19 BTS: Kérés

A leader reggel meglepetéssel fogatta többieket:
- Ha lenne egy kérésem, gyerekek... - nézett J-Hopera, majd Vre, mire a két tag megrémült. Gyanúsak Rap Monster számára? - Látjátok azt ott? - mutatott háta mögé. - Az egy billiárd asztal. Mi kaptuk. Igyekezettek vigyázni rá! Ha rádőltök, tönkre teszitek, mint az x-boxt, elküldelek titeket Alaszkába fagyoskodni! Jimin és Hercegnõ is érti??
- Na! Nem kell kiemelni minket! - húzta ki magát Jimin.
- Hoseokra és TaeHyungra is vonatkozik - intette le dongsaengét.
- M-Mit akarsz ezzel mondani? - futott át J-Hopen a félelem.
- Mindegy! Csak ne rongáljátok, az a fontos! Arra használjátok, amire van!
- Megértettük! - felelte V katonásan.

Két nap felkelte se telt el, mikor a billiárd asztal körül egy komoly fogócskát rendeztek!
- Nem gondolhatod komolyan! - kiáltott Jin.
- De!
- Jimin!!!
- Ezt a láncot én találtam a koncert közben, szal' miért nem tarthatnám meg? - kérdezte a kisebbik és meglóbálta a markában lévõ nyakdíszt.
- Nézd, milyen drága darab! Vissza kell adnunk!
Igaza volt hercegnőnek. Egy értékes, finom kidolgozású példányt szerzett be Jimin, az ég tudja mikor a koncert közben, de a gazdája már biztosan sírva keresi. Viszont ez meg se fordult Jimin fejében, tetszett neki az ékszer.
- Ne legyél rám mérges hercegnő!
- Azonnal válj meg tõle! - nyúlt át a billiárd asztalon, majdnem fellökve azt.
- Ohh de édes! Féltékeny vagy a láncra?? - nevettet akisebbik. - Szeretnéd, hogy szakítsak vele? - szemtelenkedett, majd kifutott az ajtón.
- Azt, meg a te... - Jin rohanni kezdett utána, de visszafordult és helyette az erkélyre szaladt ki: - Csak kapjalak el, Jimin!!!
A lent nyúlcipőt húzott fiú felnézett a fenyegetőre, de nem vette komolyan, mosolygott rajta.
- Mi történt, hyung? Jimint meg kell büntetni? - jött ki V kócos, elaludt hajjal, szájában még a friss fogmosásnak az illata érződött.
- Nagyon is!!!
- Vágj hozzá valamit...
- Jó, de mit?
- Tessék - nyomta V Jin kezébe, amit az idősebb azon nyomban ledobott Jimin felé mérgesen, de nem találta el.
A szemtelenkedő boldogan felintett:
- Ezt még gyakorold!
- Ki nyúlta le a fogkrémet??? - hallatszott Rap Monster kérdő kiáltása.
- Én voltam - jelentette ki V.
- S mégis mire kellett neked???...
- Ledobni az erkélyről.
- Miért dobálóztok a fogrémmel????
- Omo! NamJoon! Mit csináljak Jiminnel? - jött be szenvedve Jin a leaderhez.
- Mi történt?
- Jimin talált egy nagyon szép és drága nyakláncot a koncert közben. Mondtam neki, hogy keressük meg a gazdáját, de õ nem pártolta az ötletem! Meg akarja tartani!
- Mint egy rossz gyerek - rázta a fejét RapMon, õ se helyeselte Jimin tettét.
- Valami ötlet? - gyûrte az arcát Jin. - Nekem lesz lelkiismeret fulladásom miatta!... Találj ki már valamit, leader!
- Hát... Hercegnô...
- Kérlek, gondolkozz, lovagom!
- ...Egyszerűen szívassuk meg Jimint?... De ne úgy, hogy fogrémmel dobáljuk meg! - emelte fel fejét, Vt keresve, de õ már rég lelépet, biztos azért, hogy ne szidják le emiatt, inkább elmegy újat venni J-Hopeval.
- Megszívatni? - kérdezett vissza Jin.
- Hát csak úgy. Pl. vegyük el az egyik fontos dolgát...
- Telefon, tablet?... Mintha teljesen gyereknek kezelnénk... Úgy nem jó. Nem kell pisiként bánni vele, inkább fel kell nevelni!
- S ha téged vennénk el tõle?
- Hehehehe azt, hogy? - ráncolta homlokát, amiért nem értette a leader ötletét.
- Te fontos vagy neki. Annyi a dolgod, hogy ne legyél vele.
- Nem tudom..... Ez is elég gyerekes.
- Szerintem nem.
- És mi legyen a kifogásom, hogy nem vagyok vele? Az, hogy elvette másnak a nyakláncát, vagy mi?
- Mondhatod ezt is, vagy.... Mással vagy.
- Hé! Azért a kapcsolatomat nem akarom vele tönkre tenni! Szeretem õt, akár milyen hülye! - fűzte karba kezeit Jin és gondolkodni kezdett. - Végül is... Mondhatom neki, hogy azért, mert eltulajdonított egy más birtokában lévõ nyakláncot, és akkor ezzel azt is tudatom vele, hogy gyerekes...
- Ehhh igen... De az biztos, hogy csak ez nem lesz elég... - tette állához kezét RapMon.
- Akkor majd még kitalálunk valamit...

Este vágódott haza boldogan a téma alanya, aki egyből szerelméhez sietett. Jin épp a ebédlőben pakolta el az utolsó koszos tányért is.
- Hercegnőm - szólította meg mézes-mázosan. - Örülök, hogy lenyugodtál.
- Visszaadtad talán a nyakláncot?
- Neeem - mosolygott Jimin és a nyakába mutatott.
- Hja, hogy hordod is! Buuuta gyerek! - csapta Jin gyengéden arcon a fiatalabbat egy ronggyal.
- Hé! Ne... - kezdte dörzsölni szemeit a koszós víztől. - Aish!...  - nézet a szorgoskodó párjára dühösen, majd teljesen leenyhült, szíve lassúakat kezdett verni, ahogy végig mérte hercegnőét szerelemes tekintettel. - Hagyjuk ezt, Jin... - motyogta kicsi ásítással. - Fáradt vagyok.
- Miért fárasztottad ki magad? - kérdezte gúnyos hangnembe. Jimin nem kedvelte ezt a viselkedését, és ezt jól tudta Jin is.
- Te nem vagy fáradt?
- Kicsit sem. Biztos a lelkiismereted fárasztott ki.
- Ne légy már ilyen, kérlek. Gyere, aludni.
- Nem alszom veled.
CSÖND. Nyomasztó csörömpölés csak, ahogy hercegnő az utolsó poharat is elmosta és eltette, majd elhagyta a konyhát kezeit törülgetve.
- Várj-várj! Valamit mintha rosszul hallottam volna - állította meg gyorsan Jimin.
- Azt mondtam: "Nem alszom veled" - hangsúlyozta Jin.
- Ne hülyéskedj! - kapta fel a vizet és megragadta szerelme karját. Hirtelen egy sárga villanás törte meg a kisebbik horizontját. - Mi a szar ez!?? - kiáltott fel, ahogy az arcába csapódott banán héj leesett a földre. - Ki dobál banán maradványokkal???
- Szentséges!... Én nem! - tette szívére kezét Jin. Ôt is váratlanul érte, az ilyen fajta támadási mód.
- Ez az! - kiáltott fel a tettes. - Tudok én célozni~
- TaeHyung, nem vetetted el a sulykot?? - csikorgatta fogait a kisebbik tüzesen, mire az oroszlánmajom megrémülten elhúzta a csíkot. Jimin rosszallóan rázta fejét, miközben Jin ujjait összefűzte sajátjával. - Ahhh zárkózzunk már el! - kezdte ráncigálni hercegnőét a szobája felé.
- M-Mondtam, hogy nem. Nem leszek veled. Hagyj engem.
- Miért viccelődsz velem? - szomorodott el Jimin és szembe fordult szerelmével. - Nem akarok nélküled lenni - mondta halkan, mintha egyszeriben a szíve már zokogni kezdett volna ott belúl neki. - Nélküled...
SeokJin tágra nyitotta szemeit; Kezdett megtörni Jimin nézésétől. Lehet, hogy nem kellene így kiszúrni Jiminnel - gondolta és nagyot nyelve már lépett is volna párja után, de hátulról megragadták a vállát:
- Jin, lenne itt valami, amihez kellenél! - mondta NamJoon.
- Mihez kell? - kérdezte Jimin, amiért nem akarta átadni párját.
- A nyaklánc tolvajok csak maradjanak a seggükön - intette le dongsaengét és Jint kézen fogva elvitte.
- Ahh, bocsánat. Jiminnek nemet mondanom nehéz. Jó, hogy jöttél.
- Csak legyen valami eredmény a lelkiismeretében.
- Próbálod nevelni? - mosolyodott el Jin.
- Mondhatni... - bólintott, majd szobájára mutatott. - Jössz?
- É-Én?
- Velem alszol, nem? - kérdezte, hisz Jin is tudja, hogy Jimin keresni fogja ôt az éjjeli órákban. Ha meg egyedül lenne szobájában, reggel valószínűleg párját maga mellett találná. Hisz Jimin fogná magát és átsettenkedne, be, Jin mellé, így meg nem érne semmit a terv, ezért RapMonnál, egy másik tagnál jobb lenne éjszakáznia.
- Hjaa Jó, igen! - bólintott hercegnő elfogadva és indultak aludni.


Jin POV

Nem áll jól Jimin szénája, emiatt kezdem én is rosszul érezni magam.
Reggel, mikor felkeltem először Jimint kezdtem keresni magam mellett, de eszembe jutott, hogy NamJoonnal aludtam, így értelem szerűen utána kutakodtam és érdekes módon, nem találtam. Viszont kintről nevetés szűrődött be.
- Ez kedvemre való! - hallottam J-Hope hangját.
Ahogy kimentem egy szörnyű rémálmom vált valóra.
- Jó reggelt, Jin hyung! Gyere te is játszani!  Megengedte NamJoon hyung - szólt nekem JungKook vidáman.
- NamJoon!!! - kiabáltam el magam dühösen.
- Yo! - intett nekem.
- Mi megy itt!?? Mi!!?? - mutattam a fiúkra, akik hol koszos, hol tiszta ruhájukat szórják szét a lakásban. Össze-vissza, a lámpára, a székre, az asztalra, a földre!! - Azonnal le kell állítani őket!!!
- Pszt! Pszt! - jött oda hozzám és befogta a szám. - Jiminnek rendetlenséget csinálunk - vázolt tervét -, majd szépen elhagyjuk a dormot. Eddig vágod?...
- Ami itt van, az nem rendetlenség! - háborgottam. - Ez tornádó utáni állapot!
- De most ez nem jó ötlet? Hallgass végig!
- Jó, de tudod NamJoon, a szerelmesek általában tesznek egy olyan ígéretet egymásnak, hogy együtt maradnak.
- Hercegnő... Ti ezt már tegnap megszegtétek szerintem.
- Jóóó, de! De... F-Félek itt hagyni... Mi van, ha utánam jön, hogy megkeressen és közben baja esik, mint ahogy egyszer már megtörtént!!??
- ...S ha bezárnánk az ajtót magunk után?
- Akkor kimászna az ablakon!??
- Hülye!
- Ki?? Én?
- Ahhh mindegy - sóhajtott. - Jiminnek nem lesz baja. S akkor folytatásnak; hátra fogunk hagyni egy utasítást a ô számára, hogy csináljon rendet, ha tudd! - fejezte be és ellépet tőlem.
- Ehhhh... Látom, tudod jól, hogy Jimin imádja a kihívásokat. Fel fog takarítani.... Ha nem fog meghátrálni - néztem végig ezen a disznó ólon, de nem bírtam, felfordult a gyomrom. - A-Akkor én megyek öltözni és utána tüstént tűnjünk el innen! Rémes ami itt van!
- Oké, siessünk.

Együtt mentünk el és letelepedtünk valami kávéházban, ahol még szinte senki nem volt. Ekkor NamJoon sms-t küldött Jiminnek.
- Bárcsak láthatnám az arcát!! - kuncogott J-Hope, miközben Vre dőlt. A többiek meg azon tárgyaltak, hogy ki, mit mond, hány órán belül fog végezni Jimin.
Ekkor hirtelen megcsörrent a telefonom. Rám szegezték a figyelmüket, ahogy elővettem a mobilom.
- Jimin... - mondtam nekik és kihangosítva az asztalra tettem, mikor fogadtam a hívást:
- SeokJin?
- Mond... - szóltam unott hangszínemen.
- Az egyik kérdésem az lenne, hol vagy? De a másik meg az, hogy: Tudod mi történt itthon?????
- Mi?...
- Lehet, hogy nem akarnád látni... Buli volt itt vagy valami... De nagyon ijesztő! Mindenki felszívódott, engem meg bezártak ide, s így még ijesztőbb!
V meg J-Hope a lábukat csapkodták erre, JungKook a kezeivel fojtotta el nevető hangját, miközben Suga és RapMon hülyén mosolyogtak. Én meg... Szégyellni kezdtem magam, amiért nem vagyok vele... S, hogy így viselkedek vele... Hallom a hangján, hogy hiányzom neki és ez annyira rossz érzés számomra...
- Mindenesetre - folytatta Jimin - A leaderünktõl kaptam egy olyan üzenetet, hogy én takarítsak fel. Így hát, neki esek és ha keresnél, itthon leszek - elhallgatott, azt várta, hogy én szólaljak meg valamit... - Szóval még mindig dühös vagy rám... - nevetett a telefonba, de hangja szomorúságot visszhangzott. Legörbítettem számat és hallgattam tovább azt a kis fájdalmas hangját - Akkor.. - suttogta. - Rendet csinálok... Majd látjuk egymást. Szeretlek!
- Bye... - nyomtam ki gyorsan.
Miért nem tudd egyszerűen megválni attól a nyaklánctól? Mi van azzal? Vagy csak Jimin ilyen makacs gyerek!? Ha most örömet akarnék neki szerezni, fognám magam és oda mennék neki segíteni, de... Értelmetlenül sülne ki az egész. Így maradok itt, a gondolataimmal.
Sok órát eltöltöttünk még ebédelni is voltunk. Az én adagomat elvitelre kértem, de erről persze a többiek nem tudtak. Még ha nem is érdemelné meg Jimin, de hazaviszem számára.
- Nem tudom, ti, hogy gondoljátok, de többször is jöhetnénk ide enni - tömte magába az ételt V, mellettem ülve. És amit motyogott, felettébb elszomorított.
- Azt mondod, nem ízlik amit otthon csinálok?
- D-Dehogy! - nézet fel rám ijedten, még a hús darabka is kiesett a szájából.
- Huuu nehogy már feszült legyen a légtér - szólt a leaderünk. - Menjünk valahova ez után vagy haza?
- Hjaj beugrana velem valaki az egyik parfümériába? - kérdezte tőlünk JungKook.
- Oda nem mehetünk mind. Feltűnő lenne.
- Ezért mondtam, hogy VALAKI.
- Mit szeretnél venni? - kérdeztem kis maknaemtôl.
- Hát körül szeretnék nézni és nem ártana egyéb se...
Hát ebből rengeteg mindent megtudtam.
- Én elmegyek veled - álltam fel és ô is.
- Akkor mi itt várunk.
- Hja... Lusták vagyunk elmozdulni.
- Magad nevébe beszélj, Yoongi.
Amíg ezek SUGA lustaságán gúnyolódni kezdtek, JungKook és én leléptünk.
Még akkor sem tudtam, hogy mit akar, mikor beértünk a nem messze lévő üzletbe.
- Jin hyung... - rángatta meg ruhám ujját.
- I-Igen? - kérdeztem vissza, miközben az erős illatok a levegőben kezdtek keringeni körülöttem. Azonnal meg is tetszett pár a parfümök közül, amik mellettünk sorakoztak a polcokon. - Wow Itt a kedvencem is! - hajoltam az üvegéhez meggondolatlanul. S hanyag magam miatt majdnem le is vertem azt, hiszen egy másik kéz is pont akkor nyúlt felé, mint én. - B-Bocsánat - hátráltam és illően meg hajoltam, amiért kapkodtam eszetlenül az üvegért. Viszont, ahogy felemelkedtem, csak annyit tudtam fel fogni, hogy az alak, itt elôttem, magához ölelt...
- M-M-M... - tátottam el a számat. Egy fanboy lenne?...
A szétszórt gondolataimon kívül, JungKook öröm hangját halottam, hogy:
- Ahh Hyung!?...