61 BTS Valaki tudja

JungKook POV

Futottam idegen belvárosi utcákon, aztán elkaptak. A rendőrök. Elhurcoltak, mire meglepetésemre egy jól ismert személy fogadott. Suga hyung elôtt bilincsbe lett verve a kezem, majd az egész testem bizseregni kezdett, miközben a zsibbadó lábujjaimon egyensúlyoztam próbálkozva az állva maradással. Szemeim elôtt csak a meztelenné vált alsótestemet láttam, ami furábbnál furább érzések hatására néha-néha megremegett vagy a felhôk közt érezte magát. Már magam sem tudom, hogy fel akartam-e ébredni, vagy sem...
Dél múlt, mikor fejemet fogva felültem az ágyon. A napfény viszonylag gyengéden áztatta be a szobát, így nem volt kellemetlen az ébredés, csak egy kicsit kényelmetlen, hisz anyuval meg apuval sem aludtam egy ágyban, nemhogy egy másik párral, akik tagadhatatlanul együtt vannak és még mindig mellettem feküdnek; V békésen J-Hopera volt fordulva és karjaival gyöngéden ölelte át hyung nyakát, míg a másik izzadtan volt hátán kiterülve, mégis magához karolta énekes társamat és markában szorította annak pólóját.

Amit érzek az irigység. Szívesen részesednék én is olyan törődésben, mint V hyung vagy akár Jin hyung, aki pont rosszul járt a törpével, de még Suga hyung is ô rá pályázik... Azt kell, hogy mondjam, egyetértek Jiminnel... Suga hyung olyan amilyen, mégha nem is volt olyan amilyen, vagyis más volt, és távol álltak tôle a mostanság tarsolyában rejlô ravasz ötletek. Míg Jimin az ostoba párbajokat, én mást találok nyomasztónak... Eléggé... zavar, hogy nem képes kedvelni engem, holott nekem csak egy támasz kell. Egy támasz, ami segíthet elterelni a figyelmet a többiek párkapcsolatairól. Suga hyung... Ô, mint támasz. Pont ô. Csak ô. Hetünk közül... Környezetem körül... Igaz, nem vagyok környezet barát, azaz nincs sok barátom a környezetemben, de van elég ismeretségem, hogy kimondhassam, Min Yoongi kell. Legalább adjon esélyt! Vegyen észre! Ne foglalkozzon olyan hússal, ami már másnak a karmai közt megközelíthetetlen. Miben nem helyettesíthetem Jin hyungot? Nekem is van testem, ami olyan érintésekre vágyik... é-és én is tehetek az ô érdekeiben... Még fogalmam sincs hogyan, de... Csak nem leszek ügyetlen. Próbáljuk cs-csinálni, Suga hyung!
- Cs-csináld! - nyögtem lehajtva fejem, miközben kezem már egy jó ideje a nadrágomban végezte a dolgát, amit egy nemi kapcsolatról álmodozó agy miatt kellet tennie. Viszont hiába az idôzés, nem tudtam kielégülni. - A tied lehetek, csak csin... csináld - lihegtem az ágy támlának neki dőlve. El akartam már élvezni, miközben Suga hyungra, az ujjaira, a nyelvére gondolok. - É-Érj hozzám! - adtam ki ismét magas hangot, mire J-Hope hyung ébredezô tekintete felém fordult:
- Mit munkálkodsz? - ásított.
- A sliccem levált a nadrágomról... Épp visszavarrom - hazudtam, és igyekeztem takargatni azt a részem, nehogy észre vegye, ahogy végig néz rajtam.
- Aztaaa. Egy kézzel varrsz? - ámult, s tisztán látszott, hogy bevette a hülye kifogásomat. - Ügyes vagy!...
Ez után észrevétlenül kisurrantam a szobából szerezni egy új cérna zsineget, avagy inkább bezárkóztam a fürdôbe. Majd... A már fellépett probléma mellett egy újabb bökkenővel szembesültem; Hiába voltam egy óra hosszat elbújva, senki nem keresett! Igaz, az lett volna a szívás, ha lebukok, de... Azért rosszul esett, hogy nem hiányoztam senkinek sem. Az a két jómadár hyung is biztosan szabadságot élvezô gerlicét játszottak egész ideig. Nem csodálkoznék, ha ruháktól megszabadulva egymáson találnám ôket, de inkább tartózkodom a további direkt és egyben véletlen "most rátok nyítok" jelenetektől.
Fárasztó. Pont, mint ahogy a késôdélutáni, azaz egésznapi semmittevésünk alatt a kishúg és az ismeretlen kisbarátnô kitalálta, hogy mind látogassunk el zz öregek otthonába, a "nagyi"hoz. Több órás volt az út! De a mama-papaszállóban tett unatkozás sokkaltabb fárasztóbbnak hatott, mint a taxizás. Feladom!... Mindjárt elmegyek síkosítót gyártani, vagy gumióvszer alapanyagot bányászni... Inkább, mint hogy a folyosó erkély ajtaja előtt üljek és nézegessem, miképp támaszkodnak egymásra a szerelmes csapattársaim, miközben a csillagos égen keresik V hyung szülôbolygóját.
A pedig tôlem pár évvel fiatalabb két lány a légbôl kapott ötletük megvalósításával törődött. Nagy sajnálatomra én is szerepet kaptam ebben a bizonyos tervben... Félrehívtak és egy nagyértékû komplett fényképezôgépet akartak a kezembe nyomni, hogy legyek ügyes kém... A vállamat veregették, dicsérgettek, becézgettek, de én akkor sem voltam hajlandó lesifótókat készíteni Vrôl és J-Hoperól. De mit tehet itt egy magányos szingli?... Tovább zaklattak. Ezeket a hajthatatlan pillanatokat egyszer biztosan feljegyzem életem legkellemetlenebb helyzetei közé, de hála, a két hyungom vette a fáradtságot befáradni a társaságunkba, így nem kellett itt helyben nyitnom egy "Életem fájdalmai" címû naplót.
A két gerle csatlakozása után gondoltam, hogy jobb, ha magamhoz veszem a padon hagyott cuccaim. Egy nagy sóhajjal ballagtam is vissza, és akkor vettem észre, hogy egy nem fogadott hívást jelez a telefonom.

Valahogy jó érzés fogott el, hogy valaki keresett engem. Elmosolyodtam. Majd a teljes meglepetséget vették fel az arcizmaim, ahogy a mobilomat alaposabban szemûgyre vettem; azt a telefonszámot írta ki, amit Suga hyung neve takart... Ott töltötte be a képernyő nagyrészét az általam nem fogadott hívása.
Mi tagadás, megijedtem. Pont ô hív... Suga hív... Suga akar beszélni velem... Kegyelem teremtôm! Nincs bátorságom visszahívni! M-Mit akarhat?... Aigo! Nem tudok gondolkodni. A lesokkolt elmém és a kíváncsiságom mellett a merészség nem kapott helyet, hogy Suga hyung számát megcsörgessem, de... Ha például J-Hope hyunggal hívatom fel... Végül is teljesen hihető, ha azt mondom, nincs a mobilkártyámon elég pénz, erre ô felhívná, meg beszélne is helyettem...
Nagyot nyeltem a rafinált elképzelésemre, s már kezdtem is úgy tenni a legjobb színészi alakításommal, mintha csak most venném észre a mobil kijelzôjét;
- Ohhh! Mi ez? Egy nem fogadott hívás?...
- Mi az, Kookie?
V hyung hangjára csörögni kezdett a telefonom, pedig már fél úton voltam, hogy a kezükbe nyújtsam... Aigo! Ha... a most tenyeremben tartott telefont nem fogom felvenni gyávaságból, akkor a szemtanuk nem csak kinevetnek, hanem el is intézik, hogy itt tartsanak az öregekotthonában gyorsan megvénült és lelassult felfogási képességeim miatt... A BTS maknaeja, aki nem tudja fogadni a hívásokat...
Fogaimat már ajkamnál éleztem, és dölöngéltem a pánik szoba küszöbén, mégis valahol sikerült megtámaszkodnom, valahol a "Nem leszek hülye!" feliratnál, és fülemhez emeltem a fogadott hívást:
- H-Haló!
- 'Estét, JungKook...
Ahogy meghallottam mélyített hangját összerezzent valami a hasamban. Egyszerre volt kellemes és rémísztô... Én is vissza szerettem volna köszönni valamiféle módon, de a nyelvemrôl a leglényegretöröbb kérdés pattant le;
- M-Még is mi jót szeretnél, hyung?
- Csak bocsánatot kérni.
- Huh? Miért? - kérdeztem tudatlanul, de ahelyett, hogy megemlítsen bármi ok-okozati összefüggést, csak hosszasan hallgatott. Én sem tettem mást. Láttam magam elôtt az eltûnôdôtt tekintetét, ahogy a szemei is koncentrálva figyelnek elôre, a mozdulatlan semmibe.
- Hát... Úgy mindenért.
Fogalmam sincs, milyen képet vághattam erre a "válaszra", de biztosan feltûnôen érdekeset, hogy ha így egycsapásra mind a négy hozzámtartozó személy körémgyûlt.
- Yoongi hyung az? - pislogott rám V, mire bolintottam, és J-Hope hyung kezdett kíváncsiskodni:
- Miért hívott? Mit mondott?
- Bocsánatot-- Bocsánatokat kér, de... Nem értem, miért.
- Kérdezd meg, hogy azért mondja ezt telefonon keresztül, mert nem meri szembôl szembe? - tanácsolta, és látszott rajta, hogy ô sem tudja így hirtelen hova tenni Suga hyung bocsánat kérését. Lehet, ha ezt a kérdést megválaszolja, rendes fény vetül a tényre, ami minekünk még sötét.
Már érdeklôdtem is volna, csak a vonal másik fele hamarabb szólalt meg:
- Ammmm Mond J-Hopenak, hogy eljutott a fülemig a hülyesége és le is csapom ezért. De nagyon!
- De miért?
- Aish... Mert ez a kettônk ügye, JungKook... Csak a kettônké... S most felvállalom-- Vállalom a felelôséget és bocsánatot kérek, amiért úgy mond... hol játszottam, hol pedig nem játszottam veled... - elhalkult. Egyre halkabban beszél, s mintha zavaros lenne. - Hidd el, nem akartam semmit, csak talán egy támaszt, de nagy a felelôség egy kapcsolatban, ezért... aggódnék, ha lenne valami k-köztünk... Szóval, JungKook, ne akarj lefeküdni velem. F-Felejtsd el, és bocsi, hogy ezt mondom. Nem vagyok a felettesed, sem a rokonod, hogy megmondjam, mit tegyél, de... - szavakat és mondatokat keresett. Éreztem, ahogy kotorászik és találni próbál minnél több és hatásosabb indokokat, hogy miért is felejtsem el az "ô meg én"-t. Mindazokálltal... Hallottam hangján, mennyire szétszórt. - A-A te érdekedben, JungKook... Felejtsd el, hogy valaha valamit is tettem vagy akartam tenni veled.
- De hé!
- Ne légy szófogadatlan.
S ezzel le is tette.
Mintha szakított volna velem, holott...
- M-Mi a baja ennek a srácnak? - kérdezte J-Hope hyung zavarodottan, majd megugrott, ahogy hirtelen leengedtem a karom és a lelógatott, erőtlen markomból majdnem kiesett a mobilom.
- Azt mondta, hogy felejtsem el, hogy valaha is törődtünk egymással... Mégha csak egy kicsit is... - pusmogtam magamban, a többiek pedig csak néztek, ahogy azonosulok egy talpra állított rongy bábúval, ami bármelyik pillanatban eldőlhet. - Mégha... Mégha legelôször meg is rémisztett a gondolat... Örültem a közeledésnek. Törődött velem.
- JungKook... - jöttek oda hozzám.
- Mélyen igaz, hogy csak játszott, de velem játszott, és nem mással.
- JungKook, te?...
Nem vettem figyelembe Hoseokékat, elég volt éreznem, ahogy V hyung magához ölelt, és fejemet a barátokat fogadó vállára nyomja. Maradtam hát a karjaiban, és gondolkodtam Suga hyungon.
- Kookie... Nem tudtam, hogy te szerelmes vagy...
- Nem vagy egyedül, TaeTae... Én sem tudtam róla. Egyáltalán nem mutatta ki.
- Nem látszott rajta...
- Most pedig milyen egyértelmű... Kookie... Ne légy szomorú! A jó Hyungok veled vannak! Itt vagyunk.
Nem kell a vigasz, nem vagyok szomorú... Nem vagyok az, hisz biztos van magyarázat, ami megoldás is arra, hogy visszakapjam az én áhított lehetőségeimet, a szabad utaimat a saját érzelmi kötődésem felé, a szerelmi kapcsolatom felé, mint amilyen a "jó Hyungok"nak is van. Most, hogy átfutott a fejemben Suga hyung eddigi összes érintése a lopott csókkal együtt... Egytôl egyig mind az enyém volt! Én kaptam, és... többet akarok! Nem akarom a végét! Szeretem... Suga hyung nem hagyhatja abba! Hova gondol!?
"... nagy a felelôség egy kapcsolatban, ezért... aggódnék, ha lenne valami k-köztünk..."
Na ne szórakozz! Emiatt fújnál visszavonulót!? Ezt nem engedhetem... Mégha tudatosnak és összeszedettnek is próbáltál lenni, én éreztem, milyen zavart vagy valójában. Válaszolj inkább!...
Suga hyung... Mond, miért kellett neked támasz? Lehetséges lenne, hogy mi ketten ugyanabból a szögbôl nézzük a többieket? Benned sincs más érzelem, csak visszatarthatatlan irigység. Keresztbe teszel a többieknek, Jiminéknek, pusztán csak féltékenységbôl? Közben olyan láng lappang benned, mint amilyen bennem, és vágyakozol. Te is egy támaszra vágysz, ami csak a tied, aki segítene arra az útra téríteni, amire jutni akarsz. Szükséged van valakire, mint ahogy nekem van szükségem rád. Ugye jól tudom, Suga hyung?

60 BTS Virrasztás

Hoseok támogatásával a túlzott gyönyör hajkurászástól megviselt meztelen teste Vnek be lett tekerve egy patyolat tiszta lepedő anyagú paplanba, mire a látvány egy kapucnival ellátott pólyába csomagolt álmos fiúcskát nyújtott. Csupasz talpacskáival totyogott ki telefonjához, és visszahívta a nem fogadott számot.
Pár perc édesanyjával való beszélgetés után, nem számított az óra mutatója az este kilencen; Pakolni kezdtek. Sebtiben indultak, és vonatra szálltak.

Hoseok kimerülten vette a friss levegőt, mi a lehúzott kabin ablakból folyamatosan áradt be mellőle, míg a másik oldalán V szorosan bújt hozzá lehunyt szemekkel, de a szokatlan hallgatása nem csak a fáradtságra utalt. Aggódott, amit Hoseok érzett is, ezért kényelmesen ölelte ôt magához hátulról. Kéz a kézben maradtak, miközben Vnek minden egyes neszzenésére közelebb húzódtak egymáshoz; egy hajszálnyira, egy csóknyira, egészen közel, eltüntetve a köztük lévô tért, de még sem folyamodtak egyéb érintéshez.
- Úgy érzem, zavarok - szólt JungKook, ahogy a kint szaladgáló esti fényekről a vele szembe ülőkre nézett.
- Dehogy! Ne is gondolj ilyenre! Eszünk ágában sem volt téged egyedül a dormban hagyni! - felelt egyszerre V és J-Hope, majd csak az énekes folytatta; - Jó, hogy velem vagytok. Mindketten - suttogta ártatlan őszinteséggel. - Nem tudom, mi van otthon. Kérdezték, hogy nincs-e kedvem haza menni, mert hát jó lenne meg minden... Aztán anya olyan nyugodtan mondta, hogy a húgom kórházban van... Nem értem...
- Nem mondott mást?
- Semmit... Ha meg visszahívom, ki van kapcsolva a telefonja... Csak érjek haza!
- M-Mindjárt odaérünk! Megfogunk tudni mindent - nyugtatta Hoseok nagy odafigyeléssel, miközben lágyan simogatta szerelmének vállát.
- De... Aigoo!... Pedig olyan jól kezdôdôtt ez a szünet... T-Tényleg jól - nyelt, és lábait összeszorította szégyenlősen, mire az arcán is kiütött a szín. - H-Hoseokkal akartam maradni. Már rég aludnánk, v-vagy valami... - ecsetelte, miközben párja már pirosas fejjel ki fele lesett a nagy sötét ablakon, V pedig a kabin reflektor fényében mesélte bánatát. - Vissza akarok menni, de... Jobb lenne tudni, mi van a húgommal...
- N-Ne aggódj! Együtt megkeressük ôt.

Ez az "együtt" szó a megérkezés után új értelmet nyert.
V két taxit hívott; "Nem akarom, hogy miattam éjszakázzatok. Jobb, ha mentek. Aludjatok, aztán én is sietek." Ezt persze csak azután mondta, mikor már mindkét kisérôje a taxiban ült, így Hoseok nem tudott kiugrani, párjával maradni. A taxi el is indult az ijedt tekintetû rapperrel és a maknaeval a V által megadott lakcímre, míg a másik autóval a tervforraló egyedül ment a kórház felé. Nem gondolta, hogy hülyeséget követett el, hisz nem akarta a saját családi problémáját párjára és jó barátjára nehezíteni.
Hoseok mégis igazságtalanságot érezett. Jóban-rosszban, mindenben Szerelme mellette akart állni, ezért fájón érintette, ahogy V ilyen fondorlatosan és önállóan utasította vissza a társaságát. Lehangolt volt, holott JungKook meg tudta érteni TaeHyungot;
- N-Ne légy egyire süsü, kérlek Hyung... Ha Vnek kényelmesebb egyedül, akkor--
- É-Értem! Értem én - nyafogott, miközben már a taxiból szálltak ki. -, de vele akarok lenni.
- Most egy kicsit külön lesztek, na - sóhajtott. - Annál nagyobb lesz az öröm, mikor visszajön.
- Addig nem alszok - mondta, s ahogy a kifizetett taxis elhajtott mögötte, a kapucsengôhôz lépett. Megnyomta azt, a már jól megszokott bejárat elôtt ácsorogva, s már fülelt is, hogy a csengô dallama visszhangozzon a házból, de... semmi. Hoseok pislogva nézegette V családjának a sötét, emeletes házát, majd újból megnyomta a gombot. Másodjára sincs semmi mozgás... - Hallod... Lehet, hogy te se fogsz aludni.
- M-Miért!? - kérdezte arcán meglepettséggel, mire Hoseok csak a sirícsendes és áramtalanított házra mutatott a terebélyes tuják mögül, válaszolva a társának, hogy egy lélek sincs otthon.
- Lehet, hogy V hugicájánál vannak a kórházban - vont vállat a "nincs mit tenni" arckifejezéssel, és parányi sóhajjal a csendes utcának a járdaszegélyén helyet foglalt. - Remélem hamarosan visszasiet értünk TaeHyung... Addig csak élvezzük a hűs nyarunk levegôét - mondta, és az előkapott telefonján egy játékkal kezdte a várakozást unalomtalanná tenni.
JungKook sóvárgó tekintettel nézett a nem nyíló kapura, majd Hoseok mellé ült, húzott szájjal;
- Még piheni sem lehet itt... Miért hoztatok magatokkal, komolyan? - kérdezte, miközben hátratámaszkodva a csillagos eget szerette volna felmérni, dehát a felettük logó utcai lámpa a fényével szennyezte a kilátást. - Nem az eszes fajba tartoztok, hyung... Megint velem fogtok együtt aludni?... Meg fürdeni is?... Ahhhh Útban leszek! Azaz ágyban, meg ahol csak zavarhatlak titeket... Miért jó ez!?... Gondolj bele; Fent vagytok a szobában és épp egymás szájában vagy nadrágjában akartok turkálni, erre hopp, egy JungKook! Nem kínos? Nem érzed legalább te kellemetlennek azt, amit mondok, J-Hope hyung?
- Bocsánat, nem figyeltem. Mirôl beszélsz? - mosolygott a maknaera, mikor a telefonjának a képernyőjén a game over felirat villogott.
- M-Milyen játékkal játszol?? Ennyire elveszi a figyelmed?
- Aha-aha! Nézd! - húzódott a kisebbikhez és a kezébe nyomta a telefonját. - Át kell jutni az akadályokon. Ez a karakter ezzel a karakter van, és az a lényeg, hogy egymásnak tartsanak bakot meg segítsenek! Nagyooon sok pálya van, rendkívül változatosak és marhára nehéz mindegyik! Próbáld ki! Próbáld ki!
A maknae játszani kezdett az elé tett játékkal, kereken fél órát, majd megannyi gyorsan szerzett game over után, azonnyomban kijelentette, hogy a valóságban ez sokkoltabb könnyebb lenne.
- Ahh Ez leszívta az idegeimet! - fogta meg a fejét, Hoseoknak visszaadva a mobilt, majd dülöngélve felállt az éjjeli levegôbôl egy nagyot és kellemeset szippantva. - H-Hallod! - támadt a friss oxigéntôl egy ötlete. - Csináljuk élôben! Jussunk át az akadályon!... Másszunk be!
- A kertbe?
- Meg a házba!
- N-Nem hangzik rosszul. Szívesen valósítanám meg a játékot! - mosolygott hátra nézve, majd összekaparva magát a csomagokkal együtt csatlakozott társához. - Jó irányba forog az agyad, Kookie! Jiminnek a jó szokása ilyeneket kitalálni, de látszik, hogy mennyire igyekszel a felülkerekedésben.
- Köszönöm a dicséretet, J-Hope hyung - hajolt meg elegánsan, miközben játékra felkészülve kuncogott. Gyermeki mosoly ücsörgött arcán, míg Hoseoknak szórakozásra vágyó tekintette csillogott és izgatottan vigyorgott, mialatt mind a két hátizsákot átdobta a kapuajtó fölött, amik rá is érkeztek a fûre. Persze a landolást nem látták, hisz a bejárat tömör fából emelkedett előttük, nem úgy mint a kerítés, ami csak lakkal festett deszkákból és azonos résekből húzták a vízszinteket; Azon könnyebben lehet felmászni, de át már nem, mert tuják és ápolt virágok állták az utat, Hoseokék pedig a legkevésbé sem akartak kárt tenni a növényekbe, meg hát a játékban is tömör falak az akadályok.
- Oké! Én tartom a bakot! - guggolt le JungKook, hiszen Hoseoknak csak az ujjbegyei értek fel a kapu tetejéig, így muszáj a segítség. - Ha felrepítettelek, valahogy ott, fent kell maradnod, hogy felsegíts engem. Értve? Pont mint a játékban. - Várjál! Fontos kérdés: Hány nem sikerült eset után legyen game over?
- A-a, itt nincs game over! Gondolkozz, hyung! Ha már bent vagyunk, de game overt kapunk, akkor nem fogunk direkt kimászni, elôlrôl kezdeni az egészet.
- I-Igaz! - bólintott és már készült is a felugrásra. - Ohh még egy kérdés! Ha átdobsz, lehet, átesek, meg leesek, és nem is tudok visszamászni támogatni téged, akkor mi lesz?
- Szabad a tárgyak használata. Megkeresed a kerti slagot, és átdobod nekem.
- Ohhh Milyen okos! - mosolygott őszinte ámulattal a maknaera, és már készült is volna az első, ordítós nekirohanással, de megtorpant; - Utolsó kérdésem; Van ennek a háznak bármiféle biztonsági rendszere?... - kérdezte szemöldökét ráncolva, JungKook pedig csak felhúzta vállait a "Honnét kéne tudnom?" kérdéssel, amire Hoseok is csak legyintett végül, hogy: - Áá! Csak nincs.
S már hódították is meg az akadályt.


TaeHyung ekkor már elhagyta a kórházat. Egy újabb taxival indult haza, de nem egyedül; Kishúga és annak a legjobb barátnôje is vele volt.
- Rosszul érzem magam, hogy a semmiért aggódtam... Mitöbb, Hoseokot és JungKookot is magammal rángattam... - panaszkodott az anyósülésen ülve, és mielôtt hazaérnének, SMSt írt az említett két fiúnak.
"Bocsánatot kell kérnem tőletek. A húgomnak semmi baja. Az ég világon semmi. Látogatóban volt a barátnôjével, akinek a nagymamáját vitték be a kórházba, de most már ôt is visszavitték az idôsek otthonába. Egy tablettányi vész sincsen. Remélem ti is meg vagytok. Fél óra, és ott leszek a két lánnyal együtt. Aludjatok!"
Az üzenetet átolvasás nélkül már küldte is el mind két fiúnak a mobiljára, remélve, hogy ha hazaér, meg fognak tudni bocsátani neki a vaklármáért. Az út hajnali fél egyig tartott; Az SMS leírása teljes mértékben igaznak bizonyult, hisz fél óra múlva a taxi tényleg az utcájukban volt. Viszont a ház elôtt nem volt szabad hely.
Két rendőrautó kéken és pirosan villogva zárta el az utat. V hunyorogva nézett, majd tűzvészként hagyta el a taxit, hogy oda rohanjon a kapujuk elé, ami elôtt Hoseok és JungKook térdre kényszerítve, lefogva meredtek a járdára síri csendben, elôttük pedig egy harmadik rendôr nézegette a két idol iratait. A most helyszínre érkezett fiú cseppnyit zavarodottan vonszolta magát hozzájuk, miközben a kishúg és annak barátnôje is kiszálltak, ámulva, hogy mennyi rendôr szemtanúja lehetnek, hiszen a kertben is császkált kettô, elemlámpákkal a kezükben.
- TaeHyung! - kiáltott fel Hoseok meglátva a hozzá visszatért énekest, de a mögötte álló rendôr a tarkójánál fogva lejjebb nyomta ôt. Szerelme látványától elfelejtette, hogy csöndben kell lennie.
- Ôn hozzájuk tartozik?
- A barátaim, én pedig itt lakom - válaszolt a rendôrônek, és hangsúlyában semmi sem érzôdôtt. Nyugodt, normális és mindennapi volt, csak egy cseppnyit álmos, holdkóros az óra mutatója miatt, ami a hajnali egyes felé szedte a perceket. Elkérték tôle a papírjait, köztük legfontosabbat, a lakcím kártyáját, majd ellenőrizve azt, a rendôr kézbôl mindent visszaadtak a három fiúnak.
- Köszönöm - emelt sapkát a biztosúr, mire a többi rendôr hirtelen visszavonulásba kezdett. A háttérben figyelő lány látványosan megremegett, ahogy a két ijesztő arcú rendôr kimászott a kapu mögül és pont TaeHyung oldalain ugrottak le. Viszont a hidegvérű Vnek egy kicsit sem volt ez érdekes; Az elôtte álló biztosúrra figyelt: - Tudja, az éjjel kapukon át ugráló férfiak bejelentésére a rendôrség természetesen intézkedik, méghozzá azonnal, ha a betelefonáló szomszéd azt is közli, hogy a betörők pókembernek képzelve magukat keresik a belopózásra alkalmas ablakot.
- M-Mi csak játszottunk...
- Bocsánat.
- További szép estét, hajnalt!
Az elköszönéssel fel is szívódtak a rendőrautók, majd az az egy darab taxi is, miután ki lett fizetve, de ez idô alatt Hoseok és JungKook továbbra is térdelt a betonon. Nem volt egyéb dolguk. A rendőrök pont akkor érkeztek hozzájuk, miután elolvasták V SMSét, így nem tudták egy "Mi van a kishúggal?" kérdéssel sem elterelni a gondolatokat az elôbbi incidensről. Szégyellték magukat.
- Fiúk, bent kéne aludni - ment hozzájuk a két lány, majd V is;
- JungKook, Hoseok menjünk be - szólt, direkt megérintve szerelme vállát, de erre a két fiú egyszerre hajtották le törzsüket csapattársuk elôtt;
- Bocsánat a viselkedésünk miatt! - hangoztatták, majd fel néztek, és újból meghajoltak.
- Ne aggódjatok a rendôrôk miatt. A szomszéd már sok ezredszerre hívja ki ránk - mesélte a kishúg, miközben már nyitotta is a kaput. - Emlékszem, mikor csupán a sikoltozósaink miatt uszította ránk.
- Ô egy olyan szomszéd, aki csak a függöny mögül figyel.
- Valójában mi voltunk a hibásak, hogy felkeltettük a figyelmét - suttogta Hoseok röstellve a történteket - Miután sikeresen bemásztunk, ki szerettem volna próbálni, milyen a slagnak a legerősebb vízsugarával felemelkedni...
- Mondtam, hogy ne csináld - rázta fejét a mellette jövô JungKook. - Ez az eszes hyungom elvesztette az irányítást és a szomszéd háznak egy külön VIP esô záport rendezett... Aztán majdnem az ablakát törte be...
- Ha te meséled, sokkal kínosabb - lógatta le a fejét. - Ég az arcomon a bôr, mint mikor betörônek vádolt és lefogott az a biztosúr.
- Biztosúr? Biztosparaszt.
- Hé! Ez tiszteletlen megnevezés, JungKook.
- Dehát még azt se engedte, hogy magunk magyarázzuk el, mi történt! Igaz, hogy fura, amiért nem a saját házunkba másztunk be, de... Igaz is, hol vannak a szülök?
- Ahh Apuék Thaiföldön vannak. Csak én őrzöm a házat - nyújtotta fel a kezét a kishúg.
- Thaiföldön? - kerekedtek ki V szemei.
- Igen! Én meg az LBm vagyunk csak itt, de most már ti is. Egy ideig Apuék nem is fognak haza találni.
- A-Az jó... - bámult maga elé Hoseok felfogva a hírt, hogy a ház félig-meddig lakatlan. Szabadabb a terep. Hosszabb láncra vannak verve a vágyai, amiket szerelmén ki is élhet. A mostan sorozatként fel-felvillanó pajzán gondolat képei csak hamar vörösséget okoztak füle tövén, majd a körülötte szövődött csöndre sebtiben kapcsolt: - Vagyis! Akarom mondani; Kár, hogy nincsenek itt! Anyukádat és apukádat is kedvelem. Az lenne a jó, ha visszajönnének minél hamarabb. Nem igaz, TaeHyungshi? Hisz ki tudja meddig maradunk mi? - kuncogott jófiús fecsegése mellett, és észrevétlenül nézett szerelme szemeibe, ami pedig pont vissza rá. A rapper csak remélni tudta, hogy egyikük sem jött rá, mire is gondolt pontosan legelőször; Akkor az arcáról már hámlana a bôr a többszöri megaláztatás miatt ezen a hajnalon, ami még alig vette kezdetét. Ezzel törődött, amíg be nem lépett a hálószobába, és elragadta a fáradtság. Nem érdekelte, hogy ruhástul vagy anélkül, rádobta magát V ágyának egyik szélére, és azzal már beérte. Aludt. Nem is érezte, ahogy JungKook is ágyúgolyóként játszott a másik ágyszéllel "Eltörsz-e vagy leszakaszd-e?" játékot. Végül csak V hiányzott, aki még elidőzött a tisztálkodással, majd hanyatt feküdve dőlt be közéjük, nem is törődve, hogy a házban lévô két lány eleven dübörög a lépcsőn fel-le. Azt se tudta még, hogy érdemes-e itt maradniuk, vagy menjenek szépen vissza a dormba, de ahelyett, hogy ezen gondolkodott volna, könnyedén álomba merült. Csak JungKook volt, aki némán tovább virrasztott.

59 BTS Paletta az érzelmeknek

A habbal töltött kádban az otthoni szabadságot élvezô páros boldogan játszott. TaeHyung szokásos mosollyal ült a meleg vízben, teljesen betakarva a fehér kreálmánnyal, amit védelemként és egyszerre támadásként is használt párja ellen, aki tenyeréből fújta rá a hab foszlányokat. A nehezékként vízre szállt és összegyűlt eldeformálódott cafatok összekötötték a két életre valót. Ha akarták, akkor akár ló, strucc, vagy egy második űrlény külalakját építhették volna ki a mellettük lévô kupacokból, de ôk egymással is játszva eljátszottak. Kihasználva a fürdő visszhangját beszéltek, kiabáltak, suttogtak és egyszerre nevettek.
Igen, ilyen hangulatban könnyen el lehet felejteni az eredeti szándékot, a mosakodást, de épp ezért fürödtek már meg külön-külön az elején. Most már a sampont csak a szappanbuborék kikeveréséhez használják.
  - N-Ne fogyaszd el! - fogta le TaeHyung a mellette hátranyúló kezet. - Tudod, hogy Jin hyung nem örül, ha azt mondjuk, hogy elpárolgott a sampon...
- Dehát most úgyse számít, - kúszott közelebb Hoseok jámbornak kinéző mosollyal, miközben csuklója még mindig párja markában maradt. - ma este már nem lesznek itthon.
TaeHyung felvilágosulva nézett a pár centiméterre lévô szempárba, s kérdezni is szerette, hogy mikor fognak a többiek indulni szabadnapjaikra, de a válasz magától érkezett az ajtó másik oldaláról;
- Elhúztuk a csíkot, gerlicék! Jin üzeni nektek, hogy ha ti is elmennétek, egyétek ki elôbb a hütôt!... Na és tessék örülni, hogy nem nyitottam be! - kopácsolt párat az ajtón a goodbye köszönés ütemére, majd egy kis csönd után, V suttogva jegyezte meg;
- Jimin nagyon boldognak tűnik, pedig Jin hyungot pont odaviszi, ahova nem kéne... Sz-Szerinted hyung annyira fél, hogy majd... elszôkik?... - a kérdezett rapper nem felelt. Meglehetôsen egy helyben van már egy ideje, de V ezt észre sem veszi. - NaDe Akkor nyugodtan játszhatunk! - engedte el a csuklót, és már vissza is csöppent a gyermeki hangulatba, de párja nélkül... A lefagyott fiú pislogás nélkül hajtotta egyre lejjebb s lejjebb a tekintetét, de az is meglehet, hogy jártatja valamin a fejét, így csak lenehezedett. - Hoseok?... - nézegette az aggódni kezdő énekes. - Jól vagy?
- V... Én... - pillantott fel párjára, és alig hallhatón suttogott; - Szeretném... ha ma mindenedet... megkaphatnám.
- N-Ne légy komoly!... Ha ilyen komolyan veszed a meztelen játszadozást az ágyban, akkor meg tudok ám ijedni! - pislogott nagyokat, és tárt karokkal ölelte át párját a vállainál, majd feljebb csúszva a nyakába csimpaszkodott, miközben Hoseok is magához kulcsolta ôt. - Nem lenne jó, ha meg tudnék ijedni, igaz? Ugye nem szeretnél megijeszteni? Ha megijesztesz, akkor megijedek!
- Épp ezért mondom, - húzta magához jobban az ölelni valóságot, mire ujjai görcsösen nyomódtak TaeHyung háta selymes bôréhez, de ô mégis igyekezett visszafogni ôket... Még egy kicsit... Egész énjét. - ma nem fogom tudni fékezni magam - figyelmeztette.

Mintha valami rossz dolgot, valami súlyosan büntetendőt követnének el, síri csendben lopóztak szobájukba, pontosabban Hoseok hajlékába, ahol V nesszenéstelenül feküdt hanyatt az ágyon, s száj elé tett kézzel suttogta;
- Le vegyem? - mutatott az egy száll törölközőre a derekán, mire Hoseok megrázta a fejét, belepirulva a szeme elôtti látványba. - Akkor te veszed le nekem?... - ért szabad kezével párja ujjaihoz, akinek a csípője ugyanúgy takarásban volt. A kérdésre pedig ugyanaz a felelet érkezett. - Ha se ez, sem az, amaz helyett m-mit szeretnél?... - húzta fel egyik térdét V, és kíváncsi szemekkel nézett a fölé hajoló párjára.
- Játszani... Úgy játszani veled, hogy ne tudjak megállni az élvezettől - suttogta, miközben közelebb került szerelme aranyos tekintetéhez. - N-Nem mint játékszerként akarlak, hanem... Mint játéktér, ahol az érzelmeimmel játszhatok... - csókolt a meztelen kulcscsontra. - Nem tudom, érted-e...
- Útközben megértem, nem?
- De, lehet - mosolygott szerelmesen TaeHyungra, és érintéseit a hûvôs nyakon kezdte forrósítani, egyre a hát felé haladva, édes ízért szívva a bôrt ajkai közé. Finoman emelte fel V fejét, és szelídebb csókokkal kérlelte némán, hogy forduljon hasra alatta. Az elfeküdt énekes a karjaival volt elfoglalva, hogy feje mellé hajlítsa mindekettôt, mire párja az ô törékeny csípőére ült.
- Hé... - pislantott hátra az elôbb meglepôdôtt TaeHyung. - N-Nem elég nagy ez az ágy?... Miért én rajtam kellett helyet foglalnod?... Így nem tudok megfor--
- Nem is kell - nyomta le finoman lapockájánál, majd V két oldalán feltérdelt. Másik kezével az éjjeli asztalról levett pár apró üvegcsét, amik éles hanggal ütköztek össze törékenységük miatt. A tartalom cseppfolyós állaga hallatszott a szobában, ahogy hánykolódott és a falakhoz csapódott.
A kis kupakot lecsavarva, Hoseok fentrôl, a levegôbôl öntötte V hátára a különös folyadékot. Míg szemei a üveg száján át való szivárgást figyelte, a lenti keze nem engedte az elfolyt cseppeknek, hogy lecsorogjanak a hát felületéről.
A domináns szerepet élvezô fél V ki nem nôtt szárnyaitól, a lapockától húzta le tenyerét, amivel az alatta lévô testet felettébb ingerelte.
- Ez meleg - lehelt a fiatalabb szorosan lehunyt szemekkel, míg két görcsösen ökölbe szorított kezei egyikét szívéhez vonta. A vér pumpálásáért felelős szerv hirtelen heves dobogásba kezdett. - F-Festesz valamit, H-Hoseok?... - húzta össze magát, ahogy újból hátán érezte a sûrû cseppeket, csak nem látta, hogy ez most egy másik üvegcse tartalma. Nem látta, de mégis érezni kezte a különbséget. - Kókusz illata van... - suttogta, majd érzéki nyögést engedett fel akarata nélkül, ahogy Hoseok nedves ujjai a fületôvénél érintette meg ôt. Ezzel az anyag aromája jobban érezhetővé vált. - Kókusz és méz?... - szaglászott a levegôben, miközben Hoseoknak már mindkét keze szerelme bôrén szorgoskodott. Maszírozta.
A hát kényeztetése kihat az egész testre, amit V érzett is, de nem tudott teljesen ellazulni, ahogy kell. Szerelme a derekán ült és az érintései a benne perzselô vágyat korbácsolták. Egyre jobban forrósodott. Nem tudta tovább hidegvérével kibírni a bôrén sikamló ujjak cirógatását.
Terelni szerette volna a figyelmét, legalább egy kicsit is, hogy állja a heves élvezet kezdetét;
- M-Mond... M-Mivel kenegetsz?... Testápoló? - kérdezte szimpla érdeklôdéssel, miközben tenyere a szája elé volt készítve, netán ha felszökne egy éles nyögés.
- Olaj. Illatos olajak, masszázsra.
- Akkor azért ilyen meleg... Jin hyungé?...
- N-Nem... Én vettem... Csak, hogy ezt kipróbálhassam. Azt hittem emiatt majd kicsúszol a karjaim közül, vagy valami, de nagyon gyorsan felszárad. A tenyereim sem sikamlósak - fűzte feleletét jókedvû hanggal. - Igazán gyerekjáték ez, csak agyalnom kell, hogyan tudlak a legjobban kielégíteni.... Kényeztetni akarlak - bocsátott ki meleg leheletet ajkai közt, és felemelkedve levette a törölközött magáról és Vrôl is.
Szerényen, de mégis éhesen nézett végig az alatta lévô testen, ami olajjal kenten tükrözte vissza a szobában kergetôzô fénynyalábokat. Hoseok szemében csillogott, mint egy gondosan csiszolt drágakő.
Szerelmesen vezette lefele tenyereit, lassan rásimítva V combjára.
- T-Túl sok! - nyögött hosszasan, miközben Hoseok ujjai aktívan vándoroltak lejjebb, majd lassan feljebb, simogatva az érzékeny felületet.
- Elveszett a tûrôképességed? - mosolygott, és kérdésére V alkarjaira támaszkodva hevesen bólogatni tudott őszinte válaszként, miközben térdével is feljebb emelkedett. Hoseoknak nem kellett ez után több, hogy párja férfiasságát a markába fogja, ezzel váratlan támadást okozva Vnek. - Tényleg fel vagy izgulva.
A megalapított kijelentésre elpirult a fiatalabb, majd próbált nem visszaesni hasára, és tartani magát egyre remegôbb karjain, miközben a péniszére rászorult marok egyre szaporábban végezte a neki szánt tûzes munkát.
V a ritmusra ráérvezve nyögött különbnél különb hangnemekben, és össze kívánt kuporodni, pihenni, összeszedni magát, hisz egyre csak vibrált az egész teste, ami meg Hoseokot még inkább élénk lángba tartotta;
- Ne légy olyan, mint a harmat... Ha ilyen erôtlen vagy...Elvesztem az irányítást miattad... - nehezedett az alatta támaszkodóra, és ajkaiba harapott, ahogy élvezte a nemi szervénél való dörzsölődést. Lehunyta szemeit, és lassított keze munkáján.
- Hoseok... - suttogott V, miközben a legkisebb porcikájában is érezte az intim simogatást. - H-Hagy forduljak meg... N-Nem bírom már í-így!...
Szavait meghallva Hoseok azonnal cselekedett, és segített Vnek hanyatt feküdni össz-vissz egy másodperc alatt, csak hogy ajkaik mihamarább egymáson landoljanak egy kielégítő hosszú csókért.
- Olyan édes vagy, komolyan - nézett Hoseok mélyen szerelme szemeibe, majd újból megcsókolta, szelíden átdugva nyelvét a lehetôség adotta bejáraton.
- N-Nem vagyok édes... Te tettél kókusz meg méz illatúvá... - pusmogta, majd nyelve ismét el lett foglalva, összekulcsolva párja által.
Takaratlan felsô testére két kéz szállt, mik alapos kéj ébresztésbe kezdtek, ami villám csapásként fel is kelt a test mindenegyes gyönyör forrásában. A folyamatot V csendes sóhajtásokkal kísérte, megannyi csók közben, de ahhoz, hogy hidegvérének utolsó cseppje túlélje felforralás nélkül, magához kellett nyúlnia. Merev középső szervére muszáj volt rácsúsztatnia ujjait a maradt higgadtsága megőrzésére.
- V v-várjál! - emelkedett fel Hoseok, ahogy észre vette párja önkielégítését. - Nem szükséges ilyesmit művelned. Bízd rám! - szakította félbe a másik munkáját, majd sarkaira leülve ráhajolt az elôbb kézben tartott testrészre és ugyan azzal a lendülettel vette szájába azt.
- Ahhh Nem hiszem el!... - feszült ívbe TaeHyung háta.
Az élvezet miatt ágaskodó nemiszerv akaratlanul súrolta Hoseok szájpadlását, de ezt V jobban érezte, mint párja, aki inkább ajkai mozgására figyelt, nem arra, hogy mi van a szájában.
- Mindent egyszerre akarsz - ejtett el egy sóhajt V a hanglétra legmagasabb fokáról, majd tátott szájjal és egyre hátrébb emelt fejjel tehetetlenül feküdt.
Hoseok érzéssel mozgott, és a sokadik alkalommal sem volt rest tövig szájába nyomni a péniszt, miközben a nem támaszkodásra használt kéz buzgón férkôzôtt a színtérre, majd szerepet is szerezve rámarkolt a nemiszervre, hogy egyszerre mozogjon az ajkakkal. Tetőzésként a dolgos fiú rögvest készen állt a ráadáshoz. Mély levegôt véve emelkedett fel, majd oldalról visszahajolt, hogy ajkai közé szorítsa a merevséget, csókokkal ellepje azt minden irányból. Hoseok egyre jobban sütkérezett a zöld lámpa fényében, ami hosszasan virított játszadozása alatt. Nem akart elemelkedni, csak ott, övön alul maradni, mire vissza is kapta szája melegébe szerelme érzékenységét.
- Én feladom... - csapta oldalra fejét V, és hangját visszafogva elveszített önuralommal élvezett el szinte észrevehetetlen gyorsasággal. Egy-két kimerült lehelet elhagyás után észbe kapva támaszkodott fel szégyellve magát. - B-Bocsánat! Hoseok, min--
- A-Azta - szólt a feltérdelt fiú félig-meddig öklendezve, de mosolyogva, miközben szája szélén a Vbôl kirobbant fehérség szivárgott felszínre. - Túl hirtelen mentél el...
- J-Jól vagy?
- Igen - kuncogott. - Csak meglepő volt. Szokatlan... így a számban érezni téged - dugta ki nyelvét, min apró pocsolyaként ékeskedett a váladék, amit hüvelyujjával le is tisztított.
V tátott szájjal engedte arcára szökni a vörös pírt; Nem enyhén ledöbbent Szerelme dolgain.
- I-Ilyen megtörténhet, na! - nevetett Hoseok párja tekintetére nézve. - Inkább add vissza a helyem, Szerelmem! - emelkedett párja fölé a folytatásért éhezve, és köntörfalazás nélkül tolta be középső ujját Vnek hátsófelébe, aki hangosan fogadta is ezt. - F-Fáj?... Próbálj csak rám figyelni - suttogta halkan Hoseok, s további csókjait V először ijedten fogadta, borzongott saját nedvének az ízétől, de csak hamar el is felejtette aggodalmát. Élvezte az ajkain elcsattanó csókok sokaságát még a fájdalmas tágítás közben is. Hoseok az aktívságával ügyesen elröpítette az idôt maguk felett, bár mire az ujját kihúzta fáradtan feküdt hanyatt.

Mind két kezével haját túrta fel, majd lehunyt és vidám szemekkel nyújtózkodott egy kicsit. Észre se vette, hogy V a macskák hangtalan mozgását alkalmazva mászott a pihenôt tartó test fölé.
- Hoseok... Ugye csak velem szeretkezel?
- Igen, csak is veled. M-Miért kérdezed?
- Túl jó vagy. Nagyon értesz a dolgokhoz... M-Most is sikerült felizgatnod, pedig az elôbb már-- - hirtelenjében hallgatott el, majd kipirult orcáját oldalra fordította.
- Gy-Gyere csak ide, te kis lökött! - nyert energiát Hoseok, és mellkasához húzta le szótlanná vállt szerelmét. - Miféle ostoba úton juthat olyan az eszedbe, hogy mással szeretkezek? Talán nem tudod?... Az egyetlen, akinek bizalmasan adhatom át az érzelmeimet, az te vagy, TaeHyungshii. Hova fessem nagy betűkkel, hogy szeretlek, ha!? - vigyorodott el párja homlokára puszilva, majd ujjával elkezdte gondolatban felírni az említett szó betűit, ameddig V játékos módra nem kapcsolt. Csiklandozáshoz folyamodott Hoseok hasánál, de csak az egyik keze vett részt a bűncselekményben. Ô maga komoly tekintettel egyre jobban fészkelődött a hangosan vihorászó áldozaton, akinek minden homályos volt, még szemei is bekönnyesedtek a csiklandozástól. Képtelen volt koncentrálni akármire is. Aztán váratlanul jólesô melegségre figyelt fel; A szabadon szárnyaló nevetése egy szempillantás (vagy egy egyszerre felszökött nyögés) alatt abbamaradt. Hoseok arcán a tagadhatatlan meglepettség foglalt helyet;
- T-TaeHyung?... - pillantott szerelme szemeibe, aki ugyan olyan szédülten nézett vissza rá. - Elvenni a figyelmem ilyen hátsószándékkal... Kom--
V egy csókkal hallgattatta el, majd mégjobban magába süllyesztette Hoseok felizgult férfiasságát, amit az elôbbi percekben vezetett magába szabad kezével. Érdekes módon nem érezte magát kínosan. A meghökkent rapper mozdulatlanságát szemlélte, miközben szabadon engedte le a súlyát egyre lejjebb és lejjebb. Szinte ráült, csak hát megannyi idegszál állta útját, amik nem engedték ôt az agy által utasított mozogásra, mégis vágyott vágya továbbvitelére. Nagyon is akarta;
- Nyomd beljebb nekem - kérte, hisz ô maga nem tudta megvalósítani. - Érezni akarlak mégjobban.
- E-Ebben a pózban!?
- Ebben, igen. Mindenhogy érezni akarom az érzelmeidet. Szeretlek! - nyögött csípőét megmoccantva. - Szeretlek... Pont, mint te engem.
- Hát.... egyikünk se tudja már, hol a határ?... - támaszkodott feljebb Hoseok, és ujjait V hajába túrta, csakhogy a meghatótságtól forró csókot válthasson vele.
Lassan apró nyögések botlottak ki belôle, ahogy segítséget nyújtott szerelmének. Kérését önzetlenül teljesítette.
Ritmust felvéve kezdett mozogni, párjával együtt kielégülni, de még az egyszerre megtörtént orgazmus sem jelentette a végharangszót.

Mikor a szobát meleg lihegések tömege töltötte be, Hoseok mosollyal az arcán vette a fáradtságot, hogy Vt hanyatt döntse, majd kényelemmel szolgálva magához ölelte Szerelmét. Alul lassan elvált tôle, mire az okozott inger egy jókora nyögést idézett elô Vbôl, az ajtó pedig majdhogy nem kiesett keretéből, de nem miatta.
Mintha rúgták volna, hangosan kicsapódott, és a két fiú elnémult, ahogy JungKook határozott szemeivel találkoztak. A maknae szánt szándékkal nyitott be;
- Tudjátok... Én nem mentem el itthonról - szólt rendes, tisztelet tudó hanglejtéssel az idôsebbeknek, majd célzottan vágta Hoseokhoz a kezében tartott tubust. - Használjatok síkosítót! - javasolta. - Mégis milyen hyungok vagytok?... Egymagam kell itt hallgatnom titeket, komolyan...
- H-Honnan van neked síkosítód!??
- Szereztem, netán ha megtörténne az-- Aigo! - nyomta szájára kézfejét. - N-Nem vagyok köteles válaszolni... Most már a tiétek, és halkabban csináljátok, ha lehet. Még a kint, töltôn hagyott telefonotok csörgését sem halljátok!