2014. március 31., hétfő

24 BTS Tűzijátékcsók

Jimin a betegágyon ült kicsit megsebesített szerelme mellett, ki belülről is megsebzett...
- Jimin... Gonosznak tartasz?
- A randidról beszélsz HyoSanggal, igaz?...
- Nem csak arról. Teljes mértékben aljas vagyok.
- HyoSang hyung megcsókolt, igaz?
- Jimin?... Honnét tudod?...
- Csak sejtettem. Mivel sokat gondolkodtam rajta. Már azóta mikor ott az ebédlőben olyan szende puszit nyomtál a számra. Már ott látszott rajtad, hogy baj van. Azonnal segíteni akartam rajtad, de ott maradtam megkötve... Így volt időm lehetőségeket gyűjteni tömegestől, hogy mi nyomhatja kis lelked. Az egyik, ami a legvalószínűbb volt, az az, hogy HyoSangnak nem tudtál ellenállni és hagytad, hogy lesmároljon. Volt időm még elképzelni is. De nem zavart, mert te tényleg nem vagy aljas teremtés, Hercegnő!
- Épp az ellenkezője, Jimin... Rossz lelkű vagyok. Elmondom hát, ha te nem jöttél rá; HyoSang helyét veled helyettesítem.
- SeokJin... - mosolyodott el Jimin. - Te nem vagy képben.
- Nem hiszed el, amit mondok? Már pedig igaz! HyoSang helyettesítője vagy!
- De ki akarta, hogy a helyettesítője legyek?
- "Ki akarta"?
- Igen, ezt kérdeztem. Hisz emlékezz csak vissza egy kicsit; Ki vallott szerelmet? Mikor vallott szerelmet?
- Te, Jimin... A debütáláskor...
- A debütáláskor, amikor már nem volt velünk HyoSang. Így a melletted lévő üres helyet, ki töltötte be? Ki helyzetesítette HyoSangot?
- Te...
- És hidd el... Én akartam így - vitte le a hangsúlyt, ahogy látta Jin felvilágosodott arcát. - Tudod, mindig irigyeltem HyoSangot. Én akartam veled lenni. Mindenáron helyettesíteni akartam ôt. S el is következett a pillanat, mikor vágyaim valóra váltak - mosolygott és feljebb mászva az ágyon elhelyezkedett Jin felett négykézláb. - Mindent a sors és kis részben én irányítottam. Jóóóó az igaz, hogy a fürdőbe J-Hope lökött be, de azt is a sorsnak vehetjük. Szóval Jin te csak sodródtál a sorssal.
- Csak?...
- Hallod, jól összezavartad magad - kuncogott Jimin. - Addig szidtad le magad hazugságokkal, míg a hazugságokat beleépítetted az emlékezetbe, így azok mintha megtörténtek volna.
- Jimin... - mosolyodott el Hercegnô, majd nevetni kezdett. - NamJoon mondta, hogy ha veled beszélem meg minden rendben lesz. És... Tényleg. Még a nyaklánctól is megtudtunk szabadulni... Már csak az a kérdés, hogy NamJoon ezt így mind kitervelte, vagy mi? Mert a fejbetörésemet kihagyhatta volna...
- Amm most nem tudom miről beszélsz pontosan.
- Hja, csak arról, hogy direkt hagytunk otthon szívatásból.
- Hja! Hát köszönöm! Jól esett a gyaloglás...
- De most más esne jól neked... - mosolygott Jin mindentudóan. Belelátott Jimin fejébe.
- A-Az a mosoly, Jin... - harapott ajkaiba, azt hitte nem fogják észre venni a pózát.
- "Rossz dolgok"ra gondolsz Jimin~
- De nem az én hibám!..
- Ohh, hogy nem is tagadod, hogy be vagy indulva!?
- Miért tagadnám?... Veled bárhol, bármikor - szólt egyhangúan, amivel Jint szótlanná tette. A hercegnő elgondolkodott. Szemei is leragadtak egy helyen, méghozzá Jimin ajkait bámulta, mik olyan közel voltak hozzá. Észre se vette, de fokozatosan felvette a pír színét arca.  - De eper vagy - kuncogott fel Jimin.
- Emlékszel a tűzijátékcsókodra? - kérdezte Jin elgondolkodva.
- Hogy mire?
- Mikor hoztam neked ebédet haza, emlékszel?
- Ammmmm Igen. Mikor letepertelek?
- Közvetlen mielőtt bejött volna NamJoon, megcsókoltál.
- Igen. És?
- Az nem csók volt.
- Hee? Akkor mi??
- Több volt nála. Teljesen letiporta bennem az Észt.
- K-Komoly?? - pislogott Jimin, hihetetlennek hitte, hogy Jin valaha is ész nélkülivé váljon. - Azt szeretnéd, hogy ugyan úgy megcsókoljalak? - kérdezte motyogva, mire Jin vér vörös lett:
- N-Nem szeretnék én eszetlen lenni hahaha... Különben se tudod megismételni.
- De ha tényleg élvezted, akkor újra meg szeretném próbálni, érted.
- T-Te csak le akarsz itt feküdni velem!!
- Mondjam azt?...
- Jimin?...
A rapper arrébb gyűrte a takarót, hogy lehúzza hercegnő pulóverének cipzárját és levegye. A megmaradt pólót felül nyújtani kezdte, a vállán lecsúsztatta, hogy első csókjait oda pecsételhesse. Míg lent, az egyik lábával betérdelt Jin kis terpeszébe. Izgatni vágyta szerelmét,aki továbbra sem tanúsított az ég világon semmilyen ellenállást.
Jimin meg csak azt szeretné, hogy SeokJin a továbbiakban teljesen átadja magát. Miközben behunyt szemekkel párja nyakát csókolgatta, a paplant lejjebb húzta és a nadrág övhöz nyúlt, amit ügyesen kikapcsolt, majd a slic részt is. A következő kérdéshez ért el, hogy a nadrágtól vagy a pólótól fossza meg hamarabb szerelmét? Végül a könnyebb anyagú ruhadarabot kezdte felgyűrni, de Jin hirtelen átkarolta tarkójánál és nem tudta folytatni.
- Ne vedd le... - pusmogta hercegnő és belebújt Jimin érzékeny nyakába. - Gondolj bele, ha ránk nyitnának. Legalább az a szerencsénk, hogy nincs itt kamera.
- De takaróval fedett rész alatt bármit csinálhatok - feküdt rá, és nemes szervük ruhán keresztül dörzsölődni kezdet.
- Csináld kedved szerint, de ésszel.
S Jimin a mondat végén már le is húzta Hercegnő nadrágját. A medence részénél kezdte csók áradatait.
Jin kezdte kényelmetlenül érezni magát a helyzetében. Egy; mert lekerült róla a nadrág és fázott, aminek tetejébe Jimin ajkainak nedves nyomaival még inkább átérezte a szobában lévő alacsony hőmérsékletet. Kettô; végig csókolják a testét, de a szájára nem kap.
- J-Jimin... Valami gond van?... - nyöszörögte ki. Tényleg aggódott, hogy miért nem hajolnak feljebb hozzá.
- Miért lenne?
- Nem csókolsz meg? - mutatott saját ajkaira, amik még egy kényeztetett kis masszást se kaptak még.
- Miért ne csókolnálak? - kuncogott Jimin.
- Nekem úgy tűnt, el vagy a testemmel is... - mondta ridegen.
- Ugyan-ugyan! - intett. - Mindenedet szeretem - hajtotta le fülét Jin szívdobogásához. - Ezt is. Főleg, mikor hevesen zakatol.
- Akkor érd el, hogy úgy dobogjon - mosolygott Jin és átkarolta párját.
- Akkor add át magad! - nyúlt be párja alsójába és tétovázás nélkül kezébe vette a nemességét. - Mondj egy számot, Jin.
- Számot? - nyögte halkan. - Legyen három...
- Annál azért többet~
- Tizenhárom.
- Tizenháromszor csókollak meg, addig készülj fel a folytatásra - kuncogott.
- K-Kitűnően készítesz fel te engem, hiszen a kezed akjh-
- Ne má', hogy ennyire tetszik - nevetett.
- Tizenhárom! - nyögött fel erősebben és szerelmét tarkójánál átkarolva lehúzta magához, hogy ígért csókjait sorjába megkaphassa. Közben minden porcikájában érezte Jimin keze folyamatos tempójú munkáját. Ahogy ajkai egyre csak a parázsló hőfokot érték el, tudta, hogy a számára káprázatos kényeztetés lassan a végéhez közeledik.
- Még!!! - Jin nem tudott ellenállni. Magához ölelte a fiút, aki az előbbi pillanatban eltávolodott tőle. Nyakába bújt és erősen szorította. - Ha tudtam volna, hogy minek a számát mondom, százat vagy száztizenhármat, sőt százhuszonnégyét mondtam volna.
- Jin... Kérlek most engedj... Nekem muszáj...
- Ö-önző.
- De tényleg... Már nem bírok magammal... Félek, hogy nem fogom tudni gyengéden csinálni - mondta, miközben ujjaival már befelé hatolt.
- N-Ne! Ne tágíts! Nem szeretem...
- Hidd el - köszörülte meg a torkát. -, muszáj. Különben fájni fog.
- De nem akarom - kezdett hercegnőnek illően nyafogni. - Ki fogom bírni, bármennyire is rossz! Csak ne tágíts!... Egyikünk se élvezi! Akkor meg minek??
- Psszt! - csitította hercegnőét. - Értettem. Nem kell feszegetni... - mondta, és nadrágjával együtt az alsót is levette magáról. Közben Jin szintén megszabadult az alsóneműétől és hátra feküdt, Jimint várva. - Nem tudnál közben belém kapaszkodni?...
- Mert?...
- Mert tudom, hogy fájni fog... Nem fogsz tudni ott feküdni. Jobb, ha hozzám bújsz... Ne hasizomból kelljen felkapnod magad a fájdalomtól...
- Annyiszor mondod ezt a fájós dolgod, hogy a végén még elhiszem... - suttogta és feltápászkodott.
- Előre bocsánat... - mondta Jimin és puszit adott szerelme arcára, kinek a selymes combjait kezdte simogatni. Jin szófogadóan is tette terpeszbe lábait, és közelebb húzódott párjához.
- Tedd be - jelentette ki magabiztosan. S Jimin a szerelme szavára így is tett.
A hercegnő úgy vélte, most egy nagyot fog nyögni, de nem. Helyette az ellentéte történt. Jin hangja elakadt. Szája tátva maradt és mindkét kezét görcsösen nyomta Jimin hátára.
- Fáj! - szólalt meg ki lélegzetével. - Fáj! Fáj, Jimin!
- Kérlek!... Suttogj!... - mondta szinte szenvedve. Még ha jó érzés is öntötte el a testét, tudta, hogy Jinnek nem kényelmes a helyzet.
- AuauAU!!Auauu - a hercegnő karmolt és tépett Jimin hajába.
- Jó-jó, értem! Azonnal kiveszem! Engedd el a hajam!!
- Ne vedd ki! - vágta rá Jin. - Inkább mozgasd... Mozogj, kérlek.
- Úgy, hogy lenne jobb???
- Jobb. Kérlek, csináld. Addig csináld, amíg el nem élvezel... - lazított magán Jin és készen kezdte várni a következményeket.
Jimin a 'kérlek' szó miatt is folytatta hát és élvezte, hogy merev nagyságát a forróság veszi körül. Szíve szabálytalanul dobogott. Eszét viszont őrizte, már csak azért is, hogy ne gyorsítson fel a tempón meggondolatlanul, mert akkor Jinnek ennél is több fájdalmat okozna. Fokozatosan csinálta, viszont érezte, hogy teste nem akar lenyugodni. Tövig be kéne csúsztatnia, ha el akar élvezni, vagy mit kéne tennie?...
Közben Jin ölelt és csókolt. Jimin nyakára tapasztott ajkai lágyan kényeztették kedvesét. "S-Segíteni akarok neki..." - gondolta, miközben Jimin aggódó arcára nézett. - "Hogy tudott ennyire felizgulni? Miért ilyen nagy most?" - kezdett izzadni és fejét Jimin vállára hajtotta.
- Miért nem?... - harapott ajkaiba a gondjával küszködő fiú.
SeokJin erre fogta magát és meglepetést okozva párjának mozogni kezdett. Becsukta a szemeit és, ahogy egyre beljebb lüktettet benne Jimin férfiassága, annyival érzékibb nyögéseket hangoztatott.
- Hagyd... Ha nem bírod, ne csináld!
- Hülye leszek... - nevetett Jin. - Mindjárt elélvezek. Melyikünk fog hamarabb?~
- Leállítanálak - mondta, majd elmosolyodott ô is. -, de látom élvezed...
Mikor már hercegnő vékony kezei remegve tudtak csak kapaszkodni, Jimin érezni kezdte a tetőpontját. Hirtelen belemarkolt Jin fenekébe és hátát megfeszítve kapta fel a fejét.
A görcsösen kapaszkodó kéz ekkor lehiggadt és maradék erejét elvesztve csúszott le a megfeszült háton. Hiszen Jin megérezte, mi több átérezte azt a szokásos hideg, még is szívében meleg érzést.
- Gy-győztél - suttogta, majd bíbor vörös ajkai a levegőért kezdtek kapkodni. - É-Én is... Én is elakarok élvezni!... - emelte fel a fejét, hogy meg tudja csókolni a fiút. És, ahogy Jimin újra magához nyomta, Jin is elérte a kívánatos tetőpontot.
Egy nagy levegővel a fiatalabbik, majd a másik is elkezdett szédülni. Jin lassan hátra dőlt, mire Jimin kicsúsztatta neki.
- Köszi, Jin... - kuncogott.
- ...Miért fáradtam el ennyire? - nevetett ô is jókedvvel.
Jimin sarkaira ült és hajába túrva mosolygott le szerelmére, aki lassan elfordította tekintetét és behunyta szemeit.
- Szerinted gáz lenne, ha most így elaludnék.
- Hát... Furán magyaráznád meg - bólogatott Jimin.
- De mindjárt elalszom...
- V-Várj! - jutott eszébe valami Jiminnek.
- Mi az?...
- Áruld el!...
- Mit?...
- Áruld el... Áruld el, hogy csókoljalak meg úgy, hogy eszedet veszd?
- ...A tűzijátékcsókra gondolsz?
- Ha az a neve...
- Hm... - ült fel elegánsan elmosolyodva. - Az a lényeg, hogy ez és ez összeforrjon~ - mutatott Jimin és az ô ajkaira.
- Ühüm És hol öleljelek magamhoz?
- Szoríts - javította Jin. - És a derekamnál - mosolygott.
- A-Akkor... - kezdtek csillogni Jimin szemei. Ki akarta próbálni. S hozzá is fogott. Az elbeszéltek alapján cselekedet, de nem tette megfelelően, ezért Jin leállította a forró csókolózásból.
- Jimin!... A tűzijátékcsók, csak egy csók - mutatta ujjával. - Ne mozogjanak az ajkaid!
- Csak tapasszam rá? - kérdezte, mire Jin feleletként bólintott.
Másodszorra is megpróbálta hát Jimin.
- Ne mozduljunk - mondta hozzá Jin. - Csak... A lényeg, hogy... Akarj.
- Akarlak! - szólt és ismét megragadta Jin derekát. Hercegnő meglepődött egy csöppnyit. Majd, ahogy ajkai a másikéhoz préselődtek, elkezdte érezni azt a hatást. Szemeit lehunyta. S szívdobbanásai felerősödtek, mellkasában olyan hangosak lettek, mint a tűzijáték. Kezdett a világ táncot járni vele, forgott körülötte. Közben a valóságban semmi se mozdult. SeokJin ajkai puhábbakká váltak. Ez is annak a jele volt, hogy a Hercegnő elméletben már nem is itt van. Hanem valahol szerelem földjén elveszve, észét elhagyva.
Jimin viszont... Nem érzett semmi különöset. Annyira nem, hogy egy óvatlan pillanatban fogta magát és leteperte kedvesét. De ez rosszul sült el!
Jin lecsúszott az ágyról a takarót magával rántva és a fejét ismét beverte.
- SeokJin!!??

A hercegnő nem szólalt meg, egy hangot sem adott ki. Csak ujjait lassan az ajkaira nyomta.
- Minden rendben!?? - vette fel a nadrágját Jimin és gyorsan lehajolt Jinhez.
- Miért rontottad el?... Olyan szép volt...
- S-Sajnálom... De őszintén, nem éreztem semmit...
- Én helyetted is éreztem...

2014. március 29., szombat

23 BTS Fejtörő

Jin POV

A leader ébredése után a a következő "Jimin szívatós" tervbe avatott be minket: Ha már úgy is megyünk erre a - nekünk kötelező - fa ültető fesztiválra, hívjuk hamarabb az autót. Erre pusmogva mondtam, hogy nem kell korábban indulni, Jimin nem fog kilenc óra előtt ébredezni, míg valaki fel nem kelti. Szavaimra bólogatással feleltek. Így az autó megbeszélt időre jött.
Kérdeztem RapMontól, hogy mik a terv többi részei? Még is hogy fogunk megszabadulni attól a nyaklánctól? Mire ô mondta, hogy ne aggódjak, minden időhöz van kötve. Ha el jön az idő, életbe lép a terve. Ne legyek szomorú, hanem mosolyogjak; mondta nekem, hisz biztos benne, hogy minden tökéletesen fog működni. RapMon magabiztossága ragályos számomra. Egy politikusnál is jobban tudja hangoztatni, hogy "minden rendben lesz". Nem hiába ô a leaderünk. Segítségével száll belénk a remény. Már... Nem is reménytelen a helyzetem~
Induláskor beszálltunk hatan a kocsiba, miközben a leader elmesélt egy hamiskás mesét a menedzsernek, mi szerint; Jimin elment vásárolni a helyszín közelébe, így nem velünk megy oda, hanem egymaga. A menedzser elfogatta ezt, de hozzá tette; késést nem tűr.
Kényelembe kiszálltunk a célnál, a klassz tréningruháinkba. Ásókat, lapátokat, gereblyéket vettünk magunkhoz. Ültetni fogunk. Ohh te jó isten! Szegény facsemeték, akik életüket bízzák ránk. Félő, hogy hiába magyarázzák el nekünk az ültetés menetét, mi el fogjuk rontani azt... - egymásba karoló gondolataimat még fűzhettem volna tovább, ha TaeHyung fel nem hozza témának Jimint.
- Miért is rossz Jimin? - kérdezte, miközben gereblyézett bemelegítés gyanánt.
- Ahh... Egyszerűen csak hülye gyerekeskedik. Kiírthatnánk belőle azonnal, de egy lassabb művelettel hatásosabb lesz... Amivel Jint is segíteni tudom, hogy vissza álljon rendes énjéhez - támaszkodott lapátján NamJoon. - Hoseok... - szólította meg a szorgosan ásó rappert mellettem.
- Igen?
- És TaeHyung... Ti... Mit tennétek abban a szituációban, ha az egyikőtök olyat csinálna, mint Jimin?
- Még is miért pont mi?? - csuklott fel Hoseok, majd egy enyhe, kicsi vitába szállt a leaderrel.
Én közben tovább ástam, ahol ô most abba hagyta.
Ha Jimin is itt lesz, távolról el kell kerülnöm? Vagy más NamJoon terve? Mit agyalt ki, ami olyan hatásos, hogy fejét teszi rá?... Kíváncsi vagyok... Hogy érheti el, hogy Jimin eldobja azt a nyakláncot?
Remélem nem fogunk neki rosszat okozni. Én elég vagyok neki.
Ha most nem fogok tudni vele rendesen beszélni... Bezárkózva fogok élni a szobámban minden nap a dormban. Csak, hogy ne okozzak senkinek se gondot... Többé egy csókot sem fogadok el és lopok el. Jimin tűzijáték csókját sem...
Azt főleg nem érdemlem meg.
Abban olyan szeretett dobog, amit az aljas emberek nem érdemelnek meg.
- Az előítéleteid, NAMJOON HYUNG!!! - hirtelen mérges hangot hallottam J-Hope felől, majd egy "KONGGG"-ot, ami erős fájdalmat hagyott.
A mellettem álló kakasviadalt folytatott Hoseok, MOST vert fejbe hátulról az ásójával.
- Hyung! Hyung! - hallottam meg JungKook, majd Suga hangját is.
Szenvedő arckifejezésemmel lassan-lassan lesüllyedtem guggolásba, majd lehuppantam fenekemre, a szét szórt trágyával teli földre.
- Hoseok, hogy lehetsz ilyen béna??
- NamJoon hyung!!! Jin hyungnak vérzik a feje!!
- Vérzik!?? Hoseok!!!! Mekkorát ütöttél rá???
- Nem akartam! Véletlen volt! Sose akarnám bántani, hyungot!!! - J-Hope szintén leguggolt mellé és szorosan átölelt, elnézéseket kérve. Én két oldalról dörzsöltem fájdalomtól dobogó fejem, míg JungKook simogatta hátamat.
- SeokJin? Mit érzel?... - kérdezte NamJoon aggódóan és görcsösen. Először azt akartam mondani, hogy "Minden rendben." Aztán pokol tüze szerű, sőt, halál szerű lövést éreztem:
- Ahhhhh Nem bírom! - szorítottam össze fogaimat és fejemet lerántottam térdeimhez.
- Basszus, Hoseok!!!!
- Hülyébb vagy, mint gondoltuk!
- Aiiiishh Hagyjátok már Hoseokot! - kiabáltam. - Csak szerezzetek valakit!!!! - adtam ki az utasítást a kisebbeknek, akik úgy látszik, nem tudják mit kell csinálni, ha valaki megsérül.
- Hozok valakit!! - pattant fel JungKook.
A jó hír, hogy a fotósokat még nem engedték a fesztivál helyszínére, így nem készül címlapsztori, "Jung Hoseok, a fejtörő"-ről. A rossz hír, hogy tényleg vért érzek ujjaimon, ahogy hajamba túrok!!!
- Hoseok, vigyük be hyungot a pihenőbe - szólalt meg most először V, nyugodt hangnemébe, õ nem esett pánikba. Mekkora lehet az átlag pulzusa??
Felkaroltak hát engem két oldalamon és bementünk, mindannyian. Útközben a cégnél dolgozók is társultak hozzánk. Ahányszor felszisszentem, annyiszor kapott Hoseok szívinfarktust. Egy szobába mentünk. Bazira nem tudta senki, hogy mit keress itt egy beteg ágy, sőt kettő is, de az függönyösre ráfektettek, majd egy asszony sietett JungKookkal hozzám. Miközben ellátott, J-Hope a kezemet fogta, V meg a vállaimat simogatta. Majd megjelent a menedzserünk! Rajta nem úgy látszott, hogy simogatni vagy a kezemet fogni jött!
- Idióták vagytok!? Vigyázatok már egymásra! - dühöngött, pedig ez nem volt főszokása. - Most Jin nélkül kell szerepelnetek?... Nővér, mit mond?
- Áh Ez egy aprócska sérülés. Kicsit betört a feje, kicsit fájdalmat is érzet, de semmi nagy dolog - mondogatta. - Feküdjön egy darabig, most biztos szédülhet.
- Nem kicsit, nagyon. Nagyon szédülök - feleltem suttogva és szemeimet lehunytam.
- Elvileg készen vagyunk. Jöjjek-e időnként vissza ellenőrizni a dolgokat? - kérdezte a nővér, mire a menedzserünk válaszolt:
- Ne tessék fáradni. Itt vannak ők egymásnak és Jung Hoseok most valószínűleg mindent jóvá szeretne tenni.
- Igen-Igen! - bólogatott hevesen J-Hope, majd hozzám fordult hirtelen: - Kérésed, számomra parancs! Mit szeretnél, Jin hyung?
- Kérdezd meg - suttogtam neki. - A nővértől, hogy miért vannak itt orvosi ágyak.
Ilyen ostobaság nyomta a lelkem, de legalább kaptam választ; Filmes kellékek ezek. Itt forgattak valamilyen gimnáziumba játszódó doramát.

Jin POV's END


Mikor hercegnő hagyat fekvéses pihenéséből, hirtelen alvás lett, mindenki magára hagyta őt. Hoseok is, hiszen a fényképészek megérkeztek és a BTSnek meg kellett mutatkozni, csoport képen.
- Jó, hogy jöttél Jimin! - paskolta fejen Suga. - Így nem két ember hiányzik, hála!
Jimin furcsállta hyungja mondatát, majd végig nézett a tagokon. Homlokát összeráncolta és Suga keze után nyúlt;
- Hol van?? - szorított fogásán, hirtelen felindultságából.
- Au-au-au-au!!! J-Jin hyungra gon-dolsz???? - sziszegett a fájdalomtól és egyre lejjebb süllyedt, Jimin lábai elé.
- Miért nem látom hercegnőt??
- Fáj, fáj...
- Tudom, hogy fáj a karod - bólintott Jimin. - Direkt csinálom, hogy mihamarabb válaszolj...
- Fáj, fáj a feje! Hoseok betörte a fejét! - hadarta el, majd letérdelt felsóhajtva, ahogy az erősebbik elengedte őt. - Hjéé! Az a nyaklánc a tied? - akadt meg könnyes szeme a csillogó darabon. - Nem NamJoon hyungé?... Ô hordta még a forgatáson!
- Nem tudom miről motyogsz, de miiii? Kinek tört be a feje??? - meredtek ki Jimin szemei.
- Jin hyungnak. M-Megtalálod a pihenőbe. Hoseok most ment vissza hozzá.
Jimin rohanni kezdett, be az épületbe és viharként száguldott végig a folyósokon. Hamar megtalálta a tárt ajtajú betegszobát és bent RapMont, ahogy ült az ágyon, Vt, aki vizet tartott kezébe és J-Hopet, aki borogatást helyezett az alvó sebesült homlokára.
Jimin kósza léptekkel közeledett a függönyös ágyhoz. Hoseok takarta el Jin látványát előtte. Érezte, hogy valami rossz történt. Ezt kéne látnia-e, vagy sem? - gondolta, végül megpillantotta párját:
- Waaaawaaawaaaaa JIMIN itt van!!! - pattant fel RapMon és rámutatott az ijedt képet vágó fiúra.
- Atyám kegyelmezz!! - ugrott el J-Hope keresztet vetve.
- Hoseok fuss! Én feltartom!
- Hívd a mentőket előre, hyung!
- Rendbe'! - vette elő a mobilját NamJoon, mikor V nyugodt hangon megszólította Jimint:
- Lazíts! Nyugi! Nincs nagy baja. Csak megsebesült.
- "CSAK"??? - rántotta fejét V felé.
- Csak pihen!
- Vérrel összeragadt hajjal?
- Új divat jött a tréningruhához.
- Jó, jó V, innentől átveszem - sietett RapMon, ahogy látta Jimin gyilkos tekintetét. - Az van, hogy hercegnőnek enyhén betört a feje és... Pihennie kell.
- Hogy tört be a feje? - kérdezte Jimin, olyan hangzásba, amire mindenkin átfutott a hideg. J-Hope meg remegni kezdett.
- Hát... Hogy? - fordult hátra kobakját vakargatva, Hoseok felé, egy olyan pillantással, hogy hazudjon, vagy ne hazudjon?
- Jimin... - szólalt meg a fejet törő. - Én vagyok a hibás.
- Hallgatlak... - szegezte le fejét, vérfagyasztó tekintettel és a rettegő felé haladt, de RapMon útját állta:
- Itt nem lesz verekedés! - jelentette ki.
- Már, hogy ne lenne!!!
- Véletlen volt, Jimin!!!!
- De miért!?? Miért Jint??? Nem tudtok vigyázzni rá!!?? Azt meg kurvára nem tudom, miért hagytatok otthon!! Én vigyáztam volna rá!!!!! ITT kellett volna LENNEM!!!! - dobbantott párat, dühe levezetéséhez, de törni-zúzni akart volna.
- Hányan vagytok itt? - hallatszott az elkövetkezett mély csendbe Jin suttogása, mi arra utalt, hogy nagy a hangzavar.
- SeokJin!!! - fordult meg Jimin és azon nyomban letérdelt az ágy mellé, míg a többiek az ágy másik felére siettek.
- Jimin ide ért?...
- Jineeem - hajolt orcájához, hogy oda dörzsölődjön, akár egy macska. - Olyan gyógyszer szagod van, mint egy egész patikának.
- Jól érzed magad? - kérdezte a leader.
- Őszintén?... Fáj a fejem. Sajog így is meg úgy is. Kívül, belül - szisszent fel és sebéhez kapott, mire Jimin megijedt és puszit nyomott szerelme homlokára.
- SeokJin... Nem reggeliztél, attól fáj egyrészt a fejed, nem? - kérdezte NamJoon.
- Ugyan... Tegnap se ettem semmit.
- Tessék!?? - pattant fel, nagy szemekkel Jimin. - Hülye vagy, hercegnő. Annyira, mint az a köcsög, aki betörte a fejed.
- Jin hyung, szerintem szédülsz az éhségtől. Hozzak neked valamit? - hangzott lelkiismeretesen J-Hopetôl.
- Nincs étvágyam, tegnap se volt... - mondta Jin, majd lassan végignézett az ágy jobb oldali hármasán és mélyen a szemükbe nézett. Nyomasztó csönd termett. Egyikőjük sem tudta, mit szeretne Jin. Hirtelen megköszörülte torkát, amire RapMon tért észhez:
- Hjjaaa leesett!!!! Menjünk vissza, fát ültetni! - fogta meg J-Hope karját és kifelé haladtak. - Gyere, V te is, hogy kettesbe maradjanak - mondta fogai közt RapMon, amit végül mindenki megértett és együtt hagyták őket, az ajtót becsukva.
Jimin várt, majd felült az ágyra és megfogta Jin kezét:
- Hogy csaptak fejbe, hercegnőm?
- Egyszerűen csak ez a büntetésem biztos.
- Kifejtenéd?...
Jin nem tudta, hogy miképp fogalmazza meg a gondolatait, nem tudja összerakni az érzéseit és azokat szavakba formálni Jimin számára. Így hát sóhajtva felnézett:
- Képtelen vagyok rá...
- Hogy-hogy??... Akkor... Gondolkozz! Addig mondjak egy jó dolgot?
- Mit?
- Tudom, hogy kié a nyaklánc - nyúlt hátra és levette. - NamJoon hyungé.
- Hogy kié!???? - lepődött meg Jin és ismét elszédült. - Ez fájdalmas.
- Hol? Hol fáj?? - Jimin aggódva fogta Jin orcáit két oldalról.
- Nem. Az a fájdalmas, amit végig szenvedtünk egy ilyen dologért. S hiába. Nem tanultál semmit. Nem lettél okosabb felnőtt.
- De. Jobban megbecsüllek téged! Fontosabb vagy nekem mindennél!




18-Block-B: A terv

JaeHyo POV

Ha megfenyegetnének, sem tudnám most kitalálni, hogy mi ütött MinHyukba. Hogy miért hagyott nekem szabad utat? Miért tálalta fel magát nekem?
De lehet, bármennyire is szeretném megkapni a választ, nem lesz lehetőségem rá... Így hát élvezem, ami megadódhat most.
Meztelen felső testé végre-valahára ellenkezése nélkül magamhoz tudom ölelni, miközben száz meg száz csókot hagyok ajkain. Túl perzselő a vágy. Többet és egyre csak többet akarok.
Eszemet vesztve ledöntöttem MinHyukot és dörzsölődni kezdtem hozzá.
- Elkap a hőguta - köszörültem meg a torkom kuncogva és nehezemre esett a leállás, de muszáj volt, hogy megszabaduljak a ruháimtól. - Meddig mehetünk el, MinHyuk? - nyaltam meg szájam szélét, mikor már az övemet csatoltam ki.
- Ameddig csak akarsz. Már csináltuk egyszer. Így már nem lesz annyira idegen.
Cseng a fülem, vagy most tényleg azt mondta, hogy azt csinálok, amit csak akarok??
- MinHyuk... Ha ilyen könnyen adod át magad, miért nem csinálod gyakrabban?
- Hülye! - förmedt rám. - Hasznot nyernék abból?
- Hát i-
- Inkább ne mondj semmit!... Rossz embert kérdeztem - nézett el sóhajtva, míg én csak kuncogtam rajta.
Levettem magamról a farmert, az alsómat meg még hagytam. Ha jól mennek a dolgok, majd attól is megszabadulok. De először teljesen meg kell szelídítenem ôt. Meg kell olvasztanom a ridegségét.
- Ahhh reggel hat múlt - nézte telefonját az éjjeliszekrényen. - Hat óra múlt, és te ilyenkor..... M-Mindegy... Ha gyorsan túl esünk rajta mind- M-M-Mit csinálsz???
Csak végig nyaltam a nyakán, mégis felháborodottan kérdőre vont. Miközben arca ízig-vérig vörös lett.
- Most mi bajod?
- Ne csinálj ilyen váratlan dolgokat!...
- Miért lett volna váratlan? Azt csinálhatok, amit akarok, te mondtad. Itt vagy alattam. Nem tehetek róla, hogy te a telefonodat figyelted és nem engem... Vagy elvárod, hogy szóljak minden lépésem előtt?
MinHyuk oldalra nézett behunyt szemekkel és nem válaszolt.
- De tudod - folytattam. - Nem mindig tudnék szólni, hogy mit fogok csinálni. Ész nélküli cselekedetekről biztos hallottál már. Olyanokra vagyok én is képes. S azok akkor nem csak téged fognak váratlanul érni, hanem még engem is.
- Mondanám, ez mind szép és jó, folytassuk. De nem mondom, mert nem szép és egyáltalán nem jó. Szóval csak folytassuk.
- E-Ez fura így hallani tőled - pislogtam rá.
- M-Most mi van!? - pirult. - Csak... Maradjunk kussban...
- A csöndesség rajtad áll - nevettem.
- Ha direkt úgy csinálod, hogy nyögjek, akkor direkt fogom kitépni a hajad!...
Erre már jobb döntés volt, nem megszólalnom. Helyette lehajoltam hozzá és csókra nyitott számat MinHyuk kis angyalként hagyta ajkaira tapadni. Leírhatatlanul örültem, hogy szemernyi erőszakot sem kell alkalmaznom. Rabul ejtő bájossággal fogadja csókjaim. MinHyuk olyan szelíd, olyan nyugodt! Miért nem ilyen mindig??

Le akarom ôt vetkőztetni. Közelebb akarom ôt érezni. Egy ruhadarab se álljon közém és szerelmem közé.
Nadrágövét kioldozva csúsztattam be a kezem, mire MinHyuk felhúzta az egyik lábát.
- MinHyuk? - emelkedtem fel. Hiszen, az, hogy felhúzta a lábát, azt jelenti, ne vegyem le róla a nadrágot. - Mi az?
- T-Tudom, hogy akarod... M-Meg is kapod, de... - nézett mélyen a szemembe, majd fokozatosan lehajtotta fejét. - Várjunk vele... - pusmogta orra alatt.
- MinHyuk, te félsz - nevettem ki.
- Amikor először csináltad... - suttogta.
- Jó, jó. Nem kell mesélned. Értem. Csak az előbb, mintha te mondtad volna, hogy gyorsan essünk túl rajta - idegesítettem ôt direkt. - De jól van. Nyugi. Naplementéig is tudnálak kényeztetni~
- Az ijesztő lenne, főleg, hogy most jött fel a Nap.
- Úgy gondolod? - mosolyogtam.
Nem is tudom... Nem is tudom, mi van... De a körülöttünk lévô hangulat felettébb kellemes. Teljesen megnyugtat engem és boldogít. A halk szavak, a gyengéd érintések, a méregtelenített arckifejezéseink... Minden olyan mese szerû.
- MinHyuk?... - hajoltam le hozzá és apró puszikat kezdtem lehelni itt-ott a nyakán. - Mondtam már, hogy beléd szerettem? Hagy legyek a tied és te légy az enyém.
- Pszt... - pisszegett le és finoman átkarolt a tarkómnál.
- Mondj valamit... - kérleltem.
- Valamit?... Hmmm Mikor elment az áram... A szomszédban is elment az áram...
- ...Ehhh és... Van olyan híred is, ami nekem szól?
- Neked?... Hát... Ha... Ha ilyen finoman és kedvesen bánsz velem, akkor... Akkor... Egy rossz szavam se lesz...
- MinHyuk... Légy velem kedves~
- Már az vagyok... - suttogta és megcsókolt.
Magától mozog. Egy ujjal sem nyomom magamhoz, ô simul hozzám, magától. Nekem most csak annyi a dolgom, hogy kényelmesen legyek és hagyjam ôt érvényesülni. A végén még ki is sül valami. Igen... Biztos vagyok benne, csak idô kell.
Még dörzsölődni is kezdett hozzám... Ez tényleg nem álom? Mi van a háttérben?...
MinHyuknak... Az első éjszakánkon az járt a fejébe, hogy én úgy is el fogok felejteni mindent. Az volt a terve, hogy titokba tartja a köztünk történteket.
Most is gondolkozhat valamin? Tervvel valamit?
- MinHyuk, ugye tudod, hogy most itt mindenre emlékezni fogok?...
- Persze, hogy tudom! Hülyének nézel!?...
Asszem' ez egy költői kérdés volt, de... Ha megválaszolnám, akkor nemmel felelnék, mégpedig; nem nézlek hülyének, csak furcsának... Valamit forralsz ellenem, édes? Ártalmasat vagy valami mást?...
Miért váltam most nyugtalanná!?...
- JaeHyo? - szólított meg. - Gond van? A lepedőt is úgy szorítod... - nézett maga mellé.
Tényleg a lepedőbe martam a kis nyugtalanságom miatt. Hogy észre vette... Jobb, hogy ha inkább nem hozom felszínre a jelentéktelen érzelmeimet. Elég, ha a szerelmet mutatom meg neki. Még ha azt nem is akarja észre venni...
- Nincs gond - fújtam ki a levegőt. - Megvagyok... Csak most-- Te levetted a nadrágod???
- T-Te csak most veszed észre!?? Miközben dörzsölődtem, akkor vettem le... N-Neked fel sem tûnt? H-Hol jár az eszed? Nem rám figyelsz??
- Bevallóm most egy elkalandoztam gondolataimmal magamban...
- A gondolataiddal máskor is tudsz foglalkozni... Most abba is hagyhatnánk, ha nem érdekellek - térdelt fel előttem, enyhén durcás arckifejezéssel.
- MinHyuk... - mosolyodtam el. - Ne haragudj rám.
- Miket mondasz?... Honnét veszed, hogy haragszom!?
Talán mert azt mondtad az előbb, hogy nem érdekelsz engem. De persze ezt nem kötöm az orrodra... Letagadnád, hogy mit is mondtál... Helyette hát szemet hunytam felette:
- Mindegy, MinHyukom. Csak élvezzük tovább - vettem elô csábos mosolyom, még ha tudom is, hogy rá nincs egy cseppnyi hatással sem.
Nem tudom hát, hogy mi a terve, és, hogy egyáltalán van-e neki. De viszont, nekem kialakult! A terv lényege pedig, nem más, minthogy MinHyuk elélvezzen. El kell érnem, hogy a csúcson érezze magát.
A terv elsô lépésének megkezdése;
Közelebb húzódtam hozzá, míg ô térdelve maradt. Kezeimet hátára emeltem, erre ô vállaimba kapaszkodott meg. Ebben az édes pózban halmoztuk el egymást csókokkal. Most én is nagyon koncentráltam a játékunkba, nem úgy, mint az előbb. De mintha ez se tetszett volna MinHyuknak.
- Nem! - kapta el a fejét hirtelen.
- Mi az?
- Nem dughatod át a nyelved!
- He? Miért?
- Mert.
- Szóval mert nem hagyod - kuncogtam. Eeeeez ám a logika. Milyen okos emberbe sikerült beleszeretnem. - S ezt ugye hagyod? - csúsztattam szájába gyűrűs- majd a középső ujjamat is.
- E-Est minek? - remegett meg.
- Eláruljam?~
- Ha nen akajod, hogy já hajapjak!
- Tudod, nem használók síkosított.
- Ááááá - bólintott, majd behunyta a szemét.
Hagyta! Meglepett! Hagyta, hogy ujjamat a nyálával nedvesítsem be.
MinHyuk látványától kezdtem már nem bírni magammal. Muszáj magamévá tennem. De gyorsan!... Így hát másik kezemmel lehúztam MinHyuk alsóját és nedves ujjaimat szabadon belé dugtam. Mivel inkább a merev nemi szervemet akarnám ott érezni, ezért rákapcsoltam a tágítás tempójára.
MinHyuknak nem fájt. Fejét ráhajtotta vállamra és tűrte.
- Mi legyen? - lihegtem, annyira akartam már. - Lefekszel?... Vagy...
- Nem maradhatnék így? - suttogta, majd elcsuklott a hangja.
- Kipróbálhatjuk. Gyere közelebb és egy picit emeld meg a csipôd...
Engedelmeskedett szavaimra. Közben levettem magamról a fehérnemût, és szintén elhelyezkedtem.
Nem tudom elhinni, hogy most komolyan belé tehetem. Tényleg engedi?
A kérdést nem kellett megismételnem magamban. É-Érzem ôt! Engedte!
- MinHyuk!! - öleltem magamhoz.
H-Hogy remeg! De édes! Egy hangot sem add ki, csak finom bőrű karjai vállaim fogásából a hátamra csúsztak. - Süllyedj még... lejjebb! - hatoltam egyre be felé. Tényleg akarom ôt. Mihamarább belé élvezek s utána vissza térek a tervemhez, hogy ôt kényeztessem. Ahogy majd az ajkaim közé fogom fogni a méretét, meglátjuk, mit szól. Csak először túl kell esnem az én vágyaimon. Gyorsítani kezdtem, mire az ágy nyikorgással felelt.
MinHyuk váratlanul oldalt belebújt a nyakamba, majd miközben csipôjét úgy-ahogy én mozgattam, fejét mellhasamra döntötte.
- Gyors - nyögte és engem elfogott a gyönyör a kis meleg leheletétől.
Akaratom nélkül gyorsítottam még jobban a tempót.
- Sze-Szeretlek!! - kiáltottam el magam és arcomat az ô friss hajába dörzsöltem.
- JaeHyo... - suttogta a nevem ugyan olyan bódítóan forró leheleteket hagyva a mellhasamon. S ezért is csak folytattam és akartam ôt. Az enyém lesz! Csak élvezzek már belé!
- Legyél az enyém! - hajoltam nyakához, ezzel lelassítva a tempóm.
Kicsit játszani akartam a nyakánál, de reflexbôl felkaptam a fejem. Megijedtem, ahogy MinHyuk felnyögött. - Mi t-!??? - kerekedtek ki a szemeim, mikor lent megéreztem, hogy MinHyuk... elélvezett.
- N-Ne nézz le!!! - tolta fel a fejem.
É-Édes... Sz-szégyenli? Szégyenli, hogy úgy élvezett el, hogy csak egy kis lovaglásba volt része?
- Miért kellett lelassítanod?? - kérdezte mérgesen. - Miért!??... Basszus Miért!?? Miért történik mindig más-
- Mint ahogy eltervezed?...
- Te maradj kussba!! Utállak!! Miért nem tudtál TE elélvezni?? Miért ÉN tettem!?? Mi van most velem???? - kezdett el könnyezni. Eltoltam magamtól a karját, hogy rendesen rá tudjak nézni. - Gyűlöllek - mondta és szemeit kezdte törülgetni. - Azért feküdtem le veled, hogy TE elélvez. Akkor én most miért?--
- MinHyuk, nyugodj le - simogattam meg a fejét.
- Kibaszottul nyugodt vagyok! - nézett rám.
- Emeld meg a csipôdet, kérlek - suttogtam. S ahogy szavamnak tett, kihúztam belőle még mindig merev férfiasságomat, amire MinHyuk enyhén felnyögött.
- Mit csinálsz??
Gondolom meglepődött és furcsállta, hogy elkezdtem felöltözni.
- Mit?...... Elment az a cseppnyi eszed!? Hova mész??? - ragadta meg vállaim, ahogy felálltam az ágyról övemet becsatolva.
- Engedj MinHyuk!
- D-Dehát... N-Nem is kaptad meg azt amit akarsz!! - állt fel megbotolva és követni kezdett az ajtóhoz. - Mit forgatsz a fejebe?? Vagy csak nem voltam elég?? Rosszul teljesítettem? Nem voltam jó neked??
- MinHyuk, még nincs nyár. Ne járkálj meztelenül, a szobádban se.
- T-Tereled a szót?? JaeHyo!!! - ragadta meg a kezem, ahogy zárban lévő kulcs felé nyúltam. - Nem engedem meg, hogy elmenj - jelentette ki, majd egy kis csönd után teljesen enyhített a kezem szorításán. - B-Bocsánat, hogy olyanokat, mondtam... Nem kellett volna hozzád vágnom, hogy utállak meg gyűlöllek... Megszegtem az elején lévő kérésed, hogy legyek veled kedves... T-Tényleg finoman bántál velem... Nem kellett volna ilyeneket mondanom...
- MinHyuk... Engedj el! - vettem le kezét a csuklómról, majd amiért olyan közel állt hozzám, mint még önszántából soha, megcsókoltam. De semmi többet! Elég volt...  - Menj aludni! - utasítottam és ajtót nyitva távoztam, ott hagyva őt.

2014. március 15., szombat

17-Block-B: Hatás

JaeHyo POV

LEITTAM magam.
Nem úgy értem, hogy a ruhámat, hanem úgy, hogy megint csak...
Nem is tudom, hogy miért tettem. Mert fáj? Fáj, hogy kaptam egy nagy pofont, attól, akit annyira szeretek? MinHyuk taslija a szívemig sebzett volna? Még P.O baráti szeretetéből szőtt ölelés sem tudta feloldani a rosszat. Gyorsan ott is hagytam őt, azaz őket, az egész dormot.
És most itt annyira részegre ittam magam, hogy a gondolataimnak hangot adok:
- Elsô a bórocska, utána a lányocskák és fiúcskák... Nem. Nem, mert az elsô MinHyuk. Csak utána jön minden, ami A-val kezdődik, a whisky, a likőr, a koktél.
Majd...

- Lô itt - szálltam ki a dorm előtt a taxiból, miután sikeresen fizettem a bankkártyámmal. Lám, a Nap is már jön fel, a horizonton van, az ég alján ragyog már.
Ugyan így kellett volna ragyognia a lift gombjának is, de nem. Megnyomtam még egyszer ugyan olyan gyengéden, de akkor se. Harmadszorra rácsaptam. Utána már csapkodtam.
- Nem müksz'?? - kérdeztem tőle, de nem volt türelmem megvárni válaszát. A lépcsőhöz mentem. Remélhetőleg az működik!
Lépéseim szabályosak voltak oda felé. Nem dölöngéltem... annyira. De szédülni, szédültem. Mindenesetre... Csak nem józanodok?
- Ahn JaeHyo! Miért nem veszed fel a telefont?
Ööööö Nem. Nem józanodok. Egy kicsit sem. Totál részeg vagyok! Már képzelődök is. Milyen érdekes látomásom van; Előttem a lépcsőn MinHyukom aggódó arccal és kezében telefonnal.
- Miért nem hívtál vissza? Utánad mentem volna! - jött le elé. - Mennyit ittál?
- Megőrültem - néztem magam elé, majd kikerülve a képzeletemet, belekapaszkodtam a korlátba.
- Mivel a lift nem működik; Ne segítselek fel? - követett. Milyen kedves képzeletbeli MinHyukom van. Ahhh így még hülyébbnek érzem magam. Minek jöttem egyáltalán haza? Hogy az arcom másik fele is piros legyen? Mert még nem múlt el a színe... Az kizárt, hogy aludni jöttem, mert álmos az végképp nem vagyok, arról is a merevedésem tehet... - Hahó... JaeHyo!
Ja, a képzeletem még mindig itt van?
- Nem hallottad amit mondtam? Segítek neked!
- Miért ilyen.. !?... - hirtelen elvesztettem azt a kis egyensúlyomat is a lépcsőn, és egy óriásit kellett volna hátra esnem, de a képzeletem megfogott, amitől már nem tűnt annyira képzeletbelinek. Határozottan szilárd halmazállapotú volt! - MinHyuk!???
- Bameg! Alszol? Igen, én! - tartott engem hónaljamnál, majd felsegített és felfelé mentünk.
- Nem akartam elhinni, hogy itt vagy velem... - pusmogtam, miközben minden csak mozgott körülöttem.
- A te bajod! - cibált felfele. - AAish miért nincs itt mozgólépcső?
- ... Csak az van!

Mikor felértünk, MinHyuk hirtelen eltűnt, én meg vetkőzni kezdtem. A kabátom lecsúszva rólam, a földre esett. Igen, az ott is marad. Így hát, hogy valami legyen fent is, a cipőmet kezdtem a fogason egyensúlyozni. Nem ment... Helyette betettem Taeil kabátjának az ujjába. Remek ajándék lesz neki, ha fel kell. Kifejezetten örülni fog.
Most viszont magammal kell kezdenem valamit. Ha valaki szexre éhes, akkor először fel kell mérnie a párja állapotát. De az én MinHyukom mindig csak mérgelődik... Ahogy most is:
- Miért nem kopogsz te baromarcú !?? - vágta hozzám szavait. Épp a pizsama felsőjébe bújt bele. - Mit bámulsz!? Menj inkább fürdeni! - utasított, de én úgy tettem, mintha nem hallottam volna és becsuktam magam mögött az ajtót. - Mi az, süket vagy?
Ahogy így végig nézek rajta... Árad belőle az utálat...
- Hülye vagy MinHyukom, hogy nem veszed észre. Vonzódok hozzád, mint csimpánz a harminc kiló banánhoz.
- Ha ilyenekkel fárasztasz, te majom, leszedem a fejedet helyéről és eladom a fekete piacon.
- De miért akarsz ilyen biológiai beavatkozást végre hajtani rajtam? Alsó felemre bezzeg nem is gondolsz...
- Tudom, hogy egy f*sz vagy, aki a f*aszokra is bukik!
- Nem, nem tudod. Ne mond azt, hogy tudod, ha nem tudod. Én tudom, hogy nem tudod. Te meg azt képzeled, hogy tudod, hol ott nem. Ahogy azt sem tudod, hogy mióta nem feküdtem már le egy lélekkel sem.
- Nem én tehetek róla, hogy nem kellesz senkinek.
- Nem az, hogy én nem kellek senkinek, hanem nekem nem kell senki. Senki más, csak te!
- Aaish Az az utolsó mondat nagyon kellett?... - feküdt oldalára szemöldökét ráncolva, majd fejéig felhúzta takaróját.
"Igen, kellett..." - válaszoltam gondolatomban.
De most még is mit tegyek??
Mérges rám, de már nem annyira, mikor felpofozott. De ha azt mondanám neki most, hogy "Kéne egy menet", akkor az ágyával együtt kihajítana az ablakon? Vagy talán.... Megijedne? Megszeppenve összehúzódna, mint egy kis nyuszi a takarója alatt és aggódni kezdene, mire én... Én... Én meg... NEM. Még is miért álmodozok?...
Mosolyogtam hülyeségem. Majd váratlanul megszólalt a tudatalattim. Szívem dobbanásait felgyorsítva, arra vett rá, hogy nesztelenül felmásszak MinHyuk ágyára, ami nekem tilos a kiszabott szabályok szerint. De cselekedeteim most nem átgondoltak.
A feje fölé hajoltam és megpusziltam takaróval nem takart homlokát.
Erre ô hanyatt feküdt, morogva.
Ahogy megláttam, hogy helyezkedünk el, átvette uralmát bennem a rossz vágy.
MinHyuk szemeit kezdte dörzsölni, míg én gyorsan elhelyezkedtem fölötte.
Szívem nagyot dobbant.
Boldog vagyok...

Egy boldog bolond...
- De... szánalmas... - gondoltam bele, hogy még is mit csinálok? Én Ahn JaeHyo vagyok. Egyszer se kellett ennyit tennem azért, akivel szeretkezni akarok! Mindenkit megkaptam, akit akartam!

- Mi van?... - ásított MinHyuk.
- Szabályszegés van-
- T-Te!?? Még is hova mászol?? - csapott pofán ismét.
- E-Elég - fogtam le kezeit. - Elegem van. Én irányítok.
- Neked van eleged?? - háborodott fel és felült. - Te jössz az én nyakamra! Nem én a tiedre!
- De nem is engeded, hogy a nyakadra menjek.
- Persze, hogy nem engedem!
- Túl kedves vagyok veled, MinHyuk...
- Az a baj, hogy én is veled! - szólt és szemei könnybe lábadtak. - Lelkiismeret furdalásom van, ahogy bánok veled, ahogy el akarlak üldözni magam mellől! De, ha meg el is tűnnél, én... Én... Akkor is... Elkezdenélek keresni. Ahogy ma is. Aggódtam érted!
Tényleg... A lépcsőnél...Az az aggódó arc!
Lehet, hogy még is van remény!??
- Szóval JaeHyo... - törülte meg szemeit, lehajtott fejjel. - Maradj kussba. Ne halljam ezeket, hogy "Nem engeded", "Ez így rossz"... Én ezeket úgy is leszarom. Nem törődöm veled...
- De törődni fogsz - mosolyogtam. - Már látom. Az lesz a következő. Aggódsz értem, foglalkozol velem, törődsz velem és utána meg...
- Ki ne mond!!!
- Szeretni fogsz engem - motyogtam elmosolyodva, kezemet szám elé téve.
- Meg egy nagy szart!!
- Ne mond ezt, édesem, ne mond nekem - kuncogtam és automatikusan, gondolkodás nélkül karjaimba zártam szerelmemet.
- JaeHyo... Ha jót akarsz, azonnal menj aludni... - fenyegetett, de erre csak megszorítottam. A másik lépésem már vakmerőbb volt...
Fenekemre huppantam és MinHyukot az ölembe vettem. Felettébb vérfelforraló volt nadrágomban ágaskodó férfiasságomnak.
- Akarom... - hajoltam nyakába. S minden külső tényezőt figyelmen kívül véve kezdtem ábrándozni, hogy hol kezdjek neki.
Elvileg már szeretkeztünk, úgy, hogy MinHyuk is megtette, önszántából. Vajon mi történhetett akkor? Ohhh én eszetlen, bárcsak emlékeznék rá!
- MinHyuk... Akkor miért hagytad magad?...
- Örök kérdés marad - hajtotta le fejét és vállaimra tette kezeit; el akarta tolni magát.
- Nem az lehetett, hogy kíváncsi voltál? - kuncogtam, és nem engedtem elmenni magamtól.
- Én? Ugyan, mire?
- Azt hitted, hogy csak egy éjszakás kaland lesz, és ki akartad próbálni. Élvezni akartad.
- Igazad van, élvezni akartam az éjszakát, mert akkor nem beszéltél! Tök jó volt a hangod nélkül! Holt részeg voltál!
- Bármikor elhallgattathatsz... - mondtam és lejjebb hajtva fejemet, számat az övére akartam tapasztani, de megszeppenve távolodott tőlem. Így homlokára pusziltam.
- Ne csináld! - markolt bele pólómba.
Egyik kezemmel elengedtem derekánál, s arcánál kezdtem cirógatni. Remegni kezdett a hangja, de teste mozdulatlan volt. Homloka helyett most a szája szélére pusziltam, majd, ahogy esélyem lett rá rögtön megcsókoltam.
- Eh... Végig futott a hideg a hátamon... - takarta el arcát.
- K-Komoly? - nevettem el magam. - Nézz fel rám, nézz fel rám - ismételtem magam MinHyuknak, aki azért se tette. - Naaaa...
- Mi a fenét akarsz? - suttogta.
- Folytatni - válaszoltam és ledöntöttem őt mosollyal az arcomon. Ahogy sejtettem, igazán el van pirulva. - Édes vagy.
- Mindjárt bemosok neked - emelte fel a kezét, de én lefogtam, a másikkal együtt, úgy csókoltam meg másodszorra is, majd harmadszorra.
- Ne remegj ennyire - mondtam MinHyuknak. - Ne félj, hanem lazulj el.
- Nem. Nem fog menni, JaeHyo! - szólt vissza, mire én ismét elfoglaltam száját. Addig maradtam rajta, míg szíve normálisan nem kezdett dobogni. Ami sok idő volt. Puha ajkai vörössé váltak, az enyémek alatt. MinHyuk, mintha kétségbeesett volna, belekapaszkodott a lepedőbe, másik kezével meg a csuklómat ragadta meg, de csak fogta és nem szorította.
Mindenesetre, szabaddá vált az egyik kezem, s azzal megint csak az orcáját kezdtem simogatni. Mire éreztem, hogy lenyugodott úgy-ahogy, kicsit felemelkedtem. Vártam, hogy megszólaljon.
De csak a szoba falát nézte...
Gondolkodik valamin?
- MinHyuk... Hogy volt először? - kérdeztem tőle. Ha egyszer már megtörtént, s ô is megtette, akkor másodszorra is szeretném, hogy ugyan úgy legyen.
MinHyuk felém fordult és határozottan válaszolt:
- Teljesen más volt, mint most - nézett szemeimbe. - Nem voltál ilyen éber, hanem egy kómás szeretkezésre éhes.
- Érdekes - kuncogtam. - Az a probléma, hogy nem ittam eleget!?...
- Nekem aztán nem probléma!... - nézet ismét el, majd elengedte a lepedőt és a csuklom, úgy fordult oldalára, kezeit feje alá téve...
- Ehhh Mit csinálsz?
- Mintha nem látnád... Aludni készülök.
- ÉÉÉs velem mi lesz?
- Mi lenne? Hajnali hatkor még te is aludhatsz.
- Neeem. Nem érted - haraptam ajkaimba.  - Nekem most muszáj...
-  S akkor én még is mi a frászt csináljak veled? - mutatott magára. - Neked kell magaddal kezdeni valamit... - harapott ajkaiba, majd fokozatosan lejjebb hajtotta fejét. - JaeHyo... - szólított meg. - Zárd be az ajtót. Kulccsal.
- Miért?
- Csak csináld! - ütött vállamra.
- Oké, oké, nyugi... - másztam le az ágyról és teljesítettem MinHyuk utasítását, majd vissza felé fordultam. Nem vagyok képbe, hogy mit akarhat most... - Hô!?? - szegetem fel fejemet és meglepetten ránéztem. - Miért vetted le a pólódat??
- Te eszetlenhülyebaromparaszt! Nem egyértelmű!??
- Nem, nem egyértelmű - ráztam a fejem pislogva.
- Te... - guggolt fel és négykézlábon elhelyezkedve megfogta kezemet. - D-Direkt csinálod ezt velem?... - nézett szemeimbe, megint egy kicsit könnyesen.
- Sírni akarsz, és levetted a pólódat, hogy ne legyen könnyes?
Erre feltérdelt hozzám és szokása módján megpofozott. Mosolyogni tudtam már csak rajta, amiért tudtam, hogy ez lesz. Viszont elvesztem, mikor megragadta mindkét vállamat és megcsókolt.
Hjé és tényleg megcsókolt.
És tényleg.
Nem látok én rosszul. S jól is érzem azokat a puha ajkait.
Azt hiszem... Ez már a mennyország.

16-Block-B: A logika


MinHyuk POV

Szobámba sietve a vastag pulóveremet próbáltam leráncigálni magamról, ami alatt már pizsamába voltam, hiszen fürödtem a vaksötétség és a kínos dolog előtt. Leültem a lepedőre, hogy a zoknijaimtól is megszabaduljak. Jobb, befejezni ezt a szörnyű napot. S nem látni a rohadék arcát. Meg akarok szabadulni tőle.
De az istenért se megy!
Ahogy az ágy nyikorgott egyet, egyből tudtam, hogy annak a parasztnak volt bőr a képén és utánam jött, mi több rámerészelt mászni a párnáim közé.
- Te együgyű hü... - fordultam felé ingerülten, de nem gondoltam át a helyzetet. JaeHyo a képembe volt hajolva.
- Mi az MinHyuk?~ - nézett mélyen a szemeimbe. Nem nézett rám máshogy, csak úgy, mint szokott. Furcsálltam. Furcsálltam, mint ô engem, hogy az előbb úgy elhallgattam...
- Ne mássz a pofámba! Rohadt dühös vagyok rád - fordultam vissza zavartan. - Taeil hyungnak igaza van. Nagyon unalmas már, amit csinálsz...Az hazug szavaid is borzasztóak... Lehet, hogy nem is Ahn JaeHyo az igazi neved??
- Bárhogy hívhatsz. Lee MinHyuk férjének is.
- Mi???
- Jól hallottad. Hozzám jössz? - termet a két keze között egy fekete kis ékszertartó, és hát persze, hogy gyűrű volt benne.
- E-Ez már pofátlanul megalázó!!!
- Csak azért vagy mérges, mert nyűgös vagy, rosszul alszol. Tudom, mi hiányzik neked; Éjjeleken át tartó ölelés.
Húzott magához, én meg képtelen voltam ellenkezni. Csókolgatni kezdte a nyakam, amitől egy hang se jött ki a torkomon. Szemeim könnybe lábadtak és a fejemet elöntő forróságtól, éreztem, piros lett az arcom egy része.
- Jó érzés?
Belemarkoltam a vállát takaró ruhadarabba és tehetetlenül hagytam magam.
A tehetetlenségemből, kétségbeesés lett és abból felkiáltás.


- Eléééég....HUH?
Álom volt. Aludtam. Pizsamámba vagyok és az ágyamba, a takaró alatt, egyedül!
- Csak egy rémálom volt - fújtam ki magam. - Te kis! - csikorgattam a fogaimat és lenéztem JaeHyonak fenntartott/ vagy lenntartott fekhelyre az ágy mellett.
De...
Nincs.
Nincs itt.
Nahát, akkor nem jött utánam?...
- J-JaeHyo?... - néztem körül. - I-Itt vagy?... - keltem ki az ágyból. Papucsomba bújva benéztem az ágy alá, a könyves polc mögé, még a ruhák közé is. - JaeHyo?...
Több, mint száz százalék, hogy nincs a szobába...
- Várjunk csak!!! Miért keresem ôt?? - fagytam le ott helybe. - Aiiish a francba, le van szarva! - bújtam gyorsan vissza a meleg takaróm alá, de két forgást se kellett tennem, azonnal felpattantam. - M-Megnézem a szobájába.... - pusmogtam hülye álmatlan agyamnak. Nem mintha érdekelne, hogy hol a frászba van ez a disznó... Nem törődök én vele! Még ha azt hiszi is... Félvállra se venném, ha elütné egy autó!...
Gondolom, miközben keresem ôt a szobájába... Hát nekem is van egy aranyat érô logikám...
- Itt sincs... - néztem magam elé, miután körül jártam a visual hálóját...
- MinHyuk... Mit csinálsz? - kérdezte YuKwon, aki csak a mosdóba ment ki így a kora reggeli órákban.
- Ááá ééén csak...
- Nem tudsz aludni?... JaeHyo nélkül?...
- Neeem, neeem, dehogy is!
- De JaeHyot keresed, nem?
- Öszintén?... - halkultam.
- Szerelmes vagy.
- He? - néztem kikerekedett szemekkel rá. Ez a kijelentő mondata váratlanul ért.
- Szerelmes vagy Ahn JaeHyoba.
- Egy nagy szart vagyok az!
- Akkor kibe vagy szerelmes?
- Senkibe! - válaszoltam határozottan.
- Akkor JaeHyoba vagy szerelmes.
- Ezt úgy mondod, mintha muszáj lenne szerelmesnek lennem!...

2014. március 14., péntek

22 BTS: A butus

Jimin's POV

JungKook ült könyökölve az ebédlőben, előtte a tabletjével. Helyet foglaltam én is, és így délben, jó reggelt kívántam.
- Hyung, tényleg nem kelsz fel hamar, ha nem ébresztenek...
- Ehhh elég nekem egy sima "jó reggelt" is...
- Jó reggelt, Jimin! - jött le RapMon és megpaskolva vállamat már ment is tovább. - Yoongi is még az ágyat nyomja?
- Nem láttam - felelt JungKook.
- Jin hol van? - néztem a leaderre, hísz tegnap ô volt, aki elszakította tőlem a Hercegnôt.
- Hogy helyileg hol, azt nem tudom - szólt megint JungKook. De RapMon se tett úgy, mintha nem hallotta volna; hísz ránk szegezte figyelmét.
- Akkor mit tudsz?... - fordultam most a maknae felé.
- Hát Jin - kezdet bele, de hirtelen felrántotta a fejét. - Hehehehe... Nem tudok semmit...
- Rosszul hazudsz - néztem a zavartan mosolygó arcára.
- Nyugi, Hyung, nyugi - intett felém. - Ne aggódj érte - mondta és visszanézett a gépére.
- Nem csak az, hogy aggódok érte, de tudni akarom, merre van!...
- S ha azt mondanám randin van, mit szólnál?...
- JungKook!!! - kiáltott Rap Monster.
- H-H-Hangosan kimondtam a gondolatom?????
- Milyen randiról beszélsz, JungKook???
- Annyira bírom, hogy minden reggel valamelyikőtök sipítozó hangjára ébredek... - lépkedett le ásítozva Suga, miközben én úgy ugrottam fel a székről, hogy az hátra esett.
- Á-állj!! - fogott le a leader. - Jimin, itt maradsz!
- H-Hozok kötelet! - szedte lábát JungKook.
S mire visszatért én már a székben ültem. A leader Suga közreműködésével letaszított. Hogy még a fülüket se sértsem egy összekötött rongyot rögzítetek a számhoz, legalább tisztát... A kötéllel meg, amit a maknae hozott a karjaimat hátra és lábaimat a szék mindkét lábaihoz kötötték .. Igazán jó érzés, komolyan!...
- Ez egy kicsit perverzesen nézz ki... - igazította meg Suga a rongyot a számban.
- Csak addig kell, ameddig Jin haza nem jön.
- Miért? Hol van?
- Elment HyoSanggal.
- Kijjjeeeej?? - hajoltam előre.
- NamJoon hyuuung!! - toporzékolt JungKook.
- Upsz... Ezt nem gondoltam végig. Na de... A rád ruházott hatalmamnál fogva, maknae kötelességed, itt maradni Jiminnel - szólt és felhúzta a csíkot Sugával.
Mindenesetre már tudom nagyjából a helyzetet. A ToppDogg Kidoh-jával, a volt HyoSangunkkal ment randizni a Hercegnô. Hahhh hát végül is... Legjobb barátok... Lehet, hogy annál többek is voltak?...Mindig együtt voltak... Mindig!... Jártak-keltek, ettek, fürödtek. Én meg kimondhatatlanul irigy voltam... Gondolkoztam nap, mint nap HyoSang hyung stratégiáján, hogy milyen vonzási energiát használ, hogy így maga mellett tartja SeokJint, akire már akkor is csak áhítoztam... Barom módján, én a legelőn, Jin meg messze tőlem, s nem is figyelt rám. Tényleg egy viszonzatlan szerelemnek indult, milyen borzasztóan fájdalmas még így vissza is gondolni rá...
- Amm Jimin hyung - szólt nekem JungKook.
- Hmm? - lógattam továbbra is fejem lefelé.
- Ne hogy azt merd gondolni, hogy Jin hyung nem szeret!
Nem is gondoltam azt. JungKook, azt hiszi, hogy azt gondoltam, hogy most Jin lecserélt HyoSangra? Chô! Meg se fordul a fejembe. Nem vagyok pesszimista! Ami szomorúságot lát JungKook arcomon, arról a múlt megidézése tehet, meg, hogy SeokJin nem mondta el, hogy itt hagy, még ha egy kis időre is...
Jöjjön haza!... Akarom őt... Olyan buta, hogy ilyen váratlanakat csinál!
S még ô tart engem ostobának, hogy eltulajdonítottam ezt az egy láncot... Néztem le, de az ékszert most pont a pólóm takarta.
- Jin hyung azt mondta, hogy rossz fiú vagy, szó szerint. Ezt hogy értette? Ohh meg olyat is hallottam, hogy megerőszakoltad tegnap!! - hajolt képembe JungKook a kíváncsiskodó kérdéseivel.
- Hin halagsik lám, jakjánsz miatt - forgolódtam, hogy az említett ékszer lánca feltűnjön neki a nyakamban.
- Haragszik, lánc miatt?... - ismételte, amit értett a mondatomból, majd szemfülesként csak megtalálta a kincsecském. - Emiatt haragszik Jin hyung?... - húzta ki a felsőm alól. - De miért?... Féltékeny rá, vagy mi? - nevettet fel, amiért nem érti a szituációmat. Igazából én is ezt kérdezem; Jin hercegnô féltékeny rá, vagy mi? Miért foglalkoztatja ez annyira?... Felejtse már el! Felejtse és jöjjön ide hozzám!
Erre a gondolatomra, hátam mögül a lépcsőkön lépteket kezdtem hallani, majd fejem búbjára paskoltak.

- Yo, Jimin!
Ahhh ez csak a rágcsáló Hoseok ... Ahogy elkezdett előttem ugrálni elfogott a nevetés, majd hirtelen TaeHyungot kapta a kezeibe. Nem is vettem észre, hogy ô is lejött. Hát halkabb, mint J-Hope...
- Hoseok olyan jó, hogy jöttél! - csapta össze kezeit JungKook. - Vigyáznál Jiminre, ameddig töltőre teszem a gépem?
- No problem - állt le a folyamatos pörgésben és Vt elengedve, tisztelget, míg a másik szédülve seggre esett a padlón. A következő kép kocka előttem elvetette a korhatár nélkül megtekinthető karikát. J-Hope leguggolt először megcsiklandozva a kisebbiket, majd magához ölelte és ráharapott a fülcimpájára. S V meg mindenen csak kuncogott. Megszokhatta már, biztos... Itt vannak a szemem előtt, ezek a... hmmm mik is? Olyanok teljesen, mint a... játékos kis macskák! Vagyis... J-Hope egy rágcsáló... Azon nem változtatunk.
- Ágyja menjetek! - szóltam rájuk, mikor már nem kívántabb tovább hallgatni, ahogy élvezkednek.
V feltápászkodott és hozzám sétált. Arca olyan, mint mindig. Semmit mondó, csupa rejtély. Sose tudod, mire gondol.
- Magadat... kötözted meg így?
- Hülye kéldés!! - rúgtam felfele, de nem érte el Vt. Közben a háttérben a rágcsáló csak nevetett a humoros előadáson.
- Gyere TaeHyung, teázunk.
Tea délután?...
- A víz ott van felforralva. Csak vegyél elő egy bögrét - mondta TaeHyung és ment a pulthoz Hoseok mellé.
- Wáá forró! Forró! A kezemre öntöttem!!
- Itt a hideg víz - engedte V a csapot.
- Ehhh... Még jó, hogy nem az egészet öntöttem mellé... Jobb, ha feltörlöm - nyúlt másik kezével a fiókba. - Wáá fáj! Fáj! Megvágta egy kés az ujjamat!
- EZ KOMOLY??? - meredtek ki a szemeim ezen a balszerencsék sorozatán.
- Ragtapasz - mondta V és már ragasztotta is.
Hoseok direkt csinálja, hogy TaeHyung gondoskodjon róla, vagy csak szimplán ilyen hülye?... Fájdalmas.

Majd ezek ketten is itt hagytak. Szó nélkül... Ott ültem végtagokkal megkötözve, és senki nem volt velem. Elfogott az egyedül lét.
- Haaahóó Valaki!?? - néztem jobbra-balra, s a rongy csak dörzsölte ajkaim. - Senki??... SeokHin???... - csuktam be szemeimet és magam elé képzeltem hercegnômet. Csók utáni pirosas arcával és azzal a mosolyával, ami akkor kívánkozik ki rajta, ha belelát a fejembe. Kínos, ha látja a gondolataimat hahaha De ettől eltekintve, élek-halok azért a mosolyáért. Ahogy elképzelem és képzelgetem még jobban inkább látni akarom. Kimondhatatlanul szeretném ôt!
Mikor jössz haza?
Egyedül vagyok.
Hiányzol.
Szeretlek.
Ezeket akarom mondani neki, de nem érek telefonomhoz, amivel feltudnám hívni ôt. A nadrágzsebembe van, kezeim meg hátrakötve.
- Valaki!?? - vettem mély levegőt és búgni kezdtem, mint a búgó csiga, hátha valaki meghall.
- Jimin?~ Kényelmetlen a helyzet? - jött le a lépcsőn, majd elegánsan, kihúzva magát elém állt SeokJin!
- Hin! Hin! Oldozz ki! - kérleltem, mire ô lejjebb hajolt és hátranyúlva kioldozta a csomót, ami a számon lévő rongyot tartotta rajtam. S ismét szembe állt velem. - Jó sokáig voltál el, Hercegnô. HyoSang hyunggal kellemesen telik az idő?
Jin eddig halvány mosolya is eltűnt és ô maga meg lefagyott.
- Jimin... - pislogott szemeimbe nézve.
- Mi az? - néztem én is rá. Miért vág ilyen szomorkás pofát? Rosszat sejtek... Történt valami?
Hirtelen elkezdett sietős léptekkel menni a lépcsőhöz, de határozott hangommal megállítottam:
- Jin! Nem mehetsz el!!
- I-Igaz - felelte és sokkal lassabban visszajött. Behajtotta térdeit, hogy lehajoljon hozzám. Vállamra támaszkodott, másik kezével pedig a nyakláncot fogta meg. Közeledett hozzám, míg én egy tapodtat sem mozdultam. - Bocsánat - súgta és végeredményül egy kis puszi lett a szám szélénél.
- Mi volt ez? - fordultam felé.
- Most már mehetek - mondta s tényleg itt hagyott további szó nélkül, egy kérdésemre se válaszolva.

Mi volt ez?
Lefoghattam volna, ha nem lennék ennyire megkötve, s addig nem engedtem volna el, míg el nem mondja, mi baja. Mert baj van! Látom rajta! Ne nézzen hülyének! Ô a butus, nem én... Miért hagy itt engem megint? S most már aggódom is érte... Aaish.
Olyan lágyan puszilt meg... Meg az a bocsánat kérés... Azért kért bocsánatot mert el ment randizni?... M-Meg kéne mondanom neki, hogy nem tett semmi rosszat. Ha tényleg az a baja, hogy bántja a lelkiismerete... Akkor én segítek rajta. De ha más a baja, akkor is. Ve-Vele akarok lenni. Csak először... Először;
- Valaki oldozzon el!!!!

Jimin POV's END


JungKook feltűnő rossz kedvvel sétált be szobájába. Az épp lépcsőn felmászó Jin meg is pillantotta ôt. Megkérdezte volna, mi a gond, de a maknae bezárkózott.
- Remélem neki is csak a lelkiismerete a baja, hogy kikotyogta Jiminnek, hova mentem... - sóhajtott Hercegnô, majd a kanapé felé fordult, amibe RapMon édes álmokkal sziesztázott. - Hé! - bökte meg a mellkasát. - Hé! Oldozd el Jimint.
- Hô?? Mi? - ébredezett.
- Reggelt'!
- SeokJin?... Valami baj van? Mi ez az arckifejezés?
- Csak... Nem bírom magam...
- SeokJin... Sz-szeretnél beszélni róla?... - nézett a leader csapattársára.
- Ezt most úgy mondtad, mintha lelkizésre szorulnék - csuklott el a hangja és szemeihez kapott, amiért hirtelenjében könnyezni kezdett. - A rossz szokásaimat úgy se lehet egy lelkizéssel megoldani! - vettette le magát, mint akit löktek volna RapMon mellé a kanapéra.
- Tudom, hogy segítséget vársz. Ne játszd a butust.
- NamJoon... - nézett Jin a bölcsen szólóra. Majd újra belehajolt tenyereibe, eltakarva könnyektől nedves arcát. - Hihetetlenül gonosz vagyok. De tényleg kimondhatatlanul... HyoSang helyét direkt Jiminnel váltottam ki! S még mindig mindkettőtől kapok és elveszek csókokat, amiket nem is érdemlek meg. Egyet sem érdemlek meg!
- Ny-nyugodj le... - kezdte simogatni a leader Jin hátát. - Szívesen meg tennék neked bármit, hogy ne érezd magad rosszul, tudod jól. De amit az előbb elmondtál az nekem magas. Erről... Jiminnel kell beszélned.
- Jimin?... Ô most valószínűleg haragszik rám...Szemétnek tarthat...
- H-Hogy mondhatsz ilyeneket? Hisz ti együtt vagytok.
- Hja... Együtt. Most is együtt vagyunk itt, nem de?... - kezdte törölni nedves kezeit nadrágjába.
- SeokJin?...
- Reménytelen. Jiminnek még az a nyaklánc is fontosabb, mint én.
- Ez az! - ütött tenyerébe RapMon. - Az a nyaklánc! Amiatt van minden!
- Mi?...
- Most már komolyan el fogjuk venni Jimintôl azt az ékszert! Elég neki egy ékszer is, ami most butus módján itt sírdogál!

2014. március 13., csütörtök

21 BTS: Gonosz tett

Jin's POV

Az éjszaka folyamán sem tudtam levenni az ajkaimról ujjaim. A bennem lévő forróság meg nem hagyott aludni, korán felkeltem. Túl korán. Emiatt délben leszek fáradt... Most meg csak hajnali négy felé közelít az óra. Visszaaludni viszont képtelen vagyok. Karjaimat összefontam fejem alatt és feljebb csúszva az ágyon a felettem lévő plafont bámultam. Mintha még nem ezerszer gondoltam volna vissza Jimin gyönyörű ajándékára. Egy idióta vagyok, hogy újra meg újra felidézem a csókot. Sötét volt akkor is, pont mint itt. Csak most minden csendes és nyugodt, ott meg robbanások, szédületes forgások voltak. Vajon... Jimin is ezt érezte? Ohhhh ha az a nyaklánc nem lenne, akkor most ott ébredtem fel volna mellette és talán meg is kérdezhetném most tőle. Buta-buta Jimin...
A nap fényt RapMonster rolói az ablakon nem engedték át, de órából ítélve, tudtam, hogy kint már világos van. Fel keltem az ágyból. Elzsibbadt végtagjaimat kinyújtottam, majd a tegnap RapMon által levetett és eldobott ruhadarabokat összeszedtem. Megfontoltan úgy döntöttem, hogy mindenkinek a szennyesét felpakolom, hogy mosásba vigyem.
Sugahoz kopogtam be elsőnek, nem érkezett válasz. Bátorkodtam benyitni, csak nincsen semmi rejtegetni valóra. Hülye gondoltaim miatt megráztam fejem, majd beléptem. Suga szuszogva feküdt alaposan betakarózva, még a száját is paplan fedte. Siettem utána JungKookomhozz. Ô se felelt, kopogásomra, így szemeimmel tudtam felmérni az okát. Szintén álom világban járt nagy ágyában, párnáját szorosan arcához ölelve. Mindig reménykedek benne, hogy csak a jó példát tanulja tőlünk, de állandó csalódás ér. Ruha hajtogatásba õ is olyan trehány fiúcska, mint Jimin. Karjaimba már alig fért ruha ezek után, így irányom a mosógéphez lett volna, de V szobája épp útba esett, szóval gyorsan benéztem hozzá. Kopogás nélkül léptem be, de nem történt emiatt semmi érdekes. Plüss majmok és oroszlánok hegye között hason fekve nyáladzott. Hmm Jimin szokta mondani, hogy én is körülbelül így alszok... Pocsolyát hagyva magam után ehehe...
Most már tényleg lehánytam a ruhákat a mosógéphez. Fellélegeztem, majd az a kérdés járt a fejembe, hogy Jiminhez most bemenjek, vagy sem? Áhhhh nehéz kérdés. RapMonnak biztos nem tetszene, de nem fog róla tudni. Meg Jimin biztos alszik még. Indultam hát az újabb szennyes adagért, a párom szobájába, ami úgy-ahogy az enyém is... Nem kopogtam, mert biztosra vettem, hogy alszik. Settenkedve léptem be, nyitva hagyva az ajtót.
Hát igen, ruhahegyek, ijesztő ruhahegyek. Mintha kedve szerint dobálózott volna a felsőivel - néztem körül - Tegnap délután még nem ilyen volt... Elgondolkodtató... Viszont most nem húztam tovább az időt, összeszedtem gyorsan, majd ahogy az ágyához értem, szívem nagyot dobbant. Orrommal megéreztem Jimin szokásos finom illatát... Felegyenesedtem és szunyókáló arcára néztem. Mélyen alszik. S megint csak félmeztelen.

De miért takarózik az én hálóingemmel?...

Lehet, hogy ennyire hiányérzete van?...
A-Aranyos...
Tudatom kívül közelebb hajoltam hozzá és suttogva nevén szólítottam. Azt szerettem volna, hogy felébredjen és olyan tegnapi csókkal kínáljon meg, de ez nem így megy, én hülye... Megráztam a fejem és halványan elmosolyodva az ajtó felé indultam.
- Szeretlek Jimin... - hagytam el ezzel a kis mondattal a szobát.
S akkor most J-Hope. Nála kopogtam, mert egyszer-kétszer tapasztaltam már, hogy korán kelő típus.
- Igen? - felelt vissza.
- Jin vagyok. Bejöhetek?
- Minek? - kérdezte, de én benyitottam. Trikóban és pizsama alsóba húzta fel a rolót ablakánál.
- A szennyest szedem csak össze.
- Hja, jó - ásított.
Pár farmert felkapva innen-onnan már mentem is ki, majd egy határozott hangra megálltam a mosogép felé.
- Hé! Jin!! A fekete farmert kérem vissza!!!
- Miért?...
- Te nem szoktad a zsebüket megnézni?? - mutatta, mire találtam benne két papír.
- Mi ez? Cirkusz?... - néztem rájuk, amik belépőjegyeknek tűntek.
- Pszt! Csak add ide, hyung, kérlek - nyújtotta kezét és visszaszolgáltattam tulajdonát.
- Hoseok... Zajos vagy... - dugta ki álmos buksiját JungKook.
- Bocsánat... - mondta és pizsamájának zsebébe dugta a két jegynek kinéző dolgot.
- TaeHyung is felébredt - mutatott a maknae a vele szembe lévő tárva nyílt ajtóra, ahol V a szemeit dörzsölgette.
- ViVi - kapta fel fejét J-Hope és felé sietett, majd beszéd nélkül bement a szobába és becsukta maguk után az ajtót.
Fura incidens, de hamar elfelejtettem velük törődni. Egy másik ajtó csukás felé fordultam. Hirtelen azt hittem, hogy más valaki, de csak JungKook döntött a 'nem alszik vissza' dolog mellett. Oda jött hozzám és gyanúsan nézett szemeimbe. Közelebb és közelebb lépett, arcomba hajolva, mire én már hátrafelé hajoltam.
- M-Mi az JungKookom?...
- Te. Ma.
- Igen? - léptem el.
- Magyarázatot kaphatok?
- Mire is? - kérdeztem vissza, miközben mentem a mosógéphez megszabadulni a szennyestôl.
- Tegnap azt mondtad, hogy ha HyoSang hyung itt lenne velünk, te nem lennél Jimin szerelme.
- Ilyet mondtam volna?
- Igen, és bővebb magyarázatot kérek, mert nem értem~ - állt elém és kérlôen felnézett rám.
- Mit szeretnél pontosan?...
- Helyes, hogy mással randizol?
- Mi?
- HyoSang hyunggal ma randizol, tudod.
- A-A-Az nem randi... Mi barátok vagyunk.
- Mindenki ezt mondja - fűzte karba kezeit.
- Mit hordasz itt össze? - kezdtem megzavarodni a szituáción. - Azt akarod mondani, hogy most meg akarom csalni Jimint???
- Igen.
- Neeeeem. Én nem, soha! - ráztam fejem.
- Jimin mit szólt a mai programodhoz?
- Hogy mit szólt?... - gondolkodtam el. Jiminnek egy szóval se említettem hova megyek, mikor vagy kivel.
- Nem mondtad el neki, hogy HyoSang hyunggal leszel - jelentette ki fejét rázva.
- Most mi van, JungKook? - értetlenkedtem. - Jimin most úgy se érdemli meg, hogy bármit is elmeséljek neki... Nem viselkedik normálisan. Nem is alszok vele.
- Hja, azért hallottalak tegnap nyögdécselni!
- Azok nem élvezetből jöttek!
- Most ezzel azt akarod mondani, hogy Jimin megerőszakolt!!!???
- Te tudod, hogy mit jelent, ha valakit megerőszakolnak??
- Én tettem fel kérdést hamarabb.
- Arra én nem mondok semmit... Mindenesetre, Jimin rossz fiú - még akkor is, ha olyan eszeveszettül jól csókol.
- Csak nehogy félre értés legyen HyoSang hyung miatt.
- Nem lesz, mert nem fogja megtudni~
- Jó-jó, én szóltam - emelte fel karjait és visszament szobájába, gondolom felöltözni.
Nekem is készülődni kellene. HyoSang bármikor hívhat, hogy menjünk.
- NamJoon - mentem be a leader szobájába, mikor már rendes utcai ruhába voltam.
- Mi az? - törülgette a szemét.
- Elmegyek HyoSanggal.
- Ahamm
- De sietek vissza.
- Ahamm
- Ugye vigyázol a tagokra?
- Ahamm
- Figyeld kérlek, Jimint. Maradjon a dormba. És legfőképpen, ne jöjjön utánam! Mond neki, hogy mindjárt jövök, csak kiugrottam.
- Mi??? Miért?? Hova mész?
- Most mondtam; Elmegyek HyoSanggal találkozni - ismételtem az ébredezőnek.
- Találkozni?... Randizni? - ült fel szemeit kikerekítve rám.
- Nem! Nem randizni! - szóltam le Rap Monster fejét, majd ott hagytam ôt, remélve, hogy nem lesz semmi gond.
S kimentem a dorm elé, várva várva.

HyoSang vörös ingbe jött, pont olyan színű, mint az orcái voltak, mikor végig nézett rajtam. Először azt hittem valami gond van, de aztán eszembe jutott, hogy csak régen voltam így vele kettesbe és most biztos boldog, csak úgy, mint én.
Kérdeztem, merre fele megyünk, mire ô felelte, sok helyre. Remélem azért nem fog sok idôt elvenni. Bár nagyon szívesen vagyok vele.
Van egy kis tér itt a BTS dorm közelében. Tényleg aprócska és eldugott. Szinte senki nem jár ide. Mi pedig, HyoSanggal gyakornokonként állandóan itt voltunk.
Középen van egy szürke, még is szép és elegáns szökőkút, de már több, mint két és fél éve nem működik termesztésen. Ha nem jár ide senki, nem éri meg működtetni, ez a háttérben lévő felfogás, így a díszes kis halacska szoborból mostanság csak csoda folytán kezdene folyni a víz. A kerek alakú szökőkutat beton veszi körül. A térnek határin meg kis padok vannak és összesen két, terebélyes fa.
Ez lenne minden és tényleg szürke az egész. Még nyáron se színesebb. De mi ketten ennek ellenére is, itt érezzük magunkat a legjobban. Csak egymagunk vagyunk. S a szokásos helyünk is meg van; A kisebbik fánál lévő pad.
- Emlékszel?... - kérdezte tőlem HyoSang, ahogy egy ideje már azt régi kis padot nézem.
- A csókodra? - nevettem el magam.
- M-Most miért nevetsz? Nem volt az vicces - motyogta pirulva.
- ÁÁÁ dehogy - kuncogtam. - Csak nem mertél rendesen megcsókolni~
Emlékszem; akkor épp beszélgettünk valami dologról, majd maga felé fordított és hirtelen két keze közé fogta az arcom. Először csak időzött és az ajkaimat totojázva figyelte, majd egy szende puszival, amit a számra lehelt, beérte.
- Kjhááá, ahogy visszagondolok, még jobb - kezdtem könnyezni a nevetéstől.
- Örülhetnél volna inkább, hogy volt akkor, aki ennyire szeretett...
- Persze, hogy örülök.
- SeokJin... Ha nem baj... maradjunk itt egy ideig... - suttogta felém fordulva. Én meg bólintottam.
Ekkor éles gondolatomban fel villant; Mit csinálhat Jimin?... Vajon RapMon vigyázz rá? S Jimin hallgat rá?... Hallgat-e rá?...

"Meg vagyok úgy, ahogy vagyok. Nem kell hallgatnom senkire!" - Jimin vajon mire gondolhatott pontosan, mikor olyan csúnyán hozzám vágta szavait? Gondolkozott előtte egyáltalán, hogy mit fog mondani? Vagy üres fejűen tette egymás mellé a szavakat? Ha meg üres fejűen, akkor meg az a kérdés, hogy miért vállt azzá? Nehogy már, mert annyira kívánta már a testi érintkezést! Attól annyira megkergült volna? Lehetséges?
- SeokJin... Min gondolkoztál el?
- ...Hogy min gondolkoztam el?...
- Igen, ezt kérdeztem - lépett hozzám közelebb. - Talán valami baj van?
- Ahh.. Nem-nem. Csak...
- Csak?
- Csak fáradt vagyok - mosolyogtam felé fordulva. - Üljünk le a szenthelyünkre - mondtam és megfogtam a kezét, hogy magam után húzhassam a padhoz. - Így ni - helyezkedtem el.
- Rám dőlhetsz - mondta.
- Ennyire látszik rajtam a fáradtság?? - ijedtem meg; öregedek vagy mi??
- Nem látszik rajtad, Hercegnő! Legalább is, én nem látom rajtad. Túl szép vagy... Az veszi el a figyelmemet...
- Mond csak, tetszem még neked?...
- Elméletileg - suttogta. - De... A ToppDoggban is szeretek valakit...
- Kit? Kit?~
- Az most nem számít, mert elgondolkodtam.... Tényleg hiányzol nekem, SeokJin!
- HyoSang?...
- Szeretnék veled lenni. Látni téged. Érinteni téged. Szeretni téged! Együtt lenni veled!
Ehhhh? K-Komolyan? Ez nem lesz ez így jó. Nekem Jimin az, aki együtt van velem!... Azt hiszem, f-fel kell ôt világosítanom...
- H-HyoSang, tudnod kell-
- Igen... Tudom!
- T-Tessék?... Tudod?
Honnét tud Jiminrôl??... Eddig miért nem említette??... Talán JungKook keze lehet a dolgokban?...
- Tudom, hogy nem lehetünk együtt...
- S-Sajnálom, HyoSang....
Mit is mondjak neki?... Most nagyon gonosznak érzem magam. Mintha HyoSang egykori helyét direkt betöltettem volna Jiminnel.
Tényleg ezt csináltam volna?...
Ilyen gonosz tettet?
Sôt... Azért is vagyok gonosz, mert tudom, hogy HyoSang sokszor gondolhat rám, én meg...  szinte egyszer se rá. Tudom, hogy van egy ilyen természetem, s nem szeretem magamba. Aljasnak tartom magam, hogy szánt szándékkal képes vagyok figyelmen kívül hagyni az embereket.
A tetejébe van itt még az is, hogy HyoSang tud mindenről. E-ezt most jól összekavartam magunknak... Ohhhh hogy szakadna rám az ég...
- SeokJin, te is nehezen viseled?
- He?
Kit? Jimint?
- Tudod... Meglehetne szokni. De én nem akarom. Vagyis... Majd muszáj lesz. Így neked is azt ajánlom. Lassan... Úgy is... Muszáj lesz. Igen.
Mégis miről beszél?...
- Igen. Bármennyire is szeretlek, a köztünk lévô távolság közén áll!
- Ohh!
- Mindketten egy remek csapatban dolgozunk, s sok is a munkák, szigorú a beosztásunk. Így... Tényleg le kell mondanunk az együtt létről.
- Szóval te nem tudsz semmit?...
- Mi?
- Nem. Semmi. Igazad van! Csak a távolság miatt nem lehetünk együtt. A munkánk közénk áll. Én is pont ezekre gondoltam!
- SeokJin... - fogta meg arcomat kétoldalt. - Még most is közénk áll... Mennem kell... - suttogta, majd megcsókolt. Hosszas-hosszasan tartó érintése végén, meleg leheletét éreztem, majd ahogy eltávolodott végigsimított az arcomon és elment, mosolyogva.


2014. március 8., szombat

20 BTS: Ennyit tesz egy csók

Jin POV

A sok más-más parfümök finom illatában tartott fogva engem két erős kar. Szorított magához.
- Olyan rég láttalak, Hercegnő.
Egyből megismertettem a hangját!
- HyoSang!?
- Wá még mindig olyan szépen mondod ki a nevem - lépet el és megfogta kezeimet. - A Kidoht mostanság többször hallom...
- Hyung, hyung! - lépet mellém JungKook. - Gratulálok a ToppDogghoz.
- Ahh olyan szép vagy. Kiéheztem volna már a látványodra?...
- Hahó, én is itt vagyok - szólt ismét JungKook.
- Oh észre se vettelek... Szióka...
- Hja hát persze. Te mindig Jin hyungra figyeltél.
- B-Baj?? - pirult el Kidoh, majd újra visszanézet rám. Közelebb hajolt arcomhoz, amitől mondhatni zavarba jöttem.
- Örülök neked, HyoSang~
- Én sokkal jobban, Hercegnő! - bújt nyakamba ismét.
- Kidoh hyung csak óvatosan Jinnel, mert-
Gyorsan ráütöttem JungKook szájára, nehogy megemlítse Jiminnel való kapcsolatomat HyoSang előtt.
- Olyan furcsa és jó megint veled. Agyon dolgozom magam és találkozni sincs időm... Menjünk már el valahova!
- Ma?... Nem tudom...
- Ha ma nem is, akkor holnap enyém lehetnél?? - nézett szép, sötét szemeivel HyoSang.
- Persze, persze! Miért is ne? - mosolyogtam.
- Imádlak, Jin, mondtam már? - kuncogott mire én is.
- Megszámlálhatatlanszor~
Hiperaktív módján elhadarta, hogy holnap majd felhív és ide-oda elrángat kikapcsolódni. Utána párszor még szót váltottunk, párszor még bókolt, párszor még ölelt, majd búcsút intettünk.
S JungKooknak persze, hogy szóba kellett hoznia:
- Miért ütöttél rá a számra!?
- Tudod te azt.
- De hát Hyung is a csapattagja lenne ugyan úgy, és ugyan úgy megtudta volna.
- Nem tudta meg volna, hisz akkor nem jöttem volna össze Jiminnel, ha HyoSang a csapat tagja maradt volna.
- Hôô??? Nem értem.
- HyoSang társaságába lennék, s nem Jimin párja. Ha így nyitott volna rám a fürdőbe, akkor HyoSanggal talált volna-
- Miért is? - vágott bele a mondatomba.
- Mert régebben HyoSanggal fürödtem, mint V most J-Hopeval.
- Hé! Honnét tudod, hogy együtt fürdenek?
- A csapatban mindenki tudja, hogy együtt fürdenek - mosolyogtam. - De visszatérve Jiminre. Nem vallott volna szerelmet nekem HyoSang társaságába, így nem történt volna semmi...


- Halihó - érkeztünk haza a csapattagokkal. Az előtér fel volt mosva, szép látvány volt, ahogy a felakasztott kabátok is. Sosem hittem, hogy Jimin ilyen rendre is képes, hiszen a szobájában csak én pakolok. Eddig azt hittem, hogy a takarítás fogalmát nem is ismeri. Erre meg!... A cipők is rendben és a konyha is. A szétszórt ruhákat meg elnyelte valami fekete lyuk.
Jimin épp kijött Hoseok szobájából.
- Nálam pakoltál? - mosolyodott el a háló tulajdonosa.
- Dehogy, csak behánytam a ruhákat - nevetett Jimin. Ez a kifejezés igazán illett hozzá. Ezek szerint hajtogatni nem képes. - Bár lehet, hogy kevertem a pólókat, hogy melyik kié... De Hoseok szobájába dobtam TaeHyungét is, ha már együtt vannak.
- Miket beszélsz?? - rémült meg J-Hope.
- Ez rosszul hangzik. Hol vannak a ruháim? - aggódót V és már sietett is be a szobába, utána meg a porul járt rapper is. Azt hiszem, nem akarok benézni abba a helységbe, miután halottam J-Hope éles sikítását. Igen... Jobb, ha elkerülöm azt a látványt!!!
Bólogatva álltam ott a gondolataimmal és kezembe a szatyrokkal, miben a meleg étel volt.
Jimin közeledett felém, de ez nem ért váratlanul.
- Ha láttad volna mi volt itt - sóhajtott nekem, hiszen azt mondtam neki, hogy nem voltam szemtanúja a rendetlenségnek.
- Jin? - fordult hozzám RapMon.
- Kézben tartom a helyzetet - intettem félmosollyal felé, mire magunkra hagyott minket. Visszanéztem Jiminre, aki hol engem, hol a padlót figyelgette némán. - Éhes vagy?
- M-Miért kérdezed?
Válasz helyet megráztam az étellel teli szatyrokat, mire õ vette az adást. Nagy szemekkel felnézett rám, mintha nem hinne a szemének vagy valami.
- Mi az? - kérdeztem tőle enyhe mosollyal, mikor már úgy láttam teljesen lefagyott. Lehet, hogy kezd jó gyerek lenni? - Együk meg... - mondtam és elindultam Jimin szobája felé és mivel hangsúlyoztam a többes számot, így õ is velem tartott.

Letelepedtünk a földre, én az ágynak dőltem kinyújtott lábakkal, míg Jimin előttem ült le törökülésbe. Elé toltam a szatyrokat, hogy mind az övé, nekem nem kell.
- SeokJin... - térdelt fel. Én a zacskókat figyeltem, amikhez végül nem nyúlt. Helyette felém közeledett. Egyik kezét a vállamra tette és meleg leheletét már ajkaimon éreztem. Csak egyet pillantottam, de csókja, csókokká alakult, amiket mélyíteni kezdett és folytatta, miközben arcomat simogatta.
Szóval ezért volt ilyen csöndes... Be van indulva... Biztos most kényelmetlenül érzi magát, amiért nem csókolok vissza meg semmi, de hát nem érdemel meg ilyesmit, hiszen az a nyaklánc ott ékeskedik a nyakában, szemeim előtt!
- Enged... - nyúlt ingem felső gombjához, hogy kiengedje, de lefogtam kezét.
Engem kíván megízlelni, miközben én az ételt hoztam neki, nem pedig magamat!?
- Ne reméld - ráztam fejem és eltoltam magamtól. - Inkább egyél!
- De hát én téged akarlak - görbült le szomorúan szája szélei és sarkaira huppant. - Te reggel nem éreztél semmit? Nem hiányoltál valamit? Mert én igen... A te jelenlétedet, az illatodat, az ölelésedet, a csókodat!
- N-Ne sorold - fogtam be a fülem elfordulva. Persze, hogy hiányzott mellölem, de most ez a büntetése! Vagy valami olyan szerűje... Ne kínozzon azzal, hogy mik a kínjai. A végén még jobban sajnálni kezdem, ennél is jobban. - Mondom, inkább egyél.
- Veled akarom kezdeni - szólt és letepert újra. Mind két kezemet leszorította és nyelvével erőszakosan és éhesem átfürkészte szám belsejét. A kinyújtott lábaim közé térdelt és egyre csak simult hozzám, éreztem, fel akart tolni az ágyra, de ebben igyekeztem ellenkezni. Kapkodottan vett, meleg lélegzettekkel bújt nyakamba, majd azt is a csókok kertjébe csábította.
Már egyre nehezebb volt ellent állnom. Magamhoz akartam ölelni, ahogy szoktam a tarkójánál, de nem lehet! Ki kell bírnom. Aishh mintha azon dolgoznék, hogy ne kényeztessem el ezt a kölyköt. Hogy érhetném ezt el, mihamarább?... Csak nem akar elkényeztetve élni nap, mint nap!
- Jimin! - szorítottam le a fejemet, hogy hagyja abba a fülemmel való játszadozást, amit egyre vadabbul folytat. - N-Nem tudnál lehiggadni? - szorítottam össze lábaim és próbáltam ellökni magamtól.
Ahogy feltérdelt előttem meg láttam a nyakláncot. Nagyon fényes volt. Látom is magam benne, a szemeimet, mik értetlenül néznek. Vajon miért? Vajon miért bolondult meg ennyire Jimin?
Mindenesetre én leszek az, aki a végén vesztesként fog ebből az egészből kimászni...
Arra eszméltem fel, hogy csuklómnál felrántva az ágyra estem. Figyelmem a láncról, újból Jimin közeledő ajkaira esett. Behunytam a szemem, és átéreztem higgadt, még is örült vágyakból szőtt csókját. Valószínű, hogy azért lassult le, mert azt hiszi, most végre hagyom magam és övé leszek.
- Rosszul gondolod, édes - suttogtam és a mosoly kikívánkozottan ült az arcomra. Szemeibe néztem, ő meg zavarodottan vissza rám:
- Mit gondolnék rosszul? - kérdezte tôlem, olyan selymes hangon, ami miatt elvesztem, már csak a mély sötét szemei szuggerálásától is. Nem tudtam megszólalni. Résnyire maradt a szám és remegő hangom elcsuklott. Most tárult ki a vesztemhez vezető ösvény. Annyit tudtam csak tenni a saját érdekemben, hogy felültem, hátra támaszkodtam két kezemmel és ameddig bírtam, elhúzódtam tőle. - SeokJin... - nevem említésével egy időben mély levegőt vett. Ingem gombjához hajolt, mire én eszemhez térve felkaptam fejem:
- Ne nézz hülyének! - förmedtem rá kicsit durvábban és kezeit legyintésemmel kínáltam. - Nevelni próbálunk itt, te meg ellent állsz. Teszed itt a nagy, makacs gyereket, de lásd be ez nem jó, ez nem te vagy. Te rendes vagy, olyan, akit nagyon szeretünk és szeretlek... Megéri hallgatni azokra, akik szeretnek téged. Nem? - utolsó kérdésemre Jimin nem felelt, a kéz fejét bámulta, amit én tartottam a levegőben. - Mutasd rendesen, hogy érett vagy és nem egy hülye gyerek. Hagyd az ostoba döntéseket, mint például egy nyaklánc eltulajdonítása. Érted, nem? - kérdeztem vissza ismét, de nincs reakciója. Olyan, mintha egyik fülén bemenne, a másikon meg ki. - Kérlek, Jimin! Ne haragudj ránk. Főleg, ne rám! Én szeretlek és jót akarok, ezt hidd-
- Én is szeretlek - szólalt meg hirtelen, belevágva mondatomba. Ahogy felnézet rám, féltem, hogy az előbb elmondottaimból csak annyit fogott fel, hogy szeretem őt...
- Aiish Jiminem...
- Jin! Meg vagyok úgy, ahogy vagyok. Nem kell hallgatnom senkire!
Nagyot néztem. Ez úgy hangzott, mint egy holt buta tinédzser szövege, ami nagyon fura és szokatlan Jimintõl hallani.
- Lázas vagy!??
- Az. Lázas! - kapott ingemre és pár mozdulattal letépte felsőtestemről.
- N-Nem tehe-ted... - szorítottam össze fogaimat, ahogy mellbimbóimhoz hajolt. - Ilyet nem művel-hetsz!... - hebegtem szemeimet behunyva. Be kellett volna húznom neki egyet, de nem volt szívem. Pofon vágni, őt? Soha... - Aishh ez erőszaknak számít!... Jimin!! N-Nem érted?... Miért csinálod ezt? E-Ennyit érek neked??? Mondod itt a mézes-mázos zagyvaságokat-
- Miért mondasz ilyeneket!? - tapadt ajkaimra, mire én sorra belenyögtem, egyre hangosabban a csók halmazaiba. Tempója egyenletes volt, s nem akart engedni. De én határozottan felrántottam a fejem és nyíltan rá kérdeztem:
- Ennyi vagyok!??
- A mindenem vagy!!!! - ölelt át derekamnál, kincsként szorított magához, míg szájunk összeforrt.
Nagyot néztem, majd fokozatosan lejjebb ereszkedtek szemhéjaim. Jimin nem mozdult... S mégis olyan volt, mintha minden forogna és repülne körülöttem. Milyen érdekes és kényelmesen izgató ez az egy csók...
NEM. Ez nem egy egyszerű csók. Több annál. Nem mennyiségre értem, hanem érzésre. Érzem... Tényleg... Akar. Szeret engem. Kíván engem. Nem enged engem. Nyomott hagy rajtam, csak, hogy az ő birtokának jelképe legyek. Szerelmes makacs. Makacs csókja elragad és elsöpri ép eszem, akár, egy nem várt tornádó, úgy támad rám! EGY csókkal!

- Még, hogy KEZEDBE TARTOD A HELYZETET!? - Rap Monster hangját hallottam meg. Frusztráltnak hangzott az ajtó felől. Jimin elengedett tűzijáték szerű csókjából én meg eszméletlenül a morgó leader felé pislogtam.
- Nagyon a terv szerint tartod magad, úgy hallom a másik szobában, a nyögéseidtől!!
- NamJoon hyung, csukd be az ajtót... - mondta kérlelve Jimin, fekete szemüveges leaderüknek.
- Azonnal húzzál ki, Jin! - adta ki az utasítást nekem és félig észhez térve felhúztam lábaimat, ingemet megmarkoltam, következő lépésre pedig már az ágy aurájától távol lennék, csak, hogy Jimin belekapaszkodott vállamba.
- Enyém vagy - suttogta nagy, szomorú szemekkel, mire én első gondolatom az volt, hogy "Tied. Tied vagyok, édes..." De szerencsére ép elmém se volt teljesen kikapcsolva. Sikeresen kimásztam az ágyából és sietősen elhagytam a szobát. Különös módon, vissza se néztem.
RapMonster pedig utánam becsapta az ajtót, majd levette sötét szemüvegét. Én felegyenesedve álltam háttal neki és szám szélein párszor végig húztam ujjaim, az előbbi csókra gondolva. Vérpezsdítő volt és fejembe robbanás szerű hangok hagytak porfelhőcskéket, mintha Erósz (a Szerelem) csatát vívott volna bennem az Ésszel. Fergeteges és izgalmas harcot folytatván. Nem, nem voltam magamnál. A lábaim remegtek! A gyomromban fura rózsaszín lepkék repkedtek tömegesen, bár nem tudom, honnét veszem, hogy rózsaszín(?)...
- Jin! - RapMon hangjára megfordultam és levettem ujjam ajkaimról. - Vedd fel a felsődet - mutatott a markomban lévő ingemre.
- Bezzeg azt nem látod, ha csak egy száll törülközővel a derekamon végig sétálok itt este... - motyogtam, míg a ruhagombokat néztem át. Azt hittem leszakadtak vagy valami, de nem. Jimin már jártas a vetkőztetésembe, ügyesen le tudja tépni, szakadás nélkül... Hm! Ügyes...
Felvettem hát leaderünk kedvéért és automatikusan elmosolyodtam.
- Miért vagy ilyen boldog?
- Hm... Csak... Mert...
Tényleg... Miért is mosolyogtam el? Hja! A csók! Hát ennyire felejthetetlen dolgot lehet csinálni pár másodperc alatt??
- Mert?... - érdeklődött.
- Mert... - ismét a szám széleihez értem, még mindig csak mosolyogva. - Szeretem ezt a makacs gyereket!
- Ahhh SeokJin... - adott ki vihorászó jellegű hangot. - Téged bekerített a szerelem.
- I-Igen - nevettem. - És nincs fegyverem ellene.
- Akár mennyire is szeresd Jimint, a nyakláncot vissza kell adni, akié.
- Persze! Persze! Azt elérjük!!!
Még az a hülye lánc se szegheti felhőtlen jó kedvem.
Jimin most komolyan egy égető csókkal fejezte ki, hogy mennyit is érek neki.




19 BTS: Kérés

A leader reggel meglepetéssel fogatta többieket:
- Ha lenne egy kérésem, gyerekek... - nézett J-Hopera, majd Vre, mire a két tag megrémült. Gyanúsak Rap Monster számára? - Látjátok azt ott? - mutatott háta mögé. - Az egy billiárd asztal. Mi kaptuk. Igyekezettek vigyázni rá! Ha rádőltök, tönkre teszitek, mint az x-boxt, elküldelek titeket Alaszkába fagyoskodni! Jimin és Hercegnõ is érti??
- Na! Nem kell kiemelni minket! - húzta ki magát Jimin.
- Hoseokra és TaeHyungra is vonatkozik - intette le dongsaengét.
- M-Mit akarsz ezzel mondani? - futott át J-Hopen a félelem.
- Mindegy! Csak ne rongáljátok, az a fontos! Arra használjátok, amire van!
- Megértettük! - felelte V katonásan.

Két nap felkelte se telt el, mikor a billiárd asztal körül egy komoly fogócskát rendeztek!
- Nem gondolhatod komolyan! - kiáltott Jin.
- De!
- Jimin!!!
- Ezt a láncot én találtam a koncert közben, szal' miért nem tarthatnám meg? - kérdezte a kisebbik és meglóbálta a markában lévõ nyakdíszt.
- Nézd, milyen drága darab! Vissza kell adnunk!
Igaza volt hercegnőnek. Egy értékes, finom kidolgozású példányt szerzett be Jimin, az ég tudja mikor a koncert közben, de a gazdája már biztosan sírva keresi. Viszont ez meg se fordult Jimin fejében, tetszett neki az ékszer.
- Ne legyél rám mérges hercegnő!
- Azonnal válj meg tõle! - nyúlt át a billiárd asztalon, majdnem fellökve azt.
- Ohh de édes! Féltékeny vagy a láncra?? - nevettet akisebbik. - Szeretnéd, hogy szakítsak vele? - szemtelenkedett, majd kifutott az ajtón.
- Azt, meg a te... - Jin rohanni kezdett utána, de visszafordult és helyette az erkélyre szaladt ki: - Csak kapjalak el, Jimin!!!
A lent nyúlcipőt húzott fiú felnézett a fenyegetőre, de nem vette komolyan, mosolygott rajta.
- Mi történt, hyung? Jimint meg kell büntetni? - jött ki V kócos, elaludt hajjal, szájában még a friss fogmosásnak az illata érződött.
- Nagyon is!!!
- Vágj hozzá valamit...
- Jó, de mit?
- Tessék - nyomta V Jin kezébe, amit az idősebb azon nyomban ledobott Jimin felé mérgesen, de nem találta el.
A szemtelenkedő boldogan felintett:
- Ezt még gyakorold!
- Ki nyúlta le a fogkrémet??? - hallatszott Rap Monster kérdő kiáltása.
- Én voltam - jelentette ki V.
- S mégis mire kellett neked???...
- Ledobni az erkélyről.
- Miért dobálóztok a fogrémmel????
- Omo! NamJoon! Mit csináljak Jiminnel? - jött be szenvedve Jin a leaderhez.
- Mi történt?
- Jimin talált egy nagyon szép és drága nyakláncot a koncert közben. Mondtam neki, hogy keressük meg a gazdáját, de õ nem pártolta az ötletem! Meg akarja tartani!
- Mint egy rossz gyerek - rázta a fejét RapMon, õ se helyeselte Jimin tettét.
- Valami ötlet? - gyûrte az arcát Jin. - Nekem lesz lelkiismeret fulladásom miatta!... Találj ki már valamit, leader!
- Hát... Hercegnô...
- Kérlek, gondolkozz, lovagom!
- ...Egyszerűen szívassuk meg Jimint?... De ne úgy, hogy fogrémmel dobáljuk meg! - emelte fel fejét, Vt keresve, de õ már rég lelépet, biztos azért, hogy ne szidják le emiatt, inkább elmegy újat venni J-Hopeval.
- Megszívatni? - kérdezett vissza Jin.
- Hát csak úgy. Pl. vegyük el az egyik fontos dolgát...
- Telefon, tablet?... Mintha teljesen gyereknek kezelnénk... Úgy nem jó. Nem kell pisiként bánni vele, inkább fel kell nevelni!
- S ha téged vennénk el tõle?
- Hehehehe azt, hogy? - ráncolta homlokát, amiért nem értette a leader ötletét.
- Te fontos vagy neki. Annyi a dolgod, hogy ne legyél vele.
- Nem tudom..... Ez is elég gyerekes.
- Szerintem nem.
- És mi legyen a kifogásom, hogy nem vagyok vele? Az, hogy elvette másnak a nyakláncát, vagy mi?
- Mondhatod ezt is, vagy.... Mással vagy.
- Hé! Azért a kapcsolatomat nem akarom vele tönkre tenni! Szeretem õt, akár milyen hülye! - fűzte karba kezeit Jin és gondolkodni kezdett. - Végül is... Mondhatom neki, hogy azért, mert eltulajdonított egy más birtokában lévõ nyakláncot, és akkor ezzel azt is tudatom vele, hogy gyerekes...
- Ehhh igen... De az biztos, hogy csak ez nem lesz elég... - tette állához kezét RapMon.
- Akkor majd még kitalálunk valamit...

Este vágódott haza boldogan a téma alanya, aki egyből szerelméhez sietett. Jin épp a ebédlőben pakolta el az utolsó koszos tányért is.
- Hercegnőm - szólította meg mézes-mázosan. - Örülök, hogy lenyugodtál.
- Visszaadtad talán a nyakláncot?
- Neeem - mosolygott Jimin és a nyakába mutatott.
- Hja, hogy hordod is! Buuuta gyerek! - csapta Jin gyengéden arcon a fiatalabbat egy ronggyal.
- Hé! Ne... - kezdte dörzsölni szemeit a koszós víztől. - Aish!...  - nézet a szorgoskodó párjára dühösen, majd teljesen leenyhült, szíve lassúakat kezdett verni, ahogy végig mérte hercegnőét szerelemes tekintettel. - Hagyjuk ezt, Jin... - motyogta kicsi ásítással. - Fáradt vagyok.
- Miért fárasztottad ki magad? - kérdezte gúnyos hangnembe. Jimin nem kedvelte ezt a viselkedését, és ezt jól tudta Jin is.
- Te nem vagy fáradt?
- Kicsit sem. Biztos a lelkiismereted fárasztott ki.
- Ne légy már ilyen, kérlek. Gyere, aludni.
- Nem alszom veled.
CSÖND. Nyomasztó csörömpölés csak, ahogy hercegnő az utolsó poharat is elmosta és eltette, majd elhagyta a konyhát kezeit törülgetve.
- Várj-várj! Valamit mintha rosszul hallottam volna - állította meg gyorsan Jimin.
- Azt mondtam: "Nem alszom veled" - hangsúlyozta Jin.
- Ne hülyéskedj! - kapta fel a vizet és megragadta szerelme karját. Hirtelen egy sárga villanás törte meg a kisebbik horizontját. - Mi a szar ez!?? - kiáltott fel, ahogy az arcába csapódott banán héj leesett a földre. - Ki dobál banán maradványokkal???
- Szentséges!... Én nem! - tette szívére kezét Jin. Ôt is váratlanul érte, az ilyen fajta támadási mód.
- Ez az! - kiáltott fel a tettes. - Tudok én célozni~
- TaeHyung, nem vetetted el a sulykot?? - csikorgatta fogait a kisebbik tüzesen, mire az oroszlánmajom megrémülten elhúzta a csíkot. Jimin rosszallóan rázta fejét, miközben Jin ujjait összefűzte sajátjával. - Ahhh zárkózzunk már el! - kezdte ráncigálni hercegnőét a szobája felé.
- M-Mondtam, hogy nem. Nem leszek veled. Hagyj engem.
- Miért viccelődsz velem? - szomorodott el Jimin és szembe fordult szerelmével. - Nem akarok nélküled lenni - mondta halkan, mintha egyszeriben a szíve már zokogni kezdett volna ott belúl neki. - Nélküled...
SeokJin tágra nyitotta szemeit; Kezdett megtörni Jimin nézésétől. Lehet, hogy nem kellene így kiszúrni Jiminnel - gondolta és nagyot nyelve már lépett is volna párja után, de hátulról megragadták a vállát:
- Jin, lenne itt valami, amihez kellenél! - mondta NamJoon.
- Mihez kell? - kérdezte Jimin, amiért nem akarta átadni párját.
- A nyaklánc tolvajok csak maradjanak a seggükön - intette le dongsaengét és Jint kézen fogva elvitte.
- Ahh, bocsánat. Jiminnek nemet mondanom nehéz. Jó, hogy jöttél.
- Csak legyen valami eredmény a lelkiismeretében.
- Próbálod nevelni? - mosolyodott el Jin.
- Mondhatni... - bólintott, majd szobájára mutatott. - Jössz?
- É-Én?
- Velem alszol, nem? - kérdezte, hisz Jin is tudja, hogy Jimin keresni fogja ôt az éjjeli órákban. Ha meg egyedül lenne szobájában, reggel valószínűleg párját maga mellett találná. Hisz Jimin fogná magát és átsettenkedne, be, Jin mellé, így meg nem érne semmit a terv, ezért RapMonnál, egy másik tagnál jobb lenne éjszakáznia.
- Hjaa Jó, igen! - bólintott hercegnő elfogadva és indultak aludni.


Jin POV

Nem áll jól Jimin szénája, emiatt kezdem én is rosszul érezni magam.
Reggel, mikor felkeltem először Jimint kezdtem keresni magam mellett, de eszembe jutott, hogy NamJoonnal aludtam, így értelem szerűen utána kutakodtam és érdekes módon, nem találtam. Viszont kintről nevetés szűrődött be.
- Ez kedvemre való! - hallottam J-Hope hangját.
Ahogy kimentem egy szörnyű rémálmom vált valóra.
- Jó reggelt, Jin hyung! Gyere te is játszani!  Megengedte NamJoon hyung - szólt nekem JungKook vidáman.
- NamJoon!!! - kiabáltam el magam dühösen.
- Yo! - intett nekem.
- Mi megy itt!?? Mi!!?? - mutattam a fiúkra, akik hol koszos, hol tiszta ruhájukat szórják szét a lakásban. Össze-vissza, a lámpára, a székre, az asztalra, a földre!! - Azonnal le kell állítani őket!!!
- Pszt! Pszt! - jött oda hozzám és befogta a szám. - Jiminnek rendetlenséget csinálunk - vázolt tervét -, majd szépen elhagyjuk a dormot. Eddig vágod?...
- Ami itt van, az nem rendetlenség! - háborgottam. - Ez tornádó utáni állapot!
- De most ez nem jó ötlet? Hallgass végig!
- Jó, de tudod NamJoon, a szerelmesek általában tesznek egy olyan ígéretet egymásnak, hogy együtt maradnak.
- Hercegnő... Ti ezt már tegnap megszegtétek szerintem.
- Jóóó, de! De... F-Félek itt hagyni... Mi van, ha utánam jön, hogy megkeressen és közben baja esik, mint ahogy egyszer már megtörtént!!??
- ...S ha bezárnánk az ajtót magunk után?
- Akkor kimászna az ablakon!??
- Hülye!
- Ki?? Én?
- Ahhh mindegy - sóhajtott. - Jiminnek nem lesz baja. S akkor folytatásnak; hátra fogunk hagyni egy utasítást a ô számára, hogy csináljon rendet, ha tudd! - fejezte be és ellépet tőlem.
- Ehhhh... Látom, tudod jól, hogy Jimin imádja a kihívásokat. Fel fog takarítani.... Ha nem fog meghátrálni - néztem végig ezen a disznó ólon, de nem bírtam, felfordult a gyomrom. - A-Akkor én megyek öltözni és utána tüstént tűnjünk el innen! Rémes ami itt van!
- Oké, siessünk.

Együtt mentünk el és letelepedtünk valami kávéházban, ahol még szinte senki nem volt. Ekkor NamJoon sms-t küldött Jiminnek.
- Bárcsak láthatnám az arcát!! - kuncogott J-Hope, miközben Vre dőlt. A többiek meg azon tárgyaltak, hogy ki, mit mond, hány órán belül fog végezni Jimin.
Ekkor hirtelen megcsörrent a telefonom. Rám szegezték a figyelmüket, ahogy elővettem a mobilom.
- Jimin... - mondtam nekik és kihangosítva az asztalra tettem, mikor fogadtam a hívást:
- SeokJin?
- Mond... - szóltam unott hangszínemen.
- Az egyik kérdésem az lenne, hol vagy? De a másik meg az, hogy: Tudod mi történt itthon?????
- Mi?...
- Lehet, hogy nem akarnád látni... Buli volt itt vagy valami... De nagyon ijesztő! Mindenki felszívódott, engem meg bezártak ide, s így még ijesztőbb!
V meg J-Hope a lábukat csapkodták erre, JungKook a kezeivel fojtotta el nevető hangját, miközben Suga és RapMon hülyén mosolyogtak. Én meg... Szégyellni kezdtem magam, amiért nem vagyok vele... S, hogy így viselkedek vele... Hallom a hangján, hogy hiányzom neki és ez annyira rossz érzés számomra...
- Mindenesetre - folytatta Jimin - A leaderünktõl kaptam egy olyan üzenetet, hogy én takarítsak fel. Így hát, neki esek és ha keresnél, itthon leszek - elhallgatott, azt várta, hogy én szólaljak meg valamit... - Szóval még mindig dühös vagy rám... - nevetett a telefonba, de hangja szomorúságot visszhangzott. Legörbítettem számat és hallgattam tovább azt a kis fájdalmas hangját - Akkor.. - suttogta. - Rendet csinálok... Majd látjuk egymást. Szeretlek!
- Bye... - nyomtam ki gyorsan.
Miért nem tudd egyszerűen megválni attól a nyaklánctól? Mi van azzal? Vagy csak Jimin ilyen makacs gyerek!? Ha most örömet akarnék neki szerezni, fognám magam és oda mennék neki segíteni, de... Értelmetlenül sülne ki az egész. Így maradok itt, a gondolataimmal.
Sok órát eltöltöttünk még ebédelni is voltunk. Az én adagomat elvitelre kértem, de erről persze a többiek nem tudtak. Még ha nem is érdemelné meg Jimin, de hazaviszem számára.
- Nem tudom, ti, hogy gondoljátok, de többször is jöhetnénk ide enni - tömte magába az ételt V, mellettem ülve. És amit motyogott, felettébb elszomorított.
- Azt mondod, nem ízlik amit otthon csinálok?
- D-Dehogy! - nézet fel rám ijedten, még a hús darabka is kiesett a szájából.
- Huuu nehogy már feszült legyen a légtér - szólt a leaderünk. - Menjünk valahova ez után vagy haza?
- Hjaj beugrana velem valaki az egyik parfümériába? - kérdezte tőlünk JungKook.
- Oda nem mehetünk mind. Feltűnő lenne.
- Ezért mondtam, hogy VALAKI.
- Mit szeretnél venni? - kérdeztem kis maknaemtôl.
- Hát körül szeretnék nézni és nem ártana egyéb se...
Hát ebből rengeteg mindent megtudtam.
- Én elmegyek veled - álltam fel és ô is.
- Akkor mi itt várunk.
- Hja... Lusták vagyunk elmozdulni.
- Magad nevébe beszélj, Yoongi.
Amíg ezek SUGA lustaságán gúnyolódni kezdtek, JungKook és én leléptünk.
Még akkor sem tudtam, hogy mit akar, mikor beértünk a nem messze lévő üzletbe.
- Jin hyung... - rángatta meg ruhám ujját.
- I-Igen? - kérdeztem vissza, miközben az erős illatok a levegőben kezdtek keringeni körülöttem. Azonnal meg is tetszett pár a parfümök közül, amik mellettünk sorakoztak a polcokon. - Wow Itt a kedvencem is! - hajoltam az üvegéhez meggondolatlanul. S hanyag magam miatt majdnem le is vertem azt, hiszen egy másik kéz is pont akkor nyúlt felé, mint én. - B-Bocsánat - hátráltam és illően meg hajoltam, amiért kapkodtam eszetlenül az üvegért. Viszont, ahogy felemelkedtem, csak annyit tudtam fel fogni, hogy az alak, itt elôttem, magához ölelt...
- M-M-M... - tátottam el a számat. Egy fanboy lenne?...
A szétszórt gondolataimon kívül, JungKook öröm hangját halottam, hogy:
- Ahh Hyung!?...