43 BTS: Nyugalom

Jimin POV

SeokJin elmondta, hogy kölcsönöznie kell a hangját egy könyv alapján készülő sorozathoz egy vagy két dal erejéig. A ToppDogg tagja közt lévő énekeseket kérték fel, és HyoSang ajánlotta be még Jint is, mint a szép és romantikus hangnem képviselője.
Igazából még nagyon sok mindent mondott nekem, de képtelen voltam azokra figyelni...
Miért kell még mindig vonzaniuk egymást?... Jin már egy éve az enyém!... Nem szabad féltékenynek lennem, de... Úgy érzem, hiába mondogatom magamban, hogy nyugalom, nyugalom, HyoSang nem fogja visszavenni ami már az enyém, nem képes rá... Ugye? Ugye nem tudja? Más bandában van, más cégnél... Csak nincs akkora kitartása... Csak hívogassa tovább mobilon, azt elnézem neki, de egy randit...
- Mennem kell - állt elém Jin. - Légy jó! - adott egy puszit a homlokomra. Ettől a teljesen sablonos és édes pillanattól majd elolvadtam a szobám ajtajában. Hogy lehet egy fiú ennyire vonzó számomra? Ahhh nem akarom, hogy itt hagyjon!
Még ha pimaszság, udvariatlanság meg minden egyéb, akkor is vele akarok menni most!
- Jin, kérlek, engedd--
- Hé! Jin hyung! - zavart meg minket RapMon hyung. - Az a két idióta elhasználja a tejszínhabunkat! - mutatott mérgesen a háta mögé, ahol J-Hope nevetve nyomta teli V száját az édes habbal. - Szólj rájuk, könyörgöm!
- Hé! Először én könyörgök neki! - mutattam magamra.
- Fiúk nekem men--
- Hé! Jin hyung! - szólt a másik irányból Suga hyung egy másik tejszínes flakont rázva. - Milyen érzés lehet ezzel tele nyomni valakinek a száját? Kipróbáljunk, Jin hyung?
- N-Nem szeretném... Nekem mennem kell! Sziasztok! - távozott sietve a kijáraton, vissza sem nézve ránk vagy rám.
Végül nem tudtam még megkérdezni se, hogy vele mehetek-e.
- Amúgy... - sóhajtottam, majd lassan oldalra néztem, Suga hyung felé. - Az előbbi egy szexuális zaklatás akart lenni!? - kérdeztem fagyosan, de jól tudtam, hogy azzal próbálkozott. Suga hyung elszállt magától, mióta látta az én Hercegnőmet meztelenül...
- Huga hyung huta! - öklendezett V a tejszínhabtól, mire én egyetértettem vele. Suga hyung buta. Mellettem semmi esélye. Főleg nem egy év után.
- Csak játszani próbáltam - vonta fel a vállait, majd hátat fordított nekünk és elsétált, mire JungKookba ütközött, át is adva neki a tejszínhabot.
- Huh? E-Ezzel mit csináljak?
- Csak semmi perverzséget! - szólt RapMon hyung, majd hátulról véletlenül neki ment J-Hope, mire egy kevéske tejszín fröcskölődött a leaderünk homlokára, egyre lejjebb folyva. - Semmi! Semmi megjegyzést! - nézett végig rajtunk, majd idegesen elküldte melegebb éghajlatra J-Hopet Vvel együtt. Annak a kettőnek nem kellett kétszer mondania, már fel is szívódtak.

- Mit szólsz Jimin? Jin újra HyoSang hyunggal.
- Honnét tudsz te erről? - néztem érdeklődve JungKookra.
- Tegnap egész végig vele beszélgetett. Tudom is, hogy hol találkoznak: a körút végén az a tök jó sport áruház és könyves bolt előtt. Tudod, ahol olyan sok cukrászda van. Biztosan fagyizni mennek.
- Miért kell hasogatni a szívem sebét!? - tettem egyik kezem a mellkasomra, míg a másikkal megütögettem Kookkie arcát.
- Miért nem mész utána? Legalább figyelhetnéd őket.
Ez a kölyök néha meglep az okosságával, de csak azért mert hülyékkel vagyok körülvéve és váratlanul érnek az értelmes mondatok.
Ott hagytam ôt gyorsan és már húztam is fel a cipőmet, mire J-Hope a hátamra csapott.
- Csak nem jönni akarsz velünk? - kérdezte mosolyogva, miközben V kezét fogta. - Jössz fagyizni?
Bólintottam, mire nem volt ellenük, hogy hárman menjünk, pedig lehet, hogy egy szerelmes randira készültek, én meg bepofátlankodtam...
- S-Sajnálom... Igazából én csak a körút végére szeretnék menni, nem titeket zavarni... - pusmogtam mélyen a kapucnimban, a járdán sétálva velük, akik szintén takarást használtak az ARMYk ellen.
- Melyik végére szeretnél menni? - kérdezte Hoseok.
- A cukrászdásra...
- De hát mi is oda megyünk!
- De nem akarok zavarni. Nem érted? Hülye vagy? Az vagy, de egy kicsit figyelj már a helyzetre is. Légy őszinte! Ha randizni mentek, akkor nem kéne a szárnyatok alá venni.
- Nyugi, Jiminnie - tette kezét a vállamra nagy, barátságos mosollyal. - Menjünk nyugodtan hárman. Veled akarunk lenni, hogy ne depizz. Menjünk és lessük meg Jin hyungot!
- Hoseok... - néztem rá meglepve.
- Én mikor nem segítenék neked, töpszli? Nem akarom, hogy a debüt kori énedbe visszaess! Gyere! Keressünk meg a Hercegnőt és kövessük! - kezdett rángatni maga után. - Tudod, ott óriási növények meg cserepek vannak. Szépen azok mögé osonunk és kémkedünk.
- É-És V?
- Én csak fagyizni megyek.

Ahogy oda értünk, megértettem, hogy Hoseok mégis milyen búvó helyekről beszélt.
- Ahhh ott van Jin hyung! - mutatta nekünk V, ahogy a Hercegnőm a könyvét lapozgatta HyoSang kezében.
Hoseok és én már rejtőztünk is el az ültetett fák mögé.
- Hé! V!... TaeTae! TaeHyung! - szólítgattam csöndesen, de csak azért sem figyelt rám. Ô nem bújt el kettőnkkel. Most mi lesz? S ha Jin észre veszi ôt? Basszus! Elkezdett HyoSanghoz közeledni az a ostoba!
- Nyugalom! - szólt Hoseok rám. - Minden oké!
- Semmi sem oké! Most fogunk lebukni! TaeHyung--
- TaeHyung csak fagyizni jött.
- De hát akkor muszáj oda mennie Jinhez!? Mi az ördög! Nem értem!
- Pssszt!... Figyeld!
A leveles növények mögött a szemeink V minden lépését követték. Jin és HyoSang a könyves bolt bejárata mellett beszélgettek aktívan, majd észre is vették a majmunkat.
- Ez így nem jó. Nem tudom, hogy miről beszélnek - hunyorogtam és megpróbálkoztam a szájról olvasással, de egyáltalán nem sikerült.
- TaeHyung csak azt mondta nekik, hogy fagyizni jött.
- Ezt honnét veszed?
- Nézd! Most!... Most megint! Figyeld! A nyelvét kidugja és megnyalja egy kicsit az alsó ajkát. Biztosra veszem, hogy a fagyira gondol.
- Hát hallod... Én is szoktam Jin előtt állva az ajkaimat nyaldosni, de akkor egyáltalán nem a fagyira gondolok.
- Huh? - nézett hirtelen rám, míg én csakis Jinéket figyeltem nagy éberséggel;
- Mi a fene!? - ugrottam fel egy kicsit, amiért HyoSang hozzáért a szerelmem derekához oldalról, hogy lendületesen a karjaiba zárhassa, majd Vnek bólintott egyet határozottan. Mit csinálnak ezek?
- Nyugalom! - simogatta meg a fejem tetejét Hoseok.
Mikor V elköszönt Jinéktôl, még akkor sem tudtam, hogy mi értelme volt ennek. Nagyon nem értem. Változni se változott semmi. HyoSang továbbra is idegesítően közel állt Jinhez. Azt a könyvet tartotta a kezébe kinyitva valahol. Jó, rendben, hogy egy drámában fognak dalokat énekelni. Gondolom átbeszélik a tudott információkat. Hol, mikor, hogyan vigye fel a hangsúlyt; Ennyit értettem meg és fogtam fel a gesztikulációból.
- Hoseok... - sóhajtottam könyökölve a cserépen. - HyoSang túlságosan is nézi Jint, méghozzá az ajkait...
- Addig jó, amíg csak nézi.
- T-Te velem ne hülyéskedj! - estem majdnem neki, de Jinék mozgásba lendültek és egy cukrászda felé vették az irányt.
- Fagyiznak.
- Látom, nem kell mondani - förmedtem a rapperre. Nem kellenek a kommentárjai, mikor épp a látvány miatt szenvedek. HyoSang olyan barátságos hangulatot teremt maguknak, hogy az szinte már romantikus.
- Hoseok - szólt V a kém társam mellé bújva és némán átnyújtott neki egy fagyi tölcsért pár gombóccal benne.
- Köszönöm, hogy gondoltál rám.
- Mindig gondolok rád.
- Akkor mindig köszönöm, TaeTae!
- Fagyizzatok csak! Szerelmeskedjetek csak! Ne is törődjetek velem! - kuporodtam össze, majd felmerült bennem egy elfelejtett kérdés, ami kíváncsiságként utat tört az előbbi kiakadásomon. - V! HyoSang miért ölelte át olyan hirtelen Jint? Még bólintott is neked...
- Lehet, hogy nem akarod megtudni.
- Ne játssz vele, mondd el neki! - szólt rá finom hangsúllyal Hoseok, mielôtt én tettem volna.
- Megkérdeztem HyoSang hyungtól, hogy szereti-e még Jin hyungot... Erre lett az a válasz.
- Valahogy... Sejtettem... - fordítottam vissza a tekintetemet Jinre. - Annyi gondolat közt sejtettem... - bámultam, ahogy nyalják a fagylaltot. - Ezek ketten... Most úgy érzem magam, mint mindennek a legelején... Idegesítő!... Ahhh miért történik ez? Mindjárt elásom ide magam!
- De miért? HyoSang hyung most nem is csinál semmit Jin hyunggal.
- Ti nem látjátok? Ahhh lehet, hogy nem...
- Mit kéne látni?
- A hangulatot körülöttük. Igazán kellemes, semmi feszültséggel, pedig exek. Mindennek ellenére romantikusak. Ti ketten azért nem veszítek észre olyan ezt könnyen, mert szintén olyanok vagytok, ultra romantikusak, amiért rohadtul féltékeny is vagyok...
- Én? Én TaeHyunggal?
- Hát nézd az én helyzetemet! Jin egy hercegnő! Én meg csak egy bégető marha! Szerinted összeillünk!? Egy hercegnőnek le kell süllyednie hozzám a legelőre a kastélyából... Én ezt már bírom! - túrtam a hajamba. Úgy érzetem, mintha meggyulladt volna bennem valami.
- Jimin...
- HyoSang a herceg, nem én... De magamnak hiába mondtam akkor, hiába mondom most, nem fogom fel ezt a tényt. Ritka ostoba marha vagyok.
- Egy év után ilyeneken töröd magad!? Nem te szoktad mondani, hogy Jin a tied?
- A francba már! - tettem szemeim elé a kezem és az ujjaim között néztem tovább, ahogy SeokJin és HyoSang egymás fagylaltjából nyalnak, miközben egy ritmusra veszik a lépteket.
- Jimin nyűgös... - hallottam V hangját, majd azt is, hogy Hoseok lepisszegi ôt. Legalább az egyikük tudja, hogy most nem szabad engem szekálni.
Jin és HyoSang egy mellék utcába sétáltak, de akkor is tudtuk követni őket. Átláttam az extagon, megakarta fogni a Hercegnő kezét. Látszott rajta a vágy, miközben Jint bámulta.
Már nem is foglalkoztak a könyvel. Másról beszélgettek, egyre jobban távolodva a főutcától.
- Lehet, hogy ezt már nem akarom nézni... - nyeltem nagyot, ahogy HyoSang megállt és Jin derekánál átfűzte lassan a kezét.
- Jimin fordulj el! - suttogta V és ô is így tett. Bölcs voltam, hogy hallgattam rá. Nem szabad látnom, hogy Jint valaki más csókolja meg.
- Srácok... - szólaltam meg keserűen suttogva még mindig háttal Jinéknek. - Menjünk haza... Ki akarok feküdni... - kúsztunk vissza a főutcára a vezetésemmel, majd Hoseok megkócolta a fejem. Mosolygott. Azt akarta, hogy az ô jókedve átragadjon rám. Sajnálatos módon ez nem sikerült.

Jimin POV's END


A dormban a fiúk néhánya a bejáratnál közel lévő kanapén üldögélt. Ahogy Jin benyitott, közölve, hogy itthon van, Hoseok már sietett is elé.
- Hyung... - nézett rá kicsit szomorkásan. Kicsit gondolkodott, hogy elmondja-e a mai nap eseményeit vagy hagyja azt a Jiminre, aki ha szeretné megosztja majd a kémkedés dolgot a Hercegnővel. Mire választásra jutott a két lehetőség közül a másodikra, csak annyit mondott, hogy; - Mosd le az ajkaidat, utána a nevedet is.
- Nevemet? - nevetett. - Nem inkább a testemre gondoltál?
- Nem, mert úgy értettem--
- Majd elmondod, jó? Most nagyon fáradt vagyok - ment el a rapper mellett és egy gyorsan vett fürdő után félálomban császkált be Jimin szobájába, hogy aludhasson végre. Szemein is lehetett látni a bágyadtságot.
- Jiminnie, milyen volt a napod? - mászott fel az ágyra, szorosan a kisebbik mellé. Ledobta magát a derekára csavart törölközővel és azonnal lehunyta a szemeit háton fekve. Csak azért kérdezte párjától a 'hogy vagy?' szinonima csokor egyikét, hogy ne érezze a kisebbik egyedül magát, ez egy abszolút hyungos gondolat volt tőle.
- Jin... - szólt hidegen Jimin és feltámaszkodva egyéb gondolkodás nélkül ujjait végig simította a szeme előtt kívánatosan nedves, meztelen mellkason. - SeokJin! - került villámként szerelme fölé négykézláb.
A megszólításra kinyitotta a szemeit, de azonnal vissza is zárta, amiért Jimin nagyon erősen kaparintotta meg az ajkait. Vadul halmozta el sok, apró csókokkal, ami nem volt számára kényelmes.
- H-Hé! - nyomta kezeit az erőszakoskodó mellkasára megannyi kapkodottan vett levegő közben. - Megbolondultál? - nyögte fel és teste megremegett. - Ez rossz, Jimin! Hagyd abba! - emelte fel a hangsúlyát.
- S-Sajnálom... - ült le gyorsan a Hercegnő mellé bánatosan maga elé nézve. - Tudom, hogy fürödtél, de én is meg akarlak tisztítani Tőle... - motyogta, majd kínosnak érezve a helyzetet, felemelte a tenyereit és azokba rejtette el az arcát.
- Jimin...  - suttogta a nevét az idősebbik, majd megpaskolta maga mellett a helyet. - Aludjunk - javasolta, mire Jimin lehiggadt. Úgy gondolta, tényleg nem árt, ha most szorosan átkarolja a Hercegnőt és reggelig nem engedi el. -  Holnap hajnalban megyek a reptérre, majd utána Kínába visznek.
- Kína?... - tört össze Jimin belülről.
- Ühüm... Én meg fáradt vagyok... - ásított és hasra feküdt. - Aludjunk, Jimin!
- Ha most elalszok, úgy fogok reggel ébredni, hogy már nem leszel itt velem?
- Igen...
- Akkor... Nem akarok elaludni!...

Jimin POV

Jin mellé feküdtem és gyengéden húztam ôt magamhoz a fenekénél, mire ô dühösen rám szólt;
- Fáradt vagyok, mondtam!
Ijedve szedtem le róla a kezeimet. Csak hozzá akartam bújni, semmi rossz elképzelésem nem volt a háttérben. Jin mégis azt gondolta, hogy akkor is képes vagyok megrakni őt, mikor ilyen fáradt. Pedig általában tudja mi jár a fejemben... Lehet, hogy lehangolódott rólam, hogy HyoSang mellett a régebbi énjét tudja adni!? Tényleg képes volt ilyen gyorsan visszatáncolni az exéhez!? Így mi van velem?...
- Jin... - sziszegtem, mintha fájna belül valami.
Holnap Kínába megy HyoSanggal, de mégis meddig? Ha sokáig nem leszek mellette, és még nem is lesz rá ideje, hogy mobilon beszéljünk, akkor... Ezt simán elkönyvelhetem egy vesztésnek, utána meg egy szakításnak... - Ez nem történhet meg ilyen gyorsan!... - suttogtam lekonyult szájjal, miközben Jin már egyenletesen szuszogott. - Ugye nem?... - néztem rá hevesen dobogó szívvel. Én most félek? Félek, hogy elveszítem őt?... Teljes egészében éreztem ezt a nem mindennapi fájdalmat. Ennek az éles kínzásnak azonnal véget akartam vetni, így Jin álomtól elnehezedett fejét ügyeskedve a mellkasomra emeltem, várva, hogy szívem lehiggadjon. Nyugalmat akartam érezni, de az a érzés mintha direkt kerülgetne engem most. - Nyugalom! - suttogtam azt keresve. Jint erősen átöleltem, és bajlódtam tovább a negatív gondolataimmal, amik nem hagyták a nyugalmat rám találni. Valahogy már tisztában voltam a továbbiakkal... Ha most elalszok, elveszíthetem őt.