8 BTS: Remény

Pince, kamra. Felül két kis ablak, egyik búkora nyitva. Az ajtón, amin belöktek őket egy hosszú lépcsôzés után, fekete rácsokkal van felszerelve és áttörhetetlenül zárva találja bárki, akinek nincs kulcsa. A föld hideg, fehéres csempékkel van rakva. Valahol már töredezett és túl koszos, hogy az ember rábírjon nézni. A falak csak téglák. Porladoznak és töredeznek. A két elfogott fiú nekik se dől. A szoba közepén ülnek, vagy éppen fekszenek. Kedvükhöz adódóan. Nem érezték magukat biztonságban. Kezük hátra volt kötve. Ami volt érték nálunk (telefon, pénz, ékszer) azt elvették tőlük. Sajnálatos módon a bűnözőknek volt annyi eszük, hogy összetörték a foglyaik elektronikus eszközeit, nehogy lekövessék őket azon.
A két csapdába esett a folytonos mozgást figyelték. Apró zörejek, a fény mozgása az ablakon túl. Egymással is tudtak törődni, ha volt elég erejük beszélni.
- Jin és a többiek már biztosan a rendôrséggel nyomoznak!
- Igaz is, miért csak a hercegnôd neve után kiabáltál? - érdeklődött J-Hope.
- Hogy miért?... Teljesen kétségbe estem. Olyankor úgy érzem, csak a számomra legfontosabb személy tud rajtam segíteni. S nem is csalódtam, Jin meghallott engem - surrant egy fél mosoly Jimin sápadt arcára. Alig kaptak fényt. A búkora nyitott pince ablakon az oxigén se sűrűn áramlott be, több rovar szálldosott ott, mint friss levegô. Hideg volt. S az is maradt. Már egy éjszakán át ezt tapasztalták.
Nem szívesen aludt egyikük sem. De ha véletlenül elszundikált valamelyikük, a másiknak fent kellett maradnia, nehogy valami váratlan történjen.
- Miért folyik a nyálad alvás közben? - kérdezte Jimin, mikor reggel felébredt a másfél órás alvásból J-Hope.
- Ohh Bocsánat. Szokott...
- Jinnek is - kuncogott, majd elszomorodott, ahogy a fiúra gondolt. Talán rosszabb lenne, ha most Jint is elrabolták volna, mert akkor érte még jobban aggódna. Úgy érzi így jó, hogy szerelme biztonságba van. Bánatosan lehajtotta fejét. Szeretett volna magával kezdeni valamit, de nem tudott. Ökölbe szorította kezeit és izmai megfeszültek. J-Hope kíváncsian mellé ült, még nem látta sírni csapattársát. De most se fogja, ha a másikon múlik! Jimin élesen elfordította a fejét. Egy könnycseppet sem hullajtott el. Visszatartotta. Igyekezett erôsnek maradni.
- Neked hiányzik TaeHyung? - próbált más témára kitérni Jimin és mosolyogva Hoseokra nézett.
- Már megint kezded...
- Figyelj! Te mindig meghallgattál engem. Én se foglak megvetni. Miért vetnélek meg? Nekem.... hihetetlenül hiányzik SeokJin! - biztatta őszinteségre, de Hoseok nem szólt semmit. Megbeszélték TaeHyunggal, hogy titokba tartják kapcsolatukat, ezért nem akar most csalódást okozni szerelmének, még ha nincs is itt. Jimin idôvel ráhagyta.

Sikerült párszor olyan témát kihalászniuk, amivel néhány percre homályosítani tudták azt a tényt, hogy rossz helyen vannak a pánikkal együtt bezárva. Nem tudták mire számítsanak a bűnözőtől. Ki akarták épségben húzni a végsőkig. De a napok, órák és percek folyamatosan csak teltek.
- Szeretnék benne reménykedni, hogy megtalálnak, de... már másfél napja - csüggedett el J-Hope.
- Nem hallottad még azt, hogy a remény veszik el utoljára? - szólt Jimin. Hoseok tudta, hogy társának igaza van. A reményt maguk teremtették és bíznak benne, hogy ez a gondolat nem csak játszik velük. Hiszik, hogy nem vak és csalfa velük szemben.
Tudják, hogy otthon várják ôket. Két szerelmes, kik a párjuktól elválasztva vannak egy fénnyel hiányos pincében.
Ahol a nap az ablakból megint csak lefelé halad pirosas fényt hagyva maga után. Hirtelen fejük felett szirénákat hallottak meg. Ez a rendôrség lesz! A két idol boldogan nézett egymásra. Ez a remény hangja volt!
De mosolyuk gyorsan eltűnt arcukról. Négy fekete pólós fickó nyitotta ki az vasajtót.
- Maradjatok kussban és nem lesz baj - utalt az egyik a kezében lévô barátságtalan vascsôre. Ilyenekkel járkál a házban? Gondolták vészjóslóan a fiúk. Eddig nem esett bántódásuk, hát most fog? - Nem tudjuk, miért jöttek ide a rendôrôk, de ha titeket keresnek, garantálom, hogy nem fognak megtalálni. Csomó ház van a környéken. Miért pont ide néznének be először??
- Az lesz a legjobb, ha kiengedtek!! - Jimin bátran felkiáltott, hogy kintrôl is hallhassák hangját. J-Hope csak ijedten nézett , ahogy az egyik rabló oda lépet társa elé. A gengszter megragadta Jimin pólójának nyakát és annál fogva felemelte ôt. Az anyag tépôdni kezdett.
- Ne szemezz vele, csak vágd pofán, hogy ne kiabáljon fel többszôr! - szólt egy másik fekete felsôs az ajtóból és a kezében lévô csôvet izomból hozzávágta Jimin térdéhez. Az énekes erre fájón felszisszent.
- Jó ötlet - azzal a bűnöző egy nagy pofont adott rabjának és ezzel a póló nyaki része elszakadt. Jimin a földre esett és rádobták a pólója levált részét. A piros tenyér nyom rendesen ott maradt az arcán. dobogott a fájdalomtól.
- Jimin! - esett hozzá J-Hope aggódva.
- Hagyd nem kapott nagyot! - nevetett a gengszter és belerúgott Jiminbe, mert elôtte fekve útba volt neki. Egy másik J-Hopera nézett:
- Gyere közelebb - s a kezében lévô vascsövet a falhoz vágta, ami nagy zajt kevert és a téglák vörösesen porladoztak le.