyekezzen.
- Pár pillanat - hallatszott a felelet, majd kis idõ múltán tényleg kijött felöltözve, vizes hajjal. - Valami probléma van ByungHun?
- Gyere!!! - fogta meg a kezét és villám gyorsasággal sietettet a fiút a szobájába. - Ide!!! - rántotta el a függönyt és ablakának mind a két szárnyát kitárta. Annyira kihajolt, hogy a lábai felemelkedtek. Párat rúgott a levegõbe kuncogva, mint egy hintázó gyerek, miközben az eget kémlelte.
- Mi van veled?... Már este tizenegy is elmúlt - ment oda mellé az énekes.
- Olyan buta vagy, Chunji! Buta Chunji! - mondogatta kuncogva. Majd felmutatott ujjával a magasba - Hullócsillag zápor lesz!!!
- Jól mondja Lee Joe hyung - szólalt meg a szomszéd ablakból könyökölve Ricky.
- Mit keresel ChangJo szobájába? - hajolt ki a rapper mellett Chunj is.
- Csillagokat! - mosolygott - Ez a Perseidák meteorjainak az idõszaka.
- És én ezt várom mindig nyáron - nézte az eget L.Joe és párjára dõlt. - Tudnám miért itt kellett neked is kidugni a fejed. Szerelmeskedni akartam Chunjival.
- Ehhhhh... Akkor... Legfeljebb majd egy pillanatra sem veszem le a tekintetem az égrõl! Nincs kedvem kimenni valahova. Egyedül végkép nem. A ház itt van a város fényeinek leginkább háttal. Kevesebb a fény szennyezés - pont erre a szóra ChangJo felgyújtotta villanyait a szobában - Kapcsold leeeee! - fordult hátra. A maknae ijedten eleget tett az utasításnak, majd Ricky mellé ment. Csöndesen õ is elkezdett bámészkodni a fényes, pöttyös égen. Mindketten felfelé néztek, miközben Chunji átkarolta szerelmét és nyakába bújt:
- Keressünk kívánság forrásokat - suttogta L.Joenak, aki bólintott.
- Eeeeeeeee Alig van! - törte meg a csendet Niel. A szobája nyílásán tette ki éppen egyik lábát.
- Mégis mi az ördögöt csinálsz??? - kiáltott L.Joe.
- Most meg mi van!?? Csak kiülök. MinSoo fog engem - mutatott a derekán lévõ kezekre.
- Igyekszem. De úgy sem eshetsz nagyott az elsõ emeletrõl - nevetett lenézve CAP.
- Ehehehe kösz - nézet rá Niel szintén mosolyogva. Majd a leader bólintott egyet, hogy nyugodtan nézze fent a csillagokat, õ tartani fogja õt.
- Mindenki itt van? - hajolt ki jobban ChangJo.
- I-Igen, ezért csak felfelé szabad nézni. Nem akarok olyan dolognak a szemtanúja lenni. Bár CAP hyungékat láttam egyszer csókolódzni.... - nyelt egyet Ricky. - Sõt még L.Joet és Nielt is együtt... - suttogta.
- Hogy kiket???? - lepõdõtt meg ChangJo.
- Pszt.... Semmi - rebbent meg a szeme a másik fiatalnak.

- Látott már valaki? - kérdezte Niel.
- 0-át!
- Pontosan 0-át!
- Nagy a fényszennyezés - hangzottak a válaszok a többiektõl.
- Biztos lesz! Muszáj lennie legalább egynek! - szólalt meg L.Joe. Nyáron ez a kedvenc idõtöltése. Hamarosan másnap és õ eddig egyet sem látott. Kezd lassan lelankadni a kedve. Lassacskán szomorúvá válik.
- Egyetértek veled ByungHun - pusmogta Chunji és megfogta szerelme kezét. Akinek a szemébe látszottak a csillagok, annyira figyelte õket. Ô is épp fel akart nézni az égre, mikor CAP hangosan elkiáltotta magát:
- OHH Láttam!!!
- Hééé!!! El ne ejts!!! - ugrott Niel a leader nyakába félelmébõl.
- Én is láttam! - pislogott L.Joe boldogan.
- Lefelé hullót. Olyan volt, mintha egy gyümölcs esett volna le a fáról - mondta a leader - Szép csíkja volt.
- Csak ti ketten láttátok - közölte Ricky.
- Aishhhh miért nem láthattam veled!!?? Miért megint L.Joe? - mérgelõdõtt Niel, miközben behunyt szemekkel CAP nyakába dörgölődött.
- Figyelem zavaros vagy! - gonoszkodott vele szokása szerint ByungHun.
- A hullócsillagok egy másodperc erejéig élnek. Mire mondanám, az már eltűnik. Az ilyesmi az egyszemélyes kaland. Egyszemélyes szórakozás.
Negyven-ötven perc múlva Niel is meglátta évének elsõ hullócsillagát. Elégedetten ásított, majd bemászott lassan vissza a szobájába.
- Ennyi volt? - suttogta CAP. Az énekes bólintott, álmosan megtörülte szemét és az ágyra bökte ujját, hogy most már lefeküdhetnek aludni.
Ricky már az ablakban könyökölve elbóbiskolt. Leereszkedett térdeire, majd leült, a falat támasztva. ChangJo segített neki fekhelyre kerülni.
- Chunji.... Én fen szeretnék lenni világosodásig is. De ha te....
- A-A. Maradjunk. Jó így. A többiek elhúzták a csíkot. Ketten vagyunk - emelte meg egy kicsit L.Joet dülöngélve, játszadozva. - Hányat láttál? - kérdezte, mire a kis rapper egy kettest mutatott ujjaival. - Akkor figyeljük õket. Én még mindig nullát. Tényleg nagy a fényszennyezés.
- Chunji.... Köszönöm.
- Mit?
- Ohhhh három! - mutatott hirtelen az égre. Szemeit behunyta és kezeit leeresztette. Kívánt egyet, harmadjára is ugyan azt. Chunji igazán meg akarta kérdezni párját, mit szeretne a csillagoktól, de jól tudta, L.Joe nem fogja elárulni.

18 BTS: TiRaRam

Hoseok viharként száguldott be a doromba, V elõtt. A nappaliukba érve ledobta magáról a ruhákkal teli hátizsákot, mi majdnem a konyháig elcsúszott a földön.
- Van itthon valaki??? - kiabálta el magát. - Hahó!? Szerinted V?
- Ne kérdezd, nem tudom... Az ajtó zárva volt - vette le válláról a súlyt és a pulthoz ment, poharat levenni magának, hogy igyon. De, ahogy nyújtózkodni kezdett a polchoz Hoseok váratlanul háta mögé ugrott.

- Bizsergek mindenhol - mondta kéjes hanggal,szorosan átkarolta a fiú derekát és nyakába lehelt.
- Tudom - szisszent fel - Már a vonaton se bírtál magaddal!.... -mászott le a pultról, miközben hátulról Hoseok akaratosan simult hozzá.
- Kibírtam több, mint egy hetet, de most már egy percet se!
- Nem tudjuk, hogy egyáltalán hol vannak a többiek. Itthon vannak-e? - fordult hátra V nagy nehezen, miközben karokba volt zárva. Hirtelen felnyögött, ahogy J-Hope nem csak az ajkaival, hanem a nyelve hegyével is hozzáért érzékeny nyakához. A rapper V haját söprögette ujjaival, miközben szájával kényeztette bõrénél. - Ez most komoly? - pirult el, mi miatt olyanná vált, mint egy érett szûz földi eper. Ahogy Hoseok lecsúsztatta a kezét a gyümölcs orcájú fiú combjaira, még hangosabb nyögéseket adott ki magából, hísz érezte, szinte már leteperik. Sok idõ telt el az elsõ szeretkezésûk óta. Túl sok, hogy most csak úgy megismételjék, gondolta V, de az ilyesmi J-Hope fejébe meg se fordult, egy fél másodpercre sem.
- Ne kéresd magad, gyere! - kezdett el mozgolódni, rámászni szerelmére.
- Lebukásra nem is gondolsz?
- Csak rád tudok gondolni, szerelmem - húzta le kezét TaeHyung csuklójáig, majd megfogta azt. A kis énekes piros orcáin feketés szemei megrebbentek. - Hiszem azt, hogy nincs itthon senki - suttogta, majd vezetni kezdte a szobája fel párját.
- H-Hoseok, legalább kopogjunk be - fékezte le a másikat, hogy benyisson Jimin ajtaján.
- A benyitás nem kopogás... - állt meg J-Hope, de ha már így történt, benéznek: - Jimin szobájába mindig ilyen rend volt???
- Jin hyung keze van a dolgok mögött, arra mérget vehetsz. Viszont ezek tényleg nincsenek itthon... - rázta fejét TaeHyung.
- Akkor gyere már - szólt nyávogva J-Hope és V derekán átkulcsolva kezét váratlanul felemelte. Elválasztotta a szerelmét a földtõl és vitte a saját szobájába, mint egy zsákmányt. TaeHyung nem ellenkezett. Eléggé meglepõdõtt azon, hogy felkapták õt.
Hoseok ügyeskedve belépett hajlékába, hogy az ágyra vethesse karjaiban lévõ megszeppent csöndességet, aki, ahogy meglátta a fehér lepedõtt és sárga-fekete párnákat szíve gyorsabban kezdett zakatolni. Megborzongott, ahogy térdei leértek a matracra. J-Hope elengedte õt, így elõre esett tenyereire. Gyorsan megfordult Hoseokkal szemben és felhúzta lábait magához, miközben szíve egyre csak hevesebben dobogott. Hoseok felmászott felé lerúgva cipõit és megcsókolta. Nyelve a másik szájába maradt, miközben kezeivel szintén szerelme pólóját kezdte felgyûrni. V reflexbõl magához ölelte Hoseokot a hátánál. A forróság kezdett rajta is eluralkodni. Szája egyre többszõr maradt tátva, ahogy várta az éhezõ csókokat. J-Hope a szerelme lába közé férközõtt és ránehezûlt, miközben ajkainak a vágyait éli ki.
- Vigyázzunk. Otthon a húgom is sejtette a kapcsolatunkat - mondta V, mikor J-Hope felguggolt, hogy mindkettejûkrõl levegye a vágytól izzadt felsõt. S eltérõ irányba elhajította.
- Attól még, hogy mi nem tudjuk, hogy itthon tudják, attól õk tudtunk nélkül tudhatják.
- Egészségedre - nézet V a szokásos, értelmes tekintetével.
- Nehogy azt mond, hogy nem érted!
- Ömmmmm - gondolkodott el tudjuk, tudtukon. Ujjait szájához tette, majd pislogott párat, ami azt jelezte nála, "nem mindegy is ez???" - Szeretlek! - vetette fel tekintetét Hoseokra, aki elõszõr értelmetlen képet vágott, majd szélesen elmosolyodott.
- Azt mondod? - nézet le V nadrágõvére, majd hozzáért és elkezdte kikapcsolni. Az az egyetlen gomb se állta útját, nem hogy a slicc cipzára.
- Megkérdezhetem, hogy miért figyelgeted ilyen pontossággal egy nadrág lehúzást? - kényelmetlenkedett TaeHyung. Amíg J-Hope a nadrágot nézte, õ J-Hopet. Ajkait harapdálta, hísz körmeit nem tudta.
- Csak gondolkozok, de már döntöttem. Maradj így... - nyomta le csipõénél az ágyra, majd a fekete boxert kezdte lehúzni. Teljesen lehúzta az utolsó ruha darabot is és a meztelen medence fölött maradt. Pár pillantást vetett a nemi szervre, majd az ajkait hozzá érintette. V felkapta a fejét, mire J-Hope bevette a szájába párja férfiasságát.
- Hoseok! - tátotta el száját V, pont ahogy a másik tette, mielõtt megízlelte az érzékeny nemi vesszôt.
TaeHyung jól emlékezett rá, mikor Hoseok azt mondta neki, ilyeneket akar csinálni vele. Ô pedig távol akart maradni ennek a bekövetkezésétõl. Még is sikerült elkapnia.... Egy kicsit sem készûlt fel lelkileg az ilyesmihez. Nem akarta ezt maguknak. Hoseok még sem akarja olyan hamar abbahagyni. Gondolom õ is érzi, nem csak én, hogy egyre csak keményebbé válok a nyelve alatt. Mégis mi hajta õt erre? Hogy képes így mozogni rajta?... Nem gyors, nem is lassú. Olyan egyedi tempóval csinálja, hogy az embernek beleborzong szíve, lelke. Egyszerre érzi a hideget és a meleget. Egyszerre kívánja és nem is.
- Hoseok?... Elég lesz... - markolt bele a lepedõbe.
- Mit gondolsz? - törülte le szája szélein kifolyt nyálát.
- Tényleg egy perverz elmebeteg vagy - pirult arcával V sebesen elfordult.
- Ugyan-ugyan - mászott feljebb nevetve - Tudod, mióta vágytam erre? Hogy így kényeztesselek? Hogy rajtad kipróbáljam? Szeretlek TaeHyung - ért meleg kezeivel a másikhoz és nyelvével saját maga nedvesítette be V ajkait. Körbe nyalta, majd ujját végig húzta ugyanott, néha kicsit beljebb is csúsztatta a másik szájába. Oldalára feküdt és állon fogva megcsókolta, hol-hol rádőlt meg vissza. Egy váratlan pillanatban a hátán egészen végig lesimított és a nyáluktól csúszós ujját bedugta hátulra Vnek. Aki azon nyomban eleresztette J-Hope nyelvét, úgy nyögött hangosan a csókjukba. Ahogy mozgatni kezdte, TaeHyung csak a levegõért kapkodott. Szabálytalanul vert a szíve és vette fel az oxigént. Kettõ, majd azonnal három ujjával tágította, hogy minél gyorsabban az igazi nagyságát dugja belé tövig. Hoseok suttogva ismételni kezdte, hogy "nem bírom, nem bírom" vagy ezerszer, mígnem mindkét keze szabaddá vált és kioldozta nadrág õvét, gombját és sietve lerántott magáról mindent. Térdéig se csúszott le az alsója, már megemelte a V csipõjét, hogy belé hatoljon. Így is lett. Az énekes felsivított, miközben Hoseok is felcsapta a fejét az élvezettõl:
- Milyen kellemes vagy belûl - mondta neki ajkaiba harapva és mozogni kezdett.
Ameddig V karjai elértek, rendesebben lecsúsztatta szerelmérõl a nadrágot. Boldog volt, hogy most nem érzett fájdalmat. Az élvezettõl; Lábai maguktól emelkedtek egyre csak feljebb, az egyiket olyan magasra himbálta, hogy megérintette vele J-Hope vállát. Majd vissza akarta tenni õket az ágyra le talpát, de Hoseok belûl egy olyan pontot érintett meg, amitõl nem lett képes megmozdulni. Egy nagy és magas nyekkenés hagyott el a hangszálai jóvoltából az énekes szája. Hoseok rá nézet és sunyin mosolyogva egy csókot dobot a levegõbe:
- Megtaláltam~ Szeretnéd, hogy újra meglökjem? - mondta affektáló hangon. TaeHyung remegõ kezét szájához tette és lehunyta szemeit, felkészûlve:
- Csináld...
Megbökte hát neki újra azt a pontot és szíve óriásit dobbant. Hoseok sikeresen megismételte ezt háromszor, mire V könnyei kibuggyantak és elélvezett!
- S-Semmi baj! - vigyorgott J-Hope. TaeHyung nyöszörgött és átkarolta a fiút, maga felé húzva.
- Ahhh kis szerelmem - szisszent fel a rapper - Érzem, ahogy alul egyre jobban csak szorítasz. Teljesen összeszűkülsz - csókolták meg egymást, mire Hoseok is a elérte a csúcsot és elélvezett, ki sem húzva utána sem. V érezte magában szokatlanul hideget, de tudta jól már, hogy mi lehet, így nem törődött vele, helyette egy könnyû takarót magunkra terítette egyik kezével. - Hagy mozogjak még. Adj helyet magadban~~ - szólt a rapper, aki az elõbb ment el még is tele van energiája.


- Ti-Raram! Ti-Raram! Reszkess földön, fent a fán. Bárki lásson féljen tõlem, fusson-bújjon én elõlem! - érkezett haza JungKook nagy jó kedvel. Sorba ment a szobákon. Benyitott Suga szobájába, Jiminébe, majd J-Hopejé következett. Lenyomta a kilincset és teljesen benyitott:
- Hoseok hyung????... - Az említett sikítva, mint egy lány lejjebb húzódott párjához. - Miii van itt? - Vnek remek reflexei miatt, már a kilincs hangjára élesen elfordította a fejét és a takaróval takarta el magát.
- JungKook kölyköm, most ne legyél kíváncsi, jóó? Ami itt zajlik, az téged ne érdekeljen - dadogta Hoseok.
- TaeHyung az? - lépett hátrébb a maknae. V megmozdult neve kiejtésétõl és pusmogni kezdett:
- Kérlek. Kérlek JungKook, most zárd be az ajtót....
- Tudtam, hogy a szerelmesek szoktak csak járni egymás szüleihez - emelte fel a fejét, majd lassan becsukta maga után a bejáratot.
- V bocsánat - vett mély lélegzettet Hoseok - Nem zártam be az ajtót.
- Ümmmmmm - fordult vissza a kisebbik. Végig tapintott J-Hope kulcscsontján, miközben sóhajtót. - Nem tudom mi lesz....
- Mindenesetre... - emelte fel csipõét a rapper, hogy elváljon szerelmétõl. V kezét szája elé kapta, úgy nyögött fel utoljára.

- Ki barnult le a legjobban? - ért haza Suga, Rap Monsterrel végsõnek. Mutatta JungKooknak meg Jiminnek, hol fogta meg a nap igazán látványosan. - Magamra kellett volna írnom a naptejjel, hogy BTS és úgy barnulni le!!
- Mondtam, hogy legyél inkább árnyékban - mormogta Rap Monster. Lassan mindenki összenyûlt a nappaliba.
- Jin itt éget le egyszer - nyúlt Jimin az említett énekesnek a pólójába a nyaki részen keresztûl. A leader örömmel látta, hogy a két tag között nem történt maradandó heg, pedig azt hitte, mind a kettõ depresszió fog haza jönni, hísz Jin annyira sírt a telefonba.
- JungKook, valami baj van? - nézett Suga az előtte ülõ csöndes, megszeppent fiúra. V befogta a fûleit és félig elfordult a társaságtól pirultan, míg Hoseok nyelt egyet, felkapta volna a székre a lábait törökülésbe.
- Igazából semmi... - válaszolt nagy nehezen JungKook.
- Hyungnak elmondhatod! - állt fel szívre tett kézzel SeokJin. - Közelállunk egymáshoz. Nyugodtan keres, ha rosszul érzed magad - mondta Jin. Nem volt alaptalan. A hercegnõ régebben minden percét a maknaeval töltötte, fontosnak tartotta a fiút, és még tartja is, csak Jimin a képbe jött, az érdekes fürdõszobai szerelmi vallomásával. A csapat izmos énekes ilyesmire, a régebbi dolgokra nem is gondol. Az elejétõl kezdve szerelmes volt hercegnõbe. S most magának tarthatja a másikat.
- Köszönöm Jin hyung, tudom, hogy törődsz velem, de tényleg semmi - vakarta meg a fejét JungKook elpirulva. V fellélegezve visszafordult a többiekhez. Jimin a hercegnõ ruhájához nyúlt, hogy üljön vissza mellé.
- Hoseok is csöndbe van- húzta el a száját Suga és az asztalra csapta tenyereit, hogy megrémítse a hallgatagat - Mi történt?? - furdalta a kíváncsiság az oldalát.
- Nem tudok semmit! Azt se tudom, hogy mennyi kettõ meg kettõ!!! Vagy is...... - hadonászott J-Hope.
- Akkor beszéljünk másról! - szakította félbe Jimin, majd az elõbb szoros helyzetben lévõ barátjára kacsintott.
- Héééé Jimin!!! - csalódottan rogyott le Suga.
- Nyugi hyung. Mások magánéletében turkálni nem a legjobb szórakozás. Én se szoktam. Nem kell mindenrôl tudnod. Foglalkozz inkább magaddal. Adjak egy jó tanácsot? - mosolygott sunyin Jimin.
- Mit?
- Menj és verd ki magadnak - erre a mondatra a mellette ûlõ Jin fejbe csapta hátulról. Jimin röhögést elfojtva kuncogott az asztal felé hajolva.
- Igaza van.... - szólalt meg Rap Monster, ahogy oldalra lenézet Suga nadrágjára.
- Neeee hülyüljetek ennyire meg!!! - pirult el Suga, mire Jiminbõl kitört a nevetést, majd erre a hangra, páran szintén rákezdtek.
- Mit nézel neki?? Olyan kicsi, nem is látod! - fogta hasát a heccelõs kedvében lévõ.
- Honnét tudod!? Láttad? - kérdezte Jin halál komoly tekintettel.
- Nyugi SeokJin, neked van a legnagyobb! - ütött párja vállaira. Annyira hangos és jóizû volt a nevetése, hogy a többiek se tudták visszatartani, a végén már Suga se, értette õ a poént, még ha túl jimines is volt.

Utolsó részt olvashattátok!
Folytatás rajtatok múlik, lásd elôzô bejegyzés >,<

17 BTS: A part

Jimin POV

Tízszer megyek el ugyan ott. Ugyan az a bolt, ház, étterem, szökőkút, szobor. Nem találom szegénykémet. Biztos nagyon össze van törve a szíve. Én is rosszul érezném magam, egy ilyen látvány után. Nem az én hibám mindez! Az a csaj magától tévedt el és vette le magáról a felsõt. Az én karjaim az ágyon pihentek... Nagyon mérges lehet rám Jin. Félek vele találkozni... Összeveszik velem. Már látom magam elõtt. Sír és szid... De... akkor is muszáj megtalálnom õt! Mond hol vagy Jin, hogy a telefonod csak foglaltat jelez!?
Kapkodom a lábaim és nem jutok elõrébb. Nem tudom, hol vagy hercegnõ! A fekete felhõk hamarabb fognak szakadni a nyakamba, mint hogy téged megtaláljalak!?
A kikötõt tizenhatszor hagytam el. Nem bírom!!!....
- Kim SeokJinnnnnnn!!! - kiabáltam megállva. Egy erdõs rész található a hajók után. A part szélén is szép gyep van. Azt mossa a víz. Lehetett volna itt néznünk a gyönyörû naplementét. Itt, ketten. Nem akarok egyedül lenni, kellesz nekem SeokJin!...
Hajamba túrtam. Nem tudtam, mi tévõ legyek. Kezd bennem felmenni a pumpa.
Épp, hogy jobbra fordítottam a fejem a már kiörült kikötõ felé, a közeledõ vihar miatt. Magas árnyat vettem észre a beton szélén. Erre felé készült jönni, de ledermedten engem nézet. Ezt nevezik szerencsés véletlennek. Ha az ember nem keresi, akkor lesz meg! Idegesítõ mondás, de úgy látszik igaz...
- Képzelõdõk, hogy itt vagy Jimin? - hátrált.
- Dehogy is!!! - ragadtam meg a karját, hogy ne menjen sehova. Esze ágába se legyen eltûnni.
- Engedj el! - próbálta kirántani karját, de szorításom erõs volt.
- Kerestelek SeokJin. Hova bújtál?
- Elmenekültem a nyílt tengerre - nézett le a földre. Annyira szomorúan nézet, hogy nem tudtam mihez kezdjek. Megérintettem a fejét és mellhasamhoz akartam húzni.
- Hagyjál! Mit akarsz tõlem!?? - lökött el, de karmaim közül nem sikerült szabadulnia. Mérgesen nézett rám, majd teljesen letört, mintha a lelkét lehelte volna ki. Szemei azonnal könnyesek lettek és sírni kezdett. Hangos, szagtatozott lélegzet vételek a fûbe eset térdeivel, míg karját még mindig fogtam - Miért nem mondtad, ha már nem kellettem?? Attól, hogy te nem szeretsz, én igen! És rossz érzés most nagyon! Hallod!? Engedj!
- Ne bassz a fejemhez baromságokat! A te agyad szüleménye, hogy nem szeretlek! - emeltem fel a hangom és leguggoltam mellé. Jin direkt nem fordult felém, ami nagyon idegesített. - Most komolyan!!?? - ragadtam meg vállát és lenyomtam a fûbe, nem kérdés, hogy ezek után mit csináltam; fölé másztam. Hozzá értem alsó ajkaihoz, hogy megcsókoljam, könnyítve feszült idegeinken, de õ elfordította fejét:
- Kicsit se sejtettem, hogy azért jössz Boracayra, mert én nem tudlak kielégíteni!
- Én nem kurváztam!!! Az a csaj eltévedt, a miattam nyitva hagyott ajtón bejött. Én aludtam, hísz fáradt voltam. Kora reggel ébresztettél!!
- Ha az is baj, hogy mellettem ébredsz, akkor tényleg nincs már mirõl beszélnünk!
- Megint félre értetted!!!
- Nézz inkább a hátad mögé!!! Mindjárt szakad! Megyünk vissza!!!!! - kiabált és én ugyan ebben a hangnemben és szinten feleltem:
- Mit csinálnál ott????? A sarokban bõgnél, miközben egy újjal se nyúlhatok hozzád?? Hülye, megszakadna érted a szívem!! - néztem könnyes, nagy szemein végig. S erre én is elkezdtem. A arcomon lefolyó cseppek Jin nyakába estek. - Milyen logika ez? - szipogtam - Kellesz nekem. Nem vágyok kurvákra, se normálisakra. Te is szereted, ha csókollak. Hadd folytassam és ne higgy soha az agy szüleményeidnek.
- De a szememmel láttam... A szememnek hittem... S hiszek, mert nem tudom, még is hogyan került oda az a csaj...
- Angolul megkérdezed tõle basszus! Én nem tudom. Besétált és felébredtem, mondott valamit, majd felsõjéhez nyúlt és levette. Majd jöttél te. Ilyen gyorsan történt minden.... Azt se tudom már, hogy mikor születtem. Csak te vagy most a fontos.
Becsuktam a szemeim és sírtam. Jint sose akarom elveszteni. Fõleg nem az én hibámból. Csendesen voltuk ott a fûben. Hercegnõ helyet én adtam ki a nyávogós hangot most...
- Szállj le rólam - mondta Jin nyugodtan utasítva.
- Hm?... - néztem rá.
- Nem illik ilyet csinálni közterületen - pislogtam párat, majd elmosolyodtam rajta, mire Jin is - Jimin. Hiszek neked. Remélem igaz. Túlságosan szeretlek, hogy ezen tovább rágódjak. Szeretlek! - láttam, hogy fejünk felet az ég tisztulni kezd. A villanyok felkapcsolódtak és a hold meg a csillagok megjelentek. A napból már csak egy-két vörös fény nyaláb maradt. A romantikus hangulattól ráhajoltam Jinre és megcsókoltam.
- Jimin, mennyire igaz az, hogy a szeretkezés boldogabbá teszi az embereket?
- Húzzunk haza és dugás közbe meglátjuk.
-M-Milyen szavakat használsz? - pirult el alattam. Felálltam és felé nyújtottam kezem, hogy felhúzzam ôt.
A levegô lehûlt, de nem annyira. Igazán kellemes volt. Nyugodtan sétáltunk vissza. Pontosítok; kézen fogva, nyugodtan sétáltunk vissza~
- Jin... Jobban éreznéd magad, ha bocsánatot kérnék?
- Jól érzem magam - fordult hozzám érthetetlenkedõ tekintettel.
- Ott hagytalak a piacon, csak, hogy aludjak.... Nem kellett volna ezt tennem. Még az ajtót se csuktam be. S az eredménye!.... Máskor nem leszek nélküled, csak akkor, ha muszáj!  Bocsánat! - hajoltam meg elõtte.
- Hahaha Barom - nevetett kedvesen. Megsimogatta fejem, s én is mosolyogva felegyenesedtem:
- Egyetértek...
Jin elõre nyújtotta kezeit és megfogta vele az enyémet. Olyan lágyan érintet meg, hogy majdnem elvesztettem az eszméletemet. Elpirultam és felnéztem rá. Hirtelen nem értettem, hogy Jinnek miért konyult le szája széle. Szemeibõl kihullottak az utolsó, megmaradt könnyek, miket rendkivûl gyorsasággal letörült, remélte, hogy nem vettem észre és kezemet fogva tovább ment. Én utána, s nem láttam arcát. Rákérdeztem, mert nem hagyott nyugodni:
- Szeretnéd, hogy megvigasztaljalak? - emeltem fel szemöldököm.
- Elõszõr érjünk haza - sprintelt. Nem akartam szipogni hallani. Segítek neki kisírni magát...
Láttuk már a szálloda nagy épületének tetejét. Hamar odaérkeztûnk. Jin fellépet az elsõ lépcsõ fokra, majd azonnal megfordult:
- Jimin! - váratlanul a nyakamba esett és szorosan átölelt. Még mindig könnyezett. A szemei nagyon ki lehetnek sírva.
- Ha szeretnéd, kérhetûnk másik szobát. Nekem se kellenek ilyen emlékek.
- Az is pénz. Inkább hagyd! - bújt hozzám bújt én meg a csipõénél átöleltem:
- Akkor... Jin, itt vagyunk. Hagyj vigasztaljalak meg.
Hercegnõ bólintott. Felmentem kinyitni az ajtót és mély lélegzettel benéztem. Minden úgy volt, ahogy hagytam. S épp ez a baj:
- Jinnnn - vakartam meg a fejem, ahogy a zacskókra néztem - Van benne romlandó???
- Ohhhhh te jó ég!! - rohant be mellettem és bele nézet. - Egy-két hús lehet - szisszent fel és a konyha pultra emelt mindent, hogy átnézzen.
- Sajnálom. Utánad futottam. Nem akartam az idõt húzni azzal, hogy kipakoljak. Elég nehézkes volt azt a szajhát kikergetni. Mondtam neki, "no, no, no" majdnem azt mondtam neki, hogy no more dreams!
- Eltéved tyúk, mi?
- Ha a tyúk az öregebb, akkor igen.
- Már csak azért is nem megyünk más szobába, hogy spóroljunk.... Megromlott az egyik fajta marha hús - sétált elém, én meg leültem az ágyra, gyûrve arcom - Lehet, maradunk az éttermeknél...
- De én a te főztöd akarom enni! - fogtam meg a kezét és közelebb húztam annyira, hogy felguggolt az ágyra, lábaim közé.
- Annyi minden történt ma.... Boldog voltam reggel, hogy fõzhetek majd neked. Boldog, amiért együtt vásároltunk. Szeretni való voltál, ahogy kérdezgettél errõl-arról. Aztán szomorú lettem menekülésem közben. Felszálltam egy hajóra, miközben te a parton kerestél. Addig próbáltam tisztítani a fejem, hogy vihar keletkezett. Nagyon hullámzott. Ijesztõ volt. Az utasokkal együtt én is pánikba estem.
- Ha bajod esett volna....
- De nem esett. Mikor a fedélzeten párszor elestem, nagyon rettegtem, hogy ne csússzak rossz irányba. Száraz partot érve jobban éreztem magam, de ötletem se volt hova menjek. Elballagtam tudtom nélkül, ahol te voltál.
- Jó felé ballagtál! - húztam le fejét hozzám, hogy megcsókoljam. - Egyben vagy! Hála az égnek! - simogattam hátán végig.



- Vigasztalj meg... - pislogott párat és mellém feküdt. - Teljesen, Jimin... - hunyta be szemeit én meg fölé guggoltam. Kicsatoltam õvemet, majd Jin háta mögé csúsztatva kezeimet, benyúltam hátsójánál a nadrágjába. Levettem róla és boxerben hagytam magam alatt SeokJint.
- Hova?....
- Nyugiiii.
- A földön van!?? - nézet rám, mint egy igazgató a rossz gyerekre. Megcsókoltam gyorsan és masszírozni kezdtem nagyságát. Mit számít, ha az a ruha lecsúszott a padlóra? Ne érdekelje. Adok én mást neki, amivel tudd foglalkozni.
- Gyerûnk, emeld fel a kezeid egy kicsit - rángattam le róla a pólót, miközben nyelvével nem volt képes elengedni. Milyen meleg a póló, ha ez ilyen meleg... A teste vajon? Felguggoltam és hátam mögé dobtam Jin felsõjét.
- Hááá kösz... - lihegte a pólója miatt. Engem most csak a teste érdekelt. Összedörzsöltem az ujjaimat és ráemeltem tenyeremet Jin mellkasára. Ahogy gondoltam, tûz forró. Ha rátörnék egy tojást, tuti rántottává válna. Ezt a hõt!! De miért?
Ráhajoltam, ajkaim közé fogva mellbimbóját. Út közben levettem magamról a nadrágot.
Érzem, a combjainál még forróbb a teste, nem mintha a nyakánál harminc fok alatt gőzölögne! Feljebb csúsztam, hogy megcsókoljam. Elfogott az a gondolat, mi van ha lázas? Végig simítottam arcán, majd a homlokán hagytam tenyeremet rátapasztva. Összehasonlítottam az enyémmel, de Jinnek ez szinte fel se tûnt. Lábaival átkulcsolt engem. Hercegnõ egész egyszerûen lángba ég a vágytól. Nincs láza. Hála az égnek..... Tényleg nem esett semmi baja.
Hercegnõ olyan, akire nem kell vigyázni. Pedig szívesen lennék a lovagja. De hát õ nem olyan. Nem szorul rá. Maradok egy szerelmes barom, aki a szívébe hatol. A virágokkal díszített rétet hagytam érte ott. Mert az õ teste finomabb. Az más, hogy megérdemlem-e. Ameddig Jin önszántából adja át magát nekem, addig csak örülök. Könnyen a fejébe tudok látni, ezért is szerettem bele. Lehet, hogy õ sokszor nem képes felkészülni elszántságaimra, de nem baj, ha egy kis ellentétűség van kapcsolatunkban. Így szeretem. Kiábrándultságtalonul szeretem. Következõ életembe se fog véget érni az iránta való vonzalmam. Kimondhatatlanul szeretem. Égõn szeretlek SeokJin!
Azt hiszem, az én énem is forrósodni kezd, olyannyira, mint szerelmemé. Ha ez így megy, nagyon kifogunk fáradni. Pedig én már most szédülök, annyit futottam ma. Lehetséges, hogy Jinben is van energia veszteség. Ô futott is és sokat sírt. De... Tévedésbe eshetek, hísz most olyan erõsen szorít magához, hogy mozdulni se tudok. Milyen kár... Kiszemeltem már magamnak azt a fehér, szemre való boxert, mi igazán rossz helyen van jelenleg. Azt is le kéne dobni a földre kjhehehe. Na jó, ez gonosz gondolat, de még is el kell távolítani onnan.
Jin, ahogy lazulni kezdett, hátranyúltam, hogy lerántsam az utolsó ruhadarabját is. Mire õ belemarkolt a pólómba:
- Nem láttalak még ingbe - fújta ki magát lihegve és felült. Kérdõen néztem rá. Megfogta alul a pólóm és ügyesen elkezdte levette rólam. Gondos mozdulatokkal és finoman felhúzta az anyagot. Megremegtem, ahogy érezni kezdtem Jin érintéseit. A kezével felsõm után haladt. Végig tapintott kidolgozott izmaimon. Végül két kezével vette le rólam a fölöslegest. Maga mellé tette, olyan szépen leterítve, hogy azt hittem már, össze akarja hajtogatni. Rám nézett és édesen mosolygott. Gyönyörûen, olyan csodálatosan, ahogy az elõbb végig járt ujjaival testemen. Kényeztetõ érzés. N-Nem akarja ugyan így levenni az alsómat is?
Ajkaimba haraptam és ledöntöttem õt. Dörgölődni kezdtem hozzá, miközben rajtam még volt egy ruhadarab. De tényleg szeretném, hogy azt se én vegyem le. Tovább folytattam így. Rámarkoltam SeokJin nemességére. Végig húztam rajta kezem és meglepõdve felrántottam a fejem, szemkontaktusba kerûlve párommal. Szóra nyitottam a szám, de nem mondtam semmit végül... Milyen nagy. Én érzem így vagy tényleg keményebb, mint máskor? Ijesztõen merev. Egyszer se vettem a számba, s nem is tudnám tövig egy ekkorát. Mit is mondhatnék ilyenkor? Jin.... Irigyelhető méreteid vannak.
Elmosolyodva becsuktam szemeim, miközben tovább tartottam markomban párom péniszét. Felemelte egy kicsit a lábait és combjait neki dörzsölte a boxeremnek:
- Miért nem veszed le már? - nyúlt kezével is oda.
- Vedd le rólam - néztem rá nagy mosollyal. Felguggoltam és Jin sóhajtva felült:
- N-Nem tudod magadnak? - pirult el, ahogy ujjaival alá nyúlt. Rabul ejtõ volt így látni. Édes volt. Vállamra döntötte fejét, úgy húzta le térdeimig, ahol én vettem át. Jin addig ledőlt, s ahogy lenéztem rá elfogott a nevetés:
- Mond, miért vagy ennyire pirult egy ilyen kicsi dolog miatt??? - dobtam el röhögés közben az alsóm és a hasamat kezdtem fogni a kínzó kacagástól.
- Ne nevess! Nem tehetek róla! Zavarba ejt.... - halkult el. Közvetlenül ráhajoltam és megcsókoltam, miközben férfiasságommal a célhoz közeledtem.
- S ez nem ejt zavarba? - leheltem szájába, ahogy benyomtam neki. Haladtam befelé, s mindkettõnket elfogott a gyönyör. Jin eget rengve nyögdécselt élvezettel teli hangjával és... én is. Hangos lélegzeteket vettem, miközben fura, magas hangok jöttek ki belõlem. Ott vagyok, ahol egy ember csak akkor lenne képes lenyugodni, ha szívinfarktus érné. Jin melege körbeveszi férfiasságomat. Lökdösöm magam befelé egyre-egyre gyorsabban. De mintha elfelejtettûnk volna valamit... Ammm lehetséges, hogy azt, amit SeokJin nem szeret annyira, a tágítás? Tényleg nem ugrott eszembe, hogy kéne. Jó, hogy nem éreztûk szügségletét. Meg vagyunk így is. Nagyon élvezem; Szerelmemet látni egy ilyen érzés közben, maga volt az extázis. Ha csak az ajkai széleit néztem, még attól is jobban felizgultam. Úgy látszik Jin most se tudja visszatartani azt a hatalmas nyál tömegét:
- Miért nyáladzol ennyire? - kuncogtam kapkodva a levegõt és egyik ujjamat egy kicsit bedugtam hercegnõ alsó ajkain végig csúsztatva a szájába.
- Csókodért... - hallatszót az értelmes válasz. Olyan határozottan mondta, hogy csak azon lepôdtem meg volna még jobban, ha névelôt is tesz hozzá. A csókomért.... Elkomolyodtam és lehajoltam hát hozzá. Folyamatos lökéseim közben nyelvemmel cirógattam Jin szájának belsejét.
- Szeretlek - suttogtam, ahogy végig simítottam szép arcán.
Igen, sok minden történt ma azaz tegnap. Hísz az óra már a 3-mat is elhagyta. De úgy látom, hogy..... aludni majd csak délben fogunk.

16 BTS: A hajó

Jimin POV

- Mi a különbség a csirke és a tyúk között?
- A tyúk az öregebb.
A piaci járkálás közben rádöbbentem, hogy én mennyire nem vagyok tapasztalt a fõzzés terén.
- Meddig szokott élni egy tyúk?
- Levágásáig! Az meg gazdától függ...
- Igaz, hogy hús csak körettel hizlal?
- Igen. Marhát veszek a kimchihez, jó? - mosolygott rám méz édesen. Általában nem észlelem, hogy magasabb nálam, de most úgy sugárzik, felnézek rá.
Haladuk pultról pultra. Jin mutogatót meg motyog, amennyit csak tudd angolul. Öregek kiabálása. Gyermekek visítása. Minden. Jól meg van az a piaci tömeg hangulat. Teljesen lejárjuk a lábunkat. Kezdek fáradni.... Összemosódik a látásom. Keverem a zöldségeket, bár nem mintha alapból ismerném õket. Azért a burgonyát tudom! Vájunk csak... Ez sokkal nagyobb.
- Ez nem krumpli? - mutattam rá.
- Dehogy. Az zeller - paskolgatta meg fejem bubját. Szóval zeller. Hát olyan is létezik??? A durián is fura volt, de ez!...
Egyre nagyobbakat ásítok. Hiába próbálom Jinre ráhajtani a fejem. Ez egy hiperaktív (legalább is most)! Mennyi energiája van. Már 3 órája itt vagyunk. Nem  is reggelizett semmit velem. Ebéd idõ is már elmúlt. Ô meg nem evett...
- Jin, a kimchidbõl majd enned kell!!! - a szavamra, hercegnõm felém kapta fejét - Ne nézz így rám. Muszáj! Nem akarok csont és bõrt ölelgetni. Szeretném, ha ennél...
- De hát....
- Csak az én kedvemért!
- Kedvedért?... - bámult rám, mintha most mondtam volna a kivégzésének módszerét. - Még meggondolom...
- Gondold! - legyintettem hátára mosolyogva, majd nyújtózkodtam ásítva: - Viszont, mit szólnál, ha most hazamennénk visszafeküdni?
- Hehe szeretnéd. Alig vettem valamit - nézett szatyraira. 3 órán át válogatót és még a felénél se tartunk. Hőgutát fogunk kapni!!!
- Jin! Én már nem bírom! Fáradt vagyok - nyafogtam affektálva. De hercegnõ nem figyelt rám. Lehet, mert már sokadszorra említettem ugyanazt... - Énnnnnn... Akkor haza megyek egyedül.
- Micsoda!?? - állt meg és 180 fokkal felém fordult. - Egyedül mész?... - nézet közvetlenül a sebemre, ami már alig látszik szerencsére. Tudtam, mire gondol. Félt engem. Igazából én is õt,de nincs messze a szálloda. Sietek, aztán bezárkózom. SeokJin meg biztos nem keveredik ki a tömegbõl. Annyi kedves ember van itt, vigyáznak egymásra. Plusz rendõrõket is láttam.
- Hercegnõ?...
- Nem szeretnélek magam mellől elveszíteni.... - dörzsölte csuklóját, mire én megérintettem kezeit. Közeledtem felé. Már megtudtam volna csókolni, de csak egymáshoz nyomtam homlokunkat. - Annyira akarsz, menjél - suttogta és lejjebb hunyta szemeit. Kezein éreztem, hogy már nem feszült. Nyugodtan engedtem el. Jin követett szemeivel, ahogy eltűnök a tömegben, a hotel irányába. Azt hittem, nincs nagy távolság, de legalább egy óra kellett, hogy meglássam a szállót. Lehet, hogy más úton jöttem? Kerülővel? Mindegy!
Túl korán keltett engem a hercegnõ. Nem aludtam ki magam. Most itt az alkalom hát.
Kinyitottam az ajtót és nyitva is hagytam, kilincsre se zártam be, résnyire maradt. Hátamon elfeküdtem. Vártam, hogy elnyomjon a fáradság. Éreztem, ahogy elnehezülök. Szemeim elõtt már csak sötétség van, mi jelzi; már alszok.

Jin POV

Kezd rengeteg idõ eltenni hehehe. Vissza kell mennem. Jiminnel kell lennem. Hísz ezért is jöttünk Boracayra, hogy együtt legyünk. Hogy mondta?.... "Édes kettesben"?~
Sietve hát a hotelhoz értem. A szállásunk lépcsõjét értem el csak, már kiabáltam:
- Jimin! Aggódtam és.... - nyitottam ki a kilincsre zárt ajtót és elállt a szavam. Jimin rám szegte tekintetét én meg elejtettem a szatyrokat és végig mértem az elõttem tárult látványon. Szemeim kezdtek könnybe lábadni. Jimin elõtt egy idegen... Barna bõrû, vastag combok, kicsi drapp szoknya és ráadásként méretes idomok fedetlenûl. Mozdulni sem tudtam, pedig fejem már helyén se volt! Üresség tátongott bennem, olyan sötéten, mint a nõ lábánál lévõ fekete top. - Még is csak jó ízlésed van - suttogtam páromnak. Hátra léptem, elrántottam fejem és szédülni kezdtem. Kiabálni akartam fájdalmamból. Mérgembõl, dûhõmbõl, szomorúságomból, mindenbõl, ami felgyûlt bennem.
- Jin!?
Ahogy Jimin hozzám szólt; Elszaladtam! Utolsó pillantást se vetve vissza. Le a lépcsõn. Betonon vagy homokon, nem érdekel. El innen, ahogy csak a lábam bírja. Futásom közben éreztem, hogy mindkét szemembõl kiszivárgott egy jég hideg könnycsepp. A forró nap elpárologtatná azonnal, de ez túl jeges volt. Szívembõl jövő fagy, mi lecsurgott arcom két oldalán, nedvességet hagyva maga után.
Kiértem már a hotel területén, de még elméletileg ott voltam. Akár milyen messze is jutottam... Gondolatomban még ott voltam!!! Az ajtóban, ahol Jimin elõtt egy fél meztelen nõ állt.
Van egyáltalán értelme azon gondolkodnom, hogy miért történt ez? Jimin mit forgatott a fejében?
A kikötőbe értem. Olyan messze voltam, hogy tovább már sétálva is menekülhetek. Meneküljek! Elfelejteni ezt nem tudom most. Rágódhatok rajta... Addig is menekülnöm kell.
Fehér-fekete kis zászlók a szélein, a burkoztatja sárga, fedélzete nagyban árnyékos. Takaros hajó. Hajó, mivel az emberek eljuthatnak a tenger közepére is. Én is oda vágyok. Menekülni a nyílt kékségbe...
Felsétáltam rá és jelentkeztem a többi turista mellett utasnak. Öt perc se telt el, a hajó elindult. Az orrához mentem és rádőltem a korlátokra. Elõre néztem, néha-néha meg karjaimra. Mik remegtek, mintha fújná a szél és fáznának. Csönd volt. Nem volt emberi hang. Viszont a hajó motor búgót, idõként elnyomva a tenger habok neszét, a hullámok surranásának suttogását. Miért érzem, hogy hozzám akarnak szólni? Válaszolni akarok nekik. Beszélni akarok. Mesélni akarok. Sírni akarok. El kell mondanom valakinek a fájdalmaim! Összeszorítottam szemeim, visszatartva a könnyeket. Mélyen fellélegeztem, miközben belûl már hangosan zokogtam, bõgtem. Elõkaptam zsebembõl a telefonom. Nem számít a pénz, felhívom. Csak vegye fel.
Ahogy kicsörgött fülemhez emeltem. Párszor megismételte a csilingelés szerû hangot, majd elállt. Semmi nem szólalt meg. Kinyomták?... Már kezdtem leemelni kezem, mire:
- Hallo, Jin, te vagy az?
- NamJoon! - szorítottam meg a telefont két kézzel. Még is csak felvette, csak nem szólalt azonnal bele. - NamJoon, NamJoon! Nem tudom, mit kezdjek magammal!...
- Heee? Hívogatsz 1000 km-ekrõl?....
- NamJoon....
- Sírsz is? Hallom a hangodon.... SeokJin... Mi történt?
- Rossz! Szomorú! - rogytam le lábaimon - Menekültnek érzem magam. Egy hajón vagyok, a nyílt tengeren.
- S Jimin nincs veled?...
- T-Tõle menekültem.... - pusmogtam és a könnyeim elálltak.
- Gondolom okkal...
- Egy félmeztelen nõvel volt, mikor haza értem - motyogtam el a fõlényeget.
- Hoooooooogy? - NamJoon nagyon meglepõdõtt.... - Viccelsz? Nem azért mentetek, mert kettesben akartok lenni?
- Én is azt hittem... Nem tudom, most mi van. Tényleg nem látok a fejébe. Azt hittem, komolyan velem szeretne lenni. Ô volt az, aki szerelmet valót nekem... Megunt volna? Nem kelek neki.... A tengeren maradjak, vagy mi???? Neeem tudom!!! - nyeletem fel. Vártam barátom válaszát, ami csak idõvel jött:
- Mikor Jimin eltűnt, téged semmivel se lehetett vigasztalni. Most se tudnálak én. Aki tudna, az Jimin. És ostobaság, hogy ez honnét veszem, de..... Jimin már biztos nincs azzal a nõvel. Ne kérdezd, miért mondom ezt, de szerintem már keres téged. Jiminnek kell, hogy megvigasztaljon..... Miért nem csináljátok azt, mint egy átlagos pár? - kérdezte NamJoon.
- Hm?
- Feküdjetek le és béküljetek ki!
- Ne viccelõdj kérlek - csaptam fejem magam.
- Majd én megvigasztallak!!! - hirtelen egy másik hang szólt a vonal túl oldalán.
- Yoongi? RapMonnal vagy? Ketten vagytok? Háá?? - pirultam el. Ôk is olyan kapcsolatban vannak???
- Ühüm, itt vagyunk Busanba. Viszont.... Ha jól hallottam; Te bajba...
- Suga... Annyira elmenekültem Jimin elõl, ha keresne, akkor se találna.
- Mérges vagy rá?
- Igen... Háta mögött eldobott magától.
- SeokJin hyung... Ne mondj ilyeneket. S ha az egész.. nem is tudom, véletlen? Csak ott volt egy csaj félmeztelenül?
- Suga.... Fekete felhõket látok.
- Hõ? Ez mit jelent?
- Azt, hogy fekete felhõket látok! V-Vihar lesz! - emeltem az égre tekintetemet, mi már nagyban beborult.
- Huuu boracayi vihar. Egészségedre.
- Erősödik a szél - tettem szemem elé kezemet. - Leteszem! Köszönöm, hogy beszéltetek velem!
- Ne légy öngyilkos! Szia!!!!
A hajót egyre jobban dobálták a hullámok. Bevallom, kicsit félni kezdtem. Beljebb jöttem a szélérõl és megragadtam egy korlátot, ahogy mások is a fedélzeten. A jármû visszafordult a kikötő felé.
De... nekem tényleg a tengeren kéne maradnom. Ha már ilyen fordulatot vetett a sorsom, hogy nincs szerencsém szerelem terén. Pedig Jimin  még tegnap is kívánatosan csókolgatott, sõt ma délben is szeretet áradott belõle... Meg akar őrjíteni? Nem értem!

15 BTS: Ketten

Boracayi repülőtér.
Jimin arcán egy fekete maszk ékeskedett, hogy a rajongóknak ne legyen túl felismerhetõ, plusz a kék, szeme alatti sebe miatt. Jin is feltûnés nélkül, öltözékével beolvadt a tömegbe. Szorosan egymás mellett haladtak.

- Hercegnõ - szólalt meg Jimin a taxiban, mikor már félúton voltak. Lejjebb húzta a fekete anyagot arcán - Látszik, hogy aggódóan nézel. Ne figyeld a maszkomat, se ami alatta van. Azaz az ajkaimat bár mikor figyelheted! - nevetett fel és szerelme combjaira emelte kezét - Csak a folttal ne törődj.
- Még, hogy ne törődjek!???.... Lehetetlen...
- Akkor próbálj ne olyan szomorúan nézni rám! - csipett bele párja láb részébe enyhén. Szeretné, hogy a másik szótfogadjon neki. Jin megragadta fiatal párja kezét:
- É-Értettem....
Boracayban, Philippines szigetén az angol és a tapagalog (filippínó) a hivatalos nyelv. Így nyugodtan szólhatnak egymáshoz anyanyelvûkön. Kicsi az esélye, hogy más is megérti.
Jiminék elégedetten érkeztek meg a szállodához. Közvetlen tengerparti, földszintes faházak várták õket, mik fel voltak a talajról emelve, a víz és homok miatt. Két oldalt lépcsõ vezetett a bejárathoz.
Belülről nem volt nagy. Elõszõr a francia ágyat lehetett észrevenni, minek két oldalán kis éjjeli szekrény volt. Ezt a helyiséget egy fal választotta el a konyhától, hol a hûtõ és a tûzhely tanyázott. Végül egy lak barna ajtó mögött a tágas fürdõszobára találtak.
Remek állapotú, tiszta, rendezett, kényelmes és nincsenek közel a többi turista lakta faházak. Hamarabb érik el a tengert, mint egy másik emberi lelket. A víz habjai fogják felfogni Jin éjszakai nyögéseit. S Jimin jól tudta ezt, mivel hercegnõ a repülőjegyet, õ meg a szállást intézte.
- Imádom - feküdt el a fiatal énekes kinyújtózkodva az ágyon. Hosszú lélegzettet vett, ahogy végig nézett a megágyazott fekhelyén, majd Jint tetõtõl-talpig felmérte, ahogy csomagolt ki. Mélyen hallgatni kezdett és perverz gondolatok támadtak és gyülekeztek benne. - SeokJin... Ha ide jönnél... még imádni valóbb lenne itt heverni - suttogta, de a hercegnõ mintha nem is hallotta volna. Tovább túrt a bőröndökbe, míg nem a keze ügyébe került valami:
- Jimin... Ez? - állt fel egy karkötõvel, mit párja hagyott el az nap éjszaka. Oda sétált szerelméhez, aki hason feküdt a vánkosok közé süppedve.
Jin ahogy felguggolt az ágyra a másik azonnal karjához kapott és ledöntötte, hogy fölé hajoljon. Hercegnõt annyira váratlanul érte, hogy hátra dőlése közben véletlenûl hozzá ért szerelme szeme alatti sebéhez. Jimin elkapta fejét és felszisszent.
- Hiiiiii bocsánat!!! Nem akartam... - rántotta szája elé kezeit és fel akart ülni ijedtében, de párja nem hagyta. Jimin lefogta hercegnõje vállait, hogy maga alatt tartsa, miközben szemeit törülgette.
- Semmi. Én voltam a meggondolatlan - kuncogott fel és Jin szemeibe nézett. Az énekes érezte, hogy nem akarják õt innen elengedni. Beletörődött, majd felnyújtotta a kezében lévõ karkötőt:
- Ez a tied. Mi legyen vele? - Jimin magához vette és felismerte, hogy ezt hagyta el direkt a rabláskor. Eddig Jin őrizte neki? Milyen aranyos, gondolta, ahogy az ékszert nézegette.
- Tegyük el.
- Add, elteszem akkor - kérte vissza Jin, mire a fiatalabb elhajította azt az ajtó irányába. A hercegnõ érthetetlenül nézett utána.
- Majd késõbb - nyögte Jimin, ahogy feljebb mászott ránehezülve szerelmére. Végig simított az arcán, majd akaratosan megcsókolta. Jin nem viszonozta, csak elpirult. - Túl korai lenne átadnod magad?... - dugta át a nyelvét és kikapcsolta SeokJin nadrág övét. - Akkor menjünk fürdeni...
A tengerpart nagyon hosszan nyúlik el. Az emberek sehol sincsenek sokan, mert szét tudnak szóródni. A két kikapcsolódó idol megízlelték a tenger sós zamatát. Hol az egyik, hol a másik akarta jobban kiinni a temérdek folyadékot. Nevettek egymáson, ha nem éppen a szemûkbe ment a mardosó agyag.
- Ahh kezdi csípni a sebemet - motyogta összeszorított fogai közt Jimin, ahogy érezte a fájdalmát. Hercegnõ oda sietett hozzá, mielõtt a sarkukban lévõ nagy hullám eléri õket. Átölelte szerelmét védelmezõen. Kisodrottak egy kicsikét és Jimin a lábujjhegyével megtudta érinteni az alattuk lévõ homokréteget, majd teljesen talpára állt. A gyengébb meztelen felsõ testet magához szorította. Nem tudta visszafogni magát és elkezdett hercegnõje hátán lefelé simítani, miközben a nyakába lehelt. Ajkaival érintgetni kezdte a selymes bõrt. Akaratos és forró vágyaitól fel-fel szisszent, nyögött. Egyik kezével kényeztetni kezdte Jint a mellbimbóinál, aki felhajtotta fejét. Ezzel Jimin nem tudott ellent állni, hogy ne nyaljon fel rajta végig:
- Sós vagy - suttogta. A fiatal énekest feltûnõen nem érdekelte a körülöttük lévõ emberek. Viszont SeokJint igen. A strandolok nem figyelték kettőjüket, de bármikor rájuk nézhetnek és Jin akár hogy is, nem szeretne feltûnõ lenni. Amit most Jimin csinál nem illik. Attól még, hogy más országba vannak, a kultúrájukat meg kell õrizni. Jin alapból azt hitte, hogy azért jöttek be a vízbe, hogy csillapítson magán a vadóc énekes. Úgy látszik nem sikerült neki.... Egy félmosoly húzódott Jin száján, majd kibújt párja szorításából és beljebb úszott egy-két kézhajtással.
- Pihenj!... Feküdj fel a vízre! - mondta törődés telien Jin és mély levegõ vétellel felemelte lábait. A hullámok fodrain maradt lebegve.
- Nem tehetek magamról... - eszmélt fel Jimin, hogy milyen illetlenséget mûvelt itt egy közhelyen... Nagy levegõt vett és követte hercegnõ példáját, hogy kikapcsolja magát.
Boracayban nincsenek nevezettségek, azaz nem igazán. Ide kifejezetten nyaralni, fürdeni, napozni, szórakozni járnak az utazok. Ezért nincs írott tervûk Jiminéknek. A lustulást és a folyamatos étterembe járást meg lehet unni. Ami az evést illeti, Jin olyan keveset fogyasztott, hogy párja talán a háromszorosát. Jimin aggódni kezdett és az okáért kutatott. Amit még lehet SeokJin se tudott. Mindenesetre a hercegnõ öt-hat nap után nem más által elkészített ételt szeretne, hanem õ főzzön szerelmének... Az utóbbi idõben ezt a vágyát táplálgatja, ha magát nem is. Meg szeretné kérdezni Jimint, hogy mit szól az ötlethez, de.... mindig elszáll a bátorsága. Azt gondolta, majd szeretkezés közben, hísz akkor mindig bátrabbak a cselekedetei, végül meg egyszer se merte. Otthon a többi tagnak már főzött négyszer-hatszor, de az nem volt ínyükre való, sok kritikát kapott. Ezért is fél annyira. Jiminnek egyedûl más főzni. Elgondolja ezerszer, hogy mit fog és hogy, de gyakorlatilag hozzá se mer kezdeni. Jiminnel kell elmennie vásárolni, hogy még is mit szeretne enni. Nem magának szeretné készíteni.
Legtöbbször ez a gondolat menet zajlik benne. Mikor meg nem, akkor Jimin alatt lehet. Éjszakánként direkt elfelejti, hogy nyugodtabban legyen párjával és jól aludjon. Teljes mértékben megszerette a szexet, mivel azzal rendesen ki tud fáradni. Ô szokta Jimint éjszaka a haladásra jobban biztatni.
- Fáradt vagy? - kapkodta levegõjét Jin. A fiatal énekes feltápászkodott és álmos tekintettel végig simított szerelme meztelen testén, ami napról-napra még vadabban kíván.  Egy nagyot felásított és, mint aki eszméletét vesztette ráesett az alatta lévõre. - É-Értettem a választ... - sziszegett Jin és beletúrt a másik fekete fürtjeibe. Úgy látszik, itt a mai menetnek a vége, pedig a hercegnõ még nem fáradt.
- Szeretlek, ezért most megengeded, hogy rajtad aludjak.
- Mintha nem azt csinálnád minden nap - nyújtotta ki lábait Jin és felnézet a plafonra. Próbált álomba zuhanni, de gondolatai nem engedték. - Jimin, én rosszul főzök?
- Főzés? Hogy jön ez ide? Éhes vagy?? Mondtam, hogy egyél többet vacsoránál!
- Nem vagyok éhes. Másról van szó...
- Mond hercegnõ, mielõtt elalszok - lábaival lefordult szerelmérõl, hogy megnézze az órát, ami már hajnali kettõt hagyta el, pár perccel. Jin idõzítetten, összeszedte gondolatait:
- Szeretnék főzni. Itt... Neked... Csak úgy próbából! De nem tudom, tetszik-e neked az ötlet....
- Te főzöl? Nekem? De jól hangzik!!!
- Hogy jól?.... De hiszen a múltkor a kosztomra azt mondtátok rémes, csak azért ettétek meg, mert éhesek voltatok!... - szomorodott el Jin, ahogy visszagondolt. Jimin erre felkacagott:
- Csak összebeszéltünk!!! Komolyan vetted?? Ez azért van mert te nem kóstoltad meg, nem hogy egyél egy egész tányérral! Pedig isteni volt!!
- Az ember saját főztjétől elhízik!
- SeokJin. Ha holnaptól lesz egy olyan mondás, hogy a szextõl lesántulsz, akkor többé nem fekszel le velem? - nézett fel fél szemmel párjára, aki hallgatottan megköszörülte a torkát. Mélyen magában tudta, hogy Jiminnek igaza van... A fiatal énekes sóhajtott egyet és Jin fölé emelkedett és a homlokára egy 'jó éjt' csókot adott. Majd elterült mellette. - Főzz nekem.
Jin elmosolyodott szerelmén. Közelebb bújt hozzá. Jimin akár mennyire holt fáradt volt, átölelte a másikat.
Holnap reggel beköszönthetnek a piac térre. Paprika, paradicsom, hús, fûszerek és készülhet a kimchi!