1-Block-B: Varázslat

Kyung POV

Egy hatalmas szív dobbanás, egy csók és tádá, a világ legnagyobb varázslata! Woo Jiho megmutatta nekem, hogy is zajlik egy ilyen érdekes trükk, ami miatt természetes mellékhatás fogja el az embert, aki szobájában kuporog, emésztve magát, "vajon mi lelt?", "miért?" és "hogyan?" kérdéseken gondolkodva.
Először is; mióta!? Mióta kíván engem? Az teljesen mellékes, hogy õ tetszik nekem, de hogy neki én!? Hoooooo álom világ!!... NEM! Ez biztos valami félre értés! Zico nem szeret úgy.... Bebeszélem magamnak. Aishh de azért kell egy ok, hogy miért kaptam egy csókot tõle! Jó, hogy nem látott meg minket senki, vagyis remélem, hogy nem. Épp jöttem haza felé, mikor JiHo felhívott, aztán találkoztunk és remekül elvoltunk, majd valahol, miközben az õ lakása felé tartottunk, ott az utcának egy árnyékos részén hirtelen megcsókolt. A-Az ajka olyan kemények voltak, s engem még is magával ragadt ez a varászlat. Vissza akartam csókolni, de elengedte a kezeim, majd eltávolodott mosolygó arccal, miközben én ott remegtem, piros, pirult orcákkal. Hamar észbe kaptam és dadogva elköszöntem, hogy egészen ide, az otthonomba zárkózzak.
Amúgy tök király, hogy végre újra comebackelhetûnk! Bár így.... Hogy Jiho látványától, a fejemet elvesztem, így már nem király!
Ajhh nem tudom! Boldog vagyok, mert megcsókolt, de szomorú vagyok, hogy mi lesz a következőkben!
Húztam szorosan magamhoz térdeim, az ágy mellett guggolva, a kis, sötét szobában, tisztára, mint egy bedepizet eheheheh.... Ajh!!! A még sötétebb éjszaka is a vállaimra nehezedett álom formájába. Azt suttogta; aludjak el, aludjak el és minden rendbe lesz. Naivan hittem neki és felmásztam esedezetten a párnák közé. Éreztem, ahogy testem elnehezûlt, majd hirtelen felugrottam! A telefonom! Nem a csengõhangom... Akkor biztosan egy sms... A mobil felé nyúltam, egy apró kérdéssel magamban, "ki lehet ilyenkor?" Felültem rendesen és megnéztem a feladót.
- Ez vicc?... - suttogtam, kikerekedett szemekkel. - O-O-Oké! Rendben! - dadogtam szorongva. Nem mertem megnyitni az üzenet szövegét. Igen... Zicotól érkezett. Mi állhat benne? "Holnap találkozzunk", "Láttad a híreket?", "Mit csinálsz most?"... ezek szoktak lenni, de.... De egy ilyen incidens után, tuti nem lesz szokványos!!! Bátorságot merítettem... bár nem tudom honnan! De belém szállt és így megnyitottam:
- "Mérges vagy?" - olvastam fel magamnak. - N-Nem vagyok mérges! Nagyon boldo.... Ezt azért ne osszam meg vele.... - gondolkodtam a válaszon de, hogy nézne már ki az? "Nem vagyok mérges! Nagyon boldog vagyok, amiért megcsókoltál. Szeretlek!".... - MEG EGY NAGY SZART! - kiabáltam el magam. Bárcsak ilyen könnyű lenne! Bárcsak! Ha el akarom árulni neki, hogy sz-szeretem, akkor ne már ilyen elektronikus levél formájába tegyem! Tõk szánalmas lenne! Viszont azt tudatnom kell vele, hogy nem vagyok rá mérges. Biztosan marcangolja magát.. azaz csak sejtem, hogy azt teszi, hiszen hajnali kettõ. Ilyenkor azért már nem szokott sms-eket küldözgetni. Nem tudd aludni... Ha azt írnám neki, hogy nem vagyok mérges, akkor....
"Tényleg?"
"Tényleg..."
"Megkönnyebbültem! Holnap találkozunk?"
Waaaaaaaaaaaa a képzeletem játszadozik! Valaki csapjon le! Í-Így nézne ki a beszélgetés, s mikor Zico megkérdezné ezt, én gyávaságomból nem mernék igennel felelni, sõt nem mernék rá semmit írni. Kitalálnék valamit! "Holnap a kéményt takarítom az álom lidércemmel a halloweeni nyuszinak, aki meteor záporral együtt érkezik BANÁN vacsorára és a fogaimat pénzre váltja!"..... Hjam... Hát nem tökéletes indok?...
Tehetetlenül bámulok magam elé, mikor a telefon a kezembe újra megszólalt. Harminc fokon tényleg gyorsabban jönnek az üzenetek!! Szóval ezért fogdossuk mindig a telcsiket....
Megint Jiho:.....
- "Bámulod a hajnali híreket?..... Nem válaszolsz.... Mérges vagy...." - olvastam fel ismét. - NEM BASSZUS! NINCS PÉNZ A TELEFONOMON, AZÉRT NEM VÁLASZOLOK! - térdeltem fel ingerülten. Hülye segg, nem gondolja azt mondjuk, hogy nem is tudom.... Alszom???? Fel sem merül benne? Csak is mérges lehetek arra a szende kis csókjára... Á nem, nincs más lehetőség...... Igazad van Zico! Legyek is az rád, amiért ilyen üzenetekkel bombázol!
Letettem a telefonom az asztalra és alaposan betakaróztam alváshoz.
- Ne írj ilyeneket kérlek, mikor csak pár órával ezelőtt történt minden - pusmogtam el az utolsó rögeszmém, majd heves szívdobogással is sikerült elbóbiskolni.
Holnap után, kis kedden. Akkor szeretett volna JiHo találkozni velem, emlékszem mikor mondta. De... inkább fújuk le.
Bang MinSooval, a Teen Top leaderével töltöttem el azt a napom, majd az után is rengeteget együtt voltunk. Nagyon jól érzem magam mellette, õ a "kis" rajongómnak vallja magát. Néha még istenit is, ehhh jó vele lenni! Sok-sok buliba elmentünk és rengeteg rapperrel barátkoztunk össze.
- Niel megégette magát? Hol?
- Nem vészes. A karján... Hamarosan nyoma se lesz - válaszolt nekem CAP. Niel fözzni akart? Látnom kellett volna! Biztos vicces lehetett!
- Sokat gondolsz Nielre?
- Leader vagyok, azt hiszem ez természetes...
- I-Igaz. Igaz - nevettem. Én hülye, már ilyen szarságokon fantáziálgatók, hogy melyik idol melyikkel van.... CAP és Niel... Attól még, hogy illenek egymáshoz meg minden, nem kell ilyenekre gondolnom..... Tényleg!... Én illek Jihohoz? Nagyon jól ismerjûk egymást. Igazi barátok vagyunk, akik nem hagyják egymást cserbe és aggódnak egymásért. A "minden titkot elárulnak"-at meg csak azért nem említem, mert itt vagyok én. Én, aki szerelmes lett a legjobb barátjába és ezt nem osztja meg vele.


Hamarosan kezdetét veszi a Block-B új közös munkája. Azaz már holnap. Fáradtan császkáltam haza este valamikor. A kulcsomat kerestem a zsebeimben a folyóson nagyon koncentrálva a megtalálására, így nem is vettem észre, hogy elõttem áll valaki. Nem durván, de neki mentem.
- Bocsánat! Sajnálom! - hajoltam meg. A fejemet leszegtem, ez már csak úgy reflex szerûen történt, ami idolként alakult ki bennem. "Rejtegesd az arcod!"
Lassan furcsállni kezdtem, hogy ez a személy nem akar kikerülni, de még ellépni vagy elmenni valamerre, vala felé...
- Tudod, mióta várok rád?
- Jiho?
- Nem válaszolsz a hívásaimra. Barátnõd van, vagy mi?? Délelőtt már az ajtódnál gubbasztottam.... - ahogy ránéztem megsajdult a szívem, olyan szomorú tekintettel nézett rám. Most azért nyomja a bánat, mert nem válaszoltam neki? Mert azt hiszi, barátnõm van? Vagy mert régóta itt vár? De mind a három is lehet egyszerre!!!
- Jiho nem tudom, mit.... Én... - makogtam. Egy értelmes szó se jutott eszembe, nem hogy mondat. Sok BBB meg sok ZZZ meg nyuszik és Jiho... ezek ugráltak a fejembe! Lehet, hogy elmegyek egy jó orvoshoz!!!
- Mi van veled? - fogta meg a kezem, miközben lágyan és suttogva érdeklödõtt, szemeimbe nézve.
- Mi van te veled? - kérdeztem, hísz nem tudom még, hogy mi miatt csókolt meg.
- Velem? Én teljesen egyedül érzem magam nélküled. Hiányollak. Nem válaszolsz a hívásaimra...
- Tudom jól, hogy találkozni akarsz... - fordultam félig el. - Holnapig nem tudtad volna kibírni, hogy láss? Hísz akkor mindenki újra együtt lesz.
- Épp ezért, mert holnap mindenki lesz. Nekem csak te kellesz - mondta, mire én majdnem fejre estem. Nagyra tágult szemeimmel a cípõmet bámultam, miközben egyre-egyre közeledtem feléjük, a térdeim behajlításával. - Kyung... Jól vagy? - furcsállta, ahogy ott leguggoltam némán előtte.
Nem basszus, nem vagyok jól! Kellek neked... Te jó ég! Tényleg ezt mondtad?
- Mit mondtál az elõbb? - szólaltam meg lehiggadva. Szerettem volna, hogy ismételje.
- Hogy jól vagy-e? Azt kérdeztem.
- Nem a kérdést, hanem miért jöttél ma ide? - pirultam el és a cipõnek a fűzőjével kezdtem el játszani.
- Állj már fel! - ért hirtelen hozzám és hónaljamnál felemelt.
- J-Jiho.... - fordított magához.
- Te nem a szokásos Kyung vagy. Varázslat alatt lehetsz!
- Nem mondod? - néztem hülyének.
- Nevess! - vágott hátba kacagva.
Persze, hogy nem vagyok magamnál, hisz tényleg egy varázslat alá kerületem az õ jóvoltából!
Zico az órájára nézett:
- Hmm Mond csak, van szabad helyed, hogy itt aludjak?

Oh, ismerem már ezt az érzést! Ez a félelem!
- Már olyan késõ van... Itt aludhatok?
- Van hely.... Persze... - nyeltem nagyot. Oda mentem az ajtóhoz és kinyitottam. Mosolyogva jött be utánam Zico és becsukta az ajtót.
- Bezárjam?
- Oh, igen! Köszi - fordította el a zárba a kulcsot. Majd a mentősök feltörik az ajtót, ha valami nagyobb sokk ér Zico mellett. De az ablakot is használhatják, nyitva lesz!... Igen, igen a friss levegőért! Meg hogy fogjam valami utcai zajra, ha nem hallottam õt!... De egy hülye gyereknek érzem magam!
- Mész te elõbb zuhanyozni? - bökte meg a vállam, miközben én a függönyöket húztam el.
- M-Menj te nyugodtan. Érezd magad itthon.
- Köszke - simogatta meg fejem búbját. Nem dobom ki, de ne csináljon ilyeneket! Ahogy hallottam, hogy bezárkózik a fürdőszobába, ott helyben (ahogy kint is, a folyóson) leguggoltam összekuporodva és teljesen elpirulva érintettem meg a hajamat, ahol õ végig simított.
- Miért szeretem ezt a hülyét? - szipogtam fel magamban. A sírás kerülgetett.
Gyorsan én is fürödtem, majd utána, mikor a hálómba nyitottam Zico feküdt hanyatt kényelmesen a fekhelyemen.
- Itt aludhatok? Melletted? - nézett rám mosolyogva, mire én bólintottam. Végig mértem rajta, szürke boxerének lábszárától kezdve a fehér trikója nyakáig. Tudom, nem illik ilyesmit csinálni. BOCSÁSS MEG ISTENEM! De végül is te, odafent intézed így a dolgokat! Te küldted õt ide! Lefektetted az ágyamba!
- Mi ez az édes, kis póló? - figyelt engem, ahogy bemászok mellé.
- Tõk jó anyag - mutattam neki, hogy érintse meg a sárga virágos pizsamám. Zico ahogy megtette, már tudtam, hogy nem kellett volna ilyesmit kezdeményeznem.
- Tényleg - simult keze a vállamhoz, miközben feltűnően bámulta a pizsamám. - Én... - csúsztatta feljebb kezét a nyakamhoz. - Ismerem ezt a virágot! Csak nem ugrik be a neve - jelentette ki és levette rólam kezét.
Ahh azok a hülyeségei... Megkönnyebbülve másztam be mellé. Azt hittem messzebb van, ezért véletlenül hozzáértem talpammal lábszáraihoz.
- De hideg.
- Oh! Bocsánat - húztam gyorsan vissza és lefeküdtem rendesen. Hátat fordítottam neki, de mi mást tehettem volna? Ez az a szólás, hogy közel még is távol. Pedig rohadtul közel van!!! Itt liheg a nyakamba!!!
- Kyung - szólított meg, mire én hümmögve kérdeztem vissza. - Ha akarod... - nyomta lábait az enyémhez. - Felmelegíthetlek.
N-N-Nem kell!!! V-Vagy is! Épp eléggé felmelegít azzal, hogy mellettem van. Ne legyen ilyen közvetlen...
Hirtelen ráemelte tenyerét a vállamra:
- Így jobb.. - hallottam hangján a fáradságot. Gyorsan elaludt. Hõ! Szerencsés! Vagy csak én vagyok a szerencsétlen! Itt vagyok vergődni akarással a nagy plátói szerelmem mellett szorosan. Beadhatnának nekem egy adag szarvasmarha nyugtatót is, nem fogok tudni elaludni! S ez a állapot órák múlva sem változott. Az éjszaka közepén Zico mocorogni kezdett.
- Fent vagy? - kérdeztem, de nem érkezett válasz. Helyette még jobban rám fordult. - Te ghaa... - nyögtem fel, ahogy mindene hozzám simult. M-Mentõt! Könyörülj rajtam! S hívj mentõt, mert nem tudom, mi van velem! A testem egyre forróbb! Szét ég rajtam az édes, kis pizsamám!
Egy órát aludtam. Igen, csak annyit. De már leszartam. Pocsékul éreztem magam, hol ott boldognak kellett volna lennem, hogy a szerelmemmel ilyen szorosan összebújva voltunk. Hjam.... Kellett volna lennem....