Jin POV
Nagyon rosszul aludtam. Úgy ébredtem fel, mint egy másnapos, undorodtam magamtól. Ahogy elkezdtem vissza gondolni a tegnap estére; rájöttem, hogy milyen utálatos is vagyok. Hatalmas bűntudatom van. Jimin... tegnap este... Aish annyira fájt a fejem! Igaz, nem ígértem meg neki a szeretkezést, de ô biztosan ígéretnek fogta fel. Sajog a szívem emiatt. Gyorsan kell tennem valamit! Az a baj, hogy már elmúlt 8 óra is! S a csapatnak 9-kor indulás van! Te jó ég! Engem nem ébresztettek fel? Mi a....?... Biztos elkészültek már a többiek.
Sietve felöltöztem és úgy volt, ahogy sejtettem. A csapat összes tagja már a garázs felé haladt le a lépcsôn.
- H-Hé! Várjatok! - lihegve futottam utánuk.
- Elaludtál? Nyugi, még van idônk - intett leaderünk, Rap Monster, eredeti nevén Kim NamJoon. Próbáltam Jiminnel szemkontaktust teremteni, de ô volt legelôl J-Hopeval... Mikor befelé szálltak az autóba én bátorkodtam megragadni Jimin karját és távolabbra húzódni vele.
- Nagyon sajnálom - fogtam meg mindkét kezét és néztem rá szomorkodva. Még jobban belenyilallt a szívembe Jimin látványa, hogy nem láttam mosolyogni, nagyon szürke aurája volt... Kihúztam magam és próbáltam helyette is vigyorogni: - Ne legyen ilyen savanyú kedved!
- "Savanyú"? Szar! - javított ki először hozzám szólva. Behajlítottam térdeimet és közvetlenül a szemeibe néztem mosolyogva, így kérleltem, hogy legyen jókedvû. Gyorsan be kellett a kocsiba szállni, mert indultunk. Előttem ült Jimin. Hogy a magasakat mindig hátra teszik, őrület! Bóbiskolt az egész banda, majd mikor megérkeztük szokásomnak híven előre engedtem a fiatalabbakat kiszállni. Én következtem volna kilépni a kisbuszból, de Jimin megszólított. Meglepetten ért, azt hittem már ô is kint van, de elôttem ül még mindig, mozdulatlanul. Hirtelen felguggolt az ülésére és hátra fordult hozzám:
- Gyere közelebb - utasított és tarkómnál fogva magához húzott. Én csak néztem, mire ô megcsókolt. Mihelyst elengedett ebből a rövidke érintkezésbôl, azonnal visszacsókoltam! Jimin erre elmosolyodott. Örülök, hogy jobb kedve lett szimplán a csókomtól. Majd együtt szálltunk ki az autóból, remélve, nem látott minket senki. Jimin újra felöltötte felhőtlen mosolygós külsejét!
Tudom mi lesz a tehendôm, mikor haza érünk. Az úton visszafelé már sötét volt, este, olyan kilenc óra. Gondolkoztam, hogyan is kezdeményezzem én, az ágyba bújást Jiminnel. Sokféle lehetôséget találtam ki. Félek-e ezektôl? Félek-e ami lesz? Kifejezetten nem. Magam vállalom a következményeket. Bármeddig is mennyen Jimin, követni fogom. Nem fogok ellenkezni. Ennyivel tartozom neki, ha már miattam fájt a szíve.
Ahogy haza értünk és felmentünk a lépcsőn Jimin széles vigyorral az arcán megragadta a csuklóm és vonszolt maga után a szobájába. N-nem ellenkezem! De azért sajnálom, hogy a megannyi tervem közül, egyet se tudhattam felhasználni, mert ô lépet helyettem. Ha hozzá fogok ehhez szokni, hogy ô irányít, akkor nagyon függve leszek tőle. Ne merjen elhagyni... Ez viccesen hangzott. De miért gondolkozok most ilyeneken? Miért hagyna el már az elején? Butaság.....
Végig néztem nyugodtan Jiminen, aki épp berángatott a szobájába, majd bezárta az ajtót és rámakaszkodott. Lehúzta vállaimról a pulóvert, majd teljesen lerántva rólam, megeredt a szavam:
- Hé! Ne dobáld a ruháim! - néztem a melegítô felsôm után, ami már messze tôlem, a földön hevert. Nagyban lehetséges, hogy a csapatban én vagyok az, aki általában rendet rak...
- Ne nyafogj, Hercegnô! - csókolt meg szemeit lehunyva. Benyúlt a pólóm alá és ritmusosan simogatni kezdete a testemet. Minden rezdülését éreztem. Ahogy fűtve kezdtek lenni a dolgok, Jimin rántott egyet a karomon és rögvest az ágyon feküdtem hanyatt. Csókolózásunk közben Jimin még feljebb tolt. Már alig bírtam feldolgozni az eseményeket, egyik pillanatról a másikra letépte rólam a pólót. Azt is oly durván a földre hajította, hogy rá szóltam volna, de nem tudtam... Nem tud senki se megszólalni, ha a másik nyelvével össze van kulcsolva a sajátja...
Eddigi tapasztalataim szerint, Jimin nagyon tudd! Vajon szex közben vigyázni fog rám? Vagy durván fogja csinálni? Olyan kíméletlenül fog bánni velem, mint a pólómmal? Kezdek a gondolattól félni..... Nem! Nem szabad félnem! A félelem rossz! Bízok Jiminben, hogy sokkal jobban bánik velem, mint bármilyen ruhadarabbal. Jobb dolgom lesz, mint egy földre lehányt pólónak. Nem kell félnem! Ebben a helyzetben elôre gondolkozni hülyeség. Például... nem hittem volna, hogy Jimin kifárad....
Jimin ráült a csipômre és én csak bámultam ôt. Követtem szememmel mozdulatait. Ahogy megdörzsölte arcát, haját feltúrta, majd vélt egyet és levette magáról a pólót. Nem tudom mi üthetett belém. A látvány teljesen megbabonázott! Kezemet párom izmos testére emeltem. Oly hirtelen, még is lágyan; Jimin meglepődött. Csak nézte, mégis mit keresek ujjaimmal a jól kidolgozott emberi vázán.... Én meg csak végig simítottam felsôtestén. Igaz, nem szabályosan egy irányba, hanem végig érintettem izmain. Néha egy utat nem egyszer bejártam tapintásaimmal. Teljes mértekbe élveztem, hogy tenyerem alatt lehet... Annyira rabul ejtett, hogy ép eszemet elvesztve folytattam. Jimin teste is olyan hőfokú, mint az enyém. Forró, tûzes... éhes. Érzem gyors szívverését is, abban viszont eltérôek vagyunk, az enyém gyorsabban dobog. Biztosan azért, mert nagyon felizgatott lettem Jimin látványától.
Pillantottam egyet szemeibe, mire ô ismét rám hajolt. Folytatni kívánta, amit elkezdett. Elkezdte ajkaim szélét nyalogatni. Kezét közben lejjebb csúsztatta és nadrágomba nyúlt. Mondhatnám, hogy meglepődtem, ahogy megéreztem férfiasságomon a kezét, de akkor hazudnék. Lelkileg felkészültem az ilyenekre. Olyankor is elképzeltem ezeket a jeleneteket, mikor teljesen más kellet volna csinálnom. Annyiszor eszmélek már Jiminen, hogy nem csoda, hogy kicsivel jobban is beleszerettem a kelleténél. Viszonozom érzésit, s remélem tudja ezt ô is.
Nagyon rosszul aludtam. Úgy ébredtem fel, mint egy másnapos, undorodtam magamtól. Ahogy elkezdtem vissza gondolni a tegnap estére; rájöttem, hogy milyen utálatos is vagyok. Hatalmas bűntudatom van. Jimin... tegnap este... Aish annyira fájt a fejem! Igaz, nem ígértem meg neki a szeretkezést, de ô biztosan ígéretnek fogta fel. Sajog a szívem emiatt. Gyorsan kell tennem valamit! Az a baj, hogy már elmúlt 8 óra is! S a csapatnak 9-kor indulás van! Te jó ég! Engem nem ébresztettek fel? Mi a....?... Biztos elkészültek már a többiek.
Sietve felöltöztem és úgy volt, ahogy sejtettem. A csapat összes tagja már a garázs felé haladt le a lépcsôn.
- H-Hé! Várjatok! - lihegve futottam utánuk.
- Elaludtál? Nyugi, még van idônk - intett leaderünk, Rap Monster, eredeti nevén Kim NamJoon. Próbáltam Jiminnel szemkontaktust teremteni, de ô volt legelôl J-Hopeval... Mikor befelé szálltak az autóba én bátorkodtam megragadni Jimin karját és távolabbra húzódni vele.
- Nagyon sajnálom - fogtam meg mindkét kezét és néztem rá szomorkodva. Még jobban belenyilallt a szívembe Jimin látványa, hogy nem láttam mosolyogni, nagyon szürke aurája volt... Kihúztam magam és próbáltam helyette is vigyorogni: - Ne legyen ilyen savanyú kedved!
- "Savanyú"? Szar! - javított ki először hozzám szólva. Behajlítottam térdeimet és közvetlenül a szemeibe néztem mosolyogva, így kérleltem, hogy legyen jókedvû. Gyorsan be kellett a kocsiba szállni, mert indultunk. Előttem ült Jimin. Hogy a magasakat mindig hátra teszik, őrület! Bóbiskolt az egész banda, majd mikor megérkeztük szokásomnak híven előre engedtem a fiatalabbakat kiszállni. Én következtem volna kilépni a kisbuszból, de Jimin megszólított. Meglepetten ért, azt hittem már ô is kint van, de elôttem ül még mindig, mozdulatlanul. Hirtelen felguggolt az ülésére és hátra fordult hozzám:
- Gyere közelebb - utasított és tarkómnál fogva magához húzott. Én csak néztem, mire ô megcsókolt. Mihelyst elengedett ebből a rövidke érintkezésbôl, azonnal visszacsókoltam! Jimin erre elmosolyodott. Örülök, hogy jobb kedve lett szimplán a csókomtól. Majd együtt szálltunk ki az autóból, remélve, nem látott minket senki. Jimin újra felöltötte felhőtlen mosolygós külsejét!
Tudom mi lesz a tehendôm, mikor haza érünk. Az úton visszafelé már sötét volt, este, olyan kilenc óra. Gondolkoztam, hogyan is kezdeményezzem én, az ágyba bújást Jiminnel. Sokféle lehetôséget találtam ki. Félek-e ezektôl? Félek-e ami lesz? Kifejezetten nem. Magam vállalom a következményeket. Bármeddig is mennyen Jimin, követni fogom. Nem fogok ellenkezni. Ennyivel tartozom neki, ha már miattam fájt a szíve.
Ahogy haza értünk és felmentünk a lépcsőn Jimin széles vigyorral az arcán megragadta a csuklóm és vonszolt maga után a szobájába. N-nem ellenkezem! De azért sajnálom, hogy a megannyi tervem közül, egyet se tudhattam felhasználni, mert ô lépet helyettem. Ha hozzá fogok ehhez szokni, hogy ô irányít, akkor nagyon függve leszek tőle. Ne merjen elhagyni... Ez viccesen hangzott. De miért gondolkozok most ilyeneken? Miért hagyna el már az elején? Butaság.....
Végig néztem nyugodtan Jiminen, aki épp berángatott a szobájába, majd bezárta az ajtót és rámakaszkodott. Lehúzta vállaimról a pulóvert, majd teljesen lerántva rólam, megeredt a szavam:
- Hé! Ne dobáld a ruháim! - néztem a melegítô felsôm után, ami már messze tôlem, a földön hevert. Nagyban lehetséges, hogy a csapatban én vagyok az, aki általában rendet rak...
- Ne nyafogj, Hercegnô! - csókolt meg szemeit lehunyva. Benyúlt a pólóm alá és ritmusosan simogatni kezdete a testemet. Minden rezdülését éreztem. Ahogy fűtve kezdtek lenni a dolgok, Jimin rántott egyet a karomon és rögvest az ágyon feküdtem hanyatt. Csókolózásunk közben Jimin még feljebb tolt. Már alig bírtam feldolgozni az eseményeket, egyik pillanatról a másikra letépte rólam a pólót. Azt is oly durván a földre hajította, hogy rá szóltam volna, de nem tudtam... Nem tud senki se megszólalni, ha a másik nyelvével össze van kulcsolva a sajátja...
Eddigi tapasztalataim szerint, Jimin nagyon tudd! Vajon szex közben vigyázni fog rám? Vagy durván fogja csinálni? Olyan kíméletlenül fog bánni velem, mint a pólómmal? Kezdek a gondolattól félni..... Nem! Nem szabad félnem! A félelem rossz! Bízok Jiminben, hogy sokkal jobban bánik velem, mint bármilyen ruhadarabbal. Jobb dolgom lesz, mint egy földre lehányt pólónak. Nem kell félnem! Ebben a helyzetben elôre gondolkozni hülyeség. Például... nem hittem volna, hogy Jimin kifárad....
Jimin ráült a csipômre és én csak bámultam ôt. Követtem szememmel mozdulatait. Ahogy megdörzsölte arcát, haját feltúrta, majd vélt egyet és levette magáról a pólót. Nem tudom mi üthetett belém. A látvány teljesen megbabonázott! Kezemet párom izmos testére emeltem. Oly hirtelen, még is lágyan; Jimin meglepődött. Csak nézte, mégis mit keresek ujjaimmal a jól kidolgozott emberi vázán.... Én meg csak végig simítottam felsôtestén. Igaz, nem szabályosan egy irányba, hanem végig érintettem izmain. Néha egy utat nem egyszer bejártam tapintásaimmal. Teljes mértekbe élveztem, hogy tenyerem alatt lehet... Annyira rabul ejtett, hogy ép eszemet elvesztve folytattam. Jimin teste is olyan hőfokú, mint az enyém. Forró, tûzes... éhes. Érzem gyors szívverését is, abban viszont eltérôek vagyunk, az enyém gyorsabban dobog. Biztosan azért, mert nagyon felizgatott lettem Jimin látványától.
Pillantottam egyet szemeibe, mire ô ismét rám hajolt. Folytatni kívánta, amit elkezdett. Elkezdte ajkaim szélét nyalogatni. Kezét közben lejjebb csúsztatta és nadrágomba nyúlt. Mondhatnám, hogy meglepődtem, ahogy megéreztem férfiasságomon a kezét, de akkor hazudnék. Lelkileg felkészültem az ilyenekre. Olyankor is elképzeltem ezeket a jeleneteket, mikor teljesen más kellet volna csinálnom. Annyiszor eszmélek már Jiminen, hogy nem csoda, hogy kicsivel jobban is beleszerettem a kelleténél. Viszonozom érzésit, s remélem tudja ezt ô is.
Lehúzta félig-meddig a nadrágom... Udvarias volt Jimintôl, hogy nem bámult meg csak úgy feltünôen, csak a szeme sarkából vetett egy-két pillantást nemi szervemre, de azért ettől is elpirultam. Belenyögtem a csókunkba, mikor rámarkolt péniszemre. Próbáltam bírni magammal, de ahogy mozgatta rajta a kezeit, kéjtôl égôen átkaroltam a nyakánál Jimint erôsen hozzá bújva. Nem kellet sok idô, Jimin is levette magáról az alsó ruházatát. Elmosolyodtam (véletlenül), mikor megláttam méretes nemi szervét. Körülbelül egy nagyságú lehet az enyémmel, vagy talán az enyém nagyobb...
Jimin kuncogott rám nézve. Láttam tükörképem a szemében, nagyon szajhás vagyok... Cselekedet hát; hátra nyúlva bedugta belém egyszerre két ujját is. Hangosan felkiáltottam a nevét, majd ahogy mozgatni kezdte bennem, úgy nyögdécseltem fel, torkom szakadtából. Kis könnycseppek buggyantak ki a szemembôl, mik nehezen folytak le. Nem akartam magam elképzelni, hogy nézhettem ki. Éreztem, hogy nyálam is utat törve folyik ki ajkaim szélein.
Idôvel már örülten kívántam és hiányoltam Jimin csókjait! Ne tágítson tovább, csak csúsztassa be és újra dugja nyelvét a számba! E-Ennyit kérek. Nem nagy igény. Szorongok attól, hogy kint meghallják nyögéseimet... Csak csókoljon. Érjen nedves ajkaimhoz, mert nélküle elveszek!!! Kinyitottam hát szemeimet könnyesen:
- Tedd be - nyávogtam összeszorított fogaim közt.
Ahogy felemeltem csipômet, Jimin kivette az ujjait és közelebb térdelve hozzám behelyezte testembe saját férfiasságát. Őszintén szólva, ez már egy kicsit fájt és még nem is mozgatja.
- Csókolj meg... - suttogtam könnyeim között a vágytól már elégve.
- Igen is, Hercegnô - mondta higgadtan és rám hajolva lágyan, majd durvábban kezdett smárolni, nyelvével kényeztetve. Átkaroltam nyakánál, hogy véletlenül se engedje el ismét a szám! Azt hiszem meg van a kedvenc ölelési módszerem. Mától mindig a nyakába fogok bújni!
Idôvel mozogni kezdett bennem és én éreztem akár milyen mélyre is lökte magát! Örömmel töltött el, hogy Jimin végig csak mosolygott csókjaink közben! Élvezi és boldog. Akár csak én.
Jin POV's END
J-Hope épp csak a konyhába ment inni egy kortyot, mikor visszafelé haladt szobájába, meghallotta Jin nyögését. Oda rohant lábujjhegyen Jimin ajtajához és fülét oda tapasztotta tátott szájjal. Hallotta mindkettejük hangját. Majd háta mögül nyikorgásra lett figyelmes. JungKook lépet ki hálóhelyérôl. Nagyon álmos volt és szétszórt.
- JungKook! Hallod ezt?
- S-Semmit se hallok... Kérlek hyung hagyá'... Fáradt vok'! - ásított egy nagyot a maknae - Csak WC-re megyek.
- Süket!!! Vissza kéne küldeni ennyi fáradsággal téged az iskolába.
- Te olyan okos vagy Hoseok hyung! - ütötte össze tenyereit JungKook - Ha nem tudnád, nyári szünet van!!!
Jimin kuncogott rám nézve. Láttam tükörképem a szemében, nagyon szajhás vagyok... Cselekedet hát; hátra nyúlva bedugta belém egyszerre két ujját is. Hangosan felkiáltottam a nevét, majd ahogy mozgatni kezdte bennem, úgy nyögdécseltem fel, torkom szakadtából. Kis könnycseppek buggyantak ki a szemembôl, mik nehezen folytak le. Nem akartam magam elképzelni, hogy nézhettem ki. Éreztem, hogy nyálam is utat törve folyik ki ajkaim szélein.
Idôvel már örülten kívántam és hiányoltam Jimin csókjait! Ne tágítson tovább, csak csúsztassa be és újra dugja nyelvét a számba! E-Ennyit kérek. Nem nagy igény. Szorongok attól, hogy kint meghallják nyögéseimet... Csak csókoljon. Érjen nedves ajkaimhoz, mert nélküle elveszek!!! Kinyitottam hát szemeimet könnyesen:
- Tedd be - nyávogtam összeszorított fogaim közt.
Ahogy felemeltem csipômet, Jimin kivette az ujjait és közelebb térdelve hozzám behelyezte testembe saját férfiasságát. Őszintén szólva, ez már egy kicsit fájt és még nem is mozgatja.
- Csókolj meg... - suttogtam könnyeim között a vágytól már elégve.
- Igen is, Hercegnô - mondta higgadtan és rám hajolva lágyan, majd durvábban kezdett smárolni, nyelvével kényeztetve. Átkaroltam nyakánál, hogy véletlenül se engedje el ismét a szám! Azt hiszem meg van a kedvenc ölelési módszerem. Mától mindig a nyakába fogok bújni!
Idôvel mozogni kezdett bennem és én éreztem akár milyen mélyre is lökte magát! Örömmel töltött el, hogy Jimin végig csak mosolygott csókjaink közben! Élvezi és boldog. Akár csak én.
Jin POV's END
J-Hope épp csak a konyhába ment inni egy kortyot, mikor visszafelé haladt szobájába, meghallotta Jin nyögését. Oda rohant lábujjhegyen Jimin ajtajához és fülét oda tapasztotta tátott szájjal. Hallotta mindkettejük hangját. Majd háta mögül nyikorgásra lett figyelmes. JungKook lépet ki hálóhelyérôl. Nagyon álmos volt és szétszórt.
- JungKook! Hallod ezt?
- S-Semmit se hallok... Kérlek hyung hagyá'... Fáradt vok'! - ásított egy nagyot a maknae - Csak WC-re megyek.
- Süket!!! Vissza kéne küldeni ennyi fáradsággal téged az iskolába.
- Te olyan okos vagy Hoseok hyung! - ütötte össze tenyereit JungKook - Ha nem tudnád, nyári szünet van!!!
Jimin nagyon erőszakosan viselkedik, de végülis megkapta amit akart. Olyan kis vad az ágyban. Töökre kis cukik. J-Hope meg nagyon pofátlan, hogy képzeli, hogy kihallgatja a gerle párt. Kis szégyentelen. Tényleg nagyon tetszik.
VálaszTörléshát igen J-Hope, nyári szünet van, nincs iskola xD
VálaszTörlés