36 BTS: Dicséret

SeokJin az első reggelén szokatlannak tartotta a falusi madarak hangos csipogását. Ugyanakkor azt is, hogy kényelemtelenül aludt. Nem értette miért. Lehet, hogy túl sokat pihent előző nap? Megmentette V gyerekkori barátját egy bicikli baleset elől, de ezen kívül nem aktívkodott semmiben. Csak kevés energiája lenne?
- Olyan... Furán érzem magam - nyújtózkodott ki egy kicsit karjaival.
- Mi az, Jin hyung? - ült fel JungKook az ágyon.
- Nem tudom, de valami... - nézett magán végig. Párja félig rajta feküdt, így nehezen tudta lehúzni magáról az agyon gyűrt takarót. Ahogy lenézett, egyből észrevette, hogy nadrágja le van húzva és lába közti szerve Jimin ujjai közt áll megkeményedve. - B-Basszus... Ez, hogy?...
- Mi a baj!? - mászott közelebb JungKook.
- N-Ne nézz ide! Csak egy kis probléma lépett fel... Olyan testi probléma  - köszörülte meg a torkát, mire JungKook megértette ôt. Jin sürgősen ébresztgetni kezdte Jimint. A nevét hajtogatta egyre dühösebb hangsúllyal. Ennek hatására a szobában lévő összes  tag ébredezni kezdett. - Azonnal mond el, hogy mit tettél velem - csikorgatta meg kicsit a fogait és a fiú arcába csípet.
Jimin kinyitotta a szemeit és mindkét keze segítségével fel emelkedett Jinrôl. A Hercegnő felhúzta magára a nadrágját és párja kezét megragadva siettek ki a hálóval szemben lévő fürdőszobába.
- Jimin, mit csináltál velem!? - nézett nagyon mérgesen az ébredezőre.
- Veled? Este? Hmmm sok mindent - nevette el magát, miközben a szemeit dörzsölgette.
- Ez nem vicces! Nekem nem szokott ilyen problémám lenni - mutatott lefelé ujjával.
- Ne húzd fel magad - fogta meg Hercegnője kezeit. - Csak kicsit megérintgettelek itt - nyúlt a füléhez Jinnek, aki lejjebb hajtotta a fejét. - És itt - nyalt fel a nyakán. - És persze megcsókoltalak itt - állt lábujjhegyre és finoman birtokba vette szerelme ajkait. - Egész éjjel unatkoztam. Érted, nem? Suga hyung szitkozódását kellett hallgatnom, amiért meg mertem említeni, hogy RapMon hyunggal szívesen lefeküdne. És az volt a nagy problémája, hogy ezt RapMon hyung is hallotta. Persze a leaderünk nem vett engem komolyan és elaludt, de Suga hyung akkor is... ahhh. I-Ideges voltam és... csináltam dolgokat... Még fel is nyögtél, de úgy látszik nem emlékszel...
- Ugye nem értél hozzám úgy?...
- Ömm hát - lépet el és elfordította a fejét.
Jin gyanút fogott benne és szuggerálva nézte ôt, hogy árulja el, mit tett, amitől merevedést okozott neki.
- Cs-csak úgy... - suttogta, majd felemelte az egyik ujját, mellé a másikat és a levegőben mozgatni kezdte, apró köröket leírva vele.
- K-Komoly!? - riadt meg Jin és a fenekéhez kapott. - És én nem éreztem?...
- F-Felnyögtél...
- Nem is gondoltál arra, hogy nekem ez fáj?...
- B-Bocsánat...
- M-Meddig élvezkedtél így? - túrta fel a haját és leült a lehajtott wc ülőkére, a másik kezével óvatosan a méretéhez nyúlva.
- Amíg a Nap fel nem kelt?... - mosolyodott el Jimin.
- Akkor keveset aludhattál...
- Igen. De van energiám, hogy segítsek könnyíteni ezen - térdelt be Jin lába közé és megérintette a problémás testrészt.
- Kösz, de nem kell.
- M-Magadnak fogod?...
- Dehogy - nevetett. - Nem fogok vele semmit se csinálni. Nem akarok piszkos gondolatokat a fejembe, csak, hogy elélvezzek a saját kezem alatt.
- Épp ezért mondtam, hogy van energiám segíteni neked.
- Nem kell. Hagyom és majd csak elmúlik.
- Komolyan ilyen könnyű neked?
- Ühüm. Főzés közben például azonnal elmúlik - dicsekedett, látva Jimin ámult arcát.

A szobába visszatérve Jint egy hatalmas párna vágta fejbe.
- Aaaa bocs, Hercegnő! Nem téged akartalak - sietett a párnáért felsőrész nélkül Hoseok, majd újra eldobta. - T-TaeHyung, add vissza a pólóm!
- JungKooknál! - mondta és a maknae fejére dobta.
- Hé!... - fintorgott, majd Hoseok vágott hozzá egy párnát. - Hé!
- Rosszul csináljátok. Ezt matraccal kell - szólt Jimin és elkezdte rángatni a fekhelyüket, de Suga és RapMon még mindig rajta ült.
- TaeHyung... - dugta be a fejét V öccse az ajtóban, Jin hónalja alatt. - Itt a bevásárló lista.
- Nekem!?...
- Én is elmehetek érte, nem? - mosolygott Jin és kezébe vette a papírcetlit.
- Akkor én is megyek - jelentette ki Jimin, és hamar készülődni kezdtek.

Jimin POV

Hoseok nagyon otthonosan mozog itt. Ô mutatta meg nekünk, hogy merre menjünk a bolt felé.
Az úton egész végig Jin kezét foghattam, de visszafelé már nem, mert annyi dolgot felvásároltunk. Nekem négy szatyrot kellett vinni, míg neki két kisebbet. Délre értünk vissza, pont mikor legfeljebb van a Nap.
- Jin! - tettem le gyorsan a súlyos dolgokat, és a kapu mellett megengedtem a slagot. Előbbi szólításomra Hercegnő szép lassan hátra fordult, mire én egy gyönyörű ívben lelocsoltam ôt. Tiszta fehér pólóját rendesen eláztattam, ezért átlátszóvá vált a felsője. Egyből kiszúrtam a kulcscsontja alatt az esti játszadozásom nyomát.
- Azt a foltot te csináltad neki?
- Huh? Tessék? - néztem magam mellé hirtelen V húgára.
- Azt ott a testén - mutatta.
- Ja, hát... Aham - kuncogtam. - Amúgy sajnálom, hogy használtam engedély nélkül - nyújtottam át neki a slagot.
- Nem. Használhatod, nyugodtan.
Mire visszafordulta Jin felé, már nem állt ott csurom vizesen, hanem a ház sarkán befordulva eltűnt. Hoseok kiabálását hallottam, hogy engedély nélkül használom a kerti dolgokat, de szívta, mert V húga megengedte, szóval egy-null az én javamra. Aztán gyorsan csatlakoztam az én elázott Hercegnőmhöz, hogy elkezdjük a grillezést. Jin mindent egyedül akart csinálni, míg Vt is elkergette maga mellől, csak az anyukát és engem nem tudott. Közöltem vele, hogy én itt fogok vele lenni, akár tetszik neki, akár nem.
- Akkor segíthetsz, és hozd ki a fűszereket.
A többiek úgy láttam terítettek, szóval nem bántam, hogy én is dolgozok egy kicsit az ebédért. Ott álltam végig Jin mellett és amiket kért, azokat mindig szorgosan adtam is oda. Néha persze elfogott a játszani vágy és akik nem dolgoztak, fogtam a slagot , hogy adjak nekik, legyen mivel törődniük. Nem sokáig szekáltam így JungKookkiet. Suga hyung meg nem is engedte, hogy lelocsoljam, ô egész végig a ház árnyékába növesztette a fenekét. Én hozzá képest aranyat érek Jin mellett.
- Nincs itt túl meleg? - kérdeztem aggódóan, miután megpusziltam dolgos párom szája szélét.
- Meg vagyok, köszönöm.
- Akinek ilyen kitűnő segítsége van, csak jól érezheti magát - szólt hozzám V anyukája. - Igazán jó dolog, hogy a munkátokon kívül is jóban vagytok.
- E-Ez természetes, nem? - pirultam el a dicsérettől, közben Jin a sütésre koncentrált, de láttam, hogy nagyon boldogan mosolyog.
- Ti ketten aranyosak vagytok, főleg ahogy SeokJinért aggódsz.
N-Nem tudok mit mondani... Egy felnőtt dicsért meg azért, amiért törődök a szerelmemmel. Még aranyosnak is nevezett minket. M-Mit kell ilyenkor csinálni? Elolvadhatok a büszkeségtől?
Mielőtt elöntött volna a felhőtlen jókedv, kizökkentettek belőle azzal, hogy lehet leülni enni.
Jin megint csak nem evet sokat, de jó volt nézni, hogy élvezettel eszi, amit ô készített. Aki folyamatosan tömte magába az ételt, az V volt. Porul is járt emiatt, mert megfájdult valami, lehet, hogy a hasa, nem tudom, csak Hoseok szépen berángatta ôt a házba.
- Nézd meg, mi történt TaeHyunggal - mondta egy idô után az apuka V öccsének, aki már ment is, de én szintén utána, mert gondoltam, hogy Hoseok valami olyasmit csinál.
Nem voltam elég gyors, de mikor én is beértem a házba, V maga küldte el az öccsét. Nem is kellettem ide.
Mire visszaértem V lány barátja is ott volt, Jin előtt állt és valamit nagyon sírva makogott.
- A ház előtt van az a fa, arra mászott fel. Csak két napja kaptam, még a nevét hajtogatva sem tudom onnan leszedni--
- Nyugi - nevetett Jin és felállt a székéből. - Egy macskát simán le lehet szedni egy fáról - paskolta meg a lány fejét. - Felmászok érte.
- Miért a hercegnőnek kell hercegnek lennie? - kérdezte Suga hyung. - Jin hyung, tudsz fára mászni?...
- TaeHyung oppa tud... Ô hol van? - nézet körbe a lány, mire V apja intett, hogy nincs itt és mondta;
- Én megpróbálhatok valamit. Mi lenne, ha dobálnánk a macskát, hátha lejön?
V apja nem sokban különbözik Vtôl...
- Nem kell ilyeneket csinálni. Én majd felmászok.
- De Jin! - nem maradhattam tovább szótlan. Nem akartam, hogy Jin ilyeneket csináljon másnak a macskájáért, de nem tudtam meggyőzni semmivel.
Kikísértem a lánnyal a ház előtt lévő fához, miközben a többiek bent maradtak. Megkönnyebbültem, hogy a fa ilyen törpeféle volt. Nem az a magas, lombos, hanem a teli ágakkal fajta. Jin gyorsan felkapaszkodott rá, amire én nem lettem volna képes, csak, ha felemelnének addig.
- Csak megakartam TaeHyung oppanak mutatni, hogy kaptam egy cicát. Nem tudtam, hogy kiugrik a kezemből és felmászik...
Mellettem a csajszi folyamatosan nyomta a rizsáját, de nem vette el a figyelmemet Jinrôl, aki kicsit ügyetlenül teszegette a lábait.
- Óvatosan! - kiabáltam, mikor a macskáért nyúlt már.
- Jimin!
- Igen, Hercegnő!?
- Tartsd a karod!
- M-Mi? D-Dehát nem vagyok benne biztos, hogy eltudlak kapni...
- Nem engem kell! A macskát! - és már nyújtotta is le a jószágot, de a lány kapta ki a kezéből helyettem.
- Köszönöm!
- Semmiség volt - mondta Jin, és mászott is lefele.
- Várj! - állítottam meg. - Várjál! Ne mássz le! - szaladtam be, majd az egyik szatyorral visszatértem és ugrálni kezdtem a fejem fölötti ágért.
- Fel akarsz mászni?...
- Igen, melléd! - válaszoltam, mire ô segített felkapaszkodnom. A lány már felszívódott alólunk és ketten maradtunk egymással szemben a fa apró levelei közt. - Sütizzünk - vettem ki a zacskóból a kicsi édességeket, amit a boltban vettünk. Ahogy mosolyogtam, Jin csak elnevette magát az ötletem miatt, majd elfogadta a kezemben lévő vaníliás muffint. - Romantikus, nem?
- Ühüm - bólintott beleharapva a süteménybe. Nagyon aranyosnak nézett ki, ahogy két kézzel ette. - Igaz is, megdicsérlek - nyelte le az utolsó falatját. - Köszönöm a szorgos segítségedet!
- Hasznodra voltam? - mosolyogtam, mire ô bólintott. - Akkor kapok egy csókot? - hajoltam közelebb hozzá és megfogtam a kezét. Nem is vártam meg, hogy feleljen valamit, egyszerűen csak az ajkait a birtokomba vettem. Szépen összefűződtek az ujjaink és éreztem, ahogy Jin visszacsókol. Ezek a selymes és dús ajkak csakis a folytatásra sarkaltak engem.
- Jimin... Higgadj...
- Látod a gondolataimat, igaz?
- Hé! Ti ketten! - hallatszott valahonnan RapMon hyung hangja. - Lehet látni titeket, szóval azonnal gyertek le onnan. Úgyis eső lesz, menjünk be.
- Eső? - néztem fel az égre, és megláttam a nagy, fekete felhőket. Ijesztő hatásuk volt. Tényleg jobb, ha lemászunk most innen és bemegyünk a szobába.
- Olyan álmosító idő lett - ásított JungKook, és Suga vezetésével bementünk V szobájába, ahol az eltűnt két jómadár már rég az ágyában feküdt, mellékesen felső nélkül. Én gondoltam, hogy Hoseok kihasználja a helyzetet, mázlista... De azért V anyukája mégis csak az én kapcsolatomat dicsérte meg Jinnel, és nem őket.