23 *Rock Star* {Teen Top}

[(~Ütõs rész~) Közvetlen folytatás:]


Ricky és ChangJo, a kanapén tápászkodott emelték fel a fejûket Niel magas hangjára, majd a leaderrel jött ki a szobából. A két maknae nem értette, mirõl beszéltek, csak a mozgást figyelték.
- Ezeket a szavakat előre kigondoltad? - fújta fel az arcát, elpirulva Niel, miközben CAP követte a sietőst.
- Azokat, hogy nem érdekel a nemed, mert egyszerûen szeretlek?
- Ne ismételd! - temette két tenyerébe arcát. - Menjünk fürdeni!!
S azzal mindketten eltűntek a mosdóba. Ricky és ChangJo csak ugyan Niel hangja miatt figyeltek fel olykor-olykor. De nem olyanra, amikre éjszaka szoktak felkelni; ezek most csak egyszerû nyávogások lehettek az énekes felõl. De akármi történik is bent, inkább nem kíváncsiak rá.
L.Joe már rég bekopogott volna vagy rájuk nyítna, ha itthon lenne, de Chunjival együtt felszívódott. ChangJo csörgött rá, de kikapcsoltat jelzett a készülék. Ahogy hallgatta a maknae Niel érdekes nyögéseit, ismét megpróbálta mobilon elérni hyungát.
- ByungHun... A telefonod...
- Merjen most valaki zavarni minket! - vicsorított L.Joe és a fölötte támaszkodó Chunji ajkaira nézett. Már egyikükön sem volt leszedni való ruhadarab. Kényelemből, egy takaró volt rájuk terítve. L.Joe szorosan magához húzta Chunjit a nyakánál és hangosan adta ki élvezetének hangját, hogy a telefon csengõ hangja eltompuljon az õ torkának gyümölcse mellett. A kis rapper a szemét rebegtette és száját párja füléhez nyomta, ahogy megérezte legérzékenyebb pontján Chunji érintését. Majd a markolását, ami következett.
- Már nem fázol?
- Nem... - válaszolta L.Joe kábultan. - Rád fáj a fogam - mosolyodott el sunyin és lehiggadtan elfeküdt, elengedve Chunji nyakát, várva a folytatásnak a cselekedetét. Az énekes is kifújta magát és lágyan megcsókolta szerelmét, kit váratlanul ért, hogy közben beléje csúsztatták a következő lépésnek a nyitó eszközét.
- Nem fáj? - kérdezte suttogva, aggódóan Chunji, miután ajkaival lecsúszott egészen L.Joe nyakáig.
- Kicsit se! - szorította össze a fogait, szinte már nevetett. Feljebb emelte csípőét, hogy éreztesse "haladhatunk tovább".


- Gőzölgők, mindkét értelembe! - lépet ki a fürdőből Niel háló ruhába. Ricky és ChangJo csak ugyan, ismét értetlenül néztek rá; " Milyen két értelem?" - A N.A.P szobára megy! - tisztelgett a hiperaktívnak tűnő énekes és a leaderrel együtt a szobájukba vették az irányt.
- Mit akart ez jelenteni? - suttogta Ricky ChangJonak.
- Niel azt mondta, hogy jobb lesz, ha ma megint csak a szobájába alszol és nem mellettük.
- Már költözök is!
CAP befeküdt az ágyba, míg Niel bezárta az ajtót, de jól tudta, hogy csak egy valaki szokott rájuk nyitni, az meg most házon kívül tartózkodik.
- Nincs itt L.Joe... Ugye? Ugye, szabad!? - mászott fel Niel is az ágyra, egyből CAP lábai felõl, hogy fölé támaszkodjon. Kérlôen nézett párjára, kinek nem kellett kétszer célzással jelezni, hogy mik a kedélyek a másik felől.
- Egész nap... - szólt CAP és maga alá fordította az ártatlannak kinéző fiatalt. - pihentem és pihentem, az olvasás mellett! Teljesen... hogy is mondják?
- Hiperaktív?
- Az te vagy! Én egyszerűen csak mozogni akarok már... Így meg fõleg - csókolta meg Nielt.
- Én egyszerűen csak nyögni akarok... - mondta vidáman, majd ahogy feleszmélt, hogy még is mit mondott, teljesen elpirult és rácsapott a szájára - Vagyis....
- Te mazochista!
- Nem vagyok mazochista! Bármire is gondolsz, rosszul gondolod - pusmogta orra alatt, majd felkapta fejét a levegõbe, ahogy a leader rámarkolt férfiasságára. Majd érezte, hogy a nadrág kezd lekerülni róla, egyre lejjebb csúszik CAP jóvoltából. Niel elfordította oldalra a fejét, miközben a pólóját is kezdte felgyűrni a leader.
Niel azon kezdett el töprengeni, hogy mióta is van itthon? Mikor ért haza? Az énekes ránézett kezére, s azt felemelve számolni kezdett ujjain. Hatkor? Hétkor? Azóta sok idő telt el... Búsult el. Hiszen, azóta egy csókot sem kapott még. Még fürdés közben sem. Milyen dolog ez? Attól még, hogy reggel Ô irányított (úgy-ahogy) igazán nem hanyagolhatná CAP.
Niel nézett maga elé. Elmerengve bámult, miközben már párja a mellbimbóin mozgatta ajkait. A megszeppent énekes megbökte a másik vállát, hogy nézzen fel. CAP abba hagyta aféle kényeztetést és úgy tett; egy hümmel felnézett.
- Miért nem...? - pislogott hol CAP állára, hol a saját ujjaira, amikkel ajkára mutatott. - Miért nem érintesz meg itt?... - pirult el és nagyot nyelve CAP szemeibe nézett. Zavarban érezte magát, és maga sem tudja miért. Többször szeretkeztek már, most akkor miért viselkedik ilyen megszeppenten? Mintha teljesen kezdő lenne.
- Fáradt vagy, Niel? - térdelt fel jobban CAP. Ô is furcsállja az énekest ma, csak tippelgetni tudd, hogy mi a helyzet vele.
- Szeretlek...
- Beteg vagy? - nevetett zavarában CAP. - Hirtelen mondasz most olyan dolgokat... - köszörülte meg torkát és kicsit elnézett, hogy összeszedje gondolatait, de Niel a nyakába karolt és feljebb húzva magát megcsókolta a leadert. Mire CAP azonnal vissza. - Miért érzem, hogy váratlan vagy??... - ráncolta a homlokát, s azon nyomban ledöntötte szerelmét és megfosztotta pólójától. Niel kivette  a másik kezéből felsőét, hogy õ hajítsa el. Míg CAP saját magáról rántotta le a trikót. Az alsó ruházat sem maradhatott, a heves csókolózás közben az is lekerûlt. Kényelmesebben elhelyezkedtek. CAP végig simított Niel combjain, hogy a fiú képben legyen a következőleg történő dolgokkal.


Kutya nyüszítéshez hasonló aprócska hangok hagyják el L.Joe torkát. Chunj épp, hogy visszatudja tartani nevetését, amiért párjának néha olyan magas hanggal sikerül betöltenie a teret, amilyet még felőle nem igazán hallott.
Óvatosan mozgatja a rapperben ujjait, hogy ne nyílaljon éles fájdalom szerelmébe. L.Joe pedig ezt teljesen átérzi. Chunjiból árad ez a kedves, gondoskodó gesztus, amit L.Joe jól ismer és szeret. A szerelemben ez is szükséges, nem? A két fél átérezze egymás gesztusait. Ahogy Chunji is érzi, mikor L.Joe tovább szeretne menni szeretkezés közben. Ha a rapper nem is jelzi olykor-olykor a lábával, mikkel a másikat húzza magához közelebb, akkor is; Chunji anélkül is rátapint, hogy mit is szeretnének tőle, mert átérzi szerelmét.
- L.Joe....? - állt meg kicsit a tágítással és párja szemeibe nézett: - Kérdezhetek valamit?
- Igen?
- Elnyomod a hangod ilyenkor, vagy alapból ilyen kis "aranyos" vagy?
- Tessék?... - mosolyodott el pirultan.
- Halk vagy... vagy hogy is mondjam.
- Csak azért hiszed, hogy halk vagyok, mert a mások hangosabbak, nem is említem, kire gondolok!
- Aranyos vagy.... - mondta újra Chunji és L.Joe megint csak elpirult. Kicsit ajkaira harapott és szorosan párjához bújt. Fejét Chunji mellkasához nyomta, hogy pirosas orcáit eltakarja. - Bocsi, hogy zavarba hoztalak - nevetett az énekes és lejjebb hajtva állát egy csókot sikerült nyomnia L.Joe homlokára, majd lépésenként lefektette vissza az ágyra, míg az ujjait kicsúsztatta. ByungHun felkapta fejét és a másiknak vállába mart, ahogy megérezte Chunji méretét a teste forróságában.
- Addig csinálom, ameddig szeretnéd - kezdett el mozogni Chunji és egy röpke csókot adott L.Joe mosolygós ajkaira.
- Holnap után abbahagyhatod!


L.Joe igen, úgy-ahogy halknak számít. Egy bizonyos személy mellett meg főleg! Niel hangját már vagy hússzor elátkozták az éjszakában álmatlankodó Teen Top tagok. Ahn Daniel rajongói szerint az énekes hangja maga a gyönyörűség, ilyen hanggal még az istenek sem rendelkeznek oda fent a felhők felett. Mennyei csengettyűk, maga Gabriella kürtéből szólal meg ilyesféle, de az sem az igazi. Na most! Ha ezeket a rajongókat (yaoista, antiyaoista) egy ilyen szeretkezős éjszakán Niel ajtaja elé ültetnénk, biztos máshogy gondolnák!
De kinek a banán, kinek a sushi. CAPnek tetszik ez a hang. Nem is, hogy tetszik, de teljesen odáig van érte.
Épp az ujjait csúsztatta ki a rapper, mikor Niel egy eget rengető nyögést hagyott el. Ha a két maknae felébredt, az cseppet sem érdekes, de ha L.Joe jelenne meg hirtelen ebben a hajnali órában, az már megismételhetetlen történésnek számítana, furcsának és ijesztőnek.
- Magadba engedsz?
- Ne mosolyogj így, te perverz, ingyenélő! Teljesen el vagy már kényeztetve... - mosolygott Niel.
- Igazad lehet... - nyalta meg szája szélét és lehajolt Nielhez, hogy folyamatos csókokat láncoljon össze mindkettőjük aktivitásával, miközben CAP elhelyezte egyre mélyebben férfiasságát. Szokásos óriás nyögések, a nyelvek összetűzése közben. CAPat, ahogy mindig, buzdította és felizgatta ezek a hangok, ennek hatására tempója fokozódott. S még is, egyre csak többet akart az egyik a másikból.
Selymes érintések, vad csókok; megunhatatlan cselekedetek. Vágytól duzzadó élvezet, égbekiáltó szerelem; megunhatatlan szeretkezés. A vágyak kibontakozása.

(Hm... Miért fontos Nielnek november negyedike?....)

22 *Date* {Teen Top}

(Igazán kikapcsolódó rész!~ Pihenjetek olvasó unniek és dongsaengek ^^)

Niel POV

Mennyi-mennyi munka! Folyamatosan vannak fellépések, fansignek és nem rég volt az idolok atlétikája is! Sosem lesz egy teljes egész szabadnapunk?
Ma is például este tizenegykor értünk haza az élőadásról, ez az átlag. L.Joe kiöntötte szívét, lelkét Chunji ajtaja elõtt... Engem már nem érdekelt annyira, hogy mi lesz köztük. Hísz L.Joe hyung igazán mélyre ható szavakat mondott, azaz üzent (Chunjinak) nem rég.
Majd láttam, hogy MinSoo, mint aki nincs magánál "lebeg" a szobánk felé. Erre mondják, hogy "hulla fáradt"? Én is követtem õt, már csak azért is, hogy a pizsamámat vigyem magammal a zuhanyzásra. Amúgy meg azért is, mert... Ahogy ránéztem, elfogott az aggódás, bűntudat, hogy hívják ezt? Hogy nevezik azt az érzést, mikor sajnálsz valakit és emiatt csinálni szeretnél valamit, amivel annak a valakinek jobb lesz? Miközben azt se tudod, mit csinálj!!!
Nincs ötletem, de hát megszólítottam, a bennem rohangászó nyughatatlan, névtelen érzés miatt:
- MinSoo, kéne egy....
- Most ne Niel..... Álmos vagyok, ne beszélj, nem tudok figyelni rád....
- Bocsánat! - fogtam be a szám. Ha csöndbe leszek, az neki jó? A-Akkor hát... Neszzenés nélkül mentem fürdeni, majd utána mellé feküdtem. Aludt már. Kétségtelenül aludt és mégis magához ölelt. Akár hányszor szóltam hozzá, nem reagált egyszer sem. Szuszogást se hallottam felőle, igazán fáradt lehet!
Mire elaludtam, fel is keltünk! A mai program..... valami igazságtalan!!! Csak ChangJo, Ricky és én megyünk egy műsorba szerepleni. A másik három itt henyélhet. Bár CAP igazán megérdemli. Viszont Chunji még élőadáson se volt!!! Neki kéne dolgozni, helyettem is!
Felöltöztünk és CAP is. Csak néztem rá, elég álmosnak látszott. Olyan fáradt, hogy nem is tudja, hogy ma nem jön velem?
- Mi az Niel? - fordult hozzám, ahogy begombolta a felső gombját is az ingén. Természetesen elrántottam a fejem reflexből. Fura, de ez tényleg egy reflex. Te jössz zavarba a másik helyett is, ha õ észre veszi, hogy te õt feltűnően, elmerengve bámulod... - Még egy szót sem szóltál.
- Te mondat tegnap... Ne beszéljek, az jobb lenne...
- Az csak akkor! - helyeselt és hozzám közeledett. - Hülye. Hogy te mennyire hülye vagy.... - mosolygott jó izûen és szó szerint lenézett. Begörnyedtem és ujjaimat piszkáltam. - Ezért nem szeretek szólni semmit. Csöndbe szeretek maradni, nehogy félreérts valamit. Vajon, mit értesz azon, ha azt mondom; Imádom a hangod? - nyomta le fejemet nagy tenyerével, mire én felnéztem. CAP azon nyomban megcsókolt, csak pár pillantást vetett az általa kiszemelt ajkaimra. Megjegyeztem, hogy szereti a hangomat, igen, de..... Mindegy is.
Nekem indulnom kell!
- MinSoo, ugye tudod, hogy ma szabadnapos vagy? - öleltem át a hosszú csók után.
- Tessék?......
Jó, ha valaki szeretne a másikkal együtt lenni. Egy cimpáz is látja, hogy CAPbõl árad a vágy, hogy velem legyen. Nem tudja jól leplezni... Így jó. S ez mindig olyan jó kedvre derít!!!

Kint érdekes dolgot pillantottunk meg. L.Joe hyung feküdt Chunji ajtajánál! Lehet, hogy egész este ott volt?
- Mi történt?... - ment oda CAP. Persze, még mindig nem tudja, hogy a páros kicsit összekapott, de nem is fogja megtudni. Ha rajtam múlik, nem! - Hozz már egy takarót!
- Miért? Le akarsz feküdni mellé? - ha azt akarja, nem hozok!
- Hülye! Még meg se gyógyult teljesen... Jobb lesz inkább, ha bevisszük a szobájába - guggolt le L.Joehoz, majd az alvónak a térdei alá csúsztatta egyik kezét, míg a másikat a tarkójához. CAP, ahogy felemelkedett karjaiban vele, ByungHun hirtelen megakart fordulni. Épp a leaderünk irányába dőlt, így nem esett le, pedig nagy valószínűsége lett volna! - De könnyű... - pusmogva CAP és lenézett az alvó arcra. L.Joe hirtelenjében cipelője pólójába kapaszkodott. Mire én is nagyon megijedtem, nem csak CAP. Sietve kinyitottam a szoba ajtót, hogy bedobjuk hyungot. Majd így hagytuk a dolgokat......
ChangJo és Ricky is már készen voltak. Indulásra készen. CAPnak vagy olyan húsz búcsúcsókot adtam, majd ahogy ott hagytam õt és siettem le volna a kocsihoz, elkezdett furdalni egy gondolat; L.Joe direkt volt Chunji ajtajánál. Azért, mert beszélni akar vele!.... Hmmm Reggel tíz van, de lehet, hogy még nem ébredt fel. Bekukucskáltam hát L.Joe szobájába. Aludt. Határozottan aludt hyung. Így fogtam magam és úgy, mint CAP felemeltem õt a pehely súlyút, hogy vissza vigyem oda, ahol találtuk. Kicsit arrébb tettem Chunji ajtajától, majd a szobámba szaladtam egy takaróért! Nem törődve ráterítettem és bólintottam:
- Így ni! - Már nem fog furdalni semmiféle lelkiismeret vagy mi yuhuuuu!!
Most már ultra gyorsan szaladtam az autónkhoz!
Jól leszidtak, de nem annyira, mint én magamat. Otthon hagytam a tabletemet!!! L.Joe hibája! Rajta járt az eszem! Aissh Mindjárt fejbe lövőm magam........ Még jó, hogy a telefonom itt van!


Egy óra. Két óra. Három óra. Négy óra. Ö-Öt óra....Haza akarok menni!!! Nem bírom! Nem! Délután három óra van, nem lehet már hazaküldeni minket? ChangJo is bealszik mindjárt. Otthon vajon mit csinálhatnak? Felhívhatnám CAPet, de mi van, ha alszik? Lehet, hogy alszik, hísz õ sem hív engem..... Pihend ki magad MinSoo....
Türelmes várakozással eljött az ideje, hogy berúgjam az ajtókat! Azaz először a kocsi ajtaját kirúgom, hogy felsiessek a mi ajtónkat berúgni! Ricky és ChangJo csodálkoztak, hogy lehet bennem ennyi energia? De hát azt én sem tudom!... Mindenesetre L.Joe és Chunji nem mintha itthon lennének... Együtt mentek el vagy talán külön... CAP?
Bementem a szobánkba széles mosollyal, hogy újra vele lehetek. Azt hittem aludni fog, de csak ott feküdt és gépezett.
- Haza jöttetek?
- Nem hallottad volna? - pedig én tényleg rúgtam az ajtót... - Mit csináltál? - kérdeztem kíváncsiskodva, miközben levettem magamról a pólót és trikóba maradtam felül.
- Olvastam... Amit most is.
- Huuuu Képes vagy ilyenre?? - néztem rá nevetve. De mikor a kérdésemre válaszolt, akkor kezdtem igazán röhögni:
- Nem rég tanultam meg! - húzta ki magát büszkén mosolyogva, mire én a combjaimra csaptam és elkezdtem felmászni az ágyra, melléje. Vihogásom hirtelen elállt, ahogy megláttam, hogy azon a tableten nem CAP piros borítója van, hanem az én barna színűm.
- A-Az a én tabletem?...
- Jól látod... - hümmögött és tovább olvasott elmerengve. A szívem rémülten kezdett dobogni és egyszerre fagyott meg a vérem is, az ereimbe mindenhol!
- Sz-Szabad kérdeznem, hogy m-m-mit olvasol? - mert hísz én vezetek benne egy.......
- Csillagokat néztünk, de én meguntam és elaludtam rajta. Lehetséges, hogy MinSoo altató hatással van rám? Hja nem, még se! Hísz pont, hogy õ nem szokott hagyni aludni...
Nem is tudom, hogy pirultam-e már így, mint most! Mindjárt megdöglök a szégyentől. CAP egész nap a naplómat olvasta!?? Mindjárt sírni kezdek!:
- Neeeee! Elég!!! Add vissza! - ugrottam felé, de õ egy kézzel hárított, majd felguggolt az ágyon, miközben fejemnél fogva tartott vissza:
- Nyugi, nyugi! - nevetett. Ahhhis Megfulladok a szégyentől!! - Annyi mindent leírtál.... - tekert visszafele... - Azért lettél először szeretethiányos, mert az esőben ázó kutya helyébe képzelted magad. Omo Niel.... - mosolygott rám CAP én meg gyorsan lehajtottam vér vörös fejemet. - Lássuk csak, mik voltak az érdekességek!
- Nehogy felolvasást tartsál!!!
- "A szabadidőben Ricky és Chunji Busanba ment, így nekem is kedvem támadt utazni. CAP nem akart velem jönni, ezért ChangJoval kirándultam (...) Mikor megláttam az interneten, hogy CAP együtt edzik L.Joeval otthon, elfogott a méreg, azonnal haza akartam repülni. Nem éreztem magam jól! Azt terveztem, hogy ha haza érünk én is direkt eddzek majd, de ChangJoval. Azt meglátjuk, mit lép MinSoo!!! Ahhhh Lépne egyáltalán valamit, vagy hidegen hagyná?"
- CAP..... - néztem rá könnyes szemekkel, hogy hagyja abba, ez kínzás!!!
- Párszor azt is leírtad részletesen, hogyan "estél bûnbe"! Óriási - kuncogott, mire én a párnába vertem a fejem, majd mikor újra rákezdett felolvasni kipróbáltam a homlokom az ágytámlán is! - "Kapóra jött ez a Hawaii veréses forgatás! Igazán kiélhettem magam! Bár kár, hogy nem L.Joeval vagyok párba! Jobb alakítást nyújtanék, fogadjunk! De így is tökély. Jó, hogy CAP hagyta magát. Adok neki, amiért olyan sokat logót L.Joeval! Miért nem akart velem jönni? Egyszer... Legalább egyszer szeretnék vele menni valahova messze nyaralni. Csak mi ketten. Egy kötekedő L.Joe nélkül. Szeretnék. Szeretem"....
- Wááá Elég!!! - öleltem át a derekát és az ölébe hajtottam fejem a kínlódástól. - Sosem akartam neked megmutatni a naplómat. Nem akartam, hogy megtud! Ha muszáj lenne mások szeme elé tárni, akkor is te lennél az utolsó.... Annyira szégyenletes dolgokat írtam...
- Már Angliában is írtad, azért ugrottál úgy utánam, mikor felvettem az asztalról - tette le a tabletemet, míg én derekán csimpaszkodtam.
- Nevethetsz, mondhatsz bármit. K-Kibírom...
- Hányszor szeretnéd, hogy lehülyézzelek még ma, te hülye? A dátumok fontosak... Mondtad a múltkor, emlékszem, hogy kéne nekem naplót vezetnem, amiért nem marad meg minden a fejembe. De.... A napló írást, túlságosan lányosnak tartom...
- És te lánynak nézel, tudom...
- Dehogy! Honnét veszed!? - Hangján mérgességet éreztem. Elengedtem és felnéztem rá:
- Lánynak nézel, alattad vagyok, meg minden - pusmogtam... CAP homlokát ráncolva a fejét rázta:
- Sosem! Mikor csókollak egyszer sem gondoltam rád lányként! Ahn Danielt szeretem! Ôt akarom! Nem érdekel a neme, mert egyszerûen szeretem.

21 *Oh! Good* {Teen Top}

L.Joe POV

Ahogy hazaértünk, siettem Chunji szobájába, de az ajtó zárva volt.
- Chunji! Chuni!?? Itthon vagy?... Nincs kedved meg hallgatni?... - nehezedtem a tömény fára és kezem lecsúszott a kilincsrõl. Ott helyben majdnem összeestem éreztem, hogy megint lázas vagyok. De maradtam és füleltem. Oda letelepedtem, várva, hogy valami történjen, de elaludtam. A láz felakart emészteni, de éreztem, ahogy elmúlt, akkor már sokkal jobban tudtam aludni.
Reggel, mikor megéreztem a napfényt arcomon és megpillantottam a nappalit meg a kanapét észrevettem, hogy nem ott vagyok teljesen, ahol elaludtam. Én pontosan az ajtó elõtt feküdtem el, de most sokkal odébb vagyok tõle és egy nagy takaró van rám terítve... Ahogy felültem, nagyot sajdult a hátam, a földön aludni nem jó választás volt... Felakartam állni, de nehezen ment. Közelebb másztam az ajtóhoz és a kilincset megmarkolva húztam fel magam, mire kinyílt a bejárat. Nagyon szédültem, elöszõr nem is akartam hinni a szememnek. Fejemet fogva néztem be jobban a szobába, de Chunjit nem találtam. Kijött volna, arrébb tett és betakart, majd felszívódott?
- Mit keresel ByungHun?
Gyorsan hátra fordultam és õ, Lee ChanHee állt előttem.
- Reggelt'... - szomorúan láttam, hogy nem mosolyog, mint ahogy szokott. Nagyon rosszul esett - Chunji... Tegnap?... Tegnap nézted az élőadást?
- Nem. Nem néztem - tette a karba kezét. Szóval... "nem".... Igazán kár. Rossz érzés, ha az ember hisz valamiben és az nem igaz. Hittem, hogy Chunji megbocsátott, be is takart..... de hát akkor.... "nem".
- Igaz is. T-Tessék - nyújtottam neki a paplant, amivel aludtam.
- Mit akarsz?
- Huh? Nem a tied?
- Nem... Valamit félreértettél. Engedj be a szobámba - sóhajtott és közeledett felém. Testem remegni kezdett. Chunji félelmetes, ha rossz kedvű...
- Megbeszélhetjûk?...  - kérdeztem, de nem válaszolt semmit és belépet szobája területére. A kilincs után nyúlt, mire hirtelen megragadtam kezét: - Gyere vissza! - Hát még is van értelme a love songok szövegének? Eddig úgy gondoltam, ez a "gyere vissza" teljesen kitalált. Még is ki mondana ilyet? Erre itt vagyok én! Sosem hittem, hogy használni fogom. Hiszen, állandóan dolgozom, barátnõm se lehet, ha akarnék se. És én még is, szerelmes lettem! - Hogy békíthetnélek ki? Mond, hogy fogadtatnám el magam veled?
- ByungHun...
- Szeretlek, s ebbe sose kételkedj! Érted?... Szeretném, ha engem látnál és az érzéseimet, nem pedig a hátteremet...
- Nem tudom láthatatlanná tenni.... Fáj látnom- szólt hozzám egyhangúan.
- Ezért segítek benne! Csak tegyük meg nem történne!....
- De hát, ha megtörtént.
- Chunji! - térdeltem le fogaimat összeszorítva - Csak halványítsuk el az egész, rohadt múltat!!!
A kínos csöndben csak az én zokogás szerû lélegzeteim hallatszottak, majd az ajtó hangja, ahogy Chunji becsukta mögöttem.
- Ne halványítsuk el. Az egészet ne töröljük el... Az legszebb kezdethez ne merjünk nyúlni... Mikor betegen hozzám bújtál...
- Április...
- Ühüm...
- Chunji? Megbocsátasz? - érintettem meg a földön ülve kezét, mire õ megfogta.
- Tegnap... - guggolt le hozzám - Láttam az élõadást és értettelek... Bocs, amiért hazudtam az elõbb, csak...
Nem is fogtam fel, amit most mondott. Olyan közel volt hozzám. Ahogy megtámasztottam a földet, felé hajoltam és hirtelen megcsókoltam.
- Boldog vagyok - mosolyodtam el. Négy napi szenvedés most lett semmivé. Elhalványítottuk egy csókkal. Ehhh futni támadt kedvem!!! - Chunji! Chunji! Menjünk el valahova! Gyere velem! - álltam lábra és õt is felhúztam.
- Huh? Jó.... - Futottunk ki a lakásból és én, mint a boldog bolond.


Chunji is elmosolyodott időközben.
Ahogy megérkeztünk a lakhelyemre Dong és Kan örömmel fogadtak minket. A két kutyám. Már ismerik Chunjit. Július elején itt volt velünk azaz velem. Új hangokat jegyezhettek meg tőlem akkor ehehehe...
A szomszéd mindig eteti őket, amíg távol vagyok, de most én is nyítok nekik.
- Hideg van itt... - jelentettem ki. Kezeimet lemosva mentem a háló felé és utánam Chunji:
- Ne akarj..... belázasodni!
- Ehhhh - néztem hátra. Ez a kijelentés ütött. - Másra gondoltam - pusmogtam elpirulva és megigazítottam a pólóm. Vagy ötször akasztottam bele az ujjamat a nyaki részébe, kényelmetlenül éreztem magam a kínos csönd miatt... - Segítesz levenni rólam? - pislogtam rá szégyenlősen.
- De nem azt mondtad, hogy hideg van? Most még is meleged van??
Magam elé bámultam és felfújtam az arcom. Chunji most tényleg ennyire hülye? Nem tudja, mit akarok?...
- Buta Chunji...
- Jól van, jól van. Bocsi. Tudom, hogy szeretkezni akarsz! - nevette el magát és megfogta kezeimet.
- Gonoosz vaagy!
- Nem baj, ha annak tartasz. Aranyos vagy - csókolt meg lágyan. Szeretnék most azonnal lefeküdni vele. Már csak azért is, hogy a testem kivételesen ne a láztól, hanem az élvezettől legyen forró. Chunji képes ezt megadni nekem. S olyan hálás vagyok olyankor!
Átöleltem nyakánál és lépkedni kezdett velem, hátra az ágyhoz. Ismeri a járást. Ölelkezve feküdtünk ide körülbelül minden este.
Nem kellet sokat várni, hogy ledöntsön végre maga alá. Átdugta nyelvét a számba, mire én felnyögtem. Lábaimmal már nem a földet tapostam, hanem az ágyat. Chunji is felguggolt és tolni kezdet, az ágy támlája felé. Erre megcsúsztam talpam alatt megbúvó takarómon és Chunji rám esett:
- Te kapkodsz, vagy mi? - nézett rám, újra feltápászkodva. - Várjál... - erre felült és levette magáról a pólót. Ajkaimba haraptam és éreztem, hogy hamar nyáladzani kezdek. Chunji megint csak rám hajolt és összekulcsolta a nyelvûnket. Meglepődött, mikor hirtelen felnyomtam õt, hogy állj:
- Vedd le rólam is. Most már biztos nem fogok fázni.
- Igen is - mosolygott és hagytam, hogy lehúzza rólam.
- Ahhh még is fázok! - szorítottam Chunjit magamhoz.
- Fel kell, hogy melegítselek - ért államhoz és ledöntött.
- Csak ne a sütőben, ahogy Niel tette magával - haraptam párom ajkaiba és élveztem, ahogy itt-ott csókolgat.
Érdekes...... A leges legelején mindent én csináltam. Én döntöttem le, én vetkőztettem. Most meg, mintha mindent õ csinálna. Változott volna? Hát végül is, nem kevés idõ telt el azóta. Örülök a vad Chunjinak. Jobban benne lesz most már a "játékaimba".
- Gyorsíthatunk - nyögtem fel és nadrágjához nyúltam. Éreztem, hogy megrezzent. Már pedig, én tovább szeretnék menni!~ Chunji nyelt egyet és feljebb emelkedett, mire én kikapcsoltam az övét. Megszeppent volna?... - Chunji?...
- Nem megy annyira a színészkedés ilyen állapotban...
- Tessék? - csak nem megint rólam és a hibámról beszél? Ugye nem?? Képtelen kitörülni...
- Tudom, hogy szeretnéd - folytatta, miközben feltűnően nézegette az ajkaimat és feljebb, a szemeimbe nem is mert nézni. - Nem tudom. Megpróbáltam, de... - Chunji arca... olyan szomorú lett... Ahhh ez nem lesz jó! Tudom, hogy megpróbálta elfelejteni. Tudom, hogy igyekezett. Azért jött el, ide velem. De mélyen benne még mindig megmaradt a seb hege... Mit tettem vele!??
- Chunji... - vettem mély levegõt. Mondanom kell valamit, nem akarom így látni. Fel kell valamivel vidítanom! Bánom az egészet! Igazán bánom! Kérlek Chunji! Mond el, még is mit tegyek, hogy jó legyen neked!... Mondanom kell valamit, tennem kell valamit, legalább egy aprócska valamit.... De mit?
- L.Joe nekem nem megy - szólt hozzám határozott hangnembe - Érdekes, de... a pólót már le tudom rólad venni, de az alsót nem - nézet rám röhögve....
- Mi van!??
- Szeretnéd, hogy aktívabb, legyek ilyenkor, nem de? "Vadabb", ahogy te mondod... Háát... Most megpróbáltam, de innen már nem tudok tovább színészkedni a bátor szerepet eheheheh - vakargatta meg a fejét. - Pedig láttam, hogy tetszett neked...
- Hja, hogy így értetted...
- Mi? Te, hogy értetted?
- Nem! Nem, semmi! - intettem és ráztam a fejem. Szóval errõl volt szó, fhuuuuu! Már a halálomon voltam!
Értem, csak azért lett szomorú, mert azt hiszi, nem elégít ki teljes egészébe. De buta! Buta, de aranyos!
- Szeretlek Chunji! Jó?
- Mi jó?
- Nem érdekel, hogy változol-e az ágyban vagy sem. Mondjak valamit? Mindig szeretni foglak!
- Oh! Jó...
- Jó - nevettem és újra magam fölé húztam.

Hihetetlen, hogy a világ legédesebb képét még nem osztottam meg veletek! Ez lenne *^* A középső mindent visz <3 (A mostani teló hátterem ^^)