35 BTS: Nem tudni

V POV

Nagyon későn aludtam el, ami miatt sok minden tehet. Először is ott van, hogy J-Hope mellett lehettem a többiek társaságában és nyugodtan foghattuk egymást kezét, csak Jimin szólt be, de elnéztük, mert tényleg jó érzés volt, hogy egész végig összeértek a tenyereink. A másik dolog, amiért sokáig fent voltam, az Suga hyung drámázása volt. Nem...Nem kiabált, se nem kapott sírógörcsöt, meg ilyesmik, hanem csak Jimint szekálta mérsékelt hangerővel és folyamatos kijelentésekkel, hogy soha sem feküdne le egy férfival, soha sem érne úgy hozzá RapMon hyunghoz, sôt nem érez egy fiú iránt se vonzalmat. Ezeket hallgattam én, meg azok is akik még nem aludtak. Őszintén szólva, érdekelt, hogy miért jutott ilyen Jimin eszébe. Suga hyung és RapMon hyung? Azért egy kicsit fura lenne... Továbbá az érdekelt, hogy RapMon hyung elaludt-e Suga hyung drámázása közben vagy végig hallgatta. Kíváncsiságom miatt már úgy határoztam, előre mászok, hogy megnézzem a leaderünket, de meggondoltam magam, mikor Suga hyung lecsendesült, és helyette Jin hyung hangját hallottam meg. Tényleg nem tudom, ki volt akkor még ébren rajtam kívül, és hogy azok közül kinek az arcára szökött rá a pír, de az enyémre biztosan, hiszen kétszer is lehetett hallani, ahogy Jin hyung felnyög. Biztos Jimin csinálhatott valamit, de nem akartam igazából megtudni, sôt látni se, hallani se, ezért jobban megszorítottam J-Hope kezét és óvatosan fészkelődtem felé haladva, hogy az ô aurájában kényelmesen aludjak el. Két ajtó nyikorgás után már elbóbiskoltam.
Reggel is Jin hyung hangját kellett meghallanom, de hála most nem nyögdécselt. Helyette arra ébredtem, hogy dühösen hajtogatja Jimin nevét, majd kiszalad a fiúval.
- Mi van itt?... - ásított Hoseok és mellhasamra emelte a fejét. Erre én elkezdtem csikizni ôt a nyakánál, amire felugrott. - N-N-Nee... Még alszok! Ez gonoszság - nevetett, mire a mellettem ülő JungKook is beszállt a játékba. Ketten együtt a hasánál kínoztuk ôt, mire levettem Hoseok pólóját. - Héé! Add vissza! - kapott kezem után, de nem sikerült visszaszereznie, mert elfutottam a szobám sarkába.
- Kell? - kérdeztem vigyorral az arcomon. Egy párnát ragadott magához, majd felém dobta. Majd még egyet, ahogy az ajtó felé rohantam, de azt pont Jin hyung kapta, amiért időzítve nyitott be.
- Aaaa bocs, Hercegnő! Nem téged akartalak - futott Hoseok bocsánatot kérve, majd ugyan azt a párnát hajította felém és ismételte az utasítását: - T-TaeHyung, add vissza a pólóm!
- JungKooknál! - mondtam és a maknae fejére dobtam.
- Hé!... - fintorgott igazán vicces arccal, ami csak úgy vált nevetségesebbé, hogy Hoseok most hozzá vágta a nagy párnáját. - Hé!
- Rosszul csináljátok. Ezt matraccal kell - szólt Jimin. Ahhoz képest, hogy Jin dühösen ráncigálta ôt el, most mindketten normálisan viselkednek.
- TaeHyung... - hallottam meg az öcsém hangját az ajtóból. - Itt a bevásárló lista.
- Nekem!?... - kérdeztem és oda akartam menni hozzá, de J-Hope megfogott, hogy bosszúból ô is megcsikizzen. Az ágyra dobtam magam, de akkor sem hagyta abba. - Váá elég már - nevettem hangosan kicsit könnyes szemekkel. A hajam összeborzolása után ott is hagyott az ágyon J-Hope és eltűnt, úgy ahogy Jimin és Jin hyung is, az öcsémet nem is említve. Rendesen felszívódtak.
Én már normálisan fel voltam öltözve és apuval voltam a földszinten, mire az ablakból észre vettem, hogy az egyik eltűnt társam, aki történetesen Hoseok volt, az anyukámmal éppen a grillsütőnket szerelik össze. Kisiettem hozzájuk és már meg is ragadtam a húscsipeszt.
- Nyugi, TaeHyung. Jin hyung még nem érkezett meg a hozzávalókkal.
Szóval vásárolni ment... Jiminnel együtt? Ugye tervezik, hogy visszajönnek!?
Nem kellett megismételnem magamban a kérdésem, mert egy csurom vizes Jin hyungot pillantottam meg, ahogy közeledik. Távol tartotta magától a szatyrokat, így azok végül nem lettek vizesek. Viszont Jin hyung a fehér pólója miatt olyan volt, mintha nem is lenne rajta felül semmi. Hoseok rohant oda hozzá, hogy mi történt.
- Csak Jimin megtalálta a kerti slagot...
- Jimin! - kiáltott Hoseok. - Engedély nélkül használod a kerti dolgokat!?
- Nyugi - kiáltott vissza. - V húga megengedte!
Mindenesetre neki kezdhettünk a sütéshez, de nem igazán engedtek engem közel. Jin hyung, Anyu és Jimin volt, akik csinálták az illatos ebédet. Hoseok addig gondoskodott róla, hogy ne unatkozzak és befogott teríteni... Amíg én a tányérokat hordtam ide-oda, Suga hyung a ház árnyékába ült és telefonozott, JungKook vetkőzésnek eredt, majd próbálta saját maga bekenni magát napkrémmel, végül Jimin segített neki, de utána azonnal le is slagozta ôt is, amiből RapMon hyung meg én is kaptam.
- Ha vizes leszek miattad, lenyeletem veled a slagot - szólalt meg Suga hyung gyilkosan nézve Jiminre.

Utána már azon vettem észre magam, hogy tömöm magamba az elém rakott ételeket a többiekkel egy asztalnál ülve.
- Ahhh erős! - kaptam a számhoz, majd azonnal könnyek szöktek ki a szememből és Hoseok felé fordultam. - Valami... nagyon erős - lihegtem, majd nyöszörögni kezdtem. Egyszerre olyan sok dolgot vettem a számba, hogy nem tudtam eldönti, mi lehet olyan pokoli erős, ami kicsípi a számat. Egyre jobban a mellettem ülőre dőltem. Nem szoktam így szenvedni, de ez valami nagyon durva...
Hoseok azonnal megragadta a kezem és bementünk a házba. A könnyeimtől nem is láttam igazán, merre vezet, de a mélyhűtő vonalait ismertem fel magam előtt, majd valami hideg ért a számhoz, amit be is kaptam.
- Mit ettél? - kérdezte Hoseok és ujjaival a szemem cseppjeit törölgette le szép lassan, aztán rátért az arcom simogatására. Közben én rendesen forgattam a nyelvem körül a jégkockát, amit az előbb bekaptam.
- Vajamit - nyüszítettem és megfogtam a kezét, amivel cirógatott.
- Asszem' az apukád csalamádéja volt.
- Vot' vajami szép sárga paprika, ami csalamádés vot... - kezdtem dörzsölgetni a szemeimet.
Minek a felnőtteknek ilyenekkel szétégetni a gyomrukat? Ahhh nem hiszem el. Ilyen hisztit kellett levágom... Szégyen. Szerintem még az öcsém is kinevetett. Ez rémes... A francba... Leégettem magam a családom és többiek előtt. Nem akarok vissza menni. Inkább... Inkább nem eszek többet.
Elkeseredett kedvemmel együtt öleltem magamhoz szorosan Hoseokot, és kértem:
- Maradj velem.
Nem szép dolog tőlem, hogy nem hagyom vissza menni enni, de most szükségem van rá. Vele akarok maradni itt a konyhába, vagy akár hol, csak egyedül vele.
Hoseok gyengéden viszonozta az ölelésemet, és hallottam, ahogy azt suttogja, milyen hülye vagyok. Nevetett és fejemet vállára hajtotta.
- Sajnálom...
- Nem, semmi - felelt és simogatni kezdett a hátamnál. - Csíp még? Rossz?
- Nagyon - válaszoltam tömören. A számba már elolvadt a jégkocka, de nem éreztem javulást. - Nagyon... - ismételtem suttogva.
- Hol vagy TaeHyung? - hallottam öcsém hangját, de nem akartam, hogy bejöjjön ide hozzánk, nem akartam emiatt elengedni Hoseokot, ezért azonnal visszakiabáltam neki;
- Hagyjál! Haldoklom! Egyetek Hoseok és én nélkülem.
Ahogy hallottam a lépteit kifelé menni, a karjaimat felhúztam Hoseok nyaka köré;
- Menjünk fel... - kértem. Nem akartam, hogy mások is betoppanjak itt a földszinten.
Fent befeküdtem az ágyamba és még mindig éreztem a csalamádé csípős ízét minden egyes lélegzetemnél.
- Kipusztulok...
- Szeretnéd, hogy csináljak valamit, TaeHyung?... - kérdezte Hoseok, miközben felmászott mellém. Nagyon bizonytalanul mondta, de nem tudom miért...
- Szerinted mit szeretnék? - kérdeztem én, mire az egyik lábamat felemeltem és magam felé löktem ôt a fenekénél. - Azt szeretném, hogy el vedd a figyelmem a szenvedésről... - túrtam finoman hajába, majd átöleltem ôt a tarkójánál.
Láttam Hoseokon, hogy félve néz rám, de még is maga alá kezdett húzni. Biztatásul lábaimmal átkulcsoltam csípőénél, aminek meglett az eredménye és szemeit lehunyva ajkaimra hajolt.
Nem érdekeltek, hogy mellettem JungKook cuccai voltak, sem a földön heverő ruhák se a táskák. Nem érdekelt, hogy a csapattagjaim közül bárki is ránk nyithat okkal.
Csak arra figyeltem, hogy felfogjam a dolgokat, amik most körülöttem történtek, amiket Hoseok irányított.
- N-Nem bírom - szakította meg a csókolózást és alsó felével rám nehezült, majd egyenletesen kezdett dörzsölődni hozzám. - Nem akarom ezt csinálni, TaeHyung, de...
- Mi az, hogy nem akarod csinálni? - kérdeztem rá.
- Jiminnek igaza van - felelt halkan. - Ha veled vagyok, rád akarok ugrani, meg le akarlak fektetni. Nem akarok ilyen perverz dolgokra gondolni mindig, de... Nem megy a változás...
- Nem kell változnod!
- TaeHyung?...
- Hm? - néztem szemeibe.
- Neked jó ez így?... Hogy ilyen vagyok melletted?...
- Én szeretlek.
Milyen hülyeségeken gondolkodik már megint? Úgy szeretem ôt, ahogy van. Nem így a normális?...
Hoseok lesimított a karomon, majd a pólóm alá nyúlt. Arca halvány árnyalatokban, de vörös volt.
- Most mit csináljak? - kezdett el kuncogni. - Olyan aranyos vagy, hogy nem vagyok képes bírni magammal.
- Téged az érzés éget, engem a csalamádé... Asszem' muszáj lehűtenünk magunkat - mondtam és ügyesen levettem róla a pólóját, majd ô is az enyémet.
Hoseok erősen magához szorított és az általa kezdett heves csókokban kezdtem elfelejteni a számban lévő csípős érzést. Nyelvünk összekulcsolódott hol belül, hol a levegőben. Minden mozgásába követtem ôt. A testemet cirógatták az ujjai, de olyan lassan és gyöngéden, hogy képes lettem volna elolvadni.
Addig ölelkeztünk, amíg meg nem éreztük a határt. Azt a határt, ami mögött már vadabbra fordulnának az érintéseink és hangszálaim remegve segítenének nekem hangot adni az élvezet hevében.
- K-Kicsit leizzadtam - köszörülte meg a torkát és hagyat feküdt mellettem.
- Megyünk fürdeni? - kérdeztem, mire Suga hyung nyitott be hozzánk;
- Hát itt voltatok...
- Hja, felső nélkül az ágyon. Én mondtam, hogy nem kell zavarni őket - mosolygott Jimin és Jin hyunggal együtt lépet be az ajtón.

Nem különösebben érdekelt más dolog, csak az, hogy Hoseokkal elmenjünk fürdeni. Már megszoktam az együtt mosakodást. Szeretem, mikor hátulról olyan kényelmesen átölel a kádban, hogy képes vagyok elszunyókálni.
- Ha elmentek fürdeni, kérlek, ne egyesével menjetek, mert akkor az utolsóknak lehet nem marad meleg víz - mondta nekünk édesanyám, mire a fiúk azon kezdtek el tárgyalni, hogy JungKook kivel menjen fürdeni.
- Mehet NamJoon hyunggal... Én egész végig árnyékban voltam. Nem muszáj lefürödnöm - hangzott Suga hyungtól.
- JungKook, ha szeretnél gyere velem - ajánlotta fel Jin hyung, de a maknae arcán nem igazán látszott, hogy szeretne vele és Jiminnel együtt fürdeni.
- Ha szeretne, mehet Hoseokékkal is - tette hozzá Jimin is a gondolatát a tárgyaláshoz.
- A-Akkor asszem' V hyunggal és J-Hope hyunggal meg leszek - döntötte el.
Nem keseredtem el, hogy így lett, mert jól szórakoztunk hárman. JungKook kicsit szégyenlős volt előttünk, annak ellenére, hogy direkt felhabosítottuk a vizet. A kád csücskében mosakodott háttal nekünk, de ha szappanbuborékokat fújdogáltunk egymásnak vagy, ha meg kellett csikizni Hoseokot azonnal benne volt a játékban. Ô volt az, aki elsőnek ki szállt a kádból, hogy felöltözzön. Utoljára még habszakállt tett magára, majd kiment a fürdőszobából és RapMon hyung pólójába törölte az arcát, amiért ô jött vele szembe először.
- Mióta nem borotválkoztál? - tett megjegyzést RapMon hyung és összekócolta a maknaenk haját. Majd megkértem egyiküket hangosan, hogy csukják vissza az ajtót, mert Valaki elfelejtette.
- JungKooknak sem kicsi...
- Hoseok! Ilyen perverzet mondani! - nevettem ki és lefröcsköltem ôt, mire magához húzott és átölelve megcsókolt.
Annyira gyorsan tette, hogy a szememet sem volt időm lehunyni.
- Szeretlek - mondta nekem suttogva és belebújt a nyakamba a kezemet megfogva.
Így maradtunk egészen addig, amíg meg nem untuk a kádban ücsörgést.
Pizsamába öltöztünk és én azonnal befeküdtem az ágyamba. Nem igazán tudom, hogy mitől lettem ennyire fáradt... Még a Nap se mente le, mégis annyira elnehezültem, hogy észre vettem, alszok.
Egy óra telhetett el, vagy kettő, mikor arra nyitottam ki a szemeim, hogy sürgés-forgás van körülöttem. JungKook mellettem ült ijedten előre nézve, Hoseok meg felpattant mellőlem az ágyról. Figyeltem, hogy merre siet, majd azt vettem észre a fél sötétben, hogy valaki a karjaiban hozzá be Jin hyungot a szobába. Nem tudom mi történt.