Megjegyzés: Ha a részvények (profitja) felmennek azt Bikának nevezik, "A Bika felöklelte!" Ennek ellentéte a Medve, "A Medve lecsapta..."
Ketten, MinHyuk és YuKwon elsétált megkeresni JaeHyo álltal megadott lakcímet. Utcákon járkáltak oda és vissza, mire észrevették a ház számot. Meglepődtek,nem hitték, hogy várni fogják őket.
- Harmadszorra mentek itt el - szólt mély hangon egy magas fiú, ahogy kinyitotta előttük a kaput. JiHoonra emlékeztette őket, majd el is felejtették a gondolatot, hiszen nem tudják, hogy mit keresnek itt.
A város széle, a külváros csöndes, mégis csupa meglepetés. Ismeretlen. Még könnyen el is lehet tévedni.
Bevezették őket, egy átriumon át, ami tükrözte a normális panelházak kiskertjeit, csak fehér oszlopokkal körülövezve. Gaz volt az járókôre ránőve, egészen az ajtóig. Amögött tovább vezetett az út egyenesen, egy folyóson, míg egy tágas szobába nem értek. Vörös világítás volt, és a szembe lévô falnál egy kanapé. A levegőben látszott a por, ami még inkább nagyobbító hatást kedvezett a térnek. Valahol fúrás hangot hallottak, majd mélyet szippantva, az orrukat megcsapta az erős festék szag. Építkezés, felújítás.
- Szar ügy. Elfelejtették a munkások az ablakot - súgta MinHyuk, ahogy körülnézett. Csak négy átjárót látott azzal együtt, amin bejöttek.
Az elôtte lévő díszes kereten átsétálva meg is jelent előttük egy mosolygós és széles vállú személy. Magasabb volt annál, aki fogadta ôket, de hamar leült a fotelbe, így nem is törődtek testi adotságaival. Elég volt rajta látni a márkás fekete inget.
- A JaeHyo gyerek küldte őket?
- Ez jó, JaeHyot legyerekezték, ez tetszik - jegyezte meg MinHyuk YuKwon felé fordulva. - Amúgy hjam. Csak azt nem tudjuk, miért jöttünk.
- Woo TaeWoon vagy?
- Miért érdekel? - kérdezett vissza YuKwonra. - Amúgy inkognitó nélkül igen.
A két fiú összenézett a végleges válaszra, mire a bekisérôjûk elhaladt mellettük, minden bizonnyal a főnöke mellé állva.
- Lehet még kérdezni - szólt TaeWoon. - Nem azért küldtem ki értetek Sejun-t, hogy csak itt bámészkodjatok.
- Miért is kell itt lennünk? - adott ki álköhögést MinHyuk, mire TaeWoon közvetlen és lenéző hangnembe szólt kettôjükhôz;
- Kíváncsi a ti JaeHyotok! Elmondtam neki, és elmondhatom nektek is a tényeket. Befolyásolom a részvénypiacot, ennyi! - mosolygott szélesen. - Mondhatni, el tudom érni, hogy másokat lecsapjon a medve.
- S nem mintha a medvét fizetnék le, olyan képtelenség, egyszerűen csak van egy matematikai kulcsunk.
- SeJun, csak tényeket, csak tényeket.
- Nem tudtam, hogy JungWoo nem számít ténynek...
- Psztülj... - nézett rá, majd a lesüllyedt csöndben a karfára könyökölt. - Elmondtam, amit akartam - motyogta.
- Most mit teszünk, Kwonnie?
- Most? Várunk - nyúlt a zsebébe telefonjáért, miközben TaeWoon a haját igazgatta;
- Ammmm Sejun, hol van Sungmin? Alszik?
- Utoljára a kertben láttam. Ide küldjem?
- Ide jöhetne...
Pár pillantás után egy sovány, igen karcsú fiatal fiú jelent meg. Félmosollyal ment az idősebbhez, miközben hosszú ujjú felsôje lógott karjain, kézfejeit el is takarva. Rövid nadrágja felgyûrödött térdeinél, ahogy felmászott a kanapéra, TaeWoon közvetlen közelébe.
- Sungminnie...
- Valami nyomaszt? - kérdezte simogató hangon. Mélyen nézett az idôsebb szemeibe, aki pedig lefelé bólintott, miközben tenyere a másik combjára tévedett. Nem zavarta, közelebb húzódott, mire hófehér arcára nedvesen simultak TaeWoon ajkai, egy nagy, meleg sóhajtással;
- Jobb, ha itt vagy - adott válasz félét az előbb feltett kérdésre, és a környezetével nem is törődve magáévá tette a fiú alsó ajkát, mire éhesebben esedezett az egész érintésért, a forró kényeztetésért, amit garantáltan megkapott.
- Elhúztam a csíkot! - jelentette ki elfordulva, visszafogott hangon az egyik 'vendég'.
- MinHyuk!
- Kint megvárlak - szólt félvállról, és arcán látszott, hogy egyedül is ki fog találni.
- Remek... - sóhajtotta YuKwon egyedül maradva, és még JaeHyo se vette fel a telefonhívást. - Előadásra egy prostituálttal nem fizettem be...
- Mi va'? - fordította élesen a fejét a 'vendég're Sungmin. Értette, ahogy rangját mélységesen lealacsonyították. - Azt hiszed, árucikk vagyok!? - szólt plafonig felemelt hangon. - Mit gondolsz, hol vagy? Itt nem stricik munkája folyik.
- Hagyjad...
- Ki ez a tudatlan itt? - mérte végig az ácsorgó fiút. - Nem szoktunk senkit se fogadni.
YuKwon érezte, hogy ideje lenne neki is megtalálnia a kijáratot. Újból hívta JaeHyot.
- Fiúk! Etetés! - jött be elkiáltva magát egy festett hajú srác. Ruhája színes, fényes, arcán nagy mosoly, és felemelt kezében zacskók, amikben ételt hozhatott.
- Üdv itthon, Taeha, Yuhwan - köszöntek neki és a mögötte bejövőnek is.
YuKwon pislogva nézett a két fiatalra. Mindketten vékonyak voltak, és szemükben látszott a pezsgés, majd észrevette, hogy szorosan fogják egymást kezét. Tenyereik összetapadva maradtak minden lépés közben.
- A kapuban álldogált egy pasas, mikor jöttünk - szólt a magasabbik kifele mutatva.
- Ahogy meglátott minket, azt mondta, el akar tűnni a francba... - bigyeztette ki ajkait az előbb Taeha-nak szólított személy. - Nem értem - gondolkodott el, miközben karját lóbálni kezdte Yuhwanéval együtt.
- Én most elköszönök - jelentette ki YuKwon körülnézve a társaságon, és harmadjára nyomta be JaeHyo számát. Elment a frissen megjelent pár mellett, a kijárat felé szedve lábát.
- Ahhh dejó, hogy felvetted már! - szólt a telefonba, miközben ment és ment kifele.
"Az előbb látottakat jobb elfelejteni" - gondolta, és semmi nem is akadályozta meg ezt számára. Ellentétben MinHyukkal, aki fruszláltan várakozott a koszos falnak dőlve a járdán. Az utca csendes volt, miközben elméje zajos.
- YuKwon! - szólította meg társát, ahogy az kitalált a kapun. - Hívd fel nekem JaeHyot!
- Vonalban van - válaszolta, mire MinHyuk kikapta kezéből a mobilt.
- Haló! Ha még egyszer ilyen helyre küldesz, tudni fogom, hogy kórházi kosztra fáj a fogad! Puszta kézzel fog--
- Mondtam, hogy megkérhetek mást - felelt azonnal a vonal másik végén. - Akkor kellett volna visszautasítanod a dolgot, mikor kiadtam, MinHyuk. Nem így utólag. Igaz, nem tudhattad, hogy -- - beszélt és beszélt JaeHyo normális hangnemben, amiben egy kis fáradtság hangzott a halk szavai közt.
MinHyuk maga elé bámulva tartotta a telefont a füléhez. Nem szólalt bele. Egy feltett kérdésre sem reagált, mire JaeHyo elköszönés nélkül tette le, mondván dolga van.
YuKwon kezébe némán került vissza a mobiltelefon.
- Mi a baj, MinHyuk?
- Semmi... Csak... Fura volt hallani a hangját...
Eközben Taeil otthonában a hangulat, akár a óvodában, alvás után. Dübörgés teli és "ha törik, ha szakad, az alsó szomszédoknál fog kikötni az egész lakás", egyszóval pezsgett avagy ugrált az élet.
- Hyung!
- Dongsaeng!
- Hallasz, Jiho Hyung!??
- Azt mondtad, hogy hyung?
- Igen!!
- Akkor hallak, JiHoon dongsaeng!
- Találkoztam ma a kislánnyal és a kisfiúval, akik itt laknak. Ismered ôket?
- Igen, ismerem. Egyik nap igen hasznos infoval láttak el...
- Hallod, ezek úgy nônek, mint a...
- "Mint a..." Hát mik nônek úgy?
- Mint a befizetlen csekkek száma - jelent meg az ajtóban Taeil karba tett kézzel.
- Ugyan Taeil hyung! Nem látod az ÁFÁtól az erdőt! - kiabált JiHoon kuncogva.
- Akkor mondok mást! Úgy megnőttek, mint az ok nélküli hangzavar a lakhelyemen! - mutatott a talpa alatti parkettára, majd a két neveletlenre. - Egy arasznyi távolság van köztetek! Minek kiabálni!?
- Ne légy ilyen merev, Taeil - nyújtotta ki a nyelvét Zico, és kisebbeket kezdet ugrálni. - Gyere fel te is az ágyra~
- Nagyon jók a rugojai! - nevetett JiHoon, és Zico helyett is nagyokat dobbantott. - "Egyszer voltam nálatok, leszakadt az ágyatok!"
- Segítség... - suttogta Taeil homlokon csapva magát. - Ha beveritek a fejeteket, nem veszem a fáradtságot! Se elsősegélyt, se mentővel nem fogok szolgálni.
- Taeil, gyere játszani!
- Taeil hyung!
- Csörög a telefonom. Csöndet! - szólt komolyan, mire Zico ugrásból leült az ágyra, de JiHoon tovább kínozta a bútort.
Taeil eltávolodott tőlük, és előkapta zsebéből a mobilt. A nevet leolvasva kíváncsian mosolyogva érintette meg a zöld gombot.
- Üdvözöllek a világunkban ismét! - köszöntötte hangsúlyosan.
- Miről beszélsz?...
- Elvesztetted a telefonszámom, vagy mi történt? Rendesen eltűntél, JaeHyo. Veled együtt a két másik fiú is. Elutaztatok? Visszamentél szülôbolygódra?
- Mondhatni, de nem érdekes.
- De meggyötört a hangod!... Ahh MinHyuk bántott? - nevetett enyhe gúnnyal, mire JaeHyo vele;
- N-Nem... - válaszolta. - Más most minden. A tőzsdével kezdtem foglalkozni, a család miatt.
- Értem...
- Mond, mennyire értesz a részvényekhez?
- Van egy európaim, de gondolkodtam, hogy veszek mellé egy Latin-Amerik-- - háttér zaj csapta meg a beszélő szabad fülét.
- Hyung! Van itt valamilyen plüss állat? Ha nincs... Nem megyünk át a gyerekekhez?
- Várj! Letöltötted azt az appot, amit mondtam?
- Nem, Jiho hyung, de tudod, hogyan működik a zenelejátszó, ha véletlenszerûre van beállítva?
- Hát... Amúgy reggel vettél paradicsomot?
- Hát volt paradicsom, így vettem szappant.
- Az jó, akkor megkeressük a gyerekeket?
- Mi ez a zaj, Taeil? - kérdezett rá JaeHyo. - Hol vagy?
- Otthon. Csak tudod itt is "más most minden". Bár ha most elmennek 'gyerekeket keresni', akkor lehet, hogy nem jönnek vissza... Legfeljebb megbilincselve.
- Nevetnék, ha lenne hozzá kedvem - mondta komoran, de Taeilt nem is érdekelte annyira;
- Miért érdekelnek a részvényeim? - kérdezte.
- Hát... Milyen az európaid?
- Nyitott tözsderészvény... Mit gondolsz? Én nem foglalkozom vele. Már egy ideje nem figyelem a bika-medvét... Azt se tudom, hogy van-e profitja.
- Rendes tözsderészvény... Apámnak azok mellett aranyrészvénye is van. Tudod, mit jelent?
- Az jogot biztosít, azaz valamilyen különlegessége van.
- Befolyásolhatja a pénzért robotoló társaság működését.
- ... Normálisabb lett a hangod - mondta Taeil elmosolyodva. - Mond, miért is hívtál?
- Ismered Woo TaeWoont?
- Nem. Ki az?
- A mostani tözsdepiacban Dél-Korea egyik legnagyobb bika viadal nyertese.
- Szakadjon rá a medve - nevetett.
(Megjegyzés ismét: Ha a részvények (profitja) felmennek azt Bikának nevezik, "A Bika felöklelte!" Ennek ellentéte a Medve, "A Medve lecsapta...")
- Már egy ideje figyelem... Egyszerre vett két indiai részvényt, ami az elôzô héten csak szakadékból szakadékba esett.
- Valami cselt használ? Hallottam a shortolásról például... (= Mások részvényeit adja el, és olcsóbban visszaveszi.)
- Ez nem shortolás. A pénzt nem kereskedelmi úton szerzi, hanem... Egyszerűen hozzááramlik. Más részvényei a medve mancsa alatt van, miközben az övé a levegőbe emelkedve. Mintha irányítaná a medvét, hogy hol, mikor és mennyire csapjon le....
- Sokat foglalkozhattál ezzel...
- Szemet szúrt!... Azon gondolkodtam, hogy temérdek aranyrészvényei van, amikkel irányít másokat, de TaeWoonnak nincs bejelentett cége.
- Utána néztél a pasasnak?
- Szinte mindent. Beszéltem vele telefonon is. Még a cégem egy részét is képes voltam ráállítani az ügyre.
- De én nem vagyok a céged tagja... Mégis segítséget akarsz kérni tőlem? - nevetett Taeil a telefonba.
- Igen - mondta határozottan JaeHyo, kertelések nélkül, mire rá is tért az indokra: - Woo TaeWoon, Woo Jiho bátyja.
Ketten, MinHyuk és YuKwon elsétált megkeresni JaeHyo álltal megadott lakcímet. Utcákon járkáltak oda és vissza, mire észrevették a ház számot. Meglepődtek,nem hitték, hogy várni fogják őket.
- Harmadszorra mentek itt el - szólt mély hangon egy magas fiú, ahogy kinyitotta előttük a kaput. JiHoonra emlékeztette őket, majd el is felejtették a gondolatot, hiszen nem tudják, hogy mit keresnek itt.
A város széle, a külváros csöndes, mégis csupa meglepetés. Ismeretlen. Még könnyen el is lehet tévedni.
Bevezették őket, egy átriumon át, ami tükrözte a normális panelházak kiskertjeit, csak fehér oszlopokkal körülövezve. Gaz volt az járókôre ránőve, egészen az ajtóig. Amögött tovább vezetett az út egyenesen, egy folyóson, míg egy tágas szobába nem értek. Vörös világítás volt, és a szembe lévô falnál egy kanapé. A levegőben látszott a por, ami még inkább nagyobbító hatást kedvezett a térnek. Valahol fúrás hangot hallottak, majd mélyet szippantva, az orrukat megcsapta az erős festék szag. Építkezés, felújítás.
- Szar ügy. Elfelejtették a munkások az ablakot - súgta MinHyuk, ahogy körülnézett. Csak négy átjárót látott azzal együtt, amin bejöttek.
Az elôtte lévő díszes kereten átsétálva meg is jelent előttük egy mosolygós és széles vállú személy. Magasabb volt annál, aki fogadta ôket, de hamar leült a fotelbe, így nem is törődtek testi adotságaival. Elég volt rajta látni a márkás fekete inget.
- A JaeHyo gyerek küldte őket?
- Ez jó, JaeHyot legyerekezték, ez tetszik - jegyezte meg MinHyuk YuKwon felé fordulva. - Amúgy hjam. Csak azt nem tudjuk, miért jöttünk.
- Woo TaeWoon vagy?
- Miért érdekel? - kérdezett vissza YuKwonra. - Amúgy inkognitó nélkül igen.
A két fiú összenézett a végleges válaszra, mire a bekisérôjûk elhaladt mellettük, minden bizonnyal a főnöke mellé állva.
- Lehet még kérdezni - szólt TaeWoon. - Nem azért küldtem ki értetek Sejun-t, hogy csak itt bámészkodjatok.
- Miért is kell itt lennünk? - adott ki álköhögést MinHyuk, mire TaeWoon közvetlen és lenéző hangnembe szólt kettôjükhôz;
- Kíváncsi a ti JaeHyotok! Elmondtam neki, és elmondhatom nektek is a tényeket. Befolyásolom a részvénypiacot, ennyi! - mosolygott szélesen. - Mondhatni, el tudom érni, hogy másokat lecsapjon a medve.
- S nem mintha a medvét fizetnék le, olyan képtelenség, egyszerűen csak van egy matematikai kulcsunk.
- SeJun, csak tényeket, csak tényeket.
- Nem tudtam, hogy JungWoo nem számít ténynek...
- Psztülj... - nézett rá, majd a lesüllyedt csöndben a karfára könyökölt. - Elmondtam, amit akartam - motyogta.
- Most mit teszünk, Kwonnie?
- Most? Várunk - nyúlt a zsebébe telefonjáért, miközben TaeWoon a haját igazgatta;
- Ammmm Sejun, hol van Sungmin? Alszik?
- Utoljára a kertben láttam. Ide küldjem?
- Ide jöhetne...
Pár pillantás után egy sovány, igen karcsú fiatal fiú jelent meg. Félmosollyal ment az idősebbhez, miközben hosszú ujjú felsôje lógott karjain, kézfejeit el is takarva. Rövid nadrágja felgyûrödött térdeinél, ahogy felmászott a kanapéra, TaeWoon közvetlen közelébe.
- Sungminnie...
- Valami nyomaszt? - kérdezte simogató hangon. Mélyen nézett az idôsebb szemeibe, aki pedig lefelé bólintott, miközben tenyere a másik combjára tévedett. Nem zavarta, közelebb húzódott, mire hófehér arcára nedvesen simultak TaeWoon ajkai, egy nagy, meleg sóhajtással;
- Jobb, ha itt vagy - adott válasz félét az előbb feltett kérdésre, és a környezetével nem is törődve magáévá tette a fiú alsó ajkát, mire éhesebben esedezett az egész érintésért, a forró kényeztetésért, amit garantáltan megkapott.
- Elhúztam a csíkot! - jelentette ki elfordulva, visszafogott hangon az egyik 'vendég'.
- MinHyuk!
- Kint megvárlak - szólt félvállról, és arcán látszott, hogy egyedül is ki fog találni.
- Remek... - sóhajtotta YuKwon egyedül maradva, és még JaeHyo se vette fel a telefonhívást. - Előadásra egy prostituálttal nem fizettem be...
- Mi va'? - fordította élesen a fejét a 'vendég're Sungmin. Értette, ahogy rangját mélységesen lealacsonyították. - Azt hiszed, árucikk vagyok!? - szólt plafonig felemelt hangon. - Mit gondolsz, hol vagy? Itt nem stricik munkája folyik.
- Hagyjad...
- Ki ez a tudatlan itt? - mérte végig az ácsorgó fiút. - Nem szoktunk senkit se fogadni.
YuKwon érezte, hogy ideje lenne neki is megtalálnia a kijáratot. Újból hívta JaeHyot.
- Fiúk! Etetés! - jött be elkiáltva magát egy festett hajú srác. Ruhája színes, fényes, arcán nagy mosoly, és felemelt kezében zacskók, amikben ételt hozhatott.
- Üdv itthon, Taeha, Yuhwan - köszöntek neki és a mögötte bejövőnek is.
YuKwon pislogva nézett a két fiatalra. Mindketten vékonyak voltak, és szemükben látszott a pezsgés, majd észrevette, hogy szorosan fogják egymást kezét. Tenyereik összetapadva maradtak minden lépés közben.
- A kapuban álldogált egy pasas, mikor jöttünk - szólt a magasabbik kifele mutatva.
- Ahogy meglátott minket, azt mondta, el akar tűnni a francba... - bigyeztette ki ajkait az előbb Taeha-nak szólított személy. - Nem értem - gondolkodott el, miközben karját lóbálni kezdte Yuhwanéval együtt.
- Én most elköszönök - jelentette ki YuKwon körülnézve a társaságon, és harmadjára nyomta be JaeHyo számát. Elment a frissen megjelent pár mellett, a kijárat felé szedve lábát.
- Ahhh dejó, hogy felvetted már! - szólt a telefonba, miközben ment és ment kifele.
"Az előbb látottakat jobb elfelejteni" - gondolta, és semmi nem is akadályozta meg ezt számára. Ellentétben MinHyukkal, aki fruszláltan várakozott a koszos falnak dőlve a járdán. Az utca csendes volt, miközben elméje zajos.
- YuKwon! - szólította meg társát, ahogy az kitalált a kapun. - Hívd fel nekem JaeHyot!
- Vonalban van - válaszolta, mire MinHyuk kikapta kezéből a mobilt.
- Haló! Ha még egyszer ilyen helyre küldesz, tudni fogom, hogy kórházi kosztra fáj a fogad! Puszta kézzel fog--
- Mondtam, hogy megkérhetek mást - felelt azonnal a vonal másik végén. - Akkor kellett volna visszautasítanod a dolgot, mikor kiadtam, MinHyuk. Nem így utólag. Igaz, nem tudhattad, hogy -- - beszélt és beszélt JaeHyo normális hangnemben, amiben egy kis fáradtság hangzott a halk szavai közt.
MinHyuk maga elé bámulva tartotta a telefont a füléhez. Nem szólalt bele. Egy feltett kérdésre sem reagált, mire JaeHyo elköszönés nélkül tette le, mondván dolga van.
YuKwon kezébe némán került vissza a mobiltelefon.
- Mi a baj, MinHyuk?
- Semmi... Csak... Fura volt hallani a hangját...
Eközben Taeil otthonában a hangulat, akár a óvodában, alvás után. Dübörgés teli és "ha törik, ha szakad, az alsó szomszédoknál fog kikötni az egész lakás", egyszóval pezsgett avagy ugrált az élet.
- Hyung!
- Dongsaeng!
- Hallasz, Jiho Hyung!??
- Azt mondtad, hogy hyung?
- Igen!!
- Akkor hallak, JiHoon dongsaeng!
- Találkoztam ma a kislánnyal és a kisfiúval, akik itt laknak. Ismered ôket?
- Igen, ismerem. Egyik nap igen hasznos infoval láttak el...
- Hallod, ezek úgy nônek, mint a...
- "Mint a..." Hát mik nônek úgy?
- Mint a befizetlen csekkek száma - jelent meg az ajtóban Taeil karba tett kézzel.
- Ugyan Taeil hyung! Nem látod az ÁFÁtól az erdőt! - kiabált JiHoon kuncogva.
- Akkor mondok mást! Úgy megnőttek, mint az ok nélküli hangzavar a lakhelyemen! - mutatott a talpa alatti parkettára, majd a két neveletlenre. - Egy arasznyi távolság van köztetek! Minek kiabálni!?
- Ne légy ilyen merev, Taeil - nyújtotta ki a nyelvét Zico, és kisebbeket kezdet ugrálni. - Gyere fel te is az ágyra~
- Nagyon jók a rugojai! - nevetett JiHoon, és Zico helyett is nagyokat dobbantott. - "Egyszer voltam nálatok, leszakadt az ágyatok!"
- Segítség... - suttogta Taeil homlokon csapva magát. - Ha beveritek a fejeteket, nem veszem a fáradtságot! Se elsősegélyt, se mentővel nem fogok szolgálni.
- Taeil, gyere játszani!
- Taeil hyung!
- Csörög a telefonom. Csöndet! - szólt komolyan, mire Zico ugrásból leült az ágyra, de JiHoon tovább kínozta a bútort.
Taeil eltávolodott tőlük, és előkapta zsebéből a mobilt. A nevet leolvasva kíváncsian mosolyogva érintette meg a zöld gombot.
- Üdvözöllek a világunkban ismét! - köszöntötte hangsúlyosan.
- Miről beszélsz?...
- Elvesztetted a telefonszámom, vagy mi történt? Rendesen eltűntél, JaeHyo. Veled együtt a két másik fiú is. Elutaztatok? Visszamentél szülôbolygódra?
- Mondhatni, de nem érdekes.
- De meggyötört a hangod!... Ahh MinHyuk bántott? - nevetett enyhe gúnnyal, mire JaeHyo vele;
- N-Nem... - válaszolta. - Más most minden. A tőzsdével kezdtem foglalkozni, a család miatt.
- Értem...
- Mond, mennyire értesz a részvényekhez?
- Van egy európaim, de gondolkodtam, hogy veszek mellé egy Latin-Amerik-- - háttér zaj csapta meg a beszélő szabad fülét.
- Hyung! Van itt valamilyen plüss állat? Ha nincs... Nem megyünk át a gyerekekhez?
- Várj! Letöltötted azt az appot, amit mondtam?
- Nem, Jiho hyung, de tudod, hogyan működik a zenelejátszó, ha véletlenszerûre van beállítva?
- Hát... Amúgy reggel vettél paradicsomot?
- Hát volt paradicsom, így vettem szappant.
- Az jó, akkor megkeressük a gyerekeket?
- Mi ez a zaj, Taeil? - kérdezett rá JaeHyo. - Hol vagy?
- Otthon. Csak tudod itt is "más most minden". Bár ha most elmennek 'gyerekeket keresni', akkor lehet, hogy nem jönnek vissza... Legfeljebb megbilincselve.
- Nevetnék, ha lenne hozzá kedvem - mondta komoran, de Taeilt nem is érdekelte annyira;
- Miért érdekelnek a részvényeim? - kérdezte.
- Hát... Milyen az európaid?
- Nyitott tözsderészvény... Mit gondolsz? Én nem foglalkozom vele. Már egy ideje nem figyelem a bika-medvét... Azt se tudom, hogy van-e profitja.
- Rendes tözsderészvény... Apámnak azok mellett aranyrészvénye is van. Tudod, mit jelent?
- Az jogot biztosít, azaz valamilyen különlegessége van.
- Befolyásolhatja a pénzért robotoló társaság működését.
- ... Normálisabb lett a hangod - mondta Taeil elmosolyodva. - Mond, miért is hívtál?
- Ismered Woo TaeWoont?
- Nem. Ki az?
- A mostani tözsdepiacban Dél-Korea egyik legnagyobb bika viadal nyertese.
- Szakadjon rá a medve - nevetett.
(Megjegyzés ismét: Ha a részvények (profitja) felmennek azt Bikának nevezik, "A Bika felöklelte!" Ennek ellentéte a Medve, "A Medve lecsapta...")
- Már egy ideje figyelem... Egyszerre vett két indiai részvényt, ami az elôzô héten csak szakadékból szakadékba esett.
- Valami cselt használ? Hallottam a shortolásról például... (= Mások részvényeit adja el, és olcsóbban visszaveszi.)
- Ez nem shortolás. A pénzt nem kereskedelmi úton szerzi, hanem... Egyszerűen hozzááramlik. Más részvényei a medve mancsa alatt van, miközben az övé a levegőbe emelkedve. Mintha irányítaná a medvét, hogy hol, mikor és mennyire csapjon le....
- Sokat foglalkozhattál ezzel...
- Szemet szúrt!... Azon gondolkodtam, hogy temérdek aranyrészvényei van, amikkel irányít másokat, de TaeWoonnak nincs bejelentett cége.
- Utána néztél a pasasnak?
- Szinte mindent. Beszéltem vele telefonon is. Még a cégem egy részét is képes voltam ráállítani az ügyre.
- De én nem vagyok a céged tagja... Mégis segítséget akarsz kérni tőlem? - nevetett Taeil a telefonba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése