15-Block-B: Már megint nem látok semmit!

A konyha padló kagylógyöngyház színben ékeskedett. S soha nem gondolta volna, hogy mik fognak rajta történni. Ugyan így a hűtő se, hogy miknek lesz a szemtanúja. Ha beszélni tudnának a tárgyak...
De most nem csak a konyhapult, hanem a rajta támaszkodó Taeil sem tudd megszólalni. Hol ide, hol oda fordítja a tekintetét. Még a orr- és fülgégészetre is hamarabb benézne, mint az előtte álló Pyo JiHoon szemeibe. Összezavarodott;
- Taeil hyung?... Minden rendbe'?...
- Válaszolj... - szólalt meg rideg hangon a rangidôs. - Szórakoztál velem vagy nem szórakoztál velem?
JiHoon nagyot nyelt. Most miért kérdezik meg ezt tőle? Hiszen az előbb mondta, hogy szórakozott. Igaz... Azt is csak azért, mert akkor Taeil bele fog törődni. Vagyis... Csak azt hitte, hogy bele fog törődni.
- Hát... - gondolkodott erősen JiHoon és elkezdte birizgálni a pólója nyakát. - Legyen az a válasz, amit te szeretnél - szólt végül, amire Taeil majdnem felnézett rá, de inkább csak eltátotta a száját, majd háta mögött jobban szorította kezével a pult széleit és fogai is lassan összezáródtak.
- Ne ezt mond! - utasította. - Mond, amit te gondolsz.
- Én azt gondolom, hogy visszajössz hozzám, ha minden elrendeződik. És így neked adok igazat, hogy minden rendben legyen.
- És ha nincs igazam? Sőt még azt se tudom, hogy mi a hazugság?? Akkor mi van?
- ... Várok.
- Vársz?
- Várok rád...
Taeil úgy nézett JiHoonra, mint pásztor bárányára.
"Jámbor és szelíd... Komolyan szórakozna velem? - gondolkodott el ismét Taeil. - Most már... Nem úgy gondolom, hogy az én kitalációm az igazság."
- JiHoon... - szólította meg suttogva.
- Igen, Taeil hyung?
A rangidős felrántotta a fejét és határozottan tekintett JiHoon szemeibe. Majd se szó, se beszéd, elszaladt. A másik is gyorsan utána, miközben azon kezdte rágni magát, hogy vajon mit tett már megint, ami Taeilt futásnak kényszerítette. A kisebbik eltűnt hálójában és a jámbor Pyo meg csak az ajtó előtt várt. Kopogni készült, amikor hirtelen kicsapódott az ajtó és Taeil fején takarójával és nagy vánkosát átölelve ment JiHoon szobája felé. Ahogy átvágott a szórakozó tömegen, arrébb lökte JaeHyot:
- Hé! Miért engem??
Vissza se szólt semmit, be ment Pyo szobájába, s üres kézzel jött ki és visszament a nappaliba.
- T-Taeil-hyung?... - pislogott a háló tulajdonosa a rangidős elé állva. - Velem alszol?
- Még mindig nem érzem jól magam a szobámba, szóval... - húzta kimagát.
Amit meg JiHoont illeti, nagyon megörült. Taeil még mindig nem szeretne emlékezni JaeHyora, ami azt jelenti, hogy nem vágyakozik utána.
- Boldog vagyok - mosolygott P.O elvakítóan. - Örökké melletted akarok lenni. Bármilyen posztban! - akarta megölelni hyungját, de az ellépet.
- M-M-Minden esetre a-azért - dadogott elpirulva. - Hagyj közöttünk távolságot.
- Jó - nevetett Pyo. - Szeretlek~
- Nem volt jó, JiHoon!! - szólt Zico, hogy rosszul vallott szerelmet.
- Mindegy, hyung! Így is boldog vagyok~ - felelt vissza neki Pyo. Közben a többiek beáramoltak a nappaliba.

- Mi az, nem mentek ebédelni? - kérdezte Taeil.
- Ebédelni?? Már nyolc óra is elmúlt... Itthon maradunk... - felelte Zico.
- MinHyuk-MinHyuk - futót át köztük a Visual - Ne menj el!!! Hagyj ragasszam vissza!
- Ragaszd össze az agysejtedet! Engem hagyj békén... - távolodott nyafogva a táncos, de JaeHyo hátulról átölelte.
- Ne hogy vissza ragaszd, amit nagy nehezen szétvágtam! - csattantott ollójával YuKwon.
- Tényleg.. Ti akkor... - fordult Zico JaeHyohoz és annak MinHyukjához. - Együtt vagytok, de még se együtt? - vakargatta a fejét a kanapéra támaszkodva, amin Kyung ült kényelmesen:
- Látom, Jiho, este kilenckor te se tudsz értelmes kérdést fel tenni hehehehe
- Melletted már úgy is megutáltam a kérdéseket - suttogta lejjebb hajolva.
- Pszt! Pszt! - rémült meg Kyung, hogy a többiek meghallhatják.
- Hyung, min gondolkozol? - érdeklődött P.O Taeiltôl.
- Azon, hogy ez nem-e idegesítő? - fordult a rangidős MinHyukhoz.
- Megszoktam...
- Engem rohadtul idegesít! - dobbantott YuKwon. Ha asztalnál ülne, fel is borította volna azt.
- Te higgadj le! Nem kérdezett senki. És tedd már el azt az ollót, könyörgöm!! - intette le JaeHyo, majd szorosabban MinHyuk derekához bújt.
- De az ilyenek... Kényelmetlenek... - köszörülte meg a torkát az áldozat.
- Az mikor hozzád bújik?...
- "Bújik"? Szorít! - javította ki, mire JaeHyo csak gyengéden felkacagott. - Ha el akarod tolni, úgy megszorít, hogy kiköpöd a beled. De még ez is jobb, mint mikor rájön az akarni vágy.
- Nah jó! Állj! Ne mesélj! - szólt Taeil, mielőtt felugortak volna az emlékképei.
- Olyan gyerekes vagy... - csóválta a fejét YuKwon a Visualra nézve.
- Csak irigykedsz! Enyém MinHyuk - csókolt a táncos nyakába.
- Hé-hé! Ne előttünk! Nem akarom látni - szólt Kyung, mire minden lekapcsolódott.
- Ohhh az a... - mérgelődött Taeil. - Kyung, még egy ilyen mondat és....
- Most mi van???? - ijedt meg a fenyegetéstől, de a következő pillanatban már el is felejtette. Lélegzete elállt, szíve hangosan vert, ahogy érezte az ajkaira érkező forró csókot.
- Bocsi, Kyung - szólt neki síri csöndben Zico.
- Hogy vagy képes!??... - dühödött fel, majd felnyögött, ahogy csókkal terítették a földre.
Közben többiek azon mérgelődtek, hogy senki nem képes világítani!
- Mindenkinél ott szokott lenni a telefon, most meg!....
- Ez mind Kyung hibája!
- Hja! Miatta lett vaksötét!
- Ô maga is sötét.
- A vakságát is elintézhetem - csattintott az ollóval YuKwon.
- Tedd már el!! Nem látsz semmit!
- Nem látok semmit!!!
- Hja, már megint!
- Hé, P.O, mondtam, hagyj köztünk távolságot!
- Bocsáss meg, Taeil hyung... De én most nem érek senkihez...
- Azt hiszem Taeil hyung, hogy én vagyok melletted - szólt MinHyuk.
- Akkor JaeHyo is mellettem van!!!??
- Ne kapj már szívrohamot, töpszli... - felelt maga, a Visual.
- Fulladnál bele a viszonzatlan szerelmedbe!...
- Pszt! - csitított el mindenkit JaeHyo és fülelni kezdett a hangok után. - MinHyuk! Hol vagy??? - kiáltott.
- Kuss! A karjaid közt!!
- Ugye nem csókolózol senkivel???
- Te... - gurult be. - Még, hogy én, te eszetlen... Én... Én... Hetero vagyok!
- De akkor ki csókolózik?... P.O?
- Én nem!
- Gondoltam - köszörülte meg torkát Taeil.
- Akkor itt egyikünk se...
- Ez Kyungék!
Zico feltérdelt, ahogy JaeHyo szavai elhangzottak. Nem csak jelentése, de mértéke is volt. A súly meg Kyung lelkét kezdte nehezíteni. Felkapva fejét, úgy kezdett dadogni, hisz abban a reményben élt, hogy a többiek nem is sejtik a kapcsolatát Zicoval.
- K-Kyung ny-nyugodj le... - szólt a leader a dadogóra és közelebb húzta magához.
- E-Ez... Ez... - kezdett pityeregni.
- Mi "ez"? - kérdezett vissza JaeHyo.
- Hogy tudtátok... E-Ez annyira zavarbaejtôôôô - kiáltotta és felugorva elfutott.
- Kyung! Kyung! Ne fuss! Ne ki fogsz menni valaminek! - rohadt utána Zico, de a másik biztonságba beért szobájába, míg a leader tapogatózva kereste az utat.
- Kyungba GPS van beépítve...

Ahogy Ziconak sikerült megtalálni a kilincset és benyított párjához, tovább merészkedett, csoszogva:
- Itt sincs világosabb...
- Mit vártál? Az én szobám - szipogott fel Kyung. S Zico hallotta, hogy a hang az ágy felől jön. - Annyira... Rossz így...
- Most komolyan az zavar, hogy a többiek tudják, cica?? - érte el a fekhelyt. S majdnem belerúgva az ágysarkába, felmászott Kyung mellé. - A csapattársaink... Egyek vagyunk. Ahogy sok más, titok sincsen közöttünk, ez sem lehetett örök titok.
- Jó, de hogy tudja mindegyikük? - ült fel az ágyon Kyung és megragadta Zico pólóját.
- Engem ne gyanúsíts! Gondolj inkább bele, hogy milyen elvetemültek a Block-B tagjai! Különösen JaeHyo!!
- Ühmmmm Azt akarod mondani, hogy az én szobámban is van hangfelvevő, mint JiHoon szobájában??? - ijedt meg.
- Lehet!
- Te jó ég!! Meg kell keresnünk!!
- Jó, de először hagyj egy kicsit érvényesülni, ha már itt vagyunk~
- Chô, önző.
- He? Én? Miért?
- Magadra gondolsz...
- Ugyan, Kyung... Tudod, a szemem már megszokta a sötétséget. És rajtad is átlátok.
- M-M-Mit látsz? - kérdezte megszeppenve, majd elmosolyodott, ahogy Zico megfogta kezeit.
- Kicsit se zavarna téged, ha most játszanánk egyet.
- J-Játszani?...
- Pszt... - csókolta meg szerelmét. - Úgy is bezártam az ajtót - mosolyodott el még jobban és maga alá fektette Kyungot.
- De felkészült - kuncogott és átkarolta párját.
Zico feljebb tolta szerelme két lábát, s nehezedett azok közé. Kyung a csókok fogadása közepette egyre csak forrósodott. Izzadni kezdett, ami következtében felült egy aprócska pillanatra és levette pólóját.
- Kyung... - lassult le Jiho szívverése és ráfeküdt az alatta lévő meztelen felső testre. Nem kellett sok idő, mire ízlelgetni kezdte itt-ott szerelmét.
- Cs-csak finoman - nyögött fel, de élvezte a helyzetet.
- Az, finoman...
- Miért forrósít be ilyenkor a hangod? - nevetett Kyung.
- Azt nem tudom, de most azon kezdtem el gondolkozni, hogy - mondta, miközben Kyung nyakán hagyogatott nyomokat ajkaival. - Ha olyan lennék, mint JaeHyo, tetszenék?
- Tessék?...
- JaeHyo nincs együtt MinHyukkal, még is állandóan csak a karjai közt tartja... Én is szeretnék veled így lenni itthon...
- MinHyuk is más, mint én, és te is más vagy, mint JaeHyo. Így a jó - mosolygott Kyung.
- Most kivételesen jól beszéltél - nevetett Zico.
- Mi az, hogy kivételesen?? - érdeklődött, mire párja csak átkarolta derekánál és feljebb rántotta, hogy egymáshoz simuljanak.
- Itt jó? - kérdezte a leader, ahogy Kyung álla közelébe csókolt. - Vagy itt?... - ment kicsit balrább, mire Kyung torkán kisebb sivító hang tört fel. Zico csak elmosolyodott, hogy megtalálta azt az érzékeny pontot,amit keresett.
S Zico által elnevezett "játék"ba lépésről-lépésre közeledtek a cél felé. Így megfogalmazva a szeretkezésben elért tető pontot (hogy cél), tényleg úgy jön ki, mint egy játék. Egy páros játék, ami nem győzelemre megy, hiszen mindketten nyerteseknek érzik magukat, hogy elnyerték egymás szívét, lelkét.


- Szállj már le róla!!!
- Hülye leszek!! J-J-Jihoék is csinálják! É-Én is akarom... - pusmogta JaeHyo mondata végét, miközben MinHyuk általa felrángatott pólóval feküdt alatta a padlón.
YuKwon közben megtalálta telefonját és rendész szerűen guggolt JaeHyoék mellett és gátolta a visualt az örült, erőszakos dolgainak végrehajtásában.
- Na jó, ebből már elég - rázta fejét Taeil és MinHyuknak segített felülni. A táncos magához húzta térdeit és fejét kezdte dörzsölgetni. Egyikük se látta az arcát, mert a föld felé volt leszegve.
- MinHyukom, szólj már YuKwonra, hogy hagyjon minket békén! - kérlelően szólt JaeHyo szerelmének és elôre hajolva belemarkolt a táncos pulóverébe.
Egy hatalmas pofon csattant el ekkor.
- MinHyuk? - nézett fel YuKwon, ahogy a barátja jobb keze remegni kezd, amiért olyan nagy erővel ütött.
- Nincs olyan, hogy minket - hallatszott a komor hangja. - Elegem van.
- B-Bombnak igaza van. Rémes vagy, Ahn JaeHyo - szólt Taeil. - Unalmas vagy a folytonos hülyeségeddel és makacskodásoddal. Mi vagy te? Hány éves vagy? Ne reméld, hogy ezzel a viselkedéssel valamire is fogsz menni!
- Taeil hyung... - suttogott P.O. - Ne mondj ilyen kemény dolgokat...
- Az ô hibája ha nem tudja megrágni, csak a lágy dolgokat, már pedig én nem fogok neki finom falatokat tálalni, nem fogom kinyalni a seggét. Elég volt az, ami volt...
- De Taeil hyung... Hagyjuk, hogy MinHyuk és JaeHyo hyung rendezze ezt le egymás közt...
- Nem kell védeni senkit, JiHoon - állt fel MinHyuk a földről, mire vissza jött az áram és újra égett az, ami fel volt kapcsolva. - Remélem most el fog gondolkodni - nézett le JaeHyora.
- De MinHyuk hyung, m-min gondolkodna el?? - kérdezte P.O és leguggolt hirtelen JaeHyo mellé, aki a sarkán ülve az arcát fogta két kezével. Pyo kicsit közelebb hajolt, hogy a visual orcáira nézzen: - Ehhhhhzz de piros... Akarom mondani vörös... - szisszent fel, mire YuKwon is közelebb ment, hogy meglesse:
- Hmmmm Nem mutogatni való, de hamar elmúlik... Talán...
- JaeHyo hyung... - könnyesedett be P.O szeme és átölelte az idősebbiket.
- JiHoon, te most komolyan babusgatni akarod ôt?? - szólt Taeil kicsit felmérgesedve.
MinHyuk meg csak az pofonja által megszeppentett nézte lent a padlón összehúzódva. A fiút P.O ölelte körül és YuKwon is nézegette. Ô meg attól kezdett félni, hogy JaeHyo szempárja rá fog nézni. Így MinHyuk hirtelen sarkon fordult és egy szó nélkül elsietett a helyszínről.

14-Block-B: Csodák csodája

Egy hete, hogy MinHyuk a földön fekve talált rá a két szomorkás fiúra, YuKwonra és JiHoonra. Kérdezte, mi történt, de P.O csak bezárkózott, a másik pedig csak lassan felállt. Csimpaszkodni akart már volna a csapattársa nyakába, csak, hogy feltűnt a horizonton JaeHyo is, emiatt csupán egyetlen egyet legyintett és Pyoról fájdalmát mondta el neki, hogy a maknae összekapott Taeillel. Többet nem tud, nem is érdekli - azzal menni készült szomorúan lehajtott fejjel, mire  MinHyuk megragadta karját és közelebb lépet hozzá:
- És neked mi a fájdalmad?
- Ha tudod, ha nem... Akkor se fog semmi csoda történni - nézett MinHyuk háta mögé, ahonnan JaeHyo közeledett.
.
- Hát tudod, Taeil...
- Mit tudok? - kérdezett vissza a rangidős, miközben a konyhában fel-alá járkált; ebédre vadászta az ennivalót. Miközben az asztalnál az előbb megszólalt MinHyuk könyökölt unatkozva, ölében meg JaeHyo feküdt, illetve édes álmát aludta.
- Azt hiszem, minden olyan csoda szerű.
- Igen? Mibôl gondolod? - nyitotta ki a hütôt közben. - Heh??? Ki teszi vissza az üres tejes dobozt?? - szólt mérgesen, majd otthagyva azt, becsapta a hütôt.
- Te voltál.
- ...
- Gyerekek! - jelent meg Zico, majd Kyung is. - Mielőtt ebédelnénk, kiszeretném deríteni, hogy még is ki a csoda volt az, aki éjjel égve hagyta a villanyt a fürdőszobában! Reggel nyolckor kapcsoltam le.
- Én nem voltam éjjel wc-n - jött a társaságba YuKwon is.
- Pedig te szoktál hajnalok hajnalán mosdóba járni.
- Hát reggel hétkor voltam... - gondolkodott el. - De nem kapcsoltam fel a villanyt!
- Akkor miért nem kapcsoltad le??

P.O's POV

Kintről jókedv hangja árad ide be a szobámba... Aggódom. Bárcsak belelátnék Taeil hyung fejébe. Azt szeretném, hogy újra velem legyen, én legyek a testôre. Ne legyen nélkülem... Főleg, hogy ne kerüljön.
Mit kéne tennem?
Már akkor gyanús minden, mikor Taeil hyung azon a bulis estén azt mondta; Ha együtt látom JaeHyot MinHyukkal, szóljak... Azt állítja a banda érdekébe gondolja úgy, hogy nekik kettejüknek nem lehet együtt lennie. De az a sanda gyanúm, hogy nem ez az egy ok van...
Taeil hyung visszament a szobájába. És a szobája mire emlékezteti ôt?? JaeHyo hyungra!
Nem akarom elhinnie, amire gondolok, de... Taeil hyung vissza akarja kapni JaeHyo hyungot.
S ha csak ugyan újra és újra levezetem a gondolatmeneteimet, ezen az okon lyukadok ki.
Taeil hyungnak nem jó, ha JaeHyo és MinHyuk együtt vannak valahol.
Taeil hyungnak nem jó, ha JaeHyo és MinHyuk törődnek egymással.
Taeil hyungnak nem jó, ha JaeHyo és MinHyuk szerelmesek lesznek egymásba.
Az okok:... Taeil hyung zaklatni akarja vagy vissza akarja kapni JaeHyo hyungot. S ha ez így van, én..... Elvesztem.
Felkelve az ágyamból, kifelé mentem.
- Ohh Jiho hyung hova mész? - vettem észre magam előtt, ahogy kabátját veszi.
- Csak ebédelni megyek Kyunggal.
- Csak Kyunggal? És a többiek?
- Hát ez most kettesben lesz hihihi - mosolyodott el zicosan, kipirult orcákkal. Nem emlékszem, hogy mikor láttam ôt utoljára ilyennek.
- Ahh értem - árat belém egy csöppnyi jókedv, hyungnak köszönhetően. Csoda, hogy ô mindig képes szívből megnevettetni. Ô egy csoda számomra. A csodák csodásak. A csodák képesek csodákra...A csodák csodája lenne, ha Taeil szeretne engem... - Jiho hyung... Szeretnék veled beszélni...
- Nem is tudom. Kyungra mennyit várjak? Kettô vagy négy és fél órát? Hahaha Beszélgessünk~

Most még jobb kedvem lett. Megveregette a vállam és bementünk a szobámba.
- Te szereted Kyungot, hyung - kezdtem óvatosan.
- Szeretem - mondta határozottan.
- És hát én is...
- Hö?
- Tudod, én is...
- Nem adom Kyungot!!
- Nem, nem Kyungot. Én Taeil hyungot szeretem...
- Hja az kivehető volt.
- Hee?...
- Látszanak rajtad az érzelmek, mikor vele vagy.
- Azt hittem jól tudom, majd leplezni, de karácsonykor nagyon nem tudom, hogy miért tettem... - túrtam hajamba szomorúan. - Nagyon dühös lett rám! A közelembe se jön egy hete.
- M-Mit tettél?
- M-Megpusziltam az ajkainál..
- Hát akkor ez a hiba! Puszi az puszi. Csók kellett volna! Nem gondolod?
- N-Nem - vörösödtem. - Agyon csapott volna, plusz akkor a hőguta is megütne engem - hajtottam le fejem. - Nem tudom, mi lesz. Félek... - gondolkodtam el. - Azt mondtad, látszanak rajtam az érzelmek, de akkor Taeil hyung miért nem látja??
- Kicsi Pyom, te olyan vagy Taeilnek mint egy tábla.
- Tábla?...
- Igen. Ha teljesen előtte vagyunk, nem látjuk az egészet. Csak azt a részét, ami szemünk magasságába van. El kell lépnünk tôle, ha mindet látni akarunk.
- Taeil hyung ellépet tőlem?...
- Taeil eddig csak azt tudta, ami a szeme előtt volt. Hogy te mindig ölelgeted és babusgatod. Nem számított a szájra puszidra. Most nem csodálom, hogy egy váratlan dolog után, hátrálni kezd.
- A-Akkor én vagyok a hibás?...
- Nem vallottál szerelmet még neki, mi?
- Nem tudok, mert azt hiszi, hogy csak viccelődök vele... Segíts nekem Jiho, kérlek! Te egy csoda vagy nekem, és a csodák csodára képesek!
- Hogy mondanád el neki az érzéseidet?
- H-Hogy szeretem? - Zico bólintott nekem. - Hát... Szeretlek Taeil hyung?...
- Mond nekem, mintha én lennék ô!
- Szeretlek Taeil hyung!
- Nem, ez nem jó. Ez katonás.
- Taeil hyung, szeretlek.
- Túl bejelentős.
- Szeretlek Taeil hyung!~
- Az elejét kiabálod a végét nyávogod. Nem jó.
- Szeretlek...
- Igen! Ez jó.
- Szeretlek... Nagyon szeretlek...
- Wáá ez jó - tapsikolt meg.
- Akkor a lágy "szeretlek" a jó? - néztem fel rá.
- Igen, suttogva~
- Ahh van más is, hyung! - jutott eszembe. Hiszen, ha oda állítok Taeilhez, nem fogja jól-fogadni... Igaz, nem vagyok benne biztos és remélem, nem is biztos, hogy Taeil hyung JaeHyo hyung után vágyakozik... - Hogyan-
- Bocs, JiHoon, de lehet, Kyung már keres - kacsintott majd kifelé sietett.
- Ohm oké... Megértem...
Szerelmet tudok vallani már Taeilnek, de szeretném, hogy ennek hatása is legyen. Ha közben JaeHyo hyungra gondol, úgy biztos nem tudnám vele közölni, hogy mit érzek...

P.O POV END

Kyung kint készülődve, P.O szobájából "szeretlek" szavakat hallotta, közvetlen utánuk meg a szerelme hangját.
- M-Mi folyik itt??... I-Igaz, nem szabad előre kitalálnom semmi hülyeséget, még ha szokásom is! De... P.O most... Jihonak mondogatja????
Hirtelen kinyílt az ajtó, és a leader lépet elő:
- Kész vagy? - emelte kezét Kyung feje búbjára. - Mehetünk?
- E-Elment a kedvem...
- Mi? Mi a baj?
- Jó kapcsolatot építeni JiHoonnal?... Végül is igazad van... Fiatalabb nálam... Tehetségesebb és egyben aranyosabb is tudd lenni. Én mellette semmi vagyok.
- Mirôl beszélsz? - nevette ki és magához ölelte párját.
- Most vallott szerelmet neked...
- Mi? JiHoon? Dehogy!
- Hja, persze...
- Nem hiszel nekem?? - engedte el lassan karjaiból a makacs rappert.
Ekkor váratlanul Kyung hátam mögött termett JaeHyo, akinek ragasztószaggal volt összekötve a csuklója MinHyukéval.
- Mirôl van szó? - kíváncsiskodott, leírhatatlan arc kifejezéssel. Balhé éhes lenne?...
MinHyuk meg se szólalt, csak kapargatta némán a kezét megkötő celluxot.
Majd JiHoon jött ki szobájából. Végig mért a társaságon. A szemei neki is megakadtak az erőszakos páros csuklóján. Majd szomorúan ballagott a konyha felé.
- Nah-nah mondjátok már! - rángatta Kyung vállát JaeHyo.
- Nyugi van, csak Kyung nem hiszi el, amit mondok neki...
- Mit mondtál?
- Hát... Hogy... Semmi nincs közöttem és JiHoon között. Csak azért hiszi az ellentétét, mert rosszul hallgatózott, miközben beszélgettem vele a szobába.
- Hja, hogy csaaaak ez... - csalódott el mélységesen. - Ez nem izgi.... Még az is izgalmasabb, hogy MinHyukom itt nyaldossa a csuklom...
- A ragasztót akarom leszedni, baszki!! - harapott rá a celluxra, majd térdeire esve kezdte tovább tépdelni foggal, körömmel.
- JiHoon szobájába az éjjeli polc lámpájának belsejében az északi oldalán van rögzítve egy hangfelvevő készülék.
- Ohhhhh - nézett nagyot a két rapper, majd még nagyobbat, ahogy JaeHyo leguggolt és MinHyuk száján végighúzta ujjait, amire a táncos teljesen lefagyott.
- Nagyon nyálas vagy...
- N-Ne elettünk! - hangzott az utasítás a leadertôl.
- Nyugi van... Bárhol csinálhatom, úgy se nem engedi - csordult ki JaeHyo szeme sarkából a könnycsepp.
- Komolyan mondom... Fáj veled lennem - adta meg MinHyuk a kegyelemdöfést.
- Bármennyire akarjátok, hogy feladjam és elbukjak, nem fogok buhahahahaha - húzta ki magát a visual, párját is maga után rántva.
- HÜLYE!
- Hô ez nekem szólt?... - nézett hátra JaeHyo a konyha felé, ahogy meghallották Taeil szavát.

- Mi folyik itt?... - dugta ki a fejét YuKwon a többiekhez. Kétszer se nézet körül, már futott és megragadta MinHyukék csuklóját.
- YuKwon?...
- M-Mit csinálsz?? - kérdezte JaeHyo, akinek a karját erősen megragadta U-Kwon. - Wáá!!! A zsebedbe hordasz egy ollót!?? Te beteg állat!
- Mondja az, aki ragasztóval köti magához a másikat!

A hallban ez a mókaféle folyt. Jiho és Kyung menni készült, de előbb még megvárták, ahogy a két hódító egymást alázzák a földig, és fenyegetnek, miközben olló nyisszantások hallatszanak. De azok igazából nem is olyan hangosak. A konyhába már nem hallani, ahogy a vágóeszköz két éle össze-össze súrlódik. Egy olyan személy fülébe meg se rebben ez a hangyányi hang, aki épp most dadogta el, hogy "szeretlek", mire a másik lehülyézte.
- Nagyon szeretsz szórakozni, látom - húzta ki magát Taeil karba tett kezekkel, a pultra dőlve.
- Én...
- Mondtam, hogy ne akarj belőlem hülyét csinálni.
- Én meg mondtam, hogy eszem ágában sincs! Soha... Ilyennel soha...
- De. De, ezzel te hülyét csinálsz belőlem - jelentette ki komor hangon az idősebbik.
- Cs-Csoda lenne, ha megértenél... - rogyott le P.O, majd oldalra fordult és keményen elkezdett gondolkodni. - Taeil hyung azt akarja, hogy hülyét csináljak belôle? Jobb neki, ha szórakozok vele??
- Mirõl makogsz?
- Tudod hyung, mivel te is úgy gondolod, igazad adok neked, így igen, szórakoztam veled.
Taeil nagyot nézett. Ahogy átgondolta az elhangzott mondatot felvillant benne valami; Ez nem is illik JiHoonra! Az ilyesfajta csínytevések, hogy szájára kap valakire, egyáltalán nem vall JiHoonra!
Most tudatosult csak benne, ahogy P.O kimondta éppen az igazság ellentétét.
- H-Hazudsz - nézett el a maknaerôl és cipője orrát kezdte bámulni, mint akár egy szégyenkező kisgyerek.
- M-Mire gondolsz? - kuncogott fel P.O, amiért már ennyire összezavarodott. Lassan ô se fogja tudni, miért akarta megcsókolni a fagyöngy alatt Taeilt.
- Azt mondat, hogy a puszit csak viccből adtad... - pusmogta, miközben ajkaihoz ért.
- Igen... Azt csak viccbôl... Szórakozásból... - kereste a szavakat P.O, amiket Taeil mondott korábban neki, hogy az idôsebb elégedett legyen vele.
- Té-Tényleg csak abból?... - hajtotta egyre lejjebb a fejét, ahogy kezdett kétségei a felszínre törni.
Végül sikerült elérni, hogy...
Két zavarodott álljon egymással szemben.