Fél sötét szobába vetkőzőt lefele a Bangtan hercegnője, miután megvárta, hogy V visszatérjen, amiért kikísérte a kishúgát. Közben Jimin szinte egész nap az ágyban feküdt, lassan kortyolgatva a keserű folyékony gyógyszert, amit Jin adott neki.
- Huu ettől még a torkom is megfájdult - szipogott fel.
- Akkor is azzal fogsz tudni meggyógyulni - mondta és derekára fűzte a törölközőét. - Elmegyek fürdeni, aztán csinálok neked valamit enni.
Jimin halkan ledobta magáról a tiszta takarót és kikelt az ágyból;
- Fürödhetőnénk együtt?
- Tessék!? - nézett vissza a válla fölött szúrós szemekkel.
- Soha sem engeded!
- Mert abból nem lenne fürdés. Hányszor mondjam?
- Enged meg. Csak most. Beteg vagyok - szipogott Jimin és letérdelt a padlóra, szerelme elé.
Jin nagyot sóhajtott a könyörgésre, majd megragadta a kisebbik karját és magával vitte.
Jimin győztesnek érezte magát. Még soha se fürdött Jinnel. Mikor egyedül van a fürdőszobában, akkor mindig eszébe jut, ahogy J-Hope és V bezárták ôt. Mikor visszagondol erre, csak nevetni tud magában.
- Irány a kád! - ütött Jin Jimin hátára. - Vetkőzz le és addig ülj a forró vízbe, amíg meg nem gyógyulsz.
- Nem vetkőztetsz le, te? - kérdezte egy aranyos mosollyal az arcán.
- M-Mi?... Én... - nézet el megszeppenten, miközben megengedte a csapból a vizet. - Tudod, hogy nem megy. Totojázok, meg minden... A vetkőztetés nem az én pályám.
- Igaz-igaz - nevetett Jimin, majd magától kezdet megszabadulni a ruháitól. - Bemászol velem?
- Én zuhanyozni szeretek...
- Huh? De hát most nem együtt fürdünk? - kapott rá Jin széles vállaira, csalódottan felnézve.
- Nem... Arra gondoltam, hogy megfürdetlek - mosolygott, figyelmen kívül hagyva a másikat.
- Cs-Csak hyungoskodni akarsz!?
- Huu ettől még a torkom is megfájdult - szipogott fel.
- Akkor is azzal fogsz tudni meggyógyulni - mondta és derekára fűzte a törölközőét. - Elmegyek fürdeni, aztán csinálok neked valamit enni.
Jimin halkan ledobta magáról a tiszta takarót és kikelt az ágyból;
- Fürödhetőnénk együtt?
- Tessék!? - nézett vissza a válla fölött szúrós szemekkel.
- Soha sem engeded!
- Mert abból nem lenne fürdés. Hányszor mondjam?
- Enged meg. Csak most. Beteg vagyok - szipogott Jimin és letérdelt a padlóra, szerelme elé.
Jin nagyot sóhajtott a könyörgésre, majd megragadta a kisebbik karját és magával vitte.
Jimin győztesnek érezte magát. Még soha se fürdött Jinnel. Mikor egyedül van a fürdőszobában, akkor mindig eszébe jut, ahogy J-Hope és V bezárták ôt. Mikor visszagondol erre, csak nevetni tud magában.
- Irány a kád! - ütött Jin Jimin hátára. - Vetkőzz le és addig ülj a forró vízbe, amíg meg nem gyógyulsz.
- Nem vetkőztetsz le, te? - kérdezte egy aranyos mosollyal az arcán.
- M-Mi?... Én... - nézet el megszeppenten, miközben megengedte a csapból a vizet. - Tudod, hogy nem megy. Totojázok, meg minden... A vetkőztetés nem az én pályám.
- Igaz-igaz - nevetett Jimin, majd magától kezdet megszabadulni a ruháitól. - Bemászol velem?
- Én zuhanyozni szeretek...
- Huh? De hát most nem együtt fürdünk? - kapott rá Jin széles vállaira, csalódottan felnézve.
- Nem... Arra gondoltam, hogy megfürdetlek - mosolygott, figyelmen kívül hagyva a másikat.
- Cs-Csak hyungoskodni akarsz!?
A náthás durcásan bemászott a meleg vízbe és elcsöndesülten figyelte, ahogy az idősebb leguggol a kád mellé. Nem volt elégedett a bánásmóddal. Hiába mosták hercegnője finom kezei a hátát, ô mást szeretett volna.
- Jin hyung... - nevetett enyhe gúnnyal Jimin. - Hyung. Hyung. Hyung-hyung. Jiiiin hyuuung.
A rangidős csak sóhajtani tudott párja viccelődésén, majd elmosolyodott:
- Igen, szerelmem?
Ezzel a megszólítással és magas, kedves hangsúllyal el is hallgattatta az eddig játszadozó náthást, aki tovább ült mozdulatlanul, hogy a haját samponnal habosítsák.
- Kezd lenőni a hajad színe. Szólj majd a menedzsershiinek.
- Nem is tudtam, hogy neked nem tetszik az eredeti hajszínem...
- Huh? N-Nem, nem azt mondtam.
- Hja, akkor csak hyungoskodsz chô... - s újra elhallgatott egy hosszabb ideig. - Gyere be mellém...
- Nem.
- Hé! Ez túl határozott volt! SeokJin... - térdelt fel a kádban és egymás szemébe néztek.
- Már attól is megfájdul a derekam, hogy látom a gondolataidat...
- Adhatnék tényleges okot a derék fájásnak - mondta és lassan közelebb hajolva rákapott Hercegnője ajkaira. Kikapta a meleg vízből a kezeit és párja arcát kétoldalt fogta, míg nyelvét vadul átdugta. Jin lehunyta szemeit és erősen belekapaszkodott a kád szélébe. Rosszallta, ahogy Jimin tenyerei olyan erőteljesen nyomják orcáit, de közben ezt az érzést kiegyensúlyozták a forró csókok, amiket megállás nélkül kapott.
Jiminen látszottak a gondolatai. Nem bír magával. Vagy a Hercegnőt húzza be magához a kádba vagy ô bukfencezik ki leteperve szerelmét a padlón. Könnyebbnek találta azt a megoldást, hogy ô száll ki a vízből. Így térdeit már meg is emelte, de amiért nem tudta a csókolózást abbahagyni, megcsúszott.
- J-Jimin!?
- Semmi - hadarta feleletét és azonnal visszafordult újra a nyelvével támadva.
- Á-Állj! - hátrált SeokJin. - Elég, Jimin!
A pajkos fiú leállt és az ajkaihoz nyúlt, ahol meleg nedvességet érzett, majd a Hercegnőre nézett;
- Ny-nyálas vagy - jelentette ki, ahogy észre vette a kiszökött nyálfonalakat Jin ajkai szélén. - K-Kívánod?
- D-Dehogy is! - emelkedett fel kipirulva. - Itt és most nem. Á-Állítsd le magad, Jimin - mondta és kiment a fürdőből, Jimint a kádba hagyva.
- Ha nem fogadok szót, rosszba leszünk?...
Jimin POV
Hercegnô azt mondta, hogy addig üljek itt a kádba, amíg ki nem gyógyulok a megfázásból. Szerintem már igazán jól vagyok...
Kiszálltam a kádból és törölközés közben az álltalam leeresztett vízet néztem, ahogy eltünik.
- Ahhh Kádban szeretkezés... Szép álom.
Kicsit... Kicsit tiszteletlen vagyok Jinnel? Végül is, arra használni, hogy kielégítsen, amikor akarom, az nem szép dolog. M-Muszáj azonnal bocsánatot kérnem tôle.
Határoztam el magam, majd gyorsan felkapkodtam magamra a ruháim. Az ajtó mellett már a villany kapcsolót kerestem a lámpaoltásért, mikor meghallottam JungKook ritkán használt, határozott hangját.
- Jin hyung, Jimin miatt van.
- De csak mostanság...
- Az mindegy, hogy most vagy késôbb. Folyamatosan veszítesz az önbizalmadból miatta.
- J-JungKook, ebbe nem kéne bele menned, jó?...Hagyjad... Inkább megmutatom, hogy hol vannak az karórába való elemek.
Az ajtónak döltem és hallottam, ahogy ellépkednek.Nem értem. JungKooknak nem az a problémája, hogy párosokba vagyunk a dormba? Ha az, akkor miért vesz ennyire figyelembe minket? Miattam veszít Jin az önbizalmából; Milyen hülye megfigyelés már ez?...
Bármikor rámászhatok JungKookra, mivel Jin azzal a feladattal bízott meg, hogy gondoskodjak a szórakoztatásáról. Így hát van mit mondanom a maknaenak, hogy miért várom a szobájába.
- Este tízkor akarsz engem szórakoztatni?
- Miért? Aludni akarsz?
- Ami azt illeti...
- Ahhh JungKook - sóhajtottam és tenyerembe csaptam. - Játszunk kérdez-feleleket. Gyors lesz. Első kérdés: Miért mész bele olyan dolgokba, amikhez nincs közöd és még hallani sem akarsz róluk?
- Tessék? Nem értem...
- Miért mondasz Hercegnőnek olyanokat, hogy miattam veszíti el az önbizalmát?
- Mert igaz - válaszolt ártatlanul nézve rám.
- Mi igaz?
- Jin hyung nagyon szomorúan nézett, mikor csak úgy kijött a fürdőből... Miattad! A te nevedet sóhajtotta. Megkérdeztem, hogy mi van? Menekül előled? Aztán csak úgy beszélgetésbe bonyolódtunk. Aki a szerelme elől menekül, ott valami probléma van. Azt kérdezed, hogy miért megyek bele olyan dolgokba, amikhez nincs közöm? Azért ha belegondolsz még is van. Nem is kevés. Csapattársak vagyunk és együtt élünk. Ezért nem akarom, hogy problémák legyenek a dormba. Elég Suga hyung.
- Mi van Suga hyunggal?
- Tudod ô...
S JungKook elmesélte, hogy Suga hyung mégis hogyan lopott el egy csókot RapMon hyungtól azon a kanapén,ahol én erőszakoskodtam Jin hercegnővel. Ez úgy szép másfél órába bele telt, de megérte, mert csupa érdekességeket mondott. Suga hyung mikre nem képes. Félne talán, ha kiderülne ez, vagy hidegvérrel kezelné?
- Hallod, nem lehet, hogy már le is feküdt vele?
- Nem tudom. Ezért is minden olyan problémás. Még a fejem is megfájdul tőle - húzta össze magát ülve az ágyon és fejét térdeire hajtotta.
- Ne törj le ilyen dolgok miatt - simogattam meg hátánál. - Amúgy jól elterelted a figyelmem arról, hogy megdorgálni jöttetek, amiért Jin hercegnőt olyan hülyeségekkel szekálod.
- Milyen hülyeségekkel?
- Hogy miattam veszít az önbizalmából!
- De hát az igaz.
Rácsaptam a fejére és megbántam, hogy az előbb még simogatni voltam képes a maknaenkat.
Éjfél lehetett talán már mikor betoppantam a hálószobámba. Jin betakarózva feküdt és aludt, de mikor kicsit megérintettem az arcánál ébredezni kezdett. Gondoltam, hogy csak félálomba van még, hiszen már nagyon hozzászoktunk az együtt alváshoz.
Hátrébb léptem, míg ô felülve a szemeit kezdte dörzsölgetni. A fürdőben elhatározott a bocsánat kérést meghajolva hangoztattam Hercegnőnek. Mivel nem igazán tudtam tömören és világosan megfogalmazni, hogy miért bocsásson meg, ezért csak lehunyt szemekkel szóltam hozzá;
- Bocsánatot szeretnék kérni!
Ennyit mondtam a meghajlással együtt, mire Jin kinevetett:
- Semmi sem történt, édes.
Ezt mondja, de tényleg ezt akarta mondani?...
Jin POV
Talán nem ezt kellett volna mondanom neki...
Általában tudom, mi jár a fejébe, de most olyan zavaros volt, hogy szerintem ô maga se tudta összeszedni a gondolatait. Neki sem volt világos, hogy miért kér bocsánatot.
Túlságosan meghatódtam ettől az aranyos meghajlástól. Szegénykémet kinevettem, de remélem tudja, hogy nem valami lenézés féléből tettem, hanem mert aranyos volt.
Mindezek után befeküdt mellém és karomat magához ölelve aludtunk el így éjfél után.
Reggel arra ébredtem, mint általában mindig, hogy nyálas a párnám saját magam miatt.
- Bár leszoknék erről - suttogtam és fel akartam kelni, de Jimin lábai megakadályoztak ebben, mivel összekulcsolta az enyéimmel.
Ébresztgetni kezdtem ôt, mire félálmomban megszólalt:
- Nem tudom... A tested vagy... a víz... a forró...bb...
Majd szemét elkezdte kinyitni.
- Töröld ki a perverz álmot a szemedből, édes - mondtam neki mosolyogva.
- M-Mi? - nézett fáradtan. - Nem a kádban voltuk az előbb?...
- Álom volt.
- Ehhhh - csalódott el és felült az ágyon, mire én is. - De majd egyszer ugye csináljuk a fürdőbe? - dőlt vállamnak.
Nem feleltem a kérdésére. Végül is jelentéktelen. Ha tényleg szeretné valahol és kedvesen, egyéb durvaság nélkül kezdeményez, akkor felőlem szabad. Ezt jól tudja ô is.
Még azt is tudja, hogy mennyire szeretem a csókjait, ennek ellenére soha sem kapok egy sima reggeli csókot.
Vállamról leemelte a fejét és kidugva nyelvét a nyakamhoz ért. Kicsit felnéztem a plafon felé, és résnyire nyitott ajkaim remegni kezdtek, de testem nyugodtan, egyéb reakció nélkül fogadta Jimin érintéseit. Apró levegőket vettem, miközben egyet sem mertem nyelni. Szerelmem a nyakam csókolgatásába merült és én készségesen hagytam vágyai kibontakozásban. Benyúlt kis kezeivel a pizsama pólóm alá, hogy mindenhol végig simítson, ahol csak kívánt engem, eközben én csak a takarómat markolásztam.
- Olyan finom illatod van - állt le Jimin és tisztán éreztem kicsinyke, de annál inkább forró leheleteit. Gyorsan doboghat a szíve.
- Jimin... - szóltam és elengedtem a takarót, csak hogy átölelhessem ôt. - Szeretlek...
- Mindent szeretek benne, Hercegnő - mondta ô is és arcát a nyakamba fúrta. - Nem túlzok - tette hozzá és újra csókolgatni kezdte a hozzám tartozó részeket. Parányi nyögéseket hozott ki belőlem, ahogy az érzékenyebb fülem tővére tévedt. Már nyüszítés szerű hangok is felszöktek hangszálaimtól, amiért olyan szokásos kényelemmel szorított magához. Néha-néha elhomályosult a világ a fél sötét szobában. Az ablakot kezdtem el nézni a remegő pilláimmal. A redőny eltakarta a kinti időt, de meglátszott, hogy oda kint hét ágra süt a nap és nagyon jó idő van. Méghozzá tökéletes.
- Jimin... - szólaltam meg ismét, mire ô hümmögve kérdezte, hogy mit szeretnék. - Ablakot kéne takarítani.
- He!?
- J-Jó idő van. Letörülhetnénk őket.
- Jin hyung... - nevetett enyhe gúnnyal Jimin. - Hyung. Hyung. Hyung-hyung. Jiiiin hyuuung.
A rangidős csak sóhajtani tudott párja viccelődésén, majd elmosolyodott:
- Igen, szerelmem?
Ezzel a megszólítással és magas, kedves hangsúllyal el is hallgattatta az eddig játszadozó náthást, aki tovább ült mozdulatlanul, hogy a haját samponnal habosítsák.
- Kezd lenőni a hajad színe. Szólj majd a menedzsershiinek.
- Nem is tudtam, hogy neked nem tetszik az eredeti hajszínem...
- Huh? N-Nem, nem azt mondtam.
- Hja, akkor csak hyungoskodsz chô... - s újra elhallgatott egy hosszabb ideig. - Gyere be mellém...
- Nem.
- Hé! Ez túl határozott volt! SeokJin... - térdelt fel a kádban és egymás szemébe néztek.
- Már attól is megfájdul a derekam, hogy látom a gondolataidat...
- Adhatnék tényleges okot a derék fájásnak - mondta és lassan közelebb hajolva rákapott Hercegnője ajkaira. Kikapta a meleg vízből a kezeit és párja arcát kétoldalt fogta, míg nyelvét vadul átdugta. Jin lehunyta szemeit és erősen belekapaszkodott a kád szélébe. Rosszallta, ahogy Jimin tenyerei olyan erőteljesen nyomják orcáit, de közben ezt az érzést kiegyensúlyozták a forró csókok, amiket megállás nélkül kapott.
Jiminen látszottak a gondolatai. Nem bír magával. Vagy a Hercegnőt húzza be magához a kádba vagy ô bukfencezik ki leteperve szerelmét a padlón. Könnyebbnek találta azt a megoldást, hogy ô száll ki a vízből. Így térdeit már meg is emelte, de amiért nem tudta a csókolózást abbahagyni, megcsúszott.
- J-Jimin!?
- Semmi - hadarta feleletét és azonnal visszafordult újra a nyelvével támadva.
- Á-Állj! - hátrált SeokJin. - Elég, Jimin!
A pajkos fiú leállt és az ajkaihoz nyúlt, ahol meleg nedvességet érzett, majd a Hercegnőre nézett;
- Ny-nyálas vagy - jelentette ki, ahogy észre vette a kiszökött nyálfonalakat Jin ajkai szélén. - K-Kívánod?
- D-Dehogy is! - emelkedett fel kipirulva. - Itt és most nem. Á-Állítsd le magad, Jimin - mondta és kiment a fürdőből, Jimint a kádba hagyva.
- Ha nem fogadok szót, rosszba leszünk?...
Jimin POV
Hercegnô azt mondta, hogy addig üljek itt a kádba, amíg ki nem gyógyulok a megfázásból. Szerintem már igazán jól vagyok...
Kiszálltam a kádból és törölközés közben az álltalam leeresztett vízet néztem, ahogy eltünik.
- Ahhh Kádban szeretkezés... Szép álom.
Kicsit... Kicsit tiszteletlen vagyok Jinnel? Végül is, arra használni, hogy kielégítsen, amikor akarom, az nem szép dolog. M-Muszáj azonnal bocsánatot kérnem tôle.
Határoztam el magam, majd gyorsan felkapkodtam magamra a ruháim. Az ajtó mellett már a villany kapcsolót kerestem a lámpaoltásért, mikor meghallottam JungKook ritkán használt, határozott hangját.
- Jin hyung, Jimin miatt van.
- De csak mostanság...
- Az mindegy, hogy most vagy késôbb. Folyamatosan veszítesz az önbizalmadból miatta.
- J-JungKook, ebbe nem kéne bele menned, jó?...Hagyjad... Inkább megmutatom, hogy hol vannak az karórába való elemek.
Az ajtónak döltem és hallottam, ahogy ellépkednek.Nem értem. JungKooknak nem az a problémája, hogy párosokba vagyunk a dormba? Ha az, akkor miért vesz ennyire figyelembe minket? Miattam veszít Jin az önbizalmából; Milyen hülye megfigyelés már ez?...
Bármikor rámászhatok JungKookra, mivel Jin azzal a feladattal bízott meg, hogy gondoskodjak a szórakoztatásáról. Így hát van mit mondanom a maknaenak, hogy miért várom a szobájába.
- Este tízkor akarsz engem szórakoztatni?
- Miért? Aludni akarsz?
- Ami azt illeti...
- Ahhh JungKook - sóhajtottam és tenyerembe csaptam. - Játszunk kérdez-feleleket. Gyors lesz. Első kérdés: Miért mész bele olyan dolgokba, amikhez nincs közöd és még hallani sem akarsz róluk?
- Tessék? Nem értem...
- Miért mondasz Hercegnőnek olyanokat, hogy miattam veszíti el az önbizalmát?
- Mert igaz - válaszolt ártatlanul nézve rám.
- Mi igaz?
- Jin hyung nagyon szomorúan nézett, mikor csak úgy kijött a fürdőből... Miattad! A te nevedet sóhajtotta. Megkérdeztem, hogy mi van? Menekül előled? Aztán csak úgy beszélgetésbe bonyolódtunk. Aki a szerelme elől menekül, ott valami probléma van. Azt kérdezed, hogy miért megyek bele olyan dolgokba, amikhez nincs közöm? Azért ha belegondolsz még is van. Nem is kevés. Csapattársak vagyunk és együtt élünk. Ezért nem akarom, hogy problémák legyenek a dormba. Elég Suga hyung.
- Mi van Suga hyunggal?
- Tudod ô...
S JungKook elmesélte, hogy Suga hyung mégis hogyan lopott el egy csókot RapMon hyungtól azon a kanapén,ahol én erőszakoskodtam Jin hercegnővel. Ez úgy szép másfél órába bele telt, de megérte, mert csupa érdekességeket mondott. Suga hyung mikre nem képes. Félne talán, ha kiderülne ez, vagy hidegvérrel kezelné?
- Hallod, nem lehet, hogy már le is feküdt vele?
- Nem tudom. Ezért is minden olyan problémás. Még a fejem is megfájdul tőle - húzta össze magát ülve az ágyon és fejét térdeire hajtotta.
- Ne törj le ilyen dolgok miatt - simogattam meg hátánál. - Amúgy jól elterelted a figyelmem arról, hogy megdorgálni jöttetek, amiért Jin hercegnőt olyan hülyeségekkel szekálod.
- Milyen hülyeségekkel?
- Hogy miattam veszít az önbizalmából!
- De hát az igaz.
Rácsaptam a fejére és megbántam, hogy az előbb még simogatni voltam képes a maknaenkat.
Éjfél lehetett talán már mikor betoppantam a hálószobámba. Jin betakarózva feküdt és aludt, de mikor kicsit megérintettem az arcánál ébredezni kezdett. Gondoltam, hogy csak félálomba van még, hiszen már nagyon hozzászoktunk az együtt alváshoz.
Hátrébb léptem, míg ô felülve a szemeit kezdte dörzsölgetni. A fürdőben elhatározott a bocsánat kérést meghajolva hangoztattam Hercegnőnek. Mivel nem igazán tudtam tömören és világosan megfogalmazni, hogy miért bocsásson meg, ezért csak lehunyt szemekkel szóltam hozzá;
- Bocsánatot szeretnék kérni!
Ennyit mondtam a meghajlással együtt, mire Jin kinevetett:
- Semmi sem történt, édes.
Ezt mondja, de tényleg ezt akarta mondani?...
Jin POV
Talán nem ezt kellett volna mondanom neki...
Általában tudom, mi jár a fejébe, de most olyan zavaros volt, hogy szerintem ô maga se tudta összeszedni a gondolatait. Neki sem volt világos, hogy miért kér bocsánatot.
Túlságosan meghatódtam ettől az aranyos meghajlástól. Szegénykémet kinevettem, de remélem tudja, hogy nem valami lenézés féléből tettem, hanem mert aranyos volt.
Mindezek után befeküdt mellém és karomat magához ölelve aludtunk el így éjfél után.
Reggel arra ébredtem, mint általában mindig, hogy nyálas a párnám saját magam miatt.
- Bár leszoknék erről - suttogtam és fel akartam kelni, de Jimin lábai megakadályoztak ebben, mivel összekulcsolta az enyéimmel.
Ébresztgetni kezdtem ôt, mire félálmomban megszólalt:
- Nem tudom... A tested vagy... a víz... a forró...bb...
Majd szemét elkezdte kinyitni.
- Töröld ki a perverz álmot a szemedből, édes - mondtam neki mosolyogva.
- M-Mi? - nézett fáradtan. - Nem a kádban voltuk az előbb?...
- Álom volt.
- Ehhhh - csalódott el és felült az ágyon, mire én is. - De majd egyszer ugye csináljuk a fürdőbe? - dőlt vállamnak.
Nem feleltem a kérdésére. Végül is jelentéktelen. Ha tényleg szeretné valahol és kedvesen, egyéb durvaság nélkül kezdeményez, akkor felőlem szabad. Ezt jól tudja ô is.
Még azt is tudja, hogy mennyire szeretem a csókjait, ennek ellenére soha sem kapok egy sima reggeli csókot.
Vállamról leemelte a fejét és kidugva nyelvét a nyakamhoz ért. Kicsit felnéztem a plafon felé, és résnyire nyitott ajkaim remegni kezdtek, de testem nyugodtan, egyéb reakció nélkül fogadta Jimin érintéseit. Apró levegőket vettem, miközben egyet sem mertem nyelni. Szerelmem a nyakam csókolgatásába merült és én készségesen hagytam vágyai kibontakozásban. Benyúlt kis kezeivel a pizsama pólóm alá, hogy mindenhol végig simítson, ahol csak kívánt engem, eközben én csak a takarómat markolásztam.
- Olyan finom illatod van - állt le Jimin és tisztán éreztem kicsinyke, de annál inkább forró leheleteit. Gyorsan doboghat a szíve.
- Jimin... - szóltam és elengedtem a takarót, csak hogy átölelhessem ôt. - Szeretlek...
- Mindent szeretek benne, Hercegnő - mondta ô is és arcát a nyakamba fúrta. - Nem túlzok - tette hozzá és újra csókolgatni kezdte a hozzám tartozó részeket. Parányi nyögéseket hozott ki belőlem, ahogy az érzékenyebb fülem tővére tévedt. Már nyüszítés szerű hangok is felszöktek hangszálaimtól, amiért olyan szokásos kényelemmel szorított magához. Néha-néha elhomályosult a világ a fél sötét szobában. Az ablakot kezdtem el nézni a remegő pilláimmal. A redőny eltakarta a kinti időt, de meglátszott, hogy oda kint hét ágra süt a nap és nagyon jó idő van. Méghozzá tökéletes.
- Jimin... - szólaltam meg ismét, mire ô hümmögve kérdezte, hogy mit szeretnék. - Ablakot kéne takarítani.
- He!?
- J-Jó idő van. Letörülhetnénk őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése