6 BTS: Könnyek a testen

V POV

Álmomban, Hoseok meleg teste ölelt át. Láttam magunkat; Egy ágyban; Átkarolva. Olyan kellemes érzéssel töltött el ez az éjszakai képzeletem. Szomorú is voltam, mikor felébredtem.
Eleget agyaltam ezen és úgy döntöttem, nem teszem ki kétségeknek magam. Nem utasítom el azt a tényt, hogy szerelmes vagyok. Ezt megállapítva, így reggel, csak néztem magam elé az ágyban , nagyokat fellélegezve.
Igen, ez volt a reggel, s ez a nap is gyorsan eltelt a banda számára. Elég ostobán éreztem magam Hoseok mellett az autóban... Mindig, amikor nem figyelt rám én csak szerelmesen mosolyogtam rá. Ennyi telik a bátorságomból?? Hát nagy szám vagyok....
Haza érve beszélgettem is vele, de csak barátilag. De volt egy olyan érzésem, hogy J-Hope feszülten tartja vissza magát. Most így elmerengve, nem is lett volna baj, ha rám veti magát. De hát utólag agyalni könnyû....
Már késô este volt, mikor elköszöntünk egymástól. Épp mentünk mindketten a saját szobánkba, mikor előttünk kilépet a fürdôbôl Jin hyung egy száll törülközőben szokása szerint. Megálltam és félig-meddig elfordítottam a fejem hyung meztelenségétől. Viszont J-Hope nem ezt tette, halkan füttyentett egyet, s mikor Jin hyung elindult ô is utána settenkedett. Csak néztem csodálkozva felé.
- Add meg magad! - ordított fel J-Hope és énekes társam mögé ugrva átkarolta ruha nélküli vállait. Jin felkiáltott ijedten. Egyik kezével a csipôén lévô törülközőt, a másikkal J-Hope karját ragadta meg rémületéből. Majd óriási dobbantást hallottunk, mire én is megrezzentem. Jimin lépet ki a szobája ajtaján és sötét tekintettel nézet J-Hope szemeibe:
- Nem gondolod, hogy túl vakmerô vagy!? - csikorgatta a fogait és izmait megfeszítve, ökleit ütögetni kezdte egymáshoz, ami közé Hoseokot nyugodt szívvel elképzelte.
- Jin selymes teste kéne, ami most az én kezem alatt van? - nevetett J-Hope és ujjait végig húzta Jin kulcscsontján.
- A "selymes teste" az én tulajdonomban van, ha nem tudnád te f*sz fej! - vicsorított dühösen Jimin, majd hercegnôje szemeibe nézett. Jin bólintott, majd egy nagyot rúgott háta mögé J-Hope lábába.
- Kerüld az érintkezést... - szólt halkan az énekes, amíg eddigi fogva-tartója fájdalmasan felszisszent:
- Veletek még viccelôdni se lehet!?... - s lassan leült a földre lábszárát dörzsölve. Cipô nélkül rúgtak belé, még is úgy fájt neki, mintha hegymászó sarokkal rendelkezô lábbeli taposta volna meg.
- Túl szexi vagy - nyalta meg saját ajkait Jimin, ahogy szerelme közeledett felé.
- Úgy gondolod? - pislogott hidegen és elment Jimin mellett az ajtóban, be a szobába.
- Mi ez a hangnem? Azt akarod, hogy leteperjelek? -  s ezzel magukra csukták a bejáratott.

Hát igazán érdekes volt! Fújtam ki magam. S mérges tekintet vetve Hoseokra a szobámba mentem lefeküdni.
Ahhh miért kellet ezt most J-Hope? Miért tapiztad Jin hyungot? Játékból vagy tényleg a jó testére mozdultál? Miért mondtad nekem akkor, hogy halálosan belém szerettél? Töröm itt a fejem, mert úgy érzem fáj a szívem....
Beköszöntött a másnap és nekem sírhatnékom van, főleg ha Hoseokra gondolok. Sokára értünk haza. Bezárkóztam a szobámba és könnyeimnek szabad utat engedtem. Zokogtam, de nem bőgtem! Jól kisírtam magam, minden szomorú dolgon, ami eszembe jutott. Leginkább Hoseok miatt csöpögtek le a padlóra sós ízû cseppek az arcomról, s ha nem adtam ki hangot, akkor hallottam is, ahogy leérkezik. Eléggé kiszáradtam, de jobban éreztem magam! Lenyugodtam és kisurrantam menedékembôl inni valamit. Épp visszafordultam már, mikor J-Hope állt elôttem. Lélegzetem hirtelenjébe megszűnt...
- A szobádba vagy zárkózva? Miért? - fogta meg a vállaimat, majd közelebb hajolt és vizsgálni kezdte az arcomat. Végig nézett rajtam és simogatni kezdett orcámnál - Te sírtál... Vörösek a szemeid - Felugrottam és elfordítottam a fejem. Bőrömön is érezhette biztos, hogy nedves - Fáj valamid? Rosszul vagy? Miért sírtál? - tette fel kérdés sorozatát, mire én beleharaptam ajkaimba és akaratomon kivûl újra elkezdtek folyni belőlem a könnyek Hoseok elôtt. Megakartam dörzsölni gyorsan a szemeimet, de ô megelôzve lágyan letörölte ujjaival a cseppeket: - Még is mi a baj? - suttogta. Válaszoltam én volna, ha nem zokognék. Ahogy hangom a sírástól elcsuklott, abban a pillanatban kezdett J-Hope közelíteni ajkaival, majd lágyan és higgadtan megcsókolt. Nem ellenkeztem. Ahogy visszaegyenesedett közelebb húzott magához és fejemet a mellkasára nyomta. A könnyeim kezdtek elállni. - Mond miért sírsz? - kérdezte halkan a fejemet simogatva.
- Jin hyungot jobban szereted, mint engem. Ha ô nem lenne Jiminnel, akkor a választásod rá esne és nem rám. Én csak pót vagyok!
- Ahh idióta - nyögött fel J-Hope és még jobban magához szorított. Kezei csípômhôz csúsztak és még annál is lejjebb.
- Tegnap, ahogy hozzá értél... Miért kellett előttem? - néztem könnyesen fel rá.
- Senkit nem ölelnék így, mint most téged.
- Hoseok... Jin hyungot akkor miért?....- markoltam pólójába.
- TaeHyung, te szeretsz engem.
- És ha igen? - vágtam rá. J-Hope erre csak elmosolyodott és elkezdet maga után rángatni a szobájába. Míg én a szemeimet dörzsöltem leültetett az ágyára.
- Ha szeretsz, ne szexeljünk, hanem szeretkezzünk - fogta meg a kezeim és lassan ledöntött. A hallgatásom beleegyezés. Készségesen átkaroltam nyakánál és megcsókoltuk egymást. J-Hope hideg kezével megérintette a testemet, majd szépen és finoman levette rólam a pólóm. Én engedtem, akár egy próba baba, csak bennem dúl az érzelem, nem úgy, mint egy élettelen tárgyba. Mikor Hoseok elengedte az ajkaim, nem sejtettem volna... álmomban se, részegen se, hogy nyalogatni kezdi majd a mellbimbómat. Hoseok játszik vele, mintha saját tulajdona lenne. Istenemre mondom, ez kínzás! Teljesen felizgat. Ide-oda rántom a fejem fogaimat összeszorítva. Kezeimmel képtelen voltam mást kezdeni; rátettem J-Hope fejére és nyomtam mellkasom felé ôt, hogy folytassa (ha már elkezdte.) Tátótt szájjal kapkodtam a levegôt. S mikor J-Hope úgy döntött, egy kicsit megmaszírozza férfiasságomat, én már teljesen kifordultam magamból. Hogy fokozza a hangulatot, bedurvult és nadrágomon keresztûl (még is éreztem), rámarkolt nemességemre. Nem egyszer felnyögtem:
- J-Jó... - sóhajtottam fel, amivel megleptem Hoseokot és ô abbahagyva a mellbimbóim nyaldosását, bedugta nyelvét tágra nyitott számba:
- Mond még egyszer - nevetett mosolyogva, majd összekulcsolta ízlelôszervûnket. Én meg csak gondoltam: Hjaj de jó fej! Mondjam még egyszer, főleg úgy, hogy az ajkaimon fekszik. Észlény! De, amit csinál... és ahogy csinálja... Istenem! Minden eszetlenségét megbocsátom neki! Hoseok, szerelmem mutasd meg mi az igazi élvezet!
Magamhoz öleltem szorítva. Feltűrtem pólóját, és ô  értve a célzást, levette magáról. Majd profin kiengedve az övemet és lejjebb húzta alsómat is. Ahogy benyúlt, lélegzetem elállt. Kényeztetni, érintgetni kezdte a már felágaskodó péniszem. Nadrágon keresztûl is felforrtam tôle, és így közvetlenül....
Szóhoz se tudtam jutni. Egy sima "jó"-t se tudtam kihúzni magamból, hangos nyögéseim közben. Annyira dobog a szívem. Kalapál! Azt se tudom hirtelen hol van ez a fontos szervem. Az ereimben mindenhol lüktet, a lábaimban, a hasamban, a nyakamban. Melyik is a bal oldalam? Ahh nem bírok most ezen gondolkozni, magamra nézni... elképzelni magam. Csak Hoseokot láttam és ahogy még jobban lehúzta nadrágom. A fájdalmas rész következett... Bedugta ujjait belém és én csak néztem. Semmihez se fogható érzés! Fáj, még is élvezettel tölt el! Mozgatni kezdte, én meg kéjesen nyögtem a tempóval, amit J-Hope diktált. Addig tágított, mire úgy döntött lerántja magáról nadrágját és belém dugja élvezettôl dobogó nemi szervét. Ahh túl durva volt! Túl hirtelen és vadul vágta belém. Már így is piros szemeimbôl a fájdalom könnyei csorogtak ki testemre, mi Hoseok erôs lökési irányítottak. Lábaim egyre feljebb emelkedtek, ahogy szerelmem döngetett az ágyban, kedve szerint. Kis játék szer vagyok... azaz dehogy! Nem vagyok az. Hísz ô mondta az elején, ez nem szex, hanem szeretkezés. Ebbe belegondolva érzékenyen és teljesen elmosolyogtam. Arckifejezésemből egy vak is kiolvashatja, hogy szerelmes vagyok!

J-Hope már utolsó lökéseinél volt, majd hirtelen kirántotta belőlem és a következô pillanatban egy folyékony dolgot éreztem hasamnál és lábaimnál.
- Mi ez a hideg? - kérdeztem halkan a szemkontaktust teremtve. J-Hope csak pirultan nevetett felém:
- Hát találgass.... - ahogy beindult az agyam, tudtam. Ah te jó ég! Hoseok annyira benne volt a szeretkezésbe, hogy még el is élvezett. Wow! 

Feljebb mászott arcomhoz. Közben az övéje az enyémhez dörzsölődött. Kényeztettet engem, ameddig ô nem érezte magán a fáradtságot. E napi éjszakám ultra perverzen sikerült, így Hoseok alatt.

5 BTS: Ösvény

J-Hope POV

Szerelmem~~~ Hányszor akartam így hívni TaeHyungot? Szinte mindig megfordult a fejembe. Ez azért van, mert hát egyszerûen beleszerettem. Ragaszkodni kezdtem a közelségéhez, miután megismertem ôt. Még akaratom se kellet, hogy a kisbuszunkban mellette kapjak törzshelyet. Lassan egyre többet tudtam meg róla (és ô is rólam), mert állandóan beszélgetünk egymással. Nem tudok elôtte titkot tartani; rákérdezz: "Mi van veled?" és belőlem már folynak is ki a szavak. Azt is elárultam neki véletlenül, hogy Jimin szerelmes Jinbe. Egyedül azt nem említettem szóul, hogy én szerelmes vagyok belé! Határozottan tudom, hogy az vagyok!
Előző napon azt a lehetôséget is láttam, hogy V is szeret engem. Igaz is, múltkor hazudtam neki, azt mondtam: "Lehet, hogy egymásba szerettünk." De részmerôl nem "lehet", hanem biztos. Akárhányszor arra gondolok, az elsô csókunkra, égek a vágytól, hogy újra turkáljak nyelvemmel V szájába. Annyira puha ajkai vannak, hogy csak olvadozni tudok, mint aki rögvest elájulna. Karjaimba akarom tartani ôt!

V POV

Nem tudom elfelejteni, ami Hoseok és köztem történt. De nem távolodtunk el egymástól. Továbbra is együtt vagyunk, csak úgy veszem észre J-Hope közvetlenebb velem, mint volt. Most is, ahogy itt járkálunk ketten az kihalt folyóson szünetben a lemezkiadónknál.
- Ne fogd meg a kezem - figyelmeztetôen néztem rá.
- De hát nem bírom ki melletted a semmit tevéssel. S most nem lát minket senki...
- Mit akarsz ezzel mondani? - emeltem fel a szemöldökömet.

J-Hope benyitott egy üres szobába, mintha érezte volna, nincs bent senki. Magával rántott engem és bezárta az ajtót.
- Most egy kicsit TaeHyung - kérlô hangon lépet felém és hirtelen átölelt. Élvezet telien bújt hozzám és érdekes hangokat adott ki magából. Figyelmes velem szembe, hísz betartja, amit mondtam. Ha jól emlékszem tegnap késô este említettem meg neki, "Ne legyen több csók." Bólintva megértette és azóta csak ölelget, nem adva fel a dolgot. Mélyen a zsebébe van a fehér zászló és én nem tudom onnan elôszedni, igazából úgy gondolom, nem is érdemes. Bírom én ezt. Ahogy szorítva ölelget magához és tapogat, mint egy perverz. Ahhh néha sajnálom ôt...
- TaeHyung... nem tudok ellent állni... - nehezült még jobban rám és a nyakamba hajtotta fejét. Megrémültem a hangnemétôl, tényleg olyan, aki halálhoz készül, ha nem kapja meg amit akar... - Bocsáss meg! - hátra lépetetett párat és én váratlanul egy szófába találtam magam. Tátott szájjal bámultam szótlanul. J-Hope fölém mászott és távolság tartást nem ismerve dörgölődött hozzám. De mikor hozzá ért a neme pontomhoz, nem hagytam szó nélkül magam:
- Mit képzelsz, hova nyúlsz? Ha nem tudnád az hozzám tartozik!
- Csak a csóktilalmat tûzted ki. Azt hogy eddig nem értem a péniszedhez, az már más tészta.
Ez váratlanul ért. Nagyon engedetlenül viselkedik most J-Hope... éreztem, ahogy a nadrág övem megfeszül.. Hoseok be akart csúsztatni kezeit az alsómba:
- Te elme beteg! - ragadtam meg kezét - Most hagyd abba! - hangsúlyoztam mérgesen... mégis tehetetlenül, alatta támaszkodva...
Egy ilyesztô mosoly suhant J-Hope arcára:
- Enged meg a csókolózást, vagy magam miatt muszáj leszek leszopni téged, ebben az idegen szobában.
- Hogy mit csinálni? - ijedtem meg elpirulva! J-Hope nagyon perverz most... Sarokba vagyok szorítva. Tétovázok a válasszal... Ha azt fogom mondani, hogy nem... akkor tényleg le rántja rólam a nadrágot és... a szájába veszi? K-Képes lenne rá? Nagyot nyeltem. Koncentráltam, hogy véletlenül se képzeljem el!
J-Hopen már látszott a türelmetlenség. Hirtelen, ahogy rámarkolt nadrágomon keresztûl a nemi szervemre, válaszom keletkezett:
- Csóktilalmat felbontom! - kiabáltam hangosan. J-Hope kezeivel kétoldalt arcon ragadott és, mint egy éhes vadállat támadott és döntött le csókjával.
Fel-felnyögtem; most már vég kép nem tudtam, hogy fogok kimászni ebbôl. Húsz percen belül sem volt képes lehiggadni... Diktálta, hogy és miképp vegyem  a levegôm...
- TaeHyung szeretlek. Halálosan szerelmes vagyok beléd - lihegte nyál csorgását visszatartva.
- Tudom - mondtam halkan, pirulva. J-Hope még egyszer megcsókolt, majd körül nyalva ajkaim széleit felemelkedett. Én kinyújtottam fejem fölött a kezeim, úgy érzem eléggé fáradt lettem.
- Szexelni szeretnék veled.
Höhöhöhö "fáradt"at említettem? Bocsánat, tévedtem! Teljes erômbôl lelöktem magamról! Majd felálltam és lenéztem, míg J-Hope a földön fájlalta hátsófelét.
- V! Hagy kapjalak meg egy éjszakára... - fogta meg a ruhám ujját, majd a kezemet. Én érthetetlenül néztem rá, mint egy hülye.

Fiatal vagyok még a szexhez, fôleg férfival. Vagy tévednék? De miért jár minden percben az a fejembe, hogy lefeküdjek-e Hoseokkal?
Magam elôtt csak egy ösvényt látok. Nincsenek elágazó utak, nincsen sok lehetôségem. Elôre vagy hátra? Lelki szememmel úgy látom, mind a kettô választás fényes. Fehér sugár takarja el, mi ott következik be. Fehér, így nem fekete, tehát jó. De! Mi jó származik abból, hogy szeretkezek Hoseokkal?
Még is. Hát... Örülj J-Hope! Úgy döntöttem elôre megyek az ösvényen.
Úgy érzem magam most, mint egy kis diák, aki épp megy szexuális felvilágosításra... Eldobom az agyam! Nevetek magamon! Hol van hát Jin hyung? Remélem, most nem Jiminnel bújt el valahova, hogy ne találjam meg. Sok idô telt, míg Jin szembe sétált velem. Nem tudom honnan jött, de mit számít?
- Jin hyung. Lenne rám pár perced? - állítottam meg. Majd kimentünk a teraszra ketten, de nem mertem feltenni a kérdésem.
- Mit szeretnél TaeHyung? Tudod, Jimint nem szeretném megváratni...
Ahh felhozta Jimint! Egy fokkal könnyebb a dolgom. Próbálok komoly maradni és nem elpirulni.
- Jiminnel éjjel-nappal együtt vagy, hyung? - kezdtem óvatosan rátérni a tárgyra.
- Hát végül is, igen. Miért kérdezted ezt most?
- Cs-csak, mert... - agyaltam teljes erômbôl, mégis miképp kérdezzek rá?
- Mond nyugodtan - érintette meg a hátam Jin, mintha látná rajtam a feszültséget.
- Milyenek az éjszakádi Jiminnel, ha csináljátok? - hadartam el a kérdést halkan, vöröses fejjel. Csoda, ha értett belőle valamit...
- Ha csináljuk? - pirult el. Úgy látom érti! Jin hyung egy csoda! - Amm... Ha nem fél az ember, nem is fáj. Bizalommal vagyok Jiminnel szemben. Vigyázz rám. Egy szó, mint száz nem félek. Nem hátrálok. Amit akar belôlem, azt megkaphatja - kereste szavait - Jimin... tudná durván is csinálni, de figyelmes velem. Hísz tudnom kell szeretkezés után is járni hahaha...
Szent szar!? Ennyire kemény dolog lenne? Teljesen visszariadtam. Lesz bennem elég bátorság, hogy lefeküdjek Hoseokkal?... Ez az elágazatlan ösvény...

4 BTS: Szerelmes tagok

Reggel, mikor ebédelni mentek. Jin ment előre, majd utána Jimin:
- Fordulj meg - szólt szerelméhez, aki épp a lépcsô utolsó fokáról lépett le. Jin egy "hm"-mel hátra nézett és Jimin megcsókolta ôt. Ez már nem reggeli csók szerepébe játszott, hisz egy egész ölelkezés vezetődött le már kora-kora reggel, mikor fel álomba felébredtek egy ágyban.
Rap Monster nyugisan vitte bögréjét az asztalhoz, mikor megpillantotta a gerle párt egymás karjaiban. Annyira rosszul lát már napszemüveg nélkül??? - gondolta és megdörzsölte szemeit, de a látvány nem változott meg utána se.
- Hé! Mi a francot mûveltek?? - kérdezett rájuk.

V POV

Remek! Most az egész banda itt lehet, a két jó madár miatt, hogy leaderünk kioktasson minket... Legalább nem kell sietnünk semmilyen programra.  Unottan hallgattam Monster fecsegését. Aish; direkt csinálták Jiminék? J-Hope és én simán titokba tartottuk volna. Direkt csókolták meg egymást a ház közepén vagy csak ennyire eszetlenek?
- Tekintettel vagyunk a csapat beosztásaira! - emelte fel kezét Jin szóhoz jutva.
- Az addig oké, de ránk, csapattagokra is azzal kell lennetek. Elôttünk smacizni nem egy leányálom... Én, ahogy megláttalak titeket itt a lépcsônél, bazira meglepődtem, majdnem elejtettem a bögrémet, márpedig ezt a bögrét imádom!! - Hogy jön ide a bögre? Gyűrtem az arcomat unottan, majd Jinre figyeltem, aki megszeppent:
- É-Én azt hittem eddig, rajtam kivûl mindenki tudja, hogy Jimin szerelmes belém....
- Csak nekem mondta el - verte hátba J-Hope az általa említett "bátor lovagot" - Aztán én tovább adtam TaeHyungnak.
- Hja - támasztottam alá a tényt. Suga és JungKook összenéztek, azonosságot találva magukba, hogy kettôjük közül egyikük se tudta... nem, hogy tudta, de nem is sejtettek semmit.
Na de, ezen a fej mosás szerûen is túl estünk! De azért nap, mint nap belegondolok, hogy ezen a "fej mosáson" Jimin és Jin nem vett részt!? Hísz Monster világosan megmondta, hogy ne csókolózzanak előttünk! Süketek vagy ott se voltak? Két hülye, jól egymásra talált!!
- Nem zavartatják magukat... Bárhol vannak csókolózni látom ôket!
- Nekem mondod?... - beszélgettünk J-Hopeval kint a teraszon lógatva a lábunkat a padról ebben a kellemes melegben. Szinte csak partneremet figyeltem, máshova nem is néztem egy pillanatra sem. Nagyon beszédes... Hallgattam is, de idôvel már csak a szája járását követtem.
Belegondoltam... Eltöprengtem.. Egy hülyeségen! Egy házba lakok most egy meleg párral. Két férfia ajak egymáson? Mi ebben a jó? - mondom, hülyeségek járnak a fejembe! A meleg teheti?... Vagy az, hogy már egy jó ideje J-Hope piros és fényes ajkait bámulom? Wáá "piros és fényes"? Micsoda jelzôk? Ezek hogy törtek be eszem ajtaján? Mindenesetre Jimin és Jin kapcsolata rossz hatással van rám!
- TaeHyung rosszul vagy? Bemehetünk - pechemre észre vette, hogy feszült vagyok... J-Hope kezét homlokomra tette; Megrémültem. Megrémültem magamtól, ahogy olyan különösen jó és kellemes érzés tört fel bennem, mikor J-Hope hideg tenyerét rám emelte. Kifújtam magam és megállapítottam; Én most nem vagyok komplett!

Dolgoztunk-dolgoztunk. Aztán erre a napra rá még egy. Este felé, mikor hazaértünk J-Hope Jint kereste, mivel a fejesek hívták. Sehol sem találta az énekest, s hozzám fordult. Velem együtt oda álltunk Jimin ajtaja elé, biztosra véve, hogy Jin épp bent tartózkodik. J-Hope tétovázott, nem mert kopogni. Én csak a háttérben álltam a rappertôl nem messze.
- Vajon most mit csinálhatnak bent? - vetette fel a kérdést. Én felnevettem, mert jól sejtettem, hogy falják egymást szokás szerint. S... erre gondolva újra az a hülyeség jött elô fejemben. - Te is arra gondolsz, hogy...
        Azt gondolok, amit teszek. Azt teszem, amit gondolok. De istenem!! Irgalmazz! Miért? J-Hope épp beakarta fejezni a mondatát, mire én hirtelen hozzá érintettem ajkaimat az övéjéhez. Gyorsan elléptem tôle, mire egymásra bámultunk. Kezemet szájam elé rántottam és rohantam volna a világ végig, de J-Hope megragadta a karom.
- Kérlek engedj el! - szóltam, szinte már zokogva. J-Hope nem óhajtott engedelmeskedni a szavamnak. Megálltam háttal neki.
- Miért van az, hogy csók után valaki mindig csak elfut? - tette fel a kérdést higgadtan.
- Hoseok - hökkentem fel, ahogy jobban megszorította a csuklómat, hogy véletlenül se tudjam kirántani karmai közül.
- Filmekben is azonnal elfutnak. De te ne híd, hogy én elengedlek. Nincs itt egy lélek se. Tehát felelj most TaeHyung; Mit is tettél most?
Nem láttam az arcát, de nem is akartam. Biztos mérges rám...
- Véletlen volt - zihálva mondtam.
- Véletlen? Nem voltál olyan közel hozzám, hogy csókolva rám ess.
- Ez nem is volt csók! - javítottam ki felemelt hangon.
- Akkor ez? - J-Hope hirtelen megforgatott magával szembe és derekamnál átkarolva megcsókolt. Hozzám nyomta magát, majd ahogy mozgatta az ajkaimat járásra bírt és a falnak ütköztem. Kitámasztotta két kezét oldalaimon. Mikor kikulcsolta nyelvét az enyémmel, J-Hope hátrébb hajtotta fejét. Óvatosan és lágyan beletúrt a hajamba, én meg nem értve semmit lerogytam térdeimen, egyre lejjebb sülyedve! Mint egy hajó, amit csak az ép ész tudott fent tartani a vízen. Nekem nem, hogy ép eszem, de tiszta gondolatom sincs, ahogy sok másom se. Meg mondom mim van...... A most debütált Bangtan Boys egyik rappere a nyakamba! Dögivel.... Csak tudnám, miért van??
- Mond; miért csináltad az elôbb? - kérdezte tôlem, miközben ujjait összekulcsolta az enyémmel.
- Ne gondolj semmire! Az csak.... - mondtam a számra tapadt szavakat, miket J-Hope csókja nem sodort le. - E-engedj el... - higgadtam le - Felejtsük el! - (ez szépen kijött: le,el,le,el) Bátran felnéztem rá. J-Hope elkezdett nevetni;
- Késô bánat! - és újra megcsókolt hosszasan. Mikor elengedett, nyeltem egyet és csodálkozni kezdtem magamon:
- Hoseok.... Nem értem mi van velem, de nagyon gyorsan dobog a szívem!
Ô csak nézet rám. Megpödörte pár hajtincsemet és lassan még jobban elmosolyodott:
- Tiszta bolondság, nem igaz? Nekem is zakatol. Lehet, hogy egymásba szerettünk - kuncogott mélyen a szemembe nézve. Én alaposan elpirultam a fülem széléig is. - Szerinted? - kérdezte. Felemelte szájához összekulcsolt kezünket és egy nem várt csókot adott a mutatóujjamra. Tátott szájjal figyeltem, hogy ajkai hozzá nyomottak. Vajon én is arra a sorsa jutok, mint Jin hyung? M-Mibe keveredtem? Tényleg beleszerettem Hoseokba?

3 BTS: Csak csókolj

Jin POV

Nagyon rosszul aludtam. Úgy ébredtem fel, mint egy másnapos, undorodtam magamtól. Ahogy elkezdtem vissza gondolni a tegnap estére; rájöttem, hogy milyen utálatos is vagyok. Hatalmas bűntudatom van. Jimin... tegnap este... Aish annyira fájt a fejem! Igaz, nem ígértem meg neki a szeretkezést, de ô biztosan ígéretnek fogta fel. Sajog a szívem emiatt. Gyorsan kell tennem valamit! Az a baj, hogy már elmúlt 8 óra is! S a csapatnak 9-kor indulás van! Te jó ég! Engem nem ébresztettek fel? Mi a....?... Biztos elkészültek már a többiek.
Sietve felöltöztem és úgy volt, ahogy sejtettem. A csapat összes tagja már a garázs felé haladt le a lépcsôn.
- H-Hé! Várjatok! - lihegve futottam utánuk.
- Elaludtál? Nyugi, még van idônk - intett leaderünk, Rap Monster, eredeti nevén Kim NamJoon. Próbáltam Jiminnel szemkontaktust teremteni, de ô volt legelôl J-Hopeval... Mikor befelé szálltak az autóba én bátorkodtam megragadni Jimin karját és távolabbra húzódni vele.
- Nagyon sajnálom - fogtam meg mindkét kezét és néztem rá szomorkodva. Még jobban belenyilallt a szívembe Jimin látványa, hogy nem láttam mosolyogni, nagyon szürke aurája volt... Kihúztam magam és próbáltam helyette is vigyorogni: - Ne legyen ilyen savanyú kedved!
- "Savanyú"? Szar! - javított ki először hozzám szólva. Behajlítottam térdeimet és közvetlenül a szemeibe néztem mosolyogva, így kérleltem, hogy legyen jókedvû. Gyorsan be kellett a kocsiba szállni, mert indultunk. Előttem ült Jimin. Hogy a magasakat mindig hátra teszik, őrület! Bóbiskolt az egész banda, majd mikor megérkeztük szokásomnak híven előre engedtem a fiatalabbakat kiszállni. Én következtem volna kilépni a kisbuszból, de Jimin megszólított. Meglepetten ért, azt hittem már ô is kint van, de elôttem ül még mindig, mozdulatlanul. Hirtelen felguggolt az ülésére és hátra fordult hozzám:
- Gyere közelebb -  utasított és tarkómnál fogva magához húzott. Én csak néztem,  mire ô megcsókolt. Mihelyst elengedett ebből a rövidke érintkezésbôl, azonnal visszacsókoltam! Jimin erre elmosolyodott. Örülök, hogy jobb kedve lett szimplán a csókomtól. Majd együtt szálltunk ki az autóból, remélve, nem látott minket senki. Jimin újra felöltötte felhőtlen mosolygós külsejét!



Tudom mi lesz a tehendôm, mikor haza érünk. Az úton visszafelé már sötét volt, este, olyan kilenc óra. Gondolkoztam, hogyan is kezdeményezzem én, az ágyba bújást Jiminnel. Sokféle lehetôséget találtam ki. Félek-e ezektôl? Félek-e ami lesz? Kifejezetten nem. Magam vállalom a következményeket. Bármeddig is mennyen Jimin, követni fogom. Nem fogok ellenkezni. Ennyivel tartozom neki, ha már miattam fájt a szíve.
Ahogy haza értünk és felmentünk a lépcsőn Jimin széles vigyorral az arcán megragadta a csuklóm és vonszolt maga után a szobájába. N-nem ellenkezem! De azért sajnálom, hogy a megannyi tervem közül, egyet se tudhattam felhasználni, mert ô lépet helyettem. Ha hozzá fogok ehhez szokni, hogy ô irányít, akkor nagyon függve leszek tőle. Ne merjen elhagyni... Ez viccesen hangzott. De miért gondolkozok most ilyeneken? Miért hagyna el már az elején? Butaság.....
Végig néztem nyugodtan Jiminen, aki épp berángatott a szobájába, majd bezárta az ajtót és rámakaszkodott. Lehúzta vállaimról a pulóvert, majd teljesen lerántva rólam, megeredt a szavam:
- Hé! Ne dobáld a ruháim! - néztem a melegítô felsôm után, ami már messze tôlem, a földön hevert. Nagyban lehetséges, hogy a csapatban én vagyok az, aki általában rendet rak...
- Ne nyafogj, Hercegnô! - csókolt meg szemeit lehunyva. Benyúlt a pólóm alá és ritmusosan simogatni kezdete a testemet. Minden rezdülését éreztem. Ahogy fűtve kezdtek lenni a dolgok, Jimin rántott egyet a karomon és rögvest az ágyon feküdtem hanyatt. Csókolózásunk közben Jimin még feljebb tolt. Már alig bírtam feldolgozni az eseményeket, egyik pillanatról a másikra letépte rólam a pólót. Azt is oly durván a földre hajította, hogy rá szóltam volna, de nem tudtam... Nem tud senki se megszólalni, ha a másik nyelvével össze van kulcsolva a sajátja...
Eddigi tapasztalataim szerint, Jimin nagyon tudd! Vajon szex közben vigyázni fog rám? Vagy durván fogja csinálni?  Olyan kíméletlenül fog bánni velem, mint a pólómmal? Kezdek a gondolattól félni..... Nem! Nem szabad félnem! A félelem rossz! Bízok Jiminben, hogy sokkal jobban bánik velem, mint bármilyen ruhadarabbal. Jobb dolgom lesz, mint egy földre lehányt pólónak. Nem kell félnem! Ebben a helyzetben elôre gondolkozni hülyeség. Például... nem hittem volna, hogy Jimin kifárad....
Jimin ráült a csipômre és én csak bámultam ôt. Követtem szememmel mozdulatait. Ahogy megdörzsölte arcát, haját feltúrta, majd vélt egyet és levette magáról a pólót. Nem tudom mi üthetett belém. A látvány teljesen megbabonázott! Kezemet párom izmos testére emeltem. Oly hirtelen, még is lágyan; Jimin meglepődött. Csak nézte, mégis mit keresek ujjaimmal a jól kidolgozott emberi vázán.... Én meg csak végig simítottam felsôtestén. Igaz, nem szabályosan egy irányba, hanem végig érintettem izmain. Néha egy utat nem egyszer bejártam tapintásaimmal. Teljes mértekbe élveztem, hogy tenyerem alatt lehet... Annyira rabul ejtett, hogy ép eszemet elvesztve folytattam. Jimin teste is olyan hőfokú, mint az enyém. Forró, tûzes... éhes. Érzem gyors szívverését is, abban viszont eltérôek vagyunk, az enyém gyorsabban dobog. Biztosan azért, mert nagyon felizgatott lettem Jimin látványától.
Pillantottam egyet szemeibe, mire ô ismét rám hajolt. Folytatni kívánta, amit elkezdett. Elkezdte ajkaim szélét nyalogatni. Kezét közben lejjebb csúsztatta és nadrágomba nyúlt. Mondhatnám, hogy meglepődtem, ahogy megéreztem férfiasságomon a kezét, de akkor hazudnék. Lelkileg felkészültem az ilyenekre. Olyankor is elképzeltem ezeket a jeleneteket, mikor teljesen más kellet volna csinálnom. Annyiszor eszmélek már Jiminen, hogy nem csoda, hogy kicsivel jobban is beleszerettem a kelleténél. Viszonozom érzésit, s remélem tudja ezt ô is.

Lehúzta félig-meddig a nadrágom... Udvarias volt Jimintôl, hogy nem bámult meg csak úgy feltünôen, csak a szeme sarkából vetett egy-két pillantást nemi szervemre, de azért ettől is elpirultam. Belenyögtem a csókunkba, mikor rámarkolt péniszemre. Próbáltam bírni magammal, de ahogy mozgatta rajta a kezeit, kéjtôl égôen átkaroltam a nyakánál Jimint erôsen hozzá bújva. Nem kellet sok idô, Jimin is levette magáról az alsó ruházatát. Elmosolyodtam (véletlenül), mikor megláttam méretes nemi szervét. Körülbelül egy nagyságú lehet az enyémmel, vagy talán az enyém nagyobb...
Jimin kuncogott rám nézve. Láttam tükörképem a szemében, nagyon szajhás vagyok... Cselekedet hát; hátra nyúlva bedugta belém egyszerre két ujját is. Hangosan felkiáltottam a nevét, majd ahogy mozgatni kezdte bennem, úgy nyögdécseltem fel, torkom szakadtából. Kis könnycseppek buggyantak ki a szemembôl, mik nehezen folytak le. Nem akartam magam elképzelni, hogy nézhettem ki. Éreztem, hogy nyálam is utat törve folyik ki ajkaim szélein.
Idôvel már örülten kívántam és hiányoltam Jimin csókjait! Ne tágítson tovább, csak csúsztassa be és újra dugja nyelvét a számba! E-Ennyit kérek. Nem nagy igény. Szorongok attól, hogy kint meghallják nyögéseimet... Csak csókoljon. Érjen nedves ajkaimhoz, mert nélküle elveszek!!! Kinyitottam hát szemeimet könnyesen:
- Tedd be - nyávogtam összeszorított fogaim közt.
Ahogy felemeltem csipômet, Jimin kivette az ujjait és közelebb térdelve hozzám behelyezte testembe saját férfiasságát. Őszintén szólva, ez már egy kicsit fájt és még nem is mozgatja.
- Csókolj meg... - suttogtam könnyeim között a vágytól már elégve.
- Igen is, Hercegnô - mondta higgadtan és rám hajolva lágyan, majd durvábban kezdett smárolni, nyelvével kényeztetve. Átkaroltam nyakánál, hogy véletlenül se engedje el ismét a szám! Azt hiszem meg van a kedvenc ölelési módszerem. Mától mindig a nyakába fogok bújni!
Idôvel mozogni kezdett bennem és én éreztem akár milyen mélyre is lökte magát! Örömmel töltött el, hogy Jimin végig csak mosolygott csókjaink közben! Élvezi és boldog. Akár csak én.

Jin POV's END

J-Hope épp csak a konyhába ment inni egy kortyot, mikor visszafelé haladt szobájába, meghallotta Jin nyögését. Oda rohant lábujjhegyen Jimin ajtajához és fülét oda tapasztotta tátott szájjal. Hallotta mindkettejük hangját. Majd háta mögül nyikorgásra lett figyelmes. JungKook lépet ki hálóhelyérôl. Nagyon álmos volt és szétszórt.
- JungKook! Hallod ezt?
- S-Semmit se hallok... Kérlek hyung hagyá'... Fáradt vok'! - ásított egy nagyot a maknae - Csak WC-re megyek.
- Süket!!! Vissza kéne küldeni ennyi fáradsággal téged az iskolába.
- Te olyan okos vagy Hoseok hyung! - ütötte össze tenyereit JungKook - Ha nem tudnád, nyári szünet van!!!

2 BTS: Kora reggeltől

Jimin alig aludt valamit az éjjel. Kínozták a gondolatok. Gondolat-gond. Minek kellet bevallani szerelmét? Ostoba volt, máshogy is megtudta volna oldani, hogy kikerüljön a fürdôbôl. Akkor.... nem ô maga irányította saját magát. A vezénylést átvették az elborult érzelmei. Mikor meglátta szeme sarkából nedvesen, majdnem teljesen meztelenül SeokJint, nem tudott uralkodni magán. Azaz elnyomott mindent, hísz nem vetette rá magát, de sajnos a szája eleredt... Bevallotta Jinnek az érzésit... Agyi irányítás nélkül! Igazán bántja most ez a dolog. Nem mer Jin elé állni.
S ami Jint illeti; Számára világosabbá vált minden. Meglepték ôt tegnap! Kérdések, megannyi kérdés fogalmazódott meg benne. Beszélni akart tegnap azonnal Jiminnel, de a fiú nyúl cipôt húzott és jól bezárkózott a szobájába. Nem szép tôle!
Hajnali négy és Jin nem érzi magát jól, ameddig nem beszél errôl a dologról. Nem kellet bátorságot venni ahhoz, hogy bekopogjon Jiminhez. Meg tette hát, aztán feleszmélt; Hajnali négykor zavarja csapattársát??? Inkább vár! Jin hátrébb lépet az ajtótól és indulni készült, mire Jimin hirtelen kinyitotta az ajtót:
- SeokJin?.... - nézett nagyot a nyelvére harapva.
- É-Én csak... - nézett ugyan úgy. - Ha felébresztettelek, bocsánat...
- Nem aludtam. Nem tudtam aludni - s kezdte Jimin kómásan visszahajtani az ajtót.
- Szeretnék beszélni veled!
- N-Ne most - rázta fejét Jimin és érezte magában, ahogy az uralmat átveszi félelme. Jin viszont akaratosan bement a szobába. - K-Kérlek. Nem vagyok még erre felkészülve.... - Jimin elôre fél a rossz szavaktól.
- Tényleg szeretsz? - kertelés nélkül kérdezte.
- Én....
- Mennyire szeretsz?
Egy súly tömb eset be a szobába, mely a csöndet jelképezte. Nem szóltak egymáshoz. Jin a társát figyelte, míg Jimin a padlót, majd halkan megszólalt:
- Nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire, bárhogy is próbálom.... - csukta be szemeit.
- Jimin.... - lélegzett fel Jin és egy kicsikét elpirult. A fiú reakciójából és "válaszából" tudta, hogy igaz szerelemmel szeretik ôt. Viszont, most... ô nem tudott megszólalni.
- Sajnálsz engem, amiért ekkora barom vagyok? - nevetett szomorkásan Jimin - Én hülye beléd szerettem. Maradtam volna a réten zabálni a gyepet, mint egy rendes eszetlen barom és csak tovább bámultalak volna. Rossz érzés ilyen viszonzatlan szerelemre gondolni. Mondj hát bármi bántót, ha akarsz.  Szavak nélkül is tudd fájni a rohadt szívem.
- Nem tudok mit mondani... Nem tudom összeszedni a gondolataimat. De egy biztos, én nem akarom, hogy miattam emészd magad!! Eszem ágában sincs rosszat, bántót mondani!
- Jin! - hirtelen megragadta a kezét. - Szeretlek! - s a mai nap elôszôr nézett társa szemeibe. Magához rántotta izmos karjaival, majd pár fordulattal az ágyra terítette az énekest. - Akarlak - mondta halkan és felguggolt a fekhelyre, Jin fölé.
- M-mire készülsz?? - rémült meg, ahogy Jimin az ajkait az övére tapasztotta, az egész arca pírbe öltözött. Az éhezô fiú vad csókokkal lepte el, míg Jin a lepedôbe mart. Nyögéseket hagyott el, mivel a kisebbik nem volt képes elengedni ôt ennyivel; Feljebb mászott és az énekes nyakát kezdte nyalogatni. Jin szája elé tette kezeit, hogy elnyomja hangját. Jimin párja pólója alá nyúlt, s amíg simogatta lágy bôrû felsôtestét, addig egy újabb csóksorozattatot szolgáltatott. Bármennyire élvezetes volt, egy kis idôre felkellet emelkednie. Hirtelen Jin is felemelkedett vele, s most az énekes nem akarta elengedni a társa ajkait. Jimin érthetetlenül nézte, ahogy Jin az szájára akaszkodott. Mikor megérezte, hogy kevéske nyál csorog le köztük az énekest átölelte és szemeibe nézett:
- SeokJin?... Visszacsókoltál? - érintette meg lágyan szerelme arcát.
- Csak... automatikus volt - nézett el pirulva.
- "Automatikus?" - nevetett mosolyogva - A végén szerelmes leszel belém - nyalta meg szája széleit és visszadőlt párjára. Jimin hevûlt izgatottságában azonnal le akarta ráncigálni a másikról a pólót.
- Ne, nem mehetünk tovább! - fogta le Jin a fiú kezét. - Kora reggel van. Nem tehetjük. Ne vetkőztess! - ült fel. Jimin csak kéj éhesen nézete párja testét, mit tegnap még póló nélkül, ma már pólóval csodálhat... - Este. Este... talán lehet.
- Hülye vagy!? - kapta fel Jimin a fejét, majd vadul az ágytámlájához nyomta az énekest - Nem bírom ki!! - most ô fogta le a másik karjait, a támla felet lévô falhoz nyomta. S tovább kényeztette a nyelvével szerelme szájának belsejét.
- Ki kell bírnod! - szólt Jin és próbálta ellökni társát, de nem sikeredett.
- Ugyan SeokJin, erôsebb vagyok nálad - simult testéhez - Nem értem, hogy tudsz ennyire higgadt lenni. Én képtelen vagyok ellent állni. Miután visszacsókoltál.... Én már... - Jimin élesen végig nyalta Jin nyakát, aki erre hangosan felnyögött.
- G-Gondolkozz - lihegte - Ma nem csak Fansingingünk lesz, hanem fellépésünk is!
Jimin szótlanul felemelte Jin kezét és hirtelenjében saját nadrágjába csúsztatta. A megszeppent énekes nem tudta kirántani karjait Jimin szorításából. Ajkaiba harapott, ahogy megérintette a méretre duzzadt péniszt. Abban a pillanatban behunyta szemeit.
- Érzed mennyire kemény?

- A-Akkor is itt a visszavonuló! - guggolt fel, mire Jimin elengedte ôt. Jin kipattant az ágyból kifújva magát: - R-rendben... Megmutathatod nekem a szerelmed. Nem fogok hátrálni. De fontos, betartanod a szabályaimat! Figyelnünk kell a csapat programjaira, ezekhez kell a legjobban tartanunk magunkat--
- S nem baszhatlak meg csak úgy! Értem - vágott Jin szavaiba az unottan hallgató egyszemélyes közönség.
- Mondhattad volna szebben is..
- Akkor; nem tehetlek magamévá mikor csak kedvem szottyan! Elég felséges volt, hercegnôm? - hasalt le az ágyon Jimin.
- Ah az... - nézett pirultan a vágyakozó fiú szemeibe - Készülődjünk! - mondta, s kiviharzott nyomot se hagyva maga után.
- Búcsú csókot sem kapok!?... - pusmogott Jimin, majd ahogy felakart tápászkodni megérezte merevedését - Neeee, ne már, hogy magamnak kell kivernem! - hajtotta le szégyen teljesen a fejét.



Túl lépve a Fansingingen, a fellépéshez készülődve Jimin beszivárgott Jin öltözô részlegébe.
- Meg vagy! - ölelte át hátulról magához szorítva.
- M-mit keresel itt? - pirult el Jin, aki épp fel akarta venni a fellépéshez való pulóvert.
- Kis féreg vagy, hercegnô. Gondolkozás nélkül vagy direkt hagytál kora reggel úgy ott engem??
- Nem akartam, hogy tovább hevûlj, így...
Jimin magához fordította Jint és a falhoz lökte, majd megcsókolta.
- Aljas módon leléptél... - Jimin egyre csak mászott szerelmére. Jin nyögdécselve próbált levegôhôz jutni a folyamatos csókolózás közben, mire valami csoda folytán, Jimin megemberelte magát:
- Basszus mindjárt fellépés! Megyek én is öltözni! - engedte el könnyedén Jint, aki csak ajkait fogta párja durva csókjaitól.
Ahogy Jimin kilépet az öltözô ajtaján J-Hope bámult rá:
- M-Most nem Jin van itt bent? Ô szokott..
- De, ô van.
- A-Akkor...te?.. Ohhhhhhh Köszönettel tartozol!! - széles és boldogság teli mosoly gömbölyödött J-Hope arcán.
- Ne nézz így! Olyan vagy, mint egy rágcsáló.
- Ne ilyeneket vágj hozzám! Inkább mond, hogy 'köszi J-Hope' vagy 'Hoseok!'
- Hülye leszek - haladt tovább Jimin, hátra hagyva csapattársát.
- Ennek meg mi baja? Nem megkapta, amit akart?
Fogalmazhatunk úgy is, hogy nem. Nem határozottan. Jimin óhajtja magáévá tenni hercegnôjét, csak hogy figyelembe kell venni a a munkájukat. Tekintettel kell lenni szinte mindenre. Ettôl megy el Jimin életkedve.

Mire haza értek, addigra már este tíz óra volt. Otthonukba belépve Jimin értetlenül nézett Jin után, aki a saját szobája felé haladt.
- SeokJin, hova gondolsz? - ragadta meg a kezét.
- Sajnálom Jimin, fáradt vagyok. Hagyj pihenjek... A fejem is fáj. Holnap is korán kell leni, így teljesen elveszik az energiám, fôleg, ha most nem fogok aludni... Úgy érzem muszáj. Sajnálom - ment be komásan a szobájába. Jimin meg csak állt s nézet maga elé. Fel-felidézte magában hercegnôje szavait. Szomorúvá vált és lebámult a padlóra. Ahogy ökölbe szorította kezét, karján lévô izmai is megfeszültek. Kora reggeltől várt e pillanatra... S most mégis!...

1 BTS: Nincs lépés

- Mond már el neki! - szekálta J-Hope Jimint.
Kora reggel volt és a fiúknak még nem kellett sehova se sietni. Kellemesen ébredhettek és reggelizhettek. Az asztalnál már JungKook ült és az elôbb említett két másik személy.
- Nagyon hálás vagyok J-Hope, azaz Hoseok, hogy meg-meghallgatsz! De tökre! Teljesen! Ne nézz így rám!
- Hja, tom - gyűrte az arcát támaszkodva.
- Jó, hogy nem adod tovább - fújt ki magát mosolyogva.
- Hô? Nem kellet volna tovább adnom? - ugrott fel J-Hope, ahogy Jimin is. Megrémült a fiatalabbik, hogy most még is mi van? Kérlôen nézet a másikra, hogy mondja, ez csak egy pocsék poén volt, egy ugratás! - Ez kettônk titka lett volna?.. Én elmondtam... - folyatta J-Hope - TaeHyungnak.
- Csak V-nek!? - fogta meg a másik kezét.
- Heheheh tényleg rád hoztam a frászt? - nevetett jó ízûen - Csak V-nek mondtam el, igen. Azt is csak véletlenül. Jinnek nem mondom el, mert neked kell elmondanod!
- Mirôl beszéltek? - kíváncsian nézet JungKook hyungaira az asztal másik oldaláról.
- S-Semmin! - pirult kicsit Jimin.
-Figyelj... - suttogta tovább J-Hope - Már majdnem egy egész hónapja hajtogatod, hogy Jin milyen "nôies, kedves, jó partner, bele szerettem!" Ne érts félre, nem veszem rossz néven, hogy bízol bennem. Sôt örülök, hogy engem választottál. De, az egész magánéletedet rám zúdítod, az azért szar!
- Egy gyáva féreg vagyok lépni! - szomorodott el Jimin.
- Mondtam már, akkor kell rá támadnod, mikor zuhanyzik! - nyújtotta ki perverzesen a nyelvét, még hátborzongatóbb hanglejtéssel lezárva mondatát. Jiminnek nem kevés pír jelent meg az arcán - Háháhá elképzelted ôt! - nevetett J-Hope.
- N-Nem tudok magammal mást kezdeni! Hagy képzelôdjek tovább, mint egy fûvet legelô barom az elhagyott tanyán!
- Nem vagy elhagyva! - karolta át a vállánál a másikat - Aishh a végén még depressziós leszel! Tudod mit! Lépek én helyetted! - nézett a lépcsôre, ahonnan V és Jin jött lefelé.
- Mi? Hoseok, ne! - emelkedett fel Jimin, de a másik már szóra nyitotta a száját:
- Jin hyung, Jimin szerint te vagy a legjobb képû és egyben a legnôiesebb!
- Hoseok!!! - fogta le a szószátyárt Jimin, miközben elbújt annak a háta mögé.
- Én, nőies?? Nézzetek JungKookra! - mutatott zavartan nevetve.
- Mi bajotok? - ébredt fel a szundikáló maknae.
- De Jimin szeretné is csinálni veled! - tolta el J-Hope társa kezét a szájáról.
- Elég legyeeeeeen!!! - lökte le a baj keverôt a székrôl.
- Mit szeretne csinálni velem?..... - nézet Jin.
- Áháháhá Én tudom! - emelte fel a kezeit V boldogan.
- Pssszt! - tette szájához ujjait J-Hope, miközben Jimin bosszúsan ráült a hátára és leszorította a fejét a földre:
- Kiszedem a nyelvedet, te köcsög!
- Mondja már el valamelyikőtök! - kérlelte Jin ôket.
- Pszt! - utánozta V, J-Hope mozdulatát.

Érdekesen kezdődött a nap és érdekesen is fejezôdôtt be. Jin folyamatosan érdeklődött a többieknél. Végül este, Jiminhez ment. Választ kérdésére nem tudott kapni. Jimin pirulva dadogott össze-vissza, majd szobájába sietett, indokkal, hogy túl fáradt ilyenekhez. Ezt szépen elintézte neki J-Hope!


Jimin a másnapot is mihamar túl akarta élni, de valahogy az este nem sikeredett a legjobban számára.
- Jimin depressziós lett.
- Szerintem is - beszélgetett hangosan J-Hope és V - Szóval?... Megcsináljuk?
- Persze hogy! Hisz már régóta tervezzûk - nevetett J-Hope jóízûen.
- Mit csináltok? - kérdezett rájuk Jimin.
- Hát tudod - karolta át vállánál J-Hope.
- Mit tudok? - nézet rájuk, miközben a fürdô felé vezették.
- Hát azt, hogy én...... nem vicceltem a zuhanyzást illetôen!
V kinyitotta a fürdôszoba ajtaját és kegyetlenül belökték rajta az áldozatot.
- Hogy csinálhatjátok ezt? - kiabált ki Jimin, mire J-Hope bezárta kulcsra az ajtót és pacsizott egyet V-vel.
- V-Valaki bejött? - zárta el a csapokat a meleg vizet élvezô énekes.
- B-Bocsánat, Jin! N-Nem akartalak megzavarni, csak... belöktek - vágta magát haptákba, hátat fordítva és becsukta szemeit.
- "Belöktek?" - csengett vissza Jin gyönyörû hangja, ami Jimin szívét még jobban megdobogtatta.
- A-Aha, de folytasd csak!
- Hülye leszek folytatni t-társaságban!
- A-akkor ki fogsz jönni? - nyelt egy nagyot Jimin.
- Úgy nézz ki. Ugye el vagy fordulva?
- I-Igen!
- Csak egy törülközővel tudom eltakarni magam, úgy is jöttem be. Mivel nem figyeltek rá, hogy ki esik el épp az elhagyott ruhátokba, ezért engem se vesztek figyelembe, ahogy egy száll törülközőben sétálok el ide... - hallatszott, ahogy Jin elhúzta a zuhany kabin ajtaját. Kecsesen kilépett kicsit takargatva magát és hosszú karjaival a törülköző után nyúlt.
- Nem hallok semmit! - kiabált be szemtelenül V.
- Te még hallgatózol is?? - ütött  idegesen és dühösen az ajtóra Jimin.
- M-Még ne nézz véletlenül se hátra! - pirultan szólt Jin, ahogy próbálta rendesen magára csavarni a törülközőt. Majd ô is kikopogott az ajtón:
- Nyissátok ki! TaeHyung!
- Uhh Jimin, nem érzel forróságot, hogy melletted van Jin? - kérdezte nevetgélve J-Hope.
- M-Mirôl beszélnek ezek - fintorgott Jin.
- Agyon kéne ôket ütni... - suttogta gyilkos és kétségbe esett tekintettel Jimin.
- Bele estem itt a gyerekek ostoba játékába! - tépelődött Jin, s miután megigazítgatta magát a tükör elôtt leült a padlón lévô szőnyegre a falnak dőlve.
- B-Bocsánat... - nézet Jimin a szeme sarkából a másik meztelen és vizes testére, akaratlanul beindult a nyálelválasztása, majd nyelt is egy nagyot (mióta itt bent van, nem tudja hányadszorra.)
- Semmi. Te nem vagy benne..... Már nem kell az ajtót bámulnod...
Jimin megfordult és óvatosan végig nézett az énekesen, hogy ne legyen túl feltünô, ahogy egyre csak forróbb lesz teste a látványtól. Végig mért hosszú kinyújtott lábain, keskeny csipôén és a nyakán lefolyó víz cseppeket követte tátott szájjal. Összeszorította öklét. Félni kezdett magától, érezte, hogy nem bír ellent állni.
- Én.... - lépett Jin felé, mintha nem is ô irányítaná járását. Tudat alattian közeledett.
- Válaszolsz most nekem Jimin? - nézett fel rá Jin - Miket hordtatok össze tegnap reggel? Mit akarsz tôlem?
- Aaam - guggolt le kontroll nélkül Jimin - Aa-Akarlak - harapta el a szó végét.
- Mit?
- Téged! - vágta rá a választ és hozzá ért Jin kezéhez. Egymást nézték, majd Jimin hirtelen lehajtotta fejét és felpattant.
- Kiengedhettek! Bevallottam!
- Hagy halljuk - szólt J-Hope.
- Szeretem SeokJint! Engedjetek ki, mielôtt valami olyat hallok tôle, amit nem akarok!!!
A két bajkeverô, ahogy elfordították a zárat, Jimin kirohant sebesen az ajtón. Jin is felpattant és utána kiálltott, de nem tudott futni.
- Uhh de jó tested van, Jin - nyalta meg saját ajkait J-Hope.
- Hé! - vágta hasba V.
- Uh! Jól van! Csak jó ízlése van Jiminnek!

BTS Bangtan Boys

Sajnálom, de nem menekülhetnek a yaoisák elől!

Szóval Bangtan Boys yaoi fanfiction! :D Magyarul~ Mert már egyre több van! X333
Milyen jó lenne, ha több számuk lenne már :3 Aki nem ismeri ôket, járjon utánuk :D
Mert én *^*
Párosítom hát ôket -> S bele kezdek egy hosszúnak igérkezô fanfictionba!

De továbbra sem vagyok képes a Teen Top-ot hanyagolni a blogról!
(Plusz még szeretnék egy röpke kis MinWooxChanYong oneshot-ot)
S, hogy ezt, mi kép fogom végre hajtani azt nem tudom XD
Egyik lehetôség, hogy a Teen Top-t továbbra is *cím* (csillag jel), s a BTS-t mással, pl.: ~~cím~~, --cím--
Másik: így fogom írni:
rész szám Teen Top: cím
rész szám BTS: cím

Második lehetôség jobban kedvez..... De mindegy, majd eldöntöm!

Minden esetre, bele kezdek a Bangtan-ba :3333333
(Lesz, ami lesz)

Várjátok a párosaimat XDD X33

U.i.: Egy verses kötettel még be fogok ugrani! Csak nem tudom, mikor!

15 *Mint a tûz* {Teen Top}

Közvetlen folytatás~~
CAP POV

Forgatás előtt szeretkezni, ilyen is csak Niel fejébe fordul elő. Mint ahogy sok más értelmetlenség.
Lassan ideje abba hagynunk. Kényeztettem még Nielt, majd gyengéden elkezdtem kihúzni belőle. Úgy látszik, Niel egy hatalmasat kíván nyögni! Nem engedhetem!
- Pssssssz! - nehezültem rá és kezemmel fogtam be száját. Nem volt szép tőlem, de már nagyon fájtak az ajkaim, hogy csókommal hallgattassam el. De ez a száj befogós módszer sem szeretne működni. Niel hangja élesedni kezd. Megfogtam egy párnát és rányomtam a fejére. Tíz másodperc se kellett Niel hangját nem csak más, de én sem hallottam. Az s baj, hogy az eddigi hangos lélegzeteit sem...
- Niel, meg vagy? - dobtam el a párnát. Egy pillantást se vetettem rá, óriási pofon csattant az arcomon.
- Meg akarsz folyatni? Így nem kapok levegőt! - szidott le torokból.
- Bocsáss meg - mondtam szánalmasan az arcomat fogva.
- Ahh... Szállj le rólam - utasított, majd hátat fordított nekem. Szomorúan ültem és néztem őt. Tudtam, hogy rossz ötlet. Bámultam. Csak néztem szomorkásan, majd Niel mocorogni kezdett:
- Ahh Nem tudok rád haragudni! - fordult meg és nyakamba vetette magát.
- Niel? - lépődtem meg, mikor meleg teste ismét csak hozzám ért. Megcsókolt és én vissza, hiába fájtak már az ajkaim.
- Kielégítettél! Köszönöm! - ült az ölembe és szinte már leteperve voltam karjaiban. Bújt, dörgölődött hozzám, majd megszólalt:
- Hiány érzeted volt! - mosolygott szerelmesen - Ennyire szereted, ha nyögdécselek?
- Szeretem a hangod - válaszoltam mire ismét megcsókolt. Majd magától egy kicsit hamiskásan belenyögött a csókunkba és ezzel a hangjával indult fülem felé.
- Niel ahh... - engedtem el magam - Nem volt elég egy menet? - falánkan magamhoz húztam és derekánál átöleltem. Simogatni kezdtem háta selymes bőrét, miközben kárpótolta hiányomat. Imádott kisebb nyögéseit hallgattam.
Nem kellett sok idő és éreztem, hogy Niel megint merevedni kezd. S én is kezdtem azt gondolni, nem árt egy második menet. Niel nyögéseiből sóhajtozások lettek és többször megcsókolt. Letepertem hát:
- Most fogjuk utoljára nyögéseik és hang nélkül csinálni!
- Egyetértek! Ha nem hangoskodhatok kedvemre, az olyan kényelmetlen... De most elviselem - húzott le magához - Utoljára tegyél úgy magadévá, hogy el kell hallgattatnod.
Mindent megértettem. Nyaka érzékeny részeit kezdtem el cirógatni ajkaimmal. Egyre feljebb döntötte fejét és gyorsan lélegzett:
- Nem kell elôjáték - nézet rám Niel - Tedd be...
Úgy nézet ki, mintha a vágytól elakarna ájulni! Pedig az elôbb élveztûnk el mind a ketten... Ezzel a nézéssel teljesen felforrósít. Ha ennyire kínoz engem, hát én se kegyelmezek. Belé csúsztattam, ahogy kérte. Niel összeszorította fogait és megfogta kezemet. Ujjainkat összefûzte, úgy próbáltam diktálni tempónkat. Mintha az elôzô menethez képest jobban bírná.

Kopogtak az ajtón.
- CAP hyung, kéne jönni!... - hallatszott Ricky hangja. Niel  az ajtóra bámult, majd visszahajtotta fejét, igen szomorúnak kezdett látszani.
- Most nem. Legyen bármi is az ok! - kiabáltam ki.
- CAP? - suttogva nézet rám meglepetten a párom.
- He? De hát - folytatta Ricky, de szavába vágtam:
- Nem. Hagy legyek Nielel!
Erre a mondatomra Niel elmosolyodott. Magához húzott nyakamnál átkarolva, mire én folytatni kezdtem a
mozgást. Hallottuk, hogy Ricky tovább áll, így aggodalom nélkül csináltuk tovább. Élvezkedtünk egymáson, míg a kilincs nem mozdult meg. Felfigyeltünk a zárt ajtóra.
- CAP! Mi az, hogy nem jössz? Nekem kell érted jönnöm!??
L.Joe!!! Ô akart benyitni? Köszönöm Niel, hogy bezártad az ajtót!
- Mit akarsz? - kérdeztem vissza.
- Kéne jönni készülődni!!! Mi a szarért zárkóztatok be???
- Találd ki! - szólalt meg Niel szemtelenül.
- He!?? Ne őrjítsetek meg! Azonnal húztatok onnan kifele!!! - rúgott ingerülten az ajtóba L.Joe.
- Nem megy CAP se, én se! - húzott magához Niel.
- Tudjatok mennyi az idô??
- Pukkadj meg! - dobot Niel egy párnát az ajtóhoz.
- Aish!! - hallottuk L.Joe eltrappolását.
  Niel fülig érô mosollyal bujt a nyakamba, nevetve:
- Ki szúrtunk L.Joeval hahahah - emelte fel a fejét és egy hangosabbat nyögött.
- M-Mit csinálsz? Azért csak halkabban... Még jobban felizgultál?
- Cs-csináld vadabban.... - suttogta szavait és behunyta szemeit. Még ennél is többre vágyik, pedig izzad már....
Idôvel már én is kezdtem kifulladni, mikor kérésére durvábban csináltam, egy szem hunyásnyi megállás nélkül.
- Niel! - kiáltottam a nevét és gondolkozás nélkül ajkaiba harapva megcsókoltam, hogy nehogy váratlanul érje, ha most ismét beleélvezek. Nyelvével összekulcsolva maradtam, míg ki nem csúsztattam férfiasságom. Niel kábultan és hálával telien nézet rám. Kapkodta a lélegzeteit, alig bírt megszólalni. Oldalára feküdtem és simogatni kezdtem a combjainál, amiket állandóan csak kívánok rajta. Így pihentûnk.
Nyugalom volt, amíg nem néztem rá a telefonomra:
- Fél öt múlt!!?? Te jó..... - ugrottam fel - Siessünk zuhanyozni Niel!! - fogtam meg a kezét és próbáltam felrántani ôt.
- Zuhanyozni? - mosoly szélesedett arcán és mintha megcsillantak volna a szemei. Tudtam mire gondol.
- Nem olyan zuhanyzás, mint Angliába! - nagyon meg vagyok lepve, hogy Niel már milyen keményen bírja a szeretkezéseket. Ez a kölyök sok mindenbe kezd fejlôdni (éneklés, tánc és már ez is)!

CAP POV's END

Zuhanyzás után a leader nélkül maradt Niel a szobában és a tükörbe kezdte nézegetni magát öltözködés közben. Mire rá nyitottak:
- CAP, azt hiszem felduzzadtak az ajkaim......
- Hô?
- Ohh Chunji!?? - fordult meg Niel pirulva. Chunji épp tiszta huzatokat vitt be nekik, de ilyen fogadtatásra nem számított.
- Felduzzadtak annál is nagyobbra? - nevetett, majd teljesen komollyá vált, amilyennek csak ritkán lehet látni - Ti tényleg csináltátok CAP-el.
- De halkan! S nem durván... Látod? Tudok rendesen járni.
- Neil....
- Most mi van? Nagyon kívántuk egymást. S az idôt is le kellett valamivel ütni~
- L.Joe nagyon frusztrált lett miattatok... - sóhajtott - Majd meglátjátok.

A forgatáson minden tag észre vette, hogy L.Joe milyen morcos és dühös képet vág egész végig. A rapper tudja, hogy jobb lenne nem figyelni rájuk, de hát olyan feltünôek!! Egyre jobban bosszankodik! vissza is tudta tartani, de ahogy haza értek; az ajtón belépve bele rúgott a szekrénybe felkiáltva, ami arrébb mozdult nem is kicsivel.
- L.joe mit csinálsz?? - néztek a többiek rá.
- Miért nem képes senki se hallgatni rám??? - emelte fel hangját. Chunji megrázta a fejét, hogy rá ez nem igaz, ô mindig mellette lesz. Próbált hozzá érni L.Joe kezéhez, de a rapper hadonászni kezdett:
- Nem bírok már kettőtôkkel! - mutatott Nielre és CAP-ra. - a forgatáson is.... Elesik, megbotlik, izzad, könnyezni kezd vagy bármit csinál ez a hülye gyerek, te azonnal mellette teremsz! - vetett szúró tekintetet a leaderre. - Túl feltûnô!!
- L.Joe, elment az eszed. Ezek nem bizonyítják, hogy járnak - szólalt közbe Ricky.
- Ez a szerelem! - kiabált Niel. - Ideje lenne leszállnod a magas lóról. Marha nagynak képzeled magad, ha szekálsz minket! Rosszul vagyok tôled!!... Ideje békén hagyni CAP-et és engem!

L.Joe felforrósodott a méregtôl. Pofán akarta vágni a szemtelenkedôt, de ChangJo hátulról lefogta lágyan a kezeit és CAP Nielhez állt:
- Én se értelek L.Joe. Kötelességem a csapattagokra odafigyelni a forgatáson is. Gondolj csak bele, ha te esnél el, vagy sírnál biztos melletted lennék. Természetesen, ha Chunji nem elôzne meg. Aaaz már más ügy, hogy Niel az, aki csetlik-botlik....
- Érted? Forgatáson, színpadon csak ennyi - folyatta Ricky - nem akarnak ôk lelepleződni! Ami meg az itthoni eseményeket illeti.... meg kell szokni...
- Épp ez az! Nem hallgatnak rám. CAP, azt mondtad bízhatok benned. Erre!... Tudom jól, hogy durván szeretkeztek, sôt mi több hallom! Így nem akarom, hogy Niel sántikáljon, bárhol is legyünk, kerüljünk utána!
- Hagyd a felelôséget másra! - szólt Chunji, elhallgattatva a másikat. Keblére szorította L.Joet, hogy csillapítsa a fiú túl gyors szívverését.
- Nem kell leadereskedned! - emelte fel a fejét Niel. L.Joe belemarkolt Chunji pólójába:
- Pedig nem parancsolok én... csak rátok szólok.... - halkult el és lerogyott térdein. Hirtelen elájult. Minden tagnak megfagyott a vérre, ahogy látták L.Joet összeesni Chunji karjaiba.

Szerencsére nincs nagy baja - állapították meg a vezetôségnél lévô ápolók. Csak túl hevûlt idegességében és a napjai is fárasztóak, magyarán energiáját vesztette.
- Ahhh.... Ez kellett még - vetkőzött lefekvéshez Niel.
- Jobban lesz! Legalább is azt mondták - feküdt az ágyon CAP. Niel elmosolyodott és kuncogni kezdett:
- Jó érzés volt, hogy megvédtél. De, ha L.Joe botlik el, hagyd a francba - nevetett. Nem komolyan gondolta, amit mondott.
- De gonosz vagy!
Niel felmászott az ágyra, és egy hirtelen kirántotta CAP feje alól a párnát:
- Én gonosz? Ki próbált egy párnával elhallgattatni? - meresztette szemeit szerelmére - Ma két párnán alszok úgy látszik, mert nem kapod meg egyiket se, büntetés kép~
- Akkor rajtad fekszek - ült fel CAP és vállánál fogva leteperte Niel, aki csak mosolygott.
- Még akkor is, ha meleg van? - rúgta el lábával a pihe könnyû takarót és csak nézett szerelmesen a másik szemébe.
- Várjunk csak.... Te direkt azt akarod, hogy rajtad aludjak - nevette el magát CAP, ahogy sikerült rájönnie párja gondolkozására.
- Szeeeeretlek! - rántotta le Niel a leadert egy nagy öleléssel.

"Még egyszer hozzám dobsz valamit, nem kíméllek!"

14 *Tiltják, de...* {Teen Top}

- Nah, mit szólsz? - húzta ki magát Niel L.Joe elôtt.
- Mire mit szóljak?
- Teljesen visszatudom magam tartani - büszkélkedett.
- Öhhh oké.... - veregette meg a vállát L.Joe, hülyének nézve a másikat s tovább állt a többiekhez, elhagyva a naplementés elôszobát.
- Fantasztikus vagyok! - bólogatott magában Niel.
Ahogy ment lefele a tûzes csillag, CAP a partot nézte. Beburkolja az sötétség a fényes világosságot. A leader kint támaszkodott az erkélyen, bámulva a színek változását.
- Ahh... Mi van velem?? - fogta meg a fejét.
- Mi van veled? - lepődött meg Niel, aki most bukkant fel mögötte.
- Egyre furcsább...
- Mi-mi? - karolt szerelmébe.
- Romantikus dolgokra gondolok néha... - sóhajtót a tenger hullámait nézve.
- Ahh - bólintott Niel és ô is elkezdte figyelni a naplementés partot, majd újra CAP-re nézett - Miattam?
- Miattad - csukta be szemeit egy akaratlan, igaz mosollyal. - Szeretnék most lemenni veled a partra... - S Niel vállára döntötte a fejét.
- MinSoo?... - csuklott el a fiatalabb hangja és szerelmét figyelte.
- Még, hogy nem csináltok semmit!? Mit jelentsen akkor ez? - lépet ki a szomszéd erkélyre L.Joe - HÉ! - dobta meg Niel fejét egy magazinnal.
- Ez honnan?.... - nézet körül az énekes, majd CAP is.
- nem megmondtam? Hányszor mondtam, hogy ne csináljatok semmi ilyesmit ilyen nyílt terepen! - rázta fejét dühösen L.Joe.
- De idegesítô és fônökösködô vagy, hyung! - kiabált vissza mérgesen Niel - Ne felejtsd, hogy MinSoo a leader, nem pedig te!
- Ne, ne! Higgadj le - fogta meg CAP Niel vállait.
- Menjünk le! Szeretnél, nem?
- Ketten? - nézett L.Joe.
- I-Igen... Tényleg rossz ötlet volt... - gondolkodott el CAP.
- MinSoo! Ha szeretnéd, ne gátoljon meg semmi!
- Niel, gondolkozz! Most az egyszer... - szólt L.Joe.
- És ha... ti is jönnétek? Együtt mennénk le, csapattal? - vetette fel az ötletet CAP. Amit siker koronázta.
A parton sétáltak, mikor a nap már csak pislákolt narancssárga fényével. Ricky ment elôl nagy léptekkel. CAP követte és majdnem mellette Niel. Kicsit lemaradva Chunji sétált L.Joeval a hátán. A rapper olyan kényelmesen utazott szerelme hátán, hogy már-már elbóbiskolt. S sereghajtó szerepnek maradt ChangJo.
- Niel?... - nézett CAP a szomorúnak látszó énekesre.
- Ketten jobb lenne - mormogta orra alatt válaszul.
- Add a kezed - nyitotta ki tenyerét. Niel felnézett MinSoora, majd körbe koslatta szemével a területet. Kivette zsebeibôl kezét és összekulcsolta CAP ujjaival:
- Így már tényleg romantikusabb.....

Lassan haza értek. Nielben dúlt az energia, nem úgy, mint a fotelben alvó L.Joenak. Az énekes elkezdte piszkálni a másikat.
- N-Normális vagy?? - ébredt fel L.Joe.
- Miért keltél fel? Én is akartalak volna piszkálni! - ment oda Ricky hozzájuk.
- Mi bajod Niel? - nézet fáradtan a rapper.
- Zsarnokoskodó vagy. Nem hagysz minket békén. Minek minket figyelni? Elég bosszantó vagy az utóbbi idôkben. Tudunk mi vigyázni magunkra - mondta magáért Niel. L.Joe felmosolygott és hagyta a füle mellett elmenni a dolgokat, de egyre jobban elkezdte zavarni Niel hangja. Felállt és lábujj hegyre állva ajkait a másikéra nyomta:
- Hallgass el és menj utadra! - csoszogott el fáradtan L.Joe a szobájába.
- Ez mi volt?? - nézett Ricky Niel hófehér színben lévô arcára.
- É-Én-én is ezt kérdezem..... - eszmélt fel és ruhaujjával elkezdte dörzsölni a száját. S könnyek nyûltek a szemébe - Neee. Neeem akarom ezt.... Mit fog szólni erre CAP??
- Elképzelni sem tudom... - mondta Ricky - De, ha újra sírsz, leütlek!!! - figyelmeztette a felszipogó Nielt.
- Nem merek elé állni!!!...
- M-Majd reggel elmondod neki! Báár.... Á nem. A ti esetetekben jobb, ha nem tartod csöndben ezt!
Niel megfogadta Ricky tanácsát. Félénken feküdt be CAP mellé. S nagy átkot bocsátott L.Joera a cselekedetéért!

- Jó regglet CAP hyung - bukkant fel reggel Ricky, mikor a leader kijött a szobájából.
- Mi van? - szólt álmosan, felkelés után.
- Niel elmondta? Azért aludtál rosszul?...
- .... Mit kell elmondania? Niel már hajnal óta az erkélyen dekkol... ahh fáradt vagyok, hogy tud meg tudtok olyan korán felkelni?
- Niel nem mondta, hogy L.Joe megcsókolta?
- Kit csókolt meg L.Joe? - nézett CAP, hirtelen felébredve.
- Nielt. Tegnap, mikor visszajöttünk...
- M-Miért nem mondta? De várjunk! - rázta meg a fejét - Niel is akarta??
- Ami azt illeti, szerintem L.Joe se "akarta". Inkább túl fáradt volt és elakarta hallgattatni Nielt... Véletlenúl csókolhatta meg...
- Véletlenül?... - nézet CAP zavarodva. Ilyen fajta szituációba került szerelmével legelôszôr a garázsban. Véletlenül eset Niel az ô ajkára.

CAP bátyó POV


Nem vagyok mérges. Legfeljebb egy cseppet féltékeny. Még most se tudom ezt teljesen elképzelni. Hogy történhetett? Niel kívánatos ajkaira csak úgy rátámadni?... nem szívesen beszélnék errôl L.Joeval. Viszont Nielel igen. Miért Rickynek kellet ezt elmondania? E-Emiatt ülhet már hajnal óta az erkélyen?....
- Jó reggelt. Mit csinálsz? - léptem ki a friss levegôre hozzá.
- Keresem az értelmet az értelmetlenségben - mondta egyhangúan. Leguggoltam mellé és rám nézett. Gondolkodtam, hogy kezdjem-e én, ha ô nem? Sok lehetôséget átgondolva belekezdtem:
- Csak Ricky látta L.Joeval a csókotok?
- MinSoo?... - nézett rám meglepetten, s rémülten.
- Nem most keltem. Beszéltem Rickyvel. Niel, az ilyeneket nyugodtan elmondhatod nekem. nem kell titkolnod.
- El akartam mondani! - fordult felém idegesen.
Megfogtam a kezét, hogy nyugodjon le.
- Igazából mindegy. Mivel nem láttam, olyan, mintha meg sem történt volna. mivel nem tudom elképzelni - mosolyogtam szerelmem szemeibe. Niel még mindig meglepett volt. Csak nézet engem és bólintott.
- Jól van! - álltam fel - Öltözz! - utasítottam a fejét megpaskolva és bementem.
- MinSoo! - szólt utánam és felpattant a székbôl. - Szeretlek nagyon, nagyon, nagyon! - állt elém és megfogta a kezeim.
- Miért mondod ezt most így? - néztem rá zavartan mosolyogva a nem várt szituáció miatt. Akár mennyire szeret beszélni, nem válaszolt kérdésemre. Megcsókolt. Párat pislogott és elfordította fejét.
- Gondolkozol valamin? - néztem rá.
- L.Joe gonosz! Leadernek képzeli magát!
- Ne vesz össze vele. Egy csapatban vagytok.
Niel tovább gondolkodott és állához tette kezét. Látszott rajta, hogy fejében villámlás szerûen csapkodnak az ötletek.
- Ki kéne vele szúrni...
- Inkább hagyd - ráztam a fejem és megfogtam Niel vállait.
- Állandóan szekál minket! Szabályokat szab... Nem szeretném ezt tovább - halkult egyre le. Közelebb hajolt hozzám és már szinte suttogva mondta - Néha nem tudok aludni, mert ok nélkül merevedésem van. Lehet, hogy az a ok, hogy mellettem vagy én nem csinálhatok akkor se semmit. Olyankor... csak álmatlanul nézlek téged és fel-felsóhajtók - szomorodott el arckifejezése.
Nem is figyeltem eddig Nielre, hogy bírja a szeretkezés nélküli éjszakákat. Magamból indultam ki. Mivel én jól, azaz bírom, bírok magammal. Nem gondolkoztam más agyával. Bár így belegondolva, ha történt valami, legyen az csók, vagy ölelkezés azt Niel kezdeményezte! Ahogy most is! Hozzám dörzsölődik. Hagom egy kicsit magam....
- Hánykor lesz a forgatás? - kérdezte miközben nyakamba lehelt.
- Ötkor...azt hiszem.
- Akkor... még finomkodni sem kell~
Egybôl értettem a célzást! Csinálni akarja, s durván is lehet, hisz 5-re visszanyeri energiáját. Hátráltam volna tôle most, ha nem lett volna fal a hátam mögött.
- Rossz ötlet Niel... - mondtam, majd gyorsan megcsókolt.
- Nem. Nem akarok visszavonulni! - mosolyodott el sunyin és belekapaszkodott a pólómba. Mélyen a szemembe nézett. Mire én zavaromban elnevettem magam; Miért ilyen ellenállhatatlan?? Egy kisebb csókot adtam neki hirtelenjében.
- Hé! Kéreted magad? - ütött meg nevetve velem. - Gyerünk! Gyerünk! - nevettet és kézen fogva együtt húztuk el a függönyt.
- Neeee - mondtam hosszasan, de az ellentétét csináltam. Józan vagyok, mondhatom... Mint egy hülye, nevetek magamon! Beköszöntött a szobába a félsötétség. Niel elengedte a kezem és sietve bezárta kulccsal az ajtónkat. Tenyerembe temettem az arcom: "Mi lesz ebbôl?"
- Mire vársz? - mosolygott még mindig füligérôen Niel és nyakamba csimpaszkodott.
- Tudod, hogy imádlak - öleltem át. Jóízű nevetéssel dőlt hátra, magával rántva engem is. Megrémültem. Egy pillanatra. Azt hittem messzebb vagyunk az ágytól, de úgy látszik pont rá estünk.
- MinSoo, tied vagyok. Csinálj amit akarsz - mondta lágyan, szerelmesen és amit csak én érezhettem benne, hogy kéjjel fűtött. Beljebb toltam a fekhelyünkön és terpeszébe guggoltam kényelmesen, számára is. Niel felhúzta térdeit miközben szüntelenül és forrón simult ajkaival hozzám. Lerántottuk egymásról a pólót és a kölyök erôsen magához szorított:
- Búj még jobban hozzám. Ha már alvásnál nem teszed!
- Miért tenném? Meleg van!
- Velem törődj, ne a hômérséklettel! - mondta ingerülten és még inkább magához húzott - Kell az ölelésed!
- Az ölelésem, kell?
- Kell!
Hevesen megcsókolt. Nem is óhajtott elengedni. Kicsit durvábban letepertem "büntetés" kép. Az ágyhoz nyomtam, miközben ô belekarmolt a hátamba. Igazán fájt! De aligha törődtem vele így Niel fölött. Majd egy rossz, negatív gondolat suhant át bennem:
- Tudjuk halkan folytatni? - kérdeztem, ahogy végig simítottam Niel meztelen felsőtestén.
- Csak csókolj durván, azzal majd elfojtod a hangom - s az én kezemet a nadrágjához helyezte. Belekapaszkodott vállaimba. Jó, hogy nem aggódik a hangoskodás miatt, így én is nyugodtabb vagyok.  Remélem, képes leszek Niel tervét megvalósítani. Kezdhetem hát, amit olyan rég óta csináltunk. Egy hónap telt el azóta? Lehetséges... Ennyire jól bírtuk?...
Lehúztam Niel nadrágját. Megérintettem merev férfiasságát, majd rámarkoltam.
- Wáá! - emelte fel fejét s gyorsan szája elé tette a kezét. A párnák közé süllyedt, ahogy elkezdtem mozgatni kezemet. Forgatta ide-oda a fejét. Nem igazán bírta hangját visszatartani. - Ahh, CAP!  - szólt hozzám és kitárta karjait felém. Ránehezültem és megcsókoltam. Gondoltam egyet és ujjaimat Nielbe csúsztattam. Siettetve a tempón. Ahogy megérezte, tudtam, azonnal felnyögne, ha nem lennék szájára tapadva. Kapkodtuk a levegôt mindketten. Niel erôsen magához ölelt. Második és harmadik ujjam mellett, már nem csak ô, de én se bírtam fékezni a dolgot. Lekaptam magamról a nadrágot. Nézésembôl megállapította, hogy készülhet a haladáshoz. Ki csúsztattam ujjaimat. Fel-felöklendezte a kényes "h" hangját, nem tudott magával mit kezdeni.
Ahogy betettem élvezettel teli férfiasságomat, meglehetôsen durván megcsókoltam Nielt, csak hogy véletlenül se nyögjön fel. Ahogy mozogni kezdtem könnyek szöktek ki a szemébôl, mik az én arcomra is leszöktek. Igaz, lehet, hogy megint elszokott... Két oldalról megragadtam piroskás orcáit és úgy hallgattattam el nyelves csókommal. Olyan kényelmetlen, jobban szeretem hallani a hangját. Nem tudtam igazán Nielbe hatolni, amíg nyelvezek vele. Óvatosan elengedtem ajkait. Nyakán nyaltam hirtelen és tovább mozogtam. Így jobban kedvezett nekem a póz.
- Ez... olyan nehéz - csikorgatta fogait és feljebb csúszott, de én vállánál ragadva vissza húztam magam alá.
- Bírd ki! Te kezdted - hatoltam egyre beljebb - Te akartad - csókoltam végig mellkasát. Nielnek is kényelmetlen volt. Mozgott velem együtt és lehetô legerôsebben próbálta visszatartani hangjait. Ahogy lökdöstem magam egyre beljebb, egyszer csak Niel kitátotta száját, lélegzetét megszakítva. ha akart is, nem tudott hangot kiadni magából. Ahogy feleszmélödôtt belekarmolt a vállamba és én leálltam. Lehajoltam és megcsókoltam körettel együtt.
- De nyálas vagy - kulcsoltam ki nyelvem Nielével. Újra neki kezdtem a mozgásnak. Nem kellett sokat várni, perceken belül Niel elélvezett, utána én mentem el, idôm se volt kivenni belôle.

Aranyoos Bang MinSoo!

13 *Törmelékek* {Teen Top}

A törmelékek, mikor a Teen Top és a 100% egy helyen van.

- Miért nem lehet???
- Niel, higgadj le! - állt Chunji L.Joe és az énekes közé.
- Ha ti is aludhatok együtt, akkor hagy mi is! - nézett mérgesen Niel.
- A 100% is itt van, ha meghallanak titeket; annyi! - oktatta ki L.Joe.
- Aludjunk mind együtt és akkor nem lesz semmi - mosolygott el Ricky.
- Mit szólsz bele? - vetett gyilkos tekintetett Niel a kisebbikre.
- M-Most miért? - hátrált reflexbôl az elôtte dühöngôtôl.
- Ennyire nehéz felfogású vagy! - rázta a fejét a kis rapper.
- L.Joe! - ugrott egyet az énekes, de CAP hátulról lefogta és befogta a száját.
- L.Joe! Bennem bízhatsz.
Ekkor nyitott be a 100% egyik tagja, HyukJin és két társa.
- De régen találkoztunk - mondta SangHoon.
CAP zavartan elengedte Nielt és háta mögé tette kezeit.
- L.Joe? - kérdezte suttogva Chunji, hogy mire jutnak most. A rapper mély lélegzetet vett, majd egy határozott bólintással:
- Rendben...Ne halljalak titeket.
Niel büszkén kihúzta magát és felemelte fejét, ezt a vitát ô nyerte.
- RokHyun!!! - tárta ki Ricky karjait a nem várt vendégekre.



Így telt az eslô napjuk, elhelyezkedéssel és újra találkozással.
Ma pedig kezdôthet a forgatás. A srácok már kora reggel ébredeztek. Köz tud a TEEN TOP két rapperérôl, hogy a legtöbbet alszanak.... Chunji pihenten feltápászkodott az ágyból és az ablakhoz ment, elhúzta az óriás, sötét függönyt és beengedte a friss levegôt. Ahogy a nyári szél belekapott a textil anyagba, majd Chunji hajába és ruháját mozgásba lendítette. A gyönyörű nap fénytôl szunnyadó L.Joe ébredezni kezdett. Ahogy kinyitotta szemeit, számára még a meleg természetnél is szebb látvány tárult. Tátva maradtak az ajkai, egy félbehagyott ásításnál és nézte, hogy szerelme a sûrû fénybe a levegôt szívja magába. ahogy a fény elvakította, csak Chunjit látta és hallotta suhogó ruháját. Az ámulattól szónak eredt:
- Azt hiszem... még jobban beléd szerettem....
- Hô? Felébredtél? - nézet egy lehengerlô mosollyal hátra. L.Joe szíve kalapálni kezdet és feltérdelt az ágyra:
- Chunji....... - tárta ki karjait.
- Mi az? - ment oda hozzá. L.Joe becsukta a szemeit és lágyan átölelte Chunjit a nyakában.

- S a TEEN TOP és a 100% újra együtt jelentkezik a nyárral!!!
Az elsô forgatás megkezdödôtt. Egy kis elô beszélgetés, viccelôdés, ahogy szokott lenni.
- Akkor hát most elviszünk titeket egy sötét helyre! - tette közzé a mûsorvezetô.
- Nem férûnk be mindannyian Niel fejébe! - szólt Ricky, mire CAP belerúgott a székébe - Na!
A fiúkat egy elhagyatott sötét, romos házba viszik. Ahol egyszerre megy be a 6 TEEN TOP és a 7 100% tag. Mivel  bent vaksötét van, s a lényeg az, hogy melyik csapatnak az énekese, vagy rappere jut elsônek a kijárathoz.
- Nem bírom!! - szólalt meg HyukJin, ahogy beléptek.
- Nekem mondod? - kapott RokHyun az elôtte lévô keze után, amit sikeresen el is kapott.
- Az orrom hegyéig se látok! - lépegetett ChangBum.
- Én nem figyeltem, vagy tényleg nem mondták, hogy ez egy üres terem-e vagy beleütközhetünk valamikbe? - fordult hátra CAP, mert ô és Ricky volt most jelenleg legelôl.
- Ezt a szart! - nevetett fel MinWoo.
- Ohh!! Ki vagy? Óvatosan! - dôlt valaki CAP mellkasára:
- CAP? - hallatszott Niel hangja.
- Hja, hogy te vagy az!
- Nem látok semmit.... - egyenesedett fel az énekes és átkarolta a leaderje karját találomra.
- Én látok..... - mondta ChangJo.
- Hogy-hogy? - kérdezte ChangBum.
- Messzire nem, de itt mellettem lévô JongHwant látom.
- ChangJo szuper látása! Mi nyerünk! - hangoztatta Ricky.
- É is látok, legalábbis egy valakit.... - szólt L.Joe.
- Hogy érted? - kérdezte CAP.
- Látom Chunji ragyogását! - mondta jó kedvûen.
- Mögöttem vagy L.joe? - kérdezte az említett énekes.
- Aham, de menj csak elôre.
Hiába kapkodták a lábukat, nem úgy tûnt, hogy haladnak is hozzá.
- Ki van legelôl? - kérdezte RokHyun, aki még mindig HyukJin kezét fogta.
- Szerintem én! - kiabált ChanYong.
- Éljen! - sikította a 100%, a győzelemért.
- Nem én?.... - kérdezte Ricky.
- Még mindig itt vagyok melletted, sôt már Niel is...... Nagy a valószínûsége, hogy leelôztek..... - válaszolt CAP.


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


Este a vacsoránál lévô csöndet RokHyun szakította félbe:
- Tudtátok, hogy Chunji és L.Joe járnak?
- Honnan veszed ezt?
- Ez igaz! Ricky mondta - állt fel - észre vettem, hogy mindig együtt vannak és ezt megemlítettem Rickynek, aki véletlenül elmondta a részleteket, bár hozzátette, hogy ne adjam tovább - nézet el.
- Chunji és L.Joe? - nézet MinWoo. A többség nem hitt RokHyunnak.
- Mit csinálsz? - fordult meg az ágyban ChanYong. A leader csak írt valamit a telefonján, majd letette az asztalra:
- Semmit.... - bújt ChanYonghoz szorosan.

Másnap reggel:
- Még is mit jelentsen ez!!?? - halladszott ki Chunji hangja a szobájából.
- Higgadj le.... - kérlelte L.Joe. Chunji ingerülten jött ki, kezébe a telefonjával:
- Mit akar ezzel MinWoo???
- Pssszzz!... - pisszegett neki L.Joe utána rohanva.
Chunjinak twitteren írta MinWoo: "Tényleg szereted L.Joet?" Az éjszaka folyamán ezt több ezren látták és írtak hozzá. Nem tudta, hogy reagáljon erre, ha csak úgy hagyja válasz nélkül a kérdést, az fel ér egy igennel. Chunji idegesen megdörzsölte a fejét és befutott a fürdőbe. L.Joe, mintha egymáshoz lennének kötve, ment utána:
- Nem kell aggódnod emiatt! Ez a szimpla kérdés nem ér semmit. Egyszerûen nem írsz rá és kész....
- Lee ByungHun...
L.Joe nyugtatás kép összefûzte egymás ujjaikat. Csak, hogy Chunji még jobban érezze magát, megcsókolta a rappert.
Nem ment fel twitterre, bár mennyi dolog érkezzen is, bárkitôl. Nem utálta meg MinWoo-t. Szereti. De azért kíváncsi, hogy honnét szedte.
- Amm.. Azt hiszem én voltam - szólt Ricky este a fiúkhoz.
- Te beszéltél kettôjûkrôl? - nézet rá szigorúan CAP.
- Véletlen volt! Én jól tudok titkokat tartani, csak az nem akinek elmondom!
Most egy kicsit mérges voltak rá, baklövése miatt. De pont nem a két érintett haragudott rá, Chunji és L.Joe.
- Mi van veled Chunji? - feküdtek be az ágyba - Ne törődj a 100%-kal. Tudod mivel törödj? - emelkedett fel mosolyogva L.Joe.
- Hm? Mivel?
- Velem - bólintott boldogan - Nem akarnál most egy kicsit hancúrozni?.... - mászott Chunjira - A jó kedvért.
Lehajolt és megcsókolta szerelmét.
- L.Joe.... Akarlak - túrt a másik hajába.
- Én is téged.... nagyon-nagyon - a rapper beleült Chunji ölébe és mozogni kezdett, amíg az énekes le nem teperte.
- Magadévá teszel? - nézet szerelmesen L.Joe.
- Használjuk hát ezt a módját a pihenésnek - csókolta meg tûzesen. Vetkôzni kezdtek. L.Joe nagyon élvezte, túl régen csinálták már. Éhezett arra, hogy Chunji belé hatoljon. Halk kis nyögései töltötték be a szoba négy falát. Chunji energiát nyert a rapper hangjából. L.Joe halkan élvezgetett és nem tudott betelni szerelmével. Egymást ott csókolták, ahol érték. Még régebben sem próbálták reggelig csinálni, de most úgy látszik (ahogy nem figyeltek oda) 4-ig sikerült egymás szeretettel és vággyal teli karjaiba lenni végig.
- Chunji..... - feküdt hátára L.Joe.
- Igen?
- Enyém vagy?
- Mi az Byunghun? Gondolkodsz valamin?
- Mintha kevesebbet lennél velem......
- Ez hülyeség! Együtt alszunk és a tetejében... most szeretkeztünk... - köszörülte meg a torkát a végén Chunji. L.Joe kibiggyesztette ajkait és maga elé bólintót:
- Minden nap csinálhatnánk így! - s a szeme, mintha megcsillant volna.
- Nem.... - vágta rá Chunji nevetve. Félti attól azért L.Joet, vigyázni szeretne inkább rá. Felemelkedett és egy kis kárpótlásul egy pihentetô hosszú csókot adott neki.


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


Niel POV

Nagyon tetszenek az eddigi napok! Mindig füligérô mosollyal vonszolom magam mindenhova. Felkelni CAP-pel, forgatni CAP-pel, pihenni CAP-pel, aludni CAP-el. Olyan tündér mese. Szinte már sírok.
Ahogy ma véget ért a munkánk, a naplemente a tengeren tükröződött vissza. Ki mentem a szobánk erkélyére. CAP bent feküdt az ágyon.
Kedvem támadt egy óriásit kiáltani:
- Nieeeeeeeeeeeeel vagyoooooooooook!!! Wáááááááá Végeeee a napnaaaak!!! - nyújtottam a magánhangzókat mosollyal az arcomon. Felemelô érzés!
- Kinek kiabálsz Niel? - jött ki a másik erkélyre MinWoo hyung.
- Mindenkineeeeeeeeeeeeeek!!! - válaszoltam  megragadva a korlátot úgy ki-kihajolva.
- De aztán halkulj is! - nevetett a 100% leadere és visszament. Eszembe jutott, hogy ki szokott hasonlókat mondani nekem, aztán gondoltam egyet és magamtól, hangosan felnyögtem:
- Aahhhhhh!!!
- Niel? - kapta fel a fejét CAP rám nézve, de én intettem, hogy nincs semmi baj és mutattam; figyeljen,
- Mi az ördög volt ez? - jött ki az erkélyére a várva várt személyem, L.Joe.
- Hahahaha Bevetted! - néztem rá, hasamat fogva.
- Niel! - morgott rám.
- Ez nem humoros... - állt L.Joe mellé Chunji. Nekem már a könnyek jöttek ki a szemembôl a nevetés miatt, ahogy átvertem ôket. Ahahah a két hülye! Törülgettem szemem cseppeit halkulva. S bementem a szobámba, ott hagyva a mostanában idegesítô alacsony rappert és párját.
Dörzsöltem szemeimet és felguggoltam az ágyunkra.
- Jól szórakozol? - kérdezte CAP jó kedvûen. ô is örömmel látta, ha remekül el vagyok.
- Nagyon is - suttogtam szememet kinyitva és átkaroltam szerelmem nyakát. Közelebb hajolva megcsókoltuk egymást. Nem is vettem észre, de az élvezet megint elragadott. Még jobban elkezdtem rámászni. Dörgölődni hozzá. Képtelen vagyok elengedni MinSoo-t. Nem zavartatta magát miattam. Kényeztetett azzal, hogy átdugta a nyelvét és összekulcsolta az enyémmel.
Nem bírtam a szememet se becsukni. Nagyon forrónak éreztem magam. CAP övéhez értem, mire ô kegyetlenül elengedett és még az ölelésembôl is kibújt:
-Nem-nem Niel. Tudod, hogy nem lehet.
- Aiish!! - ugrottam vissza ölébe fejemet rázva.
- Hé-hé! Nyugodj le! - CAP átölelt és letepert az ágyra. Nyakamba feküdt, hozzám bújt. Összefûztem ujjainkat. Sikerült enyhíteni vágyaimat.
- Szeretlek, MinSoo.... - mondtam gyengéden.
 - Igen, szeretlek - bólintott, majd rám se nézett úgy simogatta meg a fejem búbját.
Attól még, hogy nem közösülhetünk.... Igen is jól érzem magam. Vele békésen aludni...... Jó!