14 BTS: Van kérdés?

J-Hope POV
Kész kínszenvedés. Choi MinHe nem veszi észre magát. Csak mondja, mondja. V meg nem is emlékszik rá!
- Eskûszõm, hogy nem rémlik nekem ez a lány.
- Mi van, ha direkt törülted ki az emlézetedbõl? Sikeresen is? - ültem fel az ágyon. Megfogtam V kezét és felmerült bennem egy elszomorító gondolat: - Lehet, hogy valami történt köztetek, amit feltétlenül el akartál felejteni?.... Gondolkozz TaeHyung. Mi lehetett az?... Egy csók?
- Aaaaaaaaa dehogy!!! - ugrott fel.
Mi van, ha igaz, amit mondok? Choi MinHe szerelmes TeaHyungba. Azért ugrál mindig mellette...
- Akkor csók helyett csak szerelmet vallót? - biggyesztettem ki szomorúan ajkaimat, ahogy elmotyogtam kérdésem.
- Hoseok! Óvodás korban?
- Miért? Simán!
- Ehhhhhhh tényleg nem emlékszek! Bár, hogy is próbálok.... - túrt hajába és tépni kezdte. Eléggé aggódni kezdtem. Átöleltem, miközben így marcangolta magát. Úgy egymáshoz bújtuk, , hogy nem is voltam képes elengedni ôt vagy megmozdulni egy kicsit se.

A helyzet jelentés eddig pozitív! Elmúlt négy óra és még nem találkoztunk Choi MinHevel. Bár az is igaz, hogy nem léptünk ki a ház telekjérôl. V inkább beszélgetett a családjával. Tegnap eleget kirándultunk. Szerintem még velem, kettesben se menne el kicsit az utcákat járni... Így belegondolva nem is olyan nagy gond. Itt ülök én is a földszinten csak a másik szobában, míg V a szeretteivel eszmecserél. Sokszor hiányzik neki a családja. Meg is értem, hísz remek hangulat teremtôk és nagyon szimpatikusak. IIIIIIgen szimpik, de vajon akkor is azok lennének, ha elmondanám nekik, mi van TaeHyung és köztem? Hahahaha inkább nem mondom el.... Amíg lehet, nem mondom! Meg se szólalok~ Tönkre vágni ezt az kedves közösséget? Én ugyan nem.
Ahogy a fotelben gondolataimmal feküdtem elbóbiskoltam. V ébresztett fel. Leguggolt hozzám és a homlokomnál lesimított az ajakamig lágy érintésével. Halkan suttogott nekem, hogy szeretne ki menni velem a friss levegôre. Pár órát aludhattam eddig, szóval friss voltam. Felálltam hát és indulásra készen voltam. Jó kedvem volt, ahogy TaeHyungnak is, a mosoly csak úgy sugárzott az arcán.  Ilyenek szeretem látni mindig! Kis aranyos! Megakartam ragadni kezeit most azonnal, de vártam, hogy legalább az utcát hagyjuk el. A városban csak ugyan, ismét nem volt egy lélek se. A játszótér mellett mentünk el, ahol csak a szél ringatta a hintát. Megálltunk egy pillanatra, hísz a szellô kellemes volt ebben a nagy melegben. Átkaroltam hátulról TaeHyungot, mire ô behunyta szemeit és rám dôlt. Szinte már csak én tartottam ôt.
- Ha úgy ölelsz át, mint az ágyban, elalszom...
Elkapott a "játszani" akarás. Lágyan megnyaltam TaeHyung fülcimpáját, mire ô azonnal felegyenesedett. Nevetni kezdtem, ahogy félálomból talpra állt. Elpirult és megfogta fülét. Gondolom megint kiszámíthatatlan voltam számára. Visszafelé tartottunk, de csak azt terveztûk, hogy elmegyünk a ház elôtt a másik irányba.
A kerítéshez értünk, mire az ajtón kijött V húga és Choi MinHe. Fintorogni kezdtem, ahogy a beszéd mániás csaj észrevett minket és TaeHyung elé ugrott:
- Téged kerestelek!
- Öhm miért? - nézet rá V.
- Hát... El kéne neked mondanom valamit most... Beszélhetünk csak ketten?
- "Ketten"? Miért ketten? - fordult TaeHyung hozzám értetlenkedve. Kérdôen nézett rám, mintha én TUDNÁM mit akar MinHe. Megráztam a fejem, mert én se értem a lány szándékait. Nem látok bele a fejébe! Pedig úgy könnyebb lenne.
- Szeretném, ha eljönnél velem arra a helyre, ahol mindig csak ketten voltunk...
- Akkor nélkülem!? - riadtam meg. Újra aggódni kezdtem. Csak szerelmem mellett bírom ki ezeket a napokat, meg mondtam... Hova akarja vinni TaeHyungot? S mennyi idôre?
- Bocsánat Hoseok, de.... - motyogta MinHe rám nézve.
- Miért akarsz velük menni? A bátyám miatt? - bökött oldalamba a kishúg. A szemei mintha azt tükröznék, sejt valamit kettônk eltitkolt dolgáról....
- Ki mondta, hogy akarok? - vágtam vissza poker arccal. Remélem csak tévedtem a kislány szemeivel kapcsolatban! - M-menjetek csak! - löktem meg TaeHyungot. Elôre lépése közben füléhez hajoltam és fogaim közt suttogtam - Siess vissza!
- Gyere-gyere TaeHyung! - fogta meg párom kezét MinHe és futni kezdtek.
- M-Minek rohanni? Valami vár? - zihálta V, majd lefordultak az utca sarkon.
Aggódom, hogy elengedtem õt. Most... Nincs velem! Nincs velem!!! Ahhhhhh rossz belegondolni. Az órák telnek, de nem érkezik vissza.
Fejembe vettem, hogy utánuk megyek!  Már kiléptem a kerti kapun is, mikor hirtelen megálltam:
- Azt se tudom merre mentek!...
Visszafordultam megkérdezni a kishúgot, de õ sem tudta hová mentek. El vagyok veszve! Nem bírom ki TaeHyung nélkül! Kereken két óra telt el... Kérdem én; fát vágni mentek? Vadcseresznyét szednek? M-Mit csinálnak???
Befeküdtem az ágyunkba és hemperegni, forgolódni kezdtem idegességemben. V kispárnáját a mellkasomhoz szorítottam:
- Akarom, hogy visszagyereeeeee - kínlódtam szánalmasan.
Idõvel ismétlem: idõvel sikerült lenyugodnom. A lábaimmal rugdostam fel hisztériázva a gondolataimmal küszködve, hogy vajon mi történhet a szerelmemmel a lány társaságában.
Ismerõs lépéseket kezdtem hallani. Ahogy az ajtó kilincse lenyomódott felfigyeltem. Az én TaeHyungom ért haza. Bezárta az ajtót és neki dőlt hangosan a levegõjét kapkodva. Mintha futott volna. Felültem gyorsan, hogy végig mérhessek kimerült szerelmemen. Kisebb izzadság cseppek sokaságát pillantottam meg rajta itt-ott pirosas arcán. V a pólója nyakát igazgatta.
- Futottatok, vagy mi? - kérdeztem, mire V köhögcsélve felnevetett. A felsõjét nyújtogatta, mint én a múltkor. - Vedd le! - intettem. V megfogta alul és lehúzta magáról. Ajkaimba haraptam az izzadt, kívánatos test látványától. Összezártam lábaim és belemarkoltam a lepedõbe, mibe inkább V szokta körmeit mélyeszteni. Az említettnek végre sikerült megszabadulni a ruhadarabtól és a nyakába tette, mint egy törülközőt. Megköszörülte a torkát:
- Kíváncsi vagy, mi történt? - én válasz kép bólogattam, majd a párnát arcomhoz nyomtam és hanyat feküdtem, hogy ne terelje el a figyelmemet V cirógatni való teste. - Már emlékszem, MinHe és én valóban együtt voltunk, barátok. Utálom a szüleit! Akik nem is az igaziak neki, hanem csak nevelõk. Nagyon rossz indulatúak. Minket, az én családomat állandóan csak kritizálták.
- Most náluk voltál?
- Nem. Nem ott voltam MinHevel. Csak már több dologra emlékszem, és vele kapcsolatban azok az undorító nevelõ szülök jutnak eszembe. Amúgy pedig az erdõbe voltunk, csak más részén - mondta folyamatosan és letérdelt mellém az ágyra - Sajnos... Igazad volt Hoseok. Tényleg direkt felejtettem el õt. Bûntudatom volt és most van megint, ahogy már sikerült emlékeznem. MinHe miattam veszett õssze a nevelõivel.  Ôk is költöztek volna, de õ nem akart elmenni innen, miattam. Velem akart maradni, hísz a legjobb barátok voltunk. Végül sikerült neki meggyôznie nevelõit. De erre rá egy évvel mi hagytuk el ezt a várost! Emiatt igazán rosszul éreztem magam... Ezért felejtettem.
- Teljesen másra gondoltam.... Szegény Choi MinHe...
- Ma! Azaz most megtudtam, hogy mit terveznek a nevelõi! Miután hallották, hogy haza jöttem látogatóba és MinHe újra velem van. Ezek a szülök arra utasították õt, hogy jöjjön össze velem... Legyünk olyanok, mint egy pár! Azt gondolják, hogy "A zenés fiú majd pénzt visz állandóan a kasszába!" közben le néznek minket!
- Megáll az ész!!! Az én szerelmemet akarják kihasználni ilyenekre??? - döbbenten engedtem el a párnát.
- Én mondtam MinHenek, hogy ennek nincs esélye, erre õ is azt válaszolta - nevetett fel. - Aztán hazáig szaladtunk zsírégetés miatt!!!
- Aiiish! Még szerencséjük, hogy nem tudom hol laknak azok a nevelõ szülök! Kiverném a balhét!...
- Nem kell - suttogta V és közelebb húzkodott hozzám. Megérintette kezemet, majd karjaimon felsimított és hozzám bújt. Teljesen lenyugodtam, ahogy V ajkai olyan közel kerültek. Megragadtam derekánál, hogy még közelebb húzhassam egy csókhoz, de eddigi beszédéhez hozzátette: - A következõ napokba MinHe nem lesz velünk.
- TaeHyung... Én... - dőltem hátrébb tõle és szomorúan lehajtottam a fejem. - Féltékeny voltam.
- Hogy mi voltál? - nevetett fel rajtam V és megfogta vállaim.
- Azt hiszem féltékeny lehettem, mikor MinHe állandóan csak veled volt...
- Nem gondoltam, hogy te is olyan típus vagy, mint én. Múltkor velem szintén  SeokJin miatt...
- Ehehe Emlékszem - mosolyodtam el, ahogy visszagondoltam arra a napra. Sosem fogom tudni elfelejteni. Akkor sírt ott a konyhába elõttem én meg....... Felhevülök a gondolattól!
Nem tudom meddig szeretne itt a szüleivel maradni, de már kezdem nehezen bírni az 'éheztetést'....
V váratlanul megcsókolt! Meglepetten tágra nyitottam szemeimet, majd szinte már lehunytam, mikor vissza csókoltam õt. Átfűzte tarkómon kezeit, ahogy beljebb engedte nyelvemet a szájába. Nem csak én kezdek hevûlni, V is kapkod már. Látszik rajta, hogy akarja! Ráharapott alsó ajkamra, mire én visszavágás kép a combjain felhúztam kezeim és megérintettem nemi szervét. V egy nagyobb nyögéssel hátra csapta fejét. Masszírozni kezdtem ruháján keresztûl középpontját és hátra döntöttem szerelmemet egy csókkal, hísz száját az élvezete hangjától képtelen volt összezárni. Kapkodta levegõjét. Hogy jobban érezze kezeim kényesztetõ érintéseit; közelebb húzódott. Szívét, lelkét átadja nekem, csak nehogy abbahagyjam! Csókjai is akaratosak és szajhásak. Levetkõztetném TaeHyungot és végre hajtanám, amit úgy szeretnénk, de a vágyaink kielégítése, itt ezen a helyen nem más lenne belõle, mint lebukás. Mindenesetre most abbahagyni... Kemény próbálkozással talán, de TaeHyungnak is közre kéne működnie...
Ránéztem V-re, hogy megmondjam neki, álljunk le. Már épp szóra kerekedtem, mire szerelmem hirtelen felült és benyúlt a boxerembe. Elnyögtem magam, ahogy megérintette péniszemet. Az elõbb még le akartam állni, most meg inkább khöm' fel akarok állni V keze alatti merevedett testrészemmel. Fokozni kezdtem az izgalmakat és keményen ledöntöttem ismét páromat, miközben ajkaink egybe forrtak.
Mindketten nyögdécseltünk. V rámarkolt a péniszemre és már láttam magam elõtt mi lesz belõle. Le kell állnunk! Olyan fura. Itt ugrálok a gondolataimmal; Folytassuk, ne folytassuk? Miközben V óriásiakat nyögdécsel alattam.
- Pszt-pszt! Most ne akard ennyire - emelkedtem fel kuncogva, hísz boldog voltam, hogy V mindenével kíván engem.
- Te is akarod. Érzem... - motyogta orra alatt és még jobban a merevedésemre markolt. A tetejébe még mozgatni is kezdte kezeit rajta.
- Jó a kézmunkád! - sóhajtottam nagyot az élvezettõl és átadtam magam TaeHyungnak. Éreztem, ahogy kezd velem elrohanni az akarni vágy. Meg kellett állítanom. Kirántottam nadrágomból V kezét és felegyenesedtem. Remélem szerelmem tudja, hogy nem azért állítottam le, mert nem tetszett nekem a munkája.
Pihentem még rajta, hogy teljesen lenyugodjunk mindketten, majd vacsorázni mentünk.
Aligha lepödtem meg, mikor kinyitottam az ajtót és V húga egy szép hasast dobott elõttûnk pohárral a kezébe, amit a füléhez tartott. Ahogy lábunktól feltámaszkodott pirultan motyogta:
- Kézmunka?.....
Egybõl elvõrõsõdtem és hátra léptem, szinte már estem. Ez a lány hallgatózott! Lehetséges, hogy elejétõl fogva mindent! Most mi lesz?? Mit csináljunk TaeHyung? Fordultam felé kétségbe esetten. Éreztem, hogy folyni kezd rólam a víz. De ahogy V-re néztem, rajta semmi nem látszott. Félálomban lévõ tekintettel bámult le húgára:
- Minden rendbe? Nem ütötted be magad? - hajolt le és karján fogva felhúzta testvérét. - Miért van pohár a kezedbe? Baleset veszélyes - V húga az említésre háta mögé dugta az üveg tárgyat és elhadarta motyogva, hogy menjünk enni, majd lefutott a lépcsõn villám sebesen.
Imádkozni kezdtem, hogy a tartsa a száját. Ne tudódjon ki... Megkönyebbûltem hála, mikor V mondta, az õ húga cseppet sem árulkodós meg kotnyeles. Hát... remélem! Jó lenne úgy megélni itt a további napokat, hogy a titok, titok marad!

13 BTS: Vadcseresznye

TaeHyung, a hétalvó hason fekve kezdett feltápászkodni. Szemeibôl törölgette ki az álmot és körbe nézett a szobájában. Az alakon félig lehúzva a roló, a helység fél sötétben, a ruhák még mindig a földön, Hoseok meg sehol. Pedig este az ô karjaiba aludt el, most meg nem találja. Telefonján megnézte az órát, aztán visszatette a éjjeli polcra. Hirtelen újra felkapta a mobilt és ténylegesen a pontos idôre meredt; fél tízenkettô! Miért nem ébresztette senki sem? Hol vannak a többiek? Hol van Hoseok? V lerántotta magáról a pizsama nadrágot, mi az íróasztal alá esett és a trikóját a szekrény tetejére sikerül feldobnia, annyira sietett. Keresett valamit magára. Épp a farmert kezdte magára húzni; Mely a térdeinél makacsul nem óhajtott tovább menni. TaeHyung idegesen, sietve rángatta fel. Mire csak megindult kifújva magát az ágy szélére huppant. Ez nem az ô napja. Legalább is eddig nem fest túl jól. A padlót kémlelte, mely tele volt ruhákkal, mintha az lenne a rendes raktár. Szemeivel kereste a nadrágjához való ôvét, mikor Hoseok fütyörészve benyitott:
- Jó... ömm ébredést! - sétált felé jókedvûen.
- Hol voltál? - kérdezte halkan, csüggedten V a másik mosolygós arcára nézve.
- Csukd be a szemed - állt meg elôtte és lejjebb hajolt hozzá. V hirtelen nem értette, hísz a rapper nem a kérdésére válaszolt... Hoseok egyre csak közeledett felé, lehunyta hát a szemeit, bele markolt a lepedôbe, feljebb hajtotta állát és várta az úgymond 'reggeli csókot'.
J-Hope a háta mögül elôvett egy kicsi spray flakont és azzal fújta be mindenhol TaeHyungot.
- Kheeeee Mi ez?? - köhögött fel, mikor az ajkain megérezte. Kezén megszagolta, majd azonnal elrántotta fejét az orrfacsaró szagtól.
- Szúnyog spray - felelte Hoseok - A családoddal megbeszéltük lent, hogy elmegyünk ma az erdôbe, ahova kiskorodban mindig jártál.
TaeHyung vigyorogni kezdett és bólintott. Emlékszik a helyre. Nagyon szereti azt a többször bejárt erdei útját. Jó, hogy most viszont láthatja, amit egykor.
Hoseok elnézegetett a fiún, majd nevetésbe tört ki:
- Fogadjunk, azt hitted, megakarlak csókolni - kacagott, amiért észre vette az elôbb, hogy V az ajkait kicsit kibiggyesztette. TaeHyung pirulva elnézett:
- Nem tudhatom, hogy mikor milyen kirohanásaid vannak - dörzsölgette a kézfejét zavartan elfordulva. Hoseok egy puszit nyomott oldalt az orcájára, amire V csak még jobban elvörösödött: - E-Erre se számítottam...


Induláskor a ház elôtt várták be egymást. Mindenki ment. Legelôszôr Hoseok időzôtt a járdán. Izgatottságában játékosan ugrált, majd ahogy TaeHyung kilépett az ajtón neki esve ölelgetni kezdte. Szeretne már elindulni, az erdô sötétjébe elveszni. Megannyi érdekes dologgal találkozni. S az egyik legjobb benne, hogy szerelme mellet lehet.
- Készen vagytok? - egy ismerôd hang csengette meg a fiúk fülét. Hátrafordultak és Choi MinHe vidáman állt elôttûk tréning felszerelésben. Nagyon úgy nézz ki, hogy ô is velûk tart. TaeHyung köszönt neki, míg Hoseok lecsúsztatta párja válláról a kezeit és letörve elnézett. nem szeretné, hogy a lány is velûk tartson. Úgy már nem lesz meg az a kellemes hangulat.
De mire elindultak, a mosoly visszavándorolt az arcára. Fejébôl kizárta MinHe hangját, aki a két családfôvel kezdet társalogni legelôl. A beton út végén a természeté lett a hatalom. Vigyázni kell a madarakra, kígyókra, pókokra, akármilyen rovarokra. S ne tegyenek kárt egy nóvénybe se. Ezek a fô szabályok. A zöld lágy ölében a levegô is megváltozott, nem csak a panoráma.
- TaeHyung! Itt a fánk! - futott az öcs. Kicsi törzsû, nagy lombkoronájú természet kincs. Kis levelei közt még kisebb vörös termés látszott. V oda sétált a terebélyes alá a testvéreivel és leszedett egy szemet a bogyókból. Megnézte, még is mennyire puha, érett.
- Ez mi? Gyümölcs? - kérdezte Hoseok és oda ment V mellé. Megfogta a fiú kezét, hogy mutassa meg neki.
- Vadcseresznye - mondta halkan TaeHyung és megállapította, hogy teljesen érett már, majd bevette a szájába. Kellemesen édes az íze. A testvérei már ezerrel ették, míg ô csak egyet kóstolt. De mivel jó, ô is elkezdte a szüretelést, minek a nagyját Hoseoknak adta. Vörös bogyók, nem igazán hasonlítanak a cseresznyére. A rapper megízlelte és elégedett meglepôdés tükröződött az arcán. Olyan ínyre való a vadcseresznye, hogy betegre eheti magát az ember vele.
Tekintettel az egészségükre, továbbmentek. Érdekes növények, állatok és olyan dolgok, amikre szívesen emlékezett vissza TaeHyung.
Hoseok sokszor maradt le, mert sokfélét látott, amiben csodálkozni tudott. Épp egy nagy fekete kitinpáncélos bogarat talált a fûben mászkálva. Egy olyan ízeltlábú, ami miatt egy vérbeli lány égbe sikoltana látványától. Viszont egy olyan fiú, mint Hoseok, csak kíváncsiskodva követte az állat mozgását. TaeHyung hátra fordult hozzá, majd oda sietett, míg a többiektõl lemaradtak. J-Hope felnyújtotta a kezét, hogy V felhúzza őt. Ránehezûlt párjára, úgy vonszoltatta magát.
- Mi van a kezedben? - karolta át szorosan TaeHyung mellkasát és az összezárt markára nézett.
- Vadcseresznye! - nyitotta ki tenyerét, amiben egy tucat, sõt annál is több piroslott. - Szeretem nagyon.
- Én... - vett ki egy szemet Hoseok magának - Téged szeretlek nagyon - bújt szorosan a másikhoz, mi közben szemezgetett lassan V tenyerébõl.
- TaeHyung - kiabált MinHee és hozzájuk futott. Meglepetten megállt, mikor meglátta Hoseok kezeit barátján. - TaeHyung? - vizsgálódott a fiúk ölelésén.
J-Hope észrevette, hogy az õ karját bámulják.
Gyorsan háta mögé dugta azokat és ellépett TaeHyungtól.
- I-Igen? - vette észre a lányt V és lelkileg felkészült. Fél szemmel Hoseokra nézett, aki még inkább nem örült.
MinHe csak barátjának ecsetelt. J-Hope úgy érezte, mintha útba lenne. Folyamatosan mögöttük ment. Elszomorodott a látszólagos magánytól. Menne V testvéreivel játszani, de kedve nem volt hozzá. Fejét búsan lehajtva lépkedett elõre. Néha-néha felpillantva TaeHyungra, aki hallgatta a mellette sétálgató lány üres fecsegését és bólintott neki idõnként. Ismeretlen érzés uralkodott el Hoseokon. Az elõtte lévõ látványba nem illett bele Choi MinHe. Dühösen kezdett lépkedni, taposva a földön lévõ fa ág darabokat, mire hirtelen megállt; TaeHyung felnevetett. Biztosan MinHe mondott valami vicceset. Párja kedves kacagó hangjától a dühe eltűnt, mint az érett vadcseresznyék V tenyerébõl. Igazán szomorú lett és fuldokolni kezdett a kétségbeesésben.
- Mi ez az érzés? - kérdezte magától, ahogy megkaparta torkát. Nem tud szokásához híven mosolyogni. Most nem. De az okát nem tudja. Feltehet még kérdést, de akkor magának tessz rosszat. Reménytelen tudatlanságban fog elveszni a rejtvényeiben. Meg kell, hogy fejtse magát, különben egy tapotat sem tud tovább lépni. Egy helyben megállt.
- H-Hoseok? - nézett hátra V. Elképedett a fiú látványától, akibõl áradt a rossz kedv. Hirtelenjében J-Hope pofán vágta saját magát és tovább haladt. - Valami baja van?... - V már lépni kezdett párja felé, mire MinHe megfogta vállait. Meséje folytatásával tartotta maga mellett barátját.
Mire hazaértek J-Hope nehézkesen, de összeszedte gondolatait. Fáradtan leült az ágyra, majd TaeHyung hangját hallotta a lépcsõházban:
- Nem kell, köszönöm!
- De valakinek át kell néznie benned a kullancs féléket - hallatszott MinHe.
- Az a valaki, majd Hoseok lesz!....
- De....
V bemenekült a szobájába fáradtan megmászva a lépcsõket:
- Ahhhh Egek! - fújta ki magát. Kezével párat legyezett melegében, majd párjára tekintett. Nem kellett sokáig bámulnia, hogy lássa a letörtségét. Csöndesen lógatja az orrát....
- Hoseok, valami baj van? - rohant oda és leguggolt a rapper térdeihez.
- Baj? Az annak számít, hogy nem tudom mi van velem?? Mikor látlak MinHevel dühös meg szomorú leszek. Megfeszülnek a karjaim, a gyomrom összehúzódik és kiabálhatnékom van ettõl az érzéstõl, ami erõsen belülrõl nyom. S az a gond, hogy nem tudom, milyen érzés ez. Mi a tényleges ok, amiért kifordulnék magamból? Mi-Miért kell ennek a csajnak veled lenni? - nézett fel Hoseok párja szemeibe. Nem is igazán várt választ. TaeHyung váratlanul felpattant és megölelte a bánatos J-Hopet. Annyira lendületesen esett neki, hogy hátra dőltek az ágyon. Hoseok elkezdte párja fejét simogatni, ahogy egyre csak hozzá bújt. - Nem akarok útba lenni.... Emlékszel, hogy azt mondtad, ha rosszul érzem magam itt, szóljak. S most....
- Az oka, hogy....
- Nem a családod!!! Hanem az a lány, akire nem is emlékszel.
- Hoseok, kérlek... MinHe ellenére maradjunk pár napot. Utána oda megyünk ahova te akarsz! - szipogott fel V, mire párja állánál érintve fekjebb emelte fejét, hogy szemeibe nézhessen:
- Ha mellettem leszel... ki fogom bírni azokat a napokat. De számolni fogom õket - szája szélén mosoly kezdett elõ bújni - Fõleg az ilyen pillanatok miatt... Jó, hogy vagy nekem! Köszönöm - nyerte vissza élet kedvét. V elõre döntötte fejét és megcsókolta Hoseokot, aki viszonozta. - Köszönöm! - ismételte és szorosan magához ölelte szerelmét. Oldalra leteperte maga mellett, majd a nyakába mászott és nem tudta abba hagyni a szerelmeskedést. Próbálta V válláról lecsúsztatni a pólót, hogy körözgessen ott is, de a nyaka nem olyan vágású volt.
- Ne szakítsd el - nyögte V, ahogy párja kezéhez kapott, mivel a felsõjét nyújtotta.
- Minek ilyet felvenned??..... A vállaidat akarom!... - szólt J-Hope és megoldáskép alulról benyúlva lerántotta szerelme testérõl. Padlóra dobta a pólót ágyuk mellé, majd TaeHyungot ténylegesen maga alá taszította és kényelmesen a meztelen felsõ test fölé hajolt. Megragadta párja mindkét kezét és akaratlanul megszorította, miközben nyelvével körül járta V fehér testének kívánatos részeit. Az énekes feljebb csúszott, de abban a pillanatban J-Hope is követte megállíthatatlanul. TaeHyung ajkaiba harapott, ahogy a lepedõbe mart kínlódva, kapkodva lába közé szorította Hoseok térdét, hogy  nemessége álljon le a folyamatos keményedéstõl. De a rapper tovább is hajtott, amitõl a másik is kezdte elveszíteni a fejét:
- Le kell állnunk. A falak nem vastagak! - szisszent fel TaeHyung. Hoseokok belehatolt nyelvével a szájába és összekulcsolta íz érzõ szervûket. - Komolyan mondom! Én is annyira akarom, mint te!.... De most a hely nem megfekelõ - motyogta búsan. Hoseok végig simított szerelme arcán és kifújta magát, hogy higgadjon le...
- Vadcseresznyét ehetek a tenyeredbõl, de a számmal hozzád már nem nyúlhatok.... Pedig jobban az ínyemre volna.

Elemzés: Teen Top - NAP

Az alábbi "elemzés" nem kitaláció, se nem igaz. A kettô közötti.

Yaoisták szeme által leírt reális események, melyeknek mi magunk gondolunk bele valósághûen a hátterébe.

N.A.P

"Ismét csak a rajongók által kitalált páros" - intenek azok a (yaosita) kpopperek, akik még nem néztek utána a tényeknek, mik igazolhatják, Bang MinSoo, a Teen Top leader igen közel áll a fôénekeshez, Ahn Danielhez.

Nyíllal kifejezve ezt a kapcsolatot:

MinSoo -> Niel

Pityeregni kezdek mindjárt, ahogy belegondolok, ez IGAZ.

ANGEL! Te! Aki jól ismeri a Teen Top-ot! Mond csak, mit szoktál észre venni Mr. Bang twitterén?

Semmi különöset? Vizsgáld meg kérlek jobban vagy hasonlítsd össze egy másik idol twitterjével. Látod már?

Mennyi kép Nielrôl!

Remélem nem is kell említenem azt a bizonyos interjút, amiben CAP azt állította:
"Rengeteg kép van Nielrôl a telefonomban"

(Erre Chunji:
"Szereted ôt!")

Hányszor olvashattunk, hallhattuk azt, hogy MinSoo oppának már az elejétôl Niel keltette fel érdeklődését a csapatban!?

Mennyiszer? Hányszor?
Nem kell most számolgatnod, hísz meg kell hagynunk, hogy szokatlanul többször, mint egy átlagos kitalált párosba.
De nem is pontos kifejezés az, hogy "kitalált". Mi egy párosban a kitalált? Mindennek van alapja. Egy olyan támassza, amire az illetô rámutathat, hogy "Igen, ôk együtt vannak. Lásd ezt, meg azt a képet, meg videot!"
(A kevert párosok már lehetnek kitaláltak mellékesen.)

Most, hogy ezt leszögeztük boncolgassuk tovább a N.A.P névvel illetett párost, akiknek nem egy-két bizonyítékuk van a szoros kapcsolatukra.
Vehetjûk most példákat:

- Élménybeszámolókat, ahol a rajongók vagy szimplán kivûlállok találkoztak a Teen Top-pal (utcán, reptéren, szállodában.)
" Este épp haza felé mentem, mikor a zebránál láttam CAPet és Nielt biciklizni."
" A lépcsôn haladtam felfelé a szállodában és észrevettem, hogy CAP és Niel együtt sétál."
" Ott mentem el a TOPMedia épülete elôtt, mikor CAP és Niel együtt mentek be."

- Fansign. Ahol legtöbbször önmagukat adják. Niel vagy CAP focus. S mindig történik valami érdekes a NAP fanok számára.

- Színpadon ugyan így.

Húha! Ijesztô, nem de?

Miért vesszük azt észre, hogy CAP kezdeményezz Nielnél?

CAP a leader. Leader, aki inkább csak egy taggal törődik.

MinSoo cselekedetei igazán észrevehetôek. Fotózzkodik Nielel, fotózza Nielt, miket feltölt twitterre.
Bele gondoltál már, hogy mennyi más képe van csapattársáról, amiket nem osztott meg? Csak megtartott magának!!!(Én belegondoltam, hísz a kedvenceim... S eltöprengtem; CAP telefonjának, tabletjének a további tartalomáról is, meg annak felhasználásáról >,<.... A yaoizmus meghülyít)
Szóval! Észrevehetô, miket kreál CAP. A kérdés az, hogy énekesünk agyáig eljut ez vagy sem.
Sajnos nem tudhatjuk, hogy a háttérben, Niel megkérdezte-e már MinSoot, hogy miért csinálja ezt. Lehet túl hülye, hogy válaszra kérje a leadert! ><
Továbbá próbálkozott-e CAP mással is? Még jobban kimutatta-e az érzéseit valahol a négy fal közt?

Neeeeeeeeeeeeeem szabad másnak a magánéletébe belemászni!!!!!!!! Ez a rossz a sztárokra nézve! A rajongók kíváncsisága! Szégyenlem is magam néha, mikor yaois ficit írok....

Niel hülye (PONT) Húgom szerint CAP buzi (PONT) Én szerintem a húgom csúnyán beszél (PONT) Én szerintem a húgom hülyébb Nielnél (PONT) XDDDDDDDDD

Bang MinSoo drága az, aki próbálkozik kimutatni az érzéseit! Igen. S eddig úgy vesszük észre Nielben....... nincs annyi szeretett CAP felé....

S most vegyünk egy koreai repülôjegyet és menjünk megrugdosni Ahn Danielt! XD

Neeeeeem. Ezt maguk közt kell elrendezni....... ://
Mi ANGELek meg csak figyelni tudjuk, hogy mik az események!

Niel...........
Próbálok itt felidézni olyanokat, amikre támaszkodhatok, hogy ez a láma valahol..... egy eldugott kis részébe jobban kedveli MinSoot.... De csak az ugrik be, mikor ránézz.
Igen. Mikor CAP és Niel szemkontaktusba kerül, akkor egymásról a tekintetüket nem tudják oly gyorsan levenni.

A fentiekkel nem azt akarom mondani, hogy CAP szerelmes! NEM! Csak azt, hogy erôs érzelmeket táplál Niel iránt, ami lehet baráti is. Csak, hogy a láma nem veszi észre >,<

by.: Vivienn unnie és az én kitöréseim

12 BTS: Meghajlás

Másnap reggel Hoseok és TaeHyung korán kelt, hogy friss reggelit szolgáljanak fel a többieknek. Omlettet készítenek sonkával, baconnel. Igazán kiadós. Jó, hogy tegnap délután a kis húg bevásárolt. J-Hope nagyon élvezte az étel készítését. Szinte mindennel játszott boldogságában.
- Ezt nézd TaeHyung - zsonglőrködött két tojással. Az énekes tátott szájjal fordult felé és rettegett, hogy a földön fognak kikötni a játékszerek.
- Ha épp nem a hűtő ajtaját nyitogatod jókedvedben, akkor mással foglalod el magad... - mondta V - Inkább hagyd abba és vágja bagettet. Mindjárt felébrednek.
- Pedig... Még sok mindennel elfoglalnám magam - mosolygott sunyin  J-Hope. A tojásokat letette a tűzhely mellé. TaeHyung elfordult tőle, s azon nyomban átölelte hátulról.
- V-Vigyázz. Mindig ezt fogod csinálni? - nevetett fel V, hogy párjának szokásává vált az állandó lesből támadás. Végig simított a rapper kezein és hátradőlt kényelmesen a másik mellkasára. Becsukta szemeit, miközben szerelme hozzá dörgölődött.
- Kim TaeHyung!!! - egy kiabálás hallatszott kintről, amit először észre se vettek. Majd, ahogy  közeledett a hang, V ijedten ugrott ki J-Hope karjaiból. Az ablak felé fordultak, ahol egy lány kedvesen mosolyogva integetett be. - Hát visszajöttél?
- H-Hogy jutottál a kertbe? - nézett V, miközben a vér megfagyott ereibe.
- Átmásztam - felelte.
- ... Még is ki vagy te? - tette fel az igazán ütős kérdést. A lány arcáról eltávolodott a ragyogó mosoly és dühösen hajolt be az ablakon:
- Mi az, hogy nem emlékszel rám??? Nem szégyelled magad? - lépet rá a párkányra és befelé araszolt, mire a két fiú megijedt. A betolakodó mérgesen ugrott le a padlóra és egyik papucsát TaeHyunghoz vágta. - Choi MinHe! MinHe!
- Nem ugrik be! - védekezett V és sajnálatosan nézett rá. A második lábbelit már ki is sikerült kerülnie, de az majdnem felpattant a konyhapultra a reggelihez.
- Óvatosabban! Ezekkel én dolgoztam - futott az ételekhez Hoseok.
Mikor MinHe kifújta magát felháborodásában, leült kényelmesen a székre. Az anyuka épp akkor jött le és hamarosan a többiek is követték ôt. Örültek a hívatlan vendégnek. Együtt kezdtek neki reggelizni. V bátorkodott újra feltenni a kérdést, hogy MinHe még is kicsoda és miért eszik ô is az omlettbôl itt velük?? A lány még jobban megsértődött. Az anya világosította fel, hogy kicsi gyerekkorukban folyamatosan csak együtt járkáltak mindenhova, szinte elválaszthatatlan kapcsolatban voltak. V letámasztotta a fejét és mély gondolkozóba esett. J-Hope meg MinHet kezdte megfigyelni. Ahogy hirtelen, meg hallotta a gyerekkori barát szót, kíváncsiskodni kezdet. Ahogy végig nézet rajta; lehetett látni, hogy pár évvel fiatalabb volt, mint V. Fél hosszú, fekete frizura, lépcsôzetesen levágva, pár színes csattal díszítve. Szemei azonos színûek voltak, mint a haja és nagyok, míg ajkai és orra kicsik. Szép lánynak számított. Ápolt és csinos.
Étkezés után V elé állt és mintha először találkoztak volna, meghajolt:
- Choi MinHe. Örvendek.
TaeHyung szokása szerint a legértelmesebb arcát vette elô, amit csak egy ilyen helyzetbe tudott. A család csak nevetett rajta. Hoseok állt fel másodszorra a székrôl és ô is meghajolt a lány felé fordulva:
- Jung Hoseok.
- Ismerem a Bangtant - vigyorgott barátságosan. De J-Hope nem találta rokonszenvesnek. Hamis mosollyal nézett vissza rá.

A nap folyamán Hoseok és TaeHyung elég kényelmetlenül érezte magát, mert a lány mindenhova követte ôket. S folyamatos mesélése közben óránként kérdezte régi barátját, hogy: "Emlékszel-e már rám?" V még mindig csak a fejét tudta rázni.
Alig volt pár ember az utcán rajtuk kivûl, azok is idôsek. Nem volt élet. De a kisvárosi hangulat megvolt. Mindenhol alacsony, kis házak. A település szélét meg körülölelte a nagy, sűrű fenyves.
MinHenek nem kellett vezetnie ôket, V ismeri a járást, mint a tenyerét. Az megmaradt benne.
A nyári meleg rendesen állta a helyét. Nem kínlódtak volna, ha MinHe nem tenne rá folyamatos fecsegésével.  Nagyon beszédes. Akarta, hogy TaeHyung emlékezzen rá végre.
Hoseok egy lépéssel le volt maradva tôlûk. Nem volt meg a szokásos jókedve. Sapkája eltakarta szemeit, miközben kimondottan lefelé nézett. Saját lépéseit bámulta, néha-néha felpillantva. Ment a két másik után poros utcáról utcára. A szél zörrenéseit, a messze haladó autó motorok búgását és MinHe hangját hallhatta. S ezt kezdte idegesíteni Hoseokot. Bár nem feltünôen volt ingerelt. Kínlódott halkan magában. Egyre csak bosszankodót. Hol ott, nem volt tisztában, hogy mi is irritálja igazából. Felemelte a fejét és az elôtte lévô út, nagyon ismerôsé vált neki egy szempillantásra. Tudta már, hogy hol vannak.
- TaeHyung! - szólt párjához és megragadta a kezét, úgy kezdtek el futni.
- Mi az Hoseok? - furcsállta V ezt a rohanást. Majd MinHe is utánuk szaladt. J-Hope ahogy meglátta a házat, sprintelve megnyomta a csengôt, hogy nyissák ki nekik az ajtót.
- Hova mentek TaeHyung? - érte utol ôket MinHe, miközben nem értette a helyzetet. De nem volt egyedül; V sem volt tisztában a körülményekkel. Hoseok mintha megkergült volna.
- Mi most lepihenünk - válaszolta a rapper.
- Még is miért? - nézett a lány kettôjûkre, majd csak TaeHyungra. Már készült megragadni az énekes ruhaujját, de a kapu zár kattant és J-Hope azon nyomban beesett a kapun a fiút magával rántva.
- Hoseok!?? - lepôdôtt meg, ahogy a rapper úgy vonszolja maga után ôt, mint egy szennyes kosarat. Épp, hogy nem bukik orra.
MinHe elôtt bezáródott a kapu. De utoljára hozzátette:
- Holnap találkozunk!!!

J-Hope felrohant a lépcsôn V kezét fogva. Az apuka észre vette ôket egy pillanat erejéig, ahogy átsuhantak az elôszobán. Megigazította szemüvegét és meg vonta a vállait: "Sietôs fiatalok"
A rapper durván becsapta V szobájának az ajtaját, majd elengedte a fiú kezét.
- Ahh te jó ég!! - lépet a széken lévô törülközőjéhez és azzal dörzsölte le homlokáról az izzadságcseppeket, amiket a nagy meleg okozott.
- Hoseok, minden rendben? - kérdezte halkan V. Nem szokta látni szerelmét ilyen szokatlanul felháborodottnak.
- Ne szólj hozzám!! - kiabált rá modortalanul és leintette ôt. V megrezzent ijedtébe és hátra lépet egyet. Hoseok letámaszkodott a székre, majd nagyot sóhajtott: - Bocsánat - halkult teljesen el. Szerelme felé fordult és oda sétált hozzá - Ne haragudj. Nem akartam veled ordítani. Ne haragudj rám - ölelte át gyöngéden a másikat, aki az érintésre megrezzent, majd belebújt párja nyakába. - Rosszul érzem magam. Szó szerint menekültem. Feltudod fogni? - kuncogott halkan - Menekülnöm kellett, mert már nem bírtam azt az állandó fecsegést. Idegesít! Jobb, ha nem is gondolok rá.... - V nem mert megszólalni, az elôzô utasítás miatt. Helyette belekapaszkodott J-Hope pólójának hátuljába és fejét szintén a másik mellkasára nyomta. - Te itt vagy nekem.... - suttogta és élet kedve kezdett visszatérni a boldogság szilánkjaival is együtt, ahogy megsimogatta szerelme feje búbját, majd egy puszit lehelt rá. Lassan elengedte - Ugye, kinyithatom az ablakot? - fordult meg a függönyökhöz. Hoseoknak most jót fog tenni a szellôztetés. Amíg kinyitotta, V oda ment íróasztalához és egy régi jegyzet füzetet emelt fel. Azzal kezdte el legyezni Hoseokot hátulról. Ô megérezte és megfordult. Nem tudta visszatartani a kuncogását, ahogy V kibiggyesztett szájára nézett, miközben hûs levegôt kreált számára. Határozottan ellenállhatatlanak tartotta. Beleharapott a saját ajkaiba és kivette V keze közül a papír köteget pontosan visszadobva az asztalra. Megragadta V kezét és megint csak magához húzta. Felemelte a fehér pólóját az énekesnek.
- Hoseok!?... - suttogta TaeHyung és párja szemeibe felnézett.
- Pssszt - hajol közelebb J-Hope - Egy kicsit - döntötte el a fejét. Megcsókolta szerelmét és azzal együtt az ágyra ültette. Levette róla a felsôt, majd magáról is eltávolította. Közvetlenül az megszeppent fiú fölé hajolt, akinek már nem kicsit volt pirosas az arca. Aki felnézett észrevétlenül és végig mért az elôtte lévô izzadt testen.
Hoseok újra mosolyogni kezdett, szokása szerint. Szerelme csókjai közeben lehet, hogy sikerül elfeledni MinHet, legalább is most a gondolataiból kizárta. Lázasan nyelvezett TaeHyunggal. Egyikük sem tudott ellent állni. Az ágy párszor megnyikorgott alattuk, ahogy J-Hope egyre csak mászott párjára. V mikor tehette nevetve pisszeget szerelmének, hogy halkabban. Hoseok be tartotta a kellô hangszíntett, de lassítani vagy akár befejezni, amit elkezdett képtelen volt. TaeHyung ajkait nem tudta ott hagyni, a szája széleit is készségesen körbe nyalta, hol nem már harapta az élvezettôl, ami dúlt benne.
-TaeHyung - kopogott be a kishúg - Gyertek vacsorázni!
J-Hope egyszeriben tenyereibe temette arcát. Kín szenvedve lemászott V-rôl, majd egy gyors csók erejéig még visszahajolt hozzá s oda súgta nevetve:
- Ma nagyon szívatni akarnak...

Lucia volt cirkuszban; s láttam, hogy egy férfi úgy emelt fel a levegôbe egy nôt, mint Hoseok TaeHyungot! Egybôl rájuk gondoltam~

11 BTS: Megyek és te is

Elsô reggel a rablás incidens óta.
- Hoseok, ébren vagy? - TaeHyung aggódóan hajolt szerelme felé az ágyon. Hajnal volt, de már ô fölkelt, míg a másik csak aludt. Álmos szemeivel nézegette J-Hope arcát, majd lejjebb hajolt. Belekapaszkodott a rapper vállaiba, behunyta szemeit és egy nagyon lágy csókot adott neki. Alig értek egymáshoz az ajkaik. Még is teljesnek érezte az énekes. V ezzel, mintha azt mondta volna: "Köszönöm, hogy itt aludhattam melletted."
Hoseok mozgolódni kezdett:
- De kedvesen ébresztesz - motyogta és kezeivel kinyújtózkodott. V felülni készült, hagyva a rappert észhez térni, de pont, hogy Hoseok nem engedte ôt eltávolodni. Szorosan magához ölelte hátánál átkarolva és V készségesen, ellenkezés nélkül hozzá bújt.
- Nem kell még felkelned, visszaaludhatsz... Én csak...
- Éreztem az aranyos csókod - kuncogott mosolyogva J-Hope csukott szemekkel, még mindig félálomba.
- Én csak... azt gondoltam, hogy megnyugtatom magam... vagyis jobban magam mellett tudhattalak így - maga se értette amit beszélt. Össze-vissza tette egymás mellé a szavakat, mik eszébe jutottak. Fejbe csapta volna magát, ha keze épp nem J-Hope hátán pihent volna. Helyette még jobban párjához bújt. Alaposan elpirult, amiért hülyének érezte magát: - Hoseok, szeretlek és ez a te hibád!
- Az, hogy szeretsz? Milyen jó hibáim vannak. Többszôr kéne baklövéseket elkövetnem!

Tegnap délben még depresszió uralkodott a házban, ma meg már felhôtlen egekbe szárnyaló öröm már a reggelinél is.
- A szabad heteimre Busanba megyek - jelentette ki Suga.
- Én a szüleimhez - mondta halkan JungKook, amit a mellette ülô V tisztán hallott:
- Szintén! Én is apuékat látogatom meg.
- Jó, hogy már ilyen gyorsan eldöntöttétek. Én még nem tudom - nevetett NamJoon - Jin, te?
- Jin velem jön Boracayba - mosolygott Jimin.
- Az ám a nyaralás!! S ti ketten!? - nézet Suga, majdnem leesve a székrôl.
- Persze, hogy ketten. Téged nem viszünk! - rázta nevetve a fejét Jimin. A hercegnô meg csak némán bólintott, hogy alátámassza a tényt.
- És te Hoseok? - kérdezte a kimaradt tagot a leader. A most megemlített rapper izzadni kezdet és nem mert  válaszolni.
- Hoseok és én együtt megyünk a szûlô városomba - jelentette ki stressz nélkül TaeHyung. Jimin elmosolyodott rajtuk, ahogy egymásra néztek és taps gyanánt egymáshoz ütötte kétszer a tenyereit.
- Együtt?... - ismételte meg JungKook. Nem értette az okát. Annyira jó barátok lettek volna, hogy J-Hope még V szüleihez is megy?....
Ez a terv. Hoseok szerelmével akar lenni, a szabadidôben is. Fôleg egy ilyen incidens után. Ébredésnél már megkérdezte TaeHyungot, hogy mit fog csinálni. Nem tántorodott meg a választól, hogy a fiú a családjához tervezi az útját. Az elején nem mert érdeklôdni, hogy ô is mehetne-e, mert még is csak másnak a családja. Pofátlanság csak úgy betolakodni így, hogy ha már a szûlôk és a testvérek rég látták már TaeHyungot. Még is azt kívánta volna, bárcsak vele tarthatna, legfeljebb láthatatlanná válna V mellett! A vágyakozás arcán teljes mértékben tükröződött. TaeHyung észre vette és mintha belelátna Hoseok fejébe. Ezért ô tette fel a kérdést, hogy nem-e akar vele menni. J-Hope rögtön örömmel fogadta a meghívást! Reméli, nem lesz teher.

A tagok másnap reggel indultak. Ki, hogyan. Suga irigykedve nézte Jiminéket, ahogy reggel taxival mentek a  légikikötôbe, majd repülôvel Boracayba. De azért boldog volt, hogy minden csapattag jól fogja érezni magát a szünetben.
Hoseok és TaeHyung a vonatállomásra mentek. Expressz járattal érkeztek meg V szülôhelyére. Csöndes, kisváros. V elmondta, nem is éltek itt mindig csak óvodás korában. Az általános éveit már máshol töltötte, Mióta a Bangtannal dolgozik a szüli és testvérei visszaköltöztek ide.
Egy taxiból kiszálltak a családi ház elôtt. Hoseok végig nézett rajta. Halvány sárga festésû emeletes ház. Széles és nagy ablakokkal, mikbôl látszottak a kék és a kültéri festékkel azonos színû függönyök. Észre lehetett venni, hogy melyik a húg szobája, mivel rózsaszín matricák voltak az egyik elsô emeleti üvegre ragasztgatva. A lakhelynek kertje csak két oldalt és elôl volt, az is kis részen. A gyep szépen volt ápolva és a tuják is zöldelltek a fekete kerítés mellett. A kûlsô ajtónál kapucsengő volt, amit V mosolyogva megnyomott. A nyitva hagyott terasz nyílászárójából lehetett hallani a csengetést, majd egy nôi arc pillantott ki. Elmosolyodott és sietve berohant, hogy kinyissa az ajtót. Kiabálást, majd lépcsôrôl való dübörgést hallottak.
Ahogy beléptek a terûletre, Hoseok még mindig az élénken zöld fûben gyönyörködött. A sovány alkatú anyuka kitártot karokkal rohant kisfia felé. Rögtön utána egy kislány, tinédzser korú.
- Látom, minden rendben veled - ölelték át egymást. Megigazgatta TaeHyung haját, majd figyelme Hoseokra irányult.
- Ü-üdvözlöm. Kim TaeHyung csapattársa vagyok, Jung Hoseok - hajolt meg tisztelet teljesen. az anyuka szája elé emelte kezeit és elpirult:
- Üdvözöllek! Miért nem mondtad TaeHyung, hogy egy barátodat is hozod??
- Remélem nem leszek útban...
- Ugyan, dehogy!! TaeHyung szobájában bôven van hely! Aludhatok együtt - mosolygott boldogan és bekísérte a fiúkat a házba, miközben a húg bátyának karjára akaszkodott.
- Nagyon szép és ápolt a kert - jegyezte meg Hoseok udvariasan.
- Csak ugyan?
- Itt nem változott semmi - nézett körül V, ahogy beléptek a küszöb felett.
- Gyere köszönni! Ne légy neveletlen - állt fia elé az apa. Nadrágját kantár tartotta és kezében egy bögre kávé volt. Csak pár centivel volt magasabb saját gyerekétől. Szemüvege sárga keretesen virított rajta. V átölelte édesapját. Majd Hoseok lépett közelebb, bemutatkozni a család főnek. Mire a késve lesiettet kis öcs is megmutatkozott.
A nappali, konyha és a nagy hálószoba a földszinten volt. A háznak egyetlen egy felső emeletén a három gyerek szobája állt. Míg a pincében raktár volt. A házban uralkodott a családias hangulat.
V majd körbe szeretné vezetni a kisvárosban Hoseokot. Elmondani azokat, amikre emlékszik. De legfôkép csak azért szeretne sétálni, mert tudja, hogy az utcákon alig vannak emberek, így kellemesen tudják eltelni az idôt kettesben.
Annyi ideig maradhatnak itt a szünetükből, amennyit csak szeretnének. Hoseok jó benyomást tett a szülőkre. A rapper is kellemesnek találja őket.
- Ugye tudod - szólt TaeHyung, miután kipakoltak és az énekes próbálta felhúzni az ágyra a lepedőt.
- Igen. Vigyázok. Visszatartom magam, amennyire csak tudom - suttogta Hoseok és váratlanul, de óvatosan átölelte szerelmét hátulról.

10 BTS: Szép vagy hercegnô

Jimin POV

Az éjszakák és a napok úgy megviseltem, míg a pincébe raboskodtam, hogy jobban félek már több dologtól. Az ablakunkon nem merek kinézni... Ki tudja? Lehet, hogy épp visszanéz rám valaki. Legyen az egy rajongó vagy egy fekete pólós alak... Kirázz a hideg!
Viszont a ez a vacsora istenien esett! Már mindannyian a szobájukban vannak. Én még utoljára (azt hiszem) elmegyek fürdeni. Ennél kellemesebb mosakodásom ritkán volt! Jó úgy leöntenem magam meleg vízzel a zuhanyzóban, hogy a rossz emlékképek is leperegnek rólam a cseppekkel együtt, a lefolyón át és onnan a világ végig meg nem állva! S tudom, hogy az éjszakám egyre csak jobb lesz. Ahogy befejeztem a fürdést, felvettem rég látott trikómat és a pizsamának használt nadrágomat.
Benyitottam a szobámba és az ajtóban nyújtózkodtam egyet. Elôttem Jin volt, háttal állva és zörögve pakolt az éjjeli asztalomon és a ledobált ruháimat szedte össze a földrôl nekem. Valami oknál fogva nem volt rajta felsô rész, de egyáltalán nem zavart. Halkan becsuktam az ajtót és perverz gondolatokkal kezdem el magamban játszani. Nem tudtam ellenállni a látványnak. Nem is gondoltam át a cselekedetemet; Jin mögé siettem és ledöntöttem hátulról a fekhelyünkre.
- Jimin! - ijedt meg és az ágyon hagyat fordult gyorsan. Felszegte tekintetét rám, ahogy fölé mászok. - Nem is hallottam, hogy bejöttél...
Nagyon szűziesen nézet rám. Még több bûnôs gondolat lett úrrá rajtam. De közben furcsának is találtam, hogy Jin miért vág ilyen savanyú képet... Levettem magamról a fölösleges trikót és direkt a földre dobtam, hogy bosszantsam hercegnômet. Erre hála felfigyelt és a bánatos arckifejezése kicsit mérgessé vált. Már készült rám szólni, de én gyorsan megcsókoltam. Tapizni kezdtem meztelen felsôtestén és éhesen játszadoztam a nyelvével. Nem kellett fél perc se, hogy Jin ellazuljon. Éreztem, hogy nekem adja mindenét. Az egész énje az enyém. Hagy tegyelek most magamévá! Kérlek, kérlek! Most.. csak erre vágyok!!

Az oké, hogy nem volt rajta póló mikor bejöttem, de akkor a farmer gatya minek? Kikapcsoltam az övét és az egészet kihúztam. nem akarok vele szemben tapintatlan lenni. Tudom, hogy hercegnô szereti a csókjaimat ezért inkább majd késôbb térek vissza a vetkôztetésére. Jin átkarolt a nyakamnál, ahogy szokott. Minden csókomat tátott szájjal várta. Olyan régen értem hozzá... Nagyon szerettem volna már látni ôt, fôleg így hehe~
- Hiányoztál - suttogtam és feltámaszkodtam róla. Jin beletúrt a hajamba. Húzni akart lefelé, de én nem hagytam magam. Szeretném nézegetni Jin pirosas, kis arcát. De még mindig úgy látom, hogy szomorú... De még így nagyon szép és kívánatos - Enyém a világ legszebb hercegnôje - mosolyogtam őszintén. Próbáltam ôt is olyan vidámmá tenni, mint amilyen én vagyok. Jin nem erőlködött tovább, ellazította magát. Jól tudja ô is, hogy erôsebb vagyok. - Néha féltelek, hísz a banda legjobb képûje vagy. Sok rajongód van biztos...
- Most minek filozól? - nézet rám kérdôen és elegánsan elmosolyodott. Végre, elmosolyodott!
- Tudom, hogy igazam van! Nem gondolkozhatok a szerelmemrôl, vagy mi? Ilyenféle dolgokról beszélgettünk úgy is Hoseokról, így bennem maradtak... Gondolkodtál azon, hogy mirôl társalogtunk míg ott voltunk?
Jin egyik karját lecsúsztatta nyakamról és feljebb csúszott az ágyon. Az elôbb sikerült mosolygásra bírnom, de most ismét... sôt rosszabb; Felszipogott és zokogó hangon mondta:
- Nem gondolkodtam... Túlságosan is kétségbeesett voltam. Aggódtam érted... Jimin!
Aisssh én balga!! Miért kellett ezt felhoznom? Megríkattam hercegnômet...
- Nagyon szeretlek SeokJin. Itt vagyok melletted! Hagyd abba a sírást - értem arcához, mire elkezdte dörzsölgetni a szemeit a sírástól:
- Még mindig annyira rossz! A fejem fáj. A gyomrom görcsöl. Végtagjaim reszketnek. Lelkiismeretem fuldoklik. Ahogy csak visszagondolok; borzasztó!
Gyorsan magamhoz öleltem, mint egy törékeny tárgyat. Éreztem szívdobannásait, szabálytalanok voltak... Elkezdtem simogatni a hátát, hogy lenyugtassam. Csitítgattam, hogy a sírása elmúljon. Kényelmesen hozzábújtam. Mindent megtettem volna most, csak hogy ne legyen egy kicsit se szomorú! Jin hirtelen felszipogott és mind két karjával erôsen magához ölelt.
- Héhéhé óvatosan - nevettem, hátha átragad a jókedv hercegnômre. Jin gyengített szorításán és fejével eltávolodott. Észre vettem; már nem sír. Némán ajkaimra hajolt és gyönyörûen érzéki csókot kaptam tôle. Nem is kérdezte, hogy elviszem vagy itt fogyasztóm. Már pedig szívesen vinném magammal ezt a finomságot mindenhova!
Ismét lefektettem ôt az ágyra. Kezemet lefelé ballagtattam Jin nemes pontja felé. Végig simítva hasát, hogy teljesen megnyugtassam ôt, majd boxerébe nyúltam. Ahogy megérintettem, nyögésre bírtam hercegnômet. Örülök, hogy Jin is kíván engem. Fel van izgulva; érzem a kezeim alatt. Milyen jó, hogy én is! Tudtam, hogy ez az éjszakám csodás lesz.
Ahogy abba hagytam Jin péniszének masszírozását, lerántottam róla teljes alsó ruházatát. a makacs farmer anyag nem akart lecsúszni csak úgy párom karcsú lábain, erőlködnöm kellett, hogy letoljam róla. Erre hirtelen Jin felhúzta térdeit és maga vette le a nadrágot, de nevetséges módon a kezébe maradt.
- Dobd már le - vihogtam.
- A-A földre... csak úgy?
- Nézd, így kell - téptem ki a kezébôl és ajtóhoz dobtam. Jin rászegte a tekintetét, olyan színésziesen, mintha sajnálná azt a ruha darabot, de én csak nevettem hercegnômön. Majd elvontam figyelmét magamra, ahogy ráfeküdtem és csókjaimmal borítottam el.

Pompásan érzem magam. Remekül. S ezt SeokJinnek köszönhetem. Vágyok mellette az élvezetre.
Jinbe dugtam egyszerre két ujjamat is. Tudom, hogy nem szereti, ha tágítom, de e nélkül, ô is tudja, hogy fájna számára. Most felmerült bennem ez az igazságtalanság, hogy én nem szenvedek... De hát Jin magától ment bele. Nem ellenkezik. Komolyan rám bízza magát, és én vigyázok rá, amennyire csak tudok. Hercegnôm kibírta ezt a pár percet. Letoltam saját nadrágom és készültem a tovább haladásra. Feljebb emeltem Jin vékonyka lábait. Lehet, hogy csak én látom így, de mintha fogyott volna... Nem jó. Hísz fontos, hogy legyen energiája. Ahh majd jól megetettetem reggel!! E remek elhatározásom után már csak az járt a fejembe, hogy vajon Jin mi kép fog most felnyögni, ha beleteszem férfiasságomat. Nevemet fogja felkiáltani, vagy hátamba mar. Sok lehetôség lehet. Lassan már nem bírtam ezeken agyalni; túlságosan is felizgultam. Kihúztam ujjaimat és belecsúsztattam Jinbe az élvezettel teli nemi szervemet. Érzetem, ahogy megrezzent az egész testével. Szájához kapta kezeit, hogy elfojtsa a felkiáltás vágyát. Képzelem, mi lett volna, ha most hangot add sóvárgásának. Kijönnének (ugyanazok) a rendôrôk, vagy jobb esetben egy csapattagunk nyitna ránk felindultságában. Lehet, hogy a már álmatlanságban szenvedô Suga hyung. Biztos, azt kívánja már, hogy fejezzûk be, de én nem tudom itt abbahagyni, Jint így itt hagyni!
Kapkodja a lélegzeteit. Mikor láttam rajta a felkészültséget elkezdtem mozogni és egyre csak gyorsítottam. Hercegnô tempómmal együtt nyögdécselt. Néha próbálta elfojtani, de sikertelenül hangosabbak lettek. Ráhajoltam ajkaira. Sokszor hosszasan nyöszörgött vagy a csókjaimba nyögött. Nem tudta viszonozni, de élvezte. Biztosan megérezte, hogy egyre beljebb csúszok benne. Próbálok én is halkítani rajta szerelmes nyelvezésemmel. De még is azt kívánom, bárcsak ne kelljen, hísz szeretem hallani ezt a hangot tôle. Kedvesen átkarolt a nyakamnál és egyre feljebb húzódott hozzám. Igyekeztem én lejjebb ereszkedni inkább, hogy kényelmesebb legyen hercegnômnek. Éreztem, ahogy az irdatlan mennyiségû nyála kifelé epedezik  szája szélein.
Ennyi idô után, nagyszerû érzés volt elélveznem. Utánam SeokJin is követte példám. Pirosas arcát nézegettem, ahogy feljebb tápászkodtam róla, de kihúzni belôle nem volt kedvem.
- Bevilágít a szobába a holdfény - szólalt meg halkan Jin, ahogy az ablakra figyelt. A fény épp ránk áradt. Én nem néztem hátra, csak mosolyogtam boldogan. Váratlanul ismét felém fordította fejét. Láttam szemeiben a szerelmet és édesen mosolygott rám. Hirtelen úgy éreztem, hogy a gondolatomat hangosan kimondjam:
- Te szebb vagy a holdnál is, hercegnô!

9 BTS: Kékes-lilán

Ki tudja? Lehet, hogy a vascső zaja volt túl nagy. Vagy, hogy J-Hope felkiáltotta Jimin nevét, ahogy a földôre esett és kínlódót fájdalmában. S harmadik lehetôség; A rendôrség maga volt olyan ügyes, hogy megtalálta a pincét!
A lépcsôn lehetett hallani a menetelüket! A bűnözők a falhoz rohantak. Magukkal rántották nyakánál fogva J-Hopet, miközben Jimint ott hagyták a földôn. A fiatalabbik már úgy ahogy biztonságban van, de Hoseokot túszul ejtették. A közbiztonság rájuk kiáltott, hogy engedjék el a fiút és adják meg magukat. De erre a válasz nem volt megnyugtató. J-Hope számára fôleg nem! Az egyik elô húzott az öve oldalából egy pisztolyt. Kicsi, fekete, alig használt. A gengszter lassan felfelé emelete, mire Hoseok észre vette:
- Te jó isten!!!!!! - rémült meg halál félelmében és összeesett volna, ha nem szorítanák annyira a nyakát. Nem tudta levenni tekintetét a fegyverrôl.
A rendôrség lépet! Rohamot fújt és lefegyverezték a fekete pólósokat. Szerencsére a rendfenntartók többen voltak. Jimin a kiabálásokra kinyitotta a szemét, s látta, hogy J-Hope a padlóra esett térdein tágra nyílt pupillákkal, mint aki szellemet vagy annál is rosszabbat látott. Végül is rosszabbat!! Csak annak nem volt szemtanúja az énekes, mert a földön pihentette fájó arcát.
Mindkettejüket összeszedték a padlóról és a gengszterek elhurcolása után, ôket ültettek be az autóba. Azaz J-Hope befeküdt Jimin ölébe; rettenetes traumát szenvedett el.

Ahogy NamJoon meglátta a hozzájuk jövő jármûveket, kiabált a többieknek. Együtt lefutottak a bejárathoz és izgulva nézték az autó motorok leállítását. Jin a karkötőt szorította két tenyere között. A kocsi ajtó kinyílt, és Jimin szállt ki. Az énekes hatalmasat sóhajtót. Teste megremegett a boldogságtól, ugyan akkor nem tudott mosolyogni, mert túlzottan mélyre hatolt neki ez az érzés, csak a könnyei szökhettek ki szemeibôl. Párat pislogtak a tagok, majd zihálva futottak az elôkerült csapattársaihoz!
- Jimin!! - kiáltotta Suga boldogan a többiek elôtt futva. Jin hirtelen leelôzte őt és némán Jimin nyakába borult, szorosan átkarolva kedvesét. Suga gyorsan megállt és intett egyet - Ehhhh majd késôbb.... őrölünk, hogy látunk.
- Sziasztok - nyögte ki Jimin, ahogy szerelme megszorította ôt, majd viszonozta az ölelést. Végig nézett a többieken, majd megsimította hercegnôje fejét, majd szorosan magához nyomta.
- Áhh ott van Hoseok! - látta meg Suga, ahogy a másik komásan áll fel az ülésrôl és fejét fogva sétál hozzájuk. Suga ismét futni kezdett, de megint csak leelôzték!
- TaeHyung! - ébredt fel hirtelen J-Hope, ahogy meglátta az énekest maga elôtt.V megragadta a vállait:
- Hol vannak azok a parasztok, akik elraboltak tôlem!?? Hogy filéznem ki ôket!!! - nézegetett párja háta mögé a rendôrôr kocsikra, de egyikbe sem voltak idegenek. J-Hope meg se hallotta V mérges hangját, óvatosan átölelte inkább.
- Fura ez a látvány, nem? - állt egy helyben JungKook és mellette NamJoon. Nézték, ahogy a két páros egymás karjaiba van és hogy Suga fejét vakarva ott álldogál középen.
- Hát Jinékrôl tudom, de hogy Hoseok és TaeHyung mi csinál... - figyelte ôket a leader - vagy mióta csinál mit?... Gôzöm sincs...
- Nagyon fáj az arcod? - kérdezte halkan Jin a szeme sarkából észrevéve, hogy párjának egy nagy kékes-lila folt ékeskedik a szeme alatt.
- Őszinte legyek?... Ahogy átöleltél az se tűnt fel, hogy eddig nem voltál mellettem.
- Jimin, most komolyan....
- Komolyan mondom; melletted semmim se fáj - túrt hercegnôje hajába. Jin enyhített a szorításon és még jobban a nyakába bújt:
- Nem tudlak elengedni - szipogott fel.
- Nem is akarom, hogy elengedj~
Mikor már a többiek bementek, akkor is egymás karjaiban maradtak. Jin csak kérdezgetett, Jimin meg hasonló válaszokat adott; nagyon örült, hogy annyira hiányzott hercegnôjének, mint ô neki.
Az éhezô volt rab nyomorkorgása vette rá ôket, hogy elengedjék egymást és bemenjenek ôk is vacsorázni.

NamJoon összeszedte hát a házban a tagokat, hogy közösen egyenek. Épp Hoseok szobájába akart bekopogni, de hallgatózni kezdett. Először azt hitte, J-Hope részeg vagy legalábbis nincs valami rendben vele, mert magában beszél. Aztán hirtelen meghallotta V hangját is. Kezdi kapiskálni az igazságot a leader. Fûleivel észlelte, hogy közelednek az ajtóhoz, hogy kijöjjenek. Gyorsan a falnak dôlt. Mosolyogva fogadta Hoseokot, ahogy kilépett:
- Miért titkolóztok?
- M-Mi ez a vigyor hyung?? - ijedt meg Hoseok és hangja a magasba emelkedett - Milyen titkolózásról beszélsz?
V kibújt a rapper keze alatt a szobából:
- Ohh NamJoon hyung. Van már vacsora? - kérdezte higgadtan. Nem törődve a mostani kínos helyzettel és tovább ment az étkezô asztal felé. Hoseok sokszor irigyli V nyugodtságát. A csapatba csak neki nincs jó pokkerarca?... Látszik rajta, ha valami titkot tartogat.
Szerencséjére, hogy NamJoon nem gonoszkodó. Ráhagyta hát és ment ô is vacsorázni.
Az asztalnál Suga végre kiélhette magát és feltehette kérdéseit. Most jó kedvûkben voltak. Fôleg, hogy tudták, nem fognak egy ideig fellépni sehol.
- A köszönés engem illett - emelte a magasba kezeit Jimin. Arca kékes-lila színben pompázott, így meg persze nem találkozhatott rajongókkal. Az újságírókkal végképp nem!
- Ahhhh Jin majd megköszöni neked - intett vigyorogva Suga. Az említett hercegnô pirultan elfordította a fejét, míg Jimin csak mosolygott. Azt a bizonyos köszönésrôl majd tesznek róla, hogy Suga is jól hallja!
Mindenki éhes volt, mert a nagy izgulásban, szomorkodásban senkinek sem volt étvágya az utóbbi napokban. Sokat ettek, kivéve SeokJint. Jimin, aki mellette ült, hozzá fordult:
- Miért nem eszel?
- Jin hyung túlzásba viszi a törődést az alakjával - válaszolta JungKook, aki elöttûk ült. Jin nehézkesen bólintott a tényre...
- De hát miért híznál? Nem elégé mozgatlak meg esténként? - nevetett párjára.
- Jimin!! Eszek! - szólt rá Rap Monster a kanalát elejtve.
- Bocsánat - kuncogott és folytatta az evést.
- Nem vagyok annyira éhes, nekem elég volt most - suttogta Jin, hogy azért nem aggódjanak érte. Épp a boldogság tengerébe fürdik, hogy szerelmét viszont láthatja. Az evôeszközök csörömpölése közben Jin nagyon meglepődött, ahogy térdeit megérintették. Lese kellett nézni, csak a mellette ülô Jimin felé fordult. Érezte, ahogy közelebb húzza magához párja a másiknak lábát és folyamatosan cirógatja azt. Jin ajkaiba harapott és elnézett lekönyökölve. Nem igazán fért a fejébe, hogyan képes Jimin evés közben ezt csinálni? Mind a két értelemben is éhes lenne? Jin ugyan akkor élvezte is; Hiányolt mindent, amihez szerelme egy kicsit is kapcsolódót.
Vajon  Suga még ma este hallhatja Jin köszönésébôl jövő hangos nyögéseket?

Suga jó dolgod lesz... X3 XD

8 BTS: Remény

Pince, kamra. Felül két kis ablak, egyik búkora nyitva. Az ajtón, amin belöktek őket egy hosszú lépcsôzés után, fekete rácsokkal van felszerelve és áttörhetetlenül zárva találja bárki, akinek nincs kulcsa. A föld hideg, fehéres csempékkel van rakva. Valahol már töredezett és túl koszos, hogy az ember rábírjon nézni. A falak csak téglák. Porladoznak és töredeznek. A két elfogott fiú nekik se dől. A szoba közepén ülnek, vagy éppen fekszenek. Kedvükhöz adódóan. Nem érezték magukat biztonságban. Kezük hátra volt kötve. Ami volt érték nálunk (telefon, pénz, ékszer) azt elvették tőlük. Sajnálatos módon a bűnözőknek volt annyi eszük, hogy összetörték a foglyaik elektronikus eszközeit, nehogy lekövessék őket azon.
A két csapdába esett a folytonos mozgást figyelték. Apró zörejek, a fény mozgása az ablakon túl. Egymással is tudtak törődni, ha volt elég erejük beszélni.
- Jin és a többiek már biztosan a rendôrséggel nyomoznak!
- Igaz is, miért csak a hercegnôd neve után kiabáltál? - érdeklődött J-Hope.
- Hogy miért?... Teljesen kétségbe estem. Olyankor úgy érzem, csak a számomra legfontosabb személy tud rajtam segíteni. S nem is csalódtam, Jin meghallott engem - surrant egy fél mosoly Jimin sápadt arcára. Alig kaptak fényt. A búkora nyitott pince ablakon az oxigén se sűrűn áramlott be, több rovar szálldosott ott, mint friss levegô. Hideg volt. S az is maradt. Már egy éjszakán át ezt tapasztalták.
Nem szívesen aludt egyikük sem. De ha véletlenül elszundikált valamelyikük, a másiknak fent kellett maradnia, nehogy valami váratlan történjen.
- Miért folyik a nyálad alvás közben? - kérdezte Jimin, mikor reggel felébredt a másfél órás alvásból J-Hope.
- Ohh Bocsánat. Szokott...
- Jinnek is - kuncogott, majd elszomorodott, ahogy a fiúra gondolt. Talán rosszabb lenne, ha most Jint is elrabolták volna, mert akkor érte még jobban aggódna. Úgy érzi így jó, hogy szerelme biztonságba van. Bánatosan lehajtotta fejét. Szeretett volna magával kezdeni valamit, de nem tudott. Ökölbe szorította kezeit és izmai megfeszültek. J-Hope kíváncsian mellé ült, még nem látta sírni csapattársát. De most se fogja, ha a másikon múlik! Jimin élesen elfordította a fejét. Egy könnycseppet sem hullajtott el. Visszatartotta. Igyekezett erôsnek maradni.
- Neked hiányzik TaeHyung? - próbált más témára kitérni Jimin és mosolyogva Hoseokra nézett.
- Már megint kezded...
- Figyelj! Te mindig meghallgattál engem. Én se foglak megvetni. Miért vetnélek meg? Nekem.... hihetetlenül hiányzik SeokJin! - biztatta őszinteségre, de Hoseok nem szólt semmit. Megbeszélték TaeHyunggal, hogy titokba tartják kapcsolatukat, ezért nem akar most csalódást okozni szerelmének, még ha nincs is itt. Jimin idôvel ráhagyta.

Sikerült párszor olyan témát kihalászniuk, amivel néhány percre homályosítani tudták azt a tényt, hogy rossz helyen vannak a pánikkal együtt bezárva. Nem tudták mire számítsanak a bűnözőtől. Ki akarták épségben húzni a végsőkig. De a napok, órák és percek folyamatosan csak teltek.
- Szeretnék benne reménykedni, hogy megtalálnak, de... már másfél napja - csüggedett el J-Hope.
- Nem hallottad még azt, hogy a remény veszik el utoljára? - szólt Jimin. Hoseok tudta, hogy társának igaza van. A reményt maguk teremtették és bíznak benne, hogy ez a gondolat nem csak játszik velük. Hiszik, hogy nem vak és csalfa velük szemben.
Tudják, hogy otthon várják ôket. Két szerelmes, kik a párjuktól elválasztva vannak egy fénnyel hiányos pincében.
Ahol a nap az ablakból megint csak lefelé halad pirosas fényt hagyva maga után. Hirtelen fejük felett szirénákat hallottak meg. Ez a rendôrség lesz! A két idol boldogan nézett egymásra. Ez a remény hangja volt!
De mosolyuk gyorsan eltűnt arcukról. Négy fekete pólós fickó nyitotta ki az vasajtót.
- Maradjatok kussban és nem lesz baj - utalt az egyik a kezében lévô barátságtalan vascsôre. Ilyenekkel járkál a házban? Gondolták vészjóslóan a fiúk. Eddig nem esett bántódásuk, hát most fog? - Nem tudjuk, miért jöttek ide a rendôrôk, de ha titeket keresnek, garantálom, hogy nem fognak megtalálni. Csomó ház van a környéken. Miért pont ide néznének be először??
- Az lesz a legjobb, ha kiengedtek!! - Jimin bátran felkiáltott, hogy kintrôl is hallhassák hangját. J-Hope csak ijedten nézett , ahogy az egyik rabló oda lépet társa elé. A gengszter megragadta Jimin pólójának nyakát és annál fogva felemelte ôt. Az anyag tépôdni kezdett.
- Ne szemezz vele, csak vágd pofán, hogy ne kiabáljon fel többszôr! - szólt egy másik fekete felsôs az ajtóból és a kezében lévô csôvet izomból hozzávágta Jimin térdéhez. Az énekes erre fájón felszisszent.
- Jó ötlet - azzal a bűnöző egy nagy pofont adott rabjának és ezzel a póló nyaki része elszakadt. Jimin a földre esett és rádobták a pólója levált részét. A piros tenyér nyom rendesen ott maradt az arcán. dobogott a fájdalomtól.
- Jimin! - esett hozzá J-Hope aggódva.
- Hagyd nem kapott nagyot! - nevetett a gengszter és belerúgott Jiminbe, mert elôtte fekve útba volt neki. Egy másik J-Hopera nézett:
- Gyere közelebb - s a kezében lévô vascsövet a falhoz vágta, ami nagy zajt kevert és a téglák vörösesen porladoztak le.

7 BTS: Fekete ég alatt

J-Hope sokszor nem bírja ki, hogy ne érjen párjához. Fôleg az autóban, ahol egymás mellett ülnek. Mindig boldog, ha V csak úgy fogja magát és az ô vállára dől. Jin nem vessz észre szinte semmit, hiába van ô is ott hátul. Viszont Jimin, aki csak hercegnôjéért pillant néha-néha maga mögé, sokszor látja közvetlennek az eltitkolt párost. S a gyanúja egyre csak nô!
Szorgalmasan teltek a banda napja. Megérdemelték legalább egy nap teljes pihenést. Nem kellet sok, hogy döntésre jussanak; Együtt elmentek egy külvárosi plázába. Annyira hiányolták már az ilyesfajta napokat, hogy ezt a mait is rendesen elütötték mindennel. Sokszor váltak el egymástól, de nem volt akkora a bevásárló központ, hogy eltévedjenek!
- Lassan indulnunk kell haza - ültek le kicsit pihenni a padra a földszinten. Kivétel Suga és Rap Monster, ôk valahol elnézelődtek még.
- Én még visszamegyek egy ruhadarabért a Hood by Air-hoz! - jelentette ki JungKook.
- Az elsôn van - mondta Jin, miközben kényelmesen kinyújtózkodott a padon.
- Nem. A másodikon! Ott mentünk el mellette - állt fel V.
- Az elsôn... - gondolkodott Jin, majd ô is feltápászkodott - Nézzük meg. Amúgy is beakarok nézni oda, mert kihagytam.
- Szerintem nekem lesz igazam, a másodikon - fogta meg V JungKook vállát és elindultak.
- Jimin jössz? - nézet hátra a hercegnô szerelmére.
- Bocs, de nem. Ezért most nem járatom a lábam.
- Én is maradok - ásított J-Hope.
Jin bólintott és a két fiatalabb után sietett. Amíg keresik a boltot a két ott maradt fiú elbeszélgetett.
- Mennyünk ki a friss levegôre.
- Nem azt mondtad, hogy most nem járatod a lábad? - nézett J-Hope a társára.
- Igen, egy kicsit fáj már, igaz. De kint akarok szenvedni - állt fel Jimin és a másikat meggyôzve együtt mentek ki a pláza hátsó ajtaján, ami a garázs és a parkoló felé nyílt.
- Este van már - nézett fel J-Hope a sötét fekete égre. Jimin is egyetértve felpillantott, majd tovább sétált az autók között. Nézegetve a márkákat, miközben Hoseok csak a fellegben fénylô csillagokat bámulta tátott szájjal. Jimin, ha rápislantott csak a nevetés tudta elfogni. Gondolta, most kizökkenti a kérdésével a csillagászt:
- Mióta vagytok TaeHyunggal együtt?
- H-Hogy... jön ez ide? - Hoseok azonnal visszaszállt a földre. Arcán piros pír jelent meg és nem értette a másik hirtelen feltett kérdését.
- Nem tudom. Szóval mióta?
- N-Nem vagyunk együtt... - próbált hazudni, kitérni az igazság elôl, de a hangsúlya nem volt megfelelô.
- De. Együtt vagytok - nevetett a fiatalabbik, hísz ôt nem lehet csak úgy átverni!
- Jimin! - kezdett el toporzékolni J-Hope.

- Milyen kicsípet gyerekek! - az idolok mögött megjelent hat-hét fôs rossz kinézetû fickó. Korukban voltak már és talpig feketébe öltöztek. Valamelyikükön kendô és egyéb takarta el az arcát. Karjuk duzzadt a kondizás eredményétôl, vagy lehet, hogy verekedéssel tettek szert izmokra. Se elsô ránézésre, se másodikra nem tűntek szimpatikusnak.
- Mit szeretnének? - kérdezte tisztelettudóan Jimin.
- Inkább húzunk el innen! - súgta J-Hope társa ruháját rángatva. Ahogy megfordult vissza a pláza felé még jobban megijedt, hisz afelől is fekete gengszterek közelíttek. Nem kellemes helyzetbe pottyantak. Hoseok félt és talán Jimin is, de rajta nem látszott.
- Pénzesnek néztek ki! Mit szólnátok, ha elvinnénk titeket autóval? - mutatott egyikük hátra egy fekete kisbuszra.
- Jimin ez nem tetszik nekem. Az nem a mi autónk.
- Jól látom a saját szememmel is! Nyugodj le Hoseok!
Csak nézték. Minden olyan fekete volt. Mintha gyász menetre készülnének, s ôk lesznek a halottak... ettôl félnek a legjobban. Agyon ütik ôket? Vagy másra készülnek? Biztos nem tudják elkerülni ezt az önkéntesen felajánlott fuvart? J-Hope lázas félelemtôl kezdett hátrálni, de vállánál egy igazán magas alak megragadta.
- Jimin! - szólt társának, hogy az ô szénája nem jól fest.
- Menjünk hát - intett az egyikük. Két másik huligán Jimint fogta meg két karjánál és vonszolni kezdték a két idolt az autó felé.
Jimin erôt vett magán és ellenkezni próbált. Megfékezte lábával magát, de nem tudta rendesen, ki volt fáradva.
- S-SeokJin! SeokJin! SeokJin! - kiabálta Jimin és a félelem kezdett meglátszani rajta.
- Nem csak a hercegnô jó! Bárki! Akárki! Valaki! Segítség! Segítség! - rugdosódott Hoseok - Valaki!!! - szökött fel egekbe a hangja. Még egy bûnözô oda rohant miatta és egy kendôt kötött erôsen Hoseok szájára. Majd a kocsi hátuljába lökték. Jimin is közel állt az autóhoz. Sietve lecsúsztatta kezérôl a karkötôjét, ha valaki nem jönne most. Utolsó segélykiáltás hallatszott el tôle; ugyan az a név változatlanul: "SeokJin!!" S az ô száját is bekötötték.
- Jimin!!! - futott ki az épület hátsóajtaján Jin és rögtön utána TaeHyung meg JungKook.  Az énekes, ahogy meglátta társát gyorsabb tempóra váltott, de már az autóba vágták a fiút. - Jimin! - nem lassított. S ahogy látták ezt a bûnözôk, hogy civil közeledik, azonnal beültek a volán mögé és elhajtottak a két tússzal. - A rendszám! Rendszám...... - futott a kocsi után lélegzetteit kapkodva, de akkor is nagy volt a távolság nem tudta rendesen kiolvasni a számokat és betűket, mi a jármûre volt írva. Ahogy kikanyarodott a parkolóból a fekete kisbusz, Jin kezdte elveszteni a tempóját és még a gengszterek is rátapostak a gázra.
Nem tudott mást tenni az énekes. Lassan megállt a kerítésbe kapaszkodva és térdeire lerogyott.
- N-Nem láttam a rendszámot - futott hozzá V telefonjával a kezében és már hívta is a rendôrôket.
- Túl gyorsan történt, nem lehetett észre se venni nekünk a kocsi rendszámát - szomorodót el JungKook.
- A francba!..... Jimin! - szorította össze fogait a földre bámulva. Majd fejét felkapva körül nézet. Kutatott a pláza épületének burkolatán, majd felmutatott: - Ott! Az egy kamera!!
- A rendôrség is mindjárt jön! - szólt V.

SeokJin elmondta a látottakat a közbiztonságnak. Miközben JunKook a két másik tagot, Sugát és Rap Monstert világosította fel, melynek sötét hangulat lett a vége.
Az éjjel folyamán azonnali nyomozás kezdödôtt. A Bangtan nem óhajtott haza menni, a rendôrség mellett maradt. A kamera felvételein kiélesítették a rendszámot, de a kocsi tulajdonosát nem tudták megtalálni. Azon a bejelentett lakcímen már nem volt senki. Az üres, romos lakás ajtaját törték be a rendôrôk. Eddig sikertelen az ügy.
A fiúk se nem aludtak, se nem ettek. Maradtak a tett színhelyén.  Idegesek voltak. Csak JungKook feküdt el fáradtan egy kicsit, de pár percig tudott ô is nyugodtan hagyat dőlni. Jin az éj folyamán idegesen járkálva megtalálta Jimin karkötőjét. Reménykedve átnyújtotta a nyomozóknak, de visszaadták neki pár óra múlva, hogy ezen nincs most semmi felhasználható.
Hajnal volt már és a nap fénye kezdte a fekete eget belepni.
- SeokJin, te sírsz? - ült az énekes mellé NamJoon.
- Én csak... - törülte le gyorsan az elhagyott könnyeit kicsit felszipogva.
- Nem, nem. nem baj az. Most, hogy így belegondolok, érthetô a helyzeted... Sôt, hogy még láttad is, ahogy elviszik Jimint...
- Biztos tehettem volna valamit! Csak azt nem tudom mit! - Jin sírni kezdett és arcát tenyerébe temette - Tehetetlenül futottam!
- Ez hülyeség Jin! Még is mit tettél volna? Sokkal többen voltak. Ne merjen bűntudatod lenni!!!!
- De annyira rossz érzés!! - szorította össze magát, ahogy teste elkezdett a sírástól rezegni. Jin érezte tenyerei közt Jimin karkötőét. Minden kép szidja magát. Rap Monster érzi most tehetetlennek magát. Jin hátát kezdte el simogatni, de tudta, így nem segít rajta. Ezt az érzelemvihar kitörést Jinbôl csak egy személy tudná lefékezni, annak pedig most a tartózkodási helyét sem tudják.
V sem érezte jobban magát, mint Jin. Káromkodva rugdosott mindent, ami az útjába került a pláza oldalán, ahol nem látta senki.
- Tolja elô a pofáját a felelôs! Hogy merte?? Milyen... emberek léteznek már!! - kiabált fel a fájdalmától. Dülöngélt. Fáradt, de ideges volt ahhoz, hogy ledőljön egy percre is. A drótkerítésbe kapaszkodott és maradék energiáját elvesztve lerogyott. Leeset térdeire a földön és lefelé bámulva kezdte visszatartani a könnyeit;
- Hoseok. Hoseok tényleg nem tudott elmenekülni? Annyira sarokba szorították, mint ô engem akkoriban? - gondolkozott és próbált választ adni a saját kérdéseinek. Úgy érezte, ha jobban értene helyszíneléshez sokkal hamarabb megtalálná ô Hoseokot, mint a rendôrség.

A menedzser megpróbált mindenre oda figyelni, ami ilyen hirtelen történt. Nem akarta, hogy a média kezébe kerüljön ez az elszomorító tény. S azzal csak felingerelnék a rablókat. A rendôrség is szigorúan nyomoz, nem nyilatkoznak kívülállóknak.
V ellenkezett mindig a legjobban, ha a nap folyamán valaki egyszer is megemlítette a haza indulást. Idegroncs volt, nem akart sehova se menni Hoseok nélkül.
- Ezt már nem bírom SeokJin hyung! - esett TaeHyung a másik mellkasára. A csapattársa ugyan úgy átérezte a fájdalmat. Az érzelmeikkel küszködve szomorkodni kezdtek egymást pátyolgatva.
- Most nézd meg ezt a kettôt - szipogott fel JungKook. A mellette álló Sugara dőlt könnyes szemekkel - Yoongi hyung! Én is rosszul érzem magam!!!