51 BTS Ülj le vagy feküdj le velem

Suga POV

Míg Jimin engemet, én őt tartom nyomasztónak... Ez a kölyök most komolyan rajtam tartja szemét...
- Bejön az egyedi swag énem, Jiminnie? - túrtam a hajamba, mikor találkoztunk egyik kora reggel. Már most szúrósan nézett rám, vagy csak úgy, ahogyan nem nyerte el az én tetszésem. - Mi dolgod?... - kérdeztem, hiszen észre vettem, keres valamit.
- Jin... Nem ébresztett... Eltűnt...
- Nézd meg J-Hopenál - vontam vállat.
- Be van zárva az ajtaja...
- Pont, hogy miattad.
- Most a pótkulcsát keresem - nézett körül. - Itt kell lennie valahol - mondta feszülten koncentrálva, és már kezdte is nyitogatni az összes eléje kerülő fiókot.
- Srácok!
Jin hyung hangja szólt, kétségtelen.
- Kell még a kulcs, vagy-- - böktem vállon, de ô is érzékelte mögöttünk Jin hyung jelenlétét. Azonnal hozzá futott.
- Hogyhogy egyikötök se vette észre, hogy JungKook beteg!?
Jin hyung igazi hyungos énje előtt vicces Jimint látni. Ilyenkor a töpszli esélyei egyenlők a nullával. Nem oszthat, nem szorozhat a kor különbséggel.
- Magas a láza. Mitől lehet? - kérdezte tőlük, miközben kezében egy látszólag nedves kendőt hajtogatott.
- Akkor... Gondolom én fogok gondoskodni róla.
- Miért pont te? - kérdeztem Jimint, miközben Jin hyung velem egyszerre szólt hozzá; Beküldte őt a fürdőbe JungKookért. Természetesen a partnerére figyelt, s nem rám.
Eltűnt, és mire ismét megjelent, a maknae a hátán kapálózott, félmeztelenül, miközben a pizsama nadrágja is inkább felfedte fehér bőrét. Lefelé csúszott róla, ahogy izegtek-mozogtak a végtagjai.
- Tegyél már le!... - közölte rekedtes halk hangon, illetve követelte, miközben Jimin el nem engedte a lábait, hiába vergődött.  - Miért nem teszel le?
- Hogy lehet ilyen hülyét kérdezni?...
- Hát kit kérdezzek?
Jimin direkt úgy tett, mintha leejtené;
- Hallod, feladok rád egy meleg pólót, a szobába maradok veled, amíg el nem alszol... Jin direkt neked csinál levest, boldognak kéne lenned!
- Tegyél le... - suttogta zaklatottan, miközben Jimin hajába hajtotta oldalra fordított fejét. Rám nézett.
"Ha a kanapéra vágysz, gyere ide mellém" - bámultam szemeibe, és egyszer se pislogtunk, míg el nem tűntünk egymás látóköréből.
- Most meg miért szuggerált?... - fintorogtam.
Lehet stírölni. Pózolok is, megannyiek kedvéért... De ha pár szót szeretne megvitatni, akkor... Itt van mellettem a hely. Bazi üresen. "Leülhet velem..."
Adok a társaságomból, bár... Neki pont nem szívesen. Mérges vagyok rá inkább. Igen, azt hiszem az vagyok. Olyan gyerekes dolgot talált ki. 'Éjjeli puszik!'... Ô találhatta ki, nem más.
Kínában az együtt töltött napjaink mondhatni nevetségesek voltak. Egyik éjjel, egy kis közvetlen bújás, másik éjjel, egy kis érintés, harmadik típusú éjjel, egy kis szende puszi. Idétlen, hogy egyszerre legalább két dolgot nem volt képes megvalósítani. Itthon pedig úgy használt, mint egy nagy plüss állatot, amit nem vitt be magához az ágyába, így állandóan csak egy 'jó éjszakát!' kaptam s a három lehetőség közül az egyikkel húzta az agyam. Erről senki más nem tudott, amíg igazán szánalmasa nem vált a helyzet. Sikerült Jimin szeme láttára esti jópofiznia velem JungKooknak.Nem egy körültekintő rutinozó... Ijedtében akkor majdnem szájon csókolt...
'Párolog el az erkölcs' - jegyezte meg röhögcsélve akkor az alacsonyka. Igazat adtam neki. Nevetséges ez a módszer a gátlások lerázásához.
'Helyetesítse a puszi pajtásod a fogkefe, én nem állok sorba a szerepért' - azt hiszem így ráztam le JungKookot. Igen. Valami ilyesmit mondhattam, mire ô... Ô... Visszabeszélt, de mit is mondott?...
'Nem merek, de csókolózni akarok.'
- Aaaaaish - görcsbe szorult ujjaimat fejemhez kaptam. - Miért lehet aranyos egy ilyen éretlen!?

- Suga hyung! Törpementes a terep?
A suttogás felé fordultam. Láttam, J-Hope bujkál.
- Tiszta... - válaszoltam neki, hogy csak én vagyok a terepen, bár önmagamon kívül.
Jobb, ha vissza szállok a valóságos jelenbe. Fel kell készülnöm, hisz előttem egy problémákkal küszködő dongsaeng van.
- Ahhh... Most mond meg, hyung! Mi rosszat tettem én, amiért most kerülnöm kell a napfényt?...
- Idol lettél.
- Nem konkrétan a bőrömre céloztam, hanem, hogy attól kell félnem, mint egy bankrabló. Kincset loptam, de csak egy éjjelre!
- Hoseok, légy őszinte! Mond meg az igazat Jiminnek.
- Mit mondjak?
- Egyszerű - ültem fel rendesen, és szemébe nézve rágtam szájába a helytálló vallomást. - "Jin hyungot pár óráig ki akarjuk sajátítani én meg Suga", mert hát TaeTae-t ugye nem keverjük bele? Mi pedig osztozunk, mint jó testvérek.
- Hogy én... meg te ki akarjuk sajátítani... P-Pár órára-- Megfulladok!
Hirtelen egy nedves rongy szorult J-Hope torkára, bár nem volt váratlan. Persze, hogy Jimin.
- Ki ne mond! Ki ne mond!
- Igen, elfelejtettem hozzátenni, hogy utána fuss, de úgy... Tudod! Úgy! - sziszegtem, miközben szemeim előtt Jimin gyilkos tekintettel kényszerítette térdre J-Hopet. - Úgy, hogy ne történjen meg ez veled...
- Mit csinálsz Hoseokkal?...
V lépett színre értetlenkedô tekintettel. De tényleg olyan hamisíthatatlanul normálatlan arccal, amit én is tudnék vágni, ha mondjunk Jin is jönne és azt mondaná, "Nyugodtan legyen vérontás."
- H-Hoseok?... - lépett félve közelebb hozzánk V.
- Épp szeretgetem. Nem tud megszólalni a gyönyörtől - felelte Jimin jobban szorítva a rongyot, de J-Hope hülyébb lenne nem ellenállni. Előre dőlt, könyökeire esve, mire Jimin egyensúlyát elveszte a hátára borult.
- Segíts, ViVi!
- Ahhhh elég legyen az unalomból! - szólt az agresszív, és J-Hopet két vállánál fogva magával szembe fordította. Nyomta le a földhöz, és újból kezébe vette a gyilkos fegyvert, a kendőt. - Tessék - adta oda az alatta fekvőnek. - Egy kis újítás, hogy ne én csináljam a piszkos munkát. Intézd el magad - mondta hideg vérűen.
- Suga hyung, te segíts!
- É-Én? - mutattam magamra. - Ha most elintézitek egymást, nekem lesz a legjobb! Kérlek... Logika!
- "Logika!" Ô fog elintézni engem!
- Elhalmozlak szeretettel, kicsi-- - Jimin elharapta a nyelvét, amiért V váratlanul meglökte őt. Igaz, ezzel a 'támadásával' csak egy fűszálat mozdíthat el, nem egy olyat, mint a csapattársunk. - V... Akarsz valamit? - fordította a fejét a közbeavatkozóra.
- Nem tom'... - s másodszorra is meglökte a vállánál. Tekintette tényleg azt súgalta, hogy nem tudja miért használja a tenyereit Jimin tologatására. Lehet, az ösztönei akarják elérni, hogy ne üljön senki J-Hopera. Ennek ellenére, jelen pillanatba ô is ráült a szabad lábra. Az alatta lévő hasra támaszkodott és rendesebben lökte meg Jiminit;
- Szá-szállj le innen!... - kapaszkodott bele J-Hope pólójába, amiért kicsit hátradőlt. A figyelmeztetésre V csak elgondolkodottan hümmögött, és inkább közelebb hajolt készen létbe tartott karokkal. - Képbe se vagy, V! - szólt rá ismét, hogy maradjon ki a 'buliból'.
- Fiúk! - szólt J-Hope mindkettőjükre. Kényelmetlennek érezhette, ahogy a veséjébe térdelnek. A szétterpesztett lábaival biztos nem szeretett volna küzdőtér lenni.
- Igaz, nem tudom, mit csináltok, de ne csináljátok.
- Nem lesz hosszú. Te csak pattanj le innen! - ragadta marokba V ruhájának a nyakát.
- Hé! TaeTaet ne merd bántani! - csapta J-Hope a rongyot Jimin arcába, mire az egész nappalit átvágta RapMon hangja;
- Jimin! Hol jár a fejed meg a kezed!?
- Jimin... - ez már Jin hyung sóhajtása volt; - Nyugodtan legyen vérontás.
- Mi a rosseb! - húzta le a gravitáció az állam.
V most magára ismert énbennem ugyan úgy csodálkozó számpárunk miatt.
- Kívánságod számomra--
- Azonnal tedd zsebre a kezeid! Csak szeretnéd, hogy pártoljam az ököl bunyót! - rázta a fejét, oda sietve hozzájuk. - Miért nem sakkoztok inkább!? Különben is mit tett J-Hopeshii!? - hangja éles volt. Lehetséges, a mérgéből vett lendületével sikerült felhúznia egy kézzel a padlón kikötött áldozatot.
Jimin pár pislogás után látszólag azonnal leghiggadt, és nyüszítve ment hyunghoz. Átölelte, miközben betartotta az előbbi utasítást; "... tedd zsebre a kezeid!"; Jin hyung farzsebébe csúsztatta mind kettőt.
Tudnám, hogy az előbbi méreg ilyenkor hova száll... Már ötvenegy kilométerre lehet. Nem is látom. Mosolyognak, komolyan... Mindegy. Mire kitalálom, hogy mi zajhat bennük, addigra eltűnnek. Igen, ahogy most is.
Ismét egymagam. Miért csak itt ülök? Gőzöm sincs. Egyszerűn egyedül ülök.

Csoszogás zavarta meg a pár percnyi csendet. Máris gondoltam, hogy ismét J-Hope settenkedik, de ha nem ô, akkor...
- Suga hyung...
- Könnyes a szemed. Aludnod kéne, nem?
Lehet, hogy felébresztette az előbbi party JungKookot.
- Direkt megvártam, hogy tiszta legyen a levegő - jegyezte meg, és felém sétált. Ô is bujkál valaki elôl? - Jiminek csak tettem, hogy elaludtam.. De azelőtt még beszélgettünk... - motyogta. Pizsama nadrágja rajta maradt, és felül egy szellősen logó rövid ujjúba lett belebújtatva. Haján látszott, hogy fetrengett. - Hallod, hyung, tényleg kipróbálnád Jin hyunggal?...
- Miről beszélsz?... - néztem a szemeibe, ahogy ô is az enyéimbe, miközben felmászott mellém. Sarkaira ült, és figyelt. Az előbb tényleg azt kérdezte, ami hallottam? - A válasz nem tartozik rád... Mégis miről beszéltek Jiminnel?...
- Csak rákérdeztem Kidoh hyungra, mire azt mondta, hogy Jin hyung nem bír elszakadni tőle. Ha zenét hallgat, az vagy 2AM vagy Kidoh albuma. Aztán hozzátette, hogy ez nem zavarja, mert aki gondot okoz számára az Hoseok és te, hyung. Ezért meg akarom kérdezni. Ha tényleg tehetnéd, akkor Jin hyungot te...
- Nem kell ilyeneken gondolkodnod!...
Ahhoz képest, hogy beteg, rendesen jár a szája.
- De aggódok.
- Miért?... Csak lázas vagy - tettem tenyerem homlokára csak úgy a szituáció megszokásából. Mindenki ezt teszi.
- De jó hideg - mosolyodott el.
Igen, szerintem is hideg lehet. Nem mozogtam, nem száguldozik a meleg vérem az ereimben.
- Jin hyung reggel kérdezte... Mi miatt lettél beteg? - érdeklődtem, de ezt is csak úgy hétköznapi hangulatban. Nem izgatott, hogy miért lázas. Lázas... Forró az arca is.
- Ne vedd le - suttogta, mikor az orcáján csúszott le a tenyerem. Izzadt nyakát is kicsit megérintettem. Cirógatta a kezem.
- Mitől lett lázad? - az előbbi kérdésemre nem felelt, de mintha a mostani is elsuhant volna a füle mellett.
- Suga hyung - szólított meg vékony hangon, és a szeme előtti vállamra ráemelte kezeit. Jobban hozzám kúszott. - Tôled.
Ez a válasz volt?
- Miattam?
- Miattad - bújt a nyakamba váratlanul. - Miattad! - ismételte nyűgös hangon. - Nem tudtam aludni, mert a képzeletemben rosszat csináltál velem.
- JungKook, komolyan beszélsz!? Ne ijessz meg!...
- Te ijedsz meg!?... Szerinted én mit éreztem? - kérdezte halkan. - Nem bírtam mit csinálni magammal...
- Rám kellett--... - nem mertem kimondani. Túl kínos. Lehetséges, hogy énrám kellett... Szépen szólva; gondolnia, miközben könnyített magán.
- Nem bírom! Tedd vissza a kezed! - mozgolódott. Hisztis!? - Melegem van. Vedd le a pólóm!
- Dehogy veszem!
Most komolyan utasítgat!?... Nincs magánál.
- Csinálj valamit!
- V-Veled? - nyeltem, mire eszembe is jutott egy ötlet, de...
- Suga hyung... Segíts nekem... - ölelt át a nyakamnál. Rám borult. Én tartottam ôt tovább...
Nem is szóltam semmit. Amennyire tudtam felé fordultam, de nem emeltem fel talpaimat a földről.
Hála, ki tudom használni most fagyos kezeimet. Ezzel segíthetem talán... Csak segítek, mert beteg. Nem lesz baj.
Tenyereimet hátulról becsúsztattam pólója alá, rátapasztva parázsló hátára.
- Hülye! Ne nyögj! - szóltam rá, miközben kétségtelenül elpirultam. Szégyen, hogy a hangjára így reagáltam.
- Hideg... Jó.
Nem bánom, ha élvezi. Ahogy neki a hûtés, nekem ugyan olyan jól esik a fûtés. Csak ne lihegne úgy, mint aki mindjárt elélvez, miközben masszírozom a hátát... 'Kapcsolja ki már a hangeffekteket!' - gondoltam, mire elhallgatott. Ajkai az én arcomra simultak.
- JungKook, most komolyan ijesztgetsz!? - remegtem meg, mire nyakamba is-- mintha puszi helyett igazi csókot adott volna.
- Megérintenél e-lôlôl is? A mellkasomnál... - suttogta fülembe. Egyértelműen kényeztetést szeretne.
Míg az egyik kezemet a pólójában előre húztam, addig a másik a hátára nyomódott, csak, hogy tartsa miközben munkálkodok. Igen meglepő, milyen ügyesen kezelem... Miután enyhítettem forróságán, tenyeremet a kényeztetni való bimbóhoz vezettem. Végig húztam rajta az ujjaimat, dörzsölve, majd ahogy kettő közé szorítottam, erőteljesen felnyögött.
- Érzékeny?
JungKook hátrakapta a fejét nyakamból. Egyik kezét szájára szorította, mire én pirulva néztem bekönnyesedett szemeit.
Kényelmesebb lett volna, ha nem látom az arcát. Így nem tudom folytatni. Olyan, mintha előjátékot játszanánk...
- Suga hyung - vette le a kezét ahogy megszólalt, és visszaemelkedett az arcomhoz. Ajkaival a szám széléhez ért...
- Én nem foglak megcsókolni... - pusmogtam, mire tartotta a miniméteres távolságot.
- Nem bírok tovább térdelni... Feküdjünk le!
- Gondold át miket mondasz, könyörgöm!
- Szédülök - távolodott el tőlem, mire okosabbnak tartottam kezeim munkásságát végleg abbahagyni. - Forog a világ... - nézett körbe, majd lehunyta fáradtnak kinéző szemeit. Hátradobta magát. Elterült. - Rosszul vagyok.
Szerintem a láza miatt nem is tudja felfogni, hogy most sikerült teljesen felizgatnia magát.
- Takard!... - sziszegtem.
Nincs is rajta alsó nadrág, csak a pizsama... Teljesen látszik. A szemeim pedig nem akarják elhalasztani a látványt a megkeményedett lába közti részéről.
Ha a teste olyan jó tüzes felül, akkor alul is annak kell lennie. Fôleg belül.