TaeHyung, a hétalvó hason fekve kezdett feltápászkodni. Szemeibôl törölgette ki az álmot és körbe nézett a szobájában. Az alakon félig lehúzva a roló, a helység fél sötétben, a ruhák még mindig a földön, Hoseok meg sehol. Pedig este az ô karjaiba aludt el, most meg nem találja. Telefonján megnézte az órát, aztán visszatette a éjjeli polcra. Hirtelen újra felkapta a mobilt és ténylegesen a pontos idôre meredt; fél tízenkettô! Miért nem ébresztette senki sem? Hol vannak a többiek? Hol van Hoseok? V lerántotta magáról a pizsama nadrágot, mi az íróasztal alá esett és a trikóját a szekrény tetejére sikerül feldobnia, annyira sietett. Keresett valamit magára. Épp a farmert kezdte magára húzni; Mely a térdeinél makacsul nem óhajtott tovább menni. TaeHyung idegesen, sietve rángatta fel. Mire csak megindult kifújva magát az ágy szélére huppant. Ez nem az ô napja. Legalább is eddig nem fest túl jól. A padlót kémlelte, mely tele volt ruhákkal, mintha az lenne a rendes raktár. Szemeivel kereste a nadrágjához való ôvét, mikor Hoseok fütyörészve benyitott:
- Jó... ömm ébredést! - sétált felé jókedvûen.
- Hol voltál? - kérdezte halkan, csüggedten V a másik mosolygós arcára nézve.
- Csukd be a szemed - állt meg elôtte és lejjebb hajolt hozzá. V hirtelen nem értette, hísz a rapper nem a kérdésére válaszolt... Hoseok egyre csak közeledett felé, lehunyta hát a szemeit, bele markolt a lepedôbe, feljebb hajtotta állát és várta az úgymond 'reggeli csókot'.
J-Hope a háta mögül elôvett egy kicsi spray flakont és azzal fújta be mindenhol TaeHyungot.
- Kheeeee Mi ez?? - köhögött fel, mikor az ajkain megérezte. Kezén megszagolta, majd azonnal elrántotta fejét az orrfacsaró szagtól.
- Szúnyog spray - felelte Hoseok - A családoddal megbeszéltük lent, hogy elmegyünk ma az erdôbe, ahova kiskorodban mindig jártál.
TaeHyung vigyorogni kezdett és bólintott. Emlékszik a helyre. Nagyon szereti azt a többször bejárt erdei útját. Jó, hogy most viszont láthatja, amit egykor.
Hoseok elnézegetett a fiún, majd nevetésbe tört ki:
- Fogadjunk, azt hitted, megakarlak csókolni - kacagott, amiért észre vette az elôbb, hogy V az ajkait kicsit kibiggyesztette. TaeHyung pirulva elnézett:
- Nem tudhatom, hogy mikor milyen kirohanásaid vannak - dörzsölgette a kézfejét zavartan elfordulva. Hoseok egy puszit nyomott oldalt az orcájára, amire V csak még jobban elvörösödött: - E-Erre se számítottam...
Induláskor a ház elôtt várták be egymást. Mindenki ment. Legelôszôr Hoseok időzôtt a járdán. Izgatottságában játékosan ugrált, majd ahogy TaeHyung kilépett az ajtón neki esve ölelgetni kezdte. Szeretne már elindulni, az erdô sötétjébe elveszni. Megannyi érdekes dologgal találkozni. S az egyik legjobb benne, hogy szerelme mellet lehet.
- Készen vagytok? - egy ismerôd hang csengette meg a fiúk fülét. Hátrafordultak és Choi MinHe vidáman állt elôttûk tréning felszerelésben. Nagyon úgy nézz ki, hogy ô is velûk tart. TaeHyung köszönt neki, míg Hoseok lecsúsztatta párja válláról a kezeit és letörve elnézett. nem szeretné, hogy a lány is velûk tartson. Úgy már nem lesz meg az a kellemes hangulat.
De mire elindultak, a mosoly visszavándorolt az arcára. Fejébôl kizárta MinHe hangját, aki a két családfôvel kezdet társalogni legelôl. A beton út végén a természeté lett a hatalom. Vigyázni kell a madarakra, kígyókra, pókokra, akármilyen rovarokra. S ne tegyenek kárt egy nóvénybe se. Ezek a fô szabályok. A zöld lágy ölében a levegô is megváltozott, nem csak a panoráma.
- TaeHyung! Itt a fánk! - futott az öcs. Kicsi törzsû, nagy lombkoronájú természet kincs. Kis levelei közt még kisebb vörös termés látszott. V oda sétált a terebélyes alá a testvéreivel és leszedett egy szemet a bogyókból. Megnézte, még is mennyire puha, érett.
- Ez mi? Gyümölcs? - kérdezte Hoseok és oda ment V mellé. Megfogta a fiú kezét, hogy mutassa meg neki.
- Vadcseresznye - mondta halkan TaeHyung és megállapította, hogy teljesen érett már, majd bevette a szájába. Kellemesen édes az íze. A testvérei már ezerrel ették, míg ô csak egyet kóstolt. De mivel jó, ô is elkezdte a szüretelést, minek a nagyját Hoseoknak adta. Vörös bogyók, nem igazán hasonlítanak a cseresznyére. A rapper megízlelte és elégedett meglepôdés tükröződött az arcán. Olyan ínyre való a vadcseresznye, hogy betegre eheti magát az ember vele.
Tekintettel az egészségükre, továbbmentek. Érdekes növények, állatok és olyan dolgok, amikre szívesen emlékezett vissza TaeHyung.
Hoseok sokszor maradt le, mert sokfélét látott, amiben csodálkozni tudott. Épp egy nagy fekete kitinpáncélos bogarat talált a fûben mászkálva. Egy olyan ízeltlábú, ami miatt egy vérbeli lány égbe sikoltana látványától. Viszont egy olyan fiú, mint Hoseok, csak kíváncsiskodva követte az állat mozgását. TaeHyung hátra fordult hozzá, majd oda sietett, míg a többiektõl lemaradtak. J-Hope felnyújtotta a kezét, hogy V felhúzza őt. Ránehezûlt párjára, úgy vonszoltatta magát.
- Mi van a kezedben? - karolta át szorosan TaeHyung mellkasát és az összezárt markára nézett.
- Vadcseresznye! - nyitotta ki tenyerét, amiben egy tucat, sõt annál is több piroslott. - Szeretem nagyon.
- Én... - vett ki egy szemet Hoseok magának - Téged szeretlek nagyon - bújt szorosan a másikhoz, mi közben szemezgetett lassan V tenyerébõl.
- TaeHyung - kiabált MinHee és hozzájuk futott. Meglepetten megállt, mikor meglátta Hoseok kezeit barátján. - TaeHyung? - vizsgálódott a fiúk ölelésén.
J-Hope észrevette, hogy az õ karját bámulják.
Gyorsan háta mögé dugta azokat és ellépett TaeHyungtól.
- I-Igen? - vette észre a lányt V és lelkileg felkészült. Fél szemmel Hoseokra nézett, aki még inkább nem örült.
MinHe csak barátjának ecsetelt. J-Hope úgy érezte, mintha útba lenne. Folyamatosan mögöttük ment. Elszomorodott a látszólagos magánytól. Menne V testvéreivel játszani, de kedve nem volt hozzá. Fejét búsan lehajtva lépkedett elõre. Néha-néha felpillantva TaeHyungra, aki hallgatta a mellette sétálgató lány üres fecsegését és bólintott neki idõnként. Ismeretlen érzés uralkodott el Hoseokon. Az elõtte lévõ látványba nem illett bele Choi MinHe. Dühösen kezdett lépkedni, taposva a földön lévõ fa ág darabokat, mire hirtelen megállt; TaeHyung felnevetett. Biztosan MinHe mondott valami vicceset. Párja kedves kacagó hangjától a dühe eltűnt, mint az érett vadcseresznyék V tenyerébõl. Igazán szomorú lett és fuldokolni kezdett a kétségbeesésben.
- Mi ez az érzés? - kérdezte magától, ahogy megkaparta torkát. Nem tud szokásához híven mosolyogni. Most nem. De az okát nem tudja. Feltehet még kérdést, de akkor magának tessz rosszat. Reménytelen tudatlanságban fog elveszni a rejtvényeiben. Meg kell, hogy fejtse magát, különben egy tapotat sem tud tovább lépni. Egy helyben megállt.
- H-Hoseok? - nézett hátra V. Elképedett a fiú látványától, akibõl áradt a rossz kedv. Hirtelenjében J-Hope pofán vágta saját magát és tovább haladt. - Valami baja van?... - V már lépni kezdett párja felé, mire MinHe megfogta vállait. Meséje folytatásával tartotta maga mellett barátját.
Mire hazaértek J-Hope nehézkesen, de összeszedte gondolatait. Fáradtan leült az ágyra, majd TaeHyung hangját hallotta a lépcsõházban:
- Nem kell, köszönöm!
- De valakinek át kell néznie benned a kullancs féléket - hallatszott MinHe.
- Az a valaki, majd Hoseok lesz!....
- De....
V bemenekült a szobájába fáradtan megmászva a lépcsõket:
- Ahhhh Egek! - fújta ki magát. Kezével párat legyezett melegében, majd párjára tekintett. Nem kellett sokáig bámulnia, hogy lássa a letörtségét. Csöndesen lógatja az orrát....
- Hoseok, valami baj van? - rohant oda és leguggolt a rapper térdeihez.
- Baj? Az annak számít, hogy nem tudom mi van velem?? Mikor látlak MinHevel dühös meg szomorú leszek. Megfeszülnek a karjaim, a gyomrom összehúzódik és kiabálhatnékom van ettõl az érzéstõl, ami erõsen belülrõl nyom. S az a gond, hogy nem tudom, milyen érzés ez. Mi a tényleges ok, amiért kifordulnék magamból? Mi-Miért kell ennek a csajnak veled lenni? - nézett fel Hoseok párja szemeibe. Nem is igazán várt választ. TaeHyung váratlanul felpattant és megölelte a bánatos J-Hopet. Annyira lendületesen esett neki, hogy hátra dőltek az ágyon. Hoseok elkezdte párja fejét simogatni, ahogy egyre csak hozzá bújt. - Nem akarok útba lenni.... Emlékszel, hogy azt mondtad, ha rosszul érzem magam itt, szóljak. S most....
- Az oka, hogy....
- Nem a családod!!! Hanem az a lány, akire nem is emlékszel.
- Hoseok, kérlek... MinHe ellenére maradjunk pár napot. Utána oda megyünk ahova te akarsz! - szipogott fel V, mire párja állánál érintve fekjebb emelte fejét, hogy szemeibe nézhessen:
- Ha mellettem leszel... ki fogom bírni azokat a napokat. De számolni fogom õket - szája szélén mosoly kezdett elõ bújni - Fõleg az ilyen pillanatok miatt... Jó, hogy vagy nekem! Köszönöm - nyerte vissza élet kedvét. V elõre döntötte fejét és megcsókolta Hoseokot, aki viszonozta. - Köszönöm! - ismételte és szorosan magához ölelte szerelmét. Oldalra leteperte maga mellett, majd a nyakába mászott és nem tudta abba hagyni a szerelmeskedést. Próbálta V válláról lecsúsztatni a pólót, hogy körözgessen ott is, de a nyaka nem olyan vágású volt.
- Ne szakítsd el - nyögte V, ahogy párja kezéhez kapott, mivel a felsõjét nyújtotta.
- Minek ilyet felvenned??..... A vállaidat akarom!... - szólt J-Hope és megoldáskép alulról benyúlva lerántotta szerelme testérõl. Padlóra dobta a pólót ágyuk mellé, majd TaeHyungot ténylegesen maga alá taszította és kényelmesen a meztelen felsõ test fölé hajolt. Megragadta párja mindkét kezét és akaratlanul megszorította, miközben nyelvével körül járta V fehér testének kívánatos részeit. Az énekes feljebb csúszott, de abban a pillanatban J-Hope is követte megállíthatatlanul. TaeHyung ajkaiba harapott, ahogy a lepedõbe mart kínlódva, kapkodva lába közé szorította Hoseok térdét, hogy nemessége álljon le a folyamatos keményedéstõl. De a rapper tovább is hajtott, amitõl a másik is kezdte elveszíteni a fejét:
- Le kell állnunk. A falak nem vastagak! - szisszent fel TaeHyung. Hoseokok belehatolt nyelvével a szájába és összekulcsolta íz érzõ szervûket. - Komolyan mondom! Én is annyira akarom, mint te!.... De most a hely nem megfekelõ - motyogta búsan. Hoseok végig simított szerelme arcán és kifújta magát, hogy higgadjon le...
- Vadcseresznyét ehetek a tenyeredbõl, de a számmal hozzád már nem nyúlhatok.... Pedig jobban az ínyemre volna.
- Jó... ömm ébredést! - sétált felé jókedvûen.
- Hol voltál? - kérdezte halkan, csüggedten V a másik mosolygós arcára nézve.
- Csukd be a szemed - állt meg elôtte és lejjebb hajolt hozzá. V hirtelen nem értette, hísz a rapper nem a kérdésére válaszolt... Hoseok egyre csak közeledett felé, lehunyta hát a szemeit, bele markolt a lepedôbe, feljebb hajtotta állát és várta az úgymond 'reggeli csókot'.
J-Hope a háta mögül elôvett egy kicsi spray flakont és azzal fújta be mindenhol TaeHyungot.
- Kheeeee Mi ez?? - köhögött fel, mikor az ajkain megérezte. Kezén megszagolta, majd azonnal elrántotta fejét az orrfacsaró szagtól.
- Szúnyog spray - felelte Hoseok - A családoddal megbeszéltük lent, hogy elmegyünk ma az erdôbe, ahova kiskorodban mindig jártál.
TaeHyung vigyorogni kezdett és bólintott. Emlékszik a helyre. Nagyon szereti azt a többször bejárt erdei útját. Jó, hogy most viszont láthatja, amit egykor.
Hoseok elnézegetett a fiún, majd nevetésbe tört ki:
- Fogadjunk, azt hitted, megakarlak csókolni - kacagott, amiért észre vette az elôbb, hogy V az ajkait kicsit kibiggyesztette. TaeHyung pirulva elnézett:
- Nem tudhatom, hogy mikor milyen kirohanásaid vannak - dörzsölgette a kézfejét zavartan elfordulva. Hoseok egy puszit nyomott oldalt az orcájára, amire V csak még jobban elvörösödött: - E-Erre se számítottam...Induláskor a ház elôtt várták be egymást. Mindenki ment. Legelôszôr Hoseok időzôtt a járdán. Izgatottságában játékosan ugrált, majd ahogy TaeHyung kilépett az ajtón neki esve ölelgetni kezdte. Szeretne már elindulni, az erdô sötétjébe elveszni. Megannyi érdekes dologgal találkozni. S az egyik legjobb benne, hogy szerelme mellet lehet.
- Készen vagytok? - egy ismerôd hang csengette meg a fiúk fülét. Hátrafordultak és Choi MinHe vidáman állt elôttûk tréning felszerelésben. Nagyon úgy nézz ki, hogy ô is velûk tart. TaeHyung köszönt neki, míg Hoseok lecsúsztatta párja válláról a kezeit és letörve elnézett. nem szeretné, hogy a lány is velûk tartson. Úgy már nem lesz meg az a kellemes hangulat.
De mire elindultak, a mosoly visszavándorolt az arcára. Fejébôl kizárta MinHe hangját, aki a két családfôvel kezdet társalogni legelôl. A beton út végén a természeté lett a hatalom. Vigyázni kell a madarakra, kígyókra, pókokra, akármilyen rovarokra. S ne tegyenek kárt egy nóvénybe se. Ezek a fô szabályok. A zöld lágy ölében a levegô is megváltozott, nem csak a panoráma.
- TaeHyung! Itt a fánk! - futott az öcs. Kicsi törzsû, nagy lombkoronájú természet kincs. Kis levelei közt még kisebb vörös termés látszott. V oda sétált a terebélyes alá a testvéreivel és leszedett egy szemet a bogyókból. Megnézte, még is mennyire puha, érett.
- Ez mi? Gyümölcs? - kérdezte Hoseok és oda ment V mellé. Megfogta a fiú kezét, hogy mutassa meg neki.
- Vadcseresznye - mondta halkan TaeHyung és megállapította, hogy teljesen érett már, majd bevette a szájába. Kellemesen édes az íze. A testvérei már ezerrel ették, míg ô csak egyet kóstolt. De mivel jó, ô is elkezdte a szüretelést, minek a nagyját Hoseoknak adta. Vörös bogyók, nem igazán hasonlítanak a cseresznyére. A rapper megízlelte és elégedett meglepôdés tükröződött az arcán. Olyan ínyre való a vadcseresznye, hogy betegre eheti magát az ember vele.
Tekintettel az egészségükre, továbbmentek. Érdekes növények, állatok és olyan dolgok, amikre szívesen emlékezett vissza TaeHyung.
Hoseok sokszor maradt le, mert sokfélét látott, amiben csodálkozni tudott. Épp egy nagy fekete kitinpáncélos bogarat talált a fûben mászkálva. Egy olyan ízeltlábú, ami miatt egy vérbeli lány égbe sikoltana látványától. Viszont egy olyan fiú, mint Hoseok, csak kíváncsiskodva követte az állat mozgását. TaeHyung hátra fordult hozzá, majd oda sietett, míg a többiektõl lemaradtak. J-Hope felnyújtotta a kezét, hogy V felhúzza őt. Ránehezûlt párjára, úgy vonszoltatta magát.
- Mi van a kezedben? - karolta át szorosan TaeHyung mellkasát és az összezárt markára nézett.
- Vadcseresznye! - nyitotta ki tenyerét, amiben egy tucat, sõt annál is több piroslott. - Szeretem nagyon.
- Én... - vett ki egy szemet Hoseok magának - Téged szeretlek nagyon - bújt szorosan a másikhoz, mi közben szemezgetett lassan V tenyerébõl.
- TaeHyung - kiabált MinHee és hozzájuk futott. Meglepetten megállt, mikor meglátta Hoseok kezeit barátján. - TaeHyung? - vizsgálódott a fiúk ölelésén.
J-Hope észrevette, hogy az õ karját bámulják.
Gyorsan háta mögé dugta azokat és ellépett TaeHyungtól.
- I-Igen? - vette észre a lányt V és lelkileg felkészült. Fél szemmel Hoseokra nézett, aki még inkább nem örült.
MinHe csak barátjának ecsetelt. J-Hope úgy érezte, mintha útba lenne. Folyamatosan mögöttük ment. Elszomorodott a látszólagos magánytól. Menne V testvéreivel játszani, de kedve nem volt hozzá. Fejét búsan lehajtva lépkedett elõre. Néha-néha felpillantva TaeHyungra, aki hallgatta a mellette sétálgató lány üres fecsegését és bólintott neki idõnként. Ismeretlen érzés uralkodott el Hoseokon. Az elõtte lévõ látványba nem illett bele Choi MinHe. Dühösen kezdett lépkedni, taposva a földön lévõ fa ág darabokat, mire hirtelen megállt; TaeHyung felnevetett. Biztosan MinHe mondott valami vicceset. Párja kedves kacagó hangjától a dühe eltűnt, mint az érett vadcseresznyék V tenyerébõl. Igazán szomorú lett és fuldokolni kezdett a kétségbeesésben.
- Mi ez az érzés? - kérdezte magától, ahogy megkaparta torkát. Nem tud szokásához híven mosolyogni. Most nem. De az okát nem tudja. Feltehet még kérdést, de akkor magának tessz rosszat. Reménytelen tudatlanságban fog elveszni a rejtvényeiben. Meg kell, hogy fejtse magát, különben egy tapotat sem tud tovább lépni. Egy helyben megállt.
- H-Hoseok? - nézett hátra V. Elképedett a fiú látványától, akibõl áradt a rossz kedv. Hirtelenjében J-Hope pofán vágta saját magát és tovább haladt. - Valami baja van?... - V már lépni kezdett párja felé, mire MinHe megfogta vállait. Meséje folytatásával tartotta maga mellett barátját.
Mire hazaértek J-Hope nehézkesen, de összeszedte gondolatait. Fáradtan leült az ágyra, majd TaeHyung hangját hallotta a lépcsõházban:
- Nem kell, köszönöm!
- De valakinek át kell néznie benned a kullancs féléket - hallatszott MinHe.
- Az a valaki, majd Hoseok lesz!....
- De....
V bemenekült a szobájába fáradtan megmászva a lépcsõket:
- Ahhhh Egek! - fújta ki magát. Kezével párat legyezett melegében, majd párjára tekintett. Nem kellett sokáig bámulnia, hogy lássa a letörtségét. Csöndesen lógatja az orrát....
- Hoseok, valami baj van? - rohant oda és leguggolt a rapper térdeihez.
- Baj? Az annak számít, hogy nem tudom mi van velem?? Mikor látlak MinHevel dühös meg szomorú leszek. Megfeszülnek a karjaim, a gyomrom összehúzódik és kiabálhatnékom van ettõl az érzéstõl, ami erõsen belülrõl nyom. S az a gond, hogy nem tudom, milyen érzés ez. Mi a tényleges ok, amiért kifordulnék magamból? Mi-Miért kell ennek a csajnak veled lenni? - nézett fel Hoseok párja szemeibe. Nem is igazán várt választ. TaeHyung váratlanul felpattant és megölelte a bánatos J-Hopet. Annyira lendületesen esett neki, hogy hátra dőltek az ágyon. Hoseok elkezdte párja fejét simogatni, ahogy egyre csak hozzá bújt. - Nem akarok útba lenni.... Emlékszel, hogy azt mondtad, ha rosszul érzem magam itt, szóljak. S most....
- Az oka, hogy....
- Nem a családod!!! Hanem az a lány, akire nem is emlékszel.
- Hoseok, kérlek... MinHe ellenére maradjunk pár napot. Utána oda megyünk ahova te akarsz! - szipogott fel V, mire párja állánál érintve fekjebb emelte fejét, hogy szemeibe nézhessen:
- Ha mellettem leszel... ki fogom bírni azokat a napokat. De számolni fogom õket - szája szélén mosoly kezdett elõ bújni - Fõleg az ilyen pillanatok miatt... Jó, hogy vagy nekem! Köszönöm - nyerte vissza élet kedvét. V elõre döntötte fejét és megcsókolta Hoseokot, aki viszonozta. - Köszönöm! - ismételte és szorosan magához ölelte szerelmét. Oldalra leteperte maga mellett, majd a nyakába mászott és nem tudta abba hagyni a szerelmeskedést. Próbálta V válláról lecsúsztatni a pólót, hogy körözgessen ott is, de a nyaka nem olyan vágású volt.
- Ne szakítsd el - nyögte V, ahogy párja kezéhez kapott, mivel a felsõjét nyújtotta.
- Minek ilyet felvenned??..... A vállaidat akarom!... - szólt J-Hope és megoldáskép alulról benyúlva lerántotta szerelme testérõl. Padlóra dobta a pólót ágyuk mellé, majd TaeHyungot ténylegesen maga alá taszította és kényelmesen a meztelen felsõ test fölé hajolt. Megragadta párja mindkét kezét és akaratlanul megszorította, miközben nyelvével körül járta V fehér testének kívánatos részeit. Az énekes feljebb csúszott, de abban a pillanatban J-Hope is követte megállíthatatlanul. TaeHyung ajkaiba harapott, ahogy a lepedõbe mart kínlódva, kapkodva lába közé szorította Hoseok térdét, hogy nemessége álljon le a folyamatos keményedéstõl. De a rapper tovább is hajtott, amitõl a másik is kezdte elveszíteni a fejét:
- Le kell állnunk. A falak nem vastagak! - szisszent fel TaeHyung. Hoseokok belehatolt nyelvével a szájába és összekulcsolta íz érzõ szervûket. - Komolyan mondom! Én is annyira akarom, mint te!.... De most a hely nem megfekelõ - motyogta búsan. Hoseok végig simított szerelme arcán és kifújta magát, hogy higgadjon le...
- Vadcseresznyét ehetek a tenyeredbõl, de a számmal hozzád már nem nyúlhatok.... Pedig jobban az ínyemre volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése