VI. Munka közben {Eladó-Kiadó}

Taeil POV

- Tetszem neked?
Mi ez a hirtelen jött ostoba kérdés!? Ezzel a kölyökkel agyilag tényleg valami rendellenesség van.
- Azt várod, hogy válaszoljak?
- Ühüm-ühüm - bólogatott a közénk nehezedett csöndet áttörve. Pár lépésnyire álltam előtte, a holmijaival a kezemben.
Most mégis mit csináljak ezzel az alakkal? Honnan sejti egyáltalán, hogy férfiakkal szoktam az ágyat nyomni? Kyung mondhatott neki valamit vagy talán JaeHyo. Valahonnan elég információt kapott rólam, hogy így megmeri kérdezni.
Sóhajtottam egy nagyot és lábam mellé leeresztettem a szatyrot, majd kezénél fogva berántottam a lakásba, az ajtót azonnal kulcsra zárva.
- Most már mindegy... - fordultam felé lépve, mire ô a hátával neki ütközött a falnak.
- Taeil?... - ahogy szemeimbe nézett lejjebb húztam ôt a pólójánál ragadva és ajkaimat az ôvéhez nyomtam. - Huh? - engedtem el egy kicsit lehunyt szemekkel, majd újra neki estem, de most rendes csókkal. Mintha megremegett volna egy kicsit. Elengedtem a pólóját és a tarkójánál tartottam magamnál. Mikor újból elengedtem nem szólt semmit, szintén becsukta a szemeit és önszántából csúszott lejjebb a falnak dőlve. Egyáltalán nem tudok megállni... Állánál fogtam és elértem, hogy rendesebben kinyissa azokat az ízletes ajkait a csókjaim közben.
Még nem csináltam itt a halban. Fura volt az akusztika. Eléggé visszhangozta azokat az apró lélegzetek, miközben Zico ellenkezés nélkül fogadta az érintéseimet. Nem csókolt vissza, de ügyesen tűrte, ahogy kényeztetem az ajkait. Tovább kéne mennem, ha tényleg nem áll ellent.
Ujjaimat a füle mögötti hajtincseibe túrtam.0, majd megint csak félbeszakítottam a csókom és gondolkodni kezdtem, hogy mi lesz a következménye, ha most megszabadítanám magunkat az útban lévő ruháinktól.
- Most - suttogta Zico a fejét lehajtva - Ez a válaszod volt? - érdeklődött, kicsit mintha megszeppenve.
- Szerinted? - kérdeztem vissza, mire elnevette magát.
- Úgy megjegyzésként, elég jól csókolsz.
- Ezzel a megjegyzéssel elérted, hogy itt maradj. Megengedem - emeltem fel ismét az állánál és megcsókoltam.
- A... Nyelved... - nyögte fel.
- Jó helyen van az - dugtam át rendesebben és egyre beljebb haladva mértem fel a szája belsejét. Igazán meleg volt és kellemesen nedves.
Orcájánál kezdtem cirógatni, mire kezét az enyémre emelte. Össze szerette volna fűzni az ujjainkat, amit végül hagytam is neki, ha így jobban érzi magát. Úgy látszik romantikus típus... Könnyű esett... De nekem mindegy is, hogy milyen... Zico jó nekem. De én neki?...
- Ha tovább folytatod - zihálta. -, beléd fogok szeretni...
Jó, akkor jó vagyok neki.


Zico POV

S Lee Taeil azért is folytatta az elkövetkezett napokban. Még reggel is csókkal keltett, a jól megszokott hajráncigálás helyett.
Sosem gondoltam volna, hogy szerelembe esek egy nálam kisebb, de idősebb FIÚval. Ez kifejezetten durva. Számomra ez nagyon fura, érdekes és teljesen új. Összegezve... Egy szóval... Tetszik!

Igazából még nem is annyira fogtam fel, hogy én most egy csaj szerepét töltöm be Taeil mellett...
Ha majd a szeretkezésre sor kerül... Akkor majd... A fájdalommal együtt felfogom és megértem, milyen homoszexuálisnak lenni.
Határozottan a szexről gondolkoztam a munkában és az után, a közértben, majd hazafelé menet is, mire a telefonom megszólalt. A nehéz szatyrokat egy kezemre tettem, így fel tudtam venni a mobilt.
- Ohhh Taeil! Miért hívsz?
- Korán végeztél. Látlak téged.
- Hol vagy? - mosolyodtam el és az végig néztem az autókon, amik mellettem nagy dugóban álltak. - Ahhh megtaláltalak!
- Ne tétovázz akkor, szállj be!
Amilyen ügyesen csak tudtam, hozzá szaladtam, majd beültem mellé, és a lendülettől egy csókot szerettem volna kérni, de ô visszalökött az ülésre.
- Mit csinálsz? Kösd be magad!
- R-Rossz kedved van?
- Tudod jól, hogy a bérlők kikészítenek... - sóhajtotta és figyelte, hogy rendesen bekapcsolom az ôvet. Mindig mondja, de nem azért, mert félt engem, hanem csak nem akar büntetés fizetni, illetve kórházi ellátást, esetleg a temetkezési vállalkozót... - Voltál vásárolni?
- Hja, igen! Remélem nem tört össze az öt tojás miközben futottam - néztem be a szatyorba.
- Öt? Ötös kiszerelésbe nem is árulnak tojást.
- R-Rosszul mondtam! Ez olyan piros... Piros tojás!
- Húsvéti!?
- Nem! Ez ilyen! - vettem ki és megmutattam neki.
- Zico... Ez paradicsom!
- De olyan, mint a tojás! Ha történik vele valami a szatyorba, akkor folyik!
- Az eszed folyik, kölyök...
- Az nem úszik inkább? - gondolkodtam el, mire fejen csapott, de egyáltalán nem erősen. Sokszor csinálja Nem mondom, hogy zavar, de olyan fura érzést kelt bennem, mikor csak úgy "barátian" megüt. Mintha a haverja lennék.... Őszintén szólva nem érzem, hogy egy pár lennénk. - Taeil... Te szeretsz engem?
- Szeretlek... - vonta fel a vállait. Látszott rajta, hogy most a vezetésre figyel.
- Mikor megyünk randizni?
- Soha.
- Az úgy nem jó...
- Zico elárulok neked valamit, ha még nem vetted észre. Én nem figyelek a romantikára.
- De tudsz romantikus lenni...
- Akkor se érdekel. Figyelj, nekem egy kapcsolatom se volt még, csak összeszedtem olyanokat, akik érdemesek a velem való szexre. Ennyi.
- Akkor én új kihívás vagyok? - mosolyogtam rá.
- Mondhatni.
- Akkor majd belátod, hogy randizni és együtt lenni nagyon jó. Meg fogsz tanulni rendesen szeretni. Nem csak a szexre kell gondolni, hiába vagy férfi, Taeil. Fagyizni kell, moziba járni, strandra menn-- - Taeil hirtelen elém hajolt és elfoglalta a szám az ajkai segítségével, majd tovább figyelt az autóútra. - Befogtam... - értettem meg a célzást és lejjebb süllyedtem az ülésen. Egy kicsit kibírhatatlanul viselkedtem, ez igaz. Nem szabad ilyenekkel bosszantanom. Nem egyszer mondta már, hogy a munka az első. Szóval én csak az után jövök a listán valahol... Igazából... Szeretnék neki a number one-ja lenni. Az jó lenne. De így vagy úgy, akkor is nagyon boldog vagyok. Nem vagyok magányos. Egyáltalán nem. Ha Taeil nincs is velem, akkor is tudok rá gondolni. Pár héttel vagy már egy hónappal ezelőtt még senkim se volt a rokonaim kívül.
- Ha nagyon szeretnél egy olyan randit vagy mit - szólt hozzám elgondolkodva. -, akkor ma talán szórakozhatunk valahol...
- Hol-hol? - fordultam felé izgatottan. Taeil rólam gondolkodott most. Lehet, hogy kitalált egy jó randi helyet. Mégis csak romantikus.
- Nem tudom még... - pusmogta.
- Menjünk étterembe vacsorázni?
- Akár azt is lehet... - forgatta a kormányt, miközben láttam a szemében, hogy a kérdésemen gondolkodik.
- Voltál már Lovehotelben?
- Ohhh!
- Ohhh? - néztem előre az ablakon, mire megláttam egy gyalogost leszaladni a járdáról. - Egy öngyilkos jelölt!?
- Segítek neki! - taposott rá a gázra Taeil.
- Hé, ez Kyung! - ismertem fel ôt, mikor a karjaival kedvesen integetni kezdett nekünk, de valami nem stimmelt... - Felénk szalad!
- Bameg! Miért ugrándozik az úttesten, ez a kerge ürge!?... Szállj ki és dobd már át egy kerítésen, nehogy elüssem!
- M-Mit csináljak!? - értetlenkedtem, majd Kyung megállt előttünk és hangosan kiabálta, hogy fékezzünk le. - Milyen boldognak látszik...
- Inkább az ellenkezője.
- Igazad lehet. Úgy látszik elvesztette a telefonját, azért próbál ilyen módon kommunikálni...
- Állj! Hé! - tette ki Kyung a kezeit, hogy stop, mire kénytelenek voltunk megállni.- Taeil, nagy baj van! - dugta be a fejét lihegve a futástól a mellettem lévő ablakon. - JaeHyo a lakásodat bütyköli.
- Mit csinál?
- Asszem' kicseréli a zárat.
- Unatkozik, bameg!? - kapta fel a mérget Taeil és egy hatalmas kanyart vettünk.
Ahogy ott hagytuk Kyungot az út kellős közepén és a lakásunk felé száguldottunk, akkor már tudtam, hogy ma semmiféle randim nem lesz. Asszem' mérges vagyok JaeHyora...

Ahogy haza érkeztünk Taeil előre futott, de hamar utolértem. Az ajtónkkal két idegen ember munkálkodott. Szerelők voltak és már a zárat piszkálták, ameddig Taeil nem szólt rájuk, hogy hagyják abba, amit csinálnak. Azalatt én észrevettem a YuKwon nevű csontos fiút, aki a falnak dőlve igazgatta a haját, majd ahogy a szemembe nézett elmosolyodott.
- Ebből se lesz semmi - kezdett nevetni és oldalra fordította a fejét.
Nem foglalkoztam vele, helyette Taeilt kezdtem követni, ahogy bemegy a lakásba.
- Hol az a mocsadék? Érzem a jelenlétét! Már viszketek - kerestük JaeHyot, mire az hálószoba felől susogást és mély lélegzeteket hallottunk. - Ohohuuuuu - rázta a fejét Taeil ahogy az ágyhoz értünk, mire én a számhoz tettem a kezem kicsit elfordulva;
- Még is mit csináltok?... - suttogtam.
- Szexelünk - válaszolta JaeHyo olyan hangsúllyal, mintha hülyének nézne engem a feltett kérdésemért. Ahogy ránk fordította a figyelmét felemelkedett nyál fonalat hagyva nyelve és az alatta fekvő fiú mellkasának érzékeny része közt.
Taeil nem tudta hirtelen, hogy hova küldje a két betolakodót.
Akaratom nélkül végigmértem az ágyat, ahol a MinHyuk nevű fiú a lepedőt markolva feküdt JaeHyo alatt, aki csak egy sötét színű boxerben térdelt a másik lábai közt. Az alacsonyabbiknak már a pólója teljesen fel volt gyűrve és mellbimbója erősen vöröslőt kevéske nyállal belepve. Mióta beléptünk azóta csak oldalra néz, de észre lehetett venni, hogy könnyes a szeme, ajkai közt pedig JaeHyo ujja súrlódott egyre beljebb, miközben csak némán néztük ôket.
- Ha itt vagytok, nem tudom folytatni...
- Te... - folytatta magába a düht Taeil és visszafogott hangon kérdezte. - Tudod, hogy hol vagy?
- Persze! A te ágyadban - válaszolta és ráült MinHyuk egyik lábára. - Gondoltam, ha már itt vagyok nálad, kipróbálom MinHyukkal itt, de csalódnom kellett, mert a mi ágyunk sokkal kényelmesebb ennél.
- Miért vagy itt? - kérdezte tovább ugyanolyan halkan, közben ökölbe szorított kezei miatt a karmai már saját magába mélyedtek.
- Ammm Emlékszel - kezdett bele JaeHyo és jobban felénk fordult, mire ujja kicsúszódott MinHyuk szájából, aki erre a tenyereit szájához nyomta, majd lehunyta a szemeit kellemetlennek érezve a helyzetet. Továbbra sem engedte el ôt a főnöke, aki mesébe kezdett Taeilnek. - Még te vágtad tönkre a hatodik kerületi lakásom zárjait. Arra ma vettem a fáradtságot, hogy megcsináltassam, s ha már ott voltak a szerelők, ide is elhoztam ôket, kicsit bütykölni... Harag?
- Van.
- Az jó - mosolyodott el. - Asszem' valamit MinHyuk itt az asztalon el is tört, ahogy lehuppantunk ide... - nézett le az ágy oldalán, mire Taeil higgadtan oda sétált, hogy megnézze.
- Csak egy pohár.
- Azt hittem, hogy a szokásos drága virágváza törés lesz. Szerencséd van MinHyuk - csúsztatta a kezét az alatta fekvő srác középpontjára, szemmel láthatóan elég nagy nyomást gyakorolva rá.
- Hagyjál! - sziszegte és oldalára akart fordulni, de JaeHyo nem engedte. - Elég! Nem bírom! - szorította össze a fogait, majd váratlanul lerúgta magáról JaeHyot. Ahogy felkelt az ágyból, a pólója rendesen visszacsúszott, amit állva még meg is igazított, majd Taeilt arrébb lökve távozott ingerülten a hálószobából.
Hallottam YuKwon hangját, majd azt, hogy MinHyukon nevet;
- Te mondtad, hogy megpróbálod hagyni magad...
- De azt csak mondtam! A segítségedre vártam... - hallottuk a kettejük beszélgetését, majd JaeHyo nagy sóhajtását miközben már a nadrágját gombolta be.
Taeilen még mindig az látszott, hogy nem tudja felfogni JaeHyo parasztságát.
- Miért nem hagyjátok békén egymást? - kérdeztem suttogva, mire Taeil felelt először;
- Béke?... Majd, ha a halál fia lesz...
- De kérlek... Az egy elég érdekes elágazás lenne a családfámon...
JaeHyo az összegyűrt pólóját próbálta vasalt kinézetre erőszakolni, miközben én a meztelen felsőteste miatt zavartattam magam. Egyáltalán nem tetszett, hogy Taeil lakásán képes volt levetkőzni, plusz még szexelni is akart a mi ágyunkba. Nem... Ezzel az alakkal valami nincs rendben.
- Hé... Modelkém! - szólt hozzám. - Ha tovább bámulsz, felizgulsz.
- Hiszed, nagyképű! - néztem szemeibe szúrósan. - Bárcsak elvinne most egy tornádó... vagy valami más... egy szívroham... Csak ne undorodjak tovább a szaros mosolyodtól.
- Hallod, én már a szomszéd gyereknek keserítettem meg az életét, mikor apád anyádat dugta, de nem tudta, hogy egy olyan szarházi fiúk lesz, aki modellkedésbôl és mások nyakán élnek - mutatott rám és beszélt rólam úgy, mintha ismerne. - Ne nézz rám így! Tudod, hogy igazam van. Magányos kis pöcs vagy, aki jött élősködni Taeil mellé JiHoon helyett.
- N-Nem - ráztam meg a fejem. - Taeil engedte meg, hogy itt maradjak.
- Akkor Taeil a ribanc, hogy JiHoont cserélte le.
- Megint téves - szólt Taeil. - Zico és én más kapcsolatba állunk, mint JiHoonnal voltam. Leszállhatsz rólunk JaeHyo. Ennyi vagy - szorította össze a mutató- és a hüvelyujját.
- Annyi vagy, mint árvaházba a szülői értekezlet.
- Mi ez a hülye hasonlat, Zico?... Csak hord le a földig, hogy egy szennyest hordó büdös paraszt - javított ki Taeil JaeHyo rongyos pólójáról vett ihletével, mire én jóváhagyva bólogattam is.
- Mekkora faszok vagytok - nézett ránk, mintha fel akarna robbanni, miközben egy erőltetett mosolyt erőszakolt az arcára, majd további szó nélkül megtalálta a kijáratot és távozott. Mikor lépései távolabbról hallatszottak, én is sarkon fordultam, hogy a lakás ajtaját menjek bezárni;
- Soha viszont nem látásra... - morogtam orom alatt.

Mire visszamentem, Taeil már söprögette össze a törött pohár darabjait. Szomorúnak látszott...
- Mit segítsek? - guggoltam le mellé, mire ô a kezembe nyomta a seprűt.
- Folytasd! - utasította, majd kiment a konyhába és egy égő öngyújtóval jött vissza.
- A-Azzal mit akarsz csinálni!? - pattantam fel ijedten, mire ô az ágyra mutatott. - Nem gyújthatod fel!
- Én ugyan be nem fekszek JaeHyo után.
- Akkor sem teheted - röhögtem a gondolaton. - Véletlenül az egész házat ellepné a tűz.
- Aish már - szüntette meg a nyílt lángot és mint egy rongybaba ült le a padlóra a szilánkok mellé. Lábait kinyújtotta és nagyot sóhajtott, majd mellé mentem folytatva a sepregetést. - Zico... Ne kerülj JaeHyohoz közel. Ne tudja meg az igazi nevedet se.
- Tényleg aggódsz értem? - kúsztam közelebb hozzá.
- Megpróbálok vigyázni rád, baj? - nézett a szemeimbe, mire én elmosolyodtam. - Mi ez az öröm?
- H-Hagyjá'! - kuncogtam a szituáción és fejemet élesen elfordítottam, majd ajkamra haraptam. - Tudod, hogy szerelmes vagyok... - suttogtam, majd tarkómnál Taeil ujjait éreztem meg. Lehunytam szemeim és szellőként engedtem magam, hogy maga felé fordítson. A csókját megérezve minden lángba gyúlt körülöttem. - Taeil... - szólítottam pusmogva, hogy kerüljön közelebb hozzám, nehogy belé kapjon a tűz. Azt akartam, hogy még inkább éreztesse velem, milyen a vágy fénynyalábi közt szenvedni, csak azért, mert kielégült akarok lenni.
Szerettem volna, hogy leteperjen és, ha már az ágyba nem képes befeküdni, akkor a kanapén csináljunk valami olyat, amit másnap reggelig nem hagynánk abba, de... Láttam, hogy Taeilnek nem volt ehhez kedve...

Zico POV's END


JaeHyo különös módon nem arra ébredt, hogy MinHyuk kimászik az ágyból, hátra hagyva ôt, hanem hangos telefoncsörgésre kellett felkelnie. Hasára feküdt és úgy kezdett el beszélni a hajnalt elhagyó órákban.
- ...Százalék, mi? - társalgott már egy jó ideje. - Ha én veszem meg, akkor ötven százaléknál többet szeretnék, ne röhögtess!... Ha viccelődni hívtál fel, eskü kicsinállak... Még mindig nem tudom, hogy honnét van meg neked a telefonszámom... - nevette el magát mérsékelt hangerővel, majd észre vette, hogy az ágy szélén MinHyuk mocorogni kezd. A fiú be volt tekerve a takarójába és oldalt feküdt, JaeHyonak háttal, megszokás szerint.
Látta, hogy a másik ébredezni kezd, így telefonnal a kezébe mászott oda hozzá, majd finoman megcirógatta a félálomban lévő fiú orcáit.
- Azért hálás vagyok, hogy ilyenkor hívtál, most végre láthatom MinHyukkiet felébredni... - bújt még közelebb az említetthez. - Persze, hogy együtt alszok vele... Nem, még nem szenvedtem törött testrészekkel - mosolyodott el és takarón keresztül az ébredező fenekéhez simult, míg fejét annak vállára tette. - Hülyeség. Ha nem bírna, akkor lelépne.
- Mit dumálsz má'?... - nyitotta ki lassan a szemeit MinHyuk, majd JaeHyo felé fordulva megborzongott. - Túl közel vagy! - tolta el gyorsan az arcánál a nem kívánt fiút.
- Hé! Telefonálok! - fogta le MinHyuk karját.
- B-Bocs - suttogta visszahúzva magához végtagjait és elnémulva tűrte a főnöke közelségét. Az évek során megtanulta, hogy JaeHyo a telefonján üzletel és intézkedik, ilyenkor jobb nem szólni hozzá, hiszen dolgozik. Egy ingatlan cég vezető munkája bármikor idegességet szülhet a számára, ezért figyelnie kell, hogyan bánik a szavakkal, illetve mit mond.
- Ha megbeszélted a modellel, akkor mi is beszélhetünk a pénz eloszlásáról... Fura azért, hogy ilyen biztosan állsz ehhez a dologhoz... - kuncogott, majd szemkontaktust teremtett a mellette fekvővel. - Ühüm gondolom... - támaszkodott feljebb, MinHyuk arcához hajolva, aki rázni kezdte a fejét és el szerette volna tolni magától a rámenős fiút. - Nah... Nem csinálok semmit - sziszegte a telefont távolabb tartva és elmosolyodva nyalta meg kiszemeltje füle tővé, majd az útban lévő takarót lefelé kezdte húzni. - Vedd le a trikód!
- Egy frászt! - jelentette ki halkan, mire JaeHyo teljesen fölé támaszkodva ért majdnem a megremegő ajkakhoz.
- Ha nem, akkor megcsókollak.
Az ajánlatra MinHyuk elpirulva fordított fejet, majd mindkét kezével segített főnöke szíve vágyának teljesülését.
- Csak tedd le a telefont, és véged - sziszegte a bekapcsolt mobilra nézve.
- Nyugi, MinHyukkie. Az enyém vagy - csókolt a meztelen kulcscsontra és a fiú lába közé férkőzött, majd füléhez visszaemelte a telefont. - Értetted akkor? Tárgyalhatunk, ha már minden biztos. Sok szerencsét! - köszönt el érdekes módon, amivel MinHyukot kicsit kíváncsivá tette:
- Kivel beszéltél?...
- Ismered Park Kyungot, nem?
- Ô az árveréseket vezető kisfiú.
- Aham. Ô hívott - mondta, miközben maguk körül az ágyon mindent arrébb tolt. - Egy üzleti ötletet hozott fel, hogy... Várjunk csak! - akadt keze ügyébe az előbb levetetett ruhadarab. - Hogy-hogy trikóban aludtál? Este emlékszem, hogy levettem rólad...
- Fáztam...
- Akkor miért nem bújtál hozzám?
- Bújjon hozzád a f-- Már majdnem azt mondtam, hogy a farkam - nevetett magán, mire JaeHyo is kuncogni kezdett.
- Nem szeretnél még jobban boldogítani ma?
- He?... - tátotta el a száját és felnézett a plafonra. - Olyan elhalt agysejtekkel, ami neked van, nem lenne jobb beíratnod magad egy öregek otthonába? Halálodig maradhatnál is ott, de ne felejtsd el, hogy a pénzed az enyém.
- Ez nem volt vicces, MinHyukkie... - emelt fel a tekintetét, állát az alatta fekvô mellkasára téve.
- Bocs, de komolyan mondtam.
- MinHyuk... - karolta át szorosabban. Alsó felét a fiú lába közé nyomta, súlyát nem tartva tovább. Szemeit lehunyta és pajzán mosolyra húzódott a szája. - Tényleg igaz, hogy merevedéssel ébredsz - suttogta és megmozdult a nemi szervet érintve. - N-Nem teheted! - támaszkodott feljebb, mire JaeHyo megnyalta a mellbimbójánál. - P-Pervez... - sziszegte és próbálta szabadítani magát a főnöke alól, de a mocorgása miatt csak még inkább érezte a nyomást, ami szenvedésre kényszerítette ôt. - Ez... - harapott ajkaiba, majd egyik kezét szájához tette és arca felvette a piros árnyalatait.
- MinHyukkie, olyan kemény vagy, hogy muszáj elélvezned. Hagy segítsek - nyalt egyre feljebb, miközben a lábait ritmusosan hullámoztatta és izomból nyomta a másikat, aki erre csak apró nyögésekkel tudott válaszolni, majd erőt véve magán dadogva felelt;
- Tudom, hogy muszáj. Szinte m-minden nap muszáj - zárta össze a szemeit, míg ajkait nem tudta a nyögésre kényszerített hangja miatt. - Nem akarom, hogy te csináld...
- MinHyuk... - hajolt arca fölé, alsó felével folyamatosan lökve a másikat. - MinHyuk... - ismételte, mire a szólított kinyitotta a szemeit. - Mire szoktad kiverni?
- Hogy mire?... - nyelt nagyot, élénkebb vörösbe öltöztetve az egész arcát. Feleletre nyitotta a száját, majd elhallgatott, majd újra mondani próbált valamit, aztán csakugyan magába fojtotta a szót, egyre-egyre rózsásabb orcákkal. Kezeit rázni kezdte, gesztikulálással igyekezet kommunikálni, de teste nem engedte és mintha megfagyna, ujjai görcsbe álltak.
- Csak nem...
- N-N-Nem! Nem! Nem, dehogy! Nem! - rázta fejét ijedt arc kifejezéssel.
- Ezt nem tudom elhinni - mosolyodott el boldogan és szemeit lehunyva fektette vissza a fejét MinHyuk mellkasára. - Nem gondoltam volna, hogy már idáig eljutottam.
- De nem... Én nem! - nyomta tenyereit eltakarva az egész képét.
- Büszke vagyok magamra. Várom, hogy hozzám fordulj segítségért, MinHyukkie.
- Basszus - vett mély lélegzettet felszipogva. Nehezen érezhette volna ennél kínosabban magát. Képtelen volt egy hazugsággal előtálalni, hogy ô nem JaeHyo érintéseinek a gondolatára élvezik el minden reggel.