Az éjszakák és a napok úgy megviseltem, míg a pincébe raboskodtam, hogy jobban félek már több dologtól. Az ablakunkon nem merek kinézni... Ki tudja? Lehet, hogy épp visszanéz rám valaki. Legyen az egy rajongó vagy egy fekete pólós alak... Kirázz a hideg!
Viszont a ez a vacsora istenien esett! Már mindannyian a szobájukban vannak. Én még utoljára (azt hiszem) elmegyek fürdeni. Ennél kellemesebb mosakodásom ritkán volt! Jó úgy leöntenem magam meleg vízzel a zuhanyzóban, hogy a rossz emlékképek is leperegnek rólam a cseppekkel együtt, a lefolyón át és onnan a világ végig meg nem állva! S tudom, hogy az éjszakám egyre csak jobb lesz. Ahogy befejeztem a fürdést, felvettem rég látott trikómat és a pizsamának használt nadrágomat.
Benyitottam a szobámba és az ajtóban nyújtózkodtam egyet. Elôttem Jin volt, háttal állva és zörögve pakolt az éjjeli asztalomon és a ledobált ruháimat szedte össze a földrôl nekem. Valami oknál fogva nem volt rajta felsô rész, de egyáltalán nem zavart. Halkan becsuktam az ajtót és perverz gondolatokkal kezdem el magamban játszani. Nem tudtam ellenállni a látványnak. Nem is gondoltam át a cselekedetemet; Jin mögé siettem és ledöntöttem hátulról a fekhelyünkre.
- Jimin! - ijedt meg és az ágyon hagyat fordult gyorsan. Felszegte tekintetét rám, ahogy fölé mászok. - Nem is hallottam, hogy bejöttél...
Nagyon szűziesen nézet rám. Még több bûnôs gondolat lett úrrá rajtam. De közben furcsának is találtam, hogy Jin miért vág ilyen savanyú képet... Levettem magamról a fölösleges trikót és direkt a földre dobtam, hogy bosszantsam hercegnômet. Erre hála felfigyelt és a bánatos arckifejezése kicsit mérgessé vált. Már készült rám szólni, de én gyorsan megcsókoltam. Tapizni kezdtem meztelen felsôtestén és éhesen játszadoztam a nyelvével. Nem kellett fél perc se, hogy Jin ellazuljon. Éreztem, hogy nekem adja mindenét. Az egész énje az enyém. Hagy tegyelek most magamévá! Kérlek, kérlek! Most.. csak erre vágyok!!
Az oké, hogy nem volt rajta póló mikor bejöttem, de akkor a farmer gatya minek? Kikapcsoltam az övét és az egészet kihúztam. nem akarok vele szemben tapintatlan lenni. Tudom, hogy hercegnô szereti a csókjaimat ezért inkább majd késôbb térek vissza a vetkôztetésére. Jin átkarolt a nyakamnál, ahogy szokott. Minden csókomat tátott szájjal várta. Olyan régen értem hozzá... Nagyon szerettem volna már látni ôt, fôleg így hehe~
- Hiányoztál - suttogtam és feltámaszkodtam róla. Jin beletúrt a hajamba. Húzni akart lefelé, de én nem hagytam magam. Szeretném nézegetni Jin pirosas, kis arcát. De még mindig úgy látom, hogy szomorú... De még így nagyon szép és kívánatos - Enyém a világ legszebb hercegnôje - mosolyogtam őszintén. Próbáltam ôt is olyan vidámmá tenni, mint amilyen én vagyok. Jin nem erőlködött tovább, ellazította magát. Jól tudja ô is, hogy erôsebb vagyok. - Néha féltelek, hísz a banda legjobb képûje vagy. Sok rajongód van biztos...
- Most minek filozól? - nézet rám kérdôen és elegánsan elmosolyodott. Végre, elmosolyodott!
- Tudom, hogy igazam van! Nem gondolkozhatok a szerelmemrôl, vagy mi? Ilyenféle dolgokról beszélgettünk úgy is Hoseokról, így bennem maradtak... Gondolkodtál azon, hogy mirôl társalogtunk míg ott voltunk?
Jin egyik karját lecsúsztatta nyakamról és feljebb csúszott az ágyon. Az elôbb sikerült mosolygásra bírnom, de most ismét... sôt rosszabb; Felszipogott és zokogó hangon mondta:
- Nem gondolkodtam... Túlságosan is kétségbeesett voltam. Aggódtam érted... Jimin!
Aisssh én balga!! Miért kellett ezt felhoznom? Megríkattam hercegnômet...
- Nagyon szeretlek SeokJin. Itt vagyok melletted! Hagyd abba a sírást - értem arcához, mire elkezdte dörzsölgetni a szemeit a sírástól:
- Még mindig annyira rossz! A fejem fáj. A gyomrom görcsöl. Végtagjaim reszketnek. Lelkiismeretem fuldoklik. Ahogy csak visszagondolok; borzasztó!
Gyorsan magamhoz öleltem, mint egy törékeny tárgyat. Éreztem szívdobannásait, szabálytalanok voltak... Elkezdtem simogatni a hátát, hogy lenyugtassam. Csitítgattam, hogy a sírása elmúljon. Kényelmesen hozzábújtam. Mindent megtettem volna most, csak hogy ne legyen egy kicsit se szomorú! Jin hirtelen felszipogott és mind két karjával erôsen magához ölelt.
- Héhéhé óvatosan - nevettem, hátha átragad a jókedv hercegnômre. Jin gyengített szorításán és fejével eltávolodott. Észre vettem; már nem sír. Némán ajkaimra hajolt és gyönyörûen érzéki csókot kaptam tôle. Nem is kérdezte, hogy elviszem vagy itt fogyasztóm. Már pedig szívesen vinném magammal ezt a finomságot mindenhova!
Ismét lefektettem ôt az ágyra. Kezemet lefelé ballagtattam Jin nemes pontja felé. Végig simítva hasát, hogy teljesen megnyugtassam ôt, majd boxerébe nyúltam. Ahogy megérintettem, nyögésre bírtam hercegnômet. Örülök, hogy Jin is kíván engem. Fel van izgulva; érzem a kezeim alatt. Milyen jó, hogy én is! Tudtam, hogy ez az éjszakám csodás lesz.
Ahogy abba hagytam Jin péniszének masszírozását, lerántottam róla teljes alsó ruházatát. a makacs farmer anyag nem akart lecsúszni csak úgy párom karcsú lábain, erőlködnöm kellett, hogy letoljam róla. Erre hirtelen Jin felhúzta térdeit és maga vette le a nadrágot, de nevetséges módon a kezébe maradt.
- Dobd már le - vihogtam.
- A-A földre... csak úgy?
- Nézd, így kell - téptem ki a kezébôl és ajtóhoz dobtam. Jin rászegte a tekintetét, olyan színésziesen, mintha sajnálná azt a ruha darabot, de én csak nevettem hercegnômön. Majd elvontam figyelmét magamra, ahogy ráfeküdtem és csókjaimmal borítottam el.
Pompásan érzem magam. Remekül. S ezt SeokJinnek köszönhetem. Vágyok mellette az élvezetre.
Jinbe dugtam egyszerre két ujjamat is. Tudom, hogy nem szereti, ha tágítom, de e nélkül, ô is tudja, hogy fájna számára. Most felmerült bennem ez az igazságtalanság, hogy én nem szenvedek... De hát Jin magától ment bele. Nem ellenkezik. Komolyan rám bízza magát, és én vigyázok rá, amennyire csak tudok. Hercegnôm kibírta ezt a pár percet. Letoltam saját nadrágom és készültem a tovább haladásra. Feljebb emeltem Jin vékonyka lábait. Lehet, hogy csak én látom így, de mintha fogyott volna... Nem jó. Hísz fontos, hogy legyen energiája. Ahh majd jól megetettetem reggel!! E remek elhatározásom után már csak az járt a fejembe, hogy vajon Jin mi kép fog most felnyögni, ha beleteszem férfiasságomat. Nevemet fogja felkiáltani, vagy hátamba mar. Sok lehetôség lehet. Lassan már nem bírtam ezeken agyalni; túlságosan is felizgultam. Kihúztam ujjaimat és belecsúsztattam Jinbe az élvezettel teli nemi szervemet. Érzetem, ahogy megrezzent az egész testével. Szájához kapta kezeit, hogy elfojtsa a felkiáltás vágyát. Képzelem, mi lett volna, ha most hangot add sóvárgásának. Kijönnének (ugyanazok) a rendôrôk, vagy jobb esetben egy csapattagunk nyitna ránk felindultságában. Lehet, hogy a már álmatlanságban szenvedô Suga hyung. Biztos, azt kívánja már, hogy fejezzûk be, de én nem tudom itt abbahagyni, Jint így itt hagyni!
Kapkodja a lélegzeteit. Mikor láttam rajta a felkészültséget elkezdtem mozogni és egyre csak gyorsítottam. Hercegnô tempómmal együtt nyögdécselt. Néha próbálta elfojtani, de sikertelenül hangosabbak lettek. Ráhajoltam ajkaira. Sokszor hosszasan nyöszörgött vagy a csókjaimba nyögött. Nem tudta viszonozni, de élvezte. Biztosan megérezte, hogy egyre beljebb csúszok benne. Próbálok én is halkítani rajta szerelmes nyelvezésemmel. De még is azt kívánom, bárcsak ne kelljen, hísz szeretem hallani ezt a hangot tôle. Kedvesen átkarolt a nyakamnál és egyre feljebb húzódott hozzám. Igyekeztem én lejjebb ereszkedni inkább, hogy kényelmesebb legyen hercegnômnek. Éreztem, ahogy az irdatlan mennyiségû nyála kifelé epedezik szája szélein.
Ennyi idô után, nagyszerû érzés volt elélveznem. Utánam SeokJin is követte példám. Pirosas arcát nézegettem, ahogy feljebb tápászkodtam róla, de kihúzni belôle nem volt kedvem.
- Bevilágít a szobába a holdfény - szólalt meg halkan Jin, ahogy az ablakra figyelt. A fény épp ránk áradt. Én nem néztem hátra, csak mosolyogtam boldogan. Váratlanul ismét felém fordította fejét. Láttam szemeiben a szerelmet és édesen mosolygott rám. Hirtelen úgy éreztem, hogy a gondolatomat hangosan kimondjam:
- Te szebb vagy a holdnál is, hercegnô!
Nagyon jó!
VálaszTörlésNaon jó !
VálaszTörlés