해피 크리스마스!

Hogy van ez a fanfic blog, azt még mindig Lizemnek, az LBmnek köszönjétek :D
Megpróbálom nektek a legjobbakat nyújtani ^o^

Boldog karácsonyt és új esztendőt (hamarosan~)!

Szaloncukorból van marcipános, zselés és és és és BANÁNOS ~~~~~~~~

11-Block-B: Következmény

"Taeil, tudom, hogy hülye kérés, de... Nem jönnél át és VINNÉL KI innen??"
"Hagy gondolkozzak.... NEM! Egy, mert nem bírlak el MinHyuk. Kettő, mindketten ruha nélkül vagytok, nem kívánom a LÁTVÁNYOTOKAT!"
"Oké, hyung, oké. Összeszedem magam egyedül! Szia."
B-Bomb letette JaeHyo éjjeli asztalára a telefonját. A szoba tulajdonosa még mindig háttal feküdt neki és minden bizonnyal aludt.
- Pokoli pillanatok előtt állunk... - szorította össze fogait a táncos és kezdte feltolni magát ülő helyzetbe. - Aiiish! Tolókocsit! - sziszegett fel és teste remegve végezte az agy által utasított feladatokat, amik: kimászni az ágyból, felvenni a nadrágot, elrohanni egy repülőtársasághoz és készpénzzel kifizetni egy jegyet Afrika legeldugottabb bugyrába!
Mikor sikerült görbült, meztelen háttal kinyitni az ajtót, a reggeli napfény pár sugara, sötétség helyett, homályossá tette a nappalit. Kilépett és becsukta az ajtót.
- Ugye semmit nem hagytam ott? - nézte át kezében lévő dolgait, mire megállapította, hogy nem hiányzik semmi. Mély lélegzetet vett, ahogy a hideg átfutott meztelen felsőtestén. - Nincs fűtés? - emelte tekintetét a fotel előtt lévő hőmérőre, mire egy horkoló tagot talált a díványon vagy csak félig azon. - Mi az isten?? Kyung!? - pislogott, ahogy közelebb lépett. A rapper karjai és feje lelógott a szófáról, miközben lábai összegubancolva voltak a párnákon.
Hangos köhögésre hirtelen hátra fordult, ahol Zicot láthatta az asztal lábának dőlve:
- Szólj annak a kiscicának, hogy mondja meg kiscicának, hogy van már kiscicám... - motyogta félálomba holt részegen.
- Jiho! - sietett oda MinHyuk, ahogy tudott. - Mi történt veletek? Másnaposok vagytok, te jó ég!... Ha nem fájnának az ízületeim, hoznék egy kancsó vizet leönteni titeket.
- Hát mit csinál a gerlemadár itten? - csuklott fel Kyung, majd lezuhant az díványról, beverve a fejét. - Auauauauau...
- Hülye kiscicám - állt fel Zico és közeledett a sérült felé. Leguggolt elé, majd szédülésétől ráesett a hátára. - Maradjunk! Aludjunk! Valaki kapcsolja le a villanyt!! - célzott a napfényre, ami egyre jobban sütötte be a nappalit.
- Taeil? - nézett MinHyuk, ahogy meglátta a rangidőst a függöny felé sétálni, hogy elhúzza azokat. Sötétebb lett, de rendesen láttak annak ellenére.
- Majd később alszok. Megnéztem, mi van ezzel a két részeggel meg persze veled - ment MinHyukhoz, aki az asztalra támaszkodott.
- Ez kedves tőled... Köszönjük... - motyogta hálásan.
- Nyugodtan nehezedj rám - nyújtotta karját Taeil és segítségével bementek MinHyuk szobájába. A táncos rendesen felöltözött, miközben Taeil elpakolta neki az áthozott cuccokat.
- Menjünk a fürdőbe, gyere - utasította a rangidős.
- Tessék?
- Azt mondtam, gyere, kicsit megmossuk az arcod - mondta Taeil.
- Hja, bocs. Az előbb nem értettem. Olyan fáradt vagyok!
- Ez érthető, hisz nem aludtál. Gyorsan túl leszünk rajta, azt lefekszel! - intett és belekarolt, úgy mentek ki a fürdő felé.
- Taeil-hyung, hova mentek?? - állította meg õket Pyo.
- Csak a fürdőszobába, ha akarsz, gyere te is.
A maknae is segített a járásán B-Bombnak, majd õ zárta be az ajtót is, míg Taeil a tükörhôz vezette a másikat.
- HOGY A - kiabálta el magát MinHyuk, ahogy meglátta magát. Taeil gyorsan befogta a száját neki, mire a táncos lerogyott a térdeire és hátat fordított a tükrös kézmosónak.
- MinHyuk, alapozóval elintézünk mindent... - vette le kezét Taeil és vállainál simogatni kezdte.
- Nem akarok magamra ismerni... - suttogta.
- Hyung... - guggolt le hozzá Pyo is. - Taeil-hyung, te is így nézhettél ki?
- Körülbelül - vett le a szekrényről törlőkendőket és különböző kenőcsöket.
MinHyuk homlokánál karmolás nyomok, a szemei ijesztően táskásak, szája kiszáradva és megtépázva piroslanak, miközben az egész arcának színe, szürke. Állától lefele az egész testét kiszívások borították.
- Auuu mi ez?? - szisszent fel, ahogy P.O egy nedves kendőt nyomott a homlokára és az ott vöröslő sebre.
- Probálj lazulni, MinHyuk! - utasította ismét Taeil, aki a nyakát és az állát kenegette.
- Nem értem... - szólalt meg a maknae. - Hogy került ide karmolás nyom?
- JaeHyo feltúrta a haját és körmeivel közbe megmarta - világosította fel Taeil.
- Ennyire durva õ? - biggyesztette ki ajkait P.O.
- Nincs tekintettel a másikra, ennyi. Hogy miképp hatol beléd, azt szóra se tegyük...
- JiHoon, te... Ammm... Nem értem - töprengett B-Bomb.
- Mi az?
- Hát... Taeil veled alszik, aki meg nem rég JaeHyoval járt, mi több te tudsz róluk... Hogy is van ez?...
- Maradj kussba, MinHyuk, különben rád küldöm! - ütötte fejen õt Taeil.
- Kit?
- Az anyámat! Kit? - rázta fejét a rangidős. - Ha hülye vagy itt hagylak a sebeiddel és lebuksz JaeHyo előtt, aki már mondtam, újra le fog teperni.
- Cs-Csak nem nézz át engem...
- De. De, sajnos. Nem is veszed észre, úgy szúrja ki rajtad a dolgokat. Mint egy sas.
- JaeHyo egy állat!
- Hyung, szerintem itt kész - szólt P.O hosszú csönd után.
- Jó van - állt fel Taeil.


- Itt ölelkeztek!?
- Ki ölelkezik, kivel? - dugta ki a fejét YuKwon a visual felkiáltásától.
- Jiho, a nappaliba vagytok, ne fogdosd Kyung seggét! - dülöngélt JaeHyo fájó fejét fogva és belerúgott a leader lábaiba.
- JaeHyo, ne kiabálj! - verte hátba YuKwon.
- Nem is kiabálok! AISH Szarul érzem magam... Azt se tudom, hogy kerültem haza. Fejem, hasam fáj, hányingerem van és, ahogy másnaposnak illik, emlékezet kiesésem van... - számolgatta ujjain bajait, hármat sorolt fel, amire hatot mutatott.
- H-Hol van MinHyuk!!?? Ugye nem csináltál vele semmit!?? Ugye nem merted!? - ragadta meg JaeHyo trikóját felbôszülten.
- Hagyjátok abba, mert a csigák, varjak, mókusok és Jihok nem tűrik ezt! - ült fel a leader, mutató ujját kinyújtva, majd azonnal visszadőlt Kyungra.
- H-Hallottad, ne bánts. Különben sem értem, amit mondtál...
- MinHyuk!!?? - kiabálta el magát U-Kwon keresve a szólított személyt. - MinHyuk!!?? - gyanús volt számára, hogy nincs jelen, hiszen korán kelő, mindig itt van előtte.
- MinHyukom!!?? - kezdte JaeHyo is, mire U-Kwon orrba vágta őt, így ledőlt Jiho hasán landolva.
A fürdőben a három tag elpakolta az ápoló készletet. S sorba jöttek ki.
- MinHyuk!!! - futót U-Kwon, ahogy meglátta a fiút, aki P.Oba kapaszkodva lépkedett.
- Ne-ne-ne, ne ugorj rám! - állította meg a táncost kérlõ tekintettel, aki aggódóan lassított a tempóján, míg nem már csoszogva ment B-Bombhoz, két kezét vállára emelve.
- Valami baj van, MinHyuk?...
- Ne nézz ilyen szomorúan, csak fáradt vagyok... - mosolyodott el hamiskásan és megsimogatta a táncos feje búbját.
- Szeretnéd, hogy veled aludjak?
- Miért aludnál vele??? - pattant fel JaeHyo orrát fogva.
MinHyuk szíve a félelemtől nagyot dobbant, ahogy meglátta őt, ugyanolyan kócos hajával és bíborvörös ajkaival. Akarat ellenére hátrálni kezdett, elengedte YuKwont, mire háttal neki ment Taeilnek:
- Hé!!
- Hyung... Én... - MinHyuk élesen elfordult JaeHyotól, Taeil felé. A rangidős látta tekintetén, hogy retteg, ami egyáltalán nem jó jel, így le fog bukni.
- MinHyuk, hogy jöttünk haza? Nem emlékszem semmire, csak mikor megígérted, hogy mellettem maradsz... - dülöngélt oda hozzá. - MinHyuk, mi történt, azon kívül, hogy részeg lettem?... - ért karjhoz, mire B-Bomb saját végtagját nagy lendülettel magához rántotta.
- MinHyuk?...
- Ehhhehehe - nevetett Taeil és P.O zavarukban, mert tudták, hogy ki kell menteniük a helyzetet egy nagy-nagy hazugsággal. - Csak szokásos módon, becsajoztál ésés... - dadogott a maknae.
- Kettő fele összeszedtünk téged valamelyik csajnak a szobájából, és haza hoztunk - folytatta Taeil.
- Ez nem is hangzik bonyolultan... Ahh kérdés: Miért van kiszakítva a lepedőm??...
MinHyuk a kérdőre vonásra megremegett.
- Hee?? - tátotta el a száját Taeil, lassan a mellette pusmogó táncos felé nézve. Nem tudta mit hazudjon, ellenben Pyo:
- Mikor bevittelek, nem tudtalak rendesen rátenni az ágyra, így te markoltál a lepedődbe, mire az elszakadt.
- De béna vagy! Akkor kifizeted!
- Miért??
- Mert az egyik kedvencem lepedőm volt, szép görög mintákkal a szélén.
- Örülj, hogy Pyo bevitt! Fizess te, neki szép görög mintás lepedőt! - mutogatott Taeil.
- De hyung, nekem nem kell, én nem akarok szép görög mintás lepedőt...
- Mi bajod a szép görög mintás lepedővel??
- Szép görög mintás lepedő helyet nem lehetne szép görögdinnyét kérnem?
- Télen???
- TÉLI GÖRÖG LEPEDŐ? - kiáltott Zico és feltápászkodott négykézlábra Kyung fölött. - Az biztos rohadt meleg lehet - bólintott, majd felállt és oda sétált lassan hozzájuk. - Minek pazaroljátok a pénzt meleg, téli görög lepedőre, miközben van fűtésünk?
- Félre érted a helyzetet, hyung - intett kuncogva P.O.
- Há' mé'? Nem a tél a téma? December van - mutatott ki az ablakon kívül csillogó hóra, mi hajnalban esett, nem is keveset.
- Tudjuk, hogy december van.
- Igen, tudom, hogy mi van. De hogy mi VOLT!!?? - vakargatta fejét JaeHyo, célozva mondatával, hogy nem emlékszik a történtekre.
- Mindenesetre tegnap csak jó dolgok történhettek - mosolygott szélesen Zico megveregetve a visual vállát.
- Nem hinném... Ha mással voltam és nem Min... Hol van??? - nézet körül JaeHyo a társaságon.
- Ki?
- Hát MinHyuk!!
- Lehet, hogy elment téli görög lepedőt venni?...
- Dehogy is - szólt Taeil. - Már rég a szobájába van, biztosan alszik.
- Miért? Fáradt? - kérdezte JaeHyo.
- Nem aludta ki magát...
- Miért?
- Fázott, mert nem volt téli görög lepedője?
- Jiho, az mintás!! Görög mintás lepedő! Az szakadt szét nekem...
- Hogy?
- Hát JaeHyo felhozott egy csajt és... - szólt Pyo, mire Taeil oldalba vágta.
- Az előbb mást mondtál... - pislogott gyanúsan a visual a félrebeszélő maknaera, akinek Taeil morgott suttogva:
- JaeHyo sosem hozz fel csajokat, te ostoba! Ne keverd a hazugságaidat!
- Bocsánat!!!
- Pszt!
- Most akkor mi van?... - fűzte karba kezeit JaeHyo kíváncsisággal telien a másik kettőre nézve.
- Most már én is összezavarodtam... - pusmogta YuKwon.
- Én még egyszer sem voltam képbe!
- Jiho, te menj vissza Kyung fenekéhez! - intette le JaeHyo.
- Nem kell kétszer mondani! - tette fel a kezeit és visszasétált a földön heverő Kyunghoz.

A leader lehajolt hozzá és kezeit a rapper derekán átfűzte:
- Gyere, kiscicám.
Azzal besétált a hálójába, karjaiban vele. Elfektette az ágyon, majd fürgén kikapcsolta a másik nadrágövét és lehúzta a farmert. Úgy hagyta Kyungot élénk piros alsónadrágban az ágyán, miközben õ is felült mellé.
- Megzabálnálak, de nem engednéd... - fogta két keze közé szerelme arcát és közelebb hajolt hozzá. Végig nézett a barnás tincseken, a behunyt szemeken, még a lassú lélegzésre meg-megrebbenő rózsás ajkakon egészen a kívánatos nyakig. - Csókot akarok lopni!!! - toporzékolt fejét felrántva Zico, mire Kyung ébredezni kezdett.
- Milyen jó illat - szimatolt suttogva.
- Az enyém? - hajolt vissza Zico a feje fölé. Kyung lassan kinyitotta szemeit:
- Túl közel vagy. Miért?...
- Bocs, nehéz ellenállnom.
- Tudom.
- Chõ, kedves tőled; tudod, de nem hagysz érvényesülni - nevetett fejét fogva a leader. - De örülök, hogy éjjel minden olyan szépen alakult.
- Megcsókoltál. Megcsókoltál, méghozzá JiHoon előtt a lépcsőházba!!!
- Pszt! Ne kiabálj - tette ujját kedvese szájához, aki feltápászkodott fektéből.
- Wáá Levetkőztettél!!????
- Pssszt!! - kuncogott. - Csak, hogy kényelmes legyen neked. Nem tudtam, milyen hamar fogsz felkelni - átkarolta Kyung derekát és magához húzta. - Boldog vagyok, hogy bátor voltam lekapni téged. Olyan fájdalmasan édes képet vágtál ott, hogy szidtam volna magam, ha nem cselekszem. Amúgy is ittas voltál egy csöppnyit.
- Te is...
- Még ha nem is tetszett a csókom, én boldog vagyok.
- Nem az.... Nem arról van szó, hogy nem tetszett, deee még JiHoon is látott minket.
- Nem tudnál csak rám figyelni?
- Hogy gondolod?
- Megcsókolsz? - hajolt közelebb Jiho.
- M-M-M-M-Most????
- Egy másodperc múlva.
- Tessék??
- Egy - hunyta le a szemeit és ráhajolt Kyung ajkaira. Hosszan tartotta a csókot, miközben az ártatlan, vörös orcájú rapper engedett göcsöléséből és lazítva behunyta szemeit. - Édes vagy - kuncogott jókedvűen Zico két-két csók között.
- Állan-állandóan ezt mondod... A végén édességé változok...
- Nekem már az vagy.
- Ohhh Akkor már értem, miért érzem azt, hogy elolvadók a szádtól - mondta Kyung teljesen komoly hangsúlyba. - J-Jó ízem van? - valóban édességnek kezdte képzelni magát, mire Zico csak kellemesen nevetett rajta.
- Mondjam azt, hogy a legjobb?~
- Csak, ha igaz.
- Mikor hazudtam neked? - nyúlt Kyung pólójához és kedvre szerint levette róla.
- Miért vetkőztetsz?
- Miért kérdezed? - mosolygott sunyin a pirult arcú szemeibe.
- Miért kérdezel vissza?
- Miért kérdezősködsz? - teperte le csókjával, így Kyungnak egy közvetlen feleletre, illetve egy újabb visszakérdezésre se volt ideje. Se ellenkezést, se passzivitást nem tanúsított. Fogatta a csókokat pirult arccal, kedves kis mosollyal:
- Nem jó édességnek lenni, megbolondulnak érted!~

10-Block-B: Körülmények között

B-Bomb POV

Még a lábamat sem tudtam rendesen kinyújtani az ágy széle felé. Nagyon megrémültem, ahogy JaeHyo hirtelen átölelt hátulról. Kis sikításommal tudom alátámasztani a tényt, mennyire felment a vérnyomásom, ahogy a jég hideg kezei mellkasomhoz értek és rátapadtak. Közelebb húzott magához és fülemhez hajolt. JaeHyo nem egy melegvérű ember, de a leheletei azok, tapasztaltam már és most is, ismét, ahogy fülcimpáimhoz érintgeti ajkait.
- H-Hagyd JaeHyo... - emeltem fel tekintetem a plafon felé, mialatt õ a nyakamra tévedt. - Engedj!... Már eldöntöttem; Mégsem fekszek le veled... - csuklott el a hangom, amiért érzékeny pontra csókolt. De hirtelen abbahagyta. Száját már nem éreztem bőrömön, csak ahogy a mellhasamat nyomja egyre jobban két hideg tenyerével.
- Nem... - suttogta, mire én félig-meddig hátrafordultam felé. - Nem engedlek.
- Most mi beszél belőled? - emeltem fel szemöldököm. Kis, halk hangon szólalt meg, ami furcsán hangzott tőle.
- Nem engedlek.
Hangzott el ismét és erősebben átkarolt, ami miatt hirtelen alig kerültem levegõhõz:
- Oké-oké-oké! Értem! Nem hagylak itt!! - csapkodtam meg lágyan karjait, hogy enyhítsen szorításán. Feltérdelt és alákerültem... - Hé! Hé! Csak finoman! - ütögettem meg vállait. Fufruja pont takarták a szemeit, ami valljuk be kicsit zavart. Elsöpörtem hát és közvetlenül találkoztam vágyakozással teli tekintetével. Elnézegettem, hiszen egyikünk se mozdult. - H-Hagyjam? Tényleg hagyjam? - tettem fel a kérdés magamnak kimondva. Végigsimítottam JaeHyo orcáin, aki levette szemeit rólam, majd lejjebb bólintva alsó felem lett látványa. - H-H-Hülyeee!!!! - öleltem zavartan magamhoz azt a marha fejét. Nem akarom, hogy azt bámulja nekem.
JaeHyo megfogta kezeim és feljebb hajolva megcsókolt. A félelmem egy kicsit elillant, de még bennem van, a felszín közelében.
- L-Légy jó... - túrtam hajába az egyre hevesebb csókjai alatt. Lassan már mozogni is kezdet és én nyögéseket hangoztattam. Itt-ott végig jártatta kezeit, de ajkai az enyéimen maradtak, ami nem igazán volt ellenemre.
Éreztem, mihelyst combjaimnál kényésztett és lábaimat feljebb-feljebb emelte, így vele együtt derekamat is. Ahogy ajkaimról leharapott és eltávolodott tőlem, megéreztem, hogy mi is következik most.
- L-Légy jó, és megadom magam...
Próbáltam ellazulni, de inkább görcsölni kezdtem, hogy mi lesz.
JaeHyo egy határozott mozdulattal belém mélyesztette majdnem az egész hosszát!
Ezek után nem csoda, hogy felkiáltottam! A lepedőbe martam és hangszálaim a remegésbe elfáradva, magamra hagytak. Nincs hangom, eltűnt, néma lettem és tátott számat még rendes lélegzésre se tudtam használni. Majd nehézkesen nagy levegõhôz jutottam és zokogásomhoz újjá született a beszéd képességem:
- Te, barom! Te, hülye állat! M-Minek nézel??? - szipogtam dühösen. - JaeHyo... - szólítottam meg, de nem ért semmit... Nem figyelt hangomra, csak a remegő testemre. - Ha most mozogni kezdesz, kitekerem a nyakad és leszedem fejed a helyéről, akár egy palack dugóját, fogod!? - csikorgattam fogaimat, miközben szegény ágyhúzatót már elszakítottam. JaeHyo fenyegetésemet hanyagolva élvezkedni kezdett bennem. - Há-Hát ilyet!!! Te, tajparaszt! Palacknak nézel? - csaptam fel fejem, ahogy egyre beljebb és beljebb hatolt.

Aggódtam, hogy nem-e vagyunk túl hangosak. A nyögéseimet próbáltam visszafogni, pedig eget rengetőek lehettek volna. Viszont az előbbi felkiáltásaim? Remélem, hogy YuKwon most is olyan mély alvó, mint amilyen szokott lenni. JaeHyo egyik szomszédja Taeil, a másik Kyung. Tényleg!!! Már haza értek? Mi van, ha hazaértek?... Mi mikor értünk haza?? Mióta vagyok itt?? Hány óra van??? Miért nem jó az idő érzékem???? Aaaaish nem tudom, hogy milyen körülmények között mozog itt alattunk az ágy, JaeHyo lökéseitől! Nem tudok szinte semmit és ez egyre jobban kezdett felbőszíteni. Arról a kérdésről, hogy én mit teszek, még mindig ne beszéljünk. Ne! Ne! Ne-ne! Anélkül is homályos minden, mint már a látásom is a könnyektől. Igyekszem szokni JaeHyot, de nem olyan egyszerű... A lepedőn már olyan nagyságú szakadás van, hogy be tudnám rajta bújtatni a fejem. Nem mintha már nem lennék fejetlen. Ami itt most zajlik az egyenlő a fejetlenséggel. Teljes mértékben! Mondom; van egy részeg itt felettem az ágyba, nevezhetjük hülyebaromparasztnak, édes mindegy, bár hülyebaromparaszt pia nélkül is, de a problémám nem éppenséggel az, hogy alkoholt fogyasztott, hanem, ez a féleszű, palacknak nézz! Egy bazi nagy palacknak! Saját magát meg dugónak, a cselekvésétől eltekintve, is annak látja magát!!! Hát most ez nem fejetlenség?? És még az időt sem tudjuk! Nincs miről megállapítanom... Az ablakot függöny takarja, de amúgy is kétlem, hogy valami fény is szűrődne be, hisz mikor jöttünk haza, az ég teljesen felhős volt. A telefonom, amivel fejbe terveztem verni JaeHyot, a gatyám zsebében, valahol a földön van... S most találhattam magamnak még egy kérdést; Miér nem csaptam agyon? Miért nem ellenkeztem? Bár ez a kérdés nem újdon sült, hiszen egyezik azzal, hogy 'mit csinálok?'. Fejtelennek érzem magam és nem más a hibás mint, JaeHyo...
Ahogy ezzel a mondattal leálltam a gondolat menetem folytatásával, visszacsöppentem a valóságba és annak igaz látványába. Miközben a fejetlenségen agyaltam, nem éreztem fájdalmat, most meg újra! JaeHyo lehajtotta fejét nyakamhoz és beledörgölődve folytatta a csúcs felé jutást. Látszott rajta, hogy már nincs messze, hogy elélvezzen; Egyik kezével a karomat szorította, mintha kapaszkodna, a másikat szintén befeszítve, karmolgatta a paplant, ő nem szakítja ki.... Levegő vételei egyre szaporábbak és hangosabbak, érzem, ahogy száját néha-néha bőrömre tapasztja, mint az olyan halak, akik az akvárium falát szokták pucolni! Hjam, JaeHyo, te már hal is vagy! Nekem már az is!...
Hallottam, ahogy összecsattantak fogai, mintha szájzárat, állkapocs-izomgörcsöt kapott volna. Felkapta a fejét, és én szint úgy, utána. Éreztem, ahogy belém élvezett. A lepedő szorításán enyhítettem, majd újra belemartam.
- Hideg... - suttogtam, ahogy testem elkezdett vacogni. Tágult szemeimet behunytam és próbáltam feldolgozni helyzetem. Már egyenletesen lélegeztem és a szívem is úgy-ahogy rendesen dobott, annak ellenére, hogy a visual nemi szerve még mindig mélyen bennem van, csak nem mocorog, így nem érzem annyira. JaeHyo is úgy látom, pihen. Váratlanul rám hasalt, de nem nyomott össze, hiszen azonnal átkarolt derekamnál és szorosan magához húzva oldalunkra fordultunk. - Köszönd meg! - suttogtam, majd ahogy a rendesen ránéztem, elfogott a mosolygás. JaeHyo nem nézett szemeimbe, félig lehajtott szemhéjakkal feküdt, engem átkarolva, bámulva a mellkasom egyik részét. De csak bámul. Haja ultra kócos, akár madárfészek is lehetne. Bőrszíne kisebb-nagyobb arányokba sárgás, lehet, hogy az alkohol miatt. Szája viszont kívánatosan bíborvörös. Igen, kivonatás; Nem szeretem ezt a szót használni, főleg nem őrá, de tény, hogy az ajkai vonzóak. A színűk is szép, ráadásul az apró lélegzetei közben látszó hófehér fogai még szemet gyönyörködtetőbb látványt nyújtanak. A tekintetemmel lejjebb haladva, a nyakán izzadság cseppeket találtam. Hát munka volt magadévá tenni, te akvárium falra cuppanó ficánkoló!!??
Fejemet rázva még jobban látszott rajtam a mosolygás, míg addig, hogy JaeHyo meg nem mozdult és közelebb jött. Éreztem, hogy mélyebbre hatolt. Fokozatosan csinálja, de akkor is rossz érzés!
- F-Fáj... - nyögtem ki szemeimet behunyva és mindkét kezemmel belekapaszkodtam JaeHyo vállaiba. - Ez fáj, JaeHyo! - emeltem meg csípőmet. Hozzásimult arcomhoz, amikor egy igen nagy nyögést sikerült kiadni magamból.
- Bocsáss - nyomta ajkait orcámra. - Bocsáss meg, bocsáss meg!
Kinyitottam szemeimet hangjára. Milyen szépen kéri. Mintha nem is JaeHyo lenne. Bocsánatot kér! Azt a!
- Te mindig bocsáss meg!
"Te?" Tudja vajon, hogy én, MinHyuk vagyok az? Rám gondolhat most?... Ez olyan hangzású utasítás volt, mint a "Légy velem kedvesebb!" Mind a kettő azt tükrözi, hogy legyek vele megértőbb, szinte már törődőbb. Lehet, hogy annyi lenne a háttérbe, hogy törődésre vágyik? De miért tőlem igényli ezt? Ott a leader, Jiho, ő csak foglalkozik vele, ha igényli, nem?
- Bocsáss meg!
Hangzott el újra, ismét félbeszakítva gondolataimat. Most, mondjam, hogy megbocsátok??..
- JaeHyo, nem haragszom rád. Csináld tovább, ha tényleg nem bíród - haraptam ajkaimba, ahogy ezt kimondtam. S mintha JaeHyo értette volna, fogta magát és ismét a ki-be mozgást kezdte végezni azon a  bizonyos helyen.

Mivel ennyi idő alatt sem alakult ki a tökéletes időérzékem, így nem tudom megmondani, hogy harminc, negyven vagy ötven perc volt az első és a második elélvezése után. Ez alatt, nem csak az óra állását volta képtelen bemérni,  még a maradandó fájdalmat sem tudtam megszokni.
A kulcscsontomnál rendesen kiszívta a bőröm, sok-sok piros lenyomatott hagyva. Megpecsételte tetteit... Hát, remek! Nagyon örülök... Nem csak a fenekem sajog! Még az ajkaim is! Tuti szétcincálva néznek ki... Aki tükröt mer elém rakni, annak letöröm a kezét!!! Nem akarom magamat látni... Elég volt! Nyűgös vagyok. Fáradt vagyok. Álmos vagyok. Aludni akarok! Most már tényleg hagyj, JaeHyo! Másodszor is elélveztél, a számat elsajátítottad és vörös pecsétekkel nyomtál tele az ajkaiddal.
- Ugye, vége? Legyen vége! Vége van!... Szállj le... rólam - akadozott halk hangom. Megerőltette a sok nyögés hangszálaimnak. - Hallod, te halpofa!? - értem vállaihoz és lendületet vetve már el akartam lökni, de az nekem fájni. - Most! Szállj le rólam... - csikorgattam fogaim izzadtan. - Süketség! Nem tudod, hogy kell? Szárnyakat növesztesz és cuppogó halból, repülő hallá változol! Hát nem egyszerűen nagyszerű!??? - kínlódtam hülyeségeimen egymagam. Szenvedve leengedtem karjaimat magam mellé, de ellazulni képtelen voltam. Egy mozzanatot éreztem, majd JaeHyo fürgébb lélegzet vételre váltott, újra belém akart élvezni. - Te... Meg akarsz nyuvasztani??? - túrtam fel haját, hogy lássam azokat a kómás szemeit. - JaeHyo... Te se akarnál így tükörbe nézni.... Állítsd le magad - lassan, suttogva értek el szavaim hozzá, s megértett. Ennek az éjszakának a végét elkönyveltük.
Vagyis... Nem teljesen. JaeHyo lábával összekulcsolta az enyémet, úgy feküdt mellettem, hason, az ellenkező irányba nézve. Szuszogásából ítélve, aludt, amit én viszont nem tudtam, képtelen voltam.
- A franc essen mindenbe!! - sziszegtem fájdalmaimtól, ahogy oldalamra fordultam, majd lenyúltam a farmerem felé, pontosabban a telefonomért. Most fény derül az időre, amint kezembe vettem és újra hanyatt vetődtem a párnákon.
- Négy... Négy?? Hajnali négy!? - szorítottam össze ajkaim. Igaz, hogy nem tudom, mikor jöttünk haza, de... JaeHyo.... Durván bírja! Taeil nem viccelt. Tényleg! Taeil!? Azonnal írnom kell neki üzenetet!
"Hyung, itthon vagytok?"
Néztem, hogy mikor jelenik meg a "látta" szócska a kérdésem alatt, de nem akart... Közben a mellettem összegyűrt takarót úgy-ahogy próbáltam kettőnkre teríteni, de nem szívesen vagyok JaeHyoval egy paplan alatt.
"Ébreszd fel a jóédesmózeskosártringatóanyukádat!!!"
Ohhh aludt?
"Sajnálom, hyung!"
"Mi a szar van?? Itthon vagyunk már kettő óta!"
Olyan régóta? S azt kérdezi mi van... Írjam meg neki nyíltan? Hát végül is, ha ezt meg akarom valakivel osztani, az csak Taeil lenne...
"Hát... Lefeküdtem Ahn JaeHyoval."
"..."
Most elképzeltem az arcát, ahogy bámul maga elé és gondolkodik, hogy erre még is mi a rossebet írjon. Végül küldte, hogy:
"MinHyuk. Kicsi, egyetlen, fiatal MinHyuk. Végy elő egy papírt, egy ceruzát és írd le ezerszer, hogy hagytad megbaszatni magad azzal a paraszttal! Pont. És ne nekem írogass, ilyenkor, mikor még a szemüvegeim is pihentető álmukat alusszák a vak sötét szobában. Előre is kösz!"
"Nem akartam semmi rosszat neked, hyung! Nagyon sajnálom, hyung, komolyan!" - gépelek tiszta ideggel. - "Csak muszáj volt neked megírnom... hogy mi van..."
"Aiish értem-értem. Támaszkodni szeretnél rám.... Ha már úgy is fent vagyok... Regélhetsz!"
"Miről?"
"A JAPÁN HASMENÉSRÔL! Hát miről másról???"
"Kinek van hasmenése??"
"UUram atyám! Lokalizáltan helyezkednek el az agysejtjeid??"
"Hogy, hogyan?"
"Na jó, elég! Hagyjál, MinHyuk!"
"Sajnálom, hyung!! Sajnálom!! Nagyon fejetlen vagyok, TUDOM! Fáj a lábam, a derekam, a hasam, a nyakam, a szájam... Pocsékul vagyok!"
"A hajad nem fáj?"
"Taeil hyung, kérlek, ne ingerelj! Ennél fejetlenebb éjszakám szerintem nem volt!!!"
"TE ingerelsz, engem! Amúgy is magadat szíthatod, hogy megtetted!!!"
"De én nem élveztem, nem irányítottam, nem kérleltem folytatásra!"
"De nem is ellenkeztél, nem tiltakoztál, nem mostál be neki. Jól mondom? Még is csak te vagy a hibás, bocs, hogy elszomorítalak."
"Én lennék?..." - kérdeztem, de csak úgy, választ nem várva. S tovább gépeltem. "Miért pont én? Miért én kelletem JaeHyonak?"
"Azt neked kell tudnod."
"Nekem JaeHyo minden; dugó, hal, barom, állat, szárnyas... Minden csak olyan ember nem, akibe szerelmes lennék."
"Még is te hagytad neki, hogy megcsókoljon, levetkőztessen és beléd élvezzen. Gondolom, sejted, hogy így részegen, nem fog emlékezni, amit tett veled. Csak te bolondulhatsz bele a dolgokba, õ nem. Ha megtudná, hogy sikerült lefektetnie, azonnal megtenné újból és újból, meg megint újból míg meg nem un. S te tehetetlen leszel ellene..."
"Te hallottál füleiddel valamit tőlünk?... Várjunk! Tökre elmondtad most a jövőt? Te nagyon ismered őt, mi? Kapcsolatotok volt? Te is megjártad alatta? Kellettél neki? Ha tényleg együtt voltatok, meddig voltatok? Miért ért véged? Ki kezdte? Ki hagyta abba? Közös döntés volt? Senki más nem tudd rólatok a bandába? Kívülállók? Hogy értétek el, hogy titok maradjon?
"Nem."
"...Mi nem?..."
"Nem halottalak titeket. Pyonál alszok."
"...Értem... Gondoltam, hogy nem fogsz válaszolni a többi kérdésre.... Bocs, hogy zaklattalak a kíváncsiságommal!... Fejtsd el!"
"MinHyuk... Képzelj el egy könyvet, amire JaeHyo és Taeil van írva. S gondolj oda mellé engem is, ahogy azt felgyújtom egy olyan öngyújtóval, amit hülye bagósok szoktak használni a káros agyag begyújtására. Ugyan ilyen kárós hatású az a könyv is, ami darabokra égett. Volt JaeHyo és Taeil, nincs JaeHyo és Taeil!"
"Még is elmondtad... Azt a..."
"Hát basszus, jó, hogy nem olyanokat kérdeztél; Mikor azt hazudta szeret és azonnal hagytad magad bábuként a szexre, milyen színű szemüvegbe voltál akkor????"
"...Hogy érted, hogy hazudta?..."
"MinHyuk, ne kérdezz! Állj le! Nincs JaeHyo és Taeil!"
"Jó..."
"Még mindig JaeHyonál vagy?"
"Sajnos."
"Fájna, ha felkelnél, mi?"
"Miért látom magam előtt a gúnyos mosolyod?..."
"Mert lehet hogy tényleg kinevetlek??? :D"
"Töröld ki a smileyt a képedről!"
"Ugyan-ugyan. Én figyelmeztettelek! El kellett volna kerülnöd JaeHyot. Mit is mondtál? Hja igen! Fejbe vágod a telefonoddal!... Hülye vagy, hogy nem tetted!"
"Tudom..."

9-Block-B: Mégsem olyan

- Taeil hyung! Taeil hyung! JaeHyo MinHyukkal van! - szólt a riasztó, JiHoon és még mutatta is az idősebbnek, ahogy a két említett a kör alakú bárnál ülnek.
- Fhuuuu és a paraszt már részeg is. Remek! - forgatta szemét, majd melléjük sétált, Pyoval az oldalán.
- Szia Taeil. Könnyű minket észre venni vagy csak úgy megtaláltatok? - kérdezte B-Bomb, a mellette leülő énekestől.
- Még nem vagytok feltűnőek, de azok lesztek. Miért hagytad õt inni?
- Én... - nézett a táncos lelkiismeret furdalással a visualra.
- Mindegy-mindegy. Figyelj! - hajolt közelebb Taeil MinHyukhoz. - Nagy esély van rá, hogy ilyen állapotába leteperve végzed!
- Tudom.
- Tudod?... Tudod... Megvédeni is tudod magad akkor, nem?... Igazából azt mondanám, hogy hagyd most itt, szenvedve, igya le magát, de akkor meg ki tudja mi lesz?... Vállalod, hogy vigyázol rá?
- Mellette maradok.
- Nem félsz tőle?
- Miért félnék? - nevetett MinHyuk.
- Tényleg durva dolgai vannak, főleg mikor részeg!!!
- Az igazat megvallva bazira megsajnáltam. Tényleg naiv, meg minden...
- Mirõ beszétek, ti? - szólalt meg egyedi nyelvjárással JaeHyo.
- Hogy mennyire bűzölögsz az alkoholtól! - válaszolt neki Taeil, majd vissza hajolt MinHyukhoz. - Szívesen keresztbe tennék a bunkónak, de vannak erkölcseim.
- N-Nem igazán értem...
- Ez már tényleg nem volt fontos -  állt fel a székről. - Vigyázz vele, meg rá - indult Taeil, de Pyo megállította:
- Hyung! Nem kéne inkább haza vinni JaeHyot?? Csak azóta, mióta idejöttem negyedik pohárral iszik! Ez káros!!!
- Én nem megyek a közelébe! - fintorgott Taeil és felemelte tiszta kezeit, hogy ő aztán, nem mocskolja be.
- Hyung?... - nézett B-Bomb az idősebbre. - Te félsz JaeHyotól?...
- Dehogy!! - húzta fel magát, majd leengedte kezeit és lebámult. - Legalább is... Ha nem egyedül vagyok vele, nem - vallotta be halkan.
- Történt valami köztetek?...
- Olyan, ami félek, hogy veled is fog...
MinHyuk bármennyire is kíváncsi volt, nem faggatta Taeilt, mert látta raja, hogy nem szívesen beszél. Helyette felállt a székéről és megragadta JaeHyo vállait, úgy igyekezett felhúzni a fiút, hogy kimehessen vele taxit fogni hazáig.
- Segítek, hyung! - szólt P.O és az ittast hónaljánál megfogta. Így már sokkal könnyebben kitudták vonszolni a kijáraton.
Ketten vitték és egy meg kísérte, kifele JaeHyot, aki épp hogy tudta mozgatni a lábait a sok agysejt piszitó alkohol után.
- Ne essen le a kapucni a fejéről! - szólt Taeil és elővette a telefonját taxi híváshoz.
- Baszki JaeHyo ne dülöngélj! - sziszegett MinHyuk.
- Támaszuk neki a falnak! - és vonszolta már is Pyo a hyungját.
- N-Ne rohanj! - esetgélt a táncos, társa cipelése miatt.
- Maradjatok itt, megkérdezem Taeil hyungt, hogy mi lesz - mondta a maknae és ott hagyta őket.
JaeHyo ránehezedett MinHyukra, akinek már sajogtak a vállai és karjai.
- Akko most haza fele?...
- N-Ne beszélj! Dög nehéz vagy! - szorította össze fogait MinHyuk. - Van a zsebedbe kilenc vodkás üveg??
- Dehogy! Nem vodka!
- Ezer bocsánat! - emelte fel a kezeit, mire JaeHyo által falhoz lökve végezte. Meglepődött, ahogy az ittas a derekánál átkarolta egyik kezével és magához szorította. B-Bomb megremegett, ahogy a nyakába bújt a másik, csukott szemekkel. Szótlanul tűrte, de nem tetszett neki a dolog. A visual másik keze is hátra került és onnan lefelé csúsztatta, egészen addig, míg bele nem tudott markolni a társa fenekébe:
- Nyugi! - kapta fel a fejét MinHyuk és megragadta JaeHyo kezeit. - Nyugi van!
- Kinek!? - csuklott el a hangja és kómásan kinyitotta szemeit, hogy mélyen a fiúra nézzen. - Má' én se értem.... Mié' kivételezek veled? - motyogta, de a társa aligha értette.


B-Bomb POV

Leszorítottam két kezét, mire õ mellém csapódót a falnak. Felhajtotta a fejét:
- Mié'? Mié'? - hajtogatta párszor, mire én ellengettem és fokozatosan lejjebb csúszott, végül leült a koszos földre.
Taeil és P.O jöttek vissza hozzánk:
- Az alkohol hatása alatt van - jelentettem ki sóhajtva.
- Lesz is õ, holnap délig! - guggolt le Taeil JaeHyo mellé.
- Az alkohol hatása alatt lesz??
- Te meg õ alatta...
- Mi van!?? - ugrottam fel erre a kijelentésre. - Holnap délig ezer százalék, hogy nem!!!
- Nézz rá, õ Ahn JaeHyo. Nézz rá és értékeld át a százalék számításod... - állt fel Taeil és hátrébb lépet párat a visualtõl.
- Hyung... Te ennyire ismered JaeHyot?... Vagy... - kérdeztem rá, mert már nem bírtam kíváncsiságommal. Csak ránézett a földön ülő arcára és mintha sejtené, megjósolná a jövőt. Vagy a JaeHyohoz hasonló embereket tanulmányozza vagy JaeHyoról tudd sokat. Ha a második, akkor nagyon közeli kapcsolatba kell, illetve kellett, hogy álljon vele. Csak, milyen kapcsolatban? Ez itt a kérdés. De látom, hogy nem akar feleletet adni. Muszáj hagynom... AISSH Ha a nyulakról beszélgetnénk, nem lenne ekkora feszültség bennem! A végén tényleg megrémülök attól a ténytől, hogy JaeHyo bármikor leteperhet!!
- Taeil hyung-ah, direkt ijesztgetsz?... - kérdeztem pusmogva szomorúan.
- Taxi! - szólt nekünk P.O, aki figyelgette, hogy mikor jön a kocsi. - Mi is velük megyünk? Haza megyünk?
- Hát... Jihoékat inkább nem hagynám itt, szó nélkül, szóval miattuk...
- Akkor... - mondtam, miközben talpra állítottam JaeHyot. - Ha valami gáz van, hívhatlak, Taeil hyung? Ha már ennyire bizonytalanná váltam miattad ehehehe....
- Hja és bocs, de tudod - vonta meg a vállát. - Vigyázz vele.
- Nálam lesz a telefon... Még ha nem is tudnálak téged, vagy egyéb védelmezőt hívni, persze NEM állatvédelmezőre gondolok! A mobilommal majd fejbe verem!
- Hát... mint ne mondjak - köszörülte meg a torkát. - Ha nincs tökéletesebb terved... Az is megteszi!
Ahogy P.O segített betuszkolni JaeHyot a kocsiba, utána én is elhelyezkedtem mellette és további jó szórakozást kívántam nekik, úgy indultam haza a visualel.
Amíg én az éjszakai város fényeket néztem, õ az ölemet. Csak bámulta, mi helyett bele feküdt volna. Kezei lelógtak, mint egy rongy babának és lábai erőtlenül remegtek. Belegondoltam, hogy ilyen szelíd állapotába -még ha a kijáratnál próbálkozott is- nem árthat. Nem is félek tőle! csak Taeil beszéli belém! Nem kell ettől az örültül remegnem!
Mikor megérkeztünk, kilátástalan volt, hogy egyedül mégis mitévő leszek. Van lift, de odáig is nehéz lesz elcipelnem... Fizettem és kiszálltam a taxiból, majd visszafordultam, kezemet JaeHyo felé nyújtva. Rákapott a csuklómra és egyéb dülöngélés nélkül ki tudott jönni a kocsiból. Meglepődve álltam ott előtte. Józanabb lett, vagy mi? Józanodik?
Szemeit kinyitotta és karját kinyújtva, felém emelte. Ujjaival meg nem pödörte a fülemnél lévő hajtincsem, mire én sóhajtva lecsúsztattam az eddig kilétem rejtekét szolgáló sapkámat és elfordultam JaeHyotól, úgy haladtam befelé a dormba. Gondolom, ha a taxiból ki tudott szállni, a liftig is el képes gyalogolni.
Hívnom se kellett a felvonót, már itt volt lent. A gombbal kinyitottam ajtajait és a lift csengőével együtt futásra is felfigyeltem füleimmel.
- Mi a...!??? - fordultam hátra, ahogy láttam JaeHyot kocogni erre fel. Előttem szaladt be a kabinba, de megvárta, hogy a szintet én nyomjam meg. - Miért sietsz? - kérdeztem meg, mire nem válaszolt. Ezek szerint, nem józan. Ha józan lenne már rég szófosásba szenvedne és nem abba, hogy a szobájába siessen.
Remek képességeimmel a sötét folyóson keresgélve is megtaláltam a kulcsokat és halkan kinyitottam dormunkat. Úgy sejtem, YuKwon nem ment sehova, szóval itt van és lehet, hogy alszik. Pisszegtem JaeHyonak, aki utánam lépegetett befelé, ugyan olyan lassan, mint én. Levettem kabátomat, míg ô a fogasok előtt megállt és lehajította kapucnis pulcsiját, kibújt a cipõibõl, majd a pólójához nyúlt.

- JaeHyo... - néztem rá, mint egy hülye, ahogy a fehér trikójával szemben találtam magam - A fogasok nem zuhanyrózsák, te eszetlen... A fürdő arra van - mutattam. - Oda bent folytasd a gatya lehúzással! - csaptam kezeire, ahogy az nadrágövénél munkálkodott. Lassan rám nézett, ami miatt kirázott a hideg. Fázni kezdtem. - JaeHyo?... - hátráltam tőle, miután sikerült kilépve cipõimbõl. Rossz érzésem van! Hozzám hajolt én meg csak belebámultam az előtérbe.
Erősen megragadta egyik csuklóm, úgy emelte fel a másik kezével az állam. N-Nem félek! Hiába ver a szívem gyorsabban az átlagnál. Nincs okom a rettegésre. Behunytam szemeimet és lehiggadtam. A dobannások mellkasomba lelassultak, normális volt, de újból furcsává vált, ahogy számon szokatlan nyomásra lettem figyelmes.
Nem mertem kinyitni a szemeimet. Tudom látvány nélkül is, hogy JaeHyo megcsókolt. Államról a tarkómra vándorolt keze, úgy nyomott magához. Hibás vagyok, amiért nem löktem el. Hibás, amiért hagyom magam, mert abban reménykedtem, hogy csak csók kell neki. Beláttam, hogy tévedtem, mikor JaeHyo kézen ragadott engem és a szobája felé vonszolt. Nem ellenkezek... Pedig kéne!
- JaeHyo... Részeg vagy... - suttogtam neki, ahogy leültetett az ágyra. Minek is mondom? Úgy se fogja fel. Részeg vagy! Nincs is jelentősége, mi?... Aaish miért az egyik legerősebbel itta le magát? Vigyáznom kellett volna rá... 
JaeHyo levette magáról a trikót, majd az én pólómra nézett, amit szintén két kezével fel csúsztatott,hogy levegye rólam. 'Nem tudom, mi lesz' sóhajtással beletúrtam a hajamba és engedtem, hogy hanyatt fektessen az ágyán. Tenyerét meztelen hasamra helyezte.
- Nyomkodni nem akarod, te, barom!!? Csak tonikot fogyasztottam, hála - sóhajtottam, miközben társam ujjai egyre feljebb vándoroltak, amik eléggé cirógató hatásuk voltak, szinte már csiklandozott.
Nem tudom pontosan mit várhatok tőle. Elég nyugodtnak látszik. Lehet, hogy még nem indult be? Remélhetőleg, nem is fog és bealszik a lassúságtól. Ehh álmodozok itt... JaeHyo részegen se engedne el senkit, aki már az ágyán van elterülve. Így engem se fog, hisz önszántamból süllyedtem a párnái közé. JaeHyo fölém mászott és számhoz hajolt csókokért, amiket meg is adtam neki, mi több átkaroltam tarkójánál. Láthatóan élvezi a kényelmes helyzetét. Meleg leheleteit érzem, akárhányszor eltávolodik egy hajszálnyit, amiért be akarja csempészni nyelvét a számba, de nem engedem neki. Ettől eltekintve vissza-visszacsókol, vadabbul, éhesebben.
Nem merül fel bennem a kérdés, hogy; Mi a francokat művelek most? Mert, ha felmerülne, akkor a mély és hosszú filkózásomtól azt se venném észre, ha JaeHyo hatodszorra elélvezne. Azt tudom eddig csak biztosan, hogy ezt, amit teszek, megfogom bánni. De, hogy miképp? Azt még nem tudom. Nem tudhatom. Ahogy azt se, hogy JaeHyo mit is szeretne most.
A nadrágövemrôl teszi le-fel a kezét. Combjaimnál simogat, majd visszaemeli szíjamra tenyerét. Ezt úgy ötödszörre, mire én magam nyúltam gatyámhoz és elkezdtem le-letolni. Részeg JaeHyon nem igazán látszanak az érzelmek. Nem tudom, hogy izgul és azért lesi, hogy lejjebb húzom, vagy csak bámul. Mindenesetre, kicsit se szeretném, hogy nézegesse azt a szervem! Kjhee te jó ég! Soha!
Beletúrtam hát hajába és ezáltal tekintetét felszegte rám. Sötét szemeibe épp hogy utat lehet téveszteni. Elmélyültem benne... Megfejthetetlen; Ahogy nézz, amit csinál, amiért csinálja... Nem értem és nem is tudok rájönni, hogy miért. Ahn JaeHyo, a megtestesül rejtély. De mért is akarom én megfejteni?
Pislogtam mozdulatlanul, kezeim készenlétbe álltak nadrágomnál, Ô rám figyel, én rá és... Nem történik semmi. Lefagytunk. Akaratom kívül elmosolyodtam. Ez vicces!! Vajon õ gondol valamire?
- Felőlem - mondtam nevető hangon - Aludhatunk is, ha nem csinálunk semmit.
JaeHyo meglökte csípőét, így még jobban éreztem merevségét. Hjaaa, hogy még is akar ágybunyót!?
Kibújtam nadrágomból és JaeHyo farmerjához nyúltam.
- L-Legyünk akkor túl - néztem el kicsit elpirulva, ahogy vetkőztetni kezdtem őt, értelem szerűen nem kívántam az fele fordulni. Mikor éreztem, hogy úgy-ahogy lecsúsztattam róla mindent, átkaroltam hátánál és lehúztam magamhoz. Ahogy összeértünk felsikítottam rekedt hangon! - Rossz ötlet! Rossz ötlet! - másztam ki alóla. - Basszus! Ez mégsem olyan, mint gondoltam - haraptam ajkaimba. Azt hittem, semmi furcsa nem lesz, ha most lefekszek vele. Csak egy éjszakás kaland lesz, amit mások is csinálnak. Ô úgy se fog emlékezni rá, engem meg hidegen hagy. De mégsem vagyok rá képes! Nem hittem, hogy így visszariadok a saját tettemtől. - Ohh te jó ég!! - temettem arcomat két tenyerembe, szégyeneben, miközben felhúztam magamhoz lábaim, úgy ültem az ágyon. Nincs folytatás... Hagyjuk... Szégyenlem, de... Megfutamodtam! Visszavonultam! - Durvaa... - sóhajtottam, kezeimet letéve és elhatároztam, hogy összeszedelődzködök és minél hamarabb elhagyom JaeHyo szobáját. Rátámaszkodtam egyik oldalamra és készültem kimászni az ágyból.

8-Block-B: Dráma

A fiúk kérdőn néztek a kora reggel elment, majd megérkezett leaderre.
- Csak sétáltam - intett a többieknek. Az elvesztett verseny miatt, elbúcsúzott a sapkától, amit Niel csórt el, majd, ahogy kiderült, CAPnek vette.
- Jól tudom, hogy a túra miatt, most szabadnapokat kapunk? - tette állához kezét Kyung.
- Így van!!! - csettintett Zico és leült az előtte szóló mellé. - JaeHyo!!
- Mi van!?? - nézett fel tányérjából, a falatot lenyelve. - Mit követtem el? Ezek a csirkecombokat te vetted?? - mutatott az előtte lévő ételre, amit a hűtőben talált becsomagolva.
- Azokat én vettem - emelte kezét B-Bomb a visual vállára. - De hagyd csak. Megeheted!
- Komoly? - nézett fel csillogó szemekkel száját szalvétával megtörölve.
- Akkor már én is!!
- Nekem is!! - nyúlt a combokért P.O és Zico után meg a többiek is.
- Hé!! De MinHyuk nekem adta! - nyafogva dobta JaeHyo a leader felé összegyűrt szalvétáját.
- Inkább figyelj! - rágcsált Zico. - Hány csajod dolgozik kurvaként jó bulizós helyeken?? El kéne menni valahova!
- Höhöhö hát nem egy - mosolyodott el a kérdőre vont. - Most egy telt házas party készülődik ott kint, a francba, Gangnam határán!... Szerintetek?... Érdemes lenne megnézni?...
- Mi az hogy - bólintott Kyung és a szembe ülő U-Kwonnal lepacsizott.
- Mindenki? Taeil, MinHyuk?
- Most... Hát jó. Felőlem - vonta meg vállait a táncos.
- Megyek, legfeljebb, ha nem érzem jól magam haza jövők - felelt Taeil is.
- Ma lesz - vette elő a telefonját. - Tizenegytől. Felírassam akkor magunkat?
- Ma? Nem lehet, hogy már betelt a lista?...
- A csajszi, aki ott dolgozik, simán elintézi! - helyeselt JaeHyo, hogy nem kell a-miatt aggódni.
- Akkor hívd, hívd - mondta U-Kwon sürgetve a másikat. - Meg kérj tőle időpontot, magadnak! - viccelődött, amin csak páran nevettek, mert JaeHyo arcán lévő lágy mosolyon akadt meg a többiek szeme.
- Az estémet nem vele szeretném élvezni, igaz MinHyuk? - nézett fel a táncosra, aki tarkón vágta erre a félre érthető szövegért.
- Fogd vissza magad, JaeHyo hyung! B-Bomb velem lesz a tánc ördöge! - állt a társa mellé U-Kwon.
- Az én ördögöm is lehet - mosolygott szüntelenül JaeHyo.
- Sok mindent szeretnél magadnak, de mint mást se, ördögöt se kapsz - feleselt fintorogva.
- Miért? Mi fog meggátolni? Vagy talán, Ki?
- Úgy beszélsz, mintha MinHyuk hyungnak nem lenne ellenvetései! - röhögte ki hyungját.
- És ha vannak? -  JaeHyo kezdte elveszteni a türelmét U-Kwon szavait hallgatva. - Ne zaklass!!
- Én és a zaklatás!?? Hol élsz te? Hja tudom!! Egy olyan világba, ahol azt hiszed, mindent megkaphatsz!!
- Miért mondasz ilyeneket!!?? Basszus már!
- Zavar az a ostoba naivságod... - biggyesztette ki száját és lenézte széken ülőt.
- Ok nélkül belém kötsz!
- Épp elég okom van rá.
- Szállj le rólam, jó? Még ha csak sejtem is, mi bánt vagy zavar téged, nem tudom, hogy miért pont téged!?
MinHyuk szótlanul nézett hol az egyikre, hol a másikra. A többiek meg egy kupacba tömörültek.
- Nem értem. Mi folyik itt? - kérdezett rá Kyung a dolgokra.
- Letudjuk vonni, hogy JaeHyo rá akar hajtani MinHyukra - felelt Taeil tudálékosan.
- De YuKwon hyung ezt nem szeretné. Gátolja - folytatta Pyo.
- Igen - bólintott Taeil. - Ez meg egy drámai konfliktus; Két ellentétesen gondolkozó fél összetűzése.
- Mintha... Összevesznének MinHyukon!?? - esett majdnem hátra a leader, ahogy leesett neki a dolgok rendje. A belső háborút meg kell állítani, minél előbb, tudta jól a csapat irányítója és felállt a székről.
- Nem tartod visszataszítónak magad?... Nem érsz te olyan sokat, mint gondolod. Kevesen siratnának, ha megszűnnél létezni.
- YuKwon!!! Mássz ki JaeHyo képéből! - hangzott  az utasítás Zicotól.
- Azt akarod, hogy pofon vágva terülj ki a padlón!?? - állt fel JaeHyo, folytatva a kakas viadalt.
- Az izmaid semmit sem érnek!
- És még te mondod, hogy ostoba vagyok!! Ezen besírók!
- Hagyjátok abba! - szólt ismét Zico, az asztalra csapva.
- Hé! Leesik a tányér, hyung! - fogta meg az edényt P.O.
- Leesik a vércukor szintem ettől az embertől - drámázott U-Kwon és hátralépet B-Bombhoz - Mész ezekkel bulizni??...
- Persze, hogy jön MinHyuk! - válaszolt JaeHyo.
- Te nem akarsz, YuKwon?... - kérdezte finoman Kyung.
- Elment a kedvem... - felelte, majd további szó nélkül bement a szobájába.
- Mióta lett ilyen lobbanékony??? - nézett a többiekre Zico.
- Ti is láttátok, hogy ő kezdte, nem?
- Hjam... - adtak igazat JaeHyo kijelentésére.
Azzal feliratkoztak hatan és rendeltek taxit estére. Utána; mintha mi sem történt volna az előbb feloszlottak és elfoglalták magukat estégi, vagy épp készülődtek. De nem mindenki tett így; JaeHyo, az egyik civakodó fél, az asztalnál ült továbbra is, ugyan ott és egy üveg poharat döntögeted ujjaival, unalom űzés gyanánt. Mintha játszana azzal, de mégse, hisz mikor valaki játszik, akkor nem vág savanyú, gondterhelt képet. S JaeHyo legörbült szájjal bámulta szüntelenül az ürességet, a víz helyett. Az a pár csepp is - mi ott maradt - hamarosan eltűnik. A hangokat is figyelmen kívül hagyta. Nem reagált, ha a háta mögött elsétált Zico vagy P.O. Nem fordult hátra. Jobban magánkívül volt, mintha aludt volna. Szemrebbenése sem volt. Párszor pislantott, de arc kifejezése nem változott. Ujjai és az alatt lévő üveg mozgott, meg néha-néha aprócskákat hintázott a széken, épp hogy felemelkedett a két lába.
Zico érintette meg a vállát legelőször:
- Mindjárt indulunk. Ebbe jössz? - célzott az öltözékére.
JaeHyo nem felelt.
- Én is jövök veletek... - hallatszott közbe MinHyuk hangja, aki a leaderhez szólt.
- Igen.
- Mi igen? - kérdezett vissza Zico, a visual határozott válaszára.
- Ebben az öltözékbe jövök - mondta és játszott tovább a pohárral.
- Egy kicsit szokatlan, hyung - pusmogta P.O, ahogy kijött Taeilel a szobából.
- JaeHyo... Jó szarul érzi magát... - jelentette ki a legidősebb, ahogy végig mért az asztalnál alonézóra. - Elfog a nevetés, ha belegondolok, hogy egy srác miatt!... B-Bomb! Kicsit, gyere - fonta karba kezét. - Mond, tudod, hogy mi történt?
- JaeHyoval és YuKwonnal?... Őszintén... Próbáltam követni őket, de konkrétan nem tudom. Nem tudom, hogy mi történt most.
- De azt látod, hogy JaeHyot megviselték az igaz szavak, mert egy álom világban élő, naiv köcsög, de...
- Taeil-ah - állt fel a székről elgémberedett tagjaival JaeHyo és kérlelő tekintettet vetett az általa szólított énekesre, hogy legyen szíves abba hagyni, így is lelki hullának érzi magát, nem kell még egy vagy kettő lapáttal rátennie.

A lépcsőn fordult le már Zico Kyunggal, mikor Taeil az ajtót zárta:
- Miért siettek? És ha szaltóztok egyet? A taxi inkább a kórházba menjen?
-  Ha rájuk nézz a sofőr, úgy is az elmegyógyba viszi őket - mondta semleges hangulattal JaeHyo, aki MinHyuk után sétált le a lépcsőn.
- Még most sincs jó hangulata hyungnak - súgta P.O a mellette jövő Taeilnek.
- Talán belátta, hogy semmi esélye MinHyuknál... Még ha nagyon szeretné is. Tiszta bonyodalom.
- Hm?
- Egy drámai alapszituációból váltak ilyenné a még drámaibb események... Tudod, mi volt az alapszituáció? - fordult Pyohoz.
- Hát az, hogy...
- Hogy elváltam JaeHyotól, így ő most másra hajt. értelem szerűen... - jelentette ki felsóhajtva és egyre közelebb került az emlegetetthez, JaeHyohoz.
- Ohhhh Hogy-hogy hozzám merészkedsz? - nézett a visual a társára.
- Ne gondold, hogy félek tőled, chõ! - húzta ki magát. - Most is egy jámbor paraszt vagy.
- Hjaaa búval baszott paraszt vagyok.
- Örülök, hogy a szexuális életed rendbe van... Pyo! Fogd be a füled! - nézett hátra Taeil, majd vissza a beszélgető partnerére. - Mi a jó életet akarsz MinHyuktól? Komolyan mondom... Nem értelek.
- Nem értesz?... Mit nem értesz?
- Ha leakarnál feküdni vele, már rég megerőszakolva lenne.
- Épp ez az!!... Nem akarom megerőszakolni!
Taeil hirtelenjébe fulladozni kezdett röhögésétől, majd köhögni, mire szájához szorította kezét. P.O meglepődött, de látta, hogy minden rendben, úgyhogy tovább tartotta tenyereit fülein. JaeHyo meg elnézte mind ezt a legidősebbnek, aki végül még mindig kuncogva jegyezte meg:
- Te kivételezel vele! Röhej! Szereted őt! - próbált fel-felegyenesedni, végül nagy levegőt véve újra megkérdezte, hogy most már választ kapjon: - Mit akarsz MinHyuktól?
- Foglalkozzon velem?... Törődjön velem?... Szeressen engem?...
Taeilnek elállt a szava. Ez nem a megszokott JaeHyo.
- De megváltoztál, hallod!
- Mondjam azt, hogy igyekszem?...
- JaeHyo... - pislogott Taeil a félmosolyú paraszton, aki egy pillantás alatt lehagyta őt a lépcsőházban. - De fura... - állt meg, mire Pyo is, elengedve füleit:
- Mi az, hyung?
- JaeHyo, nem JaeHyo...
- És akkor az baj? Jó vagy rossz?
- Nem tudom... Ha inni fog és végül még is csak arra jut, hogy megerőszakolja MinHyukot, bőgni fogok a röhögéstől és a siralomtól - motyogta. - De igaz, hogy MinHyuk is erős alkatú férfi, megtudná állítani, ha tudná, hogy pontosan mit is akarnak vele tenni. Igaz-igaz, szólnunk kell neki!
- Miről beszélsz, hyung?
- Ha a partyn együtt látod, JaeHyot MinHyukkal, szólj, oké? Úgy is veled leszek.
- Velem?
- Persze hogy! Miért lennék nélküled??
- Csak arra gondoltam, hogy szeretnél csinálni valamit a partyn...
- Kinek nézel? Kikapcsolódunk ott és nevetünk a sok részeg gyereken! - mosolyodott el Taeil, ahogy P.O is, bólintva.

A következő pillanatban meg már a taxiban ültek mindannyian. JaeHyo az anyósülésen, míg a többiek szétszórtan hátul... Szó szerint!
- N-Nem akarom megkóstolni a talpad, Kyung!!! - kiáltott Taeil a nagy kanyarba, amiben mindenki dőlt. Kyung védte volna magát, de nem tudott megszólalni, amiért Zico a nyakába fekve esett rá.
- Pyo, Pyo... Nem akarlak megbántani, de nem vagy egy könnyű teremtés. Fájnak alattad a lábaim! - sipítozott B-Bomb.
- Fog még neked más is fájni! - szólt a legidősebb neki, mire JaeHyo a visszapillantó tükréből hátra nézett rá:
- Taeil hyung!...
- HEE? Jól hallottam? - kapta fel a fejét Zico, épp a lelkét kilehelő Kyungról feltápászkodva. - JaeHyo, hyungnak szólította Taeilt? Neeeeee Ez tök ritka! Mi lesz még ma?? - csillant fel a leader szeme és Kyungra szegezte, aki pirulva ordította vissza:
- Nem-nem! Nem lesz semmi! És Taeil hagyd már a lábamat! Eltöröd!!
- Bocs, de útba van...
A sofőr már nem tudta megállapítani, hogy ezek most mennek a partyra és alapból hülyék vagy most mennek vissza a partyra, mert ott hagytak valamit (netán valakit) és holt részegek. Nagy örömére oda értek a célhoz és kitehette őket!
Kyung kiesve a kocsiból futva állt be a sorba, de mivel a listán első helyen szerepeltek (JaeHyo barátnője miatt), azonnal betudtak menni.
- Ne igya senki részegre magát - szólt a leader és eltűnt Kyunggal együtt.
- Ezek voltak az utolsó szavai! - szipogott fel P.O.
- Kyungnak meg azok, hogy ne törjem el a lábát... - vetett keresztet Taeil. Ô és a maknae, együtt mentek a lépcső felé, mert felülről jobb nézni, hogy milyen nevetséges dolgok zajlanak. Felérve egy kis csapatnyi barátnő állította meg P.Ot, amiért felismerték őt.
- Maradjon titok, hogy itt vagyok - kacsintott Pyo és barátságosan aláírta a lányok pólóját, miközben Taeil kapucnijában rejtőzködött. Ezt a módszert használta Kyung is és JaeHyo is, míg Zico és B-Bomb a sapkát választották.
- Oké minden? Itt követsz, mintha hozzám lennél kötve... - mondta MinHyuk a társának.
- Utánfutónak érzem magam.
- JaeHyo, fel a fejjel!
- Nincs kedvem - lépett közelebb, majd fehér kapucnis fejét a fiú vállára döntötte, miközben kezei zsebre téve pihentek. - Fent van egy kör alakú bár... Feljönnél velem?
- I-Igen - válaszolt tétován és megvárta mire JaeHyo leemelje róla a fejét.
Egy jól kivilágított kör pult hívogatta vendégeit. A kerek asztal részegei! Volt bőven hely, mert sokan lefordultak már a székről. JaeHyo is elhelyezkedett és a pultos azonnal felismerte őt, köszöntek egymásnak, míg MinHyuk is leült mellé. A visual kicsit értetlenül fordította fejét társára:
- Itt maradsz?... - kérdezte szomorú hangsúllyal.
- Mindegy, nem? - vonta meg vállait B-Bomb, aki úgy gondolta, sőt, biztos volt benne, hogy JaeHyo addig fog inni, míg nevének kezdő betűjét tudja. Ebben a savanyú állapotban ehhez kezdene, így MinHyuknak kell tennie a beteljesülése ellen.
- Fizessek neked valamit? - vonta kérdőre újra és fejét lehajtotta a pultra.
- Tonik jól esne, de ameddig ilyen rohadt kómás és bánatos fejet vágsz, elmegy az életkedvem, inkább szomjan halok!
- Nem tudok mosolyogni - dörzsölte meg az arcát JaeHyo és a pultosnak oda kiabálta, hogy mivel kívánja elinni az eszét.
- Bírod az erős italokat?? - kérdezte gyanúsan MinHyuk.
- Nem, de leszarom. Belefojtom magam.
- Hehehe... Mellettem ugyan nem!!

JaeHyo hirtelenjében kapta fel a fejét a pultról és füléit hegyezni kezdte társa hangjától, illetve a mondatától, amit hangoztatott. Kábult tekintete eltűnt, ahogy behunyt szemeit kinyitotta. Éberen fordult MinHyuk felé. Határozottan nézett az előtte lévő sötét szemekbe, mikben a fények szétszórtan tükrözöttek. Szépnek, kifejezetten élbűvölőnek tartotta a látványt. Ha eddig fel is volt dúlva legbelül, most lenyugodott, míg a táncos csak kényelmetlennek érezte a helyzetet, ahogy 'bámulják' őt, gyönyörködnek benne.
JaeHyo pislantott és szóra nyitotta száját. Elcsuklott hangon kérdezte meg MinHyuktól, amit pár perccel ezelőtt is:
- Tényleg mellettem maradsz?...
- Azért, mert olyan hülye vagy, aki képes a földön kikötni lemészárolt agysejtekkel, amiért szimplán rossz kedve van! Ne légy ilyen JaeHyo! Maradj olyan hülye segg, amilyen! A nevedet se, a szorzó táblát se akard elfelejteni! Ne légy rossz kedvű...
- Ne legyek? Legyek jó kedvű? Szeretnéd, hogy jó kedvű legyek? - egyenesedett fel JaeHyo.
- Szeretném... - bámult le a pultra MinHyuk, ahova az  italokat rakták le nekik. JaeHyo már szorgosan kezdte jóízűen kortyolni. - L-Lassíts már! - kapott a visaul kezéhez, aki lágy mosollyal letette a poharat. MinHyuk meglepődött, majd fejét rázta - De egy hülye vagy!...

JaeHyo rápaskolt a másik combjaira, majd rajta hagyta kezét.
- Sajnálok mindent.
- Mi van??
- Csak azt mondtam, hogy sajnálom a rossz kedvemet, hogy van!... Tégy róla, hogy eltűnjön, jó? - kezdett visszatérni az eredeti énje.
- M-Mégis hogy?? - rázta át a hideg MinHyukot, ahogy a combján nyomást és cirógatás érzett.
- Jobb, ha nem mondom! - kacagott fel enyhén és kért még egy pohárral az előbbi szeszből.
- Még ha nem is mondod, tudom, mire gondolsz aaaishhh!!! - pirult el MinHyuk fejét fogva, hogy ne merje elképzelni, mire vágyik JaeHyo, aki közben egyre ittasabb állapotba került, amiért csak úgy le-lehúzogatja a teli poharakat, mint ahogy az éjszakákon szokta a partnereiről a ruhákat.