23 BTS Fejtörő

Jin POV

A leader ébredése után a a következő "Jimin szívatós" tervbe avatott be minket: Ha már úgy is megyünk erre a - nekünk kötelező - fa ültető fesztiválra, hívjuk hamarabb az autót. Erre pusmogva mondtam, hogy nem kell korábban indulni, Jimin nem fog kilenc óra előtt ébredezni, míg valaki fel nem kelti. Szavaimra bólogatással feleltek. Így az autó megbeszélt időre jött.
Kérdeztem RapMontól, hogy mik a terv többi részei? Még is hogy fogunk megszabadulni attól a nyaklánctól? Mire ô mondta, hogy ne aggódjak, minden időhöz van kötve. Ha el jön az idő, életbe lép a terve. Ne legyek szomorú, hanem mosolyogjak; mondta nekem, hisz biztos benne, hogy minden tökéletesen fog működni. RapMon magabiztossága ragályos számomra. Egy politikusnál is jobban tudja hangoztatni, hogy "minden rendben lesz". Nem hiába ô a leaderünk. Segítségével száll belénk a remény. Már... Nem is reménytelen a helyzetem~
Induláskor beszálltunk hatan a kocsiba, miközben a leader elmesélt egy hamiskás mesét a menedzsernek, mi szerint; Jimin elment vásárolni a helyszín közelébe, így nem velünk megy oda, hanem egymaga. A menedzser elfogatta ezt, de hozzá tette; késést nem tűr.
Kényelembe kiszálltunk a célnál, a klassz tréningruháinkba. Ásókat, lapátokat, gereblyéket vettünk magunkhoz. Ültetni fogunk. Ohh te jó isten! Szegény facsemeték, akik életüket bízzák ránk. Félő, hogy hiába magyarázzák el nekünk az ültetés menetét, mi el fogjuk rontani azt... - egymásba karoló gondolataimat még fűzhettem volna tovább, ha TaeHyung fel nem hozza témának Jimint.
- Miért is rossz Jimin? - kérdezte, miközben gereblyézett bemelegítés gyanánt.
- Ahh... Egyszerűen csak hülye gyerekeskedik. Kiírthatnánk belőle azonnal, de egy lassabb művelettel hatásosabb lesz... Amivel Jint is segíteni tudom, hogy vissza álljon rendes énjéhez - támaszkodott lapátján NamJoon. - Hoseok... - szólította meg a szorgosan ásó rappert mellettem.
- Igen?
- És TaeHyung... Ti... Mit tennétek abban a szituációban, ha az egyikőtök olyat csinálna, mint Jimin?
- Még is miért pont mi?? - csuklott fel Hoseok, majd egy enyhe, kicsi vitába szállt a leaderrel.
Én közben tovább ástam, ahol ô most abba hagyta.
Ha Jimin is itt lesz, távolról el kell kerülnöm? Vagy más NamJoon terve? Mit agyalt ki, ami olyan hatásos, hogy fejét teszi rá?... Kíváncsi vagyok... Hogy érheti el, hogy Jimin eldobja azt a nyakláncot?
Remélem nem fogunk neki rosszat okozni. Én elég vagyok neki.
Ha most nem fogok tudni vele rendesen beszélni... Bezárkózva fogok élni a szobámban minden nap a dormban. Csak, hogy ne okozzak senkinek se gondot... Többé egy csókot sem fogadok el és lopok el. Jimin tűzijáték csókját sem...
Azt főleg nem érdemlem meg.
Abban olyan szeretett dobog, amit az aljas emberek nem érdemelnek meg.
- Az előítéleteid, NAMJOON HYUNG!!! - hirtelen mérges hangot hallottam J-Hope felől, majd egy "KONGGG"-ot, ami erős fájdalmat hagyott.
A mellettem álló kakasviadalt folytatott Hoseok, MOST vert fejbe hátulról az ásójával.
- Hyung! Hyung! - hallottam meg JungKook, majd Suga hangját is.
Szenvedő arckifejezésemmel lassan-lassan lesüllyedtem guggolásba, majd lehuppantam fenekemre, a szét szórt trágyával teli földre.
- Hoseok, hogy lehetsz ilyen béna??
- NamJoon hyung!!! Jin hyungnak vérzik a feje!!
- Vérzik!?? Hoseok!!!! Mekkorát ütöttél rá???
- Nem akartam! Véletlen volt! Sose akarnám bántani, hyungot!!! - J-Hope szintén leguggolt mellé és szorosan átölelt, elnézéseket kérve. Én két oldalról dörzsöltem fájdalomtól dobogó fejem, míg JungKook simogatta hátamat.
- SeokJin? Mit érzel?... - kérdezte NamJoon aggódóan és görcsösen. Először azt akartam mondani, hogy "Minden rendben." Aztán pokol tüze szerű, sőt, halál szerű lövést éreztem:
- Ahhhhh Nem bírom! - szorítottam össze fogaimat és fejemet lerántottam térdeimhez.
- Basszus, Hoseok!!!!
- Hülyébb vagy, mint gondoltuk!
- Aiiiishh Hagyjátok már Hoseokot! - kiabáltam. - Csak szerezzetek valakit!!!! - adtam ki az utasítást a kisebbeknek, akik úgy látszik, nem tudják mit kell csinálni, ha valaki megsérül.
- Hozok valakit!! - pattant fel JungKook.
A jó hír, hogy a fotósokat még nem engedték a fesztivál helyszínére, így nem készül címlapsztori, "Jung Hoseok, a fejtörő"-ről. A rossz hír, hogy tényleg vért érzek ujjaimon, ahogy hajamba túrok!!!
- Hoseok, vigyük be hyungot a pihenőbe - szólalt meg most először V, nyugodt hangnemébe, õ nem esett pánikba. Mekkora lehet az átlag pulzusa??
Felkaroltak hát engem két oldalamon és bementünk, mindannyian. Útközben a cégnél dolgozók is társultak hozzánk. Ahányszor felszisszentem, annyiszor kapott Hoseok szívinfarktust. Egy szobába mentünk. Bazira nem tudta senki, hogy mit keress itt egy beteg ágy, sőt kettő is, de az függönyösre ráfektettek, majd egy asszony sietett JungKookkal hozzám. Miközben ellátott, J-Hope a kezemet fogta, V meg a vállaimat simogatta. Majd megjelent a menedzserünk! Rajta nem úgy látszott, hogy simogatni vagy a kezemet fogni jött!
- Idióták vagytok!? Vigyázatok már egymásra! - dühöngött, pedig ez nem volt főszokása. - Most Jin nélkül kell szerepelnetek?... Nővér, mit mond?
- Áh Ez egy aprócska sérülés. Kicsit betört a feje, kicsit fájdalmat is érzet, de semmi nagy dolog - mondogatta. - Feküdjön egy darabig, most biztos szédülhet.
- Nem kicsit, nagyon. Nagyon szédülök - feleltem suttogva és szemeimet lehunytam.
- Elvileg készen vagyunk. Jöjjek-e időnként vissza ellenőrizni a dolgokat? - kérdezte a nővér, mire a menedzserünk válaszolt:
- Ne tessék fáradni. Itt vannak ők egymásnak és Jung Hoseok most valószínűleg mindent jóvá szeretne tenni.
- Igen-Igen! - bólogatott hevesen J-Hope, majd hozzám fordult hirtelen: - Kérésed, számomra parancs! Mit szeretnél, Jin hyung?
- Kérdezd meg - suttogtam neki. - A nővértől, hogy miért vannak itt orvosi ágyak.
Ilyen ostobaság nyomta a lelkem, de legalább kaptam választ; Filmes kellékek ezek. Itt forgattak valamilyen gimnáziumba játszódó doramát.

Jin POV's END


Mikor hercegnő hagyat fekvéses pihenéséből, hirtelen alvás lett, mindenki magára hagyta őt. Hoseok is, hiszen a fényképészek megérkeztek és a BTSnek meg kellett mutatkozni, csoport képen.
- Jó, hogy jöttél Jimin! - paskolta fejen Suga. - Így nem két ember hiányzik, hála!
Jimin furcsállta hyungja mondatát, majd végig nézett a tagokon. Homlokát összeráncolta és Suga keze után nyúlt;
- Hol van?? - szorított fogásán, hirtelen felindultságából.
- Au-au-au-au!!! J-Jin hyungra gon-dolsz???? - sziszegett a fájdalomtól és egyre lejjebb süllyedt, Jimin lábai elé.
- Miért nem látom hercegnőt??
- Fáj, fáj...
- Tudom, hogy fáj a karod - bólintott Jimin. - Direkt csinálom, hogy mihamarabb válaszolj...
- Fáj, fáj a feje! Hoseok betörte a fejét! - hadarta el, majd letérdelt felsóhajtva, ahogy az erősebbik elengedte őt. - Hjéé! Az a nyaklánc a tied? - akadt meg könnyes szeme a csillogó darabon. - Nem NamJoon hyungé?... Ô hordta még a forgatáson!
- Nem tudom miről motyogsz, de miiii? Kinek tört be a feje??? - meredtek ki Jimin szemei.
- Jin hyungnak. M-Megtalálod a pihenőbe. Hoseok most ment vissza hozzá.
Jimin rohanni kezdett, be az épületbe és viharként száguldott végig a folyósokon. Hamar megtalálta a tárt ajtajú betegszobát és bent RapMont, ahogy ült az ágyon, Vt, aki vizet tartott kezébe és J-Hopet, aki borogatást helyezett az alvó sebesült homlokára.
Jimin kósza léptekkel közeledett a függönyös ágyhoz. Hoseok takarta el Jin látványát előtte. Érezte, hogy valami rossz történt. Ezt kéne látnia-e, vagy sem? - gondolta, végül megpillantotta párját:
- Waaaawaaawaaaaa JIMIN itt van!!! - pattant fel RapMon és rámutatott az ijedt képet vágó fiúra.
- Atyám kegyelmezz!! - ugrott el J-Hope keresztet vetve.
- Hoseok fuss! Én feltartom!
- Hívd a mentőket előre, hyung!
- Rendbe'! - vette elő a mobilját NamJoon, mikor V nyugodt hangon megszólította Jimint:
- Lazíts! Nyugi! Nincs nagy baja. Csak megsebesült.
- "CSAK"??? - rántotta fejét V felé.
- Csak pihen!
- Vérrel összeragadt hajjal?
- Új divat jött a tréningruhához.
- Jó, jó V, innentől átveszem - sietett RapMon, ahogy látta Jimin gyilkos tekintetét. - Az van, hogy hercegnőnek enyhén betört a feje és... Pihennie kell.
- Hogy tört be a feje? - kérdezte Jimin, olyan hangzásba, amire mindenkin átfutott a hideg. J-Hope meg remegni kezdett.
- Hát... Hogy? - fordult hátra kobakját vakargatva, Hoseok felé, egy olyan pillantással, hogy hazudjon, vagy ne hazudjon?
- Jimin... - szólalt meg a fejet törő. - Én vagyok a hibás.
- Hallgatlak... - szegezte le fejét, vérfagyasztó tekintettel és a rettegő felé haladt, de RapMon útját állta:
- Itt nem lesz verekedés! - jelentette ki.
- Már, hogy ne lenne!!!
- Véletlen volt, Jimin!!!!
- De miért!?? Miért Jint??? Nem tudtok vigyázzni rá!!?? Azt meg kurvára nem tudom, miért hagytatok otthon!! Én vigyáztam volna rá!!!!! ITT kellett volna LENNEM!!!! - dobbantott párat, dühe levezetéséhez, de törni-zúzni akart volna.

- Hányan vagytok itt? - hallatszott az elkövetkezett mély csendbe Jin suttogása, mi arra utalt, hogy nagy a hangzavar.
- SeokJin!!! - fordult meg Jimin és azon nyomban letérdelt az ágy mellé, míg a többiek az ágy másik felére siettek.
- Jimin ide ért?...
- Jineeem - hajolt orcájához, hogy oda dörzsölődjön, akár egy macska. - Olyan gyógyszer szagod van, mint egy egész patikának.
- Jól érzed magad? - kérdezte a leader.
- Őszintén?... Fáj a fejem. Sajog így is meg úgy is. Kívül, belül - szisszent fel és sebéhez kapott, mire Jimin megijedt és puszit nyomott szerelme homlokára.
- SeokJin... Nem reggeliztél, attól fáj egyrészt a fejed, nem? - kérdezte NamJoon.
- Ugyan... Tegnap se ettem semmit.
- Tessék!?? - pattant fel, nagy szemekkel Jimin. - Hülye vagy, hercegnő. Annyira, mint az a köcsög, aki betörte a fejed.
- Jin hyung, szerintem szédülsz az éhségtől. Hozzak neked valamit? - hangzott lelkiismeretesen J-Hopetôl.
- Nincs étvágyam, tegnap se volt... - mondta Jin, majd lassan végignézett az ágy jobb oldali hármasán és mélyen a szemükbe nézett. Nyomasztó csönd termett. Egyikőjük sem tudta, mit szeretne Jin. Hirtelen megköszörülte torkát, amire RapMon tért észhez:
- Hjjaaa leesett!!!! Menjünk vissza, fát ültetni! - fogta meg J-Hope karját és kifelé haladtak. - Gyere, V te is, hogy kettesbe maradjanak - mondta fogai közt RapMon, amit végül mindenki megértett és együtt hagyták őket, az ajtót becsukva.
Jimin várt, majd felült az ágyra és megfogta Jin kezét:
- Hogy csaptak fejbe, hercegnőm?
- Egyszerűen csak ez a büntetésem biztos.
- Kifejtenéd?...
Jin nem tudta, hogy miképp fogalmazza meg a gondolatait, nem tudja összerakni az érzéseit és azokat szavakba formálni Jimin számára. Így hát sóhajtva felnézett:
- Képtelen vagyok rá...
- Hogy-hogy??... Akkor... Gondolkozz! Addig mondjak egy jó dolgot?
- Mit?
- Tudom, hogy kié a nyaklánc - nyúlt hátra és levette. - NamJoon hyungé.
- Hogy kié!???? - lepődött meg Jin és ismét elszédült. - Ez fájdalmas.
- Hol? Hol fáj?? - Jimin aggódva fogta Jin orcáit két oldalról.
- Nem. Az a fájdalmas, amit végig szenvedtünk egy ilyen dologért. S hiába. Nem tanultál semmit. Nem lettél okosabb felnőtt.
- De. Jobban megbecsüllek téged! Fontosabb vagy nekem mindennél!