2017. március 26., vasárnap

82 BTS Eltérített lift

Jimin POV

- Hazajöttem! - adtam az itthoniak tudtára, majd ledobtam magamról a pulóveremet, és az ajtót gondosan kulcsra zártam, de zavart... Sôt egyszerûen megrémített, hogy hallani tudtam a zár kattanását, mivel közben egyetlen egy felelet sem érkezett vissza a hátam mögül. - TaeTae? JungKook!? Jin! Jin ugye te itthon vagy?... - halkultam le, s beljebb merészkedtem lelkek után kutatva, de valahogy minden olyan sötét volt. Féltem. - Hjaj!- ugrottam meg, ahogy hirtelen turkálásra utaló zörejek törték meg a csendet a konyha felôl... Fény szűrődött onnan, de még így se mertem oda menni. Nagyon nem voltam rá hajlandó. Mozdulatlanul kiabáltam inkább oda. - Srácok!?... Ott vagytok? NamJoon hyung? Hyung? Hyungok? Itt Jimin... Haza--
- Basszus, Jimin! Segíts már!
- Suga hyung! - kaptam szívemhez kezem.
- Hol tartjuk a befőttesüvegek nyitóját? Már mindent felforgattam érte!...
- N-Nem - feleltem, még mindig ijedt szemekkel. - Azokat kézzel nyitjuk ki... - vettem el tôle a savanyú uborkás üveget, s kinyitottam neki...
- Aaaha... Most tegyünk úgy, hogy ez meg sem történt, oke?
- Jó, de... de... Hol vannak a többiek?
- Mintha levánszorogtak volna a belsô udvarra, vagy valami, de én meg itt vagyok és kurva éhes vagyok!
Ez több, mint elég információ. Már szaladtam is kifele az ajtón. Irány a belsô udvar, de... de... ez fura. Jin nem csinált vacsorát? Hogyhogy? Hisz egész reggel arról beszélt, hogy mi lesz ma estére, hogy mit fog nekem és a többieknek készíteni mire hazajövök... Valami itt bûzlik. Valami gond lehet!
Törtem is a fejemet, hogy mi lehet vele meg a többiekkel, és hogy egyáltalán tényleg a belsô udvaron vannak-e, miközben én még csak a lifttel süllyedek.

Kiérve nem tudtam, merre az arra. Minden kis fordulóba benéztem, vezettek engem az udvari lámpaoszlopok, mire végre megpillantottam a kerti asztalt, és  JungKookot háttal nekem, rajta pedig mintha TaeTae csimpaszkodott volna.
- Hyuuung! Hagyd abba! - vitatkozott épp vele szemmel láthatóan.
- Hé, srácok! - szóltam hozzájuk, s oda siettem, de nem reagáltak rám, én viszont reagáltam rájuk!
- Hyung, hagyd már abba, könyörgöm! - kényelmetlenkedett JungKook, s megértem; nem a legkellemesebb ha valaki olyan intenzíven csócsálja és csókolgatja a füleidet, mint ahogyan TaeHyung ebben a pillanatban.
Igazából, nem olyan furcsa ez a jelenség, hisz Vrôl van szó, de... de... De miért molesztálja?... Ez az, nem?...
- Ne játszd meg magad, te nem vagy része--
- Áá Jimin! - vett észre TaeTae.
- Mi-Mi folyik itt?...
- Hogy itt? - mutatott az asztalra Jungkook. - Semmi, csak egy kicsit kiöntöttek a hyungok abból a mibôl is.. hja, konyakból.
- N-Nem úgy értettem, hanem... - néztem végig rajtuk. Míg JungKook meglehetôsen normálisnak tûnt, V vöröses árnyalatú arccal tovább majomkodott rajta szemérmetlen módon, míg az asztal másik felén pedig Hoseok az igazak álmát aludta az asztalra ránehezedve, legalábbis, ha a látszat nem csal. - Miért jöttetek ki?
- Hát az úgy volt, hogy RapMon hyung hazajött s egy showmûsort rendezett, kicsit felpörgött vagy mondhatni megôrült, ahogy meglátta, mi van nálunk, és az a helyzet, hogy ô, Hoseo--
- És én!
- Nem, V hyung, te nem.
- De én is kaptam!
- Nem mert csak RapMon, Hoseok meg... Jin hyung volt az, aki... hogy is mondjam... Ittak.
- Hülyeség! Hazudik! - ugrott elô a sötétbôl kicsit szétdülô Leaderünk, s az asztalra támaszkodva próbálkozott győzködni engem pont az elmondottak ellentétérôl. - Sose mutatnánk rossz példát! Soha - hangsúlyozta, én pedig ledermedtem a "h" hanggal jött alkohol szagú lehelet fellegében...
A fejemet eldobom! Most ez azt akarja jelenteni, hogy Hoseok nem csak szimplán bealudt, hanem berúgott!? De... de...
- Valaki segítsen...
- J-Jin! - ugrottam meg, ahogy egyetlenem a semmibôl oda esedezett Hoseok oldalára. - J-Jól vagy!?
- Segítség, ez az üveg beszél hozzám... - dobta a kezében szorongatott üres üveget az asztalra, s lehuppant ültébe, szembe a sötétséggel. Már szaladtam is hozzá, elmondhatatlan aggodalommal a mellhasamban, mire ô szétdülô tekintettel beleájult Hoseok ölébe.
Beleborzongtam a látványba... Sôt a tudatba.
Jin részeg!?...
Nem akarom elhinni!
- Ezt... - szóltam a többiekhez. - Ezt annyira meg fogjátok bánni, mint amilyen bátrak voltatok ilyesmit tenni az én egyetlen, tiszta, felbecsülhetetlen - markoltam hajamba tovább sorolva a jelzôket, mire JungKook szelíden feltette a kezét belevágva szóáradatomba:
- E-Engem ugyan ne bánts! Én voltam az, aki kihozta ôket levegőztetni!
Kihoztam ôket sétáltatni.
- Ya! - fordult hanyatt Hercegnôm, mire figyelmem egész csokrát neki nyújtottam. Ájuldozó pillantásokat vetett ide-oda, föl s le, majd észrevéve engem szeme sötétje felcsillant. Szép... Egyenes hajszálai hullámosan tapadtak le a sima s vízzel áztatott arcára, míg a foggal tépdesett s nyelvével benedvesített ajkai mondani akartak valamit, mire le is hajoltam hozzá. - Mond meg nekem, hogyan lehet megismerni egy messziről jött embert?... Na? Nem tudod? Hát közelről - simított végig az arcomon. - Nagyon közelrôl - csuklott egyet hozzá, majd önfeledten kezdett kuncogni.
- Remek - fogtam meg fölnyúlt kézfejét, s bizakodóan rácsókoltam. - Önmagad vagy, csak magadon kívül, igaz? - definiáltam állapotát, majd magamhoz vettem másik kezét is, s próbáltam felültetni, sürgôsen felállítani ôt. Be akartam vinni. Négy fal között biztonságba helyezni ôt. Figyelemre se méltattam hát a bagázs többi tagját, csak siettem vissza a legrövidebb úton, szigorúan elôre, szorosan fogva Hercegnôm kezét, aki hála nem ellenkezett, legalábbis egészen ameddig a lift ajtajai be nem csukódtak, s megindultunk fölfele.
- Vissza! Hadd menjek vissza! - ütött a gombokra, mire lefogtam mind a két kezét.
- Nem maradhatsz kint. Gyere be velem. A gondodat viselem.
Istenem! Hogy hagyhattam, hogy ezt tegyék vele a többiek!? Szegénykém!
Az én óvatlanságom miatt... Amiért nem voltam képes rendesen vigyázni rá...
Marcangoltam magamat, mire Jin kezei kicsúsztak markaimból, s egy-egy pisztolyt formált belőlük, keresztbe tette karjait, majd lövésszerű hangokat imitált:
- Ez egy fegyveres rablás - szólalt meg. - Én, mint az önök fogva tartója elrabolom s eltérítem a gépet! Irány Párizs! - ingadozott meg majdnem megbotolva.
Szegény kis eltévelyedett Hercegnôm eltévesztette a házszámot, akarom mondani a járatszámot.
- Találós kérdés!
- Oh!
Józanodik tán?
- Mit söpörnek a repülőtereken? Tikk-takk, tikk-takk, hát airport! Érted? Airport! És hány éves a repülô kapitánya, ha... Elfelejtettem! - nevette el magát, s lecsapta maga mellé a kezeit, mire újra magamhoz vettem az egyiket. Így vigyázhatok rá.

A dormba beérve lecsöndesedett s olyan szerényke léptekkel követett a szobáig, mint egy elfáradt gyermek. Szótlanul bementünk a hálónkba, s ahogy zártam az ajtót a fülem mellett elsüvített hirtelen Jin keze s rácsapott az ajtóra tenyerestül.
- N-Ne hangoskodj!... - suttogtam, s ahogy megfordultam enyhén megingottam ijedtemben, ahogy a képembe hajolt. Aztán észre vettem; a falhoz vagyok szorítva. Érthetetlen módon fölém támaszkodott behajlított karral, míg másik kezét a mellhasamra simította. - Mit szeretnél? - emeltem fel a fejem szelíden a szemébe nézve, ô pedig ugyan úgy vissza, s elgondolkodtam, hogy mégis ki tudna neki ellent állni? Megszántam hát egy csókkal. Egyetlen eggyel. Csak is eggyel, s már távolodtam is el elválasztva összetapadni vágyó ajkainkat, mire Jin vadul visszacsókolt. Megugrott a szívem szokatlan konok megnyilvánulásán. Vonzott, tetszett, s tudtam, hogy bûn lenne nem reagálni erre, így visszacsókoltam, ráharapva s megszívva ajkait. Kezem közé vettem arcát, s hagytam, hogy kölcsönösen faljuk egymást. Istenem de jó, de... basszus, nem indulhatok be.
- Jin! - szóltam, ahogy elengedte nyelvemet, de még így is szabadnak érezte, hogy az ajkaimon csüngjön... - Ne! Nem lehet. Részegen nem.
- Igen?
- Mondom, nem! - feleltem, de ennek ellenére is a nyakamba bújt s ahol ért, csókjai fogságába zárt. Kezét elkezdte mellhasamon levezetni, a pólómat felgyűrni. Nem is tudtam elhinni, hogy az jár a fejében, ami... De ahogy hirtelen kikapcsolta az övemet, fejemben biztossá váltak az eddig csak hitt gondolatok. - Jin, Jin, figyelj rám! - ragadtam meg széles vállait, azonban ô azonnal vissza akart hajolni a nyakamhoz, de nem hagytam. - Figyelj! Tudom, nem szoktam, viszont most az egyszer olyan szépen meg fogok ágyazni neked, hogy hiba lenne nem kihasználnod ezt az esélyt. Érted? Muszáj lefeküdnöd most aludni - nem tetszését nyögéssel fejezte ki. - Még a vánkost is felverem neked, ígérem. Nem leszek rest. Elaltatlak. Hasra fektetlek, simogatlak, ôrt állok és megvédelek, akár az álmaiddal együtt is. Véletlenül se foglak felébreszteni! Kérlek!... Hát nem értesz engem!? Hé!
Hirtelen térdre esett.
- M-Minden oke? - kérdeztem megrémülve, mire Jin lerántotta rólam a nadrágom én pedig elképedtem, s mielôtt bármit is tudtam volna ellene tenni, egy szakadozott lélegzettel oda hajolt bokszeremhez, s precízen táncoltatni kezdte a nyelvét azon, amin nem kéne... Ilyet még álmomban sem szabadna látnom. De ó jaj! Ezt még érzem is.
- Nem! Ezt nem! - próbáltam konkrét szavakkal elérni ôt, de hiába. Az egész testem lemerevedett, ahogy megéreztem Jin selymes s meleg ujjait a csípőmön, majd egyre lejjebbi pontokon, ahogy tolja le rólam az alsóm... Tehetetlenül néztem végig, amint egyik kezével magához húz, s a másikkal önfeledten rámarkol izgalmában lüktető szervemre. Mozgatta. Szemérmetlenül tartotta kezében, s öntudatlanul tudta, hogy mit mûvel.
Én igyekeztem hátrálni, ha már a szavak nem segítenek, de még erre sem reagált. N-Nem viselkedik! Mit tegyek? Már nem akadályozhatom meg?
Gondolataim élhúzódásával Jin maga elôtt zöld lámpafénnyel találkozott, mire megindult s nagy lendülettel vette szájába méretem... - N-Ne! - nyögtem fel, s tudtam, menekülnöm kell elôle! Ezt nem hagyhatom! - Jin! Most azonnal elengedsz, különben hanyatt löklek! - fenyegettem meg-megremegô hangon, s a hirtelen felemelt lábammal a vállára léptem, de ahogy megéreztem azt, amit nem kellett volna, elakadt lélegzettel feszült meg a testem. A kellemesen sikamlós érzés parázslani kezdett érzékeny férfiasságom felületén. Ez sok. Túl sok számomra. Jin ajkai közvetlenül tapadtak vastagabbá váló szervemre, s szorosan csúsztak végig minden kis domborulatán, majd a makkomhoz érve nyelvével jobbról-balról átölelte azt. Ölelkezett vele, majd hol ütemesen, hol hirtelen mozzanatokkal, merészen fel-alá mozgott. Elkerülhetetlen volt, hogy erre ne reagáljak. Röstellem, de hagytam a meleg nedvességet élvezô szervem azonnali merevedését...
Elképesztô. Ez az új és fura érzés... Megfélemlít. Aish! Nem szabadna élveznem!
- Áhh Áá Basszus! - csaptam fel a fejem erôs nyögdécseléseim közben. Gondolatban már a falat kapartam, hisz a valóságban nem volt rá erôm, mint ahogy arra sem, hogy legalább a tenyeremmel elfojtsam kényeskedő nyávogásomat. Mást nem csináltam, csupán a plafonnal szemeztem, majd amint lebólintottam, hangosan üdvözölt a tény, hogy Jinben halvány hajlandóságot sem ébredezik arra, hogy az orális kielégítést abbahagyja. Épp, hogy az ellentétét kívánja. - Miért csinálod ezt velem? Magaddal?... Te egy hercegnô vagy. Az én Hercegnôm... Semmi okod nincs arra, hogy ezt csináld.
De még semmi válasza sincsen a számomra. Nem lát, nem hall, nem beszél. Behunyt szemekkel azon van, hogy egyre erôszakosabban őrjítse meg szájával azt a szervemet, amit nem szabadna. Én pedig csak érzem, s érzem, s érzem ôt... Ahh... Túlzásba viszi már. Miért tesz ebbe ennyi energiát? Miért? Hogyan? Mi jár a fejében? Honnan a látvány s az érzés, hogy már nem elôször csinálja!?... Aiiish, megőrjít, főleg mert jó! Miért jó? Nem értem, hogyan. Egyetlen magyarázat rá, hogy az alkohol önkívületi állapotába börtönözte ôt, s gazdatestként használva egyetlen célja, hogy tönkre tegyen. Itt és most tönkre tegyen engem.
Nem! Nem szabad hagynom magam.
- Jin! Basszus, elég! - emeltem fel a hangomat. - Nem élvezhetek el! Nem engedhetem, hogy lenyeld vagy, hogy bármi más is történjen! A határomon vagyok! ...Nem érted, amit mondok!? - markoltam bele hajába, s próbáltam tartani fejét, hogy abba hagyja, nyugodjon le, de nem. Nem volt rá képes. Tovább szívott magába, s akaratosan nyalt. - Uram isten! - vágtam fejemet a falba kétségbeesetten, s elvörösödött orcákkal elárasztott a szégyen érzet, amiért olyan kéjesen csordult ki a nyál szájam szélén.
A sírás határán voltam. Mégis... Mit mûvelek!?
- SeokJin! - dobbantottam, s erôvel téptem meg s húztam hátra a fejét. Lehetett volna más lehetôség is? Nem tudom. Szívem belesajdult, ahogy hátsójára esett beverve magát a szekrény oldalába. Megsértett lelkiismeretem csuklóimra láncolt nehezékként kényszerített térdre Jin elôtt, aki fájdalmában feje hátulját dörzsölte keserves hangokat kiadva. Azon nyomban bocsánatért esedezve öleltem ôt magamhoz, miközben lélegzeteim után kapkodtam. Eltoltam kezét hátulról s én simogattam ôt tovább. Aggódóan, kíméletesen, finoman, mire a karjaimban elnehezedett s elaludt.
Nem tudtam, mi tévô legyek most. Csupán a földet bámultam elképedve, nem menekülve a rémísztô gondolat elôl, hogy Hercegnôm az imént a szemem láttára és a testemet használva szennyezte be édes ajkain keresztül magát méghozzá miattam, s én ezt... mind... hagytam.

2017. március 22., szerda

81 BTS Lift eltérítés

JungKookkal együtt egy boldog kis, hûséges mosoly járt-kelt épp egy nem túl nagy fanmeeting ideje eljötte elôtt.
- JungKookshi, levinnéd ezeket a kocsihoz? - kért segítséget a stáb egyike, mire a szólított azonnal átvette a feléje tartott három-négy nagy darab dobozt, s már vitte is a lift felé. Nem tudott kilátni felettük, csak a lába alatti földet nézte, úgy is lépte át ügyesen a megérkezett lift küszöbét, majd mire elhangzott a csilingelés fürgén beljebb is haladt.
- Hé! Vigyázz!
JungKook felismerni vélte a hangot, de az oly meglepetésként érte, hogy inkább biztosra menne, s megpróbálkozott kinézni a dobozok oldalánál, de az pedig túlságosan nehézkes volt számára, csak oldalra tudott nézni, mire a liftben utazó csapattársa fogta magát, s oda lépett a szeme elé:
- Hallod, majdnem elütöttél.
- Suga hyung - hökkent hátra JungKook. Nem akart hinni se a szemének, se a fülének. Azzal a hyungjával zárta ôt négy fal közé a lift, akit még látni sem szokott, ha nem hajkurássza az esélyt rá éjjel-nappal. Most meg a véletlenség egy kabinba hozta össze ôket. Boldog lehet. Boldog lehetne. Boldog lehetett volna, de nem volt rá képes. Valahogy nem szándékozott kicsapongani örömében. Belsôje inkább szorongani kezdett... "Huh!? Mi ez az érzés? Miért nem vagyok képes mozdulni sem? Túl hirtelen jött a kettesben lét? Ez így nem lesz jó! V-Valaki segítsen! V hyung! Jimin!... Akarom mondani, Jimin hyung! Segítsetek!"
- Segítek, okay?
- He?
- Add ide a dobozokat.
- Hja! Hja! Hjaaa... - húzta fel szája szélét JungKook egy izzadságcsepp lecsordulásával, amiért próbálta menteni magát a kínos helyzetébôl, ami csupán csak fokozódni tudott.
Suga a dobozok alá nyúlt, mire a legszelídebb szándék nélkül érintette meg, majd húzta végig társa ujjain sajátjait átvéve a dobozokat. Nem is jutott el egyikük tudatáig sem, hogy ebbe a kis érintésbe mennyire s milyen ostoba okkal képesek beleremegni mindketten. JungKook amint feleszmélt, lendületesen vissza akart venni párat a dobozokból, de ahogy nyúlt feléjük, Suga hirtelen oldalra fordult, s szokatlan, zavart, szégyenlôs szemekkel nézett társára, aki emiatt tehetetlenül lefagyott.
- Amm Tod'... - szólalt meg a mozdulatlan fiút méregetve. - Tegnap, mikor haza jöttünk, te voltál az, aki... amm...
- Nem - vágta rá pánikszerűen összezárt lábakkal.
- Hja, jó... Mert azt hittem.
- Hát nem tudom, mirôl beszélsz - hadarta, s nézett el nagy ívben kerülve Suga szempárjait.
Majd csilingelt a lift, jelezve a megérkezést, s Suga egyensúlyozva szállt ki a dobozokkal, majd furcsállva a csöndet, melyet csak az ô léptei csipkéztek ki, csodálkozva visszanézett JungKookra:
- Te nem jössz?
- Én még... - köszörülte meg a torkát a lift kabin sarkába hátrálva. - Én még megyek... egyet! - zárult be közöttük a lift ajtó eltakarva egymás végleges látványát, mire JungKook tragikusan térdre borult. - ÁÁÁÁ! A hülye fejemet! - tépett hajába, munkát hagyva majd a fodrászoknak. - Így leégetni magam!!! Hogy lehettem ilyen gyáva!? Oke, az ember képes magából kihozni a legjobbat, ÉS - nyomatékosította - a legrosszabbat is, de ezek miért naponta váltakoznak!? - esett hátra, fenekére huppanva, s kétségbeesetten bámulta azt a tenyerét most, amelyiket egy nappal ezelôtt még fülig érô mosollyal dédelgetett szemeivel. - Tegnap csak hirtelen felindulásból voltam képes olyan vakmerően cselekedni? Miért minden olyan egyszeri, ha az ember szerelmes? - döntötte fejét a lift falának szomorkásan összehúzva magát. Fel akart szívódni. - A kiszabott durva életbe! Ha legalább naponta szorulna belém kellőképpen a merészség, az az ártatlan pimaszság, mint ami van Tae--
- Oh! Kit vársz? Engem? - nyílt a lift ajtó, s az említett álmélkodva nézett JungKookra.
- V hyung! Miért nem tudtál hamarabb jönni? Annyian vagytok mindig... Most meg senki nem jött!
- Milyen pózban vagy? - piszkálgatta meg a lábával nem is figyelve az előbb mondottakra. - Milyen rituálé ez?
- Passzív önmarcangolás felsőfokon - biggyesztette ki az ajkait választ adva. - De látom, te el vagy.
- P-Persze! Hísz meséltem... tegnap kétszer is olyan orgazmusom volt, mintha nem is lennék ember! - suttogta, mire JungKook nagyot sóhajtva fölállott:
- Nyugi, nem kell ennyiszer bevallanod, mindenki tudja.
- Mit?
- Mindkettôt.
Szögezték le, mire JungKook feszegetni kezdte vérzô sebeit, s azokból fájó sóhajtásokkal kísért szóáradatok csordultak ki:
- Jajj Hyung, igazán át adhatnál valamit abból a merész jellemedből.
- Mi?
- Úgy mond tanulni akarok. Felnőttebbé válni. Talpraesettebb lenni. Többet megtudni erről-arról, hogy miképp kell hozzá állni ilyen meg olyan szituációkhoz. Érted. ...Nem érted?
- Amm de ez fáj? Vagyis mirôl is beszélünk?
- Tudod! Tegnap is, csak úgy ámultam, ahogy félrehívtad J-Hope hyungot... Ezért is mondom, hogy te kellően merész vagy.
- Hogy mi vagyok?
- Merész.
- Az az, aki sokat eszik?...
- Nem, az legfeljebb a falánk.
- Hja, lehet, hogy az vagyok...
- De--
- Hm? - nézett a Maknaera kicsit másvilági szemekkel, amik mintha azt sugallnák, jelenleg nincs jelen ebben a tér-idő síkban.
- Hagyjuk... - csapta le magához kezeit a kétségekkel küzdô fiatal, készülve is a terep elhagyására, mire pár bő perc múlva Hyungja újra megszólalt:
- Tudod, hogy ki falánkabb? Jin hyung!
A Maknae, aki feladta a próbálkozást a Vvel való értelmes eszmecsere ügyében, csak még jobban lenehezítette a szemhéjait, s azok alul nézett csapattársára, aki még mindig falánkságnak gondolja a merészséget. Viszont ahogy újból elhangzott feje gondolkodó kamrájának visszhangjában hyungja hirtelen mondott mondata, megcsillant lelkének tükre.
- Igazad van!!! Hisz Jin hyung Jiminnel van! Ő még nálad is durvább! Hát persze! Faggassuk ki Jin hyungot! - csapta egymáshoz tenyerét.
S egy árvácska pillanatban a nap vége felé vadászként csaptak le Jin hyungra, aki épp csak ki akart jönni a fürdőszobából, de V megakadályozta, az ajtó küszöbén egyensúlyozva:
- Szóval Jin hyung, mennyit eszel egy nap?
- Eh? Milyen kérdés ez?... - pislogott megilletődve, nem is értve a fiatalabbikat s az ô hirtelenségét.
- Hyung, Hyung, Hyung! - hívta odébb Vt a Maknae kicsit szégyellve magát, s míg összesúgtak egyet s mást Jin gondolkodóan eldöntötte fejét ôket méregelve, majd határozottan szólott hozzájuk:
- Hé, srácok, tudjátok, hogyan lehet két ilyen magának való és ugyan akkor szeretni való fiatalt 24 óráig elgondolkoztatni? - mosolygott gondoskodóan.
- Hogyan?
- Holnap ilyenkor megmondom!

Másnap a két fiú amint egyedül találták Jin hyungjukat, már álltak is oda elé, a válaszért a tegnap feltett kérdésre, legalábbis maga Jin ezt hitte.
- Beszélhetnék, Hyung? - kezdte most JungKook, véletlenül se engedve szóhoz jutni Vt.
- Valami fontos? - hökkent meg az idôsebb a két élesen rámeredő szempártól. Kicsit zavarban volt.
- Elég bizalmas lenne.
- Igen! Te milyen szinten vagy már falánk?
- V hyung!! Mondtam, hogy ne hülyülj!
- Mi? Ki? Én? Hát nem te mondtad, hogy ki akarod faggatni Jin hyungot a falánkságáról?
- Huh!? - remegett meg Jin. Tán viccet akarnak ûzni belôle(?), futott át rajta a gondolat, s nem tett kedvére. Furcsállta a két fiú érthetetlen viselkedését, olyan kezelhetetlennek látta, majd eszébe jutott titkos fegyverének bevetése:
- Hé! Srácok. Tudjátok, hogy hívják azt, aki az órákat javítja?
- Órás - felet JungKook sebtében.
- És hogy hívják azt, aki a réteket javítja?
- ...
- Rétes.
- Jaj Hyung! - szorította össze szemeit a Maknae, mire V:
- S mondcsak, sokszor eszel rétest?
- Aiish Taehyung! Komolyan! Inkább menj J-Hope hyunghoz!
- Igenis! - tisztelgett a fiú csupa szívvel, s elszelelt.
JungKook a keletkezett csöndben kifújta magát, miközben feje belsejében az eddigi nyugtalansága egészen a tegnapi liftes incidenstől kezdve már a tűréshatárait feszegette, s nem tudott tenni ellene. Jin átérezte ezt. Aggódóan állt a ténnyel szemben, hogy a JungKookból áradó kétségekbe gyûlt esôfelhôk az ô lelkére is ránehezednek. Ezt azonnal orvosolni akarta.
- Mondok pár jókedvre derítô viccet, jó? - kezdte szelíden a Maknae dédelgetését, s letessékelte ôt az asztalhoz megsimogatva feje búbját. - Mi az: fán van, zöld és brekeg?
- Nem tudom.
- Mókus, zöld kabátban idegen nyelvet tanul - mondta, s tenyereit összecsapva nevetni kezdett saját poénján, ahogy szokott. Viszont amiért JungKook nem igazán reagált, összeszedte magát, s újból próbálkozott. - És melyik a legboldogabb állat név? Azt tudod-e?
- Amelyik nem szerelmes?
- Nem. A júhé!... Mégis mirôl beszélsz te?... - értetlenkedett, hisz JungKook arcán egy gyenge mosoly sem virult ki, pedig a legjobb gyógyszer a humor.
Erre a semmibôl előpattant a  nagy hanggal bíró házi oroszlánmajmuk kicsit jobban felpörögve s feltöltődve, mint ahogy el lett küldve:
- Itt van! - adta tudtára JungKooknak, hogy sikeresen előteremtette J-Hope teljes egészét, s magánál tartotta ôt kéz a kézben.
- Nem mondtam, hogy hozd ide!
- Nem azt mondtad, hogy "Menj J-Hope hyungért"?
- "hoz", "Hyunghoz" - emelte fel hangját a Maknae ingerlékenységében, nem bírva a strapát s felállva arcához kapott, mire Jin sürgős vészhelyzetet riadoztatott önmagának: felpattant hátra borítva székét s nagy ölelésbe fűzte a kisebbet. Szükséges volt. Muszáj volt. Az elveszett fiatal meglepôdött, s mégis szorosan fogta magához az elôtte lévô kart. Úgy érezte, hogy belekapaszkodhat, szeretetet kaphat, lenyugodhat.
- Hyung... Bocsánat a viselkedésem miatt.
- Semmi baj, semmi, de mégis mi bánt ennyire? - kérdezte a fülébe suttogva, miközben V s J-Hope némán hátrált odébb, de a csöndbe süllyedt asztalnál maradva s csak ugyan kíváncsian várva JungKook válaszát, de ô nem szólt. Hezitált, mire egy nagy sóhajt hagyott el, s beledörzsölte orcáját az ôt tartó karba, Jin viszont erre elengedte ôt. A szemébe akart nézni: - Mi a baj?
- Arról... Arról nyolcvan soros verset is lehetne írni - háborgott magában, s helyet foglalt, mire V villámcsapás szerû gyorsasággal szerzett papírt s tollat szomorkás pajtásának, remélve, hogy ettôl jobb kedvet teremt neki, mire J-Hope is segíteni akart: előszedte a fanoktól kapott tegnapról bespájzolt eleségét, egy sárkánygyümölcsöt, s ketté vágva tálalta azt az asztalon hagyva, miközben JungKook már elmélyült a körmölésbe, hogy versbe foglalja bánatát, hogy oda börtönözze be megnevezhetetlen nyűgösségét, s ezzel összeszedje magát, de...
- N-Nem megy... - nyomta homlokát az asztalhoz.
- Akkor... Kérd meg Sugát, hogy segítsen!
- Hyung!... Azt nem tehettem.
- Mert?...
- Ahh... Mert ô a bajom alanya.
Jin elhallgatott, ahogy az elhangzott válasz értelmet öltött benne, s azonnal próbálta is tettetni, hogy nem is sejtette volna, hogy bármi kapcsolat is van JungKook s Suga közt. Észrevétlenül igyekezett elkerülni a szemkontaktusokat, mire JungKook sokadjára engedte sóhajtásait süket fülekre találni, de most az egyszer magyarázatot is volt hajlandó nyújtani:
- Tudjátok, van olyan szókép, hogy "elszabadult a pokol", de mikor mondhatjuk már azt, hogy "elszabadult a mennyország"? Olyan nincs?... Nem létezhet?...
- Ühüm érdekes, de Hobi! - bólogatott V, míg megszólította a mellettük pakolgató rappert. - Eltûnt - mutatott üres tányérjára teli szájjal. - Másik?
- Nincsen másik...
- S Másik fele?
- Kérdezd Jin hyungot.
- Jin hyung, megetted!?
- É-Én hibám, hogy csak ennyi volt belôle??
- A gyümölcs mellett kaptam még valami ilyesmit is - tett eléjük egy színes üveget, mire JungKook már nyúlt is érte (ha már a gyümölcsből nem zamatolhatott), s ügyesen kinyitva beleszagolt a nyílásánál, majd kicsit fintorogva visszataszította azt az asztalra oly hirtelen lendülettel, hogy fel is sikerült borítania azt.
- Oii! Hahaha vízesés!
- Nem, Jin hyung, ez nem víz...

2017. március 12., vasárnap

2017. március 10., péntek

80 BTS Kamaszútra, avagy a libidótöbblet

A dorm felé vezetô úton haladva V próbálta az előtte járó JungKook tempóját felvenni a folyóson, de léptei önmagát is meglepô módon szétdűlőben voltak.
- Mi a gond, Hyung? Szokatlanul csöndben vagy... - nézett hátra a Maknae, s megállt, hogy V beérhesse ôt:
- Nem tudom... - válaszolt sóhajtva, s lehajtotta fejét. - Furán érzem magam.
- Hogy érted?
V hezitált. Teste elnehezedett, s ott helyben, a folyosó közepén védtelenül összehúzódva leguggolt berogyott térdein. Kezeit ökölbe szorította, s egyiküket a szájához emelte, amire finoman ráharapott, miközben egy kóbor izzadság cseppecske csordult le a nyakán, s nyüszítés szerû hang hallatszódott ki torkán, ajkai pedig remegve feleltek:
- Megállás nélkül Hobin fantáziálok és emiatt... - lehelt meleget maga elé, majd hirtelenjében felszegte fejét az előtte álló fiúra. - Össze kéne szednem magam, igaz?
JungKook nem igazán értette társa helyzetét, de válaszául bólintott.
- Akkor... Akkor megpróbálok másra gondolni! - erőltette meg magát szemmel láthatóan. - Például, mi lenne ha mi is tudnánk fotoszintetizálni? - meresztette ki szemeit természeti kincsekben gazdag erdőt látva maga elôtt. - Vajon akkor mi is zöldek lennénk? - gondolta komolyan kérdését s válaszra várva nézett ismét JungKookra, aki hátrálni kezdett:
- Bocsáss meg nekem Hyung, de már nem vagyok képes követni téged.
- Huh?... De hisz nem is megyek sehova. Itt guggolok.

A nap folyamán, mikor V már úgy vélte, feje kellőképpen ki van szellőztetve, s nem gyötrik már fura módon éhes gondolatok, sietett, hogy elújságolja ezt az örömhírét JungKooknak, akibe hamar bele is botlott a dorm közepén szó szerint.
- ...Akkor ezt azt jelenti, hogy most már nem érzed magad rosszul?
- Nem, - nézett rosszallóan V. - eddig sem éreztem magam rosszul, sôt, dehogy éreztem magam rosszul, csak furán, hiszen olyanokra gondoltam, mint például... Uhh a macska rúgja meg! - ütött ki a pír két kis orcáján. - Visszatért!
- Uhhh - rázta a fejét JungKook együtt érzést színlelve, de igazából gőze se volt, mi folyik társa elméjében.
- Tudod, lehet hogy azért vagyok ilyen, mert ennek az appnak az összes képét Hobival s magammal képzelem el - harapott ajkaira, s megnyitotta a "Kamaszútra" nevû alkalmazást. - Nézd ezt például, vagy ezt, meg ezt - nyomta közvetlen JungKook szeme elé a kijelzőt oly hirtelen, hogy szegénynek nem volt ideje megmenteni magát a különbözőknél különbözőbb szexpózok látványától. - Ééés itt van! Ez! Ezt én... én... ki akarom próbálni!
- Hyung!
- Igen?
- Ne ossz meg ilyeneket velem! Egyáltalán miért osztasz meg ilyeneket velem? Ne ossz meg ilyeneket senkivel se!... Bírj magaddal!...
- De hát... Épp ez az.... Nem tudok bírni magammal - halkult le suttogásra hangja, s szemei enyhén könnybe lábadtak. - Mikor jön haza Hobi?
- Mindjárt. Mondjuk, addig fel hívhatod, ha az segí---
- Nem. Az nem működne. Az csak még jobban tönkretenne - rázta fejét, majd telefonjára visszapillantva felcsillant a szeme. - Én... eldöntöttem!
- Huh? Mit? - kérdezett rá a Maknae, de V felelet helyett önmagát kezdte ismételni, s örömtáncot lejtett; vidáman nevetgélő mosollyal körbe ugrálta a fiatalabbikat, aki viszont csak kétségbeesetten próbálta megértetni magát, hogy: - De-de még mindig le vagyok maradva! Most minek örülsz? -ennek a tudásnak hiánya miatt a fiúban egyre jobban lángra kapott a kíváncsiság fáklyája, míg Vben már a bolondság tüze égett, s ekkor egy együttes zaj szűrődött föl a garázsból. V pedig meghallva szerelme hangját, rohanni kezdett annak forrása irányába, természetesen JungKookkal a nyomában, mivel ô meg már úgy érezte muszáj követnie hyungját, különben valami fontosról fog lemaradni. Lábát szedve trappolt hát V nyomában, elhaladva kis köszönésekkel Jin, Jimin s RapMon közt, majd Suga mellett elsuhanva köszönés helyett (hirtelen előszedett vakmerőséggel) rácsapott a fenekére. A rapper eltátott szájjal fordult sarkon, de JungKook már nem volt a láthatáron, sietős ügye volt most V hyungja figyelése. Majdhogy nem kilehelte a lelkét mire oda ért hozzájuk s egy porfelhős fékezés után fennhangon így szólt:
- Várjatok! Várjatok! Nem akarok lemaradni! Ne tegyetek még semmit, mert a tenyerem... a tenyerem az imént valami olyan dolgot élt át, amit muszáj feljegyeznem a telefonomba! Uramisten, hogyan is írjam!? Uramisten! - görcsölt belül s kapkodva vette elô telefonját.
- Ohh igen, a telefon! - vette elô V is a sajátját, a Maknae pedig mire véglegesen kifújta magát, már tette is el:
- Na most már figyelek! - mosolygott szélesen a felpörgésétől, csak úgy, mint J-Hope az értetlenségtől:
- Mi folyik itt, srácok? Mégis mi van veletek?
- Hoseokshii! - szólt V határozottan. - Ezt akarom!
- N-Ne úgy mond, mintha egy proli helyen rendelnél! - véleményezte a követelést a Maknae homlokához csapva.
- M-Mi ez?
- Hoseok hyung, te meg ne kérdezz rá! - vágta földhöz magát a hyungjaiba vetett hitével együtt.
- De hisz ez csak egy mosógép amin két alak van és... Oh!! - tette szája elé kezeit, majd V szemeibe nézett kissé zavartan. - E-Ezt akarod? - kérdezett vissza, mire párja fürgén bólintgatott. - És... Szabad megkérdeznem, hogy ehez JungKooknak mi köze?
- JungKook? Nem. JungKook nem kell! JungKook!
- I-Igen?
- Te nem!
- Tessék?...
- Te nem jöhetsz! - helyesbítette magát V, mire JungKook riadtan emelte fel a kezeit, hogy ugyan neki esze ágában sincs!

Pár pillantás és hol az egyik, hol a másik vonszolta jobban a hozzátartózóját, míg magukra nem zárták a mosókonyha ajtaját, kettesben egymásnak maradva. Ajkaik intenzíven kezdtek piroslani a kibontakozásuk gyümölcseként, miközben Hoseok legszívesebben mindenét oda adta volna, de idegen volt számára a hely...
- Biztos, hogy itt akarod?
- Igen - mondta V gondolkodás nélkül, s még pár megvalósulni kívánkozó csók elcsattanása után neki dőlt a mosógépnek, amiben a kimosott ruhák elfelejtődve feküdtek egymáson.
- Mi van, ha valaki ránk nyit, mert esetleg mosni akar, gondolok itt Jin hyungra...
- Hmm... Ne zavarjon!
- És mi lesz akkor ha túl kényelmetlen lesz?
- Hmm... Nem lesz az.
- És ha mégis? Mi lesz, ha görcsbe áll valamid?
- Hobi, gyere ide - csüccsent föl a mosógép tetejére, s ujjával a leges legközelebb csalogatta szólítottját, majd előrébb csúszva a fülébe suttogott: - Te csak is egy valamimnek az állásával törődj!
- Talán a füleidével? - harapott azokra gyengéden, mire V elhúzta fejét. Úgy érezte, muszáj lesz lábaival magához húznia párját, hogy megértesse a helyzetét... Lábfejeit összekulcsolta hát, majd komoly tekintettel nézett föl az elôtte lévô szempárba, amik enyhe ámulatba estek V méretének érzetétôl. - Azta... Nem hiszem el... Neked...
- Azt hittem elég észrevehetô...
- Khöm... Igen. Igen, az, csak nem tudtam hinni a szememnek, mikor megláttam, hogy ekkora merevedéssel vársz haza.
- Az a helyzet, hogy már napok nem bírok magammal, ezért kérlek... semmiképp se fogd vissza magad az elkövetkezô percekben - suttogta, s ajkait puhán nyomta szerelméjéhez. - Bármi is történjen, nem állhatsz le!
- Ha ilyenekkel beszéled tele a fejemet, akkor ha akarnék se tudnék - mosolygott rá, s odaadó gyengédséget nyújtott lágy csókjával, s utána még eggyel, még eggyel s még egy ízletes csókkal édesítette be napjuknak e részét a körülöttük lévô amúgy is finom illatú légtérben, mely nem éppen volt friss levegő áramlatokban gazdag, így Hoseok tehermentesítette is magát, lehúzva pólóját.
- Ohhh Hobi - nézett végig szerelme testén a mosókonyha éles fényében. - Igaz, amit Jin hyung mondott nekem?
- Hát ez attól függ, mit mondott - mondta szelíden mosolyogva s homlokát kedvesen elôre döntötte, viszont V egybôl lehajtott fejjel felelt;
- Azt mondta, hogy mostanság nem viselkedsz jól.
- Huh?
- Nem eszed meg a főztjét. Ott hagyod. Pedig finom... - bólintott föl. - Miért? Miért akarsz koplalni?
- Nem, nem koplalok - nézett el. - Csak igyekszem minél gyorsabban ott hagyni az asztalt, nehogy Jin hyung rajtam is gyakorolja a fa viccei hatását - mosolygott játékosan, mire V ráütött a fejére szigorú tekintettel.
- Tegnap letöltöttem egy appot. Nagyon sokáig kerestem, úgyhogy biztosan jó. Majd megmutatom, és akkor használd inkább azt...
- TaeHyung...
- Most nézd meg, mennyire körbe tudlak érni! - karolta át akadékoskodó hangon. - Azt hiszem, ezért most muszáj lesz megenned engem.
- Felfalhatlak? - vigyorodott el Hoseok, mire V kitartott az elôbb mondott álláspontja mellett, így higgadtan, bár összeszorított ajkakkal figyelte pillái alól, miként oldják ki övének csatját, s veszik szájba az ágaskodásban el nem fáradó szervét. Az egyre jobban belé mászó tudat, hogy most épp párja langyos száj nedve olvadozik a kényeztetésre vágyott érzékenységén, elrészegítette ôt, s hátradobta fejét, amint Hoseok azonnal a szokásos tempójára kapcsolt. Az élvezetet előidéző fiú szabadnak érezve a terepet igényesen munkálkodott kedve szerint, míg V csak eltátott szájjal a plafont pásztázta egyre könnyesedő szemekkel. Leheletnyi lihegésein kívül semmilyen más hangot nem hallatott, egészen addig, míg párja el nem kezdte belső combját cirógatni, s vele együtt egyre több s több érzékeny pontot bevonni az orális játszmába, ami Vben libidótöbbletet idézett elô, s kínlódásában jelzés szerűen felcsuklott, de hangüzenete kézbesítetlenül maradt, akár hányszor is próbálta elküldeni. Magára maradt a tűréshatárán, s lábai kapálódzni kezdtek, mire egy hosszas nyöszörgés közben sarkával véletlenül benyomott egy gombot s a mosógép elindult. Ezzel sikeredett Hoseokot kibillentenie túlfokozott szorgosságából:
- Héj! Héj! Nem lesz baj, hogy a tiszta ruhákat újra mossa?... - nézett be a mosógép ablakán, majd a rajta ülô, rázkódó kedvesének kivörösödött arcára. - Meg... ahogy mozog, hogy is mondjam... nem fura... vagy zavarbaejtô rajta ülni?...
- Huh? Hja, igen a Kamaszútra app valami olyasmit is említett, hogy a mosógép olyan, mint egy nagy vibrátor...
- Eh! Miket olvasol te? Miért nézel egyáltalán ilyeneket!? Hogy jut az eszedbe?...
- Ki szerettem volna próbálni.
- Huh?
- Tudni akarom, hogy mennyire jó. Ha nagyon, akkor ide fogjuk bezárni Sugáékat.
- Hogy mi?...
- Csak gondoltam, hogy elôbb a saját bőrömön tapasztalom meg, mert... akarom. Nagyon - kapaszkodott meg Hoseok vállaiba, s merész szemeivel elvarázsolta ôt.
- Hjaj te - sóhajtott az áldozat, s teste súlyosan elnehezedett, miközben önkívületi állapotban csípőén feszengő nadrágjába nyúlt, s tenyerét felizgult férfiasságára simította, majd önkontroll nélkül rámarkolt. Őszinte testi reakciója s a vele együtt keletkezett gondolatai miatt ízig-vérig megborzongott, hogy mennyire, de mennyire bele akarja tenni Vbe... Erre hirtelen a fiatalabbik egy vad csókkal húzta vissza a valóságba, ami igen meglepte őt.
- Mire vársz? - kérdezte belenyögve a csókba, s lerántotta Hoseok nadrágját. - Gyorsan! Ne kímélj! - követelte, s megragadta párja kezét, hogy kezdjen bele végre, csinálja, tágítsa ki hátul, különben itt fognak elpusztulni.
Hoseok kicsit megszeppent lépett közelebb, s ajkaiba harapott, ahogy szerveik összedörzsölődtek, s hátul pedig benyomta ujjait V melegségébe, s ügyesen körözgetett benne elég ráérôsen, ami viszont bántotta V csőrét. Elégedetlenkedni kezdett a haladás tempójával;
- Gyorsan... Most mindenre nyitott vagyok.
- Ne játssz a tűzzel!... Túlságosan felizgatsz! - támadta meg a nyakát, s míg kegyetlenül ajkai közé szívta a bôrt, sikamlós ujjait váltásra bocsátotta, mire V kéjesen felszisszent összeszorított fogakkal, amiért oly sok inger érte egyszerre. Jelenlegi helyzetében tartania kellett volna magát, hogy ne olyan hirtelen csússzanak belé, de hát... Ebben a szajhás mivoltjában az se számított szerény számára, hogy az elkövetkezőkben mégis mennyire vésődik idegei közé párja szerve... Neki most minden fokozat egyet ért fel a megváltással. S ebben az örömet nyújtó helyzetben V hátra dőlt, akár egy gazdagságát élvezô ficsúr, s teljes elméjével felemelkedett a felhôk közé, míg Hoseok virgoncka énje foggal ragadta meg párja pólóját, s pajkosan végig nyalt az általa feltárt, elnyúlt fehér mellkason, majd csintalanul játszott s élvezkedett rajta.
- Ahh atyaég! - dörzsölte izzadság cseppekkel díszített arcát V nyakához. - Istenem... Még a hangszálaid is úgy remegnek, mint ahogy alul a tested - mosolyodott el pajzánul. Látszott rajta, hogy élvezi, s még a mosógép zakatolása is sziporkáztatta a kedvét. Felindultságában muszáj volt vadul belemarkolnia V fenekébe, s elhallgatni párja felerôsôdôtt nyögéseit, amitôl még keményebbé vált;
- Mond, nem vagyok túl mélyen?
- Nem! Ahhh Még... Még... Ahh - hajtogatta V elvakult elmével, hisz nem érezte, hogy Hoseok mérete mégis milyen messzi belsőségeknél töri magának az utat.
Viszont a felgyorsult vibráció következtében az eddig megállás nélkül munkálkodott fiú felhagyott a mozgással, s a mosógép erejére bízta magukat, aminek folytonosságában V szédülni kezdett, s Hoseok izmokkal domborodó hátára próbálta tapasztani izzadt tenyereit. Próbált megkapaszkodni, ahogy egyre csak bele zuhantak az ôket körül vett csöndbe, amiben szerelmes lélegzeteiket a mosógép zakatolása elnyomta, de ahogy egy váratlan pillanatban elhallgatott a gép, úgy hallgattak el ôk is nyomban utána.
Vt mintha álmából verték volna föl, felegyenesedett s mélyen Hoseok szemeibe nézett:
- Most mi történt?
- Gondolom vége.
- De még be van kapcsolva...
- Akkor öblít - felelte, mire V elszomorodva kibiggyesztette az ajkát. - Mi ez a pofa? - mosolygott Hoseok. - Nem tudtál elélvezni, mert folyamatosan rezgett... Ejha! Könnycseppek vannak az arcodon?
- Ühüm, mert annyira jól esik most, hogy az már meghat!
Hoseok megborzongott angyalkája szavaitól, s szíve hevesebben kezdett el dobogni, mint az eddig elmúlt percek bármelyikében. Ez a jóleső érzés elolvasztotta ôt, mire meleg keze V hátát kezdte simogatni. Fel, s le. Igazán szerelemesen.
- Amúgy TaeHyung... Amit Sugával kapcsolatban mondtál, nem fog menni. Nem kéne. Suga hyungon nem működne az, ami Jiminen. Ô csak kellemetlennek érezné az egész helyzetet, és menekülni kényszerülne még jobban...
- Induljon már el újból! Hé, te mosógép! Mossá', ne öblítsé'!
- Hallottad, amit mondtam?...
- A-a.

2017. március 8., szerda

79 BTS Pár app, amikre nem vigyáz pap

Egy jóindulatú napkor, TaeHyung megtalálva a Where did you come számot a telefonján, önfeledten kezdte el hallgatni, bele gondolva, hány darab s féle zeneszámuk született már.
- A kemény munka! - szögezte le nagyszabású hírnevük egyértelmű kulcsát, majd fáradt mosollyal az arcán huppant bele a fotelbe, mivel nem régiben még a magán táncpróbáján vett részt.
A fiúk most egymást felváltva jelentkeznek gyakorlásra a cég épületén belül.
- Oya-Oya - jelent meg Hoseok az ajtóban. - Hogy-hogy ezt hallgatod? - kérdezett rá a Where did you come dalra, mire TaeHyung szelíden felhúzta vállait;
- Nem tudom.
"Talán csak is a te hangod miatt." - tette hozzá gondolatban, miközben szívverése ugrás szerűen nőtt meg, s tartotta ritmikáját a legmagasabb fokozaton, ahogy párja egy mókás vigyorral az arcán kilépve cipôibôl fellépett mellé, a fotelre, majd egy éles s hirtelen fordulattal ráült a háttámlára, méghozzá közvetlen kedvese fölé, lábaival közre is zárva ôt. V azonnyomban fel is hajtotta a fejét párja energikusan mosolygó szemeibe nézve.
- Telefonozni akarsz? - kérdezte J-Hope suttogó hangon, mire V le sem nézett kezében markolászott mobiljára, vakon kikapcsolta az eddigi dalolást rajta, s a visszhangozásba kezdô csöndben egymás szempárjaiban
vágyakozva fürkészték azt a bizonyos  kellemet, amely miatt mindig bûnbe kerülnek.
Némán beszéltek egymáshoz, átadva a lehetőséget testük konkrét mozdulatainak, s míg J-Hope lejjebb hajolva összeérintette orraik hegyét,
Vnek szeme se rebbent.
- Szóval... - mosolyodott el J-Hope. - Mi volt a tánctanárnál? - kérdezte oly annyira komolyan, mint ahogy nyomban utána V rántotta lejjebb ôt, ajkaik céltudatos összefûzése érdekében. - Hee~ - paskolta meg a fiú fejét, hisz meglepte ezzel a kis egyetlen egy csókja, de erre V minden további nélkül vissza húzta ôt magához - Hé! - hosszas beteljesülést szolgáltatva feltámadt érzelmeinek igényére. Még rá is harapott párjának védtelen ajkára, érzékeltetve milyen rosszalkodós kedvébe is bújt bele ma. Térdeit folyamatosan egymáshoz szorongatta, miközben férfiassága tehetetlenül sátrazni kezdett, s J-Hope két lába közt egyre jobban dörzsölődött s dőlt hátrébb, mire a másikfél keze rutinból, mégis bátortalanul csúszott le V testére, semmi makacsabb dogot nem akarva egy kis siminél, ennek ellenére a durvább hôhullámokat elszenvedô személy megragadta a rátapadott kéznek kézfejét, s felgyûrt pólója alá bevezérelve ingerlésre vágyó mellbimbójára szorította a megmerevedett ujjakat, mik az elvárásnak remegve neki is láttak.
- Így... így még nem csináltad - szólalt meg V, majd megszeppenten dugta át nyelvét újítást adva csókhalmazaiknak, amit J-Hope szintén viszonzott, egyszerre vakon s V kielégülése érdekében. - Ahh! - nyögött bele a csókba férfiasan, s mély levegôket magába szívva hátra hajtotta fejét. - Nem bírok magammal! - ráncolta össze szemöldökét behunyt szemekkel. - A testem... se bírja. A nyelvedtől... elolvadok.
- Akkor jobb is, ha abba hagyjuk.
- Ne! - nyíltak ki szemhéjai azonnali figyelmet követelően. - Nekem erre szükségem van!
- Jó, csak tudod... Itt vagyunk a gyakorló teremnél, és... jóval vigyázatosabbnak kellene lennünk. Itt még Jiminék sem érnek egymáshoz, egy ujjal sem, miközben mi... Még mikor titokban voltunk, akkor is... Csak azért bújtunk el, hogy összebújjunk. Akkoriban óvatosak voltunk, hegyeztük a fülünket mindenféle zajra, de mára már más a helyzet. Nem, hogy a közeledő lépésekre, de még ha ránk törnek sem reagálunk másra, csak is egymásra, s mivel ennyire leengedtük a védelmünket, aggódom, hogy--
- A-Amíg te beszélsz, én megdöglök - esett hátra feje, mintha elájult volna, majd pirosas arccal a belsöhôtöl elapadt hangszálak tétlenül kérleltek.
- TaeHyung... - simogatta meg szerelme puha orcáját. - Ennyire jól esik?
TaeHyung pedig bólintott szívéhez kedves érzelmekkel benedvesedett, őszinte szemekkel, s már emelkedett is egy újabb mély csókért, s ahogy össze is értek ajkaik, vendégük érkezett:
- Zavarok?
- H-Hyung!!! - ugrott meg J-Hope. - Nem! - kapta kézfejét szájához, mire V benedvesedett ajkai az útba lévô ujjakra cuppantak:
- Huh? - eszmélt fel kábult tekintettel, majd hátra nézett: - Suga hyung!... Ez a kórterem most nem fogad rajtam kívül mást - motyogta el egy levegôvel. - Kérjük, fáradjon ki s kopogja el az ajtón a War of Hormons-ot, míg nem szólítjuk.
- Mi van? - értetlenkedett a beljebb tért vándor, mire J-Hope válaszolt:
- Semmi-semmi! Maradj itt nyugodtan. Úgy sem csináltunk semmit.
- "Semmit"? - nézett fel J-Hopera sötét szemekkel, amiért tudta, hogy hülyére veszik.
- Úgy értem semmi perverzet, ami nem ide való...
- Hát akkor mit csináltatok?...
- N-Nagyban u-unatkoztunk! Igen! Unatkoztunk!
- Én majd bele döglöttem!
- Oiii V!! Hahaha - nevetett kínosan, hogy elhallgattassa kényelmetlenkedô párját, miközben talpaival gyorsan a lába közé férkőzött eltakarva az ottan kifulladástalanul élvezetről tanúskodó szervet.

Suga nem hagyta magát tovább fárasztani. Lehuppant V mellé.
Enyhén összehúzta magát, karba tette kezeit, s kicsit frusztrálónak érezve a körülöttük süppedő csendet lejjebb csúszott a fotelben.
- Amúgy, Hyung - szólította meg J-Hope - Meg vagyok lepődve, hogy most itt vagy. Mióta hazajöttünk, azaz jó pár napja ki sem mozdultál a szobádból. Még ha el is kellett mennünk valahova, akkor is elkülönültél, s köddé váltál, mit a kámfor. Miért?
Suga leszegett tekintetének két része is piroslani kezdett. Elméje pedig már a vészkijárat után keresgélt. Nem akart sarokba szorulni.
- Mond, történt talán valami? - kérdeztek rá újból, mire ô szélesre húzta száját, imitálva szép s őszinte mosolyát, mely szende kis angyali tekintetet kölcsönzött neki, s ezzel az arccal csak annyit válaszolt, hogy:
- Nem, semmi~
Erre pedig nyílt az ajtó, s rajta betért az általa álmában sem várt Maknae, aki éppen csak hyungjait keresgélte.
- JungKookya.... - üdvözölte V a jókedvűnek látszó, cselekedetekre készen álló ifjú fiúcskát, akinek a szempárjai hamar Sugán tapadtak. Rég látta. Boldog volt. Túl boldog, ezért minden erejével igyekeznie kellett visszafognia nagy örömét, nehogy felszínre törjön az, s bajt okozzon. Így hát ráharapott ajakkal közelített Suga felé, s ahogy egyre közelebb s közelebb került, a fotel körüli jeges levegôt úgy tördelte kristályossá.
Sugán érzékelni lehetett, hogy szellősen árad át rajta az ijedtség, ahogy gondolatban hallja a szilánkok földhöz csapódó hangját, JungKook egyirányú s közelítô lépéseit. Nem merte felemelni a fejét. Viszont J-Hope s V mindent lekövettek szemeikkel, a fiatalka összes mozdulatát. Ahogy cipőstül fellép a fotelbe, s ahogy egyensúlyozva átteszi az egyik lábát a néma s mozdulatlan rapper felett. Ugyan úgy helyezkedett el, mint J-Hope V fölött, miközben arcán titokzatos kis mosoly ékeskedett.
- Bu! - lógatta le a fejét Suga arca elé, s elmélyített hangjára V s J-Hope összehúzódva kaptak egymás kezeihez, míg Suga elakadt lélegzettel kapta fel a fejét az ôt pásztázó szempárokkal akaratlanul összetalálkozva. - Rég láttalak - szólt szelíden, s keze érintésre készült, de Suga mint akibe belecsíptek volna, haptákba felállt. Hátat fordított elvörösödött fülhegyekkel, s futó lépésekben vette az irányt az escape felé, egyenest neki az ajtónak, beütve térdét, majd teljes erejéből tolni próbálta azt, míg nem észre vette a "húzni" felíratott s visszapillantás nélkül elhúzta a csíkot.
- Ahhh... Biztosan a RUN megy a fejében... - húzta el száját JungKook, s lehuppant a fotel támlájáról, bele Suga hűlt helyére. - Mit csináljak? - kérdezte magától hátradobva karjait, mire a mellette lévô két fiú alig merték megkérdezni, hogy;
- Mi történt köztetek? - hangzott végül egyszerre részletekért szomjazó hangnemben.
- Csak azt tettem, amit te, J-Hope hyung javasoltál. Megleptem.
- S mégis mivel?
- Egy csókkal. Csak is eggyel.
- Ahhh... Hát akkor ne aggódj! Lesz hatása!
- Jó, de mikor lesz az a lesz?... Mi van Suga hyunggal? Fáziskésésben szenved, vagy mi?
- Valami olyasmi.
- Miért mondod ilyen biztosan, Hobi?... - kérdezett rá V komoly kíváncsisággal.
- Titok.
- Hé!
- Akkor azt válaszolom, hogy "megérzés". Tudod, én még azt is meg tudom mondani, hogy most azt kívánod, bár JungKookkie magunkra hagyna minket, mert már nehezen viseled magadat.
- Honnét tudtad!?
- Hát mert ismerlek s van szemem.
- Akkor ezek szerint, Suga hyungon is láttál valami olyasmit, ami nekem reményt nyújthat?
- Ehhh Hogy te már mennyire nem vagy kisgyerek, Kookkie...
- Eh.... Örülök legalább, hogy nem azt dörgölöd az orrom alá, hogy majd a Mikulás mindent elintéz, csak ne felejtsem el az északi-sarkra címzett levelembe megemlíteni, hogy "nekem Suga kell" - tette karba kezeit, mire lejátszódott fejében az, ami olyan bután kicsúszott a száján: - Most tényleg azt mondtam, hogy "nekem Suga kell"?... - kérdezett vissza egyre piroskásabb orcával, mire a másik két fiú egyszerre bólogatott neki. - Aigo... Ez már annyira kínos, hogy beleremeg a testem!


Másnap V ugyan ott ücsörgött, de J-Hope helyett, ma JungKook érkezett hamarabb.
- Valami fejlemény?
- Nem. Még mindig csak lesz az a "lesz"... Te mit csinálsz? A szokásosat?
- Huh? - nézett fel a telefonja fényéről sajátos értetlen szemeivel JungKookra, akin úgy látszott csatlakozni kíván a kanapén való terpeszkedésbe. - Hjaaa, igen... Ülök, eszek meg emésztek meg hízok... - s egyből lehetett érezni a levitt hangsúlyának elszomorodását.
- Mindenki hízik - vont vállat a Maknae és helyett foglalva áthajolt Hyungján, hogy belemarkoljon az aszalt gyümölcsökkel teli tálba.
- Most találtam egy ilyen "KalóriaBázis" nevû appot. Segít kiszámolni és számokba megadni, hogy egy nap mennyi kalóriát kéne csak bevinni - mutatta JungKooknak. - Itt beírhatod például, hogy ma mit sportoltál vagy mozogtál, és azt is számításba veszi.
- Ohhh~
- Egy óra internetezésre 96 kalóriát adott ki.
- Mennyi kalóriát adsz le, ha... mondjuk... szexszelsz?...
- Azt még nem néztem, de - s kezdte bepötyögni.
- Hé! Csak úgy random mondtam! Biztos nem fogja kiadni! Hagyd--
- Itt vannak, melyiket válasszam?
- Huh!?
- Több lehetôséget kínál, azt írj, hogy átlagosan több, mint 330 kalória. Ha csak lazán az is felér 230 kalóriával. A szenvedélyes szeretkezés pedig több, mint 430... Ohh és mindenekelőtt még az előjáték is szerepet játszik akár 115 kalóriával... - V elgondolkodott az adatokat látván. - Akkor egy napi 24 órát dolgozó pornó sztár milyen jó testű lehet má'.
- Ne említs meg ilyeneket, Hyung, épp elég bizarr az is már, hogy ilyeneket nézünk - nyelt nagyot, mire V érdeklődő tekintettel ránézett:
- JungKookkie, néztél már pornót?
- M-Milyen kérdés ez, Hyung?... - vált szégyenlőssé, s szemeivel a szoba felsô sarkait pásztázta.
- Ma letöltöttem valami olyasmit is, ami random mutogat R18as videókat. Elég rákattintani és elindul. Ebben például csak fiúk vannak.
- Nehogy bekapcsold! - hunyta be szemeit elpirultan.
- De már elindult...
- Meg ne mutasd!!!
- Ohh hogy te csak hallgatni szereted? - nyomta fel a hangerôt ártatlanul.
- TaeHyung!
- De béna! - suttogta egy vékony hang közöttük, mire JungKook kikapva V kezébôl a telefont kapkodva próbált rajta mindent kikapcsolni. - A pornót nem nézni kell, hanem csinálni!
- Hja! - nézett hátra lenyugodva. - Hogy csak te vagy az? - pislogott Jiminre, aki értetlenkedve vissza.
- Azta! Létezik már olyan app is, ami megidézi Jimint a semmibôl?
- Ne is mondj ilyeneket, V hyung! Ezek az alkalmazások kezdenek ijesztőbbekké válni, mint maga a világháló.
- Van itt még egy letöltött újdonságom, várjál, az a neve, hogy ”Kamaszútra”.
- "Kamaszútra"? Az a?.... Ne, V! Ne! - esett térdre elôtte. - Nem lehetsz ilyen szégyentelen!

2017. március 7., kedd

A Nôknapját külön kell írni!?

2017. Március 5-én két tévhitembôl ébredtem fel.

1. A Nôknapját külön kell írni. Szóval Nôk napja.

2. A Nôk napja nem március 28-án, hanem március 8-án van :'D

Képzelhetitek hogy reagáltam erre a tényre, az én még akkor megíratlan BTS részemmel :'D
Annyira megijedtem, hogy fél nap alatt összekapartam, s 6-án már a helyesírási hibákat is kijavítottam!

S
Március 8. 00:00-kor frissen tálalhatom!


Remélem várjátok! :)

Ha véleményt hagynátok, kérlek, tartsátok észben, hogy fél nap alatt alkottam :"D


Don't HATE ME!


Ezt így mellékesen itt hagyom, mert olyan jó! xD Csak nem tudom beépíteni egy Block-Bs sztorimba sem ❤

2017. március 6., hétfő

XXI. A bevétel feltétele; a kiadás

Barátságos napfényben árnyéktalanul sétált Zicoya a puszta kanyargós úton. Kinyújtott karja utolsó csepp energiájában is duzzadt a remény, hogy sikerülni fog autót stoppolni, közben feltartott hüvelykujjában már nem keringett a vér. Nagyot sóhajtott épp, mikor egy fehér kocsi megállt előtte. Zico gyorsan az ablakukhoz is futott. Egy baseball sapkás férfi nézett vissza rá, aki mellett a barátnője elfoglaltan sminkelte magát a visszapillantó tükör segítségével. A vezető mutatta, üljön be, mire Zico a hátsóülésekre lelkesen be is huppant. Bemondta a városa nevét meg betűzve az utcájáét, akár egy taxi sofőrnek, s a motor már indult is.
- Uhmm - próbált beszélgetésbe kezdeni a férfi, mire Zico érdeklődően figyelt.- And where are you from?
- From here...
- Ohh me too!
- Wow nice to meet you!
Ráztak kezet, majd egy nagy területű körforgónál el is kellett búcsúzniuk, mert más fele tartottak, mint Zico által megadott cím. Így hát a semmit sem birtokló Vándor folytatta reményteli útját lábbuszon. Olykor-olykor a mellette lévő egyre forgalmasabb útból próbált halászni, de kezdte megunni, hogy senki sem áll meg neki.
Kezdett erdős lenni a táj, amögött pedig pusztás. Nem tudta a választ, hogy;
- Merre tart? - szólalt le egy szekérről egy földműves. - El tudom vinni - mondta, de Zico nem is figyelt rá. Máson volt elámulva;
- Itt élnek szamarak? - simogatta káprázó szemekkel a szekeret húzó állatot, mire a következő percben már rajta is ülhetett. Egy buszmegállóhoz vitte Zicot a jószág s gazdája, majd ott hagyva őt további sok szerencsét kívánt neki.
S a kívánság valóra válása hamar el is érkezett. Egy ismeretlen autó gurult elé, elsötétített ablakkal, ami mögött egy napszemüveges férfi mosolygott rá s így szólt;
- Eltévedtél haza fele menet? Nem Taeillel laksz te?
- I-Ismerjük egymást?...
- Hé! Még csak egy fél nap se telt el az éjszakától! - tolta le szemüvegét.
- Jaa, JiHoon dongseang főnöke, a kaszinó tulajdonos!
S azzal már be is szállt a kocsiba.
- Képzeld, semmire sem emlékszek az éjjelről. Olyasféle képek vannak bennem, hogy családtalálkozón voltam, meg aztán szexuális frusztráltságom volt a nyílt csillagos égbolt alatt.
- Reméljük, nem erőszakoltál meg senkit, vagy valaki téged.
- Azt én is, JiHoonshi főnöke!
- Hívj Mino-nak - vette le a napszemüvegét. -, de csak mert bírom a burád. Jó fejnek tűnsz.
- K-Köszönöm a bókot. Én is elmondhatom ezt rólad.
A broship megszületése után megérkeztek a város szívébe. Ismerős utca képek jelentek meg mindkettőjük előtt, vagy mégsem;
- Mit szólsz, hova hoztalak?
- Hova?
- ... Arra gondoltam, te talán tudod.
- Hát nem oda, ahova kellett volna...
Így esett, hogy a két újdonsült haver eltévedt Zico kerületében. Ezért hát inkább parkolót kerestek a kocsinak, s megkezdték a "hol lakik Zico" gyalogos expedíciójukat, ami során az eszmecseréjükbe elmerülve sok mindent megtudtak egymásról;
- Ez óriási, Mino, hogy neked is már ki van szedve mind a négy bölcsességfogad! Huszonnyolc darab fog! Azta!
- Te sem vagy semmi, Zicoya, több, mint száz ezer hajszállal büszkélkedni, mint a többiek húú wow!
...Igen sok s igen bizalmas információkat.

- Ohh Ez az a háztömb! - kapta fel a fejét Zico és maga az öröm ragyogott a szemében.
A viszontlátásig elköszönt Minotól, majd kicsit koszosan, kicsit szagosan, kicsit fáradtan benyitott a lakásba.
- Szio, Zico hyung, mizújs?
- Szia, JiHoonshi... Ne gyere a közelembe! Úgy érzem, mintha folyna rólam a víz és bűzölögnék felhőkben. Annyit gyalogoltam...
- Mi történt?
- Huu valami olyan, ami után muszáj fürdeni.
Ezzel be is tört a fürdőbe, és pancsolni eredt.
- Taeilya nem volt még itthon? - kiabált ki JiHoonnak.
- Nem, de azt írta hamarosan jön.
"Még Taeil sincs itthon... Akkor tényleg csak nem rég kezdődhetett a nap. Pedig milyen sok minden történt már..." nézett maga elé nagy, bámuló szemekkel, miközben vakon dörzsölte magához a habos habrózsát. Majd a talpait kezdte masszírozni. Végül meg csak magát áztatva könyökölt a fürdőkád szélén. Élvezte a kényeztetést, amit úgy gondolt, bőven megérdemel ezek után. S erre a gondolatra az ajtó melletti polcon hagyott mobil megrezgett. Ziconak csöngettek a lehalkított állapotában, amit elfelejtett átváltani már az esti összeülés óta. Viszont észre vette most a telefon jelzését s nyüszítve kezdett nyújtózkodni az után.
Ekkor kinyílt a fürdőszobai ajtó, és Taeil lépett be rajta;
- Istenem!~
- Ohh Így nevezni... Ne hízelegj, Taeilya! - mosolygott kivillanó fehér fogakkal Zico a hazaérkezőre.
- Már megint azt az embert nem lehet elérni, aki folyton a kádban vár itthon. Minek neked telefon, hableány? Eszed ágába sincs felvenni - lépett oda, Zico elé elhúzott szájjal, de egyáltalán nem haragosan.
- Nem én tehetek erről a procedúráról! Annyi minden történt ma! Kifáradtam autóstoppolás közben. Nehéz volt koncentrálnom. Azt se tudtam, hol vagyok és egész végig valami fura érzés volt a mellhasamba. Még most is...
- Ácsi! Hogy mi közben?? - hegyezte jobban a füleit, közelebb is hajolva, mire a másik feltérdelt előtte a kádban. - Hé, Zico... Kérdeztem valamit... Mi bajod? - nézett a szemeibe zavartan és még mindig a válaszra várt, de ahelyett egy váratlan csókot kapott.
Zico esés szerűen tapadt az ajkaira. Sőt, mintha eszméletlenül, ájulva találta el volna azt. Mégsem volt olyan, mint egy bensőségektől megfosztott rongybaba, érződött benne a forró vágy, ahogy szája egésze egyszerre, lassan s aprólékosan ízlelgeti a legkisebb érintéseket is az érzékeny pontokon.
- Basszus... - sziszegte szinte könnyes szemekkel. - Mintha egy életen át erre vágytam volna... - adott hangot érzelmeinek, miközben újból az áhított ajkakhoz ért, s karjai is felemelkedtek a kád vízéből, hogy szorosan tapadjanak rá Taeil hátára. 
- Hé! - férkőzött ki az ölelésből, mire hátán látszott Zico két nagy tenyerének vizes nyoma. - Ha ilyen közvetlenül kezdeményezel azt hiszem, hogy elhanyagollak. Ne okozz gondot a lelkiismeretemnek!
- Dehát tényleg elhanyagoltnak érzem magam! - szipogott föl Zico komolyan gondolva szeretethiányos szívének bánatát.
- És? - sóhajtott. - Mégis mit akarsz tőlem?
- Azt te jól tudod... - suttogta, s ezzel könnyedén tudta manipulálni Taeilt. Átruházta rá az érzéseit, minek következtében egyszerűen csak a nézésével vetkőztette le őt.
Ahogy ketten kerültek a kádba, nem szóltak semmit. A két test síri csöndben érintette meg egymást. Zico hátradőlt, fejét a kádfalára hajtotta, annak két oldalán pedig Taeil tenyerei támaszkodtak meg, miközben be volt térdelve az alatta elfeküdt fiú lába közé.
- Taeily--
- Pssszt!... - érintette meg mutatóujjával Zico alsó ajkát, majd halkan kérte, hogy csukja be szemeit, hadd csókolhassa meg mindent megelőzőleg. Ebből adódóan az ajkaira hajolt, és egy szelíd érintés után kicsit erőszakosan dugta át a nyelvét, mire Zico megugrott és mélyebbeket próbált lélegezni, miközben tisztán érezte, hogy szája belsejének sötét medreit Taeil milyen gyilkos lassúsággal nyalja végig nyelvének sétáltatása közben. Az idősebbik egyre szorosabban és élesebben tapadt a száj széleire, mire Zico tehetetlensége és nyitottsága az erőszakkal szemben kihatott mindkettőjük erekciójára, mire Taeil elégedetten csapta hátra a fejét;
- Ez jól esett!... Rég csináltam -  lélegzet fel mélyen, majd Zico fülcimpájához hajolt, miközben ujjai a mellbimbókat keresték fel egy táncra. - Nem szexeltünk mi már egyszer itt, a kádban? Valamire emlékszem.
- Csak együtt fürödtünk... Bár azt a múltkori röpke pillanatot még annak sem lehet nevezni! - durcáskodott.
- Mit szólnál valami újdonsághoz most?
- M-Mire gondolsz?
- Hmmm csak úgy kedvem támadt úgy mond foglalkozni a testeddel. Ülj csak fel ide a kádszélére - mutatott a csempés fal irányába lévő széles szabad helyre, amire Zico fel is ült, és kicsit görcsölt, amiért volt sejtése, hogy mit is szeretne párja. - Figyelj és tanulj! - mondta Taeil, és az izmos combok közé férkőzve lejjebb hajolt, hogy szájába vegye Zico nemes szervét. Nem volt nehéz dolga, a fiúnak már úgy-ahogy kemény volt, így hagyta magának egészen bevenni. Fejét mozgatva kis híján eszméletlenné tette Zicot, akinek alakot felvett apró felhőcskék hagyták el szája belsejét egyre zaklatottabb lélegzetekkel. Érezni s élvezni akart, mire felhajtotta fejét s behunyt szemekkel hagyta a gyönyört nyújtó bizsergést végig áradni a testén. Kezei remegni kezdtek s bele akartak kapaszkodni Taeil hajkoronájába, de mire oda nyúltak volna, az idősebbik föltérdelt. Abba hagyta.
- Taeil... Mit csinálsz? - nézett le pillái alól. - Miért kellett abba hagynod, hm?... Gonosz! Ennyire jó vagy benne... Nem is akarok belegondolni, hogy miért! Csupán az akaszt ki, hogy csak is most jutottunk odáig, hogy én ebbôl kaphassak - vágott durcás arcot.
- Mellettem leszel még egy darabig, nem igaz? Akkor meg miért sütném el az összes lehetôségem - emelkedett fel Zico arcához, s két tenyere közé fogta azt. - Túl könnyen indulsz be... Most is úgy nézel ki, mint aki hamarosan elhalálozik, ha nem tud elélvezni.
- Épp... Épp ez az! - kapta vastag karjai közé Taeil derekát, s szorosan magához húzta az általa imádott testet. - Nem lehetsz ennyire gonosz velem! - érintette meg az előtte álló ajkakat, majd remegve csókolta meg azt. - Ha tudod, hogy mire vágyok, miért nem adod meg?
- Zico!... Hiba bolhából elefántot csinálnod!
- Ha most nem teszed belém, én esküszöm, lecseréllek egy vibrátorra!
- Lehet, hogy egy érzékeny pasira hatnak az ilyen "fenyegető" szavak, de rám nem - zárta le az ügyet, s kiszállt a kádból, mondván ennyi bőven elég volt mindkettőjüknek. Zico viszont utána kapott, s kérlelve végig húzta kezét Taeil karján:
- Adj még!
- Ne légy telhetetlen! - förmedt rá. - Különben is, JiHoon nem itthon van?
- Amm eeeh!? De! Tényleg! JiHoonshi itthon van!
- Jókor mondod... - köszörülte meg a torkát, majd gyorsan visszaöltözve kiment a fürdôbôl. - Vettem egy sárgadinnyét, ez most két kilós. De ha ezt is eltüntetitek JiHoonnal megint pillanatok alatt, mindkettőtöket kilógatom az ablakon. Huh? Hol van ő?
- Itthon! Itthon! Mikor fürdeni mentem még az ágyban volt!
- Nem, nincs itt - kiabált vissza alaposan körbenézve, mire egy cédulát talált a bejárati ajtón...
"Visszamentem a kaszinóba. Újra megnyitják. El akartam köszönni, de nem mertem zavarni. Ha tudtam volna, hogy köztetek ez a helyzet, nem zavartam volna, soha..."