2017. október 3., kedd

89 BTS MIKOR?

JungKook POV

Hol az egyik sarokba, hol a másikba járt a szemem. Hosszas gondolkodásba kezdtem. Mintha egy beprogramozott szoftver lenne bennem, ami nem akar semmilyen módon se kikapcsolódni. Jöttek a képek, míg én csak a kínlódásomtól mocskos testtel s elmével feküdtem az ágyon. Jin hyung hangjával pedig tovább búgott az elérhetetlen csend.
- Mikor hagyják már abba? - kérdeztem kis sóhajtással, mire ajtó dörömbölés szelte át a teret. Kintrôl hallatszik.
- Jimin! Jimin, hagyd abba! - RapMon hyung hangja. Intézkedik? - Nem, hogy Jin hyung, de mi se akarjuk ezt! Én eskü eltiltatom Jin hyungot tôled, ha nem csillapítod le magad most azonnal. Korán kell kelnünk, ha nem tudnád! Miért nem tudsz békibe maradni legalább most? - kérdezte választ követelô hangnembe, de helyette síri csendet kapott. - Mi az? Lenyugodtál?
- T-Téves! - kiabált ki Jimin hirtelenjében. - Most Jin az, aki--
- Nem értem, mire célzol. Csak fejezd már be végre!
- Kö... Könnyû mondani!
- Ahhh... Nevetséges! - temettem tenyerembe arcom. - Minden Jiminék miatt történt!... Miért is szeretem ezeket a hülye hyungjaimat!?...

- A holnapi nap most hiába fogja próbálni betemetni a mát... - gondoltam, s így is történt.
Reggel hatra már a kamerák elôtt kellett lennünk, Jimin pedig szépen elôkészítette a kinézetünket a mérce másik felén. Sok munka volt velünk, de késô délutánra sikerült végeznünk. Vacsoránál már minden olyan volt, mint máskor... Mindenki párosban.
V hyung a játék konzolt nyomkodta a TV elôtt J-Hope hyung két felhúzott lába közé dőlve, Jimin pedig Jin után loholt be a szobába. Még RapMon is telefonon beszélgetett...
- Most már tényleg le kell tennem. Igen... Szeretlek! Én is nagyon szeretlek! Puszi! Szia!
... az édesanyjával.
Suga pedig csendben ül az asztal egyik végiben, míg én a másikban. A csapattársaink felé forduló tekintetünk csak úgy bambul, vagy épp a mobilon lóg, és akárhányszor őfelé nézek, vagy ő én felém, megrebbenek a szemeink. Az enyém a reménytôl, az öve pedig... sajnos nem tudom. Talán a félelmet sugallja? Hát mégis fél? De akkor miért tetteti, hogy mégse? Miért akar... kétszínűsködni állandóan? Tudtára kéne adni, hogy a padlizsán szezonnak már vége van. Ideje lenne kinőnie, vagy lehet, hogy... a DNSe ennyire megegyezik a padlizsánéval!? Lehetséges lenne!?
- Oh! Ezt nézzétek! - szólalt fel Suga, s én már hajoltam is át volna az asztalt, meglesni, mit talált a telefonján, de ô fölállott s Hoseokhoz ment a TV elé...
"Figyelmen kívül hagy!??" - néztem utána egy felfújódott kellemetlen érzést elszorítva a mellhasamba.
- Azt írják, világvége lesz holnap. Jön egy Antikrisztus, feje, mint a Nap, lábai közt a Hold. Mi pedig megszűnünk létezni, viszont csak hét évig, míg Krisztus jô s megküzd vele. Mindenki híreszteli, hogy mind ez holnap egy szemvillanás alatt fog megtörténni.
- Mi? Mi!? - kerekedtek ki Hoseok hyung szemei. - Ez nem lehet. Ezt le kell csekkolnom nekem is! - rohant telefonjáért a szobába, de megbotlott mögöttem, s sikeresen lefejelte a földet.
- J-Jól va-- - fordultam hátra, mire Jimin is előbukkant;
- Ennyire szeretsz a padlóval csókolozni, Hobi? - guggolt le hozzá, s ujjával piszkálni kezdte az edzéstôl formás, mégis puha combját, majd hirtelen rámarkolt.
- Nha! Jimin! - akart megfordulni, de TaeHyung is csatlakozott, s kíméletesen ült fôtáncosunkra.
- Niku, niku, niku! - érzett engedélyt ô is a combok húsos részét bőséggel agyon taperolni.
- Héj! Vigyázzatok rá! - szólt Leadernim, én pedig megelégelve mind azt, ami itt bent zajlott, sóhajtottam, s kimentem a teraszra.

Tényleg olyan, mintha egy ezer évnyi gondolkodás béklyója szállt volna rám.
- Viszont a világvége máris a nyakamon van. Dejó! - mosolyodtam el kedvetlenül. - Micsoda ostobaság... A világvégéhez közeledünk, miközben én meg a Napot gondolkodom le az égrôl... - kuncogtam, ahogy szempilláim alól lestem a vakító naplementét.
- Oh! Megtaláltalak! - szólt igazat Jimin, ahogy kijött hozzám a teraszra. Egy kamera volt nála, úgy látszik Bangtan Bomb alapanyagot keres, mint minden kreatív percében. - Mondj pár szót az Armyknak!
- Mondjak?... Hát jó! Armyk! Jimin egy kalikó macskákhoz hasonlította magát, nade tudjátok az okát? Sokan koalának tituláljuk, de igazából macska, mivel mikor egy hímet elkezdik irányítani az ösztönei, s a párzási szükségletei feltörnek, a macska az egyik olyan élôlény, amelyik a legkegyetlenebbül mászik rá a párjára. Lefogja karmaival, leszorítja a derekánál vagy a nyakánál, mindazért, hogy nyugodtan tudja fájdalommal elárasztani a passzív felet szúrós párzószervével, ami feliz--
- H-Hé! - szólt csendre intôen Jimin, miközben tátott szájjal engedte le a kamerát. - Mégis honnét tudsz ilyeneket a macskákról?...
- Ezt mind Taehyung mesélte nekem.
- Taehyungshii?...
- Hjam... - néztünk egymásra félve belegondolva V hyung tudástárába... - NaDe Jin hyung?
- Alszik.
- Hát persze...
- Hékás! Ne nézz ilyen megvetôen rám! Most nem én voltam az, aki nem bírt magával. Jin Hercegnô egyszerûen-- Ha így nézel rám, valahogy úgy érzem, nem hiszel nekem.
- Hát persze, hogy nem.
- Amint Jin Hercegnô felébred, majd elmondja! Az ô szájából majd elhiszed, nem? Különben is, mit csinálsz itt kint egy magad?
- Én?... Épp töprengek az életemen - válaszoltam, mire Jimin úgy nézett rám, mintha tudná, min megyek keresztül, s kikapcsolta a kamerát.
- Csatlakozhatok? - nézett fel rám kedves mosollyal, mire bólintottam, s leült a kispadra, de valahogy úgy éreztem, hogy csak azért marad itt, hogy ne legyek egyedül... Végülis nem zavart, így én is helyet foglaltam mellé.
- Min gondolkodsz? Jin hyungon? - kérdeztem, hátha megtalálom válaszaiban válaszom...
- A-a... Nem... Azon agyalok, hogy lehet, eddig nem igazán volt feltűnő számomra, de szerintem engem szexuálisan zaklat az egyik styles noona.
- Huh?
- Lehetséges ez? Mindig a lábam közt matat, igazgatja a nadrágomat, meg be-beless az öltözôbe...
Nem; Az én válaszomat nem az ô ügyében fogom megtalálni. "Ahhh!... Mindjárt lemegy a nap, s én nem jutottam semmire" - mardostam magam belül, mire Jimin hirtelen átkarolt oldalról, s lehúzott magához.
- Szóval mi a baj?
- Umm... - néztem szégyenlôsen, majd mit sem vesztve pusmogni kezdtem; - Nem tudok közel kerülni Yonggi hyunghoz.
- Soha ne add fel! Csak ha elegendő bélyeg van rajta vagy küldj e-mailt.
- Tessék?... Hülyéskedsz?
- I-Igen, bocsi, de figyi, valahogy csak lesz, mert úgy még sohasem volt, hogy sehogy sem lett volna. Én is... Én is sokáig tántorogtam, gondolkodtam, míg a plátói szerelem rabja voltam, de Jin most már az enyém - mosolygott fényesen, majd ahogy elengedett, komoran elnézett: - Bár a te esetedben Suga hyung nem csak, hogy kétszínű, hanem, hogyis mondjam, igen keserû.
- "Keserû"?
- Miért vagytok itt kint? Kezd lehülni a levegô.
- Jin! - ugrott fel Jimin, ahogy szeretni való Hyungunk kikukucskált hozzánk. A sárga takaróba volt bebugyolálva, s ahogy kitárta karjait, engedve Jiminnek a közelebb jövetelt, ölelgetni imádó csapattársunk nem fogta vissza magát:
- Koala mode ON! - mondta, s Jin hyungot erôsen magához karolta. - Látod? Most cukin szeretlek, de ha akarod szerethetlek keményen is.
- Köszönöm szépen, most nem szeretném.
- Viszont - lépett hátrébb mutatóujját felmutatva. - Mond el a többieknek, hogy tegnap viszont akartad! Jó lenne tudatni velük, hogy nem mindig csak én vagyok az akaratos, hanem te is meg tudsz ám vad--
- Pszt! - tette fel ô is az ujját, csak szorosan az ajkaihoz. - Azt az oldalamat csak te ismerd! A többiek számára maradjon csak titok...
- Jin hyung!... - álltam fel a padról határozottan megszólítva ôt, amivel enyhén megleptem (fôleg ebben a helyzetben);
- I-Igen?
- Lehet, hogy fura kérdés, de el lehet készíteni egy bármenyire is kesernyés padlizsánt édesre?
- Huh? Persze. Megcsináljam neked?
- Szóval lehet... Köszönöm, Hyung, nem kell. Csupán a válaszod kellett - néztem magam elé töprengésemnek alagútjából kiérve. - Aki majd megédesíti azt a padlizsánt, az csak is én magam szeretnék lenni, méghozzá mindennél hamarabb. Jó, hogy a cukor már a nevében van.