22 BTS: A butus

Jimin's POV

JungKook ült könyökölve az ebédlőben, előtte a tabletjével. Helyet foglaltam én is, és így délben, jó reggelt kívántam.
- Hyung, tényleg nem kelsz fel hamar, ha nem ébresztenek...
- Ehhh elég nekem egy sima "jó reggelt" is...
- Jó reggelt, Jimin! - jött le RapMon és megpaskolva vállamat már ment is tovább. - Yoongi is még az ágyat nyomja?
- Nem láttam - felelt JungKook.
- Jin hol van? - néztem a leaderre, hísz tegnap ô volt, aki elszakította tőlem a Hercegnôt.
- Hogy helyileg hol, azt nem tudom - szólt megint JungKook. De RapMon se tett úgy, mintha nem hallotta volna; hísz ránk szegezte figyelmét.
- Akkor mit tudsz?... - fordultam most a maknae felé.
- Hát Jin - kezdet bele, de hirtelen felrántotta a fejét. - Hehehehe... Nem tudok semmit...
- Rosszul hazudsz - néztem a zavartan mosolygó arcára.
- Nyugi, Hyung, nyugi - intett felém. - Ne aggódj érte - mondta és visszanézett a gépére.
- Nem csak az, hogy aggódok érte, de tudni akarom, merre van!...
- S ha azt mondanám randin van, mit szólnál?...
- JungKook!!! - kiáltott Rap Monster.
- H-H-Hangosan kimondtam a gondolatom?????
- Milyen randiról beszélsz, JungKook???
- Annyira bírom, hogy minden reggel valamelyikőtök sipítozó hangjára ébredek... - lépkedett le ásítozva Suga, miközben én úgy ugrottam fel a székről, hogy az hátra esett.
- Á-állj!! - fogott le a leader. - Jimin, itt maradsz!
- H-Hozok kötelet! - szedte lábát JungKook.
S mire visszatért én már a székben ültem. A leader Suga közreműködésével letaszított. Hogy még a fülüket se sértsem egy összekötött rongyot rögzítetek a számhoz, legalább tisztát... A kötéllel meg, amit a maknae hozott a karjaimat hátra és lábaimat a szék mindkét lábaihoz kötötték .. Igazán jó érzés, komolyan!...
- Ez egy kicsit perverzesen nézz ki... - igazította meg Suga a rongyot a számban.
- Csak addig kell, ameddig Jin haza nem jön.
- Miért? Hol van?
- Elment HyoSanggal.
- Kijjjeeeej?? - hajoltam előre.
- NamJoon hyuuung!! - toporzékolt JungKook.
- Upsz... Ezt nem gondoltam végig. Na de... A rád ruházott hatalmamnál fogva, maknae kötelességed, itt maradni Jiminnel - szólt és felhúzta a csíkot Sugával.
Mindenesetre már tudom nagyjából a helyzetet. A ToppDogg Kidoh-jával, a volt HyoSangunkkal ment randizni a Hercegnô. Hahhh hát végül is... Legjobb barátok... Lehet, hogy annál többek is voltak?...Mindig együtt voltak... Mindig!... Jártak-keltek, ettek, fürödtek. Én meg kimondhatatlanul irigy voltam... Gondolkoztam nap, mint nap HyoSang hyung stratégiáján, hogy milyen vonzási energiát használ, hogy így maga mellett tartja SeokJint, akire már akkor is csak áhítoztam... Barom módján, én a legelőn, Jin meg messze tőlem, s nem is figyelt rám. Tényleg egy viszonzatlan szerelemnek indult, milyen borzasztóan fájdalmas még így vissza is gondolni rá...
- Amm Jimin hyung - szólt nekem JungKook.
- Hmm? - lógattam továbbra is fejem lefelé.
- Ne hogy azt merd gondolni, hogy Jin hyung nem szeret!
Nem is gondoltam azt. JungKook, azt hiszi, hogy azt gondoltam, hogy most Jin lecserélt HyoSangra? Chô! Meg se fordul a fejembe. Nem vagyok pesszimista! Ami szomorúságot lát JungKook arcomon, arról a múlt megidézése tehet, meg, hogy SeokJin nem mondta el, hogy itt hagy, még ha egy kis időre is...
Jöjjön haza!... Akarom őt... Olyan buta, hogy ilyen váratlanakat csinál!
S még ô tart engem ostobának, hogy eltulajdonítottam ezt az egy láncot... Néztem le, de az ékszert most pont a pólóm takarta.
- Jin hyung azt mondta, hogy rossz fiú vagy, szó szerint. Ezt hogy értette? Ohh meg olyat is hallottam, hogy megerőszakoltad tegnap!! - hajolt képembe JungKook a kíváncsiskodó kérdéseivel.
- Hin halagsik lám, jakjánsz miatt - forgolódtam, hogy az említett ékszer lánca feltűnjön neki a nyakamban.
- Haragszik, lánc miatt?... - ismételte, amit értett a mondatomból, majd szemfülesként csak megtalálta a kincsecském. - Emiatt haragszik Jin hyung?... - húzta ki a felsőm alól. - De miért?... Féltékeny rá, vagy mi? - nevettet fel, amiért nem érti a szituációmat. Igazából én is ezt kérdezem; Jin hercegnô féltékeny rá, vagy mi? Miért foglalkoztatja ez annyira?... Felejtse már el! Felejtse és jöjjön ide hozzám!
Erre a gondolatomra, hátam mögül a lépcsőkön lépteket kezdtem hallani, majd fejem búbjára paskoltak.

- Yo, Jimin!
Ahhh ez csak a rágcsáló Hoseok ... Ahogy elkezdett előttem ugrálni elfogott a nevetés, majd hirtelen TaeHyungot kapta a kezeibe. Nem is vettem észre, hogy ô is lejött. Hát halkabb, mint J-Hope...
- Hoseok olyan jó, hogy jöttél! - csapta össze kezeit JungKook. - Vigyáznál Jiminre, ameddig töltőre teszem a gépem?
- No problem - állt le a folyamatos pörgésben és Vt elengedve, tisztelget, míg a másik szédülve seggre esett a padlón. A következő kép kocka előttem elvetette a korhatár nélkül megtekinthető karikát. J-Hope leguggolt először megcsiklandozva a kisebbiket, majd magához ölelte és ráharapott a fülcimpájára. S V meg mindenen csak kuncogott. Megszokhatta már, biztos... Itt vannak a szemem előtt, ezek a... hmmm mik is? Olyanok teljesen, mint a... játékos kis macskák! Vagyis... J-Hope egy rágcsáló... Azon nem változtatunk.

- Ágyja menjetek! - szóltam rájuk, mikor már nem kívántabb tovább hallgatni, ahogy élvezkednek.
V feltápászkodott és hozzám sétált. Arca olyan, mint mindig. Semmit mondó, csupa rejtély. Sose tudod, mire gondol.
- Magadat... kötözted meg így?
- Hülye kéldés!! - rúgtam felfele, de nem érte el Vt. Közben a háttérben a rágcsáló csak nevetett a humoros előadáson.
- Gyere TaeHyung, teázunk.
Tea délután?...
- A víz ott van felforralva. Csak vegyél elő egy bögrét - mondta TaeHyung és ment a pulthoz Hoseok mellé.
- Wáá forró! Forró! A kezemre öntöttem!!
- Itt a hideg víz - engedte V a csapot.
- Ehhh... Még jó, hogy nem az egészet öntöttem mellé... Jobb, ha feltörlöm - nyúlt másik kezével a fiókba. - Wáá fáj! Fáj! Megvágta egy kés az ujjamat!
- EZ KOMOLY??? - meredtek ki a szemeim ezen a balszerencsék sorozatán.
- Ragtapasz - mondta V és már ragasztotta is.
Hoseok direkt csinálja, hogy TaeHyung gondoskodjon róla, vagy csak szimplán ilyen hülye?... Fájdalmas.

Majd ezek ketten is itt hagytak. Szó nélkül... Ott ültem végtagokkal megkötözve, és senki nem volt velem. Elfogott az egyedül lét.
- Haaahóó Valaki!?? - néztem jobbra-balra, s a rongy csak dörzsölte ajkaim. - Senki??... SeokHin???... - csuktam be szemeimet és magam elé képzeltem hercegnômet. Csók utáni pirosas arcával és azzal a mosolyával, ami akkor kívánkozik ki rajta, ha belelát a fejembe. Kínos, ha látja a gondolataimat hahaha De ettől eltekintve, élek-halok azért a mosolyáért. Ahogy elképzelem és képzelgetem még jobban inkább látni akarom. Kimondhatatlanul szeretném ôt!
Mikor jössz haza?
Egyedül vagyok.
Hiányzol.
Szeretlek.
Ezeket akarom mondani neki, de nem érek telefonomhoz, amivel feltudnám hívni ôt. A nadrágzsebembe van, kezeim meg hátrakötve.
- Valaki!?? - vettem mély levegőt és búgni kezdtem, mint a búgó csiga, hátha valaki meghall.
- Jimin?~ Kényelmetlen a helyzet? - jött le a lépcsőn, majd elegánsan, kihúzva magát elém állt SeokJin!
- Hin! Hin! Oldozz ki! - kérleltem, mire ô lejjebb hajolt és hátranyúlva kioldozta a csomót, ami a számon lévő rongyot tartotta rajtam. S ismét szembe állt velem. - Jó sokáig voltál el, Hercegnô. HyoSang hyunggal kellemesen telik az idő?
Jin eddig halvány mosolya is eltűnt és ô maga meg lefagyott.
- Jimin... - pislogott szemeimbe nézve.
- Mi az? - néztem én is rá. Miért vág ilyen szomorkás pofát? Rosszat sejtek... Történt valami?
Hirtelen elkezdett sietős léptekkel menni a lépcsőhöz, de határozott hangommal megállítottam:
- Jin! Nem mehetsz el!!
- I-Igaz - felelte és sokkal lassabban visszajött. Behajtotta térdeit, hogy lehajoljon hozzám. Vállamra támaszkodott, másik kezével pedig a nyakláncot fogta meg. Közeledett hozzám, míg én egy tapodtat sem mozdultam. - Bocsánat - súgta és végeredményül egy kis puszi lett a szám szélénél.
- Mi volt ez? - fordultam felé.
- Most már mehetek - mondta s tényleg itt hagyott további szó nélkül, egy kérdésemre se válaszolva.

Mi volt ez?
Lefoghattam volna, ha nem lennék ennyire megkötve, s addig nem engedtem volna el, míg el nem mondja, mi baja. Mert baj van! Látom rajta! Ne nézzen hülyének! Ô a butus, nem én... Miért hagy itt engem megint? S most már aggódom is érte... Aaish.
Olyan lágyan puszilt meg... Meg az a bocsánat kérés... Azért kért bocsánatot mert el ment randizni?... M-Meg kéne mondanom neki, hogy nem tett semmi rosszat. Ha tényleg az a baja, hogy bántja a lelkiismerete... Akkor én segítek rajta. De ha más a baja, akkor is. Ve-Vele akarok lenni. Csak először... Először;
- Valaki oldozzon el!!!!

Jimin POV's END


JungKook feltűnő rossz kedvvel sétált be szobájába. Az épp lépcsőn felmászó Jin meg is pillantotta ôt. Megkérdezte volna, mi a gond, de a maknae bezárkózott.
- Remélem neki is csak a lelkiismerete a baja, hogy kikotyogta Jiminnek, hova mentem... - sóhajtott Hercegnô, majd a kanapé felé fordult, amibe RapMon édes álmokkal sziesztázott. - Hé! - bökte meg a mellkasát. - Hé! Oldozd el Jimint.
- Hô?? Mi? - ébredezett.
- Reggelt'!
- SeokJin?... Valami baj van? Mi ez az arckifejezés?
- Csak... Nem bírom magam...
- SeokJin... Sz-szeretnél beszélni róla?... - nézett a leader csapattársára.
- Ezt most úgy mondtad, mintha lelkizésre szorulnék - csuklott el a hangja és szemeihez kapott, amiért hirtelenjében könnyezni kezdett. - A rossz szokásaimat úgy se lehet egy lelkizéssel megoldani! - vettette le magát, mint akit löktek volna RapMon mellé a kanapéra.
- Tudom, hogy segítséget vársz. Ne játszd a butust.
- NamJoon... - nézett Jin a bölcsen szólóra. Majd újra belehajolt tenyereibe, eltakarva könnyektől nedves arcát. - Hihetetlenül gonosz vagyok. De tényleg kimondhatatlanul... HyoSang helyét direkt Jiminnel váltottam ki! S még mindig mindkettőtől kapok és elveszek csókokat, amiket nem is érdemlek meg. Egyet sem érdemlek meg!
- Ny-nyugodj le... - kezdte simogatni a leader Jin hátát. - Szívesen meg tennék neked bármit, hogy ne érezd magad rosszul, tudod jól. De amit az előbb elmondtál az nekem magas. Erről... Jiminnel kell beszélned.
- Jimin?... Ô most valószínűleg haragszik rám...Szemétnek tarthat...
- H-Hogy mondhatsz ilyeneket? Hisz ti együtt vagytok.
- Hja... Együtt. Most is együtt vagyunk itt, nem de?... - kezdte törölni nedves kezeit nadrágjába.
- SeokJin?...
- Reménytelen. Jiminnek még az a nyaklánc is fontosabb, mint én.
- Ez az! - ütött tenyerébe RapMon. - Az a nyaklánc! Amiatt van minden!
- Mi?...
- Most már komolyan el fogjuk venni Jimintôl azt az ékszert! Elég neki egy ékszer is, ami most butus módján itt sírdogál!