2014. április 19., szombat

19-Block-B: Mi történt?

MinHyuk fejét rázva fordult vissza az ágya felé. A történtekből semmit se tudott felfogni.
- Mi a szar baja van!? - mérgelődött magában és leült ágya szélére, majd váratlan nyilallást érzett: - AISH! A-a-a derekam?... Fájni kezdett volna?... Pedig az előbb semmi baja nem volt... - kezdett bámulni maga elé. - Pont, mint JaeHyonak. Neki se volt semmi baja, mielőtt el nem élveztem... Most meg... - gondolkodott el. - Hihetetlen!... Nem tudom elhinni!... - bámult az ajtóra, az előbb történtekre gondolva. - Ez tényleg itt hagyott!!! S még vissza sem jön!?... A-Adok én neki!!!
Sebesen kezdett öltözködni, majd kicsapva az ajtaját megijesztette a nappaliban pihenő hármast, YuKwont és Zicot Kyunggal a karjaiban.
MinHyuk egy apró köszönést sem dobot társainak, teljesen a figyelme kívül hagyta ôket, mert csak is JaeHyo szobájának ajtajára koncentrált és annak bele rúgásába;
- Nyiss ajtót, te utálatos!! - nyomta le a kilincset, de a bejárat zárva volt. - Dögölj meg! Elbújsz!? Azonnal told elő a képed és mond meg, mi bajod!! Válaszolj, különben fejedet veszem! Hallod!!??
Közben a három tag félkörbe állva figyelték az ideges csapattáncost.
- Úgy látom fejezés vagy nyakazás lesz...
- Mi történt?... - kérdezte Kyung legelőször.
- JaeHyonak sikerült lefeküdnie MinHyukkal - jelentette ki társait meglepve YuKwon.
- Háháhá Kyungshi, győztem! Én nyertem a fogadást~
- Eeeez komoly?... Honnét veszed ezt YuKwon??
- Hát... Egy kicsit hallgatóztam... - nézett el szégyellve magát. - De utána meguntam és visszamentem a szobámba. Viszont mikor ismét kijöttem, JaeHyo ment el előttem önelégült mosollyal az arcán... Majd bezárkózott a szobájába. S az, hogy most mi történt... Azt nem tudom...
- Nem kéne leállítani MinHyukot, mielőtt lebontaná az ajtót?...
- Ki hívott ide munkásokat? - jött ki P.O gyermeki mosollyal az arcán. - Adjátok a fúrót! Ki akarom próbálni!! FÚRÓT!~
- JiHoon nézz már körül! Csak B-Bomb dörömböl - szólt Taeil a maknaera.
- Taeil hyung!!! - fordult hátra a felzaklatott táncos és a rangidőshöz rohant. - Beszélnünk kell!
- M-Miről is?...
- JaeHyonak valami baja van.
- Tényleg?
- Igen!
- ... Hát ez... FANTASZTIKUS! - ütötte össze tenyereit csillogó szemekkel. - Látni akarom, ahogy szenved!
- Ümm nem... Ô nem szenved...
- Hja... Hát ako' nem érdekel... - vesztette el örömlendületét és tovább állt.
- Taeil hyung!! - szólt utána MinHyuk. - Kérlek...
- Mi a rosseb?... Hogy lett ilyen fontos neked az a szemétláda?... Most miattatok halasszam el az ebédet?...
- Mi történt Taeil hyung? - jött közéjük P.O.
- MinHyuk JaeHyoról akar beszélgetni...
- JaeHyoról?... De hát te nem szeretsz róla beszélni, nemhogy beszélgetni...
- Épp ez az! De a drága, kicsi MinHyuk nem érti ezt meg...
- Nyugi van srácok - ment barátjához vállat veregetni YuKwon. - Még mindig nem vallod be, Hyukkie? Pedig azt hittem, megtetted. Úgy gondoltam, mikor hallottam, mennyire el vagytok az ágyban.
- B-Bomb, te másodszorra is képes voltál?? - nézett tátott szájjal Taeil, ahogy meghallotta az 'ágy' szót.
- YuKwon, te hallgat-... - tette szája elé a kezét MinHyuk fülig elpirulva.
- Higgadj le, MinHyuk~ - ölelte át Zico. - Sejtem, hogy mi történt... És biztos vagyok benne, hogy minden helyre fog jönni.
- Én segíteni fogok, hogy minden helyre jöjjön! - tette a szívére kezét P.O majd nagyra tárt karokkal, mint egy anya madár, körül ölelte MinHyukot és Zicot is.
- M-Mi a szar!? Csak én nem értem, mi történt??? - térdelt le Kyung fohászkodva teremtőéhez, hogy vajon miért nem kapott több észt.
"Nem. Nem csak Kyung nem érti. Jelen pillanatban egyikőjük sem érti" - gondolkodott el MinHyuk, ahogy végig nézett a vidám társaságon. - "Mi ez hülye hóbort, hogy segíteni a másikon? Ha nem tudod, hogy mi történt, akkor mégis mit akarnak tenni?... Komolyan már! S itt van az a kegyetlen tény is, amit be kell látnom; Nem csak ôk nem értik, hogy mi történt, de ÉN SE!"
- E-Elég volt a lustálkodásból! Irány a stúdióba! - ugrott fel Zico.
- Miért is?
- Mert dolgozni kell!
- Szerintem menjen Jiho egyedül, mi pedig szórakozzunk valahol - mosolygott YuKwon és karon fogva MinHyukot vezette a csatlakozó csordát a kijárat felé. Végül Zico is utánuk rohant.
Csak egy valaki maradt az étkezőasztalnál, az ebédjét fogyasztva; Mosolyából a boldogság sugárzott, amiért élvezte a csöndet és a nyugalmat.
- Ez ám az igazi ebéd - mosolygott örömtelien Taeil és pohárba öntött innivalójába kortyolt.
A széken elpihenve, ráérve emésztett. Majd körülbelül hatvan perccel később egy könyvet vett magához és elmélyülten kezdte olvasni a könyvjelzővel megjelölt oldaltól.

- Olyan kellemes a hangulat~ - nézet fel a betűkről. - Már lefelé megy is a Nap? Észre se vettem - mosolygott és poharából az utolsó kortyokat kezdte kiinni. De egy váratlan jelenségtől...
- Áhhh de jót aludtam~~ - nyújtózkodott JaeHyo nagy ásítással az asztal előtt, mire Taeil fulladozni és köhögni kezdett.
- H-Hogy merted!? - tett szája elé egy szalvétát és vissza helyezte az asztalra poharát.
- Oh Taeil, jó reggelt!
- Hogy merted elrontani a hangulatot, te fasz!? M-Már a puszta megjelenésedtől is rosszul lettem! Öltözz fel rendesen!
- Mi a bajod? Rendes farmer van rajtam és trikó.
- Rohadt gyűrött...
- Hmmm Érdekel, hogy miért?~ - kérdezte nagy mosollyal az arcán.
- Nem! Nagyon nem! - vágta rá.
- Hahaha taeiles válasz volt - közeledett az asztal felé.
- Mit vársz Lee Taeiltôl?...
- Igaz-igaz - ült le mellé, mire a rangidős megijedt a közelségétől.
- B-Bűzlesz! Menj el zuhanyozni!...
- Miért? Te is jössz? - hajolt még közelebb.
- M-Mit akarsz!??... Most feküdtél le MinHyukkal.
- Honnét tudod, hogy lefeküdtem vele?
- Mindenki tudja.
- Ohh Értem... MinHyuk... Még a szobájába van?...
- Nem.
- Hm? Akkor?
- Közölte velünk, hogy elege van, és nem akar többé a banda tagja lenni, így elment.
- MIIIIII??? E-Ezt nem tehette meg! - rázta a fejét.
- De először bevetted!! -  nézett gúnyosan mosolyogva a másikra.
- T-Taeil... Túl jól érzed magad mostanság.
- Mit ne mondjak, igen. Ahogy B-Bomb felpofozott, az csodálatos látvány volt! - kápráztak szemei a jelenetet felidézve.
- Chô... Viszont az ebed oda jött ölelgetni engem~
- Az ebem? JiHoon!?... Ô még az ördögöt is ölelgetni, hisz arany szíve van.
- Mindegy... Hol van most?
- JiHoon?
- MinHyuk! De amúgy a többiek is - tette hozzá, miközben Taeil poharát nézegette, hogy van-e még benne innivaló.
- Szórakozni - felelt Taeil és odébb hajolt a másiktól, hogy ne legyen már olyan közel hozzá.
- Ohhhh jól nyomják. Mikor mentek el? - bökte meg ujjával Taeil arcát.
- Baszki! Hagyjál már! - rántotta el a fejét.
- Mi van??
- Az előbb vágtad tönkre a csodás, nyugodt napomat. S még szekálsz is a kérdéseiddel. Rohadtul felszívódhatnál! Még azt se vagyok képes felfogni, hogy B-Bomb képes volt lefeküdni veled másodszorra! Mégis milyen szemétséget csinálsz vele??
- Ehhh de nagy lett a pofád - ragadta meg Taeil karját, és felállva a falhoz szorította ôt.
A rangidős érezte, hogy testében eluralkodik a félelme, s egy hang se tudd kijönni a torkán. Határozottan lenézett a földre, nehogy JaeHyo lássa az arcát, amin visszatükröződött a belső szorongása. Lehetett látni rajta a reszketést, főleg a szemüvegen keresztül a nyugtalan szemeit.
- Tudod, még mindig undorítónak talállak - fintorgott a Visual és Taeil ajkára nyomta egyik ujját.
"Hogy képzeli!? Ezt pont ö mondja!? Ezt... Képtelen vagyok elfogadni!!"
- Ha bedugod a számba az ujjad, leharapom! - mondta az elfeledett, vagy csak elfeledni próbált nyávogó hangján.
- Azt akarod, hogy máshova dugjam?
JaeHyo elvette ujját és lesimítva Taeil hátán, tétovázás nélkül becsúsztatta a kezeit a másik nadrágjába.
- Nem akarom! Nem akarom! - futott át az ijedtség Taeilen és szinte összerogyott.
- Hmm? Igazat mondasz? Vagy hazudsz? - játszadozott a szavakkal, miközben lejjebb csúsztatta ujjait a bántalmazottja bőrén végig húzva.
"Hát nem értek már véget azok a napok!? Nem engedhetem, hogy így bánjon velem! De túlságosan a falhoz nyom. Nincs erőm, mert... mert... Félek!"
- J-JiHoon! JiHoon! - kiabálta Taeil, pont ahogy a segítség kiáltást szokás.
- Most komoly?~ - nevette ki JaeHyo az idősebbiket és abbahagyta a fiú testének ingerlését.

- Kyung! Add már ide a pénztárcámat!
- Előbb kiveszem a részem.
- Én is beszállok a fizetésbe, nyugi van - érkezett be YuKwon MinHyukkal együtt, Zico és Kyung után. Majd a lépcsőn felfutó Pyo vetődött be és cipőét ledobva elsőként sietett be a nappaliba, az ô hyungjához, amiért sok órán át nem láthatta.
De nem gondolta, hogy ugyan az fog a szeme elé tárulni, látványnak, mint akkor...
- JaeHyo hyung?... Mit csinálsz?... - kérdezte lefagyva, ahogy a Visual mosolyogva nézett rá és rangidős kezeit még mindig a falnak szorította.
- JiHoon... - suttogta Taeil a társára nézve. Ettől a tekintettől Pyoban láng gyúlt és felettébb dühös arckifejezéssel mégis higgadtan sétált JaeHyo elé.
- Üdv - szólalt meg JaeHyo mosolyogva, de az a mosoly egy pillanat alatt eltűnt, ahogy P.O a trikójánál megragadta ôt. - Mire készülsz?? - kérdezte meg ijedten elhadarva.
- M-Mire vársz még JiHoon?? - kiáltott Taeil, miközben az eddig szorított csuklóját dörzsölgette. - Verd szét a szemeim előtt!!!
- Mi történt?... - jöttek be a többiek a hangoskodásra.
- JaeHyo elő dugta a képét?? - lépett előre MinHyuk és meglepetten pislogott a két fiúra. - Mit csinálsz JiHoon!!?? - szaladt hozzájuk és megragadva JaeHyo karját magához húzta őt.
- B-Bomb!? - nézett mérgesen Taeil. Közben Pyo leengedte kezeit.
- Én akarom őt szétverni!!! - kiáltott MinHyuk a maknaera. - Csak utánam érhetsz hozzá! - rángatta JaeHyo kezét, aki csak örülni tudott, hogy kikerült Pyo karmai közül.
- De most mégis mi történt?? - kiáltotta el magát Kyung, amiért ismét nem értette az előtte zajló eseményeket.
- Tudod, Kyung - szólalt meg Zico, majd hirtelen egy hatalmas nyaklevessel leütötte hátulról JaeHyot. - Lehet, hogy minden ok nélkül történik.

A leader mondata után elnémulva gondolkodtak el mindannyian. Hisz mindenki emlékszik valami olyan tettére, ami megfontolatlan, meggondolatlan volt. De vajon tényleg ok nélkül követte el?
A tagok számára érdekes mondatot hozott fel a leader, ami megmaradt bennük. De törődni vele, azért mégse törődtek.
Hisz ma temérdek dolog történt... Amiknek még nem tudják az okát.

- Fáj a nyakad? - nézett le MinHyuk az ágyáról a betakarózott JaeHyora.
- Mondtál valamit?
- Nem! Nem, dehogy is! - fordult el gyorsan, kicsit kipirulva JaeHyo hangjától. Eszébe jutottak az ágyán elcselekedett tettek... Hogy még is miket művelt reggel hatkor... S hogy azok miképp értek véget. De, hogy miért hagyta ôt úgy ott JaeHyo, azt még most se tudja. Még sejteni, sem sejt, hogy mi történt.