14 BTS: Van kérdés?

J-Hope POV
Kész kínszenvedés. Choi MinHe nem veszi észre magát. Csak mondja, mondja. V meg nem is emlékszik rá!
- Eskûszõm, hogy nem rémlik nekem ez a lány.
- Mi van, ha direkt törülted ki az emlézetedbõl? Sikeresen is? - ültem fel az ágyon. Megfogtam V kezét és felmerült bennem egy elszomorító gondolat: - Lehet, hogy valami történt köztetek, amit feltétlenül el akartál felejteni?.... Gondolkozz TaeHyung. Mi lehetett az?... Egy csók?
- Aaaaaaaaa dehogy!!! - ugrott fel.
Mi van, ha igaz, amit mondok? Choi MinHe szerelmes TeaHyungba. Azért ugrál mindig mellette...
- Akkor csók helyett csak szerelmet vallót? - biggyesztettem ki szomorúan ajkaimat, ahogy elmotyogtam kérdésem.
- Hoseok! Óvodás korban?
- Miért? Simán!
- Ehhhhhhh tényleg nem emlékszek! Bár, hogy is próbálok.... - túrt hajába és tépni kezdte. Eléggé aggódni kezdtem. Átöleltem, miközben így marcangolta magát. Úgy egymáshoz bújtuk, , hogy nem is voltam képes elengedni ôt vagy megmozdulni egy kicsit se.

A helyzet jelentés eddig pozitív! Elmúlt négy óra és még nem találkoztunk Choi MinHevel. Bár az is igaz, hogy nem léptünk ki a ház telekjérôl. V inkább beszélgetett a családjával. Tegnap eleget kirándultunk. Szerintem még velem, kettesben se menne el kicsit az utcákat járni... Így belegondolva nem is olyan nagy gond. Itt ülök én is a földszinten csak a másik szobában, míg V a szeretteivel eszmecserél. Sokszor hiányzik neki a családja. Meg is értem, hísz remek hangulat teremtôk és nagyon szimpatikusak. IIIIIIgen szimpik, de vajon akkor is azok lennének, ha elmondanám nekik, mi van TaeHyung és köztem? Hahahaha inkább nem mondom el.... Amíg lehet, nem mondom! Meg se szólalok~ Tönkre vágni ezt az kedves közösséget? Én ugyan nem.
Ahogy a fotelben gondolataimmal feküdtem elbóbiskoltam. V ébresztett fel. Leguggolt hozzám és a homlokomnál lesimított az ajakamig lágy érintésével. Halkan suttogott nekem, hogy szeretne ki menni velem a friss levegôre. Pár órát aludhattam eddig, szóval friss voltam. Felálltam hát és indulásra készen voltam. Jó kedvem volt, ahogy TaeHyungnak is, a mosoly csak úgy sugárzott az arcán.  Ilyenek szeretem látni mindig! Kis aranyos! Megakartam ragadni kezeit most azonnal, de vártam, hogy legalább az utcát hagyjuk el. A városban csak ugyan, ismét nem volt egy lélek se. A játszótér mellett mentünk el, ahol csak a szél ringatta a hintát. Megálltunk egy pillanatra, hísz a szellô kellemes volt ebben a nagy melegben. Átkaroltam hátulról TaeHyungot, mire ô behunyta szemeit és rám dôlt. Szinte már csak én tartottam ôt.
- Ha úgy ölelsz át, mint az ágyban, elalszom...
Elkapott a "játszani" akarás. Lágyan megnyaltam TaeHyung fülcimpáját, mire ô azonnal felegyenesedett. Nevetni kezdtem, ahogy félálomból talpra állt. Elpirult és megfogta fülét. Gondolom megint kiszámíthatatlan voltam számára. Visszafelé tartottunk, de csak azt terveztûk, hogy elmegyünk a ház elôtt a másik irányba.
A kerítéshez értünk, mire az ajtón kijött V húga és Choi MinHe. Fintorogni kezdtem, ahogy a beszéd mániás csaj észrevett minket és TaeHyung elé ugrott:
- Téged kerestelek!
- Öhm miért? - nézet rá V.
- Hát... El kéne neked mondanom valamit most... Beszélhetünk csak ketten?
- "Ketten"? Miért ketten? - fordult TaeHyung hozzám értetlenkedve. Kérdôen nézett rám, mintha én TUDNÁM mit akar MinHe. Megráztam a fejem, mert én se értem a lány szándékait. Nem látok bele a fejébe! Pedig úgy könnyebb lenne.
- Szeretném, ha eljönnél velem arra a helyre, ahol mindig csak ketten voltunk...
- Akkor nélkülem!? - riadtam meg. Újra aggódni kezdtem. Csak szerelmem mellett bírom ki ezeket a napokat, meg mondtam... Hova akarja vinni TaeHyungot? S mennyi idôre?
- Bocsánat Hoseok, de.... - motyogta MinHe rám nézve.
- Miért akarsz velük menni? A bátyám miatt? - bökött oldalamba a kishúg. A szemei mintha azt tükröznék, sejt valamit kettônk eltitkolt dolgáról....
- Ki mondta, hogy akarok? - vágtam vissza poker arccal. Remélem csak tévedtem a kislány szemeivel kapcsolatban! - M-menjetek csak! - löktem meg TaeHyungot. Elôre lépése közben füléhez hajoltam és fogaim közt suttogtam - Siess vissza!
- Gyere-gyere TaeHyung! - fogta meg párom kezét MinHe és futni kezdtek.
- M-Minek rohanni? Valami vár? - zihálta V, majd lefordultak az utca sarkon.
Aggódom, hogy elengedtem õt. Most... Nincs velem! Nincs velem!!! Ahhhhhh rossz belegondolni. Az órák telnek, de nem érkezik vissza.
Fejembe vettem, hogy utánuk megyek!  Már kiléptem a kerti kapun is, mikor hirtelen megálltam:
- Azt se tudom merre mentek!...
Visszafordultam megkérdezni a kishúgot, de õ sem tudta hová mentek. El vagyok veszve! Nem bírom ki TaeHyung nélkül! Kereken két óra telt el... Kérdem én; fát vágni mentek? Vadcseresznyét szednek? M-Mit csinálnak???
Befeküdtem az ágyunkba és hemperegni, forgolódni kezdtem idegességemben. V kispárnáját a mellkasomhoz szorítottam:
- Akarom, hogy visszagyereeeeee - kínlódtam szánalmasan.
Idõvel ismétlem: idõvel sikerült lenyugodnom. A lábaimmal rugdostam fel hisztériázva a gondolataimmal küszködve, hogy vajon mi történhet a szerelmemmel a lány társaságában.
Ismerõs lépéseket kezdtem hallani. Ahogy az ajtó kilincse lenyomódott felfigyeltem. Az én TaeHyungom ért haza. Bezárta az ajtót és neki dőlt hangosan a levegõjét kapkodva. Mintha futott volna. Felültem gyorsan, hogy végig mérhessek kimerült szerelmemen. Kisebb izzadság cseppek sokaságát pillantottam meg rajta itt-ott pirosas arcán. V a pólója nyakát igazgatta.
- Futottatok, vagy mi? - kérdeztem, mire V köhögcsélve felnevetett. A felsõjét nyújtogatta, mint én a múltkor. - Vedd le! - intettem. V megfogta alul és lehúzta magáról. Ajkaimba haraptam az izzadt, kívánatos test látványától. Összezártam lábaim és belemarkoltam a lepedõbe, mibe inkább V szokta körmeit mélyeszteni. Az említettnek végre sikerült megszabadulni a ruhadarabtól és a nyakába tette, mint egy törülközőt. Megköszörülte a torkát:
- Kíváncsi vagy, mi történt? - én válasz kép bólogattam, majd a párnát arcomhoz nyomtam és hanyat feküdtem, hogy ne terelje el a figyelmemet V cirógatni való teste. - Már emlékszem, MinHe és én valóban együtt voltunk, barátok. Utálom a szüleit! Akik nem is az igaziak neki, hanem csak nevelõk. Nagyon rossz indulatúak. Minket, az én családomat állandóan csak kritizálták.
- Most náluk voltál?
- Nem. Nem ott voltam MinHevel. Csak már több dologra emlékszem, és vele kapcsolatban azok az undorító nevelõ szülök jutnak eszembe. Amúgy pedig az erdõbe voltunk, csak más részén - mondta folyamatosan és letérdelt mellém az ágyra - Sajnos... Igazad volt Hoseok. Tényleg direkt felejtettem el õt. Bûntudatom volt és most van megint, ahogy már sikerült emlékeznem. MinHe miattam veszett õssze a nevelõivel.  Ôk is költöztek volna, de õ nem akart elmenni innen, miattam. Velem akart maradni, hísz a legjobb barátok voltunk. Végül sikerült neki meggyôznie nevelõit. De erre rá egy évvel mi hagytuk el ezt a várost! Emiatt igazán rosszul éreztem magam... Ezért felejtettem.
- Teljesen másra gondoltam.... Szegény Choi MinHe...
- Ma! Azaz most megtudtam, hogy mit terveznek a nevelõi! Miután hallották, hogy haza jöttem látogatóba és MinHe újra velem van. Ezek a szülök arra utasították õt, hogy jöjjön össze velem... Legyünk olyanok, mint egy pár! Azt gondolják, hogy "A zenés fiú majd pénzt visz állandóan a kasszába!" közben le néznek minket!
- Megáll az ész!!! Az én szerelmemet akarják kihasználni ilyenekre??? - döbbenten engedtem el a párnát.
- Én mondtam MinHenek, hogy ennek nincs esélye, erre õ is azt válaszolta - nevetett fel. - Aztán hazáig szaladtunk zsírégetés miatt!!!
- Aiiish! Még szerencséjük, hogy nem tudom hol laknak azok a nevelõ szülök! Kiverném a balhét!...
- Nem kell - suttogta V és közelebb húzkodott hozzám. Megérintette kezemet, majd karjaimon felsimított és hozzám bújt. Teljesen lenyugodtam, ahogy V ajkai olyan közel kerültek. Megragadtam derekánál, hogy még közelebb húzhassam egy csókhoz, de eddigi beszédéhez hozzátette: - A következõ napokba MinHe nem lesz velünk.
- TaeHyung... Én... - dőltem hátrébb tõle és szomorúan lehajtottam a fejem. - Féltékeny voltam.
- Hogy mi voltál? - nevetett fel rajtam V és megfogta vállaim.
- Azt hiszem féltékeny lehettem, mikor MinHe állandóan csak veled volt...
- Nem gondoltam, hogy te is olyan típus vagy, mint én. Múltkor velem szintén  SeokJin miatt...
- Ehehe Emlékszem - mosolyodtam el, ahogy visszagondoltam arra a napra. Sosem fogom tudni elfelejteni. Akkor sírt ott a konyhába elõttem én meg....... Felhevülök a gondolattól!
Nem tudom meddig szeretne itt a szüleivel maradni, de már kezdem nehezen bírni az 'éheztetést'....
V váratlanul megcsókolt! Meglepetten tágra nyitottam szemeimet, majd szinte már lehunytam, mikor vissza csókoltam õt. Átfűzte tarkómon kezeit, ahogy beljebb engedte nyelvemet a szájába. Nem csak én kezdek hevûlni, V is kapkod már. Látszik rajta, hogy akarja! Ráharapott alsó ajkamra, mire én visszavágás kép a combjain felhúztam kezeim és megérintettem nemi szervét. V egy nagyobb nyögéssel hátra csapta fejét. Masszírozni kezdtem ruháján keresztûl középpontját és hátra döntöttem szerelmemet egy csókkal, hísz száját az élvezete hangjától képtelen volt összezárni. Kapkodta levegõjét. Hogy jobban érezze kezeim kényesztetõ érintéseit; közelebb húzódott. Szívét, lelkét átadja nekem, csak nehogy abbahagyjam! Csókjai is akaratosak és szajhásak. Levetkõztetném TaeHyungot és végre hajtanám, amit úgy szeretnénk, de a vágyaink kielégítése, itt ezen a helyen nem más lenne belõle, mint lebukás. Mindenesetre most abbahagyni... Kemény próbálkozással talán, de TaeHyungnak is közre kéne működnie...
Ránéztem V-re, hogy megmondjam neki, álljunk le. Már épp szóra kerekedtem, mire szerelmem hirtelen felült és benyúlt a boxerembe. Elnyögtem magam, ahogy megérintette péniszemet. Az elõbb még le akartam állni, most meg inkább khöm' fel akarok állni V keze alatti merevedett testrészemmel. Fokozni kezdtem az izgalmakat és keményen ledöntöttem ismét páromat, miközben ajkaink egybe forrtak.
Mindketten nyögdécseltünk. V rámarkolt a péniszemre és már láttam magam elõtt mi lesz belõle. Le kell állnunk! Olyan fura. Itt ugrálok a gondolataimmal; Folytassuk, ne folytassuk? Miközben V óriásiakat nyögdécsel alattam.
- Pszt-pszt! Most ne akard ennyire - emelkedtem fel kuncogva, hísz boldog voltam, hogy V mindenével kíván engem.
- Te is akarod. Érzem... - motyogta orra alatt és még jobban a merevedésemre markolt. A tetejébe még mozgatni is kezdte kezeit rajta.
- Jó a kézmunkád! - sóhajtottam nagyot az élvezettõl és átadtam magam TaeHyungnak. Éreztem, ahogy kezd velem elrohanni az akarni vágy. Meg kellett állítanom. Kirántottam nadrágomból V kezét és felegyenesedtem. Remélem szerelmem tudja, hogy nem azért állítottam le, mert nem tetszett nekem a munkája.
Pihentem még rajta, hogy teljesen lenyugodjunk mindketten, majd vacsorázni mentünk.
Aligha lepödtem meg, mikor kinyitottam az ajtót és V húga egy szép hasast dobott elõttûnk pohárral a kezébe, amit a füléhez tartott. Ahogy lábunktól feltámaszkodott pirultan motyogta:
- Kézmunka?.....
Egybõl elvõrõsõdtem és hátra léptem, szinte már estem. Ez a lány hallgatózott! Lehetséges, hogy elejétõl fogva mindent! Most mi lesz?? Mit csináljunk TaeHyung? Fordultam felé kétségbe esetten. Éreztem, hogy folyni kezd rólam a víz. De ahogy V-re néztem, rajta semmi nem látszott. Félálomban lévõ tekintettel bámult le húgára:
- Minden rendbe? Nem ütötted be magad? - hajolt le és karján fogva felhúzta testvérét. - Miért van pohár a kezedbe? Baleset veszélyes - V húga az említésre háta mögé dugta az üveg tárgyat és elhadarta motyogva, hogy menjünk enni, majd lefutott a lépcsõn villám sebesen.
Imádkozni kezdtem, hogy a tartsa a száját. Ne tudódjon ki... Megkönyebbûltem hála, mikor V mondta, az õ húga cseppet sem árulkodós meg kotnyeles. Hát... remélem! Jó lenne úgy megélni itt a további napokat, hogy a titok, titok marad!