1 FREEDOM Ship: YongHwa célja

YongHwa POV

Tisztelt Naplóm!
Igen, még mindig tisztellek, hiába telsz meg a rosszabbnál rosszabb helyzeteimmel.
Még mindig büszkén viselem a Kávékalóz becenevem, ki minden kávé kereskedőt kirabol legénységével.

Három napja vétettem. Egy közepes nagyságú, fluyt fajtájú hajójára teljes véletlenséggel rátámadtam, és ô vissza rám. Nem is láttuk egymást, de mivel visszatüzelt, ezért mi direkt kezdtük használni az ágyúijainkat. Mikor közel értünk és megcsáklyáztak minket, a fiúkat felszólítottam a támadásra, aztán kiderült, hogy csak én mentem vakmerően, meggondolatlanul. Mire észbe kaptam és hátra néztem, a hajóm távolodni kezdett. Hiába kiabáltam utánuk, szél sebesen eltűntek. Kétségbeesetten néztem a kék tengeren elhajózó CN Blue nevezetű hajómra, majd hirtelen megtámadott egy alak. Azaz átölelt és a fülembe kuncogott, hogy "Üdv, a FREEDOM Ship fedélzetén!"
Abban a pillanatban azonnal megismertem a hangját. Az állandóan útban lévô hajósét, Lee HongKiét. Már évek óta ismerjük egymást, és mindig, ismétlem mindig összefutunk a tengeren.

Már harmadik napja szenvedek. Már harmadik napja, nem hív Kapitánynak senki, csak az a szemét, vigyorgós Lee HongKi, ô szokott velem viccelődni, szívtelenül. 

FREEDOM Ship! Így nevezi a hajóját, ami - mint említem már - egy közepes méretű fluyt. A fluytok kereskedőhajók, de hogy HongKi mire használja, azt sosem tudtam.

Jonghyun, Minhyuk és Jungshin, nem tudom, hogy miért léptetek meg nélkülem, de remélem hamarosan visszatértek értem.
Itt rajtam és Hongkin kívül heten vagyunk. JongHoon: HongKi jobb keze és a hajó kormányzója, JaeJin: minden kötéltípust ismer, akár az én Jungshinem, Minhwan: aki a legbátrabban futkorászik az árbocokon, SeungHyun: ô az őrszem, ha lekerül az árbockosárból akkor is távcsővel rohangál a kezébe, CAP: egyszer se találkoztam vele, de azt mondják, hogy ô is itt van, Chunji: aki mindent ellenőriz, és JungKook: ô ugyan azon a napon került a fedélzetre, mint én, csak reggel, sokszor látom Minhwan után futkározni, gondolom a segítője.

Én az elmúlt napokban csak ugyan azon a széken ülök, a hajó orránál, és várok... Néha-néha az ölembe huppan HongKi, de ingerülten levakarom magamról. Nem tudom, mit akar. Gőzöm sincs. Hagyjon békén. Mondtam neki, hogy vagy ide adja az egyik mentőcsónakját vagy azonnal kitesz egy szárazföldön, de csónakot nem pazarol rám és mintha direkt kerülgetné a szárazföldeket. Rémes ez az alak.

- Hallod, te miért vagy ezekkel a parasztokkal? Ugyan azon a napon kerültünk ide. Talán te is úgy, ahogy én?
- N-Nem. Én itt... - dadogott JungKook. - Én itt menedéket keresek...
- Menedéket?
- Ááá ez hosszú - nevetett zavarában. - M-Majd elmesélem, ígérem... Most mennem kell Minhwanhoz - lépett le tôlem.
- Miért zaklatod azt a fiút? - tapasztotta arcomra két tenyerét a hátam mögül.
- Már megint itt vagy? Nem az előbb kergetlek el?
- Miért akarsz innen elmenni? Nem érzed jól magad? Miért nem hagyod, hogy szórakoztassalak? - ölelte át HongKi a karomat és galléromhoz nyúlt. - Ha vennék neked új ruhákat, elégedett lennél?
- Minek kénének nekem új ruhák?
- Mert ez borzasztóan néz ki?
- Te kis... - vicsorítottam felé fordulva, mire ô hirtelen hátralökött az árboc fájához.
- YongHwa! - hajolt közel hozzám. - Pár nap múlva kifogunk kötni egy városba...
- Végre - néztem fel az égre. - Hát van Isten!
- De! Kérlek, ne hagyj itt!

- Mi van??
- HongKi kapitány, jöjjön és nézze át ezeket - szólt azt hiszem Chunji, mire felszívódott az idegesítő személy a szemeim elől.

Nem akarok Lee HongKival törődni, ha van lehetőségem lelépni a közeléből. Csak azt a napot várom, hogy kikössünk egy gyönyörű kikötőben és fussak, amerre az orrom vezet.
El is jött a nap, de nem egy gyönyörű kikötőbe érkeztünk. Én a díszekben úszó szakaszokhoz vagyok hozzászokva, nem egy szegény, félig lerombolt városhoz.
Ámultan néztem a hajó orránál állva az omladozó házfalakat, az öreg halászhajókat és azoknak a szakadt hálóit... Látom, itt éhezés van.
- Nem ismered ezt a helyet? - jött mellém HongKi. - Ez egy nyomornegyed...
- Miért jöttünk ide?
- Tönkre mentek az iránytűim, mindegyik - nevetett magán. -, ezért szeretnék venni újakat. Plusz az egyiket meg is akarom javíttatni, ahhoz meg ügyes kéz kell, és az pont ebben a porfészekben lakik.
Honnét talált egyáltalán egy ilyen lepusztult városra? Ez az alak...
- Minek neked iránytű?... Téged csak a víz sodor, még célod sincs...
- Miről beszélsz? - nézett rám nagy mosollyal. - A célom itt van mellettem... - fogta meg lassan a kezem, mire én azonnal ellöktem magamtól.
- Bolondozz mással! - förmedtem rá. - Veled ellentétben nekem van célom! Szépen megtalálom a CN Bluet és leszidom a legénységemet, utána folytatom a kávékalózkodásomat. Ennyi! - böktem mellkasán. - Te meg most további szavalás és kertelés nélkül végignézed, ahogy elhagyom ennek a hajónak a fedélzetét!
- Rosszul teszed - mosolygott tovább. - Ez a FREEDOM Ship.
- Freedom ide vagy, oda, nem maradok itt veled! - léptem el mellette, majdnem fellökve ôt. - Én egy kalóz kapitány vagyok! - mondtam utoljára.
A felhúzott lejáró előtt ülve vártam, hogy kikössünk. Egyre közelebb került a romos város látványa. Olyan szürke, színtelen, még reményt sem érzek felette. Teljesen lepusztult.
- M-Mindegy - sóhajtottam nagyot. - Én egy kalóz kapitány vagyok. Semmi keresni valóm ezen a fluyton. Ez a hajó... Csak sodródik az áramlattal. A legénységével együtt megadja magát a szélnek és a hullámoknak, hogy szabadon kószáljon a kék tengeren... FREEDOM Ship, mi?... Inkább Céltalan Ship. Ahhh mindegy-mindegy - poroltam le a ruháimat. - Elválok itt ettől a fluyttól, aztán keresek egy lovaskocsit, jobbik esetbe egy erős hajót. Ha kell ellopom. Nekem mindegy - fújtam ki magam, és hallottam, ahogy a vasmacskát készülnek kidobni.
- Chunji, mit csinálsz? Ne erőltesd meg magad!
- Sajnálom, JongHoon, nem hittem, hogy ez ilyen nehéz.
- Bízd ezt csak rám. Neked itt van ez.
- Heee? Ez...
Chunji meglepett hangjára hátrafordultam, és észre vettem, hogy ez a sovány srác felém közeledik.
- Mit akarsz?...
- Sajnálom, YongHwa, de e-ezt rá kell tennem a kezedre - mutatta a bilincset nekem. Meg akar bilincselni?
- M-Mi? Mit akartok velem csinálni? Csak mert kalóz vagyok, feladtok a helyi kopóknak?
- Nem - felelte a fejem fölött egy hang, majd egy kötélen leereszkedve, elém ugrott Minhwan. - Csak nem engedünk el a FREEDOM Ship fedélzetéről - mosolygott, ugyan úgy, ahogy a kapitánya szokott, majd megragadta csuklóimat és értetlen képpel néztem le a már rajtam díszelgő bilincsre. Mi ez a sebesség, Minhwan!? Te  nem zsarunak készültél véletlenül?
- A fedélzeten akartok hagyni?
- Megint csak nem a válasz - lépett elô HongKi. - Magammal viszlek a városba, azt visszajövünk ide.
- Csak megsétáltattok!? - kérdeztem dühösen.
- Kapsz jobb ruhákat.
- Miért mosolyogsz így!?
Az agyamra megy ez az egész már. Ahhh nem baj! Nem baj! Nincs semmi baj! Bilinccsel a kezemen is magára tudom hagyni Lee HongKit, aztán majd levakarom magamról ezeket a rendőr eszközöket is, és vissza térhetek az eredeti tervemhez. Örülök, hogy ennyi nap után sem veszett el a kapitányos, stratégiai logikám. Büszke vagyok magamra.
- Tessék, ezt terítsd a bilincsre, így nem veszik majd észre az emberek - adtak nekem egy rongyos kabátot a karjaimra.
HongKival és Minhwaval indultam útra. Az idegesítő kapitányféle szorosan mellettem halad, míg a másik tengerész a hátam mögött, és egy batyu volt nála, amiben az iránytűk voltak.
- Tetszeni fog a hely, ahova megyünk.
- Már repesve várom - mondtam unottan, miközben egyre beljebb mentünk a városba. A kikötőben csak egy-két öregember volt, de ahogy szaporítottuk a lépteinket, több ember lett, gyerekek, fiatalok, asszonyok és igazi tengerészeket is megpillantottam, amiért a jellegzetes kard az oldalukon virított.
- Az a fiú...
- Gonosz...
- Aljas rabló...
- Jött, hogy kifosszon!...
Bárhova néztem, sugdolózó kereskedőket láttam. A szempárjaik... minket figyelnek...
- Ô az a kalóz?
- Álcázott kalózhajó van, ha jól ismerem a pletykát.
- Keletet már bejárta a hír, ô Lee HongKi, semmi kétség. A fivérem hozott róla személyleírást.
- Ezek meg kiről beszélnek? - nevettem halkan, HongKi fülébe súgva a kérdésemet. - Ne mond, hogy te egy félelmetes kalóz vagy itt.
- Ne is figyelj rájuk...
No lám, most nem mosolyog.
Mindenesetre nem tudtam figyelmen kívül hagyni a sugdolózásokat. Egyre zajosabbak lettek az emberek, ahogy átsiettünk egy kis piacon, aminek a végében egy fekete kis házikó volt. Ahogy bementünk, tudtam, hogy ez a célállomásunk. Távcsövek, kötelek és minden kisebb dolog, ami egy hajóra elengedhetetlenül kell, köztük az iránytűk is.
- Leo! - szólalt meg HongKi, mire egy komor arcú alak jött be hozzánk egy szoba ajtón keresztül. - Kérhetek megint javítást? - kuncogott és kivette Minhwa batyujából az egyik iránytűt.
- Nem úgy volt, hogy kerülni fogod a szárazföldeket? - kérdezte kifejezéstelen tekintettel és már ült is le az eszközzel bajlódni.
- Most mi mást tehetnék? Kell legalább egy iránytû. Most is csak miattad jöttem ide. Ugye adsz is el iránytűket?
- Igen - válaszolta. - Hakyeon, hozd ki a kicsi dobozt! - kiáltotta, mire egy mosolygós fiú jött be, de ahogy végig nézett, már el is tűnt a jókedve.
Van egy érzésem, hogy a szeme HongKin akadt meg...
- M-Mit keres itt Lee HongKi? - hátrált és félelmet kezdett tükrözni az arca.
Talált, süllyedt.
- Mi ez a reakció, Hakyeon? - kérdezte a Leonak nevezett kereskedő.
- Miért? Miért van itt ez a kalóz?... Ki akar rabolni!?
- Mi történt, Nshii? - lépett közénk egy harmadik idegen is. Láttam, ahogy az erős karja felemelkedik és HongKira mutatott. - Ez Ô! A FREEDOM Ship pénzes kalóza!
- Ravi, Hakyeon, nyugodjatok le, ô nem kalóz! - fegyelmezett Leo.
- Nem kalóz, azt mondod? Akkor honnan van annyi pénze? Még azt is hallottam, hogy a legénysége az általa elrabolt emberekből áll.
- Igaz... - suttogta HongKi, a fejét a földre leszegezve.
- Kapitány, miről beszélsz? - mondta a másik oldalamon Minhwan, majd HongKi lecsúsztatta a csuklómon lévő bilincsekről a rongyos kabátot.
- Ô is el lett rabolva...
Nem tudtam szóhoz jutni. Ahogy HongKira néztem, teljesen lefagytam. Még nem láttam ilyen arc kifejezést, egyszerre mérges és szomorú, szinte már sírt. Ajkaiba óvatosan beleharapott. Nem nézett sehova, csakis a fa padlót bámulta. Gondolkodik valamin? Mi van vele? És velem?... Miért érzem félelmetesnek a légkört? Még megszólalni se tudok. Még a nevét sem tudom kimondani.
- Ha kalóz vagyok, akkor az is leszek! - kiáltotta el magát és lángoló szemekkel nézett fel.
- Innen aztán nem viszel el semmit! - szólt a harmadikként megjelent, Ravi nevezetű fiú és egy kardot rántott elô. Nem is vettem észre, hogy ô egy tengerész lenne, bár a teste erősnek látszik, biztosan a kikötőben dolgozik.
- Semmit nem fogok elvinni, csak valakit - szólt HongKi, veszekedésbe bonyolódva azzal a fiúval. - Vagy valakiket. Tudod, a kalózok kedvük szerint cselekszenek - legyintett a levegőbe.
- Utálom a kalózokat.
- Utálhatsz, kit érdekel.
Nem is fogtam fel igazán, hogy mi történik előttem. Ravi kardját láttam magam előtt elsuhanni, majd Minhwa sikítását hallottam, aztán a Hakyeon gyerekét, miközben a szemem előtt folytak az események. HongKi fürge volt, és kibújt minden elhamarkodott kard csapás elől. Mégis... Aggódom. Ez nem fair. Az egyik fél fegyvertelen.
- Bár halna ki az összes kalóz!
Ravi rideg kívánsága az én szívemet is megütötte. Ennyire ég benne a gyűlölet? De várjunk csak. Miért HongKi a kalóz? Tudtom szerint nem az. Szimpla pletykák miatt támad rá?
- Lee HongKi kapitány! - rúgta be a bejárati ajtót.
- JongHoon! - néztünk mind hátra a FREEDOM Ship kormányosára, aki úgy látszik utánunk jött.
- Elég legyen! - nézett mérgesen Ravira és pár mozdulattal össze is fogta a dühtől elvakult fiú karjait a háta mögött. A kard leesett, mire HongKi felvette azt;
- Leo! Mivel én egy kalóz vagyok a barátaid szerint, ezért elviszem őket - halkult el. -, hogy a saját szemeikkel lássák, ki is vagyok én.

Ravit JongHoon vezette a hajóhoz, míg Hakyeon össze lett velem bilincselve.
- Ez szoros...
- Csak vastag a csuklód - nevettem.
De ahogy észbe kaptam, hogy most komolyan hozzám bilincseltek valakit, azonnal a gondterhelt arckifejezésemet vettem elő, mert ez... gond. Most ezt a gyereket is rángassam magammal, vagy mi? Nem szabad vissza mennem a FREEDOM Shipre. V-Valamit ki kell találnom.
- YongHwa, sajnálom...
- Hee? Én szökni? Nem, dehogy!
- YongHwa? - nézett rám HongKi, nem értve engem. Hja, hogy itt én vagyok a hülye...
- Cs-Csak magamba beszéltem hehe... - kerestem alibit.
- YongHwa... Sajnálom, hogy így végződött a sétáltatásod...
- A sétáltatásom?... Nagyon vicces...
- Majd... Máskor... Veszek neked új ruhákat... - mosolygott rám, de láttam rajta, hogy le van törve. Mélabúsan halad előre lábain, néha még ügyetlenül is veszi a lépéseket.
Nem vagyok olyan sok napja vele, de az idő alatt már megszoktam, hogy ô jókedvű, és nem ilyen búskomor a kisugárzása.

Végül visszatértem a FREEDOM Shipre... A két "foglyot" le vitték az alaksorba, érdeklődtek is, hogy én miért nem mentem velük. Nem tudom, kaptak-e választ. Én itt... Én itt... Én mi vagyok itt?
Legszívesebben beleugrottam volna a tengerbe és gyorsan úszni kezdenék valahova, ahol nincsenek olyan kalóz gyűlök meg olyan hihetetlenül fura alakok, mint Lee HongKi.
Egyébként a bilincs egyik felét rajtam felejtették... Ezzel aztán nem akarok aludni, se semmit se csinálni. Túl kényelmetlen és még súlya is van.
Már nem is lehetett látni az égen a Napot. Fél sötét volt és én HongKi kabinja felé igyekeztem elkérni a bilincs kulcsát. Láttam, hogy világosság van nála. Óvatosan kinyitottam az ajtót, de azon nyomba résnyire is hagytam, mert JongHoont hallottam meg bentről.
- Nagyon rosszul érzem magam - HongKi szomorú hangja... - Nem kellett volna ezt a két fiút magammal rángatnom.
Mi folyik itt bent? Lelkizés?...
Elővigyázatosan bekukucskáltam és a fekhelyen HongKit láttam elnyúlva. Ahogy beljebb dugtam fejem, JongHoont is észre vettem. Az ô ölében pihentette a kapitánya a fejét.
- Miért pletykáznak az emberek?... Miért érdeklik őket, hogy gazdag vagyok?
- Irigyek.
- De miért kell kalóznak beállítani? Én csak egy hajós vagyok, aki szereti a nyílt tengert.
Láttam, ahogy HongKi a szemeihez nyúl. Sír?... De érzékeny...
JongHoon megfogta azokat a kezeket, amik a könnyeket törölték. Egyre lejjebb hajolt HongKihoz, és szándékosan összeérintette a szájúkat.
- Sajnálom, JongHoon, de nem szeretném - mondta egy rövidke csend után.
Jó, hogy ezek ketten egymással törődnek, de a bilincsemmel és velem ki fog?

Most hagyom, és tovább állok. Különben se lepett meg, hogy Lee HongKi ferde hajlamú, és fogadja egy másik srác szájra pusziját. Nem zavar, ha ilyen a nemi identitása. Így se, úgy se fog megakadályozni a célomba, hogy szépen elhagyjam a FREEDOM Shipet.