44 BTS: Nevetséges reptéri szakítás

Jimin POV

Elaludtam. Hajnalig ébren akartam maradni Jin szuszogását hallgatva és a nyáladzását figyelve, de nem sikerült. Mellkasomról eltűnt a fejének nyomás, de hiába, én nem keltem fel rá. Éreztem, hogy Jint már nem tartom magamnál, a karjaim haszontalanok így alvás közben. Hideggé váltam, a szobámban egyedül voltam, de mikor ébredezni kezdtem mégis zörgést hallottam a hátam mögül.
- Jin... - nyitottam fel a szemeimet. - Hány óra?...
Hajnal van? Még csak most megy? Akkor mégse vagyok egyedül a szobámba?
- Meddig akarsz még aludni? Kelj már fel! - rúgott fenekemen, mire én gyorsan felültem;
- Hoseok! Mit keresel itt?
- Hát mit? Nem látod? - kezdte el mondani a magáét, de nem figyeltem rá. Most nagyot csalódtam. Főleg mikor megtudtam az óra állásából, Jin már rég nincs a dormban. Nélküle vagyok, és ebbe belegondolni valami irgalmatlanul pocsék érzés. Mégis... Mi lesz így velem?... El fogom veszíteni a pasimat?
Lemásztam az ágyról és ültem némán, Hoseokot figyelmen kívül hagyva.
Bárcsak kikísértem volna Jint a reptérre, legalább egy bocsú csókkal, vagy valami olyasmivel. Még ha egy ölelést csórtam el volna magamnak, már akkor jobb lenne minden, de nem... Az utolsó szava az volt hozzám, hogy fáradt és hagyjam békén... Ez így... Ez így túl rossz... Ha tényleg szakítanánk és ez maradna meg bennem, akkor annyit vennék ki az egész kapcsolatunkból, hogy én állandóan csak fárasztottam ôt vagy mi... Ez tényleg nem oké így... Tehetek még ez ellen valamit?
Nem tudom, hogy Jinnek pontosan mikor megy a repülőgépe. Lehet, még mindig Koreában van...
- Irány a reptér!
- Kookie!? - néztem az ajtó felé, ahonnan a maknae kiabált be már megint egy okosat.
Menjek ki a reptérre? Megnézzem, hogy SeokJin ott van-e?
Őrültség.... Őrültség, de irány a reptér!
- Hoseok, gyere velem! - mert ô mondta, hogy mindig segít nekem.
- H-Hova? - kérdezett vissza, mire én nem is gondolkodtam a magyarázáson, csak benyögtem, hogy Jin a reptéren van HyoSanggal, legalábbis még ott lehet.
- Az előbb hívott Jin hyung - kukucskált be V. - Nem ment el a hajnali géppel.
- Menjünk-menjünk! - tapsoltam és sietve készülődtem. Hoseok a menedzsert hívta, értesítve, hogy kijön velem a reptérre, plusz V is velünk tart.
A taxiba nem bírtam magammal, a telefonomat szorongattam a kezembe. Hogy megtaláljam Jint, felhívom, de... Mit fog szólni?...
Most ott van mellette HyoSang. Biztosan boldogan beszélget vele és nem is hiányolja az én társaságomat. Lehet, hogy nosztalgiáznak, miközben elhangzik pár hízelgő bók.
Tényleg oda kéne mennem?...
- Jimin rosszul nézz ki...
- Meg se fésülködött...
- Olyan, mint valami drogos, nem?
- Nem, azok boldogak a szer után, ô meg depis.
- Legtöbbször pedig mosolyog...
- Kamera előtt persze, meg ha nincsenek problémái - hallottam Hoseokot és Vt hátul, ahogy rólam beszélnek. Nem zavart. Csak fél füllel hallottam. Jobban zavartak a gondolataim, hogy most felhívjam Jint, vagy sem? Már elértük a reptért...
Mit akarok egyáltalán mondani neki? Hogy csak látni akartam? Vagy mi?
- Lehet, mégse kéne...
- Jimin! Azt akarod, hogy HyoSang hyung visszavegye Jint hyungot? - hajolt az arcomba Hoseok.
- Persze, hogy nem...
- Akkor mond meg ezt Jin hyungnak, ha még nem tetted - szólt halkan V.
- Igen! Mond meg Jin hyungnak, hogy te vagy az, aki jobban szereti ôt, nem HyoSang hyung!
Mintha bátorítanának, vagy valami.

Kiráncigáltak a taxiból, majd ôk hívták fel SeokJint és ahogy megszólalt a telefonban, a kezembe nyomták a készüléket, mondván, hogy ők a háttérből fognak figyelni.
- H-Hol vagy SeokJin?... - adtam életjelet a már rég felvett telefonba.
- Ohh te hívtál, Jimin? Azt hittem TaeHyungnak benyomódott a telefonja vagy valami.
- Én igazából...
- Amúgy most már mindjárt beállunk a sorba. Nem rég végeztünk a megbeszéléssel. Pár ToppDogg taggal vagyok itt.
- Én...
- Nem kell féltened, meg semmi, ha ezt akartad mondani. Tudok kínaiul, plusz HyoSang itt van mellettem.
- Azt gondoltam - pusmogtam bele a telefonba és a Kínai járat felé kezdtem sétálni, miután megtaláltam a kiírást. - Jin... Szeretnék valamit mondani, meg tudnál hallgatni?...
- Persze, mondjad!
- Tedd le a telefont, itt vagyok pár méterre tőled - mondtam, mire körülnézett és csomó fényképezős ARMY és más ember közt észre vett engem. Kikapcsolta a telefont, majd oda jött hozzám, mosollyal az arcán. Én nem tudtam úgy nézni, mint ô, igazból nem is próbálkoztam vele.
- A többiek is itt vannak? - kérdezte előttem megállva.
Valami furcsát éreztem, hogy nem is lepődik meg, amiért kijöttem ide, hozzá...
- Hoseok és V jött még velem... - a kérdése miatt most elvesztettem a lendületemet... A francba is! Ez nevetséges! - T-Tudod Jin... Hoseok azt tanácsolta, hogy mondjam neked, hogy ne akarj összejönni ismét HyoSanggal, mert én itt vagyok neked, de ami engem illet... Én azt mondom, hogy csinálj, amit akarsz.
- Huh?
- Nem akarom, hogy velem kelljen lenned, miközben te más fiúra gondolsz - céloztam itt HyoSangra. - Az úgy rossz neked is és nekem is... É-Érted, nem?... - csak érti, amit mondok. Nem szeretném, hogy az utazása alatt aggódnia kelljen miattam, ha ô most úgy dönt HyoSanggé lesz. - Ha tényleg ez van köztünk, akkor szakítanunk kell...
- K-Kettőnknek?
- Szerinted még is mennyire illek hozzád?... - kérdeztem őszintén. - HyoSang a te herceged, már a kezdetek óta. Nem kell tovább játszanod velem. Nem szükséges, hogy erőltesd magad. Tegnap este is már egy cseppecskét eleged volt, nem? Mikor dühösen rám szóltál... - igen... Teljesen kifáraszthattam. - Gondolom azért történt, mert a napodat HyoSanggal töltötted. Tetszett neked, hogy vele lehettél. Én csak erőszakos vagyok, n-nem igaz? Kényelmetlen velem lenned... Neked nem kell két fiú, az csak összezavarna.
- Jimin... - lépett közelebb hozzám.
- Nagyon vonzó vagy, és nehéz neked ellenállni. Én... Együtt akarok lenni veled - suttogtam. - Szeretem a főztöd, szeretem a mosolyod. Nagyon boldog vagyok, amiért gyakran tudsz a gondolataimba olvasni. A kedvességedet meg... Nem érdemlem meg... Mutathatom magam cuki, jó kisfiúnak, de... Még ha megérni is, nem megy!
- Halkabban! - pisszegte.
- Még mindig ott tartok, mint az elején, hogy nem tudom megmondani, mennyire szeretlek, pedig én tényleg igyekszek és most is sokat gondolkozok rajta... Egy év után nem sikerült rendesen szavakba önteni az éréseimet. Te meg már képes vagy kiszeretni belőlem, nem igaz?...
- De, ha kiszeretek belőled, akkor ki fog engem irányítani?
- Huh?
- Ne huh-oz, Jimin! Azt inkább nekem kéne. Már azt hittem, hogy szakítani akarsz - tette a szívére kezét egy megkönnyebbült sóhajjal, majd mélyen a szemembe nézett - Én tényleg azt hittem - remegett meg az ajkai.
- Most nem én, hanem a sors legyen az irány adód... - pislogtam rá, mire hirtelen átölelt a tarkómnál, hozzám bújva.
- Megcsókolnálak, de a reptéren nem tehetem!
- Jin...
- Mond ki Jimin és ne játszadozz tovább - szólt rám, és pusztán a hangjából ítéltem meg, hogy mosolyog.
- Én szeretlek... - suttogtam és én is magamhoz húztam ôt a vállainál. - Elmondanám mindenkinek...
- Nem teheted. Idol vagy - nehezedett rám a hajamba túrva az arcát. - Jimin... Tisztázva téged; Nem csak erőszakos vagy... Gyerekes is és ostoba - kuncogta. - Olyan reménytelen néha, hogy hozzád szeretném láncolni magam - csúszott lejjebb a fejével a nyakamba. - Nevetséges vagy, hogy a szakításon gondolkodsz.
- Sajnálom...
- Nem. Én sajnálom. Nem kellett volna tegnap dühösnek lennem rád.
- Összejönnél újra HyoSanggal?...
- Valahogy csak veled szeretnék most lenni...

Jimin POV's END


V és Hoseok a sorba beállva nézték Jiminéket, ahogy egymás nyakában voltak, amit pár bátrabb ARMY fotózott is. Lassan elmentek mellettük a Bangtan Boys többi tagja és csatlakozott a Kínába menő utasok sorába. NamJoon csak a fejét fogta, hogy azok ketten már megint mit művelnek.
- Nem kéne szólnunk Jiminnek, hogy mi is megyünk külföldre? - kérdezte Hoseok TaeHyungot. - Észre fogja venni?
- Hagyjad... A csomagja úgyis nálad van.
- Hja, összepakoltam neki, mielôtt felébredt - fújta ki magát a rapper. - Jimin örülni fog, hogy Jinékkel megyünk. Bár külön hotelbe hmmm... - húzta a száját, mert sejtette, hogy a barátja visszaesik a debüt időszakba.
- Ne aggódj, Hoseok. Jimint majd visszük pancsolni. Csúszdaparkba szeretnék menni - fogta meg Hoseok kezét, aki azonnal visszamosolygott rá egy határozottat bólintva.