7 BTS: Fekete ég alatt

J-Hope sokszor nem bírja ki, hogy ne érjen párjához. Fôleg az autóban, ahol egymás mellett ülnek. Mindig boldog, ha V csak úgy fogja magát és az ô vállára dől. Jin nem vessz észre szinte semmit, hiába van ô is ott hátul. Viszont Jimin, aki csak hercegnôjéért pillant néha-néha maga mögé, sokszor látja közvetlennek az eltitkolt párost. S a gyanúja egyre csak nô!
Szorgalmasan teltek a banda napja. Megérdemelték legalább egy nap teljes pihenést. Nem kellet sok, hogy döntésre jussanak; Együtt elmentek egy külvárosi plázába. Annyira hiányolták már az ilyesfajta napokat, hogy ezt a mait is rendesen elütötték mindennel. Sokszor váltak el egymástól, de nem volt akkora a bevásárló központ, hogy eltévedjenek!
- Lassan indulnunk kell haza - ültek le kicsit pihenni a padra a földszinten. Kivétel Suga és Rap Monster, ôk valahol elnézelődtek még.
- Én még visszamegyek egy ruhadarabért a Hood by Air-hoz! - jelentette ki JungKook.
- Az elsôn van - mondta Jin, miközben kényelmesen kinyújtózkodott a padon.
- Nem. A másodikon! Ott mentünk el mellette - állt fel V.
- Az elsôn... - gondolkodott Jin, majd ô is feltápászkodott - Nézzük meg. Amúgy is beakarok nézni oda, mert kihagytam.
- Szerintem nekem lesz igazam, a másodikon - fogta meg V JungKook vállát és elindultak.
- Jimin jössz? - nézet hátra a hercegnô szerelmére.
- Bocs, de nem. Ezért most nem járatom a lábam.
- Én is maradok - ásított J-Hope.
Jin bólintott és a két fiatalabb után sietett. Amíg keresik a boltot a két ott maradt fiú elbeszélgetett.
- Mennyünk ki a friss levegôre.
- Nem azt mondtad, hogy most nem járatod a lábad? - nézett J-Hope a társára.
- Igen, egy kicsit fáj már, igaz. De kint akarok szenvedni - állt fel Jimin és a másikat meggyôzve együtt mentek ki a pláza hátsó ajtaján, ami a garázs és a parkoló felé nyílt.
- Este van már - nézett fel J-Hope a sötét fekete égre. Jimin is egyetértve felpillantott, majd tovább sétált az autók között. Nézegetve a márkákat, miközben Hoseok csak a fellegben fénylô csillagokat bámulta tátott szájjal. Jimin, ha rápislantott csak a nevetés tudta elfogni. Gondolta, most kizökkenti a kérdésével a csillagászt:
- Mióta vagytok TaeHyunggal együtt?
- H-Hogy... jön ez ide? - Hoseok azonnal visszaszállt a földre. Arcán piros pír jelent meg és nem értette a másik hirtelen feltett kérdését.
- Nem tudom. Szóval mióta?
- N-Nem vagyunk együtt... - próbált hazudni, kitérni az igazság elôl, de a hangsúlya nem volt megfelelô.
- De. Együtt vagytok - nevetett a fiatalabbik, hísz ôt nem lehet csak úgy átverni!
- Jimin! - kezdett el toporzékolni J-Hope.

- Milyen kicsípet gyerekek! - az idolok mögött megjelent hat-hét fôs rossz kinézetû fickó. Korukban voltak már és talpig feketébe öltöztek. Valamelyikükön kendô és egyéb takarta el az arcát. Karjuk duzzadt a kondizás eredményétôl, vagy lehet, hogy verekedéssel tettek szert izmokra. Se elsô ránézésre, se másodikra nem tűntek szimpatikusnak.
- Mit szeretnének? - kérdezte tisztelettudóan Jimin.
- Inkább húzunk el innen! - súgta J-Hope társa ruháját rángatva. Ahogy megfordult vissza a pláza felé még jobban megijedt, hisz afelől is fekete gengszterek közelíttek. Nem kellemes helyzetbe pottyantak. Hoseok félt és talán Jimin is, de rajta nem látszott.
- Pénzesnek néztek ki! Mit szólnátok, ha elvinnénk titeket autóval? - mutatott egyikük hátra egy fekete kisbuszra.
- Jimin ez nem tetszik nekem. Az nem a mi autónk.
- Jól látom a saját szememmel is! Nyugodj le Hoseok!
Csak nézték. Minden olyan fekete volt. Mintha gyász menetre készülnének, s ôk lesznek a halottak... ettôl félnek a legjobban. Agyon ütik ôket? Vagy másra készülnek? Biztos nem tudják elkerülni ezt az önkéntesen felajánlott fuvart? J-Hope lázas félelemtôl kezdett hátrálni, de vállánál egy igazán magas alak megragadta.
- Jimin! - szólt társának, hogy az ô szénája nem jól fest.
- Menjünk hát - intett az egyikük. Két másik huligán Jimint fogta meg két karjánál és vonszolni kezdték a két idolt az autó felé.
Jimin erôt vett magán és ellenkezni próbált. Megfékezte lábával magát, de nem tudta rendesen, ki volt fáradva.
- S-SeokJin! SeokJin! SeokJin! - kiabálta Jimin és a félelem kezdett meglátszani rajta.
- Nem csak a hercegnô jó! Bárki! Akárki! Valaki! Segítség! Segítség! - rugdosódott Hoseok - Valaki!!! - szökött fel egekbe a hangja. Még egy bûnözô oda rohant miatta és egy kendôt kötött erôsen Hoseok szájára. Majd a kocsi hátuljába lökték. Jimin is közel állt az autóhoz. Sietve lecsúsztatta kezérôl a karkötôjét, ha valaki nem jönne most. Utolsó segélykiáltás hallatszott el tôle; ugyan az a név változatlanul: "SeokJin!!" S az ô száját is bekötötték.
- Jimin!!! - futott ki az épület hátsóajtaján Jin és rögtön utána TaeHyung meg JungKook.  Az énekes, ahogy meglátta társát gyorsabb tempóra váltott, de már az autóba vágták a fiút. - Jimin! - nem lassított. S ahogy látták ezt a bûnözôk, hogy civil közeledik, azonnal beültek a volán mögé és elhajtottak a két tússzal. - A rendszám! Rendszám...... - futott a kocsi után lélegzetteit kapkodva, de akkor is nagy volt a távolság nem tudta rendesen kiolvasni a számokat és betűket, mi a jármûre volt írva. Ahogy kikanyarodott a parkolóból a fekete kisbusz, Jin kezdte elveszteni a tempóját és még a gengszterek is rátapostak a gázra.
Nem tudott mást tenni az énekes. Lassan megállt a kerítésbe kapaszkodva és térdeire lerogyott.
- N-Nem láttam a rendszámot - futott hozzá V telefonjával a kezében és már hívta is a rendôrôket.
- Túl gyorsan történt, nem lehetett észre se venni nekünk a kocsi rendszámát - szomorodót el JungKook.
- A francba!..... Jimin! - szorította össze fogait a földre bámulva. Majd fejét felkapva körül nézet. Kutatott a pláza épületének burkolatán, majd felmutatott: - Ott! Az egy kamera!!
- A rendôrség is mindjárt jön! - szólt V.

SeokJin elmondta a látottakat a közbiztonságnak. Miközben JunKook a két másik tagot, Sugát és Rap Monstert világosította fel, melynek sötét hangulat lett a vége.
Az éjjel folyamán azonnali nyomozás kezdödôtt. A Bangtan nem óhajtott haza menni, a rendôrség mellett maradt. A kamera felvételein kiélesítették a rendszámot, de a kocsi tulajdonosát nem tudták megtalálni. Azon a bejelentett lakcímen már nem volt senki. Az üres, romos lakás ajtaját törték be a rendôrôk. Eddig sikertelen az ügy.
A fiúk se nem aludtak, se nem ettek. Maradtak a tett színhelyén.  Idegesek voltak. Csak JungKook feküdt el fáradtan egy kicsit, de pár percig tudott ô is nyugodtan hagyat dőlni. Jin az éj folyamán idegesen járkálva megtalálta Jimin karkötőjét. Reménykedve átnyújtotta a nyomozóknak, de visszaadták neki pár óra múlva, hogy ezen nincs most semmi felhasználható.
Hajnal volt már és a nap fénye kezdte a fekete eget belepni.
- SeokJin, te sírsz? - ült az énekes mellé NamJoon.
- Én csak... - törülte le gyorsan az elhagyott könnyeit kicsit felszipogva.
- Nem, nem. nem baj az. Most, hogy így belegondolok, érthetô a helyzeted... Sôt, hogy még láttad is, ahogy elviszik Jimint...
- Biztos tehettem volna valamit! Csak azt nem tudom mit! - Jin sírni kezdett és arcát tenyerébe temette - Tehetetlenül futottam!
- Ez hülyeség Jin! Még is mit tettél volna? Sokkal többen voltak. Ne merjen bűntudatod lenni!!!!
- De annyira rossz érzés!! - szorította össze magát, ahogy teste elkezdett a sírástól rezegni. Jin érezte tenyerei közt Jimin karkötőét. Minden kép szidja magát. Rap Monster érzi most tehetetlennek magát. Jin hátát kezdte el simogatni, de tudta, így nem segít rajta. Ezt az érzelemvihar kitörést Jinbôl csak egy személy tudná lefékezni, annak pedig most a tartózkodási helyét sem tudják.
V sem érezte jobban magát, mint Jin. Káromkodva rugdosott mindent, ami az útjába került a pláza oldalán, ahol nem látta senki.
- Tolja elô a pofáját a felelôs! Hogy merte?? Milyen... emberek léteznek már!! - kiabált fel a fájdalmától. Dülöngélt. Fáradt, de ideges volt ahhoz, hogy ledőljön egy percre is. A drótkerítésbe kapaszkodott és maradék energiáját elvesztve lerogyott. Leeset térdeire a földön és lefelé bámulva kezdte visszatartani a könnyeit;
- Hoseok. Hoseok tényleg nem tudott elmenekülni? Annyira sarokba szorították, mint ô engem akkoriban? - gondolkozott és próbált választ adni a saját kérdéseinek. Úgy érezte, ha jobban értene helyszíneléshez sokkal hamarabb megtalálná ô Hoseokot, mint a rendôrség.

A menedzser megpróbált mindenre oda figyelni, ami ilyen hirtelen történt. Nem akarta, hogy a média kezébe kerüljön ez az elszomorító tény. S azzal csak felingerelnék a rablókat. A rendôrség is szigorúan nyomoz, nem nyilatkoznak kívülállóknak.
V ellenkezett mindig a legjobban, ha a nap folyamán valaki egyszer is megemlítette a haza indulást. Idegroncs volt, nem akart sehova se menni Hoseok nélkül.
- Ezt már nem bírom SeokJin hyung! - esett TaeHyung a másik mellkasára. A csapattársa ugyan úgy átérezte a fájdalmat. Az érzelmeikkel küszködve szomorkodni kezdtek egymást pátyolgatva.
- Most nézd meg ezt a kettôt - szipogott fel JungKook. A mellette álló Sugara dőlt könnyes szemekkel - Yoongi hyung! Én is rosszul érzem magam!!!