2015. július 13., hétfő

58 BTS Szerelmi bunker

SeokJin nyakából nagy fehér törölköző lógott le meztelen felső testére, miközben egy szellős vászon nadrágban lépkedett a kihalt nappalin keresztül. Csuklóit nézegette hümmögve, majd hirtelen megremegett, pedig csak NamJoon jelent meg, nem is hangos léptekkel. A leader furcsállta, hogy csak ott ácsorog a nappali közepén kôvédermedten egyes egyedül egy tag, de ezen se kéne meglepődnie. Gondolta, mindenféle előfordulhat itt, így hát terve csak a ruhátlan hát mögött történő elvonulást foglalta magába, majd halkan meg is jegyzett egy apróságot;
- Hangosak voltatok - tájékoztatta szelíden, s ahogy elhaladt, megérintette a széles váll védtelen bôrét, mire SeokJin ellépni készülve megszédült. Test tartása ingadozó volt. Tenyerét homlokához emelte, mire NamJoon aggódóan felfigyelt rá, s látta a szokatlanságot az idôsebb tagon. - Jin hyung... - vette észre a felemelt kar feldörzsölt csuklóját. - Te... egyáltalán nem tudsz vigyázni magadra szex közben?
- N-Nem, azaz de! Csak ez a nem, akarom mondani nem fáj, csak kicsit kék.
- Még egy színvak bagoly is kéknek látná - rázta fejét, és a sérült csuklót tenyerébe fogta. - Ilyen nyomok egy Hercegnôn?... Ez nem olyan, amire, ha csókot adunk, - érintette is meg ajkaival. - elmúlik.
- Majd el fog. Jimin nyoma, így Jiminre bízom.
A határozott kijelentésre NamJoon visszább lépett, hogy a Hercegnô minden további nélkül a fürdôbe találhasson.
- Elkényezteti - vont vállat a leader, ahogy egyedül maradt.

- Bukásom gyerek nevelésbôl - hangzott Jin mély sóhajtása, ahogy csuklóját rendesen szemügyre vette a törölközős polcon könyökölve, majd egy második sóhajjal alkarjaira támaszkodott egy helyben ácsorogva. Hátát begörbítve fejét lehajtotta, s állát az alatta lévő törölközőbe fúrta, mi oly száraz s színtiszta fehér volt, mint a nyakában csüngő példány, amit egy kellemes zuhany elvégzése után kíván használni, ezért is terítette magára azonnal, ahogy nagy nehezen sikerült felkelnie, de... Jelen pillanatban tér és idô nélküli kikapcsolódás van. Csak pá-pá a mostani idősíknak. Egy helyben marad, míg elméjében elszalad. Messze. Mélyen meríteni akar az emlékeiből, vadászni pár Jimin szájából elhangzott mondatra, amiket kapott az akkor elszabadult, mégis őszinte és közvetlen szívbôl, mibôl figyelemért kiáltóan kívánkoztak ki az egybôl elmébe vésődött mondatok; "Mi lenne, ha csak engem figyelnél? S... S nem tűnnél el minden reggel... Meg nem akarnál soha se itt hagyni esténként..."
Felidézte, s hagyta elcsengeni fülében még párszor, majd elgondolkodva suttogott a nagy semmibe;
- Ilyenek miatt rosszul érzi magát... az édes csöpp gyermek... - hunyta le szemeit lejjebb sülyedve, s egy apró, de szemet szúró mosoly formálódott ki az arcán, mint aki egy kész és atomnyira pontos megoldást engedett volna be a vastag kapukon át a jelenleg koncentráló agyába.
Fűzte volna tovább azt a gondolatot, vagy sem, nem tudni. Hirtelen ajtó csapást, dübörgést, majd hangos pisszegést hallott. Felegyenesedve a fürdőszoba ajtaját kezdte figyelni, ahogy annak másik oldalánál Hoseokról leesett a szájzár, majd Jimin tiszta "Pszt!" felszólítása hallatszott, kicsit indulatosan az elôbbi hangoskodó miatt.
Jin nézegette az érintetlen fehér és szabályosan lapos felszínét a fürdő ajtajának, s kérdések fordultak meg benne, hogy mi zajhat oda kint Jiminékkel. Ahogy biztosra ment abban, hogy bizony ötlete sincsen, egybôl az ellentétes irányba eredt, a zuhany kabin kényelmét és adottságait használatba venni. Hosszasan kiélvezni. Lehunyt szemekkel vízcseppeket hallgatni akár egy órán keresztül. Egyszer se nézett az ajtóra. Egészen addig nem tekintett a bejárat felé, ameddig az ki nem nyílt, és hangosan be is csapták;
- Megtalál, végem, mint a bunkernak!... - támaszkodott az ajtónak futástól ziháló hanggal egy kivehetetlen alak a zuhany kabin bepárásodott üvege mögül, így SeokJin kidugta fejét egy kellő nagyságú résen;
- TaeHyung!?...
- Ahhh Jin hyung! Gondoltuk, hogy fürdesz.
- U-Ugye nem akartok megint "belököm a fürdôbe" játékot játszani...
- N-Nem - rázta mindkét tenyerét az érdeklődő arcot vágó hyungjának. - Épp menekülőben vagyok.
Jin nem értette, de ráhagyta a fiúra. Mitöbb, visszazárta magára a kabin ajtót.
"Mit tervezel ma?", "Mit csináltok?", "Többiek?", vagy  "Reggeliztetek-e ebéd idôben?"-hez hasonló átlagos kérdések és mondatok egyike sem hangzott el. Az idôsebbet nem érdekelte a betolakodó. Tovább fürdött. TaeHyung óvatos neszzenéseire sem figyelt fel, csak a zuhanyrózsából áradó vízzuhatagra.
A bejáratot támasztó énekes a körmeit nézegette, malmozott, még inkább vágott szemet húzott magának, majd saját magával szállt versenybe egy kô-papír-olló meccs keretében.
Nem unatkozott ô, inkább imádkozott, hogy meg ne találja ôt egy lélek sem. Fülelt kifele, mire egy nagy zörrenésre megrémülve szaladt a kabin felé, és minden további nélkül belépett. A párás csempe helyett Jin tusfürdős vállába ütközött, mire meg is kapaszkodott benne. A megzavart tag a habos szivacsát használta teste középpontja eltakarásához, miközben elkerekedett szemekkel mért végig vendégén;
- Eszem megáll... Legalább zokni nélkül, V!--
- Pszt! Most... Csak Pszt!... - tette tenyerét hyungja ajkaira, és félve nézett háta mögé, ahonnan J-Hope éppen ôt kereste hívogatva. Párja kiabálása mellett Jimin hangja is hallatszott, de szavait nem lehetett érteni.
Míg V a külvilágra figyelt, SeokJin tûrôképessége hamar elpárolgott, mire meg is engedte a csapot, hogy a betolakodó nyakon legyen öntve. Erre a fiatal nagy szemekkel és némán kérdezte; "Te is hyungom, SeokJin?"
- Gondoltam, megmutatom, hogy ez a zuhanyzó... - pöckölte is meg V homlokát, de ô még az elôbbi "támadás"tól sem kívánt kimenni, vagy legalább eltávolodni. - J-Hope keres téged, nem hallottad? - kérdezte fáradt sóhajjal, és elzárta a zuhany vizet.
- Én... Innen... Ki nem megyek nélküled! - felelt határozott hangon. - Te egy kitûnô oldószer vagy Jimin mérgére.
- Már megint padló birkóztok?
- Dehogy! A falán pakol helyet a fejemnek! Mellette meg a megtöltött pisztoly... - nézett szomorúan V és egy túlzott lépést tett SeokJin védelmi aurájába. - Menedéket kell adnod! - nézett mélyen az elôtte lévô szempárba, ami alatt karikacsapásként vált vörössé az orca bôre.
- V... Egy kicsit... - nézett oldalra.
- Beleolvadok a környezetbe.
- Túl közel vagy!
- Dehogy is! Itt sem vagyok.
- De... Ahh jó, akkor te maradj itt! - lépett el mellette gyorsan a törölközőjéért nyúlva.
- Ne mossam meg a hátad? Meg a lábaid, ha fáj lehajolni?... Amúgy jól vagy?
- Megvagyok - mosolygott hátrafordulva.
- De... Jimin este--
- Ô? Egy kicsit úgy mond dühös volt rám... Amiért egy csöpp gyermek, én pedig oly sokszor magára hagytam.
- Ô nem dühös! Hanem bűnös! - lépett a padlóra V is átázott zokniban, miközben hajszálairól elrugaszkodva csöppentek le a cseppek.
- Jimin... Nem mintha nagyon megrémisztett volna, de... Azt hiszem, n-nem fogom vele tölteni ezt az estémet...
- A-Azt nem teheted! Most azonnal oda kell bújnod Jiminhez!
- B-Bújni?... Mi vagyok? Macska?
- El lesz nyávogva a nótád, ha eltéveszted most az utat a hálószobátokhoz! - "fenyegette" mély hangján. - Csak is két lehetôséged van: Jiminnel alszol, vagy Jiminnél alszol! Hoseok és én ugyan nem fogunk beengedni, zárva lesz az ajtónk!
- Hogyhogy zárva?... Csinálni akarjátok?
Tiszta, hangos és azonnali tücsök ciripelés visszhangzott a fürdôszoba négy fala közt.
- Mit csinálni? - kérdezett vissza V, mire SeokJin szégyellve magát elfordította tekintetét egyre távolabb s távolabb;
- Semmi. Felejtsd el. Mindegy. Bocsánat. Nem akartam.
- Huh?

A testápoló elpakolása után, rendet hagyva hagyták hátra a fürdôt, mire a nappaliban TaeHyungnak az átitatott szôvetû zokni nyomai felszívódtak, mint maga, a gazdája is.
SeokJin egymaga nyitott be a párjával megosztott hálószobába. Nem volt este, de bent, a szem elôtt lévô lehúzott rollok olyan jó munkát végeztek, hogy az ajtó becsukása után, a belépett tag automatikusan a nagy lámpa után nyúlt.
- Hé! Villany! Lekapcs! - szólt figyelmeztetô hangja Jiminnek, mire Jin azonnal szót is fogadott, majd mozdulni sem mert, ahogy hirtelenjében mindkét éjjeli lámpa kapcsolója kattant egyet, és kellemesebb fénybe áztatta a szobát. Az ajtóban a meglepett szempár elôször csak az elôbb megszólalt fiút keresgélte, de annak árnyékát sem találta. Még az ágynak az árnyéka is eltűnt, teljesen más volt helyette. A fekhelyen mintha egy építész mérnôk által megtervezett palota emelkedett volna ki igen kis méretbe, mégis pompás külsôvel. Második látásra felül lehetett vizsgálni a magas falakat, amik több tucat párnából, pokrócból, törölközôbôl, és egyéb segédholmiból lett szabályosan összeillesztve. A felakasztott lepedôk kényelmesen lógtak lefele, mint szépen cserepezett s tágas tetô. Mintha vízesés helyett fehérlô tejesésként nyújtana látványt, aminek hullámai szépséges virágokat sodornak. Dianthusokat (szegfűket) egymáson. Más-más árnyalatú kék és rózsaszín illathordozók foglaltak helyet láncként itt-ott.
A hercegnônek káprázott a szeme, ahogy a bimbók szirmaikkal együtt mocorogni kezdtek, csak mert Jimin lepedôn feltűnt árnyéka helyzetet változtatott;
- Tizedszerre is elengeded a füled mellett, hogy nem kell baszogatni a kapcsolót!? Te... nejlon harisnyás ló! - a felemelt hangja kikiabált az ágyon tákolt palotából, majd tekintete kikukucskált az éjjeliszekrénynél. - Vt hoznád ide, Ho-- - Jimin elharapta nyelvét, majd üreg szerû kijáratából rögtön ki is esett, le, a padlóra. Bevert fejjel lábszáraira nehezedett, miközben meglepetten nézett; Nem gondolta, hogy szerelme tért be a szobába, aki most azonnal oda is sietett hozzá, és leguggolva simogatni kezdte a sérült buksit;
- M-Mond csak... Mégis... Mit csináltál az ágyból?... - kérdezte, mire Jimin szégyenlősen elnézett;
- Szerelmi fészket - suttogta szelíden. - Ez egy bunker.
- Bunkert építettél?...
Nem felelt, csak Hercegnôjére pislantott, majd halk és gyengéd szavakkal invitálta a kis palota belsejébe ôt. "Bújj be!", "Nézd meg, kérlek!" "Tágas", "Fényes", "Nem dôl le!", "Direkt elférünk", "Kettônké."
- Hoseokék segítettek... Bár V miatt egyszer újra kellett kezdenünk... Nem tudtam, hogy jobban ért a romboláshoz... - mesélt Jimin, miközben épp fészkelte be magát ugyan úgy letérdelve, mint a vele szembe elhelyezkedett párja. Jin csak hallgatott és nézegetett, még a fejét sem kellett lehajtania, kényelmesen ült sarkain. Belülről nézve olyan mintha egy fehér sátorba bújtak volna be. A kinti éjjeli lámpák romantikus fényt teremtettek a pár számára, és kettejük árnyékát is felvetítette a lepedô oldalára. Azon is lehetett látni, ahogy Jimin mennyire óvatosan veszi kezébe SeokJin csuklóit, mik az ô hibájából lettek sértettek. - E-Ez a mi szerelmi bunkerünk... Mert én nagyon szeretlek...
- Ugye tudod, hogy csak a csöpp gyermekek építenek bunkert ebbôl-abból? - érdeklôdôtt SeokJin, kis mosollyal az arcán, de Jimin épp nem felfele figyelt, helyette lehajtott fejjel felelt;
- Én... Ezzel szerettelek volna kiengesztelni - hangja halk, mint az ágynak nyikorgása, ahogy Jin észrevehetetlenül közeledni kezdett, lassan szerelme nyakába hajolva. - Bocsánat - kérte Jimin akaratlanul használva magashangját, mire csókot kapott fülének töve alá. Erre természetes reakció szerûen bújtatta ujjait SeokJin hajfürtjei közé, s feljebb emelte fejét, a nedves érintéseket jobban érezve vékony bôrén. - M-Megbocsátasz?... - kérdezte elakadt hangon, és egymástól eltávolodott ajkait képtelen volt összezárni. Zihálni kezdve fordította Hercegnôje fejét magához, hogy csókjaik zajával ellepjék a bunker belsejét. Szíve nagyokat dobbant, miközben zavarbaejtô neszt hagytak. Ajkaik egymáson siklottak, hol hosszasan vagy csak hirtelen egy-egy érzékeny pontot érintve egészen addig, amíg el nem távolodott egyik a másiktól;
- Jimin...
- Igen?... - nézett mélyen párja szemeibe, miután a legvékonykább nyálfonál is eltűnt kettejük közt.
- Felejtsük el - suttogta a Hercegnô elegáns és apró mosollyal, mire Jimin visszanehezedett sarkaira;
- Minden rosszaságomat elfelejted...
- Mert jobb a jó - felelte, majd kényelmesen férkôzôtt újból szerelme ajkaihoz, kérve a kényeztetést, élvezve a kapott csókokat, lehunyt szemekkel és sóhajokkal, amíg Jimin félbe nem hagyta;
- Hogy... Hogy érted a jót?... Mi a jó?...
- A szerelmed, butus - adott választ kedvesen egy homlokra lehelt puszival együtt, majd tenyereibe rejtette párja kezeit. Jimin nem szólt, csak nézett maga elé, majd hirtelen arca élénkebbé vált;
- De én... Akarlak.... Tegnap, holnap, és ma; Nap mint nap - emelte a szerelmi bunker tetejéig hangját. - Meg akarlak tartani, hogy hozzám tartozz, én pedig hozzád. Utadat akarom állni, el ne mehess, hogy velem maradj. Ez szerinted még szerelem?... - hunyta le érzelmeitôl nedves szemeit feljebb emelkedve, majd minden további nélkül SeokJin szótlan ajkait sajátjai közé vette, egy féltve adott hosszas csók erejéig. - Ez az?... Hiszen... Azt akarom, hogy erőtlen legyél, kiszolgáltatott... Magatehetetlen! Hogy csak én kelthesselek életre... Normálatlan lennék talá--
- M-Miért zihálsz így? Nem vagy te normálatlan - állította le párja beszédét, ahogy ugrásszerűen karolta át ôt a tarkójánál. - Szerelmem vagy. Értelek én... - bújt hozzá, akár egy szeretni való macska, és mély dorombolásával nyugtatta párját. - Mond... Aggódsz valami miatt?
- Én csak... E-Egy kis tovább lépésen gondolkodom... - suttogta. - A szünetben szeretnék veled...
- Elmenni valahova?
- A szüleimhez.