V. Üzleti kérdések {Eladó-Kiadó}

A kaszinó vezetője látta vendégül reggelivel JaeHyot, ezért is találta JiHoon már hajnalban a bárban.
- Hogyhogy ilyen korán? - ült le mellé, miközben pókerkártyákat kevergetett az esti életre készülve.
- Meséljek? - gyűrte az arcát fáradtan mosolyogva. - Máskor is el kéne küldenem YuKwont. MinHyukkal olyan jó volt, mint itt még soha.
- Akkor a jókedved után most jöhet a szomorú hír?
- Miről beszélsz?
- Taeil eladta azt a festményt, amiért YuKwont elküldted.
- Ahaa... - emelte le karjait. - Sejtettem...
- Ohh MinHyuk itt van! - nézett hátra JiHoon a nagy dobbantásokra és mérges léptekre.
- YuKwon hívott! Taeil keze van a dolgokban! - mondta és odaérve lehúzta a reggeli üdítőitalt. - Induljunk! Most! - hangján hallatszott, hogy nagyon mérges, de a főnöke nem igazán értette, miért is.
- MinHyuk?...
- Most! - pofozta le egyéb előzmény nélkül a székről JaeHyot, majd elviharzott.
- Látom... - suttogta JiHoon a földön hagyat terülő fiúnak. - MinHyuknak nem olyan érzéseket hagyott az éjszaka, mint neked.
- Meglehet... - simította megütött arcára a tenyerét.


Zico POV

Délután engedtek haza a munkából. Egy háborús könyvnek lettem a címlapján, ami pont az akkori utcán élőkről szólt.
- ... És a hajamhoz nem nyúltak!
- Ne dühöngj már!
- De hát a fodrász egy ujjal sem ért hozzám, úgy kerültem a fényképész elé! Ez tudod mit jelent, Taeil!?
- Nem... Őszintén szólva nem tudom, de nem is érde--
- Ápolatlannak tartották a hajamat! Olyan a hajam, mint az utcán élőknek egy háborúba!
- Ne fakadj már sírva...
- Megyek és megmosom a hajam! - trappoltam el a fürdő felé. Ruhátlanul bemásztam a kádba és pofán engedtem magam a vízzel, a zuhanyrózsán keresztül. - Teljesen selymes - állapítottam meg, ahogy a fürtjeim közé túrtam. Taeil is fejen szokott simogatni reggelente. Ha arra sem ébredek, akkor megtépáz. Így se meg úgy se szokott rosszat mondani még a kócos hajamra sem. Most jut eszembe... Semmimet se véleményezi. A-Azt se tudom, hogy milyenek tart engem! Azért az egy kicsit gáz, hogy azzal, akivel együtt élek, nem tudom, hogy jövünk ki. Bír engem? Mennyire zavarom ôt? Mégis milyennek tart? Csak szimplán lehülyézni szokott... Lehet, hogy egyáltalán nem is érdeklem?
Ekkor nagy hangzavar lett kintről.
- Ki szállni a kádból!
- Már megint!? - ámultam, ahogy berúgta az ajtót az a fiú, akinek JaeHyo fogdosta a fenekét és ez a jelenet már eljátszotta velem egyszer. - Miért kell időzíteni!?
- YuKwon vedd át ezt a semmirekellőt! - kiáltotta, mire megjelent a másik srác is. - Taeilt intézem!
- De az JaeHyo dolga...
- Leszarom mind a két faszszopót!
- M-Mi történt? Ide találtatok most?... - néztem kérdően a velem maradtra, mire egy törölközött dobott a fejemre.
- JaeHyo is jött velünk. Ô találta meg a szobát.
Ahn JaeHyo is itt?...
- T-Taeil! - csavartam magamra rögtön a törölközött és olyan biztosan megkötöttem, hogy bátran ugrottam ki a kádból. Csak is a hang felé siettem, ami az ágy felől jött.
- Én intézem el ezt! - kiáltott az a fiú, aki berontott hozzám és pont arra értem oda, ahogy ellöki JaeHyot Taeil felől.
- T-Taeil!?... - fagytam le egy helyben, ahogy megláttam az ágyhoz szorítva.
- MinHyuk mit csinálsz? - kérdezte meglepődve Taeil, mégis halálnyugattan. - Nem szoktál ilyen lenni, MinHyuk - támaszkodott feljebb, de a másik a mellkasára tenyerelve tartotta maga alatt. - H-Hé...
- Miért kell folyton keresztbe tenned nekünk!? - vitte fel a hangsúlyt.
- Azt hittem neked tetszik, ha JaeHyot szívatom...
- De az nem tetszik, hogy a sunyi húzásaid miatt nekem kell megjárnom a poklot!
- Mirôl beszélsz?...
- Miattad és az ostoba terveid miatt történik minden. Te bosszantod JaeHyot, aminek én szívom meg a levét, baszki! Elegem van! Nem akarom, hogy csak azért akarjon megdugni, mert fel van idegesítve! Én nem valamiféle tárgy vagyok, amin le lehet vezetni a mérget! Arra ott van a bokszzsák vagy a rohadt szivacslabdák, nem az én testem, ferde hajlamú köcsögök!
- MinHyuk... - ijedt meg mellettem a YuKwon nevű srác.
Én nem tudtam igazán, hogy miről beszél. Csak annyit vettem ki, hogy Ahn JaeHyo rajta vezeti le az idegességét és homofób...
- A francba is már! Elég legyen mindkettőtökből! Férgek vagytok! Elég! Egyáltalán nem viccelek!
- H-Hé... MinHyuk! - szólt JaeHyo, ahogy meglátta, hogy a társa hátra nyúl az övéhez rögzített zsebébe és egy pisztolyt vesz elől. - MinHyuk, mit csinálsz!? - rántotta le hirtelen Taeilrôl a földre.
- Uristen!... Honnét van ennek fegyvere? - nyelt nagyot a társam és felugrott az ágyról, mire én odaszaladtam hozzá. - Zico, látod!? Örültek vannak a közelemben...
- MinHyuk... Nyugi - fogta két oldalt az előbbi dühös srác arcát és felemelte a saját tekintetére. - Ha meglőnéd Taeilt...
- Nem lőném meg ôt soha - pusmogta lehajtott fejjel, majd elkezdett nevetni. - Hamarabb lőnélek szitává téged meg a golyóidat!
- H-Hé! Azzal a feltétellel vettem neked, hogy nem szegezheted rám!
- Na jó van! - kiáltottam el magam, mikor láttam, hogy ez a kettő csak viccelődik. Lehet, a fegyver sem igazi.  - Megmutatom nektek, hogy hol a kijárat! - bátran toltam ki fele őket.
- Hé-hé-hé! - nézett rám JaeHyo. - Nekem a festményem kell!
- Dehogy! Neked a lépcső lejárat kell! - intettem le, mire vállamnál ellökött;
- Hol a festményem?
- Az már eladva - nyújtotta a nyelvét Taeil.
- Te kis... Hja! Te kis töpszli! Azonnal visszaveszed, azt sürgősen hozod is a lábam elé!
- Nem vagyok a kutyád!
- Nagyban fizetni fogsz még nekem!
- Csak a pofád nagy!
- Dehogy...Te pontosan tudod, hogy nem viccelek - mosolyodott el igazán aljasan, amiből le lehetett olvasni, hogy tele van olyan tervekkel, amiktől meg védenem Taeilt.
- Menjünk, YuKwon! - szólalt meg MinHyuk, mire a társával együtt önszántukból távoztak.
- Hogy mertek itt hagyni!? - kiabált utánuk JaeHyo, de az a kettő nem is figyelt rá.
- Nem látunk szívesen - pusmogtam és enyhén kifelé toltam a lábammal a derekánál.
- Ne töröld belém a mocskos talpadat! Ekkora parasztot!... - ámult el rajtam. Úgy látszik még senki nem használta ôt lábtörlőnek. - Anyátok... - sziszegte az ajtóba érve, majd élesen Taeil szemeibe nézett. - Ne hidd, hogy megúszod! Hordj magadnál számológépet!
- Huh? Azt vágjam hozzád máskor? Vagy minek?
- Mert még számolunk, te nagyon hülye! - lépte át a küszöböt végre, de azonnal vissza akart jönni.
- Tűnj innen má'! - fogtam meg vállainál és könnyen vezettem a lépcső fele, majd le is ráncigáltam azt a tajparasztot, mire a földszinti folyóson durván ellökött magától. Nagyon dühösen távozott a nagykapun...
- Történt valami, nagy fiú? - hallottam egy gyermeki hangot a hátam mögül mire meg is fordultam. Az a két óvodás volt, akik a plüss pókkal játszottak aznap, mikor először találkoztam Taeillel.
- Sziasztok... - néztem rájuk és azokra az égő, gyermeki kíváncsiságot sugárzó szemeikre. - Csak jött pár hívatlan vendég...
- Lee Taeil bátyóhoz, ugye?
- Hja...
- Mindig csak fiú vendégei vannak - mondta a kislány aranyos mosollyal az arcán. - Jobban szereti a fiúkat, mint a lányokat. Tudtad, nagy fiú?
- Ezt hogy érted?...
- A fiúk fenekét fogdossa!
- He? - ámultam a kis srác felé fordulva. - Lee Taeil meleg?
- Meleg? - néztek össze. - Anyukám szerint én is meleg vagyok... Fogd meg a kezem! - nyújtotta felém a kezét a lány.
- Én se vagyok hideg! - lehelt nagyokat a mancsaiba, majd a fiú is tartotta nekem a végtagját, hogy megnézzem, milyen a testhőmérséklete.
- Nem erre gondoltam...
- Szerintem kérdezd meg Taeil bátyó anyukájától. Az anyukák mindent tudnak.
- Vagy csak egyszerűen fogd meg a kezét. Nekem mindig azt csinálják - bólogatott a fiú egyszerűbb tanácsot adva.
- Vagy fogd meg a fenekét...
- Milyen óvodás kislány vagy te!?
A két gyerek fura benyomást keltetek bennem, sőt még annál furább gondolatokat is. Taeil most komolyan homoszexuális lenne, mint ahogy ezek állítják? Vagy azt se tudják miről beszéltek? Az a baj, hogy nem tudom hogyan viselkedik egy ferde hajlamú. Így képtelen vagyok megállapítani, hogy az illető az vagy nem az. Ha Taeilt a fiúk érdeklik, akkor... Akkor talán... Engemet is bír? Azaz hát... Lehetséges, hogy érez irántam valamit? Ebbe még álmomban sem gondoltam volna bele.

Ahogy visszaértem, és kinyitottam a lakásunk ajtaját, Taeil egy szatyorban tartotta felém a tusfürdőimet meg a samponjaimat.
- Tessék!
- Szóval már te is úgy gondolod, hogy ápolatlan vagyok!? - túrtam fel a hajamat. Hát ennyire mocskos vagyok, hogy már a küszöbön se enged be!? Szégyen vagyok... Azonnal meg kell fürdenem rendesen!
- Zico!... - szólított meg nagyon komoly hangsúllyal.
- I-Igen?
- Nem maradhatsz itt! Veszélyes számodra.
- M-Mi!?... De Taeil!
- A rohadt életbe, értsd már meg! Fogd fel! Csak bajba kerülsz! Semmi más nem ért, traumákon kívül. Ne hazudj nekem, hogy élvezted meztelenül elrabolva vagy fürdéseknél rád törve. Most már komolyan... Egyáltalán nem akarom, hogy velem maradj!
- Zavarlak?...
- Nem! Csak... Basszus! Nem bírom, hogy miattam esik bajod! Érthető, nem?
- Kérdezhetek én?
- Úgy lesz a legjobb, ha elfelejtünk szépen egymást.
- Taeil...
- Figyelj, ez nem egy játszótér! Ha elhatározod magad, biztos fogsz rajtam kívül más barátokat is szerezni.
- Hé!...
- Mi van!?
- Tetszem neked?

Zico POV's END


JaeHyo az autóval kerülővel ment a cégépülethez vissza, mivel nem akart a forgalmas belvárosi utakon menni. Ott túl sok további inger érné, amitől még jobban ki lenne fordulva önmagából. Így is rosszul érezte magát. Kifejezetten pocsékul.
- Hogy voltál képes fegyvert fogni?...
- Nem mindegy, hogy mit csinálok!?
- Ha azt mondom, hogy nem szegezheted se rám, se más emberre, akkor miért teszed?
- Miért te mondod meg, hogy mit csináljak!?
- Mert megvettelek és hozzám tartozol! - kiabálta, mire MinHyuk megremegett mellette. - Miért nem fogod már fel?... A francba már! - csapott a kormányra és egy éles kanyarban felhajtott a járdára egy füvezett lakótelepnél. A kocsiban ülő másik két fiú csak bámult ki az ablakon arra a kevés emberre, akik elmentek mellettük. Nyomasztónak találtak a hirtelen jött csöndet, ahogy a motorok befejezték a bugást.
- Miért álltunk meg? - merte megkérdezni halkan MinHyuk, amiért kis félelem fogta el JaeHyo szokatlan viselkedése miatt.
- Ideges vagyok... - hangzott a válasz tôle és fejét a kormányra hajtotta. Hiába lélegzett mélyeket, érezte magában, hogy nem száll ki a nyugtalanság a mai nap történései miatt. Már reggel egy pofon kapással indított a szerelmétől, vagy is már az előtt, JiHoon által adott hír is az idegeibe férkőzött. Nem tudta hova tegye a mait. - Ez rémes... - fordította oldalra a fejét MinHyuk szemeibe nézve, aki görcsösen ült, kezeit se mozdítva. Majd JaeHyo még hátrébb nézett; - YuKwon, szállj ki egy kicsit, kérlek!
- Nem. YuKwon nem száll ki! - remegett meg ismét MinHyuk. Kétségtelenül félt, amiért a mindig erőszakoskodó gazdája idegesen ül mellette, ami csak rosszat jelenthet számára.
- Most... - szeppent meg az ellentétesen utasítgatott fiú, mire JaeHyo felsóhajtott;
- YuKwon, szállj ki!
- YuKwon, ne szállj ki!
- YuKwon, azonnal szállj ki!
- YuKwon, nem szállhatsz ki!
- Miért történik ez!? - vett mély levegőt JaeHyo és karika csapásként hagyta ott a vezetőülést, hogy megkerülje az autót.
MinHyuk már kérdezni akarta, hogy mi ütött a vadbarom főnökébe, mire JaeHyo kinyitotta az ajtaját és a karjánál megfogva kirángatta a kocsiból.
- N-Normális vagy?... - esedezett, ahogy ráncigálta a füves részre, minél távolabb a járdától.
- MinHyuk... - lassított le és finoman megfogta a másik kezét, úgy húzta tovább maga után. - Ha börtönbe kerülsz, megyek veled... Szóval akkor is együtt leszünk.
- A pisztoly nem is volt megtöltve... - pusmogta, közben a gazdája tempójához felzárkózott. Úgy érezte magát, mint mérges szülője karmába egy gyerek, aki rosszat cselekedett. Így utólag tisztában volt vele, hogy nem kellett volna magával pisztolyt vinni. Egy fegyveres embernek ha a kicsit is elborult elméje veszi át felette az irányítást, akkor nem képes megállni, hogy kezébe ne vegye az általa hordott veszélyes tárgyat. MinHyuk jól tudja, hogy az agressziót sugárzó dolgok megrémisztik az embert. Ô is csak ehhez folyamodott a stressztől megingat énje miatt.
Most pedig JaeHyo nézett ki stresszesebbnek, de mintha próbálná magát lehiggadtatni. Egy csábos mosolyt kényszerített magára.
- Azt akarod, hogy a házból kilépve minden nap letapizzalak, mint egy rendőr? Megcsinálom, ha ez a vágyad - cirógatta meg MinHyuk kezét tovább és tovább sétálva. Messzebbről már olyan volt a látványuk, mintha szerelmes pár lenének. - Tudod, hogy az enyém vagy, igaz? - nézett rá.
MinHyuk csak elpirult és tette, hogy nem figyelt a feltett kérdésre.
- Hova megyünk? Meg akarsz baszni valahol? - érdeklődött szemrebbenés nélkül, mire JaeHyo erőltetett mosolya eltűnt, és visszatért az a ideges arckifejezése. Ahogy a háztömb falához értek, erőteljes hanggal szólt a fiúra;
- Elég legyen MinHyuk! - lökte szerettét a tégláknak és két oldalára támaszkodott, el zárva a menekülési útvonalakat. - Nem elég nekem az a töpszli Taeil, még te is ellenem fordulsz - hajolt az arcába.
- Rám is mérges vagy, huh? - kerülte a szemkontaktust és lehajtotta a fejét. - Túl sokat törődsz velem, ahhoz képest, hogy csak egy szimpla élvezetforrásod a testem - emelte fel lassan a kezeit magához, a gallérjához. - Szóval akkor miattam vagy ideges... - sóhajtott, majd ingének felsőbb kapcsait sietősen gombolta ki. - Tessék! Vezesd le rajtam!
- H-Hé!...
- Gyerünk! Csináld! Aztán tűzzünk innen!
- MinHyuk, te tényleg nem érted meg! Nem vagy semmiféle tárgy! - csapta kezeit a falnak, mire MinHyuk megijedve nézett fel. - Hogy mondhattál olyanokat Taeil előtt? Nekem az emberi támaszom vagy, nem valamiféle lélektelen eszköz.
- A nap minden percében képes vagy rajtam élvezkedni! Egy nonstop használati tárgy vagyok!
- Csak azért csinálom, mert nem tudom, hogy mikor milyen kedved van! Valamikor még tapizni is hagyod magad... Én csak arra várok, hogy viszont szeress. Hogy szerelmes legyél belém.
- K-Kit ártatsz most!? - pirult el dadogva. - Cs-Csak tedd meg! Akarod, tudom! Nem lenne jó, ha a nyögéseim bezengenék ezt a teret? Azok úgy is csak neked szólnak...
- Miért vagy ilyen érthetetlen, a francba is!? - nyúlt MinHyuk kibontott ruhájához és idegességtől remegő kezekkel gombolta vissza. - Szeretlek téged!
- Egy kellék vagyok. Csak dugni akarsz.
- Szeretkezni akarok! - ölelte át hirtelen a derekánál. Olyan őszinte hangsúllyal mondta, hogy MinHyuk szemei elkerekedtek és az egész arcát, mintha piros festékkel öntötték volna le.
- Jae... JaeHyo... Mit...?... - nyelt nagyot és egyet sikerült is pislognia. A gazdája most igazán karokba zárta, mire túl zavarba ejtő volt számára a testeik érintkezése. - En-engedj... Kö-köcsög... - mondta, mintha felcsuklana. - JaeHyo!... Héé!... - nyögött egy kicsit, ahogy jobban megszorították a karok. - ...JaeHyo! - szólt magas hangon és egyet bele rúgott a másiknak a lábába és oldalra ellépet, arcához tett kezekkel. Érezte, hogy gyorsan dobogó szíve vért pumpál felfelé a fejébe, ahol az orcáin ki is üt, mi több az egész arcát gőzölgőnek találta. - F-Ferde hajlam, bameg! - sziszegte és hátat fordítva távolodott JaeHyotól.
- Hova mész!?
- A perverzségedtől el, jó messzire. Talán Thaiföldre, csajozni!
- Mi!?
- Jól hallottad! - fordult utoljára vissza kiabálva, majd még jobban szedte a lábait. - Egy erőszakos idióta! Sosem tudna rendesen szeretni... A hazug fajtáját már! - mérgelődött az orra alatt pusmogva, még mindig felhevített színű orcákkal. - Szexkellék vagyok neki, semmi több... Semmi több! Nem szabad elhinnem, hogy szeret! - kócolta haját bajlódva a gondolataival, mire YuKwon meglátta ôt és letekerte az ablakot;
- MinHyuk, minden rendben? Az arcod!... A színe!...
- YuKwon, gyere, lépjünk le ettől a taplótól legalább éjjelig! - nyitott ajtót neki, mire a másik ijedten nézett rá;
- Most akkor... Kiszállhatok?

42 BTS: Nyálfonalak kötik a sorsot

Jiminnek a dorm zuhanyzója alatt állva mint mindig, most is az a furcsa szerelmi vallomása jutott eszébe, és ahogy törölközött, fel is idézte.
- Egy éve volt már - mosolyodott el kicsit büszkén, hogy ennyi ideje a Hercegnővel van.
Pizsama ruhájában egyből a szobájába ment. Lehetséges, hogy megint ô fürdött meg utoljára, így éjfél fele. Mindig úgy gondolja, hogy jobb, ha ô váratja meg a szerelmét és nem fordítva.
- Sosem fogok tudni rappelni, ezt el kell fogadni, és kész - beszélt telefonon SeokJin, de ahogy meglátta Jimint, azonnal felült az elterüléséből. - Le kell tennem, ne hívj vissza! Szép álmokat! - nyomta ki, és egyből az asztalra tette lefordítva.
- Kivel beszélsz ilyen későn?
- Nem érdekes - felelte azonnal és megigazította az egy szál törölközött, ami a derekánál volt megkötve, szokásosan, fürdőzés előtt és után. Már sokkal régebben végzet a mosakodással, mégsem öltözött át.
- Ha nem akarod elmondani, nem erőltetem - nyomta meg finoman Jin orrát és felmászott mellé a sarkaira ülve, majd mélyen egymás szemeibe néztek.
- Valami... baj van? - döntötte meg a fejét Jin.
- Nem... Miért?
- Nem látom a szemeidbe azokat a szokásos gondolatokat.
- Szokásosakat?...
- Ilyenkor tele vagy perverz gondolatokkal, de most... - ért a párja kezéhez. - Hideg vízben fürödtél, mi? Megfá--
- Direkt csináltam. A te érdekedbe. Lehűtöm magam mindennap.
- Szerintem... - emelte fel a párja kezét és közelebb hajolt. - Inkább fel kéne forrósítani téged - adott puszit Jimin egyik ujja hegyére, mire a kéz tulajdonosa nagyot nyelt a dús és gyönyörű ajkakat figyelve.
Jin lassan kidugta a nyelvét és becsúsztatta a szájába a hideg vízben mosakodott ujjak egyikét, majd gondoskodott róla, hogy meleg nyálával körbe vegye azt.
- Jin, mit... - pirult el Jimin lankadatlanul figyelve, ahogy szerelmének nyelve egy másik ujján halad felfele.
- Jimin... - suttogta a Hercegnő és lehunyta a szemeit, ahogy ajkai közé fogta szerelme mutatóujját. Lépésenként csúszott rajta végig vagy háromszor, miközben a teljes csöndet elcsorbította a magas és nem csak kicsit izgató hangjával. Az apró és szakadozó lélegzetei teljesen betöltötték a négy falközt. - Tudod már... - mondta ugyan olyan halkan, miután elengedte az eddig ajkakkal fogott testrészt, majd nyelvét két ujj közé vezette be, olyan lassan, hogy a nyála melege átvette az uralmat a hideg vízzel hagyott testhő felett. -, mit szeretnék? - kérdezte résre nyitott szemekkel és rendesen felemelkedett, forró leheleteivel beborítva a nedves ujjakat. - Jimin... - nézett szerelme szemeibe, miközben a párja kezét még mindig a levegőben tartotta. Érezte, hogy szája szélén kiszökik a nyála, de nem tett ellene semmit, csak hagyta.
Jimin szíve nagyot dobbant. Érintetlen kezét lassan felcsúsztatta SeokJin karján, majd a vállán, végül arcánál fogta és ráhajolt párja ajkaira. A csókok tempójával  elérte, hogy a másik átérezze azt az édes érzést, ami hasában pillangókat idéz és szívveréseit felgyorsítja.
Bizonytalanul átdugta a nyelvét, hiszen gondolataiban ott volt a kádban lezajlott esett. Nem akart még egyszer arra a szintre jutni, de a látványtól és az érzéstől sosem tudja megfosztani magát.
Jimin ajkait ingerelni kezdte a Hercegnő szája szélein kifolyó meleg nyál. Csak is azért volt a nyáladzás, mivel belül a két nyelv összekulcsolódott és vadul ölelkezett a domináns fiú irányításával. Jin apró nyögéseket adott ki magából, mikor párja nem nyomódott annyira rá.
A Hercegnő megérezte, ahogy két erős kar átkarolja a derekát, és az általa benedvesített ujjak simulnak hozzá hátul. Jimin kivette a nyelvét és erősen nyomta magát a szerelme kivöröslött ajkaira, de a nyálhalmaz miatt, képtelen volt szorosan rajta maradni. Mégis próbálkozott és vissza-visszaemelkedett az elmozdult helyről, majd tehetetlenségét érezve nevetni kezdett magán.
- M-Mi az? - kérdezte Jin elpirulva. Félt, hogy valamit elrontott, nem mozdult valamire, amire kellett volna, vagy csak túl kéjes látványa van és az nevettette meg Jimint. Aggódva nézett párjára, aki eleresztette a derekát.
- Lecsúszok rólad... Nyálas vagy - kuncogott tovább.
- N-Nem tehetek róla...
- Pedig azt a játékcsókot akartam, vagy mit, amit úgy szeretsz.
- Tűzijátékcsók - suttogta.
- Az. Dehát... Valaki most nagyon-nagyon nyálas kedvébe van - mondta mosolyogva, majd fogta magát és megszabadult a pizsamapólójától.
- Nem! - fogta meg a ruhát szinte a levegőben. - Nem dobod el! - mosolyodott el és letette maga mellé, majd váratlanul párja ledöntötte ôt az ágyra. - Jimin!? - nézett a fölé mászóra, miközben az egy szál törölközője fel is mondott a további takarás szolgáltatásból.
- B-Bocsánat! - emelkedett máris föl Jimin szégyellve magát és elnézett más irányba, majd azonnal vissza, ahogy nadrágját a másik megrángatja.
- Tedd belém!
- Huh? - kerekedtek ki Jimin szemei.
- Kérlek! Akarom!
A meglepődött fiú nagyot nyelt, majd párja magabiztossága miatt visszamászott rá, ahonnan az előbb olyan gyorsan elszelelt félelméből, de Jin szerelmesen mosolygott rá, amitől szívdobbanásai lefelé húzták ôt, végül ránehezedett szerelmére.
- Ne aggódj! Nem baj, ha durva leszel - mondta teljesen nyugodtan SeokJin és szokásának híven átkarolta párját a tarkójánál.
Jimin lágyan megcsókolta ôt. Egyáltalán nem kapkodott. Minden hosszabb csókja után felnézett, holott ilyet még sosem csinált. Egyszerűen csak gyönyörködni akart a látványba. 

Kettejük ajkait mindig nyálfonalak kötötték össze, mikor elengedték egymást.
- Imádlak - suttogta a kisebbik, de teljesen úgy, mint aki már nincs magánál. Jimin ráérősen hajolt szerelme kellemesen meleg nyakába, miközben a rajta maradt ruházatától szabadult meg ügyeskedve.
Kezeivel Szerelme feje mellé támaszkodott ki, majd az egyikkel a magasba emelte Jin karcsú lábát, majd lejjebb hajolt hozzá. Végig nézett a levegőben tartott végtagon, majd apró sóhajtást hagyott el és ajkait a comb belsőbb részére nyomta. Nagyobb csókokkal borította el a puha és selymes bôrt egyre feljebb haladva.
- Jin... Olyan édes illatod van.
- Azért ne egyél meg - mosolygott és ô is csókot nyomott a feje mellett támaszkodó karra.
- Felfalnálak - suttogta ugyan olyan kábultan, majd visszahajolt a Hercegnő ajkaira.
- Olyan jó vagy - nyögte két csók közt. Minden mozdulatával és szavával csak bátorította a folyton szeretkezésre éhes fiút, aki most direkt visszafogta a farkas étvágyát. - Már felhevítettél... Most olts ki! Kérlek, tedd belém és olts ki!


Jimin POV

A konyhában ültem egy széken, a tűzhely mellett könyökölve és elbámulva motyogtam a nagy világba.
- Haver, minden oké?... - ért J-Hope keze hátulról a vállamhoz. - Magadba beszélsz már ilyen kora reggel?
- Minden olyan... Tökéletes... - feküdtem el a konyhapulton sóhajtva.
- H-Hé!
- Elfolyok - jelentettem ki. - Jin hercegnő olyan édes, olyan szeretni való, olyan na... e-eddig csak ömlöttek belőlem a szavak - fogtam fejem elnevetve magam.
- És ezeket most miért is itt mondogatod?...
- Éjjel szeretkeztünk... Annyira csodálatos volt, a gyönyör majdnem felemésztett engem. A végén Jin elszunyókált, de én nem bírtam. Most... Itt várom ôt, hogy felébredjen és segítsek neki reggelit csinálni. Látni akarom azt a szerelmes mosolyt az arcán, ahogy rám néz...
- Jimin... Tartsd vissza a nyálad...
- Mielőtt kijöttem ide, órákon át nézegettem azt a szép, alvó arcát. Meg akarom csókolni.
- Te elszálltál a földről... - mondta aggódóan, majd azt vettem észre, hogy egy vizes rongyot tesz a fejemre. - Tessék. Borogatás. Hozzak láz mérőt?
- Ha beteg vagyok azt akarom, hogy Jin hercegnő kezeljen. Ô egyből meggyógyít. Szeretem ôt.
- Ehh emlékszem debüt előttre. Olyan szomorú voltál itt a dormban, mikor láttad Jin hyungot. Most meg itt vagy és mosolyogva várod, hogy felébredjen szeretkezés után - nevette el magát a ténytől, mire én elpirultam, mivel megemlítette a szeretkezést.
- Ahhh Nehéz jófiúnak lenni, de rohadtul megéri! Látod a kezem!? - emeltem az arcába.
- I-Igen... Mi van vele?
- A kezemen élvezkedett - jelentettem ki, mire láttam J-Hope értetlen arcát. - Jó, mindegy, te úgy sem tudod megérteni, mit éltem át ma éjjel az én egyetlenemmel - hajoltam vissza a konyhapultra, majd ahogy J-Hope ott hagyott engem, fogtam magam és egy kéjenc gondolatból kiindulva bekaptam a számba a mutatóujjamat. Ugyan azon a kézen, ugyan azt az ujjat, mint SeokJin, mert kíváncsi voltam, hogy mit érezhetett akkor, de hiába. Csúsztathattam így vagy úgy, akkor sem volt semmilyen hatás. Kivettem a számból, de semmi izgató dolog nem volt utána sem.
- Ô nyálasabb.

Lassan elaludtam és majdnem mélyebbre kerültem az álmomban, mire ajkaimon egy kisebb csókot éreztem meg. "Ha Suga hyung volt, agyon csapom!" - ez volt az első gondolatom, majd mikor kinyitottam a szemeimet, elszégyelltem magam a tévedésem  miatt.
- Jin... - néztem szerelmemre, mire elhajolt tőlem azzal a szerelmes mosolyával visszanézve, amire annyira vágytam, majd telefonon kezdett beszélni. - Nem csinálunk reggelit? - kérdeztem suttogva, de nem hallott engem. Végig simított a hátamon és kiment a konyhából. - Nem csinálunk reggelit!? - pattantam fel a székből. - Hé! SeokJin, hova mész? - követtem ôt a fotelhez, ahol azt a könyvét magához vette és lapozgatni kezdte. - Jin, kivel beszélsz?
- Pszt! Beszélek.
- Azt látom, de kivel? - motyogtam és közelebb hajoltam, hogy belehallgassak én is a mobiljába.
- Hé, Jimin, így nem látom a könyvet - hessegetett el. - ... Igen... Ô van itt... Jimin! Menedzsershii üdvözöl.
- Ohh neki is jó reggelt!
- HyoSang is üdvözöl.
- Neki is jó-- Hogy ki? - kerekedtek ki a szemeim, ahogy felfogtam az agyammal a mondott nevet.
Az extagunk; HyoSang!? Ez most komoly? Jin vele beszélget? De miről? A könyvről? Vagy mi?... Mi folyik itt? Nem értem.
- Jin... Miért olvasod ezt a könyvet? - térdeltem fel mellé, mire a ô felém fordult és kezét finoman a telefonra tetette, hogy ne lehessen áthallani a csókot, amit kaptam. Kicsit ettől beindultam, azaz nem is egy kicsit, hanem eléggé, ahhoz, hogy leteperjem ôt a fotelben. - Ácsi-ácsi! - húzta el a fejét a csókjaimtól, majd simogatni kezdett a tarkómnál, és a hajtincseimet az ujjai köré csavarintotta. - Menj egy kicsit és játssz JungKookshivel, ne hagyd egyedül! - fejezte ki szépen magát, hogy adjam ôt nyugton.
Nem szabad erőszakosnak lennem. Hiába szeretném kinyomni azt a zavaró telefont és levetkőztetni ôt, nem tehetem.
Most úgy látszik egy kicsit se piszkálhatom... Majd később...
De ahogy teltek az órák, Jin még mindig telefonált és lapozgatta a könyvet,  ide-oda ülve. Már megijedtem, hogy együtt fog fürdeni egy elektromos készülékkel és egy köteg papírral, de addigra már elbúcsúzott. Tisztán hallottam, hogy HyoSangtól köszönt el.
Nem kéne ezt tennem, de kifaggatom!
O-Oké... Először letámadtam pár csókkal, ahogy bejött az ágyra fürdés után, hiszen egész nap az ô hiányába szenvedtem JungKook mellett, plusz amíg a zuhany melegétől párásodik a teste, azt vétek lenne kihagynom. Pár piros foltot ejtettem a nyakánál, de nem zavarta. Kezével még nyomott is magához, miközben mindkettőnknek hevesen vert a szíve.
- Hé... Jin... - szólítottam meg, ahogy hasra fordult mellettem. - Holnap nem lesz fellépésünk, igaz?
- De nekem van programom.
- Hogyhogy? - lepődtem meg, mire ô csak hümmögött a fel tett kérdésem után.
- M-Munkával kapcsolatos... Úgy-ahogy...
- Részletesebben? - fagyasztottam meg a levegőt a hangommal, amire Jin is megremegett.
- Találkozom van HyoSanggal - nyögte ki.
- És ezt reggel akartad elmondani!?
- Vagy inkább el se akartam mondani... - nyelt nagyot, majd felült fejét lelógatva. - De munkával kapcsolatos... És tudod, hogy mi csak barátok vagyunk HyoSanggal.
- Többek vagytok, mint barátok!... Buta vagy Hercegnő... Akik már csókolóznak, azok nem szimpla haverok már... G-Gondolj bele... Gondolj csak bele, ha én hagynám magam, hogy például JungKook lesmároljon és te tudnál erről. Mit éreznél?
- Jimin - szólított meg Jin, mire én is kényelmetlennek éreztem a fekvést egy ilyen hideg légkörben. - Hogy téged idézzelek: Mindent a sors és te irányítasz - mosolygott szemeibe, azonnal felmelegítve a szobát. - Én csak sodródok a sorssal és veled - hajolt közelebb hozzám és megcsókolt, mire én vissza, a nyelvemet is átdugva. - Érted? Legyél az irányítom.
- Én és a sors leszünk - bólintottam magabiztosan és összeérintettem a homlokunkat, majd egy újabb nyálfonalat alkottunk, ami csakugyan összekötött minket.

IV. Motelszoba {Eladó-Kiadó}

MinHyuk POV

Egy kaszinóban a falakon hangulatos lámpák vannak, egy ablak és egy óra sincsen, hiszen az intézmény célja a gyanútlan, szerencsét próbáló játékosok kizsebelése, akik azzal se vannak, pontosan tisztában, hogy mennyi időt töltenek el itt. Az erős alkohol tartalmú italokat ingyen osztogatják a pincérek, ezt is annak érdekében, hogy az emberek ne legyenek ép észnél a játék során. Emellett külön bár is van fent tartva, ahol a világítás sötétebb, és csak a rendelhető italok vannak neon fénnyel megvilágítva.
- JaeHyo... Részeg vagy... - motyogtam és próbáltam nem feltűnő lenni a többi ember számára, ahogy a falnál kínlódok, mivel hozzá vagyok szorítva. - Szállj már le rólam!... - csikorgattam a fogaimat, miközben a tapló főnököm erősen lefogta karjaimat. - Ne... - emeltem fel a fejem, ahogy egy kéjes hang és meleg lehelet lepett el a nyakamnál.
- MinHyuk, ne ellenkezz - nyomódott a lábam közötti részhez. - Egyszer úgy is megraklak. Nem jobb minél előbb? Lehet, hogy még tetszeni is fog.
- Miket beszélsz, te köcsög? - hadartam kérdésem, amiért erőlködve tartottam vissza a hangom. Tudtam, hogy egy nyögés, és minden szempár rám szegeződik. - Emberek vannak itt, te agyalágyult!
- Azért vagy ilyen piros?... - nézett fel, majd vissza hajolt a nyakamhoz, hogy felnyaljon rajta. - Látják a szép kis arcodat. Az zavar?
- Ahn JaeHyo! - szólt egy mély hang a háta mögül. - Ide hívom a biztonságiakat, ha most nem hagyod abba.
- J-JiHoon - suttogtam egy nyögés szélén, majd erősen összevártam az ajkaimat, ahogy jobban neki nyomódtam a falhoz az erőszakos köcsög miatt.
- Miért szekálsz? - fordult meg JaeHyo, miközben kezeivel a fülemet cirógatta és nyomogatta. Tényleg el szeretném törni a karjait, de most egyáltalán nem tudom, mert le vagyok fogva.
- Ne piszkáld MinHyukot! Főleg ne itt, a kaszinóban.
- A francba már - sóhajtott előttem. - Emiatt most elveszítettem a lendületemet - nyomta erősen a kezét a fenekemhez és magához lökött engem, mint aki most akarna elélvezni. - A szobában folytatjuk... - suttogta, és belekapott a hajamba, meghúzva azt, hogy a szemébe nézzek.
- Engedj el, te fasz! - sziszegtem, és ahogy JaeHyo ott hagyott engem, a padló szőnyegére csúszottam. - Ez a senki!... - mérgelődtem, miközben a csuklóimat nézegettem, amiket nagyon megszorongattak ennek a vadállatnak a markjai.
- Ivott?
- Igen... A kurváit bassza meg, ha ennyire áll a farka! Én aztán nem megyek egy szobába egy ilyen erőszakos görénnyel. Ott van nekem YuKwon. Hárman jöttük most ide a városba.
- Sajnálom, MinHyuk, hogy ezt kell mondanom, de JaeHyo csak egy szobát vett ki.
- Mi a szar!? Nem engedhetem, hogy YuKwont bántsa! - álltam talpra gyorsan, ökölbe szorított kezekkel.
- Nem, MinHyuk... Sajnos... Ahh nem tudom, hogy mi lesz a reakciód, ha elmondom, de... YuKwont visszaküldte, mert kiderült, hogy a halott öreg házából eltűnt egy értékes festmény.
- Micsoda? - fagytam le, ahogy az elhadart dolgokat megértettem. - YuKwon... Nincs itt?...
- MinHyuk?...
- Egyedül vagyok vele, mikor részeg... Mikor erősebb nálam! És én--
- Italt, uraim? - jött oda egy kiszolgáló nô hozzánk az ingyen whiskykkel, mire én rögtön le is húzottam egyet, majd a másodikhoz nyúltam.
Nem tudtam elhinni, hogy ezt kell átélnem.

- Igazából... Utálom a whiskyt - motyogtam a pókerasztalnak háttal dőlve JiHoonnak, aki épp a munkáját csinálta, és zavarta le a kártyázás és a zseton bedobálás menetét. Oldalra pillantva, szórakoztató volt nézni ôt és a zöld színű asztalon zajló eseményeket. JiHoon annyira otthon van a szerencsejátékokban, hogy már látja az elején a játék végét, miközben az emberek próbálják felvenni a pókerarcukat kisebb-nagyobb sikerrel.
Ha előre fordultam beláttam szinte az egész kaszinót. A nagy asztalokat és bárszékeket, megannyi emberrel. Hangosan forogtak a rulettkerék és még hangosabban nevetett az, aki nagy nyereményt zsebelt be. Örült, hogy veszteseket tudott csinálni a szerencsétlenekből, akiknek pénzével majd haza mehet.
Miért jutsz eszembe az, hogy Ahn JaeHyo is egy aljas győztes? Nem csak a munkájában és a tárgyalásokon nyertes, hanem még én is itt vagyok, aki a világ egyik nagy vesztese.
Igazából nem kéne ennyire sajnálnom magam, sőt egyáltalán nem kéne sajnálnom magam, hiszen az a vadbarom annyira oda van értem, hogy mindent képes megvenni, amit csak akarok. Csak az a feltétele, hogy vele kell maradnom. Nem rég találtam egy jól kinéző nagy lakást, tényleg óriásit, amit JaeHyo meg is vett nekem, és még megannyi pénzt pazarolt rám, hogy az én tetszésem szerint be is rendezzem. Azelőtt nála laktam, most meg ô nálam, mert ezzel a feltétellel vette nekem. Egy kényelmes jakuzzit akartam a fürdőbe beszereltetni, amihez a ô már nyújtotta is nekem a bankkártyáját, azzal, hogy ha csak vele fürdök és megmoshat engem tetőtől talpig. Inkább elfelejtettem egy életre a jakuzzit.
Bár elfelejteném ôt is, de túl jó sorsom van mellette, hogy csak úgy lelépjek.
Évekkel ezelőtt egy barátjának voltam a testőrje, YuKwonnal együtt. Mikor az akkori főnökömhöz jött vendégségbe, túl sokat ivott és el kezdett erőszakoskodni a gazdámmal, mire én voltam az a bátor, aki leállította és agyon ütötte majdnem. Pár napra erre ismét felbukkant. Egy aktatáskányi pénzel állt elénk, mint a filmekben, és megvett, majd el is vitt engem, én meg rángattam magammal YuKwont. Túl hirtelen jött a változás, és valami régebbit magammal akartam vinni, ez volt nekem YuKwon. Ô emlékeztetett engem a nyugalmas napjaimra. JaeHyot nem is akartam gazdámnak hívni, még a főnök megszólítás sem állt a számhoz, mert túl furának találtam, hogy annyit törődik velem.
Mikor már túl sokat nyúlkált hozzám, el mondta, hogy első látásra belém 'szeretet'. Azóta természetes ütöm-verem, hátha helyre kerül az a perverz feje, de csak azért sem akar javulni a helyzet.
Így vagyok én a vesztes.


- Álmos vagyok a francba is - mentem fel a motelszobába, ahol már a cuccaim voltak, mi több JaeHyo is ott növesztette a seggét az ágyon, és telefonált.
- Jobb, ha utaljuk a pénzt - beszélt a könyvelőjével. - Nem kell annyit, dehogy... Máskor majd elintézem - jártatta a száját és engem nézett, ahogy bújok ki a cipőmből neki háttal. Fájdalmas volt megfordulnom és látnom, hogy itt is franciaágy van, mint otthon. Legalább JaeHyoból kiszállt az alkohol. Tovább vetkőztem szembe a falnak, a felsőm gombjaival voltam elfoglalva, mire JaeHyo képes volt meglepni és hátulról a nyakamhoz ért a szájával. - Tökéletes... Figyeljünk a kamatokra - telefonált még mindig, de ennek ellenére a szabad kezével magához vont. - Jó... - lehelt a fülembe, miközben a szócska a telefon másik oldalán lévőhöz szólt. Lehunytam a szemeimet, mire az arcát az enyémhez nyomta, ami felettébb kényelmetlen volt számomra. Ki akartam zárni ôt a gondolataimból, de a hangja nem engedte. - Azt is, igen... - szabadon lévő kezével átvette a még megmaradt gombjaim sorsát. Hagytam. A karjaimat leeresztettem magam mellé és meg se mozdultam, ahogy JaeHyo egy kézzel gombolta ki tovább az ingem, ami alatt trikót hordtam. Már megszoktam, hogy ô vetkőztetett nap, mint nap. - Nem szeretnék annak a banknak hiába fizetni. Intézd el!... - emelte feljebb hangját és megéreztem, hogy hátulról már a fenekemhez van nyomódva. Ráadásul még lassan mozog is ingerelve magát... Nem bírom, hogy állandóan a hátsómra hajt. Jobb, ha most se hagyom magam. A fal irányába szedtem pár lépést, de ô azonnal utánam, mint egy mágnes. Nem akarja megérteni a célzást, hogy ne csinálja. Még jobban folytatja az élvezkedést. - Addig jó... - gombolta ki az utolsó gombot is és vállaimról már azonnal csúsztatta le az ingemet. - Az a baj, hogy azoknak is a pénzemre fáj a foga... - mondta és a saját fogaival finoman megcsípte a vállon feszülő bőrt, majd ajkait rajta hagyta és úgy beszélt tovább a könyvelővel, akinek gondolom gőze sem volt, hogy JaeHyo miért váltott pöszére. Lent még mindig ingerelte magát, és lehunyt szemeimet résnyire kinyitottam, mikor megéreztem, hogy az övem megfeszül, majd kezeivel ki is oldja azt. Csak a nadrágomat húzhatja le, az alsómat hagynia kell, különben nem kell tovább a könyvelőjével, sőt senkivel sem tárgyalnia, a pokolban lévőkön kívül, mert tuti oda fog kerülni a kezeim által. - Rendben... Akkor további szép estét... - készült le rakni és meglökött engem hátulról. Nem bír magával. - Vagyis várj! - engedte el az ajkaival a vállamat és élesen végig nyalt rajta a nyakam felé. - Tudnál pénzt tenni Lee MinHyuk számlájára, kérlek?... Köszönöm.
Ha ezt csak azért mondta, mert azt hiszi, hogy ezután dalolva fogok lefeküdni vele, akkor rosszul hiszi! Nagyon rosszul!
- Befejezted? - kérdeztem rá, mire mind a két karjával benyúlt a trikóm alá, míg az egyikben a mobilja volt.
- Csalódott vagyok, hogy egy ilyen vastagabb anyagot is képes vagy hordani az inged alatt. Az én dolgomat akarod megnehezíteni, MinHyukkie?
- Hagyjál! Elmegyek fürdeni!
- Várjál még! - dörgölődött ismét az arcomhoz. - Olyan szépen hagytad az előbb magad... Szeretnék játszani veled most, aztán fürdés után is szíve--
- Most(!) megyek fürdeni! - löktem le és lehajolva kaptam fel a táskámat, mire rácsapott a fenekemre;
- De tüzes Valaki~
- De kibírhatatlan Valaki! - köptem majdnem szembe, de elhúztam a csíkot a fürdőbe bezárkózva.
Nem kap belőlem többet sem most, sem zuhanyzás után. Menjen és kurvázzon! Talál magának tüzes lányt, aztán hagyjon engem. Nem fog hiányozni.

A nagy bajom az, hogy kifejezetten sokszor gondolok rá.
Mikor zuhany alá állok, akkor is mindig eszembe jut, hogy mit tenne velem, milyen lenne az arca, tetszene-e neki a testem, ahogy a vízcseppek folynak le róla, mit csinálna először, ha direkt rám nyitna. Állandóan az ô neve lebeg a fejemben.
Mikor a víz lezuhog a zuhanytálcára, fülbemászó hangot hagy maga után, mindig feltudom idézni, és itt nálam az a bökkenő, hogy JaeHyo hangja is ezt váltja ki belőlem. Állandóan az ô hangját hallom a fejemben.
Mikor a lábaimon folyik le a víz, arra az érzésre gondolok, mikor otthon az ágyon lecsúsztatja a takarót rólam az a szamár, és reménykedik benne, hogy fázni fogok és majd hozzá bújok. Nem képes felfogni, hogyan tudok az ágy leg-legszélén aludni még takaró nélkül is. Mikor lent tisztálkodok igazat adok JaeHyonak, hogy tényleg formás fenekem van. Néha napján nem is zavar, ha kedve szerint fogdossa és simogatja a kezével, de mást nem tűrök. Egyből kirázza a hideg a testemet, mikor arra gondolok, hogy análszex előtt mit is szoktak csinálni... Én nem bírnám azt tűrni. Legyen az csak egy darab ujj, azonnal visszariadok. Utálom ezt elképzelni, de valahogy mindig sikerül, ami miatt mérges is vagyok magamra, meg persze JaeHyora is, mert az ô hibája, hogy ilyeneken jár az eszem. Azon, hogy az ô melegét érzem a testem közelében fürdés közben. Ahogy a derekamnál húzom fel a tusfürdős kezemet az pont olyan, amit JaeHyo szokott egy hosszú ölelés után, akkor nyugalomban simogat. A vállaimat mosni meg kész fájdalom. Mindig arra gondolok, hogy most JaeHyo csók nyomait tüntetem el a testem felszínéről. A nyakamról nem is beszélve. Mikor felhajtom a fejem a zuhanyrózsára és finoman hozzáérek az állam alá, én... legszívesebben nem is vennék levegőt az agyamnak, hogy JaeHyo kanos pillanatait idézi fel... Álladóan az ô érintéseinek a gondolata van a fejemben.

Ennyi perverzség után vörös fejjel nyúltam a törölközőmhöz. Az egész fürdőszobát ellepte a meleg vízpára, ezért nem láttam magam a tükörben, de biztosra vettem, hogy pír ütött ki az orcáimnál. Azonnal más dolgokra kezdtem gondolni. Mikor nem fogdosom magam, akkor sikerül is ezt megtenni. A hajszárítót beindítva távolítottam el a vízcseppeket magamról és a hajam nedvességét is megoldottam a géppel, aminek akkora hangja volt, hogy JaeHyo biztosan hallotta. Reménykedve várja, hogy kimenjek és befeküdjek mellé. Majd, ha fagy!
Magamhoz vettem a táskámat, amit behoztam magammal és vettem is ki belőle a pizsamám helyett a holnapi ruhámat, hogy abba öltözzek fel.
Én ugyan be nem fekszek egy ilyen rohadt kanos alak mellé. Ez a város olyan hatással van rá, hogy neki muszáj mindig már a kaszinóban is baszogatnia, hogy: "Egyszer úgy is megraklak. Nem jobb minél előbb?" Több, mint százszor mondta ezt már, de sok éven át egyszer sem sikerült neki az az egyszeri alkalom, amit hajtogatni szokott. Bújjon valami szégyen lyukba, de engem hagyjon nyugton!
Gyönyörűen megoldottam, hogy egy éles hang nélkül kikerüljek az erkélyre és még a függönyt is eltudtam húzni magam után. Kellett neki ekkora bazi nagy szobát kivennie egy motelbe. Ô baja. Várhat rám holnapig, én itt alszok. Tudom, hogy hideg van, mivel szinte egész héten ömlött az eső, de a testem most igazán meleg az előbbi fürdővíz miatt, s majd kihűl akkor, ha elalszok a székek egyikében, amik ide vannak téve. Ilyen kerti ülésekre alkalmasak, amiket gyerekzsúrokon is szoktak használni. Műanyag, de kényelmes. Van egy olyan érzésem, hogy hamar elalszok.
Pár percen belül, már ment is el a kedvem, amiért olyan sokszor átverem magam... A francba is. Kényelmetlen egy ismeretlen teraszon elszundítani. Nincs biztonság érzetem!
- Huh? - néztem hátra.
- Hát most se voltál képes - húzta el a függönyt JaeHyo egy száll hosszú nadrágban. Én meg észre véve ôt, felpattantam a székből. - Mikor fogsz magadtól oda jönni hozzám?
- Ezt most komolyan kérdezed? - tettem karba a kezeimet. - Még akkor se mennék, ha haldokolnál.
- Pedig én biztonságőrfélét vettem magamnak... - jött közelebb és én már húztam is fel magamhoz a kezeim, ha védekeznem kell, de nem tett semmit. Ledobta magát egy székre és fejét az előttünk lévő háztömbökre szegezte.
- Akkor most itt kint alszunk? Kicsit hideg van, nem? Vagy csak én voltam olyan hülye, hogy felső nélkül jöttem ki hozzád?... Miért vagy utcai ruhába? - nézett rám.
- Nem mindegy!? - fordultam el tőle, mire az eszemmel felfogtam, hogy ez a fasz most itt van kint. - Asszem'... most én bemegyek... Jobb, ha kizárlak ide téged. Kiabálj, ha már megfagytál, jó lenne úgy látni téged - mondtam és már eredtem is befelé, mire mind két kezét megéreztem derekamon, a második pillanatban meg már az ölében voltam.
- H-Hé... - húzódtam el, mire csípőm fölött erősen magához szorított.
- De jó - dörzsölődött hozzám. - Így melegítesz.
- Kopj már le!
- Nem. Rossz. Sz-szel; Szopj már le.
E-Ettől a betű cserétől hirtelen felfordult a gyomrom.
- K-Komolyan... Mit akarsz velem, te féreg?
- Hmm - nyúlt be a pólóm alá. - Az ágyhoz kötni és megdugni.
- Ohhh nem-nem-nem-nem-nem - ismételgettem és teljes erőmmel kiszabadítottam magam a karjai közül. - Engemet aztán nem - ráztam a fejem, felé fordulva, ami belátom nagy hiba volt, mert abba a pillanatban újra magához rántott. Lejjebb csúszott a széken és szemből vett ölbe, lábaimat terpeszbe kényszerítve.
Szótlanná váltam, ahogy olyan mélyen a szemembe nézett. Cirógatni kezdett a pólóm alatt, majd váratlanul el is távolította azt rólam.
- Jó... Most nincs rajtad trikó - mosolyodott el és a mellbimbómra hajolt, miközben a hátamhoz nyomott tenyereivel tartott magánál.
Ahogy az utca valamelyik sarki szórakozó helyén durva zene szólalt meg, JaeHyo annak ritmusára kezdett ujjaival is körözgetni a mellkasomon lévő két érzékeny rész közül az egyiken, míg a másikon a nyelvével folytatta ugyan azt a mozgást.
- Ez... Kibírhatatlan... - nyögtem fel bátran, hiszen a durva zene miatt úgy se figyelne semmilyen szomszéd az én hangomra. - JaeHyo... - ziháltam, miközben arcomba szállt a felhevített vörös vérem.
- Olyan édes vagy - bámult rám és közelebb húzott magához. Fenekemnél még jobban kezdtem érezni JaeHyo dudorodását. Teljesen rá nehezedtem, nem tudtam mást tenni. Kezeimmel tovább tartottam el magam tőle, csak már egyre jobban remegtem, és ezt JaeHyo is jól érezte a mellkasára nyomott tenyereim miatt.
- Miért én?... - hunytam le szemeimet. Hittem benne, hogy úgy jobb lesz.
- Nem is tudod elképzelni, hogy mit érezhettem, ahogy meghallottam a hajszárító hangját.
- De, képzelem, már markoltad magadnak szenvedve.
- Jó... Ez talált... Tényleg nagyon vártalak már ott.
- Miért vagy ilyen megszállott?...
- Egyszerűen akarom, hogy az enyém legyél. Mindenhol velem legyél, kísérgess meg támaszt nyújts.
- Hamarosan elkísérlek az utolsó utadra, és ott is hagylak a sírkövednél. Támaszt majd téged a kereszted.
- G-Gonosz... - hajolt hátrébb kuncogva. - De... Így szeretlek, MinHyukkie. Nagyon szeretlek. Tényleg te segítesz nekem kikapcsolódni a kínzó napjaimban. Még a látványoddal is kedvezel nekem. Hányszor mondja, MinHyukkie? Szeretlek!
Minden érintést, amiket engedély nélkül tulajdonít el, azok mind az ô örömforrása. Boldogan tapasztja a hátsómra a tenyereit, és még jobban tetszett neki az, hogy nem ellenkezek. Egy ilyen kényelmetlen pózba csak tűrni tudom.
- Hé... - feszült a nadrágom, mire lejjebb bólintottam a fejem és láttam, hogy kezeivel a nemi szervemnél munkálkodott. - N-Ne... - suttogtam, de az utca zenétől nem hallhatta.
- Eltűnt egy antik festményem, amihez nagyon drágán kerültem... Kérlek... Add a tested, hogy lenyugodjak... - húzta le a sliccem és az alsómba férkőzött. - Garantálom, hogy élvezni fogod.
- JaeHyo! - rántottam fel a fejem, ahogy ujjait megéreztem. - P-Perverz állat! - szorítottam ökölbe a kezem, amiért óvatosan a markába fogta azt a szervem.
- Ne, mond, hogy nem jó érzés - emelte fel az égre a tekintetét és mozgatni kezdte nekem.
- Itt pusztulok el! Ne... Ne csináld!... Rohadtul összeveszünk, te köcsög! - nyögdécseltem nagyokat a szeme látta előtt. Tetszettem neki. Az eget rengető hangom és a szintén magasra tekert hangerőjű utcai zene összemosódtak.
- Állandóan rád gondolok, mikor csinálom magamnak - mosolygott kísértetiesen a szemeimbe és hallgatott jókedvűen. - Mindig el is sülök a rólad szőtt képzeletemtől - kuncogott, majd nagyot sóhajtva hajolt a homlokomnak. - MinHyuk... Milyen?...
Hülye leszek válaszolni! Egyértelmű, hogy keményebbé válok, a francba is!
Hirtelen rendőr szirénákat hallottunk meg. Az utca felé néztem. Láttam a kék és piros fényeket közeledni, majd pár csapkodás, autó motorok, és az eddigi durva zene eltűnt a háttérből. Mind ez pár pillantás alatt...
- Csend háborítás volt - nevetett JaeHyo, amiért valaki feljelentette az utcai banditákat.
A hangja miatt visszavezetődött a figyelmem a keze folyamatos munkájára.
- B-Baszki... - pirultam el nagyban magam elé bámulva.
- Mi az? - nézett rám.
- Így... Csöndben... Még kínosabb ez az egész!...
- Ohh istenem! Te tényleg édes vagy - hajolt közelebb és ajkai közé fogta a fülem szélét. - Gyerünk!... Nyögj tovább! - szorított meg alul a munkálkodó kezével, míg a másikkal a combomnál kezdett cirógatni lassan, kínozva ezzel engem. - Gyerünk! - utasította, de én a szájamra tapasztottam a tenyerem.
Meghalnék szégyenembe, ha az én nyögéseim visszhangoznák be az utca falait, míg végül miattam hívnák ki a 'csendőröket'.
- Nem akarsz szót fogadni?... - vezette le a nyelvét a nyakamnál, majd testét megfeszítette és én akaratlanul a mellkasára dőltem. - Kikészítlek én, ne aggódj - mondta fogait összeszorítva, és mozogni kezdett a széken. Fel felé lökte magát erőszakosan, mintha képes lenne ruhástul is belém mélyeszteni a farkát.
- Ez már durva! - csaptam vállaira a kezemet és görcsösen belé vájtam a karjaimat. Nem tudtam tovább elfojtani a hangomat. Reszketve nyögdécseltem, ahogy JaeHyo tempója és kedve kívánta.
- Még! - szenvedett a kéj vágyától. - Bárcsak...
- ...többet kapnál, mi? - fejeztem be a mondatát, majd továbbra sem tudtam becsukni a szám, a nyögéseim szabadon törtek fel. Ez rossz volt a hangszálaimnak. Még a fejem is elkezdett fájni. Könnyek szöktem a szemembe. Éreztem, hogy ez már túl sok a számomra. Fáradt vagyok és ráadásul még ezzel az utálatos idiótával is szenvednem kell, a lehető legkényelmetlenebb helyzetben.
- JaeHyo... - szipogtam fel.
- S-Sírsz? - lepődött meg.
- A rohadt életbe már! - tört ki belőlem és elemelkedve a mellkasától, előtte peregtek le a könnyeim.
- Ha komolyan megdugnálak, akkor bőgnél?
- Akkor utána te is a mentőautóban, majd a sitten is! - törölgettem a könnyeimet, mire a szabad kezével ô is besegített.
- Ahhh MinHyukkie... Meg akarlak csókolni - túrta fel a homlokomnál a hajfürtjeim. - Nagyon tetszel - sóhajtotta és a számhoz közeledett. Mire én, mint a villám, olyan gyorsan hajoltam a vállára, hogy véletlenül se találkozzanak az ajkaink. Megremegtem a csók gondolatától. - Meg szeretném ízlelni az ízed a szád belsejében - nyalt végig a nyakamon.

Nem tudtam meg állj-t parancsolni neki és ô se magának.
Talán egy óra múltán volt az, hogy forróságot éreztem JaeHyo markában.
- Ritka - mondta a merevedésemre.
Ez ritka, igen, mert az elmúlt évek során kétszer sikerült ezt elérnie nálam, megannyi próbálkozásból. Egyszer egy nagyobb buli után, ahol direkt itatott le és másodszor meg... Ott meg... Szégyen visszaemlékeznem rá, de... Nagyon rosszul éreztem magam aznap, mert egyedül voltam JaeHyo lakásán. Mikor haza ért, egy párnát vágtam hozzá, azt kiabálva, hogy miért nem jött haza korábban. Azóta se tudom, miért voltam emiatt annyira kibukva. Engesztelés képen elvitt egy moziba, egy éjjeli film vetítésre és annak végén az intézmény mosdójában... Nem volt ott egy lélek se, csak mi ketten, mire... Kicsit másféle képen kezdett kiengesztelni... Az elején, mint akit elvarázsoltak, úgy engedtem magam, és amíg a varázslat alatt voltam, sikerült felizgatnia úgy, ahogy most tette a kezeivel.

- Fázok, JaeHyo... - suttogtam holtfáradtan. A terpesztés közben és úgy mond, minden másért, teljesen elgyötörtnek éreztem magam. Olyan energia hiányosan totyogtam be JaeHyoval az ágy felé, mintha alvajáró lennék. Az se érdekelt, hogy a mellkasára dőlve találom meg a pihenésre alkalmas helyemet. Csak zárni akartam ezt a napot.

III. A kereskedő társa {Eladó-Kiadó}

Taeil POV

Amíg ennek a kölyöknek nem csináltatom meg az ajtaját, addig velem fog lenni a lakásomban.
- Elég rosszul jött ki, hogy ebbe bele keveredtél...
- Igazából... Nem bánom - mosolygott az ebédlő asztalánál ülve.
- Hogyhogy? - kérdeztem rá, és megkínáltam őt egy fagylalt kehellyel így hajnalok hajnalán, ha már aludni nem volt kedvünk.
- Én nagyon magányos vagyok.
- Egy barátod sincs?
- Nincsen.
- De miért?
- Mert furán barátkozok, közvetlen vagyok, vagy mi?... Nem tudom. Szoktak dolgokat mondani, de elfelejtettem - vonta fel vállait, majd megfogta a kanalat és bele kezdett az édességbe, miután megköszönte.
- Mindenesetre nem szeretném, hogy belekeveredj a munkámba.
- De én szívesen! - pattant fel a székről. - Egyáltalán nem bánnám, hogy veled lennék a modellkedésem mellett. Sokkal jobb lenne, mint a konditerembe járás unalmamban...
- Nem szeretném--
- Kérlek, Taeil! Engedd meg, hogy veled legyek - ragadta meg kezeimet. Tényleg közvetlen, vagy mi, meg hülye.
- Nem tudod, hogy mikre vagyunk képesek. JaeHyo és én szinte már a földbe tiporjuk egymást. Nem bírnám, ha velem dolgoznál, és az történne veled, mint JiHoonnal!
- Miért? Mi történt JiHoonnal? - ült vissza a székre és a fagylalt kanalazása közben figyelt rám, hogy válaszoljak.
- Ô volt az én társam. Együtt végeztük a lakások eladását, kiadását. Jól ismertük már akkor Ahn JaeHyot, de JiHoon nem annyira volt rosszban vele, mint én, mivel neki jobbak az idegei a hülyékhez. Nem tetszett, hogy mikor találkoztunk néha napján azzal a fasszal, akkor JiHoon barátságosan nézett rá. Végül akkor lettem rendkívül dühös, mikor JaeHyo felhív, hogy JiHoon neki fog dolgozni. Én bevettem ezt, és nem gondoltam, hogy hazudik. Azt se vettem észre, hogy a mellettem lévő szomszéd ajtó be volt törve, ahol ô lakott. Nem voltam otthon akkor, így eszembe se jutott, hogy JiHoont elhurcolták. JaeHyo hazugsága miatt mérges voltam rá, és mikor találkoztam vele, veszekedésbe kezdtem. Azt mondtam neki, hogy egy utolsó szélhámos, meg durvábbakat is... De ô nem szólt vissza semmit, és később már azt vettem észre, hogy kiköltözött mellőlem...
- Taeil?...
- M-Mi van? - törölgettem meg a szemeimet, amiért kicsit részletesebben visszaemlékeztem. - Gáz, hogy ilyen természetem van; Hogy a legjobb barátomat képes voltam megbántani?
- Ha... Ha majd velem is összeveszel, akkor én mosolyogva fogok neked visszafeleselni, jó?
- Mi van? - néztem rá furcsán.
- Nem fogom engedni neked, hogy megbánts engem. Ezért ettől nem félek. Kérlek, hadd legyek a társad!
- Te nagyon unatkozhatsz...
- Nem csak az! Én... Én segíteni szeretnék neked. Bocsánat, hogy ezt mondom, de nagyon sérülékenynek látszol. Ahn JaeHyonak túl jó préda vagy, addig játszik veled, amíg tényleg tönkre nem tesz. Szóval - mutatott rám a kanállal. - veled leszek.
- Egy napja ismersz körülbelül.
- Rosszul ismerkedek.
- Így már értem, hogy nincs egy barátod sem.

Ez a kölyök délben befeküdt az ágyamba és elaludt. Nem tudtam vele mit kezdeni. Azt se tudom, hogy mennyire bízhatok benne.... De mivel a lakásomba nincsenek nagy értékek, ezért itt mertem hagyni neki a kulcsom, plusz a telefon számomat is beírtam a mobiljába. Rosszul teszem? Nem tudom... Még képtelen vagyok rajta kiigazodni. Túl kedves, aggódó és meggondolatlan.
- Itt lesz ma JaeHyo? - kérdeztem Kyungot, miközben a következő árverésére szedte össze a lakások papírjait.
- Nem tudok róla... De mi van Zicoval?
- Az a kölyök... Hogy is mondják?... Egy tünemény?
- Nem azt kérdeztem, hogy megfelel-e neked. Ennyire hajtasz a fiúkra? A végén nem csak bisex leszel.
- Nem azt mondtam, hogy lefektetném - mordultam rá. - Bár, ahogy a kanállal mutogatott felém azonnal eszembe jutott az anál, de az mindegy, hogy mik járnak a fejembe - köszörültem meg a torkom. - Csak mondtam, hogy nagyon fura a srác. Angyalként viselkedik velem, de amúgy hülye is.
- És honnét jöttek ezek a jelzők?

- Hát nem bánta, hogy balhéba keveredett, mi több, tetszett neki az izgalom, meg minden... Szeretne a társam lenni...
- A-Az nem jó - nevetett. - A végén teljesen átveszi JiHoon helyét, és úgy is fog járni, mint a ô.
- Mondtam neki. El is meséltem. Bár azt nem említettem, hogy JaeHyo további sakkban tartja JiHoont. Az úgyse foglalkoztathatja Zicot.
- Igen, sajnos JiHoon döntött így...

Mikor még nem tudtam JiHoon döntését, addig csak annyit láttam, hogy elköltözött mellőlem, mert elkergettem a viselkedésemmel. A telefon hívásaimra és az smseimre sem válaszolt, pedig bocsánatot akartam tőle kérni. Már féltem, hogy egyszer sem fogok vele találkozni, de a sors másképp hozta.
Egy messzebb város kaszinójának ültem a bárjába, mire meghallottam JiHoon hangját a hátam mögül. Ô volt a pókerasztal játékvezetője.
Ahogy szemébe néztem fél perc se kellett, hogy észre vegyen. Oda jött hozzám.
Már pár hónapja nem hallottam felőle semmit, és most meg itt áll előttem.
- Miért nem... Miért nem mondtad, hogy egy kaszinóba mész dolgozni, és azért hagytál ott!?
- Azért hagytalak ott, mert láttam, hogy képtelen vagyok kibékíteni téged. Hiszen én... Bosszantottalak, amiért jóban voltam JaeHyoval.
- JiHoon...
- A kaszinó már teljesen máshogy jött... JaeHyo emberei hurcoltak ide először, és mutattak be az itteni főnöknek, aki JaeHyo haverja. Ezért is voltam kedves vele és az ô ismerőseivel, hogy bejussak ide--
- Nem kell magyarázkodnod, JiHoon! Nem haragszom rád!
- De én most már tényleg JaeHyo emberének számítok. Mérges lehetsz rám. Munkát kaptam itt, de csak azzal a feltétellel maradhatok, ha ott hagylak téged. Önző vagyok.
- Cs-csak egy olyan fiú vagy, aki nagyon szereti a szerencsejátékokat - fogtam meg a kezeit. - JiHoon... A legjobb barátom és társam vagy.
- Csak voltam. Nem érdemlem meg.
- Há' mindjárt felpofozlak, azt lesz mit megérdemelned! - kiáltottam rá, mire pár ember ránk nézett, de nem törődtek velük. - Figyelj! Nem foglak visszakönyörögni, ha itt jó neked, maradj. Csak annyit szeretnék mondani, bocsáss meg és engedd, hogy meglátogassalak itt néha.

Abból a néhából az lett, hogy vagy egy egész hetemet töltöm itt JiHoonnal, vagy egy egész hétig nem jövök. Ez persze vonat ártól is függ, mert azzal lehet oda el jutni a legkönnyebben. Csak sajnos ez JaeHyo legfőbb szórakozó helye. Sokszor összefutunk. Nagyon sokszor, pedig egyáltalán nem vagyok kíváncsi rá. Ha egyszer lecsapnám ezt a tuskót, akkor bevinném egy erdő legsötétebb zugába, ahol Micimackó sem jár és ott hagynám a vadaknak. MinHyuk se látogatná.
Amúgy az a fiú is utálja JaeHyot, mégis vele van... Szorosan mellette... Ezt JiHoontól tudom, mert szokott néha mesélni a kaszinóban történő dolgokról. JaeHyo megint rámászott MinHyukra, ezzel szokta kezdeni, de sok más dolgot is mond, ami felettébb hasznos.
Például megtudtam tőle, hogy JaeHyonak most nem rég sikerült megvennie egy meghalt vénember lakását. Báró féleség volt az a öreg, mert tele van antik dolgokkal a lakhelye. Nem beszélve a sok festményről, amik szintén ott maradtak. Szomorú, hogy nincsen senkije, aki megörökölhetné az értékeit. A kerület kormányzója inkább eladta az egész lakást mindennel. JaeHyo persze, hogy rácsapott.
De itt jövök én a képbe.
- Ahaaa, értem - állt a fotelen Zico fagylalt kehellyel a kezében és nagyon fura volt, hogy más színű hajjal állított haza a modellkedése miatt. - Akkor fülest kaptál, hogy JaeHyonak van egy ilyen lakása, és?
- Még nem mondok semmit. Kyung telefonhívását várjunk, aztán fény derül a ma esti programra - néztem a karórámra, ami pontosan mutatta, hogy fél kilenc van. - Addig megverlek.
- M-Mi? - nézett rám, mint aki nem értette, amit mondtam.
- Egy parti sakkban! - jelentettem ki, mire elmosolyodott. - Tudsz sakkozni, ugye? - kérdésemre bólintott, majd követett is engem az ágyhoz, ahova leültem és elővettem a lakozott fából készült sakktáblát, amikhez a bábuk ugyan olyan szépen voltak elkészítve, mint a csataterük. Láttam, hogy neki is tetszik a drága készletem.
- Felállíthatom őket? - ült le velem szembe.
- Csak tessék - engedtem neki, mire ô mosolyogva kezdett neki. Kicsit ugyan gondolkodott, mi áll a bástya mellett, de végül segítség nélkül teljesítette ezt a küldetését, majd nekem is felállította. Csak akkor jutott eszembe, hogy ez piszkosul félreérthető kifejezés egy sakkparti megkezdése előtt, mikor a szorgoskodó kezeit néztem, és azok mögött a divatos nadrágjának sliccgombjára tévedtek a szemeim. A cipzára mintha egy kicsit lejjebb lenne húzva. Jobb, ha inkább nem bámulom neki, túl feltűnő vagyok. Nem akarom elijeszteni magam mellől, egy ilyen magányos srácot. Igen, azt hiszem sajnálom ôt, miért olyan fura és hülye.
- Most akkor kikezd?
- Lépj te! - adtam meg az elsőbbséget. S ô, mint minden tudatlan kisgyerek a lót emelte ki a megengedett L alakban, de mégis meggondolta magát, és egy paraszttal kezdett. A játék stratégiásan kezdetét vette, s azt a bábut, amivel kezdett, már vittem is a sírba. - Mindig szerettem a sakkot.
- Miért?
- Mert minden paraszt JaeHyora emlékeztet.
- De hát neked is vannak parasztjaid.
- Azok jó parasztok! Azok földet művelnek, állatot tenyésztenek, kenyeret sütnek... Vagy az utóbbit a pék csinálja?...
- Akkor én a pékjeidet viszem el szabadságra, oszt' nem lesz friss kenyered - mosolygott nagyon jókedvvel és fosztott meg a bábjaimtól, de még is nekem volt a jobb stratégiám. A királynője után sorba végeztem ki az erős figurákat.
- Figyelj, mert én fogok nyerni! - szóltam, mire ô következett a lépésekben, de keze megremegett és magához húzta. - Zico?... - emeltem rá lassan a tekintetemet. - Te... Sírsz?... - halkultam el és lehetett hallani, ahogy a kölyök felszipog. Szemei könnyesek voltak, orra pirosas, ajkának apró részét harapta és kezeit egymásra tette a mellkasán. - Sírsz, amiért én vezetek a játékban? - ámultan néztem rá, mire ô megrázta a fejét és orcái vörös színt kezdte felvenni, ezredik árnyalatként az arcán. Ha nem a vereségétől, akkor miért sír?
- Csak nem... - ugrott be egy másik elképzelésem. - Zico... - emelkedtem fel és az egyik kicsorduló könnyét ujjammal finoman letöröltem arról a gyermeki és sírós arcáról. - A sakkban nem igaziból halnak meg a bábuk.
- Huh?
- Nem kell gyászolnod őket, ne sírj.
- N-Nem - dörzsölte meg a szemeit, majd szája ezerwattos mosolyra húzódott. - Csak elérzékenyültem, hogy van egy olyan valakim, aki szívesen játszik velem sakkot vagy bármit. Semmi más nem történt - nézett a szemeimbe kipirult arccal. Látszik rajta, hogy tényleg hálás.
- Gy-Gyerek... - néztem el a vadul vigyorgó tekintetéről, majd azonnal vissza rá. - Olyan hülye vagy... - sóhajtottam.
- Még ha ezt is mondod rám, boldog vagyok - folyt ki egy-egy könnycsepp a pillái szélén.
Ez a fiú adja, hogy lehordjam ôt, pont, mint JiHoon. Hasonlítanak.
- H-Hagyd abba ezt az érzékenykedést - fogtam arcát két tenyerem közé.
- De hát... - motyogta rám nézve, közben átléptem a sakk készleten, így az öle fölött térdeltem, nagyon közel hozzá. - Taeil...
- Lefejellek!
- N-Ne... - ugrott meg, mire a homlokainak összeérintettem.
Nagyon gyerek, és ez valamiért tetszik, mi több elfog a bűnösvágy is mellé, de ahogy így voltunk egy darabig, láttam rajta, hogy ô nem olyan, mint én. Nem hunyta le a szemeit se. Nem volt semmi reakciója, pedig olyan közel vagyok hozzá, hogy csak egy kis bólintás kéne és ízlelhetném is már az ajkait, de ô csak nézett. Mintha a moziban valami értelmetlen filmre ült volna be, úgy bámul hol a szemeimbe, hol lejjebb, hogy mennyire nyomom a lábainál, mivel azokra dőlök a térdeimmel. Csak egy kicsivel kell, hogy kanosabb legyek és már mást nyomnék neki más testrészemmel. Nem is számítana, ha ô nem akarná. Egy kicsit se. S mivel egy kicsit sem számítana, mi lenne, ha most megtenném? Merjem?
- T-Taeil...
- Hm?
- Csörög a telefonod.
- Hja, tényleg - hallottam meg a másik szobából és már szaladtam is érte. A nagy elmélkedésembe nem is figyeltem, hogy szól a telefonom.
Ilyen későn gondoltam már, hogy csak Kyung lehet. Mikor fogadtam a hívását, mondta is, hogy indulhatunk. Nem tétováztam hát és vettem fel a kapucnis, fekete pulcsimat.
- Megyünk?
- "Megyünk"? - néztem rá.
- Hát megyünk!
- Nem, nem megyünk. Te itt maradsz.
- De én is menni akarok!
- Nem. Leülsz szépen ide az ajtóba, azt ugatsz, ha bejön valaki - ütögettem meg a pofiját, mire a fejét rázta, és csak követett engem az ajtót bezárva hagyva maga után.

Jó, nem vitatkozok vele. Ha bekényszerítettem volna a lakásba, akkor az ablakon mászott volna ki. Kinézem belőle, hogy képes rá.
Egy szót sem szólva ült be mellém a kocsiba, és végig az utat bámulta mosolyogva, mire Kyunghoz értünk.
- Kyungshii! - ugrott ki Zico a leparkolás után, majd én is a nyomába eredtem, pisszegve, hogy halkabban örüljön a haveromnak, mert már az egész utca alszik vagy épp a netet fogyasztja, tv nézés közben. Mindenesetre halkan legyünk.
- Az egyik szomszédban két csecsemő van, a szülök azzal vannak elfoglalva. A másikban meg nincsenek itthon. Úgy gondolom könnyű lesz, de természetesen az ajtóban leszek szemfülesen.
- Köszönöm, Kyung.
- Semmiség.
- V-Vá-Várjunk, miről van szó? - kérdezett rá suttogva Zico, miközben mentünk felfelé a lépcsőházban.
- Csak betörünk abba az antik dolgokkal teli lakásba, ami egy öregé volt.
- Amit JaeHyo megvett?
- Igen. Örülök, hogy emlékszel rá, mikor elmondtam - mosolyodtam el rajta.
- Be akarsz törni oda?...
- Miért ne?
- De...
- Zico, hagyjad - szólalt meg Kyung és kezét a kölyök vállára tette; - Ezt nem értheted.
- JaeHyo mindent megérdemel.
- De bűnözni érte... - nyelt egyet, mire megérkeztünk az ajtó elé.
Nem először csinálok zár kiirtatást, már a kisujjamba van. Hátam mögött láttam, hogy Zico szempárjai nagyban figyelnek. Nem tudja feldolgozni, hogy mit csinálok épp. Én mondtam neki, hogy nem kell velem jönnie. Na de nem figyeltem többet rá. Az ajtót feltörve, bekerültem a lakásba és egyből észre vettem a nagyobb bútorok hűlt helyét. JaeHyonak volt egy csöppnyi esze, az értékesebbeket el is vitette már innen, de így is tele voltak a szobák pénzt hozó cuccokkal. A szemem egyből megakadt egy közepes vászonnál nagyobbra festett képre.
- Erről beszélték, Kyung? - vittem ki a festményt, hogy megmutassam.
- Igen, ez az. A háború idejében készült és az internet adatbázisa szerint csakis két másolat készült róla szintén híres festők keze által.
- Akkor visszük!
- Hmmm - bámulta a festményt Zico, és valamin nagyban gondolkodott. - Ezek a halottak, olyan élethűek!


Egyre jobban érzem, hogy ezzel a kölyökkel, nem tudok mihez kezdeni.
Napról napra tele lesz a fürdőszobám az ô kenceficéivel. Megértem, hogy kellenek neki, mert modell, de...
- Már meg van csináltatva az ajtód. Vissza mehetnél a saját lakásodba.
- Muszáj? - fordult felém az ágyban, miután kinyomta az ébresztőét, ami engem is felkeltett. Kicsit fáradtan kihúztam magam ülő helyzetbe, majd egy nagyot ásítottam, miközben Zico a szemeit dörzsölgette, de nagyon.
- Hé! Nem kéne ki nyomnod a szemed. Fejezd be, túlságosan piros lesz - fogtam le a kezét, mire ô is ülő helyzetbe varázsolta magát.
- Taeil... Kyung ki neked?
- Huh? Hogy jött ez a kérdés?
- Ô a társad, nem?
- Nem... Ô csak egy haver. Egy fontos érdek barát. Csomószor segít. És mivel árverésekkel foglalkozik, tud értesíteni, hogy mikor érdemes menni. Ô nem társ.
- Akkor JiHoon miket csinált? Ô a társad volt.
- Ô szedte a lakbért a bérlőktől, írt és nyomtatott szerződéseket, sokat segített. Ô tényleg egy jó társ volt.
- Én is a társad szeretnék lenni! Engedd meg! Már több napja ismerjük egymást.
- Mivel nem vagy képes innen elmenni...
- Veled szeretnék maradni! Kérlek... Engedd meg! - ugrott a nyakamba, majd szempillantás alatt húzott le, ahogy hátra dobta magát, mire én fölé kerültem. - Engedd!
Olyan, mint JiHoon, csak ô rám feküdt ilyenkor és nem alám gyűrte magát, mint most ez a kölyök. Már a pólómhoz dörzsölődik és úgy könyörög szó szerint.
- Basszus, ne csináld már... Ennyire unatkozol?... Nem lehet a modellkedésnél túlórát kérni? Vagy mi lenne, ha valahol részmunkaidős lennél?... - kérdezgettem, mire éreztem, hogy a nyakamnál összekulcsolt kezei elengednek és folyamatosan lejjebb csúsznak, egészen végig a hátamon, majd a derekamnál lepihen az egyik keze, míg a másik a pólómat megfogva jobban az arcához húzza.
- Jó illat... Nagyon jó illatod van, Taeil... - mondta mélyeket szippantva bele. Én meg láttam a füle széléin a pirulás jeleit. - Szóval akkor itt maradhatok?

41 BTS: Mérgesség

V POV

Nem állt szándékomban megijeszteni Hoseokot. Nem tudtam, hogy leesik az ágyáról az ébredése után, mikor meglát engem.
- TaeTae! - tápászkodott fel a hátát simogatva, amire esett. Még mindig meglepődve nézett rám, ahogy az ágyában guggolok. - Mit keresel itt? Hány óra van?...
- B-Baj, hogy felébresztettelek?... - öleltem magamhoz Hoseok puha párnáját.
- Nem, nem baj - rázta a fejét és vissza mászott hozzám. - Csak én szoktalak téged ébreszteni, és nem fordítva - kuncogott és a szemembe logó frufrumat kezdte finoman elsöprögetni az ujjaival.
- Rosszat álmodtam - jelentettem ki.
- Ugye nem valami horrort... Vagy haláleset? - ijedt meg és megfogta a kezem.
- Azt álmodtam, hogy nagyon mérges lettél rám... Nem bírtam magammal, és a többieknek elárultam, hogy mi együtt vagyunk, és igazán szeretjük egymást... Erre te... Mérges lettél rám, még szóba se akartál állni velem.
- Hogyan?... - maradt tátva a szája és elszomorodott. - Én... Sose vesznék össze veled ilyesmiért.
- De álmomba nagyon-nagyon mérgesen néztél rám.
- Így? - kérdezte tőlem és pont úgy kezdett nézni. - Grrrrr - adta a hangot a dühös arca mellé, mire én hátra dőltem és belebújtam a kezemben lévő párnába;
- Ne csináld!...
- Hjaj, nem kell megrémülnöd - mászott fölém és ölelt át gyorsan.
- De te képes lennél megutálni engem...
- TaeHyung...
- Elég ha elárulom a többieknek a titkunkat és már megutáltattam magam veled.
- TaeHyung, figyelj rám! - vette el tőlem a párnát és arcomat két oldalt fogta. - Egyezzünk meg abban, hogyha egyikünk megutálja a másikat akkor szól, rendben?
Ez egy kicsit értelmetlen alku, de rá bólintottam.
- Akkor a következő kérdés az, hogy hány száz évig fogunk élni, mert én ugyan nem engedlek el, szeretni foglak.
- Szeretsz butaságokat beszélni, igaz?
- Te is - mosolygott rám, majd lassan közelebb hajolt, mire én automatikusan lehunytam szemeimet. Először az alsó ajkamon érintett meg, majd rendesen megcsókolt. Magamhoz öleltem, miközben ô még mindig két oldalt tartotta a fejem. - Milyen finom most a csókod - kezdett cirógatni, mire én jobban belevágtam a kezdeményezésekbe. - Szárazabbak az ajkaid...
- N-Ne engedj el! - tapasztottam szájainkat egymásra, mire megéreztem Hoseok fürkésző nyelvét. Azonnal összekulcsoltattam vele a sajátomat.

Hirtelen elvált tőlem és rendesen felemelkedett. A szemeit figyeltem, majd az ajkait, amiért félbehagyta a forró, nyelves csókunkat. Mintha térkép lennék, úgy nézegetett. Keresett valamit a tekintetemben. Vagy talán simán az arcomon van valami? Államnál megérintve feljebb emeltem a fejemet rá, de még mindig csak nézegetett.
- Jöhet a reggeli játék? - kérdezte szerény mosollyal az arcán, mire én azonnal rábólintottam.
Feltűrte a ruhám, és amíg egyik kezével lehúzta rólam a pizsamának használt pólót, addig a másikkal itt-ott tapintott végig a felsőtestemen. Lehajolt és a csók helyett a nyelvét a mellbimbóm kényeztetésére használta.
Mindig úgy gondoltam, hogy ért az ölelkezéshez meg a szexhez, de az én idegeim nem éppen a legmegfelelőbbek az ô profi kényeztetésének kibírásához.
Hirtelen ledobta magát mellém, és kezét lábam közé csúsztatta és ruhán keresztül masszírozni kezdett.
Igaz, hogy reggel rendszeresen ölelkezünk, de az csak egy enyhébb csók sorozatból áll, nem szokott ilyeneket csinálni.
- Hja... Már értem...
- Mit? - kérdezte és magához fordítva megcsókolt.
- Nem érdekes - emeltem át a lábam rajta, ezzel is jobban hagyva a nemi szerveink érintkezését. Nagyon hevült. Tudom miért, most az ô szobájába vagyunk. Itt úgy látszik szabadabbnak érzi magát. Az a pár alkalom, mikor szeretkeztünk, az mind itt történt.
De bárhol is ölelkezzünk, én élvezem. Lehet, hogy ez az én saját hülye hasonlatom, de Hoseok olyan akár egy szellem, aki megszállja a testem és irányítja. Még megszólalni sem tudok néha. Boldog vagyok, mikor a szívünk együtt dobog.
- Hyung! V hyung bent van nálad? - hallottuk JungKook kopogását az ajtón, mire Hoseok kénytelen volt elengedi engem;
- Itt van, igen. Mit szeretnél?
- Eljönne velem a boltba? Vagy mindkettőtök?... Nem szeretnék egyedül menni...
- Aish Kookie - suttogta és feltérdelt, utána én is.
- Hoseok?... - néztem rá, mire finoman a hajamba túrt és lehunytam a szemeimet, ahogy megéreztem forró csókját. Nehezére esett elengedni. Megértem. A helyébe én se távolodnék magamtól. Főleg mert ilyen rémes dolgot álmodtam, hogy mérges rám, de csak álom volt.


Van egy közért a hátsóbejárat mellett közvetlenül, szóval nem kellett messzire mennünk hármunknak.
- Tudjátok, mérges vagyok rátok - motyogta váratlanul JungKook.
- Miért? Megértem, hogy én bosszanthatlak a hülyeségeimmel, de TaeHyungra miért?
- Egyedül hagytok - biggyesztette ki az ajkait. - Néha Jimin jön hozzám társaságnak, de azt is csak Jin hyung kérésére. - tette karba a kezét. - A másik, ami még jobban bosszant az Suga hyung választása... Lefeküdt RapMonnal. Ennyi erővel velem is megtehette volna, nem?
- Téged nem lehet leitatni, kiskorú vagy - válaszoltam.
- Nem kérdeztem komolyan, Hyung. Csak mérgesít, hogy Suga hyung és RapMon hyung is teljesen egyedül hagy.
- H-Huh M-Már kezdtem furcsállni, hogy meleg vagy - nézett maga elé Hoseok, ahogy mentünk fel a lépcsőn a szobáin felé.
- Te abszolút az vagy, igaz? - nyitotta ki az ajtót a kérdése közben.
- Mi? Meleg?
- Igen, a férfiakhoz vonzódsz.
- Hja, hát ez van - vonta fel a vállait, majd letette az asztalra a bevásárolt dolgokat. - Tetszenek a férfi testek, de jellembe meg az aranyos az igazi.
- Értem... De TaeHyung nem olyan, vagy igen?
- Elméletileg csak én rángattam bele ebbe.
Bólintottam JungKooknak, majd mindhárman ledőltünk a fotelba. Gondoltuk, a maknaet beszélgetéssel kéne boldogítanunk, hogy ne érezze a magányt. Itt leszünk vele, de a téma, ami feljött, felettébb fura volt.
- Középsuliba nekem volt vagy öt pasim - mosolygott Hoseok. - Az egész azzal kezdődött, hogy volt egy nagyon aranyos barátnőm. Kis híres volt a suliba, ezért nem is ért váratlanul, mikor megtudtam, hogy másik pasija is van mellettem. Nem lepődtem meg, de azért mégse tűrtem ezt, ezért fogtam magam és... lefeküdtem azzal a fiúval. De egyáltalán nem élveztem, ellenkezett is az elején, de beadta a derekát, meg úgy... mindenét... De nem volt jó... - intett. - A lényeg az volt, hogy kíváncsi voltam a barátnőm reakciójára, főleg akkor, mikor már a harmadik fiúval is csináltam.
- Hoseok, te nem vagy normális - esett ki a maknaebôl a mondat.
- De most már van Valaki, akit képtelen vagyok lecserélni.
- Sztem' az a Valaki mindjárt elsírja magát, amiért megtudta, hogy nem ô volt az első...
- T-TaeHyung!??
- Hagyjál, hülye! - szipogtam fel, hátat fordítva neki.
Felhúztam a lábaim és csak azért sem néztem rá, mikor a nevemet hajtogatta. Nem sírtam, de rossz érzés uralkodott el bennem az előbbiek miatt.
- Ne haragudj rám ezért. Tudod, hogy milyen hülye vagyok - fogta meg hátulról a vállaimat. - Na, TaeTae. Tudod...
- Nem akarom megtudni, hogy régebben mennyi fiúval bújtál össze!...
- De mondtam, hogy téged képtelen vagyok lecserélni.
- És ha valakinek a helyettesítője vagyok?...
- TaeHyung - ölelt át az ölébe húzva. - Senkinek nem voltam a családjánál, senkit nem vittem randizni egy Cirkuszba, senkihez nem ragaszkodtam, úgy mint hozzád.
- Hoseok?... - néztem felé kicsit megkönnyebbülve a szavaitól.
- De lefeküdni, sokakkal megtetted már - szólt JungKook.
- Há' ez az! - ugrottam ki az engem tartó karokból és hátra döntöttem a páromat. - Hoseok egy hülye! - másztam fölé és büntetés kép elkezdtem a hasánál csikizni, mire kínjában nevetni kezdett.

- De vá-várjá má'! Ne légy ilyen - kapkodott levegőért röhögés közben. - Tudod jól, hogy én abszolút meleg vagyok!
- Tudom ám'! Még JungKookkiet és Jin hyungot is megnézed magadnak - köptem be szerelmemet a maknae előtt, hadd legyen neki kicsit kínos a helyzet, de persze mindent csak játékból tettem. Kinevettem, ahogy Kookiera próbált nézni könnyesen röhögve, bocsánatért esedezve a csiklandozás közben. Nem tudtam nem nevetni rajta. Kicsit sem haragszom erre a hülyére. Nem tehet róla, hogy baba korában fejre ejtették és ilyen dilis lett.

- Azt hiszem irigyelhetsz engem - jelent meg felettünk Suga hyung, mire én azonnal leszálltam Hoseokról. - Láttam Jin hyungot meztelenül - jelentette ki, mire mind lefagytunk.
- M-Mi? - térdelt fel esedezetten, észbe kapva Hoseok és Hyung elé hajolt közvetlenül, teljesen komoly arckifejezéssel. - Láttad Hercegnőt?
- Mi van? Hogy? - nézett értetlenkedve JungKook is. - U-Ugye nem... Jin hyunggal is képes voltál...
- Dehogy is!
- Kérlek azt ne mond, h-hogy Jiminnel h-hármasban csináltátok - pirult füleiig a maknae.
- De várj! Várj! Én kérdezek! - ugrált Hoseok Suga hyung előtt, majd lenyugodva, halkan megkérdezte; - Milyen?
- Jin hyung?
- Ühümm - harapott az ajkaiba.
- Ha tényleg abszolút meleg vagy, ahogy mondtad, akkor óvakodj a látványtól, mert rohadt csábító.
- TaeHyung! - fordult hirtelen felém Hoseok. - Máskor Jin hyunggal fürdünk!
- V-Vérzik az orrod!... - mutattam ijedten, mire odakapta a kezét.
- E-Elképzeltem...
- Segítek. Nagyon vékony lábak, alvás közben szép, erőtlen kezek és a feneke ugyan egyáltalán nem formás, de helyette most már elhiszem, azt amit Jimin mindig mondogatta Jin hyung adottságáról.
- N-Nagy? - ugrott fel ismét Hoseok, mire Suga hyung igazán komoly arccal bólogatott. - Most mit csináljak, TaeHyung? - fordult ismét felém szomorkás arccal. - Suga hyungnak olyan jó. Én is akarom látni.
- H-Higgadj le, vagy halálra csikizlek...
Nem szabad haragudnom rá, hiszen reménytelenül hülye.

- Szóval miért is láttad Jin hyungot úgy? - tettük fel a kérdést, amire már az elején JungKookie találgatott. De kétlem, hogy hármasban csinálták volna... Uhh el se tudok egy hármast képzelni. Mégis milyen az? De Jimin csak nem engedett volna az ilyet. S szerintem Suga hyung... Suga hyung nem meleg. Hiszen azt mondta, hogy csak kíváncsiságból feküdt le RapMon hyunggal. Ki akarta próbálni egy férfival.
- Reggel benyitottam hozzájuk, mert beszédem volt Hyunggal, de Jimin szépen kikergetett.
- Mit vártál a töpszlitôl?
- Miről akartál beszélni Jin hyunggal? - a kérdésre Suga hyung a háta mögé nézett, majd balra és jobbra is felmérte a helyzetet;
- Jin hyung mondott valamit NamJoonnak, és meg akarom tudni, hogy pontosan mit.
- Jin hyung bemártott?
- Hja... El se hiszem, hogy képes volt rá... Ahh rohadt mérges voltam rá, de a teste látványa most egy kicsit lecsillapított - mosolyodott el egy kis pírrel az arcán.
- Azért vigyázz miket mondasz! - néztünk össze hárman veszélyt szimatolva. - Várjunk. Mi? - pislogtam fel rá. - Jin hyung csak úgy elmondta a titkot?
- Most esett le, TaeTae? - pöckölte meg a homlokom. - Legszívesebben a híd alá költöznék... Jin hyungtól ez egy nagyon gonosz húzás volt...
- Mit csináltam!? - hallottuk magas hangzásban a kérdést és mindenki Jin hyung felé fordult, aki megjelent az asztalunk előtt Jimin kezét fogva.
- Süti szagot érzek - szimatolt a levegőbe a legalacsonyabb tagunk és máris kotorászni kezdett az általunk vásárolt dolgok közt, mire meg találta a fahéjas, kis sütiket. - Ahh pont hét darab - dobott egy levegőpuszit az édességek felé, majd leült gyorsan a székre. - Kettő az enyém is, mert Jin hyung nem kéri - kezdte az egyiket kicsomagolni mosolyogva, mire Hyung rálegyintett a kezére. - Cs-csak vicceltem. Te is kapsz.
- Felőlem megeheted az enyémet, ha szeretnéd, de nem normális reggeli előtt.
- Akkor csinálj nekem valamit, kérlek.
- Először - ült le egy másik székre és Suga hyungra nézett. - Meghallgatom a kis Yoongi panaszát.
- Ez nem panasz - nevetett keservesen. - Ez... Ez... Nem is tudom... Kikészítettél Jin hyung...
- Mit csinált Jin? - nézett fagyosan Jimin, amiért nem tetszett neki a helyzet.
- Várjatok egy kicsit - sóhajtott fel a Hercegnő és gyorsan elillant a helyszínről. Jiminnel együtt csak néztük, hogy mire kell várnunk, de tíz perc után se jött még vissza.
- Ez most elszökött!? - háborodott fel Suga hyung.
- Hercegnő?... - suttogta Jimin, mire meg is jelent az emlegetett végre.
- Bocsánat a lassúságomért - mondta és egy óriási tálcát letett Jimin elé, tele reggelinek valóval. - Csak hogy elfoglalja magát - mosolygott és Suga hyunghoz sétált. Jin hyung tudja, hogy Jimin szívesen beszállna a beszélgetésbe, de ezt most úgy érzi, neki kell egyedül elintéznie.
- Azok ott kis paradicsomok? - folyt össze a nyál a számba, ahogy arra a szép tálalásra tévedt a tekintetem. Hoseok felkarolt engem, hogy menjünk JungKookkal mi is abból enni, amit Jimin melegszívűen és testvériesen engedett. Együtt ültünk ott az asztalnál és reggeliztünk, miközben a két hyung hangoskodott előttünk.
- Mi okod volt, hogy elmond NamJoonnak!? Most komolyan!...
- Miről beszélsz? Még tartom a titkodat.
- Jin hyung... Nem kell mocskosul a szemembe hazudnod. Mikor fellépés előtt jöttetek fel a garázsból, mindent hallottam.
- De hát én tényleg nem mondtam el neki semmit - tette szívére a kezét.
- Azt kérdezte tőled, hogy HyoSang hyung helyett kicsókolta meg ôt, nem?
- Igen, de én nem mondtam el neki, hogy te voltál!
- Akkor mégis mire mondta, hogy nem hiszi el?
- V-Várjál visszaemlékezek...
Elcsöndesültünk, miközben Jin hyungon látszott, hogy erősen gondolkodik.
- Hé, Te tudod, hogy miről van szó? Hogy jön ide HyoSang hyung? - súgta a fülembe Hoseok, mire én vállat vontam;
- Nem tudom.
- Akkor jó. Tudtam, hogy rád számíthatok. te sosem hagysz egyedül az ilyenekben - mosolygott rám és folytattuk a mi gyönyörű reggelinket. - Jin hyung! Van még kaviár a hűtőben?
- Hoseok, most ne zavarj! - szólt rá és kezét fejére tette. - Feljöttem a könyvel, mire leszidtam NamJoont, hogy miatta és a kérdései miatt felejtettem letenni a kezembôl. Akkor mondta, hogy nem hiszi el - dörzsölgette a homlokát fejét törve. - Asszem' félreértetted! - nézett fel. - Kérdezte, hogy tudom-e, ki lopott tőle csókot, én meg azt válaszoltam, hogy nem tudom. NamJoon meg erre mondta, hogy nem hiszi el! Nem hiszi el, hogy nem tudom!
- Szóval, akkor...
- Ez történt, semmi egyéb.
- Akkor nem is árultál el neki semmit?...
- Semmit se - mosolyodott el Jin hyung a kezeit összetéve.
- Ezért akartad felébreszteni Hercegnőt?...
- Hja... Tényleg! Jin hyung... Láttalak meztelenül.
- M-Mi? - fagyott le azonnal a rapper előtt.
- Várjatok! Várjatok! - nevetett mellettem Hoseok és mindenkinek a figyelme ráirányult.  - Most az lenne a vicces, ha a bejárat fele néznénk, és RapMonster ott állna már régóta - mosolygott örülten, mire a mondta végére síri csöndben arra néztünk mindannyian, ahova mondta.
- Ahhh J-Hope hagyj már a hülyeségeddel - igazgatta meg a haját Suga hyung megkönnyebbülten, amiért a bejáratnál nem állt senki.
- Én hallottam lépéseket - szólalt meg a maknae a másik oldalamnál. - Jött, aztán ment, de nem néztem arra. Gondolom RapMon hyung lehetett.
- Ne merj ijesztgetni, JungKookie!
- Esküszöm, hogy hallottam!

II. Egy ingatlan cég vezetője {Eladó-Kiadó}

Zico épp a konyhájában keresgélt magának vacsorát, hiszen ki a lakásából nem tudott menni, ameddig a foteljében egy számára idegen fickó feküdt, akit mellesleg ô cipelt fel magához.
- Ahhh éhes vagyok - simogatta a hasát és ô is levetette magát egy székre. - Ha te is éhes vagy, akkor kelj fel...
- Éhes?... - ébredezett váratlanul az idegen. - Hol vagyok? - nyitotta ki a szemeit. - D-Dárc?... Az Ô lakásán vagyok?...
- E-Estét' - hajolt a fiú arcába Zico és integetett nagy, nyitott tenyerével.
- Ki a szarom vagy te? JaeHyo embere?...
- E-Ezt én is kérdezhetném! Vagyis... Mi van? Kinek az embere, vagy mi? - zavarodott be.
- De hülye vagy - jegyezte meg elmérve a fiú arckifejezését, majd megfogta a fotel karjait és felegyenesedett. - Hol vagyok? - nézett körbe.
- A belvárosban, egy társasház al--
- Mire kinyögöd már megtudom, hogy az új szomszédom vagy, te idióta - sóhajtott elmosolyodva és a kezét nyújtotta.
- T-Te vagy Lee Taeil? De fiatal vagy...
- Személyesen, és idősebb vagyok nálad, mert emlékszem, te csak huszonhárom vagy. Szóval... Ha már itt vagyok, elkérem az e havi lakbérét, Woo Jiho.
- Mi? Mi? Ez gyors! - kapkodta ide-oda a fejét.
- Csak vicceltem.
- Ha most kell, oda adom...
- Nem, nyugi Jiho, ráér.
- Kérlek hívj Ziconak...
- Rendben, Zico. Én most szépen megköszönöm, hogy felkísértél ide, de már megyek is - iramodott az ajtó felé. - Légy jó! - ment ki mosolyogva.
- Akkor tisztában volt vele, hogy felkísértem?... Nem részeg... Lehet, hogy csak annyira fáradt volt, hogy elaludt? Én is szoktam modellkedés előtt aludni a sminkszékben... - gondolkodott hangosan Zico, majd megérezte, hogy gyomra az éhínség miatt korog.

Az eső zuhogni kezdett, mikor Zico visszafelé vette az irányt. A kocsik piros és sárga fényei mellett az üzletek több színű világításai kísérték őt az úton.
Ahogy a lakás ajtaját bezárta, megugrott a kintről hallatszott mennydörgéstől. Szétázva kezdett levetkőzni a fürdőszobája felé haladva, majd ruhátlanul beült a kádba és megengedte a meleg vizet.
Egy darabig csak feküdt, áztatva az enyhén átfagyott testét. Hallotta, ahogy a gyorsan száguldó autók belehajtanak a nagy pocsolyákba. Tisztán zenélt neki az eső a kis ablakon a mennydörgéssel a hátterében.
- D-De nagy volt ez!! - ijedt meg lábait felhúzva magához. - Csak nem a házba csapódott bele!?... - pislogott nagyokat, mire zörgést és lépteket hallott meg.
- Mi a rosseb!? Nincs az ágyba!
- Menj, nézd meg máshol! Én megyek erre!
- B-Betörők!?? - tette szájához a kezét Zico és összekuporodott a kádba. - Mit csináljak?... - hunyta le szemeit félve, majd megrezzent, ahogy berúgták a fürdő ajtaját.
- Ez meg ki?... H-Hé, YuKwon! Valaki van a kádba, de ez nem Taeil.
- Akkor ki? - kiabált vissza a másik, mire már hárman voltak a fürdőszobába. Zico összehúzta magát és tátott szájjal remegett. - Hé! Ismered Lee Taeilt?
- I-Ismerem...
- Akkor... visszük?
- Leütöm én, érdekel is engem.
- N-N-Nem kell! - kiáltott Zico. - Nem kell leütni! Önként megyek! Bárhova is menjek...
- He? - néztek egymásra, majd nevetni kezdtek. - Ez az alak ha ismeri is Lee Taeilt, nem ismeri a helyzetet!
- Ahhhh Ez jó! - túrta fel a haját az egyik, majd egy nagyobb törölközött oda dobott Ziconak. - Tekerd magadra! JaeHyo örülni fog neked is... Nem, MinHyuk?
- Engem ne kérdezz! Addig örülök, ameddig nem látok annak a fasznak a fejébe.


A zuhogó esőben rángatták be a kocsiba az egy szál törölközőst. Nem engedték felöltözni, és még az ajtót is tárva nyitva hagyták.
Zico nem mert kérdezni semmit, még megszólalni sem. A két idegen fiút nézegette és figyelte, hogy hova a fészkes fenébe viszik ôt, mire beparkoltak egy nagy, sötét garázsba.
Ahogy leálltak a motorok, Zico tüsszentett, mire egy harmadik hang szólalt meg:
- Egészségedre!
A két "emberrabló" azonnal kiszállt és kinyitották a hátsó ajtót, hogy az előbb megszólalt, harmadik idegenek látható legyen a "zsákmány".
- Jó, hogy itt vagytok. Már majd meg fagyok - örült először a két fiúnak.
- Akkor mit szóljunk mi? Minket küldtél ki az esőben.
- Miért nem kapcsolód már fel a villanyokat, JaeHyo? Az orromig se látok...
- Nyugi, MinHyukkiem... Csak azt gondoltam, hogy így jobb lesz a hatás Taeilnek.

- De nem Őt hoztuk - kapcsolta fel a villanyokat MinHyuk, majd JaeHyo és YuKwon közé sétált egy másik kocsira dőlve, amit a fényben már Zico is kiszúrt a három ismeretlen alak mögött.
- "Nem ôt"? - ismételte JaeHyo felfogva az előbb mondatokat. - Mi a...? - nézett JaeHyo kikerekedett szemekkel Zicora. - Hát... Ha nem Taeil, akkor... - nézett oldalára. - Nincs mit tenni, nem? - mosolyodott el. - Hagyjuk hát a  francba! Gyere MinHyukkie, feküdjünk le! - karolta át a mellette álló derekát és már rángatta is, mire fejbe csapták ôt.
Zico pislogva nézte végig a civakodást, majd azt, hogy a két fiú elmagyarázta JaeHyonak a helyzetet.
- És... Nem félsz? - nevetett az elhurcoltra nézve, aki a kocsi hátsó ülésén összekuporodva melegedett a törölközőjébe belebújva és halkan válaszolt;
- Meztelen voltam, mikor rám törtek. Meztelen voltam, mikor a kocsiba tuszkoltak. És most is meztelenül vagyok itt három ismeretlen pasas előtt... Egyáltalán nem félek...
- Nem foglak eladni, nyugi. Az én szakmám sima ingatlan közvetítő. Nem kell nekem a te tested. Elég jó húsaim vannak - markolt bele MinHyuk fenekébe, mire majdnem eltörték a kezét. - N-Ne... Téged sem adnálak el semmi pénzért...
- Addig nyafogj, míg börtönbe nem záratlak.
- Tudom, hogy oda való vagyok, de na... - engedték el a karját, amit simogatni kezdett. - Ugye milyen erős az én MinHyukkiem? - kérdezte Zicotól mosolyogva, mire a szóba hozott csak elfordította a fejét.
- Még engem is le akart ütni... - nyelt nagyot a törölközőbe csavart.
- Azt várom tőle, hogy a biztonságőrfélém legyen, erre nem el akarja törni a karom?...
- MinHyuk okkal akarta - szólalt meg YuKwon. - Vigyázz, JaeHyo! Ha tovább molesztálod MinHyukot és nekünk tényleg elegünk lesz, simán feladhatunk a rendőrségen megannyi váddal - szólt hidegen, de a cég vezetője (aki legnagyobb sajnálatukra a főnökük szerepét is töltötte be) nem is figyelt rá, csak az utolsó mondatfélre, ami ellen védte is magát;
- A munkámhoz tartozik, hogy becsapom az embereket.
- És Lee Taeilel mit akarsz? - szólalt meg halkan Zico kíváncsian pislogva.
- Lee Taeilel, azt mondod? - mosolyodott el és előrébb lépett. - Természetesen buszút állni. Állandóan keresztbe tesz nekem. Igaz, az én ütéseim jobban fájnak neki, de a harcunk tovább és tovább fokozódik. Egy szívós ürge a srác - bólogatott igazat adva kijelentésének. - Mit tehetnék? - vonta fel vállát. -  Nem akarja abbahagyni. El veszi tőlem a vevőket, a szabad lakásokat, sunyi kis türköket használ... Sok apró dolgot tesz. Míg én jobban tönkre teszem ôt. Én nem a bizniszére megyek, hanem a lelkére. Így az igazi a bosszú hatása. Nem rég volt egy örült, szerencse játékos haverja, aki együtt dolgozott vele. Hát nem elvettem mellőle!? - nevetett fel büszkén magára.
- JaeHyo ma se normális - suttogta YuKwon MinHyuknak a főnökük háta mögött.
- Ha ezt befejezte, nem várunk, lelépünk. Nem akarok napfelkeltéig vele lenni.
- Ahh te vagy Ahn JaeHyo - jutott eszébe Ziconak, hogy hallotta és látta már ezt a nevet.
- Ühüm, és te ki vagy? - ment közelebb. - Láttalak már valahol.
- Woo Jiho...
- Nem, a neved nem rémlik, de az arcod... - nézegette gondolkodva. - Ohh már megvan! Azon vonatállomáson vagy a plakáton. Modell vagy! - jelentette ki, mire Zico bólintott. - Látjátok, vág az eszem!
- Akkor azt mond meg, hogy mihez kezdjünk egy ilyen modellel, aki ismeri Taeilt!
- Hmm hát mit? - tette állához a kezét. - Akkor lehet, hogy mégis el kéne adni a testét...


Kyung POV

Éjfél felé sietett már az óra, mikor Taeil hívott telefonon, hogy azonnal menjek át hozzá a szakadó esőben, mert villám csapott a lakóházba.
Mikor felértem az elsőre, Zico ajtaja tárva nyitva volt és a kilincs le volt törve róla.
- A villám szépen betörte az ajtót - állt a nyitott szoba előtt Taeil a fejét fogva. - Precízen, pontosan... és még bent a villanyt is égve hagyta. Sok lesz a villanyszámla...
- Miért mindig JiHoon szobája bánja?...
- Nem tudom, de kísérj el ahhoz a fasz JaeHyohoz.
- Miért vagy ennyire biztos, hogy JaeHyo volt?
- A kaszinóban találkoztam vele és még játszottunk is. Mindenbe én nyertem. Asszem' nem bírja a vereséget.
- Ez hülyeség...
- Ne pofázz, hanem gyere! Béreltem egy autót.
Hiába mondtam, hogy semmi kedvem éjfélkor az esőben autókázni, ô magával rángatott.
Taeil jól sejtette. JaeHyo cég épületének a garázsa nyitva állt, és eléje le is parkoltunk.
- Miért nem megyünk be?...
- Ha kocsiban ülve veszem észre JaeHyo pofáját, félek, hogy direkt elgázolom, és börtönbe kerülök.
- Ny-nyugi pitbull!

Ahogy kiszálltunk az ég szakadásban, én már futottam is be. Észre vettem pár pocsolyát, egy nagy, elugrándozó varangyos békát, de, hogy JaeHyo ott áll a két emberével a garázs bejáratánál közvetlenül egy kocsinak dőlve, azt nem.
- Ümmm.. H-Hello, vagy mi. J-Jó ammm békát, csigát nem(!) gilisztát vagy mit - nyeltem nagyot. Nem tudtam, hogy mi tévő legyek, nagyon furcsán néztek rám. Lehet, hogy nem értették, amit mondok. - T-tudjátok, vannak az olyan állatok, akik esőben jönnek elő és hát... Az előbb... - nyeltem ismét egy nagyot magyarázkodásom közben. - Láttam egy békát...
- Kyung! - hallottam Zico hangját, mire azonnal oldalra fordultam és szemeimet rámeresztettem.
- Miért vagy törölközőben!?... Meztelen vagy!?
- Elhurcoltak - mondta és tüsszentett egyet.
- Ahn JaeHyo! Mit akarsz az új szomszédommal? - jött be Taeil is és mellém állt dühösen. - Esküszöm, annyira elegem van belőled, mint az ilyen időjárásokból. Kár, hogy meteorológusok nem jelentik be, hogy te mikor bukkansz fel, hordanék magammal féregirtót.
- Szép estét neked is, én egyetlen bajokozóm. Ki gondolta volna, hogy eljössz? - tapsolt az ingatlan cég vezetője. - Várjunk csak... Szomszéd?... Szomszédot mondtál? - pislogott elvesztve kedvét és hátrébb nézett lassan YuKwonra. - Megint a Taeil lakása mellettibe törtetek be?...
- Ahhhh Taeil ajtaja hol a francba van egyáltalán? Az ablak állásából ítélve mindig a szomszéd lakás jön ki...
- YuKwon, neked van a világon a legrosszabb ítélő képességed. Jó, hogy nem bírónak mentél. Reménytelen vagy.
- Miért csak én? MinHyuk is velem volt!
- Ô majd az ágyba kapja a bünteté-- - esett seggre a földön, ahogy MinHyuk váratlanul a lába közé rúgott, majd még eggyel megkínálta. - Ny-Nyugi! Nyugi! - nézett fel a fiú szemeibe. -  Nem mondom el senkinek, hogy már ágyba bújtál velem.

- Mikor tettem én olyat, te féleszű állat!? - bőszült fel még jobban.
- Látom, még mindig olyan tüzes, mint szokott lenni.
- Ezek ketten nem változnak - állapítottuk meg Taeillel.
- M-Mindenesetre - reszkettek JaeHyo lábai, ahogy próbált feltápászkodni a kocsi ajtajába kapaszkodva. - Lee Taeil... Téged láttak utoljára liftezni a tizedik kerületi panelemben. Azóta a gombjai sem működnek, nem hogy maga a lift. Igazán aljas vagy. Ideje kifizetned a javítását.
Tudtam, hogy nem szimpla szerencse játékról van itt szó. Taeil megint ügyeskedve keresztbe tett JaeHyonak.
- Bármit csinálok, te akkor is nagyobb fájdalmakat okozol - szorította ökölbe a kezét. - Én nem vagyok olyanokra képes, mint te. Nem taposok mások lelkébe. De neked, ha nagyon elszánnám magam - vette elô a telefonját. -, akkor... végleg keresztbe tudnék neked tenni.
- Még is hogy? - nevetett JaeHyo.
- Most... Csak simán felhívnám a rendőrséget és mosolyogva bejelentenék egy emberrablást.
- H-Hé! Mégis miről beszélsz?
- Arról a fiúról ott - mutatott Zicora.
- Hja, hát ôt vissza adom! - intett. - Viheted!
- Berezeltél, mi? - tette vissza a telefonját. - Ha tényleg nagyon messzire mész, egy hívás és már veszik is elô az aktáidat.
JaeHyo mindig függött a rendőrségtől. Sok eljárás van ellene és a közvetítő cége ellen, de állandóan megússza, az ügyvédje rendszeresen megnyeri a bíró bizalmát. Szerencsés egy ember az biztos.
- Csak, hogy tud, nem ijedtem meg ettől a fenyegetésedtől.
- Hja, biztos.
- Te viszont félsz tőlem! Tudod, hogy képes vagyok ártani neked. Mond csak - széles mosolyra húzódott a szája. - Hányszor gondolsz vissza JiHoonra? Két nap egyszer? Egy nap háromszor? Vagy óránként gondolsz rá?
- Befoghatod! - kiáltott Taeil, majd dühös tekintettel megfordult. - Zico! - dobta a fekete pulóverét a szólított fiúra. - Menjünk el innen!