16-Block-B: A logika

MinHyuk POV

Szobámba sietve a vastag pulóveremet próbáltam leráncigálni magamról, ami alatt már pizsamába voltam, hiszen fürödtem a vaksötétség és a kínos dolog előtt. Leültem a lepedőre, hogy a zoknijaimtól is megszabaduljak. Jobb, befejezni ezt a szörnyű napot. S nem látni a rohadék arcát. Meg akarok szabadulni tőle.
De az istenért se megy!
Ahogy az ágy nyikorgott egyet, egyből tudtam, hogy annak a parasztnak volt bőr a képén és utánam jött, mi több rámerészelt mászni a párnáim közé.
- Te együgyű hü... - fordultam felé ingerülten, de nem gondoltam át a helyzetet. JaeHyo a képembe volt hajolva.
- Mi az MinHyuk?~ - nézett mélyen a szemeimbe. Nem nézett rám máshogy, csak úgy, mint szokott. Furcsálltam. Furcsálltam, mint ô engem, hogy az előbb úgy elhallgattam...
- Ne mássz a pofámba! Rohadt dühös vagyok rád - fordultam vissza zavartan. - Taeil hyungnak igaza van. Nagyon unalmas már, amit csinálsz...Az hazug szavaid is borzasztóak... Lehet, hogy nem is Ahn JaeHyo az igazi neved??
- Bárhogy hívhatsz. Lee MinHyuk férjének is.
- Mi???
- Jól hallottad. Hozzám jössz? - termet a két keze között egy fekete kis ékszertartó, és hát persze, hogy gyűrű volt benne.
- E-Ez már pofátlanul megalázó!!!
- Csak azért vagy mérges, mert nyűgös vagy, rosszul alszol. Tudom, mi hiányzik neked; Éjjeleken át tartó ölelés.
Húzott magához, én meg képtelen voltam ellenkezni. Csókolgatni kezdte a nyakam, amitől egy hang se jött ki a torkomon. Szemeim könnybe lábadtak és a fejemet elöntő forróságtól, éreztem, piros lett az arcom egy része.
- Jó érzés?
Belemarkoltam a vállát takaró ruhadarabba és tehetetlenül hagytam magam.
A tehetetlenségemből, kétségbeesés lett és abból felkiáltás.


- Eléééég....HUH?
Álom volt. Aludtam. Pizsamámba vagyok és az ágyamba, a takaró alatt, egyedül!
- Csak egy rémálom volt - fújtam ki magam. - Te kis! - csikorgattam a fogaimat és lenéztem JaeHyonak fenntartott/ vagy lenntartott fekhelyre az ágy mellett.
De...
Nincs.
Nincs itt.
Nahát, akkor nem jött utánam?...
- J-JaeHyo?... - néztem körül. - I-Itt vagy?... - keltem ki az ágyból. Papucsomba bújva benéztem az ágy alá, a könyves polc mögé, még a ruhák közé is. - JaeHyo?...
Több, mint száz százalék, hogy nincs a szobába...
- Várjunk csak!!! Miért keresem ôt?? - fagytam le ott helybe. - Aiiish a francba, le van szarva! - bújtam gyorsan vissza a meleg takaróm alá, de két forgást se kellett tennem, azonnal felpattantam. - M-Megnézem a szobájába.... - pusmogtam hülye álmatlan agyamnak. Nem mintha érdekelne, hogy hol a frászba van ez a disznó... Nem törődök én vele! Még ha azt hiszi is... Félvállra se venném, ha elütné egy autó!...
Gondolom, miközben keresem ôt a szobájába... Hát nekem is van egy aranyat érô logikám...
- Itt sincs... - néztem magam elé, miután körül jártam a visual hálóját...
- MinHyuk... Mit csinálsz? - kérdezte YuKwon, aki csak a mosdóba ment ki így a kora reggeli órákban.
- Ááá ééén csak...
- Nem tudsz aludni?... JaeHyo nélkül?...
- Neeem, neeem, dehogy is!
- De JaeHyot keresed, nem?
- Öszintén?... - halkultam.
- Szerelmes vagy.
- He? - néztem kikerekedett szemekkel rá. Ez a kijelentő mondata váratlanul ért.
- Szerelmes vagy Ahn JaeHyoba.
- Egy nagy szart vagyok az!
- Akkor kibe vagy szerelmes?
- Senkibe! - válaszoltam határozottan.
- Akkor JaeHyoba vagy szerelmes.
- Ezt úgy mondod, mintha muszáj lenne szerelmesnek lennem!...