50 BTS: PadlizsáN

Jimin POV

Ezt az álszentet! Először megszeppenve kérte, vagy csak célzott rá, hogy segítsem ki a pácból a meleges ügye miatt, meg is tettem. Erre!? Csak úgy aljasan elrabolja az én mindenemet egy éjszakára. Kösz, Hoseok. Nagyon!
- Gyere csak velem szembe, nem leszek kíméletes - dübörögtem a folyosón, miután egy kevéske alvásból ébredtem fel. SeokJin hálóingébe tekerve magam kerestem egy élőlényt, de sehol senki, pedig nincs is olyan korán. - Ahh V! - jött ki a szobályából. - Alusztok még? Jin?
- Takarít - mutatott háta mögé.
- Akkor mond neki, hogy ne maradjon kettesben Hoseokkal - motyogtam kibigyesztett ajkammal.
- He?...
- Azt mondtam, hogy az egyiket zavard ki!
- Jó, de addig menj el vásárolni.
- Miért? Addig tartana? Mit csinálnak?
- Nem, csak Jin hyung mondta, hogy kell pár dolog - nyomott a kezembe egy papír cetlit, amin csak két fűszer meg az a fura zöldség neve szerepelt. Ha Jin főzni szeretne, nem bánom... Bár értékelném, ha velem jönne...
- Mindegy. Megyek - sóhajtottam Jin írására nézve, és rendes ruhában elindultam.
Nem vagyok MÉG a főzés nagy mestere, ezért időbe telt a boltban lévő összes fűszernek a cetliét elolvasnom, hogy most melyik kettő is kell, miközben a padlizsánt szerencsére egyből feltudtam ismerni. Fekete, simabôrû uborka vagy mi, egy másik bolygóról, V biztosan tudja, honnan.
Haza felé már futottam.
A vásárlás nem okozott örömet, de az, hogy Jin hercegnônek vittem, az már jobban. Ott lenni vele fôzöcskézni... Hogy is szokta mondani RapMon hyung? "He is a princess, but in the kitchen he is a queen."... Ha tudnám, mit jelent pontosan...

Mire haza értem, JungKook már be volt fogva.
- Ez ilyen előízesítés - magyarázott neki, mikor beléptem a konyhába.
- Hát itt az én hercegnôm, aki lecserélt engem, holmi szerelmes pár együtt léte miatt!
- Tegyél bele annyit, ahány éves vagy papíron és nem amennyinek érzed magad! - szólt szigorúan JungKookra, mire én szomorú arccal letettem a pultra a bevásárló zacskót.
- Nem figyeltél... - mondtam.
- Jó, de most cukrot vagy sót?
- Attól függ, hogy most mit csinálsz.
- Ha tudnám! - emelte fel kezeit a maknae, miközben Jin még mindig nem fordult felém.
- Miért nem figyelsz rám?... Hahó! Figyelj!... Figyelj rám! Figyelj rám! - szinte már motyogtam a sok ismétlést.
- Jimin hyung, tedd ki nekem a krumplikat!
- M-Mit utasítgatsz!?
- Igen, egy tálcára tedd ki, kérlek - szólalt meg Jin, de nem is nézett rám. Nekem beszélt egyáltalán? Tudja, hogy Én vagyok itt?...
Ahogy a tűzhely fölé hajolt, kanállal megkevert valami ínycsiklandónak készülő dolgot, de nem láttam arcán azt a fényes mosolyt, amit figyelni szoktam.
"Velem kellett volna 'aludnia'..." - gondoltam, és halk sóhajtással hátba támadás szerűen már karoltam is át derekánál. Nyújtozkodtam tarkójáig, hogy finom bőrére egy puhító csókot adhassak. Nyakánál már kétségtelenül érzett engem. Széles hátának döntöttem homlokom, és találgattam, hogy milyen illatot is érzek most. Nem Hercegnôjé. Porrá vált paprika, szétdarált fűszerek, pólóján pedig szimpla öblítő szaga. "Nem ezt akarom..." - dörzsöltem fejem hozzá, mire kezeim maguktól csúsztak lefelé. Zavarta tenyerem a farmer anyaga, letéptem volna róla, de mégis inkább combján lefelé kószáltak a tapintásaim, majd azoknak a belső felére merészkedtek, ahol igazán szeretem csókolgatni. Olyan védtelen és puha szokott lenni ott.
- Jimin!...
Hirtelen elkaptam a kezeimet, ahogy felém fordult.
Tényleg... Rühelli, ha hátulról csinálgatok dolgokat.
- Legalább rendesen reagáltál - suttogtam szemeibe nézve, és arcára simítottam tenyerem. Meg akarom kapni a reggeli csókomat.
- Jimin, ne csináld most...
- Hülye leszek egy lehetőségek is elhalasztani... - mondtam kuncogva, de hiába kényszerítettem magam lábujjhegy állásra, Jin elfordította a fejét. - Hé! - szorult össze a szívem. Valami nagy baj van. Mi történhetett? - Jin... Mi bánt? - látszott, nem óhajt válaszolni. - Valami nehezet szeretnél főzni?
Megrázta lehajtott fejét.
-  Reggel... - kezdett bele, de magába fojtotta, ahogy oldalra, JungKookra pislogott.
- Na! Áruld el nekem! - mutattam fülemre, hogy suttogja bele, mire le is hajolt.
- A-Alvás közben... Amm... - hangzott a hangján, hogy kínosnak tartja. - Mindig... Nyáladzok... A húzat miattam lesz nedves... Téged lehet, hogy már nem zavar, de...
- Sose zavart - vágtam rá. - Hercegnô, én szeretlek - tettem tenyereim két orcájára. -, nagyon is - suttogtam. - Megölöm J-Hopet, ha zaklatott a szokásod miatt!
- Ô nem zaklatott... Én érzem magam rosszul miatta. Utálom ezt magamban!
- Ez esetben játszunk pszichológust. Feküdj rá a kanapéra, én meg segítek rajtad - mondtam komoly hangsúllyal, de nem tudtam arcomon uralkodni. Feltûnôen elmosolyodtam, hiszen már éltem az ötletemben, ahol a teste átadja magát az akaratomnak.
Jin a szemeimbe nézett, olyan mindent tudóan, hogy sikerült zavarba ejtenie. Vajon ilyenkor úgy lát-e a fejembe, hogy csak tudja a képzeletem vagy esetleg látja is? Ugyan azt képzeli el, amint én? Két szép csuklót leszorítva az élvezetért...
- Jimin... - fordított el a tekintetét. - Hoztál padlizsánt?
Váltott!

- Hozhattál volna üdítőt! - kaptam ki JungKooktól, de gőzöm sincs milyen alapon. Kikísérem én az ajtón, ha csak nem lábbal rugóm ki, bár így is úgy is képes lenne egymaga megtalálni a közértet.
- Igyál krumpli lét, kis pucoló! - mentem hozzá megsimogatni a fejét.
- Miért érzem, hogy ami belőled árad az álkedvesség!?...
- Gyerekek! - hangsúlyozta a többesszámot Jin, mélyen sebet vágva belém. - Melyikőtök pucolja meg a padlizsánt?
- Megszokás pucolni?
- Most úgy kell. Miért kérded?
- Mivel kell egy padot pucolni?...
- Tisztítóval, JungKook, ne hülyéskedj!
- Te ne hülyéskedj! Csak rövidítettem a padlizsánt.
- Hja hogy csak röv-ítettél...
- Ba'?
- N'
- J'
- JungKookkie, nálad van a pucoló, csináld légyszi.
Hercegnôm kérésre a kezébe vette, de a hámozásba belekezdve nagy szemekkel nézett fel;
- Ez belül fehér?...
- Igen. Nem rózsaszín...
- Kívül fekete, belül fehér...
- Kívül lila.
- Lila? Fekete!
- Lila...
- Kétszínű.
- Olyan, mint Jimin, nem?
- Olyan, mint én!? - néztem érdeklődve Hercegnôre, majd arra a padlizsán nevű növényre. Az lennék én? - Ugye csak viccelsz? Kikérem magamnak, én nem holmi zöldség vagyok egy idegen bolygóról!
- Mirôl beszéltek? - hallottam meg V hangját az átjáró felől, mire be is merészkedett a körünkbe.
- Jimin sokszor kétszínű.
- Mostantól a padlizsán a kétszínű szónak egy szinonimája.
- Ne röhögtessetek! Hasonlítsatok inkább egy... Egy vízforralóhoz! - mutattam. - Bár vizet nem forralok, de Jint jól tudok, nem? - öleltem át majdnem fellökve szerelmem, de pont mögötte állt V. Miattam rendesen be is vágta az oldalát a konyhapult szélébe.
- Nah, hyung! - adott ki sértôdôtt hangot, miközben kezével fájós részét dörzsölte. - Cs-csak megszerettem volna kóstolni... Ezért bántani...
- N-Ne haragudj, TaeHyung - szólt Hercegnôm, és karjaimat megragadva kibontakozott ölelésemből. Kanalat fogott a kezébe, Vnek oda nyújtva. - Ez itt még csak a zöldség nélküli íze, de nyugodtan kóstold meg.
V erre kanalazni kezdte a szószt...
- Éhes vagyok...
- Minnél többször kóstolod, annál finomabb lesz.
- Ez igaz?
- Mindig igaz.
- Ahh értem! - ütöttem tenyerembe.
- Mond hyung, magammal vihetem a lábost?...
- Inkább szólok, ha kész lesz... - mosolygott Jin, hiszen hálás volt, hogy megdicsérték a főztjét.
Ahogy V kiment, enyém lett Hercegnôm figyelme. Igazából csak úgy rámpillantott, hiszen már törődött is volna tovább az étel készítéssel, de ezt nem engedhettem meg neki. Ahogy megragadtam kezeit, lebólintott a megérintett felületre.
- Ne várass tovább - suttogtam, és lehúztam őt az ajkai megízleléséért. Tudtam, hogy ínycsiklandó lesz a nekem kijárt reggeli csók, még ha ilyen későn is kaptam meg. - Még, Jin! - kapaszkodtam belé erôsen, tartottam magamnál, csak, hogy dús ajkain élvezkedjek.
- De itt... - jutott szóhoz, de még se akartam, hogy rajtam kivûl mással törödjön, másról beszéljen, mást nézzen...
- Jin... - bújtam hozzá, miközben kezeim bekúsztak hátul hosszú pólója allá. Az a melegség kell nekem, amit jelen pillanatban csak az ujjaimmal érezhetek. - Minnél többször kostollak, annál finomabb leszel éjjel. Nem igaz, Hercegnô? Te mondtad...
- Jimin... - suttogta a nevem, és éreztem, hogy el-elérem már a célom, hogy ölelkezésben állapodjunk meg mindkettőnk akaratából.
Errefelé tartó lépteket hallottam, de tettem ellene, hogy Jint és engem bármi is meg tudjon zavarni. Nyelvemet használtam, és minden kis nyögésére harapva kaptam ajkaira, ami miatt szemei folyamatosan csukva maradtak.
- Csodálkoznom kéne, hogy a konyhában nem főzés zajlik?... - hallottam a betolakodó unott hangját JungKook felől.
- Suga hyung...
- Előtted csinálják?
- Én csak krumplit pucolok.
- A végén valamelyikük felizgat - mondta, mire feléjük pislogtam.
Suga hyung ujjai JungKook hajfürtjeiben eltűntek, pihentek a maknae fején, de tudnám, hogy mit akarnak azok a szempárok, amik olyan különösen néznek. Zavar. Valamin nagyon gondolkodik. Hol ránk figyel, hol a tenyere alatti alanyra.
- Suga hyung, te is padlizsán vagy, nem?
- Padl--? Átmentél TaeHyungba!?
- Úgy értem, hogy velem te... N-Nem érdekes... Én csak krumplit pucolok.
Mégha nem is annyira figyeltem rájuk, megértettem Kookkie kérdését.
Ahhh De most, hogy tudnék valaki másnak a kétszínűségével foglalkozni, ha egy arany színű hercegnôvel együtt majszolom az életet. Csókolgatni akarom, kóstolgatni.
A háttérben letelepedett csöndre következtetve, Suga hyung már felszívódott. Tisztán hallhattam szerelmem hangját, de sajnos JungKook is... Mégis... Jin nyögéseiért a szívemet oda adom. Aranyos, miközben karjaimban csak miattam van.
- Nem engedlek...
Tudom, le kéne állnom, de túl közel vagyok már... Teljesen felizgulok...
- J-Jin hyung, ha készen vagyok, elmehetek?
Francba! Gondoltam. JungKook hangjára már egybôl fogja is vissza magát...
- Á-Állj... - tette szájára tenyerét bepirosodott arccal.
Ahhh... Akkor jöjjön az 'adjuk be az angyali csókherceget' terv;
- Hercegnô!... - estem térdeimre. - Rosszul fogom érezni magam, ha most nem lehetünk egymásé - dőltem lábára, combját egyik karommal magamhoz szorítva, csak hogy figyeljen énrám. - Tudod, Hercegnô - fogtam meg lelógott kézfejét és csókot nyomtam rá. -, az ajkaim csak a tieid. A tied vagyok! Foglalkoznod kell velem.
- De mindjárt befejezem a főzést...
Miért nem vált be!?

Tényleg képes volt tovább fôzécskézni. Közben nem is tudtam mit csinálni. JungKook volt a jobb keze.
A felmelegedett testemet szellőztettem a pólóm emelgetésével a nappali felé vánszorogva. Az alvás hiány miatt a fáradtság most kezdett el igazán gyôtôrni. Aaish Jint akarom.
- A-A. Látnod kellett volna Suga hyung. Úgy ébredt fel, hogy menten észrevettem a nyálfonalat. Ahogy feltámaszkodott... Szemei még bágyadtan meredtek a párnára. Ahh nem tudom, mit álmodhatott, de szépen nyáladzott.
- Még mindig hülyének tartalak, amiért pizsama ruhában hagytad ágyba feküdni.
- Ehhh de olyan jó volt kettőjükkel aludni! Ha ma is megtudja győzni V, hogy éjjel velünk legyen, én-- Jimin! - ugrott fel, pedig már olyan közel voltam!
- Most kezdődik a Tommy-Jerry - mondott Suga hyung igazat, és J-Hope már futott is.
- Gyere vissza, Te! - kapdostam ruhája után, miközben körbe futottuk a nappalit. - Ilyen húzással keseríteni a kapcsolatom!
- N-Nem is csináltam semmit!
- Én meg még boldognak akartalak látni tegnap, basszus! - rugtam utána, de a szobák felé futott. - Aljas dög! - kísértem ki ezzel az artikulált megszólítással.
- Most meg mi a problémád? - vonta a figyelmem magára Suga hyung. - Baj, ha azon agyalunk, milyen lehet Jin hyunggal csinálni?
- Attól függ, mit csinálni...
- Hát mégis mit lehetne csinálni vele?... Mit gondolsz? Jó a testével, nem igaz? - nézett közvetlenül a szemembe. - Még arra a pár percre is izgató visszaemlékezni, amikor meztelenül láttam...
- Verd ki a fejedből!
- "Szabad nemiélet" van! Hogy valakit idézzek...
Megijedtem. Suga hyung hangneme megrémisztett.
- Mégis mit gondolsz?... JungKookkal játszadozol - suttogtam. -, sőt NamJoon hyunggal is játszadoztál... S most komolyan... Azt hiszed, hagynálak, hogy játszadozz Jinnel is? - hangsúlyom rideg volt, mégis elmosolyodott a kérdésemen.
Nyomasztó. Bár ne léteznének padlizsánok, komolyan...