6-Block-B: Hasznos játék

Kyung büntetésére készen állva állt MinHyuk elé, aki előtte már kereste szeretett bögréjét, még a hűtő alatt is.
- Ülj le - hidegült el a táncos tekintette, mi a többieket a beborult viharos égre emlékeztette.
- Miért üljek le, hyung? - készült körmöt rágni a tettes. B-Bomb kivette a másik kezéből a szatyrot, majd vállon fogva lelökte a székre. A néző közönség érdeklődve nézte, hogy mik lesznek a következmények. Enyhe dörgés lesz vagy villámokkal teli tornádó csap ki, itt az ebédlőben?
- Kyung - suttogta Zico - Tedd össze a kezeidet!
- Jiho! - szólította fel MinHyuk a leadert. - Te is! Ülj le!
- Mi?? Nem csináltam semmit! Semmi közöm ehhez! Több közöm van egy Svéd export céghez!
- Ülj le! - kiáltott B-Bomb.
- I-Igenis!!
- Milyen közöd van egy export céghez? - kérdezte suttogva Kyung.
- Tudtam, hogy árulja a testét. Csak nem sejtettem, hogy Svédeknek! - jelentette ki JaeHyo, majd a figyelme a táncos polc előtti fölágaskodására irányult, ahogy a többieknek is.
- Mire készül?
- Remélem nem akar hozzám vágni semmit....
MinHyuk a pultra tette Kyung névvel rendelkező színes poharat és Zico kreatív bögréjét, minek feliratos sapkája is volt, emlékszik; három nappal ezelőtt vette, csak egyszer használta még.
- Így történt a baleset? - kérdezte B-Bomb, mire pulton végighúzta karját, lelökve a két darabot.
- Várj! - pattant fel Kyung a székrõl és mint egy ragadozó vad, nyúlt a levegõben a tárgyak felé.
- Hyung! - kapott fejéhez P.O és a mellette pihenõ Taeil is nagy szemeket meresztve talpra ugrott:
- Te beteg! Ne feküdj a szilánkokba!!!
- Mit csinálsz Kyung?? - nézet MinHyuk a földön heverõre, ki csak az egyiket tartotta két kezével fel. - Te akarod eltörni Zico bögréjét?...
- Dehogy is - szisszent fel és felállt, lábait fájlalva. - Jiho ártatlan, ezért...
- Így van - helyeselte a leader bólintva és hátradőlt székében.
Kyung arcán egy félmosoly húzódott; nem kap más büntetést B-Bombtól, csak hogy egy jelentéktelen poharat tört el neki, ez semmi, túl éli.
- Park Kyung... Mi ez a kezeden? - fogta meg a táncos a fiú tenyerét, aki beljebb tolta a megmentett tárgyat a pulton. - Ez vágás?
- Az. Mikor tegnap a te bögrédnek a darabjait szedtem össze, megvágtam magam.
- Ahhh - nézte az éles, vörös sebet MinHyuk.
- Elvágtad a kezed!?? - ugrott Zico Kyunghoz. - Mutasd!
- Semmi, ez semmi - dugta háta mögé.
- Kyung! - erőltette a leader, de a másik nem tört meg, helyette a szobája felé sietett.
- Örülök, hogy nem kell cirkuszért fizetnem - jelentette ki JaeHyo. - Ugyan olyan állatságok mennek itt is.
- Nekem mondod? Tátott szájjal figyeltem! - YuKwon már tapsra is illette volna az elõtte véghez ment drámát.

Mikor Kyung be akarta csapni ajtaját, Zico akadályozta meg ebben.
- Mi az Jiho? - léptek be egyszerre mindketten a szobába.
- Mi lenne? - mosolygott. - Kösz, hogy mellém álltál. Amúgy ezt akartam neked mutatni - vette elõ telefonját és egy képet mutatott.
- De királyan nézz ki!!! Klassz sapek!
- Ugye! Holnap megyek megvenni.
- Miért nem rendeled meg?
- Mert kilométer hiányom van - nevetett Zico és leült az ágy szélére. - Nem jönnél velem? Ahogy ma is...
- Ma akaratom kivûl mentünk együtt! - tette karba kezeit Kyung és fintorogva nézte, hogy az õ fekhelyén meresztik egyesek a feneküket.

- E-Ennyire rosszul érzed magad mellettem? - kérdezte szomorúan.
- Nem rosszul. Inkább furán... - dörzsölte karjait elnézve. - Mondtam már... Olyan hatással vagy rám, hogy...
- Elájulsz, akár mit is csinálok veled? - állt fel és az elbambult párját egy nagy ölelésbe fogta át.
- Most is... Olyan furcsa... Ok nélkül akarok mosolyogni...
- Mosolyogj nyugodtan, ahogy én - kuncogott jókedvűen. - Most úgysem látom.
Kyung átfűzte kezeit szerelme hónalja alatt:
- Olyan hülyeség az egész... - lassan ellazult, miközben karokba volt zárva. - Öm Jiho... Miért túrtál a hajamba? - kérdezte kuncogva zavarában.
- Jó kérdés. Várj. Itt egy még jobb: Miért nem fekszel le velem?
- E-Erre van... Van jó válasz is! - motyogta és ellépet a leadertõl.
- És mi az?
Kyung piros arccal elfordult és bosszankodni kezdett. Annyiszor elmondta már a nap folyamán, hogy Zico mostantól nagyon közel van hozzá, ami tetszik is neki, de a érintkezésekre nincs felkészülve, meghátrál azonnal.
- Most kiabáljam bele a pofádba, hogy félek? - suttogta magában és leguggolt, a földön mutatóujjával köröcskéket rajzolva.
- Kyung, valami gond van? - borult nyakába Zico.
- Hjam, hogy szeretlek...
- Én is! Együtt vagyunk hibásak! - nyomot egy lágy puszit a homlokára, mire Kyung összehúzta szemöldökét, amiért már megint az ép életével játszadoznak.
- Tudod mit? Inkább utállak!
- Hé!


Lassan ebédidő tájba érkezve JaeHyo fürgén kutatót a hűtőben:
- Nincs... Nincs sem-mi itt-hon! - vágta be a frizsider ajtóját. - JiHoon, MinHyuk irány öltözni, megyünk vásárolni!
- Miért pont én?
- De nekem fáj a lábam, hyung!! - emelgette magasba P.O alsó végtagját. - Rendeljünk inkább!
- Mégis mit akarsz rendelni?
- Húst együnk hússal - ugrott az asztalhoz YuKwon.
- Sushit! Az egészséges is, meg én ajánlóm is - nyilatkozott Taeil.
- Igen-igen a sushi jó! Minden jó, ha nem nekem kell cipelni a szatyrokat. Hyung mindig tonnákat akaszt a karjaimra... - motyogta Pyo.
- De akkor a te telefonodról folyjon a pénz! - intett JaeHyo beleegyezve az ötletbe.
- Már hozom is - mosolygott JiHoon és futott a kabátjához, amiben a mobilját hagyta. Ahogy kivette, látta, hogy még mindig megy rajta "kém programja" - Ez felvett valamit? Ki volt itt a kabátoknál?... - nézte a kijelzõn lévõ hullámokat, amik a hang erõsségét jelezték. - Ohh nem JiHo és Kyung hyung jött haza akkor? - jutott eszébe, miközben visszafele ment a fiúkhoz. - Mirõl beszéltek?~ - húzódott széles vigyor arcán és megnyomta a lejátszást.
"Legalább tudom, hogy szeretsz engem.- Van szólási szabadságot, de ésszel beszélj, te lehetetlen birka"
- Ki szeret JiHoon? - kérdezte JaeHyo, ahogy meghallotta a maknae telefonja felõl. Hirtelen azt hitte, hogy a suhsi bárból egy rajongó beszél vele.
- Már megint felvettél valamit? - pislogott Taeil, mire P.O oda ment hozzá.
- Hallgasd, hyung. Ez Kyungék, mikor hazajöttek.
Erre a mondatra YuKwon és MinHyuk is oda ugrott.
- Hé! N-Nekem is... Hagy halljam - akadékoskodott JaeHyo, amiért nem hagytak neki a telefon körül helyet, így megoldás képen B-Bomb fejére támaszkodott lábujjhegyen.
"Kyung!  -H-Hé! Végre szereztünk ugyan olyan bögrét, nehogy összetörjük!  - Ha hagyod magad, nem fogjuk..."
- Mit csináltak? - emelte fel a fejét YuKwon zavartan.
- Aish! Adjátok már ide! - szólt JaeHyo felbőszülve, amiért nem hallott a felvételből semmit. Kikapta a mobilt P.O kezébõl és a saját füléhez tette.
"R-Rossz! Rossz! Nem szabad! - Uhhh de alváskor enged az összebújást!"
- Mit mondott?? - kérdezték JaeHyotól mindannyian, kinek sunyi mosoly húzódott az arcán.
- "De alváskor enged az összebújást" - ismételte.
- Ti.... Valamelyikünk... Valaki tudta, hogy együtt vannak? - nézet végig a többiek arcain B-Bomb, amire az összes srác a fejét rázta.
- Nem. De sejtetettem! - jelentette ki JaeHyo és újra visszatekerte a felvételt, hogy meghallgassa elejétõl. - Nem lehet olyan régóta, mert nem úgy hallom, hogy Kyung be lenne törve.
- Te már csak tudod, mi? - nézet MinHyuk lekezelően, mire JaeHyo közelebb hajolva megfogta a táncos állát és lágy hangon feltette a kérdését számára:
- Szeretnéd, hogy betörjelek? Kíváncsi vagy milyen az?
- Hé! És a kajával mi lesz?? - állt YuKwon a két fiú közé, a kezdeményezős, ráhajtós alakot kicsit ellökve. - Hamarabb látok egy letepert MinHyuk hyungot, mint sushit?
- Téged nem is érdekel Jiho és Kyung?
- Miért érdekeljen mégis annyira? Nem kell belekeverednünk. Azt csinálnak, amit akarnak.
- YuKwon jól beszél - helyeselt Taeil.
- Dehogy beszél! Csak bemagolta egy filmnek a szövegét - röhögött JaeHyo.
- Hyung, visszaadnád a telefonom? - nyújtotta kezét Pyo.
- A tiéd? Hasznos játékot űzöl vele - adta vissza a készüléket, miközben vigyorogva és bólogatva dicsérte a maknaet, mint büszke apa a fiát.
- Hjuj emberek, fedezékbe! - kapott a fejéhez YuKwon, ahogy meglátta lelki szemei elõtt a jövőt. - JaeHyo hyung hangfelvevőket akar mindenhova elhelyezni! Látom a gondolatait!
- Ugyan YuKwon - intett sármos mosollyal a vádlott. - Az túl költséges lenne. Csak pár helyre rögzítenék!
- JiHoon, figyeld, nehogy bemenjen a te vagy az én szobámba!! - suttogta Taeil a társának parancs szerûen, aki egy határozott bólintással jelezte, hogy megértette és követni fogja az eseményeket.

- Miért nem szóltál, hogy van ilyen jelentkezési papírunk??? - hallatszott ki a szobából Kyung hangja, majd az ajtó csapódásra lettek figyelmesek és arra, hogy a leaderrel együtt volt bent a hálóba. - Hõ? Miért bámultok? - ijedt meg egy kicsit, a sok rászegezett szempártól.
- Ammm mert.... Csak úgy felkiabáltál - kuncogott U-Kwon, de tudta, hogy társaival mind egyre gondolnak, Zico és Kyung együtt létére.
- Milyen jelentkezési papírunk van? - kérdezte Taeil.
- Hjaj hát csak van ez a túra, idol túra - intett a leader.
- Ohhh megyek futni! - ugrott P.O. - Gyere velem Taeil.
- Bocsi, de én nem vagyok sportember...
- Igen, lehet futni, bicajozni és sétálni. Kyunggal megyek sétálni! - tette át Zico a kezét párja vállán.
- JiHoon, mi megyünk veled futni - mosolygott YuKwon és MinHyuk.
- Ahh hyungok, köszönöm!
- JaeHyo... Te menj biciklizni - mondta utasító jelleggel Taeil, hiszen ô sétálni megy, egyértelmû, hogy nem akar vele együtt lenni...
- Fussak vagy biciklizek? Ez a kérdés... - törte fejét JaeHyo.
- Lassú vagy. Felírtalak a bicajozósokhoz!
- Máskor nálam lesz az a papír!...

5-Block-B: Játék

Kyung POV

Neeem, nem kell kétségbe esni! Nem is fogok! Csak nem gyilkol meg B-Bomb. Megvárom, hogy kinyissanak az üzletek és elhúzzam a csíkot, venni.
Gondoltam ezt, miközben testem remegett a félelemtõl.
Fel is kell majd vállalnom, hogy én törtem el a bögrét... Nyeltem nagyot és már terveltem is maradék éjszaka óráimba, hogy még is hol lehet ilyen bögrét keríteni?
Mikor már kialakult egy hosszú lista a szóba jövő boltokról, addigra a nap is felkelt. Öltözni kezdtem. Azt hittem, mindenki az ágyat nyomja, mikor ki mást, mint Jihot pillantottam meg kijönni a szobájából, rendes utcai ruhában. Készül valamire?
A falnál bújva lestem, hogy mit csinál, hogy mikor megy el a nappaliból, mert ott hagytam az asztalon a pénztárcám, így vissza kell mennem értem. Zico ki-be sétált a konyhán és a nappalin. Mi a jó életet csinál? Ilyenkor mit érezz??? Dühösen téptem már a fogaimmal felsõmet, mire Zico váratlanul felkapta az asztalról tárcámat!
- Mi a...!?? - fogtam be a szám gyorsan. Felismerte, hogy az az enyém, ezt abból gondoltam, mert a szobám felé vette az irányt. Aish így nagyon sok idõm elmegy! Nem mehet tovább... Kihúztam magam és kiléptem a fal mögül. - Azt kérem!
- Ohh jó reggelt Kyung! - üdvözölt mosollyal az arcán. - Mész valahova? - nézet végig rajtam.
- Aham - vettem ki kezébõl a tárcám. - Siettek haza. Szóval; adios!
- Hova mész?
- Sietek, bocs - fordultam sarkon és utolsó pillantást sem vetve hátra az ajtón kiszáguldottam nagy léptekkel.
"Bögrét vagy életet" arc kifejezéssel siettem le a lépcsõn, miközben elellenőriztem, nálam van-e minden, ami kell.
- Először... - motyogtam magamban, ahogy kiléptem a házból és körül néztem.
- Kyung! - óriási szemeket meresztettem Zicora, aki csak úgy az orrom elé ugrott és egy napszemüveget adott rám, hasonlót ami rajta is volt. - Most már mehetünk.
- Várj, ki engedte meg, hogy....
- Ez egy szabad ország, baby!
- A-A-A Babyt azonnal felejtsd el! - ráztam mutató ujjam szeme elõtt dühösen.
Nem akartam vitával húzni a drága idõm, így Zico követett utamon.

Kyung POV's END



JaeHyo POV

- Jiho sincs itthon, mint Kyung - állapítottam meg, ahogy benyitottam leaderünk üres szobájába.
- Nem izgat. Legfeljebb nem reggeliznek velünk - vonta meg vállait B-Bomb.
Ilyen korán elmenni valahova... Még U-Kwon sem ébredt fel, csak MinHyuk meg én.
- Mond csak, te tudtad, hogy Taeil Pyonál aludt? - kezdtem el érdeklődni. Én ezt tegnap, mikor benyitottam a kis növésű barátocskámhoz, akkor tudtam meg.
- Én például YuKwonnál aludtam el - intett -, mert én kísértem szobájához és utána vele maradtam egy kicsit, hiszen az ablaka nem az utca felé nyílik, így világítottam neki, addig, ameddig be nem aludtam az ágyán.
- Ahhaa ez jó mese...
- Ne akarj kilyukadni semmire, JaeHyo! - nézett rám szúrós szemekkel, mire én a magasba feltettem a kezeim. Már elképzelni sem lehet, amit mondanak neked?? Ez olyan, mint mikor az anyuka meséli a Piroska történetét, akkor a hallgató gyermek persze, hogy maga elõt látja az eseményeket. Én is ezt csináltam; Lelki szemeim elõtt láttam, ahogy YuKwon vetkőzik MinHyuk elõtt, aki a fényt biztosítja, ennyi!... Hogy az emberrõl mindig csak a rosszat gondolják, chõ!
- Lehetnél velem kedvesebb - motyogtam, miközben az asztalnál helyet foglaltam.
- Én?... - kérdezett vissza, magára mutatva, mire én inkább leintettem, hogy hagyjuk.
Visszatérve Taeilékhez... Feküdtem el az asztalon gondolkodva, pihenõ kezeimet kinyújtva. Taeilel... Tényleg nem élvezem az együtt létet. Sõt inkább már nyomasztó. Hagyjam a francba ezt az elhalt kapcsolatot? Lehet, hogy azt kéne. Már Pyo is tudd rólunk, így meg nem jó. De ha így döntök, akkor kell valaki Taeil helyett. Egy pot ember, aki szívesen társulna velem... Befûzhetem, de azért ne legyen olyan könnyû... Szórakoztató, de hallgatag tagra lenne szükségem...
- Miért nézel így rám???
- Dehogy nézek rád!!! - ugrottam fel, hazugon kuncogva és kihúzva magam a széken, élesen elfordultam MinHyuktól. De szemeim sarkából tovább figyeltem az ebédlõben takarító táncoskát. Ô nem is lenne annyira rossz nekem, mi több, majdnem, hogy tökéletes.
- MinHyuk... - néztem körmeimre  fenséges tartással, miközben megszólítottam õt.
- Mi van?
- Légy velem kedvesebb - húzódott csábos mosolyra szám.
- MinHyuk! MinHyuk! Ments meg!!! - hirtelen YuKwon jelent meg és szó szerint B-Bomb nyakába ugrott.
- Reggelt' neked is! - sziszegte az eddig szorgosan takarító táncos, most meg U-Kwon fogas.
- Taeil hyung feltúrja a szobánkat valamilyen lila szemcsiért!
Szóval Taeil? Világosultam meg. Hát a legidõsebb tag van, hogy kifordul ön magából. Én már csak tudom. Meg is jelent a színen az emlegetett, elég szétszórtnak látszott.
- MinHyuk! - kiabált rá kinyújtott mutató ujjal. - Hol? A. Lila. Szemûvegem!?
- Taeil - szóltam hozzá vigyorogva. Észre vettem, hogy hangom hallatán megrezzent, de bátorságot merítve felém fordult. - A szobámba van.
- K-Kösz. Kihozod vagy...
- Menj be érte - bólintottam neki. A táskámba tettûk el, mikor valamelyik rádió show elõtt kedvem szerint letepertem. Elfelejtette, hogy nálam maradt. Ahhh szerencsétlen. Fejemet rázva néztem utána, majd mikor megtalálta, felmutatta és saját hajlékába igyekezett.
El kéne mondanom neki, hogy többé nem érek úgy hozzá? Vagy mindegy és hagyjam?... Ahh azért pár szót illik minden végen mondani. Esküvőkön is beszédet mondanak, amiért vége lett a szilingiségnek, temetéskor is nyilatkoznak jó szavakkal, hiszen ott meg egy élet hunyt ki. A vég utáni kezdetrôl meg elég érdekes dolgokat hallottam már... Minden vég után új kezdet jön. Ebbe belegondolva ismét ránéztem (már csak automatikusan is) MinHyukra, aki levakarta magáról ugra-bugra barátját, Yukwont. Felálltam az asztaltól és még idôben elkaptam a kis énekest:
- Várj egy kicsit Taeil - fogtam meg vállait, mikor már a kilincse felé nyúlt. Bámult rám, nem gondolta, mit akarok. Inkább csak hátrálni próbált tôlem. - Ne parázz már. Játszunk! - mosolyogtam.
- M-Mit? - nézet furcsállva rám.
- Kõ-papír-olló-t! - tettem ki kezemet a játékhoz és Taeil is.
- Kõ, papír, olló! - mondtuk és nekem míg olló volt, Taeilnek kõ.
- Te gyõztél! Most már nem foglak bántani - paskoltam meg kócos haját.
- Szóval bevallod, hogy bántottál!!! Hát remek! - kapta fel a vizet és ütni készült.
- Te vagy a kis vakarcs! - nyomtam le fejét.
- Engedj el! Hogy mered??
- Úgy, ahogy eddig mindent - suttogtam válaszként, majd sarkon fordultam és mintha a múlt felett hunytam le volna a szemem, úgy mentem vissza a nappaliba.

JaeHyo POV's END



Pyo kijött szobájából és ajtójába találta az énekest, kinek védelmezőjeként állt.
- Történt valami, Taeil? - nézet a rapper a fiú arcára, ki dühös volt még is nyugodt aurát sugárzott magából.
- JaeHyo!....
- Mi van vele!??
- Az elõbb...
- Itt???
- Itt....
P.O a pár lépésnyire lévõ fogashoz futott és zsebébõl elõvete a telefonját. Állítgatott rajta, majd megszólalt benne JaeHyo hangja, ahogy azt mondja, "Játszunk!" A rapper a füléhez emelve figyelte a fel vett beszélgetést, ahogy a mélyebb hangtól a "nem foglak bántani" elhangzott, szívére emelte a kezét megkönnyebbülés. Ez remek! - gondolta vidáman.
- De akkor is a védelmezõd maradok! - fordult Taeilhez.
- Várj. Te most..... Várj - tette fejéhez kezét. - Te a kabátodba hagytad a telefonod bekapcsolva a hangfelvevõt? - Pyo egy határozottat bólintott válaszként. - El vagy, mint gyerek a játékával, nem igaz? - erre ismét egy bólintással adtak feleletet.
- Itt is hagyom, tõk jó itt! - tette vissza.
- Hagyd - mosolyodott el Taeil a másik játékos viselkedésén.


- Elmondanád újra a szabályokat?
- Harmadszorra ismétlem...
- Jó, de olyan sokat szabtál.
Haza érkezett a két jó barát, vagy már egy kicsivel több annál. Egész úton Kyung dominánskodott párja felett, lehetséges, hogy azért, mert túlságosan zavarban volt. Egyetlen kézfogástól térdre tudott rogyni. Ziconak tetszett a a felállás, addig, míg Kyung el kezdte sorolni, hogy mit lehet, mit bír és mit nem. Alkuba kezdtek, mint két vérszomjas ügyvéd, hol ott úgy is eltudták volna intézni, mint a holló és a róka a sajtos mesében. Ziconak csak bókolnia kellett volna, míg a másikat lépre nem csalja, de nem így tett.
- Legalább tudom, hogy szeretsz engem - kuncogott halkan Jiho, ahogy bezárta a bejárati ajtót.
- Van szólási szabadságot, de ésszel beszélj, te lehetetlen birka - mondta orra alatt, suttogva, hiszen már otthon voltak, ügyelni kellett a többiekre.
- Kyung! - ölelte át hátulról lendülettel a leader piros orcájú szerelmét.
- H-Hé! Végre szereztünk ugyan olyan bögrét, nehogy összetörjük!
- Ha hagyod magad, nem fogjuk - húzta le a pulóvert a másikról, majd, hogy a válla elérhetõ legyen, a sima pólót is csúsztatni kezdte, kinyújtva ezzel a felsõ anyagát.
- R-Rossz! Rossz! - ütött Kyung párja fejére, mintha az egy kutya lenne. - Nem szabad!
- Uhhh de alváskor enged az összebújást!
Kyung reményt elvesztve fordult el tõle és felnézett, már csak nevetni tudott az egész helyzetén:....
- Hát nem érti meg, nem érti, istenem! Miért nem adtál neki több észt? Én fogok meghalni. Hiába mondom, nem vágja, hogy mennyire hatással van rám!

4-Block-B: Nem látok semmit!

Kyung POV

Egy kisebb elsötétedés vette a kezdetét!...
- Bekapcsolva hagytátok a vasalót?
- Van vasalónk?
- Szokott valaki vasalni??
- Van mellettem valaki???
- Kussoljatok! Nem látok semmit! Hol a konyha?
- A hütöhõz akarsz menni!??
- ÁRAMSZÜNETBEN annak sincs világítása!
Áram nélküliek lettünk. Még a függönyök is el vannak húzva; vak sötét van. Valaki elõ vette a telefonját, úgy látom B-Bomb volt.
- Jiho, miért állsz az asztalon?? - kérdezte Taeil mikor meglátta, hogy leaderünk valamilyen oknál fogva magaslaton szívta a levegõt.
- Csak, hogy ne jöjjön nekem senki, vágod - válaszolt Zico, majd ráállt az egyik székre és leugrott közénk. Valamiért oda jött mellém... Ha azt hiszi, hogy nekem itt van a telefonom, amivel világítani tudok, téved, mert a konyhába hagytam. JaeHyot hallottam az elõbb onnan, õ ide adhatná, ha már csak egy tagnak van kéznél a mobilja. Annak a fényével sem látunk mindent...
- Hé! Azaz orrom volt!! - jajdult fel U-Kwon, biztos valaki orrba vágta.
- Ne üsd belém az orrod!
- Gyújtsunk gyertyákat!
- Gyújtsuk fel a házat!!!
- Te nem vagy komplett! Nem látunk semmit! Hogy menekülnénk?
- Felhívnánk a tűzoltókat!
- Jó, hogy nem akarod ôket is elégetni!...
- Buliznánk egy jót a romokban!
- És a tűzoltókkal!
- Denszeljünk!!!
- Densz Kyung! Densz Kyung! - váratlanul ért, hogy Zico átkarolt, már csak azért is, mert a többieket követtem szememmel és õt el is felejtettem, hogy velem van.
- Dance klub, Dance klub? Vagy mii? - értetlenkedtem zavaromba, majd JaeHyo érdekes és elég perverz kuncogására lettem figyelmes:
- A sötétség - mondta hangsúlyosan, mintha épp Romeót adná elõ egy színházban -, a szexualitás jele!
- Meg a te szar ablaktisztítódnak a jele! - szóltam le hülyeségét. Ne pofázzon már ilyeneket! Ahogy bele gondolok, hogy Zico karja a derekamon pihennek, menten elájulok! Ha a sötétség tényleg ki csalja az emberbõl a szexualitás, nekem annyi. Itt fogok megdögleni a vágyaim gondolatától!
Előttem B-Bomb további beszélgetést folytatott U-Kwonnal meg Taeilel, így rájuk esett a fény, a többiek meg a sötétben matathattak.
- Park Kyung? - Zico jelen esetben engem matatott. A fülemnél éreztem leheletét. Elfogott ismét a félelem, a retegés, hogy huh mi lesz?
- M-Mi van? - kérdeztem vissza és el akartam lépni tõle, de õ nem engedte ezt.
- Nehéz veled... - suttogta ezt a teljesen értelmetlen mondatot. Mire akart utalni, he? Mi van velem? Nehéz? Nehéz velem? Mi? Mi nehéz?... A súlyom? De hát nem is dőlök rá! - Kyung... - bújt fejével a nyakamba.
- Bocs, de nem értem - jelentettem ki az igazságot, hátha elmagyarázza Zico, hogy mire gondol a "nehéz veled" alatt.
- Nem érted, mi?... Ezért is vagy nehéz esett. Gyere... Gyere velem - engedte el derekam és kézen ragadott. Vezeti kezdett a fal mellett, azt hiszem a szobája felé tartunk. Ilyen sötétben nem fél, hogy neki megyünk valaminek? Feldöntünk valamit, aztán elesünk, kiesünk a függönnyel takart ablakon, mindketten meghalunk és ágyõ egyoldalú szerelem, nincs többé veled problémám höhö...... De gondoltam, hogy nem fogunk meghalni. Ahogy meghallottam a kilincs lenyomást, tudtam, hogy folytatódni fog az életem... Bár... Ha most neki mennék az ajtófélfának, elbotlanék a küszöbbe, beverném a fejemet az ágy lábába vagy egy szekrénybe, törést szenvednék, feljajdulnék, Zico segítségemre sietne és például karjaiba emelne, akkor agyvérzésbe meghalnék, de úgy legalább szép pillanatba, mert Ôt látnám utoljára.
Ahogy baleset nélkül beléptünk a szobába, ahol a nyitott ablakok miatt rengeteg mennyiségû fény szűrődött be, sokkal kevesebb lett az esélye annak, hogy itt meghaljak.

- Miért jöttünk ide? Azért, mert itt van fény?
- Hát igazán nem azért..... - indult el és intette, hogy kövessem. - Írunk neked beutalót egy memória dokihoz!
- Heeee??? - néztem rá ostobán, mikor felém fordult ezzel az örültséggel.
- Aish... Mérges vagyok rád... - túrt hajába, majd leszegte tekintetét a földre. Érdekes. Nem rég nekem kellett rá mérgesnek lennem, most meg õ rám? Miért? Mit tettem??? - Nagy nehezen rávettem magam akkor és te meg ügyet sem vettél rá, biztos elfelejtetted!
- És.... Mit?
- Épp ez az! - toporzékolt, mint egy kis gyerek. Mire kéne emlékeznem, nem hiszem, hogy valamit is elfelejtettem. Miért szeretek egy ilyen hülyét, aki nem tudd bánni a szavakkal rendesen, csak rapelve?
- Én visszamegyek a szobámba, ha nincsen semmi - mondtam , de megragadta a karom, mikor elfordultam tõle. Belebolondulok. Itt tart, de nem mond semmit. - Beszélgetni szeretnél a lottó nyerõ számairól?
- Nem! Inkább arról, hogy miért nem vagyok nyerõ nálad!
Meglepetten felnéztem rá. Nem tudom, hogy jól értettem-e, amit mondott...
- Mirõl akarsz beszélgetni?...
- Nem érted, Kyung? Száz százalékba elfelejtetted, hogy megcsókoltalak?
Hogy elfelejtettem-e? Jesszusom! Dehogy! Mindig magam előtt vannak azok az emlékképek!!!
Kirántottam markából a karom és félig elfordultam tõle:
- Hogy felejtettem volna el!??
- Nem felejtetted el?
- Persze, hogy nem!
- Akkor miért? - kérdezte halkan. - Miért nem kérdeztél rá, beszéltél arról vagy valami?
Felköhögtem, ami inkább nevetés volt.
- Ilyeneket vártál tõlem? Tõlem?? - ismételtem idegesen ránézve. - Azt se tudom még, hogy miért tetted azt velem.... - szomorodtam el.
- Miért nem kérdezted meg?
- Helyembe megkérdezted volna? - érdeklődtem tõle, de Zico elhallgatott. - Na látod. Hamarabb kérdeztem meg volna egy bohócot, aki gimnáziumba még postásnak készült, mint, hogy veled arról a csókról beszélgessek. Teljesen összezavart, amit tettél velem.
- Miért?
- Mit miért?
- Mi mit miért?
- Mirõl..... Na jó, hagyjuk. Aludni szeretnék ma, ha meg itt eltotojázok veled, akkor nem fogok tudni lefeküdni. Ha veled vagyok, kettesben, utána soha... - hallgattam el gyorsan. Nem kéne kimondanom a gondolataimat hangosan!
- Sajnálom, Kyung, de nem akarom, hogy így maradjon minden.
- Hogy maradjon?
- Stop! ÁLLJ! - emelte fel kezeit, majd csak a mutató ujját: - Innentõl nincs több értelmetlen kérdés, csak is értelmes! Szóval.... - köszörülte meg a torkát.
- Szóval most megyek - nyeltem nagyot és ahogy az ajtó felé iramodtam, Zico ismét nyakon csípet.
- Az ágyhoz kötözlek basszus! - ölelt át hátulról. A pulzusom az egekbe szárnyalt és forrt a vérem, ahogy magánál tartott.
- N-N-Nem kell... Csak... Mond el azt, amit szeretnél... - dadogtam, alig tudtam rendesen beszélni. Mellette gondolkozni már rég elfelejtettem. Erósz ereje lesújtott rám!
- Nincs mit mondanom, csak, hogy szeretlek - enyhített a szorításán, ahogy kimondta. - Azért is csókoltalak meg, te észlény. Mi másért?? Azt hittem elfelejtetted...
- Szóval ennyire hülyének tartasz! Hogy el felejtek egy csókot...
- Örülök, hogy nem. Bocsánat amúgy...
- Most ezt a bocsánatot mindenre veszem.
- Veheted - dörzsölte hozzám a fejét.
- Ömm Jiho - villant át egy dolog az agyamon. - Te azt mondtad, hogy szeretsz??????
- A rövidtávú memóriáddal van a probléma???? - engedett el távolodva és nyafogni kezdett. - Mindjárt hívok egy orvost!!! - kapta fel a telefonját.
- Nem-nem, csak ez.... Most.... - ehhhhhh Jiho szeret? Ez jóóó, nem? Kuncogni kezdtem, mint egy retardált és nem tudtam elfojtani.
- Elpirultál Kyung. Boldog vagy? - mosolyodott el õ is.
- De hülyék vagyunk, istenem - csaptam fejbe magam éles hanggal röhögve. - Azt mondja szeret.....
- Kyung?...
- Azt mondja szeret.... - ismételtem és eltakartam karommal a szemeim. Sírni kezdtem. Ezt a hülyeséget!!! Zico szeretet engem? Ez komoly? És mióta? Most nagyon mérges lettem rá. Sok rosszat elkerülhettem volna, ha õ bevallja nekem az érzelmeit. Annyira hülye, hogy már fáj! - Higgadj le Kyung... - ölelt át, miközben simogatni kezdte a fejem. - Szeretlek. Nem tudtam magam rávenni arra, hogy akkor mondjam ki, mikor beléd szerettem.
- Fogd az ásod és ásd el magad! - dörzsöltem szemeimet.
- Csak, ha te is velem tartasz - röhögött rajtam, mire én belerúgtam lábaiba:
- Soha! Én leszek, aki segít téged eltemetni, majd fölötted aprítom a krumplit, ha jó kaját eszünk itthon! - Zico ügyet sem vetve, nevetve simogatott meg hátamnál. - Szégyellem magam, hogy beléd szerettem.
- Mióta szeretsz?
- Nem mondom meg! - tiltakoztam a válasz helyett. - Mérges vagyok rád!
- Gondolom.... De ha ezt a vallomásomat elfelejted, én is mérges leszek rád.
- Nem fogom ezt elfelejteni - ráztam meg a fejem, majd hirtelen észre vettem, hogy Zico megszeretne csókolni: - Nem kell emlékezetesebbé tenni!! - löktem el magam tõle és remegõ testemmel hátra estem. Zico hangos nevetése töltötte meg a négy falat, miközben én a fenekemet fájlaltam.
Oké, hogy szeretjük egymást, de ne annyira akarjon tõlem többet egy ölelésnél, MÉG. Ahhoz adjon már egy kis felkészülési idõt vagy valami!...

Mikor kiszabadultam Zico szobájából, az egész ház olyan sötét volt éjszaka, mint én és az eszem maradéka. Neki mentem pár dolognak, de nem okoztam kárt. A legnagyobb problémám az volt, hogy nem találtam a saját hálóm. Már hirtelen az jutott eszembe, hogy visszamegyek Zicohoz, de.... Inkább hanyagoltam az ötletet. Nagyon hülyén nézett volna rám és én is nagyon annak érezném magam. Aztán eszembe jutott, hogy a konyhába van a telefonom!
Nehezen, de eljutottam oda és matatni kezdtem a pulton, mert emlékeztem, hogy rajta hagytam. Egy váratlan mozdulattal... Egy megfontolatlan mozdulattal... Egy ostoba mozdulattal... Összegezve lelöktem valamit a rohadt pultról!!! Ami bazi nagyot szólt!! Ijedtembe megtaláltam a telefonom és levilágítottam utána.
Hát isten óvjon engem! B-Bomb szeretett bögréjét, amit mindig használ - most törtem darabokra!!!

3-Block-B: Innentõl vége

P.O POV

Cs-Csak mert nem bírtam magammal, meg furdalt a lelkiismeret, és úgy éreztem, nem tarthatom magamban, szintén ott van az, hogy róla van szó, így kíváncsi vagyok..... S-Sok. Igazából nagyon sok okom volt rá, hogy elmondtam Taeilnek, mit láttam.
- Nem haragszom - intett és elnézett tőlem.
- Tényleg sajnálom! Csak akkor jöttem haza és... - ragadtam meg a kezeit. Féltem, hogy eredetileg nagyon dühös rám, csak formaságokból mondja az ellentétét.
- JiHoon... - szólított meg, de továbbra sem nézet szemeimbe, el volt fordulva, így arcát sem tudtam látni. - Hirtelen betoppantál velem a szobámba és leültél mellém, majd nagy nehezen elkezdted a mondandódat. Elhadartad, majd százszor bocsánatot kértél. Meg is lepődtem, nehogy azt hidd, hogy nem. De ezért nem tudok rád haragudni. Másra viszont igen... Te, JiHoon, nem tettél semmit. Tiszta lehet a lelkiismereted.
- Taeil - néztem felé. A hangja nem volt megszokott. Mélyebb volt a rendes hangszínétől. - Még most is nyom a lelkiismeretem.
- De nem kell, hogy nyomjon - hirtelen felszipogott, amire felkaptam a fejem. Látni akarom az arcát!! Felálltam és ahogy dőltem felé, õ rácsapott a fejemre. Nem szólt semmit, csak megütött, én meg visszaültem. Nem szeretné, hogy ránézzek....
- Taeil... Jól értettem az elõbb, hogy rám nem haragszol, de másra viszont igen?
- Említettem volna ilyet? - teste megrezzent és kihúzta magát, még mindig háttal nekem.
- Nem tudom, hogy megkérdezhetem-e vagy, hogy szabad-e, fordulhat-e meg ilyen a fejembe? Lehet, hogy csak az én hazugságom, így lehet, nem kéne ezt kérdeznem. Lehet, hogy kirugdosnál akkor innen és soha többé nem szólnál hozzám, mert...
- JiHoon! Ne akarj megbolondítani ezzel a hablattyal! Kérdezd meg, ha akarod. Ha meg nem, akkor meg nem fogom kihúzni belőled. Szóval higgadj le.
- Akkor... JaeHyo hyung kezdte el az egészet? - Ô volt vagy te? Rossz érzés lenne nekem, egyenesen szörnyű, ha Taeilé ez a szerep...
- Ô volt - adott nekem választ, mire megkönnyebbültem.
- Ahh értem - tettem kezem lehiggadtan dobogó szívemre. Elég vidáman hangozhatott ez az "értem", de most már mindegy. Viszont.... Az eredeti kérdésemet még nem tettem fel. Nem merem. Hísz lehet, hogy a szemem csapott be akkor és Taeil nem könnyezett, hiába is láttam az arcát olyan szenvedőnek. Rákérdezzek?... Ohh az a kíváncsiságom! Nem tudom, mi lesz a válasza!... - Lenne itt még valami... - vakartam meg fejem és gondolkodni kezdtem, miképp tegyem fel a kérdést, hogy azonnal megértse. - Jól láttam, hogy sírtál egy kicsikét akkor?
HATÁSSZÜNET...
Nem válaszol... Nem is mozdul!!!
- Hé! Taeil?
- Olyan rossz!!! - kiáltott fel és rám borulva átölelt hónaljam alatt. - Nem bírom! JaeHyo... Nem normális! Meghülyült! - dörzsölte hozzám fejét, én meg tehetetlenül átkaroltam és jobban felé fordultam. - Az elején még jó volt! Tényleg kedveltük, szerettük egymást. De megbolondult! Mikor pereskedni kezdtünk, akkor változott meg. Fűvel-fával lefeküdt és engemet se hagyott csak úgy, kellettem neki. Mintha egy teli listája lett volna, hogy kivel, mikor. Elnéztem neki, de ahogy mondtam, megváltozott és mikor ezt kezdtem is rendesen észre venni rajta, kiszerettem belőle. És hiába mondtam neki, hogy én nem akarom ezt folytatni, nem akarom ezt csinálni, õ figyelem kívül hagyta! Azt is könnyen észre vettem onnantól, hogy õ sem táplál irántam semmiféle érzelmet. Lehet, hogy nem is táplált! Be mesélte nekem és meg gyanú nélküli fogyasztója voltam, aki elhitte a hazug szavakat és még boldog is lett tõle, hogy ilyeneket mondanak neki, "Szeretlek", "Nem bírnám nélküled"! Tudod, mit mondok már ezekre??? Leszarom! Nem érdekel!!!
Csöndbe... Csöndbe kell maradnom. Nem szabad most megzavarnom Taeilt. Kiönti minden fájdalmát... Mondja is el! Így a jó. Így lesz tiszta õ is és én is sok mindent megtudok róla.
Egyre szorosabban ölel, ahogy a eszébe jutnak a dolgok.
- Sokat vagyunk együtt - kezdet neki újra, elöszõr rendes, nyugodt hangnemben. - Így comeback elõtt is be-be tévedt hozzám. S én nem örültem ennek. Tudtam, hogy csak a szexért jön. Csak is azért marad ott, mert nem tudja elvitelre vinni!!! Nem normális! Nem normális! - csúszott lejjebb a pólómba kapaszkodva. - Tegnap... Rémes volt - Akkor még is jól láttam az arcán a kínt, hogy nem akarja azt csinálni. - Szörnyû belegondolni a ténybe! Egyszerûen megremeg az ember, hogy tudja: Megerőszakolják! Az, akinek régebben még engedte. A légőrületesebb pedig, mikor az a személy, ki fájdalmat okozva mindent megtesz, hogy beléd élvezzen, az megszólal; "Meguntalak"!!! Meguntalak. Meguntalak. - ismételte egyre halkabban. Mikor már tizedszerre suttogta, én erősebben átöleltem, amire õ elhallgatott. Lehet, eddig nem volt tudatában annak, hogy vele vagyok...
Hallgatagan ült az ölembe ellazultan, egyszer-kétszer köhécselt csak fel. Én meg... Bennem hát... Temérdek információ összegyűlt. Megannyi mondandóm lenne Taeilhez, de nem tudom, hogy kezdjek neki, hiszen olyan érdekes csöndbe cseppentünk. Szeretném, hogy megszakadna, de a tettes nem én akarok lenni. Nem merek én lenni.
- Bocsánat - szólalt meg Taeil. - Miközben dumáltam itt össze-vissza, nem gondoltam rá azaz elfelejtette, hogy te is itt vagy.
- Semmi, Taeil. Így jó.
- Nem akarok JaeHyo miatt sírni! Nem akarok! Nem akarok, többé egy ágyba, egy szobába kerülni vele!
- Mond ki, Taeil. Kérj meg rá!
- JiHoon, te látod a gondolataimat - mondta meglepetten.
-  Csak kérj meg rá - ismételtem magam és Taeil lassan vissza hajtotta fejét rám.
- Nincs bõr a képemen. Nem kéne téged belekevernem.
- De megkérlek, hogy keverj bele! - utasítottam lágyan.
- L-Lennél az, aki megvéd engem?... - mondta ki végre.
- Igen! Megvédelek! - bólintottam. Taeil hallgatott, majd lassan távolodni kezdett tõlem.
- Most minden olyan zavaros lett - suttogta.
- Mert? - kérdeztem. - Innentõl vége. Ne aggódj JaeHyo hyung miatt. Ha akarsz még velem is aludhatsz, ha úgy jó.
- T-Tessék? - nézet rám nagy, aranyos szemekkel és mintha pírt láttam volna orcáin. Pirosodik, de édes! Felnevettem és megpaskoltam hátánál:
- Nyugi-nyugi. Minden rendbe lesz! Sértetlen lesz - és váratlanul átkaroltam õt, ahogy az elmúlt hosszú percekbe voltunk.
- Miért ölelsz át?...
- Ehhh Nem lehet? - nyávogtam. Csomószor átölelem Taeilt, s ez így is marad, megszokásból is. Egy kicsit sem tartom már valószínűtlennek, hogy törékeny érzelmekkel szeretem hyungomat. Ténynek állítom ki magamnak, mintha felszögelném ezt a mondatot a falra, hogy "JiHoon szereti Taeilt."
    Pihentûnk a szobában, majd a telefonja után kutatott feltûnõ idegeskedéssel. Néztem, hogy mi lelhette. Mikor megnézte az idõt és a naptárat, kifújta magát és félmosollyal az arcán, de még is szomorkásan felém fordult:
- JaeHyo mintha programozva lenne, úgy szokott jönni hozzám. Mindig ugyanakkor. Ma, Vasárnap például nem szokott. Biztos mással éli ki magát, mert azt gondolja, én úgy is itt leszek munkanapokra.
- Jó-jó ne húzd fel magad! - intettem gyorsan, láttam arcán, hogy fájdalmas errõl beszélnie. Megfogtam ágyon pihenõ kezét, de ez nem tûnt fel neki.
- Félek - mondta, valómás szerûen. - Holnap félek, hogy újra...
- Nálam alszol.
- De ez mindig így nem mehet! Te is tudod, nem?
Őszintén szólva, nem. Én szívesen lennék így mindig vele. Mint komoly védelmezője!
- Aish, mintha a te hátad mögé menekülnék JaeHyo elõl.
- De nem a hátam mögé, hanem a szobámba menekülhetsz.
- Nem különbözik. Akkor is menekülés, azt meg nagyon nem akarom csinálni - kezdet maga elé bámulni. Azt hiszem, mintha erősen gondolkodna. Pedig én menedéket gyújtanék neki napi 24 órában, kár, hogy nem igényli, olyan édes lenne úgy a viszonyunk!!! Én, mint a fiatalabb, én óvom a rossztól. - Ebbe már tényleg nem akarnálak bele húzni, de ha vállalod....
- Mit vállalok? - néztem rá csillogó szemekkel, mikben azt lehetett leolvasni, hogy "Érted bármit!"
- G-Gondolj bele - kezdette magyarázni tervét -, hogy te megfenyegetnéd JaeHyot...
- Hogy én? Azt, hogy? Én ilyesmikre nem igazán...
- Tudom, hogy te nem tennél ilyet, te rendes vagy. Még is! Ha valaki megfenyegetné, hogy tudja, mit tesz velem, akkor nagy valószínűséggel békén fog engem hagyni, úgyis az õ érdekeit nézi.
- Ohhh - világosult meg bennem Taeil terve.
- Mivel te láttad, így hazudnod sem kell. Csak elmondod neki azt, amit nekem is - vázolta, mi lesz. - Különben is.... Kíváncsi vagyok a reakciójára.
- Mondhatni én is - bólintottam. Elég érdekes lenne, ha JaeHyo hyung is elmesélne nekem egy ilyen múltat, ahogy Taeil is. - Hmm?... - néztem társamra, aki ma elöszõr mosolyog igazán.
- JiHoon - nevezett meg és tényleg vidám volt a hangja. Valami meleg, jó érzés hevült fel a mellkasomba, biztos Taeil iránti érzelmeim miatt. - Ugye felveszed hangfelvétellel, mikor JaeHyoval beszélsz? - hajolt közelebb.
- Igen kémfőnök! - tisztelegtem vigyorral az arcomon.
- Ha te nem lennél... - motyogta magában, de pont, hogy figyeltem szavaira, így úgy mondván peche volt, mert értettem. Hálás, hogy vagyok.
- Szeretlek Taeil! - tisztelegtem újra. Nem éreztem magam zavarba, hiszen ezt a mondatot sokszor mondom neki, csak õ nem sejti, hogy ez teljesen igaz is. Vicces. Majd egyszer talán rájön.


Másnap, fotózás volt és egyik szünetében intézkedni kezdtem. Mint egy kém, egy beépített. Mindent felveszek telefonomra, hogy Taeil is hallja, hogy miket mondott JaeHyo.
- Hyung! -szaladtam felé. Úgy kell kezdenem, ahogy Taeilnél is csináltam. - Muszáj elmondanom valamit. Muszáj bocsánatot kérnem.
- Csak tessék, ráérek. Úgy is, gõzõm sincs, mirõl beszélsz - vált kíváncsivá.
- Láttam, hogy... - kicsit zavarba jöttem, hiszen még is csak azt láttam, amit. - Hát... Miket szoktál csinálni Taeil hyungnál....
- Hõ? - nézet zavartan. - Kifejtenéd?... Mit láttál és mikor? - hajolt hozzám közelebb suttogva. Nem mintha lennének alkalmazottak a közelben, de ovatos akar lenni.
- Nyitva maradt az ajtótok, mikor haza érzem. Taeil kicsit könnyezett, a padlón támaszkodtatok és levetted a pólóját... Ilyesmiket láttam...
- Hjaa, hogy akkor -  köszörülte meg a torkát. - Most biztos azt gondolod, hogy Taeil akarata nélkül történt, de ne hidd ezt. Együtt vagyunk már régóta - intett. Valamiért úgy láttam volna, mintha azt mondaná, "... régóta és már tök unalmas." - Hogy is mondjam... Nagyon kéjes. S én, hát bevállaltam, hogy kisegítem, mikor olyanja van - gondolkodva nézet körbe-körbe itt a folyóson. - Az elején, mit ne mondjak, élveztem, de utána... Nagyon rossz érzés volt vele, mert éreztem, hogy kiszeretett belőlem. Hogy, hogy csinálta, nem tudom! - ez a szöveg jellemző JaeHyo hyungra...
- Akkor miért nem szakítottatok?...
- Hogy, miért nem?... Ahogy szenveded esténkét alattam... Megtetszett ez a "nem akarom" énje.
Mintha JaeHyo csak büntetni akarja Taeilt, amiért már nem szereti. De ijesztõ!... JaeHyot tényleg nem érdekli a párja állapota.
- Mond csak, Pyo. Ezt eddig csak nekem mondtad el? Taeilnek elmesélnéd, biztos ideges lenne. Annyira szerencsétlen kis senki - felkaptam a fejem erre a durva jellzõkre. - Enyre nehezebb azzal a hülye fejével. Szinte már undorító, ahogy viselkedik velem.... Lehet, hogy szakítunk. Hogy innentõl vége legyen.... - intett, én meg nem tudtam most eldönteni, hogy komolyan mondja vagy csak úgy?
Otthon sokig ücsörögtem az ebédlõ asztalánál. Ki-be kapcsolgattam a hangfelvevőt a telefonon vagy épp JaeHyoval történt beszélgetésünket hallgattam vissza, azon gondolkodva, hogy meg kéne-e ezt mutatni Taeilnek? JaeHyo elég durva volt. Hallatszik a hangjából, hogy bûntetni akarja õt. Ha csak védelmezõ posztom lenne és nem hatnának rám a parancsai, akkor úgy döntenék, hogy ezt a felvételt nem dörzsölöm az orra alá...
De kérései érvényesülnek nálam, na meg ezt az egészet õ találta ki.
- Tiszta JaeHyo... - mondta, miközben hallgattuk a szobájában. Váratlanul befogtam a fülét, de láthatoan nem tetszett neki. - Hülye vagy??? - kiáltott rám és ellökte kezeimet és a telefonomért nyúlt, hogy visszatekerje, amit nem hallott. - Hogy én undorító???? Mondja ezt Ô?? - tátotta el a száját, majd, ahogy befejeződött a hangfelvétel magamhoz ragadtam a szót:
- "Innentõl vége", igazat mondott, Taeil?
- Szerintem nem - pusmogta holt szomorú tekintettel, falfehér árnyalatú arccal.
- Tudod, ha velem jöttél volna össze, sose éreznél ilyesmit, amit most érzel.
- Most hülyéskedsz? - nézett rám felhúzott szemöldökkel. Hogy mondhattam ilyet? Reménytelen vagyok! Alaposan elszégyenkeztem, kezeimmel arcomat takartam, mert kétségtelenül elpirulhattam.

2-Block-B: Látvány...

Másnap könnyek hullottak, legalább is Pyo részérõl.
- Újra együtt!!! - zokogót a maknaénk - Taeil hiányoztál!!! - ölelte át a legidősebbiket. Taeil utazgatott itt-ott, így ritkán találkoztak vele.
- JiHoon!... Összenyomsz!!!
- Állj, állj! - ragadta meg JaeHyo P.O vállát. - Én nem hiányoztam neked???
- De te is hyuuuung!!!
Az öröm légtere szállta meg a körülöttük lévô teret, amiért újra együtt dolgozhatnak!

- Új dorm! Új dorm! - ugrált U-Kwon, kíváncsi már az új helyre, ahol szétszórhatja cuccait.
- Állj! - szólt Zico és megtámaszkodott az ajtóban. - Én vagyok a leader. Én választok elsõnek szobát.
- Meg egy nagy szart! Én meg a legjobb képû vagyok! - mutatott magára JaeHyo.
- Elutasítva. Mindkettõ elutasítva! Adjatok helyet! A legjobb táncos dönt... - lépte át a küszöböt B-Bomb, de a többiek felhorkantva visszahúzták.
- Várjatok... Taeil hol van? - nézet körbe JaeHyo.
- A legidõsebb... - hallották belülről hangját és kikukucskált egy szobából az elõbb említett személy a többiekre - Már választott hálót! - és magára zárta az ajtóját.
- Akkor... Akkor... Aki a gyorsabb!!! - eredt Zico be, majd a többiek is, mint az éhes vadállatok.
P.O a fejét vakargatta, hogy miért kell mindenkinek beljebb futni, mikor itt legelõl is van szoba, pontosan Taeil mellett. Gondolta, õ elfoglalja akkor ezt itt a szélen.
- A konyhával szemben pláne, hogy én vagyok! - vitatkozott Kyung.
- Felennéd feltűnés nélkül az éléskamrát - ütött a falra B-Bomb a rapper feje mellett, majd mindkét kezével kitámaszkodott. - Nem akarok értelem szerűen JaeHyo szobája mellett kikötni. Zico és U-Kwon között már épp hogy tökéletes.
- Höhöhö, a tökéletességek az én listámon szerepelnek.
- M-Mit csináltok? - nézett rájuk Zico. Furcsállta test állásukat, hisz Kyung a falnak szorítva szemezett az elõtte várakozó B-Bombbal.
- Mit csinálnánk!? Vívunk a szobáért.
- Milyen fajta vívást?...
- Jiho!!! - kiáltott rá B-Bomb, mire Kyung elpirult.
Végül a táncos győzedelmeskedett, így a rapper JaeHyo szobája és U-Kwoné közé kapott helyet. Bevallta magának, hogy jobb is, ha nincs olyan közel Zico hálójához.
A sok elégedett tag otthonosítani kezdte a dormt.

Síri csendben, Taeil ijedten nézett fel pakolás közben, ahogy rányitottak.
- Még, ha - lépet be JaeHyo és egyre csak közelített - Nem is olyan régen, de... - zárta be maga után az ajtót.... S újra a nesztelenség honolt a szobában!
Ez így ismétlődött párszor a napok folyamán. Többieknek is feltűnt.
- Mi a szentség van JaeHyoval?
- Csak annyit tudok, hogy estig Taeilnél volt - válaszolt U-Kwon.
- Estig vagy este? - kérdezte a beszélgetõ partner, B-Bomb.
- Estig! Estig! Miket fogatsz a fejedbe?
- Bocsi, nem akartam átvenni Zico stílusát!
- Szóval estig? - ment oda P.O hozzájuk.
- Hjam. Miért? Tudsz valamit JiHoon?
Az elején még egy kicsit sem izgatta a maknaet a dolog, teljességgel hidegen hagyta, de idõvel elkezdte furdalni a kíváncsiság. Főleg, mikor már sokadszorra veszi észre a héten, hogy JaeHyo állandóan Taeil hajlékába tartózkodik.



P.O POV

Nem értem! Vagyis értem, de akkor is.... Nem értem!!!
Csak egy óvatlan pillanatban értem haza hajnal tájban egy kis vásárlásból, mikor láttam JaeHyot, azt mûvelni. Miért van Taeil szobája pont a bejárattal szemben? Miért? Ha nem lenne, nem láttam volna ezt a fájdalmas dolgot! De én is hibás vagyok, nem csak az építész! Megbújtam a kabátok mögött és figyelemmel kísértem, hogy mit csinálnak... Tudnám, miért hagyták nyitva az ajtót!!??
Taeil lecsúszva, a földön ülve próbál levegõhõz jutni, miközben JaeHyo csókolgatja õt, igazán vadul, ahol csak éri. Tényleg akarom én ezt nézni? - tettem szemem elé kezemet, de még is csak kikukucskáltam. A legidősebbikre szegeződött a figyelmem. Láttam, hogy szemüvege folyamatosan lefelé csúszik pólójánál, ahogy JaeHyo egyre jobban mászik rá és nyomja magához hátulról, a fenekét fogva. Könnyesek a szemei... Taeilnek tényleg... Mit jelentsen ez? Nem akarja azt, amit csinálnak vele!?
JaeHyo suttogott valamit a fülébe, majd levette róla a pólóját.
Basszus! Durvul a helyzet! Befogtam a számat, ahogy a szemem elé tárult Taeil törékeny, vékony teste. Alig bírtam állni a lábamon. Nem tagadom, tetszett Taeil látványa. Ahogy a nyögéseit fojtotta el és testében minden porcikája remegett, amit ilyen messziről is láttam. É-Én is... Én is akarom ezt csinálni... vele... Homályosult el előttem a világ és egyre lejjebb rogytam térdeimen. Mikor észre vettem, hogy JaeHyo épp a nadrágot készül letolni Taeilrõl, a szívem hevesebben kezdett dobogni. Nem szabad látnom! Ezt nem szabad!!
- A francba! - nyögött Taeil és lábával becsapta az ajtót.
Erre felriadtam. Remélem, hogy nem láttak meg. Az kényelmetlen lenne mindegyikünknek.
Nagy nehezen, de becsászkáltam a szobámba. De hiába próbálkoztam nem az elõzõ pillanatokra gondolni, azok pörögtek bennem! Szégyelltem magam! Nagyon-nagyon szégyelltem magam! Kimondhatatlanul és el akartam magam ásni. S ezt azért, mert én a hülye fejemmel szorosan a szoba falának dőltem és... hallgatóztam. Taeil nyögéseit szerettem volna hallani... És sikerült is, nem egyszer. Fel is felkiáltott, például, hogy; fenébe, óvatosabban meg hihetetlen. Én már a szájamat fogtam be, hogy a hangos lélegzet vételeim miatt, nehogy ne halljam Taeilem.... Zavarodva néztem magam elé.... És hangosan kimondtam magamnak ismét a gondolatomat:
- Nehogy ne halljam Taeilem?... Taeilem?... Az enyém?... - bámultam és lassan elmerültem az eszme foszlányaimban; Hogy lenne az enyém? Hogy lehetne? Mással élvezi az éjszakát. És... JaeHyo mellett nekem esélyem annyi, mint egy döglött békahercegnek!.... Aki még el is van ásva!
Hihetetlenül elszomorodtam. Eddig is sejtettem, mélyen, legbelül, hogy "Hé! JiHoon, te szereted Taeil hyungod!" S ezt jobb, hogyha most azonnal be is vallom magamnak... Szeretem Lee Taeilt!
...
Hjam... Bevallottam... Magamnak!
Neki is kéne?....
Neki is....

P.O POV's END



Kicsi szoba, benne nagy tettekkel. Olyanokkal, miket az egyik tettes nem szívesen tesz.
Taeil kézen-lábon, azaz négykézláb támaszkodik, már ruha nélkül az ágyon és magában érzi JaeHyo erőteljes lökéseit. A megállás nélkül hajtó fiú, kemény tempót diktál. Próbál még többet előhozni, hogy élvezhetőbbé tegye magának a szexet, de arcán a csalódottság tükröződik. Hiába a gyorsítás, a beljebb jutás, nem érzi, hogy kielégítődnének vágyai.
- Lehet, hogy - hajolt lejjebb JaeHyo, ezzel az egyik legmélyebb pontig süllyesztve nemi vesszőét társába. - Meguntalak...
- Rohadj meg! - csapta fel a fejét Taeil, de a szidalmat csak fogai közt sziszegte el, hogy a másik ne vegyen róla tudomást. S ezt a két szót ismételte magában. Bosszankodva, szomorúan és szinte már szánalomra méltóan.
- Adj valamit - szólt JaeHyo, mit az idősebb teljes mértékben pofátlannak tartott.
Hagyta, hogy ma is, mint szinte minden nap, lefeküdjön vele és oda adta magát. Most meg a testet, ami befogatta õt, semminek veszi, és helyette "valamit" akar. "Adj valamit" mert csak a tested nem elég - így lenne valószínűleg JaeHyo pimasz mondata kiegészítve.
Taeilt az ölébe ültette és görcsös fájdalomra ingerlő mozgásra utasította partnerét. Mivel csak ugyan nem volt kedvére való ez se, így kicsúsztatta hirtelen férfiasságát és térdelve kihúzta magát. Taeil szédelgett és szidta a fiút, aki ilyen fájdalmas dolgokat tesz vele. Épp hátraesett volna, mikor JaeHyo megragadta tarkóját és merev nemi szervéhez érintette Taeil ajkait, majd bevetette azok közé.
- Elájulok. Mindjárt elájulok - mondta magában az idősebbik. Érezte, hogy egy kicsit sincs jól. A kívánt tempót, amit a másik diktált erőszakkal, nem tudta megvalósítani. Gyorsulás helyet lelassult, majd végső kifáradásánál hasra esett az ágyon.
Reménykedhetett, hogy itt a vége, de nem tette, mert ismeri már JaeHyot, õ nála nincs kifulladás.
Taeil könnyezni kezdett, míg teste csak remegett. Arcáról folytak le a cseppek és a lepedőben felszívódtak, halvány nyomot hagyva maguk után. Miért kell miatta sírnia? - gondolta.

1-Block-B: Varázslat

Kyung POV

Egy hatalmas szív dobbanás, egy csók és tádá, a világ legnagyobb varázslata! Woo Jiho megmutatta nekem, hogy is zajlik egy ilyen érdekes trükk, ami miatt természetes mellékhatás fogja el az embert, aki szobájában kuporog, emésztve magát, "vajon mi lelt?", "miért?" és "hogyan?" kérdéseken gondolkodva.
Először is; mióta!? Mióta kíván engem? Az teljesen mellékes, hogy õ tetszik nekem, de hogy neki én!? Hoooooo álom világ!!... NEM! Ez biztos valami félre értés! Zico nem szeret úgy.... Bebeszélem magamnak. Aishh de azért kell egy ok, hogy miért kaptam egy csókot tõle! Jó, hogy nem látott meg minket senki, vagyis remélem, hogy nem. Épp jöttem haza felé, mikor JiHo felhívott, aztán találkoztunk és remekül elvoltunk, majd valahol, miközben az õ lakása felé tartottunk, ott az utcának egy árnyékos részén hirtelen megcsókolt. A-Az ajka olyan kemények voltak, s engem még is magával ragadt ez a varászlat. Vissza akartam csókolni, de elengedte a kezeim, majd eltávolodott mosolygó arccal, miközben én ott remegtem, piros, pirult orcákkal. Hamar észbe kaptam és dadogva elköszöntem, hogy egészen ide, az otthonomba zárkózzak.
Amúgy tök király, hogy végre újra comebackelhetûnk! Bár így.... Hogy Jiho látványától, a fejemet elvesztem, így már nem király!
Ajhh nem tudom! Boldog vagyok, mert megcsókolt, de szomorú vagyok, hogy mi lesz a következőkben!
Húztam szorosan magamhoz térdeim, az ágy mellett guggolva, a kis, sötét szobában, tisztára, mint egy bedepizet eheheheh.... Ajh!!! A még sötétebb éjszaka is a vállaimra nehezedett álom formájába. Azt suttogta; aludjak el, aludjak el és minden rendbe lesz. Naivan hittem neki és felmásztam esedezetten a párnák közé. Éreztem, ahogy testem elnehezûlt, majd hirtelen felugrottam! A telefonom! Nem a csengõhangom... Akkor biztosan egy sms... A mobil felé nyúltam, egy apró kérdéssel magamban, "ki lehet ilyenkor?" Felültem rendesen és megnéztem a feladót.
- Ez vicc?... - suttogtam, kikerekedett szemekkel. - O-O-Oké! Rendben! - dadogtam szorongva. Nem mertem megnyitni az üzenet szövegét. Igen... Zicotól érkezett. Mi állhat benne? "Holnap találkozzunk", "Láttad a híreket?", "Mit csinálsz most?"... ezek szoktak lenni, de.... De egy ilyen incidens után, tuti nem lesz szokványos!!! Bátorságot merítettem... bár nem tudom honnan! De belém szállt és így megnyitottam:
- "Mérges vagy?" - olvastam fel magamnak. - N-Nem vagyok mérges! Nagyon boldo.... Ezt azért ne osszam meg vele.... - gondolkodtam a válaszon de, hogy nézne már ki az? "Nem vagyok mérges! Nagyon boldog vagyok, amiért megcsókoltál. Szeretlek!".... - MEG EGY NAGY SZART! - kiabáltam el magam. Bárcsak ilyen könnyű lenne! Bárcsak! Ha el akarom árulni neki, hogy sz-szeretem, akkor ne már ilyen elektronikus levél formájába tegyem! Tõk szánalmas lenne! Viszont azt tudatnom kell vele, hogy nem vagyok rá mérges. Biztosan marcangolja magát.. azaz csak sejtem, hogy azt teszi, hiszen hajnali kettõ. Ilyenkor azért már nem szokott sms-eket küldözgetni. Nem tudd aludni... Ha azt írnám neki, hogy nem vagyok mérges, akkor....
"Tényleg?"
"Tényleg..."
"Megkönnyebbültem! Holnap találkozunk?"
Waaaaaaaaaaaa a képzeletem játszadozik! Valaki csapjon le! Í-Így nézne ki a beszélgetés, s mikor Zico megkérdezné ezt, én gyávaságomból nem mernék igennel felelni, sõt nem mernék rá semmit írni. Kitalálnék valamit! "Holnap a kéményt takarítom az álom lidércemmel a halloweeni nyuszinak, aki meteor záporral együtt érkezik BANÁN vacsorára és a fogaimat pénzre váltja!"..... Hjam... Hát nem tökéletes indok?...
Tehetetlenül bámulok magam elé, mikor a telefon a kezembe újra megszólalt. Harminc fokon tényleg gyorsabban jönnek az üzenetek!! Szóval ezért fogdossuk mindig a telcsiket....
Megint Jiho:.....
- "Bámulod a hajnali híreket?..... Nem válaszolsz.... Mérges vagy...." - olvastam fel ismét. - NEM BASSZUS! NINCS PÉNZ A TELEFONOMON, AZÉRT NEM VÁLASZOLOK! - térdeltem fel ingerülten. Hülye segg, nem gondolja azt mondjuk, hogy nem is tudom.... Alszom???? Fel sem merül benne? Csak is mérges lehetek arra a szende kis csókjára... Á nem, nincs más lehetőség...... Igazad van Zico! Legyek is az rád, amiért ilyen üzenetekkel bombázol!
Letettem a telefonom az asztalra és alaposan betakaróztam alváshoz.
- Ne írj ilyeneket kérlek, mikor csak pár órával ezelőtt történt minden - pusmogtam el az utolsó rögeszmém, majd heves szívdobogással is sikerült elbóbiskolni.
Holnap után, kis kedden. Akkor szeretett volna JiHo találkozni velem, emlékszem mikor mondta. De... inkább fújuk le.
Bang MinSooval, a Teen Top leaderével töltöttem el azt a napom, majd az után is rengeteget együtt voltunk. Nagyon jól érzem magam mellette, õ a "kis" rajongómnak vallja magát. Néha még istenit is, ehhh jó vele lenni! Sok-sok buliba elmentünk és rengeteg rapperrel barátkoztunk össze.
- Niel megégette magát? Hol?
- Nem vészes. A karján... Hamarosan nyoma se lesz - válaszolt nekem CAP. Niel fözzni akart? Látnom kellett volna! Biztos vicces lehetett!
- Sokat gondolsz Nielre?
- Leader vagyok, azt hiszem ez természetes...
- I-Igaz. Igaz - nevettem. Én hülye, már ilyen szarságokon fantáziálgatók, hogy melyik idol melyikkel van.... CAP és Niel... Attól még, hogy illenek egymáshoz meg minden, nem kell ilyenekre gondolnom..... Tényleg!... Én illek Jihohoz? Nagyon jól ismerjûk egymást. Igazi barátok vagyunk, akik nem hagyják egymást cserbe és aggódnak egymásért. A "minden titkot elárulnak"-at meg csak azért nem említem, mert itt vagyok én. Én, aki szerelmes lett a legjobb barátjába és ezt nem osztja meg vele.


Hamarosan kezdetét veszi a Block-B új közös munkája. Azaz már holnap. Fáradtan császkáltam haza este valamikor. A kulcsomat kerestem a zsebeimben a folyóson nagyon koncentrálva a megtalálására, így nem is vettem észre, hogy elõttem áll valaki. Nem durván, de neki mentem.
- Bocsánat! Sajnálom! - hajoltam meg. A fejemet leszegtem, ez már csak úgy reflex szerûen történt, ami idolként alakult ki bennem. "Rejtegesd az arcod!"
Lassan furcsállni kezdtem, hogy ez a személy nem akar kikerülni, de még ellépni vagy elmenni valamerre, vala felé...
- Tudod, mióta várok rád?
- Jiho?
- Nem válaszolsz a hívásaimra. Barátnõd van, vagy mi?? Délelőtt már az ajtódnál gubbasztottam.... - ahogy ránéztem megsajdult a szívem, olyan szomorú tekintettel nézett rám. Most azért nyomja a bánat, mert nem válaszoltam neki? Mert azt hiszi, barátnõm van? Vagy mert régóta itt vár? De mind a három is lehet egyszerre!!!
- Jiho nem tudom, mit.... Én... - makogtam. Egy értelmes szó se jutott eszembe, nem hogy mondat. Sok BBB meg sok ZZZ meg nyuszik és Jiho... ezek ugráltak a fejembe! Lehet, hogy elmegyek egy jó orvoshoz!!!
- Mi van veled? - fogta meg a kezem, miközben lágyan és suttogva érdeklödõtt, szemeimbe nézve.
- Mi van te veled? - kérdeztem, hísz nem tudom még, hogy mi miatt csókolt meg.
- Velem? Én teljesen egyedül érzem magam nélküled. Hiányollak. Nem válaszolsz a hívásaimra...
- Tudom jól, hogy találkozni akarsz... - fordultam félig el. - Holnapig nem tudtad volna kibírni, hogy láss? Hísz akkor mindenki újra együtt lesz.
- Épp ezért, mert holnap mindenki lesz. Nekem csak te kellesz - mondta, mire én majdnem fejre estem. Nagyra tágult szemeimmel a cípõmet bámultam, miközben egyre-egyre közeledtem feléjük, a térdeim behajlításával. - Kyung... Jól vagy? - furcsállta, ahogy ott leguggoltam némán előtte.
Nem basszus, nem vagyok jól! Kellek neked... Te jó ég! Tényleg ezt mondtad?
- Mit mondtál az elõbb? - szólaltam meg lehiggadva. Szerettem volna, hogy ismételje.
- Hogy jól vagy-e? Azt kérdeztem.
- Nem a kérdést, hanem miért jöttél ma ide? - pirultam el és a cipõnek a fűzőjével kezdtem el játszani.
- Állj már fel! - ért hirtelen hozzám és hónaljamnál felemelt.
- J-Jiho.... - fordított magához.
- Te nem a szokásos Kyung vagy. Varázslat alatt lehetsz!
- Nem mondod? - néztem hülyének.
- Nevess! - vágott hátba kacagva.
Persze, hogy nem vagyok magamnál, hisz tényleg egy varázslat alá kerületem az õ jóvoltából!
Zico az órájára nézett:
- Hmm Mond csak, van szabad helyed, hogy itt aludjak?

Oh, ismerem már ezt az érzést! Ez a félelem!
- Már olyan késõ van... Itt aludhatok?
- Van hely.... Persze... - nyeltem nagyot. Oda mentem az ajtóhoz és kinyitottam. Mosolyogva jött be utánam Zico és becsukta az ajtót.
- Bezárjam?
- Oh, igen! Köszi - fordította el a zárba a kulcsot. Majd a mentősök feltörik az ajtót, ha valami nagyobb sokk ér Zico mellett. De az ablakot is használhatják, nyitva lesz!... Igen, igen a friss levegőért! Meg hogy fogjam valami utcai zajra, ha nem hallottam õt!... De egy hülye gyereknek érzem magam!
- Mész te elõbb zuhanyozni? - bökte meg a vállam, miközben én a függönyöket húztam el.
- M-Menj te nyugodtan. Érezd magad itthon.
- Köszke - simogatta meg fejem búbját. Nem dobom ki, de ne csináljon ilyeneket! Ahogy hallottam, hogy bezárkózik a fürdőszobába, ott helyben (ahogy kint is, a folyóson) leguggoltam összekuporodva és teljesen elpirulva érintettem meg a hajamat, ahol õ végig simított.
- Miért szeretem ezt a hülyét? - szipogtam fel magamban. A sírás kerülgetett.
Gyorsan én is fürödtem, majd utána, mikor a hálómba nyitottam Zico feküdt hanyatt kényelmesen a fekhelyemen.
- Itt aludhatok? Melletted? - nézett rám mosolyogva, mire én bólintottam. Végig mértem rajta, szürke boxerének lábszárától kezdve a fehér trikója nyakáig. Tudom, nem illik ilyesmit csinálni. BOCSÁSS MEG ISTENEM! De végül is te, odafent intézed így a dolgokat! Te küldted õt ide! Lefektetted az ágyamba!
- Mi ez az édes, kis póló? - figyelt engem, ahogy bemászok mellé.
- Tõk jó anyag - mutattam neki, hogy érintse meg a sárga virágos pizsamám. Zico ahogy megtette, már tudtam, hogy nem kellett volna ilyesmit kezdeményeznem.
- Tényleg - simult keze a vállamhoz, miközben feltűnően bámulta a pizsamám. - Én... - csúsztatta feljebb kezét a nyakamhoz. - Ismerem ezt a virágot! Csak nem ugrik be a neve - jelentette ki és levette rólam kezét.
Ahh azok a hülyeségei... Megkönnyebbülve másztam be mellé. Azt hittem messzebb van, ezért véletlenül hozzáértem talpammal lábszáraihoz.
- De hideg.
- Oh! Bocsánat - húztam gyorsan vissza és lefeküdtem rendesen. Hátat fordítottam neki, de mi mást tehettem volna? Ez az a szólás, hogy közel még is távol. Pedig rohadtul közel van!!! Itt liheg a nyakamba!!!
- Kyung - szólított meg, mire én hümmögve kérdeztem vissza. - Ha akarod... - nyomta lábait az enyémhez. - Felmelegíthetlek.
N-N-Nem kell!!! V-Vagy is! Épp eléggé felmelegít azzal, hogy mellettem van. Ne legyen ilyen közvetlen...
Hirtelen ráemelte tenyerét a vállamra:
- Így jobb.. - hallottam hangján a fáradságot. Gyorsan elaludt. Hõ! Szerencsés! Vagy csak én vagyok a szerencsétlen! Itt vagyok vergődni akarással a nagy plátói szerelmem mellett szorosan. Beadhatnának nekem egy adag szarvasmarha nyugtatót is, nem fogok tudni elaludni! S ez a állapot órák múlva sem változott. Az éjszaka közepén Zico mocorogni kezdett.
- Fent vagy? - kérdeztem, de nem érkezett válasz. Helyette még jobban rám fordult. - Te ghaa... - nyögtem fel, ahogy mindene hozzám simult. M-Mentõt! Könyörülj rajtam! S hívj mentõt, mert nem tudom, mi van velem! A testem egyre forróbb! Szét ég rajtam az édes, kis pizsamám!
Egy órát aludtam. Igen, csak annyit. De már leszartam. Pocsékul éreztem magam, hol ott boldognak kellett volna lennem, hogy a szerelmemmel ilyen szorosan összebújva voltunk. Hjam.... Kellett volna lennem....

Kell a bevezetô...

Csináltam nektek menüpontokat (ott felül, ni!) :D
Így sokkal, de sokkal kényelmesebben tudtok olvasni!!! ♥
Plusz az új fejléc (vagy mi) nagyon szemet gyönyörködtető~~~

Nem szokásom, de mostanság nagyon sokat olvastam. Yaoi ficiket is és ezt a remek könyvet (amirôl már biztos sokan hallottak) Nézd ki van itt - Timur Vermestôl. Nagyon tetszett!!! Nagyszerû történet levezetés, remek fordulatok, csattanók, POÉNOK, tragédiák. De, hogy mondjak negatívat is XD a végével nem voltam megelégedve. Mást vártam. Nagyon mást.... Mindegy >< JÓ VOLT A STORY!!!

OHH és én: HJA, HOGY MÁR EGY HÓNAPJA NEM ÍRTAM!?
Hát az azért volt, mert.......mert.......
Az nem érdekes.




Vártam CAP szülinapját, mert a kövi Teen Top rész N.A.P-os lesz.
Most sem fogom azt kitenni, helyette tudjátok mit kaptok?

BLOCK-B-t

Mert már nagyon akarok ZiKyung-ot és TaePyo-t!

HMMM... Nézzük csak, mi lesz itten. (Kell egy kis bevezetô szerûség.)
Mint (szinte) minden Block-B ficiben, itt is JaeHyo kap egy igazán aljas, alávaló személyiséget. De lehet, hogy változni fog, ki tudja?
A HUMOR!
Igen, az fontos.
Mivel suli van meg tanulás és minden, sokan süllyednek rossz állapotba, ezért muszáj a színek. (Nem jók ilyenkor a fekete hangulatú történetek.)
A humor az, ami a legtöbb színt visz egy mûbe. Utána meg a romantika, de abban nem igazán vagyok otthon, vagy hogy mondjam.....
Szórakoztatni akarom magamat és persze titeket, olvasókat!

Boldogan üdvözlőm azokat, akik velem tartanak!