12 BTS: Meghajlás

Másnap reggel Hoseok és TaeHyung korán kelt, hogy friss reggelit szolgáljanak fel a többieknek. Omlettet készítenek sonkával, baconnel. Igazán kiadós. Jó, hogy tegnap délután a kis húg bevásárolt. J-Hope nagyon élvezte az étel készítését. Szinte mindennel játszott boldogságában.
- Ezt nézd TaeHyung - zsonglőrködött két tojással. Az énekes tátott szájjal fordult felé és rettegett, hogy a földön fognak kikötni a játékszerek.
- Ha épp nem a hűtő ajtaját nyitogatod jókedvedben, akkor mással foglalod el magad... - mondta V - Inkább hagyd abba és vágja bagettet. Mindjárt felébrednek.
- Pedig... Még sok mindennel elfoglalnám magam - mosolygott sunyin  J-Hope. A tojásokat letette a tűzhely mellé. TaeHyung elfordult tőle, s azon nyomban átölelte hátulról.
- V-Vigyázz. Mindig ezt fogod csinálni? - nevetett fel V, hogy párjának szokásává vált az állandó lesből támadás. Végig simított a rapper kezein és hátradőlt kényelmesen a másik mellkasára. Becsukta szemeit, miközben szerelme hozzá dörgölődött.
- Kim TaeHyung!!! - egy kiabálás hallatszott kintről, amit először észre se vettek. Majd, ahogy  közeledett a hang, V ijedten ugrott ki J-Hope karjaiból. Az ablak felé fordultak, ahol egy lány kedvesen mosolyogva integetett be. - Hát visszajöttél?
- H-Hogy jutottál a kertbe? - nézett V, miközben a vér megfagyott ereibe.
- Átmásztam - felelte.
- ... Még is ki vagy te? - tette fel az igazán ütős kérdést. A lány arcáról eltávolodott a ragyogó mosoly és dühösen hajolt be az ablakon:
- Mi az, hogy nem emlékszel rám??? Nem szégyelled magad? - lépet rá a párkányra és befelé araszolt, mire a két fiú megijedt. A betolakodó mérgesen ugrott le a padlóra és egyik papucsát TaeHyunghoz vágta. - Choi MinHe! MinHe!
- Nem ugrik be! - védekezett V és sajnálatosan nézett rá. A második lábbelit már ki is sikerült kerülnie, de az majdnem felpattant a konyhapultra a reggelihez.
- Óvatosabban! Ezekkel én dolgoztam - futott az ételekhez Hoseok.
Mikor MinHe kifújta magát felháborodásában, leült kényelmesen a székre. Az anyuka épp akkor jött le és hamarosan a többiek is követték ôt. Örültek a hívatlan vendégnek. Együtt kezdtek neki reggelizni. V bátorkodott újra feltenni a kérdést, hogy MinHe még is kicsoda és miért eszik ô is az omlettbôl itt velük?? A lány még jobban megsértődött. Az anya világosította fel, hogy kicsi gyerekkorukban folyamatosan csak együtt járkáltak mindenhova, szinte elválaszthatatlan kapcsolatban voltak. V letámasztotta a fejét és mély gondolkozóba esett. J-Hope meg MinHet kezdte megfigyelni. Ahogy hirtelen, meg hallotta a gyerekkori barát szót, kíváncsiskodni kezdet. Ahogy végig nézet rajta; lehetett látni, hogy pár évvel fiatalabb volt, mint V. Fél hosszú, fekete frizura, lépcsôzetesen levágva, pár színes csattal díszítve. Szemei azonos színûek voltak, mint a haja és nagyok, míg ajkai és orra kicsik. Szép lánynak számított. Ápolt és csinos.
Étkezés után V elé állt és mintha először találkoztak volna, meghajolt:
- Choi MinHe. Örvendek.
TaeHyung szokása szerint a legértelmesebb arcát vette elô, amit csak egy ilyen helyzetbe tudott. A család csak nevetett rajta. Hoseok állt fel másodszorra a székrôl és ô is meghajolt a lány felé fordulva:
- Jung Hoseok.
- Ismerem a Bangtant - vigyorgott barátságosan. De J-Hope nem találta rokonszenvesnek. Hamis mosollyal nézett vissza rá.

A nap folyamán Hoseok és TaeHyung elég kényelmetlenül érezte magát, mert a lány mindenhova követte ôket. S folyamatos mesélése közben óránként kérdezte régi barátját, hogy: "Emlékszel-e már rám?" V még mindig csak a fejét tudta rázni.
Alig volt pár ember az utcán rajtuk kivûl, azok is idôsek. Nem volt élet. De a kisvárosi hangulat megvolt. Mindenhol alacsony, kis házak. A település szélét meg körülölelte a nagy, sűrű fenyves.
MinHenek nem kellett vezetnie ôket, V ismeri a járást, mint a tenyerét. Az megmaradt benne.
A nyári meleg rendesen állta a helyét. Nem kínlódtak volna, ha MinHe nem tenne rá folyamatos fecsegésével.  Nagyon beszédes. Akarta, hogy TaeHyung emlékezzen rá végre.
Hoseok egy lépéssel le volt maradva tôlûk. Nem volt meg a szokásos jókedve. Sapkája eltakarta szemeit, miközben kimondottan lefelé nézett. Saját lépéseit bámulta, néha-néha felpillantva. Ment a két másik után poros utcáról utcára. A szél zörrenéseit, a messze haladó autó motorok búgását és MinHe hangját hallhatta. S ezt kezdte idegesíteni Hoseokot. Bár nem feltünôen volt ingerelt. Kínlódott halkan magában. Egyre csak bosszankodót. Hol ott, nem volt tisztában, hogy mi is irritálja igazából. Felemelte a fejét és az elôtte lévô út, nagyon ismerôsé vált neki egy szempillantásra. Tudta már, hogy hol vannak.
- TaeHyung! - szólt párjához és megragadta a kezét, úgy kezdtek el futni.
- Mi az Hoseok? - furcsállta V ezt a rohanást. Majd MinHe is utánuk szaladt. J-Hope ahogy meglátta a házat, sprintelve megnyomta a csengôt, hogy nyissák ki nekik az ajtót.
- Hova mentek TaeHyung? - érte utol ôket MinHe, miközben nem értette a helyzetet. De nem volt egyedül; V sem volt tisztában a körülményekkel. Hoseok mintha megkergült volna.
- Mi most lepihenünk - válaszolta a rapper.
- Még is miért? - nézett a lány kettôjûkre, majd csak TaeHyungra. Már készült megragadni az énekes ruhaujját, de a kapu zár kattant és J-Hope azon nyomban beesett a kapun a fiút magával rántva.
- Hoseok!?? - lepôdôtt meg, ahogy a rapper úgy vonszolja maga után ôt, mint egy szennyes kosarat. Épp, hogy nem bukik orra.
MinHe elôtt bezáródott a kapu. De utoljára hozzátette:
- Holnap találkozunk!!!

J-Hope felrohant a lépcsôn V kezét fogva. Az apuka észre vette ôket egy pillanat erejéig, ahogy átsuhantak az elôszobán. Megigazította szemüvegét és meg vonta a vállait: "Sietôs fiatalok"
A rapper durván becsapta V szobájának az ajtaját, majd elengedte a fiú kezét.
- Ahh te jó ég!! - lépet a széken lévô törülközőjéhez és azzal dörzsölte le homlokáról az izzadságcseppeket, amiket a nagy meleg okozott.
- Hoseok, minden rendben? - kérdezte halkan V. Nem szokta látni szerelmét ilyen szokatlanul felháborodottnak.
- Ne szólj hozzám!! - kiabált rá modortalanul és leintette ôt. V megrezzent ijedtébe és hátra lépet egyet. Hoseok letámaszkodott a székre, majd nagyot sóhajtott: - Bocsánat - halkult teljesen el. Szerelme felé fordult és oda sétált hozzá - Ne haragudj. Nem akartam veled ordítani. Ne haragudj rám - ölelte át gyöngéden a másikat, aki az érintésre megrezzent, majd belebújt párja nyakába. - Rosszul érzem magam. Szó szerint menekültem. Feltudod fogni? - kuncogott halkan - Menekülnöm kellett, mert már nem bírtam azt az állandó fecsegést. Idegesít! Jobb, ha nem is gondolok rá.... - V nem mert megszólalni, az elôzô utasítás miatt. Helyette belekapaszkodott J-Hope pólójának hátuljába és fejét szintén a másik mellkasára nyomta. - Te itt vagy nekem.... - suttogta és élet kedve kezdett visszatérni a boldogság szilánkjaival is együtt, ahogy megsimogatta szerelme feje búbját, majd egy puszit lehelt rá. Lassan elengedte - Ugye, kinyithatom az ablakot? - fordult meg a függönyökhöz. Hoseoknak most jót fog tenni a szellôztetés. Amíg kinyitotta, V oda ment íróasztalához és egy régi jegyzet füzetet emelt fel. Azzal kezdte el legyezni Hoseokot hátulról. Ô megérezte és megfordult. Nem tudta visszatartani a kuncogását, ahogy V kibiggyesztett szájára nézett, miközben hûs levegôt kreált számára. Határozottan ellenállhatatlanak tartotta. Beleharapott a saját ajkaiba és kivette V keze közül a papír köteget pontosan visszadobva az asztalra. Megragadta V kezét és megint csak magához húzta. Felemelte a fehér pólóját az énekesnek.
- Hoseok!?... - suttogta TaeHyung és párja szemeibe felnézett.
- Pssszt - hajol közelebb J-Hope - Egy kicsit - döntötte el a fejét. Megcsókolta szerelmét és azzal együtt az ágyra ültette. Levette róla a felsôt, majd magáról is eltávolította. Közvetlenül az megszeppent fiú fölé hajolt, akinek már nem kicsit volt pirosas az arca. Aki felnézett észrevétlenül és végig mért az elôtte lévô izzadt testen.
Hoseok újra mosolyogni kezdett, szokása szerint. Szerelme csókjai közeben lehet, hogy sikerül elfeledni MinHet, legalább is most a gondolataiból kizárta. Lázasan nyelvezett TaeHyunggal. Egyikük sem tudott ellent állni. Az ágy párszor megnyikorgott alattuk, ahogy J-Hope egyre csak mászott párjára. V mikor tehette nevetve pisszeget szerelmének, hogy halkabban. Hoseok be tartotta a kellô hangszíntett, de lassítani vagy akár befejezni, amit elkezdett képtelen volt. TaeHyung ajkait nem tudta ott hagyni, a szája széleit is készségesen körbe nyalta, hol nem már harapta az élvezettôl, ami dúlt benne.
-TaeHyung - kopogott be a kishúg - Gyertek vacsorázni!
J-Hope egyszeriben tenyereibe temette arcát. Kín szenvedve lemászott V-rôl, majd egy gyors csók erejéig még visszahajolt hozzá s oda súgta nevetve:
- Ma nagyon szívatni akarnak...

Lucia volt cirkuszban; s láttam, hogy egy férfi úgy emelt fel a levegôbe egy nôt, mint Hoseok TaeHyungot! Egybôl rájuk gondoltam~