47 BTS: ShalaLalaLom

Jimin POV

Egyik délután, egy aktív és fárasztó fellépés után elhatároztam magam, amit már napokkal ezelőtt meg kellett volna tennem.
Jin hotelszobájának az emeletén álltam és szüntelenül vártam, egy tapodtat sem mozdulva. Nem érdekel, ha éjjelig itt kell lennem, majd levezetem rajta vagy valami, csak jelenjen már meg.
Az ég megértette kérésem, és a lépcsőn lépéseket kezdtem hallani, amire már futottam is oda.
- Jimin?... - nézett fel rám Jin. Arcán ámultság tükröződött. Az a nagy csodálkozás, hogy tényleg engem lát-e maga előtt.
Én meg sem szólaltam csak kinyújtottam a mutató ujjamat és hívogatni kezdtem ôt, hogy jöjjön ide hozzám gyorsan. A lábait fürgén szedte, majd felérve mutattam neki, hogy álljon a falhoz, mire ô készségesen húzta ki magát a szemeimbe nézve.
- Hogyhogy...
- ...itt vagyok? - fejeztem be a kérdésért, mire megtámasztottam a falat mindkét karommal, Jin oldalain. - Sosincs időd, hogy felhívj... Ez aljas hazugság - térdeltem be lábai közé, mire ô az elvárásom szerint csúszott lejjebb, hogy ne vegyem figyelembe a köztünk lévő magassági különbséget. Ajkaimat az orcáihoz érintettem, majd lejjebb haladtam szellőt érő puszikkal, de nem adtam neki csókot. - Miért hazudsz? Olyan nehéz felhívni engem és valamit belemakognod pár másodperc erejéig?
- Sajnálom - konyult le a szája, majd megismételte magát. - Sajnálom - hunyta le a szemeit, mire észre lehetett venni, hogy az arca megtelik a szomorúság kínzó érzésével. Rossz volt így látni rajta, hogy a bánata kicsiszolódott és teljesen felszínre tört.
- Jin... - távolodtam el egy kicsit és az orcájára simítottam tenyerem, mire ô azonnal rátette a kezét.
- Bocsáss meg! Magamnak akartam csak jót... - szipogott a sírás szélén.
- Ennyire bántana, ha HyoSang rájönne, hogy szeretsz engem? - kérdeztem, őszinte választ várva.
Jin nem tudja megszabadítani magát HyoSang szerelmétől, és ez egyáltalán nem hangzik jól.
- Nem... - kezdte dörzsölni a szemeit. - Nem azért... - válaszolta és szemeimbe nézett, amiből könnyedén kitudta olvasni a hirtelen feljött kérdésemet, hogy akkor miért. - Mindig fel akartalak hívni... T-Te jártál a fejembe. Még hibákat is követtem el a felvétel közben - biztosan kínosan érezhette magát akkor. De miért nem hívott fel, ha tényleg akarta? Nem engedték neki? Ki volt az a paraszt? Agyon csapom, csak kerüljön a kezem közé, vagy ha menedzserféle, akkor csak egy kicsit ütöm meg. - Jimin... Szégyellem magam... - suttogta és lenézett.
- Akkor csak hadard el az okot - suttogtam lejjebb hajolva és ajkaimat egy apró érintés erejéig finoman az ôvéhez nyomtam. Ezzel próbálva ôt bátorítani. Csak nem leszek rá mérges, ha őszintén elmondja...
- Nem szerettem volna a hangodat hallani. Hiába tudtam, hogy te mindenáron beszélni szeretnél velem... Úgy csak... Még elviselhetetlenebb lett volna... Féltem, hogy nekem is annyira hiányozni fogsz, mint neked én... Nem akartam...
Micsoda ártatlan szöveg, istenem!... Olyan szeretni való! Ez a lenyelhetetlen édes énje eltemettet...
A számra tapasztottam a kezem és szaporán kezdtem venni a levegőt, miközben úgy éreztem, hogy a testem belül lángra gyúl, amiért Jin bűbájos énje elbűvöl.
A hotel folyosóján kezdtem még jobban beindulni szerelmem miatt. Úgy látszik, eddig bírtam magammal.
- Bocsáss meg!... - szipogta Jin, de nem sírt. Egyszerűen csak mélységesen szégyellte magát a gyermeteg viselkedése miatt, ami nekem viszont nagyon tetszett. Imádom, hogy ilyen érzékeny.
- A-a - ráztam a fejem nagyot sóhajtva. - Ez megbocsáthatatlan - mondtam mosolyogva. - Muszáj megbüntetnem téged. Sajnálom... - bólintottam, mire ô a szemeimbe nézett;
- Ahogy azt te sajnálod! - látott át rajtam, mire én még jobban elmosolyodva csókoltam meg ôt rendesen, amit érzékien viszonzott is. - H-Hé! Ne távolodj el! - ragadtam vissza magamhoz csókolózásba kezdve, mielőtt arrébb akart lépni tőlem.
- Jimin... - suttogta a nevem, mikor lecsúsztam róla egy légvétel erejéig. - Fáradt vagyok...
- Akkor sem szalaszthatom el a "büntetésedet"... - túrtam a hajába és szorosan rákaptam a bársony ajkaira. Tenyereit a mellkasomra nyomta, de nem tudott eltolni magától. Alsó felemet durva tempóval mozgatni kezdtem, akaratos dörzsölődve a Hercegnőhöz.
Pont ettől az erőszakos énemtől kéne megszabadulnom, de hát pont Jin hozza ki belőlem. Ilyenkor nem tudok figyelni másra, csak, hogy szeretkezzek vele. Én vagyok az igazi bűnős, amiért meg se hallom mikor rám szól, hogy ne csináljam vagy nyugodjak le, mert fáradt és nem akarja. Én vagyok, akit büntetni kéne... De nem eleget kaptam? A reptéren már komolyan azt hittem, hogy örökre lemondhatok Jin jól megszokott csókjairól. A tetejében HyoSang az oka mindennek, aki a kezdetektől fogva sakkban tart engem a Hercegnő közelében, és most újra harcolni akar velem, még ha nem is tudja, hogy azt csinálja. Én... Annyira elmondanám neki... Tényleg elkiabálnám magam, hogy Jin az enyém és ShalaLalaLom nincs esélye, "sajnálom".
- M-Még, Jin - nyögtem helyette a csókunkba és már teljes mértékben lehetett felhevülni a meleg leheletein miatt. - Kicsit érezd át, hogy én miken mentem keresztül - fejét a vállamhoz nyomtam, míg szabad kezemet lecsúsztattam SeokJin hátsója felé, majd hátul az ujjaimmal kezdtem munkálkodni azon a bizonyos bejáraton, ami csak nekem szabadna nyitva lennie. Pizsama anyagú nadrágja könnyen szövetkezett velem és engedte, hogy Jint az akaratos dörzsölésemmel ingereljem. Azt hiszem így még nem kezdtem előjátékot, de ha nem dugom be az ujjaimat, akkor Jint se zavarhatja ez az újféleség.
De hiába mozgattam fürgén a kezem, nem éreztem magam közelebb a kielégültség útján, nem enyhül a farkasétvágyam. Teljesen be vagyok zsongva, de ez még sem segít rajtam. Pedig azt hittem ez jó és laktató lesz... Mi lehet a hiba?...
- SeokJin... - fogtam magam vissza és tekintetét magamhoz emeltem. Hercegnő nem akart a szemeimbe nézni és ajkai össze voltak szorítva. - Elfojtod a nyögéseidet - jelentettem ki, ezzel meg is találva, hogy miért nem kezdett el bennem olyan szokásosan égni a vágy, ami az eszemre is kihat.
- Jimin... - sóhajtott és hátradőlt a falnak. Kezét szája szélére emelte és letörölt valamit, majd utána azonnal észbe kaptam, hogy a kifolyt nyálát tüntette el, ami a nevem kimondása közben tört elő. Ezek szerint élvezte, amit csináltam az előbb. - Egy hotelben vagyunk... Sokan vannak itt. A ToppDogg is... - suttogta, mire én a szépséges arcát kétoldalt fogtam mosolyogva;
- És... Akkor?... - értem el, hogy egymás szemébe nézzünk. - Egy hotel. De mit zavar? - csókoltam ajkaira, hogy a rossz vágy ôt is teljesen megszállja. - Megtanítsalak gondtalanul élvezni?
- A csapat nagyon örülne, ha én is olyan züllötté válnék, mint te - mosolyodott el a vicces gondolaton, amit tényként lehet feltüntetni.
- Ha olyan vad lennél, akkor én lennék a legboldogabb - férkőztem a középpontja felé . - De így is lehengerlő vagy. Tedd terpeszbe a lábaid! - utasítottam, mire kicsit elpirult és körbenézet.
- Jimin...
- Mi az?...
- A folyóson vagyunk...
- Igaz-igaz - tettem államhoz a kezem jobbra, majd balra nézve. - Add a szobakulcsod! - nyújtottam ki a tenyerem, mire ô már nyúlt is a zsebébe, majd mintha feleszmélt volna, élesen rám szegezte a szemeit, és már láttam is, hogy elő fogja venni a hyungos énjét.
- Nem tehetjük.
- Ne mond azt, hogy nem akarod - mosolyogtam rá, hogy feltördeljem a jeget és végkép a rosszba csábítsam. - Kihagynád ezt? - csókoltam szája szélére, majd tisztességesen az ajkaira is. - Komolyan gondolod, SeokJin? - vezettem be lépésenként a nyelvem a szája melegébe, ahol azonnal éreztem azt a szokásosan őrületes nedvességet. Imádom. Szerelmem ízlelőszervét is mozgásra bírtam, ami miatt a légvételnél fényes kis nyálfonalat hagytunk magunk között. - Jin, döntsd el, hogy mit akarsz! - kérleltem választásra, hiszen.... - A tested már eldöntötte.
Szeretni való kipirult orcákkal bámult rám, miközben vöröslő ajkai tárva nyitva álltak. A csókjaimat várják, tudom. Elértem, amit akartam. Ahogy Jin lehunyta a szemeit, nekem esett, mintha azt mondta volna, "Basszus, meggyőztél", de Hercegnő gyönyörűen kerüli a szavakat és a csókjaival cselekszik.
Kezembe nyomta a kulcsot és két karjával szorosan magához ölelt a tarkómnál. Mégis ügyesen le tudtam olvasni, hogy hányas számú szobába kell elvezetnem az én Hercegnőmet, akit annyira durván forrósítottam fel, hogy nem akar elengedni.
- Imádlak! - kaptam el a fejem és én csókoltam vissza, de nem tudtam csillapítani ôt. - Mindent megadok neked, csak feküdjünk le - hadartam el, de így is meg tudta érteni és lassan lecsúszott az ajkaimról, mintha szenvedve össze akarna esni. Nem engedtem ezt neki és azon nyomban, sietős léptekkel mentem a szobájához, kinyitni az ajtót.

- U-Ugye nem lesz baj?... - kérdezte megszeppenten, mikor belépett előttem és belül a falnak dőlt. Szépen, türelmesen megvárta, hogy kulccsal bezárjam az ajtót, majd kitárta felém a karjait. - Ha ügyesek vagyunk, nem lesz baj, ugye? - kérlelt engem válaszra nagyon szívet dobogtató, bársonyos hanggal. - Ha HyoSang is feljön...
- Nem kell törődni Vele. Nem lesz baj, Hercegnőm - válaszoltam, biztosra tudva, hogy az ajtó zárva van és még a kulcsot is benne hagytam, netán ha van másik kulcs.
Jin karjai közé léptem és hamarabb öleltem át a soványka testét, mint ô engemet. Éreztem, ahogy nyugodtan bújik a nyakamba. Simogatni kezdtem ôt a hátánál, mire ô rácsókolt az állkapcsom és a fülem töve közé.
- Hé... Mit csinálsz? - mosolyodtam el, ahogy folytatta az érdekes játszadozását az államhoz közeledve.
- Te is szoktad... - vadított be az érintéseivel. - I-Itt nagyon... Tetszik... T-Tényleg... - éreztem leheleteit, amitől olyan megdermesztően kéjsóvárnak mutatkozott meg előttem, ami miatt kívánságaim lettek, vagyis inkább igényeim.
- Mondd csak ki azt a szót, Hercegnő!
- Szeretlek...
- És miért? - hajoltam el tőle egy csöppnyit, hogy félbehagyja a kényeztetésem.
Jin pár mély lélegzetet vett, majd abszolút élvezettel telien felsóhajtott;
- Kívánatos vagy, Jimin... - olyan halkan suttogta, mégis hallottam, ahogy kimondta, hogy szívdöglesztőnek talál.
- Bűbájos vagy, Jin hercegnő. Szeretni való! Szeretlek! - áradtak belőlem megint csak a szavak, majd megcsókoltam ôt, hogy ne csak mondjam, hogy szeretem.
Ahogy észbe kaptam, hogy már négy fal közt vagyunk, azonnal vetkőztetni kezdtem ôt. Nem akarom már tovább ruhában látni. Sőt, az ágyban akarom ôt, párnák és gyűrött lepedő közt.
Ahogy a takarót lerántottam, Jin fölé kerekedtem ugyan úgy, meztelenül, mint ô. Feljebb húzta egyik lábát, míg én szépen lassan végig mértem rajta fentről lefelé. Ilyenkor tudom legeltetni a szemeimet. Még ha az arcában mindig is tudok gyönyörködni, akkor is más hatású, ha ilyen kéjjel fűtötten pirosas orcákkal néz vissza rám. Sovány és vézna körvonalait látva állandóan belegondolok, hogyan képes tűrni az általam diktált szokásos tempót. Lejjebb bólintva jobban ráhajoltam Jinre és meg akartam kérdezni, hogy most így hirtelen, vagy esetleg már a kinti akcióm közben vált ilyen méretessé és keménnyé ott alul, de végül nem álltak számhoz a szavak. Helyette eszetlenül csókolgattuk egymást, miközben belé mélyesztettem magam. Belül hihetetlenül nedves volt. A többször bejárt utam megdöbbentően sikamlós lett. Gyönyörrel körül ölelt a teste forrósága, ami mindig olyan odaadóan nyújt nekem élvezetet, hogy soha sem fogok tudni elég hálát adni neki.
Kérdezni akartam, hogy jól érzi-e magát, meg mehet-e tempósabban. Dicsérni szerettem volna, a szavaimmal is szeretgetni, de semmi. Tényleg semmi. A lökéseim ritmusával erőltettem a lélegzést és lihegtem, miközben SeokJin aranyat érő nyögdécselései kiverték nálam a biztosítékot, lezárták az áramköröket és feldúlta az angyali lelkivilágomat. Nem voltam vadbarom, meg túlzottan erőszakos, figyeltem szerelmemre, amennyire csak tudtam.
Ahányszor csak megcsókoltam, Jin utánam kapott, hogy ne merjem elengedni az ajkait, mert szomjazik rám.

Magunkon kívül jártunk az élvezet által teremtett, istenekhez méltó járdán, aminek a közepén mi ketten tényleg átléptünk valami halandóknak tiltott határt... És ezt a tényt akkor tudtam magamban megalapozni, mikor egy hang visszahúzott minket a valóságba.
Kopogtak az ajtón.
Jin erősen rákapott a karomra és aggódóan nézett rám. Azonnal abbahagytam a lökéseket, de a Hercegnő továbbra is nyögdécselt. Érezte, ahogy a méretem dobog benne, ami ingerelte ôt az egész testével együtt.
- Nyugi, Szerelmem, nyugi - csókoltam meg bizsergő ajkait.
Százszázalékosan elértem, hogy csillapíthatatlanná váljon a szeretkezésben. Tovább kínlódott és akarta, hogy megszakítás nélkül mozogjak benne.
Ám az ajtón még hangosabban kopogtak.
- A francba... - ráztam a fejem, hogy ez így nem mehet.
- SeokJin!? - kiabált be HyoSang, mire én sunyin mosolyogva az ajtóra néztem.
- Nocsak...
- Jimin... - kezdett el lihegni Jin a nyögéseit visszafogva, mire hozzá fordultam és mélyen a szemebe nézett, a fejét rázva.
- De-de! Nyögj csak tovább! - nyújtottam ki a nyelvem.
Tudta, hogy most le akarom buktatni magunkat HyoSang előtt, ezért rázta a fejét, mert ô nem egyezik bele a tervbe, de a füléhez hajoltam és belesuttogtam, hogy semmi baj nincsen...
- ... Az őszinteség jó dolog.
Jin lehunyta szemeit és remegve megcsókolt, majd tovább hangoztatta az eget rengető nyögéseit. Azt hiszem elfogatta a helyzet állását.
- Csak kérdezek tőle - mosolyogtam és megszólítottam az ajtó előtt várakozót. - HyoSangshii! Fel ismered a hangom?
- J-Jimin?
- Talált - feleltem jókedvűen és jobban nyögésre bírtam SeokJint magam alatt. - S van sejtésed, - emeltem feljebb a hangsúlyom játékosan -, hogy mit művelek az én Hercegnőmmel? - tettem fel második és egyben utolsónak szánt kérdésem. Már majdnem elnevettem magam, amiért elképzeltem HyoSang arcát. Most teljes mértékben lesokkoltam ôt. Szembesült az igazsággal. Ez egy győzelem. Biztos vagyok benne.
- Nem tudom elhinni... - nyomta le a kilincset, de az ajtó zárva~ - Csak szórakoztok! Viccelődtök!--
- Ő tényleg az enyém! - hallgattattam el az Extagot - Szeretem Kim SeokJint!
Tudattam vele, szóval hallgasson és fogadja el. Enyém a hercegi rang. Az én Hercegnőm "Csók Hercege" leszek.

Rajtatok áll, hogy a Bangtan tagok tovább boldogítják-e egymást a Pszt!Yaoi-n.