2014. június 16., hétfő

III. YuA's chocolate hyung

YuA POV

Erős és finom illata lett a pólómnak. A végén még én is rászokok a forró csokira, de először leveszem magamról a felsőm.
A mosdó felé indultam, mikor tekintetem rátévedt a szobám ajtajára. "Mit csinálhat JiSu hyung?" Ez a kérdés ismétlődött a fejembe és vezérlés nélkül vettem az irányt  az orrom után. Benyitottam és JiSu hyung felső nélkül feküdt az ágyán, míg az én lepedőm a padlón hevert.
- Az már szennyes. Tudod - mosolygott rám, felülve. -, valaki miatt csokis lett.
M-Miért ilyen jó kedvű?... Az a derült tekintet... A-Aranyos.
- Aludni jöttél? - paskolta meg az ágyát. Azt várja, hogy befeküdjek mellé? - Mi az, YuA?
- Nem, semmi. Csak... - zavarodtam el. Mi ez a légkör? Megint csak úgy tesz, mintha nem történt volna semmi. Pedig csak pár óra telt el. Mi a jó élet folyik itt?
Nagyon nyeltem és az ágyra térdeltem. JiSu hyung meztelensége teljesen felizgat. Újra!
- Mire gondolsz? - mosolygott és csak mosolygott.
- H-H-Hyung - kezdtem el nevetni a szituáción és gyorsan felálltam. - Nem is muszáj nekem veled aludnom! Van tiszta lepedőm, megágyazok magamnak - fordultam el, mire JiSu hyung megragadta a csuklómat:
- Nem szeretnél velem aludni?
- N-Nem ezt mondtam...
- Akkor?
Lassan visszafordultam, mire megfogta a kezemet és felguggolt hozzám. Ajkaira figyeltem, mik résnyire álltak nyitva és fokozatosan felém közeledettek.
Csokoládé legyek, ha nem csókot szeretne!
- JiSu hyung! - ragadtam meg derekánál és megcsókoltam.
Ez az érzés... Ahogy JiSu hyung egy szemernyi ellenállást sem tanúsít, sôt készségesen simul hozzám. Mindennek tetejében, mikor ajkait elengedtem, visszacsókolt. Egyszerre kényeztet és őrjít meg. Akárhányszor elengedtem, éreztem a bódítóan forró leheletét.
- Mi ez a finom illat, YuA?...
- DoKa hyung leöntött forró csokival.
- Szeretem ezt az illatot - kuncogott, és hozzám bújt. - Hihetetlen, hogy ennyire ragaszkodsz hozzám.
- Huh?
- Direkt akartam, hogy a összebarátkozz a többiekkel, hátha beleszeretsz egyikükbe, de úgy veszem észre, nem így lett.
- Ostoba hyung! Én csak is téged akarlak! - csókoltam meg, majd egyre elszántabb lettem. Hirtelen azt vettem észre, hogy ledöntöttem az ágyon, vadul magam alá, és kapkodva kerestem az érzékeny pontjait. Fejetlenségem miatt JiSu hyung hajamba kapva felnyögött, amiért mindkettőnk hímtagja erőteljesen egymáshoz dörzsölődött.
- Bocsánat. Nem szándékos volt.
- Nem. Az én hibám volt. Széttettem a lábaim.
Sz-Széttette... Mindjárt elered az orrom vére. Nem bírom. Ilyet mondani, Hyung... Csak még jobban felforrósodok. A-Akarom ôt!
- Mondd meg, kérlek. Milyen érzés?
- Mire gondolsz?
- Erre - löktem be magam középpontjához, mire testét megfeszítve kapta szájához a kezét.
- Olyan fura, így veled, de jó - suttogta vékony hangon, mire én ámulva néztem szemeibe. Teljesen elvöröslöttem, ô meg csak elmosolyodott, ahogy levette szájáról a kezét. - Mi az, YuA? - csavarta ujjára az egyik tincsem, és megcsókolt.
Nem tudtam mit mondani. Nagy levegőt véve kezdtem csípőmet mozgatni, hogy kihasználva élvezzem férfiasságom érzékenységét. Minden egyes lökésem egyre vadabb volt. Visszafoghatatlanul erőszakos voltam. Azt hiszem, a férfi énem a magyarázat arra, amiért féktelenül gyorsítok a tempón. JiSu hyung hihetetlenül szaporán vette a levegőt, míg a megfeszült teste folyamatosan hullámzott alattam. Nem bírtam le venni róla a szemeim. A kócos haja látványától is képes lettem volna elélvezni, de inkább az egyenletes mozgásomra figyeltem. A kéjjel fűtött testem izzadni kezdet és szédülve figyeltem JiSu hyung erotikus hangjára és az ágyra, amit eddig még sosem hallottam így nyikorogni.
- YuA!...
- JiSu hyung! Szeretlek! - estem neki csókolgatva ajkait.
- J-Jól van, jól van - ölelt magához, simogatva hátamnál. - Nagyon gyorsan dobog a szíved. Nyugodj le, YuAshii!
A körülöttünk lévő hangulat felettébb kellemessé változott. Összes csók, összes értintés... Igazából bármi történt, nem tudtam elhinni.
Hajnalhoz közeledve JiSu hyung meztelenül ült az ölembe és kényelmesen dőlt rám, mosolyogva. Nem tettünk semmi egyebet egyszerű ölelkezésnél. Csak az számított, hogy boldogan érezze magát.
- Hyung, most mi együtt vagyunk?
- Párkapcsolatot szeretnél? - hajtottal fel a fejét, rám nézve, miközben én a combjánál cirógattam őt.
- Azt szeretném, hogy azt mondd "Szeretlek".
- Majd kimondom.
- De Hyuuuung - keseredtem el.
- Nehogy elsírd magad.
- Gonosz.

Reggel JiSu hyung nem volt mellettem. Gyorsan átöltöztem és keresni kezdtem őt. Allenbe botlottam bele, akit Max üldözött, amiért az ô pólóját vette fel.
- Nem kell rohangálni! - hallottam meg JiSu hyung hangját, s az utána mentem, majd mikor befordultam a sarkon, megláttam, hogy Robin hyunggal van. Társalognak valamiről.
- Csokis epret kérek.
- Oké. Miért ne? Csinálok százat, amiért segítettél nekem. Nehéz volt YuAval?
- Hát mondom, nem tudtam vele annyira nyíltan beszélni rólad, de sok mindent kiszedtem belőle.
- YuAshii, mit állsz itt? - esett hátamnak DoKa hyung, mire JiSu hyung felfigyelt ránk:
- Nah azt hiszem most lebuktam - mosolygott szemeimbe nézve.
- Most már úgy is elmondhatod neki, nem? - mondta Robin hyung, majd elsétált DoKa hyungot is magával hívva, direkt, hogy JiSu hyunggal kettesben maradjak.
- Mennyit hallottál?
- Eleget... - mondtam pislogva. Ezek szerint ők összefogtak miattam, de miét is? Mi az oka?...
- Nagyon szeretlek YuA. Mindig szerettelek - nevetett jókedvvel. - Soha sem gondoltam volna, hogy te is így vonzódsz hozzám. Nem tudtam felfogni, ezért erősítés kértem Robin hyungtól.
Egy helyben megfagyva álltam mosolygó énje előtt és hallgattam a megdöbbentő szavait.
- Azért is tőle, hogy jobban kijöjjetek egymással. Én őt az elmúlt napokban mindenbe beavattam.
- M-Mindenbe?
- Mindent azért, hogy biztosra menjek, mennyire szeretsz - nevetett.
- JiSu hyuuuung - pirultam el. - Nagyon-nagyon szeretlek! Hogyhogy nem akartad elhinni? Pedig annyira érzékien mondom ki neked mindig, hogy szeretlek... Ostoba hyung - bigyesztettem ki ajkaim és kezeit megfogva közelebb húztam magamhoz. - Szóval mióta is szeretsz?~
Lényegtelennek vette, hogy válaszoljon. Helyette lábujjhegyre állt és csókot kezdeményezett. Ajkai kellemesen forróak voltak és még édesek is, ahogy egy csokit reggeliző hyungtól elvárható. Finoman a falhoz vezettem és annak döntve kulcsoltam össze nyelvünket szabadon a levegôben.
- Isteneeeem, muszáj itt csinálni a leader-maknae fanservicet? - állt hátam mögött QL fintorogva.
- Bocsánat. YuA hibája volt - nevetett JiSu hyung és nyakamnál átkarolt.
- N-Nem is én kezdtem most.
- Akkor is abba lehet hagyni itt...



II. YuA's chocolate heart

YuA POV

- Állandóan csak JiSu hyungon lógsz. Aljas vagy és idegesítő. Vedd már észre, hogy elege van belőled!
Azt hiszem, pont most mondták, hogy JiSu hyung nem szeret engem... Miért is gondoltam, hogy Robin hyunggal is meg lehet próbálni összebarátkozni.
- Azaz? Mit nem bírsz bennem?
- Semmit sem bírok benned. A lenéző szemeidet végkép nem.
Igazán rideg... Pedig én pont azért jöttem barátkozni, hogy pár percre el tudjam felejteni a tegnap történteket, de Robin hyung JiSu hyungot emlegetve csak még rosszabbá teszi a helyzetet.
- Csapattársak vagyunk... Nem tudjuk egymást elkerülni.
- Legalább ne szólj hozzám! Utálom a hangod - mondta utoljára, és kiment.
Mással pedig olyan jól kijön. Jay hyunggal és DoKa hyunggal együtt jár pizzázni, Jean Paul hyunggal, Maxszel meg Allennel szintén kedves, sokszor szórakoznak a bowlingpályán. Robin hyung nagyon pénzeli az üzleteket, amik az ô stílusához valóak. Lehet, az a baja, hogy én nem követem annyira a divat irányzatot. Én nem tudok csak úgy költekezni, mint ô, plusz, ha JiSu hyung nem ér rá eljönni velem vásárolni, akkor nem is megyek egyedül.
- YuAshii, jössz shoppingolni? - vert hátba barátian DoKa hyung.
- Veled? - pislogtam.
- Hjam, velem is - karolt át és már mentünk is az üzlet negyed felé. Ketten mentünk, majd fél úton csatlakozott hozzánk Jay hyung. Valami édes dolgot ivott, de maga sem tudta mit, mert nem ô vette magának.
- Daewoon, te is kérsz ilyet? - intett ki a boltból Robin hyung DoKa hyungnak.
Meglátva ôt, megfagyott az ereimben a vér. Szívesen elbújtam volna DoKa hyung mögé, de sokkal magasabb vagyok nála; helyett belecsíptem ruhájába és közelebb léptem hozzá.
- T-Te!?? - vett észre Robin hyung.
- Mi az, Robin? Miért nézel így rá? - kérdezte Jay hyung a hozzám közeledő Robin hyungtól, mire én ijedten megfogtam DoKa hyung kezét.
- Mi az, YuAshi?
- Robin hyung is jön velünk?... - kérdeztem DoKa hyungtól, majd Robin hyung megragadta a pólómat:
- Mit képzelsz? Bepofátlankodsz a baráti körömbe?
- He!? Robinshii miket nem mondasz YuAshiinek! - választott el minket DoKa hyung.
- Inkább menjünk, mert bezár az az új cukrászda - tolt meg mindannyiunkat Jay hyung. Nem mertem ellenkezni. Lépést tartva haladtam inkább velük.
Nagyon sokan voltak az üzletben, ahova mentünk. De ahogy Robin hyung elővette a pénzét, azonnal lett szabad asztalunk.
- YuAshii, milyen fagyit kérsz? Meghívlak - mosolygott rám DoKa hyung, és én automatikusan vissza rá.
- Amit kint reklámoztak, valami csokoládés-tejszínes beütésût... Azt kipróbálnám.
- Nem - szólt határozottan Robin hyung. - Azt én rendelem.
- R-Robinshii, miért nem kaphat ugyan azt Maknaeshii is? - ölelt át engem DoKa hyung.
- Válaszon mást. Csak azt ne, amit én. Nem akarom, hogy bármi közöm legyen ehhez a selyem fiú---
Jay hyung hirtelen nyakon csapta Robin hyungot.
- Ezt most....
- Kimegyünk Daewoonnal, addig oldjátok fel ezt az ellenséges légkört - mondta Jay hyung és DoKa hyunggot el vitte mellőlem.
Most... Mit mondjak, ha egyáltalán nem tekintem Robin hyungot az ellenségemnek?...
- Ömm... Hyung, te... ömm...
- Ne "ömm"özz itt nekem - nézett el. - Képes vagy mindenkivel könnyen megszerettetni magad, miközben én görcsölve igyekszem. Hagyj nekem teret! Teljesen háttérben vagyok. Rohadt jó hanggal vagy megáldva, BoM maknae. A tehetséged csak még jobban bosszant.
- Miről beszélsz, Hyung? Nem értelek. Szerinted képes lennék rappelni? - emeltem fel a hangom. - Tévhitekbe kapaszkodsz, Hyung.
- Hagyjál békén... Nincs pénzed, ronda vagy, mégis... Mégis olyan barátságos vagy mindenkivel. Daewoon mondta, hogy csak melléd áll az ember és beszélgetni támad kedve veled... De hiába van kedves szíved, tudom az aljas terved, a leader pozícióra pályázol. Állandóan JiSu hyunggal vagy, ki akarod készíteni, majd elkergetni!
- Nem, nem, nem! - ráztam a fejem. - Sosem kergetném el JiSu hyungot!
- Akkor mit tervezel? Csak simán az agyára akarsz menni? Már megtetted, elege van belőled. Mégis mit akarsz?
- Szeretem őt!
Nem! Ezt nem lett volna szabad elmondanom!
- Mi van?... - kezdett suttogni. - Jól hallottam? Homokos vagy?
- Én n-nem.
- Eddig azt hittem, hogy JiSu hyung azért figyel, hogy kövesse az aljasságod, de ha a szerelmed, akkor más a helyzet... Teljesen más.
- N-Nincs közöttünk semmi!...
- Minek hazudsz?... Nem tetszene, ha a többiek megtudnák a titkotokat?
- R-Robin hyung! - néztem szemeibe.
- Nem tetszene?
- Nem akarok rosszat JiSu hyungnak - válaszoltam, mire Robin hyung nevetni kezdett:
- Mi a franc!? Te tényleg nem vagy önző!? JiSu hyungra gondolsz magad helyet...
- Robin hyung, te is egy kedves ember vagy. Még ha velem nem is, másokkal nagyon jól kijössz. Látom, hogy mindig meghívod a hyungokat mindenre - mondtam, mire kinevetett.
- Nekem csak pénzem van. Sokat költök, hogy majd legyen cél előttem; egyszer kamatostul visszafizetem a szüleimnek. S mivel van egy ilyen fontos célom, ezért oda teszem magam a munkában, ami a csapatnak is csak jó. Ez vagyok én, a céltudó pénzes, míg te a kedves szívű.
Robin hyung érdekes ember...

Mikor visszaérkeztünk a dormunkba, kibírhatatlan meleg lett. Hazaérve DoKa hyung még a nadrágját is leakarta tolni. Én csak a pólómtól szabadultam meg, majd a szobámban elhasaltam az ágyamon.
Félálmomból egy kellemesen hideg kéz érintése ébresztett fel. Csak hümmögve jeleztem JiSu hyungnak, hogy fent vagyok, mire ô masszírozni kezdte a nyakamat. Miközben derekamra nehezült és engem pihentetett, addig elmeséltem neki a mai dolgokat Robin hyungról.
- Akkor most már mindegyik taggal kijössz?
- Elvileg.
- Örülök. Ügyes vagy, YuA - simogatott meg, hajamat összekócolva.
- JiSu hyung - ráztam a fejem. - Csak, hogy tudd, nem felejtettem el a tegnapit.
- Miről beszélsz? - térdelt fel rólam.
- Hát a tegnapiról - fordultam felé, szemeit pásztázva. - Képes voltál lenyaldosni, de megcsókolni már nehezedre esett - húztam végig ajkaimon az ujjam. - Gonosz vagy. Tényleg gonosz vagy, de nem fogok kiszeretni belőled! Szeretlek! - mondtam neki és mélyen egymás szemeibe néztünk. - Ha ilyen arcot vágysz, csak még jobban melegem lesz - nyeltem nagyot. - Hol az a fagyos üveg?
- Nincs itt. Már elfogyott a likőr.
- ... JiSu hyung, milyen érzés volt lenyalni rólam? - ültem fel és lassan gyűrögetni kezdtem ruhaujját, hogy simogatni tudjam vállainál a selymes bőrét.
- Ha ilyen gondolataid vannak, akkor már tényleg felnőttél... Mikor először találkoztam veled olyan aranyos, kerek fejed volt, alacsonyabb is voltál egy kicsivel. Meddig akarsz még nőni?
- Ha nem szeretnéd, hogy nőjek még, akkor már semennyit.
- Felőlem nőhetsz...
- Belém szeretsz, ha magasabb leszek?
- YuA...
- Nem válaszolsz, mi? - mosolyodtam el és közelebb hajoltam hozzá. Arcánál simogattam meg, mire behunyta szemeit. - JiSu hyung, nincs meleged? Le vehetem a felsôd?
- I-Ilyet kérdezni... - pirosodott ki egy kicsit, mire én is, amiért olyan nagyon aranyos volt ezzel a színnel az arcán.
- Édes vagy, Hyung - vettem le róla a pólót és gyengéden kezdtem ledönteni. - Szabad?
- Mit szeretnél? - feküdt hanyatt.
Az asztalról levettem a tányért, amiben minden nap egyre több csoki van és letettem magunk mellé az ágyra.
- Nevezhetjük játéknak is - mondtam, és egy csokikockát JiSu hyung vállára tettem, majd ráhajolva körülötte kezdtem nyaldosni, néha-néha érintve az édességet is.
Feltettem még párat a vállaira, mellkasára és még az öve fölé is volt merszem tenni.
Nagyon el voltam. JiSu hyung teste szép, és még édes is. Pusztán a látványától képes voltam felizgulni, de ahogy a nyelvemmel tudtam kényeztetni őt, az még inkább adta azt az émelyítő érzést.
Vajon ô is élvezi? A lábát hol felemeli, hol megfeszíti. Kirázhatja a hideg?
- JiSu hyung, ne mozogj annyira... - nyaltam egyre lejjebb haladva. Medencéjénél olyan bársonyos volt a bőre, hogy meggondolatlanul is bedurvultam. Meleg leheletem elérte ôt, és JiSu hyung jobban megfeszítette magát alattam. Csókolgatni kezdtem a testének ezt az érzékeny részét, várva, hogy átadja magát a mámornak, és történjen... Csináljon valamit!
- H-Hé! - markolt bele a lepedőbe rám szólva. - E-Elég... YuA... - emelte meg lábait és mintha direkt hozzá nyomná a középpontomhoz.
- JiSu hyung! Mit... - tettem szájamhoz a kezem és szenvedve éreztem át, ahogy merev testrészem JiSu hyung lábához simul. Feljebb hajoltam, de ô akkor sem tette le alsó végtagját. - Ne! - kértem, szemeibe pillantva. JiSu hyung kifejezéstelen arccal nézett vissza rám és megmozdította lábát, hogy még jobban érezzem a nyomását. Biztos tudja, hogy kemény. Ez annyira kínos! Le kell másznom róla...
- Abbahagytad? - szólt JiSu hyung és feljebb támaszkodott. Ahogy vállairól lestek az általam nyaldosott csokidarabok, fogtam magam és leugrottam az ágyról nagy lendülettel.
Egy szót sem szólva siettem ki a szobából.
Kint nagy volt az élet. Ahogy feléjük fordultam, pont Robin hyunggal kerültem szemkontaktusba; Már kérdezte is tőlem, hogy miért sietek, de gyorsan bezárkóztam a fürdőszobába.
Milyen megalázó... Mégis miért csinálta ezt JiSu hyung? Meg akart szégyeníteni?... Vagy valamit várt tőlem? Mégis mit? Mindent megadok neki, amit csak kér, de ne várja, hogy kitaláljam a gondolatát, ha kifejezéstelen arccal néz rám.
Ahhh Még ha egy kicsit is, de éreztem, hogy időnként megremegett a teste a nyelvem alatt. Valahol, belül, biztos átérezte a szerelmemet, csak nem akarja felfogni. A-Ahogy belemart miattam a lepedő, olyan perverz gondolataim támadtak. Újra csókolni szeretném a finom bőrét. Mi több, az ajkait akarom!
- M-Mindent! - tettem szájamhoz a kezem, míg a másikkal könnyítettem a problémámon. - J-JiSu hyung!...

- KyungMok, mikor kívánod kitolni a képed?
Hí! Ez Robin hyung!
- B-Beakarsz jönni, Hyung?
- Nem. Rád várok.
- Huh?
L-Lassan már összetudtam szedni magam, testileg, de lelkileg még szétszórt voltam.
- Mit szeretnél tőlem, Robin hyung? - kérdeztem, és totojázva ajtót nyitottam.
- Ha feláll a farkad miért nem JiSu hyungba élvezel? - fogta meg a vállaimat.
- Miiiii?? - pirultam el teljesen. - M-Miről beszélsz, hyung? - dadogtam.
- Miért magadnak vered ki, "JiSu hyung"ot hajtogatva!?
- Mi az? - jött oda hozzánk Jay hyung. - Már megint veszekedtek?
- Nem. Éppen barátkozunk - karolt át engem, majdnem a nyakamat kitörve.
- A WC előtt?
- Jól van, kötekedőském. Szobára megyünk! - ráncigált Robin hyung.
- Ez félreérthető! - nevetett DoKa hyung meghallva minket.
Megijedtem, mikor azt hittem, hogy az én szobámba akar menni, de végül megkönnyebbülés ért, mikor őhozzá lökött be, hangosan becsapva az ajtót.
- Na? Szóval miért? Ott voltam egész végig a mosdó ajtójának támaszkodva, hallottam, hogy kire élvezkedsz. Lehetnél óvatosabb is.
E-Ez egy jó tanács. De remélem nem lesz több ilyen nagyon problémás helyzetem.
És... Miért is vagyok Robin hyung szobájába?
- De nagy kupi van itt! - néztem körbe.
- Jay volt!
- Jay hyung?
- Jól van, nem, csak itt az a szabály, hogy mindent ráfogunk Daewoonnal Jayre. Hé! Eltereled a szót!
- Nem, dehogy! Az is szó elterelés lenne, ha megkérdezném, miért vonszoltál magaddal?
- ... Igen!
- A-Akkor nem kérdezem - hátráltam.
- Emlékszel, említettem, hogy JiSu hyung figyel téged. Mindig sóhajtani szokott akkor, hogy "De felnőtt", "De megváltozott" meg "Nehéz bírni vele". S ezekért így azt hittem, hogy nem bír téged, de azt mondtad, szeretők vagytok, szóval---
- Nem vagyunk azok. Csak én szeretem őt.
- Akkor mégis én gondoltam jól!?
- R-Remélem nem... Ahhh olyan nehéz... - kaptam fejemhez és leültem egy kevésbé szétgyűrt ágy szélére.
- Nem engedi magát lefektetni? - kérdezte Robin hyung és helyet foglalt előttem egy magas ruha kupacon.
- Én... Alkalmazkodni akarok hozzá. Azt tenni, amit ô szeretne. Nem kérek többet, csak fogadja el, hogy szeretem ôt, de nem, Hyung nem képes elfogadni - szorítottam össze az öklömet.
- Hazudsz! - dobott a fejemre egy büdös nadrágot. - Valld be, hogy többet akarsz. A meztelen testét akarod felfalni! Azt akarod, hogy alattad kiáltsa: "Á-Állj le! Állj le, YuA! E-Elélvezek!" - adott ki fura hangokat, mire a reakcióm azonnali pirulás volt, miközben csak bámulni tudtam Robin hyungra. - Ne is tagadd! Nem lehet olyan ártatlanka szíved, hogy csak az ô boldogságát figyeld. Azt úgy is elérheted, hogy meghívod pizzázni. Lásd, hogy örül Daewoon, ha rendelek egy olyan hatalmas pizzát!
- E-Ez más...
Váratlanul hangos szürcsölésre lettünk figyelmesek, majd bejött hozzánk DoKa hyung:
- Mit csináltok itt kettesben? Már este van - iszogatta a forró csokiját, amire JiSu hyung szoktatta rá az első napokban. - Hirtelen a legjobb barátok lettetek, vagy mi?
- Igen, azok - jelentette ki Robin hyung, mire én meglepődtem.
- Tényleg?
- Most kértem tőle bocsánatot az eddigi viselkedésemért - hazudott szemrebbenés nélkül, kihúzva magát.
De most Robin hyung tényleg a barátom lett? Végül is... Berángatott a szobájába, elkezdett velem beszélgetni és még egy rossz szót sem szólt hozzám. Lehet, hogy valóban megkedvelt.
- Akkor YuAshiit is fogjuk vinni pizzázni? - guggolt fel mellém DoKa hyung szürcsölgetve, mire váratlanul Jay hyung nyitott be hozzánk:
- Mit kerestek az ágyamon!?
- Ohhh my god! Bocsánat! - esett le az ágyról DoKa hyung, mire a forró csokijának nagyobb része kiömlött rám.
- Ez... Forró - kezdtem el fújdogálni, mire Robin hyung odajött hozzám:
- Hé, Daewoon! KyungMoktól is kérj bocsánatot! - szólt, majd megragadta alul a pólóm és felfelé kezdte húzni.
- M-Mit csinálsz?
- Leveszem rólad.
- N-Nem kell! Elrendezem én magam - álltam fel és kimentem a szobájukból.

I. YuA's chocolate lips

YuA POV

- KyungMok... Miért csokis a szád? - hajolt arcom elé Allen, míg DoKa hyung az ajkaimat nézegette.
- Azt hiszed válaszol? - nevetett Robin hyung a hátuk mögött és Maxnek oda suttogott valamit.
Az egész csokis dolog csokival kezdődött és velem, akit Robin hyung nagyképűnek tart, amiért a BoM tagja voltam JiSu hyunggal ezelőtt, de én egyáltalán nem vagyok öntelt. Rosszul ismer.
Még csak egy hete zártak össze minket a dormba. Hiába találkoztunk sokszor a lemezkiadónál, én még mindig bátortalan vagyok a többiekkel. Megszoktam a BoMmal, hogy csak négyen vagyunk. Most túl sokan lettünk, és mindenki idősebb nálam. Kilenc tag közül én vagyok a maknae... Csak akkor tudom az igazi énemet adni, ha JiSu hyung velem van. Mellékesen vele is alszok. Eredetileg még Allen volt velünk harmadiknak, mert úgy van, hogy egy kis szoba három embernek, de ô annyira összemelegedett Maxszel, hogy az egyik szobát most négyen osszák meg. Amiért senki nem akart velem aludni közülük, ezért kettesbe maradtam JiSu hyunggal.
Vele, akibe már regés-rég szerelmes vagyok. Mindig figyeltem őt, és annyiszor kezdtem rá gondolni, hogy észre vettem, szerelmes vagyok. Az évek során sok mindenre megtanított. Szeretem őt, a meleg mosolyával és a formás testével együtt.
S mivel csak kettesben voltunk éjjelente, ennek hatására... Bevallottam, hogy szeretem őt... De olyan hivatalosan tettem vallomást, hogy nem vett komolyan; "Eljött az idő, hogy kimondjam, szeretlek!" - ezt mondtam, mire ô kinevetett. Két nap múlva viszont vettem a bátorságom és megcsókoltam, amire már nem tudott mit mondani. Aztán meg csak úgy mosolygott, ahogy szokott, mintha semmi nem történt volna...

- JiSu hyung, JiSu hyung, mit csinálsz? - álltam mellé, miközben a tűzhelynél kavargatott valamit.
- Házi csokis likőrt - válaszolta, hangsúlyozva a "csokis"t. JiSu hyung nagyon édes szájú. A csokolodádé van rá leginkább hatással, legyen az gyümölcsös vagy keserű, mindegyikért odáig van.
- Ez szeszes?
- Mi ez a hülye kérdés? - jött be Robin hyung. - Nem tudod, hogy mik a likőrök?
- Ugye hyung, én is kapok - szaladt be DoKa hyung és karom alá bukva nézett kis kutya szemekkel az ital készítőére, aki boldogan bólintott.
- Szabad alkoholt innunk? És csokit ennünk? - sétáltak be a többiek is.
- Ha mindenki kap egy kicsit, akkor nem lehet gond.
- Sanghyunnie, ha annyira aggódsz, én megiszom a te részedet is - karolta át Jean Paul hyung QLt, aki feltette az előző kérdéseket, amiken én is elgondolkodtam.
Mivel annyian lettünk a konyhába, hamar kitúrtak JiSu hyung mellől.
Ilyenkor nem tudom, mit kéne tennem. Tényleg sokan vagyunk. JiSu hyung, a leaderünk mindenkivel törődik és mindenki szereti is ôt. Van, mikor Max csak úgy oda ugrik hozzá, és azt mondja "Szeretlek", de persze nem úgy, ahogy én mondom Hyungnak. Muszáj valahogy a többiekkel lennem, hogy JiSu hyung közelébe tudjak maradni.
- JiSu hyung, hogy kedveltethetném meg magam a többiekkel? Hogyan, ha még te sem kedvelsz?
- Ki mondta, hogy nem kedvellek?
- Jól van, akkor nem szeretsz. Kicsit sem akarod felfogni, hogy szerelmes vagyok beléd... - ültem törökülésbe az ágyamon, miközben JiSu hyung átnézte azoknak a csokiknak a csomagolásait, amiket felhasznált a likőr készítéséhez. Amelyik papírba talált még kockákat, azokat egy kis tányérba tette, feltördelve. - Hahó Hyung, hozzád beszélek. Nem mintha másnak szoktam volna... - néztem le. JiSu hyung sóhajtott egy nagyot és számhoz nyomott egyet a csokikockákból, mire én bekaptam azt, majdnem ujjaival együtt. - S hol a csokis likőröd?
- Annak hűlnie kell a fagyasztóban, legalább egy napot.
- Ha kész lesz, berúgok tőle, szerelmi bánat miatt - guggoltam fel hozzá. Arcára emeltem két kezem, és közeledni akartam, hogy megcsókoljam őt, de nem mertem. Mélyen a szemeibe néztem és egyre szomorúbbá váltam. Fokozatosan görbültek le szájam szélei, mire már nem is figyeltem rá. Hirtelen JiSu hyung átkarolt és magához húzva, vállára nehezedett a fejem.
- Ha megmondom, hogyan barátkozz össze a többiekkel, megteszed?
- I-Igen...
- Nem egy határozott "igen" volt...
- Csak mert rólad fantáziálok most, nem a többieken - mondtam és ahogy JiSu hyung elengedett, a szívemhez tettem a kezem, amiért kibírhatatlanul dobogott.
Leült mellém és még szorosabban magához ölelt. Hirtelen olyan boldog lettem, hogy lefagytam és tehetetlenségem miatt kezdtem el szomorú lenni.
Majd JiSu hyung lassan elkezdett beszélni a tagok hobbijairól. Szeretné, hogy megismerjem mindegyik tagot, ezért figyeltem azokra, amiket mondott.

Természetesen boldoggá szeretném tenni őt, ezért elhatároztam, hogy mindegyik taggal összebarátkozok.
- DoKa hyung, olyan mozgékony vagy - hajoltam fölé, miközben a homlokát törölgette a táncterem padlóján fekve. Magától bejön néha ide, és táncol más-más zenékre. Tehetséges és aktív, hozzánk képest nagyon alacsony, lehet ezért is dolgozik szorgalmasan, hogy valamiben kiemelkedjen. Tisztelem őt.
- YuAshii, mit keresel itt? Gyakorolsz?
- Csak jöttem csodálni téged - ültem le mellé és megveregettem vállait.
DoKa hyung sokat beszél hozzám a kocsiban, a váróteremben és itthon is, ezért gondoltam, hogy vele kezdhetném.
- Csodálni? Engem? - nevetett zavarában - Vicces mankanenk van.
Majd elkezdtünk beszélgetni, hogy mennyire fontosak az izmos karok és rossz érzés neki alacsonynak lenni, meg még olyan sok minden szóba jött, hogy megállás nélkül beszélt ô is és én is.
- YuAshii, jól gondoltam, te tényleg jó arc vagy - mondta és felém nyújtotta az öklét. Annyira boldog voltam, hogy öklös helyet, átöleltem DoKa hyungot.

Ki felé menet beültünk a lemezkiadó kávézójába, ahol Allen és Max is pihent. DoKa hyung bátran leült hozzájuk. Nekem se szabad másképp tennem. Ez egy remek esély egyszerre kettővel is összebarátkozni.
- Ki hozz nekem egy sütit? - pislogott mosolyogva Allen Maxre, aki vette a célzást és már állt is fel.
- Hogy lettetek ilyen jóba amúgy? - kérdeztem.
- Már régebbről találkoztunk párszor.
- Így már érthetőbb az a hirtelen szobaváltás - mondta DoKa hyung.
- Ohhh igaz is. KyungMok, ugye nem haragszol, amiért kettesben hagytalak JiSu hyunggal?
- N-Nem, nem, dehogy is! - nevettem a pirulás szélén.
- Hála... Azt hittem mérges vagy rám. Tudod, muszáj valakinek figyelnie Maxre, mert egy eszetlen gyerek tudd lenni, még ha idősebb is nálam, ô egy kölyök.
- Tényleg, valamelyik reggelen, a te fogkeféddel mosta meg a fogait - kezdett el nevetni DoKa hyung és én is, ahogy belegondoltam a szituációba.
- Hát ô ilyen - kacagott Allen is, mire Max visszatért és durcásan letette a süteményt, kérdezve, hogy min nevetünk.
- Egyáltalán nem rajtad - intettem elkomolyodva és DoKa hyung nevetve a térdemre csapott.
- Max, szeretnéd, hogy visszamenjek KyungMok szobájába? - fogta meg Allen a társa kezét.
- Felőlem... - nézett el pirulva. - Te jöttél át hozzám. Visszamehetsz. Hallottam, hogy JiSu hyung most úgy is tele van csokival. S biztos jobb, ha KyungMok hangját hallgatod a miénk helyett. Neki úgy is szép hangja van.
- Huh? - pirultam el. Ez egy bók volt?
- Nyugi, Max. Csak vicceltem. Amúgy KyungMok, tényleg csodálatos hangod van. Én nagyon szerettem a BoMt, vagyis szeretem a számaitokat.
- K-Köszönöm... - süllyesztettem le a fejem zavaromban.
- Nehogy már elpirulj! Mit fogsz csinálni a rajongóid előtt? - nevetett Allen.
- A BoM közben nem szoktál hozzá a dicséretekhez?
- Nem mondhatni...
- Szeretnéd, hogy mondjak pár stratégiát? - hajolt közelebb Allen. - Ha tőlem tanulsz, ígérem sok rajongód lesz.
- Ne higgy neki! - szólt Max mosolyogva rám. - Hozzám viszont mindig fordulhatsz.
- Hé! KyungMok nem a te rajongód lesz, hanem az enyém!
- Aki többet tud szerezni, az győz, így egyeztünk meg.
Ami engem illet, már JiSu hyung rajongója vagyok, de nem muszáj említenem. Most már Allen és Max is fog velem foglalkozni, ami szórakoztatónak ígérkezik. Biztos jól ki fogunk jönni.

Este halkan bementem a szobánkba és nesztelenül felmásztam JiSu hyungra, aki hason fekve telefonozott az ágyán.
- YuA! Mi történt? Hogy-hogy kint voltál?
- Barátkoztam - válaszoltam, majd mosolyogva ráfeküdtem. - DoKa hyung, Allen és Max nagyon szórakoztatóak.
- Boldog vagyok, hogy ezt hallom tőled.
- Tényleg? Boldog vagy?
- Ühüm. Te is?
- Én nagyon! - karoltam át, ahol értem. - Tudtad, hyung, hogy a rajongód vagyok? Szeretlek!
Szokása szerint nem szólalt meg, csak kinyomta a telefonját és az asztalra tette, majd aludni készült, és én is ô rajta.

Másnap Jay hyungot kaptam el. Ô igazán csöndes, benne van egy olyan fajta nyugodtság, ami nagyon kellemes érzést kelt az emberben.
- Jay hyung, neked ki a barátod?
- Itt a bandában? - kérdezte, mire én bólintottam. - Úgy hiszem mindenki. JiSu és Jean Paul nem nevez hyungnak, de a többiek igen. Szóval báty vagyok. Minden csapattárs testvér és barát.
- É-Én is? - mutattam szerényen magamra.
- A csapattársam vagy, a dongsaengem és a barátom.
- K-Köszönöm, Jay hyung!
Olyan mint egy anyuka.

Hamar megtaláltam QLt is, aki épp telefonon beszélt Jean Paul hyunggal, aki szokás szerint nem talált haza.
- Várj meg ott Sungwan, elmegyek érted. Ha egy tapodtat is elmozdulsz, nem kapsz vacsorát - mondta, s zsebre tette a mobilt.
- Segíthetek valamit? - állítottam meg QLt.
- Ohh az jól jönne, mert Sungwan miatt én is elvesztem a tájékozódási képességem - mondta sóhajtva és már mentünk is Jean Paul hyungért.
Miközben mentünk utcáról utcára, megemlítettem, hogy kinézetre ô a legfiatalabb.
- Hjaj ne is mond. Sungwan mindig Dongsaengshiinek hív. Vagy a Sanghyunt becézgeti összevissza: Sangya meg Hyunnie.
Ezek normális és aranyos becenevek, még is zavarja?... Igaz is, ô a rideg. A kinézete ellenére nagyon felnőttes és a trágár beszéd sem áll távol tőle. Nagyon éles tud lenni a nyelve. Fegyelmez minket rendesen, ha akar. Észre vettem, hogy szereti, mikor igazat adnak neki.
- Sanghyunshii, igazad volt! Muszáj letöltenem egy GPSt! - találtuk meg Jean Paul hyungot, aki rögtön QL nyakába dőlt, majd rám nézett: - KyungMok mit keres itt?
- Téged... - válaszolt fuldokolva QL, Jean Paul hyung ölelésétől.
- Hja, hát ilyen segítő kész a BoM maknaeja? - nevetett. - Robin szerint nagyon egoista vagy, akkor hogyhogy eljöttél értem, Sanghyunshiival?
- Megkérdezte, hogy segíthet-e valamiben én meg magammal hoztam. Meleg ez a nyár, hadd szenvedjen ô is itt kint.
- Már keresed a társaságot magányos farkas?
- Nem vagyok magányos farkas, sem egoista....
- Akkor mi vagy?
- A BoM maknaeja sem vagyok már, mert a BTL maknaeja vagyok - mondtam kicsit határozottabban.
- Azt mondod? - mosolygott rám hyung, és megpöckölte az orrom. - Igazából nem hiszem el, amit Robin terjeszt rólad - nevetett. - Csak hecceltelek.
- Sungwan... - rázta a fejét QL. - Ne légy ilyen YuAval. A végén elpityereg itt. Tudod, milyen.
- Én nem is vagyok sírós! - néztem QLre.
- Ááá neem. Csoda, hogy nem sírsz, hogy eddig csak négyen dolgoztatok együtt, most meg hirtelen kilencen kell, plusz te vagy a maknae.
- QL... - néztem rá meglepve és közelebb lépve átöleltem ôt. - Te megértesz engem!
- Igaz - mosolygott Jean Paul hyung. - De én vagyok a legédesebb tag. Még a maknae se tudd felül múlni engem~ De persze, megengedem, hogy a barátom legyél, KyungMokshii - ölelt át mindkettőnket.
- S még, hogy én vagyok egoista...
- Itt leszek összenyomva - köhögött QL. - De ha ti barátok lesztek, akkor velem mi lesz?
- Akkor te is barát leszel. Jay hyung is mondta, hogy a csapattársak testvérek és barátok...
- Hmmm milyen igaza van, Jaynek.

Haza érve mindent elmeséltem JiSu hyungnak.
- Tudtam én, hogy Jay lesz a csapat anya, azzal a szép arcával.
- JiSu hyung!
- Igen? Mi az?
Hülye hyung. Ilyeneket mondani előttem... Mikor fogadja el, hogy szerelmes vagyok belé? Ideje lenne... Mindennap mondom neki, hogy szeretem, ha nem hússzor, akkor egyszer sem.
- Amúgy kérsz csokis likőrt? Amíg Jean Paulékkal voltál, iszogattunk a fiúkkal.
- Persze, adjál nekem is!
- Ennyi maradt - nyúlt háta mögé és átadta nekem a hideg üveget. Megfagyott tőle a kezem, ezért gyorsan letettem az éjjeli asztalra, és a takaróm alá bedugtam az ujjaimat. JiSu hyung csak mosolygott rajtam.
- Ha majd működnek az ujjaim, megkóstolom.
- Miért nem kérsz meg, hogy öntsek neked? - állt fel az ágya széléről és teletöltötte a kispoharat.
- Mit csinálsz? - kérdeztem, miközben közelebb hajolt hozzám. Szájamhoz tette a poharat és megdöntve azt, itatni kezdett, majd ami kicsit melléfolyt, az ajkaimon azt az ujjával törülte le. - Te most szó szerint le akarsz itatni? - néztem rá mosolyogva.
- Ettől nem lehet berúgni. Ha sokat innál belőle, csak megfájdulna a hasad.
- I-Igazad van. Már most fáj... Túl sűrűre csináltad.
- S-Sajnálom... - tette le a poharat.
- Ne hogy már elhidd, hogy szar! - álltam fel hozzá. - Csak vicceltem. Nem fáj a hasam. Hogy ilyen tömény csoki, az csak jó - nyúltam a hideg üveghez és összezárt ajkaimra öntettem. - Lenyalod? - pislogtam rá.
- Merész!
- Nem. Csokis - mutattam a számra. - Ne gondolkozz, csak csináld - léptem egyre közelebb. - Kérlek, JiSu hyung. Szeretlek.
Behunytam a szemeim és vártam, hogy megérintsen engem. Lábujjhegyre állt, én meg lejjebb hajoltam. A likőr lassan folyt le, miközben lestem, hogy mi lesz. Már kezdtem azt hinni, hogy ostobán várakozok, de ekkor JiSu hyung lassan felnyalt az államnál. Teljesen megremegett a testem. Csukott szemekkel tisztogatta az arcom a csokis alkoholtól. Nem tudtam megmondani, hogy ô élvezi-e vagy sem, de én nagyon is.
- Csókolj meg! Nem bírom - kaptam vállaihoz, de nem engedte magát, hogy közelebb húzzam. - A-Akkor sem bírom - emeltebb feljebb a hangom szenvedve a vágytól és karján lecsúsztattam kezem, hogy megragadjam csuklóját, majd leültem az ágyamra. A lendülettől lábaim közé térdelt és alsó ajkamon ízlelte meg az ô csokis likőrének az ízét. A testem, pont, ahogy vártam, minden érintésére bizsergett.
- Szeretlek - mondtam ismét, várva, hogy ô is mondjon valamit, de ez csak egy csalfa reményként élt bennem. - Miért nem csókolsz meg? Miért nem szeretsz?
Nem szólt semmit. Nyelvével ment át vagy háromszor az ajkaimon, de megcsókolni nem volt képes. Én meg nem akartam erőszakos lenni. Mindennél jobban azt az ízt kívántam érezni most ami összekeveredett a likőr és az ô ajkainak aromájával, de nem szeretném őt megijeszteni vagy valami ilyesmi, így nem tettem semmit, az égvilágon semmit. Csak játszottam az eszméimmel; A szája olyan csokis lehet már, mint az enyém. A szíve olyan gyorsan doboghat, mint az enyém. Gondolatról gondolatra kezdett bennem feltüzelni a vad vágy, és arra a rossz dologra akart rávenni, hogy teperjem le JiSu hyungot. De ekkor váratlanul abba maradt minden, és hyung leszállt az ágyamról.
- Senki sem mondta, hogy nem szeretlek - mondta, de nem tudom, hogy mire is gondolhatott pontosan.


2014. június 14., szombat

30 BTS: Harminc telefonhívás

Kora reggel a leader harmadszorra is bekiabált Jiminék szobájába, rendkívüli dühvel, de akkor sem érkezett semmi válasz.
- JungKook, menj be hozzájuk!
- Jin hyung azt mondta, nem nézhetek pornót!
A két tag, akik nem adtak társaiknak életjelet, bent az ágyukban, csak ugyan ruha nélkül feküdtek, a tizennyolcas részt már órákkal ezelőtt befejezve. De miért, ha Jin megbeszélte Jiminel, hogy nem lehet, le kell állni? Jimin egyik fülén be, a másikon ki. Az időtájt, mikor az éjjeli fények az égtetejéről akartak betörni a szobába, ahol Jin már félálomban feküdt párja karjaiban, addig Jimin helyzete csak nem akart enyhülni. Végül kialakult a mindennapi felállás; Jimin szerelmére erőszakolta magát.
- Jimin... Te egyáltalán nem fogtad fel, amit mondtam.
- Bocsánat! - tette össze kezeit, felguggolva az ágyon.
- NamJoon már harmadszorra szól nekünk... - feküdt kócosan, kikészülve SeokJin. Arcán látszott mondandója; "Soha többé ilyet." - Sz-szeretnél valamit, SeokJ--- - tüsszentett szájhoz tett kézzel.
- Látod! Megfáztál! Ennyit a maknae-line okos döntéseiről.
- Mit akarsz? Olyan szépen belehelted a szobát, hogy jó idő lett.
Erre a kijelentésre még a nappaliban ácsorgók is tisztán hallották a nagy koppanást, ahogy Jimin leesett az ágyról, amiért a Hercegnő dühösen oda csapott neki.
- Mi történt!?
- Semmi, semmi, anya! Ezek szokásos dolgok itt - nevetett TaeHyung édesanyjának, a bejárati ajtónál támaszkodva. Mellette Hoseok izgulta halálra magát, nehogy rossz dolgok hangozzanak ki Jiminéktôl. Váratlanul érte őket a szülő látogatásra.
- Mindenesetre, vigyázz rá, kérlek - folytatta a beszélgetés az anyuka és magához hívta V kishúgát a lépcsőházból.
- És mikor is jössz érte?...
- Látod, ha legalább felvetted volna, legalább egyszer a telefonod a harminc hívásomból, most mindent tudnál.
- De szerintem bedöglött.... - vette elő a mobilját és átadta édesanyjának.
- Hoseok, drágám, akkor te add meg a számod, és téged foglak hívni, ha jövök a lányomért - oldotta meg az anyuka a fellépő problémát, majd elköszönt.

- Vendégünk van, fiúk, úgy hogy azonnal kapjátok össze magatokat - sopánkodott századszorra a leader, Jimin ajtajára hajtva a fejét. - Legalább Jin hyung, legalább te ne okozz csalódást - a kérésére a kilincs megmozdult, majd Jimin lépet ki szobájából, meztelen felső testtel ugyan, de tiszta farmer nadrágban.
- Jint most ne szekáljuk... Azt hiszem elege lett... De milyen vendégün---- - tüsszögött kezébe, felszipogva.
- V édesanyja.
- Nem, már elment - jött be Hoseok, majd TaeHyung is, akit az ô húga követett félénken.
- És ô ki? - nézett a tinédzser éveiben lévő kislányra, majd megjegyezte: - Kisebb nálam - mosolyodott el.
A kishúg azonban nem is figyelt Jiminre.
- Éhes vagyok.
- Ohh Hol van Jin hyung? Csináljon valami finom reggelit. Hugi, olyan szakácsunk van itthon, hogy ámulni fogsz!
Jimin V szavaira nehezen mosolyogva rázta fejét:
- Jin most... Nincsen ideális állapotában.
- Vadállat - suttogta RapMon és be akart nyitni a Hercegnôhôz, de a háló tulajdonosa határozottan megakadályozta ebben.
Végül Jimin segítséget kérve a többiektől állított össze valami ennivalót, amibôl Jinnek is vitt, de a Hercegnô csak leszidta őt, hogy ágyban nem lehet enni és hagyja békén. Így Jimin a nappaliban lévő társasághoz csatlakozott.
- JungKook, menj arrébb! - szólt a maknaera, aki beljebb ment a kanapén, Jimin meg elterült, a fiú ölébe hajtva a fejét.
- Mi van Jin hyunggal?
- "Mindenki hagyjon békén" idő. Úgy kikerget a szobából...
- De most legalább nem vagy vele, így nyugalma van.
- Ez kedves volt - csípte meg JungKook arcát bosszúsan. Hirtelen J-Hope hajolt be közéjük és elhívta őket biliárdozni V húgával.
De mikor a lány megunta a játékot, bátyát kezdte keresni, teljesen egyedül, mivel a három fiú beleélte magát a biliárdozásba.
- Nem, nem, nem, ide ne menj be - állította meg RapMon V húgát, aki Jimin szobájába akart benyitni. - Megmutatom neked, hol van TaeHyung - nevetett zavarában, izzadva.


V POV

A neten nézegettem telefonokat magamnak, mire a húgom bejött hozzám.
- Furcsák vagytok. Hányan is vagytok?
- Heten. Hogy-hogy nem tudod?
- Három oppával játszottam, te itt vagy, egy meg őriz egy szobát, amiben a maradék két tag lehet hogy!!!!! - pirult el motyogása közben, de először nem tudtam miért, aztán leesett.
- Nem! Nem, dehogy! Jin hyung és Suga hyung külön vannak.
- Nem kell hazudni... Te is csinálod Hoseok oppával.
- Miről beszélsz? - pislogtam rá.
- A bátyám vagy, ismerlek - pislogott vissza rám. - Tudom, hogy szerelmesek vagytok.
- Ahaaaa - nyújtottam az "a" hangot, majd nagyot nyeltem elgondolkodva. - De Hoseok nem tudhatja meg, hogy tudod, jó?
- És apunak elmondhatom?
- Miért mondanád el apunak?...
- Hát te is tudod, hogy apu nem szereti a boys love mangáimat, nem is enged venni. Talán ha megtudná, hogy Hoseok oppával viszonyod van, akkor máshogy állna a homoszexuálisakhoz - hadarta el a tervét, amit lehet, hogy már azóta tervez mióta Hoseokot meglátta mellettem.
- Szóval mindent csak azért tennél, mert Fujoshi vagy? - kérdeztem biztosra, mire ô hevesen bólogatott. - Neeem is tudom. Én inkább nem tudatnám apuval.
- De BL mangákat akarok.
- Szeretnél - javítottam ki. - Majd, ha lesz pénzed veszel magadnak.
- Bátyám, alkudjunk meg - nyújtotta kezét felém. - Ölelkezzetek Hoseok oppával, a szemem előtt, és akkor nem mondok semmit apunak.
- Először is ez nem alku, hanem zsarolás. Másodszor, ezt mi... Nem vállaljuk be... - pirultam el egy kicsit, amiért Hoseokra gondoltam. Ágyban már féléve vagy még annál is több ideje nem voltunk. Ha ölelkezünk, akkor annyira előjön a perverz hajlama, hogy mindig a szájába akarja venni azt... Na de ilyeneket pláne nem akarok a saját húgomnak mutatni. Még egy csók is nehezen férne bele a keretbe. - Mit szólnál helyette, ha én vennék neked ilyen tizennyolcas mangákat?
- Nem. Élôben még is csak jobb, mint rajzon - mondta határozottan.
- Figyelj---
- Kíváncsi vagyok Hoseok oppára! - kezdett el hirtelen előttem ugrálni, s mintha a szemei csillogtak volna.
Ha nem a szobában vagyunk, akkor J-Hope csak is a teraszon képes valamit is csinálni velem, legalább is itthon, a dormba. Ha húgi az üvegajtó mögül nézne minket, láthatná a kispadot és azt, hogy miket csinál Hoseok. Álljunk csak meg! Hogy jutott ez eszembe? Miért kezdtem el azon gondolkodni, hogy a húgom előtt ölelkezzek?
- Figyelj, szerintem ez nem tenne jót egyikünknek sem.
- Akkor elmondhatom Hoseok oppának, hogy tudom a kapcsolatotokat?
- Nem! Inkább megteszem!
Hoseok szeret abban a hitben élni, hogy nem tudja senki a viszonyunkat. S ezt nem akarom pont én tönkre tenni, s az se lenne jó, ha a saját húgom vágná haza a balhét. Plusz, nem annyira nagyon nagy dolog, ha a húgom lát egy aprócska csókot tőlünk. Remélem. Persze Hoseok nem tudhat erről az "alku"ról. Gondoltam és kezet ráztam az örömében kuncogó húgommal. Gyorsan elmondtam a teraszos tervem, amit el is fogadt. Kimentünk a szobámból és Hoseokhoz vezetett engem, majd letelepedett a terasz ajtó mellé, onnan várt és figyelt engem.
S innentől kezdtem kicsit kényelmetlenül érezni magam. Hoseok élvezi a biliárdozást, még nyerésre is áll... Nem vagyok képes megzavarni...
Ott álltam egy helyben, a háta mögött nem messze, tehetetlenül... Éreztem, hogy a húgom rosszallóan figyel engem. Mit tehetnék?
- Huh? V, szeretnél játszani? - fordult meg J-Hope mosolyogva rám.
- N-Nem megy nekem a billiárd...
- V hyung, valami baj van? - nézet rám JungKook, aki mellett Jimin a billiárd golyókat tette át az egyik helyről a másikra, amíg a társai nem figyeltek.
Olyan kínosnak éreztem a dolgot, amiért megzavartam őket játék közben... Csak azt kívántam, hogy váljak levegővé és ne rám, hanem Jimin csalására figyeljenek.
- V, mi a baj? - lépet közelebb hozzám J-Hope. Én nagy lélegzettel ránézetem, de semmit nem tudtam felelni. It mondanék?
Bárcsak eltűnne ez az alku a húgommal együtt! De nem teljesült ez a kívánságom sem.
Észre se vettem hirtelenjében, de Hoseok kézen fogva vezetett a teraszunkra. A kipárnázott padra huppantam, majd ô is helyett foglalt mellettem.
- TaeHyung, történt valami? - kérdezte halkan.
- Én csak... - néztem el az ellenkező irányba. Húgom most biztos figyel minket. Mit tehetnék?... Gondoltam, és óvatosan Hoseokhoz bújtam.
- TaeHyung? - suttogta nevemet és lassan átölelt. A fejét a vállamra hajtotta, mire puha ajkai a fülemhez értek.
Szótlan voltam, sőt hangtalan. Némán nehezedtem rá, míg le nem döntöttem ôt hirtelen, pedig nem is állt szándékomban... Lehet, hogy ô húzott maga után...
- B-Bocsi...
- Semmi... - felelt és csak nem engedett el karjai közül. Helyette, a kényelemért, lejjebb csúsztatta ujjait a hátamon.
- J-Hooope, már huszonkilencezer csörög a nyamvadt telód, miért nem jöttél vissz--- - tüsszentett Jimin megtalálva minket a teraszon, majd ahogy végig mért rajtunk, fôleg J-Hope kezein, hogy mégis hol vannak hozzám szorítva, kuncogva takarta el a saját szemeit: - B-Bocsi, nem tudtam, hogy épp kielégítés zajlik.
- N-Nem azt csináljuk! - engedett el, és mindketten felültünk. A földet kezdtem bámulni, mint aki nincs is itt, közben J-Hope a ruháit megigazítva állt Jimin elé, akinek a kezében ismét megszólalt a telefon.
- Ezt kapd ki, harminc---- - tüsszentetett ismét és szipogva nyomta J-Hope kezébe a mobilt, aki fogatta ugyan annak a számnak a harmincadik hívását:
- Hello, itt--
- Csalódtam, Hoseok, drágám. Te sem vagy más, mint a fiam. Harmincadik hívásomra veszed csak fel...
- Elné--
- Készítsd elő a lányomat.
- Ige--
- TaeHyungot is küld le.
- Ren--
- Vettem nektek fagylaltot.
- Nyami!


2014. június 9., hétfő

29 BTS: Első éjszaka

Jimin szobájába az összes ablak nyitva volt. Az esti hideg levegő áramlott be rajtuk keresztül, hogy ellepje a hálót, mindaddig, amíg Jin nem jött és be nem zárta mindegyiket.
- Mégis mi a bajod, édes?
- Neeeem tudom... - fetrengett az ágyán Jimin teljesen betakarózva.
Jin gyorsan átöltözött és belebújt az egyre ritkábban használt pizsamájába.
- Le akartad hűteni magad?... - kérdezte, miközben felmászott az ágyra és fejét Jimin mellkasára döntötte, miközben takarójuk alá húzódott. - Már megint meztelen vagy... S jéghideg!! Meg fogsz fázni.
- Te jöttél későn...
- Ha meg nem jöttem volna, nyitva hagytad volna az ablakokat!?
- Miért nem jöttél volna?...
Jimin kérdésére SeokJin elgondolkodva bólintott, hogy igaz; az ô feltételezése volt rossz irányú.
- Jin, bújj hozzám!... - hangzott az utasítás és az idősebbik készségesen kezdett simulni, míg meg nem érezte párja keménységét.
- Te fel vagy izgulva!? - emelte fel tekintetét Jiminre, aki vörös pírbe öltözött arcát fordította el:
- Veled... Bárhol, bármikor...
- De Jimin... Te most... Nagyon - tette szája elé a kezét, ahogy combjával még jobban hozzáért.
- Nem tudom, mi van velem - jelentette ki Jimin szomorúan és két karját szeméhez emelte. - Még hideg zuhanyt is vettem. A testem kívül, mint a jég, de belül még mindig tűz forróságot érzek.
- Jimin...
- Jin, valami baj van velem? Valami baj van a testemmel?
- Hagy gondolkozzak!... Mikor a faültetős fesztiválon voltunk, akkor is nagyon be voltál indulva. Itthon is többször le akartál teperni vagy sikerült is. Még a kanapén is kikötöttem veled!
- S-Sajnálom...
- A tested valami folyamat sodródásába keveredett...
- Növés? Serdülés? Vagy milyen folyamatra gondolsz?
- Nem tudom. Nem vagyok orvos.
- Nem akarok orvoshoz menni! - támaszkodott fel ijedten, mire a takarója lecsúszott derekáig.
- Nem, nem kell orvoshoz menned. Együtt megoldjuk!... Annyit kell tennünk, hogy leállunk.
- Hogy mi!!??...
- N-Nem úgy értettem, bocsi!
- H-Halálra rémisztesz, SeokJin!... - tette szívére kezét.
- Bocsi... Úgy értettem csak, hogy leállunk azzal, hogy annyit kényeztetjük egymást. Ne adagoljuk túl... S ha nem sikerül ehhez tartanod magad, akkor követjük Hoseokék példáját.
- Hoseokot? Én szerencsétlenkedek, te meg gondoskodsz rólam? Ez... Nem is hangzik rosszul.
- Nem erről beszélek... Hanem hogy külön szobában alszunk.
- Nem bírnám ki! - vágta rá Jimin határozottan.
- Túl elvagyunk egymással. Erről beszéltem JungKookkal is, hogy nem vesszük figyelembe a többieket. Ô például rosszul érzi magát a sok tizennyolcas dolgok körül. Plusz kezdi úgy érezni, hogy kiszorítjuk a bandából. Ezért is foglak téged elküldeni vele játszani!
- Mégis miféle játékra?
- E-Ettől a pillanattól kezdve szokj le a perverz gondolkodásról!... Éjszakánként is, mert a szeretkezések számát vészesen le kell csökkenteni. Felejtsd el, hogy mindennap meggyőzöl! Rendes hyungként fogok példát mutatni a dongsaengeimnek~
- Már megint ez a hyungos téma...
- Hm?
- Hát... Csak... A többiek hyungnak hívnak és annak is tekintenek, de második sorban szorosan ott van nekik, hogy te az én szerelmem vagy...
- És?...
- Cs-Csak elgondolkodtam, hogy zavar-e téged ez... Hisz nekem nem a második sorban van, hanem a legelsőben, hogy te az enyém vagy...
- Ez miért zavarna engem? - kuncogott Jin nem értve a kisebbiket.
- Hát, hogy nem vagyok tekintettel a korodra...
- Ahh Butus! - nevette el magát halkan. - Jó, hogy nem arra gondoltál, hogy magasabb vagyok nálad.
- Őszintén... Arra is már gondoltam.
Jin visszafogott kacagással ült fel és combjait kezdte ütögetni. Igazán viccesnek gondolta a helyzetet. Mikor higgadni kezdett, a fejét vakargató párjára pillantott és kifújta magát. Jimin lassan a Hercegnőre nézet, aki mosolyogva közeledett hozzá és váratlanul csókra nyitotta ajkait, hogy hosszan elvegye, amit most megkívánt.
- Ez most olyan beszélgetés volt, mintha az első éjszakánk lett volna együtt - kuncogott Jin és eltávolodott Jimintôl, akiről még mindig le volt csúszva a takaró. Az izmos felsőtest még mindig csodálatos látványt nyújtott a Hercegnőnek. - Az első éjszakán is tetőpontnak gondoltam, mikor hozzád értem - mondta és végig simított Jimin kidolgozott testén, miközben alaposan elpirult, amiért kivételesen neki jutottak eszébe piszkos gondolatok.
- Jin, ha ezt csinálod, csak még jobban felizgatsz. Ne kínozz!
- Még beszélgetés után is be vagy állva!?
- Még is mit vártál!? Felhozod itt az orvost, JungKookot, de közben végig itt vagy előttem. Mosolyogsz, édesen kinevetsz, a tetejében még meg is csókolsz. Így tedd fel a kérdésedet, ha még van értelme!!
- S-Sajnálom - pirult el Jin szégyellve magát. - Azonnal k-kárpótollak.
- Kárpótolsz? Hehehe jól hangzik - nézet végig szerelmén, majd ajkaiba harapva hátradőlt párnáira. - Nem gondolhatok perverzségre... Csak vedd le a ruhád és bújj hozzám!
- Elsőre nem rossz próbálkozás ártatlannak tűnni.
- Pszt! Hercegnő, te csak "kárpótolj"~ - dobott egy puszit a levegőben Jinnek, aki erre csak egy nevetés szélén álló mosolyt villantót, amiért párja olyan sokat gondol a kárpótlás kifejezés alatt.
Hátat fordított, hogy levegye a pólóját, majd megcsillogtatta hajtogatási képességeit. Ugyan így tett pizsama nadrágjával, majd totojázva egymásra rakta ruháit és rátette az éjjeliszekrény melletti kis zsámolyra meg-megigazgatva.
- A megváratásom is kínzás...
- Hunyd be a szemed~ - tette Jimin elé a tenyerét, ahogy megfordult és gyorsan bebújt a takarójuk alá.
- M-Mi volt ez, Hercegnő!? Tetted a szégyenlőst!? - tolta el durcásan párjának kezét, amiért lemaradt a ruhátlan test látványáról.
- Talán a meztelen megjelenésemmel nem kínoználak? - kérdezte mosolyogva, mire Jimin elpirultan bólintott, hogy igaza van szerelmének.
Jin rádőlt párja mellkasára, mint mikor először bejött a jéghideg szobába. Majd ahogy mondták neki, elkezdett közelebb bújni, simulni az izmos testhez. Még arra is képes volt, hogy lábát Jimin férfiasságához emelje, mire az alatta fekvő kényelmetlennek kezdte érezni a tehetetlenségét. A forró vágyai nem hűlnek le.
- Hihetetlenül kemény vagy... Így nem fogsz tudni lenyugodni...
- Átlátod a helyzetem, Hercegnő...
- Gondolj kiskutyákra és próbálj meg elaludni.
- K-Kösz...


2014. június 6., péntek

28 BTS: "Kettő együtt"

JungKook ujjait dörzsölgette, miközben gondolkodott, hogyan is kezdhetne bele mondanivalójába.
- M-Most rosszabbul érzem magam, mint egy felelésnél - pusmogta ágya szélére leülve.
- Miért? - kérdezte Jin, miközben a maknae rendetlen asztalán pakolta el az íróeszközöket, rakta egymásra a tankönyveket és a puskáknak használt papírfecniket egy kupacba szedte. - Sok mindent lelesel...
- A-Azok csak tanulókártyák - hazudott, majd mérgesen rászólt az idősebbre. - Most ne a grafitokat hegyezgesd, hyung! N-Nem ezért hívtalak...
- Fontos a hegyes ceruza.
- Fontosabb, amit mondok.
- Mondd!
- Hát... K-Kettő együtt.
- Hm?
- Egyre inkább ott van a dorm levegőében ez, hogy kettő együtt, ketten együtt vannak. Minden együtt van valamivel. Érted, nem?...
- Én...
- Mint például a csoki és a vanília fagyi, vagy mint te és Jimin. Kettő együtt... L-Lehet, hogy hülyének fogsz tartani, hyung, de... Olyan rossz érzés belegondolni, hogy egyedül vagyok a csapatban.
- Már hogy lennél egyedül? Hatan is körülötted császkálunk.
- Császkáltok és csókolóztok...
- I-Igaz, te láttál minket, mikor Jimin...
- Igazából most nem rátok gondoltam.
- Akkor TaeHyungékra?
- Nem...
- Huh?...
- S-Sokat gondolkodtam rajta, hogy elmondjam-e valakinek. Végül arra jutottam, hogy nem szeretném magamban tartani. Én... Láttam valami érdekeset, amit lehet nem kellett volna. De nem tehettem ellene! Csak úgy beléptem a nappaliba, hogy töltőre tegyem a tablettemet, aznap, mikor te elmentél HyoSanggal, Jimint meg a székhez kötöttük... - csukta be szemeit pirosas arccal, ami elárulta Jinnek, hogy valami kínos dologról van szó. JungKook tisztán emlékezett a történtekre, s most még is időzik, hogy elmondja. - Én csak... Tényleg csak leguggoltam a billiárd asztal lábaihoz, nem sejtettem, hogy mi történik a hátam mögött. Nem direkt leskelődtem! Amíg a töltővel vacakoltam, hátrafigyeltem, mert Suga hyung bejött a nappaliba. NamJoon hyung meg már rég ott aludt a kanapén, ahol ti csináltátok Jiminnel.
- Hé! Hé! - pirult el Jin. - Most nem akkorról van szó, mikor Jimint megkötöztétek? N-Ne keverd bele a kanapés incidenst! - paskolta meg JungKook fejét, miközben csontig szégyellte magát a történtek miatt. - K-Kérlek, folytasd. D-De csak higgadtan, ne keverd a dolgokat - ült le az ágyra ô is.
- N-Neki futok újra - bólintott. - Épp a billiárd asztal lábánál guggoltam, mikor Suga hyung besétált a nappaliba. Ahogy észrevette a kanapén alvó NamJoon hyungot, lassabbakat és halkabbakat kezdet lépni. Gondoltam, nem akarja felébreszteni hyungot, ezért hát én is követtem a példáját, nem adtam ki zörgő hangokat. Annyira csöndes voltam, hogy észre se vett engem. S mikor már kezdtem felállni a földről, láttam, hogy Suga hyung megcsókolja NamJoon hyungot.
- Megcsókolta? Hogy?...
- Hát nem úgy, mint téged Jimin ugyan azon a kanapén...
- F-Felejtsd el! Felejtsd el! Nem szabadott volna nézned minket! Jeon JungKook, sose nézz pornót!
- Mindenesetre Suga hyung nem azt csinálta, amit Jimin veled. Hyung csak lassan hozzányomta az ajkait NamJoon hyung szájához. Mintha nem akarta volna, hogy felébredjen rá. Fuuura volt... L-Lesokkolt - kezdett kuncogni elszomorodva. - Rólad és Jiminrôl tudok. Hoseokra és Vre is rányitottam egyszer.
- Mi a szősz?...
- Suga hyungról viszont nem sejtettem...
- JungKook?... - nézett Jin a fiú szomorú arcára.
- Elgondolkodtam akkor, hogy vajon miért én vagyok a hét tagból az, aki egyedül maradt. Hogy mi lehet az oka... De rossz ezen gondolkozni. Amúgy se jutok semmire... R-Rossz így... N-Nem akarok egyedül lenni, Jin hyung! - kapta fel a fejét. - J-Jiiin hyung, mondj valamit! - esett az idősebb karjaiba.
- I-Igenis! - pislogott és átkarolta dongsaengét. - É-Értem, mi aggaszt. Sajnálom! Bocsánat!
- Huh?
- Bocsánat, hogy rossz hyung voltam, rossz példát mutattam. Mostantól... Mostantól vigyázni fogok! Ha bármi olyan dolgot művelnek a hyungjaid, ami zavar, azonnal szólj rájuk vagy szólj nekem, jó? Plusz; Hogy ne érezd magad egyedül, összehozom, hogy a többiekkel lehess. Meglesz rendesen a társaságod.
- Jin hyung, én... - távolodott el a másik szemébe nézve.
- Jimin mellett nem fogod érezni az egyedül létet, higgy nekem.
- Értékelem a segítségedet, de nem szeretném, hogy miattam ne legyél együtt Jiminnel.
- Nyugi. Nem lesz semmi baj.
- Jin hyung, ugye nem akarsz szakítani Jiminnel!? - vitte fel mérgesen a hangsúlyát.
- J-JungKook... H-Hogy kérdezhetsz ilyen butaságokat? - sértődött meg.
- Mostanában erőszakoskodik veled... Úgy hogy nem tudom... Jól viseled? Még annak ellenére is, hogy semmi energiád sem marad?
- Csak... Nem bír magával, mert szeret engem. Én is szeretem ôt. A kapcsolatunk rendben van, azt hiszem...N-Ne kérdez ilyen sületlenségeket!

- Ha már kapcsolat; Te tudtad Suga hyung és NamJoon hyung kapcsolatát?
- Gyorsan tudsz témát váltani...
- Szóval?
- ... Az igazat megvallva, nem most hallok először a kettőjük érdekes szituációjáról - mondta Jin, és JungKook arcára kiült a kíváncsiság. - HyoSang ugyan ilyen dolgot mesélt nekem akkoriban, mint most te. Nem hittem neki, és neked se hiszek. Amíg a saját szememmel nem látom, nem hiszem, hogy valami románc van köztük.
- Pontosan mit mesélt HyoSang hyung?
- Hogy mit? Hát... Tudod, a mi leaderünk nem fogyaszthat alkoholt. Hamar bealszik tőle, ha meg nem, akkor összetéveszti az embereket, engem az anyjának szokott nézni... Mikor HyoSang által elmondott incidens történt, akkor NamJoon bealudt... Egy nagyobb buli volt a cégnél. Jimin, TaeHyung és te még akkor nem is voltatok igazán a csapat része. Ha jól emlékszem, ott sem voltatok. Mindenesetre NamJoon rendesen becsiccsentett. HyoSang kísérte el arcot mosni, de ahogy beértek a fürdőbe, a leaderünk fogta magát és elaludt a zuhanytálcában. Belekapaszkodott a kabin ajtajába, ezért nem lehetett onnan elmozdítani. De HyoSang aggódott, nem akarta ott hagyni. Elsietett, engem megkeresni, hogy segítséget kérjen, de nem talált a nagy tömegben. S mikor egymaga visszament, mozgolódást hallott. Óvatosan bekukucskált és látta, ahogy Yoongi az ajkait a leaderünkére tapasztja. Őt is sokk érte. Főleg, amikor Yoongi fogta magát és kiviharzott előtte. Villám sebességgel viharzott el a tett színhelyéről, nyomot sem hagyva maga után. Legalább is HyoSang elmondása alapján ezek történtek...
- Suga hyung... Suga hyung egy... CSÓKTOLVAJ?
- Hee??
- Lehet, hogy már másoktól is lopott csókokat. Mindig olyan ártatlan és barátságos arcot vág, de mi van ha már lesmárolt engem is, miközben valahol aludtam?
- JungKook, azért nem hiszem, hogy Yoonginak ez lenne a hobbija...
- Te nem nézed ki belőle? Én viszont el tudom képzelni!
- Én még NamJoonnal sem tudom elképzelni...