21 BTS: Gonosz tett

Jin's POV

Az éjszaka folyamán sem tudtam levenni az ajkaimról ujjaim. A bennem lévő forróság meg nem hagyott aludni, korán felkeltem. Túl korán. Emiatt délben leszek fáradt... Most meg csak hajnali négy felé közelít az óra. Visszaaludni viszont képtelen vagyok. Karjaimat összefontam fejem alatt és feljebb csúszva az ágyon a felettem lévő plafont bámultam. Mintha még nem ezerszer gondoltam volna vissza Jimin gyönyörű ajándékára. Egy idióta vagyok, hogy újra meg újra felidézem a csókot. Sötét volt akkor is, pont mint itt. Csak most minden csendes és nyugodt, ott meg robbanások, szédületes forgások voltak. Vajon... Jimin is ezt érezte? Ohhhh ha az a nyaklánc nem lenne, akkor most ott ébredtem fel volna mellette és talán meg is kérdezhetném most tőle. Buta-buta Jimin...
A nap fényt RapMonster rolói az ablakon nem engedték át, de órából ítélve, tudtam, hogy kint már világos van. Fel keltem az ágyból. Elzsibbadt végtagjaimat kinyújtottam, majd a tegnap RapMon által levetett és eldobott ruhadarabokat összeszedtem. Megfontoltan úgy döntöttem, hogy mindenkinek a szennyesét felpakolom, hogy mosásba vigyem.
Sugahoz kopogtam be elsőnek, nem érkezett válasz. Bátorkodtam benyitni, csak nincsen semmi rejtegetni valóra. Hülye gondoltaim miatt megráztam fejem, majd beléptem. Suga szuszogva feküdt alaposan betakarózva, még a száját is paplan fedte. Siettem utána JungKookomhozz. Ô se felelt, kopogásomra, így szemeimmel tudtam felmérni az okát. Szintén álom világban járt nagy ágyában, párnáját szorosan arcához ölelve. Mindig reménykedek benne, hogy csak a jó példát tanulja tőlünk, de állandó csalódás ér. Ruha hajtogatásba õ is olyan trehány fiúcska, mint Jimin. Karjaimba már alig fért ruha ezek után, így irányom a mosógéphez lett volna, de V szobája épp útba esett, szóval gyorsan benéztem hozzá. Kopogás nélkül léptem be, de nem történt emiatt semmi érdekes. Plüss majmok és oroszlánok hegye között hason fekve nyáladzott. Hmm Jimin szokta mondani, hogy én is körülbelül így alszok... Pocsolyát hagyva magam után ehehe...
Most már tényleg lehánytam a ruhákat a mosógéphez. Fellélegeztem, majd az a kérdés járt a fejembe, hogy Jiminhez most bemenjek, vagy sem? Áhhhh nehéz kérdés. RapMonnak biztos nem tetszene, de nem fog róla tudni. Meg Jimin biztos alszik még. Indultam hát az újabb szennyes adagért, a párom szobájába, ami úgy-ahogy az enyém is... Nem kopogtam, mert biztosra vettem, hogy alszik. Settenkedve léptem be, nyitva hagyva az ajtót.

Hát igen, ruhahegyek, ijesztő ruhahegyek. Mintha kedve szerint dobálózott volna a felsőivel - néztem körül - Tegnap délután még nem ilyen volt... Elgondolkodtató... Viszont most nem húztam tovább az időt, összeszedtem gyorsan, majd ahogy az ágyához értem, szívem nagyot dobbant. Orrommal megéreztem Jimin szokásos finom illatát... Felegyenesedtem és szunyókáló arcára néztem. Mélyen alszik. S megint csak félmeztelen.

De miért takarózik az én hálóingemmel?...

Lehet, hogy ennyire hiányérzete van?...
A-Aranyos...
Tudatom kívül közelebb hajoltam hozzá és suttogva nevén szólítottam. Azt szerettem volna, hogy felébredjen és olyan tegnapi csókkal kínáljon meg, de ez nem így megy, én hülye... Megráztam a fejem és halványan elmosolyodva az ajtó felé indultam.
- Szeretlek Jimin... - hagytam el ezzel a kis mondattal a szobát.
S akkor most J-Hope. Nála kopogtam, mert egyszer-kétszer tapasztaltam már, hogy korán kelő típus.
- Igen? - felelt vissza.
- Jin vagyok. Bejöhetek?
- Minek? - kérdezte, de én benyitottam. Trikóban és pizsama alsóba húzta fel a rolót ablakánál.
- A szennyest szedem csak össze.
- Hja, jó - ásított.
Pár farmert felkapva innen-onnan már mentem is ki, majd egy határozott hangra megálltam a mosogép felé.
- Hé! Jin!! A fekete farmert kérem vissza!!!
- Miért?...
- Te nem szoktad a zsebüket megnézni?? - mutatta, mire találtam benne két papír.
- Mi ez? Cirkusz?... - néztem rájuk, amik belépőjegyeknek tűntek.
- Pszt! Csak add ide, hyung, kérlek - nyújtotta kezét és visszaszolgáltattam tulajdonát.
- Hoseok... Zajos vagy... - dugta ki álmos buksiját JungKook.
- Bocsánat... - mondta és pizsamájának zsebébe dugta a két jegynek kinéző dolgot.
- TaeHyung is felébredt - mutatott a maknae a vele szembe lévő tárva nyílt ajtóra, ahol V a szemeit dörzsölgette.
- ViVi - kapta fel fejét J-Hope és felé sietett, majd beszéd nélkül bement a szobába és becsukta maguk után az ajtót.
Fura incidens, de hamar elfelejtettem velük törődni. Egy másik ajtó csukás felé fordultam. Hirtelen azt hittem, hogy más valaki, de csak JungKook döntött a 'nem alszik vissza' dolog mellett. Oda jött hozzám és gyanúsan nézett szemeimbe. Közelebb és közelebb lépett, arcomba hajolva, mire én már hátrafelé hajoltam.
- M-Mi az JungKookom?...
- Te. Ma.
- Igen? - léptem el.
- Magyarázatot kaphatok?
- Mire is? - kérdeztem vissza, miközben mentem a mosógéphez megszabadulni a szennyestôl.
- Tegnap azt mondtad, hogy ha HyoSang hyung itt lenne velünk, te nem lennél Jimin szerelme.
- Ilyet mondtam volna?
- Igen, és bővebb magyarázatot kérek, mert nem értem~ - állt elém és kérlôen felnézett rám.
- Mit szeretnél pontosan?...
- Helyes, hogy mással randizol?
- Mi?
- HyoSang hyunggal ma randizol, tudod.
- A-A-Az nem randi... Mi barátok vagyunk.
- Mindenki ezt mondja - fűzte karba kezeit.
- Mit hordasz itt össze? - kezdtem megzavarodni a szituáción. - Azt akarod mondani, hogy most meg akarom csalni Jimint???
- Igen.
- Neeeeem. Én nem, soha! - ráztam fejem.
- Jimin mit szólt a mai programodhoz?
- Hogy mit szólt?... - gondolkodtam el. Jiminnek egy szóval se említettem hova megyek, mikor vagy kivel.
- Nem mondtad el neki, hogy HyoSang hyunggal leszel - jelentette ki fejét rázva.
- Most mi van, JungKook? - értetlenkedtem. - Jimin most úgy se érdemli meg, hogy bármit is elmeséljek neki... Nem viselkedik normálisan. Nem is alszok vele.
- Hja, azért hallottalak tegnap nyögdécselni!
- Azok nem élvezetből jöttek!
- Most ezzel azt akarod mondani, hogy Jimin megerőszakolt!!!???
- Te tudod, hogy mit jelent, ha valakit megerőszakolnak??
- Én tettem fel kérdést hamarabb.
- Arra én nem mondok semmit... Mindenesetre, Jimin rossz fiú - még akkor is, ha olyan eszeveszettül jól csókol.
- Csak nehogy félre értés legyen HyoSang hyung miatt.
- Nem lesz, mert nem fogja megtudni~
- Jó-jó, én szóltam - emelte fel karjait és visszament szobájába, gondolom felöltözni.
Nekem is készülődni kellene. HyoSang bármikor hívhat, hogy menjünk.
- NamJoon - mentem be a leader szobájába, mikor már rendes utcai ruhába voltam.
- Mi az? - törülgette a szemét.
- Elmegyek HyoSanggal.
- Ahamm
- De sietek vissza.
- Ahamm
- Ugye vigyázol a tagokra?
- Ahamm
- Figyeld kérlek, Jimint. Maradjon a dormba. És legfőképpen, ne jöjjön utánam! Mond neki, hogy mindjárt jövök, csak kiugrottam.
- Mi??? Miért?? Hova mész?
- Most mondtam; Elmegyek HyoSanggal találkozni - ismételtem az ébredezőnek.
- Találkozni?... Randizni? - ült fel szemeit kikerekítve rám.
- Nem! Nem randizni! - szóltam le Rap Monster fejét, majd ott hagytam ôt, remélve, hogy nem lesz semmi gond.
S kimentem a dorm elé, várva várva.

HyoSang vörös ingbe jött, pont olyan színű, mint az orcái voltak, mikor végig nézett rajtam. Először azt hittem valami gond van, de aztán eszembe jutott, hogy csak régen voltam így vele kettesbe és most biztos boldog, csak úgy, mint én.
Kérdeztem, merre fele megyünk, mire ô felelte, sok helyre. Remélem azért nem fog sok idôt elvenni. Bár nagyon szívesen vagyok vele.
Van egy kis tér itt a BTS dorm közelében. Tényleg aprócska és eldugott. Szinte senki nem jár ide. Mi pedig, HyoSanggal gyakornokonként állandóan itt voltunk.
Középen van egy szürke, még is szép és elegáns szökőkút, de már több, mint két és fél éve nem működik termesztésen. Ha nem jár ide senki, nem éri meg működtetni, ez a háttérben lévő felfogás, így a díszes kis halacska szoborból mostanság csak csoda folytán kezdene folyni a víz. A kerek alakú szökőkutat beton veszi körül. A térnek határin meg kis padok vannak és összesen két, terebélyes fa.
Ez lenne minden és tényleg szürke az egész. Még nyáron se színesebb. De mi ketten ennek ellenére is, itt érezzük magunkat a legjobban. Csak egymagunk vagyunk. S a szokásos helyünk is meg van; A kisebbik fánál lévő pad.
- Emlékszel?... - kérdezte tőlem HyoSang, ahogy egy ideje már azt régi kis padot nézem.
- A csókodra? - nevettem el magam.
- M-Most miért nevetsz? Nem volt az vicces - motyogta pirulva.
- ÁÁÁ dehogy - kuncogtam. - Csak nem mertél rendesen megcsókolni~
Emlékszem; akkor épp beszélgettünk valami dologról, majd maga felé fordított és hirtelen két keze közé fogta az arcom. Először csak időzött és az ajkaimat totojázva figyelte, majd egy szende puszival, amit a számra lehelt, beérte.
- Kjhááá, ahogy visszagondolok, még jobb - kezdtem könnyezni a nevetéstől.
- Örülhetnél volna inkább, hogy volt akkor, aki ennyire szeretett...
- Persze, hogy örülök.
- SeokJin... Ha nem baj... maradjunk itt egy ideig... - suttogta felém fordulva. Én meg bólintottam.
Ekkor éles gondolatomban fel villant; Mit csinálhat Jimin?... Vajon RapMon vigyázz rá? S Jimin hallgat rá?... Hallgat-e rá?...

"Meg vagyok úgy, ahogy vagyok. Nem kell hallgatnom senkire!" - Jimin vajon mire gondolhatott pontosan, mikor olyan csúnyán hozzám vágta szavait? Gondolkozott előtte egyáltalán, hogy mit fog mondani? Vagy üres fejűen tette egymás mellé a szavakat? Ha meg üres fejűen, akkor meg az a kérdés, hogy miért vállt azzá? Nehogy már, mert annyira kívánta már a testi érintkezést! Attól annyira megkergült volna? Lehetséges?
- SeokJin... Min gondolkoztál el?
- ...Hogy min gondolkoztam el?...
- Igen, ezt kérdeztem - lépett hozzám közelebb. - Talán valami baj van?
- Ahh.. Nem-nem. Csak...
- Csak?
- Csak fáradt vagyok - mosolyogtam felé fordulva. - Üljünk le a szenthelyünkre - mondtam és megfogtam a kezét, hogy magam után húzhassam a padhoz. - Így ni - helyezkedtem el.
- Rám dőlhetsz - mondta.
- Ennyire látszik rajtam a fáradtság?? - ijedtem meg; öregedek vagy mi??
- Nem látszik rajtad, Hercegnő! Legalább is, én nem látom rajtad. Túl szép vagy... Az veszi el a figyelmemet...
- Mond csak, tetszem még neked?...
- Elméletileg - suttogta. - De... A ToppDoggban is szeretek valakit...
- Kit? Kit?~
- Az most nem számít, mert elgondolkodtam.... Tényleg hiányzol nekem, SeokJin!
- HyoSang?...
- Szeretnék veled lenni. Látni téged. Érinteni téged. Szeretni téged! Együtt lenni veled!
Ehhhh? K-Komolyan? Ez nem lesz ez így jó. Nekem Jimin az, aki együtt van velem!... Azt hiszem, f-fel kell ôt világosítanom...
- H-HyoSang, tudnod kell-
- Igen... Tudom!
- T-Tessék?... Tudod?
Honnét tud Jiminrôl??... Eddig miért nem említette??... Talán JungKook keze lehet a dolgokban?...
- Tudom, hogy nem lehetünk együtt...
- S-Sajnálom, HyoSang....
Mit is mondjak neki?... Most nagyon gonosznak érzem magam. Mintha HyoSang egykori helyét direkt betöltettem volna Jiminnel.
Tényleg ezt csináltam volna?...
Ilyen gonosz tettet?
Sôt... Azért is vagyok gonosz, mert tudom, hogy HyoSang sokszor gondolhat rám, én meg...  szinte egyszer se rá. Tudom, hogy van egy ilyen természetem, s nem szeretem magamba. Aljasnak tartom magam, hogy szánt szándékkal képes vagyok figyelmen kívül hagyni az embereket.
A tetejébe van itt még az is, hogy HyoSang tud mindenről. E-ezt most jól összekavartam magunknak... Ohhhh hogy szakadna rám az ég...
- SeokJin, te is nehezen viseled?
- He?
Kit? Jimint?
- Tudod... Meglehetne szokni. De én nem akarom. Vagyis... Majd muszáj lesz. Így neked is azt ajánlom. Lassan... Úgy is... Muszáj lesz. Igen.
Mégis miről beszél?...
- Igen. Bármennyire is szeretlek, a köztünk lévô távolság közén áll!
- Ohh!
- Mindketten egy remek csapatban dolgozunk, s sok is a munkák, szigorú a beosztásunk. Így... Tényleg le kell mondanunk az együtt létről.
- Szóval te nem tudsz semmit?...
- Mi?
- Nem. Semmi. Igazad van! Csak a távolság miatt nem lehetünk együtt. A munkánk közénk áll. Én is pont ezekre gondoltam!
- SeokJin... - fogta meg arcomat kétoldalt. - Még most is közénk áll... Mennem kell... - suttogta, majd megcsókolt. Hosszas-hosszasan tartó érintése végén, meleg leheletét éreztem, majd ahogy eltávolodott végigsimított az arcomon és elment, mosolyogva.