Jimin alig aludt valamit az éjjel. Kínozták a gondolatok. Gondolat-gond. Minek kellet bevallani szerelmét? Ostoba volt, máshogy is megtudta volna oldani, hogy kikerüljön a fürdôbôl. Akkor.... nem ô maga irányította saját magát. A vezénylést átvették az elborult érzelmei. Mikor meglátta szeme sarkából nedvesen, majdnem teljesen meztelenül SeokJint, nem tudott uralkodni magán. Azaz elnyomott mindent, hísz nem vetette rá magát, de sajnos a szája eleredt... Bevallotta Jinnek az érzésit... Agyi irányítás nélkül! Igazán bántja most ez a dolog. Nem mer Jin elé állni.
S ami Jint illeti; Számára világosabbá vált minden. Meglepték ôt tegnap! Kérdések, megannyi kérdés fogalmazódott meg benne. Beszélni akart tegnap azonnal Jiminnel, de a fiú nyúl cipôt húzott és jól bezárkózott a szobájába. Nem szép tôle!
Hajnali négy és Jin nem érzi magát jól, ameddig nem beszél errôl a dologról. Nem kellet bátorságot venni ahhoz, hogy bekopogjon Jiminhez. Meg tette hát, aztán feleszmélt; Hajnali négykor zavarja csapattársát??? Inkább vár! Jin hátrébb lépet az ajtótól és indulni készült, mire Jimin hirtelen kinyitotta az ajtót:
- SeokJin?.... - nézett nagyot a nyelvére harapva.
- É-Én csak... - nézett ugyan úgy. - Ha felébresztettelek, bocsánat...
- Nem aludtam. Nem tudtam aludni - s kezdte Jimin kómásan visszahajtani az ajtót.
- Szeretnék beszélni veled!
- N-Ne most - rázta fejét Jimin és érezte magában, ahogy az uralmat átveszi félelme. Jin viszont akaratosan bement a szobába. - K-Kérlek. Nem vagyok még erre felkészülve.... - Jimin elôre fél a rossz szavaktól.
- Tényleg szeretsz? - kertelés nélkül kérdezte.
- Én....
- Mennyire szeretsz?
Egy súly tömb eset be a szobába, mely a csöndet jelképezte. Nem szóltak egymáshoz. Jin a társát figyelte, míg Jimin a padlót, majd halkan megszólalt:
- Nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire, bárhogy is próbálom.... - csukta be szemeit.
- Jimin.... - lélegzett fel Jin és egy kicsikét elpirult. A fiú reakciójából és "válaszából" tudta, hogy igaz szerelemmel szeretik ôt. Viszont, most... ô nem tudott megszólalni.
- Sajnálsz engem, amiért ekkora barom vagyok? - nevetett szomorkásan Jimin - Én hülye beléd szerettem. Maradtam volna a réten zabálni a gyepet, mint egy rendes eszetlen barom és csak tovább bámultalak volna. Rossz érzés ilyen viszonzatlan szerelemre gondolni. Mondj hát bármi bántót, ha akarsz. Szavak nélkül is tudd fájni a rohadt szívem.
- Nem tudok mit mondani... Nem tudom összeszedni a gondolataimat. De egy biztos, én nem akarom, hogy miattam emészd magad!! Eszem ágában sincs rosszat, bántót mondani!
- Jin! - hirtelen megragadta a kezét. - Szeretlek! - s a mai nap elôszôr nézett társa szemeibe. Magához rántotta izmos karjaival, majd pár fordulattal az ágyra terítette az énekest. - Akarlak - mondta halkan és felguggolt a fekhelyre, Jin fölé.
- M-mire készülsz?? - rémült meg, ahogy Jimin az ajkait az övére tapasztotta, az egész arca pírbe öltözött. Az éhezô fiú vad csókokkal lepte el, míg Jin a lepedôbe mart. Nyögéseket hagyott el, mivel a kisebbik nem volt képes elengedni ôt ennyivel; Feljebb mászott és az énekes nyakát kezdte nyalogatni. Jin szája elé tette kezeit, hogy elnyomja hangját. Jimin párja pólója alá nyúlt, s amíg simogatta lágy bôrû felsôtestét, addig egy újabb csóksorozattatot szolgáltatott. Bármennyire élvezetes volt, egy kis idôre felkellet emelkednie. Hirtelen Jin is felemelkedett vele, s most az énekes nem akarta elengedni a társa ajkait. Jimin érthetetlenül nézte, ahogy Jin az szájára akaszkodott. Mikor megérezte, hogy kevéske nyál csorog le köztük az énekest átölelte és szemeibe nézett:
- SeokJin?... Visszacsókoltál? - érintette meg lágyan szerelme arcát.
- Csak... automatikus volt - nézett el pirulva.
- "Automatikus?" - nevetett mosolyogva - A végén szerelmes leszel belém - nyalta meg szája széleit és visszadőlt párjára. Jimin hevûlt izgatottságában azonnal le akarta ráncigálni a másikról a pólót.
- Ne, nem mehetünk tovább! - fogta le Jin a fiú kezét. - Kora reggel van. Nem tehetjük. Ne vetkőztess! - ült fel. Jimin csak kéj éhesen nézete párja testét, mit tegnap még póló nélkül, ma már pólóval csodálhat... - Este. Este... talán lehet.
- Hülye vagy!? - kapta fel Jimin a fejét, majd vadul az ágytámlájához nyomta az énekest - Nem bírom ki!! - most ô fogta le a másik karjait, a támla felet lévô falhoz nyomta. S tovább kényeztette a nyelvével szerelme szájának belsejét.
- Ki kell bírnod! - szólt Jin és próbálta ellökni társát, de nem sikeredett.
- Ugyan SeokJin, erôsebb vagyok nálad - simult testéhez - Nem értem, hogy tudsz ennyire higgadt lenni. Én képtelen vagyok ellent állni. Miután visszacsókoltál.... Én már... - Jimin élesen végig nyalta Jin nyakát, aki erre hangosan felnyögött.
- G-Gondolkozz - lihegte - Ma nem csak Fansingingünk lesz, hanem fellépésünk is!
Jimin szótlanul felemelte Jin kezét és hirtelenjében saját nadrágjába csúsztatta. A megszeppent énekes nem tudta kirántani karjait Jimin szorításából. Ajkaiba harapott, ahogy megérintette a méretre duzzadt péniszt. Abban a pillanatban behunyta szemeit.
- Érzed mennyire kemény?
- A-Akkor is itt a visszavonuló! - guggolt fel, mire Jimin elengedte ôt. Jin kipattant az ágyból kifújva magát: - R-rendben... Megmutathatod nekem a szerelmed. Nem fogok hátrálni. De fontos, betartanod a szabályaimat! Figyelnünk kell a csapat programjaira, ezekhez kell a legjobban tartanunk magunkat--
- S nem baszhatlak meg csak úgy! Értem - vágott Jin szavaiba az unottan hallgató egyszemélyes közönség.
- Mondhattad volna szebben is..
- Akkor; nem tehetlek magamévá mikor csak kedvem szottyan! Elég felséges volt, hercegnôm? - hasalt le az ágyon Jimin.
- Ah az... - nézett pirultan a vágyakozó fiú szemeibe - Készülődjünk! - mondta, s kiviharzott nyomot se hagyva maga után.
- Búcsú csókot sem kapok!?... - pusmogott Jimin, majd ahogy felakart tápászkodni megérezte merevedését - Neeee, ne már, hogy magamnak kell kivernem! - hajtotta le szégyen teljesen a fejét.
Túl lépve a Fansingingen, a fellépéshez készülődve Jimin beszivárgott Jin öltözô részlegébe.
- Meg vagy! - ölelte át hátulról magához szorítva.
- M-mit keresel itt? - pirult el Jin, aki épp fel akarta venni a fellépéshez való pulóvert.
- Kis féreg vagy, hercegnô. Gondolkozás nélkül vagy direkt hagytál kora reggel úgy ott engem??
- Nem akartam, hogy tovább hevûlj, így...
Jimin magához fordította Jint és a falhoz lökte, majd megcsókolta.
- Aljas módon leléptél... - Jimin egyre csak mászott szerelmére. Jin nyögdécselve próbált levegôhôz jutni a folyamatos csókolózás közben, mire valami csoda folytán, Jimin megemberelte magát:
- Basszus mindjárt fellépés! Megyek én is öltözni! - engedte el könnyedén Jint, aki csak ajkait fogta párja durva csókjaitól.
Ahogy Jimin kilépet az öltözô ajtaján J-Hope bámult rá:
- M-Most nem Jin van itt bent? Ô szokott..
- De, ô van.
- A-Akkor...te?.. Ohhhhhhh Köszönettel tartozol!! - széles és boldogság teli mosoly gömbölyödött J-Hope arcán.
- Ne nézz így! Olyan vagy, mint egy rágcsáló.
- Ne ilyeneket vágj hozzám! Inkább mond, hogy 'köszi J-Hope' vagy 'Hoseok!'
- Hülye leszek - haladt tovább Jimin, hátra hagyva csapattársát.
- Ennek meg mi baja? Nem megkapta, amit akart?
Fogalmazhatunk úgy is, hogy nem. Nem határozottan. Jimin óhajtja magáévá tenni hercegnôjét, csak hogy figyelembe kell venni a a munkájukat. Tekintettel kell lenni szinte mindenre. Ettôl megy el Jimin életkedve.
Mire haza értek, addigra már este tíz óra volt. Otthonukba belépve Jimin értetlenül nézett Jin után, aki a saját szobája felé haladt.
- SeokJin, hova gondolsz? - ragadta meg a kezét.
- Sajnálom Jimin, fáradt vagyok. Hagyj pihenjek... A fejem is fáj. Holnap is korán kell leni, így teljesen elveszik az energiám, fôleg, ha most nem fogok aludni... Úgy érzem muszáj. Sajnálom - ment be komásan a szobájába. Jimin meg csak állt s nézet maga elé. Fel-felidézte magában hercegnôje szavait. Szomorúvá vált és lebámult a padlóra. Ahogy ökölbe szorította kezét, karján lévô izmai is megfeszültek. Kora reggeltől várt e pillanatra... S most mégis!...
S ami Jint illeti; Számára világosabbá vált minden. Meglepték ôt tegnap! Kérdések, megannyi kérdés fogalmazódott meg benne. Beszélni akart tegnap azonnal Jiminnel, de a fiú nyúl cipôt húzott és jól bezárkózott a szobájába. Nem szép tôle!
Hajnali négy és Jin nem érzi magát jól, ameddig nem beszél errôl a dologról. Nem kellet bátorságot venni ahhoz, hogy bekopogjon Jiminhez. Meg tette hát, aztán feleszmélt; Hajnali négykor zavarja csapattársát??? Inkább vár! Jin hátrébb lépet az ajtótól és indulni készült, mire Jimin hirtelen kinyitotta az ajtót:
- SeokJin?.... - nézett nagyot a nyelvére harapva.
- É-Én csak... - nézett ugyan úgy. - Ha felébresztettelek, bocsánat...
- Nem aludtam. Nem tudtam aludni - s kezdte Jimin kómásan visszahajtani az ajtót.
- Szeretnék beszélni veled!
- N-Ne most - rázta fejét Jimin és érezte magában, ahogy az uralmat átveszi félelme. Jin viszont akaratosan bement a szobába. - K-Kérlek. Nem vagyok még erre felkészülve.... - Jimin elôre fél a rossz szavaktól.
- Tényleg szeretsz? - kertelés nélkül kérdezte.
- Én....
- Mennyire szeretsz?
Egy súly tömb eset be a szobába, mely a csöndet jelképezte. Nem szóltak egymáshoz. Jin a társát figyelte, míg Jimin a padlót, majd halkan megszólalt:
- Nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire, bárhogy is próbálom.... - csukta be szemeit.
- Jimin.... - lélegzett fel Jin és egy kicsikét elpirult. A fiú reakciójából és "válaszából" tudta, hogy igaz szerelemmel szeretik ôt. Viszont, most... ô nem tudott megszólalni.
- Sajnálsz engem, amiért ekkora barom vagyok? - nevetett szomorkásan Jimin - Én hülye beléd szerettem. Maradtam volna a réten zabálni a gyepet, mint egy rendes eszetlen barom és csak tovább bámultalak volna. Rossz érzés ilyen viszonzatlan szerelemre gondolni. Mondj hát bármi bántót, ha akarsz. Szavak nélkül is tudd fájni a rohadt szívem.
- Nem tudok mit mondani... Nem tudom összeszedni a gondolataimat. De egy biztos, én nem akarom, hogy miattam emészd magad!! Eszem ágában sincs rosszat, bántót mondani!
- Jin! - hirtelen megragadta a kezét. - Szeretlek! - s a mai nap elôszôr nézett társa szemeibe. Magához rántotta izmos karjaival, majd pár fordulattal az ágyra terítette az énekest. - Akarlak - mondta halkan és felguggolt a fekhelyre, Jin fölé.
- M-mire készülsz?? - rémült meg, ahogy Jimin az ajkait az övére tapasztotta, az egész arca pírbe öltözött. Az éhezô fiú vad csókokkal lepte el, míg Jin a lepedôbe mart. Nyögéseket hagyott el, mivel a kisebbik nem volt képes elengedni ôt ennyivel; Feljebb mászott és az énekes nyakát kezdte nyalogatni. Jin szája elé tette kezeit, hogy elnyomja hangját. Jimin párja pólója alá nyúlt, s amíg simogatta lágy bôrû felsôtestét, addig egy újabb csóksorozattatot szolgáltatott. Bármennyire élvezetes volt, egy kis idôre felkellet emelkednie. Hirtelen Jin is felemelkedett vele, s most az énekes nem akarta elengedni a társa ajkait. Jimin érthetetlenül nézte, ahogy Jin az szájára akaszkodott. Mikor megérezte, hogy kevéske nyál csorog le köztük az énekest átölelte és szemeibe nézett:
- SeokJin?... Visszacsókoltál? - érintette meg lágyan szerelme arcát.
- Csak... automatikus volt - nézett el pirulva.
- "Automatikus?" - nevetett mosolyogva - A végén szerelmes leszel belém - nyalta meg szája széleit és visszadőlt párjára. Jimin hevûlt izgatottságában azonnal le akarta ráncigálni a másikról a pólót.
- Ne, nem mehetünk tovább! - fogta le Jin a fiú kezét. - Kora reggel van. Nem tehetjük. Ne vetkőztess! - ült fel. Jimin csak kéj éhesen nézete párja testét, mit tegnap még póló nélkül, ma már pólóval csodálhat... - Este. Este... talán lehet.
- Hülye vagy!? - kapta fel Jimin a fejét, majd vadul az ágytámlájához nyomta az énekest - Nem bírom ki!! - most ô fogta le a másik karjait, a támla felet lévô falhoz nyomta. S tovább kényeztette a nyelvével szerelme szájának belsejét.
- Ki kell bírnod! - szólt Jin és próbálta ellökni társát, de nem sikeredett.
- Ugyan SeokJin, erôsebb vagyok nálad - simult testéhez - Nem értem, hogy tudsz ennyire higgadt lenni. Én képtelen vagyok ellent állni. Miután visszacsókoltál.... Én már... - Jimin élesen végig nyalta Jin nyakát, aki erre hangosan felnyögött.
- G-Gondolkozz - lihegte - Ma nem csak Fansingingünk lesz, hanem fellépésünk is!
Jimin szótlanul felemelte Jin kezét és hirtelenjében saját nadrágjába csúsztatta. A megszeppent énekes nem tudta kirántani karjait Jimin szorításából. Ajkaiba harapott, ahogy megérintette a méretre duzzadt péniszt. Abban a pillanatban behunyta szemeit.
- Érzed mennyire kemény?
- A-Akkor is itt a visszavonuló! - guggolt fel, mire Jimin elengedte ôt. Jin kipattant az ágyból kifújva magát: - R-rendben... Megmutathatod nekem a szerelmed. Nem fogok hátrálni. De fontos, betartanod a szabályaimat! Figyelnünk kell a csapat programjaira, ezekhez kell a legjobban tartanunk magunkat--
- S nem baszhatlak meg csak úgy! Értem - vágott Jin szavaiba az unottan hallgató egyszemélyes közönség.
- Mondhattad volna szebben is..
- Akkor; nem tehetlek magamévá mikor csak kedvem szottyan! Elég felséges volt, hercegnôm? - hasalt le az ágyon Jimin.
- Ah az... - nézett pirultan a vágyakozó fiú szemeibe - Készülődjünk! - mondta, s kiviharzott nyomot se hagyva maga után.
- Búcsú csókot sem kapok!?... - pusmogott Jimin, majd ahogy felakart tápászkodni megérezte merevedését - Neeee, ne már, hogy magamnak kell kivernem! - hajtotta le szégyen teljesen a fejét.
Túl lépve a Fansingingen, a fellépéshez készülődve Jimin beszivárgott Jin öltözô részlegébe.
- Meg vagy! - ölelte át hátulról magához szorítva.
- M-mit keresel itt? - pirult el Jin, aki épp fel akarta venni a fellépéshez való pulóvert.
- Kis féreg vagy, hercegnô. Gondolkozás nélkül vagy direkt hagytál kora reggel úgy ott engem??
- Nem akartam, hogy tovább hevûlj, így...
Jimin magához fordította Jint és a falhoz lökte, majd megcsókolta.
- Aljas módon leléptél... - Jimin egyre csak mászott szerelmére. Jin nyögdécselve próbált levegôhôz jutni a folyamatos csókolózás közben, mire valami csoda folytán, Jimin megemberelte magát:
- Basszus mindjárt fellépés! Megyek én is öltözni! - engedte el könnyedén Jint, aki csak ajkait fogta párja durva csókjaitól.
Ahogy Jimin kilépet az öltözô ajtaján J-Hope bámult rá:
- M-Most nem Jin van itt bent? Ô szokott..
- De, ô van.
- A-Akkor...te?.. Ohhhhhhh Köszönettel tartozol!! - széles és boldogság teli mosoly gömbölyödött J-Hope arcán.
- Ne nézz így! Olyan vagy, mint egy rágcsáló.
- Ne ilyeneket vágj hozzám! Inkább mond, hogy 'köszi J-Hope' vagy 'Hoseok!'
- Hülye leszek - haladt tovább Jimin, hátra hagyva csapattársát.
- Ennek meg mi baja? Nem megkapta, amit akart?
Fogalmazhatunk úgy is, hogy nem. Nem határozottan. Jimin óhajtja magáévá tenni hercegnôjét, csak hogy figyelembe kell venni a a munkájukat. Tekintettel kell lenni szinte mindenre. Ettôl megy el Jimin életkedve.
Mire haza értek, addigra már este tíz óra volt. Otthonukba belépve Jimin értetlenül nézett Jin után, aki a saját szobája felé haladt.
- SeokJin, hova gondolsz? - ragadta meg a kezét.
- Sajnálom Jimin, fáradt vagyok. Hagyj pihenjek... A fejem is fáj. Holnap is korán kell leni, így teljesen elveszik az energiám, fôleg, ha most nem fogok aludni... Úgy érzem muszáj. Sajnálom - ment be komásan a szobájába. Jimin meg csak állt s nézet maga elé. Fel-felidézte magában hercegnôje szavait. Szomorúvá vált és lebámult a padlóra. Ahogy ökölbe szorította kezét, karján lévô izmai is megfeszültek. Kora reggeltől várt e pillanatra... S most mégis!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése