5 FREEDOM Ship: Kim HyunJoong célja

YongHwa követelőzni kezdett a FREEDOM Ship fedélzetén az azonnali kikötést illetően a legközelebbi városba.
- Nem akarok szárazföldre menni - jelentette ki HongKi halkan, érthetően, hogy a másik megértse.
- Nyavajás vasmacska vagy! Mintha bíznál benne, hogy örökre ezen a hajón tudsz maradi - bökte oldalba a Kapitányt, mire a saját kezén a még mindig ott díszelgő félbilincs élesen felcsengett, ahogy a lánca hozzáverôdôtt.
- Te nagyon szeretsz ám' veszekedni - sóhajtotta. - Miért vagy ilyen? Inkább érezd jól magad a hajómon!
- Soha! - vágta rá. - Kényelmetlen veled lennem - fordította oldalra a fejet és a szeme sarkából utálatosan meredt HongKira, aki elnémulva állt előtte, de mégis mondani akart valamit. A hangszálai viszont cserben hagyták ezúttal. Egy hanggal se támogatták a beszédet és a veszekedést. Végül igazat adott a testi reakcióinak, s lehunyt szemmel vett mély levegőt. Kezeivel YongHwa ruhaujjába kapaszkodott, majd egy hirtelen mozdulattal rákapott a hófehér bôrû vállra az ajkaival. - Normális vagy!? - lökte el magától.
- Csak adok rá okot, hogy "kényelmetlenül" érezd magad - fintorgott, apró mosollyal, majd hangos léptekkel ott hagyta őt, JongHoont keresve, hogy megvalósítsa a kényes kalóz kérését. Kikötnek a legközelebbi városba. Sétáltatni viszi. Csak egy séta.

Ez volt a terv, de ahogy megérkeztek, nem egy enyhe felhajtás zajlott a kikötőben.
Mindenki egy csoportba gyűlt és kiabált.
- Tömlöcbe, és vaskeresztre!
- Kövezés legyen! Kôvezés!
- Mind a hetet elkapták?
HongKi a tömegbe férkőzött YongHwaval az oldalán, akit JungKook kísért. A legfiatalabb jött velük, mert Minhwan igazán elfoglaltnak látszott a felhők nézegetésével.
- Elnézés, de mi folyik itt? - kérdezte a Kapitány egy öregtől, aki neki háttal lóbálta a kezét nagy örömmel;
- Elkapták a környék kalózait - válaszolta.
- Kiket? - lépett közelebb hozzá, mert az óriási tömegben nem tudták rendesen hallani egymást - Van nevük?
- Valami Seven, mert heten vannak. Az egyikük az a nagyon kölyök képű - világosította fel amennyire tudta, de HongKinak és a másik kettőnek sem rémlett semmilyen Seven vagy hasonló név.
- Csöndet! Figyelem! Elhallgatni! - emelkedett ki ládára állva a tömeg közepében egy széles vállú és igen csak jóvágású fiatal ember. Hangja kellemesen simogató volt, mégis erős, hogy segítségével a figyelmét megkapja. Nők kezdtek áradozni róla, aztán ájuldozni, miközben a férfiak tisztelettel figyeltek rá és a mondanivalójára.
- Ô a város irányítója - mondta JungKook kiszúrva a jelvényt.
- Akkor ô a fôrendôr is, igaz?
- Hallod, HongKi... Én nem akarok rendôrôkkel találkozni - szólt YongHwa a Kapitány mögött állva. - Hallod, amit mondok, HongKi!? - emelte fel a hangját, mire megannyi ember szegezte oda a tekintetét.
A kétszer is megszólított most komoran lefagyott, aminek YongHwa nem értette az okát.
- Ajaj, balhé! - pusmogta JungKook és egy kis kulcsot elővéve YongHwa szabad bilincse felét a saját karjára zárta. A kávékalóz ezt kiszúrta, és már kiabálni akart, hogy a fiatalkánál volt egész végig a nyitó, amit ô éjjel-nappal keresett, de nem szólalt meg.
Most már körülöttünk is feltünô sürgés-forgás vette kezdetét.
- HongKi?
- Az a HongKi?
- Azt mondták HongKi?
- Az a kalóz, akit ritkán lehet látni?
Sugdolózott a tömeg, terjedt a hír, s mire biztosra mentek kérdéseikkel, már egy körbe lett zárva a beszéd alanya. Körül állták Lee HongKi kapitányt.
Kiabálni kezdtek az őrségnek, hangzavart keltve.
- Még egy kalóz!
- Hát remek ez a nap!
- Éljen a városunk, és Kim HyunJoong!
- Mi az öröm? - jött oda maga az ünnepelt, a városfô, minden női szív rablója, mégis becsületes lelkű rendőr vezető. - Milyen kalózról beszéltek?
A megjelenésére JungKook hirtelen HongKi elé állt, magával rántva YongHwat is.
- Ne rángass ebbe bele! - mondta a szó szoros értelmében a kávékalóz, és igyekezet kerülni a fôrendôr tekintetét.
- Állj félre, fiú! - szólt HyunJoong.
Olyan formát alakított a tömeg, hogy pontosan ki lehetett szúrni, ki is a kör közepe.
- JungKook, hagyd...
- Dehát...
- Nem lesz semmi gond - mondta a Kapitány magabiztosan, mire a fiatal nem takarta tovább, helyette szorosan mellé állt. Féltette az ô kapitányát.
- Miért nem próbál elszökni?
- Földbe gyökerezett a lába a félelemtől.
- Hát igen. Kim HyunJoong előtt bizony mozdulni se lehet, csak e-el-- - legyezgette magát egy kisasszony, aztán elájult.
- Lee HongKi kalózkapitány, vagy tévednénk?
- Kalóz szó nélkül igen, talált, süllyedt.
- Ilyen alibit csak most hallok először - kuncogott. - Kalóz, aki tagadja, hogy kalóz! - a tömeg is nevetni kezdett. - Ez valami új divat?
- Lee HongKi kapitány nem kalóz! - szólt közbe JungKook bátran. - Ezt, mint ötven fokozatú biztonsági, kimondhatom - vett elő egy jelvényt, amivel igazoltatta magát.
- Kimondhatod, s a fokozatod is szép, de én fôrendôr vagyok - mosolyodott el HyunJoong.
- De... Értse meg... Sőt! Itt, mindenkinek meg kéne értenie, hogy Lee HongKi kapitány nem kalóz! - nézett körbe, majd YongHwat megbökte, hogy mondjon valamit ô is.
- Nah Ez nem az én hatásköröm.
- De mond meg az igazat.
- Mit? Hogy HongKi egy tengerôrült ferdehajlamú?
- Nem árt a papír munka! - jelentette ki HyunJoong. - Hisz minden gyanúsított annyira ártatlan, mint amennyire a szemtanú mondja. Bevisszük, mindkettőt!
- Egy harmadikkal meg van bilincselve a--
- Jöjjön, nem bánom.


Kim HyunJoong, a becsületes lelkű, igaz, városfô. Aki egyszerű ésszel vezérelt gondolataival minden bûncselekménynek képes azzal egyenlő büntetés kiszabni.
"Minden gyanúsított annyira ártatlan, mint amennyire a szemtanú mondja." - ez volt a jelmondat, ami az egész eljárást magába foglalta.
Nyomok nélkül nem lehet ítéletet hozni. Írott vallomás kell, hogy a bûnôs mit követett el az áldozatával szemben.
- Merre mutassunk nekik utat?
- Esetleg a kijárat felé?
- Maradj csöndben, YongHwa.
- Miért? Talán aggódsz, mert máshol kell lenned, mint a saját hajódon?
HongKi beszéd helyett elhallgatott.
- Papírok nélkül, egyenlőre vendégek. Kávét, vagy egyebet? - kérdezte HyunJoong a FREEDOM Ship kapitányától.
- JungKook, kérsz kávét?
- Nem... Semmit sem kérek.
- Akkor két kávét - mutatta ujjával is, mire háta mögött, YongHwa felkapta a fejét, érdeklödô szemekkel. - És sárga növényt. Olyan fogyó hold alakút - írta körbe, mire HyunJoong megrázta a fejét, hogy nem tudja, milyen növényről beszél. Így hanyagolták.
Míg JungKookot és YongHwat leültették egy sarokban, HongKit magával vitte HyunJoong.
- Most egyedül van.
- Ez a te hibád... - suttogta a fiatal, miközben a kávékalóz kényelmesen itta a törvényesen kézbe kapott italát. - Mit kéne tennem?...
- Várni(?)
- Inkább készülj fel, hogy neked is beszélned kell magadról - rántotta meg direkt a karját, így YongHwaét is a bilincs miatt. - Voltál már ilyenen, nem?
- Nem egyszer kaptak már el - suttogta visszagondolva. - Sose volt baj. Megesküdtem egy istenre, aztán hazudtam. Nem volt baj. HongKi is megesküszik valamire, azt neki csak... Ô csak... Ô nem is csinált semmit...
- Épp ez az - mosolyodott el JungKook gondterhelten. - Aggódom.
- Az eskü menni fog neki.
- HongKi kapitány mire fog esküdni?...
- Egy istenre, mint mindenki.
- Poszeidónra talán?...


- Mindenek előtt tegyen esküt!
- Hogy mit?
- Esküt kell tenni, hogy csak az igazat mondja - világosította fel HyunJoong HongKit az asztalnál ülve.
- De nálam nincs semmi... Mit tegyek?
- Tegyen esküt Istenre.
- Én? - mutatott magára, miközben kezdte már érteni a feladatot. Tegyen egy semmit egy semmire. - Amm ha magamra esküszöm, az úgy jó? Vagy a tengere?...
- Mindegy, látom nem volt még ilyenen.
- Azt hallottam, érdekes beszélgetések szoktak egy ilyen helyen folyni - mosolyodott el és arcát felfújta, mint egy kisgyerek.
- Kevés időt tölt a szárazföldön?
- Minnél kevesebbet, annál jobb. A hajómon szeretek lenni.
- A gyors jelentésben az áll, hogy "FREEDOM Ship" a hajó neve.
- FREEDOM, igen! - bólogatott mosolyogva.
- A kapitánya neve pedig Lee HongKi, míg a bejelentett tulajdonos Choi JongHoon.
- Barátom, igen. Kormányos - felelte lelkesen.
- Kevés dolog van itt - nézegette a lapjait a városfô. - "Leggyakoribb tartózkodási hely: Dél-Nyugati vizek. Család semmi. Iskola semmi. Állam polgárságról semmi." Nincsenek adataink. Magát nem ismerik az emberek, de mégis csak ismerik... Nem értem - dörzsölte állát.
- Megfagyasztják bennem a vért... - suttogta HongKi hûvôsen, mire HyunJoong felnézett rá. - Iszonyodom a szárazaktól.
- Fél az emberektől? Vagy mit nem kedvel bennük?
- Előítélet. Ez egy betegség nekik, vagy mánia, nem tudom, de ez jellemzi az egész társadalmat.
- Hmmm - dőlt hátra a székében HyunJoong, hallgatva Lee HongKit.
- Ha az ember tenni szeretne ellene, akkor állandóan mindent meg kell magyaráznia, azt is, amihez másoknak semmi közük. Az ég világon semmi! Hát minek tegyem én ezt meg?
- Önmagától kérdezi?...
- Ha megteszem, akkor ki fog meghallgatni? Mert hiába hallgat meg egy vagy tíz, máshol makacsul hisznek az... - fojtotta el a hangját maga elé bámulva. - Az elôítéleteikben...
- Tudja, a gondolatok olyan élősködök, amik a fejben vannak.
- És szájról szájra szaporodnak az elterjedt átkozott előítéletek. Ezzel van tele a szárazföld.
- De az elôítéletek lehetnek ösztönök is.
- Hülyeség!
- Tarthatja annak - sóhajtott, és felállt a székből. - De össze fogok szedni pár polgárt, aki tanúskodni akar a kalózsága felől.
- "Kalózság"!? - nevetett HongKi.
- Kellenek adatok. Minden gyanúsított annyira ártatlan, mint amennyire a szemtanú mondja.