61 BTS Valaki tudja

JungKook POV

Futottam idegen belvárosi utcákon, aztán elkaptak. A rendőrök. Elhurcoltak, mire meglepetésemre egy jól ismert személy fogadott. Suga hyung elôtt bilincsbe lett verve a kezem, majd az egész testem bizseregni kezdett, miközben a zsibbadó lábujjaimon egyensúlyoztam próbálkozva az állva maradással. Szemeim elôtt csak a meztelenné vált alsótestemet láttam, ami furábbnál furább érzések hatására néha-néha megremegett vagy a felhôk közt érezte magát. Már magam sem tudom, hogy fel akartam-e ébredni, vagy sem...
Dél múlt, mikor fejemet fogva felültem az ágyon. A napfény viszonylag gyengéden áztatta be a szobát, így nem volt kellemetlen az ébredés, csak egy kicsit kényelmetlen, hisz anyuval meg apuval sem aludtam egy ágyban, nemhogy egy másik párral, akik tagadhatatlanul együtt vannak és még mindig mellettem feküdnek; V békésen J-Hopera volt fordulva és karjaival gyöngéden ölelte át hyung nyakát, míg a másik izzadtan volt hátán kiterülve, mégis magához karolta énekes társamat és markában szorította annak pólóját.

Amit érzek az irigység. Szívesen részesednék én is olyan törődésben, mint V hyung vagy akár Jin hyung, aki pont rosszul járt a törpével, de még Suga hyung is ô rá pályázik... Azt kell, hogy mondjam, egyetértek Jiminnel... Suga hyung olyan amilyen, mégha nem is volt olyan amilyen, vagyis más volt, és távol álltak tôle a mostanság tarsolyában rejlô ravasz ötletek. Míg Jimin az ostoba párbajokat, én mást találok nyomasztónak... Eléggé... zavar, hogy nem képes kedvelni engem, holott nekem csak egy támasz kell. Egy támasz, ami segíthet elterelni a figyelmet a többiek párkapcsolatairól. Suga hyung... Ô, mint támasz. Pont ô. Csak ô. Hetünk közül... Környezetem körül... Igaz, nem vagyok környezet barát, azaz nincs sok barátom a környezetemben, de van elég ismeretségem, hogy kimondhassam, Min Yoongi kell. Legalább adjon esélyt! Vegyen észre! Ne foglalkozzon olyan hússal, ami már másnak a karmai közt megközelíthetetlen. Miben nem helyettesíthetem Jin hyungot? Nekem is van testem, ami olyan érintésekre vágyik... é-és én is tehetek az ô érdekeiben... Még fogalmam sincs hogyan, de... Csak nem leszek ügyetlen. Próbáljuk cs-csinálni, Suga hyung!
- Cs-csináld! - nyögtem lehajtva fejem, miközben kezem már egy jó ideje a nadrágomban végezte a dolgát, amit egy nemi kapcsolatról álmodozó agy miatt kellet tennie. Viszont hiába az idôzés, nem tudtam kielégülni. - A tied lehetek, csak csin... csináld - lihegtem az ágy támlának neki dőlve. El akartam már élvezni, miközben Suga hyungra, az ujjaira, a nyelvére gondolok. - É-Érj hozzám! - adtam ki ismét magas hangot, mire J-Hope hyung ébredezô tekintete felém fordult:
- Mit munkálkodsz? - ásított.
- A sliccem levált a nadrágomról... Épp visszavarrom - hazudtam, és igyekeztem takargatni azt a részem, nehogy észre vegye, ahogy végig néz rajtam.
- Aztaaa. Egy kézzel varrsz? - ámult, s tisztán látszott, hogy bevette a hülye kifogásomat. - Ügyes vagy!...
Ez után észrevétlenül kisurrantam a szobából szerezni egy új cérna zsineget, avagy inkább bezárkóztam a fürdôbe. Majd... A már fellépett probléma mellett egy újabb bökkenővel szembesültem; Hiába voltam egy óra hosszat elbújva, senki nem keresett! Igaz, az lett volna a szívás, ha lebukok, de... Azért rosszul esett, hogy nem hiányoztam senkinek sem. Az a két jómadár hyung is biztosan szabadságot élvezô gerlicét játszottak egész ideig. Nem csodálkoznék, ha ruháktól megszabadulva egymáson találnám ôket, de inkább tartózkodom a további direkt és egyben véletlen "most rátok nyítok" jelenetektől.
Fárasztó. Pont, mint ahogy a késôdélutáni, azaz egésznapi semmittevésünk alatt a kishúg és az ismeretlen kisbarátnô kitalálta, hogy mind látogassunk el zz öregek otthonába, a "nagyi"hoz. Több órás volt az út! De a mama-papaszállóban tett unatkozás sokkaltabb fárasztóbbnak hatott, mint a taxizás. Feladom!... Mindjárt elmegyek síkosítót gyártani, vagy gumióvszer alapanyagot bányászni... Inkább, mint hogy a folyosó erkély ajtaja előtt üljek és nézegessem, miképp támaszkodnak egymásra a szerelmes csapattársaim, miközben a csillagos égen keresik V hyung szülôbolygóját.
A pedig tôlem pár évvel fiatalabb két lány a légbôl kapott ötletük megvalósításával törődött. Nagy sajnálatomra én is szerepet kaptam ebben a bizonyos tervben... Félrehívtak és egy nagyértékû komplett fényképezôgépet akartak a kezembe nyomni, hogy legyek ügyes kém... A vállamat veregették, dicsérgettek, becézgettek, de én akkor sem voltam hajlandó lesifótókat készíteni Vrôl és J-Hoperól. De mit tehet itt egy magányos szingli?... Tovább zaklattak. Ezeket a hajthatatlan pillanatokat egyszer biztosan feljegyzem életem legkellemetlenebb helyzetei közé, de hála, a két hyungom vette a fáradtságot befáradni a társaságunkba, így nem kellett itt helyben nyitnom egy "Életem fájdalmai" címû naplót.
A két gerle csatlakozása után gondoltam, hogy jobb, ha magamhoz veszem a padon hagyott cuccaim. Egy nagy sóhajjal ballagtam is vissza, és akkor vettem észre, hogy egy nem fogadott hívást jelez a telefonom.

Valahogy jó érzés fogott el, hogy valaki keresett engem. Elmosolyodtam. Majd a teljes meglepetséget vették fel az arcizmaim, ahogy a mobilomat alaposabban szemûgyre vettem; azt a telefonszámot írta ki, amit Suga hyung neve takart... Ott töltötte be a képernyő nagyrészét az általam nem fogadott hívása.
Mi tagadás, megijedtem. Pont ô hív... Suga hív... Suga akar beszélni velem... Kegyelem teremtôm! Nincs bátorságom visszahívni! M-Mit akarhat?... Aigo! Nem tudok gondolkodni. A lesokkolt elmém és a kíváncsiságom mellett a merészség nem kapott helyet, hogy Suga hyung számát megcsörgessem, de... Ha például J-Hope hyunggal hívatom fel... Végül is teljesen hihető, ha azt mondom, nincs a mobilkártyámon elég pénz, erre ô felhívná, meg beszélne is helyettem...
Nagyot nyeltem a rafinált elképzelésemre, s már kezdtem is úgy tenni a legjobb színészi alakításommal, mintha csak most venném észre a mobil kijelzôjét;
- Ohhh! Mi ez? Egy nem fogadott hívás?...
- Mi az, Kookie?
V hyung hangjára csörögni kezdett a telefonom, pedig már fél úton voltam, hogy a kezükbe nyújtsam... Aigo! Ha... a most tenyeremben tartott telefont nem fogom felvenni gyávaságból, akkor a szemtanuk nem csak kinevetnek, hanem el is intézik, hogy itt tartsanak az öregekotthonában gyorsan megvénült és lelassult felfogási képességeim miatt... A BTS maknaeja, aki nem tudja fogadni a hívásokat...
Fogaimat már ajkamnál éleztem, és dölöngéltem a pánik szoba küszöbén, mégis valahol sikerült megtámaszkodnom, valahol a "Nem leszek hülye!" feliratnál, és fülemhez emeltem a fogadott hívást:
- H-Haló!
- 'Estét, JungKook...
Ahogy meghallottam mélyített hangját összerezzent valami a hasamban. Egyszerre volt kellemes és rémísztô... Én is vissza szerettem volna köszönni valamiféle módon, de a nyelvemrôl a leglényegretöröbb kérdés pattant le;
- M-Még is mi jót szeretnél, hyung?
- Csak bocsánatot kérni.
- Huh? Miért? - kérdeztem tudatlanul, de ahelyett, hogy megemlítsen bármi ok-okozati összefüggést, csak hosszasan hallgatott. Én sem tettem mást. Láttam magam elôtt az eltûnôdôtt tekintetét, ahogy a szemei is koncentrálva figyelnek elôre, a mozdulatlan semmibe.
- Hát... Úgy mindenért.
Fogalmam sincs, milyen képet vághattam erre a "válaszra", de biztosan feltûnôen érdekeset, hogy ha így egycsapásra mind a négy hozzámtartozó személy körémgyûlt.
- Yoongi hyung az? - pislogott rám V, mire bolintottam, és J-Hope hyung kezdett kíváncsiskodni:
- Miért hívott? Mit mondott?
- Bocsánatot-- Bocsánatokat kér, de... Nem értem, miért.
- Kérdezd meg, hogy azért mondja ezt telefonon keresztül, mert nem meri szembôl szembe? - tanácsolta, és látszott rajta, hogy ô sem tudja így hirtelen hova tenni Suga hyung bocsánat kérését. Lehet, ha ezt a kérdést megválaszolja, rendes fény vetül a tényre, ami minekünk még sötét.
Már érdeklôdtem is volna, csak a vonal másik fele hamarabb szólalt meg:
- Ammmm Mond J-Hopenak, hogy eljutott a fülemig a hülyesége és le is csapom ezért. De nagyon!
- De miért?
- Aish... Mert ez a kettônk ügye, JungKook... Csak a kettônké... S most felvállalom-- Vállalom a felelôséget és bocsánatot kérek, amiért úgy mond... hol játszottam, hol pedig nem játszottam veled... - elhalkult. Egyre halkabban beszél, s mintha zavaros lenne. - Hidd el, nem akartam semmit, csak talán egy támaszt, de nagy a felelôség egy kapcsolatban, ezért... aggódnék, ha lenne valami k-köztünk... Szóval, JungKook, ne akarj lefeküdni velem. F-Felejtsd el, és bocsi, hogy ezt mondom. Nem vagyok a felettesed, sem a rokonod, hogy megmondjam, mit tegyél, de... - szavakat és mondatokat keresett. Éreztem, ahogy kotorászik és találni próbál minnél több és hatásosabb indokokat, hogy miért is felejtsem el az "ô meg én"-t. Mindazokálltal... Hallottam hangján, mennyire szétszórt. - A-A te érdekedben, JungKook... Felejtsd el, hogy valaha valamit is tettem vagy akartam tenni veled.
- De hé!
- Ne légy szófogadatlan.
S ezzel le is tette.
Mintha szakított volna velem, holott...
- M-Mi a baja ennek a srácnak? - kérdezte J-Hope hyung zavarodottan, majd megugrott, ahogy hirtelen leengedtem a karom és a lelógatott, erőtlen markomból majdnem kiesett a mobilom.
- Azt mondta, hogy felejtsem el, hogy valaha is törődtünk egymással... Mégha csak egy kicsit is... - pusmogtam magamban, a többiek pedig csak néztek, ahogy azonosulok egy talpra állított rongy bábúval, ami bármelyik pillanatban eldőlhet. - Mégha... Mégha legelôször meg is rémisztett a gondolat... Örültem a közeledésnek. Törődött velem.
- JungKook... - jöttek oda hozzám.
- Mélyen igaz, hogy csak játszott, de velem játszott, és nem mással.
- JungKook, te?...
Nem vettem figyelembe Hoseokékat, elég volt éreznem, ahogy V hyung magához ölelt, és fejemet a barátokat fogadó vállára nyomja. Maradtam hát a karjaiban, és gondolkodtam Suga hyungon.
- Kookie... Nem tudtam, hogy te szerelmes vagy...
- Nem vagy egyedül, TaeTae... Én sem tudtam róla. Egyáltalán nem mutatta ki.
- Nem látszott rajta...
- Most pedig milyen egyértelmű... Kookie... Ne légy szomorú! A jó Hyungok veled vannak! Itt vagyunk.
Nem kell a vigasz, nem vagyok szomorú... Nem vagyok az, hisz biztos van magyarázat, ami megoldás is arra, hogy visszakapjam az én áhított lehetőségeimet, a szabad utaimat a saját érzelmi kötődésem felé, a szerelmi kapcsolatom felé, mint amilyen a "jó Hyungok"nak is van. Most, hogy átfutott a fejemben Suga hyung eddigi összes érintése a lopott csókkal együtt... Egytôl egyig mind az enyém volt! Én kaptam, és... többet akarok! Nem akarom a végét! Szeretem... Suga hyung nem hagyhatja abba! Hova gondol!?
"... nagy a felelôség egy kapcsolatban, ezért... aggódnék, ha lenne valami k-köztünk..."
Na ne szórakozz! Emiatt fújnál visszavonulót!? Ezt nem engedhetem... Mégha tudatosnak és összeszedettnek is próbáltál lenni, én éreztem, milyen zavart vagy valójában. Válaszolj inkább!...
Suga hyung... Mond, miért kellett neked támasz? Lehetséges lenne, hogy mi ketten ugyanabból a szögbôl nézzük a többieket? Benned sincs más érzelem, csak visszatarthatatlan irigység. Keresztbe teszel a többieknek, Jiminéknek, pusztán csak féltékenységbôl? Közben olyan láng lappang benned, mint amilyen bennem, és vágyakozol. Te is egy támaszra vágysz, ami csak a tied, aki segítene arra az útra téríteni, amire jutni akarsz. Szükséged van valakire, mint ahogy nekem van szükségem rád. Ugye jól tudom, Suga hyung?