Jimin POV
Az éjszakai bulin egész végig a teraszon voltam. Pár emberke jött oda hozzám, fiúk, lányok egyaránt, majd azt vettem észre, hogy a beszélgetés közbe én lettem a középpont. Nem unatkoztam, de jó lett volna tudni, hogy hol vannak a csapattársaim. Olyan ötször gondoltam ezt, de mire hatodszorra is átfutott bennem a kérdés, JungKookot láttam meg. A falat támasztotta és szemeit dörzsölgette, úgy nézet ki, mintha sírna. Ott hagytam a megteremtett társaságomat, vagyis csak akartam.
- Jiminnie, nem válaszoltál, hogy tetszem-e neked!
- És én? - állt elém egy lány, míg mögöttem vagy még négy kérdezte ugyanezt. Ezt hívják háremnek, ha jól tudom. De mi van akkor, ha a központi fiú egy másik fiúba szerelmes?
- Van már szerelmem.
- És nem kell jobb?
Nem tudom, melyik bátor picsa merte ezt mondani, de jól felbosszantott, persze ezt nem mutattam ki. Nem szabad ezzel foglalkoznom. Egy lánnyal leállni veszekedni nem helyes. Helyette egyből elszabadultam tőlük, hogy JungKookhoz csatlakozzak.
Már kérdezni akartam, hogy mi újság vele, de ô csak lassan leemelte a kezeit szeme közeléből és előre bámult.
- Elfogyott a gyerek pezsgő, vagy mi a baj?
- Jimin... Te mérgedből csókolóznál?... Például azzal, akire pont mérges vagy.
- Meg is dugnám - motyogtam a nyakláncos időre gondolva, mikor Jin haragudott rám, majd én is ô rá, de csak egy kicsit, amiért annyira anyáskodni akart.
- Ezzel a válasszal nem tudtál segíteni... - hajtotta le a fejét.
- Miért, mi van?
- Suga hyung... Suga hyung...
- Haragszik NamJoon hyungra?
- Nem... Rám...
- Rád?... - kérdeztem vissza, mire hirtelen összeállt a kép. - Suga hyung megcsókolt?
- Smároltunk! - javított ki és kezeit arcához csapta.
Jó, oké, ez váratlanul ért. Nem gondoltam volna, hogy ezért van letörve. Lehet, hogy ez volt az első csókja.
Most mit tegyek? Mégis csak a dongsaengem. Ha Jin itt lenne, ô elintézné, mert ô ért ehhez... Suga hyung meg csak szívatja a kisebbeket.
Mikor haza fele mentünk, a kocsiban tényleg fura légkör volt, főleg Hoseok alkoholos száj szaga miatt. JungKook mellettem volt, Suga hyung meg előttem, de oldalra fordulva. Ezek ketten egész végig egymást nézték. Mintha nem is fognák fel, hogy most szemeznek. Tényleg, igazán fura volt.
- Hoseok, kérem a laptopod! - nyújtottam kezeimet, mikor már az ágyán ült a szobában.
- Hajna' lesz Jiminnie. Hukk! - feküdt el és hidegen hagyta a kérésemet. - Hercegnő má' alszik HyoSang hyunggal, vagy talán mást csinálnak?
- Jin sosem feküdt le HyoSanggal! - szóltam le és fejére csaptam, mire lehunyta szemeit és egy csuklás után elaludt.
- Köszönjük, Jimin! - köszönték meg nekem a többiek, Hoseok elhallgatását. - Már idegesített a viselkedése...
- Köszi, Jimin - ismételte magát TaeHyung és ahogy felmászott Hoseok mellé, megláttam pár piros foltot a nyakánál.
Az éjszakai bulin egész végig a teraszon voltam. Pár emberke jött oda hozzám, fiúk, lányok egyaránt, majd azt vettem észre, hogy a beszélgetés közbe én lettem a középpont. Nem unatkoztam, de jó lett volna tudni, hogy hol vannak a csapattársaim. Olyan ötször gondoltam ezt, de mire hatodszorra is átfutott bennem a kérdés, JungKookot láttam meg. A falat támasztotta és szemeit dörzsölgette, úgy nézet ki, mintha sírna. Ott hagytam a megteremtett társaságomat, vagyis csak akartam.
- Jiminnie, nem válaszoltál, hogy tetszem-e neked!
- És én? - állt elém egy lány, míg mögöttem vagy még négy kérdezte ugyanezt. Ezt hívják háremnek, ha jól tudom. De mi van akkor, ha a központi fiú egy másik fiúba szerelmes?
- Van már szerelmem.
- És nem kell jobb?
Nem tudom, melyik bátor picsa merte ezt mondani, de jól felbosszantott, persze ezt nem mutattam ki. Nem szabad ezzel foglalkoznom. Egy lánnyal leállni veszekedni nem helyes. Helyette egyből elszabadultam tőlük, hogy JungKookhoz csatlakozzak.
Már kérdezni akartam, hogy mi újság vele, de ô csak lassan leemelte a kezeit szeme közeléből és előre bámult.
- Elfogyott a gyerek pezsgő, vagy mi a baj?
- Jimin... Te mérgedből csókolóznál?... Például azzal, akire pont mérges vagy.
- Meg is dugnám - motyogtam a nyakláncos időre gondolva, mikor Jin haragudott rám, majd én is ô rá, de csak egy kicsit, amiért annyira anyáskodni akart.
- Ezzel a válasszal nem tudtál segíteni... - hajtotta le a fejét.
- Miért, mi van?
- Suga hyung... Suga hyung...
- Haragszik NamJoon hyungra?
- Nem... Rám...
- Rád?... - kérdeztem vissza, mire hirtelen összeállt a kép. - Suga hyung megcsókolt?
- Smároltunk! - javított ki és kezeit arcához csapta.
Jó, oké, ez váratlanul ért. Nem gondoltam volna, hogy ezért van letörve. Lehet, hogy ez volt az első csókja.
Most mit tegyek? Mégis csak a dongsaengem. Ha Jin itt lenne, ô elintézné, mert ô ért ehhez... Suga hyung meg csak szívatja a kisebbeket.
Mikor haza fele mentünk, a kocsiban tényleg fura légkör volt, főleg Hoseok alkoholos száj szaga miatt. JungKook mellettem volt, Suga hyung meg előttem, de oldalra fordulva. Ezek ketten egész végig egymást nézték. Mintha nem is fognák fel, hogy most szemeznek. Tényleg, igazán fura volt.
- Hoseok, kérem a laptopod! - nyújtottam kezeimet, mikor már az ágyán ült a szobában.
- Hajna' lesz Jiminnie. Hukk! - feküdt el és hidegen hagyta a kérésemet. - Hercegnő má' alszik HyoSang hyunggal, vagy talán mást csinálnak?
- Jin sosem feküdt le HyoSanggal! - szóltam le és fejére csaptam, mire lehunyta szemeit és egy csuklás után elaludt.
- Köszönjük, Jimin! - köszönték meg nekem a többiek, Hoseok elhallgatását. - Már idegesített a viselkedése...
- Köszi, Jimin - ismételte magát TaeHyung és ahogy felmászott Hoseok mellé, megláttam pár piros foltot a nyakánál.
Nekik miért van mindig mázlijuk!? A francba is, irigy vagyok! Én is ki akarnám próbálni, hogy milyen egy buli közben részegen lenyomni egy vad szeretkezést. Én is...
- Aiish... - szomorodtam el, majd befeküdtem JungKook helyére, RapMon hyung mellé.
- Jimin... Te nem itt alszol.
- Pszt és add ide a telód. Ha a te számodon hívom Jint, akkor először rád lesz mérges, hogy felébresztetted. Utána nekem csak örülni fog.
- Én örülnék, ha ezt a tervet nem vinnéd véghez.
- Jimin... Rossz helyen fekszel... - jött be JungKook pizsamában és nyakában törölközővel. Megszeppenve nézett rám és várta, hogy átadjam a helyet.
- Hagyjá'! - húztam magamra a takaróját. - Te is csókolózhattál ma. Irigy vagyok!
- M-Mi?...
- Tessék, ott van Suga hyung mellett a szabad hely, menj oda - ültem fel és mutattam az eredeti fekhelyemre. - Menj oda hozzá... - ismételtem halkabban, mikor JungKook arcára néztem. Hirtelen el is felejtettem, hogy ma mi történt vele. Így már értem, hogy miért látok rajta félelmet.
- Jimin, JungKook és--
- Nem érdekel. Beszéljék meg és kérjenek egymástól bocsánatot - mondtam RapMon szavába ágva, mintha én lennék maga a tisztaság a bandában, Jint helyettesítve, bár ô másképp mondta volna.
De úgy látom JungKook így is megértette a jóindulatomat. Suga hyung felé ment. Lassú léptekkel ugyan, de bátorságot véve emelte lábait egyiket a másik után.
- Ez most komoly? - hallatszott tisztán Suga hyung suttogó hangja, mivel az ágyaink szorosan egymást mellett voltak. Közöttünk Hoseok és TaeHyung aludt.
- Jimin paraszt vagy - nézett rám NamJoon hyung, mire neki is rá csaptam a feje tetejére, szintén elhallgattatva.
A teremtett csöndben kényelmesen magamhoz öleltem a takarót és a hideg falnak döntöttem a hátam, így láttam be az egész szobát, azt is, hogy JungKook Suga hyung mellé befekszik. Lekapcsoltam a villanyokat és úgy figyeltem azt a kettőt, pusztán unalomból, amiért nem voltam álmos.
Még mozgolódást sem hallottam, majd kemény fél óra múlva Suga hyung megszólalt.
- Miért bámulsz?
- Te is bámulsz...
- Én csak visszabámulok, de ez már kínos.
- N-Neked kínos!? - halottam a maknaenk megszeppent hangját.
- Mégis mit vársz tőlem?
A lepedő gyűrődését hallottam, mire hunyorogni kezdtem, hogy lássam mit csinálnak. Suga hyung közelebb húzódott. Eléggé közel, ami kíváncsivá tett engem, hogy JungKook erre mit fog lépni. A mozdulatlan idő miatt már azt hittem, nem lesz semmi és hidegen hagyják egymást, de JungKook lassan feltámaszkodott.
- Huh? - adtam hangot a meglepettségemnek, amiért a Hyung szája szélén egy rendes puszi talált célba.
- Nem csak magadra kéne gondolnod - okoskodott JungKook, majd mire belegondoltam, nem is mondott hülyeséget Suga hyungnak.
A további napokban szorgalmasan dolgoztunk Kínában, Jin nélkül is.
Annyi napból csak egyszer sikerült szerelmemet elérni. Vagyis akkor csörgött ki Hoseok laptopján a videos hívásom.
- Hátha... - reménykedtem összetett kezekkel. Délután van, messze még az este, gyerünk Jin, vedd fel és beszélj velem, mert hiányzol.... Nagyon!
- Felvette?
- JungKook, mit keresel itt!? Menjél te is ki a többiekhez! Vigyázz Suga hyungra!
- Semmi sincs köztünk...
- Á nem. Csak ki akarod vele próbálni, hogy milyen egy fiúval szeretkezni.
- Pszt! Pszt! Ezt csak véletlenül mondtam.
- Te mindent véletlenül mondasz?
- Huh?
- Mindegy-mindegy! Menj ki, mert elszívód a netem. Beszélni akarok Jinnel! - rúgtam finoman csípőn az ajtó felé. Szúrósán néztem rá, mire további szó nélkül sikerült megértenie, hogy nem szeretném a jelenlétét.
- Yo... Melyikőtök hív?...
- Jin! - fordultam a képernyőhöz kisállat szerű mosollyal, mintha a régen látott gazdám szólna hozzám.
- Valami baj van, Jimin?...
- Szerinted!? - ugráltam az ágyon, amiért végre ôt hallhatom. Igaz, nem a "Jimin" megszólításra hanem valami szokásos "Édesem"re vagy ilyesmire számítottam. Lehet, hogy nincs egyedül... - Hol vagy?
- A hotelszobámba... Nem rég főztem... Csak te vagy vonalban?
- Hjam, szóval igazán bekapcsolhatnád a kamerát, hogy lássalak.
- Jó, de hogy kell?
- Kiszúrja a szemedet, középen a gomb.
- Jé! Megvan! - kapcsolta be, és tudtomra adta ezzel, hogy ô is egyedül van egy nagy ágyon hason elterülve. - Látsz?
- Ühüm-ühüm... - néztem Hercegnőmön végig. - De miért olyan a szemed, mintha sírtál volna?
- Hagyma...
- Hjaa - nevettem el magam, mire Jin kuncogása is csatlakozott az enyémhez. Jó érzéssel töltött el, hogy sikerült annyi nap után elérnem, de csak telefonon, ami meg még mindig rossz. Azt hiszem, megfogok örülni, ha nem érhetek hozzá. - Jin... Szép vagy... - suttogtam, miközben az állától vezettem fel a figyelmemet, az ajkait végig mérve, majd formás arcvonalai mellett gyönyörködtem azokban az imádott szempárjaiban.
- Jimin, ugye jól viselkedsz?
- Kérlek Jin, ne hyungoskodj, én a pasid vagyok.
- Pszt! Pszt! - tette ajkaihoz az ujját és ahogy háta mögé fordult a szoba ajtaja nyílt, mire HyoSang toppant be, és mintha teleportált volna, úgy ugrott Jinre az ágyon.
- Kivel beszélsz, Hercegnőm? - szólította meg az ÉN Hercegnőmet és az arcához is dörzsölte a sajátját. Megremegtem a látványtól és eltátottam a szám.
- A csapattársaimmal... Hé! Í-Így kényelmetlen... Szállj le rólam egy kicsit...
- Hogyan egy kicsit? - hajolt Jin arcába pislogó és sugárzó szemekkel, amik felettébb felkavaró érzéssel töltöttek meg engem.
- J-Jimin... Majd, vagyis... - emelte feljebb a telefonját, mire a kamerában már nem is láttam őket. - Ne hívogassatok, mert dolgozok. Ha van időm, majd én felhívlak titeket. Sziasztok! - azzal ki is kapcsolta.
Én nehezen elértem ôt, erre pár perc után el is köszön. Miért történik ez?... A végén nem is nekem beszélt, hanem az egész Bangtan Boysnak. HyoSangnak legalább elmondhatta volna, hogy csak velem beszél, és akkor nem kellett volna ez a hazudós játék. Nem az egész bandával társalgott, hanem csak velem. Én hívtam ôt, mert hiányzott; Végül is én tényleg a pasija vagyok.
Annyira bíztam benne, hogy Jin nem fogja egy méternél sem közelebb engedni magához az extagot... Erre csalódnom kellett. A tévhitemtől a mélységbe zuhanva pofára estem. Ez most nagyon fájt. Rendesen becsaptam magam és azt gondoltam, hogyha sikerül felhívnom Jint, akkor megállás nélkül beszélgetni és szavakkal szeretgetni fogjuk egymást, egészen a másik napig, vagy ameddig valamelyikünk akkuja le nem merül, vagy ameddig a töltő nem veszik el, vagy ameddig... nem találkozunk újra.
Teljesen más történt...
- Ehhh miért?... - feküdtem el az ágyon és fejemet a párnába dörzsöltem. - Jin, te szeretsz engem, akkor miért?... - kínlódtam, mintha valaki kiütött volna. Hja megvan... Tényleg kiütöttek... HyoSang szerencsés öklei könnyedén kiütöttek...
Hogy lehet most mindenki mázlistább nálam? Még JungKooknak is sikerült egy románc összehozása, még akkor is, ha most csak lelki támaszként kísérgeti Suga hyungot mindenhova és mindig mellette áll. Gondolom, ez nem fog sokáig tartani, csak ameddig a rapperünk vissza nem esik az eredeti énjébe és lenyugszik, de addig lehet, hogy JungKook ténylegesen szerelembe esik, már csak a kíváncsisága miatt is... Aiishh most neki akkor is jobb, mint nekem...
- Aiish... - szomorodtam el, majd befeküdtem JungKook helyére, RapMon hyung mellé.
- Jimin... Te nem itt alszol.
- Pszt és add ide a telód. Ha a te számodon hívom Jint, akkor először rád lesz mérges, hogy felébresztetted. Utána nekem csak örülni fog.
- Én örülnék, ha ezt a tervet nem vinnéd véghez.
- Jimin... Rossz helyen fekszel... - jött be JungKook pizsamában és nyakában törölközővel. Megszeppenve nézett rám és várta, hogy átadjam a helyet.
- Hagyjá'! - húztam magamra a takaróját. - Te is csókolózhattál ma. Irigy vagyok!
- M-Mi?...
- Tessék, ott van Suga hyung mellett a szabad hely, menj oda - ültem fel és mutattam az eredeti fekhelyemre. - Menj oda hozzá... - ismételtem halkabban, mikor JungKook arcára néztem. Hirtelen el is felejtettem, hogy ma mi történt vele. Így már értem, hogy miért látok rajta félelmet.
- Jimin, JungKook és--
- Nem érdekel. Beszéljék meg és kérjenek egymástól bocsánatot - mondtam RapMon szavába ágva, mintha én lennék maga a tisztaság a bandában, Jint helyettesítve, bár ô másképp mondta volna.
De úgy látom JungKook így is megértette a jóindulatomat. Suga hyung felé ment. Lassú léptekkel ugyan, de bátorságot véve emelte lábait egyiket a másik után.
- Ez most komoly? - hallatszott tisztán Suga hyung suttogó hangja, mivel az ágyaink szorosan egymást mellett voltak. Közöttünk Hoseok és TaeHyung aludt.
- Jimin paraszt vagy - nézett rám NamJoon hyung, mire neki is rá csaptam a feje tetejére, szintén elhallgattatva.
A teremtett csöndben kényelmesen magamhoz öleltem a takarót és a hideg falnak döntöttem a hátam, így láttam be az egész szobát, azt is, hogy JungKook Suga hyung mellé befekszik. Lekapcsoltam a villanyokat és úgy figyeltem azt a kettőt, pusztán unalomból, amiért nem voltam álmos.
Még mozgolódást sem hallottam, majd kemény fél óra múlva Suga hyung megszólalt.
- Miért bámulsz?
- Te is bámulsz...
- Én csak visszabámulok, de ez már kínos.
- N-Neked kínos!? - halottam a maknaenk megszeppent hangját.
- Mégis mit vársz tőlem?
A lepedő gyűrődését hallottam, mire hunyorogni kezdtem, hogy lássam mit csinálnak. Suga hyung közelebb húzódott. Eléggé közel, ami kíváncsivá tett engem, hogy JungKook erre mit fog lépni. A mozdulatlan idő miatt már azt hittem, nem lesz semmi és hidegen hagyják egymást, de JungKook lassan feltámaszkodott.
- Huh? - adtam hangot a meglepettségemnek, amiért a Hyung szája szélén egy rendes puszi talált célba.- Nem csak magadra kéne gondolnod - okoskodott JungKook, majd mire belegondoltam, nem is mondott hülyeséget Suga hyungnak.
A további napokban szorgalmasan dolgoztunk Kínában, Jin nélkül is.
Annyi napból csak egyszer sikerült szerelmemet elérni. Vagyis akkor csörgött ki Hoseok laptopján a videos hívásom.
- Hátha... - reménykedtem összetett kezekkel. Délután van, messze még az este, gyerünk Jin, vedd fel és beszélj velem, mert hiányzol.... Nagyon!
- Felvette?
- JungKook, mit keresel itt!? Menjél te is ki a többiekhez! Vigyázz Suga hyungra!
- Semmi sincs köztünk...
- Á nem. Csak ki akarod vele próbálni, hogy milyen egy fiúval szeretkezni.
- Pszt! Pszt! Ezt csak véletlenül mondtam.
- Te mindent véletlenül mondasz?
- Huh?
- Mindegy-mindegy! Menj ki, mert elszívód a netem. Beszélni akarok Jinnel! - rúgtam finoman csípőn az ajtó felé. Szúrósán néztem rá, mire további szó nélkül sikerült megértenie, hogy nem szeretném a jelenlétét.
- Yo... Melyikőtök hív?...
- Jin! - fordultam a képernyőhöz kisállat szerű mosollyal, mintha a régen látott gazdám szólna hozzám.
- Valami baj van, Jimin?...
- Szerinted!? - ugráltam az ágyon, amiért végre ôt hallhatom. Igaz, nem a "Jimin" megszólításra hanem valami szokásos "Édesem"re vagy ilyesmire számítottam. Lehet, hogy nincs egyedül... - Hol vagy?
- A hotelszobámba... Nem rég főztem... Csak te vagy vonalban?
- Hjam, szóval igazán bekapcsolhatnád a kamerát, hogy lássalak.
- Jó, de hogy kell?
- Kiszúrja a szemedet, középen a gomb.
- Jé! Megvan! - kapcsolta be, és tudtomra adta ezzel, hogy ô is egyedül van egy nagy ágyon hason elterülve. - Látsz?
- Ühüm-ühüm... - néztem Hercegnőmön végig. - De miért olyan a szemed, mintha sírtál volna?
- Hagyma...
- Hjaa - nevettem el magam, mire Jin kuncogása is csatlakozott az enyémhez. Jó érzéssel töltött el, hogy sikerült annyi nap után elérnem, de csak telefonon, ami meg még mindig rossz. Azt hiszem, megfogok örülni, ha nem érhetek hozzá. - Jin... Szép vagy... - suttogtam, miközben az állától vezettem fel a figyelmemet, az ajkait végig mérve, majd formás arcvonalai mellett gyönyörködtem azokban az imádott szempárjaiban.
- Jimin, ugye jól viselkedsz?
- Kérlek Jin, ne hyungoskodj, én a pasid vagyok.
- Pszt! Pszt! - tette ajkaihoz az ujját és ahogy háta mögé fordult a szoba ajtaja nyílt, mire HyoSang toppant be, és mintha teleportált volna, úgy ugrott Jinre az ágyon.
- Kivel beszélsz, Hercegnőm? - szólította meg az ÉN Hercegnőmet és az arcához is dörzsölte a sajátját. Megremegtem a látványtól és eltátottam a szám.
- A csapattársaimmal... Hé! Í-Így kényelmetlen... Szállj le rólam egy kicsit...
- Hogyan egy kicsit? - hajolt Jin arcába pislogó és sugárzó szemekkel, amik felettébb felkavaró érzéssel töltöttek meg engem.
- J-Jimin... Majd, vagyis... - emelte feljebb a telefonját, mire a kamerában már nem is láttam őket. - Ne hívogassatok, mert dolgozok. Ha van időm, majd én felhívlak titeket. Sziasztok! - azzal ki is kapcsolta.
Én nehezen elértem ôt, erre pár perc után el is köszön. Miért történik ez?... A végén nem is nekem beszélt, hanem az egész Bangtan Boysnak. HyoSangnak legalább elmondhatta volna, hogy csak velem beszél, és akkor nem kellett volna ez a hazudós játék. Nem az egész bandával társalgott, hanem csak velem. Én hívtam ôt, mert hiányzott; Végül is én tényleg a pasija vagyok.
Annyira bíztam benne, hogy Jin nem fogja egy méternél sem közelebb engedni magához az extagot... Erre csalódnom kellett. A tévhitemtől a mélységbe zuhanva pofára estem. Ez most nagyon fájt. Rendesen becsaptam magam és azt gondoltam, hogyha sikerül felhívnom Jint, akkor megállás nélkül beszélgetni és szavakkal szeretgetni fogjuk egymást, egészen a másik napig, vagy ameddig valamelyikünk akkuja le nem merül, vagy ameddig a töltő nem veszik el, vagy ameddig... nem találkozunk újra.
Teljesen más történt...
- Ehhh miért?... - feküdtem el az ágyon és fejemet a párnába dörzsöltem. - Jin, te szeretsz engem, akkor miért?... - kínlódtam, mintha valaki kiütött volna. Hja megvan... Tényleg kiütöttek... HyoSang szerencsés öklei könnyedén kiütöttek...
Hogy lehet most mindenki mázlistább nálam? Még JungKooknak is sikerült egy románc összehozása, még akkor is, ha most csak lelki támaszként kísérgeti Suga hyungot mindenhova és mindig mellette áll. Gondolom, ez nem fog sokáig tartani, csak ameddig a rapperünk vissza nem esik az eredeti énjébe és lenyugszik, de addig lehet, hogy JungKook ténylegesen szerelembe esik, már csak a kíváncsisága miatt is... Aiishh most neki akkor is jobb, mint nekem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése