J-Hope POV
Előző napon azt a lehetôséget is láttam, hogy V is szeret engem. Igaz is, múltkor hazudtam neki, azt mondtam: "Lehet, hogy egymásba szerettünk." De részmerôl nem "lehet", hanem biztos. Akárhányszor arra gondolok, az elsô csókunkra, égek a vágytól, hogy újra turkáljak nyelvemmel V szájába. Annyira puha ajkai vannak, hogy csak olvadozni tudok, mint aki rögvest elájulna. Karjaimba akarom tartani ôt!
Nem tudom elfelejteni, ami Hoseok és köztem történt. De nem távolodtunk el egymástól. Továbbra is együtt vagyunk, csak úgy veszem észre J-Hope közvetlenebb velem, mint volt. Most is, ahogy itt járkálunk ketten az kihalt folyóson szünetben a lemezkiadónknál.
- Ne fogd meg a kezem - figyelmeztetôen néztem rá.
- De hát nem bírom ki melletted a semmit tevéssel. S most nem lát minket senki...
- Mit akarsz ezzel mondani? - emeltem fel a szemöldökömet.
J-Hope benyitott egy üres szobába, mintha érezte volna, nincs bent senki. Magával rántott engem és bezárta az ajtót.
- Most egy kicsit TaeHyung - kérlô hangon lépet felém és hirtelen átölelt. Élvezet telien bújt hozzám és érdekes hangokat adott ki magából. Figyelmes velem szembe, hísz betartja, amit mondtam. Ha jól emlékszem tegnap késô este említettem meg neki, "Ne legyen több csók." Bólintva megértette és azóta csak ölelget, nem adva fel a dolgot. Mélyen a zsebébe van a fehér zászló és én nem tudom onnan elôszedni, igazából úgy gondolom, nem is érdemes. Bírom én ezt. Ahogy szorítva ölelget magához és tapogat, mint egy perverz. Ahhh néha sajnálom ôt...
- TaeHyung... nem tudok ellent állni... - nehezült még jobban rám és a nyakamba hajtotta fejét. Megrémültem a hangnemétôl, tényleg olyan, aki halálhoz készül, ha nem kapja meg amit akar... - Bocsáss meg! - hátra lépetetett párat és én váratlanul egy szófába találtam magam. Tátott szájjal bámultam szótlanul. J-Hope fölém mászott és távolság tartást nem ismerve dörgölődött hozzám. De mikor hozzá ért a neme pontomhoz, nem hagytam szó nélkül magam:
- Mit képzelsz, hova nyúlsz? Ha nem tudnád az hozzám tartozik!
- Csak a csóktilalmat tûzted ki. Azt hogy eddig nem értem a péniszedhez, az már más tészta.
Ez váratlanul ért. Nagyon engedetlenül viselkedik most J-Hope... éreztem, ahogy a nadrág övem megfeszül.. Hoseok be akart csúsztatni kezeit az alsómba:
- Te elme beteg! - ragadtam meg kezét - Most hagyd abba! - hangsúlyoztam mérgesen... mégis tehetetlenül, alatta támaszkodva...
Egy ilyesztô mosoly suhant J-Hope arcára:
- Enged meg a csókolózást, vagy magam miatt muszáj leszek leszopni téged, ebben az idegen szobában.
- Hogy mit csinálni? - ijedtem meg elpirulva! J-Hope nagyon perverz most... Sarokba vagyok szorítva. Tétovázok a válasszal... Ha azt fogom mondani, hogy nem... akkor tényleg le rántja rólam a nadrágot és... a szájába veszi? K-Képes lenne rá? Nagyot nyeltem. Koncentráltam, hogy véletlenül se képzeljem el!
J-Hopen már látszott a türelmetlenség. Hirtelen, ahogy rámarkolt nadrágomon keresztûl a nemi szervemre, válaszom keletkezett:
- Csóktilalmat felbontom! - kiabáltam hangosan. J-Hope kezeivel kétoldalt arcon ragadott és, mint egy éhes vadállat támadott és döntött le csókjával.
Fel-felnyögtem; most már vég kép nem tudtam, hogy fogok kimászni ebbôl. Húsz percen belül sem volt képes lehiggadni... Diktálta, hogy és miképp vegyem a levegôm...
- TaeHyung szeretlek. Halálosan szerelmes vagyok beléd - lihegte nyál csorgását visszatartva.
- Tudom - mondtam halkan, pirulva. J-Hope még egyszer megcsókolt, majd körül nyalva ajkaim széleit felemelkedett. Én kinyújtottam fejem fölött a kezeim, úgy érzem eléggé fáradt lettem.
- Szexelni szeretnék veled.
Höhöhöhö "fáradt"at említettem? Bocsánat, tévedtem! Teljes erômbôl lelöktem magamról! Majd felálltam és lenéztem, míg J-Hope a földön fájlalta hátsófelét.
- V! Hagy kapjalak meg egy éjszakára... - fogta meg a ruhám ujját, majd a kezemet. Én érthetetlenül néztem rá, mint egy hülye.
Fiatal vagyok még a szexhez, fôleg férfival. Vagy tévednék? De miért jár minden percben az a fejembe, hogy lefeküdjek-e Hoseokkal?
Magam elôtt csak egy ösvényt látok. Nincsenek elágazó utak, nincsen sok lehetôségem. Elôre vagy hátra? Lelki szememmel úgy látom, mind a kettô választás fényes. Fehér sugár takarja el, mi ott következik be. Fehér, így nem fekete, tehát jó. De! Mi jó származik abból, hogy szeretkezek Hoseokkal?
Még is. Hát... Örülj J-Hope! Úgy döntöttem elôre megyek az ösvényen.
Úgy érzem magam most, mint egy kis diák, aki épp megy szexuális felvilágosításra... Eldobom az agyam! Nevetek magamon! Hol van hát Jin hyung? Remélem, most nem Jiminnel bújt el valahova, hogy ne találjam meg. Sok idô telt, míg Jin szembe sétált velem. Nem tudom honnan jött, de mit számít?
- Jin hyung. Lenne rám pár perced? - állítottam meg. Majd kimentünk a teraszra ketten, de nem mertem feltenni a kérdésem.
- Mit szeretnél TaeHyung? Tudod, Jimint nem szeretném megváratni...
Ahh felhozta Jimint! Egy fokkal könnyebb a dolgom. Próbálok komoly maradni és nem elpirulni.
- Jiminnel éjjel-nappal együtt vagy, hyung? - kezdtem óvatosan rátérni a tárgyra.
- Hát végül is, igen. Miért kérdezted ezt most?
- Cs-csak, mert... - agyaltam teljes erômbôl, mégis miképp kérdezzek rá?
- Mond nyugodtan - érintette meg a hátam Jin, mintha látná rajtam a feszültséget.
- Milyenek az éjszakádi Jiminnel, ha csináljátok? - hadartam el a kérdést halkan, vöröses fejjel. Csoda, ha értett belőle valamit...
- Ha csináljuk? - pirult el. Úgy látom érti! Jin hyung egy csoda! - Amm... Ha nem fél az ember, nem is fáj. Bizalommal vagyok Jiminnel szemben. Vigyázz rám. Egy szó, mint száz nem félek. Nem hátrálok. Amit akar belôlem, azt megkaphatja - kereste szavait - Jimin... tudná durván is csinálni, de figyelmes velem. Hísz tudnom kell szeretkezés után is járni hahaha...
Szent szar!? Ennyire kemény dolog lenne? Teljesen visszariadtam. Lesz bennem elég bátorság, hogy lefeküdjek Hoseokkal?... Ez az elágazatlan ösvény...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése